Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mondjuk ha kell, ő nagyon szívesen kirobbantja az ajtót, és ami azt illeti, amikor az előszobában találkozik a ténnyel, hogy az zárva van, tényleg megfordul a fejében az opció.
- El innen, mert teljesen nyilvánvaló, hogy abszolút felesleges tőled várni bármit is. - Vágja vissza, csak úgy indulatosan lökve oda a szavakat Damiannak. Rápróbál a kilincsre, de az zárva van. Vajon az egyszerű alohomora működne-e? Vagy tényleg próbálkozzon valami olyan megoldással, ami kifordítja az ajtólapot a keretéből. Aztán az utolsó mondatra haragvóan visszafordul a Flaviu felé.
- Senki sincs ellenem? SENKI SINCS ELLENEM? Igen, jól mondtad, háromezer kibaszott kilóméterre vagyok otthontól, egy iskolában és faluban, ahol senkit sem ismerek, de ahol már észrevettem, hogy mindenki beszél mindenkiről, mert mindenki unatkozik! És ennek tetejében mostmár szánakozó vagy ítélkező tekintetektől kell tartanom, mert ki tudja, hogy mikor jár el Kamilla szája. Sőt nem csak az iskolában, de a távoli rokonság is már azt kérdezgeti, hogy találkoztam-e már a barátnőddel. A leendő vőlegényem meg azt mondja, hogy nem nagy dolog, well, NEKED nem nagy dolog, mert nem NEKED kell az iskolai folyosókon járkálni és nem NEKED kell ezt a közbeszédet elszenvedni. És abban a pillanatban, hogy kijelentetted, hogy nem fogsz tenni semmit, mert nincsen semmilyen helyzet, abban a pillanatban az ellenségemmé váltál Flaviu. Nincs miről beszélni. Nyisd ki az ajtót vagy én nyitom ki, de az pénzedbe fog kerülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy Charon elindul a kijárat felé, ő is kilép a kanapé mögül és megtartva az eddigi távolságukat követi; így, amikor az ajtó nem enged utat a lánynak, ő is megáll nagyjából az előszoba és a nappali határvonalán.
   -  Én NEM azt mondtam, hogy nem teszek semmit, hanem AZT, hogy túlreagálod, ami történt. Igenis Adélra fogom borítani a kurva asztalt, hogy honnan vette és milyen okon terjeszti ezeket a baromságokat, de egyébként mit vársz tőlem, mit csináljak? Vezekeljek? Azért mondom, hogy nincs semmilyen helyzet, te hígagyú kis pondró, mert TÉNYLEG nincs, és ha gondolkodtál volna azelőtt, hogy idejössz tányérokat törni, akkor te is rájöttél volna. Ülj be a könyvtárba vagy a nagyterembe vagy bárhová és nézz körül: senkit sem érdekel az eljegyzésed, sőt, ha te nem tapétáztad ki vele a hálókörleted, akkor a kastélyban senki nem is tud róla. Ha pedig már itt tartunk, olyannak a szavát veszed készpénznek, aki éveken át ugyanabban a kastélyban csalta a férjét teljesen nyíltan, akit úgy kellett elrángatni Franciaországból, mert akkora kurva volt, és akinek a gyereke még csak nem is hasonlít az állítólagos apjára. Remek értékítélet tőled, Charon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Teljesen elhűl Adél leírására, de nem azért, mert hirtelen megsajnálná a nőt vagy mert felháborodik azon, miért beszél így Damian róla, hanem...
- Beszéljünk értékítéletről akkor, ki is szorgalmazta azt a találkozást? JA, HOGY TE VOLTÁL! Ha az én értékítéletem remek, vajon kinek a javaslatán alapult?! - Komolyan összeültette egy ilyen emberrel? Hogy majd Adél, ilyen háttérrel mutassa be neki a falut meg az itteni közösséget? És aztán még van elég vastag bőr az arcán, az ő értékítéletére megjegyzést tenni!
- És a 'hígagyú kis pondró' kommentárod tökéletes zárógondolat. Nincs eljegyzés. We are fucking done. Nincs az az isten, hogy hozzádmenjek és ezt hallgassam tovább. Előbb török porrá minden csontot a kezemben, minthogy aláírjak bármit, vagy tépem ki a saját nyelvem, hogy elismerjek bármit.
Mivel Damian nem reagált arra, hogy ajtót nyisson, előveszi a pálcáját, és először egy indulatos Alohomorával próbálkozik az ajtó zárjára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Na persze, Theodore Ebony, mint a társaság közepe, minden figyelem és csodálat tárgya. Nevetnem kell, és most már kezd aggasztani, mennyire normálisan és nem rosszul, megkockáztatom, jól érzem magam a társaságában. Még a végén megneszelik a manók és elterjesztik, hogy barátok vagyunk.
Mégis, valahogy hiába hat teljesen komolyan vehetetlenül amit mond, elgondolkoztat és miközben rendezni próbálom arcizmaimat, tekintetemmel az arcát fürkészem. Ha nem lennék ilyen kurva fáradt, biztos észre is venném, mi nem stimmel, de most egyszerűen képtelen vagyok rá.
- Szóval ezt is megtudtuk. Nem inferus vagy, hanem mumus. - Elvégre senki se tudja, hogy néz ki, ha nem néznek épp rá egyre, akár semmilyen is lehet, épp, ahogy Theony jellemezte most önmagát.
Szerencsére én is számhoz emelem a csészémet, mielőtt még olyan meggondolatlanság csúszna ki rajta, mint mondjuk, hogy "ezek szerint félek a magas, jóképű srácoktól". Ugyan viccnek szánnám, de persze magamból csinálnék csak bolondot.
Hajam elpakolását követően bágyadtan bólintok egyet, és széttárom a karom.
