Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák
the girl next door
RPG hsz: 273
Összes hsz: 312
|
 újmunka | denagyezahely | elsőnap- ... aztán képes volt eljönni hozzám vádaskodni, csak mert a rokona elvileg kevert. Na, ott mondtam neki, hogy nekem ehhez semmi közöm, és amúgy sem vagyunk barátok, és nem is akarok a barátja lenni, ezt a hisztit meg inkább a leendő menyasszonyával folytossa le.... aztán kitettem - mesélem nagy büszkén. Mert ez így volt. Jó, talán nem pontosan így, de hasonló volt, csak olyan gyorsan történt minden, az ember agya hajlamos elsiklani a részletek felett.
- Szóval abszolút nem érdekel már. Egy igazi köcsög - és nem, nem a sértettség mondatja ezt velem, nem is nézek rá a telefonomra, hogy nincs-e véletlenül lehalkítva. Istenem, de jól esett ez. Valakinek csak úgy szidni, és úgy, hogy tudom, Karina egyet fog velem érteni, és még büszke is lesz rám. Én is az vagyok magamra.
- Fú de nagy ez a hely - jó, azért megtorpanok, és megint jön a bizonytalanság. Itt se tudom, mi keresnivalóm van. Mármint na. Mégis csak a Minisztérium. Egyszer voltam itt, látogatáskor, de ennyi.
Mosolygok Ferencre, mint kiderült, de kicsit meg vagyok szeppenve. Ez is csak addig tart, míg hitetlenül el nem nevetem magam. Hát ez... nagyon rossz. Imádom.
- És azt tudja-e, hogy miért spirituális állat a macska? - és ezzel főleg az a bajom, hogy belemegyek. Mindig belemegyek, mert a nagyapámmal ez már rituálé. Ha otthon vagyok, még dél sincs, és nagyi már lefárad. Persze kihívóan nézek a férfira.
- Mert kiereszti a karmát - és utána közvetlenül bocsánatkérőn Karinára.
- Ne haragudj, nem bírom megállni, hogy ne... szörnyű, és biztos, hogy lefogom tagadni, de rengeteget ismerek - ennek ellenére teljesen jókedvűen nevetem el magam. Valahogy nincs bennem az első nap okozta feszültség.
|
|
|
|
|
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 314
Összes hsz: 409
|
➡Zalán⬅
⤷ look a like / Athanaczkovics kúriaÖrömtelien, ám hazudnék, ha nem vallanám be még magamnak is, hogy kicsit irigykedve figyelem Zalánt az égen. Az ominózus nap óta - mióta az elemem tiszteletét tette -, nem ültem ismét lovon. Hozzá tartozik, hogy Ezra azt mondta ne is tegyem, és egyre rosszabbul vagyok a legkisebb magasságtól is. Nem tudom meddig fogom elviselni még azt, hogy körülöttem az állataim szinte már könyörögnek egy jó repülésért, én pedig csak a fejemet tudom nekik rázni lemondóan és szomorúan.
- Felőlem - vonom meg vállaimat. - Beszéld meg a minisztériummal és a szüleimmel - ez a kettő közül a második a nagyobb kihívás.
- Mit gondolsz, nyergeljem fel neked Pandát is? - vigyorodom el szélesen, ahogy közeledem feléjük. Mountain automatikusan hajtja lejjebb fejét és nyomja orrát vállamnak, lassan kezdem el simogatni.
|
|
|
|
|
Markovits Levente
Mestertanonc Rellon (H), Magántanuló, Elsős mestertanonc
Markovits 1.0 | Mennydörgők ifi csapat terelő
RPG hsz: 85
Összes hsz: 92
|
 Ritka értelmesen bámulhat most, mert szinte érzi a saját bambaságát. Annyit tud, hogy az anyja mindig kitessékeli a konyhából, hogy ne jöjjön katasztrófát okozni, így eddig nem tudta megfigyelni, hogyan készül a hagymakarika vagy épp a rántás. Némán végignézi, ahogy Lili lejjebb tekeri azt a gázrózsát, és lelkére, talán még némi bűntudata is van, hogy ennyire nincs benne konyhai életképesség.
- Lehetne valami univerzális sütési cucc hülyéknek, mint én és Bálint. - Ez már csak egy csalódott motyogás az orra alatt, de épp érthető. Sokkal könnyebb lenne mindent egy fokozaton csinálni, csak... semmi sem sikerülne jól, de ezt nem akarja elfogadni.
- Most mit csináltam? - Ma született bárányként pislog le Lilire, tényleg fogalma sincs róla, hogy héjdarabokat hagyott a felvert tojásban. Hát az nem buborék volt? Ezek szerint nem, mert nagyon gyors leállást kap az egész projekt, ő meg ott áll a fakanállal a kezében, mint fasz a lakodalomban, hogy na akkor hogyan tovább? Lili máris diktálja a tempót.
- Na, ennyire nem vagyok azért elveszett! - Finnyásan felhúzza az orrát és rábök a tényleges, jó nagy hagymára, mint aki kikéri magának ezt a sértést! Még véletlen sem ő az a címeres barom, aki az előbb tojáshéjas rántottát akart maximumra feltekert gázon megsütni. Ettől eltekintve tényleg megpucolja azt a hagymát, a cikkezés már más kérdés... volt itt egy próbálkozás, ami leginkább félcenti vastag cikkekben végződik. Több, mint ami elvárható Levitől.
- De hát én is így csi... Nem így csináltam. - Ideje beismerni, jól elcseszte. Az övében a "buborékok" fehérek, kemények és meszesek, tyúkszarosak lettek volna. Pfújmár!
- Geez... Mi lenne, ha inkább beköltöznél hozzánk és főznél ránk? Jó, nem, szanáljuk, ez annyira indokolatlanul középkoriasan hangzott. Nem akarlak kihasználni, de tény és való, hogy anyával a hátam mögött sose fordult meg a fejemben ez a főzőcskézés dolog komolyabban. Hamar elkönyveltük, hogy hülye vagyok benne. - Nem aaaannyira tehetségtelen, de érzik, hogy bárdolatlanok a mozdulatai és nem áll rá a keze a folyamatokra. De a próbálkozás az ott van legalább.
- A vizsgavacsorám az lesz, hogy legközelebb elcipellek Budapesten kajálni. Abszolút megérdemled azok után, hogy ezt el kell viseld tőlem. - Van benne annyi önértékelés, hogy lássa, Lilinek fejfájása lesz egy óra múlva attól, amit ő itt leművelt főzés címszó alatt. - De komolyan, ha ráérsz, ülj be egy meccsünkre és utána elmegyünk kajálni. Általában beülünk Bogiékkal csapatosan valahova. Van kedved jönni, mondjuk a májusira? - Amikor épp nem az iskolában van órákon, meghalni készülnek Bálinttal és Domival együtt a következő meccsükre edzve. Myra kegyetlenül hajtja őket.
|
|
|
|
|
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 314
Összes hsz: 409
|
➡Szofi⬅
⤷ look a like / egy éjjelen át veled szaladnék- Örülök, hogy neked nem olyan szüleid vannak, akik követik ezeket a hülye hagyományokat! - tehetetlen tárom szét karjaimat. Mit mondjak erre? Én nem születtem ilyen szerencsés családba, és akkor sem tudok előle menekülni, még ha a sorban nem is nekem kéne ennek az egésznek az elszenvedőjének lennem. Nem akarom, hogy Maxim kerüljön erre a sorsra, de valahogy ahhoz sem fűlik a fogam, hogy én. Mintha minden baj most szakadna a nyakamba egyszerre.
