36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ráczhalmi Ármin összes RPG hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Le
Ráczhalmi Ármin
KARANTÉN


Chaotic stupid
RPG hsz: 17
Összes hsz: 29
Írta: 2021. június 14. 12:35 Ugrás a poszthoz

Családom és egyéb állatfajták

Van az az izé, közmondás - vagy szólás? sose tudtam megkülönböztetni - hogy egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell. Hát úgy tűnik, az univerzum nagyon komolyan veszi ezt a cuccot, mert én három gyerekkel érkeztem és erre gyorsan várossá minősítették Bogolyfalvát. Apropó, nem kéne ilyenkor át is nevezni? Az itt élőknek nyilván mindegy, de másoknak összezavaró lehet, mintha ránéznék a térképre és aszongya, New York falva, lakosság 8 milla.*
- Repülarepüla...-*hajolok le hatodik érzékemtől vezérelve, még épp idében nyúlva lányom hónalja alá és kapva fel,*- repül a Panka!-*Mielőtt gyermekem teljes testsúllyal fejest ugorhatna az édességes stand kínálatába, hirtelen a nyakamban találja magát és az élmény meglepetése eléri, hogy átmenetileg megfeledkezzen a nyalánkságokról. Lesz majd az is, de a később koncepcióját az összes ivadékom rettenetesen utálja. Amúgy megértem. Az élet igazságtalan, de hiába magyaráznám, hogy én se kaptam három gyerekhez adekvát mennyiségű kart, szemet és fejet, amit kapkodhatok, fütyülnek rám. Dimi nélkül valszeg odaragasztottam volna őket a sufniban talált talicska aljához, hogy sérülés nélkül juthassunk el az előkészítő sátráig. A bébék szerencsére még elég kicsik hozzá, hogy egyszerűen kendőbe kösse őket az ember és a hátára dobja, ha kell (B1 nálam, B2 éppen Dimi nyakába csimpaszkodik, mert ő az aktuális kedvence). Panka viszont motoregér és már nagylány, úgyhogy ha lehetne, se próbálkoznék ilyesmivel. Általában jól elvan kettőnk között, valaki ujjába csimpaszkodva, most viszont túl sok az érdekes, színes, szagos mindenféleség, szóval tátott szájjal sétál bárki lába alá.*
- Jövő ilyenkor már iskolás leszel!-*paskolom meg az említett bocs mancsát, amivel az enyémbe kapaszkodik, nem annyira emlékeztetőül, mint hogy figyelmét a várható programok felé tereljem. Persze, addig még vár ránk az iskolatáska kiválasztása, az írószerek és egyéb kellékek beszerzése, á, inkább neki se kezdek ennek a mentális listának most.
A megőrzőnél Virginia és Riley vannak szolgálatban - elsőre le se esik, mert a számomra megszokott doki két méteres, úgyhogy a nyaktekergetés híján harmadjára is bemutatkozom neki. Napi blama pipa! Panka lába alig éri a földet, már szalad tovább, Benjivel kicsit el kell beszélgetni, mielőtt hajlandó lenne csatlakozni a többi tökmaghoz, játék lajhárját magához szorítva. Nézem, ahogy elvegyül, aztán Dimi felé fordulok, hogy lássam, neki kell-e esetleg segítség B2-höz.
Ráczhalmi Ármin
KARANTÉN


Chaotic stupid
RPG hsz: 17
Összes hsz: 29
Írta: 2021. július 9. 18:07 Ugrás a poszthoz

