Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A helyzet kezd egyre feszültebb lenni kettejük közt. Mármint Rebeka ezt érzi, hogy lassan felrobban, ha nem mondhatja meg hogy és mit érez, de egyelőre muszáj visszafognia magát. Ki kell bírnia legalább addig, míg befejezik az animágia oktatást. Utólag már ezerszer megbánta, hogy beadta azt a hülye kérvényt, ha nem lenne olyan mindenlében kanál most nem lenne baj sem. Mert ha nem lenne ez az egész furcsa tanár-diák viszony biztos nem restellne olyan vallomást írni, hogy Edmund is megkönnyezné. Így viszont valamiféle bűnös, tiltott dolognak tűnik az egész. Vissza azonban nem léphet, mit szólnának hozzá azok, akik már tudják. Egy életre leírná magát mindenki előtt, ebben egészen biztos. Így hát kitart ha belehal is. Túl makacs, túl önfejű.
Kicsit muszáj hogy más fényben lássa a dolgokat, ezért is találja ki, hogy ne valamelyikük lakásában, hanem a stégen tartsák meg az első órát, vagy mifenét. Kicsit szürreális a gondolat, hogy újra beül az iskolapadba, miközben mégsem, az meg végképp hogy Edu lesz a tanár. Ebbe miért nem gondolt bele hamarabb?
Jó negyed órával hamarabb érkezik a megbeszélt helyszínre, hosszú egybeszabott fodros tavaszi ruhát visel világos farmerdzsekivel, haját két oldalra fonja. Tornacipője hamar lekerül a lábáról zoknijával együtt, hogy aztán lábai eltűnjenek a vízben. A Nap szépen süt, olyan ideális tavaszi idő van, mikor az ember már megengedhet magának ilyeneket. Mellette heverő táskájában van toll, papír, hogyha esetleg jegyzetelésre szorulna legyen mire írnia, bár bízik benne, hogy annyi információt ami ma elhangzik képes lesz befogadni és eltárolni mindenféle külső segítség nélkül. Ha meg nem legfeljebb lesétál és bekopog a kedves alsószomszédhoz, hogy kérdezzen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Furcsa volt az a néhány nap, míg nála lakott. Nem viselkedett másként, csak azért sem, otthon érezte magát ha már otthont helyett is otthonára talált. Nem zavart sokáig, amint összakapta magát már költözött is vissza az emeletre. Ismét menekült, csak épp reménytelen érzései elől. Nem akarta tovább fájdítani a szívét mint ameddig muszáj.
Most viszont nem gondol ilyenekre, csak élvezi a kellemes időt. Egész a térdéig húzza ruháját, hogy azt biztos ne érje víz, mikor lábait belelógatja a tóba. Kényelmesen hátra támaszkodik alkarjaira, mintha csak napozna. Ujjai szórakozottan kapnak teleofnja után, hogy kevésbé érezze egyedül magát zenét kapcsol. Halkan énekel a dallal együtt, kellemes melegség járja át. Nem csak azért, mert ez a dal mindig Edura emlékeztet valamiért, hanem mert régen énekelt már ilyen felszabadultan a lakásán kívül. Úgy ahogy gitárja is pihent néhány évet az énekhangját sem mutogatta szívesen. Nincs világraszólóan jó hangja, híres nem lesz tőle sosem, de azért a fülnek kellemes, hallgatható. És nem a technikai tudás az, ami különlegessé teszi, hanem a szeretet, amivel a hangokat formálja. Ha tudná, hogy társasága van biztos nem tenné meg, de jelenleg úgy érzi, hogy övé a világ. Fiatal és bohém.
Vált a lejátszó, rá sem néz az órára, csak dudorászik tovább, míg valaki nem hozza rá a szívbajt hátulról. Megijed, nem is kicsit, akkora lendülettel ül fel és fordul hátra hogy az a csoda, nem esik fejjel a vízbe. Szép lenne, de ettől megmenti magát szerencsére. Más sem hiányozna, minthogy vizes ruhában ülje végig a mai alkalmat.
- Cseszd meg! Legközelebb ha lehet ne hozd rám a szívrohamot - mormogja bosszúsan. Bele sem gondol, hogy mennyire szürreális tény, hogy egy kutyával veszekszik, elvégre ő nem az állatot, hanem az embert látja mögötte.
