Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1644
Összes hsz: 1665
|
Will Ha hangosan kimondaná, hogy hányingere van a szülés gondolatától és a hófehér dekorációtól, azzal csak rontana az amúgy is vékony jégen egyensúlyozó hangulatán. Nagyon közel járnak a végéhez, nem akarna most megbicsaklani és összedőlni agyban, mint egy kártyavár.
- Elvégezhetjük bármikor, akár az orra előtt is. Biztosan a tied. - Sziklaszilárdan állítja, mert tényleg nem lépett félre más férfivel azóta. Júlia persze egy teljesen más fejezete az életüknek és ő nem tudná teherbe ejteni. Kényelmes, ugye?
Arra viszont nem számít, hogy egy ennyire... bensőséges gesztust kapjon. Pár pislogás után sem tudja letörölni a csodálkozást az arcáról. Hát dehogy ideges, inkább nagyon meglepett.
- Ezen sosem gondolkodtam.... Szonját is? - Elkönyvelte, hogy itt fognak maradni a gyerekei, és belegondolva, ha Willel valaha elválnának, megint át kellene helyeztesse a maradványokat a Krise-család kriptájából. Ezt meg kell rágnia alaposan.
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1919
Összes hsz: 1970
|
Adél
- Hát... - Óvatosan megingatja a fejét. - A nagyanyámnak sem kell minden részletről tudnia. Ha nem akarod itt hagyni, akkor igen, mindkettőt. De ez utóbbi maradjon csak a mi titkunk.
Beszéd közben kiszabadítja a karját a lány kezéből és feljebb csúsztatva megszorítja a lány vállát. Ha igazán őszinte szeretne lenni, sosem rajongott a gondolatért, hogy Adél gyerekei ennyire közel legyenek eltemetve. Kezdetben ezerszer látta a feleségét kisétálni ide, ő pedig azt kívánta, bárcsak országokkal arrébb lennének.
- Szóval... - leereszti a kezét a lány válláról és maga mellett összekulcsolja az ujjaikat. - Megyünk?
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1644
Összes hsz: 1665
|
Will Áh, szóval Madlen egyedül Noah-ról tudna. Bár tegyük hozzá, Szonja feltételesen itt nyugvó hamvai valójában nincsenek itt, hanem a stúdió falán egy festményként élnek tovább, de ezt nem kötötte Will orrára.
- Megbeszéljük otthon, rendben? Nem tudom még, nem rossz ötlet, vagy elvetendő, de aludnom kell rá még néhányat. - Főleg ez a rész zavarja, hogy ha egyszer elválnának, akár eleshetne a sírlátogatás lehetőségétől. Számára fontos, hogy emlékezzen Noah-ra, még túlságosan is. Idővel ez valószínűleg enyhülni fog, de azután is ésszerűnek, lelkileg fontosnak tartaná a megemlékezést, jelenleg ebben biztos.
- Igen. Elkezdett fájni a bokám, pedig esküszöm, tíz kilót sem híztam. - Innentől csak nőni fognak a panaszai a végszóig, de ezzel tisztában volt. Végre rendesen utánaolvasott a szakirodalomnak és úgy érzi, többé-kevésbé felkészülve várja a határidőt. Ha minden kötél szakad, a kétes múltú drága férje még mindig kéznél van, hogy tegyen valami hasznosat.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 210
Összes hsz: 245
|
"A tanítás azt jelenti,
hogy segítjük a
másikat a felfedezésben" Zalán- A SIM kártyád PIN-kódja - ismétli magát továbbra is a telefont bámulva. Csak akkor jut eszébe, mit is mesélt Zalán a családjáról még a vízesésnél, mikor a fiú elé tolja a papírt. Barátja pedig meg is erősíti, hogy valóban egy szót sem ért Rami mondandójából.
- Van a telefonban egy SIM kártya - fel is emeli a készüléket, hogy a fiúnak megmutassa rajta annak a bizonyos kártyának a helyét -Annak kell egy PIN-kód, hogy csak te tudd használni - magyarázza, magához képest egészen türelmesen.
A telefont visszateszi az asztalra, és be is másolja a papírra írt kódot. A telefon felold, Rami pedig kérdőn pillant fel ismét a fiúra. Néhány hosszú másodpercig bámul rá, mielőtt, rájön, hogy Zalánnak minden bizonnyal fogalma sincs, mit a teendő a készülékkel. Visszafordítja tekintetét a telefonra és a beállításokat nyitja meg.
- Állíts be egy jelszót. - A megfelelő helyen megnyitva fordítja ismét Zalán felé telefonját, hogy a fiúnak ne is kelljen mást tennie, csak kitalálni egy betűkből és számokból álló kódot.
|
|
|
|
|
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák
RPG hsz: 218
Összes hsz: 324
|
ÖcskösArmand nagy szerencséjére többnyire nem akkor szokták az emberről találgatni a foglalkozását (vagy élete álmait), amikor evidensen legfeljebb az országúti szlalomtántorgás, gyepfetrengés és célbahányás triatlonján szerepelhet dobogós helyezettként. Nyilván vannak acélemberek, akik kitartó alkoholizmussal tökélyre fejlesztik mindezt, de Armand még az ifiligában se nagyon tarolna. Szóval mobilmegvonás, takarodó és majd holnap reggel meglátjuk, személyes rekordot dönt-e másnaposságból.
- Ha hazáig nem hánysz le, főzök neked,- nyújtja oda itt a kezem, nem disznóláb módjára a kekszet. Eddig egész jól haladnak, s bár az élet nagy dolgairól máskor beszélgetnek majd, azért Armand céltalan locsogása is valahogy... meghitt. Cseppet sem érzi kínosnak vagy tehernek mindezt - nem azok után, ahogy a migrénjei vagy hirtelen szédülései miatt az öccse volt kénytelen segíteni neki.
- Inkább nem,- reagál reflexből, meg sem kérdezve, kire-mire is vonatkozott volna a biztatás. A sötétben nehéz megmondani, milyen árnyalata van Armandnak, de a hangsúlyból ítélve egyre inkább házukhoz méltó mélyzöldre tippelne Damien. Legalább még észleli a közelgő bajt a gyerek...
- Na jó, essünk túl rajta,- a mondathoz tartozik egy sóhaj, amint feltápászkodik és követi az öccsét. Letérdel mellé, ujjaival gyorsan egy kupacba húzva össze Armand kusza tincseit, másik kezét a vállán pihentetve. Nem bízik száz százalékig abban, hogy a másik karjai és koordinációja kellően tartanák, szóval készenlétben áll, ha el kellene kapni. Ha és amint a másik gyomra lecsillapodik kissé, segít felülni, s kezébe nyomja a vizes üveget. Pálca után nyúl, s Armand érezheti, amint egy tisztítóbűbáj gyöngéden végighullámzik arcán.
- Jobb? Nem fázol?-kérdezi, oldalához húzva, hogy öccse nekidőlhessen. Valszeg most fogja elkezdei cefetül érezni magát, amíg mindent ki nem ad.
|
|
|
|
|
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc
a báty
RPG hsz: 93
Összes hsz: 95
|
BogiEgy kicsit tartok attól, hogy nem fog kelleni neki a kaja, de aztán hamar megnyugszom a reakciójától. Jó is, hogy szóba hozza az evést, mert az úszástól nagyon hamar korogni kezd a gyomrom általában.
- Nincs mit - elkapom a pusziját a levegőben, majd a tenyeremet az arcomra helyezve jelképesen átvezetem azt a bőrömre. Kinyújtom a lábaimat, ölembe helyezve a hot dogot, ami eddig egy kissé satnya papírcsomagolásban hevert.
- Tudod, mi lett volna még jó bele? Pirított hagyma, meg egy kis uborka - hangzik el a kissé csalódott hangú megjegyzésem, miközben a rétegeket bontogatom ki. A szószok picike, egy adagos csomagolásban jöttek, rutinosan tépem fel őket, hogy aztán finom mozdulatokkal hullám-mintával díszítsem a virslit. Egyszerű, de nagyszerű étel egy utónyári beszélgetéshez.
- Megtanulnál mértéket tartani. Rád férne - pillantok rá hosszasan, szigorú tekintettel. - Hogy is mondják? A munka nemesít! Egy hónap, és teljesen új ember leszel. Egy jobb ember - nevetek fel a gondolaton. Hát, pedig valahol meg kell tanulnia, hogy a felnőtt életben vannak szabályok, és meghatározott rend szerint kell viselkednie. Hiába az egyik legjobb barátom, az étteremben nem kivételezhetnék vele. Lehet, emiatt tényleg szerencsés, hogy nem a csapatunk tagja, habár jól ismeri őket, és gyakran jár hozzánk haverkodni.
