Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Felnevetek a szavaira, pontosabban elképzelve, hogy nekem az eső hozott meg bárminemű plusz centit. Ha ez így menne, eső idején eldobná mindenki az ernyőt és hadd szóljon, azonban még a levesnek sem volt ehhez közé. De aranyos.
- Igazából, a rossz gyerek és a kirakás részben meg is volt. Na nem az esőre és nem is végleg, de edzettem anyám türelmét rendesen – és akkor apámról még szó sem esett, pedig neki „neve volt” és két eminens fia. Aztán jöttem én és az öcsém, akik elrontottuk az egész összképet. Lehet akkor megbánta, hogy még vállalt kettőt, azonban ezt már sosem tudom meg és vissza sem vonható.
- Tudom. A puha bundám mindenkit megnyer – nekem meg fejben könnyebb. Akkor valahogy nincs feszengés. Azonban Rebeka mellett még nem váltottam úgy, hogy a kínos gondolatok vagy bármit eltüntessem. Valahogy, nem is tudom, nem kell menekülőút, akkor elcseszem és rendbe is hozom  - ha tudom – két lábon, hátha egyszer az életben sikerül is elsőre meg úgy, jól. Eddig nem egészen jól megy. Ahogy azonban felnyúl és a fülemnél kezd birizgálni, a hideg ráz ki, de nem rosszból. Kutyaként ez is más, most csak szusszanok halkan egy jólesőt, miközben fejem döntöm meg felé és a pillanatnyi libabőrt egy vigyorral leplezem.
- Még egy kicsit balra. Igen, még kicsit… pont ott. Köszönöm – megrázom a fejem, mintha muszáj lenne, majd, mintha ez természetes és mi sem történt volna, már megyek is tovább a dologgal. Pontosabban a tűvel, amit még magammal is hoztam. Nekem ez maximum piszkafának jó, de a fogamhoz meg mégis túl vastag, így aztán minek tartsam meg alapon juttatom vissza.
- Na, tizenkettő pont jól nézne ki nyakláncnak – bólintok, hogy úgy képzelem el, mint egy bennszülött törzsi nyakéket, színes is, meg minden, miközben csilingel is azért. - Most meg nem vagyok nagy? Az előbb az esőn áztam pedig – vigyorgok egy sort, majd legyintek. Ha eltört volna, veszek másikat, de most nem is ez a lényeg. Arra szép lassan térünk rá végre és indulunk meg elsőre.
- Dehogy szekállak. Viszont akkor mondd, mi az egyik feltétele az első átváltozásnak? És ami nem a bájital – akkor már picit mégis, egyszerűt, majd ha a jegyzeteket átnyálazza, úgyis újra előveszem a témát és a fontos lépéseket megint átvesszük, kikérdezem. Nem osztogatok jegyeket, felesleges. Nekem egy nagy „ajándékom” van a végére, mégpedig a feltételezett siker. Azt pedig nálam is jobban várják.
- Jó, akkor plüss egér, bár az élő jobb. Sőt – tudom én, hogy aranyos, de nem fáj neki, viszont mégsem valami olyasmi, ami mint a kő, amit felvesz. Azonban nem tiltakozom, amint a térdemre teszi, jó néző módjára bámulom, ahogy varangyossá válik.
- És ha most megcsókolom, akkor királylány lesz vagy megint kavics? - szerencsére esély sincs ezt megpróbálni, a kavicsbéka már menekül is és egy apró placcsanással eltűnik a tóban.
- Nem volt ronda. Vagyis, a békák eleve azok, szóval nyugi. Tökéletes volt – mosolygok is rá, bár lehet elfogult lettem? Nem tudom, nem nagyon néztem meg jobban, mint amire volt időm. A lényeg a siker.
- Mindenki azt választja – bólogatok, majd keresgélve húzom elő a kis fiolát. - Ez itt a mandragóra levele. Ez az egyik fontos alapanyaga a bájitalnak, azonban, van vele egy kis bibi – nyújtom át neki, mielőtt folytatom. - Ennek egy egész hónapig a szádban kell lennie. Nem lehet kivenni alváshoz, fogmosáshoz, sőt, csókolózáshoz sem – itt azért kicsit többet elidőzök rajta. - Ha mégis kiesik, lenyeled, kapsz másikat, beteszed újra, de kezdődik előröl. A próbálkozások száma végtelen, de hülye hobbi. Szerintem ez a nehezebb mindközül – nekem bőven az volt. Utáltam, most is hogy látom, feldereng bennem az íze. - Mit gondolsz, menni fog?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szememmel körbe pásztáztam a táncolókat, remélve, hogy megtalálom azokat az ismerős vonásokat. Ám igazából nem is máshova, mint a legnagyobb tömegben kellett volna keresnem. Ráadásul az asztal tetejére. Remek. Még onnan is szedhetem le.
- Ne aggódjon, megtaláltam - böktem még oda Denisnek, nem mintha annyira foglalkoztatta volna a kérdésem. Talán én voltam az egyetlen józan azon a bulin, és ez egészen zavarba hozott. Ám éppen csak elindultam volna, amikor egy szőke üstök utamat állta. Kende, hát persze. Egy féloldalas mosollyal fogadtam a köszönését, ám egy szavát se hittem el. Ugyanannyira el volt ázva, mint bárki más azon a helyen.
- Nagyon kedves vagy, köszönöm - vigyorogtam, mert végig se kellett néznem magamon tökéletesen tudtam mennyire nem odaillő a pizsamám. Viszont a puszira még én se számítottam. Mivel azonban nem szájra történt, így nem is foglalkoztam vele. Némán megingattam a fejem, és inkább elindultam a másik delikvens felé.
Úgy kellett odatolakodnom az asztalhoz, hogy végre elérjem egyetlen drága papunk. - Balázs! Balázs! - kiabáltam fel, és megragadtam a karját is. - Gyere le az asztalról! - korholtam azonnal. Kicsit talán mérges voltam, amiért az éjszaka közepén kirángatott a puha párnák közül, de még inkább azért, amiket a telefonba mondott. - Vége a bulinak, megyünk haza - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem egyformák. Nem tudja átérezni amiről szó van, de igyekszik figyelni. Nyugodtan járó mellkasa mellé billen még érdeklődőbben oldalasan a feje, kusza tincsei azzal együtt mozdulnak. Látja a barátján és azon ahogy öleli magát, hogy olyasmiről fog beszélni, amiről nem sűrűn. Kende ráncolja szemöldökét a tikos szó hallatán, onnan meg csak egyre jobban elnyílnak ajkai - bár ez főleg azért, mert nem tudja kiről beszél. Ki az a Boróka? Válaszul ráz a fején, hogy nem lett beavatva, a dude megtartotta a megtartani valót. - Hogy biszexuális vagy - ő ejti ki kedves hangon a tényt, a másik helyett, ahogy Mae teketóriázik. Biszex, és ez teljesen jól van így. Valahogy Kende halvány mosolya is ezt próbálja üzenni, amíg csendben hallgatja tovább erről a Borókáról. A következő néhány mondattal fordul csak jobban Mae felé, bootol és pislákol. Mert a “legalább szexeltél egy jót” jelenleg nem a legjobb válasz. A barátja nem kicsit lett átvágva a palánkon. - Sajnálom - túr a hajába, majd támassza ott a fejét. Elkapja Mae pillantását. - Jól csináltad, az megvan? Megtartottad az ígéreted, miközben ő vesztett - nyugodtan csengő hangja kúszik közéjük, majd előrébb dől és mosolyogva ad egy csókot Mae szájának szélére, balja simogat a lány hátán, végül visszahelyezkedve megpaskolja. - A szar érzés, majd elmúlik… elmúlasztják. Elviszlek bulizni, keresünk neked valakit - vigyorodik el, mert nem is kérdés, hogy nem szerelem kell ide, hanem valami sokkal hatékonyabb és valódibb. - Különben, baromság, frankón nem hetero, ha kívánt, szexeltetek és élvezte - von vállat magabiztosan
- Nem tudom - ki emlékszik már arra? Állandóan szövegelnek. - Szerintem biztos mondtam ezt is, ja - a folytatásra pedig csak halványan mosolyog, ami cseppet sem igazi, mégis benne van minden. Nem. Pont nem olimpiát szerveztek rá, ami meg tényleg lesz, arra nem juthat így el. Nagyra kerekednek szemei a kérdésre. - Persze, hogy voltam - nevet kínjában. - Végig nyomom a szezont, edzéseim is vannak - pillant vissza a vízre. - Csak, nem is tudom… - birizgál a fülén. - Nem bánom, hogy idén ritkábban úszom meg az aranyat, én… - sóhajtva fordul a szösztalicska felé. - Emlékszel, hogy véletlen leborítottalak sörrel még a padláson? - kérdezi, valami reakciót vár és folytatja. - Azóta csak nehezebb az elememmel - pillant is vissza a víz felszínére, a saját majd Marina tükröződésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ez az idő sem fehér embernek való, pedig árnyékban pihen. Köténye alatt egy rövidnadrág és trikó pihen, no meg egy egyszerű papucs. Nincs gusztusa kiöltözni manapság, jól kinézni, ez az éppen már hosszúnak mondható, hátracsapott tincsei is jól mutatják. Lassan vennie kell hajgumit és/vagy hajpántot, vagy rávenni magát, hogy ne hagyja el az egész lényét, nem zárdába vonult. De még minden olyan furcsa, libikóka az egész bensője, vagy éppen már túl nyugodt. Most pedig semmit sem tolt magába, a vízen, kóstoláson kívül, tiszta fejjel virít a város napján, ahova kimerészkedett. Főzni mindig szeret, a bográcsnak pedig van egyfajta kuriózuma és különleges íze, amit hagy, úgy vélte, a bezárt szobában való merengésnél bármi jobb, miért ne ehetne akár? Tudja, hogy ez családos program, de neki olyanja, hivatalosan nincs. Ez még mindig keserű ízt hagy ajkaiban, persze, hogy szeretne, csak már nem mindegy, milyen áron. Egy lapra tett fel mindent és most tagadásban van, hogy akar-e még ilyet valaha. A kedveskén irigyelt családhoz fordult már, beszélt velük korábban, bandázhatnának együtt, ha nem gond. Ilyenkor mindig szánalmasnak érzi magát, Dimi pedig csúnyán néz rá, ha ilyeneket ki is mond magáról. Pedig megteszi. Végül mégis csak arról van szó, hogy szívesen kijönne, alkotna, kicsit elfelejtene minden rosszat, minden mást és elhinné, hogy a világa csak ennyiből áll.
