A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877311#post877311][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.21. 14:09[/b][/url]

Mondjuk ha kell, ő nagyon szívesen kirobbantja az ajtót, és ami azt illeti, amikor az előszobában találkozik a ténnyel, hogy az zárva van, tényleg megfordul a fejében az opció.
- El innen, mert teljesen nyilvánvaló, hogy abszolút felesleges tőled várni bármit is. - Vágja vissza, csak úgy indulatosan lökve oda a szavakat Damiannak. Rápróbál a kilincsre, de az zárva van. Vajon az egyszerű alohomora működne-e? Vagy tényleg próbálkozzon valami olyan megoldással, ami kifordítja az ajtólapot a keretéből. Aztán az utolsó mondatra haragvóan visszafordul a Flaviu felé.
- Senki sincs ellenem? SENKI SINCS ELLENEM? Igen, jól mondtad, háromezer kibaszott kilóméterre vagyok otthontól, egy iskolában és faluban, ahol senkit sem ismerek, de ahol már észrevettem, hogy mindenki beszél mindenkiről, mert mindenki unatkozik! És ennek tetejében mostmár szánakozó vagy ítélkező tekintetektől kell tartanom, mert ki tudja, hogy mikor jár el Kamilla szája. Sőt nem csak az iskolában, de a távoli rokonság is már azt kérdezgeti, hogy találkoztam-e már a barátnőddel. A leendő vőlegényem meg azt mondja, hogy nem nagy dolog, well, NEKED nem nagy dolog, mert nem NEKED kell az iskolai folyosókon járkálni és nem NEKED kell ezt a közbeszédet elszenvedni. És abban a pillanatban, hogy kijelentetted, hogy nem fogsz tenni semmit, mert nincsen semmilyen helyzet, abban a pillanatban az ellenségemmé váltál Flaviu. Nincs miről beszélni. Nyisd ki az ajtót vagy én nyitom ki, de az pénzedbe fog kerülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877312#post877312][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.21. 14:32[/b][/url]

Ahogy Charon elindul a kijárat felé, ő is kilép a kanapé mögül és megtartva az eddigi távolságukat követi; így, amikor az ajtó nem enged utat a lánynak, ő is megáll nagyjából az előszoba és a nappali határvonalán.
   -  Én NEM azt mondtam, hogy nem teszek semmit, hanem AZT, hogy túlreagálod, ami történt. Igenis Adélra fogom borítani a kurva asztalt, hogy honnan vette és milyen okon terjeszti ezeket a baromságokat, de egyébként mit vársz tőlem, mit csináljak? Vezekeljek? Azért mondom, hogy nincs semmilyen helyzet, te hígagyú kis pondró, mert TÉNYLEG nincs, és ha gondolkodtál volna azelőtt, hogy idejössz tányérokat törni, akkor te is rájöttél volna. Ülj be a könyvtárba vagy a nagyterembe vagy bárhová és nézz körül: senkit sem érdekel az eljegyzésed, sőt, ha te nem tapétáztad ki vele a hálókörleted, akkor a kastélyban senki nem is tud róla. Ha pedig már itt tartunk, olyannak a szavát veszed készpénznek, aki éveken át ugyanabban a kastélyban csalta a férjét teljesen nyíltan, akit úgy kellett elrángatni Franciaországból, mert akkora kurva volt, és akinek a gyereke még csak nem is hasonlít az állítólagos apjára. Remek értékítélet tőled, Charon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877313#post877313][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.21. 14:43[/b][/url]

Teljesen elhűl Adél leírására, de nem azért, mert hirtelen megsajnálná a nőt vagy mert felháborodik azon, miért beszél így Damian róla, hanem...
- Beszéljünk értékítéletről akkor, ki is szorgalmazta azt a találkozást? JA, HOGY TE VOLTÁL! Ha az én értékítéletem remek, vajon kinek a javaslatán alapult?! - Komolyan összeültette egy ilyen emberrel? Hogy majd Adél, ilyen háttérrel mutassa be neki a falut meg az itteni közösséget? És aztán még van elég vastag bőr az arcán, az ő értékítéletére megjegyzést tenni!
- És a 'hígagyú kis pondró' kommentárod tökéletes zárógondolat. Nincs eljegyzés. We are fucking done. Nincs az az isten, hogy hozzádmenjek és ezt hallgassam tovább. Előbb török porrá minden csontot a kezemben, minthogy aláírjak bármit, vagy tépem ki a saját nyelvem, hogy elismerjek bármit.
Mivel Damian nem reagált arra, hogy ajtót nyisson, előveszi a pálcáját, és először egy indulatos Alohomorával próbálkozik az ajtó zárjára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877316#post877316][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.21. 15:04[/b][/url]

   -  Segíteni akartam, te igazán szerencsétlen, hogy legalább megismerj valakit a környéken, azt már honnan kellett volna tudnom, hogy hátba támad, te pedig felzabálod az összes hazugságát, mint egy disznó?
Esze ágában sincs kinyitni az ajtót, és ugyan egy pillanatra lefagy, amikor Charon pálcát húz elő, abban biztos, hogy a mezei zárnyitás nem fog működni. Szerencséjére elég fényes aranykanállal a szájában született hozzá, hogy nála tapasztaltabb mágusok gondoskodjanak a biztonságáról.
   -  Ezeket nem te döntöd el, Charon. Vergődhetsz, ha szeretnél, azt senki sem tiltja meg, de ha így szeretnél játszani innentől kezdve tőlem se számíts megértésre. És tedd le azt a kurva pálcát, mert kiengedlek, ha lehiggadtál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877318#post877318][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.21. 15:13[/b][/url]

Ahogy Damianra néz, egyvalami egész egyértelmű. Hogy akárhonnan is, de ezt a "játékot" viszont ismeri. Ezt az erőfitogtatást - már csak azért is, mert ilyet Rosierrel is elégszer játszottak már el oda-vissza. Ez a dominanciaharc, hogy kinek van hatalma a másik fölött. Pont ezért Charon egyszerre gyakorlott és egyszerre könyörtelen sarokba szorított kisállat. Ha remeg is, azt legfeljebb a dühtől teszi.
- Nem. Nincs semmi jogod az akaratom ellenére bezárva tartani, és a személyes szabadságom sem most, sem a jövőben nem fog a te ítéletedtől függni.
Ez a "csináld ezt, csináld azt, MAJD ÉN eldöntöm" attitűd átlöki azon a thresholdon, amivel a végső, igazából rá egész jellemző döntést meghozza. Mégpedig, hogy a pálcáját lendítve egy olyan erejű hirtelen mágikus burst nyomást küld az ajtólapra, hogy az azt tartó ajtópántok tartása meglazul, a nyílászáró pedig szomorúan kifordul a helyéről.
Ő megmondta. Vagy kiengedik, vagy kiengedi magát. A kifordult ajtó forgácsai fölött átlépve kisétál a folyosóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877320#post877320][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.21. 15:28[/b][/url]