- Már kitettem, de ezek szerint lehet, hogy nem elég feltűnően. Pedig szerintem olyan klassz lett a poszter. Kár, hogy most nincs nálam mutatóban, régen mindig hordtam magammal a biztonság kedvéért - árulom el, és aggódni kezdek azon, hogy miért nem láthatta eddig, ha már tényleg teleszórtam egy párszor a tipikus környékbeli hirdetési felületeket. - De ha ezen felül megkérdezel ezt-azt, megköszönöm - teszem hozzá csámcsogva, mert közben már nagyban a hot dogomat eszem, óvatos mozdulatokkal.
- Ja, minden marha drága - válaszolok még az előzőre, de már a szemeimet forgatom. - Na, témánál vagyunk... Hát, először is, nem akarom, hogy a pénzemért szeressenek. Ami nincs is olyan sok, ugye. Mert hát, a család nagyban támogat, a másik fele hitel, de ezt nem szoktam hangoztatni. Olyan sokan mondják mostanában, hogy kéne már, Doriánhoz képest egy pap vagyok. De nem is tudom, szerintem valamit rosszul csinálok - egymás közt vagyunk, így lehetek őszinte. Ficeregni kezdek a láthatóan kellemetlen témától, és Bogi tanácsát várom. - Mert amúgy neked most van valakid? Engedik egyáltalán? - azért biztos, ami biztos, visszakérdezek, csak hogy érezze a törődést.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Villámkezű
RPG hsz: 278
Összes hsz: 346
|
Oshiro Noa professzorÖrömteli volt látni, hogy aggodalma ellenére nyitott viccelődésemre. Ha mindenkiről vezetnék egy láthatatlan listát azokkal a személyiségjegyekkel, amit eddig megtudtam róla, akkor Noa most kapott volna egy pluszjelet a neve mellé. - Úristen, igen! Hogy találtad ki? – színleltem döbbenetet széles vigyorral képemen. A férfi vállai keskenyebbek voltak az enyémtől, valameddig tuti feljött volna az a kabát, de teljesen biztos nem. Visszatettem mágus eszközöm a helyére, majd elfogadtam a felém nyúló kezet. - Köszönöm – feleltem hálásan. Segítségének köszönhetően egyből felpattantam, hirtelen megmozdulásomnak azonban hamarosan meglett a böjtje: felegyenesedtem és lepillantottam a tőlem alacsonyabb asztronómia tanárra, próbáltam magabiztosnak tűnni. Rá is mosolyogtam, hogy ezt az illúziót fenntartsam, kicsit viszont még bizonytalanul helyeztem lábamra a súlyt s enyhe szédülés fogott el, emiatt hátratántorodtam pár lépést. Picivel a tó előtt sikerült megállnom és ténylegesen kihúznom magam. Kezeimet ökölbe szorítva, vállam fölött rásandítottam a csillogó víztükörre. Igéző volt és rejtélyes, egyben pedig a legeslegijesztőbb dolog, amiről biztosan feledhetetlen emlékek maradnak bennem. Megkönnyebbülve kifújtam a levegőt, hogy ennyivel megúsztam és visszatekintettem drága tanáromra. - Na, ez lehengerlő volt! – mosolyom zavart vigyorrá fejlődött, tarkómat dörzsölgettem, majd amint megindult beszélgetőpartnerem, komótos léptekkel követtem az egyik padhoz. Kezeimet lazán zsebembe csúsztattam, kócos hajammal mit se törődve, úgy se lesz jobb. Sötét is volt, kevesen mászkáltak idekint, belegondolva most kifejezetten nyugodtnak tűnt minden. - Hmm? Nem, egészen más… árnyaltabb a helyzet – tekintettem oldalra. Első kérdésére nem tudtam én sem a választ. Határidő? Elérni valamit egy bizonyos korig. Aligha ugrott be bármiféle cél, maximum az szerepelt a bakancslistámon, hogy azért kilencven évig jó lenne kihúzni. Aztán, hogy most abból mi sül ki, azt hiszem csak rajtam múlott, a mindenféle, ki nem mondott egyéb körülmények mellett. - Egyedül én voltam az, aki úgy vélte, hogy sietnie kell – válaszoltam kényszeredetten és megálltam a pad mellett. Míg Noa rég leült és maga elé meredt, csendben az eget kémleltem kékjeimmel, ahol a Nagy Göncöl képe egyszeriben csak kiélesedett előttem. Annak idején a nevét se tudtam, csak a formája volt meg; a gyerekek szeme ritka jó abban, hogy kimondatlanul is formákat keressen a világban és az ismeretlen fehér pontokat összekötve bármilyen történetet ki tudnak találni vele. Kicsiként sokat néztem őket. Emlékszem, hogy egyszer még a kezem is nyújtogattam utánuk, mert azt képzeltem, hogy az apró csillagok közel vannak hozzám, csakúgy fel tudom markolni, levenni az égről, megvizsgálni, és visszatenni minden gond nélkül. Legalább mint ahogy a sót veszed le a polcról és teszed vissza. Elmosolyodva visszatekintettem a férfire, amely hamar arcomra fagyott tekintetét látva. Tudom, hogy nehéz témát hoztam fel, de az a zavartság… Megijedtem, mert esetleg olyan utakra tévedtem, ami neki fájdalmat okoz, de mivel nem ismertem a mögöttes történetet, így inkább csak óvatosabb lettem. Megadóan leültem mellé oda, ahova mutatott, tartva szemkontaktusát. Noa bölcs volt, határozottan többet tudott az életről, mint én. A komor hangulat ellenére nem bírtam ki, szavaitól ismételten mosolyra húzódtam ajkaimat. Kinyitottam egy másik zsebet, előhúztam belőle egy doboz cigarettát, és rövid vonakodás után felkínáltam nyitott tetejével. - Mondanék neked én is valamit, de előtte… Nem tudom te szoktál -e, ha igen, vegyél nyugodtan. Előre is elnézést – Nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy mi lett volna a legjobb reakció, szóval inkább bocsánatot kértem. Több dolog miatt is kockázatos volt amit csináltam, tanár mellett egyáltalán dobozt rántani, én meg itt kínálgattam vele, de egyrészt rajta állt mit szól és elfogadja -e, én meg jobb dolog híján rágyújtottam, nemtörődöm módon állva a következményekhez. Ennek eredményeképp hörögve köhögtem, mint a fene, udvariasságból félrehajoltam. Eléggé megerőltettem a tüdőmet a merüléssel, ehhez képest egy kentaurt megszégyenítő sebességgel rohantam a hülyesége. Elismerem, nem volt a legbölcsebben cselekedtem, viszont ahogy kifújtam a füstöt és láttam felszállni, pár darabkát felragadott a gondjaimból és elvitte őket magával a világűr felé. - Eléggé limitált dolog ez az élet – elraktam a dobozt, majd kényelmesen, szétterpesztett lábakkal ültem tovább Noa mellett – Egy… családtagról van szó, akit elveszíthetek. Megesz az ideg, ha rágondolok, hogy elmegy azelőtt, hogy elmondhatnám magamról, mennyi mindent tanultam az életben ilyen fiatalon. Ő most biztosan szétaggódja magát miattam, távolról is próbál útmutatást adni, én viszont…Elharaptam mondatom végét. Túlságosan szomorú lett volna kifejezni, hogy én cserébe nem tudok a szerettemnek segíteni. - Mondjuk azt, hogy csak botladozom – kicsúszott egy szórakozott, rekedtes kuncogás. Hozzátartozó szempár emelkedett a férfira, miként próbáltam oldani a helyzetet – Mint Bambi. Ez egy mugli mese egy mugli növényevő állatról, aki addig csetlett-botlott, hogy aztán felnőtt valahogy. Büszke teremtmény lett belőle és sokat tudó. Ha nem indiszkrét kérdés, meddig voltam lent körülbelül? Tudod... A vízben.Kíváncsi voltam erre eddig is, de nem igazán mertem rákérdezni korábban. Kellett egy kis idő, hogy szembe tudjak magammal nézni. Tekintetem akaratlanul is visszasiklott a tóra. Ahhoz képest, mennyire képtelenek vagyunk kihatással lenni mások életére, Noa határozottan inspirált arra, hogy folytassam nehézségeim ellenére is. Na, nekem ebben mutatkozott meg a tanár valódi értéke, ezért fogtam vissza magam általában, ha jelen voltak. Mindegyik másként viszonyult a diákjaihoz, de láttam azt ennyi idősen is, hogy biztosan szar ötlet kekeckedni velük. Megvannak nekik is a maguk gondja-baja és amikor lefekszenek nap végén, ugyanúgy egy embert kapunk, rangjától, származásától függetlenül.
|
|
|
|
|
Illés Luca Izabella
KARANTÉN
az árva | csöves
RPG hsz: 34
Összes hsz: 40
|
Lottus- Üdv a világomban - jön a hatalmas, mély és sok mindenről árulkodó sóhaj részemről. Pedig ez aztán tényleg semmi volt ahhoz képest, amik miatt kapni szoktam, de én már úgy érzem, hogy már azért is büntibe kerülök, ha kinyitom reggel a szemem. Kezd ez már igazán uncsi lenni.