Korán érkezett hát, hogy előkészítsen mindent, mivel neki minden lassabban megy, így kellett időt hagynia mindenre, de mire a többi bográcsban rotyog az étel, már az övé is. Amit tudott, otthon, még tegnap összekészített, így itt már csak a lényeggel kellett foglalkoznia. A csendes, unalmas perceket olvasással vagy másokkal való beszélgetéssel töltötte, nyilván nem várhatja el, hogy vele együtt jöjjön ki a kiscsalád is. Ideje van, az sem gond, ha végül nem jönnek, bár eddig nem jött üzenet, hogy gond lenne.
Az asztalra pakolja a sört, amit nyitott nem olyan rég és a kajára pillant. Nincs sok vissza, sőt, igazából ha már most levenné is jó lenne, így egy kanállal belenyúlva kóstol, miután megfújta, mert az égett nyelv nem jó játék. Tökéletes. Nyammogva keresi elő a telefont és lő egy képet a műről, amit már küld is a közös kis beszélgetésbe, naivan azt nem sejtve, ezzel mit szakít szét. Ha tudja, akkor megszólalni nem merne, de… nincs kiírva egyik kis buborékfejre, hogy most nem illik zavarni. Elpakolja a ketyerét, majd rágyújt, ráérősen várva, hogy induljon a műsor. A csikket a parázsra vetve végül merni kezd, csakhamar meg is érkezik a páros, így a bogrács mellett guggolva néz fel rájuk.
- Sziasztok! Csüccs le, oda már mertem két adagot, ehettek is – pakol még, majd annak, aki erre merészkedve kíváncsi a farkas főztjére. Nem kerüli el a figyelmét Dimi arca, de ezt már csak somolygással jegyzi csak meg, a boldogság kézzel fogható. Ilyenkor jut eszébe, hogy hasonlóan szeretne kinézni, de inkább nyúl a sörért és kortyol nagyot.
- Nincs benne csípős, a törpék is tudnak enni belőle. De ha kértek, tudok bele tenni – ül le végül, majd szusszan. - Minden rendben volt? - utal arra, hogy a kicsik nincsenek itt, ők meg ketten és úgy erre a napra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Egy pillanatra beleszorult a szó. Ajka megremegett a szó hallatán. Olyan furcsán ismerős volt, és habár már kezdett megbarátkozni a gondolattal, még mindig volt benne egy gát. Halványan elmosolyodott Kendére nézve. A szőke büszke volt rá, és ez erőt adott neki. Minden tekintetben. Csakis amiatt a nézés miatt volt képes egyáltalán folytatni a történetet. Egyben tartotta, mint hóembert télen a hideg.
Ahogy haladt előre a történettel csak egyre kisebbnek érezte magát. Legszívesebben eltűnt volna a világról is. Nyelte volna be a stég fapadlója, csak hogy ne kelljen megint összetalálkoznia a rellonossal újra a folyosón. Ahogy Kende közelebb húzta, egyszerűen nem bírta tovább, és újra eltört a mécses. A szöszi mellkasába fúrta a fejét, és szemeiből hullani kezdtek a könnyek. - Én tényleg szeretem - nyüszítette a fiúnak, bár a pulcsija a hangot félig elnyelte. Mellkasa szabálytalanul járt, ahogy még mindig próbálta visszafogni a sírást.
Elnevette magát. - Azt nem lehetett nem élvezni - jegyezte meg szokásos vicceskedő hangján, bár szemeiben látszott a megtörtség. Mikor Kende mesélni kezdett félig kibújt az öleléséből, hogy jobban rá tudjon koncentrálni. És kell is neki, hiszen a félmondatokból tényleg nem sokat ért. Összeráncolta a szemöldökét. Valami igazán rossz fog jönni, ha másból nem is, de a fülbirizgálásból meg tudta mondani. Kende csak akkor szokta ezt csinálni, ha zavarban van.
- Persze, a kedvenc pulcsimon azóta is ott a nyom - bólintott azonnal Mae. Hangjában nem volt semmi megrovás vagy neheztelés, szimplán csak annyira koncentrált Kendére, hogy nem is figyelt arra miket mond. No nem mintha általában tette volna.
- De azért hozzáférsz nem? Mármint hogy tudod valamilyen szinten használni? - tapogatódzott kicsit sem finomkodva a barna hajú. Szemei még mindig vörösek voltak a nemrég hullajtott könnyektől, de tekintete határozottságra utalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az ember lánya általában nem örül annak, ha nyakon öntik valami lével egy rendezvényen, ez igazán bosszantó tud lenni, főleg ha nincs nálunk váltóruha. Velem is ez történt meg, a pillanatnyi meglepődésem át is fordult egy kis dühbe, de amikor megláttam a velem szemben álló, láthatóan zavart fiatalembert, s felismertem benne Zentét, már meg is feledkeztem arról, hogy leszidjam a figyelmetlenségéért. Fölösleges lett volna morgolódnom, hisz biztosan nem direkt csinálta, s amilyen tömeg kavargott körülöttünk, én is lehetettem volna figyelmesebb.  
- Igen, eléggé piros - húztam el a számat, ahogy magam is ráeszméltem arra, hogy ez bizony nem csupán valami szimpla folyadék volt, hanem olyan, ami beszínezi a fehér felsőmet,s amiből jobb híján talán tudok majd varázsolni egy rózsaszínt, de hogy hófehéret már nem, az is biztos.
- Jól van Zente, nincs semmi baj, ne aggódj - próbáltam megnyugtatni a fiút, nehogy bűntudata legyen, vagy emiatt stresszeljen, hogy nyakon öntötte a tanárát.
- Hümm - egy pillanatra visszatekintettem a felsőmre, aztán meg a fiúra, s bármennyire is kedvesen ajánlotta fel azt, hogy mágiával kiszedné a felsőmből a foltot, tartottam attól, hogy talán még nem menne neki olyan jól, nekem viszont mára elég volt egy folt, s nem hiányzott az, hogy rám varázsoljon még néhányat, vagy netán átváltoztasson nyuszivá. Leginkább legyintettem volna, hogy hagyjuk a dolgot, s menjen mindenki  a maga útjára, de annyira kedvesen ajánlotta fel azt az italt, hogy nem akartam visszautasítani, hogy ebből valami negatív következtetést vonjon le, így végül is mosolyogva bólintottam.
- Rendben Zente, elfogadom - mosolyogtam rá.
- Egy pohár szénsavas vizet kérnék - biztos, ami biztos, ha azt is rám öntené, annak már nem maradna nyoma.
