Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Az új kliensekkel való találkozás mindig stresszesebb dolog. Az előkészületek megnyúlnak ilyenkor. Mindig figyelek, hogy milyen arcot válasszak ki, véletlenek soha sincsenek, de az első alkalmakon ez felettébb fontos. Egy embernek egy alakot mutatok, ritkább esetben kettőt, mind Bogolyfalva vagy akörül lakó illető. Mind itt jár körülöttem, láttam őket, talán ismernek, s élik békés életüket mit sem sejtve arról, hogy pofikájukat milyen gonosz módon mocskoltam össze a világ legédesebb drogja által.
Mai kiszemeltem egy levitás fiú. Néha szoktam látni a kastélyban, szelídnek tűnik, ránézésre nincs benne semmi vadság. Szeretem az ilyen alanyokat. Tökéletesebb nem is igazán lehetnek.
- Elmentem Puha Gombóc, vigyázz a szobára - szólok hátra a nyuszinak. Muszáj valakinek őrizni a sok motyót, igaz a kapcsolataimnak hála valaki mindig figyel a szobámra, s jelent, ha szimatolna arrafelé bárki is. A kastélyból egy navinés lány alakjában surrantam ki, prefektus a szentem, ezért akkor sem lett volna baj, ha találkozom valakivel, de ami még jobb, hogy senkivel sem futottam össze. Bence alakját odakinn vettem fel. A pólóját, a nadrágját, mind olyat választottam amit már láttam rajta. Fontos, hogy az ízlése passzoljon. Ha elfogják nehogy véletlen zavar támadjon az erőben.
Csendesen lépkedtem, kerülő utakat választva. A kapucni a fejemen pihent, kezemben a pálcám, vagyis az ő pálcája. Még jobban pontosítva a pálcájának hasonmása. Az enyémet elrejtettem a ruha alatt, elvégre ez az eszköz is csak megfélemlítésből van nálam.
Ahogy mindig, most is pontosan érkezem, hátulról, hogy elsőre ne lehessen érzékelni jelenlétemet.
- Megnéztétek a terepet? Tényleg nincs senki a környéken? - suttogom oldalra. A válasz megnyugtat. Egyedül érkezett. Kinézetre nem tűnik beépítettnek, aztán ki tudja, a varázsvilágban a csecsemők is gyanúsak. Nem veszem le a kapucnim, úgy lépek ki és indulok meg felé.
- Tetszik a sapkád öreg, olyan szép vörös, mint a vér - jegyzem meg lazán. Fontos fenntartani a fenyegetés súlyát, amit a levélben is megírtam. Inkább rettegjen, mint egy kisegér, mintsem bízza el magát és próbálkozzon valami csellel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Összerezzen hangomra Bozont. Arcom változatlanul komoly, belül azonban ott az az önelégült vigyor, hogy igen, remegjél csak fiam, remegj jobban mint a nyárfalével és üsd meg a pulcsis csivava szintjét. Nem profi dolog ilyesmit gondolni, hiszen félő, hogy akár a fejembe is láthatnak. Tudom a gyakorlatokat amikkel ki lehet kerülni, talán ez az egyik alap a simlisek iskolájában, de ilyeneknél mindig meggyengül a védvonalam, amit utólag folyton bánok. Most is emlékeztetem, hogy a látszat néha csal, elvégre jelenleg nekem is egy végtaggal több van.
A reakciója meglep. Általában egy ilyen kaliberű gyerek nyugtatni szokott egy ilyen megjegyzés után, hogy ő nem akar bajt. De ha szólni nem is szól, akkor is rémület suhan át tekintetén. Ezen itt semmi,mintha le sem esett volna. Ennyire egyértelmű jelzés valakinek ne essen le...túlontúl ritka.
Nem mutatom megrökönyödésemet. Egyelőre halad minden tovább. Hiba lenne az érzelmeket kipakolni, talán tényleg nem vette a lapot, vagy talán okosabb és másabb, mint mutatja magát. Talán utána kellene küldenem az egyiket, hogy megfigyelje a kölyköt. Pár napig a nyomában lenni, biztos ami biztos alapon.
- Hogy mi a faszom bajod van? - szökik fel a szemöldököm, amit ugyan kapucni alatt nem látni. A holdfény ha valamit is kirajzol, az maximum a szám. Ezért ügyelek annak a vonalára jobban.
- Minek nézel, koktélkurvának? -  néhány lépéssel leszűkítem a távolságot - Anyádnak lobogtasd a pénzed bazdmeg, hát erre jártam és megtetszett a sapkád aztán máris azt hiszed, hogy akciós a cumizás? Különben mit keresel itt a semmi közepén egy köteg pénzzel? Horgászol öcsém?  - kezeimet széttárom, pálcám így már tényleg jól látható, de nincs fenyegető pozícióba. Egyedül a hanghordozásom ami baljós. Úgy teszek, mintha nem vágnám mit akar. Akár ha teljesen random ütközött volna egy furcsa alakba, aki erre járt éjjelek közepén, félrészegen. Abban az abszolút zseniális állapotban, mikor a csipa már kinyílt de a részegség még nem befolyásolja a kezek és lábak koordinálását az elme pedig viszonylagosan tiszta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A kölyök megrémül a hirtelen váltás miatt. Egyrészt ezen marha jól szórakozom, szeretem a félelmet az arcokon. Szeretem, ha valaki röhejes szituációba hozza magát, jó láti, mikor végre a férfinemből való leég. Igaz, ez nem nevezhető annak. Gizda, mihaszna, talán ő is tudja ezt. Kár, hogy a por ilyen tulajdonságokon nem változtat egy cseppet sem.
Másrészt nem csak poénból teszem amit teszek. Nem felejthetem el, hogy amit eladok az nem nyalóka. Így ha bárki meglát akkor azzal bajba keveredhetek. Egy köteg pénz nyílt terepen pedig akkor is kockázatos, ha éjfél van és minden sötét. Pláne, ha a kliens új.
- Na gyere, nem haragszom, megértem, tudom, hogy kibebaszott helyes gyerek vagyok - vonom meg vállam, az előbbi dühkitörésnek semmi jele nincs, akár ha soha nem is történt volna meg.
- Inkább mit szólsz ha arrébb mennénk, a csónakház felé, ott lerendezzük ezt a félreértést - hangom lehalkítom, aztán intek neki, hogy induljon meg. Ha megy követem, amíg el nem éri a csónakházat. Ott legalább két oldalról védve vagyunk a szemek elől és talán egy kis plussz segítséget is kapok kívülről.
- Na most add oda de csendbe, csúsztasd a kezembe. Ne lobogtasd mint egy zászlót - szólok előre, hogy a lehető leggördülékenyebben tudjon menni az üzlet. A fiú vagy ostoba vagy tapasztalatlan, vagy mind a kettő. Azonban akkor az első célzásomat miért nem vette. Ez még mindig zavar. De a pénzt nem akarom elbukni. Különösen most, hogy Puha Gombócnak születésnapja lesz. Mármint izgatja a halált az a retkes dög...de akkor is illik adni valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Végre sikerül arrébb invitálnom a kölyköt, hogy ne közszem előtt bonyolódjon le az átadás. Eddig is ez tervben volt, egyedül a kis beetetés volt rögtönzött. Be baszki, lobogtatja a pénz, mint forradalmár a lyukas zászlót, hát mégis mire számított ezek után. Ez nem cukorkabolt, ahol mindenkit kiszolgálok, mert ha adok számlát nem húznak rá a seggemre.