- Csak akkor, ha senkinek tekinted magad. Hiszen épp figyelsz, nem? - Úgy hangzom, mint valami levitás, meg is borzongok kissé. - Azt hiszem, a tettetés egyik sarkalatos pontja, hogy jól nézzek ki. De te már úgyis tudod, hogy gyönyörű vagyok, szóval kicsit felfüggeszthetem.
Baromira humoromnál vagyok, ha fáradt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Segíteni akartam, te igazán szerencsétlen, hogy legalább megismerj valakit a környéken, azt már honnan kellett volna tudnom, hogy hátba támad, te pedig felzabálod az összes hazugságát, mint egy disznó?
Esze ágában sincs kinyitni az ajtót, és ugyan egy pillanatra lefagy, amikor Charon pálcát húz elő, abban biztos, hogy a mezei zárnyitás nem fog működni. Szerencséjére elég fényes aranykanállal a szájában született hozzá, hogy nála tapasztaltabb mágusok gondoskodjanak a biztonságáról.
   -  Ezeket nem te döntöd el, Charon. Vergődhetsz, ha szeretnél, azt senki sem tiltja meg, de ha így szeretnél játszani innentől kezdve tőlem se számíts megértésre. És tedd le azt a kurva pálcát, mert kiengedlek, ha lehiggadtál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy Damianra néz, egyvalami egész egyértelmű. Hogy akárhonnan is, de ezt a "játékot" viszont ismeri. Ezt az erőfitogtatást - már csak azért is, mert ilyet Rosierrel is elégszer játszottak már el oda-vissza. Ez a dominanciaharc, hogy kinek van hatalma a másik fölött. Pont ezért Charon egyszerre gyakorlott és egyszerre könyörtelen sarokba szorított kisállat. Ha remeg is, azt legfeljebb a dühtől teszi.
- Nem. Nincs semmi jogod az akaratom ellenére bezárva tartani, és a személyes szabadságom sem most, sem a jövőben nem fog a te ítéletedtől függni.
Ez a "csináld ezt, csináld azt, MAJD ÉN eldöntöm" attitűd átlöki azon a thresholdon, amivel a végső, igazából rá egész jellemző döntést meghozza. Mégpedig, hogy a pálcáját lendítve egy olyan erejű hirtelen mágikus burst nyomást küld az ajtólapra, hogy az azt tartó ajtópántok tartása meglazul, a nyílászáró pedig szomorúan kifordul a helyéről.
Ő megmondta. Vagy kiengedik, vagy kiengedi magát. A kifordult ajtó forgácsai fölött átlépve kisétál a folyosóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Felér egy arcon köpéssel, és szabályosan rosszul voltam magamtól, amiért erre vetemedtem, de most már sikerült a szükséges rossz magyarázatával megbékíteni önmagamat. Egy elkobzott fülhallgató figyel ugyanis füleimben, a megvetendő mugli vackok egyike, amit bárkinél észreveszek, minimum halálra cikizem az illetőt, de... nincs is de, elcsábultam, basszameg. Hiszen olyan jó, hogy végre nem kell ezt a zsivajt elviselnem.
Úgyse ül túl közel hozzám senki, a hajam takarásában pedig nem kell attól tartanom, hogy kiszúrnák rajtam. Azt se tudom, miféle bandát hallgatok, a lényeg, hogy sokkal kevésbé irritáló, mint a sok eszelős elsős és még nem megkomolyodott felsőbbéves.
Az asztal végében ülök, így a jobbomra egyébként se tudna ülni senki, a másik oldalon meg mintha valami átok ülne, vagy el lenne rejtve a közvetlen figyelem elől, a lényeg, hogy üresen marad, legnagyobb megelégedésemre. Nyugodtan tudok enni, és közben a könyvembe mélyedni. A zene pedig gondoskodik róla, hogy ne is zökkenjek ki.
Egészen addig, míg valaki mégis úgy dönt, hogy mellettem teszi le magát. Megütközve rápillantok, majd gyorsan kikapom a fülemből a műanyag vackokat, és megpróbálom észrevétlenül zsebre vágni.
- Mondtál valamit..? - kérdezem, mert hiába próbáltam volna leolvasni a szájáról, a fordítóbűbáj nem így működik. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy működik igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Van egy alig észrevehető pillanat, amikor már tudja, hogy mire készül a lány. Azonban ekkor már azzal is tisztában van, hogy semmit sem tehet, hogy megállítsa.
Egész testében összerezzen a kezeit pedig reflexből felemeli az éles hangra. A pántok, megadva magukat a felsőbb akaratnak, kiszakadnak a drága madagaszkáti akácia-keretből, az ajtó lapja kivágódik, a szálkás forgács pedig beborítja az emeleti előtér padlószőnyegét.
   -  Jesus fucking christ, Charon, ez egy mugli épület - emeli meg a hangját megütközve és aztán, hogy a lány átlépte a romokat, az ajtóhoz... vagyis annak helyéhez siet. Az emeleten két lakás van csak a folyosó két végéről nyíló bejárattal, és ugyan egyelőre onnan nem kerültek elő a lakók, a robajt biztos benne, hogy több emelet is hallotta. Az pedig percek, ha nem másodpercek kérdése, hogy a személyzet is megérkezzen.
   - Csak hordd el magad innen - vált a hangja sürgetőre. - Most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Zalán karótnyelt feje anélkül is elárulta a véleményét a helyzetéről, hogy akár egy szó is elhagyta volna a száját. Mehetett ő aztán ugatni a házvezetőjének, mintha süket fülekre talált volna. Persze, prefektus. Önként és dalolva. Röhejes gondolat. Ez az egész röhejes.