- Egyébként mi újság veled? Nemsokára jön majd a vizsgaidőszak, várod már?- kíváncsian érdeklődtem, miközben megindultunk az egyik kiszolgáló pult felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ezaz, húúú! - nevetve örültem a többiekkel együtt, amikor elindult a következő dal, s bár nem ismertem a szövegét, azért itt-ott beleénekeltem valamit, amit hallás alapján a szövegnek véltem. Igazán jól szórakoztam ott az asztal tetején, onnan sokkal jobban be lehetett látni a tömeget, lehetett látni a tábortüzet, s az egész olyan volt, mintha én magam lettem volna egy rock sztár, aki a színpadról mindent lát. Kisgyerekkoromban sokszor játszottam rocksztárt, s talán nem is volt ehhez rossz hangom, de jelen helyzetemben inkább furán nézhettem ki így, ennyi idősen táncolva a sok fiatal között. Még szerencse, hogy nem a reverendámban voltam, mert akkor egy firkász biztosan a másnapi címlapra tett volna, így ezt viszont talán megúsztam. Az a sütemény beütött, elég rendesen, mert mióta elfogyasztottam, már meg is feledkeztem érkezésem valódi okáról. A süti hatása alatt eltűnt a felelősségérzet, felszabadultak a gátlások, s talán a buli hevében már a pólómat kezdtem felfelé húzni, mikor váratlanul egy ismerős hang szólított meg, majd kezemen éreztem a nő kezét.
Tánya volt az, ezer közül is felismerném őt, s ahogy megláttam, meg is örültem neki. Mintha beszéltünk volna telefonon, úgy emlékeztem, de ezek szerint valahol itt kóborolhatott. - Tányaaaa! - örömmel kiabáltam a nevét, amit szerencsére elnyomott a hangos zene dübörgése. Az asztalról majd leestem, úgy húzott lefelé, egy kicsit meg is inogtam, mire sikerült elkapnom az egyensúlyt. - Neeeee, még csak most kezdődööött, olyan jó a hangulat - mondtam mosolyogva, s nem is engedtem el a kezét. Pillantásom végig futtattam rajta, pajzán félmosoly kúszott arcom szegletébe.
- Hú de szexi vagy ebben a pizsiben - mondtam vigyorogva, aztán odarántottam magamhoz, s szenvedélyesen megcsókoltam, miközben jobbom a fenekére siklott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Túl régről ismerik egymást, hogy ne legyenek tisztában a másik tikkjeivel - ezen a ponton a lány furcsaságainak java már fel sem tűnik Daminak, az meg, hogy ki-ki házának megfelelően viselkedjen, sose érdekelte. Micsoda kalap sz*r, összerakni a hasonló viselkedésű diákokat, hogy soha, véletlenül se tanuljanak mást.
- P-p-passz. Mmert úgy viccesebb?-*felvonja a szemöldökét, ami nem látszik, de a hangsúlyon érződik. A kalasnyikovos-hajcsavarós mama képe valahogy effektívebben beleég az ember agyába, mint ugyanez a tatával.
A következő reakciója egy roppant méltóságteljes (janem) nyögés, ahogy Médi könyöke és alkarja beékelődnek a bordái és gyomorszája táján.
- A ff-fúriafűz 'nyádat, nnne csapdoss már!-*elkapja a lány csuklóját, átmenetileg ártalmatlanítva őt, közben sörét áthelyezi arra az oldalára, ahol Médi nem tudja ráborítani. Csak utána engedi el, rosszalló mormogással masszírozva meg az ütés helyét - a franc se érti, de retek fájdalmas volt.
- ...???-*a kérdésre tátog egyet, mert - szökőévente - őt is érik meglepetések és első reakcióját eldadogni sem tudná hirtelenjében. Egyébként meg szalonképtelen francia káromkodás lenne, amiért nem kár, mert ha Médi el találja tanulni, mindenki egy emberként fordul majd Dami felé, hogy leverje a veséjét érte.
- H-hát...-*kinyúl az üvegért, hogy kidugaszolja és éles szögben megdöntve alaposan meghúzza azt,*- h-a eeeddig nnnem, e-eeezen k-k--kkijelentésed u-után mmmár t-t-ttutira.-*Jó, hogy sötét van, bár a hirtelen felerősödő dadogást az se rejti el. Az agya hirtelen teljes sebességgel pörög, ami ritkán jelent jót, ebben a helyzetben pedig még kevésbé. A gondolat, hogy eddig olyan szépen sikerült elkerülnie a felvilágosító beszédeket és az aranyvérűség miatt előre sejthető utódnemzési és házastársi kötelezettségekes cirkuszt... Idő kérdése csupán, mikor jut el az információ a Radetzky családtól a Felagund-felmenőkhöz.*
- K-k-kedvet k-k-kk-kaptam a v-vizsgák s-ski-p-ppeléséhez,-*a hang tompa, annak tanúságaként, hogy kezébe temette az arcát és épp a tenyerébe beszél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ártatlan kérdés, meg a nagy, büdös, ropogós sárkánytrágya. Lehet, hogy el kellene engednie az óvatosságot és csak káromkodni egy szép folyékonyat franciául, amennyire dadog, úgyse lenne esélye senkinek felismerni az eredeti szavakat. Az akadozás azonban általában elveszi még azt a kevés megkönnyebbülést is, amit a trágárság adhatna, helyettesítve az epeként torkába kúszó, maró undorral.*
- Menj a p'csába,-*közli roppant tömören, mert ez egy rohadt egyértelmű helyzetre...megalázó kérdés. A máklikőrt leteszi maguk közé, minél tovább hallgatja a lányt, annál nagyobb kísértést érez, hogy itthagyja ezt a beszélgetést. Elfordítja a fejét, kitapogatja a sötétben a sört és lehúzza a maradékot, miközben a gyomra egyre kisebb csomóba próbálja kötni magát - tiszteletreméltó igyekvés, tekintve, mennyi minden landolt benne már az este.
- ...-*a hallgatás mögött visszanyelt megjegyzés van, durva, elevenjéig hatoló tüske. Fogait összeszorítva tartja vissza, mert mocskosul kevés szövetségese van. Ennek ellenére a színjáték következménye lesz az is, hogy ha őt tekintik Médi "megrontójának", akkor gyakorlatilag nullaközeli esélyük maradt a házasság elkerülésére. Már azon túl, hogy valamelyikük kitagadtatja vagy megöli magát.
- És?-*felcsattan, mert a három éve gyűlő keserűségnek csak egy szikra kell - konstans emlékeztető minden óra, valahányszor csak áll és nézi, amint mindenki más varázsol, s még azok a tárgyak is, ahol nagyrészt elméleti anyagot kapnak, tömve vannak olyasmivel, amit hiába tanul meg.*
- Persze. Majd erre hivatkozom a tanácsadáson, amire beutalt a hávé,-*alattomos lassúsággal kúszik hangjába a fenyegető él, az a túlontúl édes árnyalat, ami mögött szinte tapintható a felgyülemlett indulat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Juhász Laura
kora délelőtt | a nappalimban | x


Hűs kezem a nekem támaszkodva magát tisztogató Porthosra tévedt valamikor és most őt simogatom robotikus mozdulatokkal, észre sem véve igazán, amit csinálok. Ez már csak úgy jön magától. Pedig volt idő, amikor csodaszámba ment, hogy egy állat nem iszkol el farkát behúzva a puszta jelenlétemtől, nem hogy hozzájuk tudtam volna érni. Milyen hamar hozzászokunk a jóhoz...
Mondanám, hogy türelmesen várom, hogy a macskamentő kibökje, mi érdekli, azonban az, hogy rezzenéstelenül ülöm végig, míg megfogalmazza, pusztán természetemnek és jelenlegi elcsigázottságomnak köszönhető. Ez utóbbi különben percről percre rosszabb.
- Igen. Pontosan - felelem csöndesen, ám határozottan - Ha nem ő ragad el, akkor a pestis - bólogatok, egyszerűen megfogalmazva a történtek lényegét, miközben újabb részletet fedek fel majdnem-halálomból.
D'Artagnan közben megnyugodni látszik, amennyire ez lehetséges az állapotában. Persze, eddig sem mozdult sokat, viszont mostmár fájdalmai is szépen enyhültek. Érzem rajta. A navinés meg látja, gondolom.
- Lefekszem - jelentem be, finoman arrébb tolom magamról a szürke cicát, simítok egyet fehér betegünkön és lassan felemelkedem ültömből. - A konyhát arra találod, nyugodtan szolgáld ki magad a mélyhűtőben lévő fémtégelyek tartalmán kívül bármivel - mutatok el arrafelé és bár nyilvánvalóan mindenkit pont az érdekelne leginkább, amit tabunak jelölök, egyrészt kevesen olyan vakmerőek, hogy egy alvó vámpír készleteit megdézsmálják, másrészt olyan fajtának tűnik nekem ez a lány, aki tiszteletben tartja mások otthonát, tulajdonát, kéréseit.
