Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Ahogy a férfi összébb húzza magát valami az én testemben is feleszmél, hogy hűvös van. Nekem nincs olyan kabátom mint neki, így csak egyszerűen egy nagy húzás után leteszem az üveget a lábaim közé, hogy combommal meg tudjam tartani és derekam köré vonom kezeimet, hogy kicsit melegebb legyen legalább felül. Az imbolygás lassan valamiféle ritmussá alakul át, s enyhén fejem is arra döntöm, amerre a hajó billen. A kérdést meghallva nem is kell gondolkodnom. Pontosan tudom a választ. Amíg apám velünk élt mindent tudott rólam. Az összes porcikámat ismerte és gondoskodott is róla csinos kis foltocskákkal, hogy én is emlékezzek erre. De, hogy most ha valahogy szembe találnám magam vele mennyire hallgatnám el előle amiket teszek? Nos, valószínűleg nem titkolnám szándékosan de lefoglalna a zokogva könyörgés, hogy ne bántson. Nem. Hiszem, hogy erősebb lennék ennél. Az a régi Júlia volt aki rettegett. Ugye?
- Hogy túléltem az utolsó találkozásunkat - gunyorosan elvigyorodtam és egészen lecsúsztam a padlóra, hogy fejemet tudjam rátenni a lécre ahol eddig ültem így kitámasztva bámulva bele a csillagos égbe.
- Holtra akart verni, de csak félholtra sikerült annak a balfasznak - úgy kuncogtam, mint mikor az ember más kudarcán derül, hogy hah nem tudsz lemenni hídba vagy a matek dolgozatod ötös helyett kettes lett.
- Jó érzés volt embert ölni? - én jövök és nekem ez a kérdésem. Azt mondta felelni izgalmasabb. Így tudni fogom mennyire kell aggódnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Az este nyomasztóan csöndes körülöttük, már ami az erdőt illeti. Nyaranta békák, szúnyogok és tücskök hangja töltené fel a levegőt, most azonban a falu elhaló zajain kívül semmi sem mozdul. Arrébb csúsztatja a lábait, hogy a lány elférjen, majdnem elheveredve a deszkákon. A hosszú lábak fedetlenül derengenek vele szemben a holdfényben, ő mégis inkább, Júliához hasonlóan, az ég felé tekint.
A kérdésre, amit számtalanszor feltett már, kisvártatva megkapja a válaszát. Az alsó ajkát rágcsálja, a szája keserű a rumtól, a feje tompán zúg. Ismét ugyanaz a lemez, már-már cinikusan szisszen egyet, hányszor hallotta már a történetet az agresszív apáról, a figyelemre éhes lányról, a kivert fogakról. Csak a tekintete fordul a lány felé, az arca nem, a fejét a hajónak támassza, hagyja egy ideig, hogy a szavai érintetlenül lebegjenek közöttük a sötétben.
Ha ettől jobban érzed magad, én örülök neki, hogy túlélted - különben most egyedül lennék itt.
   -  Sajnálom.
Kissé feljebb emelkedik ültében, lehúzza a kabátja cipzárját, majd szenvedő- kínlódó mozdulatokkal elkezd kibújni belőle, ami koordinációs képességeinek nagy részét elvesztve egyre nehezebb. Így hallja a kérdést, az egyik karját szabaddá téve áll meg a mozdulatban, hogy szusszanva fölpillantson az égre.
   -  Nem. Furcsa. Túl egyszerű. Nem kellene ilyen egyszerűnek lennie - megrázza magát, a kabátot végül leszenvedi magáról így, kifordítva, összegyűrve. A lány felé nyújtja azt - Azt hinnéd, valami nagy dolog, dráma és hegedűszó. De nem. Csak a csönd utána...
A szatyorbvól újabb üveget húz elő. Ő is a csónak alján elhelyezkedve, a hátát az ülésnek támasztva kezdi bontogatni azt.
   -  Jó érzés lenne megölni az öreged?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

- Hm nem kell, igazából az volt életem egyik legjobb napja - vontam meg a vállam. Hogy fájt? Nyilván rohadtul. De utána örökre megszabadultam tőle. Mint mikor kihúznak az ember testéből egy nyilat ami eddig a falhoz szegezte. Vége volt a rettegésnek. Eljött a szabadság, a tombolás. Nyilván még most is félek, mi történne, ha visszajönne, viszont az ilyen gondolatokat száműztem agyam hátsó részébe remélve, sohasem lesz szükség rá.
A beszámolóját csendben hallgatom tekintetemet az égről lassacskán rá csúszik, ekkor érzékelem csak, hogy a matatás aminek eddig semmi jelentőséget sem tulajdonítottam lényegében a kabátja lerángatása volt. Nekem akarja adni? Felültem és rábámultam a kabátra, aztán a szemébe zavartan.
- Ha átülök melléd mind a ketten tudjuk használni takaróként - nem tudtam mennyire akar közel engedni magához, viszont azt sem szerettem volna ha ő fázik. Nem tűnt olyan fasznak mint az átlag férfiak és bár nem ismertem volna el szóban, egyenesen, nem akartam, hogy miattam legyen beteg.
- A csend ijesztő - állapítom meg. S a kérdésre fordítom figyelmem amin haloványan el is somolyodom, miközben megrázom a fejemet.
- Nem tudnám megölni. Rettegnék tőle - ezt miért mondtam ki. Sohasem akartam kimondani, így meg is ráztam a fejemet, minthacsak ezzel ki lehetne törölni az elmúlt pár másodpercet.
- Szeretem azt aki lettem. Akármi formált is ilyenné. A végeredmény tetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Leengedi a kabáttal kinyújtott kezét. Most, hogy levette, érzi, hogy sötétszürkeingén átmar a levegő, annak ellenére, hogy belülről már rég felfűtötte az alkohol. Ha ismernék egymást, az ő első ötlete is az lett volna, hogy maga mellé invitálja a ladik farába, ám ezt így, félrészegen is minimum illetlen, de inkább abnormálisnak érzett. Nem elég szerencsétlennek, hogy az apja lilára veri, még ő is leitatja, rámászik, ráadásul még fázni is hagyja.
   -  C'mere - A bontatlan rumos üveget az ölébe dobja, arrébb húzódik, hogy helyet csináljon a lánynak maga mellett. Hazudna, ha nem forogna vele a csónak kissé, a mozdulatai ügyetlenebbé válnak, de épp annyira, hogy még, ha nagyon összeszedi magát, képes legyen felrázni a ködöt és józanul viselkedni. Amit, mivel a tó közepén lebegnek, messze bárkitől, aki ítélkezhetne felettük, meg sem próbál.
A csend ijesztő, de most örömmel fogadja.