Dimdimim
elgyermektelenedve, városnap

- Na, összenőttetek?-*pislogok meglepetésemben, mert amikor megfordulok, B2 még mindig elmélyülten csipkedi a standbyba állt Dimi tarkóján a kósza babahajakat. Amik javarészt az én lelkemen száradnak, mert elmenni borbélyhoz luxus, szóval eléggé DIY minden ilyen. Aztán mióta legutóbb dizájnt nyírtam egy hirtelen jött isteni szikrának köszönhetően, nem engednek hajat vágni, ollóval meg még kevésbé mehetek bárki közelébe. A saját és mások biztonsága érdekében.
Ahogy a bébét kicsomagolják, egészen elkenődik, pedig reggel még jábolszalvas-lázban égett, mióta kikövetelte, hogy mutassam meg. (Mondjuk néztem egyet, nem mondom, behemót dögök. Bocs, Riley.) Úgy csüng Dimin, hogy Benji lajhárának is becsületére válna, s halkan sóhajtok, mert akármennyi gyakorlatot szerez az ember, nem lesz könnyebb az ilyen epizódok kezelése. Olyan tehetetlennek érzem magam sokszor tőle.*
- Borillám, viiisszajövünk. Látod, nálunk a kendő,-*guggolok le, hogy ott kuporogjunk hármasban, amíg megnyugszik, mert egy facehugger gyöngédségével képes markolászni az ember nyakát és pont annyi a lefejtésére való esély is. A kérdésre megvakarom a tarkóm.*
- Elméletileg bármi, ami szobatiszta, mehet,-*hümmögök a hirdetés szövegét idézve kissé szabadosan. A vidám zsivaj, a tesók és a játékok aztán megteszik a hatásukat, úgyhogy legkisebb gyermekem is nekiiramodik. Még integetek utána egy darabig, hogy ha megfordulna, akkor lássa, aztán eltűnik a nyüzsgő kupacban és végre kiegyenesedhetek. Na, akkor ez elintézve. Pálcaintéssel zsugorítom a kendőt és zsebre gyűröm, mert szeretem, ha szabad a kezem. Mert akkor például megfoghatom Dimiét és például magamhoz húzhatom és például a fülébe súghatok.
- Meneküljünk!-*indítványozom, még mielőtt bármelyik poronty meggondolhatná magát. Out of sight, out of mind - minél hamarabb kerülünk látótávon kívülre, annál jobb. Sőt, ha már itt tartunk, akkor nem ártana lekanyarodni valamelyik mellékutcára vagy fa mögé. Tőlem tellő türelemmel kerülgetem az embereket, tekintettel arra, hogy véletlenül sem engedem el a megragadott kezet, így ketten úszunk ár ellenében.
Ráczhalmi Ármin
KARANTÉN


Chaotic stupid
RPG hsz: 17
Összes hsz: 29
Írta: 2021. július 14. 18:53 Ugrás a poszthoz

Dimdimim

Őszinte elborzadás ül ki arcomra a hibridizáció lehetőségét hallva - eddig három, ám viszonylag kis termetű szörnyeteggel kellett elbírnom, ha ebből két kicsi és egy Süsü méretű, holdvilágot ülve nyaló kiméra lesz, lehet, beadom a felmondásom. Gyermekszelídítéssel még csak-csak elboldogulok, viszont Dimi nélkül, plusz Dimi ellen esélyem se lenne.
Egy-két utcányi könnyed parkourt követően sikerül találni egy használaton kívüli zugot. Néha elmerengek, milyen lett volna hamarabb jönni rá dolgokra, de a tiniknél divatos seprűtárolóban smárolás sosem szerepelt a "kihagyhatatlan, be kell pótolni" listámon. Szó se róla, én leszek az utolsó, aki panaszt emel amiatt, hogy Dimi úgy tapad hozzám, mint fénykoromban a bőrgatya; minden más viszont mehet a francba.*
- Akit orrbaverek, ha most eszi ide a fene,-*morgom, mert hunyó az összes környékbeli vén boszorka, akiknek csak azért nem akarok a tyúkszemére lépni, mert kezdjük megszokni itt. Nekem mindegy, de a kicsiknek kell az állandóság és most szinte hihetetlen módon, meg tudom adni nekik. Ennek ellenére dühít, hogy bújkálni kényszerülünk. Nincs mit vagy miért szégyellnem, főleg nem harminc évvel a hátunk mögött; megérdemelné, megérdemli, hogy mindenki más is lássa.*
- Már megint a szeplőgyűjteményedet nézegeted?-*fuffantok Dimi arcába, amint szédelgő tekintetét látom. Fene se érti, miért akarja számon tartani az egyre szaporodó pöttyöket, lassan nyilvántartást fog vezetni róluk meg anyakönyvezteti őket. Mielőtt azonban válaszolhatna - eleve poetikus, avagy költői volt a kérdés - derekára marok és megcsókolom. Igyekszem finom lenni, viszont ismerem magam és a visszafogottat ha odabetonozzák, se maradna meg a jelzőim között. Egy csókból kettő, kettőből négy lesz, aztán exponenciális görbék jönnek és általában Dimin múlik, mikor sikerül leállítania. Imádom a gyerekeimet, ám semmi teret nem hagynak a romantikának.
Megállom, hogy a nyakába harapjak, csak a homlokon döntöm neki, és mint az éhes kutya, megpróbálok jóllakni az illatával. Önuralmat tanulni negyven évesen... Nem lehetne kettőt és könnyebbet? Olyan istentelenül nehéz érdeklődést tanúsítani bármi más iránt, amikor ugyanezt az érdeklődést (kivételenesen) tanúsíthatom maradéktalanul Dimi felé. Artikulálatlan, méltatlankodó morgás-nyöszörgést hallatok, magamhoz ölelve.
Ráczhalmi Ármin
KARANTÉN