 Noha Kori abszurd lelkesedéssel fogadta a hírt, Theodore meg lehetőséget látott benne, a levitás nem tudott eltekinteni attól, hogy Szofi most lépett abba a korszakába, ahol már egyel magasabb szinten űzi a tréfáit. Úgy érezte, kompletten hülyére vette őt a kuzinja, mikor a nevében küldött baglyot Illés tanárnőnek.
 Hasonlóan vélekedett arról is, aki mellett már percek óta némán rótta a folyosókat. Meg sem próbálta leplezni, mennyire kényelmetlenül érezte magát a rellonos mellett, de biztos volt abban, hogy ez még mindig jobb, mint megszólalnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A kapcsolatok valóban rengeteget számítanak manapság - vetem oda neki némi irigységgel a hangomban, bár továbbra sem célom, hogy valami olyanért hibáztassam, amiről nem tehet. Ha Bánffy lennék, ugyanígy gondolkodnék. Helyette Ivanich vagyok, egy kárpátaljai varázslócsalád sarja, kvibli apától. A rokonsága viszont segítőkész, és azon a környéken befolyásosnak számít. Ottani mércével. - És mondd, nincsenek összetűzések ezekből a kapcsolatokból? Kívülről olyan, mintha egy csomó rokon versengene a hatalomért, bármi áron - nem sokat tudok az aranyvérű családok működéséről, de amit igen, abból ezt szűrtem le. Itt az alkalom, hogy beszélgetni tudjak egy bennfentessel a valóságról. Lefogadom, hogy tele vannak konfliktusokkal egymás iránt, mert egy halom régimódi elvárásnak kell megfelelniük.
- Hát, van benne valami - eleinte habozok, aztán elpirulva igazat adok neki, amint szemügyre veszem az elbűvölő mosolyát. Zavartan figyelem aztán, ahogy megigazítja leomló hajtincseit, amit nagyon ápoltnak tartok. Szégyenemben megpillantom magam a kirakat üvegének visszatükröződéséből, mert megijedek, hogy túl gázul nézek ki mellette, de annyira talán nem vészes a kontraszt. Lehúzom a kapucnit, megigazítom a sapkát, a belőle kilátszó egy-egy hosszabbra hagyott hajtincset eligazgatom, de amúgy mindent rendben találok a tükörképemmel. Csak az zavar, hogy eltörpülök mellette. Néha olyan képzetem támad, hogy úgy magasodik fölém, mintha be akarna temetni a testével... Furcsa gondolat.
- Öhm, bakker, éppenséggel pont az lenne az egyik tippem. A másik talán a kaméleon, mert van egy repülő kaméleonom még, amit a Levita vezetőségétől kaptam annak idején. Egész jó emberismerő lehetsz - vagyok kénytelen beismerni, nem titkolt döbbentséggel a hangomban. Ezzel most meglepett.
Mialatt az étteremhez sétálunk, még a tudtára adom, hogy örülnék annak a listának, egyébként meg leköt az épületek bámészkodása. Amint végre belépek az ajtón, jólesik végre leöltözni, bele is túrok a hajamba.
- Rendben, áll az alku - nyújtok kezet mosolyogva, hogy megerősítsük az ajánlatot. - Még nem, úgyhogy azt hiszem itt az ideje - vallom be neki lelkesen. Annyit tudok, hogy ott van valami bíróság, meg a Balaton, és biztosan szép hely, mert sok a turista. Majd én is egy leszek közülük.
- Hú, örülök, mert azért nagy rajtam a nyomás, hogy jó helyet mutassak neked - nevetek fel, hogy valamennyire feloldjam a bennem felhalmozódott megfelelni akarásból származó stresszt. - Nem is tudom, néhány évfolyamtársam ajánlotta, aztán jó éttermeket kerestem a belvárosban, és ott is feljött a neve. Viszonylag ismert helynek számít amúgy, nem nehéz rálelni. Hogy boldogulsz amúgy az egyetemmel, szeretsz oda járni? - váltok témát hirtelen, miközben még mindig a rendelésünkre várunk, de hamarosan talán meghozzák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az élet néha bizarr fordulatokat vesz.
Minden bizonnyal jobban tűrné ezt az új, kékbeszabott szerencsétlenséget, ha még mindig ácsingózna a vezetőség dicséretére, sőt, fontolóra venné, hogy jó kapcsolatot alakítson ki. Azonban háta mögött összekulcsolt kezei és könnyed léptei olyan szintű aggresszív érdektelenségről tanúskodnak, amilyet csak kiábrándult tinik képesek. Másfél-két lépéssel Zalán előtt halad, mint a macskák, amik úgy ülnek le, hogy tökéletes rálátás nyíljon tüntető ignorálásukra. A gyakorlatias magyarázat, hogy így nem kell a fiút éreznie vagy maszkot hordania, és legalább a kastély ódon, furcsán otthonos szagát kiélvezheti.
Derekán halkan csilingel a chatelaine, amin sok apró, csecsebecsének tűnő holmi ringatózik láncokon. A ritmus gondolatainak aláfestőzenéje, amint azon töpreng, mivel tudná a másikat rávenni, hogy az összes mellé beosztott járőrözését cserélje el valaki mással.