Van egy alig észrevehető pillanat, amikor már tudja, hogy mire készül a lány. Azonban ekkor már azzal is tisztában van, hogy semmit sem tehet, hogy megállítsa.
Egész testében összerezzen a kezeit pedig reflexből felemeli az éles hangra. A pántok, megadva magukat a felsőbb akaratnak, kiszakadnak a drága madagaszkáti akácia-keretből, az ajtó lapja kivágódik, a szálkás forgács pedig beborítja az emeleti előtér padlószőnyegét.
   -  Jesus fucking christ, Charon, ez egy mugli épület - emeli meg a hangját megütközve és aztán, hogy a lány átlépte a romokat, az ajtóhoz... vagyis annak helyéhez siet. Az emeleten két lakás van csak a folyosó két végéről nyíló bejárattal, és ugyan egyelőre onnan nem kerültek elő a lakók, a robajt biztos benne, hogy több emelet is hallotta. Az pedig percek, ha nem másodpercek kérdése, hogy a személyzet is megérkezzen.
   - Csak hordd el magad innen - vált a hangja sürgetőre. - Most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877401#post877401][b]Layla Robillard - 2024.04.22. 11:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877403#post877403][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.04.22. 12:08[/b][/url]

Lefagy. Jobb szó nincs rá, mint hogy nettó lefagy és azonnal elengedi Laylát, hogy szinte hitetlenkedve nézzen rá. Minden kifejezetten jól indult, persze a csókig már többször eljutottak, egy kis tipi-tapi is belefért, de valahogy sokáig nem tudták átugrani a többit. Pedig próbálta, de még hogy próbálta, Paul zseni tanácsát is megfogadta, hogy vigyen virágot, udvarolja körbe Laylát továbbra is. Jó, magától is gondolt volna erre, ne vicceljünk! A megerősítés viszont mindig jól jön, főleg férfikörökben, ha eddig csak párszor húzta ki a kardot a tartójából és nincs eszeveszett sok tapasztalata a harctéren. Sírásra és könyörgésre azonban egyáltalán nem számított, és azon túl, hogy teljesen összezavarja, szabályosan megrémiszti. Ő csinált valamit? Megszorította Laylát túlságosan csípőnél, vagy kéznél? Nem harapta meg, arról tudna...
- Layla? Mi történt? Jól vagy? - Nincs jól, te idióta, látszik. Ettől független reflexből mondja ki, amit gondol, és teljesen bénán mászik fel a lány mellé, hogy elkezdje letörölgetni a könnyeit, bár talán hozzá se kellene érjen. Mit kell ilyenkor csinálni? Úristen, tényleg, mit tegyen? És miért sír a barátnője? Az agyhalál beállt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877413#post877413][b]Layla Robillard - 2024.04.22. 13:08[/b][/url]

Nem akarta ezt, ő csak szeretett volna normális életet élni, megtapasztalni, milyen az, amikor a felnőttek összeolvadnak, csakhogy jobb napjain hajlamos elfeledkezni róla, hogy vele ezt már megtették. Amint Lafi lemászik róla, az oldalára gördül és magzatpózba húzza magát, pont úgy, ahogy azon a napon, amikor Nathaniel megerőszakolta. Könnyei ömlenek és képtelen válaszolni a feltett kérdésekre. A félhomálynak hála nem látszik, hogy a mellein még mindig vannak apróbb, alig látható hegek. Mindenét össze kell szorítsa, abszolút védekezési mechanizmusként és még percekig csak remeg és próbál uralkodni magán.
- Bo-bocsá-áss me-e-eg... - igyekszik levegőt venni, de ez már nem az a szituáció, amikor kislányosan pityereg: ez már az ugly crying, amikor már minden mindegy. Nagyon lassan csitul Lafayette érintése alatt, azonban fokozatosan elkezdi egyre egyenletesebben venni a levegőt és a könnyei is apadni látszanak. Tudja, hogy mondania kellene valamit, de nem tudja, hogyan kezdjen neki. Mégis miként lehet elmondani a párodnak, hogy nem vagy képes a szexre, mert megerőszakoltak a lehető legaljasabb módon?
- Ne haragudj rám... Annyira szeretlek, de nem megy... egyszerűen képtelen vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877414#post877414][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.04.22. 13:11[/b][/url]

Layla érezheti úgy jó egy perc után, hogy a teljes testére takaró kerül, de a matrac továbbra is be van süllyedve mellette. Lafayette továbbra is ott ül, az ágyon, de most már csak maga elé meredve, mert abszolút nem tudja, mit kell ilyen helyzetben tenni. A barátnője itt itatja az egereket mellette, és neki fogalma sincs, miért, ráadásul most már tart tőle, ha hozzáér, Layla még jobban elhúzódik, így az első eszébe jutó ötlethez nyúlt, amit pánikoló emberekkel kapcsolatban látott filmekben: adj neki valahogy biztonságérzetet, hát innen a takaró.
- Layla? - Nem biztos benne, hogy tudja, mit mondjon. Visszadől a párnájára a lány mellé, felé fordulva; az arckifejezése őszintén elveszett, zavart és kissé aggódó, ahogy a kusza szőkés barna hajat bámulja hátulról, az egyetlen pontot, amire nem takart az anyagból. - Mi történt? Ez nem... Nem akartalak bántani, esküszöm. Akármit is csináltam, ha elmondod, hogy javítsam meg... - Mi másra gondolna, mint hogy bántotta őt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877417#post877417][b]Layla Robillard - 2024.04.22. 13:16[/b][/url]