- Ha bármi gond van - pillantok pórul járt jószágom felé - valószínűleg úgyis érezni fogom, de ha mégse jelenek meg záros határidőn belül, ébressz fel - adom a további instrukciókat, Laura felett magasodva vékony, köntösös alakommal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Vizsnyiczky Médea
késő este | a nappaliban a kanapén | x


Alig telik bele egy kevésbe, máris újra feltűnök a színen, kezemben egy pohár vízzel meg elsősegély dobozommal. Antik darabnak tetszik, ám a tartalma többé-kevésbé új. Odapillantok a madárra, aki különös mozdulatokat tesz. Önkívületben teszi vajon vagy szándékos? Előbb még nem igazán volt magánál, mostmár mintha éberebb lenne. Üzenete viszont nem jön át. Talán azért nem, mert amúgy is tudom, hogy egy embert ápolok, így nem olyan feltűnőek nekem madártalan mozzanatai.
Leülök mellé, a kanapé éppen csak süpped alattunk, egyáltalán nem annyira, mint elvileg egy magamfajta adottságokkal rendelkező férfi alatt kéne. Mármint halandó férfi alatt. A dohányzóasztalra helyezem a kis fémládát, felnyitom és pakolok ki belőle pár szükséges holmit. A vízből merítek egy kupakba és feloldok benne valamit.
- Fájdalomcsillapító - tartom csőre alá, hogy igyon. Nem állok neki a rendbehozatalának, amíg nem tompítom az érzékeit kicsit. Amennyiben megbízik bennem és magához vesz a keverékből, utána veszek elő vattát meg fertőtlenítőt és némi várakozás után nekiállok ellátni sebeit, aztán finoman nyomogatom szárnyát hideg ujjaimmal, hogy megtaláljam, hol a gond és mit tehetek érte. Figyelem reakcióit.
- Animágus vagy, igaz? - kérdezek aztán rá a nyilvánvalóra. Muszáj, mert csak nekem nyilvánvaló, hogy én ezt tudom, és nem akarok ajtóstól rontani a házba. Inkább felvezetem ezzel, közben gomb szemeit kémlelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

szerda kora délelőtt. | o

Lenyűgözötten hallgatom a férfit, nem csupán azért, amit mond, hanem azért is ahogy mondja. Ahogy fogalmaz. Jó, a hangja is eléggé figyelemfelkeltő. Vagy legalábbis hatással van az emberre. Vagy megrémül tőle, vagy szinte megbabonázottan hallgatják. Nálam az utóbbi eset forog fenn jelenleg és ezt a vak is láthatja rajtam. Felettébb érdekes az, hogy úgy emlékszik vissza a történtekre, hogy a megmentője elragadta őt. És utána vajon mi történt? Éppen azon tanakodom, hogyan is kérdezzek rá erre, vagyis inkább azon, hogy megkérdezzem-e most, amikor a váratlan kijelentés megakaszt mindenben is. A gondolatmenetben, a cica simogatásában, de még egy pillanatra levegőt is elfelejtek venni. Lefekszik?! Mármint, tényleg? Úgy, hogy én itt vagyok? Így megbízna bennem, vagy ennyire átlát rajtam, hogy úgyse ártanék se neki, se a cicáinak, de még a berendezési tárgyaihoz sem nyúlkálnék hozzá?
- Ó, rendben. Izé, köszönöm, de … köszönöm – biccentek egyrészt mert tudomásul vettem amit mondott, másrészt meg a gesztust is nagyra értékelem, hogy engedne szabadon garázdálkodni a hűtőjében, vagy a konyhában. Kétlem ugyan, hogy élnék ezzel a lehetőséggel, ezt el is kezdeném mondani neki, de aztán feleslegesnek ítélem a dolgot. Gondolom neki aztán édes mindegy, hogy kiszolgálom-e magam vagy sem, amíg a tiltott dolgokhoz nem nyúlok. Nem különösebben érdekel, hogy vajon milyen tégelyek is lehetnek, igazából van egy elég erős tippem, de a lényeg, hogy az tilos és kész.
- Rendben – magam is a kis állatkára nézek, kezem nem sokkal a kis teste felett van még mindig, és ekkor jut el a tudatomig a korábbi mozdulatsor. A férfi ide nyúlt a cicához, megsimogatta, én pedig nem kaptam el a kezem jó messzire, nem húzódtam el jó messzire. Teljesen … természetesen reagáltam. Vagyis sehogy. Ami totálisan nem természetes nálam. Mi a szösz? Oké, ez hogy így fölém tornyosul ez kevésbé komfortos érzés, de még ez is elviselhető. Zavarba ejtő. – Izé, hát akkor jóé … akarom mondani szép álmo … khm, jó pihenést? – fényes nappal mit lehet mondani egy vámpírnak, akiről nem is tudom, hogy tud-e egyáltalán álmodni? Jó lenne ha már nem állna így itt előttem, de … de, kicsit félek egyedül maradni. Nem hiszem, hogy gond lenne a cicákkal, gondolom a betoppanó kedvesével is szót értek majd, de nyugtalanít a gondolat, hogy magamra maradok a szobában. Fura.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Juhász Laura
kora délelőtt | a nappalimban | x


Tudom, sokak megzavarodnak attól, amikor a másik egy olyan gesztust tesz feléjük, amely arra enged következtetni, hogy megbíznak benne és nem féltik tőle se magukat, se a holmijaikat. Ez itt a kelet-európai régióban különösen jellemző. Rögtön az kezd motoszkálni bennük, hogy itt valami átverés van, vagy hogy ezért majd tartozni fognak az illetőnek. Ám még ha ilyesmi nem is kering bennük, egy furcsa, meglepődött érzés mindenképpen rájuk ül. De hogy miért bízom meg így a lányban? Nos nem bízom meg benne. Vagyis inkább se nem bízom, se nem nem bízom. Tökéletesen semleges ebből a szempontból, ahogy igazából mindenki. Még Kíra is. Még Dwayne is. Még Kins is. Mindenki. Az, hogy mégis ki az, akit így beenegedek az otthonomba vagy akire bármit rábízok, mindössze gesztus inkább. Jelzem, hogy értékelek benne valamit. Azonban a nagy igazság az, hogy azért vagyok ilyen könnyelmű ezzel, mert ártani nem igazán árthat nekem. Semmi sincs, amibe beleroppannék, ha tönkretennék vagy ellopnák; és ahhoz pedig egy zseni fondorlata vagy egy vámpírvadász több évtizedes tapasztalata kell, hogy elkerülje a figyelmem a felém irányuló ártó szándék. Szóval nem megbízom az emberekben, csak tisztában vagyok a képességeimmel és az ő korlátaikkal.
Érdemes kivárni, mert a jó pihenést megfelelő kívánságnak tűnik, amiért hálásan biccentek egy rövidet. Nem lesz gond vele, úgy érzem. Ezt tanúsítja az is, amilyen ólmosakat pislogok szemembe hulló hajam mögött.
- Ha Kíra nem jönne meg egy-két órán belül, szintén kelts nyugodtan - teszem hozzá ezt az opciót is a listához. Hiszen csak nem maradhat itt estig, őrize a macskám. Mármint tőlem nyugodtan maradhat, de gondolom, van egyéb dolga is, ráadásul D'Artagnant is jó volna eljuttatni egy szakemberhez.
Mindenesetre most elfordulok és indulok kifelé a szobából, mindezt még halandó sebességel, viszont a lépcsőn már csak felsuhanok. A következő pillanatban már egy szál alsónadrágban heverek az ágyamban, rendetlenül magamra tekert takaróval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Viszonylag könnyen el tudom engedni a legtöbb dolgot - valaki egyszer azt mondta, kiváló taoista válna belőlem, amilyen erőfeszítésmentesen tudok úszni az "állandóan mozgó és szakadatlanul változó valósággal", jelentsen ez bármit. A valahol most is bennem elveszett kicsi kínai aszkéta nyugalmával veszek nagy levegőt, hogy Dimi nyomában poroszkálva a standokra, majd a tüzek körül terjengő illatokra fókuszáljak. Azt nem nagyon figyelem, merre megyünk, rábízom magam az enyémbe fűzött kézre és jóízűen bámészkodom, hogy gondolataim kimászhassanak abból a bizonyos csatornából.