Odabenn komfortosabban érzem magam, de ezt nem mutatom, hogy bármiféle változás ment volna le bennem. Kemény vagyok mind a betonkád széle. Kint is-bent is, lenn is meg fent is. Amint megkapom a pénzt megszámolom. Már teljesen belejöttem abba, hogyan tudok félhomályban számolni, a színek és a méretek alapján. Így hamar végigbogarászom az összeget, ami megvan.
- Oké - zsebembe nyúlok, majd tenyerembe zárom a kis bájitalt és úgy nyújtom oda, mintha kezet akarnék fogni vele - vedd el. Vágod az adagokat komám? Ha lehúzod ezt egy kortyintásra itt esel szét vili? Meg ne hajjá' nekem - vannak fogyatékosabb fajták, ő pedig talán potenciális jelölt ebbe a kategóriába. Nekem sem érdekem, hogy túltolják a cuccost, hiszen ha ez történik akkor csak nagyobb lesz a felhajtás Bogolyfalván. Talán ezért sem ez a legkeresettebb szer a jó zsaruk körében, mert kevés áldozatot szed, vannak sokkal durvább cuccok, amiket jobb ha előbb begyűjtenek a kis ártatlan édes bogarak. Az én tündérporom pusztán csak nyalóka, amitől néha pillangókat lát az ember, vagy lidérceket. Lelkiállapot függő az egész.
- Ha minden világos szépen kimész az ajtón és megfogod az utat hazafelé. Amennyiben kell még a későbbiekben az üvegcsét tedd vissza a fába - felelem. Vannak bevettebb módszerek, de minél többször vesz valaki annál közelebb adhatja le a rendelését, mert a bizalom is mélyebb közöttünk. Az első vevők a második adagért még igenis túrára vannak kényszerítve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Theo
Június 15. Városnapozás |
______________________________________________________

Mielőtt az első mondathoz elérnénk le szeretném szögezni, hogy nem szeretem ezeket a családbarát, vígjátékok idilli káoszába illő nagy betűs napokat. Talán kicsit mindig is zavart, hogy túl sok volt itt a boldog ember. Apuka, anyuka, gyerek. Együtt. Nevetgélve, tréfálkozva. Utáltam beismerni, hogy féltékeny voltam. Egyszer meg szerettem volna tapasztalni milyen ez, milyen ha gondtalanul lehetsz a családod körébe. Kijárhattok falunapokra, rendezvényekre, állatkertbe rettegés nélkül, hogy azon kattogna az ember vajon mi lesz ha hazaértek, mikor a színjátéknak vége és a függönyök eltakarnak újra. Büntetést kapok vagy közömbös fejsimogatást?
A gondolattól is kirázott a hideg, hogy az a nyomorult akár egy ujjal megérintsen. Merné megpróbálni, felrúgnám a picsába. Különben is, már én voltam az erősebb. Szóval habár nincs családi love meg szeretet, nincs ütlegelés sem. Fél siker. Igaz, már család sincsen.
A bazárnál kezdtem. Úgy terveztem, hogy a délutánomat itt töltöm, nézelődök, röhögök a versenyzők szerencsétlenkedésén, piknikezek kicsit távolabb és felzabálom a vásári kínálatot. Este pedig hazadobom Gombócot és visszajövök kicsit táncolni a koncertekre.
És, hogy miért jöttem le mégis nappal, ha utálom a nyáladzást és túlcsorduló családosdit? Ez a retek messze elnyúló illat vonzott ide. Ahogy megéreztem a vattacukor mámorító édességét tudtam, hogy Vattai Júlia ma vattacukrot fog enni, akkor is, ha ehhez az oroszlán rózsaszín barlangjába kell bevonulnia. Tehát álltam, kis nyári ruhácskámban, a kezemben a pórázra kötött nyúllal és azt kerestem, hol van ennek a démoni éteknek a forrása. Az előbb láttam két vihorászó lányt egy még egészen egyben lévő darabbal. Az ilyen édességek öt percnél nem tartanak, szóval közel kell lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Theo
Június 15. Városnapozás |
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Theo
Június 15. Városnapozás |1
______________________________________________________

A válaszára megforgattam a szememet, jaj de örülök, hogy jól van, ám ha még egy ilyet eljátszik velem gondoskodni fogok róla, hogy ne legyen jól, arra aztán mérget vehet. Nem tudom hogyan, vagy milyen eszközökkel, de elszánt vagyok és nő. Ez mindenképp egy remek kombináció ami a bosszúkat illeti. A történelem is ezer ódát zeng erről. Bár ugye a figyelmeztetésekkel nem sokat szoktak a férfiak foglalkozni.
- Csak szeretted volna, ha kiugrom belőle. Ennél sokkal több kell hozzá - vontam meg a vállam fennhéjázón. Azért ha akarom lehet ám nehezen is leimádkozni rólam egy alsóruhát.
- Viszont ha még egyszer elém ugrasz valahonnan meg foglak harapni, vagy rúgni, esetleg ütni. Talán visszaijeszteni máskor. Nem tudom , de tuti lesz böjtje - figyelmeztettem mutató ujjammal, hogy azért na. Vattai Júliával nem lehet sokáig cicózni.
A nyulas kérdésre gondoltam kicsit hülyítem, egy régi filmből vett históriával. Igaz a szerepét retek rosszul játssza a nyúl, mert a simogatást nemhogy tűri, még elébe is megy, mint barom a pofonnak.
- Hát mondooom - bizonygattam, halál komoly fejet vágva. A nagy pillogásokat azonban nem bírtam ki, szinte kitört belőlem a röhögés. Hogy képes valaki így nézni. Mint egy kisfiú akinek magas a gyökvonás. Hát meg kell zabálni.
Az, hogy abbahagyja a simogatást nem igazán tetszik a pocoknak, elindul felé, megrohamozási szándékkal. Nem értem kire lett ez a dög ennyire ragaszkodó, de szinte már levakarhatatlan. És persze iszonyat pofátlan.
- Én? Soha - vigyorodtam el, ugyan ezt a csatát már elbuktam, tagadni akkor is mókás.
- Puha Gombóc az uraság, úgy látom most nincs harapós kedvébe - vigyorom ravasz somolygássá csitult, a következő kérdésére nemet mondani pedig nehezemre esett volna. Nyár volt meg meleg is. Ilyenkor valami hidegre soha nem mondja azt az ember, hogy nem.
- Naná! - én automatikusan úgy érzelmeztem, hogy az övét kínálja fel, így leguggoltam hozzá, hogy elvegyem, közbe meg átpasszoltam a pórázt és ha sikerült megszerezni a zsákmányt kiegyenesedve belekortyoltam.
- Amúgy hallod, ha már itt vagy, kéne egy kis segítség. Vattacukrot keresek, csak eddig nem láttam sehol se. Az illatot viszont érzem, itt lebeg körülöttem és mindjárt bekattanok tőle. Nem láttál valamerre? - billentettem oldalra fejemet. Nem szégyen segítséget kérni, ha a személy önként ugrott rád pár perccel ezelőtt. Ez az élet alapvető törvénye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Theo
Június 15. Városnapozás |1 2 3
______________________________________________________

- Tökfej - forgattam meg szemeimet arra, hogy majd agyal hogyan ugrasszon ki.