Halkan szipog, próbálja összeszedni magát. Érzi a rásimuló takarót, mély levegőket vesz és belekapaszkodik a textilbe. Minden rendben lesz, nem érheti baj, Nate halott. Halott. Eltelik némi idő, mire Lafayette meg mer szólalni mögötte, a bűntudat pedig erős marokként szorít torkára: nem őszinte a fiúval. Vele nincs semmi baj, ő csak... Ő csak...
Visszafojtott lélegzettel fészkelődik a másik oldalára, hogy szembe találja magát a fiúval. Túl régóta halogatja már ezt, de nem igazán tudja, miként is fogjon bele. - Volt egy... - megakad. Mi is volt? - ...egy barátom korábban. Te is ismerted talán, Nate. Egy ideig jártunk, aztán... - elcsuklik a hangja, valamiféle furcsa íz kezd terjengeni a szájában, nyelnie kell. - ...aztán már nem akartam vele lenni - könnybe lábad a szeme, egyre szaporábban ver szíve, légzése egyenetlenné válik. - Egyik pillanatról a másikra megváltozott... egyszer csak... erőszakos lett és nekem támadt... - karjaival öleli magát, miközben vacog a takaró alatt. Összeszorítja szemeit, az emlékek hirtelen oly élénkké válnak, hogy érzi magán a férfi érintését. A vadállatét. - Ő... ő bántott és... harapott, megütött, karmolt... aztán nem tudtam védekezni és ő... - az emlékre fájdalom nyilall testébe érzi, hogy a feltörekvő epét nem bírja sokáig tartani. - ...elvette. - ahogy kiejti ezt a száján hirtelen felgyorsul minden.
Ki kell pattannia az ágyból, hogy a mosdóba rohanhasson, feltépi annak ajtaját, s épp csak eléri a wc csészéjét, hogy aztán kihányjon mindent, amit megevett. Még arra sem marad ideje, hogy magára zárja az apró helyiséget, így nem kizárt, hogy Lafayette végighallgatja az egészet. A hányás után pedig nem hallatszik más, csak egy puffanás, ahogy a földre rogyik és keserves sírásba kezd, mintha nem lenne többé holnap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877432#post877432][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.04.22. 20:36[/b][/url]

Sokkal könnyebb volt letennie a hoppanálási vizsgáját, ahol amputoportálhatott volna, mint most kezelni ezt a helyzetet. Őszintén gondolkodik, hogy felhívja Layla anyját, hogy átjöjjön, de mindez szépen lassan lecsitul benne körülbelül mikorra Layla megtalálja a hangját újból. Felül törökülésbe, közben a pólóját is visszahúzza magára, de végig szembefordulva marad a lánnyal.
Már nyitná a száját, hogy megnyugtassa a maga béna, esetlen, őszinte módján, de elég hamar a torkára forr mindenfajta próbálkozás. Mert Layla végre beszél, végre hajlandó elmondani, mitől rándult össze néha, ha úgy ért hozzá, ahogy nem kellett volna, vagy miért kapott a múltkor is ugyanilyen heves sírógörcsöt, vagy hogy néha miért feszül be indokolatlanul, miért sikoltozik időről időre álmában. Hirtelen minden elég kristálytisztán kiterül elé, mintha Layla bedobta volna a lapjait, csak épp erre az eredményre félig-meddig volt csak felkészülve. Hazudna, ha azt állítaná, bele sem gondolt, mert Michelle felhívta rá a figyelmét: valószínűleg nem te vagy az oka, akár lehetett más is előtted, aki tönkretette őt.
Meg sem próbálja megakadályozni, hogy a lány felpattanjon és kirohanjon a mosdóba. Lassú, gépies mozdulatokkal követi, meghagyja neki azt a kegyes illúziót, hogy egyedül van odabent és a négy fal diszkréciója mellett adhatja ki a lelkét is a porcelánnak. Türelmes, más választása nagyon nincs, közben pedig próbálja feldolgozni a kapott információt. Túl korai még bármiféle dühöt éreznie; a sajnálat és az elborzadás, hogy ez megtörténhetett a barátnőjével sokkal hangsúlyosabbak az agyában.
Halkan tárja ki az ajtót, nem is zárja vissza, csak letelepszik a földre Layla mellé, és ha hagyják, magához húzza, hogy takaró helyett nyújtson támaszt neki.
- Sírd ki magad. Nem lesz semmi baj, sírd csak ki magad. - Nagyon kiszámítható, megnyugtatónak szánt, ismerős mozdulatokkal simogatja a lány haját, a másik keze Layla köré fonódik. Egész addig úgysem fogja ezt abbahagyni, amíg maga Layla nem kéri, ha pedig alábbhagyott a sírás, végre a két keze közé foghatja a mostanra esélyesen felpöffedt arcot.
- Jobb? - Legalább a stressz egy része hátha távozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877436#post877436][b]Layla Robillard - 2024.04.22. 21:33[/b][/url]

Teste néha meg-megremeg, hiszen jelen pillanatban nem csak lelki, de fizikai terhelést is kapott. Ahogy ott ül összerogyva a földön, borzasztóan kicsinek és esetlennek tűnik, mintha nem is az a Layla lenne, akit mindenki ismer. Valószínűleg tényleg nem az, hirtelen megint azon az éjszakán találja magát, amikor menekült és végül betért a hálókörletbe, önmaga árnyékaként. Most is épp ugyanolyan, éppenséggel megtanulta kezelni.
Amikor Lafi leül mellé, nem tiltakozik, bár undorodik saját magától és nem esik nehezére meggyőznie magát, hogy a levitás is ugyanezt érzi. Mégis ki szeretne egy ilyen csődtömeget? Most, hogy ezt megtudta, biztosan nem akar majd tőle semmit, elvégre egy másik férfi nem egyszerűen elvett tőle mindent, de mindenét bemocskolta. A könnyei ugyan apadnak, s az epe sem mozdul újra, érzi, hogy nem bírja elvilseni a testét. A fiú hogy lehet hozzá ilyen kedves? Miért nem ment el, miért maradt itt? Hát már tudja, hogy csak egy törött porcelánja van, miért akarná megragasztani? Az is lehet, hogy már rég nem lehet.
- Miért maradtál velem? - szája elé emeli kezét, hogy hányástól bűzlő leheletét ne érezze a fiú, ettől viszont szavai lesznek valamelyest torzak. Nem húzódik el, mert arra egészen egyszerűen képtelen, túlságosan vágyik Lafayette karjaiba. - Miért nem undorodsz tőlem? Borzalmas vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877439#post877439][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.04.22. 22:03[/b][/url]