Ha a lány átül mellé, magukra teríti az Emmától kapott, már átmelegedett, tintakék szövetkabátot. Ez alatt folytatja az üveg bontogatását, pillanatokkal később pedig már a kupakor pöcköli a víz felé.
   - Baromság - beleiszik az italba, ami jóval hűvösebb, mint a korábbi, amit a kezében tartva megmelengetett már - Nem a pofonoktól leszel tökéletes, hanem, mert annak születtél. Ahogy az apád pedig egy elmebeteg fasznak született, ha megütötte a saját gyerekét. De ne higgy nekem... kicsit nem vagyok józan. Merek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Nem vagyok egészen biztos benne, hogy Will elfogadja ezt az alternatívát. Megbámult, de soha nem közeledett. Mintha lenne benne gátlás. Milyen ritka. Amikor végül megengedi mosolyogva végignézem, hogyan mászik arrébb. Addig nem is akarok még csak meg se moccanni, míg ő el nem helyezkedett, nehogy a végén a vízben kössünk ki. Ahogy látom, hogy kész felállok, és azonnal meg is ingok. Kezeimet oldalra nyújtva egyensúlyozok, markomban a rummal. Néhány cseppje így is a tóban landolt. Érzem, hogy nehéz a fejem, szédülök, ahogy hirtelen mozdulatokat teszek. A szél belekap hajamba, így, hogy nem védi már a ladik fala mindenfele száll. Kicsit sem elegánsan sétálok oda, minden pillanatban újra és újra kilengve. A fekvéstől felhúzódott ruhám, az egyensúlyozástól lecsúszott pulóverem válla karomra. Aztán a ruhájé is. Most valahogy úgy festhetek tényleg mint egy hülye liba.
Végül lekuporodok mellé, gátlástalanul bújva oda hozzá. Majd lehámoz ha akar, de míg fázok nem érdekelnek mások ilyesfajta lehet nem is létező aggályai.
Meglepődök szavain majd halványan elmosolyodom és belekortyolok a saját rumomba. Lassan én is elérek az aljára.
- Igen azt tapasztaltam az előző kis mozdulatsorozatodból - utalok a részeg kommentjére -A személyiséget leginkább a környezet formálja, ha régen nem bántanak soha nem lettem volna elég erős szembefordulni vele, tetszik az a Júlia aki annyira erős, hogy kivívta a függetlenségét. A sebek pedig már rég beforrtak- vonok vállat - höhö tiszta pszichomókusra ittam magam - kuncorgok.
- Szóval mersz? Nézzük csak - körbenézek, aztán rá sandítok. Utána az ajkamra mutatok amit enyhén elnyitok, hogy a nyelvem hegye is látszódjon. Innen már lehet sejteni ugye, hogy mire hívom ki?
- Érintsd meg a nyelveddel az orrod hegyét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Hazudna, ha nem hűlne el benne a vér, amikor a lány feláll, ezzel megbillentve az egész csónakot. Ha most a vízbe borulnak, fut át ködös agyán, akkor igencsak córesz van, drága testvéreim, ugyanis, a pálcáját még mindig a Miniszérium őrzi, amíg bizonyítani nem tudja, hogy alkalmas a társadalomba való integrálódásba. Ha pedig a hat fokos tóba esik, illene megszárítani magát, a hiányossága pedig hamar kiderül.
Furcsamód, függetlenül attól, hogy az előbb megosztotta a lánnyal az állítólagos legsúlyosabb tettét, a pálcája hiánya olyan, amit szeretne egyelőre megtartani magának.
A lány egészen hozzásimul, ő helyet hagy neki, fél kézzel átkarolja a takaró alatt. Semmi különösebben perverz; talán észre sem veszi, mit csinál. Az üveget a deszkán tartva billegteti azt jobbra-balra.
   -  Vaaaagy... vagy a Júlia mindig ugyanilyen erős volt belül, csak kívül volt olyan kicsi és törékeny, mint egy kis ropi.
Ropi. Olyan filozofikus mélységekbe merültek, hogy a szeme is majdnem könnybe lábad. Júlia feladványa így pont időben érkezik, mielőtt melankolikus részeggé válnának.
Először csak felvonja a szemét, csodálkozva, teljesen értetlen vigyorral - Komolyan? Mi? Na várj.
Érdekes módon, először csak bandzsítani kezd, kinyitja a száját, kiölti a nyelvét, azt görbítve próbálkozik a feladattal - és mentségére legyen mondva, tényleg próbálkozik! A lélegzetét visszatartva szenved pár másodpercen át. A karja is megfeszül valahol Júlia derekán, végül azonban, egy szusszanással lazul el ismét.
   -  Hát, hát kurva vicces vagy - nevetve, az inge ujjában törli meg a száját, megmozgatja a nyakát és az állkapcsát, mintha csak pofon vágták volna. Az üveg ismét megemelkedik - Felelj megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Nem lök el, sőt át is karol, így nyugodtan nyugodtan billentem is fejemet vállának, hogy legyen ami megtartsa, mert nyakam lassan alkalmatlanná válik rá. Persze, amikor meghallom a ropi szót már előre dőlve kacagok.
- Kis ropi a fejed csúcsa - nevetek fel, aztán olyan kihívást kap tőlem, hogy csak pisloghat. A reakcióján én is vigyorgok, legszívesebben videóra vettem volna az egészet, hogy újra meg újra lejátsszam később és jót derüljek rajta. Ez az értetlen vigyor nagyon aranyos.
Figyelem ahogy próbálkozik, jó kedvemet nem is vagyok hajlandó leplezni.
- Hát ez elbuktad, nincs büntetés ilyenkor vagy valami? - gondolkodok el somolyogva. Persze nem igazán lehetne büntetés, maximum még egy merés vagy felelés. Ivójátéknak se jó, mert már részegen ezt úgyse tudnánk számon tartani.
- Ezt csak azért mondod mert nem láttad magadat. Te voltál itt a stand up star - jegyezem meg kicsit csipkelődve. Utána meghúzom a rumot ezzel kiürítve az üveget. Meglepve emelem magam elé, aztán fordítom fejére. Hm. Tényleg üres.
- Jól van akkor rendelkezz velem - engedem át drámaian magam, közben egy lendületes dobással elhajítva az üveget. Nagyot placcsan valahol előttünk, látszanak a fodrozódások. Talán meg is kezdeném számolni, ha nem lenne totál felesleges. Úgy érzem a részegséget is egészen kezdem elérni, a kontrollt is csak azért nem vesztem el, mert már anélkül ültem be a csónakba. Ajkamon viszont ott a folyamatos vigyor, amit le se lehetne kaparni és fejem is olyan súlyos, hogy újra Willnek döntöm.
- Szeretek kalózkodni -sóhajtom hirtelen a semmiből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

   -  Köszönöm, köszönöm.