- Kéne neki olyan szemfedő... tudod, mint a kalózoknak, és ne nézz úgy rám, nem létezik, hogy kétszer büntiznek ugyanaz miatt - én legalább is úgy gondolom, hogy most kellően letudom, az meg már csak korrigálás lenne, ami miatt nem ér az új bünti.
“Nem labdázom az iskolában, ha arra nem adtak engedélyt.”
Már hatodszorra kerül a lapra, nem mondhatnám, hogy elsietem, hisz még négyszázkilencvennégy hátra van, de addig se kell mást csinálnom. Csak ha előre tudom, csenek sütit is. Mindenesetre tökre megértem, hogy Lotti ki van akadva, mert ha csak labdázás miatt ezt kaptuk, mi lett volna, ha tényleg agyon is törünk valamit? Mondjuk Esther néni orrát. Akkor tuti nem ússzuk meg ezer alatt.
- Nagyember is ezt mondta. De fúúúj, tudod ki nyúl ahhoz, ahová más pisilt - látványosan meg is borzongok, mert soha. Kizárt. Semmi esetre sem.
- Te mit kértél karácsonyra? - jut eszembe a kérdés, hisz lassan esedékessé válik, és lövésem sincs, mit kérjek. Mindenem megvan, ami meg nincs, azt megveszem, így ez nálam nagy dilemma. Nagy dolgot meg úgyse kérhetek, pedig mit meg nem adnék egy sárkányért.
- Évek óta sárkányt kérek, azt bezzeg csesznek nekem intézni. Láttál már igazit? Ilyet? - fogom halkabbra, és előhúzom a zsebemből a kincsemet. Egy ilyen fehéres-rózsaszínes sárkánypikkely. Mondjuk nem tudom, hogy eredeti-e, de valószínűleg a másik lány sem.
- Meghalnék, hogy lássak egyet élőben - nyilván mindenki mást akar, nekem ez a legfőbb vágyam, még akkor is, ha leégeti a hajam a fejemről.
|
|
|
|
|
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos
osztályvezető úr
RPG hsz: 232
Összes hsz: 633
|
ÁlmosNem kellett sokáig várnom, hogy betoppanjon. Megspórolt egy kört a rendeléssel. A távolból biccentettem neki, amikor már felém nézett, aztán megvártam, amíg helyet foglalt velem szemben. Elnézést kértem, egy ráérős mozdulattal felálltam a székemből, és komótosan a pulthoz sétáltam. Enyhe fintorral az arcomon mértem végig az előttem rendelő, ránézésre törzsendégnek számító iszákos boszorkányt, majd amikor én kerültem sorra, egy vajsört kértem. A minőség a régi, csak az árak kúsztak felfelé, a kiszolgálást meg nem minősítem. Mormogtam egy halk köszönömöt a fizetés után, amit szerintem elnyelt a helyiség háttérzaja, s végül így tértem vissza Álmoshoz.
- Egs - utánoztam a nem sokkal ezelőtti mozdulatát. Örültem, hogy eljött, így legalább nem tűntem teljesen elveszett alaknak a sörivók között. Azzal persze én is tisztában voltam, hogy nem a legszerencsésebb munkaidőn kívül programot szerveznem a nyilvánosság előtt egy olyan emberrel, aki papíron alattam dolgozott. A valóság azonban az, hogy sosem törődtem különösebben a csapatom lelkivilágával, kizárólag a szakmai célokra koncentráltam. Fiatal vezetőként meg kell tanulnom, hogy a munkatársak közötti viszony is fontos. Ugyanakkor messze vagyok attól, hogy közös csapatépítőre invitáljam a bagázst. Álmostól nem vártam mély érdeklődést, intenzív párbeszédet, extrovertált-látszatú fellépést, és ez a tudat megnyugtatott. Ha a továbbiakban csendben meredtünk volna egymásra, nem vette volna zokon. Ahogy a nyers stíluson se kapta fel a fejét úgy, ahogy az átlag. Nem kellett óvatoskodnom a szavakkal. Talán ez az, ami miatt egymásra kezdtünk találni.
- Hogy vagy? - nem, ezúttal sem bájcsevegni szerettem volna. Tényleg érdekelt, nem a szokásos megvagyok, jól vagyok-féle választ vártam, és ez a hangsúlyból is hallatszott. - Random kérdés, de téged amúgy érdekel a festészet? - annyira mégsem volt véletlenszerű, de majd rájön.
|
|
|
|
|
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Másodikos diák
Hél
RPG hsz: 35
Összes hsz: 45
|
Laca Nehezen is tudtam volna visszautasítani a kajás ajánlatot. Valahol belül azt is érzem, talán úgy reagáltam, mint egy dühös kutya, mikor egy szendvicset dobnak elé. Mindegy is Hél, megérdemled a pizzát, és taln kevésbé leszel utána mufurc. Kényelmesen helyet foglalok a széken, aztán hallgatom új ismerősöm. De aztán el is vörösödöm, mert hát hogy ehetek ilyen béndzsa? Nem úúgy ismerem..persze, most pont úgy válaszoltam, mintha hatalmasat lódítanék, és hetente venném igénybe a családja szolgáltatásait. Pedig valóban még sosem kerültem velük kapcsolatba, de elképesztően izgalmasnak és űberfaszamenőnek találom. Igyekszem nem rajongó tinilányként viselkedni, de lehetséges, hogy a fapofám sem tudja telljesen leplezni a csillogó szemeim. Hülye szemek. Hülye, hülye árulkodó szemek.
Terelek is, de nyomban.
- Na, az para lenne, ha lenne. Mármint Diabolnak rajongótábora. Egy csapat pszichopata. Bááár, ha belegondoloknúgy igazán, egy csomó sorozatgyilkosnak is van rajongótábora. Az emberek teljesen meg tudnak zizzenni. Kowainak is volt, és mikor öngyilkos lett, teljesen odavoltak.
- Laca. Értem, jegyezve Mosolygok, és próbálom elfojtani a hangot, hogy húúú, most már ismerek egy Gergelyfit, beszarás! BESZARÁÁÁÁÁS!
- Egyáltalán nem rossz a László, csak olyan, mintha egy 50 valahány éves pasas lennél. Az idő haladtával majd megérik az ember a nevéhez. Komolyabb, méltóságteljesebb. Ezen felbuzdulva eltörengek az én jövőbeli megszólításomon. Hélinéni..pfff....bár így, hogy Hélia, úgy jó. De most még csak úgy, mint Hél. Régen Héli voltam. DéliHéli. Közben a pinzérnő is megérkezik, és kérek maganak egy
- Egy lángnyelv pizzát szeretnék, és 3 deci szódát.
Vigyorgok éhesen a pincérnő felé, mint aki mindjárt őt is felfalja. Merlinre, a hasam is megkordult, de még mekkorát!...A pincérnő bólint, majd elmegy, én pedig újból Lacához fordulok.
- Mit is? Igazából nem tudom pontosan, másik mit csinálnak az első évükben, de nem is izgat. Azt tudom, hogy én nem sokat járok társaságba. Nagyon jól elvagyok egyedül, de persze vannak, akikkel jóban vagyok. Lenkével például, meg pár háztárssal, de általában egymagam vagyok. Szeretek egyedül olvasgatni, rajzolgatni, zenét hallgatni, vagy csak úgy lenni. Vásárolgatni. Na, azt nagyon szeretek, de azt is egyedül.
-Nem nagyon törtem magam, hogy beilleszkedjek, de úgy éreztem, a házamba végülis sikerült. Jól érzem magam.