Valószínűleg többet és jobban kellene tegyen, mint amire most futja, és reméli, idővel fejlődik e téren, most viszont csak arra akar koncentrálni, hogy lenyugtassa Laylát. Ez úgy tűnik, idővel sikerül, mert lassacskán megnyugszik a szívszerelme a beszédképes szintig. Csak marhára nem olyasmi csúszik ki a száján, hogy "Igen, jobb", vagy "Nem, borzalmasan érzem magam.", hanem képes a világ idegőrlő dolgainak egyikét megkérdezni. Majd pont itt fogja hagyni, HOGYNE!
- Elnézést, de nekem aztán senki meg nem mondhatja meg, hogy undorodnom kell tőled vagy itt hagyni, még te sem. Maradok, és veled, ez kőbe van vésve. - Szinte sértetten húzza fel az orrát, de érzik, hogy többnyire humor cseng a vonal túlvégén, hogy oldja a feszültség egy csekélyke részét.
- Nem vagy borzalmas, sosem voltál. Sem undorító, sem elhagynivaló nem lettél ettől, ehhez jó lesz hozzászoknod, mert nem vakarsz le olyan könnyen magadról. Három évig próbáltam rád akaszkodni, és két éve hozzád tapadtam, hülye leszek ezt megszakítani. - Teljesen komolyan gondolja. Nem a semmiért feccölt ennyi időt ebbe a kapcsolatba; borzasztóan egyszerű lélek, mert Layla jött, nekiment, és ezzel berúgta az ajtót nála és végül bent is maradt.
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy nem akarlak itthagyni? Felkoncolni azt az állatot igen. Kitaposni a belét a helyéről, igen. Ha azt kérnéd, hogy töröljük ki a fejedből, ami történt, azt is megérteném. Ez az egész egy megbocsáthatatlan bűn ellened. - A megkeményedő arckifejezése ékesen bizonyítja, mennyire fékezi magát. Ha helyben lenne az illető, rommá tudná verni, az adrenalin egy nagyon hasznos dolog két jó ököllel és dühvel párosulva, de nincs senki, akit megverhet, viszont van egy teljesen kimerült, szétesett lány, akit összekanalazhat.
- Mit szólsz ahhoz, ha lezuhanyzol? Én addig csinálok neked egy teát és a többit kitaláljuk? - De ezt az egészet egyelőre jobb hagyni leülepedni, aztán elővenni mondjuk reggel, vagy másnap, vagy harmadnap. Beszélnie kell Michelle-lel, ez már biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877443#post877443][b]Layla Robillard - 2024.04.22. 22:50[/b][/url]

Egy apró, kesernyés görbére húzódnak ajkai: olyan ez, mint amikor az ember szeretne mosolyogni, de közben szétszaggatják a fájdalmas érzései. Nem tudná megmondani, miért érzi mégis azt, hogy megkövült tagjai olvadni kezdenek. Ahogy hallja Lafayette szavait, újra könnyek szöknek a szemébe: hát mégsem olyan rémes ember? Talán mégis van esélye arra, hogy szeressék?
Odabújik a levitáshoz és arcát a nyak tövébe temeti, hogy beszívhassa kellemes illatát. Bal keze úgy kapaszkodik a fiú pólójába, ahogy azt ő maga teszi kettejük kapcsolatába. Nem akarja elengedni és nem akarja, hogy ocsmánynak, szörnynek lássa a másik. - Gondoltam rá, hogy el akarom felejteni, de... nem tudnék úgy továbbmenni, hogy az életem egy része homályos. Ahhoz viszont túlságosan gyenge vagyok, hogy megoldjam, nem vagyok rá képes - szipog egyet, de már nem sír. Hagyja, hogy baba módjára ringassák, beburkolózik az ölelésbe és engedi, hogy a biztonság óvó közege bekebelezze. Talán csak erre van szüksége.
- Megpróbálom összeszedni magam - egy aprót bólint és eltolja magától Lafit, hogy felkeljen. Hagyja a fiút is ugyanígy tenni, de mielőtt az kiléphetne az ajtón, a kezéért nyúl és finom ujjaival elkapja a csuklóját. - Nagyon szeretlek. És köszönöm, hogy velem maradsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877449#post877449][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.04.22. 23:39[/b][/url]

Akkor sem szólhatna egy szót sem Laylának, ha teljes törlést akarna nyomni az eseménynek, mivel ez csakis és kizárólag Layla döntése lehet, senki másé. Együtt élni olyan emlékekkel, amiktől fizikailag rosszul van az ember, és időről időre megkísértik álmában, vagy ébrenlétében, nem csekélység; semmiképp sem tartja gyávaságnak, ha inkább kikukázzák az ilyen emlékeket. De a barátnője inkább megtartotta, csak megbirkózni nem tud velük; szintén egy érthető dolog, bár ezt inkább a lány bátorságának akarja elkönyvelni, hogy inkább megtartotta, mint eldobta.
- Akkor innentől megtanulhatsz támaszkodni rám, jó? - Tény, hogy még nem igazán felnőtt, azaz de, jogilag, mentálisan is sok területen. Az életbeli tapasztalatok hiányoznak a tárházából, az iskola steril környezetén kívüli tapasztalások, de ezekbe hamar bele fog jönni, és akkor tényleg megbízható támasz válik belőle.
Layla után ő is feltápászkodik a járólapról, s már menne, mikor visszatartják.
- Én is szeretlek. - Az, hogy Laylával marad, alap, sőt, ha őszinte akar lenni, reméli, ez a jövőben még szorosabbá válik majd, nem csak barátnő szintig jut vele. Még nyom egy puszit a kézfejre, aztán magára hagyja, hadd zuhanyozzon le, ő pedig kimegy tényleg elkészíteni azt a teát, ami már fél éve ott áll a polcukon és állítólag olyan kurva jó az alvászavarra. Sosem nyúlt hozzá, jól alszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877561#post877561][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.26. 20:27[/b][/url]

Áhh, ha Médinek megmutatta volna a szabad helyeket, biztos valami kétágyast választott volna. Nyilván nem mutatta, hanem inkább tett egy-két kísérletet az "egyenlő osztozkodás" jegyében, hogy ketten is elférnek abban az ágyban. Nem, Médi kirakta a szűrét, mint egy rühes macskának szokás, erre ő dacból odarakta a saját matracát az útba, hogy akkor essen csak át rajta ez a boszorkány, aki még egy kényelmes ágyon sem képes osztozni. Irigy kutya.
Akkor sem tudja felróni neki, hogy olyan lazasággal rakja a lábait az ő ölébe, mintha legalábbis nászúton lennének. Neki pedig rááll a keze, hogy rögtön megpaskolja azt a lábfejet.
- Várj egy órát és elindul a pirítós üzemmód. Marha meleg lesz, jön a vihar estére, tolja előre a meleg levegőt Madeira felől. - A nagy időjárás szakértő, főleg, hogy a telefonján van előrejelzés, úgy meg könnyű.
- Jó, de magyarázd meg, mi abban a felfedezés, hogy bárhova elhoppanálhatunk, hm? A muglik többet látnak a világból, mint mi, mert nem lusta disznók járkálni, és a két lábunkon mi is többet tapasztalnánk. Nem az élményekről szól az élet? - Ezen bármikor képes ütköztetni a nézeteit egészséges határokon belül, mert nem totálisan mágiaellenes, akkor nyilván a muglik közt élne, de ahol lehet, enged az egyszerűségnek és a mágiamentességnek. Éveken át muglik nevelték, ezt nem vetkőzi le az ember egyhamar.
- Akkor felengedhetnél végre az ágyra. - Megpaskolja az ölében fekvő bokát. - Elég nagy a matrac kettőnknek, ugyan már. 140x200-as, tied a fele, de akkor sem haragszom, ha átcsusszansz. - Nem nézi ki Médiből, hogy elég belevaló ehhez, de vicces provokálni.
- Mit szólsz 2-3 naphoz itt a környéken? Utána hoppanálunk, ahogy te szeretnéd, a szigetekre. Csak akkor vétózz, ha valami sokkal jobbat tudsz felajánlani cserébe. - Ez fontos, egyébiránt makacs lesz és nehezen enged a terveiből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877590#post877590][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2024.04.27. 10:46[/b][/url]

