Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Túlzás, hogy mindig a család lenne a téma - persze, folyamatosan nyaggatják ilyen-olyan formában, hogy hagyja a francba az iskolát, menjen inkább egyetemre vagy akkor álljon munkába, azonban nem ő lenne, ha cserébe nem gondoskodna róla, hogy az ötlet felvetője megbánja, hogy egyáltalán kiejtette a száján. Egyre kevésbé reméli, hogy valaha is varázsolhat még vagy hogy a dadogás majd elmúlik. Szóval az aktatologatás várhat, inkább olvas, csavarog, macskázik, a mugli világgal ismerkedik és zenél, aztán mindezt megosztja Médivel. Többnyire nála csöveznek, mert mióta Charlotte elment, a madár se jár felé, de ha jobb a kedve, magával rángatja menyasszonyát - ugh, ez a szó - kirándulásaira.
Ma este a stégen kötöttek ki, aminek deszkái még mindig langyosak, ahogy megszívták magukat a napsütésben meleggel. A cipőjét már az elején lerúgta, a vízbe lógatja a lábát és lustán támaszkodik egyik karján, ami mellett félig ivott sör áll. A kérdésre az elrobogó lány után pillant, majd megingatja a fejét. Életében nem hallott még máklikőrről - első hallásra olyan, mintha valaki az ópiumnak akart volna valami fedőnevet adni, második hallásra a karácsonyi bejgli dereng fel.*
- Hol a p-pokolban szeded e-eezeket?-*mármint ő általában marad az enyhébb alkoholoknál, félig kényszerűségből, félig mert igazából elég - leinni magát a sárga földig nincs oka, mindössze kellemesebben telik az idő spiccesen. Ettől függetlenül elveszi az üveget és beleszagol, felszisszenve.*
- Az eegyik sz-szobatársam k-k-két aaalkalommal hozott gyógynöv-vényes d-dióppálinkát. Eelőször és ut-toljára. Nnneve is volt! "Nnnagymama g-golyószórója",-az arckifejezéséből ítélve ez roppant találó elnevezése volt az italnak, ami maradandó benyomást tett mindenkire. A felvezetés ellenére némi nézegetést követően vállat von és meghúzza az üveget, felhúzott szemöldökkel meredve a címkére.*
- Ez édes. Huhh.-*Visszaadja a lánynak, mert ez még akár ízleni is fog neki. Úgyis addig maradnak, ameddig akarnak, Médi ma hivatalosan nála alszik, a Radetzky családnak meg aztán soha eszébe nem jutna, hogy itt keressék őket sötétedés után.*
- B-b-betáblázták mmár a szünidődet?-fordítja a másik felé bozontos fejét, mert aggasztóan közeleg a tanév vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Túl régről ismerik egymást, hogy ne legyenek tisztában a másik tikkjeivel - ezen a ponton a lány furcsaságainak java már fel sem tűnik Daminak, az meg, hogy ki-ki házának megfelelően viselkedjen, sose érdekelte. Micsoda kalap sz*r, összerakni a hasonló viselkedésű diákokat, hogy soha, véletlenül se tanuljanak mást.
- P-p-passz. Mmert úgy viccesebb?-*felvonja a szemöldökét, ami nem látszik, de a hangsúlyon érződik. A kalasnyikovos-hajcsavarós mama képe valahogy effektívebben beleég az ember agyába, mint ugyanez a tatával.
A következő reakciója egy roppant méltóságteljes (janem) nyögés, ahogy Médi könyöke és alkarja beékelődnek a bordái és gyomorszája táján.
- A ff-fúriafűz 'nyádat, nnne csapdoss már!-*elkapja a lány csuklóját, átmenetileg ártalmatlanítva őt, közben sörét áthelyezi arra az oldalára, ahol Médi nem tudja ráborítani. Csak utána engedi el, rosszalló mormogással masszírozva meg az ütés helyét - a franc se érti, de retek fájdalmas volt.