- Huh és én még azt hittem, hogy a férfiak mást szoktak védeni - gondolkodtam el ajkamhoz téve ujjaimat. Igazából csak ugratni akartam, meg amúgy sem ütünk fejre, mert ha véletlen nagyot koppan elesik és még nagyobbat koppan és lesz belőle agyrászka akkor az ember lányát fogják leszidni. Nekem meg semmi kedvem hegyi beszédeket végighallgatni és még el is játszani, hogy de cseszettül izgatott az egész. Szóval ez a fejre ütés csak és kizárólag metamorf alakban megengedett.
A nyulas ugratás aztán hamar röhögésbe torkollt, pláne mikor láttam, hogy a srác mégis elhúzta a mancsait amit a nyúl nem igazán bírt. Hiába ezek a pedigrés nyuszik ilyenek. Nincs bennük túl sok félelem, ha az ember kézhez szoktatta egyszer, akkor olyanok mint a beszédet megtanult gyerekek. Soha sem fogják már befogni a szájukat.
- Az embereknek is minimum két nevük van, neki is kijárt - vontam meg a vállamat. Az egynevűek folyton a házimanókra emlékeztettek engem. Nem akartam, hogy a nyúl legyen a negyedik manóm. Talán személyiséget akartam adni neki azzal, hogy emberhez hasonlatosan neveztem el, ami bassza meg sikerült.  
Ezek után következett egy elég jó üzlet, nyúlt cseréltem félig megivott sörre. A kommentje nem hatott meg, akkor is meghúztam.
- Akkor a szabályok értelmében félig csókolóztunk - állapítottam meg valami hülyeséget. Amúgy se köpött bele.Ki köp bele a sörébe? Amúgy meg figyeltem, hogy megfordítsam a poharat mielőtt a számhoz vettem, hiszen terveztem ám én visszaadni.
- Jaj de jó, menjünk, menjünk - csillant fel a szemem, mint egy óvodás kislánynak, hogy aztán onnan zuhanjon a sötétségbe, amikor a kölyök elindult a másik irányba.
- Na nem mondod komolyan... a hé...hová mész? Ne szórakozz, hahó hozzád beszélek! - hitetlenkedve álltam és meredtem az elfelé igyekvő hátára.
- Hé várj mááár, ne legyél már izé, itt a söröd hát itt van a kezemben, látod, van még benne, cicc gyere, kövesd a söröcskédet, hahó, na máááárr, vegyünk előbb vaaataacukroooott - értem utol és próbáltam lassítani úgy, hogy megfogtam két kezemmel a karját. Lehet, hogy abban a pillanatban hülye picsának néztem ki, de éppenséggel minden lépéssel egyre távolodtunk az áhított mannától, amit nem tűrhettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

A sört egy pillanatig követi tekintetem. Igazából mind a ketten tudjuk, hogy ez volt a legbölcsebb használata annak a vacak sörnek. A neve hallatán elvigyorodom, aztán mikor hozzátoldja azt a mondatot felcsillan a szemem. Baszki úgy érzem magam mint egy izgatott gyerek, akit el akarnak vinni egy vidámparkba. Legszívesebben ugrálnék örömömben, ahogy kimondja. Captain William. Első tiszt. Na jó, igaz a Captain Vattai jobban hangzana de legyen. Lázadni is csak akkor lehet, ha nem te vagy a főnök.
- Vattai első tiszt szolgálatra jelentkezik - kuncogva még szalutáltam is, habár az valószínűleg tökre nem kalózos.
A férfi ment elől, én ugrándozva követtem őt. Már rég elfelejtettem, hogy odaát nagyban megy a buli. Hát nemsokára kalózosdit fogok játszani egy random pasassal a tóparton. Ez mennyivel izgalmasabb már! A léptei gyorsak, de engem akkor se tudna lerázni, ha akarna sem. Fürgén járok a nyomában, ajkamat harapdálva. Tudnék fecsegni, de úgy érzem az teljesen elvenné az éjszaka hangulatát.
- El akarunk vinni egy hajót? - kérdezem, hangomon érezni lehet a vigyorgást akkor is, ha nem látja az arcom. Ez egyre jobb.
- Jók azok, amíg a nyű meg nem eszi őket hűségesek - vágtam rá nagyon hozzáértően, bár ezelőtt szerintem még csak ladikba se tettem be a seggemet. Közben már meg is indulok arra, hogy felderítsem a terepet. Három is várakozik,  kettőben ott is az evező.
- Melyiket vigyük? - billentettem oldalra fejemet, ahogy nézegettem a kis, facsónakocskákat.
- Olyan mint a dinnye, hogy ezt is meg kell kopogtatni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|1Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Cuppog a talaj, zizeg a nádas, nemsokára tényleg odaérünk. Will előttem halad nem tudom egészen, hogy azért, hogy mutassa az utat vagy, hogy ne kelljen beszélnie velem. Néha viszont rám tekint, néhány pillanat erejéig. Ilyenkor mindig rávigyorgok, milyen édes, hogy figyeli megvagy-e még. Én meg azt hittem úgy egy fél órája, hogy pszichopata sorozatgyilkos. Lassan lehet kijárna egy bocsánatkérés. Persze csakis gondolatban. A hangoshoz túl büszke ember vagyok. Odaérve elindul a mustra, melyiket kell vinni, melyiket otthagyni. Állok, bámulom őket, fingom sincsen mit kellene nézni. Egyáltalán kell valamit nézni? A Hajó ha jó, hajj, ó de ha nem jó csak Ó. Mivan?
Amikor kiderül, hogy amaz se ért hozzá csak bólintok. Akkor ez lutri lesz, aztán vagy hajó vagy nem jó. Will kiválaszt egyet, meg nem tudom mondani mi alapján. Kiszámolta mondókával vagy csak rábökött egyre, bár ahogy látom az van legközelebb, lehet ez is meghatározó tényező volt. Irreleváns, megvan a főhadiszállás, benne az ital. A kinyújtott kézre rábámulok, kicsit meglep. Mármint na, tök rendes. Nyilván elfogadom, csak azért is, mert így nem fogok spárgába lemenni miközben mászok. A ruhámat feljebb húzom, engem aztán nem zavar, hogy mennyit lát a combomból, amúgy is az ő gondja ha túlságosan tetszik neki, meg akkor is ha egyáltalán nem. Miatta ruhát elszakítani nem fogok. A válasszal várok, míg benn nem találom magam a csónakban két lábbal, szárazon. Akkor ráemelem a tekintetemet és hátrálva felelek.
- Ugorj utánam - tudok úszni. Melyik balfasz ne tudna. De nehogy már csak én legyek vizes. Közben érzem, hogy vádlimat végigkarcolta a hűvös, szálkás fa. Elértem az orrot, így elégedetten le is tettem a seggemet a kis deszkára ami úgy tűnt arra való.
A pulcsimat összehúztam magamon a kis gombokat begomboltam a lyukakba. Vastag ez a bigyó, csak lehetett volna annyi eszem, hogy mondjuk egy harisnyát magamra veszek.