Lehuppan barátnője mellé az ágyra, s ahogy Sigrid mesél, végig őt nézi. Timi még mindig csak szokik hozzá, hogy milyen egy testvérrel élni, csak próbálkozni tud megérteni, milyen lehet ez az egész Sjölander családnak. Nem is tudja, mit kéne mondjon, csak pislog a rellonosra. Jobb ötlet híján pedig átkarolja a vállát mindkét karjával, hogy magához ölelhesse. Szavak nélkül igyekszik támogatni. A megfelelő szavak kiválasztása sosem volt az erőssége.
- Szerintem is. - állapítja meg, ahogy szemléli a képet. Sigrid az ő szemében is hasonlít a nővérére, és az apjuk vonásait is felfedezi bennük. Timi számára furcsa dolog ez, egy szülőre hasonlítani. Neki csak halvány emlékei vannak arról, az apja hogyan is nézhetett ki. Családi fényképeken is csak mostanában kezdett szerepelni. Molnárék rögtön készítettek egyet, mikor először hazaért hozzájuk. Azóta egy "Timi" címkéjű albumban gyűjtik a hasonlókat, egy szekrényben, a rengeteg "Zselyke" feliratú, és nyaralásokat dokumentáló kép mellett.
Sigrid mesélése leköti a figyelmét, szemével követi, ahogy a szőke mutogat. Vizsgálja a képen szereplőket. Várja már, hogy élőben is találkozzon velük, bármennyire is izgul miatta. Pedig nem szokott, általában nem érdekli, mit fognak róla gondolni az emberek. Most mégis szeretne jó benyomást tenni. Talán mert meghívták az otthonukba. Nem vallaná be, de izgul hogy elront valamit, hogy nem lesz elég illedelmes. Hiszen mégis egy nagynevű családról van szó.
- Nem, dehogy. Molnárék nagyon rendesek. Őrülnek, hogy vannak programjaim. Jobban zavarná őket, ha otthon ülnék. Azért is hetekig zargattak, hogy legyen valami hobbim, még mielőtt kviddicsezni kezdtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877618#post877618][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.27. 22:08[/b][/url]

Valami fancy étterem kerthelyiségében ücsörög. Fehér asztalok, pasztell színek, fehérre festett fa-vázakon felkúszó zöld növények - melyek a felettük árnyékot adó boltívet is benőtték, és a zöldet megtörő élénklila orgonák enyhe illata. Ez egy kellemes és romantikus hely..
.. lenne. Ha nem az az ember ülne vele szemben, akivel a legutóbbi veszekedésük után egy percet sem akar tölteni. Ha rajta múlna, nem is ülnének itt: az elmúlt hetekben, mióta kijelentette, hogy "we are done", egyetlen kisujját sem mozdította a Flaviuért. Volt ezer más dolga, lefoglalta magát, többek közt a szülei győzködésével. Megmutatta a veszekedés emlékeit, hogy mit mondtak rá. Megmutatta a beszélgetését Adéllal. Meg akarta értetni az otthoniakkal, milyen egy vállalhatatlan légkör ez, vállalhatatlan emberekkel - és bár látott némi megértést, sőt, valahol a "pondró" résznél némi indulatot is a szülein, megkapta a maga reality checkjét is az egész felfordulással kapcsolatban. Hogy hiba volt elsőre elhinnie és még további következtetéseket levonnia. Hogy a konfrontációja, hogy az anyját idézze: "was not classy at all". Hogy hivatalosan meg sem történt az eljegyzés, és bár ha igaz lenne a történet, valóban nem vetne rájuk rossz fényt, és megértik milyen fontos Charonnak a család, de nem lehet ennyire heves ilyen kevés bizonyítékkal. Összességében a lánynak az volt a benyomása, hogy nem adtak neki igazat, és hogy a jegyesség továbbra is a terítéken van.
Ettől még jobban elment az életkedve. Csak utólag jött rá, hogy akár tudat alatt is, de mennyire akart kapaszkodni ebbe a botrányba. Mennyire jól jött ez volna számára, ha tényleg több időt áldozott volna rá, és talált volna fogást.

Bezzeg most ülhet itt a kerthelyiségben, néma csendben, előtte egy csésze kávéval, amit már korábban rendelt. Az volt az első és egyetlen alkalom, hogy megszólalt itt az asztalnál. Tudja, hogy mit várnak tőle a szülei és a másik fél szülei is, de nem jön a szájára. Nem érzi magát hibásnak annyira, hogy őszintén bocsánatot tudjon kérni. Heves volt? Igen. De okkal volt az! Az ajtót sem sajnálja, kicsit sem, kétszer is figyelmeztette Flaviut.
Száraz érdektelenséggel bámulja a csészét a kezében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877623#post877623][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.27. 23:08[/b][/url]

Természetes volt, hogy elkíséri az apját és még örült is a lehetőségnek. Az is természetes volt, hogy Perte reflektorfényében senki sem kyváncsi rá, így félreeső beszélgetésekben találta meg a társaságát. Az azonban nem volt természetes, hogy egy felkészületlen pillanatban ismerős arcot pillantson meg, ettől pedig elveszítse a gondolatai fonalát.