Az üveget teátrálisan a mellkasának nyomva bólint mélyen, mintha meghajolna a produkció végén; ám hamar rájön, hogy ez könnyelmű döntés volt, a mozdulat nyomán ugyanis úgy elszédül, hogy össze kell szorítania a szemét. Ennek orvoslására belekapaszkodik a rumba, ha pedig ott van, akkor újabbakat kortyol belőle.
   -  Tényleg jó tengerész is vagy, le vagyok nyűgözve.
A szavai ellassulnak, ő alkoholpárán lebeg, olyan üdítő, kellemes. Az állát a lány hajának dönti, Júlia olyan puha, meleg és jó illatú, mint a saskatchewan-i nyár a tó partján, ahol felnőtt. Szeretné megszorítani, hogy összeroppanjon, akár egy esküvői grillázstorta, vagy az ölébe húzni, hogy aztán...
Hunyorog, megdörzsöli az orrnyergét. A hajszálak az ajkát csiklandozzák.
   -  Harr - az üveg tartalma meglöttyen, a lány felé nyújtja sután - Mi volt a legundorítóbb dolog, amit a szádba vettél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

A bókra büszkén kihúzom magamat, hogy hát igen itt áll a világ ha nem is az univerzum legjobb kalóza, harr, rettegjen aki él.
Felpillantok ahogy Will álla a hajamhoz dől, aztán haloványan elmosolyodom. Most biztos úgy nézhetünk ki mint valami undi, szentimentális öreg pár. Rummal.
Az üveget elveszem és meg is húzom, bár érzem, hogy már nem kéne, mert így is teljesen és totálisan a befolyása alatt állok. Kesernyés íze és illata mintha minden négyzet-centiméterembe beleinná magát, érzem a fejemben, ahogy ködnék telepszik agyamra. Lassít minden ideget és izmot, csak fekszem Willnek támaszkodva és létezem. Így hát a kérdés is kicsit fennakad, néhány percig csend van, a feldolgozás is betunyult. Aztán a reakció is váratott keveset, végül azért csak megszólaltam.
- Egyértelműen a mandragóralevél!- pfuj de rossz volt. Alig bírtam ki azt az egy retkes, tetves, nyűveteg hónapot. Viszont lassan vége az egész hülyeségnek.
- Most te fogsz felelni - és se kérdezek, kijelentek. Mert valami eszembe ötlött, előtört a homályból. Túl részeg vagyok ahhoz, hogy elbíráljam mennyire illik vagy nem illik feltenni. Tapintattal józanon se törődnék, most meg pláne nem fogok.
- Mit tennél velem, ha bármit megtehetnél? - mert kíváncsi vagyok, mert még mindig attól, hogy fapofával hallgattam végig mit tett, sok a kérdésem. Próbálom körbejárni, próbálom megtudni mire képes, mire gondol, ha rám néz. Meg akarna ölni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Júlia átveszi tőle az üveget, az ő keze zsibbadtan hull vissza az ölükbe. Hosszú, de nem nyomasztó csönd telepszik közéjük, csak az agyában dobbanó vér zaját hallja és a lány légzését maga mellett. Behunyja a szemét, azt nem tudná megmondani biztosan, hogy az imbolygást a víz vagy a rum okozza.
Hah, mandragóralevél. Elmosolyodik, szusszan egyet, behunyt szemmel, Júlia csak érezheti a gesztust. Ha józan lenne, most nyomban animágiáról kérdezné, ám ebben az állapotában mindössze álmosan nyugtázza a választ. Évekkel korábban ő is próbálkozott átváltozással, még nagyapja mentori segítsége alatt; azonban egyszer sem járt sikerrel. Ő is öklendezett mandragóralevéltől, szedett álmosan harmatot az erdőben, mantrázott, ám amikor átalakulásra került volna a sor, helyette minduntalan grand mal rohama támadt. Olyanok, mint gyerekkorában.
   -  Hah, nem is tudom... - vontatottan dünnyögi a szavakat, a lány fejbúbja fölött belepislog a sötétségbe. Pedig pontosan tudja, mit szeretne tenni vele, gondolkodnia sem kell igazán.
   -  Hazavinnélek - folytatja kisvártatva, mély levegőt vesz, hogy kissé felrázza a rá telepedő, egyre zsibbasyztóbb ködöt - Mármint... Angliába. A házunkba. Volt ott egy nagy kandalló. Felfűteném akácfával. Volt egy kockás takaróm. Beletekernélek, mint egy ilyen kis burritót. Csinálnék egy teát rummal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

A mély szusszanás sejtet valamit, de azt nem tudom eldönteni boldog, vagy keserédes érzelmek vegyülnek hozzájuk. Talán egyszer kiderítem. Addig is a következő kérdésre figyelek. Nagyon kíváncsi vagyok a válaszra, és az, hogy hatásszünetet tart az alapból türelmetlen természetemnek nem tesz jót, de ajkaimat harapdálva kivárom.
A válasz meglep. Szemöldököm felcsúszik, ahogy óvatosan állam is, hogy tekintetem rajta tudjon nyugodni teljesen. Azonnal két opció ötlik agyamba, ha ötölhet bármi is egy üveg rum után. Az egyik a mézes mázas ahw, női kórusban megszólalva, a másik, hogy nem-e kannibál? Ennivalónak talál ha haza akar vinni, csak melyik értelemben? Végül egy egészen más, harmadik opció hagyja el ajkam.
- Sohasem voltam még Angliába - somolyodom el, s visszahajtom fejem az eredeti pozícióba. Így a rumot nézem a kezembe, amit ajkamhoz is emelek hamar, ha már így felfedeztem, hogy létezik.
- Mesélj Angliáról! Milyen volt ott élni? - kérdezem közben áttéve combjára a rumos üveget. A nyakát tartom, hogy ne lötykölődjön ki, de fél kézzel felemelni és átnyújtani már nem érzem magam képesnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Nem tudja, miért ez jutott eszébe, de a gondolat olyan könnyedén jött. Ha behunyja a szemét, szinte látni véli maga előtt a kandalló pácolt, erdei fenyő polcát, rajta a színes üvegcsékkel, és kacatokkal, a borszínű, kockás plédet, amivel az anyja összebújt vele a rongyszőnyegen, a rézkanna sípolását. Ha most kinyújtaná a kezét maga elé, talán érezné is a róka bundáját, amivé az anyja átváltozott; úgy figyelte őt hol szigorúan, hol nagyon lágyan a kis ház teraszáról, miközben ő békákra vadászott. Amikor pedig az apja egy napos délelőttön meghalt, épp így ültek egymás mellett a lépcsőn, mint most Júlia és ő.