Chaotic stupid
RPG hsz: 17
Összes hsz: 29
Írta: 2021. augusztus 2. 18:47 Ugrás a poszthoz

Dimi

- Nem is e..-* ..ttem belőle, kezdenék tiltakozni, ám félúton elharapom a mondatot. Valami rémlik, hogy az uzsonnáztatást már megint polipként hajtottam végre, kettővel kenyeret kenve, kettővel kakaót keverve, hárommal a gyerekeket nyomva vissza a fenekükre és bábozva nekik, míg a nyolcadik karom pálcát lengetve szervírozott. Lehet, hogy önvédelemre már nem maradt és valaki a számba tuszkolta a maradékot egy óvatlan pillanatban. El se merem képzelni, mi lesz itt, ha előjön a mágiájuk, már most a csillárról lógnak jószerével.
A képzeletem amúgy is mással van épp elfoglalva, miután valaki épp hathatós bátorítást ad neki. Ötleteim fognak támadni, aminek - nézőponttól függően, persze - általában vagy katasztrofális vagy fenomenális végeredménye lesz. Vagy kettő az egyben, de mindenképp emlékezetes. És minél tovább nyöszörögnek a fülembe és szuszognak körbe, annál több ötletem lesz, melyek köszönő(de még távirati-) viszonyban sem állnak az eredeti tervekkel. Amikre csakhamar a feledés jótékony fátyla fog borulni, mert az orosz maffia mafla épp előveszi a bébihusky pofáját.*
- A csattanás, ahogy átlépjük a hangsebességet, mindenképp,-*muszáj ezt a süket dumát nyomnom, mert egyike vagyok azon lényeknek, akikről Ford Prefect abszolút helyesen feltételezte, hogy ha nem járatom a számat, összegyógyulna. Az alternatíva, hogy tovább csókolnak, én pedig combomat becsúsztatom...
Mindkettőnk telefonja felpittyeg - pontosabban, a Dimié R2D2-nak képzeli magát, míg az enyém diszkréten marad a standard mobilzörejeknél. Aztán még két-két összehangolt csipogás érkezik, csak ha az előzőt nem hallottuk volna.*
- Ez a közös,-*temetem arcom Dimi vállába, mert igazából ötpercesre tervezett kitérőnk után gulyásozni indultunk volna tovább. Szóval ez Belián lesz a bográcsával, akinek megígértük a közös programot és fene a hülye Griffendéles fejembe. A szavamat adtam, amit sosem szegek meg, ha csak egy módja van annak, hogy tartsam magam hozzá. Szótlan szorongatom, aztán veszek egy hatalmas, hosszú lélegzetet, ami egyetlen lemondó sóhajjá aszalódik. A végén puhán Dimi nyakába csókolok, azzal a bocsánatkérő mozdulattal, amit már ismer - majd, valamikor, folytatjuk ezt. Annyi lélekjelenlétem azért van, hogy Dimi farzsebéből az ő mobilját lopjam ki, a helyére csempészve a tenyerem, míg másik kezemmel feloldom a kütyüt és megnézem az üziket.*
- Kész a kaja. Küldött képet is róla,-referálok, odafordítva a képernyőt.
Ráczhalmi Ármin
KARANTÉN


Chaotic stupid
RPG hsz: 17
Összes hsz: 29
Írta: 2021. szeptember 5. 17:21 Ugrás a poszthoz