- ...???-*a kérdésre tátog egyet, mert - szökőévente - őt is érik meglepetések és első reakcióját eldadogni sem tudná hirtelenjében. Egyébként meg szalonképtelen francia káromkodás lenne, amiért nem kár, mert ha Médi el találja tanulni, mindenki egy emberként fordul majd Dami felé, hogy leverje a veséjét érte.
- H-hát...-*kinyúl az üvegért, hogy kidugaszolja és éles szögben megdöntve alaposan meghúzza azt,*- h-a eeeddig nnnem, e-eeezen k-k--kkijelentésed u-után mmmár t-t-ttutira.-*Jó, hogy sötét van, bár a hirtelen felerősödő dadogást az se rejti el. Az agya hirtelen teljes sebességgel pörög, ami ritkán jelent jót, ebben a helyzetben pedig még kevésbé. A gondolat, hogy eddig olyan szépen sikerült elkerülnie a felvilágosító beszédeket és az aranyvérűség miatt előre sejthető utódnemzési és házastársi kötelezettségekes cirkuszt... Idő kérdése csupán, mikor jut el az információ a Radetzky családtól a Felagund-felmenőkhöz.*
- K-k-kedvet k-k-kk-kaptam a v-vizsgák s-ski-p-ppeléséhez,-*a hang tompa, annak tanúságaként, hogy kezébe temette az arcát és épp a tenyerébe beszél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ártatlan kérdés, meg a nagy, büdös, ropogós sárkánytrágya. Lehet, hogy el kellene engednie az óvatosságot és csak káromkodni egy szép folyékonyat franciául, amennyire dadog, úgyse lenne esélye senkinek felismerni az eredeti szavakat. Az akadozás azonban általában elveszi még azt a kevés megkönnyebbülést is, amit a trágárság adhatna, helyettesítve az epeként torkába kúszó, maró undorral.*
- Menj a p'csába,-*közli roppant tömören, mert ez egy rohadt egyértelmű helyzetre...megalázó kérdés. A máklikőrt leteszi maguk közé, minél tovább hallgatja a lányt, annál nagyobb kísértést érez, hogy itthagyja ezt a beszélgetést. Elfordítja a fejét, kitapogatja a sötétben a sört és lehúzza a maradékot, miközben a gyomra egyre kisebb csomóba próbálja kötni magát - tiszteletreméltó igyekvés, tekintve, mennyi minden landolt benne már az este.
- ...-*a hallgatás mögött visszanyelt megjegyzés van, durva, elevenjéig hatoló tüske. Fogait összeszorítva tartja vissza, mert mocskosul kevés szövetségese van. Ennek ellenére a színjáték következménye lesz az is, hogy ha őt tekintik Médi "megrontójának", akkor gyakorlatilag nullaközeli esélyük maradt a házasság elkerülésére. Már azon túl, hogy valamelyikük kitagadtatja vagy megöli magát.