Az csak lassan esik le, hogy lehet, hogy mindent hallott és látott. Nyaka vörösödik, ahogy zavara erősödik, villámgyorsan kapcsolja ki a még mindig szóló zenét. A kínos percek azért most sem kerülik el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ha tudná, hogy figyelik és hallgatják, akkor inkább maradna csendben, de nem tudja, hát felszabadul és úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne. Mert lassan úgy tűnik, hogy minden rendben van, és ezzel együtt jár, hogy kiélvezi az igazi tavasz első napjait.  A napsütést, a virágillatot, a kellemesen hűvös vizet, és közben énekel. Régen nem zavartatta magát, kiült a klubhelyiségbe a gitárjával, aztán énekelt, mintha mi sem számított volna. Csak aztán történt valami, ami falak mögé és korlátok közé szorította ezt a szenvedélyt. Elhitte magáról, hogy nem elég jó, és ezen nem tudta túltenni magát az évek alatt sem. Ezért jön annyira zavarba, ezért vörösödik, ahogy csak bír.
- Ülj le inkább, amúgy is túl magasan vagy - sóhajt mélyet, mielőtt halvány mosoly költözik ajkaira. Mert azért örül ám, hogy látja, neki mindig örül. Valahogy a kedve is jobb lesz, már csak attól, hogy ránéz. Nem azért mert olyan nevetséges látványt nyújtana, bár néha talán de, de alapjában véve inkább a jó emlékek meg azok a fránya érzelmek hozzák ki belőle. - Vagy mondjuk emberként gyere, és akkor meghallom ha jössz - ad jobb tanácsot, hátha. Mert nem szereti, ha így settenkednek mögé, legyen akármilyen cuki is kutyaalakban a férfi. Nem tehet róla, de ha meglátja mindig megnyunyurgatná, mint az átlagos, hétköznapi állatokat is, de visszafogja magát. Így is elég kínos dolgot csinált már. - Szóval nálad hagytam el? Ne tudd meg, mit össze kerestem... - Persze, hogy nem jutott eszébe, hogy lent keresse. Kicsit kerülte, ez tény, de azért nem ennyire. Csak valahogy eszébe sem jutott hogy lent keresse. Ruháját felgyűri, egészen úgy combközépig, hogy kivehesse vizes lábait a tóból, de ne áztassa el a zöld anyagot, így csak a fa lesz vizes, annak meg nem árt. - Szóval mivel kezdünk ma? - érdeklődik fél fokkal vidámabban, hogy elterelje a szót a lényegre. Ideje a tárgyra térni, aztán majd beszélhetnek másról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hát kellett neked ilyen nagyra nőni – vonja meg jókedvűen vállait, mintha csak valamelyik porontyával beszélgetne. Nekik szokott ilyeneket mondani, hogy már kész égimeszelők, meg hogy a legutóbbi találkozásuk óta is mennyit nőttek már, és ha így folytatják akkor Rebekának kisszék kell majd ahhoz, hogy puszit adjon nekik. De erre legalább leül mellé Edu, és ettől a hirtelen közelségtől gyomrában felébrednek a hülye pillangók. Utálja őket, mert mindig olyan rosszul jönnek, és arra utalnak, hogy nem tudja kordában tartani az érzelmeit, hogy hiába beszélné le magát a férfiról nem képes parancsolnia szívének. Pedig szeretne, de még mennyire! De hát így maradtak a pillangók és a csendes epekedés és vágyakozás, hogy ugyan végre vegye már tényleg észre.
- Mintha nem láttalak volna már elégszer – sóhajt fejcsóválva. Sosem fogja megérteni a férfiakban ezt a fajta kis magamutogatást, hogy miért akarják elhitetni, hogy ők a legjobbak, hogy mi mindenre képesek. Nem, ezt egyszerűen nem lesz képes megérteni talán sosem. – Jaj a lakásban szoktam elhagyni őket, a létező legfurább helyekről kerülnek elő. – Rendszerint összefogja a szennyesruhával, szóval talál mosás közben, de talált már horgolótűt a hűtőben és a fehérneműi közt is. Bár, ha belegondolunk, hogy milyen Rebeka, ezen igazából meg sem kellene, hogy lepődjünk. – Remélem azért nem törted el. – Nem keresi elő, miután már eltette, de őszintén kicsit kezd aggódni, hogy vajon miféle bajok származhattak ebből a találkozásból. Mármint na, nem azért de lássuk be, hogy Edu tömege meg ez a kis nyiszlett horgolótű nem feltétlen kompatibilisek egymással.
