A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877401#post877401][b]Layla Robillard - 2024.04.22. 11:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877403#post877403][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.04.22. 12:08[/b][/url]

Lefagy. Jobb szó nincs rá, mint hogy nettó lefagy és azonnal elengedi Laylát, hogy szinte hitetlenkedve nézzen rá. Minden kifejezetten jól indult, persze a csókig már többször eljutottak, egy kis tipi-tapi is belefért, de valahogy sokáig nem tudták átugrani a többit. Pedig próbálta, de még hogy próbálta, Paul zseni tanácsát is megfogadta, hogy vigyen virágot, udvarolja körbe Laylát továbbra is. Jó, magától is gondolt volna erre, ne vicceljünk! A megerősítés viszont mindig jól jön, főleg férfikörökben, ha eddig csak párszor húzta ki a kardot a tartójából és nincs eszeveszett sok tapasztalata a harctéren. Sírásra és könyörgésre azonban egyáltalán nem számított, és azon túl, hogy teljesen összezavarja, szabályosan megrémiszti. Ő csinált valamit? Megszorította Laylát túlságosan csípőnél, vagy kéznél? Nem harapta meg, arról tudna...
- Layla? Mi történt? Jól vagy? - Nincs jól, te idióta, látszik. Ettől független reflexből mondja ki, amit gondol, és teljesen bénán mászik fel a lány mellé, hogy elkezdje letörölgetni a könnyeit, bár talán hozzá se kellene érjen. Mit kell ilyenkor csinálni? Úristen, tényleg, mit tegyen? És miért sír a barátnője? Az agyhalál beállt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877413#post877413][b]Layla Robillard - 2024.04.22. 13:08[/b][/url]

Nem akarta ezt, ő csak szeretett volna normális életet élni, megtapasztalni, milyen az, amikor a felnőttek összeolvadnak, csakhogy jobb napjain hajlamos elfeledkezni róla, hogy vele ezt már megtették. Amint Lafi lemászik róla, az oldalára gördül és magzatpózba húzza magát, pont úgy, ahogy azon a napon, amikor Nathaniel megerőszakolta. Könnyei ömlenek és képtelen válaszolni a feltett kérdésekre. A félhomálynak hála nem látszik, hogy a mellein még mindig vannak apróbb, alig látható hegek. Mindenét össze kell szorítsa, abszolút védekezési mechanizmusként és még percekig csak remeg és próbál uralkodni magán.
- Bo-bocsá-áss me-e-eg... - igyekszik levegőt venni, de ez már nem az a szituáció, amikor kislányosan pityereg: ez már az ugly crying, amikor már minden mindegy. Nagyon lassan csitul Lafayette érintése alatt, azonban fokozatosan elkezdi egyre egyenletesebben venni a levegőt és a könnyei is apadni látszanak. Tudja, hogy mondania kellene valamit, de nem tudja, hogyan kezdjen neki. Mégis miként lehet elmondani a párodnak, hogy nem vagy képes a szexre, mert megerőszakoltak a lehető legaljasabb módon?
- Ne haragudj rám... Annyira szeretlek, de nem megy... egyszerűen képtelen vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877414#post877414][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.04.22. 13:11[/b][/url]

Layla érezheti úgy jó egy perc után, hogy a teljes testére takaró kerül, de a matrac továbbra is be van süllyedve mellette. Lafayette továbbra is ott ül, az ágyon, de most már csak maga elé meredve, mert abszolút nem tudja, mit kell ilyen helyzetben tenni. A barátnője itt itatja az egereket mellette, és neki fogalma sincs, miért, ráadásul most már tart tőle, ha hozzáér, Layla még jobban elhúzódik, így az első eszébe jutó ötlethez nyúlt, amit pánikoló emberekkel kapcsolatban látott filmekben: adj neki valahogy biztonságérzetet, hát innen a takaró.
- Layla? - Nem biztos benne, hogy tudja, mit mondjon. Visszadől a párnájára a lány mellé, felé fordulva; az arckifejezése őszintén elveszett, zavart és kissé aggódó, ahogy a kusza szőkés barna hajat bámulja hátulról, az egyetlen pontot, amire nem takart az anyagból. - Mi történt? Ez nem... Nem akartalak bántani, esküszöm. Akármit is csináltam, ha elmondod, hogy javítsam meg... - Mi másra gondolna, mint hogy bántotta őt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877417#post877417][b]Layla Robillard - 2024.04.22. 13:16[/b][/url]