Mire becserkésszük Beliánt, már minden ki van készítve - nem nagyon tolonganak a kóstolót kérők, de majd csinálunk mindjárt reklámot neki. Már amennyire ez kivitelezhető velem, valszeg megint ukázba kapom, hogy legyek dekoratív, mosolyogjak szépen és meg ne merjek szólalni, amíg Dimi az ujjai köré csavarja a komplett helyi lakosságot.  
- Hellóóó,-*barátságosan hátbalapogatom Belit üdvözlésképp, azt azért megvárva, hogy a sört biztonságba helyezze.*- Mindenre is gondolsz, huh? Biztos örülni fognak neki, minden krumplis és piros roppant népszerű mostanában,-*hálás lehetek annak a felsőbb hatalomnak, ami úgy intézte, hogy a kicsik most épp teljes gőzzel majmolják Pankát, úgyhogy ugyanazt hajlandóak megenni. Megkönnyíti az ember életét.*
- Lopok egy sört, kapsz majd helyette bodzabort, hm?-*dealelek gyorsan, amint meglátom, hogy akad még a behűtött italokból. Jólesne egy, ártani nem fog és ebben a melegben úgyis hamar kimegy.*
- Panka majdnem standrablást követett el, valaki pofátlanul közel rakta az édességeket a gyereksarokhoz,-*mesélem röviden "kalandjainkat", miközben a kenyeret vadászom le tekintetemmel, hogy a kezem ügyébe kerülő legnagyobb késsel szép, egyenletes karéjokat kezdjek kanyarítani. A csücske az enyém. Bár ha Dimi nagyon szépen néz, esetleg megkaphatja a felét.*- A bébék meg szerencsére rácuppantak a szarvasagolásra, pedig nem volt könnyű B2-őt leoperálni,-*intek fejemmel Dimi felé, jelezve, kire is gyógyult rá az említett bé. Aztán, ha nincs mit segíteni, lehuppanok a padra, hogy megkóstoljam a gulyást, megpróbálva nem égetni le a számat a folyamatban.*
- Ha lesz kedved, gyere velünk fagyizni visszafelé,-*kicsit sincs bűntudatom, amikor nagy ritkán a kölykök háta mögött zülleni támad lehetőségem. Szóval most valami bruttálisan csokoládésra csorgatom a nyálam és nem átallok mindenki mást is magammal rántani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ebben a pillanatban a közöttük lévő rések, repedések követhetetlen gyorsasággal válnak szakadékká. Minden újabb szó, gesztus, maga a hangszín is ék, amit a lány szinte élvezettel ver egyre mélyebbre. Amilyen fennhangon hirdette, milyen remek színész, Damien összerándul a folytatásra, ami szerint azt is csak megjátszotta, hogy szövetségesek lennének. Sértett büszkesége, amibe Médi az imént beletenyerelt, elhallgat, hogy átadja helyét valami egészen másnak, s ez a más úgy gyűri egyre ocsmányabb, élesebb formába lényét, ahogy keze tudná a sörös pléhet összeroppantani. Ugyanaz az undorító, ragacsos sötétség, amit akkor érzett, amikor utoljára ennyire sarokba szorították.*
- H-ha--h-h-hha...K-k-kk-k-k!-*próbálna közbevágni, de képtelen akár egy szótagot is kinyögni, hiába vág rá ököllel a sötétben a saját lábára; így a másik zavartalanul befejezheti mondandóját. A combjába hasító fájdalom sem tudja elnyomni azt, amit a szavak metszenek belé. Pont azért vágnak lényébe, mert kedveli Médit - a maga módján, amióta csak bejelentették az eljegyzésüket, igyekezett a kedvében járni. És nem várt cserébe semmit, nem volt apróbetűs rész, amit azok vágnak egymás fejéhez, akik számon tartanak minden szívességet, minden jótettet és segítséget. A falazás, a csip-csup ajándékok, a közösen eltöltött idő, az éjszakába nyúló beszélgetések őszinte kedvességből undorodó megvetésbe olvadnak. Mert ostoba volt, ha azt hitte, értékelni fogják - naiv, érzelgős, gyenge és nevetséges. De főképp ostoba, teljesen hülyét csinált magából, hónapokon, éveken át erőlködve. Biztos remekül szórakoztak rajta, ahogy legnagyobb erőfeszítései ellenére sem ért el semmit. Arca vicsorra húzódik, s a légzése egyre sekélyebb, szaggatottabb. Üvöltene, mert csak ez maradt, az artikulálatlan, állati hangok - bármi, amit érez, gondol, kimondhatatlan, rothadásnak indult indulathalom.
Váratlanul ugrik fel, maga alá kapva lábait és egyszerre óriásként tornyosulva a lány fölé. Egy perceknek tűnő pillanatig a kés is megállna a levegőben a feszültségtől, főleg, amikor a lány felé mozdul, olyan hirtelenséggel és erővel, hogy esélye sem lenne védekezni. Azonban a gitárját ragadja fel, hogy szó nélkül sarkon forduljon, otthagyva a stéget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

szerda kora délelőtt. | o

Valószínűleg hosszú évek alatt sem tudnám teljesen megérteni ezt a semlegességet, amit a férfi érez az emberek iránt. Vagyis velük kapcsolatban. Jó emberismerőnek tartom magam, képes vagyok olyat is meglátni és megérteni, átérezni, amit mások csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak. De szerintem még  a halálos ágyamon sem jelenthetném ki, hogy ismerem Mr. Kensingtont. Mármint ha addig végig ugye ismeretségben maradnánk, sok beszélgetéssel meg minden. Van vajon olyan, aki elmondhatja magáról, hogy ismeri őt, de úgy igazán?
Hála Merlinnek, hogy nem tanultam legilimenciát, mert most aztán nagyon zavarba jönnék, és millió kérdés árasztana el. Mert ez most azt jelenti, hogy értékel bennem valamit? De hát mit? Nincs is bennem semmi extra, semmi különös, tök átlagos vagyok, egy kis senki, olyan mint minden más ember.
Megnyugodva szuszannok egyet és elmosolyodom a gesztustól. Csak sikerült jót mondanom végül!
- Rendben! – vágom rá gyorsan és elraktározom a fejemben a nevet. Pocsék a névmemóriám, szóval legközelebb már tuti nem tudnám a kedvese nevét felidézni. De most nem lesz vele gond. Az egyébként nem igazán van a gondolatmenetemben, hogy lenne-e más dolgom úgy egyébként, sőt az se, hogy ha betoppanna Kíra akkor utána mi lesz. Vagy ha nem toppan be, akkor maradnék estig? Vagy nem? Nem tudom. A jelen a fontos most. Vigyáznom kell a kis sebesültre, amíg a gazdája alszik. Ha bármi van akkor meg felkeltem. Felkeltem?! Ööö, na jó, de mégis hogyan? Ugye elég ha csak a nevét mondom, és ő arra már felébred, ugye? Vagy csak bekopognom kell és be se kell mennem, uuugye? Nem, kizárt, hogy be kelljen mennem, vagy hogy hozzá kelljen érnem. Jézusom Laura állj már le! Nehogy már ráparáztasd itt magad erre!
Saját magam lenyugtatására halk dúdolásba kezdek, figyelem a játszadozó, majd lepihenő cicákat, hallgatom az egymást túlharsogó dorombolásukat. Egy idő múlva halkan felkelek és magamhoz veszek egy könyvet, azzal együtt telepszem vissza a kanapéra a cicák közé. A külvilág teljesen megszűnik számomra (nyilván a rám bízott állatkákra azért figyelek, de másra nem), ahogy az időt sem érzékelem többé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Mint az enyémet. – Komolyan, pontosan érzi min kellett átmennie szegény asszonynak, míg felnevelte Edut. Bár mi tagadás, az ő szüleinek sem volt éppen egyszerű dolga vele, hát még a bátyjával. Igazi rosszcsont gyerekek voltak, Rebeka meg olyan flegma kamasz, hogy kész csoda, nem rakták ki otthonról. Mondjuk valószínűleg azért, mert az év nagy részét iskolában töltötte és nem otthon.
- Használsz rá valami különleges sampont? – Néha igazán nem érti, hogy honnan jön belőle ennyi hülyeség, de kicsit olyan, mintha megnyitnának egy csapot, amit aztán nem tud elzárni. És csak zubog és zubog belőle a végeláthatatlan baromság, amin a végén már ő is csak nevet kínjában. De nem ez az egyetlen totális őrültség, amit elkövet, az, hogy megcirógatja a másik fültövét, mintha csak valóban kutya volna túlmutat szavain. Kész őrült ma délután és köszöni szépen, élvezi.
- Ne kötekedj már állandóan! – Most nem mindegy, hogy kicsi vagy nagy? Nem kell állandóan emlékeztetni arra, hogy hajlamos igencsak ellent mondani saját magának is, nem még másoknak. Ő már csak ilyen, megtestesíti a két lábon járó ellentmondást.