   -  Hét voltam, amikor eljöttünk, nem emlékszek sokra - mormogja bele az októberi, párás hidegbe, valahonnan Júlia feje mellől - A kerítés mellett lilaakácok nőttek, miénk volt a faluban a legutolsó ház. Ki tudtál menni egészen a patakig, volt ott egy kis híd, nem járt oda senki se. Csodaszép, zöld volt minden. Mohaszagú. Fenn van Northumberlandban, elviszlek, ha szeretnéd.
Ő sem tudja, mennyire gondolja ezt komolyan, mennyire nem. Mostani eszével tényleg kézen fogná és megmutatná neki a házat, ahová megígérte magának, sosem fog visszamenni. Talán a hintája is megvan még; a húsz év alatt biztos elkopott, de jelenleg meri elhinni, hogy mindent úgy találna, ahogy otthagyta.
Az üveget csak nézi, nem nyúl utána. Mindössze kissé közelebb húzza magához a lányt. Nem fenyegetően vagy kihívóan, leginkább reflexből.
   - És ha te bármit csinálhatnál most, akkor az mi lenne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Csendben hallgatom, ahogy mesél. Valahogy olyan idillinek tűnik az egész, pedig belegondolva részegen ücsörgünk egy csónakban, amit elkötöttünk a partról. Fázunk és nem ismerjük a másikat.
- Alig várom - annyi részeg ígéretet kaptam már, hogy ezt sem tudom komolyan venni. Hiszen nem is szabad igazán ilyesmit elhinni, talán még akkor se, ha teljesen józan az egyén.
Figyelem a vizet a távolba, ahogy összeér a parton magasodó fák sötét árnyékaival. Olyan mint a tinta, ami szép lassan megmérgezi az egész tavat. Középen, ahol mi vagyunk még ezüst a tükre, a hold azonban csendesen csúszik lefelé, minden milliméterrel közelebb hozva az árnyékokat a partról.
Közelebb húz,én pedig közelebb bújok, teste melegét keresve. Combom combjához ér, vállam vállához, karom karjához. Szemem behunyom, úgy nyitom ajkam válaszra.
- Semmit. Csak ülnék csendben egy falu utolsó házában, míg betakarnának egy kockás takaróba. Hallgatnám a fa égésének ropogását, érezném az akác illatát és a másik melegét - szinte suttogom annyira elcsendesedve beszélek. Valami húz lefelé, ami miatt szemeimet is csak nehezen tudom kinyitni, hogy rá pillantsak somolyogva, aztán újra behunyom. Minden gondos és békés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Dünnyög valamit. We should get married. Nem próbálja kinyitni a szemét, minek is, csak hallgatja a lány szavait, amiknek csak a fele jut el hozzá. Ismét a kis házban érzi magát, elhiszi, hogy a kényelmetlen csónakpadló az öreg rongyszőnyeg; az anyja sosem hagyta el őt, Júlia pedig nem csak egy ismeretlen lány, akivel együtt lebeg egy posványszagú tó közepén.

A rekedt károgás erőszakosan rántja vissza a testébe.
Vörös, a fáradtság könnyeitől homályos szemeit óvatosan nyitja ki, sokáig nem találja látása fókuszát. Repedezett, mohás deszka néz vissza rá, ő megpróbál megmozdulni, egy ismeretlen súly azonban a csónakpadlónak szegezi.
Az oldalán fekszik, első gondolata pedig az, hogy a bal válla bizonyára leszakadt az éjjel, ugyanis egyáltalán nem érzi azt. A mellkasából szenvedő sóhaj szakad fel, valahonnan, a feje fölül ismét parancsoló károgás harsan, ő pedig ekkor emlékszik rá végül, hol is ébred.
Az oldaláról óvatosan a hátára fordul, a lány feje a vállára és mellkasára nehezedik, a csontjai fájnak és zsibbadnak, de élvezi az idegen test melegét. Az a tarkója alatt valamiféle, ragacsos nedvességet érez, ő megmozdítja a fejét, a kiborult rumosüveg arrébb gurul.
   -  Ohh...
Szabad kezét az orrnyergéhez emeli. A hajnali párától az inge és a takaró, ami beburkolja őket, nyirkos és hideg. A mozdulatára a varjú a csónak orrából bántó csapkodással száll odébb, megbillentve őket.
Mély levegőt vesz, majd még egyet - majd hirtelen rántja ki karját a lány alól, hogy felüljön. A tavat vízközeli köd fedi, körülöttük semmi sem mozdul, csak ők ringatóznak a part közelében, a csónak orra néha-néha a homoknak súrlódik. Zsongó fejjel kapaszkodik meg a csónak peremében, még nyel egyet, majd belehány a vízbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

Mondandóm végét alig érteni. Utolsó emlékem a férfi dünnyögése, amit inkább érzek  ahogy a mély, morgó hang képződik, de nem igazán hallom. Utána se nem álmodok, se nem lebegek a sötétségben, inkább valahol a kettő között nyugodom, vagy tombolok, egyszerre táncolok és fekszem. Kusza, fura állapot ez, amit az ember fel se fog, és amint a pillái másnap reggel megrebbennek agyából ki is veszik, elfelejti az egészet.
Egy óriási koppanás térít magamhoz. Fejem a csónak padlójához csapódik és lassan egyre hűvösebb valamivel itatódik át. Összevonom szemöldököm. Karom automatikusan arcom elé teszem, hogy kizárjam a fényt, ami ki akarja vájni a szemgolyóimat. Faszomat már, hol a picsába vagyok? Felülök próbálom összerakni a látottakból egy képet, hogy aztán ahhoz valamiféle emléket kapcsoljak. Hajó, tó, Will. Vajon mennyi lehet az idő?
Mindenem zsibbadt vagy hasogat, a gerincem merev, nyakamba minden mozdulatnál nyilalló fájdalom hasít. Megdörzsölöm arcomat kezeimmel, aztán oldalra nézek a férfira. Görnyedten hajol a tó fölé, nem látom, de hangjából hallom, hogy mit csinál épp. Elhúzom ajkam. Ujjaim a férfi vállára csúsznak és kicsit megsimogatják mintegy vigaszképpen néhány pillanat erejéig, utána visszahúzom.
Erős alkohol szag uralkodik körülöttünk, ami az én gyomromat is felkavarja, ahogy hátranyúlok fejemhez a nedvességből egyből levágom, hogy az is olyan lehet. Tekintetem a rumos üvegre siklik. A padlón hever, kiömlött. Remek. Taszít a gondolat, hogy minden porcikámba beleitta magát. Balra Will, jobbra a tó nyugodt tükre. Beteg gondolat száguld át agyamon, aminek képtelen vagyok ellenállni. Így is-úgyis egészen biztos vagyok abban, hogy a hétre ki fogok dőlni, nem létezik, hogy novemberben egy éjszakát kinn töltsön az ember és utána ne legyen negyven fokos láza. Ezért felállok óvatosan, hogy a hajó ne igazán inogjon aztán bevetem magam a vízbe kicsit messzebbre célozva, hogy ne találkozzak a férfi...dolgaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Halk, nyöszörgő hangot hallat, a vízbe köp, ahol a vörösesbarna rum szétterjed a csónak mellett. Majdnem ugyanolyan íze van lefelé, mint visszafelé; ezt furcsán szórakozottan állapítja meg, miközben az állát a fának támassza és nyűgösen megdörzsöli a homlokát. Egy puha érintést érez a vállán, hozzászólna a lányhoz, de abban a pillanatban még nem érzi biztonságosnak, hogy megmozdítsa a fejét.