Megszeppenve nézek Szofira. Hogy ne fogadtam volna el egészen eddig mikor hónapokon keresztül került a lány, akibe évek óta szerelmes vagyok? Az egyszerű crush ki tudja mikor fordult át, de megtette, nekem pedig olyan természetes érzés volt, hogy fel sem tűnt. Könnyű volt és jó.
Nem tudja elkerülni a figyelmem a múlt idő. Szomorúan mosolyodom el, fejemet ingatom meg.
- Évek óta veled szeretnék lenni. Évek óta téged szeretlek, szerinted miért húztam eddig az elkerülhetetlent? - mert ez a beszélgetés előrehaladtával úgy érzem, tényleg elkerülhetetlen, hogy egy idegen lánnyal álljak oltár elé. - Vártam a legkisebb jelre, amihez végre talán lett volna bátorságom, hogy meg is ragadjam, de megelőztél. Elhívtál a Nagyteremben, majd... eltűntél. Hibáztathatsz, hogy szerinted engedtem a szüleimnek az elmúlt években, de nem tettem - hihetetlen veszekedések árán sikerült kiharcolnom, hogy legalább a Mesterképzésem végéig várjanak.
- Megértelek - szólalok meg végül. - Sajnálom Szofi, hogy ezeket kellett érezned. Igazad van - lesütött szemekkel mosolyodom el. - Visszakísérlek a bálba - választ sem várva fordulok vissza és indulok el a művelődési ház felé, kezeimet immár zsebre vágom.
|
|
|
|
|
Layla Robillard
Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi
RPG hsz: 159
Összes hsz: 190
|
Lafayette
Franciaország | Robillard-Saint-Venant lak | egy évvel korábbanNem akarta ezt, ő csak szeretett volna normális életet élni, megtapasztalni, milyen az, amikor a felnőttek összeolvadnak, csakhogy jobb napjain hajlamos elfeledkezni róla, hogy vele ezt már megtették. Amint Lafi lemászik róla, az oldalára gördül és magzatpózba húzza magát, pont úgy, ahogy azon a napon, amikor Nathaniel megerőszakolta. Könnyei ömlenek és képtelen válaszolni a feltett kérdésekre. A félhomálynak hála nem látszik, hogy a mellein még mindig vannak apróbb, alig látható hegek. Mindenét össze kell szorítsa, abszolút védekezési mechanizmusként és még percekig csak remeg és próbál uralkodni magán.
- Bo-bocsá-áss me-e-eg... - igyekszik levegőt venni, de ez már nem az a szituáció, amikor kislányosan pityereg: ez már az ugly crying, amikor már minden mindegy. Nagyon lassan csitul Lafayette érintése alatt, azonban fokozatosan elkezdi egyre egyenletesebben venni a levegőt és a könnyei is apadni látszanak. Tudja, hogy mondania kellene valamit, de nem tudja, hogyan kezdjen neki. Mégis miként lehet elmondani a párodnak, hogy nem vagy képes a szexre, mert megerőszakoltak a lehető legaljasabb módon?
- Ne haragudj rám... Annyira szeretlek, de nem megy... egyszerűen képtelen vagyok.
|
|
|
|
|
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc
I. - A Varázsló
RPG hsz: 303
Összes hsz: 367
|
Layla
- Egy évvel ezelőtt -Layla érezheti úgy jó egy perc után, hogy a teljes testére takaró kerül, de a matrac továbbra is be van süllyedve mellette. Lafayette továbbra is ott ül, az ágyon, de most már csak maga elé meredve, mert abszolút nem tudja, mit kell ilyen helyzetben tenni. A barátnője itt itatja az egereket mellette, és neki fogalma sincs, miért, ráadásul most már tart tőle, ha hozzáér, Layla még jobban elhúzódik, így az első eszébe jutó ötlethez nyúlt, amit pánikoló emberekkel kapcsolatban látott filmekben: adj neki valahogy biztonságérzetet, hát innen a takaró.
- Layla? - Nem biztos benne, hogy tudja, mit mondjon. Visszadől a párnájára a lány mellé, felé fordulva; az arckifejezése őszintén elveszett, zavart és kissé aggódó, ahogy a kusza szőkés barna hajat bámulja hátulról, az egyetlen pontot, amire nem takart az anyagból. - Mi történt? Ez nem... Nem akartalak bántani, esküszöm. Akármit is csináltam, ha elmondod, hogy javítsam meg... - Mi másra gondolna, mint hogy bántotta őt?
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
|
× Born for this ×- Nem hiszem el, erre ment el egy teljes tanév... - motyogom frusztráltan, vizes hajamba túrva. Zsákutca. Ez egy zsákutca.
És nem csak a tanévről van szó, hanem arról is, hogy egy fél temetőt lesikáltam azért, hogy kudarcot találjak az út végén, én pedig igencsak rosszul tudom viselni, ha valami nem a tervek szerint alakul. Sóhajtva guggolok le a férfi sírjánál, hajamat tovább áztatják az esőcseppek.
- Igen, sajnos biztos, hogy ez volt a neve. Lavovec András. Annyiszor elismételtem magamban, hogy az eszembe véssem, hogy már majdnem azzal álmodtam utána aznap. - Csóválom meg a fejem, miközben előveszek egy zsebkendőt, hogy letakarítsam az arcom ott, ahova Hollósi mutat.
Pálcámmal apró ásó-túró bűbájcsóvákat szórok ki a földre, de inkább teszem ezt elkeseredettségből, mint mikor valaki tanácstalanságában füvet tépked. Ám hamar észreveszem az első fehér követ a sárréteg alatt.
- Várj, Zalán... - motyogom, mert eszembe jut a bejáratnál látott felirat, melyet nagyjából ki is tudtam olvasni. Ezzel pedig felemelem a követ a fülemhez, hogy aztán meghalljak egy szomorú suttogást. - Hagytak itt neki köveket a hozzátartozói. - Juttatom a srác tudomására, ám kissé elcsendesedik a hangom, ahogy a gyászolót hallgatom.
|
|
|
|
|
Layla Robillard
Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi
RPG hsz: 159
Összes hsz: 190
|
Lafayette
Franciaország | Robillard-Saint-Venant lak | egy évvel korábbanHalkan szipog, próbálja összeszedni magát. Érzi a rásimuló takarót, mély levegőket vesz és belekapaszkodik a textilbe. Minden rendben lesz, nem érheti baj, Nate halott. Halott. Eltelik némi idő, mire Lafayette meg mer szólalni mögötte, a bűntudat pedig erős marokként szorít torkára: nem őszinte a fiúval. Vele nincs semmi baj, ő csak... Ő csak...