- A mandragóra levélre gondolsz? – Legjobb technika, hogy leplezze bizonytalanságát. Úgy tesz, mintha ő lenne az okosabb, és ezért kérdezne vissza, és nem azért, mert igazából nincs képben. Na jó, erős túlzás, hogy nincs képben, mert azért de, nagyjából tudja mi merre hány méter – anélkül nem is vágott volna bele – de na. Jobb ez így.
- Nem tehetek róla, hogy sajnálom őket, na. – Nála nagyobb állatbarátot nehéz találni. Mármint, ha mondjuk talál egy tíz centis pókot, akkor szüksége van erős férfi beavatkozásra, de nem fél sem az egerektől, sem a kígyóktól, békáktól, ilyesmiktől. – Kipróbálhatod, de szerintem béka marad – neveti el magát. Tudna mit mondani, lecsaphatná ezt a labdát is, de nem, az már sok lenne talán.
- Akkor megnyugodtam. – Érez némi elfogultságot, de hát kérlek, erről nem ő tehet. Meg egyébként is, ez némi örömmel tölti el, még ha nem is kéne, hogy ennek örüljön.
Bólogat, hogy ismeri, gyógynövénytanból ugyan nem volt nagyon penge, de ezt a szintet még meg tudja ütni. Figyelmesen hallgat, érzi a kis elidőzést ahogy a tevékenységeket sorolja. – Szerintem menni fog. Remélem. Mi a könnyebb része? – Itt az ideje, hogy ezt is megtudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A helyzet elég para, de nem menthetetlen. Ahogy mozdul, hogy a lánynak segítsen a dolgok jobb oldalát nézni arra nem számít rá, hogy Mae arcát Kende mellkasába fogja temetni. A navinés eddig nem került olyan helyzetbe a dán mellett, hogy kimutassa mennyire érzékeny tud lenni, márpedig most vonásai ellágyulnak. Az egyik legjobb barátja olyasmi miatt sír, amihez ő aztán nagyon nem konyít. A nyüsszenő hangra simítja kezeit a sötétbarna tincsekre, amíg fejét picit lentebb hajtja és belül valamilye megremeg. Azt mondja tényleg szereti és most itt sír. Ja, a szerelem biztos hiperszuper érzés lehet - átbaszás. Ezek mégsem a legvigasztalóbb szavak lennének, Kende csendben tartja szorosabban az ölelésben a szösztalicskát. Érezte ahogy a lány feszeng és visszatartja magába azt, amit már elkezdett kiadni. - Én vagyok, Mae. Nem baj, ha sírsz - simogat rá a hátára. Fogalma sincs, hogy Darikék otthon a síráshoz hogyan állnak, de Reinerék nem éppen rajonganak az ilyesfajta érzelemkinyilvánításért, sem.
- Na, akkor legalább jól érezted magad - halk a hangja. Még egy helyzet, ami egyértelműsíti miért hisz Kende a szexben és nem a szerelemben. Azt élvezte, a másik miatt meg teljesen szétesett Mae, aki amúgy folyamatosan vigyorog és be sem áll a szája. Emiatt terelődik lassan Kendére a szó és neki kell is egy, majd még egy pillanat, hogy a helyzetet követni tudja.
- Ja, sajnálom - biccent és kér bocsánatot már sokadjára a pulcsiért, de ajka széle rezzen mert ezek szerint a lány emlékszik. - Elég minimálba, de igen - bólint, ajkai kicsit nagyobb mosolyra is görbülnek. Közben mellkasa szorul össze, ha belegondol milyen szinten hozzáférhetne, ha minden a megfelelő kerékvágásban menne. De most túl sok a ‘ha’. - Csak nem én kontrollálom mikor. Ahogyan akkor sem, a padláson - Móriccal már beszélt erről és akarta, hogy Mae is tudja. Lehet akkor is felhozza, ha a másik nem kérdez rá. - Ez ment rá  az úszásra is - néz a víz felé - és így kicsit minden összejött. De semmit nem akarok erőltetni, mert annak tényleg para lehet a vége. Más a vadmágia mint azok a képességek, amiket ha bejön elkezdesz tanulni - fejezi be végül és kis infót is ad. Nem tudja mennyire van képbe az elemivel a másik. És bár Mae korábban félig kibújt az ölelésből, ő most visszahúzza. Nem szeretne tovább erről beszélni. - Minden frankó lesz, szösztalicska. Te is és én is megszerezzük a végén, amit szeretnénk, oké? - dörzsöl Mae felkarján, majd bíztatóan elmosolyodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A szakemberek valamelyike - s ezen a ponton ki bírja már számon tartani, vajon melyik lehetett a rengetegből, akiknél megfordult - azt mondta, amikor az átirányítás a legrosszabb. Amikor valaki nem töltheti ki azon a haragját, akire istenigazából dühös, valamelyik szerettét fogja elővenni, mégpedig azt, aki a legnagyobb valószínűséggel megbocsát majd neki.
De mi van akkor, ha a másik nem bocsát meg? Ha elég elfojtott harag van benne, elég pengeéles törés és pangó, poshadt vízként bűzlő keserűség?
Zúg a feje, egymást túlharsogó hangok kakofóniája, melyek hiába is tolakodnak, torkának sötétjében fuldokolnak csupán, egymást tépve-szaggatva - Damien maga is alig kap levegőt.
A nevére nem reagál, a parancsoló tónus már-már ösztönössé keményedett dacot ébreszt benne; de eljut hozzá a kétségbeesés nyirkos hidege is, tarkójára fogva.  Egy része lassítana, a másik viszont menekülne, mielőtt elég erőre kaphatna benne mindaz, ami legszívesebben már a stégen torkon ragadta volna a lányt. Valami, ami élvezetét leli a félelemben és az okozott fájdalomban, kézjegyének maradandó hegeiben.
Valóban megtorpan, ahogy a lány a karjára markol, szótlan és mozdulatlan állva a pálca fénykörében. Arca lassan fordul Médi felé s a gyér fényben lehetetlen kivenni íriszét - mintha sötéten tátongó, kerek lyukak ásítanának. Mégsem üres a tekintete, épp ellenkezőleg, pont annyira feldúlt és kavargó, mint hevesen tikkelő vonásai vagy akadazó légzése. Száját makacsul összepréseli, s egymásnak feszülő ajkai mögül fogak csikordulása hallatszik tompán. Képtelen megszólalni, hiába feszülnek nyakán az inak és fehérek a gitár nyakát szorító ujjai. Vergődik, anélkül, hogy valóban remegne vagy dobálná tagjait.
A hang, ami felszakad belőle, rekedt és nyers - fojtott üvöltés feszültségét és hátborzongató erejét hordozza. A szavak, bár akadálytalanul gördülhetnek elő, javarészt érthetetlenné nyúlnak-torzulnak, a dallam, énekének színei viszont kendőzetlenül mutatják meg. Ég és föld ez ahhoz képest, amikor más számát énekli, finom, érző pengetése és kellemes baritonja sehol sincsenek - mintha ezt saját húsából hasítaná fel. Hiába tűnik el a rekedtség fokozatosan, minél tisztább a hangja, annál fájóbb, annál mélyebben vág abba, aki hallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Itt kéne maradni örökre. Napsütés, jó idő, víz, bikinis csajok. Mintha amúgy ez nem valami nyomorult iskola lenne, hanem strand, vagy annál jobb, valami szép hely, ahol állandó a jólét és minden más. Nosza, nekem aztán ne mondja senki, hogy ide szenvedni jön ki, mert akkor menten merevedjen meg, akármerre nézek, hallok, itt nevetnek az emberek. Oké, van akik még itt is könyvet olvasnak, legalább örömmel látom, hogy regényt, nem valamelyik tankönyvet. A strandokon ez nem meglepő, nem mindenkinek való a víz, ha meg mégis csobbant, utána levezet. Oda sem neki, a stréberek most élvezik a csendes kastélyt, ahol bárhova is mennek, most mind alkalmas arra, hogy tanuljanak. Remek. Ünnepnap!
Nekem főleg, ahogy végül meg is lelem, ma kit boldogítok. Mindenkit, ha úgy vesszük, azonban egyelőre semmi zene, szólóban tolom, a víz nem tesz jót a hangszernek. Egy pillanatra akadok meg azon, ahogy sóhajt, mintha elfoglalt lenne, de fejem ingatom meg végül, hogy ne tessen nekem itt királynőt játszani, mielőtt ledobom magam mellé. Hogyne. Majd pont zavarom. El nem hiszem én ezt.