Halkan szipog, próbálja összeszedni magát. Érzi a rásimuló takarót, mély levegőket vesz és belekapaszkodik a textilbe. Minden rendben lesz, nem érheti baj, Nate halott. Halott. Eltelik némi idő, mire Lafayette meg mer szólalni mögötte, a bűntudat pedig erős marokként szorít torkára: nem őszinte a fiúval. Vele nincs semmi baj, ő csak... Ő csak...
Visszafojtott lélegzettel fészkelődik a másik oldalára, hogy szembe találja magát a fiúval. Túl régóta halogatja már ezt, de nem igazán tudja, miként is fogjon bele. - Volt egy... - megakad. Mi is volt? - ...egy barátom korábban. Te is ismerted talán, Nate. Egy ideig jártunk, aztán... - elcsuklik a hangja, valamiféle furcsa íz kezd terjengeni a szájában, nyelnie kell. - ...aztán már nem akartam vele lenni - könnybe lábad a szeme, egyre szaporábban ver szíve, légzése egyenetlenné válik. - Egyik pillanatról a másikra megváltozott... egyszer csak... erőszakos lett és nekem támadt... - karjaival öleli magát, miközben vacog a takaró alatt. Összeszorítja szemeit, az emlékek hirtelen oly élénkké válnak, hogy érzi magán a férfi érintését. A vadállatét. - Ő... ő bántott és... harapott, megütött, karmolt... aztán nem tudtam védekezni és ő... - az emlékre fájdalom nyilall testébe érzi, hogy a feltörekvő epét nem bírja sokáig tartani. - ...elvette. - ahogy kiejti ezt a száján hirtelen felgyorsul minden.
Ki kell pattannia az ágyból, hogy a mosdóba rohanhasson, feltépi annak ajtaját, s épp csak eléri a wc csészéjét, hogy aztán kihányjon mindent, amit megevett. Még arra sem marad ideje, hogy magára zárja az apró helyiséget, így nem kizárt, hogy Lafayette végighallgatja az egészet. A hányás után pedig nem hallatszik más, csak egy puffanás, ahogy a földre rogyik és keserves sírásba kezd, mintha nem lenne többé holnap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877432#post877432][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.04.22. 20:36[/b][/url]

Sokkal könnyebb volt letennie a hoppanálási vizsgáját, ahol amputoportálhatott volna, mint most kezelni ezt a helyzetet. Őszintén gondolkodik, hogy felhívja Layla anyját, hogy átjöjjön, de mindez szépen lassan lecsitul benne körülbelül mikorra Layla megtalálja a hangját újból. Felül törökülésbe, közben a pólóját is visszahúzza magára, de végig szembefordulva marad a lánnyal.
Már nyitná a száját, hogy megnyugtassa a maga béna, esetlen, őszinte módján, de elég hamar a torkára forr mindenfajta próbálkozás. Mert Layla végre beszél, végre hajlandó elmondani, mitől rándult össze néha, ha úgy ért hozzá, ahogy nem kellett volna, vagy miért kapott a múltkor is ugyanilyen heves sírógörcsöt, vagy hogy néha miért feszül be indokolatlanul, miért sikoltozik időről időre álmában. Hirtelen minden elég kristálytisztán kiterül elé, mintha Layla bedobta volna a lapjait, csak épp erre az eredményre félig-meddig volt csak felkészülve. Hazudna, ha azt állítaná, bele sem gondolt, mert Michelle felhívta rá a figyelmét: valószínűleg nem te vagy az oka, akár lehetett más is előtted, aki tönkretette őt.
Meg sem próbálja megakadályozni, hogy a lány felpattanjon és kirohanjon a mosdóba. Lassú, gépies mozdulatokkal követi, meghagyja neki azt a kegyes illúziót, hogy egyedül van odabent és a négy fal diszkréciója mellett adhatja ki a lelkét is a porcelánnak. Türelmes, más választása nagyon nincs, közben pedig próbálja feldolgozni a kapott információt. Túl korai még bármiféle dühöt éreznie; a sajnálat és az elborzadás, hogy ez megtörténhetett a barátnőjével sokkal hangsúlyosabbak az agyában.
Halkan tárja ki az ajtót, nem is zárja vissza, csak letelepszik a földre Layla mellé, és ha hagyják, magához húzza, hogy takaró helyett nyújtson támaszt neki.
- Sírd ki magad. Nem lesz semmi baj, sírd csak ki magad. - Nagyon kiszámítható, megnyugtatónak szánt, ismerős mozdulatokkal simogatja a lány haját, a másik keze Layla köré fonódik. Egész addig úgysem fogja ezt abbahagyni, amíg maga Layla nem kéri, ha pedig alábbhagyott a sírás, végre a két keze közé foghatja a mostanra esélyesen felpöffedt arcot.
- Jobb? - Legalább a stressz egy része hátha távozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877436#post877436][b]Layla Robillard - 2024.04.22. 21:33[/b][/url]