- És?-*felcsattan, mert a három éve gyűlő keserűségnek csak egy szikra kell - konstans emlékeztető minden óra, valahányszor csak áll és nézi, amint mindenki más varázsol, s még azok a tárgyak is, ahol nagyrészt elméleti anyagot kapnak, tömve vannak olyasmivel, amit hiába tanul meg.*
- Persze. Majd erre hivatkozom a tanácsadáson, amire beutalt a hávé,-*alattomos lassúsággal kúszik hangjába a fenyegető él, az a túlontúl édes árnyalat, ami mögött szinte tapintható a felgyülemlett indulat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ebben a pillanatban a közöttük lévő rések, repedések követhetetlen gyorsasággal válnak szakadékká. Minden újabb szó, gesztus, maga a hangszín is ék, amit a lány szinte élvezettel ver egyre mélyebbre. Amilyen fennhangon hirdette, milyen remek színész, Damien összerándul a folytatásra, ami szerint azt is csak megjátszotta, hogy szövetségesek lennének. Sértett büszkesége, amibe Médi az imént beletenyerelt, elhallgat, hogy átadja helyét valami egészen másnak, s ez a más úgy gyűri egyre ocsmányabb, élesebb formába lényét, ahogy keze tudná a sörös pléhet összeroppantani. Ugyanaz az undorító, ragacsos sötétség, amit akkor érzett, amikor utoljára ennyire sarokba szorították.*
- H-ha--h-h-hha...K-k-kk-k-k!-*próbálna közbevágni, de képtelen akár egy szótagot is kinyögni, hiába vág rá ököllel a sötétben a saját lábára; így a másik zavartalanul befejezheti mondandóját. A combjába hasító fájdalom sem tudja elnyomni azt, amit a szavak metszenek belé. Pont azért vágnak lényébe, mert kedveli Médit - a maga módján, amióta csak bejelentették az eljegyzésüket, igyekezett a kedvében járni. És nem várt cserébe semmit, nem volt apróbetűs rész, amit azok vágnak egymás fejéhez, akik számon tartanak minden szívességet, minden jótettet és segítséget. A falazás, a csip-csup ajándékok, a közösen eltöltött idő, az éjszakába nyúló beszélgetések őszinte kedvességből undorodó megvetésbe olvadnak. Mert ostoba volt, ha azt hitte, értékelni fogják - naiv, érzelgős, gyenge és nevetséges. De főképp ostoba, teljesen hülyét csinált magából, hónapokon, éveken át erőlködve. Biztos remekül szórakoztak rajta, ahogy legnagyobb erőfeszítései ellenére sem ért el semmit. Arca vicsorra húzódik, s a légzése egyre sekélyebb, szaggatottabb. Üvöltene, mert csak ez maradt, az artikulálatlan, állati hangok - bármi, amit érez, gondol, kimondhatatlan, rothadásnak indult indulathalom.
Váratlanul ugrik fel, maga alá kapva lábait és egyszerre óriásként tornyosulva a lány fölé. Egy perceknek tűnő pillanatig a kés is megállna a levegőben a feszültségtől, főleg, amikor a lány felé mozdul, olyan hirtelenséggel és erővel, hogy esélye sem lenne védekezni. Azonban a gitárját ragadja fel, hogy szó nélkül sarkon forduljon, otthagyva a stéget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A szakemberek valamelyike - s ezen a ponton ki bírja már számon tartani, vajon melyik lehetett a rengetegből, akiknél megfordult - azt mondta, amikor az átirányítás a legrosszabb. Amikor valaki nem töltheti ki azon a haragját, akire istenigazából dühös, valamelyik szerettét fogja elővenni, mégpedig azt, aki a legnagyobb valószínűséggel megbocsát majd neki.
De mi van akkor, ha a másik nem bocsát meg? Ha elég elfojtott harag van benne, elég pengeéles törés és pangó, poshadt vízként bűzlő keserűség?
Zúg a feje, egymást túlharsogó hangok kakofóniája, melyek hiába is tolakodnak, torkának sötétjében fuldokolnak csupán, egymást tépve-szaggatva - Damien maga is alig kap levegőt.
A nevére nem reagál, a parancsoló tónus már-már ösztönössé keményedett dacot ébreszt benne; de eljut hozzá a kétségbeesés nyirkos hidege is, tarkójára fogva.  Egy része lassítana, a másik viszont menekülne, mielőtt elég erőre kaphatna benne mindaz, ami legszívesebben már a stégen torkon ragadta volna a lányt. Valami, ami élvezetét leli a félelemben és az okozott fájdalomban, kézjegyének maradandó hegeiben.