És valóban, sokszor egy nagyobb társaság egyenesen idegesít. Hangoskodnak, meg vihirásznak, és akkor rájövök, hogy lehetséges, hogy egy vén zsémbes néni lakozik bennem. De amikor én vihogok 1 órán keresztül, az nem zavar. Akkor az zavar, mikor rám szólnak, hogy most már jó lenne, ha befognám kis pofám. Hát édes Merlinem, C'est la vie!
- Velem ellentétben, te olyasvalakinek tűnsz, aki keveset van egyedül.
|
|
|
|
|
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Másodikos diák
Hél
RPG hsz: 35
Összes hsz: 45
|
SadieJövőm a kviddicsben? Egy másodperc töredkéig elgondolkodom, végülis nem is mondd hülyeséget a csaj...bár egyértelmű, hogy nem komolyan gondolta, nyilván gúnynak szánta, de azok általában lepattannak rólam. Faarccal bámulok a képébe, miután újra érzem a talajt a lábam alatt.
- Kösz, majd átgondolom. Ha egyszer mégis úgy alakulna, hogy ez a béna álötlet bejönne, akkor se köszönném meg neki, és nem, nem mesélnék vicces sztorit a nagy találkozásról, mint azok a béna párok az esküvőkön, amitől folyton hányingerem támad. No waaaaay...azonnal távoznék is a helyszínről, ám mielőtt kimondám hogy viszlátszevasz, nekiáll magyarázni valami burgerről, ami ajándék, és felém nyújt egy hamburgert. Mozdulatlanul nézem a nyomi hamburgert, aztán a csajt. Megint a hamburgert, megint a csajt. Azt akarom mondani, hogy teljesen elment az eszed, gyorsan vizsgáltasd ki magad te hülye picsa, de nem teszem.
- Köszönöm, kedves vagy, de nem élek a lehetősséggel. Barooooom! Mekkora egy barom ez a csaj!
Magamra erőltetek egy vigyort, majd hátraarccal elindulok, és egy halk mondat, ami alig vagy remélem nem is hallható, kicsúszik. Hiába, nem mindig vagyok képes teljesen kontrolálni az arcom és a nyelvem. Pedig sokat gyakorolom, van is lá lehetőség bőven.
- Kurva anyád...
Nem vagyok egy szaros koldus, akkor se, ha éppen le vagyok égve.
|
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
|
 - Amihez szoktam - hadarom el gyorsan, és minél halkabban, mert én pocsékul érzem magam emiatt. Más lenne a helyzet, ha valamivel hozzájárultam volna a családom gazdagságához, de... csak megszülettem.
- Merlinre, semmi baj nincs. Tényleg csak szokatlan ez a hely nekem - viszont lelkes vagyok, mert az újdonságokat azért szeretem, és azt is, ha nem próbálnak kényszeredetten a kedvemben járni, csak mert az a vezetéknevem ami.
Őszintén csillognak a szemeim, próbálok mindent alaposan szemügyre venni, hogy aztán el tudjam mesélni majd Bercinek. Ha finom lesz az étel, még ide is cibálom, bár... azért arra sok esélyt nem látok, hogy neki is annyira tetszene, de szerencsére engem szeret annyira, hogy feláldozza magát miattam.
- Mert tényleg nagyon hasonlítotok, ugyanolyan jól néztek ki - mosolygok rá őszintén, hisz szemem van, az ízlésemmel sincs gond... szerintem legalább is. A családom már egy másik történet, amire jelenleg még csak gondolni se akarok.
- Most jöttem haza. Két évig Franciaországban voltam cserediák, és... nos én határozottan nem Berci vagyok. Komolyan, itt kezdtem az első két évem, és a volt szobatársam újra bemutatkozott... - vallom be félszegen, hogy az eridonossal ellentétben, én sose voltam a társaság lelke. Az a figyelem is sok, amit sokszor kapok, nem vágyom én még többre, jobb szeretek csak úgy megbújni valamelyik sarokban.
- Nem, én csak enni akartam, és megtetszett ez a hely. Fogalmam sem volt arról, mi ez, csak gondoltam tudok valamit enni - az arcomba fésülöm a hajam, mintha ezzel tényleg el tudnám tüntetni a zavar okozta pírt róla. Nem szeretem ezeket a mondatokat, és magyarázkodni sem, mármint... elnézve az itteni társaságot, teljesen természetes, hogy diákok járnak ide enni.
- Ha jól sejtem, sommelierről ne is álmodjak, ugye? - döntöm oldalra a fejem, inkább elviccelve a helyzetet, mert alapjáraton nagyon idegesítő személynek tartom.
- Oh bocsánat - most viszont csak felkacagok, és valamivel könnyebben is megy a társalgás, a tudat mindenesetre megnyugtató, hogy Dávid veszi a poént.
Az anyagi része nem zavar, azonban arra, hogy a pajtijának tart, kicsit megemelkedik a szemöldököm.
- De hát nem is ismersz - meredek rá pislogás nélkül, hisz ez is ilyen furcsa dolog nekem. Épp az ellenkezője szokott történni, mindent háromszoros áron számolnak, mert tudják, hogy meg sem kottyan. Furcsa hely ez a Bogolyfalva.
- Mehet minden - legyintek még mindig zavartan, kell egy kis idő még feldolgozom a pár pillanattal ezelőtt történteket, így a monológ felénél el is veszek, csak akkor kapok észbe, mikor fizetnem kell. Előkapok két galleont - lévén annál kevesebb aligha van nálam - és odaadom.
- Oké, akkor én most.... - igazából arrébb állok, ha megkapom a sorszámom, és nézelődök tovább. Tetszik nekem ez a hely.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 412
Összes hsz: 495
|
HerlaiNem tudom, mit akartok, full normális vagyok a csajjal. Ahhoz képest, hogy az utamba állt, és még most is épp feltart, nem bunkózom vele, nem küldtem el a francba sem, sőt, még a kajámat is felajánlottam neki. Igaz, hogy egyébként kidobtam volna a szemétbe, mintsem megegyem, de ezt nem kell tudnia, és különben is, a szándék a fontos, vagy mi?
És még elnézést is kértem! Na, olyat aztán végképp nem szoktam csinálni, bárki lehet a megmondója, de én is kertelés nélkül bevallom, hogy akkor se szoktam sajnálkozni, ha történetesen tisztában vagyok vele, hogy én hibáztam. Ami, ritkán fordul elő, nyilván, de azért megesik. Néha.
Nem kéri a burgert, amit igazából meg is értek, úgyhogy nem is erősködöm, csak vállat rántok, és részemről le is van tudva az egész. Ő sarkon is fordul, és már én is lépnék a seprűmhöz, mikor megüti fülem valami, ami a fordítóbűbáj miatt nem tud csak úgy elmenni a fülem mellett. Megállok a mozdulatban, majd pálcámat előhúzva fordulok vissza, és lépek közelebb a szőkéhez.
- Hogy mit mondtál!? - Agyamat elönti a vér, és lelki szemeim előtt nagyon csúnya állapotban képzelem el máris ezt a kis taknyot. Jobb lenne nem megvalósítani, főleg nem az utca közepén, ahol bárki megláthat, ezért elkapom a karját, és a bordái közé szúrom a pálcámat.
- Három másodperced van bocsánatot kérni! - Nem, az anyámat senki se szidhatja. Legfeljebb én.
|
|
|
|
|
Victoria Rosier-Krise
INAKTÍV
RPG hsz: 44
Összes hsz: 63
|
Álmos ruhácska- Semmi szükség rá, tényleg - hárítom gyorsan, de a határozottságom csak meginog, mikor meglátom a láncot. Nem, eszembe se lenne ilyen cserébe belemenni, de... tetszik, túlságosan is tetszik, így sóhajtok egy nagyot.
- Legyen. Ha meg is tudod bűvölni, azért szigorúan fizetek - szögezem le a feltételeket a rellonosnak, és ebből nem engedek ám. Aztán meg már nyújtom is a kezem, hogy ha megkapom, közelebbről is megnézhessem.
- Ez gyönyörű. Barátnőnek? - ráncolom a homlokom, mert ha így van, akkor nem értem, miért mondana le erről a csésze miatt.
- Én is félszerzet vagyok. Félig török, félig angol - mosolygok rá megértőn, de nyilván nem feszegetem, hiába érdekel. Egyszerűen jó érzés hozzám hasonlókkal találkozni, akik valahogyan kilógnak a sorból.
- Ez esetben a szünetben megejthetjük - úgyis terveztem ellátogatni, az ottani családomról meg tudom, hogy jól fognak viselkedni, nagyon adnak a látszatra, és szeretik a vendégeket is.