Teste néha meg-megremeg, hiszen jelen pillanatban nem csak lelki, de fizikai terhelést is kapott. Ahogy ott ül összerogyva a földön, borzasztóan kicsinek és esetlennek tűnik, mintha nem is az a Layla lenne, akit mindenki ismer. Valószínűleg tényleg nem az, hirtelen megint azon az éjszakán találja magát, amikor menekült és végül betért a hálókörletbe, önmaga árnyékaként. Most is épp ugyanolyan, éppenséggel megtanulta kezelni.
Amikor Lafi leül mellé, nem tiltakozik, bár undorodik saját magától és nem esik nehezére meggyőznie magát, hogy a levitás is ugyanezt érzi. Mégis ki szeretne egy ilyen csődtömeget? Most, hogy ezt megtudta, biztosan nem akar majd tőle semmit, elvégre egy másik férfi nem egyszerűen elvett tőle mindent, de mindenét bemocskolta. A könnyei ugyan apadnak, s az epe sem mozdul újra, érzi, hogy nem bírja elvilseni a testét. A fiú hogy lehet hozzá ilyen kedves? Miért nem ment el, miért maradt itt? Hát már tudja, hogy csak egy törött porcelánja van, miért akarná megragasztani? Az is lehet, hogy már rég nem lehet.
- Miért maradtál velem? - szája elé emeli kezét, hogy hányástól bűzlő leheletét ne érezze a fiú, ettől viszont szavai lesznek valamelyest torzak. Nem húzódik el, mert arra egészen egyszerűen képtelen, túlságosan vágyik Lafayette karjaiba. - Miért nem undorodsz tőlem? Borzalmas vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877439#post877439][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.04.22. 22:03[/b][/url]

Valószínűleg többet és jobban kellene tegyen, mint amire most futja, és reméli, idővel fejlődik e téren, most viszont csak arra akar koncentrálni, hogy lenyugtassa Laylát. Ez úgy tűnik, idővel sikerül, mert lassacskán megnyugszik a szívszerelme a beszédképes szintig. Csak marhára nem olyasmi csúszik ki a száján, hogy "Igen, jobb", vagy "Nem, borzalmasan érzem magam.", hanem képes a világ idegőrlő dolgainak egyikét megkérdezni. Majd pont itt fogja hagyni, HOGYNE!
- Elnézést, de nekem aztán senki meg nem mondhatja meg, hogy undorodnom kell tőled vagy itt hagyni, még te sem. Maradok, és veled, ez kőbe van vésve. - Szinte sértetten húzza fel az orrát, de érzik, hogy többnyire humor cseng a vonal túlvégén, hogy oldja a feszültség egy csekélyke részét.
- Nem vagy borzalmas, sosem voltál. Sem undorító, sem elhagynivaló nem lettél ettől, ehhez jó lesz hozzászoknod, mert nem vakarsz le olyan könnyen magadról. Három évig próbáltam rád akaszkodni, és két éve hozzád tapadtam, hülye leszek ezt megszakítani. - Teljesen komolyan gondolja. Nem a semmiért feccölt ennyi időt ebbe a kapcsolatba; borzasztóan egyszerű lélek, mert Layla jött, nekiment, és ezzel berúgta az ajtót nála és végül bent is maradt.
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy nem akarlak itthagyni? Felkoncolni azt az állatot igen. Kitaposni a belét a helyéről, igen. Ha azt kérnéd, hogy töröljük ki a fejedből, ami történt, azt is megérteném. Ez az egész egy megbocsáthatatlan bűn ellened. - A megkeményedő arckifejezése ékesen bizonyítja, mennyire fékezi magát. Ha helyben lenne az illető, rommá tudná verni, az adrenalin egy nagyon hasznos dolog két jó ököllel és dühvel párosulva, de nincs senki, akit megverhet, viszont van egy teljesen kimerült, szétesett lány, akit összekanalazhat.
- Mit szólsz ahhoz, ha lezuhanyzol? Én addig csinálok neked egy teát és a többit kitaláljuk? - De ezt az egészet egyelőre jobb hagyni leülepedni, aztán elővenni mondjuk reggel, vagy másnap, vagy harmadnap. Beszélnie kell Michelle-lel, ez már biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877443#post877443][b]Layla Robillard - 2024.04.22. 22:50[/b][/url]