Most, hogy, ha nem is józan, de tisztább, mint tegnap, fázni, reszketni kezd a hideg és fáradtság elegyétől. A szemgolyója mögött mintha egy dobot vernének, úgy sajog a feje a szívverése ütemére.
Érzi, ahogy a csónak meginog. Ő az állát elemelve a deszkától néz hátra a válla fölött, még épp elkapja a lány hajának libbenését, majd ahogy a vízbe csobban.
   -  Júlia!
Reflexből áll fel; fogalma sem lehet, hogy direkt ugrott vagy esett, de mi az úristenért csinálna ilyet direkt ezen a ködös, november elsejei reggelen? Mozdulata azonban öreg hiba volt, erre pillanatokkal később már ő is feleszmél. A csónak meginog az egy oldalra helyezett súlytól, ő pedig egyensúlyát vesztve hátraesik az iszapos vízbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Ahogy beérkezem a vízbe valami megüti fülem egy hang amit nem tudok értelmezni és a másik pillanatban fejem felett összecsapnak a hullámok. A hideg belemar testembe, meztelen lábamba, pulóvertől nehéz karomba. De legalább nem leszek büdös.
Egy pillanatra lehunyom szemem, a víz alatt hirtelen minden annyira csendes lett, képes lennék elhinni, hogy az egész világon én létezem egyedül. A fájdalom enyhül fejemben, végtagjaim engedelmesebbek lesznek, a hirtelen sokkos hideg jót tesz nekik, ha csak néhány perc erejéig is, amíg fel nem ocsúdnak belőle. Tudom, hogy nagyon másnapos vagyok, hogy egész nap hasogatni fog a fejem és minden étkezésnél kicsit felfordulni a gyomrom. Ezeket egyelőre agyam hátsó részébe száműzöm. Ráérek még ezzel foglalkozni.
Zsebemhez nyúlok, hogy a pálcát megragadjam, nem örülnék, ha a tó fenekén landolna. Pár pillanat és újra a felszínen vagyok. Ekkor veszem észre, hogy a férfi eltűnt a csónakból. Utánzós.
Aztán realizálódik bennem, hogy néhány pillanattal ezelőtt még pakolta kifelé a gyomortartalmát. Csak nem beleesett?
- Will? Will jól vagy? - kérdem aggódva, miközben a csónak felé kezdek úszni. Odaérve megkerülöm azt, hogy a másik oldalra is rálássak ha addig a férfi feje nem bukkant elő másmerre.
- Minek ugrottál bele?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Háttal esik a vízbe, a hideg pedig nyomban kiszorítja a tüdejébõl a levegõt. Úgy érzi, mint amikor hétévesen az apja holmijaival babrált titokban és megütötte az áram: az összes izma összerándul, az élmény azonban végérvényesen fel is ébreszti.
Érzi, maga alatt a nyálkás iszapot, elrúgja magát, a feje pedig hamar kibukkan a sekély vízbõl, valahol a csónaktól nem messze. Rekedtem köhög, kirázza a haját a szemébõl, mivel pedig neki a víz épp, hogy vállig ér, nem kell úsznia. Imbolyogva áll meg, a hidegben nyomban reszketni kezd.
   - Bele. Estem. Ebbe a kurva tóba.
A fogai közt csikorgatja a szavakat. Jólia a csónak túloldaláról bukkan elõ, ugyanolyan ázott verébként, mint õ. A víz felett kinyújtja a kezét felé, hogy lehetõség szerint megragadja, ha pedig megvan, akár egy labrador, elkezdje cibálni magával kifelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Megdöbbenve figyelem őt. Ahogy morcosan jelenik meg a csónak másik oldalán. Haja arcába hullva, tekintete nem épp vidám. A hangja pedig erre tesz egy lapáttal, amitől már széles vigyorral megyek oda hozzá, hogy megfogjam kinyújtott kezét. Hát igen, azért kilenc év kilenc év. Vagy csak rosszabbul viseli az alkoholt és a hideget. Vagy nem látta a saját arcát, lehet akkor ő is mindent elfelejtene. Engedem, hogy kivigyen, bár feleslegesen gyorsnak érzem az egészet. A csónakot is ott hagytuk.
-Nem lesz baj belőle? - kérdem, mikor már lábam leér és víznyelés nélkül ki merem nyitni ajkam. Azért közben vigyorgok mint a vadalma. - A kabátod is ott volt nem? - teszem fel a következő kérdést. Szorosan fogja a csuklómat, úgy tűnik tényleg feltett szándéka addig nem ereszteni amíg ki nem érünk teljesen a partra. Hát legyen.
Amikor végre megérkezünk kicsit elhátrálok tőle de végig őt nézem. Nagy kerek szemekkel, tök laposra ázott hajjal, talán most még inkább fiatalnak nézhetek ki. Aztán kitör belőlem a nevetés. Olyan nagy hévvel, hogy nem bírom megállni, hogy ne üljek le a földre.
- Iszonyat mókásan nézel ki! - tájékoztatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Köhögve és iszapízű vizet köpködve kapja el a lány kezét. Bár nem úgy tűnik, mintha istenigazán fuldokolna, az hiányozna már csak neki, ha ez a teljesen random lány elmerülne mellette, nála pedig egy istenverése pálca sincs, hogy bármit tegyen. A part felé bukdácsolva   legalább két alkalommal iszapos mélyedésbe is lép - akkor elmerül, hogy rekedt szitkozódással bukkanjon  fel ismét.
Nyálkán csúszkálva evickél ki a partra, átvágva az alacsony nádason; a lánynak csak akkor engedi el a kezét. A ruháiból folyik a víz, az ingére több helyen vízinövények és békanyál tapadt, a cipője minden lépéssel nedvesen cuppan egyet. Utóbbit le is rúgja magáról, így zokniban fordul vissza a víz felé, hogy aztán leüljön, de inkább leroskadjon a homokba. A kezein támaszkodva vesz mély levegőket, miközben Júlia, valahonnan mellőle nevetni kezd.
Ő fél szemmel hunyorítva néz rá, lélegzete párát hagy a hidegben - nem tud mást tenni, ő is elneveti magát a helyzet abszurdumán.