- Uhh, én is felvettem. Meghúztak - vallom be még mindig szomorúan. Innen jöttem rá, hogy teljesen nem vagyok kompatibilis azzal a tárggyal, amit sajnálok, mert a kövek is olyanok, amikről szívesen olvasok, de ennyi.
- Jó, esetleg talán kávéval is tudok szolgálni. Rendes presszóval. Nem mondhatod el senkinek, mert beperellek hitelrontásért... viszont napindító, és anélkül tényleg egy sárkány vagyok - osztom meg vele a bizalmas infót, amivel természetesen nem vágok fel, főleg nem itt.
|
|
|
|
|
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Másodikos diák
Hél
RPG hsz: 35
Összes hsz: 45
|
SadieTudtam, tudtam, hogy nem gyakoroltam eléggé. Pedig anya folyyamatosan a számba rágja, hogy kordában kell tartanom a piszkos szám, és bármit is érzek, mindig tisztelettudónak és szabálykövetőnek kell lennem. Tudom, pontosan tudom, mégis sokszor egyszerűen nem sikerül. Itt ez a hülye burgeres csaj is. Persze, hogy meghallotta, pedig egyáltalán nem kellett volna. ÉS igen, pontosan tudom, hogy már megint sikerült valami bajba rángatnom magam, és egy pálca már szúródik is a bordámba. Hél...ismét...jól sikerült. A csaj szeme szikrákat szór, amin egyáltaln nem lepődöm meg, igazából csak azon, hogy meghallotta a kis belső kommentem, ami úgy tűnik nem is annyira volt belső. Vagy van bennem egy kicseszett gondolat kihangosító? A bordáim küzé fúródó pcára nézek, majd a csajra. Ha nem akarom magam valami extra gázos helyzetbe sodorni, kénytelen leszek exuzálni magam. Ha pedig nem teszem, tuti büntit is kapok, és anyám lekap a tíz körmömről. PÉnz pedig nuku, így kénytelen kelletlen....
- Khm..a pálcád igen..nagyon széééép.
Azt hiszem, mindjárt felrobban. Három másodperc? Most basszus mit csináljak..1...2..2 és fél...hááá
- Jól van na, bocsánat. Nem úgy gondoltam.
Miért? Mit is gondoltam valójában? Igazából azt hogy menjen a francba, nem vagyok csóró, ami azt jelenti, hogy pont hogy az vagyok. Azért, mert apám valószínű haldoklik.
- Csak ki vagyok bukva. Nem rád. A szám meg sokszor...nem engedelmeskedik.
Rántom meg vállam, de nem a flegma vagyok, leszarom módom, hanem a nem érdekes, ez van módon Már ha ilyen létezik egyáltalán. Valamiért olyasmit érzek, mintha a nyelőcsövembe valami kis gombóc került volna. Remélem, nem valami allergia. Jó, mindegy, jöjjön is aminek jönnie kell, talán már a büntetés sem érdekel, nem hiszem, hogy az amúgy is pocsék savanyú hangulatomon sokat rontana egy hosszadalmas és fájdalmas büntetés. Fene a mocskos szám. C sába már...
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 269
Összes hsz: 323
|
 - Csak azért nincs még megbűvölve, mert nincs kész - válaszolja, megakadva a számára fontos felénél az iménti kijelentésnek. Meg tudja bűvölni, ez nem tudás kérdése, pusztán csak félkész még a tárgy. Igaz, a lánynak nincs honnan tudnia, hogy amúgy is ilyeneket készít, amikor éppen ideje engedi, mert nem szokta különösebben reklámozni. Nincs már annyi ideje, hogy igazán komoly megrendeléseket vállaljon, mint a birtokon, ezért csak alkalom adtán alkot ezt-azt, ha ideje engedi vagy ha ismerősök, barátok, rokonok kérik kifejezetten. A fizetségre pedig ráér még visszatérni, amennyiben még ragaszkodna ehhez a lány akkor is, ha ténylegesen elkészül az ékszer, de ha nem, azt is aligha fogja különösebben bánni. - Csak úgy - feleli, elengedve a láncot, ha már a lány az ékszer után nyúl. Nyugodtan nézze meg közelebbről. Ezt most tényleg leginkább csak azért alkotta, hogy valamit kezdjen az opállal, amit csak a por lepett már egy ideje. Addig is visszagyömöszöli a talárját a táskába. - Ahhoz képest te is, vagy fordító varázstárgyat használsz? - kérdezi meg mindenféle köntörfalazás nélkül. Az iskolától ő is kapott egy gyűrűt, de csak megnézte közelebbről, mert érdekelte, hogyan is működik pontosan. Volt olyan szerencséje, hogy az apja magyar, itt pedig mindennap használja is, még arra sem kényszerül, hogy esetleg románul intézkedjen. - Rendben - helyesel azonnal, nem kell neki kétszer mondani. Már kellőképpen felkeltette az érdeklődését a csésze, egyáltalán nincs szükség győzködésre vagy további reklámra. - Hivatalosan magántanuló vagyok - mondja. Talán ez a különbség, bár mindjárt kiderül, ha a lány megosztja ő is az-e. Neki is kérvényezni kellett mondjuk, de mivel a Minisztériumnak dolgozik egyébként, talán ez elég meggyőző érv volt amellett, hogy nem tud minden órán jelen lenni. Nem is akart amúgy sem, de ez aligha győzné meg az iskola vezetőségét bármiről is. - Tőlem biztos nem tudja meg senki - válaszolja komolyan. Az amúgy is kérdés, kinek mondaná el, talán Zenkőt kivéve. - Sárkány? Rellonos vagy amúgy is? Vagy csak a házisárkány jön ki? -
|
|
|
|
|
Victoria Rosier-Krise
INAKTÍV
RPG hsz: 44
Összes hsz: 63
|
 beszerző körút | ruhácskaKivételesen egyedül jöttem, hisz csak körbenézek, megveszem a dolgaimat, aztán az unokatesóim majd elhozzák. Egész jól megy már a munkamegosztás, főleg miután megértették, hogy nem kell mindent megcsinálni helyettem, nem fog letörni a körmöm.
Túlságosan is élvezem a mostani életem, ezt a szabadságot, amit kaptam, és valószínű ezt a férjem is látja, ezért nem is rajong annyira azért, hogy még mindig itt vagyok. Hát... én se rajongok sok mindenért, és azt határozottan állíthatom, semmi esetre sem fogok visszamenni abba a kúriába.
Szeretem a piacot, megvan a maga hangulata, pont mint Törökországban, és az sem érdekel, ha jóformán kinéznek innen. Már jó ideje innen szerzem be az alapanyagokat, és még sosem kellett csalódnom, nem úgy az utolsó beszállítóban, aki megpróbált hülyének nézni. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy mindig lesz valaki, aki megpróbál bepróbálkozni, aztán maximum csalódik egyet, hogy mégsem olyan könnyű engem bepalizni.
Épp az avokádókat szemlélem, mert azt otthonra is szeretnék, mikor meglátom Dávidot. Egyből felragyog az arcom.
- Szia, el is felejtettem megköszönni a segítséget. Az a jegyzet életmentő volt, de tényleg - hálásan pislogok rá, mert így talán idén megúszom, hogy megbuktassanak. Még mindig rosszul érzem magam a hülye köves tárgy miatt.
- Te is beszerző körúton? - pillantok rá, meg a dolgokra, amiket már beszerzett.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 110
Összes hsz: 302
|
HélÁ, szóval ennyire tetszik neki a cég. Valahol megértem, mert még nekem is tetszik, főleg az ötlet, hogy metamorfokat ilyesmire használni, apám egy zseni, megtalálta az igazi piaci rést. Persze nagyon sokáig csak tervezte és képezte a dolgozókat, hogy ne lehessen csak úgy lemásolni az egészet. Nagyon sok részletet így is titkol mindenki elől, de állítólag valahova le van minden neki írva, amiről senki sem tud rajta kívül. Szóval úgy robbant be a piacra, hogy már kész volt minden és hirtelen jött a siker. Én meg csak belecsöppentem és élveztem egy ideig, hogy milyen vicces az egész, de amikor már komolyra fordult a dolog - apám könnyen meglátja bárkiben a potenciált -, már a kemény tréningek és gyakorlások nem annyira nyerték el a tetszésem. Mindegy, már megszoktam, és mióta ide járok, tök jó, mert csak a szünetekben kell szenvedni többet. Persze ígérgetem én, hogy gyakorlok, de például az ilyen eseteken túl, mint a mostani, nem nagyon erőltetem meg magam.