- És mond csak Will, gyakran szoktál egyedül kalózkodni errefelé? - mert még sohasem láttam. Pedig a kis tavacska környéke elég népszerű átadási pont szokott lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|1Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Kiegyenesedek a csónakban és lepillantok rá. A hold meghazudtolva azt, hogy október 31.  elárasztja a tavat fényével, ugyan megduzzadnak így az árnyékok, de sokminden apró gesztus tökéletesen kivehető. Ilyen az is, hogy egyből levágni a férfi nem a szemembe néz. Sokkal lejjebb, pofátlanul. Elvigyorodom. Aztán, csak, hogy tegyek még egy lapáttal rá, megmarkolom oldalt a ruhát és még feljebb rántom néhány pillanat erejéig, mielőtt elengedném, hogy visszahulljon helyére. No ennyi fizetség igazán belefér. Díjazni kell az udvariasságot, mert a kutya is pozitív megerősítésből tanul.
Már csücsülök amikor csatlakozik köreimhez egy óriási lökés után. Felsikkantok, megmarkolva kétoldalt a fát. Aztán kuncogva vetem hátam a hajó orrának kényelmesebb pózt felvéve.
- Az igen - füttyentek egy rövidet, bár kezdek hozzászokni, hogy Bogolyfalva ugyan éppen hogy csak megkapta a város címet de már eléggé multikulti. Az iskolában is hemzsegnek a külföldi nevű egyének. Csak tudnám mikor lett ilyen népszerű magyarhon.  
- Amerika vagy Egyesült Királyság? Esetleg Ausztrália? - kezdek találgatni a Willből kiindulva. Az olyan angolos, úgyhogy azokat a nyelvi országokat kezdem sorra venni.
- Nem is tudom, én adnám, ha színes lenne a tó - vigyorodom el, sokkal királyabb lenne, mint az unalmas kék. Mindenhol kék. Akkor itt miért nem lehet valami másmilyen. Közben szememet nem igazán veszem le róla. Figyelem ahogy előrángatja az evezőt majd elkezdünk elindulni. Az ital említésére még oda is löki nekem a rumot. Na, a vacak sört sajnálta tőlem, de a rumot adja. Szépen vagyunk, bár lehet az is olyan kalózos aztán azért kínálgatja ennyire lelkesen.
- A kapitány úr nagyon nagylelkű - jegyzem meg, miközben kiszedem a zacsiból nekiállok bontani, aztán ha sikerül meg is húzom.
- Látom a sör csak beetetés volt - mennyivel jobb ahogy végig égeti a torkom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Rohadtul csak beletrafáltam mégis amikor meglátom arcán azt a kis elismerést akaratlanul is kihúzom magam büszkén, hogy bizony én vagyok ekkora faszalegény.
- Oh hát általában a csecsemők nem szoktak. De tökre igazuk volt a szüleidnek, hogy leléptek innen, én is szívesebben éltem volna Kanadáááááháá...ban - a vége kicsit elcsúszik ahogy újból billegni kezd a csónak és megint készenléti állapotba kellett helyeznem magam. Vagyis fogódzkodni.
-Ettél jávorszarvashúst is?Tényleg olyan mint a csirke? - tudakolom gunyorosan, mert hát mindig ezt hallom, ha olyan húst próbálnak elmagyarázni, amit nem ismerek. A béka is csirke ízű, a kígyó is csirke ízű, a csiga is csirke ízű.
Belevigyorgok az üvegbe ahogy rám szól, hogy óvatosan, de azért ami a számba van lenyelem aztán megvárom, míg ő is kibontja, addig nőiesen megtörlöm ajkam a kézfejemmel.
Felnevetek a kijelentésére.
- Nem is tudtam, hogy az éjszakai sétáknak vannak szabályaik, taníts mester! - somolyogok, s mikor kibontja és koccintásra emeli az üvegét én is megteszem az enyémmel.
-HARR! - még az orromat is összeráncolom annyira beleélem magam a felkiálltásba, hogy aztán újból meghúzhassam. Aztán kicsit inogva felállok.
- Amúgy baszki, hét éve rohadok a suliba és még sohasem voltam a tavon - realizálom ahogy a kezébe adom az üvegemet, hogy meg tudjak fordulni és feltérdelni a lécre. Kicsit inog a csónak de egészen okés az egész. Muszáj megtapicskolnom a vizet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

- Hűűűhaa - csillogó szemekkel hallgatom a beszámolót. Barnamedvét. Hát ez sokkal menőbb mint a szarvast. Ez a gyerek megevett egy igazi, szőrös - bár akkor már talán nem - ragadozót. Úgy tudtam azok nem is jók, aztán ezt meg is erősíti. Tök mindegy az íz, ez még így is király.
- Coool - nyugtázom.
A néhány korty rum után úgy döntök ha már vízen vagyok, hát megnézem magamnak közelebbről is. Szépen feltérdelek, a rumot előtte lepasszolom, s mikor hátulról meghallom a kommentárt vállam felett a férfire tekintek.
- A rum? Hát öcsém három perce sincs, hogy odaadtam neked, vigyázz rá jobban! - szólok, méltatlankodva. Hát ilyen embert, hogy ennyire csekély időre se tudja egyenesbe tartani az üveget. Rémes. Közben egészen kihajolok, hogy megérintsem a vizet. Hm nedves, hideg. Vizes. Kicsit pacsálok, figyelem ahogy néhány csepp felreppen. A hold meg-megcsillanó fényében olyan mintha ezüst gyöngyök repülnének a levegőbe. Elég fasza.
- Hm? - mászok vissza rá pillantva - ohm, mennyi is? Húsz - kicsit hantázok, mert senki fogyatékos nem ismerné el, hogy kicsi. Az mindent elront. Megváltozna tőle a légkör, feszengene és ettől én is. Nem vagyok már gyerek. Akkor sem, ha mást mond a személyim. Nemsokára az se fog ilyen hülyeségeket állítani. Fél év. Annyit kell kibírni.
- Miért te mennyi vagy? - nyúlok közben a rumért. Megvolt a kaland jöhet a pia alapon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

Mire visszafordultam a férfi chillesen, behunyt szemmel hát...mit tudom én, meditált? Gondolkodott? Elvolt. Remélem bealudni nem fog, mert innen kievezni egyedül vicces lesz. Közelebb hajolok, hogy elvegyem a rumom, amit aztán felé emelek, köszönetképp mielőtt meghúznám. Mintha kicsit kevesebb lenne mint volt. Elhelyezkedek eztán én is, kellemesbe. Érzem, hogy lábamon előkúszik a libabőr. Azért hideg van. Többet kell inni, akkor nem érzi az ember.
A kérdésre bár arcomon nem látszik enyhe pánik fog el. Azt se tudom hirtelen milyen szar tagozatai vannak ennek az iskolának. Gyógyító biztos. Viszont lenne annyira hülye, hogy elhiggye, hogy annak tanulok? Milyen elcseszett attitűdű gyógyító lennék már." Ne nyájjá má', nesze itt egy kis rum igyá'. Látod már nem is fáj." Aztán szerencsére ezt inkább vissza is szívja. A következő kérdésére annyira se számítottam mint a mit tanulszra. Kicsit elgondolkodok, iszok még egy kortyot.