A buborékok lassan szállnak fel a vizében előtte.
Úriemberként el kell ismernie a csapda kifinomultságát, amibe belesétált. Ez azonban most, a kerthelyiségben ülve a lánnyal szemben csak minimálisan csillapít a szituáció kínosságán. A mutatóujjával matat a telefonja képernyőjén az asztalon, azonban az avatott szemnek feltűnhet, hogy ugyanazt a közösségi appot nyitja- zárja újra és újra anélkül, hogy  bármi értelmeset csinálna benne. A könyökén támaszkodik, lehajtott fejjel és teljes csöndben azóta, hogy megérkeztek - leszámítva, amíg rendelt -, ez pedig a szöges ellentéte annak, ahogy alig egy órával a fogadáson viselkedett.
Nem egészen biztos abban, mennyi idő telt el. Tíz perc? Negyed óra? Újra feloldja a telefonját, majd ismét visszazárja. Ha igazán fülelne, hallaná az ásványvíz felületének pezsgését a kristálypohárban.
   -  Szóval... milyen volt a hét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877624#post877624][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.27. 23:50[/b][/url]

Amúgy is hiányos lelkesedését abszolút nem fokozza jobban, hogy Damian egy olyan mugli ketyerével szórakozik előtte. Pffh. Szánalmas. Legalább senyvedne ő is olyan tétlenségben, mint Charon. (A lány nyilván nem tudja, hogy a sok apró matató mozdulat mögött valójában semmi tevékeny nincs.) Vajon mikor lesz vége ennek? Hátha mindenki megunja ezt az értelmetlen cirkuszt, és hazamennek.  Még csak élvezni sem tudja a helyet, pedig szereti az orgonát és - és amúgy nem utálja ezt a kerthelyiséget. Szép. Jó a levegő, kellemes. El tudná képzelni, hogy Sebastiannal leüljenek itt egy nagyot beszélgetni. A fiú szőke hajában elveszne a levelek között átszűrődő napfénypászma. Előrehajolva magyarázna valahogy, ahogy szokta, lendületesen, meggyőzően, nem pedig egy mugli vackot nyomogatna, hanem a lányé lenne az összes figyelme. És fordítva.
Azonban nem ez történik és a társasága sem az, akitől ezt várná. Mert mégis mit várhatna valakitől, aki számára a mugli ketyerék, és ami rosszabb: sárvérű lányok szórakoztatóak? Nah. Nincsenek várakozásai, de valójában mélyen még hálás is ezért, mert legalább nem inog meg az elhatározásában a már életében jelen lévő fiú irányába.
A suta kérdésre legszívesebben semmit sem válaszolna. Nincs kedve bájcsevejhez, üres szavakhoz. Nem is szólal meg azonnal, csak kínos kelletlenséggel préseli össze az ajkait. Perifériájában megmozdul valami. Épp csak oldalra pillant, el sem fordítva a fejét.. és az ismerős aranyfácán patrónus kissé megborzolja a tollait nem mesze tőlük, kardvirágok és amarilliszok gyűrűjében. Persze, hogy nem hagyják őket felügyelet nélkül, miből is gondolta volna.
Önt még tejet a kávéba, ami cukor nélkül túl keserű, így ezzel oldja a tömény kesernyés ízt.
- Remek hetem volt. - Nem viszi le a hangsúlyt, mert legszívesebben a végére toldaná, hogy "mostanáig", de végül elég egy újabb pillantás a patrónusra és levágja a tervezett véget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877625#post877625][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.28. 00:01[/b][/url]

Ahogy nincsenek szavai, úgy gondolatai sem igazán. Teljesen... üresen nézi a vizében a buborékokat, még akkor is, amikor ő az, aki megtöri a hosszúra nyúlt, kényszerű csendjüket. Miért nem ültök le és beszélitek meg a történteket? Ezzel bocsátotta útjára az apja, az atyai vállszorítás azonban érzékeltette, hogy ez nem kérdés, nem is kérés, hanem egyelőre még barátságos parancs. Akkor ő elnézett az épület előtti liget fái felé, és lehet, hogy képzelte csak a pillanatot, de amikor a tekintete összeakadt Mr Yaxley pillantásával, ugyanazt a derűs, de kérlelhetetlen utasítást olvasta le az arcról.
Beszéljék meg, remek vicc. Miért mondana bármit neki? Ő teljesen ártatlan, nem ő kezdte a vitát, sőt, nem ő volt, aki kirobbantotta az ajtót a keretéből, mielőtt leesett volna a térképről hetekre.
A képernyőzár halk, mechanikusat imitáló kattanással zárul ismét vissza a keze alatt. Ő nem veszi észre a madarat, aminek forrását eleve nem tudná azonosítani.
   -  Az nagyszerű - hagyja rá.
Te vagy az érettebb, akkor viselkedj is úgy - mondta az anyja.
Mély levegő.
   -  Különben ki lett cserélve az ajtó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877627#post877627][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.28. 00:13[/b][/url]

Legszívesebben felhorkantana nem túl nőiesen a válaszra. Ja, nagyszerű. Ennyi erővel ehelyett a beszélgetés helyett foghatna egy A4-es lapot, a szájába tömhetné és megehetné. Még annak is több íze lenne.
- Az király - közli színtelenül, mert bár a lelkére kötötték, hogy ennél elegánsabban is megoldhatta volna a dolgot, valójában nagyon is elégedett a saját módszerével. Biztos egy életre megtanulta Damian, hogy rá aztán ne zárjon semmilyen ajtót.
Nem erőlteti tényleg ezt a gyér reakciót, tényleg nincs mit mondania. Tudja, hogy bocsánatot kéne kérnie, mert azt mondták neki, de.. nem akar. Vagy legalábbis biztosan nem ő lesz az, aki először meghajtja a fejét, akár ténylegesen, akár jelképesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877628#post877628][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.28. 00:41[/b][/url]

Most elnézést kérhetne, felállhatna, kimehetne a mosdóba és... mivel nem hozott magával semmi illicitet, amivel legalább a saját részről elvehetné a szituáció élét, felakaszthatná magát a nyakkendőjével. Mivel pedig ez azt jelentené, hogy nem kell visszatérnie az asztalhoz, életében először komolyan elgondolkodik ezen a csábító opción.
Az király. Azt mondja: az király. Ő konokul nézi a poharát, majd elveszi a kezét a telefonjáról és megpöccinti a poharat, hogy felpezsgésre kényszerítse az üvgre tabadt, dagadt buborékokat. Egy pillanatra beharapja az alsó ajkát. Fucking shit.
   -  Azt akartam mondani különben...
Akarta a halál.
   -  ...hogy legutóbb, amikor átjöttél...
Amikor rám törted az ajtót te kibírhatatlan fasz.
   -  ...azt hiszem, kicsit messzebbre mentem...
Mentél.
   -  ...mint szerettem volna. Olyanokat mondtam, amiket nem gondoltam komolyan. Ezért pedig bocsánatot kérek tőled.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877682#post877682][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.04.28. 17:58[/b][/url]