Bólogat, hogy eddig világos, kap majd papírokat, amiket nem ártana elolvasni. Ezzel nem lesz gond, olvasni éppen tud és szeret is, a memóriájával sincsenek gondok, szóval valószínűleg a tartalmára is egészen pontosan fog emlékezni. – Szeretném azt hinni, hogy mindent értek. Mármint na, olvasgattam meg ilyenek, de biztos feltudsz tenni néhány keresztkérdést, amivel bebizonyíthatom, hogy amúgy tök felkészületlen vagyok – neveti el magát. Mert igen, ez szerinte vicces szituáció. Nem kimondottan veszi komolyan ezt az egészet, még most, amíg nincs nagy tétje nem. – Átváltoztatástanból tök jó voltam, de ha gondolod gyakorolhatunk is – vonja meg vállait amolyan minden mindegy alapon. Nem akar ő dönteni, meg akarja ezt hagyni a férfinak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Azt hittem anyukád kirakott az esőre, mert annyira rosszgyerek voltál, de végül is, a leves sem rossz. – Állandóan kötekedik, és mindezt kifejezetten élvezi. Ez az ő furcsa, kissé elcseszett módja arra, hogy kimutassa valaki felé, hogy igenis nagyon szereti. Szegény Balázs is, meddig, de meddig hallgathatta, ahogy a kishúga állandóan a vérét szívja. Bár a köztük lévő testvéri kapcsolat igazából túl erős ahhoz, hogy az ilyen kis kölcsönös szurkálódásoktól megadja magát.
- És lehet, hogy igazuk van – méri végig a férfit félrebillentett fejjel, mielőtt ajkai huncut vigyorra húzódnának. Ő kifejezetten jobban szereti emberként, mint állatként, elvégre nincsenek furcsa ferde hajlamai. Bár tény és való, hogy amíg kutyaként bújik, addig legalább nem szúrja el szavakkal az egész helyzetet.
Ahogy elhangzik a mondat, hogy szereti, ha a füle tövét vakargatják, Rebeka keze már rendül is, hogy finom mozdulatokkal megcirógassa az említett területet. Túl magas a labda ahhoz, hogy ne csapjon le rá. Kis ártatlan pislogás mellé, és egészen úgy néz ki, mintha nem azért ért volna a férfihoz, mert vágyik rá, hogy minél többször megtegye, hanem ettől úgy tűnik, mintha csak egy kihagyhatatlan ziccert húzna be. Nagy játékos, ez tény, habár béna színész és rosszul hazudik. Ennyire azért még futja a tehetségéből.
- Mert van belőlük tizenkettő, és nem tudom mind a tizenkettőt a nyakamba akasztani. Ha meg kikötném valahova, az nem lenne túl praktikus – magyarázza, mintha csak tényleg magyarázatra szorulna a helyzet. Persze mindketten tudják, hogy felesleges szavak ezek, de az előbbi kis közjáték után talán egy kicsit zavarban van, és ezt beszéddel igyekszik leplezni. – Nem te vagy nagy, a horgolótű kicsi és nyeszlett – vágja rá azonnal, mintha komolyan tartania kellene attól, hogy most aztán jól megsértette. Nem szoktak egymás ilyen jellegű beszólásain megsértődni, épp ezért olyan kellemes az együtt töltött idő.
Szorgosan bólogat, hogy ezt éri. Mostanában gyakran álmodik ilyeneket, mindig más állat bőrébe bújva. Legutóbb papagáj volt, előtte ponty, a legelső alkalommal törpesün. Fogalma sincs, hogy ezzel üzenni akar-e az élet, vagy szimplán fel kellene keresnie egy szakembert az idióta álmaival. – Ha nagyon szekálni akarsz kérdezhetsz. – Fél, hogy elbukik, hogy rosszul válaszol, de végülis, egy próbát talán megérhet. Hátha nem pont valami olyanba sikerül beletenyerelnie, amiről fogalma sincs. Nagyon kíváncsi, és nagyon kitartó, mégis, a szorgalom valahogy nem adta magát ehhez a kettőhöz.
- Szegény egér – csóválja a fejét szomorúan. Sosem szerette az ilyen transzformációkat, mindig mindent szorgalmasan megcsinált, de attól még sajnálta az állatokat, akiket kitett ennek. A kavicsból békára azonban nem mond nemet, bár alaposan át kell túrnia a táskáját, hogy megtalálja pálcáját, de amint megvan, keres egy szimpatikus követ, Edu térdére helyezi, majd teljességgel átszellemült arccal elvégzi a transzformációt. Néhány pillanattal később egy igen csúnya, de tökéletesen béka formájú kis lény ugrik le a férfi lábáról, egyenesen bele a tóba. – Lehetett volna szebb, de tudjuk be annak, hogy vagy öt éve nem csináltam ilyesmit – neveti el magát. Végtére is az átváltozás sikeres, és a kis kavicsbékája mostantól boldog életet él majd a többiekkel a nádasban.