RanDimi

A családom - valamint barátaim, rokonaim, üzletfeleim és tanáraim - a kezdetektől fogva egyik ámulatból a másikba esik tőlem. Mármint attól a rejtélyes és kifürkészhetetlen képességemtől, hogy míg bizonyos szempontból nálam megbízhatóbb, lelkiismeretesebb embert bűbájjal se találni, az élet más területein egy kavicsot se bíznának a gondjaimra. A felismeréshez persze egy sor trial-and-error vezetett, így ha új feladat elé állítanak, általában 50-50 az esélye, hogy vagy brillírozni fogok, vagy családi eposzgyűjteménybe illő bukással gyarapítom a sztoritárat.
A mai randi is ilyesmi. Mármint, nem most kezdtem a dolgot - az túl Hallmark filmes lenne - de az eddigi tapasztalataim nem igazán relevánsak. Szóval, go me?
- Ó, én inkább Beliánért aggódnék,-*a feltételes móddal egybecseng, hogy a hangom mellőz bármiféle aggodalmat. Meghagytam az összes bevethető családtag kontaktusát, akit szükség esetén riasztani lehet, szóval egész nagy a valószínűsége, hogy a ház túlélje az éjszakát. A kölykök... nos, minden jel arra utal, hogy a genetikájuk fele tényleg az enyém. Oroszlánfalkaként működnek, mindig az lendül támadásba, akinek egy pillanatra is hátat fordít az ember.
Dimi a kezem után nyúl, s mostanra ismerős mozdulattal összefűzi ujjainkat, s tejbetökként vigyorog, holott még a kertkapu se zárult be mögöttünk.
- Bárcsak, de nagyjából négy nappal később mentem aludni a kelleténél,-*undok recsegés hallatszik, ahogy átmozgatom a nyakam, amin nem olyan rég még párosával csüngtek a bébék, hogy lefosszák az összes raktáron lévő ölelést. A nyújtózkodás félig az elmacskásodott tagjaimnak kell, félig az idegeimenk, ahogy a lelkesedése kezd átragadni - nagyon szeretném, ha jól sikerülne az egész, ami viszont Murphy törvényei szerint jelentősen rontja az esélyeimet.*- Lehet, a felénél a pokolba kívánsz majd, szóval készültem tartalék és tartalék-tartalékja tervvel,-*"nyugtatom meg", egy pillanatra magamhoz húzva és megcsókolva, hogy ne bírjon tiltakozni. Rávigyorgok, azonban ahogy órámra pillantok, elsziszegek egy halk szitkot és   hoppanálok vele.
Az első megállónk ugyanis egy szabadulószoba. Mugli marhaság, de felette szórakoztató ötletnek tűnt, amikor a végtelennek tetsző listákat böngészve ráakadtam egyre, ami egy általam jól ismert krimiíró regényére alapozott. Lesz egy óránk rá, hogy megpróbáljuk túlélni azt a sztorit, amit ő ihletett. Viszont időben kell érkezni, főleg, ha a staffal el akarok rejtetni ezt-azt, mielőtt beengednek minket.
A hely baromi bizalomgerjesztő - egy pincehelység lejárata előtt pukkanunk fel a hirdetőoszlop takarásában. Annak tudatában kockáztatok, hogy ezen a környéken kábé semmi sincs, s szerencsémre tényleg full üres az utca.*
- Egy pillanat, elintézem a piszkos anyagiakat,-*dobom meg Dimit bocsánatkérő kiskutyaszemekkel, mielőtt magára hagynám. Nagyjából két perc az egész, amíg ledílelem a dolgokat és a játékmester elsurran. Igyekszem pókerarc mögé rejteni mindent, ami lebuktathatna, ahogy beinvitálom Dimit az egy szem kanapét tartalmazó váróba.
- A jó hír, hogy nem a maffiának adlak el, csak szabadulószobázunk. A rossz hír, hogy az egész be van kamerázva,-*összegzem a dolgot röviden, a többit majd elmondják, ha visszatér a fószer. Szerencsére itt nincs plakát, ami lebuktathatna.
Ráczhalmi Ármin
KARANTÉN


Chaotic stupid
RPG hsz: 17
Összes hsz: 29
Írta: 2021. szeptember 16. 11:49 Ugrás a poszthoz