- Az mondjuk igaz. Reméljük, hogy nincs neki - ütöm el nevetgélve, mert még valahogy mindig látom rajta az iszonyatot. Nem mindenki tudja jól rejteni az érzelmeit, de nem is kell ezért hibáztatni senkit. Főleg nem Diaboli miatt.
- Hát ja, igaz. 50 éves pasas még nem vagyok egy jó ideig - és nem is nagyon akarok jelenleg lenni, nagyszerűen érzem magam ilyen kis hülyének egyelőre, aki majd mindenféle baromságot csinál, ahogy eddig. Közben megjön Eszti is és rendelünk tőle, a szóda meglep, nem gondoltam, hogy valaki kér olyat. De végül is mindegy, ha ő ezt szereti, akkor miért ne? Közben próbálom őt fürkészni, tök jó fejnek tűnik és még aranyos is. Amolyan jó fej, jó csaj tini. A gyomorkorgáson felnyekergek, de szerencséje van, nem kell sokat várni majd a pizzára. - Mintha valaki már nagyon enne - nevetgélek tovább pimasz képpel.
- Lenkét én is ismerem, Zsanna nagy barátja. Szóval inkább magányos farkas vagy - térek el a tárgyról, mert végül is nem érdekel, hogy miket csinálnak a lányok, hiszen úgyis tudom úgy nagyjából. Oké, kicsi a minta, de szerintem már így is túlképzettnek számítok. - Na, látod, akkor felírhatsz a jó ismerősök sorába most már, szóval bármikor megtalálsz, ha kellenék - jó fej vagyok, mit tehetek én róla? Meg egyébként is, Hél rászolgált, hiszen már az első találkozáskor megnevettetett.
- Hát ezt nagyon jól látod. Én szeretek haverkodni, például veled is, szimpi vagy - mosolygok rá, és mire befejezem a mondatot, már meg is érkeznek a pizzák.
- Hű ez gyors volt Eszti! Köszönjük! - vigyorgok rá is, lehet, hogy ki fog akadni a szám mára, annyit nevetgélek. Egy szívesennel elintézi az egészet, én meg a poharamat Hél felé nyújtom. - Egészségedre! - remélem koccintunk, még ha hülyén is néz ki. - Jó étvágyat! - kapok az alkalmon és már dézsmálom is a rohadt finom pizzát. Imádom ezt a fajtát, majdnem behunyom a szemem az élvezettől. De inkább figyelek Hélre is, megosztom vele a pizzámat is. - Kérsz egy szeletet? Csere? - érdeklődöm.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 419
Összes hsz: 494
|
LacaEgy dolgot utált nagyon, ha a cipőjének talpába kavics szökött és az kezdte nyomni a talpát. Márpedig most ez történt, már az út felénél érezte, hogy egy apró dög felpattant, de eleinte csak a lábfejét kaparászta. Ezzel nem is volt problémája, csak aztán a kavics utat tört magának, és bekúszott a talpa alá. Még jó, hogy végre elértek a stéghez, így az első dolga az volt, hogy ledobta magát, és lehúzta baljáról a cipőt, s megpróbálta fellelni azt a pofátlan keménykedőt.
- Nem tudom, eléggé elfoglalt a faterja. De hé, mi van, miért én kérdezzem meg? Csak nem félsz Bogitól? - kíváncsian vigyorgott a srácra, mondjuk nem lepte volna meg, ha a srác igent nyög ki, mert Boglárkának volt egy-két nagyon is rémisztő kifejezése, amitől még néha napján maga Dominik is haptákba vágta magát. - Vagy tetszik? - itt még inkább vigyorgott, mert ez lehetett a második ok, amiért Laca kerülhette a Bogival való társalgást.
Közben sikerült megtisztítania a cipőt az idegen betolakodótól, visszahelyezte lábfejét a kényelmes cipőbe, s ő maga is elkezdett kipakolni mindent is, ami a horgászathoz kell. Egy tértágító bűbájjal megáldott hátizsákból húzta elő a csalikészletet, a horgászbotot, a merítőhálót és a kényelmes kempingszéket. Ezek mellé még egy üveg üdítő, szendvics és egy-egy üveg sör is párosult. Utóbbiakat egy fogadáson nyerte egy végzőstől, azóta árválkodtak a ládájában, s jobbnak látta, ha lehozza, még mielőtt ennek is lejár a szavatossága.
- Jaja, sajtos-sonkás szenya ubival, majonézzel. Bogi csinálta - tette hozzá, csak hogy Laca tudja, kit kell majd szidni, ha rosszul sikerült a falat. Azt meg már nem tette hozzá, hogyan is tett szert a szendvicsekre.
- Sört is hoztam, valami külföldi cucc, le fog járni. Meg van bent málnaszörp - sorolta, hogy mi minden került a szatyorba, közben letérdelt és elkezdte a horgászbotját összeszerelni.
- Az attól függ, ha csak pecázni akarsz, akkor elég a horogra egy kis kukorica, belógatod, és figyeled azt a kis színes pöcköt. Ha megrántja, már húzhatod is ki. Ha rendes halat akarsz fogni és nem ilyen kis szarokat, akkor használd a másik botot. Annál egy ilyen keveréket kell rátapasztanod és jó erővel elhajítani, hogy minél messzebbre repüljön. Utána szintén csak figyelni kell, de nem árt, ha kitámasztod, mert órákig is eltarthat - mesélte, miközben mutatta Lacának a keveréket, ami kukoricadarából és némi aromából állt, amit a halak imádnak. - Látod? Ilyen gombócokat kell gyúrni, kb. ekkorát. De előtte beetetem őket, mielőtt kidobjuk, hidd el, jönni fognak, mint maci a mézre. - vigyorgott.
- Egyébként mi a helyzet? Te is jössz majd a Halloween bulira? - egyelőre nem tudta, hogy hányan mennek az eridonból, ő még gondolkodott azon, hogy menjen-e. Nem volt jelmeze és úgy tudta, hogy oda kötelező abban menni.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 419
Összes hsz: 494
|
Benedek - Áh semmi - legyintett, mert már nem volt kit megmutatni a fiatal fiúnak, amilyen gyorsan jött az a lány, ugyanolyan gyorsan már el is tűnt, valószínűleg felszállt az éppen elrobogó vonatra.
- Segítsek? - nem volt benne biztos, hogy a kölyök minden holmiját elbírja, így felajánlotta a segítségét, de csak egyszer, nem volt olyan forma, aki ráerőltetné magát bármilyen szinten is másokra.
- Jó arc mindenki, és nem, mindenki nem bátor, van aki szimplán csak ökör és akkor is belevág a dolgokba, ha előre látszik, hogy nem lesz annak jó vége. De alapvetően igen, tény hogy elég sokan vagyunk bátrabbak, de ez nem kritérium - megvonta a vállait, nem volt biztos abban, hogy ez mindenkire jellemző is lenne, az eridon nem csak erről szólt. Mindenesetre, ha valaki bátor, az már egy plusz pont.
- Pedig de, minden rezdülést megérez, és ha szenya napot akar tartani, akkor lehet hogy oda oszt, ahová nem szeretnéd. Szóval tényleg ne görcsölj, és ne arra koncentrálj, hogy hová nem akarsz kerülni, hanem inkább arra, hogy hová akarsz, így akkor nem kavarod össze a fát sem - utalt ezzel a botra, mintha oly nagy szakértő lenne, pedig nem volt az. Amikor ide került, Benihez hasonlóan ő is parázott attól, hogy hová is kerül majd, végül aztán valahogy csak sikerült bejutnia a pirosok közé, nem mintha a kék vagy a zöld nem állna jól neki.
Menet közben Domi megtudott pár dolgot a srácról, bólogatott , hogy érti, majd ő is mesélt egy kicsit, persze nem túl izgalmas téma volt a családja.
- A kvibliség miatt, rettentően zavarja, hogy a család egy része tud varázsolni, szerintem ez ilyen komplexus lehet, érted - próbálta magyarázni, közben még mutogatott is. - Azt sem akarta, hogy ide jöjjek tanulni, szerintem még én is zavarom őt - vallotta be, de inkább legyintett is, hanyagolni akarta ezt a témát, ezért is érdeklődött inkább a másik kuzinjai felől.