Valóban megtorpan, ahogy a lány a karjára markol, szótlan és mozdulatlan állva a pálca fénykörében. Arca lassan fordul Médi felé s a gyér fényben lehetetlen kivenni íriszét - mintha sötéten tátongó, kerek lyukak ásítanának. Mégsem üres a tekintete, épp ellenkezőleg, pont annyira feldúlt és kavargó, mint hevesen tikkelő vonásai vagy akadazó légzése. Száját makacsul összepréseli, s egymásnak feszülő ajkai mögül fogak csikordulása hallatszik tompán. Képtelen megszólalni, hiába feszülnek nyakán az inak és fehérek a gitár nyakát szorító ujjai. Vergődik, anélkül, hogy valóban remegne vagy dobálná tagjait.
A hang, ami felszakad belőle, rekedt és nyers - fojtott üvöltés feszültségét és hátborzongató erejét hordozza. A szavak, bár akadálytalanul gördülhetnek elő, javarészt érthetetlenné nyúlnak-torzulnak, a dallam, énekének színei viszont kendőzetlenül mutatják meg. Ég és föld ez ahhoz képest, amikor más számát énekli, finom, érző pengetése és kellemes baritonja sehol sincsenek - mintha ezt saját húsából hasítaná fel. Hiába tűnik el a rekedtség fokozatosan, minél tisztább a hangja, annál fájóbb, annál mélyebben vág abba, aki hallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szokott dudorászni, gitárpengetés közben tingli-tangli slágereket vagy csak töredékeket ebből-abból; félhangosan, orra alatt mormolva jóformán, háttérzörejként, csendek kitöltésére. De nem énekel, nem mások előtt, s főleg nem ilyet. Semmit, aminek minden hangját saját lényéből kellene kifacsarnia. Semmit, amiben szíve-lelke benne van, ami tapintható színt, élt, erőt adna baritonjának. Ő ezeket a fiókjának tartogatja és a plafonnak szerzi. Érintőlegesen sincs tisztában vele, milyen hatással lehet másokra vagy egyáltalán érthető-e, bár... Kifejezni, megértetni másokkal érzéseit erejét meghaladó feladat lenne, még akkor is, ha nem vergődnének torkában a hangzók és szakadoznának cafatosra szavai. Szükségtelen luxus az ilyesmi ott, ahol a gyerektől csak néma engedelmességet várnak.
Elhallgat, kifulladva, mégis, mintha háta egyenesebb lenne most s válla nem olyan görnyedt - a feszültség viszont marad, hiába adta ki magából egy részét, arra készteti, hogy visszafogja szomjas, kapkodó lélegzeteit. Kalapáló szívét és légzését próbálja regulázni, ha arcizmait nem tudja. A leereszkedő, tücsökciripeléssel teli hallgatás nem is állhatna messzebb a nyugodtól. Vár, ki tudja, mire, végig Médit figyelve akár egy ugrásra kész, farkasszemet néző állat. A sötétben lehetetlen megmondani, változik-e bármi tekintetében a reszketés vagy a könnyek láttán. De látja őket.
Damien nem hátrál, s talán ez legfőbb hibáinak egyike - örökké fogait vicsorítva, karmait meresztve fordul szembe a világgal. Akadnak kivételek; elvégre nem szörnyeteg, pusztán idomításnak töretlenül ellenálló vadállat. Azonban mozdulni sem mozdul, ahogy a lány tétován megragadja ruháját, majd közelebb lépve lefejeli a mellkasát. Előre biccenő fejjel, értetlenül mered a sötétben az alig kivehető hajtömegre. Idegen gesztus ez, nemcsak mert többnyire a színjáték részeként végtelenül udvariasan érnek csak egymáshoz, hanem a fiú számára úgy egyáltalán. Hosszú tétlenség után felemeli kezét, akadozó mozdulattal, végül sután Médi fejére téve - tenyere inkább csak érintkezik a szőke fejbúbbal, semmint simítja. De nem tolja- vagy löki el. Nemán hagyja, hogy a másik telesírja a trikóját, amíg megnyugszik valamelyest, s keze csigalassúsággal átkúszik a lány tarkójára, mintha esetlenül bátorítaná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Van a hangtalan sírásban valami természetellenes. Megfogalmazni maga sem tudná, de még ő is érzi, holott inkább érti és számol a másokban lezajló folyamatokkal, semmint valójában érezné súlyukat. Az egész... összezavarja, mert máshogy kavarja fel, kusza dolgokat mozdít meg benne. Médi néma sírása olyan, mint a saját, ökölbe sem szoruló kezű haragja; amorf és nem lenne szabad, hogy létezzen. Végiggoldolni képtelen ebben a pillanatban, s megkísérli elméjének egy lakatlan szegletébe száműzni átmenetileg. Ujjai szórakozottan mozdulnak, ahogy macskáit szokta vigasztalni.