Bár ki tudja? Lehet, csak sminkelnie kellene, aztán Zalán megint nem ismerné meg - és erre a gondolatra halkan felkuncog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ha te mondod... Nekem biztosan mindegy - ha valaki nem nyitott az önreflexióra, abba nem tudom beleerőszakolni, de a válasza mindent elárult, egyáltalán nem tűnt olyannak, mint aki megbékélt a múltjával. Én hamar elfogadtam a sorsomat. A szüleim iránt sokáig tápláltam haragot, de egyúttal büszke voltam a kitartásomra, amiért ki tudtam törni a bűvkörükből, és egy tőlük távoli országban kezdtem új életet. Itt felépítettem valamit, ahol a Romberg név nem kimondottan jelentett bármit, és mára elértem, hogy osztályvezető legyek a minisztériumban. Sokat szoktam gondolkodni a múltamon, azt hiszem, valóban rám fért egy kis önismeret. Egy kicsit megsértődtem, de igyekeztem nem mellre szívni, a következő pillanatban pedig hagytam, hogy a gondolataimat elterelje a következő téma. Bűnbaknak pedig az alkoholt neveztem meg, mert Álmosra nem akartam haragudni.
Értetlenül meredtem rá, mint aki azt kérdezi tőle, hogy "most mi van?", mi rosszat mondtam? Törni kezdtem a fejem, és valahogy nem állt össze a kép, de jobban belegondolva, nem volt teljesen hülyeség a reakciója. Különleges, fenntartásokkal kezeli a külvilágot, és lehet, hogy van olyan részleg, ami megfigyelné, de az biztosan nem hozzám köthető, mert engem a tárgyak kötnek le, nem pedig az emberek.
- Elvállalsz valamit, tálcán kínálod nekik magad, aztán lelépsz, mert aggasztani kezd, hogy szemmel tartanak. Már késő, eddig kellett volna elfutnod. Tapasztaltál valami gyanúsat mellettem? Mondhattad volna. Szerintem hagytak dolgozni. Ha foglalkozol vele, akkor jobban megértheted a működését, és kihasználhatnád az adottságaid. Ha elnyomod, az kockázatos. Lehet, hogy nem kísérleti patkánynak néznek, hanem valóban segíteni akarnak. Ezt nem tudhatom. De felesleges mártírkodni - kíméletlenül őszintén álltam belé, és ez valószínűleg a sörnek, valamint az egyre fogyó türelmemnek volt köszönhető, de kimondtam, amit gondoltam a témával kapcsolatban. Utánam az özönvíz.
- Nem tarthatlak itt. Nem is tudlak. Majd ahogy alakul - már azt se kértem, hogy ne feledjen, mert amilyen önjáró, elengedtem az elvárásaimat vele szemben. Csak kortyolgattam tovább a sörömet komótosan, a fejemet ingatva. - Már értékeltem őt. Kiértékeltem. De ez egy hosszú sztori és még mélyebb seb. Egy kapcsolat két emberen múlik. Ha más bajom se lesz, talán felkeresem. Viszont annyira másként gondolkodunk, hogy csak vitatkoznánk. Az meg senkinek nem hiányzik, ugye? - belegondoltam, hogy végtére is a jelenlegi pozícióm nem áll távol ahhoz, aminek elképzelt volna, mert hát végül is nem a fő profilom lett a régészkedés és a kalandorkodás, de attól még a nézeteit utálom, és semmi kedvem a szemrehányásait hallgatni, vagy az álságos magyarázkodását a tetteiről.
- Elvoltam egyedül. De azért örültem volna, ha van valaki, aki megért, és jobban átérzi, hogy min megyek keresztül. Viszont ahogy nevelték volna, nem hiszem, hogy több empátiát várhattam volna tőle. A sok elvárástól egy érzéketlen báb lett volna, vagy együtt szökünk el - vontam vállat a lehetőségeket latolgatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Néhány épülettel arrébb felsejlik a burgerezőm, ez józanul is csak pár percnyi sétatávolság a faluban, jelen állapotunkban viszont nagyjából a duplája. Félrevisz a lábam, az utca szélén haladok, szabad kezemet a falak mentén húzva végig, míg másikkal átkarolom Sadie vállát. Azt hittem, a pizza tompítani fogja az alkoholt, de egyelőre ugyanúgy szédülök, és borzasztóan felszabadultnak érzem magam, amire rég volt már példa. Igazából nem teljesen vagyok tudatában annak, ami történik. Visznek a lábaim, visznek az érzéseim, a pillanatnyi vágyak, amiket fellobbant bennem a külvilág és az ingerek. Megállok az ajtó előtt, a pálcámmal elmormolok néhány varázsszót a riasztóbűbájok ellen, másképpen a hely már érzékelné, hogy nem a szokásos időben történik a látogatás, amit hangos sípolás és fehér-vörösen villanó lámpafényekkel reagálna le. Ezt valljuk be, egyikünk sem akarná. Csak ezen biztonsági intézkedést követően veszem elő a kulcsot, mintha csak nyitni akarnám a helyet délelőttönként, ez a rutinmozdulat viszont már reflexszerűen van bennem, ezért tudok csupán egy rövid töketlenkedést követően beljebb kerülni.
A szemem meg se tudja szokni még teljesen a sötétet, egyszerre csak a bejárati ajtónak vágódom egy hangos koppanással. Tágra nyitom a szemeimet, és éppen az történik, amiről fantáziáltam, Sadie ráveti magát az ajkaimra. Ennél a pontnál már nagyon nehéz nemet mondani, vagy türtőztetni magam, ezért viszonzom a csókot, beletúrok a hajába, és a smárolás közben vezetni kezdem a hátsó rész felé, bár sikerül néha hangosan beleütközni egy-egy asztalba, vagy a felpakolt széklábakba. Ezzel együtt még lecipzározom a kabátomat, és ledobom magam mögé a földre útközben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

 Fontolóra vette hogy csak úgy otthagyja. De sajnos az az érzése volt, hogy kétszer annyira bánná meg, mintha most megtesznek egymás mellett egy kört a kastélyban. Noha nem azért, mert hiányolnák egymás társaságát, hanem mert szemmel láthatóan Altea élvezi őt kínlódni látni. És ha Zalán szabályszegésre próbálná adni megint a fejét, nem maradna bosszú nélkül.