   -  Csinos vagy - válaszol a megállapításra - De kiáll a fejedből egy bot.
Elképzelése sincs, magyarul hogy nevezik a vízinövényeket, így marad, jobb híján, a botnál, ami a lány hajába akadt. Kutyamód megrázza magát, néz vissza a víz és a rajta lengedező csónak felé.
   -  Ja... a kabátom. Ki tudnád hívni? - a haját ismét kitörli a szeméből - Nincs pálcám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsival|
______________________________________________________

A nevetésem harsány, amihez a férfi mély baritonja egész szép kiegészítést ad. Azt hiszem ilyen szituációban nem is igazán lehet mást tenni, mint nevetni, mert a sírás elég borzalmas befejezése lenne egy olyan éjszakának, mint a tegnapi.
A férfi megjegyzésére a fejemhez kapok, végigtapogatom, míg ki nem szedem az említett növényt.
- Ez egy hínár kis butus, és ilyen rajtad is van egy csomó - kuncogok, miközben felállok és testem többi részéről próbálom leszedegetni a hasonló bliccelő növénymaradványokat.
A kérésre felemelem fejem. Egy pillanatra újra lejátszódik bennem a tegnap este egy elég meglepő momentuma. "Megöltem egy embert." Letekintek csuklójára, tegnap este túl sötét volt, most viszont tökéletesen látszik. Ugyanolyan mint Winteré is. Szóval a nagyfőnökök elengedték mert ártalmatlannak találták. Vagy már megkapta méltó büntetését. Megnyugtató, hogy legálisan van szabadlábon. A másikat viszont nem ismerem. Piros. Miért piros? Rövid idő ez a bambulda, hiába tűnik sokkal többnek fejben, hamar elkapom tekintetem és mosolyogva előhúzom a pálcám, hogy idehívjam a hajót. Aztán rá szegezem, hogy megszárítsam külön őt, külön a kukutyimba elhajított cipellőit. Tiszta Hamupipőket. Végül magamat is víztől mentesítem sőt, egy kis bűbájjal a ruhámat is leváltom. Mivel megbűvölt ruha ezért nem lesz melegebb vagy hűvösebb, egyszerűen csak az alakja formálódik át, hogy kevésbé hasson alkalminak.
- Még valami óhaj a tündérkeresztanyától? - vigyorodom el megfújva pálcám hegyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Mélyeket lélegzik és pár másodpercen át sajnálja önmagát így, az átázott homokban ülve, rothadó hínárral a hajában. Mert, ahogy Júlia felhívta a figyelmét, ez hínár, nem pedig bot - így ezzel a tudással felvértezve kezdi el szedegetni azokat.
Épp, csak elkapja a lány kutató tekintetét; furcsamód zavarban érzi magát, ahogy rájön, hogy a csuklóján függő, számára eltávolíthatatlan karkötőket nézi. Emlékszik rá, hogy tegnap megosztott vele egyet s mást, amit most már nem tenne, legalább is semmiképp sem így, körítés nélkül. Megöltem egy embert, mondaná, de baleset volt, ha nem teszem meg, ő öl meg engem, vagy rosszabb. A nagyapámat pedig csak megszabadítottam a szenvedésétől. Így hát, amikor Júlia visszafordul a tó felé, ő az inge ujját lejjebb rángatja a karján, aztán kel fel bizonytalanul, akár egy vénember.
A hajó a partra siklik, ő mellé sétálva kiveszi a kabátját, majd mozdulatlanul hagyja, hogy Júlia megszárítsa őt. A ruhájára még mindig itt-ott homok tapad, míg a lány a maga ruhájával van elfoglalva, ő ezt csapkodja le magáról.. A helyzethez képest különben egyáltalán nincs rossz kedve, sőt; igaz, hogy úgy érzi, bármelyik pillanatban elhányhatja magát, mást pedig nem szeretne, mint összegömbölyödni és aludni, egész vidáman lép bele a cipőjébe.
  -  Whoah.
Mikor ismét felnéz, Júlia már egész más ruhában áll előtte - és bár varázsvilágban él, először hátrahőköl a látottaktól. Ügyes.
   - Igen - a fejfájás ismét dörömbölni kezd a koponyáján belül, össze kell ráncolnia a homlokát - Igyál meg velem valamit. Mármint... nem most. Vagy most is. Ha ráérsz. Vagy reggelit, kérsz reggelit? Tudod mit - nyűgösen megdörzsöli a szemét - bocs, befogom a pofám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsival|
______________________________________________________

A hajó elindul felénk így én azzal már nem is foglalkozok a ruhámat varázsolom tisztává és mássá. A kisebb darabokat ezek után leszedegetem magamról, és csak akkor tekintek fel amikor meghallom az elismerő szavakat. Büszkén elvigyorodom. Megszoktam, hogy tetszek a férfiaknak, de hiszen, hogy is ne tetszenék, úgy változtathatom az alakomat ahogyan csak akarom, olyan nő lehetek, aki csak akarok. Ő viszont most azt a Júliát látja aki metamorf mágia nélkül lennék, hiszen nincsen erőm most még csak a mellemet se megnöveszteni vagy a magasságommal zsonglőrködni. A viccelődésre nem gondoltam, hogy felel, ám amikor elkezdte mondani már ott van ajkamon az a kis somolygás. Na hoppá. Tegnap még úgy kellett utána rohannom, úgy tűnik az este valami megváltozott. Közelebb sétálok hozzá és a hajából kiszedek egy kis káka darabkát.
- Tegnap elveszítettem valamerre egy fahéjas csigát, szívesen bepótolnám azt - felelem feltekintve rá, végig közel maradva hozzá - Meg persze mint szorgos első tiszt bármikor ha a kapitány szól kutya kötelességem kalózkodni kicsit, nem igaz? Így szokott ez lenni - kuncogom csipkelődő élen. Minden olyan mozdulatlan körülöttünk, abban se vagyok biztos, egyáltalán hány óra van, vagy van e már nyitva üzlet. Sőt, ha most rákérdezne, a napot se tudnám megmondani. Talán hétvége van. Azok közül az egyik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Igen, tegnap még rohannia kellett utána, most azonban ő az, aki nem szeretné, hogy egyszerre sarkon forduljon és visszasétáljon a kastélyba. őt pedig itthagyja dörömbölő fejfájásával. Bár egyelőre nem érzi úgy, hogy bármit megehetne, vagy ha megtenné, azt hosszú távon is sikerülne lenntartania. Azt a pillanatot azonban, fogalmazódik meg benne, még kevésbé várja, amikor mocsár másnaposan át kell lépnie Emma ajtajának küszöbét és válaszolnia kell rá, hol töltötte az estét. A nő nyilván nem az anyja, pártfogójaként azonban joga van hozzá, hogy kérdőre vonja őt, különösen addig, amíg a fedele alatt él.