- Oda nem, de a bálra ki tudja - vigyorgott, tulajdonképp nem akart ő semmit, de ha netán lett volna Beninek nővére, aki még csinos is, azt nem bánta volna, ha a fiú bemutatja a lánynak. Közben elértek a veszedelmes kerítéshez is, s bár próbálta figyelmeztetni a fiatal srácot, az úgy ahogy kell, majd a gatyájába csokizott. Dominik ezen hangosan felnevetett, aztán vállon veregette a kölyköt. - Nem mondod? Nem is látszik rajtad - nevetett tovább. - Na amúgy ezt a csúnya dumát felejtsd el, mert bent a kastélyban szappannal fogják kimosni a szádat. Kedves bá nagyon szigorú - felhívta a fiatal gyerek figyelmét arra, hogy jobb, ha nem mindenki előtt beszél ennyire szabadon.
- Szerintem ha éjszaka kell az erdőbe kimennünk, az már rég rossz. Láttál már akromantulát? - kíváncsian vonta fel a szemöldökét, nem akarta ráhozni a frászt Benire, de azok például előfordulhattak az erdőben.
- Közeledünk - jegyezte meg közben, s már a távolból látszott a kastély.
- Egyébként tényleg nem kell paráznod, legyél ilyen nyitott és akkor hamar találsz majd magadnak társaságot. Vannak elsősök, de nyugodtan fordulhatsz hozzánk is. Ha elakadnál, akkor nem csak a prefektus segíthet, viszont jobb, ha az ő szavukra figyelsz, mert ők adhatnak neked büntetést, ha nem tartod be a szabályokat. Szóval ha valakit prefektusi jelvénnyel látsz, jobb, ha figyelsz - adott egy tanácsot, miközben megunta hátán cipelni a táskát, s a pálcája segítségével lebegtetni kezdte azt. - A varázslat előnyei - vigyorgott.
- Hobbid van? Sportolsz? Kviddicseztél már?
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 110
Összes hsz: 302
|
DominikMég mindig nem tudom, hogy mire vállalkoztam, de nagyon bízom benne, hogy Domi jobban végja ezt a halas témát. Én maximum késsel vágom a sült halat, de azt is inkább kézzel eszem, szóval még ez sem igaz teljesen, csak valami okosat akartam mondani. A lényeg, hogy kipakolni még én is tudok, abban elég menő vagyok - az elpakolást hagyjuk -, azt itt meg is áll a tudományom. Ez meg leveszi a cipőjét... hát nincs elég szag a a parton, vagy mi? Ahahaha! A másik meg Boglárka, aki ígérte, hogy kapok aláírt kviddicskártyát, azt annak sincs se híre, se hanva.
- Ja, nincs egy másodperce aláírnia egy nyüves kártyát. Lefogadom, hogy amúgy is van nekik - morgok egy kicsit a csajra, mert hát megígérte, nekem meg rohadtul kéne! - De, rettegek - forgatom meg a a szemeim a gondolatra, hogy pont féljek egy lánytól. oké, a Lolás eset óta végül is van mitől, ez igaz, meg ők sem szent szamarak, ahogy ezt Domi is megmondta, de mondjuk pont tőle nem félek. Nem is nagyon látom, csak ha Dominikkal lóg. Felhúzom a szemöldököm a kérdésre és behuppanok az egyik horgászszékbe, amíg megfogalmazom a válaszom ennek az ökörpörköltnek. A vigyoromat úgysem látja, amikor kiejtem a tinifiús választ. - Aha, dugnám - ennél blődebb és valszeg bicskanyitogatóbb válasz nem is van, amit mondhatnék. Amúgy jó kis csaj és tényleg dugnám, de sajnos nem az a fajta pasi vagyok, aki csak úgy dug. Vagy nem sajnos, ki tudja, hogy melyik a jobb. Néha azt érzem, hogy inkább csajoznom kéne, mint tanulni, de néha meg hallgatva őket, inkább... hagyjuk.
- Na, akkor addsza egyet - nyújtom felé a kezem. Az, hogy Bogi csinálta, meg mit árul el? - Inkább neked tetszik a Bogi, aki szendókat csinál neked, a kis barátjának - úgy mondom, mintha nekem nem lett volna két lánybarátom, akik folyton velem lógtak, és ha kellett szintén hoztak kaját. Mondjuk csomagolni nem csomagoltak semmit. Úgyhogy tényleg lehet, hogy más szinten van az ő kapcsolatuk, mint a miénk volt. A szendvicskészítés már a friendship+, vagy ilyesmi.
- Na, az király. Bár a sör és a málnaszörp nem tudom hogy jön össze nálad, de biztos azt is Bogi csomagolta - cukkolom kicsit, majd rátérek a tárgyra. A horgászatra, ami nem is olyan egyszerű gondolom, mint amilyennek tűnik. Hallgatom az előadást a pöckökről, meg a botokról, és persze szélesen mosolygok közben. Berántod, mi?
- Aha, akkor te fogsz horgászni, én meg zabálni - nevetek, és közben már elő is csomagolom a szendvicset. - Kösz Bogi - bele is harapok, majd lehunyt szemmel élvezkedek, mert jól el találta az ízeket a barátnője. Nézem közben a csaligombócot vagy mit, hát fene a gusztusát. Én biztos nem nyúlok hozzá.
- Amúgy nincs ilyen varázshorgászat, vagy valami? Ez olyan muglisnak tűnik - ezt már komolyan kérdezem csámcsogva, pokoli jó kis szendvicseket csinál ez a Bogi. Még a végén tényleg tetszeni fog.
- A helyzet az, hogy Zóra és Panka is lelépett és kurvára hiányoznak, tudod? Végül is velük éltem eddig az életem. De azért sok sikert nekik és ebbe a sikerbe rohadjanak bele - morgom el a végét, mert amúgy nem kívánok nekik rosszat, meg valszeg nem az ő döntésük volt... habár lehet. Mindegy most már, majd keresek másokat, például Domival is akkor lettük jobba, amikor ők eltűntek. Sosem horgásztam volna, gondolom. Mondjuk így is csak nézni fogom.
- Megyek hát. Csak nincs kedvem jelmezesdit játszani, habár rossz arcokat legalább nem kell sminkelni rajtam, azt bármikor csinálok - és meg is mutatom, Diaboli leszek pár pillanatig, majd nevetek az ő hangján. - Ez elég para, nem? - nézek rá csillogó szemekkel röhögve.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 412
Összes hsz: 495
|
HerlaiValószínűleg nem ártana a dühkezelésemmel foglalkozni, mert hát mint ilyen, nem létezik. Hamar szakad a cérna, könnyű kiborítani a bilit nálam, főleg, ha valaki olyan tehetséges az agyam felcseszésében, mint ez a szőke picsa. Láthatólag meg sem kellett erőltetnie magát, és máris pillanatokra vagyok tőle, hogy valami undorító, keléses förmedvénnyé átkozzam szét a fejét.
Meg is illetődik a pálcám láttán, aztán csakhamar kiszalad a száján az a bocsánatkérés. A bökkenő ott van, hogy valójában cseppet sem hat meg. Megfenyegettem, ha nem kér elnézést, abból baja lesz, de igazából csak némi időt próbáltam magamnak nyerni, ami alatt lehiggadhatok. Ha fülét-farkát behúzza, azzal persze nem árt, nem rontja tovább a helyzetet, de nem ezen múlik a helyzet végkimenetele, csakis azon, vissza tudom-e fogni magam.
Nagy levegőt veszek, arcom grimaszba fordul, és épp nyelvem hegyére ül az átok, mellyel elintézem, hogy a gyengélkedőre is el kelljen ma még látogatnia, mikor ismét megszólal, és valahogy megváltozik a hangja. Mintha már nem érdekelné, hogy az oldalát egy pálca vége nyomja. De a van ennél nagyobb baja módon. Eltávolodik kissé gondolatban.
- Ja. Az ismerős - mondom, mert bizony az én számra is jellemző, hogy többet jár, mint a lábam, pedig utóbbi van arra kitalálva.
De mielőtt még bondingolnánk vagy hasonló hülyeség, ingerülten sóhajtok egyet, és pálcámat bár elhúzom tőle, azért jól fellököm a csajt a francba. Már úgyis ismeri a földet, barátkozzon vele még egy kicsit.