- Hm...merek - kíváncsi voltam mit tud kitalálni egy kis csónakba. Álljak tótágast? Aztán meg amekkora mázlim van mostanában tuti az első kérdés a tanulás lenne. Addig is nyerek időt kiötleni merre tovább. Mondjuk amúgy ezt igazából se ártana, hiszen év végére VAVozok. Aztán muszáj valamerre mennem. Lehet aurornak állok. A korrupt zsaruk amúgy is viccesek. Titkos ügynök képzés álnév alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Kíváncsian várom, mit talál ki. Fürkészem arcát, úgy tűnik még maga sincs teljesen tisztában a feladatommal. Tényleg valami hülyeségre tudok csak gondolni, mert konkrétan ha kinyújtanánk a lábunkat összeérne olyan szűk helyen vagyunk ennek ellenére, mikor felül és mocorogni kezd kicsit megemelkedik a szemöldököm. Most előveszi a farkát? Előre dőlök, hogy lássam, mit matat, aztán ahogy keze előre nyúl, az arcom is egyre értetlenebbé válik. Na hoppá. Annyit tudok megállapítani, hogy nem az én porom.
Felülök a sarkamra és magam mögé teszem az italt. Egy kicsit hezitálok, néhány pillanatig, aztán kiveszem a markából. Kezdek becsiccsenteni, érzem, hogy lassan a kép csúszik a szemem sarkában. Mégis a fogaskerekek odabenn forognak még. Willel most találkoztam először. Az éjszaka legmélyebb pontján vagyunk, egy tó közepén. Alapból gyanúsnak kell lennie a szitunak, de nem érdekelt túlzottan. Ha drog az király, ha kábító hatású szer hát baszki fogyatékos, ha eszméletemnél tartana jobb lenne a szex, ha meg meg akar ölni nos, az már csak olyan 33% esélyű. Egészen elhanyagolható. Ajkam megnyalom nyelvem hegyével, majd felszegem állam és végig a férfin tartva tekintetemet lassan kinyitom a számat és beveszem a tabit. Néhány pillanatig valami édes íz terjed szét, lekúszva torkomba is. Elkerekedik szemem, elkapom fejemet, a tó felé fordulok és számból máris apró tűzsugár tör a felszínre. Amint vége számra tapad kezem, aztán hangosan felröhögök.
- Baszki ez nagyon király volt  - vigyorgok hátranyúlva a rumért.
- De most én jövök. Felelsz vagy mersz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Úgy tűnik egyszerűen megúsztam a dolgot, nem volt más csak egy egyszerű cukorka, amitől lángba borult a torkom. Igazi házi sárkányt faragott belőlem. Talán ez volt a legrövidebben kivitelezett átalakítás, a legtöbben esküvő után tudják csak megvalósítani.
Ahogy visszakérdezek és ő csak felel, megforgatom a szemem.
- Nyuszi - piszkálom, s közben sarkamról felemelkedem, hogy újra hátamat a csónakhoz tudjam dönteni. Addig is gondolkodom mert se erre, se a másikra nem volt tervem. Végül kis, gonosz vigyorral jelzem, hogy megvan a befutó. Előtte hatásszünetet tartok míg iszok egy kortyot, majd aztán megköszörülöm torkomat.
- Mi a legdurvább amit valaha tettél? - szinte egészen biztos vagyok benne, hogy egy berúgós storyt fogok kapni. Az első alkalmak szoktak lenni a legmókásabbak meg a legemlékezetesebbek. Ha nem is az egyénnek de a környezetének biztos, ők meg úgyis készségesen segítenek felfrissíteni a memóriát.
Lassan érzem az alkohol hatását is, hogy eluralkodik rajtam. Bár abból kiindulva, hogy az előbb bevettem egy ismeretlen eredetű tabit, már egy ideje eléggé kalóz állapotba vagyok, csak még tornázom fel magam kapitányi rangra. Vagy első tisztire. Majd meglátjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Tény, hogy lehet érdekeseket kérdezni, de a merések mindig sokkal szórakoztatóbbak voltak. Elnyúlva figyelem a férfit míg gondolkodok, aztán érdeklődve, amikor hozzá szegezem a kérdést. Will már kinyalta a saját rumát, sőt, el is süllyeszti. Tényleg komolyan veszi a kalózkodást, hogy palackokat küld csak kifelejtette az üzenetet belőle. No mindegy, a halak úgysem tudnak olvasni.
A csend leszáll közénk, ahogy elmerül magában. Iszogatva figyelem őt, aztán amikor megunom a gondolatoktól barázdált homlokának bámulását felemelem fejem a csillagokra. Ezer meg egy kép rajzolódik ki, mind történettel, jelentésekkel. Egyiket sem ismerem fel. Mind csak pontok, amiket nem tud összekötni az agyam. A hold valahol felettünk magaslik. Ezt legalább azonosítani lehet, hogy hold. A többinek is ennyire egyértelműnek kellene lennie. A válasz így ér, csillagles közben. Először azt hiszem félre hallok. Lassan leengedem állam, hogy tekintetem rajta nyugodhasson. Nem vigyorog, nem röhög. Fapofával nézem tovább, a mozdulatot is épp, hogy elkapom, mielőtt kezeit visszahelyezné valamerre lefelé.
Megölt egy embert? Annyi kérdés sorakozott fejembe, hogy ha ajkam most kinyitnám, talán a tűznél is durvábban törnének a felszínre, így hát helyette lefoglalom azzal, hogy jó nagyot húzok a rumból. Most el kéne szaladnom? Egy csónakban ülök a tó közepén. Nos innentől pusztán a szerencse lesz a döntőbíránk, ha úgy dönt még egy ember életét el akarná venni. Az nyer majd, aki előbb tud átkot szórni a másikra. Az én pálcám a pulóverem szárnyának belső zsebében van. Nem rossz kezdőhelyzet. A négy év alatt az átkokat is bemagoltam annyira, hogy reflexből ki tudjak mondani egyet. Talán jobban kéne rettegnem, lehet negyedik elején meg is tettem volna, de így, félig részegen félig pedig a délutáni porból józanodva ezeken a dolgokon annyira macerás volna aggódni, hogy a legjobb nem ráparázni.
- Rendben, kérdezz nagyfiú

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Ahogy a férfi összébb húzza magát valami az én testemben is feleszmél, hogy hűvös van. Nekem nincs olyan kabátom mint neki, így csak egyszerűen egy nagy húzás után leteszem az üveget a lábaim közé, hogy combommal meg tudjam tartani és derekam köré vonom kezeimet, hogy kicsit melegebb legyen legalább felül. Az imbolygás lassan valamiféle ritmussá alakul át, s enyhén fejem is arra döntöm, amerre a hajó billen. A kérdést meghallva nem is kell gondolkodnom. Pontosan tudom a választ. Amíg apám velünk élt mindent tudott rólam. Az összes porcikámat ismerte és gondoskodott is róla csinos kis foltocskákkal, hogy én is emlékezzek erre. De, hogy most ha valahogy szembe találnám magam vele mennyire hallgatnám el előle amiket teszek? Nos, valószínűleg nem titkolnám szándékosan de lefoglalna a zokogva könyörgés, hogy ne bántson. Nem. Hiszem, hogy erősebb lennék ennél. Az a régi Júlia volt aki rettegett. Ugye?
- Hogy túléltem az utolsó találkozásunkat - gunyorosan elvigyorodtam és egészen lecsúsztam a padlóra, hogy fejemet tudjam rátenni a lécre ahol eddig ültem így kitámasztva bámulva bele a csillagos égbe.