Visszafojtott lélegzettel fészkelődik a másik oldalára, hogy szembe találja magát a fiúval. Túl régóta halogatja már ezt, de nem igazán tudja, miként is fogjon bele. - Volt egy... - megakad. Mi is volt? - ...egy barátom korábban. Te is ismerted talán, Nate. Egy ideig jártunk, aztán... - elcsuklik a hangja, valamiféle furcsa íz kezd terjengeni a szájában, nyelnie kell. - ...aztán már nem akartam vele lenni - könnybe lábad a szeme, egyre szaporábban ver szíve, légzése egyenetlenné válik. - Egyik pillanatról a másikra megváltozott... egyszer csak... erőszakos lett és nekem támadt... - karjaival öleli magát, miközben vacog a takaró alatt. Összeszorítja szemeit, az emlékek hirtelen oly élénkké válnak, hogy érzi magán a férfi érintését. A vadállatét. - Ő... ő bántott és... harapott, megütött, karmolt... aztán nem tudtam védekezni és ő... - az emlékre fájdalom nyilall testébe érzi, hogy a feltörekvő epét nem bírja sokáig tartani. - ...elvette. - ahogy kiejti ezt a száján hirtelen felgyorsul minden.
Ki kell pattannia az ágyból, hogy a mosdóba rohanhasson, feltépi annak ajtaját, s épp csak eléri a wc csészéjét, hogy aztán kihányjon mindent, amit megevett. Még arra sem marad ideje, hogy magára zárja az apró helyiséget, így nem kizárt, hogy Lafayette végighallgatja az egészet. A hányás után pedig nem hallatszik más, csak egy puffanás, ahogy a földre rogyik és keserves sírásba kezd, mintha nem lenne többé holnap.
|
|
|
|
|
Halty Lianna
Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 133
Összes hsz: 190
|
Ránki Magor
moodEgyetértően bólogat a férfi szavaira. Ugyan ő nem ezt tette, amikor boldogságának kulcsát elvették tőle, majd a másikat ő engedte el, de valahol igaza van Magornak.
Ahogy Magor nem tudja mikor hívott el valakit randevúzni utoljára, úgy Lianna sem tudja, mikor hívták el őt. Annak idején volt szerencséje megtapasztalni a randizás minden csodáját és szomorúságát, amíg be nem került a képbe Kelemen. Annak sem lett éppen szép vége, de sokkalta elviselhetőbben alakult, mint az ember gondolta volna.
- Megértem az édesanyját, hogy lehet lemondani a csirkéről? - kuncog fel. - Nyugodjon meg, tudok ilyen feltételek mellett is remek ételt készíteni. Várom akkor péntek este 7-kor. A címem... - a szalvétát veszi el táskájáról, hogy maguk közé tegye le a padra. Tollat halászik ki a végtelen retikülből, végül firkantja le a címét végre. Kedélyesen és visszafogott mosollyal nyújtja a férfinak a szalvétát.
Amint elveszi, kel fel helyéről. Ruháját igazítja meg, végül pillant Magorra.
- Nagyon örültem a találkozásnak, Magor. A következőt még jobban várom - nyújtja jobb kezét neki, hogy elköszönhessenek egymástól, mintha csak két ismerős lennének.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 252
Összes hsz: 316
|
Vakrandi1-es asztal OutlookHalk kuncogást hallatok, jelezve, hogy bejön a lazasága. Az a vállvonás kicsit én vagyok. Felismerem benne magamat, s a tüzes jellemet. - Még keresem az utamat. Elgondolkodtattál, szóval lehet öt év múlva már saját vállalkozásom lesz. Ki tudja! - aprót nevetek és rámosolygok. Még gyötrődök rajta egy sort amikor egyedül leszek. Egyelőre azonban csak ő számít… Aranyos, ahogy a csokit eszi. Észreveszem, hogy többet néz. Ujjaival gyakran téved az édességet tartó tál felé. Azt hiszem már csak ezt teszem az emberrel, ha elememben vagyok: lázba hozom! Magamat is elengedem. Ahogy néz… Ezen a ponton nagyon nagy erőt igényel, hogy visszafogott tudjak maradni. - Te kerültél már bajba ott valami miatt? - kérdezem érdeklődéssel hangomban. Azon kellemesen meglepődöm, hogy a főnixek közül való és nem kicsit szidom magamban az eget, amiért nem oda kerültem. De nem akarok hálátlannak tűnni, mert különösebben a Levitával sincs bajom. Kifejezetten imádom minden furcsaságával együtt. Nálunk ha ki is ugrott valaki a toronyból, előtte biztos kiosztotta a másikat, jó tudálékosan ahogyan nálunk szokás, aztán remélhetőleg odafigyelnek a mi környékünkön is azokra a védő bűbájokra, amikről Návay beszélt. Nem akarom soha megtudni, hogyan végezte az, aki megpróbált nálunk véget vetni az életének és esetleg sikerült neki. Azokra a sztorikra senki sincs felkészülve. Na de amikor oda terelődik a téma, hogy a kettévágott pálca esete csak a jéghegy csúcsa…! Kíváncsi vagyok, az előttem ülőnek milyen élmények ragadtak meg a fejében diák korából. Jobban belegondolva hozzám képest max. picivel tűnik idősebbnek. Nem tudom eldönteni.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 252
Összes hsz: 316
|
Balassa ZomborSokszor van mostanában, hogy nem tudok aludni, úgyhogy előtte fennmaradok hajnal egyig és dalszöveg írásba temetkezem. Legalább három irány közt oszlik meg a figyelmem folyamat: az apám, a tanulmányi utam, a költözés. Fel kell nőnöm egyszer. El kell hagynom a Bagolykövet. De hogy legyek rá képes, ha alig ismerem az otthon fogalmát? Hajnal egykor fekszek. Alszok négy órát... aztán kelek fel. Előző napom rutinja nagyon hasonlóan alakul., azonban ma annyi változatosság van, hogy reggeli után napomat a mosdón kezdem térdelőállásban. Nő rajtam a stressz és nem vagyok hajlandó még magamnak se beismerni. Mit gondolnának rólam, ha beadnám a derekam? Szépen kezdem az évet, igaz? Túlhajtással. Agyalással. Gondolataim pontosan olyan iramban cikáznak bennem, mint a mosogatótálba ömlő víz amivel arcot mosok. Ki kell néznem valahogy és nem eshetek szét rögtön a legelején. Valahogy elvergődöm Kállay átoktörésére. Aztán LLG Haladó. Egész nap olyan sápadtnak titulálnak, mint akit féltenek, hogy mindjárt összerogy. Ott azért nem tartunk, én igyekszem ezt a tanerők tudtára adni, de nem hiszem, hogy különösen bevennék. Ebben a hangulatban slattyogok a Rúnatan terem felé, magam mellett fáradtan lógatott lapát kezeimmel. Fekete hátizsákom hanyagul egy vállra. Beletemetkezem a saját kis világomba és fel se tűnik, hogy elmegyek mellette. Csak az émelyítő morajt hallom, a kellemetlenül hangossá váló sugdolózást amivel a portrék rólam beszélnek. Várjunk csak... Hirtelen megállok. Perifériámból egy magát legyező hölgyemény tűnik fel. Ösztönösen hátizsákom pántjára