Három napnyi motoron való összebújást követően az, hogy a lábához ér, semmi. Igaz, ezt még Médi sem gondolta volna korábban. Elképzelhetetlennek tartotta ezt az érzést valakivel, akit igazából alig ismer. Mégis rég volt ennyire szabad.
- Vihar! - felcsillan a szeme. - Imádom a vihart. Fedett helyről, persze - senki nem kérdezte, de már megeredt a nyelve, így gyakran betol érdekességeket és tényeket az életéről, pont ahogy megjegyzéseket is tesz útitársára.
- Járkálni akkor is tudsz, ha közben nem buszon töltöd az utazás felét - példálózik a buszozással, amihez volt szerencséje decemberben és borzasztóan unalmasnak találta.
- Ahmmm... NEM - rövid ideig úgy tesz, mintha elgondolkodna a lehetőségen, de esze ágában sincs. - Nem szeretném a derekamban érezni a térded - sem más, hasonló keménységű testrészt. Igen. Férjnél van.
- Eszemben sincs megvétózni, te vagy a főnök. Amúgy...tetszik ahogy vezetsz. Rá fogok kapni a motorozásra. Elmeséltem Damiennek is, nagyon irigykedett - egyik kezével ad, a másikkal elvesz, a bók nem járhat túl nagy egónöveléssel, különben Eddie még tényleg felmászna az ágyba éjjel. - Mehetünk? Keressünk valami kávézót, reggelizzünk meg és menjünk pancsolni. Élek-halok egy jó strandolásért, ha már a kínaiban olyan szép fürdőruhát vettél nekem. - Médi arcán olyan szemtelen vigyor ül, hogy ha az ember nem tudná, azt gondolná, épp kikezd a szőkével. Ezt követően felpattan, hogy összepakoljon a hátizsákjába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877738#post877738][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.29. 00:37[/b][/url]

- Tudod, nem győzök csodálkozni, hogy a karótnyelt Médi mögött van egy izgalmas Médi. Nem lett volna sokkal könnyebb ezzel kezdened? - Szándékosan cseszegeti a lányt, látszik azon az önelégült fején, mert hosszú hetek kemény munkájával sem tudta előhívni ezt az énjét, csak amikor feladta és magázni kezdte, csak hogy utána pikkpakk, varázsütésre visszaálljon a tegeződés, de ezúttal kétoldalúan. Ki érti a nőket?
- Na ebben egyetértünk, főleg nyáron, mikor a fele busznál fel kellene fedezni a deót. - Azt az izzadtságszagot nem lehet utánozni vagy kitalálni. Bárki, aki felszállt már életében Budapesten egy Ikarusz 7-es buszra mondjuk, és elutazott Újpalotáig vele, biztos tudja, mire gondol Eddie. Ott nincs ilyen luxus, mint a légkondi, neeem, vagy ki tudod dugni az orrod az ablakon és akkor kevésbé ívódik beléd a kibírhatatlan szag, vagy így jártál, megfulladsz.
Most inkább csak az egója fuldoklik, hogy képtelenség rávenni ezt a boszorkányt az egy ágyban alvásra.
- Kegyetlen vagy. - Mindezt kifejezéstelen, deadpan arccal vágja Médihez, hogy érezze, itt most komoly sérülést szenvedtek az érzései, mert nem engedik fel az ágyba egy amúgy full kényelmes matracról. Mint valami zsaroló kutya, úgy bámulja állhatatosan a lányt, de végül feladja úgy fél perc után.
- Ah, a férjednek... - Na, itt már tényleg fakul a mosolya kicsit, de nem teszi szóvá. Mindegy, ha akadály van az úton, csak ki kell kerülni, nemde? - Majd arról is küldhetsz, ahogy megtanítalak motorozni. - Még egy ok, hogy egyre több és több időt töltsön Médi vele a kirakati házastársa helyett, mivel továbbra is nehéz elhinnie, hogy a lánynak fikarcnyi ideje is volna rá, ha boldog házasságban élne.
- Ne gúnyolódj, az egy takaros kétrészes, és nem is olyan, amilyet egyébként rád adnék, szóval becsüld meg. - Óh, pedig lettek volna ötletei, de még mennyi! Csak Médi hisztizett volna, úgy hogy ahelyett, hogy valami borzalmas egyrészest vagy túl kihívó kétrészest választott volna, rábízta a lányra, hogy bökjön rá háromra, ami igazán tetszik neki, és abból választott ő egyet, ami legjobban bejött számára.
Médi után ő is feltápászkodik, hogy odabent húsz perc alatt menetkészre vágja magát immáron felszabadult zuhanyzási lehetőséggel a zsebében (hagyta, hogy a lány kitollászkodja magát kedvére), és újabb tíz perc múlva már lent baktatnak az utcán a többi turistával együtt.
- Kérem a kezed, nem akarlak elveszteni a világ végén. - Rendesen visszafordul és úgy nyújtja oda a sajátját, hogy nem viccel, tényleg kéri Médi kezét. Persze, ha annyira aggódna, megoldhatná a dolgot egy nyomkövető varázslattal, de nyilván nem ez a helyzet, csak élvezi, hogy itt senki nincs, aki beleköpjön a levesébe, miközben körbeudvarolja a miniszter unokáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877759#post877759][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.04.29. 17:24[/b][/url]

Talán ha Eddie nem nyomulással indította volna a barátságot, nem lenne rá oka, hogy karótnyeltnek tartsa Médit. Innentől viszont nem fogja tudni lemosni ezt magáról, hát elengedi. Maximum csúnya pillantással jelzi, vegyen vissza.
A férje odahaza arról nem tud, hány fős szállásban kapott helyett kis felesége és mit szeretne elérni az útitársa. Vannak bizonyos dolgok, amik nem érdemelnek üzenetet. Az már inkább, hogy Médi lelkesen bólogat, mikor a motorozásra való tanítást hozza szóba Krisztián. Mindenfajta ellenkezés nélkül benne lenne. Vajon erre számított, amikor feldobta az ötletet?
- Add azokat olyanokra, akiken jól is áll - szól vissza még a bikinitémára. Tisztában van az adottságaival és nem is akar rajtuk változtatni, csak hogy kívánatosabbnak tűnjön idegenek számára. Eddie anélkül is túl szemtelen, hogy még mutogatná is magát.
Úgy fél óra elteltével már korog a gyomra az utcán szálló illatokra. Valahol a közelben lehet egy pékség friss fánkkal. Ám mielőtt keresni keresni kezdhetné, főnöknek olyan komoly ötlete támad, hogy Médi megtorpan és megütközve néz rá.
- Nem fogok elveszni - szögezi le. Azért a kézenfogva sétálgatás erős túlzás még tőle is. Pedig láthatóan teljesen komolyan gondolja, mégsem tesz ennek eleget a lány. - Kérjünk elvitelre reggelit - tereli a témát, meg magukat is az illatok irányába. Nem is kell sokat sétálni a pékségig, ahonnan néhány perc alatt megkapják a rendelésüket. Médi most is édeset kért, de a kávéja egyszerű cappuccino.
- Sokat utazol? Olyan, mintha mindig itt lógnál - kíváncsiskodik útközben. Egyszerre foglalkozik Eddie-vel, a látvánnyal és a reggelivel. Aztán mégsem veszett még el, csak mert nem fogják egymás kezét, mint a szerelmesek. Az egyik épület közben annyira megtetszik a szöszinek, hogy poharát a fogai között megtartva lő egy lesifotót Eddie-ről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877808#post877808][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.29. 23:53[/b][/url]