Szorgosan bólogat továbbra is, a bájital része megvan. Természetesen mielőtt belevágott felkutatta a könyvtárban fellelhető szakirodalom nagyrészét, és átnyálazott belőlük néhányat. – Kezdd a nehezebbel, a könnyebb maradjon másodjára. – Ez tűnik logikus választásnak, elvégre ha a nehezén túlesnek, akkor már nagy baj nem lehet. Vagy mégis?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Mint az enyémet. – Komolyan, pontosan érzi min kellett átmennie szegény asszonynak, míg felnevelte Edut. Bár mi tagadás, az ő szüleinek sem volt éppen egyszerű dolga vele, hát még a bátyjával. Igazi rosszcsont gyerekek voltak, Rebeka meg olyan flegma kamasz, hogy kész csoda, nem rakták ki otthonról. Mondjuk valószínűleg azért, mert az év nagy részét iskolában töltötte és nem otthon.
- Használsz rá valami különleges sampont? – Néha igazán nem érti, hogy honnan jön belőle ennyi hülyeség, de kicsit olyan, mintha megnyitnának egy csapot, amit aztán nem tud elzárni. És csak zubog és zubog belőle a végeláthatatlan baromság, amin a végén már ő is csak nevet kínjában. De nem ez az egyetlen totális őrültség, amit elkövet, az, hogy megcirógatja a másik fültövét, mintha csak valóban kutya volna túlmutat szavain. Kész őrült ma délután és köszöni szépen, élvezi.
- Ne kötekedj már állandóan! – Most nem mindegy, hogy kicsi vagy nagy? Nem kell állandóan emlékeztetni arra, hogy hajlamos igencsak ellent mondani saját magának is, nem még másoknak. Ő már csak ilyen, megtestesíti a két lábon járó ellentmondást.
- A mandragóra levélre gondolsz? – Legjobb technika, hogy leplezze bizonytalanságát. Úgy tesz, mintha ő lenne az okosabb, és ezért kérdezne vissza, és nem azért, mert igazából nincs képben. Na jó, erős túlzás, hogy nincs képben, mert azért de, nagyjából tudja mi merre hány méter – anélkül nem is vágott volna bele – de na. Jobb ez így.
- Nem tehetek róla, hogy sajnálom őket, na. – Nála nagyobb állatbarátot nehéz találni. Mármint, ha mondjuk talál egy tíz centis pókot, akkor szüksége van erős férfi beavatkozásra, de nem fél sem az egerektől, sem a kígyóktól, békáktól, ilyesmiktől. – Kipróbálhatod, de szerintem béka marad – neveti el magát. Tudna mit mondani, lecsaphatná ezt a labdát is, de nem, az már sok lenne talán.
- Akkor megnyugodtam. – Érez némi elfogultságot, de hát kérlek, erről nem ő tehet. Meg egyébként is, ez némi örömmel tölti el, még ha nem is kéne, hogy ennek örüljön.
Bólogat, hogy ismeri, gyógynövénytanból ugyan nem volt nagyon penge, de ezt a szintet még meg tudja ütni. Figyelmesen hallgat, érzi a kis elidőzést ahogy a tevékenységeket sorolja. – Szerintem menni fog. Remélem. Mi a könnyebb része? – Itt az ideje, hogy ezt is megtudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem, hát persze, hogy nem – hagyja rá némi éllel a hangjában. Nem megy bele azért minden parttalan vitába, tudja jól, hogy melyik szituációkból sülhetnek ki vicces civódások, és ez épp nem az. Már így is túlragozták talán egy kissé.
- Ami ráadásul még irtóra büdös is a flakonban, tudom, tudom. – A bátyja is valami hasonló förmedvénnyel keni magát, mégis, a bőre olyan puha, mint egy kisbabáé, a haja olyan selymes és fényes, mint egy samponreklámban. Ő meg mindenféle csodát ígérő balzsamot, pakolást, ápolót meg ki tudja még mit magára ken, aztán mégsem elégedett sosem önmagával. Ki érti ezt? A természet igazságtalan rendje.