fogok jobb kézzel. Elkapom tekintetét és farkasszemet nézünk. Rám pislog néhányszor, majd undorodva elfordul, megszakítva a kontaktust. Remélem fennakad egyszer valamelyik fán azzal az ötven kiló gyönggyel a nyakában! Ha ez nem lenne elég, még nekem is jönnek. Arra sincs különösebb energiám, hogy felháborodjak, inkább csak meglepődötten felhördülök amikor a vállaink összeérnek. Lepuffan a táskája is és akkor már ijedtebben nézek oda, mert attól félek, hogy esetleg figyelmetlenségből én mentem neki annak a valakinek, teljesen felborítva. - Ne haragudj! - hebegem kórusban az ő bocsánatkérésével. Nézzük egymást egy darabig. Iskolai egyenruha van rajtam, meg olyan acélbetétes bakancs, hogy szerintem minden lépésemtől berezonál szerencsétlen folyosó. Még a jelvényt is viselem, mivel hát ugye kötelező. Remélem azért nem hiszi azt a srác, hogy megbüntetem. Emberevő se vagyok tudtommal. Megkönnyebbülten fellélegzem - Zombor!Tudom, hogy neki most egész biztos nem fog beleférni, de attól még barátságosan megszólítom, mert én nagyon is örülök annak, hogy láthatom. A soproni koncert másnapján találkoztunk. Ott volt és nézett minket. Aztán leálltunk beszélgetni. Nagyon röhögtem, amikor kiderült, hogy a Bagolykőbe járunk mindketten, de tudod, ott vájkált bennem az egészséges szkeptikusság, egészen a jelenünkig, hogy mi van, ha nem? Van nálam valami, amit adni szeretnék neki, egy lap, de esélyt se hagy, hogy ebbe belekezdjek. Máris fura kéréssel rukkol elő. Némán mérlegelek egy darabig. Jogos a kérése,, és megerősíti előbbi felvetésemet, hogy én lehettem a hibás, szóval arra a logikus következtetésre jutok, hogy a kérése jogos és eleget is teszek neki. - Tudtam, hogy valamit hallottam - lehajolok félig térdelő állásba. Megvizsgálom közelebbről a táskát. Áttapintom ott, ahonnan a fura üvegcse törés jött. A táska elején, viszonylag az alja felé érzek nedvességet. Fintorogva el is veszem onnan a kezem - Hát valami tényleg eltört, de ez nem tinta. Fura szaga van, nézd csak meg!Odatartom elő a kezemet, győződjön meg róla ő. Az ujjaim színtelenek. Ha ez tinta lenne, akkor már feketére vagy kékre színezné. Netalán piros, de ki az, aki a tanárokon kívül azzal ír?
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
|
× Nyári szünet ×Hiába rángatnám magammal, megérzem érintését a vállamon, ami megállásra késztet. Visszafordulok, és meglátom nagyra nyílt szemeket, a kétségbeesett tekintetet. Ahogy ott szorongatja azt a mappát, izmos alkata ellenére hirtelen kicsinek tűnik, vagy kisebbnek, mint szokott.
- Oké, semmi baj. - Mondom, nyugalmat erőltetve a hangomba. - Túl vagyunk rajta. Túl vagy rajra, oké?
A Minisztérium aulájának zsivalya áll be közénk, és hagyom, hogy vegyen pár levegőt, mielőtt minden elméletemet és pluszinformációmat ráborítom, meg kikérdezem arról, hogy mégis mit látott az ajtó mögött.
- Gyere... menjünk innen. Hova akarsz menni? - Fogalmazom újra a dolgot, meghúzva kissé táskám szíját.
|
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
|
Kakasi Gabriella Bűbájtan terem – Patrónusbűbáj kurzus Kissé félénken érkezem meg a Bűbájtan terem ajtaja elé, hogy részt vehessek a legelső Patrónusbűbáj kurzuson. Ma egésznap csak ez járt a fejemben, annyira vártam már ezt a napot. Majd kiugrottam bőrömből, amikor Kakasi megírta, hogy ötödik tagként csatlakozhatok a kurzushoz. Most pedig itt állok taláromban az ajtó előtt, kezemben a pálcámat szorongatom és várok az igazgatóhelyettesre, hogy megérkezzen a megbeszélt találkozónkra.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 115
Összes hsz: 153
|
Patrónus bűbáj kurzusAz asszonyság olyan lendülettel tépte fel a tanterem ajtaját, hogy aki gyenge idegzettel bír, könnyen megrémülhetett tőle.
- Üdv, kedveseim - mondta mozdulatával ellenében végtelen nyugalommal. Gyűrűktől rogyadozó ujjaival intette beljebb a diákokat és adott nekik kis időt, hogy helyet keressenek maguknak. Egyenként időzött el rajtuk a tekintete, majd sétapálcája hegyét a magasba emelte.
- Expecto Patronum.
Aki szemfüles volt az utóbbi évnyitókon, már tudhatta, mit fog látni. A páva ezüstös szárnyait tárta szét, hogy elegánsan landolhasson a padlón, majd farktollait emelte fel és bontotta meg legyezőt formázva vele. Pompázatosnak tűnhetett, bár a hatáskeltés csak másodlagos szándék volt.
- Meg tudja-e mondani valaki, hogy mi az, amit most láthatunk? Azon kívül persze, hogy egy patrónust - mosolyodott el az asszony, megelőzve ezzel a banális beszólogatásokat.
|
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
|
Kakasi Gabriella Bűbájtan terem – Patrónusbűbáj kurzus Az ajtó kicsapódik és a tanerő beinvitál minket a terembe. Lassú léptekkel sétálok be. Van, akit magam elé engedek, mert nem szeretek elsőként belépni. Majd ezután helyet foglalok az első padban, hogy jól láthassak mindent és nehogy valamiről lemaradjak. A tanárnő végigsétál köztünk, majd pálcájából egy páva patrónusa tűnik fel, ami egészen elképesztő és kecses mozdulatokkal emeli fel farktollait előttünk. Én is szeretnék egy ennyire tökéletes patrónust megidézni, de remélem, hogy nem páva lesz a patrónusállatom, mert szerintem nem illene hozzám. A feltett kérdésen töprengek egy kicsit, mert először azt a választ adnám, hogy patrónus, de ezek szerint nem ezt kell mondani. Viszont semmi nem jut eszembe ezen kívül, egyszerűen nem tudom, hogy mi lehet a helyes válasz. Felnézek a tanárnőre, várva tőle a megoldást, majd körbenézek a többieken, hátha valaki tudja, hogy mit kell mondani. Ha jól sejtem nem a páva a helyes megoldás, mert az túl nyilvánvaló lenne. 3 + 1 (relevancia)
|
|
|
|
|
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc
I. - A Varázsló
RPG hsz: 303
Összes hsz: 367
|
Layla
- Egy évvel ezelőtt -Sokkal könnyebb volt letennie a hoppanálási vizsgáját, ahol amputoportálhatott volna, mint most kezelni ezt a helyzetet. Őszintén gondolkodik, hogy felhívja Layla anyját, hogy átjöjjön, de mindez szépen lassan lecsitul benne körülbelül mikorra Layla megtalálja a hangját újból. Felül törökülésbe, közben a pólóját is visszahúzza magára, de végig szembefordulva marad a lánnyal.