RanDimi

Hogy megválaszoljam a kérdést - random szünetekben tíz perceket alszom állva, ülve, a katedra alatt pedig hálózsákot tartok. Nagyon várom már a napot, amikor a bébék egyszerre alusszák át az éjszakát, én pedig velük együtt merülhetek édes öntudatlanságba. Amúgy imádom a feltétlen bizalmat, amivel odabújnak, mióta csak Panka először elaludt a mellkasomon; egészen gusztustalanul elérzékenyülök tőle minden egyes alkalommal. Néha megpróbálják átvállalni tőlem a gyermekmegőrzést, de nem szeretek huzamosabban távol lenni és felébredek a hallani vélt gyereksírásra.
A pados megoldást nem javasolnám. No kinkshaming, csak épp külön cellában éjszakázni miatta kicsit...hangulatromboló. Szóval akkor helyesbítek, Bogolyfalván nem javasolnám.
- Mmnapersze,-*nyugtázom a hamvában holt ígéretet, hogy Dimi majd viselkedik. Ez már akkor se ment egyikünknek se, amikor a Roxfort teljes tanári kara a nyakunkra lihegett, azóta meg szerencsétlen módon felnőttnek lettünk minősítve valamiféle teljesen légbőlkapott, totálisan megalapozatlan rendszer szerint. A hülyeségkoncentrátum maradt, csak ragasztottak a csomagolásra egy 18+ karikát és gyorsan jó messzire hajították.
- HA eladnálak se mernének megvenni, mert egytől-egyig jó útra térítenéd mindet,-*rötyögök halkan egy-két taktusnyit az elképzelt helyzeten, s ha már Dimi araszol, nadrágjának egyik övtartó hurkába akasztom az ujjam, hogy közelebb rántsam magamhoz.*- De eszem ágában sincs megválni tőled. És nem csak azért, mert etikátlan tömegpusztítófegyvert szabadítani rá civilekre,-*vigyorgok pofátlanul közelről.  
A kalandmester visszatérve bejelenti, hogy minden kész, kezdhetünk, ha gondoljuk. A szoba - vagyik inkább pincehelyiség - elég kicsi, de van egy zárt ajtó, ami minden bizonnyal további feladványokat rejt. Kapunk egy walkie talkiet (feltűnően mindenálló darab), amin segítséget kérhetünk, ha megfeneklenénk, majd hangsúlyozzák, hogy az XY pictogrammal megjelölt dolgok nem részei a pályának és a feladványoknak, ne piszkáljuk őket. Hát én nem vagyok mugli, de izé... még én is tudok annyit, hogy ne az elektromos vezetékeket kezdjem feszegetni, szóval meglehetősen ijesztő képet fest ez most az átlag idelátogatóról. A bejárat mellett van egy adag fogas, különféle méretű ruhákkal - beöltözhetünk rendőrnek, nyomozónak vagy technikusnak, amire persze azonnal felcsillan a szemem - és persze nagy vonalakban ismertetik a történet lényegét. Ha nem sikerül egy óra alatt megoldanunk az ügyet, akkor az elkövetőnek sikerül meglépnie. Kérésemre a KM kihagyja az árulkodó neveket, bár kétségtelenül rá fog jönni Dimi a turpisságra, nem az első két percben akartam lelőni a poént.
Végül az ürge kimegy és meghagyja, hogy jelezzünk, ha indíthatja a visszaszámlálást. Dimire nézek, reménykedve, hogy tényleg csak képet közvetít a ránk irányuló kamera.*
- Nos, hogy állsz az egyenruhákkal?
Ráczhalmi Ármin
KARANTÉN


Chaotic stupid
RPG hsz: 17
Összes hsz: 29
Írta: 2021. szeptember 27. 21:38 Ugrás a poszthoz