- Most úgy érzem, magam, mint valami vizsgán, ahol meg fogok bukni. – Az agya olyan hirtelen lesz olyan üres, hogy még önmaga is meglepődik, hogy képes ilyet produkálni. Szeretné néha szántszándékkal megtenni ugyanezt, de olyankor persze sosem sikerül. Miért is sikerülne? Az túl egyszerű lenne. Most viszont semmi nem jut eszébe, úgyhogy csak pislog Edmundra, mint hal a szatyorban. Az bosszantja fel igazán, hogy tudja, hogy tudja, de egyszerűen képtelen az agyát munkára bírni. Elégedetlenül sóhajt, majd hátra dől két könyökére, arcát a nap felé fordítja, hogy legalább ennyi jó legyen most.
- Az hogy az előbb kaptam egy kis rövidzárlatot, még nem jelenti azt, hogy ne tudnálak követni. Fejben itt vagyok, tudok figyelni rád, menni fog ez. – Kicsit talán sértettebben hagyják el a szavak a száját, mint azt szeretné. Mármint na, rosszul esik neki a feltételezés, hogy nem nézi ki belőle, hogy ennyi információt nem tud fejben tartani. Emberekkel dolgozik, szép lenne, ha képtelen lenne figyelni másokra, megjegyezni, amit mondanak, majd később emlékezni rá. Ebben jó, ha már másban nem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Mikor megtudta, hogy Fanni újra a városban van, tudta, hogy találkozniuk kell. Egyszerűen csak kihagyhatatlan alkalom. Évek teltek el azóta, hogy utoljára látták egymást, de Rebeka ugyanúgy szereti a másikat, mint azokban a régi szép időkben, mikor még mindketten az Eridonban rontották a levegőt. Hihetetlen, hogy elrepültek felettük az évek, még most voltak kis csitrik.
Alapvetően nem híve a szabályok megszegésének, diákkorában is sokkal szabálykövetőbb volt, mint a legtöbb háztársa együttvéve. De hát mit ki nem hoznak az emberből a régi barátságok, ugye? Barátnője mellett újra tizennégyéves meggondolatlan kislánynak érzi magát, és annyira könnyű így, megszabadulva a felnőtt élet szürke terheitől. – Hát akkor lógjunk be. – Nem, alapvetően biztos, hogy ez sosem hagyná el a száját, de az adrenalin kezdi spannolni, vágyik valami izgalomra. Annyira unalmassá vált az élete, mióta hazaköltözött, és észre sem vette. Szépen lassan elkezdett megöregedni, pedig még mindig csak huszonnégy.
- Lehet, nem gondolják túl ezt az egészet. Mármint nem tudom, én biztos nem feltételezném, hogy két zakkant nőszemély megpróbál bemászni az éjszaka közepén, szóval biztos nem tennék rá hatvankét védővarázslatot. De ez csak én vagyok – vonja meg vállát. Persze, értelemszerűnek tűnik, hogy normális emberek kicsit jobban túl komplikálják az ilyen dolgokat, így valószínű ideje valami bejutási pont után kutatnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem feltétlenül a legátgondoltabb dologra készülnek, de hát kit érdekel. Minden megkérdőjelezés nélkül hagyja, hogy barétnője az általa helyesnek vélt irányba vezesse, bízik abban, hogy ő tud valami olyat, amit Rebi nem. Mert bár a vörös is sok mindent tud, de betörésben - még - nem valami profi. Aztán ki tudja, lehet ezután az este után, hogy ez az a hivatás, amit egész életében keresett, és beáll hivatásos betörőnek. Szép életcélok.
Fanni iránytűje helyes, hamar megtalálják a személyzeti ajtót, amire akkora betűkkel van kiírva, hogy idegenek belépni tilos, hogy talán még a Holdról is látná. Elzavarja agya egy hátsó zugába az aggodalmas énjét, és előhúzza a pálcáját. - Megpróbálom, hátha. - Izgatott vigyorra húzza ajkait, míg pálcáját az ajtónak szegezi, és elmormolja a megfelelő igéket. Néhány másodperc feszült csend következik, mielőtt az ajtó feltárulna. - Sikerült baszki - pislog előbb hitetlenkedve a bejáratra, majd a másik nőre, mielőtt kitörne belőle a nevetés. Merlinre, sosem gondolta volna, hogy egyszer ilyeneket csinál majd, és most rettentően büszke magára. - Fáradj be - tessékeli be előzékenyen Fannit, mielőtt ő i belépne utána, és behúzná maguk után az ajtót. Kezdődhet a buli.