Már nyitná a száját, hogy megnyugtassa a maga béna, esetlen, őszinte módján, de elég hamar a torkára forr mindenfajta próbálkozás. Mert Layla végre beszél, végre hajlandó elmondani, mitől rándult össze néha, ha úgy ért hozzá, ahogy nem kellett volna, vagy miért kapott a múltkor is ugyanilyen heves sírógörcsöt, vagy hogy néha miért feszül be indokolatlanul, miért sikoltozik időről időre álmában. Hirtelen minden elég kristálytisztán kiterül elé, mintha Layla bedobta volna a lapjait, csak épp erre az eredményre félig-meddig volt csak felkészülve. Hazudna, ha azt állítaná, bele sem gondolt, mert Michelle felhívta rá a figyelmét: valószínűleg nem te vagy az oka, akár lehetett más is előtted, aki tönkretette őt.
Meg sem próbálja megakadályozni, hogy a lány felpattanjon és kirohanjon a mosdóba. Lassú, gépies mozdulatokkal követi, meghagyja neki azt a kegyes illúziót, hogy egyedül van odabent és a négy fal diszkréciója mellett adhatja ki a lelkét is a porcelánnak. Türelmes, más választása nagyon nincs, közben pedig próbálja feldolgozni a kapott információt. Túl korai még bármiféle dühöt éreznie; a sajnálat és az elborzadás, hogy ez megtörténhetett a barátnőjével sokkal hangsúlyosabbak az agyában.
Halkan tárja ki az ajtót, nem is zárja vissza, csak letelepszik a földre Layla mellé, és ha hagyják, magához húzza, hogy takaró helyett nyújtson támaszt neki.
- Sírd ki magad. Nem lesz semmi baj, sírd csak ki magad. - Nagyon kiszámítható, megnyugtatónak szánt, ismerős mozdulatokkal simogatja a lány haját, a másik keze Layla köré fonódik. Egész addig úgysem fogja ezt abbahagyni, amíg maga Layla nem kéri, ha pedig alábbhagyott a sírás, végre a két keze közé foghatja a mostanra esélyesen felpöffedt arcot.
- Jobb? - Legalább a stressz egy része hátha távozott.
|
|
|
|
|
Lónyay R. Hargita
Bogolyfalvi lakos, Illúziómágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár
Gitta | Dzsidzsi
RPG hsz: 155
Összes hsz: 183
|
- Ühm... köszönöm - válaszolom neki, egyszerre értve arra is, hogy elmondta ezt, de a virágokra is. Még mindig zavartan igazgatom a hajam, ugyanazt az egy tincset. Igyekszem kicsit visszafogni a mosolyom, beharapva a szám szélét, mielőtt fülig szaladna. Valahogy nem igazán érzem helyénvalónak, vagy nem is tudom, hogy lehetne ezt mondani. A végén még azt gondolná, nem vagyok normális. Pedig ennek most nagyon örülök, hogy azt a csokrot is tőle kaptam. Legszívesebben most megcsókolnám, de emlékeztetnem kell magam, hogy ez nem egy romantikus regény, hanem a valóság. Megrázom a fejem kicsit, amikor bűntudatot emleget, és kicsit nézegetem még a cipőm orrát, amíg sikerül mindezt helyre tenni magamban, amennyire a rendelkezésemre álló idő engedi. Felpillantok azért futólag, de már nem látom a szemét a napszemüveg mögött. Fejemet oldalra döntve nézek fel aztán ismét, miközben a sarkamról lábujjhegyre ereszkedem, aztán vissza a sarkamra újra. Még mindig az ajkamba harapva pislogok rá. Ez most kicsit úgy hangzik a fülemnek, mintha ő is csak az alkalmat keresné, sőt, nem is azt, hanem még inkább az indokot hozzá, hogy milyen oknál fogva tölthetünk még több időt együtt. Nem mondom, az én agyam is elkalandozott már párszor ebbe az irányba. - Annak biztos örülne még a tulaj is, én meg annak is, ha csak úgy, minden ok nélkül találkozunk - válaszolom neki, a szám meg magától görbül mosolyra. Elveszem a virágot, aztán ismét lábujjhegyre érkezve most nem huppanok vissza a sarkamra, inkább szabad kezemet a vállára téve, hogy mégiscsak legyen kapaszkodóm, nyújtózom kicsit és rövid, puha csókot nyomok a szájára. Mennyi mesélnivalóm lesz ma Beccának.
|
|
|
|
|
Illés Karina Gréta
Házvezető Levita, Tanár, Minisztériumi dolgozó
Miss "csak gyakorlatba ültetem"
RPG hsz: 50
Összes hsz: 74
|
Lilla
- Május - - Nagyon szép, jól tetted! - Mondtam én, hogy ez a lány tud, ha akar, és csak az elcsábulás tudná meggátolni az ésszerű döntések meghozatalában. Milyen jól tette, hogy még idejében számot vetett a helyzetével és döntést hozott! Jó, persze később tudjuk lemérni a döntéseink helyességét, de ha minden tényleg így történt, ahogy előadja, nagyon büszke vagyok rá!
- Ugye? Vendégül kell lásson kilenc emeletet és a pincét. Szükség volt a térre. - És még így is egy merő labirintus ez a hely. Kiliánnal már eltévedtünk itt egyszer-kétszer, de egyik kalandozásunk sem tartott vagy tíz percnél tovább. Még biztos nem láttuk a minisztérium rejtett zugait, pedig...
... itt volna az ideje, hogy megszökjek és eltévedjek, mielőtt ezek ketten még jobban egymásra találnak, ugyanis Ferenc harsogó nevetéssel jutalmazza Lilla még borzasztóbb viccét. Lehet, véletlen olyan arcot vágok, mint akit orrba ütöttek, de ezek ketten kriminálisak. Lehet, rosszul tettem, hogy elkísértem Lillát, de ahelyett, hogy ennek hangot is adnék, inkább csak megrázom a fejem egy elnéző félmosollyal, hogy hagyja csak. Ferenc elemében van legalább, jár a keze, miközben a szája is, elkéri Kamilla pálcáját átnézésre, mivel ez a protokoll.
- Jól van, érted a viccet, ez nagyon fontos! Enélkül az emberek savanyú citromnak néznének ám. És azt tudod, melyik állatnak a legjobb a kedve? Na! Hát persze, hogy a juhé, hahaha! - Na jó, na jó, ez már elég lesz, ideje Ferencnek is tovább vizsgálódnia, mert most pont úgy nézek rá, hogy értsen belőle.
- Ne nézz ilyen csúnyán Karinácska, nem tesz jót az arcodnak. -
- Jajj Ferenc, hidd el, a késés sem tesz jót nekünk. Hogy állsz azzal az űrlappal? -
- De türelmetlen vagy már korán reggel-
- Délelőtt kilenc van, kedvesem. -
- Na akkor pont annyi. Tessék, Kamillácska, írjad csak alá ott a pontozott részen, ha stimmel minden adatod. Úgy ni. - Odarakja az összesítő pergament Lilla elé, rajta a lány alapadataival, látogatásának céljával, a pálcája adataival, és mellette ott egy látogatóknak fenntartott azonosító kártya, nyakba akaszthatós. Ha Lilla tényleg mindent átnézett és aláfirkantotta, mehetünk is. Ferenc ugyan sajnálkozik, végre megtalálná a társát a viccekben, de lesz még alkalmuk együtt kávézni, nem féltem ettől a diákom.