- Holtra akart verni, de csak félholtra sikerült annak a balfasznak - úgy kuncogtam, mint mikor az ember más kudarcán derül, hogy hah nem tudsz lemenni hídba vagy a matek dolgozatod ötös helyett kettes lett.
- Jó érzés volt embert ölni? - én jövök és nekem ez a kérdésem. Azt mondta felelni izgalmasabb. Így tudni fogom mennyire kell aggódnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

- Hm nem kell, igazából az volt életem egyik legjobb napja - vontam meg a vállam. Hogy fájt? Nyilván rohadtul. De utána örökre megszabadultam tőle. Mint mikor kihúznak az ember testéből egy nyilat ami eddig a falhoz szegezte. Vége volt a rettegésnek. Eljött a szabadság, a tombolás. Nyilván még most is félek, mi történne, ha visszajönne, viszont az ilyen gondolatokat száműztem agyam hátsó részébe remélve, sohasem lesz szükség rá.
A beszámolóját csendben hallgatom tekintetemet az égről lassacskán rá csúszik, ekkor érzékelem csak, hogy a matatás aminek eddig semmi jelentőséget sem tulajdonítottam lényegében a kabátja lerángatása volt. Nekem akarja adni? Felültem és rábámultam a kabátra, aztán a szemébe zavartan.
- Ha átülök melléd mind a ketten tudjuk használni takaróként - nem tudtam mennyire akar közel engedni magához, viszont azt sem szerettem volna ha ő fázik. Nem tűnt olyan fasznak mint az átlag férfiak és bár nem ismertem volna el szóban, egyenesen, nem akartam, hogy miattam legyen beteg.
- A csend ijesztő - állapítom meg. S a kérdésre fordítom figyelmem amin haloványan el is somolyodom, miközben megrázom a fejemet.
- Nem tudnám megölni. Rettegnék tőle - ezt miért mondtam ki. Sohasem akartam kimondani, így meg is ráztam a fejemet, minthacsak ezzel ki lehetne törölni az elmúlt pár másodpercet.
- Szeretem azt aki lettem. Akármi formált is ilyenné. A végeredmény tetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Nem vagyok egészen biztos benne, hogy Will elfogadja ezt az alternatívát. Megbámult, de soha nem közeledett. Mintha lenne benne gátlás. Milyen ritka. Amikor végül megengedi mosolyogva végignézem, hogyan mászik arrébb. Addig nem is akarok még csak meg se moccanni, míg ő el nem helyezkedett, nehogy a végén a vízben kössünk ki. Ahogy látom, hogy kész felállok, és azonnal meg is ingok. Kezeimet oldalra nyújtva egyensúlyozok, markomban a rummal. Néhány cseppje így is a tóban landolt. Érzem, hogy nehéz a fejem, szédülök, ahogy hirtelen mozdulatokat teszek. A szél belekap hajamba, így, hogy nem védi már a ladik fala mindenfele száll. Kicsit sem elegánsan sétálok oda, minden pillanatban újra és újra kilengve. A fekvéstől felhúzódott ruhám, az egyensúlyozástól lecsúszott pulóverem válla karomra. Aztán a ruhájé is. Most valahogy úgy festhetek tényleg mint egy hülye liba.
Végül lekuporodok mellé, gátlástalanul bújva oda hozzá. Majd lehámoz ha akar, de míg fázok nem érdekelnek mások ilyesfajta lehet nem is létező aggályai.
Meglepődök szavain majd halványan elmosolyodom és belekortyolok a saját rumomba. Lassan én is elérek az aljára.
- Igen azt tapasztaltam az előző kis mozdulatsorozatodból - utalok a részeg kommentjére -A személyiséget leginkább a környezet formálja, ha régen nem bántanak soha nem lettem volna elég erős szembefordulni vele, tetszik az a Júlia aki annyira erős, hogy kivívta a függetlenségét. A sebek pedig már rég beforrtak- vonok vállat - höhö tiszta pszichomókusra ittam magam - kuncorgok.
- Szóval mersz? Nézzük csak - körbenézek, aztán rá sandítok. Utána az ajkamra mutatok amit enyhén elnyitok, hogy a nyelvem hegye is látszódjon. Innen már lehet sejteni ugye, hogy mire hívom ki?
- Érintsd meg a nyelveddel az orrod hegyét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Nem lök el, sőt át is karol, így nyugodtan nyugodtan billentem is fejemet vállának, hogy legyen ami megtartsa, mert nyakam lassan alkalmatlanná válik rá. Persze, amikor meghallom a ropi szót már előre dőlve kacagok.
- Kis ropi a fejed csúcsa - nevetek fel, aztán olyan kihívást kap tőlem, hogy csak pisloghat. A reakcióján én is vigyorgok, legszívesebben videóra vettem volna az egészet, hogy újra meg újra lejátsszam később és jót derüljek rajta. Ez az értetlen vigyor nagyon aranyos.
Figyelem ahogy próbálkozik, jó kedvemet nem is vagyok hajlandó leplezni.
- Hát ez elbuktad, nincs büntetés ilyenkor vagy valami? - gondolkodok el somolyogva. Persze nem igazán lehetne büntetés, maximum még egy merés vagy felelés. Ivójátéknak se jó, mert már részegen ezt úgyse tudnánk számon tartani.
- Ezt csak azért mondod mert nem láttad magadat. Te voltál itt a stand up star - jegyezem meg kicsit csipkelődve. Utána meghúzom a rumot ezzel kiürítve az üveget. Meglepve emelem magam elé, aztán fordítom fejére. Hm. Tényleg üres.
- Jól van akkor rendelkezz velem - engedem át drámaian magam, közben egy lendületes dobással elhajítva az üveget. Nagyot placcsan valahol előttünk, látszanak a fodrozódások. Talán meg is kezdeném számolni, ha nem lenne totál felesleges. Úgy érzem a részegséget is egészen kezdem elérni, a kontrollt is csak azért nem vesztem el, mert már anélkül ültem be a csónakba. Ajkamon viszont ott a folyamatos vigyor, amit le se lehetne kaparni és fejem is olyan súlyos, hogy újra Willnek döntöm.
- Szeretek kalózkodni -sóhajtom hirtelen a semmiből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

A bókra büszkén kihúzom magamat, hogy hát igen itt áll a világ ha nem is az univerzum legjobb kalóza, harr, rettegjen aki él.
Felpillantok ahogy Will álla a hajamhoz dől, aztán haloványan elmosolyodom. Most biztos úgy nézhetünk ki mint valami undi, szentimentális öreg pár. Rummal.
Az üveget elveszem és meg is húzom, bár érzem, hogy már nem kéne, mert így is teljesen és totálisan a befolyása alatt állok. Kesernyés íze és illata mintha minden négyzet-centiméterembe beleinná magát, érzem a fejemben, ahogy ködnék telepszik agyamra. Lassít minden ideget és izmot, csak fekszem Willnek támaszkodva és létezem. Így hát a kérdés is kicsit fennakad, néhány percig csend van, a feldolgozás is betunyult. Aztán a reakció is váratott keveset, végül azért csak megszólaltam.
- Egyértelműen a mandragóralevél!- pfuj de rossz volt. Alig bírtam ki azt az egy retkes, tetves, nyűveteg hónapot. Viszont lassan vége az egész hülyeségnek.