Városnapozás

Viszonylag könnyen el tudom engedni a legtöbb dolgot - valaki egyszer azt mondta, kiváló taoista válna belőlem, amilyen erőfeszítésmentesen tudok úszni az "állandóan mozgó és szakadatlanul változó valósággal", jelentsen ez bármit. A valahol most is bennem elveszett kicsi kínai aszkéta nyugalmával veszek nagy levegőt, hogy Dimi nyomában poroszkálva a standokra, majd a tüzek körül terjengő illatokra fókuszáljak. Azt nem nagyon figyelem, merre megyünk, rábízom magam az enyémbe fűzött kézre és jóízűen bámészkodom, hogy gondolataim kimászhassanak abból a bizonyos csatornából.
Mire becserkésszük Beliánt, már minden ki van készítve - nem nagyon tolonganak a kóstolót kérők, de majd csinálunk mindjárt reklámot neki. Már amennyire ez kivitelezhető velem, valszeg megint ukázba kapom, hogy legyek dekoratív, mosolyogjak szépen és meg ne merjek szólalni, amíg Dimi az ujjai köré csavarja a komplett helyi lakosságot.  
- Hellóóó,-*barátságosan hátbalapogatom Belit üdvözlésképp, azt azért megvárva, hogy a sört biztonságba helyezze.*- Mindenre is gondolsz, huh? Biztos örülni fognak neki, minden krumplis és piros roppant népszerű mostanában,-*hálás lehetek annak a felsőbb hatalomnak, ami úgy intézte, hogy a kicsik most épp teljes gőzzel majmolják Pankát, úgyhogy ugyanazt hajlandóak megenni. Megkönnyíti az ember életét.*
- Lopok egy sört, kapsz majd helyette bodzabort, hm?-*dealelek gyorsan, amint meglátom, hogy akad még a behűtött italokból. Jólesne egy, ártani nem fog és ebben a melegben úgyis hamar kimegy.*
- Panka majdnem standrablást követett el, valaki pofátlanul közel rakta az édességeket a gyereksarokhoz,-*mesélem röviden "kalandjainkat", miközben a kenyeret vadászom le tekintetemmel, hogy a kezem ügyébe kerülő legnagyobb késsel szép, egyenletes karéjokat kezdjek kanyarítani. A csücske az enyém. Bár ha Dimi nagyon szépen néz, esetleg megkaphatja a felét.*- A bébék meg szerencsére rácuppantak a szarvasagolásra, pedig nem volt könnyű B2-őt leoperálni,-*intek fejemmel Dimi felé, jelezve, kire is gyógyult rá az említett bé. Aztán, ha nincs mit segíteni, lehuppanok a padra, hogy megkóstoljam a gulyást, megpróbálva nem égetni le a számat a folyamatban.*
- Ha lesz kedved, gyere velünk fagyizni visszafelé,-*kicsit sincs bűntudatom, amikor nagy ritkán a kölykök háta mögött zülleni támad lehetőségem. Szóval most valami bruttálisan csokoládésra csorgatom a nyálam és nem átallok mindenki mást is magammal rántani.

Ráczhalmi Ármin
KARANTÉN


Chaotic stupid
RPG hsz: 17
Összes hsz: 29
Írta: 2021. október 8. 19:33 Ugrás a poszthoz

RanDimi
szabadulunk, hacsak nem tőlünk szabadulnak meg előbb


Ártatlanul pislogok rá, mintha nem érteném a kérdés lényegét.*
- Miért zárná ki a kettő egymást? Megfelelő kezekben...-*adom a filozófiai mélységeket, mert nem a fegyver, hanem az azt tartó kéz blablabla. Közben meg leginkább Dimi öltözékén meg azon filozofálok, mennyire jól áll neki.*
- Amúgy meg ha arról lenne szó, a puszta cukiságoddal hadakat hajtanál igába,-*legyintek, mintha ezzel minden meg lenne magyarázva és kár is további szavakat pocsékolni erre a teljesen egyértelmű dologra. Szerencsére úgy tűnik, ez bevált, mert további kérdések helyett csókot kapok.
Ne kelljen már megmagyarázni a f*szságaimat. Ezek csak teremnek, mint eső után a gomba.
A torokköszörülésre mintha misem történt volna fordulok oda, ki smárolt mintha jönne a világvége, énugyannem, aztán bólogatok szorgalmasan a magyarázaton, mint aki szintén ott se volt a helyszínválasztáskor. Ugyanígy hagyom abszolút figyelmen kívül a tekintetet, ami kétségbeesetten sugározza üzenetét felém. ÁrMiN.áRmInMijeZaHelY. Muszáj, mert különben az elfojtott nevetéstől rángani fog a szám széle és az első két percben lebukni még tőlem is blama. Érzem, amint a rekeszizmim rimánkodik, hogy necsináljam már, de makacsul tartom az egyenletes légzést és a teljes ártatlanságot sugárzó fapofát, amíg a srác ki nem megy a helyiségből.
- Hmm...Úgy látom, választhatsz film noir detektív, járőr, laboros és... bármi legyen is az között,-*bökök az utolsó hacukára, ami tipp alapján alapján femme fatale vagy drag queen kelléke. Tudom, hogy van valami kapcsolata a történettel, de nem akartam újraolvasni a könyvet, szóval passz.*
- Ne örömködj, bilincs nincs hozzá,-*referálok aztán, ahogy fejembe nyomom a sapkát és átnézem a jellegzetes kabátot. Valószínűleg a kirakott figyelmeztetések szellemében gumibot se jár a dologhoz, de az adóvevőt legalább rábiggyeszthetem az öltözékemre.
- Együtt nézzünk körbe vagy ki-ki csap egy kört és referál, mit talált?-*kérdem, mert ha ketten vagyunk, effektívnek kell lenni és jobb most megyezni, mi a stratégia. Elvileg jeleket kell keresni, amik összekötik a kirakós egy-egy darabját a megoldáshoz szóló hinttel, aztán a sikeres megoldás közelebb visz az egész ügy kibogozásához.
Ráczhalmi Ármin
KARANTÉN