 Halkan, bosszankodva fújta ki a levegőt. Csak tudná, Theo mit eszik annyira ezen a lányon. Ezen a ponton még értelmes kérdések is felmerülhettek volna benne, például, hogy mennyit tudhat a látomásokról, ha annyira jóban van Ebonyval, vagy hogy honnan a fenéből tudta, miféle hozzávalókat használ Zalán a bájitalaihoz? Igen, lehetett volna ilyesmit is kérdezni. Ha több esze lett volna annál, minthogy elvonja a figyelmét a ritmikus csörgés a lány derekán.
 A következő lépcsőfordulónál hirtelen lefékezett, mint akinek valami szöget ütött volna a fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Már az az egy pillantás is elárulja, mi a helyzet. Zalán értetlen tekintete némiképp megemeli a pulzusom, hiszen egy másodpercre megint az az illúzióm támad, hogy az eseményekhez aktívan hozzájárulok, mi több, én is előremozdítom őket. Ám nem sokáig töprenghetek ezen, a nő ismét felbukkan a teremben, olyan lényegi információkat árul el, hogy nem is hiszem el - akármennyire is nem szívlelem a kitudódás ötletét, lehet, hogy mégis a Minisztériummal kellett volna kezdeni.
Nem kérvényezték a megfejtését, tehát ha látjuk is majd a jóslatot, s mi valahogy értjük, a Minisztérium valószínűleg akkor sem biztos benne, hogy mit jelent, ami a kezükben van. Jellemző. Ám ami még furcsább: nincs a helyén, és a boszorkánynak fogalma sincs, hol lehet.
- Nem... nem lényeg? Nem veszélyes az különben is, ha egy jóslatnak csak úgy lába kél a Misztériumügyi Főosztályról? Nem történhetett lopás? Minden tisztelettel - Teszem fel az igenis aggasztó és kellemetlen kérdéseim, mert ezt érzem annyira fontosnak, hogy megtörjem az "itt sem vagyok" kamuflázs hozzáállásom.
Ám akkor a boszorkány ismét elejt egy lényegi információt. Lavovec András, ismétlem el magamban a nevet párszor, hogy biztosan megjegyezzem, és az első másodpercben elmondhassam Hollósinak, amint kilépünk innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A komolyabb, kissé keserű megszólalásomra adott replikája után eltelik két másodperc, mígnem nevetésben török ki.
- Most lelepleztél - nevetek fejemet csóválva. - Mindenki legnagyobb szociális fóbiája, Julias Ebony, szolgálatodra.
A bögre forrócsoki elém kerül aztán, amit egy mosoly kíséretében köszönök meg a manónak, hogy aztán kissé hideg ujjaim köré kulcsoljam. Jól esik a melegség, és nem számítottam rá, hogy ma valami ilyet halványan belülről is érezni fogok, még ha fel nem is fogom teljesen a fáradtság ködén át.
Ismét pár másodperces szünetet kell azonban tartanom, hogy Sadie következő szavai kellőképp lecsapódhassanak és a megfelelő értelmezési szintre rendszerezhesse őket az agyam.
- Hé, hé, lassíts egy kicsit, mert olyan magasröptű vagy, mint egy benyomott pixi - igyekszem lelassítani kicsit a lány filozofikus gondolatmenetét, mert hirtelen elég gyors ütemben haladt az intellektuális párbeszédben így hajnali fél négykor.
Ismét hangosan nevetnem kell azonban Sadien. Hangosan és jóízűen, őszintén. Merlinre, még a végén kiderül, hogy félreismertem Sallowt? Pontosabban nem is ismertem: anyám elmondta, mit kell tudni róla és a családjáról, és láttam, hogy viselkedik a mardekáros bandájában. Ez pedig épp elég volt nekem ahhoz, hogy berakjam abba a bizonyos skatulyába, s bár még mindig ott helyezkedik el a fejemben, mert abból a fiókból nem olyan könnyű kimászni, azért az biztos, hogy bizonyos elképzeléseimet megkérdőjelezte.
Az az igazság, hogy ha teljes mértékben ébren lennék, lehet, hogy flörtölésnek is venném Sallow viselkedését, de így? Elrepül a fülem mellett, ha van ilyen felhang. Szimplán viccel, és jó benne.
- Megígérem, hogy a sírba viszem magammal ezt a képet rólad - támogatom meg szavait, biztosítva róla, hogy titkos hajviselete biztonságban lesz velem. - Az elmepajzsom legerősebb része védi majd. - Utalok az okklumenciámra, hiszen a lány is pontosan tisztábban van vele, hogy tanulom.
- Egyébként meg nincs semmi baj a hajaddal - teszem azért hozzá, csak a rend kedvéért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Berzsenyi ajka széle megrándult, de azzal próbálta leplezni, hogy halvány mosolyra húzta azt inkább.
 - Maguknak. Nem lényeg. Az ügyosztályról lehetetlen ellopni bármit is. - Ez utóbbi akármennyire is tűnhetett első hallásra nevetségesnek, olyan bizonyossággal hangzott el, hogy Zalán elhitte. - Valószínűleg adminisztratív hiba lesz. - Itt az asszisztensre nézett, aki késve, de hevesen bólogatni kezdett.
 - Minden bizonnyal.
 - Akkor... - tanakodott Zalán hangosan. - Valahogyan csak utána lehet nézni. Nem igaz?