Mozdulatlanul, ám magában némileg fészkelődve hagyja, hogy Júlia kihúzza a nővényszárat a hajából.
Ha nem lenne vállalhatatlanul másnapos.
   -  Hm? Aaahhh... igaz, igaz. Harr. - először nem érti, miről beszél a lány és komoly mentális kapacitásra van szüksége hozzá, hogy felfogja, milyen kalózkodásról beszél.
Kissé megrázza a kabátját, majd lezárva a köztük lévő távolságot, azt a lány vállára teríti.
   -  Akkor a tengeri szolgálatodért kapsz egy csigát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem zavarja, ha nem fogják kitörölgetni az úri városi népek a bográcsot, majd megteszi helyettük, kaja kárba nem vész. Van még hely a fagyasztóban, pár adag megy is majd oda, azokra a napokra, amikor ideje vagy ereje nem lesz főzni, csak előveszi és már kész is. Ha meg megeszi a lakótársa, akkor így járt, több doboz van ott, nem aggódik, hogy nem jut neki. Akkor sem, ha most se marad egy csepp sem, az meg ugye elismerés, mint a távol-keleti országban a kiadós böfögés az asztal mellett, itthon meg rögtön meg a kulturálatlan disznózás ugyebár. Ahány ország… bár ott, nem hiszi, hogy gulyást főzne bárki is, bár azt mondják, a magyarok mindenhol IS ott vannak.
Fejét kapja fel, amikor viszont érkezni látja őket, kezét megemelve integet, míg még ügyködik egy sort, majd a hátlapogatás után feltápászkodik.
- Valahogy úgy, igen. Alapgondolat, hogy a felnőttek közül se szereti mindenki, így könnyebb utólag beletenni – bólogat, hogy lényegében igen, mindenre gondolt. Ő már csak ilyen, mindig a legjobbat szeretné és tesz is érte, amennyire csak tud. Lehet túl sok, lehet ő a hülye, lehet ez a jó. Kinek mi. - Na, szuper. Kismillió krumplis és piros receptet tudok, nem lesz gond – nem kezdi el sorolni, csak letelepszik ő is, hogy az eddigi rész-kóstolások után, ő is egyen valamit. Mások azzal is jól laknak, neki csak az étvágya nőtt.
- Csak nyugodtan, szolgáljátok ki magatokat – mert nem kéne mindet egyedül bevernie, annak sem lenne jó vége. - Milyen az a bodzabor? - mozgatja meg a fantáziáját, mert sose ivott ilyet. Hát majd most kiderül. Párat tunkol a kenyérrel, megfújva kapja be a falatot, majd azon rágódva hallgatja az élményeket. Aprót nevet fel, mert ő is rárabolna, ha itt lenne mellette, ez nem vitás. Nem is érti, mi volt akkor a koncepció, hogy erre nem gondoltak.
- Kapnak, úgy tudom. Jó, nem csípős gulyást, de valamit igen – gyanítja, hogy annak nagy része lehet cukor lesz és más édesség, szóval lefáradás helyett pörgés lesz ebből. - Nem is értem, nekünk felnőtteknek miért nincs szarvasagolás vagy menő körhinta. Hallatlan – rázza meg a fejét, mintha már készülne a panaszlevéllel. Falatozik párat, majd nyúl ki Dimi felé, aki diszkréten kíván megfulladni, ennek megelőzésére veregeti finoman hátba.
- Akartam mondani, hogy becsapós és néha először nem bánt annyira. Szóval… csak óvatosan – engedi le a kezét, majd dől vissza. Nem is rossz, mármint a gulyás. Egy csipet sót szór bele, neki ennyi hiányzik belőle, majd pillant Ármin felé. Hasonlóképp csillanhat fel a szeme, mint a gyerekeknek, miközben bólogat.
- Naná! Fagyizzunk – egyezik bele hamar, majd megvonja a vállát. - Egy óra múlva eredményt hirdetnek, gondolom addig, meg ameddig el nem fogy. Nincs időponthoz kötve, szóval szabaddá tudom tenni magam értetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

Elhagyom az erős utolsó fáit és kilépek a napra. Ritka, hogy ennyire meleg legyen november elején. Behunyom szemem és nagy levegőt veszek. Tökéletes idő. Egyedül a hűvös szél emlékeztet a közelgő télre, belekap kibontott hajamba és navinés egyenruhába. Nem volt kedvem átöltözni. Féltem, hogy ha nem sietek a végén elbújik a nap. Meglazítom nyakkendőm és kigombolom az első három gombot. Ahogy újabb lépést teszek hátulról a bokámnak csapódik valami. Zavartan hátrapillantok.
- Ja tényleg, te is itt vagy - motyogom, ahogy felemelem a nyulat. Nem tudtam otthon hagyni, mindig kirohant a résen, így végül csak hozni kellett. Igazi hisztis pasi.
Will kabátja puhán átöleli testem, tökéletes átmeneti darab, nem is tudta a férfi mitől vállt meg amikor rám terítette aznap reggel.
Keresek egy király helyet, aztán leterítem a kabátot és rá telepedek. A nyulat leveszem a pórázról, ha szerencsém van világgá megy, de ez a dög ragaszkodóbb mint a szórólaposok a mugli plázákban. Kicsit távolabb ugrál néha, mégis visszajön előbb vagy utóbb.
Az eddig zsebembe rejtett üvegcséért nyúlok. Kapja be Winter, hogy már megint nem találtam. Mondjuk nem kerestem. De faszomat bele, hogy mindig bújócskázik és nincs a harmadikosok óráinak a közelébe. Ezért kényszerülök ma is egyedül ide. Ritkán csinálom egyedül, csak mostanában, csak egy-két alkalommal, amíg a férfi ennyire elfoglalt. Utána visszatérünk a rendes, megszokott dolgokhoz. A titok, hogy mértékkel kell, hogy ne függjek rá. Még nem értem el a határt, meg tudnék állni ha akarnék. Bármikor le tudom tenni. Akár ebben a pillanatban is. Ezzel a gondolattal öntök ki ujjamra egy kicsit és nyalom le, hogy aztán visszadugva zsebembe elégedett sóhaj mellett dőljek ki és hunyjam le szemeimet. És akkor most napnyugtáig egy kis béke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Oh for fuck's sake, really...
Egy mély szusszanással lassít le, áll meg, majd biceg arrébb, a másodpercekkel korábban, a pocsolyában bokáig elmerült cipőjét fégighúzva a betonon. Az istenverése kertitörpék, azok szórakoznak vele, hogy efféle, vagy ennél némileg életveszélyesebb akadályokat falevelekkel álcáznak az ösvényen, hogy aztán sárgalacsinokkal dobálják meg azokat, akik belesétálnak és hasra esnek emiatt. És igen, hallja is a magas hangú vihogást, apró lábak csattogását a sárban, a fák közül.