Chaotic stupid
RPG hsz: 17
Összes hsz: 29
Írta: 2021. november 4. 20:12 Ugrás a poszthoz

RanDimi

Na szép. Ez nagyon úgy hangzott, mintha egyedül én hinnék benne, hogy a kijutunk - a direkt erre a célra kitalált - szabadulószobából. Pedig kikérem magamnak, én simán ki tudok nyitni egy bilincset, csak épp nem szokásom otthagyni a fogdában. Ha már együtt csuknak le, akkor együtt illik távozni, különben hol a minőségi idő aspektusa a programnak?
Az említett kamerák egyébéként lehet, hogy pont a pillanatokban fájlalják valamelyik diódájukat vagy égő érzés kínozza a lencséiket, amint Dimi hot pink alteregót teremt épp magának. Napszemcsis, borostás pindúrpandúr, ha hunyorogva ráképzelem a ruhát is. *
- Dönölű vagy,-*utánozom B2 elfogultan meghatódott hangját, amivel különösen fényes bogaraknak szokott beszélni. Valamiért bűbájosnak találja a mindenféle csúszómászókat, a múltkor gilisztaóvodát nyitott, amikor ásóztam és a földdel kifordultak a szép, hízott férgek.
- Ha Panka nem verné le érte a vesémet, most kölcsönadnám az unikornisos-csillogós szájfényét, mert menne a szerelésedhez,-*sajnálkozom roppant őszintén, amiért nem emelhetjük megjelenése fényét némi műanyageper-szagú glitteres ragaccsal. Nem mintha bármelyikünknek szüksége lenne az esetleges asszociációra, elég emlékezetes lesz az este és az a csók is, amire éppen lehúznak. Tiltakozni persze esélyem sincs, mert hát ezt a szörnyet én teremtettem...vagy legalábbis hizlaltam fel.
Mindenesetre jelzek a szerencsétlen kalandmesternek és sikerül elindulni, összeillő nagyító, pisztoly meg egyéb piktogramokat keresgélve. Az egyik a földön heverő műhulla lecsavarható kezén van, amit be kell dobni egy
postaládaszerű nyílásba a falon, amiért cserébe kapunk egy kulcsot, ami az áldozat zsebében lévő pénztárca egyik kártyájával kombinálva elvezet B-ből C-be és így tovább. Vannak itt térképek, ellopott mikrochipek meg minden.
Persze Murphy, hogy azonnal rányúlunk egy olyan nyomra is, ami egyenest a pálya végére szánt üveg vörösborhoz vezet az egyik lelakatolt szekrényben. Még jó, hogy ezt Dimi nyitja elsőként, lehetőségem nyílik jazz kézzel hozzátenni egy "tadaaaa!" hangeffektust, ha már a kedvenc piája öt perccel indulás után jön szembe. Szóval újabb választás előtt állunk: most igyuk meg és roppant kedélyes, ám nehezített pályán játsszunk vagy legyünk okosak, előbb jussunk ki és csak utána ünnepeljünk?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ráczhalmi Ármin összes RPG hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Fel