Tagadhatatlanul élvezi, hogy húzhatja Médi agyát; még a csúnya nézések sem zökkentik ki, ez már megszokott, ahogy az ő pofátlansága is Médi gondolatbeli jegyzettömbjében, amit Eddie-ről vezethet.
- Mintha rajtad nem állna jól minden. - Komolyan ezt a kártyát akarja bevetni ellene? Komolyan? Már majdnem rávágta, ruha nélkül lenne a legszebb, csak a fene a hirtelen természetét.
Fél óra múlva már odakint baktatnak, s noha hiába néz vissza várakozón Médire, hogy fogja meg a kezét, süket fülekre talál a mondandója, vagy inkább egyelőre lebonthatatlan falakra.
- Te aztán édesen szerezted az életed. - Öt perccel később már az egyik teraszos kávézó pultja előtt ácsorognak, épp fizeti a reggelijüket, amit elvitelre kértek. Jómaga leragadt a feketénél és valami sajtos-sós helyi péksütinél, előbbit szinte egy szuszra felhajtja, amint kiléptek az utcára ismét, de még a napszemüvegét is lecsapja a feje tetejéről a szemére, mielőtt vinnyoghatnékja támad az éledező napfény miatt.
- Csak közvetlen vagyok. Mosolyogj, akkor ők is visszamosolyognak, és a köszönöm-kérem bármilyen nyelven ajtókat nyit meg. A déliek imádják a legkisebb erőfeszítést is, amit a kérésbe fekte... Halló, na! Lesifotóskám, mit művelsz? Magángyűjteményt csinálsz? Lássam, hogy sikerült? - Nagyjából akkor fordult vissza, mikor Médi leeresztette a telefont. Nyilván muszáj belekotnyeleskednie és beállnia a lány személyes terébe, hogy a válla felett ráleskelődjön a telefonra. Maximum ki lesz tolva onnan, mint egy kutya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877816#post877816][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.04.30. 09:04[/b][/url]

- Szeretem és felpörget - ez a válasz mindenre. Szerencsés alkat, bármennyit és bármit ehet. Eddie pedig örülhet, mert így legalább azt a társaságot kapja, amelyiket szeretné maga mellett tudni a kis kirándulásukon. - Te viszont az ellentétem vagy. Talán mégis testvérek vagyunk - ó igen, innentől kezdve gyakran fel fogja ezt hozni, icipici bosszantó szándékkal. Még vigyorog is mellé. Tessék, dolgozik a cukor.
Eddie karizmatikus, elég kedvelhető ember, nem csoda, hogy otthonosan mozog az idegen országban is. Emiatt kedvelte meg Médi, de a fotó inkább a kinézetének szól. A vak is látja, hogy egy szőke herceggel van dolga, bárkit az ujjai köré tudna csavarni.
- Teszet a há-ér - poharát harapva, vigyorogva rántja meg a vállát. Azt azért nem vallaná be, mi tetszett még az épületen kívül. Eddie kérésére megnyitja a képet, de egy pillanatra mintha...megszédülne. Beleborzong a férfi közelségébe, különösen az illata mászik szemtelenül orrába, akárcsak Eddie a magánszférájába. Zsebre dugja mobilját, így felszabadul a keze és szája is. - Kiteheted tinderre profilképnek - oldalra fordítva a fejét szemtelenül nyelvet nyújt rá. Ezután el is húzódik és tovább indul, nem törődve a furcsa érzéssel, ami még mindig a gerincén táncol.
Mire leérnek a tengerpartra, újabb fotókkal bővül galériája. Ebből a körből pedig az sem marad ki, hogy a férjének küldjön párat - Eddie nélkül -, útitársának pedig átküldi a róla készült mesterműveket.
- Úgy látom nem jeges a víz. Bátor vagy bemenni vagy félsz, hogy visszahúzódik a kukac? - Páran már élvezik a napsütést és vizet, Médi meg azt, ahogy Eddie sértődés nélkül viseli csesztetését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877818#post877818][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.30. 09:55[/b][/url]

Nem vagyok én sűrű látogató erre. Most sincs különösebb okom hazajönni, talán csak annyi, hogy megragadom a lehetőséget, hogy kiszabaduljak egy kicsit a faluból, de szinte át se lépem a küszöböt, és már érzem, ahogy a hatalmas falak fojtogatnak.
Pedig aztán... semmi okom nem lenne rá, és nem is értem magam, hogy miért kényszerítem magam ilyesmire. Persze letudom a köröket a szüleimmel, de aztán a szerelmemmel együtt megyek a szobámba. Nincsenek igazán nagy elvárásaim, és azt is el kell ismernem, fényévekkel jobb itt, mint a nagyinál. Oda szintén csak cipelni tudnak, magamtól a Krise birtoknak még csak a közelébe se mennék. Annak viszont örülök, hogy Dami is jön, talán még Alináék is felbukkannak, ki tudja. Tök rég volt már, hogy együtt hesszelt volna az egész család. Nem sokat bíbelődök, ilyen kipakolással, nem is hoztam magammal sok cuccot, és nem is tervezek a Flaviu birtokon kívülre menni ezen a hétvégén, így hamar kényelmesbe vágom magam, hogy aztán Diorral lemenjünk a tóhoz. Dami szeret ott lenni, fene tudja miért.
Amint meglátom ott, alattomosan lopakodok mögé - sose szokott beválni - és ölelem át. Ő tényleg hiányzik nekem.
- Annyit jársz ide, hogy nem is értem, minek neked lakás a városban. Nekem adhatod - osztom meg vele az ötletem vigyorogva. A bátyám hetente megfordul itt, azt tudom, így nem értem, miért költözött el egyáltalán.