 - Ha a bejelentett jóslat nem jutott el a minisztériumig, nem sokmindent tudunk tenni - rázta fejét a boszorkány. - Nincsenek rá meg az erőforrásaink, hogy ilyesmiben nyomozást... - elharapta a mondat felét, mintha a felettese pillantása felérne egy némító rontással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A férfi reakciója az arcomra fagyasztja a rajta ülő kifejezést, majd egy pillanat múlva az már le is olvad az arcomról. Észre sem vettem, de előredőltem a székben; most kihúzom magam, hátam szögegyenes, mégsem merev, ahogy felállok. Érzem ugyanis a nektek taknyosoknak fennhangot, amihez kifejezetten nem vagyok hozzászokva, s nem is szívlelem.
- Gondolom, hogy egy adminisztratív hiba esetén az urat... vagy hölgyet is fel lehet keresni. Vagy esetleg az ügyintézőjét, akit a Minisztérium utalt ki a számára. Hiszen lehet, csak gondatlanság történt a részéről, nem igaz? - Mondom határozott, nyugodt hangon, egyenesen a férfi szemébe nézve. Nem tűnök talán erőszakosnak, de a neveltetésem biztos, hogy érződik kisugárzásomon, hiszen nem erőltetem a dolgot, inkább csak természetes elvárásom az, hogy mindent megtegyenek az ügy érdekében. Zalán sem biztos, hogy valaha látta, mikor bevetem ezt az oldalam, mert a mi ismeretségünk egyáltalán nem ilyen kontextusban zajlik. - Ha kell, természetesen Zalán kitölti a hivatalos kérvényt is a róla szóló jóslat megtekintéséhez.
Mi ugyanis addig innen el nem megyünk, amíg a tisztelt Minisztérium nem intézkedik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalánnak be kellett harapnia ajkait, hogy ő most elfojthassa a saját vigyorát, amit Theodore szavai akartak kiváltani belőle. Nem sokáig tarthatott azonban az öröme.
 - Sajnos jóslat híján nincs értelme semmilyen kérvénynek, főleg akkor nem, ha maguk egy minisztériumi közvetítőt terveznének utána zaklatni a diszkréten végzett munkája okán. - Berzsenyi kivette Zalán kezéből a papírjait és átnyújtotta a boszorkánynak azokat, de szemét nem volt hajlandó még aközben sem levenni Theodore-ról. - Legyen kedves lepecsételni Hollósi úr regisztrációját. Bizonyára sok dolga akad még.
 A nő kapkodva állt neki keresgélni az íróasztalán az említett pecsétet. Egy kínos percig tartó papírzörej után adta vissza feszülten, már-már félve a levitásnak az iratokat.
 A fiú megsemmisülten szorított rá a kötegre. Berzsenyi törte meg a csendet végül.
 - A másik dolgot illetően pedig levélben értesítjük. Csak legyen türelemmel. - Zalán lábai ezen végszó hallatán zaklatottan indultak meg a lift felé. Már lassan azon az állásponton volt, hogy mindegy, kap-e levelet vagy sem, csak ne kelljen újra találkoznia ezzel a férfival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Okklumencia képzés -

Új tanév, új arcok, új kihívások, de a saját, különórás diákjai maradtak a régiek. Az asztalra támaszkodik épp, pörgeti a jegyzeteit, a tantervet, és várja az idei első foglalkozásra Theodore-t. Komolyan elgondolkodott, hogy vigye-e lejjebb a nehézségi szintet? Elvégre tavaly sikerült indokolatlanul megrengetnie a fiú lelki nyugalmát pár "ártatlanabb" fogással a Kívánságok termében, és utána határozottan bűntudata volt, mert olyan zilált állapotban távozott szegény. Aztán ott az a nem túl aprócska tény, hogy úgy hallotta, a fiú nem ment át a VAVon. Lehet, túlhajtotta, és az első mostani órájukat inkább elmélettel kellene töltsék. Nehéz, nehéz dönteni, az az igazság, de majd, ha ideért a fiú, végiggondolja ismét, mi a helyes lépés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A férfi szavaira kiül arcomra az a fajta "na ne szórakozz már velem"-kifejezés, melyet a legvadabb ügyfélszolgálatos történetek hallgatása alatt szokás elképzelni, igaz, csak a magam finom módján. De mégis, ez nevetséges, hiszen tudjuk, hogy van egy másik jóslat, s most azonnal letagadják?
Már éppen szólnék, mikor a papírköteg hangos zörejjel ér az asztalra, s utána Zalán kezében landol. A férfi nem szakítja el tekintetét rólam, ám én állom azt: idegességem felvértezett az ehhez szükséges tartással, így emelt fővel viselem a szempárbajt.
A másik dolog? Zalánra pillantok. Annyira elegem van a titkokból, hogy elmondani nem tudom.
Bár most ismét itt van az alkalom, hogy megszólaljak, ellenkezzek, és szólásra is nyitom a szám, Hollósi nemes egyszerűséggel elindul, meg sem várva, hogy azt tegyem, amiért idehozott: határozott legyek és képviseljem az érdekeit. Két hosszan tartó pillanatig még a férfi szemébe nézek, nem engedem el a pillantását, ám utána én is megfordulok, hogy Zalán után siethessek.
Ha ők nem akarják ugyanis elmondani, hogy mi szerepel abban a jóslatban, van más út. Lavovec András. Türelmetlenül nyomom meg a lift megfelelő gombját, hogy aztán gyorslépésben induljak meg egy hopp-pont felé, mikor kinyílik az ajtó.
- Angliába megyünk. Tudok egy helyet, ahol nyugodtan tudunk beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Berzsenyi némán figyelte, ahogy a lift mutatja, épp melyik emeletnél járnak Hollósiék, s csak akkor szólalt meg, mikor már jópárat maguk mögött hagytak.
 - Nézzen utána a kölyöknek, mit tudhatunk róla.
 - De hát... már megírta a...
 - A másiknak.