A lány lassan csitul, s ahogy felnéz rá, Dami keze önkéntelenül is lecsúszik, karja ernyedten lóg teste mellett. Megrezzen az érintésre, bár ez lehet tik is - Médi ujjai alatt érezheti, ahogy arcizmai meg-megrándulnak. Két-három aprót bólint. Elhiszi, sőt, valamennyire el tudja fogadni most, hogy az eltelő percekben lemállott róla az indulatok java. Ám ahogy a vadszőlő leveleinek lehullása után, lényének réseibe belenőve is ott kapaszkodnak szunnyadó indáik. A tartása enyhül, majd hirtelen feszül meg újra, ahogy Médi következő szavai elérik. Balja a lány csuklójára fog, ujjai játszi könnyedséggel érik körbe.*
- Alors prouve-le,-*préseli ki magából, s különösebb nyelvtudás nélkül érezhető a szavak jelentése - a halk, karcos, nyers mondat megszorítja az embert. Bizonyítsd be, mert ez az arc nem tűri el, hogy megüssék, s két pillanattal később bocsánatkéréssel simítsák. Médi tudhatja a legjobban, talán Charlie kivételével, milyen pontosan méri fel az erőviszonyokat a fiú és mennyire nehéz meghajolnia mások akarata előtt, amikor azok a szeretet jelszavával dobálóznak. Aztán elengedi a lány karját és lassan, nagyon lassan elhátrál.*
- Bonne nuit,-*köszön el halkan, mielőtt megfordulna és elsétálna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Eredeti tervei között nem szerepelt, hogy rejtjeles üzeneteket kelljen ma este megfejtenie. Azonban amikor Armand átcsúszik abba az állapotba, ahol ellenállhatatlan késztetést érez, hogy alig érthető szövegét rengeteg és/vagy óriási emojikkal támogassa meg, az félreérthetetlenül jelzi, hogy érte kell mennie.
- Gyere, sétálunk,- vegerette meg Armand hátát, amikor az jöttére megkísérelt felpattanni és elővigyázatosságból gyorsan elkapta, mielőtt még túl nagy lendülettel zúgott volna valamelyik irányba. A környéken körbejáró üvegek számából ítélve jócskán fogyasztott, hogy az orrát facsaró szagokról ne is beszéljünk... Igyekszik megnyugtató választ adni Armand valamennyi kibukó kérdésére vagy aggodalmára, miközben körülnéz, begyűjti a pálcáját és más holmiját, ha felismeri, mielőtt barátságos búcsút intene az illuminált partinak.
Öccse egyik hóna alá nyúl, oldalvást magához ölelve, amint terelgetni kezdi - távolabb a zajtól, füsttől, friss levegő felé. Kell egy kis kerülő most.
- Jól szórakoztál?-* pillant le rá, mert látta a fényeket távolról, hallatszott a zene és a zsivaj is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ha először fordulna elő, talán nógatná, hogy folytassa a gondolatot; így viszont hagyja, hogy a másik a gyaloglásra koncentráljon, apró szusszanással konstatálva a dolgok állását... vagy imbolygását. Armand végül hamarabb találja meg az elejtett gondolatfonalat, mint az é-betűt a billentyűzeten, Dami pedig nem bírja teljesen elfojtani a nevetését. Ha még mindig dadogna, versnyezhetnének, kinek kevésbé érthetőbb épp a beszéde.