- Most te fogsz felelni - és se kérdezek, kijelentek. Mert valami eszembe ötlött, előtört a homályból. Túl részeg vagyok ahhoz, hogy elbíráljam mennyire illik vagy nem illik feltenni. Tapintattal józanon se törődnék, most meg pláne nem fogok.
- Mit tennél velem, ha bármit megtehetnél? - mert kíváncsi vagyok, mert még mindig attól, hogy fapofával hallgattam végig mit tett, sok a kérdésem. Próbálom körbejárni, próbálom megtudni mire képes, mire gondol, ha rám néz. Meg akarna ölni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

A mély szusszanás sejtet valamit, de azt nem tudom eldönteni boldog, vagy keserédes érzelmek vegyülnek hozzájuk. Talán egyszer kiderítem. Addig is a következő kérdésre figyelek. Nagyon kíváncsi vagyok a válaszra, és az, hogy hatásszünetet tart az alapból türelmetlen természetemnek nem tesz jót, de ajkaimat harapdálva kivárom.
A válasz meglep. Szemöldököm felcsúszik, ahogy óvatosan állam is, hogy tekintetem rajta tudjon nyugodni teljesen. Azonnal két opció ötlik agyamba, ha ötölhet bármi is egy üveg rum után. Az egyik a mézes mázas ahw, női kórusban megszólalva, a másik, hogy nem-e kannibál? Ennivalónak talál ha haza akar vinni, csak melyik értelemben? Végül egy egészen más, harmadik opció hagyja el ajkam.
- Sohasem voltam még Angliába - somolyodom el, s visszahajtom fejem az eredeti pozícióba. Így a rumot nézem a kezembe, amit ajkamhoz is emelek hamar, ha már így felfedeztem, hogy létezik.
- Mesélj Angliáról! Milyen volt ott élni? - kérdezem közben áttéve combjára a rumos üveget. A nyakát tartom, hogy ne lötykölődjön ki, de fél kézzel felemelni és átnyújtani már nem érzem magam képesnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Csendben hallgatom, ahogy mesél. Valahogy olyan idillinek tűnik az egész, pedig belegondolva részegen ücsörgünk egy csónakban, amit elkötöttünk a partról. Fázunk és nem ismerjük a másikat.
- Alig várom - annyi részeg ígéretet kaptam már, hogy ezt sem tudom komolyan venni. Hiszen nem is szabad igazán ilyesmit elhinni, talán még akkor se, ha teljesen józan az egyén.
Figyelem a vizet a távolba, ahogy összeér a parton magasodó fák sötét árnyékaival. Olyan mint a tinta, ami szép lassan megmérgezi az egész tavat. Középen, ahol mi vagyunk még ezüst a tükre, a hold azonban csendesen csúszik lefelé, minden milliméterrel közelebb hozva az árnyékokat a partról.
Közelebb húz,én pedig közelebb bújok, teste melegét keresve. Combom combjához ér, vállam vállához, karom karjához. Szemem behunyom, úgy nyitom ajkam válaszra.
- Semmit. Csak ülnék csendben egy falu utolsó házában, míg betakarnának egy kockás takaróba. Hallgatnám a fa égésének ropogását, érezném az akác illatát és a másik melegét - szinte suttogom annyira elcsendesedve beszélek. Valami húz lefelé, ami miatt szemeimet is csak nehezen tudom kinyitni, hogy rá pillantsak somolyogva, aztán újra behunyom. Minden gondos és békés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

Mondandóm végét alig érteni. Utolsó emlékem a férfi dünnyögése, amit inkább érzek  ahogy a mély, morgó hang képződik, de nem igazán hallom. Utána se nem álmodok, se nem lebegek a sötétségben, inkább valahol a kettő között nyugodom, vagy tombolok, egyszerre táncolok és fekszem. Kusza, fura állapot ez, amit az ember fel se fog, és amint a pillái másnap reggel megrebbennek agyából ki is veszik, elfelejti az egészet.
Egy óriási koppanás térít magamhoz. Fejem a csónak padlójához csapódik és lassan egyre hűvösebb valamivel itatódik át. Összevonom szemöldököm. Karom automatikusan arcom elé teszem, hogy kizárjam a fényt, ami ki akarja vájni a szemgolyóimat. Faszomat már, hol a picsába vagyok? Felülök próbálom összerakni a látottakból egy képet, hogy aztán ahhoz valamiféle emléket kapcsoljak. Hajó, tó, Will. Vajon mennyi lehet az idő?
Mindenem zsibbadt vagy hasogat, a gerincem merev, nyakamba minden mozdulatnál nyilalló fájdalom hasít. Megdörzsölöm arcomat kezeimmel, aztán oldalra nézek a férfira. Görnyedten hajol a tó fölé, nem látom, de hangjából hallom, hogy mit csinál épp. Elhúzom ajkam. Ujjaim a férfi vállára csúsznak és kicsit megsimogatják mintegy vigaszképpen néhány pillanat erejéig, utána visszahúzom.
Erős alkohol szag uralkodik körülöttünk, ami az én gyomromat is felkavarja, ahogy hátranyúlok fejemhez a nedvességből egyből levágom, hogy az is olyan lehet. Tekintetem a rumos üvegre siklik. A padlón hever, kiömlött. Remek. Taszít a gondolat, hogy minden porcikámba beleitta magát. Balra Will, jobbra a tó nyugodt tükre. Beteg gondolat száguld át agyamon, aminek képtelen vagyok ellenállni. Így is-úgyis egészen biztos vagyok abban, hogy a hétre ki fogok dőlni, nem létezik, hogy novemberben egy éjszakát kinn töltsön az ember és utána ne legyen negyven fokos láza. Ezért felállok óvatosan, hogy a hajó ne igazán inogjon aztán bevetem magam a vízbe kicsit messzebbre célozva, hogy ne találkozzak a férfi...dolgaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Ahogy beérkezem a vízbe valami megüti fülem egy hang amit nem tudok értelmezni és a másik pillanatban fejem felett összecsapnak a hullámok. A hideg belemar testembe, meztelen lábamba, pulóvertől nehéz karomba. De legalább nem leszek büdös.
Egy pillanatra lehunyom szemem, a víz alatt hirtelen minden annyira csendes lett, képes lennék elhinni, hogy az egész világon én létezem egyedül. A fájdalom enyhül fejemben, végtagjaim engedelmesebbek lesznek, a hirtelen sokkos hideg jót tesz nekik, ha csak néhány perc erejéig is, amíg fel nem ocsúdnak belőle. Tudom, hogy nagyon másnapos vagyok, hogy egész nap hasogatni fog a fejem és minden étkezésnél kicsit felfordulni a gyomrom. Ezeket egyelőre agyam hátsó részébe száműzöm. Ráérek még ezzel foglalkozni.
Zsebemhez nyúlok, hogy a pálcát megragadjam, nem örülnék, ha a tó fenekén landolna. Pár pillanat és újra a felszínen vagyok. Ekkor veszem észre, hogy a férfi eltűnt a csónakból. Utánzós.
Aztán realizálódik bennem, hogy néhány pillanattal ezelőtt még pakolta kifelé a gyomortartalmát. Csak nem beleesett?
- Will? Will jól vagy? - kérdem aggódva, miközben a csónak felé kezdek úszni. Odaérve megkerülöm azt, hogy a másik oldalra is rálássak ha addig a férfi feje nem bukkant elő másmerre.