 Kihasználta, hogy pillanatnyilag nem volt más rajtuk kívül a liftben - nem mintha érdekelte volna különösebben ezek után -, és fejét nem túl erősen, ám jól hallható koppanással verte az ajtóba, miután az rájuk zárult.
 Nem fogta fel, hogy beszélnek hozzá, még képtelen volt a helyén kezelni azt a rengeteg új információt, amivel nyakon borították. Csak akkor fogott rá Theo egyik vállára, mikor érzékelte, hogy nagyon célirányosan lódul meg valamerre. Nem tudta szavakba önteni, de kékjeivel mintha könyörgött volna érte, hogy lassítsanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hát, most én szeretnék pislogni, mert lassan elkezdem a bensőségesebb információkat is megtudni Lilláról, és azért valahol húznom kell egy bizonyos határvonalat tanárként, hogy mi az, ami még rám tartozik, és ami már nem. Az apakomplexusa nem biztos, hogy az én asztalom, sokkal inkább az iskolapszichológusé.
- Arra ne építs inkább kapcsolatot. Fontos része, de nem ettől lennétek egy pár.- Bár akkor sem maradnának együtt, ha nem működne az intimitás része; ördögi kör ez, nem hagyhatod ki az együttlétet, de a kapcsolatteremtést és egymásra hangolódást sem az egyenletből, másként bukik az egész szerelem dolog.
- Ez egy darabig működik, amíg körülötted a csend túl hangossá nem válik, ha hazamész és a négy fal köszön vissza. De egyébként értem, mit mondasz, és hasonlóan vélekedek én is. - Én is egyedül élek Pestseholsén, nem egy nagy érvágás, de néha tényleg túl visszhangzó maga a némaság. Nem mondom, hogy nincsenek rossz napjaim, amikor a letargia eluralkodik, de többnyire elég szocializálódás ér, hogy ez havi két-három napra korlátozódjon.
- Csak ezt. - És benyomom az utolsó kanál fagyi adagom is. Hát ez mennyei, még, ha meg is hízok, teljesen megérte. - Mert nézzük meg csak a tényeket. Bármikor kisétálhatsz valójában az ajtaján, ha nincs semmi komoly közöttetek. Ha ő visszatart, akkor részéről nem biztos, hogy ez ilyen szimpla, ha pedig te hezitálsz kilépni belőle, saját magadnak is füllentesz az érzéseiddel kapcsolatban. - Ennél egyszerűbben nem tudom lefordítani, tényleg. Ha bármelyikük kitangózik egy "Viszlát"-ból, az az ember gyanús, hogy többet érez, vagy gondol a dolog mögé.
- Gyere, kísérj el a tanáriig, be kell fejezzem a másodikosok bejelentetlen dolgozatának kérdéseit. - Nyilván elmondtam nekik, hogy a mai órát gyors dolgozattal indítjuk majd, ennyire szívtelen még nem vagyok. Nem az érdekel, mit nem tudnak, hanem, hogy min javítsak a tudásukat illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lefagy. Jobb szó nincs rá, mint hogy nettó lefagy és azonnal elengedi Laylát, hogy szinte hitetlenkedve nézzen rá. Minden kifejezetten jól indult, persze a csókig már többször eljutottak, egy kis tipi-tapi is belefért, de valahogy sokáig nem tudták átugrani a többit. Pedig próbálta, de még hogy próbálta, Paul zseni tanácsát is megfogadta, hogy vigyen virágot, udvarolja körbe Laylát továbbra is. Jó, magától is gondolt volna erre, ne vicceljünk! A megerősítés viszont mindig jól jön, főleg férfikörökben, ha eddig csak párszor húzta ki a kardot a tartójából és nincs eszeveszett sok tapasztalata a harctéren. Sírásra és könyörgésre azonban egyáltalán nem számított, és azon túl, hogy teljesen összezavarja, szabályosan megrémiszti. Ő csinált valamit? Megszorította Laylát túlságosan csípőnél, vagy kéznél? Nem harapta meg, arról tudna...
- Layla? Mi történt? Jól vagy? - Nincs jól, te idióta, látszik. Ettől független reflexből mondja ki, amit gondol, és teljesen bénán mászik fel a lány mellé, hogy elkezdje letörölgetni a könnyeit, bár talán hozzá se kellene érjen. Mit kell ilyenkor csinálni? Úristen, tényleg, mit tegyen? És miért sír a barátnője? Az agyhalál beállt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Bazdmeg, ezt nem hiszem el! - Csattanok fel, teljesen elfelejtve, mibe akartam éppen belekezdeni.
A temető már sötétbe nyúló jótékony félhomályba burkolózik, ami kifejezetten jót tesz kissé koszos arcomnak.
- Zalán, itt van! Itt van! - Mondom ingerülten, ahogy az egyik sír felirata végre láthatóvá válik a sok óvatos kaparó- és tisztítóbűbáj nyomán. Ez az esős idő rohadt rosszkor jött a temetővizsgálat előtti este; minden sárban úszik. De az önkénteskedés amúgy is jó pont, és elképesztő, mit nem vagyok képes bevállalni Hollósiért még minden után is, csak hogy közelebb jussunk az ő sorsának kibogozásához, mielőtt az elérné. "Szociális szolgálat a bogolyfalvi temetőben." Még mit nem.
- Lavovec András, élt hatvannégy évet... meghalt... két évvel ezelőtt. - Mondom a másiknak, arra számítva, hogy hamarosan megjelenik mellettem. - Ez most valami vicc? Ezt nem hiszem el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Lilla
- Május -

Érthető okokból nem szoktam a vendég bejáraton érkezni, de így, hogy Lillát kísérem, kicsit más a helyzet. Tagadhatatlanul egy okos döntés volt felmondania és külön büszke vagyok rá, hogy segítséget kért a továbblépéshez. Igen, én mondtam neki, hogy jöjjön hozzám, ha szüksége van támaszra, de mindig magán az emberen áll, elfogadja-e a kinyújtott kezet, vagy halad tovább önerőből? Lilla pedig úgy döntött, elfogadja, ez külön megmelengette a szívem.