- Nem gondoltam volna, hogy dad joke-szakértő vagy. - Hát lehet, a fél szemöldököm valahol a homlokom közepén van már a meglepettségtől? Nem kizárt, ahogy az sem, hogy beszállunk a liftbe, és irány a Varázshasználati Főosztály, azon belül is Anitáék részlege.
|
|
|
|
|
Layla Robillard
Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi
RPG hsz: 159
Összes hsz: 190
|
Lafayette
Franciaország | Robillard-Saint-Venant lak | egy évvel korábbanTeste néha meg-megremeg, hiszen jelen pillanatban nem csak lelki, de fizikai terhelést is kapott. Ahogy ott ül összerogyva a földön, borzasztóan kicsinek és esetlennek tűnik, mintha nem is az a Layla lenne, akit mindenki ismer. Valószínűleg tényleg nem az, hirtelen megint azon az éjszakán találja magát, amikor menekült és végül betért a hálókörletbe, önmaga árnyékaként. Most is épp ugyanolyan, éppenséggel megtanulta kezelni.
Amikor Lafi leül mellé, nem tiltakozik, bár undorodik saját magától és nem esik nehezére meggyőznie magát, hogy a levitás is ugyanezt érzi. Mégis ki szeretne egy ilyen csődtömeget? Most, hogy ezt megtudta, biztosan nem akar majd tőle semmit, elvégre egy másik férfi nem egyszerűen elvett tőle mindent, de mindenét bemocskolta. A könnyei ugyan apadnak, s az epe sem mozdul újra, érzi, hogy nem bírja elvilseni a testét. A fiú hogy lehet hozzá ilyen kedves? Miért nem ment el, miért maradt itt? Hát már tudja, hogy csak egy törött porcelánja van, miért akarná megragasztani? Az is lehet, hogy már rég nem lehet.
- Miért maradtál velem? - szája elé emeli kezét, hogy hányástól bűzlő leheletét ne érezze a fiú, ettől viszont szavai lesznek valamelyest torzak. Nem húzódik el, mert arra egészen egyszerűen képtelen, túlságosan vágyik Lafayette karjaiba. - Miért nem undorodsz tőlem? Borzalmas vagyok.
|
|
|
|
|
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc
I. - A Varázsló
RPG hsz: 303
Összes hsz: 367
|
Layla
- Egy évvel ezelőtt -Valószínűleg többet és jobban kellene tegyen, mint amire most futja, és reméli, idővel fejlődik e téren, most viszont csak arra akar koncentrálni, hogy lenyugtassa Laylát. Ez úgy tűnik, idővel sikerül, mert lassacskán megnyugszik a szívszerelme a beszédképes szintig. Csak marhára nem olyasmi csúszik ki a száján, hogy "Igen, jobb", vagy "Nem, borzalmasan érzem magam.", hanem képes a világ idegőrlő dolgainak egyikét megkérdezni. Majd pont itt fogja hagyni, HOGYNE!
- Elnézést, de nekem aztán senki meg nem mondhatja meg, hogy undorodnom kell tőled vagy itt hagyni, még te sem. Maradok, és veled, ez kőbe van vésve. - Szinte sértetten húzza fel az orrát, de érzik, hogy többnyire humor cseng a vonal túlvégén, hogy oldja a feszültség egy csekélyke részét.
- Nem vagy borzalmas, sosem voltál. Sem undorító, sem elhagynivaló nem lettél ettől, ehhez jó lesz hozzászoknod, mert nem vakarsz le olyan könnyen magadról. Három évig próbáltam rád akaszkodni, és két éve hozzád tapadtam, hülye leszek ezt megszakítani. - Teljesen komolyan gondolja. Nem a semmiért feccölt ennyi időt ebbe a kapcsolatba; borzasztóan egyszerű lélek, mert Layla jött, nekiment, és ezzel berúgta az ajtót nála és végül bent is maradt.
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy nem akarlak itthagyni? Felkoncolni azt az állatot igen. Kitaposni a belét a helyéről, igen. Ha azt kérnéd, hogy töröljük ki a fejedből, ami történt, azt is megérteném. Ez az egész egy megbocsáthatatlan bűn ellened. - A megkeményedő arckifejezése ékesen bizonyítja, mennyire fékezi magát. Ha helyben lenne az illető, rommá tudná verni, az adrenalin egy nagyon hasznos dolog két jó ököllel és dühvel párosulva, de nincs senki, akit megverhet, viszont van egy teljesen kimerült, szétesett lány, akit összekanalazhat.
- Mit szólsz ahhoz, ha lezuhanyzol? Én addig csinálok neked egy teát és a többit kitaláljuk? - De ezt az egészet egyelőre jobb hagyni leülepedni, aztán elővenni mondjuk reggel, vagy másnap, vagy harmadnap. Beszélnie kell Michelle-lel, ez már biztos.
|
|
|
|
|
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák
the girl next door
RPG hsz: 273
Összes hsz: 312
|
újmunka | denagyezahely | elsőnapAkkor is jól esik, ha én tisztában vagyok vele, hogy annak a beszélgetésnek így kellett volna zajlanak. Nem, nem így zajlott, és akkor azt hittem, azt legalább annyira jól teszem. Most érzem csak, hogy marhára nem tettem jól.
- El fogok tévedni. Nagyon sokszor elfogok - nyikkanok vékony hangony és magam elé pislogok. Nem tudom palástolni a megszeppentségem, hiába szeretném annyira.
Ferenc valamit segít azonban, Karina feje meg külön megér egy misét. Oké, ezzel én tényleg nem dicsekszem, de még a juhos poénon is nevetek, míg a pálcám nyújtom. A nőre nézek, csak hogy megbizonyosodjak róla, ez teljesen rendben van, és nem most láttam utoljára. Mármint a pálcám.
Genetika, hogy kicsit tovább időzök a papír szemre vételével, mielőtt még aláírnám. Ahogy megtanultam olvasni, megtanultam azt is, hogy mindent el kell. Még az apró betűket is.
Elbúcsúzok a férfitől, hogy aztán a lifthez menjünk.
- A nagyapám. Iszonyú fárasztó ember - forgatom meg a szemem, mint egy magyarázatot adva, de nem tudok rá haragudni. Azt sajnálom, hogy apuból kiveszett.
|
|
|
|
|
Layla Robillard
Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi
RPG hsz: 159
Összes hsz: 190
|
Lafayette
Franciaország | Robillard-Saint-Venant lak | egy évvel korábbanEgy apró, kesernyés görbére húzódnak ajkai: olyan ez, mint amikor az ember szeretne mosolyogni, de közben szétszaggatják a fájdalmas érzései. Nem tudná megmondani, miért érzi mégis azt, hogy megkövült tagjai olvadni kezdenek. Ahogy hallja Lafayette szavait, újra könnyek szöknek a szemébe: hát mégsem olyan rémes ember? Talán mégis van esélye arra, hogy szeressék?
Odabújik a levitáshoz és arcát a nyak tövébe temeti, hogy beszívhassa kellemes illatát. Bal keze úgy kapaszkodik a fiú pólójába, ahogy azt ő maga teszi kettejük kapcsolatába. Nem akarja elengedni és nem akarja, hogy ocsmánynak, szörnynek lássa a másik. - Gondoltam rá, hogy el akarom felejteni, de... nem tudnék úgy továbbmenni, hogy az életem egy része homályos. Ahhoz viszont túlságosan gyenge vagyok, hogy megoldjam, nem vagyok rá képes - szipog egyet, de már nem sír. Hagyja, hogy baba módjára ringassák, beburkolózik az ölelésbe és engedi, hogy a biztonság óvó közege bekebelezze. Talán csak erre van szüksége.