- Hé!- szorít rá jobban, amint meglódulni érzi a botlás miatt a másik súlyát, ellentartva. A kommentárra egészen halkan vinnyog egyet, ajkába harapva, hogy ne hangosan röhögjön... ezt holnap még idézni fogja. Bár lehet, a torokégető - aminek erőteljes szaga körüllengi Armandot - nem perzsel fel minden emléket a mai estéről. Már amennyiben lent tudja tartani a hazaúton és szépen kialussza az egészet.
- Hát, Bánffy épp a másik partyn hesszel. Hogy a tanári kar kérdéses tagjai épp hol vannak, csak tippelem,- igyekszik megértően bólogatni, hogy a világfájdalomhoz méltó empátiát tanúsítson. Lenne még egy-két tippje, de három év alatt lecserélődtek az ismerős arcok.
- Gyere egyetemre, ebéd közben megmutogatom a kínálatot,- veti fel, félig komolyan. A látszat ellenére érti, hogy ez nem hiszti, nem csak az - van mögötte magány, vagy legalábbis vágyódás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hogy őszinték legyünk, Bánffyt könnyű kiszúrni még az avatatlan szemnek is - Dami azonban több időt töltött vele  mindenféle aranyvérű estélyeken, mint valaha szeretett volna. Ha valakire nyugodtan kötne fogadást, az a Berci. Ráadásul Ármin segéde is, szóval...
- Remélem, nem a gravitáció hozta le végül,- jegyzi meg, de legalább nem szúrt obvious hullát meg fetrengőket. Nem az ő felelőssége, de kínos lenne, ha valakit Armand látott volna utoljára életben. A feltételezésre, hogy csak ámítja Armandot, szinte megsértett hangsúllyal csap le.
- Ki adta neked a nyáron kapott összes telefonszámát? Hálátlan.-Dohog játékosan, mert őszintén - nem sok hasznát látta volna ezeknek, s Armandnak is inkább vidító gesztusként nyújtotta át.
- Elhiszem.- Odahajol, fejének oldalát az öccséének döntve pár lépésre. Néha meg tudta érinteni más gondolata vagy helyzete mélyebben, s most is meglegyintette. Talán az ominózus találkozás miatt a vélával, talán amiatt, hogy fél szemmel mindig a háta mögé kell figyelnie, mikor éri utol valamelyik tettének következménye, de érti. Részeg vagy sem, Armand nem érdemli meg ezt.
- Sosem gondoltál cserediákságra? Egy tanév valahol, ahol meleg a klíma, lengén öltöznek és nem alkoholizmusban világelső a lakosság?- persze, jelen helyzetükben aligha kritizálhatja az ivászatot, de vidámabban hangzik, mint az ország többi "dobogós" teljesítménye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Fuhh, meglegyinti egy intenziv érzés a múltból, mint amikor az ember nedves bőrén huzatot érez, s végigszalad gerincén a borsózás. Megszámolni se lenne képes, hányszor kellett kimondhatatlanná szakadozott szavakat valami másra cserélnie, csak hogy kinyöghessen egy mondatot - szabad keze ökölbe szorul, amint legyűri a rátörni akaró rosszullétet.
- Elnézést, az ő képességeiben kételkedtem,- igazitja meg az előbbit, hogy Armand alkoholban tapicskoló lelki egyensúlya helyrebillenjen. Ezen a bulin kétli, hogy sok teljesen józan ember maradt volna, szóval egy Saint-Venant készségeit megkérdőjelezni még csak nem is elrugaszkodott.
Egy kicsit elbeszélnek egymás mellett, de csak könnyed szusszanással megáll, hogy kivárja az ellenvetések végét. Ne sietnek - a levegő kellemesen meleg a napközbeni hőség után, neki csak arra kell ügyelnie, hogy Armand ne smárjon le lendületből egy falat, fát vagy adoniszi lámpaoszlopot - magyarán, hogy épségben jusson el az ágyáig. Aztán vonásai elkomolyodnak.