- Hol máshol lennék? Bent? Fizikai képtelenség – prüszkölök fel, mintha már a kérdése is sértő lenne, hát még a feltételezés. - Ez bók akart lenni amúgy. Deee akkor mindegy – legyintek, hogy nem esett le neki, hogy én most a hajós voltam, akit megszédített az szirének éneke. Bár tény és való, nem énekelt. Nem gond, nem egyszer suhan el az emberek feje mellett a poénom. - Engem? Milyen szerencse, hogy most jöttem. Sokat vártál? - aggodalmas kérdésemmel fordulok felé, nehogy már miattam aszalódjon valaki órákig, mert azt nem venném a lelkemre. Szerencsére nem is kell, de legalább felajánlom a segítő kezem a várakozásért cserébe. Meglep, hogy azonnal szinte már fizetséget is kapok cserébe, így szemöldököm felvonva dőlök előre. Csak belekukkantok, megnézve, hogy mi a szajré és már felcsillan a szemem. Oké, ezzel ki tudok egyezni.
- Fura lenne a háton a kéz, de na, ezért vagyok itt – dőlök vissza. - Ez egy jutányos ár, simán hagyok neked belőle, no. Nem ehetek mindent meg, hát akkor mi lenne ezzel – paskolom meg a jelenleg lapos hasam, de ha nem vigyázok, hamarabb apuka testem lesz, mint egy puja a kezembe. Nem eszek egyelőre, megkeresem azt a naptejet, ha már előre letisztáztuk a tarifát.
- Hát kiélveztem, hogy nem kell korán kelni – nyomok egy adagot a tenyerembe, majd közelebb helyezkedve kezdem el szép óvatosan felvinni a bőrére. - Aztán jót ettem, ittam, gyakoroltam pár számot, majd kijöttem ide, hogy kiáztassam a lábujjaim meg jót tegyen a szemnek – kenegetem én a hátát, nem sietek sehova. - És te? Egész nap itt napoztál? - érek a vállaihoz, majd vissza a hátához, derekához. Lejjebb nem megyek, mert akkor hiába jöttem ki ide, szemem nem lesz nézelődni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

de nagyon ünneplek: ÍGY

- Nincs is tök fejem – tapogatja meg azt, mintha hirtelen a formára lenne panasz. Nincs még Halloween sem, hogy annak kell lennie, jelmeznek nem utolsó dolog persze. Érti azt, hogy mire mondja, így van vigyor az arcán is, miközben leengedi a kezét. - Mást? Arról beszélni sem kell, alap a védelem. Megnyugtatlak, tökéletesen védtem eddig is – kacsintgat felé, mert leesett neki a „poén”, hogy mi az, amire utalt. Tény és való, ösztönös a mozdulat lefelé, amint úgy adódik a helyzet, a fejről azonban sokszor, sokan feledkeznek meg. Nem hazudik, ő is néha, volt pár puklija, mert valahova bevágta mert vagy alacsonyan volt a léc, fal, vagy éppen annyira röhögött, hogy odakoccant. Megesik. Azt meg azért mégse nézi ki a másikból, hogy itt fogja agyoncsapni. Úgy igazából nem, még ha biztos lesz alkalom, ami miatt lenne rá oka. Inkább ismét a nyulat pesztrálja, ha már az kéri a simogatást, még akkor is, ha kicsit majdnem elhitte a mesét és tartott egy pillanatra attól, hogy nem lesznek ujjai. De továbbra is csak puha bundát érint, nem éles fogakat, így el is engedi a témát.
- Ez teljesen érthető – bólogat ismét, mert valóban. Bár neki nincs állatkája, maximum a szobájában  létező pókok, azoknak azonban nem ad nevet, mert hamar eltűnnek és fogalma sincs, hogy ugyan az a pók vagy sem. Gondolkodtak már rajta az okosok, hogy illene megpróbálni azt, hogy hogyan hat rá egy kisállat gondozása, de talán még mindig nem érett meg rá.
- Tényleg? - nem ismeri ezt a szabályt, nem is mondta neki eddig senki. Hümmög párat, majd megvonja a vállát. - A másik felét is kéred? - csücsörít, mintha itt és most, meg úgy egyáltalán, kellene nekik ilyet tenni. Nem arról van szó, hogy nem tenné, dehogynem, őt is ugyan úgy foglalkoztatja ez, mint mást, csak nem gebed bele, ha nincs vagy nem sikerül. Érti ő, hogy sokak életcélja ilyenkor meg később is egy kapcsolat, anélkül hasztalanok és miegymás, de az az ő bajuk. Megvan úgy is, hogy nem lóg senki a szájában.
- Ezen ne múljon – már fel is pattan, mint a keresztapa, a nyuszi az egyik kezében pihen és dönt, merre indul. Na nem arra, amerre a csaj szeretné, annyi szent. Ennek hangot is ad, mintha azonban süket lenne, úgy menetel tovább. Eldöntötte, akkor menni kell, a fehérnép meg úgy tiltakozik, mintha a fogát húznák éppen. Komolyan! Fúj egyet, megáll, amint végül a karját is megfogja és felé fordul.
- Ééén nem szórakozom, hát az előbb azt mondtad, hogy menjünk már – és ez se jó neki. Nők. Ki érti ezt? Ő nem. [/]- Az már a te söröd, nem? Annyira elvetted és iszod itt, mint valami nagyasszony. Ne sírj, hát két lépés nézd meg – azzal szabad kezével mutogat, majd tér vissza a nyuszi simogatásához, amit menet közben tett meg. Nagyon jól nézhet ki, pont egy ilyen puha valami illik hozzá. - Kibírod azt a két percet? Aztán felőlem öt vattaszart is vehetsz, na? Sőt. Én veszek neked ekkorát – mutatja mekkora az, majd gyorsan beslisszan a sorba, ahol a sörre várnak. Lehet nem két perc lesz, ajaj. De ameddig nem ugrál a fején...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ármin & Belián
Pankás outfit


Elég gyér még a vásári sokaság ezen a tájékon, biztosan túl korán van a többségnek. De a többséget nem is ébresztik hajnali ötkor, úgyhogy nekünk már pont ebédidő van. Majd olyan gusztusosan eszünk, hogy mindenki idegyűl. Vagy elmenekül. Majd kiderül.
- Ó édes vagy, köszönöm. - Kicsit még toporgok körülötte, keresem a csípőst, meg szó nélkül elemelek egy sört, de majd hozok másikat úgyis, s a kincseimmel lehuppanok az egyik tányér elé.
- A törpék kapnak ott valamit enni... azt hiszem? - kérdőn nézek Árminra, mert rögtön belém villan, hogy én itt zabálok, miközben a gyerekek valahol éheznek. Sok mindenben olyanok vagyunk Árminnal, mint két tojás, de ebben nem. Az a fajta vagyok, akinek semmi nem esik jól, ha nem osztja meg, s ha felbukkan a gondolat a fejemben, hogy ami az enyém, az valamelyik szerettemnek kéne - mondjuk a kenyér sarka -, akkor rögtön elengedem s már nem is kell nekem. Keserű a fagyi, ha csak én nyalom.

- Meddig kell őrizd itt a bográcsot? - fordulok Beliánhoz, s azért már kanalazok egyet-kettőt, túlságosan éhes vagyok, meg kár is érte, a mágikusan felmelegített étel valahogy nem csúszik olyan jól. Óvatosan harapok egyet a csípősből, figyelve rágom, de nem bánt, harapok még egyet, már nagyobbat - ez már üt, s köhögve gyúrok be egy falat kenyeret, mielőtt sörrel öblögetnék - ami egyébként nagyon rossz ötlet, semmit nem javít a helyzeten. Köhögve-szipogva próbálom túlélni, mielőtt újra kanalazni kezdenék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szerencsére nem úgy ismerem a tanerőt, mint akinél ezzel írtam alá a halálos ítéletemet, úgy az elkövetkezendő összes tanévre, még akkor is, ha leadom az összes tárgyát. Vannak tippjeim, hogy kinél kaszáltam volna el magam, vagy épp egyenesen jobb, ha sírgödröt ások szívószállal. Szerencsére azokat a tanárokat nem is látom itt, a közelben főleg nem és remélem akármennyire is tűnik haragosnak az a folt, én bennem semmi ilyen nincs és nem is direkt műveltem. Sóhajtok egyet, kettőt, ezzel nyugszom le igazából, bár még mindig kicsit szorít a gyomrom. Tényleg én leszek, vagyok a család bénája, aki élete végéig majd csak nézegeti azt, hogy mások boldogok, mert mellém és a szerencsém mellé senki nem akar majd szegődni
- De, ha megnyugtató a gondolat, olyan alakja van, mint egy virágnak – tessék, itt a paca teszt, bár kicsit fura alakja van néhol, elmegy egy sajátos mintának. Nem mintha ezzel bármit is megoldottam volna, sőt, jobb sem lesz, de próbáljuk vidáman felfogni azt, ami történik. Akkor nincs keserűség. Annyira. Azt már azért nem ajánlom fel, hogy festek a közepére valamit, meg kiegészítem – bár van zöld és sárga ital is, majdnem az előbbit választottam –, nem hinném, hogy a poénnak lehet ekkora fokozása. Bár ki tudja, a maga módján elég laza ő, csak éppen nem akarom eljátszani ezt.