- Megpróbálom összeszedni magam - egy aprót bólint és eltolja magától Lafit, hogy felkeljen. Hagyja a fiút is ugyanígy tenni, de mielőtt az kiléphetne az ajtón, a kezéért nyúl és finom ujjaival elkapja a csuklóját. - Nagyon szeretlek. És köszönöm, hogy velem maradsz.
|
|
|
|
|
Hollósi Szófia
Diák Levita (H), Edictum szerkesztő, Ötödikes diák
Szoff
RPG hsz: 63
Összes hsz: 133
|
Kornél
Tulipántündér vagyok, less meg!Való igaz, hogy Szofi mindennapjai, és családról alkotott elképzelései messze távolmaradnak Kornél valóságától. Nem érzékeli, mik azok a mondatok, amiket nem kellene kiejteni a száján, nem tudja, mi az, amit nem lenne szabad érvként felhozni, és úgy gondolja, ha engedi, hogy minden érzés szabadon átfolyjon rajta, olyan nagyot nem hibázhat. Téved. Ijedten ülepszik le benne a fiú szavai mögött sejlő lemondás, csalódás, a veszteség, mígnem Szofiban csak és csak visszhangzik, hogy ennek nem így kellene történnie. - Kornél - szól a hátához, de a megszólítás nem készteti megtorpanásra a fiút. - Kornél, várj már, kérlek! - és ezúttal ő az, aki a másik keze után nyúl. - Nem értelek - tör fel belőle a következő őszinteségi roham. - Nem értelek, de szeretnélek megérteni. Nem szeretnélek bántani. Kérlek ne haragudj. Össze vagyok zavarodva, és hülyeséget mondok hülyeség után, de - kényszeredetten próbálja mosolyra húzni száját, de hamisnak tetszik - de én is Hollósi vagyok vagy mi, és az tudjuk, hogy ebből a szempontból komoly hátrány. - Tekintete esdeklően keresi a fiúét, akit, ha nem áll meg, hát pár futólépéssel megelőz. - Kérlek, kérlek! Tudom, hogy - lesüti a szemét - megbántottalak, hogy nem értek mindent, ami a szavaid mögött van, ennek ellenére úgy teszek, mintha mindent tudnék, és feltételezek, és túlgondolom a dolgokat, de nem szeretném hogy így legyen.Kinyitja, majd bezárja száját, végetvetve ezzel a hadarásnak. Úgy érzi, mintha maratont futna egy krumpliszsákban, ahol senki sem árulta el, merre van a célegyenes. - Tudnál adni magunkna- nekem még egy esélyt, hogy megbeszéljük ezt rendesen? Nyugodt körülmények között. Higgadtan. Felnőttesen? - az utolsó szót már csak motyogva teszi hozzá, míg feje előrebiccen, tincsei némán suhannak arca elé. Belehasít a félelem arra a gondolatra, hogy fogalma sincs, mit fog tenni, ha erre a fiú nemet mond... és gyomra méginkább összeszűkül, ahogy egy hang odabent azt súgja, hogy ha így történne, nem is biztos, hogy tudná őt hibáztatni.
|
|
|
|
|
Hollósi Szófia
Diák Levita (H), Edictum szerkesztő, Ötödikes diák
Szoff
RPG hsz: 63
Összes hsz: 133
|
Patrónus(s)ok(k)
Szofi azt hitte, nem bír gyenge idegzettel, de Szofi tévedett. Pennája remegő foltot hagy a pergamenen, ahogy a tekercs sarkába mázolt bagolymotívum a hirtelen kivágódó ajtó hatására pacává transzformálódik. A lány ajka lebiggyen egy pillanatra, ahogy a mozgás irányába fordul, tincsei pedig kecsesen követik, de aztán rögtön meg is feledkezik firkálmányáról - úgyis csak az időt töltötte el vele, nem sajnálja. Ellöki magát az ablakpárkánytól, aminek támaszkodva eddig várt, az elmaszatolódott foltot óvatosan, fehér ingétől eltartva, magához veszi földről cókmókját, és besorjázik a terembe, hogy lehuppanhasson egy remélhetőleg napos padba. Ah, tavasz, tavasz de szép is, hogy végre itt vagy!
- Jó napot Tanárnő! - csatlakozik a köszöntésekhez, izgatottan fészkelődve helyén. Tekintete gondosan követi a pálcamozdulatot, és szinte érzi, ahogy pálcája fészkelődni kezd bőréhez szíjazva... De biztosan csak képzeli, ez nem lenne rá jellemző. - Egy inkarnálódott patrónust? - dobja be első gondolatát a közösbe, bízva abban, hogy még ha nem is ez a jó válasz, bátrabban mer majd megszólalni az, aki esetleg tudja, mit vár tőlük Kakasi néni. Elvégre a rossz válasz is válasz, azért van itt, hogy tanuljon, úgyhogy nem szégyelli esetleges tévedéseit.3 + 1 (relevancia)
|
|
|
|
|
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc
I. - A Varázsló
RPG hsz: 303
Összes hsz: 367
|
Layla
- Egy évvel ezelőtt -Akkor sem szólhatna egy szót sem Laylának, ha teljes törlést akarna nyomni az eseménynek, mivel ez csakis és kizárólag Layla döntése lehet, senki másé. Együtt élni olyan emlékekkel, amiktől fizikailag rosszul van az ember, és időről időre megkísértik álmában, vagy ébrenlétében, nem csekélység; semmiképp sem tartja gyávaságnak, ha inkább kikukázzák az ilyen emlékeket. De a barátnője inkább megtartotta, csak megbirkózni nem tud velük; szintén egy érthető dolog, bár ezt inkább a lány bátorságának akarja elkönyvelni, hogy inkább megtartotta, mint eldobta.
- Akkor innentől megtanulhatsz támaszkodni rám, jó? - Tény, hogy még nem igazán felnőtt, azaz de, jogilag, mentálisan is sok területen. Az életbeli tapasztalatok hiányoznak a tárházából, az iskola steril környezetén kívüli tapasztalások, de ezekbe hamar bele fog jönni, és akkor tényleg megbízható támasz válik belőle.
Layla után ő is feltápászkodik a járólapról, s már menne, mikor visszatartják.
- Én is szeretlek. - Az, hogy Laylával marad, alap, sőt, ha őszinte akar lenni, reméli, ez a jövőben még szorosabbá válik majd, nem csak barátnő szintig jut vele. Még nyom egy puszit a kézfejre, aztán magára hagyja, hadd zuhanyozzon le, ő pedig kimegy tényleg elkészíteni azt a teát, ami már fél éve ott áll a polcukon és állítólag olyan kurva jó az alvászavarra. Sosem nyúlt hozzá, jól alszik.
|
|
|
|
|
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc
I. - A Varázsló
RPG hsz: 303
Összes hsz: 367
|
Patrónus OKJ
- Mindenkivel nyájba verődve -- Kitekeri a nyakad, ha meglát így. - A padon kornyadozó, táskáját ölelő Markovits Balázs egy külön jelenség, komolyan. Az sem kérdés, hogy vibe-ol a gyerekkel, de hogy Kakasi elevenen meg fogja enni, az hétszentség, így mielőtt a sétabot kopogása felhangzana a túloldalról, felhúzza Bazsit a gallérjánál fogva ülő pozícióba, akármennyire félkómás is.