- Hé! Sosem kételkedtem benned,- minden ridegsége ellenére ez olyasmi, ami belévésődött, nagyapja soha-meg-nem-elégedett pillantása és apja éppcsak palástolt lemondása között. - Eszembe se jutott, hogy feladd. De levelezőn tanulsz,- mutat rá, a lehető legegyszerűbben, mire is gondolt valójában. Közben igazit egyet a fogáson, hogy Armand a következő rántásnál nehogy kicsusszanjon és eltanyáljon, már nagyon közel járnak a tóhoz. - Bármikor itthagyhatnád ezt a koszfészek kastélyt egy kicsit. Ha bárki pofázik, kifizetem én a cserediákságot,- valamint pro bono szájbaver bárkit, aki megkisérli hangosan kiejteni rajta a kételyeit vagy lenéző véleményét.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Damiennek sajnos hiányzanak a megfelelő élettapasztalatai ahhoz, hogy hibás kerekű Tescos bevásárlókocsihoz hasonlíthassa Armandot; mindazonáltal volt már szerencséje seprűhibához és meglehetősen emlékezteti arra, hogyan kell szinte folyamatosan ellent tartania, korrigálnia az irányt. Hiányzott neki a repülés... de ettől még nem mondott le arról, hogy fusson vagy kézilabdázzon, miután megbűvölt egy régi kvaffot.
- Mindent a kedvenc öcsémnek,- adja elő épp csak annyi teátrálissággal, hogy elmenjen viccelődésnek és ne ríjon le, mennyire jólesik ez a ritka, ragaszkodó ölelés. Szavai ellenére belesimul, akár egy nagytestű kutya, s bátorítóan megdörgöli az ázott srác hátát-karját. A zuttyanásnál pillanatnyi aggodalommal figyel, nehogy utána kelljen kapnia öccsének, ha az túlontúl a víz felé dőlne meg - Armand azonban sikeresen leteszi magát.
- Majd visszaadod, ha te is menő ügyvéd leszel,-von vállat, amit aligha lát a másik, aztán lassan mellé ereszkedik. Idáig már csak foszlányok hallatszanak bármiből, kellemes hely az ejtőzéshez, bár a tó meg a csillogó víz helyett javarészt a testvérét nézi. Enyhén imbolyog ugyanis ültében, ami nem a legjobb jel, főleg a réveteg tekintettel kombózva. Köhint, nevetését leplezve, mert sajnos a gond nem a stéggel van, hanem a stégen ül.
- Van nálam keksz és víz, ha kérsz,-* veti aztán fel, mert amikor meglátta az üzenetet, ezekből is felmart egy keveset, megbűvölt zsebébe tuszkolva.*- kölcsönadod a telefonod?-*kérdezi aztán, ugyanis... részegen az ember csinál hülyeségeket.
Például Mael nevezetű, ex-hülyeségeket. Inkább elejét venné a másnap megbánt üziknek és hívásoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Armand nagy szerencséjére többnyire nem akkor szokták az emberről találgatni a foglalkozását (vagy élete álmait), amikor evidensen legfeljebb az országúti szlalomtántorgás, gyepfetrengés és célbahányás triatlonján szerepelhet dobogós helyezettként. Nyilván vannak acélemberek, akik kitartó alkoholizmussal tökélyre fejlesztik mindezt, de Armand még az ifiligában se nagyon tarolna. Szóval mobilmegvonás, takarodó és majd holnap reggel meglátjuk, személyes rekordot dönt-e másnaposságból.
- Ha hazáig nem hánysz le, főzök neked,- nyújtja oda itt a kezem, nem disznóláb módjára a kekszet. Eddig egész jól haladnak, s bár az élet nagy dolgairól máskor beszélgetnek majd, azért Armand céltalan locsogása is valahogy... meghitt. Cseppet sem érzi kínosnak vagy tehernek mindezt - nem azok után, ahogy a migrénjei vagy hirtelen szédülései miatt az öccse volt kénytelen segíteni neki.