- Örülök. Vagyis csak annak, hogy nem haragszik és lesz ebből büntetés vagy bármi. A foltnak nem. Nagyon béna vagyok – mormogom a végét, magamat megfeddve, hogy innentől majd jobb, ha erre is figyelek, mert nem éppen jó taktika csajozni az, ha mindenkit leburogatok. Lehet a vizes-póló nyerő ötlet, csak nem így, nem szörppel, meg nem a tanároknál.
- Hát, szerintem is – nevetgélek egy sort azon, hogy látványosan járatja a tekintetét rajtam és a folton. Én se merném bevállalni. A saját ruhámmal még hagyján, bár azt sem itt, a tömeg közepén, mert ki tudja, mi történik. Őszintén? Legjobb tippem, hogy a folttal együtt magát a felsőt is eltüntetném, amit bizonyára sokan díjaznának, de na, nem szabad. Így, pálca a helyén marad, akad jobb ötletem, mielőtt gondolom menne szórakozni. Ki vágyik gyerekek társaságára, amikor itt van egy rakás felnőtt?
- Szuper – mégis örülök annak, hogy ha nem is oldottam meg a problémát, de valamelyest mégis kompenzálom. Gyorsan kikérem a vizet, magamnak limonádét, mert annak kevésbé fogós a színe, mégsem víz, majd óvatosan nyújtom végül felé. Igaz, várni kell kicsit, de nem mentem messze a sortól és azóta szerencsére rövidebb is lett.
- Semmi különös, kíváncsi voltam, milyen ez a mulatság. Úgy volt, hogy jön a szobatársam is, de neki mostanság nincs sok kedve ilyenekhez. Azt hiszem szerelmi bánata van vagy micsoda. Nem nyüstöltem inkább – kortyolok egyet, arrébb állva, hogy a sorhoz igyekvők ne lökjenek fel és önthessem ki megint az italom. - Nem, nagyon nem. Csoda, hogy eddig nem buktam meg, olyan nehezek. Talán majd idén. És a tanárnő? Gondolom szokott kapni vicces válaszokat. Tökre név nélkül, de melyik volt a legviccesebb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Borzasztóan szét volt esve Balázs, talán még soha nem is láttam ilyennek. Lehet ő is annyira bírja az alkoholt, mint én. Csakhogy én nem álltam apácának, és nem kötöttem mindenféle egyezséget a nem látható lelkekkel. Szóval jobb híján most úgy tűnt nekem kell lenni a morális vezetőnek kettőnk közül.
Ráfogtam a karjára, hogy biztos ne essen el, és amikor végre egészen stabilan állt mérgesen fürkésztem. - Nem, hazamegyünk. Nem vagy józan, és... - kezdtem mondani, de mintha a falnak beszélnék. A szavamba vágott, ráadásul már megint a pizsomámmal jött valaki. Igazán sajnálom, de nem erre készültem aznap este. Megforgattam a szemeimet, de mielőtt képes lettem volna visszavágni valamivel, hirtelen már nem én voltam az ura a testemnek. A közelsége egy pillanat alatt letaszított a talpamról, és ha nem fog, talán még össze is esek. Belesimultam a karjába, és reflexből visszacsókoltam az első pillanatban. Aztán megéreztem azt a furcsa mellékízt. Ismerős volt. Kesernyés.
Erőszakosan eltoltam magamtól Balázst, és hitetlenkedve néztem a szemébe. - Te szívtál? - vontam kérdőre. Kezeimet kinyújtva magam előtt tartottam, hogy ha újra próbálkozna, azonnal tudjam hárítani. - Balázs, hazamegyünk. Most! - jelentettem ki, mintha csak az egyik előkészítősömmel beszélnék. - Indulás - mutattam az irányt, hogy merre kell elindulnia. Közben szétpillantottam, mintha csak azt mérném fel, ki látta a csókot. Aztán halványan elmosolyodtam. Akkor is jól esett, ha csak kevés ideig tartott. És úgy, hogy nem volt tudatában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Miért nézel mérgesen? Jól áll mondjuk - vigyorogtam rá, ahogy tenyeremmel az arca után nyúltam, hogy végig simítsak rajta, s ezután dicsértem meg a kinézetét is, mert bizony neki még ez a pizsama is jól állt. S bár úgy tűnt, hogy még mindig mérges, nem akartam azt, hogy véget érjen ez a jó kis buli. Ő veszekedett, én meg csak mosolyogtam, nem is vettem magamra, mert bizony egyetlen korty alkoholt sem ittam. Ahelyett azonban, hogy bizonygassam az igazamat, fene mód megkívántam az ajkait, s bizony le is csaptam rájuk, de ezúttal nem kósza véletlenként, vagy bátortalanul, s még csak az sem fordult meg a fejemben, hogy ez nem lenne helyes, hogy ezt nem szabadna, s hogy ezzel nagy hibát követek el.
Hosszan csókoltam volna, de Tánya durván lökött el magától, mire csak értetlenül pislogtam, hisz szerintem baromi jó volt, nem is értettem, mi a gondja. - Mi??? Neeem, kikérem magamnak! Nem szívok soohhaa - nemlegesen ráztam a fejem, mert tényleg nem szívtam ám, viszont a viselkedésem az ellenkezőjéről tanúskodott. Próbáltam megint közelebb hajolni, tenyerem is szökött a dereka után, hogy magamhoz húzhassam, de Tánya nagyon is keményen viselkedett velem, s ekkor bevillant az a jól öltözött fazon. Hát persze, biztosan erről volt szó.
- Megyek már megyek…gondolom amiatt a másik pasi miatt van, ugye? - dünnyögtem , ahogy ránéztem, miközben letapogattam a zsebeimet, hogy megnézzem hol lehet a kulcsom. - Nincs meg…- motyogtam, s újra ránéztem Tányára. - Jobb nálam? Jobb a csókja? - csak arra tudtam gondolni, hogy tuti mással kavar, s emiatt lökött el magától. Hát persze, sejthettem volna, hogy ezért jár hozzá az az öltönyös fickó. Én marha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hiába volt minden mondat, ami elhagyta Balázs ajkait, nem dőltem be neki. "Hisz mi csak jó barátok vagyunk." Akkor meg mégis miért vennék komolyan? Azonban a csók, amit adott egészen igaznak tűnt. Még a lelkem is belesajdult abba, hogy olyan erőszakosan el kellett távolítanom, de éreztem, hogy ez így nem helyes. Legutóbb még azt mondta, hogy nem lehet köztünk semmi. Akkor jobb is lesz, ha ehhez tartja magát. És én is. Mert ez így, csak egy újabb csalódás lesz, és nem volt erre szükségem.
- Akkor ittál? Vannak partidrogok, belerakhatták az italodba - jegyeztem meg még mindig kétkedve. Tanár voltam, az ilyenekről akkor is tudnom kellett, ha éppenséggel nem azért voltam ott, hogy fegyelmezzek. Körbepillantottam a táncoló diákságon, de fogalmam se volt róla, hogy vajon a tömérdek mennyiségű ital miatt, vagy egyéb szerek hatására van mindenki ennyire kiütve. Lefújhattam volna az egészet. Hazaküldhettem volna őket. De inkább csak Balázsra koncentráltam.
- Milyen másik pasi? Miért jössz mindig ezzel? - vontam össze a szemöldökömet, és még egy apró ránc is megjelent a bal szemem sarkában. Erre csak akkor volt példa, ha már igazán felbosszantottak, és drága papunk már egészen közel állt hozzá, hogy inkább csak ott hagyjam ahol éppen van.
- Mégis kinek? Amúgy is, a te csókod csak reflexből működik nem? Hiszen mi csak barátok vagyunk. Te nem érzel semmit - idéztem fel neki a szavait, amelyeket pár héttel azelőtt a lakásban mondott el nekem. Összevontam a kezeimet a mellkasom előtt, és mérgesen sétálva indultam el hazafele. Hogy haragudhattam rá még mindig ezért? Hiszen pap!