- Minek ugrottál bele?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Megdöbbenve figyelem őt. Ahogy morcosan jelenik meg a csónak másik oldalán. Haja arcába hullva, tekintete nem épp vidám. A hangja pedig erre tesz egy lapáttal, amitől már széles vigyorral megyek oda hozzá, hogy megfogjam kinyújtott kezét. Hát igen, azért kilenc év kilenc év. Vagy csak rosszabbul viseli az alkoholt és a hideget. Vagy nem látta a saját arcát, lehet akkor ő is mindent elfelejtene. Engedem, hogy kivigyen, bár feleslegesen gyorsnak érzem az egészet. A csónakot is ott hagytuk.
-Nem lesz baj belőle? - kérdem, mikor már lábam leér és víznyelés nélkül ki merem nyitni ajkam. Azért közben vigyorgok mint a vadalma. - A kabátod is ott volt nem? - teszem fel a következő kérdést. Szorosan fogja a csuklómat, úgy tűnik tényleg feltett szándéka addig nem ereszteni amíg ki nem érünk teljesen a partra. Hát legyen.
Amikor végre megérkezünk kicsit elhátrálok tőle de végig őt nézem. Nagy kerek szemekkel, tök laposra ázott hajjal, talán most még inkább fiatalnak nézhetek ki. Aztán kitör belőlem a nevetés. Olyan nagy hévvel, hogy nem bírom megállni, hogy ne üljek le a földre.
- Iszonyat mókásan nézel ki! - tájékoztatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsival|
______________________________________________________

A nevetésem harsány, amihez a férfi mély baritonja egész szép kiegészítést ad. Azt hiszem ilyen szituációban nem is igazán lehet mást tenni, mint nevetni, mert a sírás elég borzalmas befejezése lenne egy olyan éjszakának, mint a tegnapi.
A férfi megjegyzésére a fejemhez kapok, végigtapogatom, míg ki nem szedem az említett növényt.
- Ez egy hínár kis butus, és ilyen rajtad is van egy csomó - kuncogok, miközben felállok és testem többi részéről próbálom leszedegetni a hasonló bliccelő növénymaradványokat.
A kérésre felemelem fejem. Egy pillanatra újra lejátszódik bennem a tegnap este egy elég meglepő momentuma. "Megöltem egy embert." Letekintek csuklójára, tegnap este túl sötét volt, most viszont tökéletesen látszik. Ugyanolyan mint Winteré is. Szóval a nagyfőnökök elengedték mert ártalmatlannak találták. Vagy már megkapta méltó büntetését. Megnyugtató, hogy legálisan van szabadlábon. A másikat viszont nem ismerem. Piros. Miért piros? Rövid idő ez a bambulda, hiába tűnik sokkal többnek fejben, hamar elkapom tekintetem és mosolyogva előhúzom a pálcám, hogy idehívjam a hajót. Aztán rá szegezem, hogy megszárítsam külön őt, külön a kukutyimba elhajított cipellőit. Tiszta Hamupipőket. Végül magamat is víztől mentesítem sőt, egy kis bűbájjal a ruhámat is leváltom. Mivel megbűvölt ruha ezért nem lesz melegebb vagy hűvösebb, egyszerűen csak az alakja formálódik át, hogy kevésbé hasson alkalminak.
- Még valami óhaj a tündérkeresztanyától? - vigyorodom el megfújva pálcám hegyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsival|
______________________________________________________

A hajó elindul felénk így én azzal már nem is foglalkozok a ruhámat varázsolom tisztává és mássá. A kisebb darabokat ezek után leszedegetem magamról, és csak akkor tekintek fel amikor meghallom az elismerő szavakat. Büszkén elvigyorodom. Megszoktam, hogy tetszek a férfiaknak, de hiszen, hogy is ne tetszenék, úgy változtathatom az alakomat ahogyan csak akarom, olyan nő lehetek, aki csak akarok. Ő viszont most azt a Júliát látja aki metamorf mágia nélkül lennék, hiszen nincsen erőm most még csak a mellemet se megnöveszteni vagy a magasságommal zsonglőrködni. A viccelődésre nem gondoltam, hogy felel, ám amikor elkezdte mondani már ott van ajkamon az a kis somolygás. Na hoppá. Tegnap még úgy kellett utána rohannom, úgy tűnik az este valami megváltozott. Közelebb sétálok hozzá és a hajából kiszedek egy kis káka darabkát.
- Tegnap elveszítettem valamerre egy fahéjas csigát, szívesen bepótolnám azt - felelem feltekintve rá, végig közel maradva hozzá - Meg persze mint szorgos első tiszt bármikor ha a kapitány szól kutya kötelességem kalózkodni kicsit, nem igaz? Így szokott ez lenni - kuncogom csipkelődő élen. Minden olyan mozdulatlan körülöttünk, abban se vagyok biztos, egyáltalán hány óra van, vagy van e már nyitva üzlet. Sőt, ha most rákérdezne, a napot se tudnám megmondani. Talán hétvége van. Azok közül az egyik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

Elhagyom az erős utolsó fáit és kilépek a napra. Ritka, hogy ennyire meleg legyen november elején. Behunyom szemem és nagy levegőt veszek. Tökéletes idő. Egyedül a hűvös szél emlékeztet a közelgő télre, belekap kibontott hajamba és navinés egyenruhába. Nem volt kedvem átöltözni. Féltem, hogy ha nem sietek a végén elbújik a nap. Meglazítom nyakkendőm és kigombolom az első három gombot. Ahogy újabb lépést teszek hátulról a bokámnak csapódik valami. Zavartan hátrapillantok.
- Ja tényleg, te is itt vagy - motyogom, ahogy felemelem a nyulat. Nem tudtam otthon hagyni, mindig kirohant a résen, így végül csak hozni kellett. Igazi hisztis pasi.
Will kabátja puhán átöleli testem, tökéletes átmeneti darab, nem is tudta a férfi mitől vállt meg amikor rám terítette aznap reggel.
Keresek egy király helyet, aztán leterítem a kabátot és rá telepedek. A nyulat leveszem a pórázról, ha szerencsém van világgá megy, de ez a dög ragaszkodóbb mint a szórólaposok a mugli plázákban. Kicsit távolabb ugrál néha, mégis visszajön előbb vagy utóbb.
Az eddig zsebembe rejtett üvegcséért nyúlok. Kapja be Winter, hogy már megint nem találtam. Mondjuk nem kerestem. De faszomat bele, hogy mindig bújócskázik és nincs a harmadikosok óráinak a közelébe. Ezért kényszerülök ma is egyedül ide. Ritkán csinálom egyedül, csak mostanában, csak egy-két alkalommal, amíg a férfi ennyire elfoglalt. Utána visszatérünk a rendes, megszokott dolgokhoz. A titok, hogy mértékkel kell, hogy ne függjek rá. Még nem értem el a határt, meg tudnék állni ha akarnék. Bármikor le tudom tenni. Akár ebben a pillanatban is. Ezzel a gondolattal öntök ki ujjamra egy kicsit és nyalom le, hogy aztán visszadugva zsebembe elégedett sóhaj mellett dőljek ki és hunyjam le szemeimet. És akkor most napnyugtáig egy kis béke.