Egy apró, kesernyés görbére húzódnak ajkai: olyan ez, mint amikor az ember szeretne mosolyogni, de közben szétszaggatják a fájdalmas érzései. Nem tudná megmondani, miért érzi mégis azt, hogy megkövült tagjai olvadni kezdenek. Ahogy hallja Lafayette szavait, újra könnyek szöknek a szemébe: hát mégsem olyan rémes ember? Talán mégis van esélye arra, hogy szeressék?
Odabújik a levitáshoz és arcát a nyak tövébe temeti, hogy beszívhassa kellemes illatát. Bal keze úgy kapaszkodik a fiú pólójába, ahogy azt ő maga teszi kettejük kapcsolatába. Nem akarja elengedni és nem akarja, hogy ocsmánynak, szörnynek lássa a másik. - Gondoltam rá, hogy el akarom felejteni, de... nem tudnék úgy továbbmenni, hogy az életem egy része homályos. Ahhoz viszont túlságosan gyenge vagyok, hogy megoldjam, nem vagyok rá képes - szipog egyet, de már nem sír. Hagyja, hogy baba módjára ringassák, beburkolózik az ölelésbe és engedi, hogy a biztonság óvó közege bekebelezze. Talán csak erre van szüksége.
- Megpróbálom összeszedni magam - egy aprót bólint és eltolja magától Lafit, hogy felkeljen. Hagyja a fiút is ugyanígy tenni, de mielőtt az kiléphetne az ajtón, a kezéért nyúl és finom ujjaival elkapja a csuklóját. - Nagyon szeretlek. És köszönöm, hogy velem maradsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877449#post877449][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.04.22. 23:39[/b][/url]

Akkor sem szólhatna egy szót sem Laylának, ha teljes törlést akarna nyomni az eseménynek, mivel ez csakis és kizárólag Layla döntése lehet, senki másé. Együtt élni olyan emlékekkel, amiktől fizikailag rosszul van az ember, és időről időre megkísértik álmában, vagy ébrenlétében, nem csekélység; semmiképp sem tartja gyávaságnak, ha inkább kikukázzák az ilyen emlékeket. De a barátnője inkább megtartotta, csak megbirkózni nem tud velük; szintén egy érthető dolog, bár ezt inkább a lány bátorságának akarja elkönyvelni, hogy inkább megtartotta, mint eldobta.
- Akkor innentől megtanulhatsz támaszkodni rám, jó? - Tény, hogy még nem igazán felnőtt, azaz de, jogilag, mentálisan is sok területen. Az életbeli tapasztalatok hiányoznak a tárházából, az iskola steril környezetén kívüli tapasztalások, de ezekbe hamar bele fog jönni, és akkor tényleg megbízható támasz válik belőle.
Layla után ő is feltápászkodik a járólapról, s már menne, mikor visszatartják.
- Én is szeretlek. - Az, hogy Laylával marad, alap, sőt, ha őszinte akar lenni, reméli, ez a jövőben még szorosabbá válik majd, nem csak barátnő szintig jut vele. Még nyom egy puszit a kézfejre, aztán magára hagyja, hadd zuhanyozzon le, ő pedig kimegy tényleg elkészíteni azt a teát, ami már fél éve ott áll a polcukon és állítólag olyan kurva jó az alvászavarra. Sosem nyúlt hozzá, jól alszik.