Hát ismét futásnak ered.
Az iszapgombócok pedig mögötte sorozzák meg a tó köré éptett sétány felületét.
Ez a negyedik nap zsinórban, hogy ez történik vele - tudja, mert negyedik reggel ébred izomlázra, de ellenben pont ugyanannyi ideje nem rángatja az ideg minden éjjel; futni jár a tó köré. Gyűlöli minden tetves, rohadt pillanatát- de Emmának igaza volt, a feszültséget remekül oldja, amíg pedig a törpék csapdáit kerülgeti, legalább elfelejti, hogy lényegében senkit és semmit nem ismer ebben az átkozott faluban, de még az országban sem.
Még mindig a korábbi összeütközésen dohogva fordul be egy kanyarban, ami egy nagyobbfajta, művészeti célzattal meghagyott, megannyi diák által dedikált sziklát kerül meg. A lélegzete épp, hogy párát hagy a levegőben, a napon azonban, ahová a fák közül végül ő is kibukkan, kifejezetten meleg van. Szuszogva és magában szentségelve lassít, majd áll meg végül, amikor úgy érzi, elhagyta a gnómok lőtávolságát.
És ekkor látja meg őt.
Hogy mennyire hiányzott neki. Az újbóli találkozás reményével tér le az ösvényről nyomban, hogy elinduljon felé.
A kabátja. Ja, meg ott hever rajta a lány is, de ez jelenleg mellékes, amin fekszik, az azonban egy remek, tökéletesen meleg és puha kabát.
   -  Ahoy, tengerész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal1
______________________________________________________

Kicsi kell, míg érezni kezdem a hatást. Testem elkezd könnyebb lenni minden, egy fokkal fényesebb. A gondolataim is, szemhéjamon áttörő fény is. Kinyitom szememet és felülök, el kéne egyet menni fürödni. Megnedvesítem ajkam, a szél fújhatta ki, ha nem ápolnám mindenféle szír-szar balzsamokkal már ezer éve cserepesre száradt volna, mint a régi házak tetején. Elvigyorodom a példára, ez kurva jó volt amúgy. Általában ilyen retek jó hasonlataim vannak. Ha nem lennék ilyen rohadt király a szakmámba és törnék drogbárói babérokra, talán humoristának kellett volna állnom. Oldalra pillantok, a kabáttól nem messze egy nagyobb pocsolya terül el, amiből visszanéz rám a saját tükörképem. Hunyorítva fókuszálok rá. Amúgy, kibebaszott csinos vagyok. A  hajam, ahogy lekunkorodik laza, hullámos fürtökben átölelve testem eléggé modelleket megszégyenítő látvány, ajkaim teltek, sőt, még egy kis hasadás is van középen. Közelebb hajolok. Igen határozottan rohadt gyönyörű ember vagyok. Aztán megváltozik a szemem színe, formája, az egész arcom, ajkam vörös rúzstól lesz súlyos, aztán fekete árnyalatot kap. Kuncogva szórakozok, aztán, mintha hirtelen megharagudtam volna, fogok meg egy közeli követ és vágom a pocsolyába. Az arckép fodrozódva eltűnik és Júlia újra Júlia lesz. Én én vagyok. Az igazi én. Az ezer közül a legelső. Asszem. A hangra újból összevonom szemöldököm. Mi a fasz? Megtanult beszélni a nyulam?
Megfordulok és felpillantok a férfira.
- Nagy fiú! - vigyorodom el. Hogy is hívták? - Miért vagy csupa retek térdtől lefelé? - nézek végig rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

A vártnál jobban örül a kabátja viszontlátásának - már-már őt is meglepi, milyen mélyen gyökerező, feszengő és kissé állatias izgalommal tölti el, amikor annak pirossal hímzett szegélyét meglátja a fűben, ahogy a lány szőke fürtjei szétterülnek rajta. Minden bizonnyal ez egy nagyszerű kabát, hisz nem véletlenül tért vissza ide nap mint nap, ejtette útba a tó sétányát, ahányszor futni járt, vagy lébecolt céltalanul a környéken, hátha ismét erre jár. Mármint, a kabátja, természetesen.
   -  Én... ahh...
Végignéz magán. A jobb lábszára térdig sáros, melyre itt-ott moha ragadt, fekete melegítő pulóvere, amit Emma kényszerített rá indulás előtt (meg fogsz fázni ilyen hidegben!) érzi, hogy az átizzadt pólójára tapadt, a haja leginkább a szemébe lóg. Elegáns.
   -  Összetűzésbe keveredtem. Egy törpével.
Minek tagadja le, végül is jobban járt, mint tegnap, amikor derékig beszakadt egy gödörbe, azok a rohadékok pedig tehénszarral dobálták meg. Hol talál egy törpe tehénszart, merülne fel itt a kedves olvasóban. Nos, ezt fedje jótékony, balladai homály.
   -  És te tudtad, hogy egy pamacs szagolgatja a lábad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal2
______________________________________________________

A férfi megjelenése meglep, pláne, hogy nem is hallottam. Egyik manó sincs a közelbe, szóval azzal nyugtázom végül, hogy honnan is kellett volna tudnom és ennek semmi köze a porhoz. Alig hat, nem is érzem. Nem is...a magyarázatára kitör belőlem a nevetés. Annyira irreálisan hangzik az egész, a majdnem 1,90 magas pasas meg a 30 centis törpék párbajáról, amit úgy tűnt ő veszített el. Kezeimet ajkaim elé teszem, próbálom nyugtatni magam, mert ha röhögőgörcsöt kapok, abból kurvára nem fog kisülni semmi jó csak napokig tartó izomlás. Azt meg ki a fasz akarja bevállalni amikor minden nap minimum egyszer ki kell kelni az ágyból.
- Örülök,hogy azért hadi túszokat nem szoktak ejteni  - vihorászok tovább.
A figyelmeztetésre lepillantok a lábamra, amit épp Gombóc nagy erőkkel simogat az állával.
- Óóh, el is felejtettem - megint - ő itt az egyetlen állandó férfi az életemben, Puha Gombóc. - mutatom be. Mostanában egyre gyakrabban felejtem el és mindig annyira meglepődök, amikor valaki az ölemre mutat, hogy meg lehet e simogatni. Folyton perverznek gondolom őket amíg le nem nézek.
- Amúúúúgy varázsoljalak gnóm támadás mentessé? - kérdezem nagylelkűen, mert így aztán csak ácsoroghat ott ameddig akar de a saját kabátját meg nem környékezheti mert összemocskolná. Apropó nem a földön van? Lol de. Mindegy. Akkor is koszos lenne.