- Inkább nem,- reagál reflexből, meg sem kérdezve, kire-mire is vonatkozott volna a biztatás. A sötétben nehéz megmondani, milyen árnyalata van Armandnak, de a hangsúlyból ítélve egyre inkább házukhoz méltó mélyzöldre tippelne Damien. Legalább még észleli a közelgő bajt a gyerek...
- Na jó, essünk túl rajta,- a mondathoz tartozik egy sóhaj, amint feltápászkodik és követi az öccsét. Letérdel mellé, ujjaival gyorsan egy kupacba húzva össze Armand kusza tincseit, másik kezét a vállán pihentetve. Nem bízik száz százalékig abban, hogy a másik karjai és koordinációja kellően tartanák, szóval készenlétben áll, ha el kellene kapni. Ha és amint a másik gyomra lecsillapodik kissé, segít felülni, s kezébe nyomja a vizes üveget. Pálca után nyúl, s Armand érezheti, amint egy tisztítóbűbáj gyöngéden végighullámzik arcán.
- Jobb? Nem fázol?-kérdezi, oldalához húzva, hogy öccse nekidőlhessen. Valszeg most fogja elkezdei cefetül érezni magát, amíg mindent ki nem ad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ugh. A hangoktól azért végigborsóznak a karjai, s minden szimpátiája ellenére elfordítja a tekintetét. Bájitalfőzés közben az ember sok mindenhez hozzászokik, így nem könnyen fordul fel a gyomra, de sajnos tapasztalatból tudja, mennyire szar az ilyesmi. Két-három alkalomnál többször nem követte el ezt a hibát, ám ezekről élénk, zsigeri érzésekkel megtűzdelt emlékei maradtak, ami most határozottan nem segít. Egy kicsit... eltereli a gondolatait.
- Mindjárt túl leszel rajta,- biztatja az egyik szünetben csendesen az öccsét, azon tűnődve, vajon elhanyagolt-e valamilyen bűbájt vagy főzetet, amivel segíthetett volna. Esetleg a bezoár méregnek tekintheti az alkoholt bizonyos koncentráció felett? Majd utánanéz később.
Amint úgy tűnik, a legkisebb Fela végre gyomortartalma aljára ért, a biztonság kedvéért még segít visszaülni, a stég szélétől biztos távolságba. Szusszan egyet, letottyanva mellé, mert adni akar egy kis időt kiheverni az iméntieket. Pár pillanatig túr a zsebében, ültében kipiszkálva valami belegyűrt számlát vagy zsebkendőt, amit hirtelenjében átalakíthat takarószerűvé. Az átváltoztatás nem fortéja, azonban egy szabás nélküli, puha darab anyaggal még csak-csak megbirkózik, hogy legyen mit Armand hátára teríteni.
- Vizet?- kérdezi, a kekszet - az este végéig - száműzve. A következő megnyilvánulásra csak derűs pfffft hangot hallat, Armand felé fordítva fejét, mint aki alaposabban meg akarja nézni. Jó-jó, kicsit szétcsúszott, kicsit zöld, mint egy napon felejtett csokibéka, de attól még az ő tesója.
- Nah. Legalább nem ettél csípőset,- "vigasztalja" Armandot, miközben megdörgöli a hátát. A tó élővilága nyilván nem túl hálás most neki, de még csak bújkálnia sem kell holnap reggel. Ha a szomszédok giccses kerti dekorját okádta volna padlógázzal telibe, azt sokkal nehezebb lenne eltussolni. - Illetve nem estél be a tóba ÉS engem se sikerült lehányni, szóval win-win szituként könyvelem el,- mert ha Armand biztatásra vágyott, a legjobb emberhez fordult érte.