- Meglátod, Anitáék nagyon kedvesek, és lesz dolgod is bőven, nem fogsz unatkozni. - Az biztos, nem hinné az ember, mennyi teendő akad most a Varázshasználati Főosztályon is. A digitalizációs projekt elindult, de valószínűleg még két-három évünkbe fog telni, hogy mindent töviről-hegyire bevigyünk az adatbázisokba, és például a jóslatfejtő részlegnek lehet, több is lesz az, annyi jóslatot tárolnak odalent állítólag. Kár, hogy sosem láthattam, csak a szóbeszédeket hallottam.
Beterelem Lillát a főbejáraton a magas csarnokba, egészen a biztonságis ellenőrzőpontig. Ferenc, az ügyeletesünk nagyon kedves, vidám ember, mindig örül az új arcoknak.
- Kézcsók a hölgyeknek! - Még a baseball sapkáját is feljebb tolja azon a megkopaszodott fején, mintha attól jobban látna. Talán erősebb szemüveget kellene hordania, de azt elmondja majd otthon neki a felesége. - Mi járatban ma itt nálunk? -
- Jó reggelt neked is, Ferenc. Megcsinálnád a vendégfelvételt Lillának? Ő lesz az egyik új diák a Varázshasználati Főosztályon, első napra jött.-
- Vagy úgy, vagy úgy! - Bősz bólogatással fordul Kamillához kézrázásra, csak hogy nagyon komolyra váltson a vigyorgásból. - És azt tudod, miért terjedt el Magyarországon a póker? - Jajj, Ferenc, kezdi, én pedig máris nem bírom ezt a megrázkódtatást!
- Mert nem tudták Kordában tartani! HAHAHA! - Édes jó lélek, olyan jóízűen tud a saját poénján nevetni, nem tudok rá haragudni ezért a borzalmas humoráért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Már kezdhette megszokni, hogy Theodore lassan olyan szívügyének tekinti Zalán gondját, mint a sajátjait. Ismerte a kimért Ebonyt, és azt is, amelyik gátlástalanul az arcába mondja az embernek a véleményét. De kiabálni? Új szintre emelkedett a kapcsolatuk.
 Nem akarta leengedni a pálcáját, hogy odavilágítson, mert akkor a bűbájával kreált esernyő is eltűnne a feje felől, így inkább közelebb lépett és szabad kezének ujjaival segített rá, hogy a vésetet kitapintva igazat adjon a rellonosnak.
 Nem tudta körülírni az érzést, ami a hatalmába kerítette. Csalódottság? Beletörődés? Számított egyáltalán ennyi idő után valami hasznosra? Nem akarta elfogadni, hogy megint vakvágányra futott, de akkor miért viseli ezt ilyen nyugodtan?
 - Tudom, hogy már kérdeztem... de biztos, hogy ez volt az a név? Mi van, ha rosszul láttad? - fordult Theo felé. Ujját saját arca elé emelte, hogy jelezze a másiknak, hogy van valami az övén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nem akarok kapcsolatot. Tényleg nagyon jó az, ami van. Senki nem vár el feleslegesen semmit a másiktól - ezt teljesen őszintén mondom. Ami Damiannal van, főleg kényelmes, és nem értem, miért olyan furcsa az, hogy valaki nem férjet akar meg gyerekeket főleg.
- Van két kutyám, sosincs csend, nagyon nincs is időm gondolkodni, lefoglalom magam és nap végére úgy ájulok be az ágyba - megvonom a vállam, mert tudom, hogy ez valahol szomorú, de... ehhez vagyok szokva. És egész jól is bírom, mint az látszik. Nem tudom, milyen a csend. Biztos nem rosszabb, mint a navinés ágyamban tapasztalva, mikor senkit nem tudtam felhívni, mert honvágyam volt.
- Ééééés. Amint elő kerül a gyűrű, ennek vége - szögezem le mellé, mert számomra ez a legfontosabb. Irtó könnyű így lavírozni, hogy egyébként van egy határidő. Nem mondom, hogy nem furcsa, de sokat segít a tudat, hogy ennek egyszer vége lesz. Még én is gyorsan eszek egy kanállal, még vacilálok is, miközben felállok, hogy ne vigyem-e magammal a fagyit. A fagyi tényleg csodákra képes.
- Nem gondolnám, hogy a tanárnő ennyire kegyetlen, nem ezt hallani - vigyorgok rá, mert nem dőlök be neki. Aztán jó diák módjára kísérem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ez az év nem kezdődik a legfényesebben. Altea még mindig kerül, ráadásul egy évfolyamon vagyok vele, nem is beszélve anyámról, aki a legkevésbé sem türelmesen tapossa a sarkam, hogy ha már buktam, ideje részletesebben kiépíteni a kapcsolataim a diáktársaimmal. Zalán még mindig olyan, amilyen, én pedig már most elfáradtam.
Az egyetlen dolog, amiben sikerélményem lehet, az az okklumencia, elvégre tavaly minden ellenére is megugrottam a lépcsőt; igaz, nekifutásból, de sikerült. Így hát most is motiváltan érkezek Abe órájára, finoman kopogok, majd be is engedem magam.
- Theodore vagyok, megjöttem - szólok még előre a férfinek, majd be is lépek a tanterembe. - Jó napot, professzor úr. Hogy van? - Kérdem, majd hamarosan le is ülök, szememmel már kutatva, hátha találok bármi arra utaló jelet, hogy mi fog rám várni a mai órán.