Aztán bamm, megérkezik a főszereplő is, maga a professzorasszony- úgy vágja ki a terem ajtaját, hogy ettől a padtársa is fel kellene ébredjen végre a saját érdekében.
- 'napot Tanárnő! - Kezdődik, apa kezdődik! Naná hogy, főleg a pávát látván elindul benne is a lelkesedés, hogy belevágtak, csinálják... és Szofi máris behúzhatja az első jó választ, mert ha nem a sima "patrónus" a felelet... Végül is lehet még bővíteni a feleleteket.
- Defenzív varázslat? És valamennyire a saját lelkünk kivetülése, ha azt vesszük, hogy olyan formát vesz fel, ami legközelebb áll hozzánk. - Azt inkább visszanyeli, hogy a páva elég sokat elmond Kakasiról ezek szerint, már akinek nem esett volna le a stílusából, miféle ember lehet a tanárnő. A tollas kabátok is elég ordítóak. 3 + 2 (helyes válasz) + 1 (relevancia)
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1477
Összes hsz: 1792
|
Theodore Ajkát összeszorította a bizonyosság hallatán. Talán ezért fájhatott annyira Theo-nak ez, mert ő és nem Zalán találta a nyomot. Gondolataiba merült volna újfent, de kiszúrta szeme sarkából, mit csinál a másik. Idegesen kapott a rellonos csuklója után, hogy abbahagyja a föld túrásátt pálcájával.
- Azért ne akard kikaparni a helyéről, könyörgöm! - szólt rá rémülten, noha így, hogy kimondta, nem tudta tagadni maga előtt, hogyha tudná, hogy számára fontos dolgot találnának odalent, ő volna az első, aki elkezdene ásni.
Meglepetten pislogott, mert a szorítása alatt Theo keze azonnal elernyedt. Aztán közölte, miféle felfedezés okán.
- Szuper, tudunk majd kacsázni velük a tócsákban. Menjünk inkább.
|
|
|
|
|
Markovits Balázs
Diák Rellon (H), Ötödikes diák
Markovits 2.1 | Bazsarózsa | Bazsola
RPG hsz: 135
Összes hsz: 136
|
Patrónus gyakiHagyján, hogy majdnem elalszik a folyosón, de mikor Lafayette felkelti, még meg is szédül. A teremben szándékozik folytatni ezt a tevékenységet, és egyelőre az sem zavarná, ha Kakasi maga ébresztgetné. Bár az ébredés ijesztő lenne, de el tudja fogadni - ám nincs erre lehetősége, mert Kakasi úgy robban be, mint vulkán a falura.
- NEM ALUDTAM! - pattan fel helyéről, majd húzza össze szemeit, ahogy a patrónus vágódik ki szemei elé. Válaszolna, de a levitás lány megelőzi, megint megtenné, de Lafi már folytatja. Vállát vonja meg, hogy ő akkor ennyi volt, nem fog küzdeni. A padra vetett táskáját húzza magához közelebb és fekteti rá állát. 3
|
|
|
|
|
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 314
Összes hsz: 409
|
➡Szofi⬅
⤷ look a like / egy éjjelen át veled szaladnékHallom, ahogy utánam szól, de eszem ágában sincs megállni. Eleget hallottam ahhoz, hogy tudjam, teljesen mást várunk a másiktól. Ez már az eleje óta halálra volt ítélve ezek szerint, mert aligha jutnánk dűlőre azzal, amit a másik akar. És bár egyszerűnek tűnik, hogy mindketten a másikat akarjuk, mégsem az, mert... mert egyszerűen nem. Mert túlságosan könnyű lenne, ha minden úgy menne, ahogy szeretnénk és elképzeltük. Hogy mondjuk a lány, akire évek óta csorgatom a nyálam, nem lemond rólam, hanem egymás karjaiba borulva nevetünk, mint az elcsépelt írásokban.
Megállok, mikor elém kerül, de lehetőségeimhez mérten kerülöm a szemkontaktust.
Elmosolyodom a Hollósis résznél, mert tényleg hátrányból indulnak ilyen szempontból, de hamar leolvad a mosolyom. Hajamba túrok, kezemet azonban nem húzom el Szofiéból.
- Úgy véled, hogyha eddig nem sikerült, majd később, szünet után esetleg, hirtelen csodával határos módon felnőttekként tudjuk megbeszélni majd mindezt? - megcsóválom fejemet. - Nem vagyok biztos abban, hogy sikerülne. Főleg nem nekünk, indulj csak ki az előzőekből - vállaimat vonom meg. - De ez nem baj. Megpróbáltuk. És van egy olyan érzésem, hogy nem tudnál megérteni, Szofi. Igazán értékelem, hogy megpróbálnád, de nem ugyanolyan az életünk, aranyvérűség ide vagy oda - szomorkásan mosolyodom el, vállamat vonom meg.
- Tényleg visszakísérlek, ideje lenne már.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 296
Összes hsz: 377
|
Jankovits#donotlook
Figyelem! A következőkben szexuális jellegű tartalom olvasható,
ha nem vagy kíváncsi ilyesmire, ne olvass tovább!
Tovább >>
Bevallom, türelmetlenségemben nem csak a sietség, és abbéli meggyőződésem van, hogy ha hagynék időt magunknak átgondolni, mit csinálunk, talán meggondolnánk magunkat, hanem jelentős mértékű vágyódás is. Szükségleteim nekem is vannak, és bár meggyőződésem, hogy akadtam már össze mással is az elmúlt időszakban, valahogy nem tudom felidézni.
Így hát rávetem magam a főnökre, aki nem nagyon próbál ellenkezni. Azt hiszem, már korábban feltűnt volna, ha ellenére lenne a közeledésem, szóval nincsenek illúzióim. Ujjai a hajamba siklanak, én pedig felkapaszkodom a nyakába, és át is vetem lábaim dereka körül, miközben cipőim a földön koppannak. Így belecsimpaszkodva hagyom, hogy vakon vigyen magával hátra, a dolgozók részére kialakított pihenő felé, ahol emlékeim szerint egy kanapé is van. Megakadunk közben egy-egy székben, és asztalban is, tulajdonképpen azt se bánnám, ha tányér helyett én kerülnék fel teríték gyanánt az egyikre.
Közben egy pillanatra sem szakadok le ajkairól, olyan vadul csókolom, hogy közben jóformán fújtatva kell orromon venni a levegőt, hogy elég oxigénhez jussak. De aztán csak be kell iktatni egy röpke pihenőt, mielőtt célhoz érnénk, mert bár a kabátját elhagytuk korábban, van még mitől megfosztanom felsőtestét. Lemászok róla, sietve lerángatom, ami kezeim és bőre közé férkőzhet, majd újból közel lépek hozzá egy csókért, ujjaim pedig már övénél matatnak.
|
|
|
|
|