- Jó lenne, ha összekapnád magad. Legközelebb nem leszek ilyen kurva jó arc - mondom, aztán sarkon fordulok, hogy végre seprűre üljek és mehessek a dolgomra.
|
|
|
|
|
Valuska Mihály
KARANTÉN
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
|
Agárdi Valuska Mihály nem egy ma született bárány, így már sok mindent megtanult az életében. Tudja, mi a helyes módja egy avokádó megpucolásának, miért nem szabad megkérdezni egy trolltól mi lóg az orrában vagy hogy, hány éves Kakasi kisasszony. És ami a legfontosabb, hogy a legjobb kapcsolatok és üzletek mindig a kocsmában köttetnek. Csak hát iskolai ügybe ezt már tíz éve nem teheti meg, így nincs más választása, mint egy cukrászdába helyezni ki a találkát.
Kicsit előbb érkezik, nehogy a lány érjen oda előbb, aztán megszeppenve ácsorogjon, hogy merre tovább.
Kiválaszt egy számára szimpatikus asztalt, ahonnan látszik a sétáló utca, oda csüccsen le. Mivel borús az idő, kardja is nála van, ezt a székének dönti, a köpenyként viselt blézerét meg megkanyarítja, hogy szépen álljon. A kinti sétálókat nézegeti, egy pillanatra sem gondolkodik el azon, hogy esetleg Kornélia nem találna rá, ezért lesegetne kell, ügyes lány az, majd kiszúrja. Addig meg minek befelé bambulnia? Bár a süteményes pultot talán érdemes lenne.
|
|
|
|
|
Bakonyi Benedek
KARANTÉN
RPG hsz: 19
Összes hsz: 21
|
Dominik - Köszi, megvagyok! - idefele úton már kidolgozott egy technikát arra, hogy melyik csomagját hol és hogyan cipeli, meg hát meg is akarta mutatni a nagyobb fiúnak, hogy néhány táska nem jelent neki problémát. Persze objektíven nézve ez teljesen hülyeség volt, de az ő kiskamasz lelkének szüksége volt rá, hogy bizonyítson. - Ez elég jól hangzik! - bólint az Eridonosok általános bemutatására. Saját magát nem tartja extrán bátornak vagy vakmerőnek, de a hülyeségekben mindig benne volt, szóval ezzel sem lesz gond. Érdeklődve hallgatja Dominik jó tanácsait a bottal kapcsolatban és fejben próbál mindent feljegyezni. Nem is gondolta, hogy van ilyen, hogy szemét napja van a varázstárgynak, amin valakinek a következő 5-6 éve is múlhat. Nagyot nyel ahogy ezt realizálja, de megpróbálja elhessegetni a negatív gondolatokat és arra fókuszálni, amit szeretne. Ahogy Dominik is mondta. - Sajnálom, hogy ilyen nehéz vele. De biztos elfogadja majd egyszer, hogy ez a helyzet és téged is jobban fog támogatni. - bíztatóan néz a srácra, majd elneveti magát, ahogy az próbál érdeklődni az idősebb női rokonairól. - Van itt rendes bál? Ilyen dísztaláros, táncolós, igazi? - hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy lelkes-e vagy leverte a víz az az esemény gondolatától, de nyilván attól függ, hogy mi lesz az elvárás vele szemben. - Jó, jó, odafigyelek majd. - feleli ziláltan, de nem is teljesen fogja fel, hogy mit mond neki Dominik, annyira befosott az állatoktól. - Kedves bá? Pedig nagy flash lenne, ha kedves Kedves lenne.-Kicsit szégyellte magát, amiért úgy reagált, mint egy kislány, szóval próbálja az idióta viccekkel elterelni a feszkót és Dominik figyelmét az iméntiekről. - Hát nem is úgy gondoltam, hogy küldenek. - cinkos vigyorral néz a másikra. - Nem, még nem, de lehet, hogy nem is annyira szeretnék. Te már láttál?-Közben a távolban már észrevehetőek a kastély fényei. Elég lenyűgöző látvány! Beni szájtátva figyeli a hatlamas épületet és elkezd egyre izgatottabbá válni a rá váró új élményekkel kapcsolatban. - Köszi a tippeket meg hogy elkísérsz ide! Te nem vagy prefektus amúgy? Ki lehet az? - tényleg hálás Dominiknak a támogatásért, és jó érzéssel tölti el, hogy valakit már biztosan ismer a suliból, így ha nagyon nagy gáz van, akkor legalább már egy emberhez tud fordulni. - De menő! Várom már, hogy ilyeneket tudjak csinálni! - figyeli ámulattal a varázslatot. - Hát hobbim amúgy elég sok van, és van köztük jó pár, ami mugli dolog. Például a fényképezés. Az általánosban kosaraztam, azt nagyon szerettem. Kviddicset meg így konkrétan még nem próbáltam, apával néha kimentünk repkedni a közeli rétre, de ennyi. Viszont nagyon szeretném megtanulni. Te játszol? Vagy valami mást csinálsz? -
|
|
|
|
|
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Másodikos diák
Hél
RPG hsz: 35
Összes hsz: 45
|
Sadie Legközelebb nem leszek ilyen jó arc...persze, mert most annyira kurva jó arc. Fel kellene világosítani, hogy nem, nem az. Oké, talán a burger adási szándék lehet az volt. De én sem vagyok otthon annyira a kedves gesztusokban. Az adásban és a felismerésében sem. Nyilván lök rajtam egyet a csaj, de a már előbb tapasztalható meglepően jó reflexeimnek hála, nem csattan a képem a földön. Ha belegondolok, igenis jogosan jött ki a számon a káromkodás, mert ez egy hülye picsa. Mégis muszáj türtőztetnem magam, mert ha most nekimegyek, nyilván büntibe kerülök, ami mondjuk a legkevésbé sem izgat, de anyám haragja annál inkább. Igyekszem visszaszerezni az egyensúlyom, és a tenyeremről újra letapsolni a koszt. Merlinre, szét tudnám szedni a csajt de...de..lehet hogy az is elég, ha csak zépen besétálok a burgerezőbe, és elmesélem az esetet, hogy a seprűs futáruk fellökött. A kezem felhorzsolódott, bizonyítok is van rá. Ha még bunkó is voltam, csak az orrom alá mormogtam, nem akartam, hogy hallja, de ha mondjuk a szemébe küldöm el a francba, akkor sincs joga fellökni. Főleg, hogy elnézést kértem. Dühtől égő szemekkel nézek a csajra, majd miután letiszítottam magam sikeresen a pálcámmal, felszegett fejjel, dühösen és határozottan lépek be a burgerező ajtaján, hogy azonnal panaszt is tegyek. Hiszen sérelem ért, a kezemen a seb. Határozottan nyitom ki az ajtót, és lépek a pulthoz. - Jó napot. A főnökkel szeretnék beszélni. Sajnálom, hogy ilyen kellemetlen ügyben, de...- Duhös, mégis egy kis szomorúsággal tartkított arckifejezéssel beszélek, mint aki valóban sajnálja, hogy panaszt kell tennie, de egyszerűen nincs más választása. - Panaszt szeretnék tenni a seprűs futárral kapcsolatban. A tenyerem mutatom, ahol a vérző horzsolásom jól kivehető. - Félreértésbe keveredtünk, és sajnos tettlességgé fajult.Hátra fordulok, hogy látom e még a csajt, elmenekült, vagy esetleg jön be verni a tamtamot. Ha jön is, akkor is nekem lesz igazam. Valahol persze érzem, hogy most baromi nagy genyó vagyok, és egyáltalán nem kéne ilyet csinálnom, de ha elönti az agyam a köd, akkor nem bírom megállni. Biztos vagyok benne, hogy az ilyenekért egyszer valaki nagyon elpicsáz. Csak remélem, hogy majd gyorsan futok, vagy valami. Gyúrnom kéne SVKra.
|
|
|
|
|
Lasch Drávecz Lotti
INAKTÍV
B, mint bűbájos =^.^=
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
|
Lucus- Remélem, mert nem szeretném, hogy anya mérges legyen. Biztos, hogy ha eljön a szülőire, akkor Barni bácsi elmeséli, hogy mi történt, és akkor majd anyával el kell sétálnom, és meg kell néznem a képet. Bár, ez a jobb, ha apával jönnék, akkor még rosszabb lenne, ő beszédet is tartana. - anya a szigorúbb szülőnk, de sokkal jobb letudni a dolgokat, mint, hogy utána a mellkasomban legyen ott a nyomás, amiért kárt okoztam. Mert apa ilyen, elkezd mesélni, és egyszer csak azon kapom magam, hogy tele vagyok bűntudatossággal.
- Brr! De ez a varázsvilág, csak suhintaniuk kell és máris tiszta, én ezt nem értem, hogy miért jó ez. Sosem szeretnék felnőtt lenni. - valójában ebből a suliból se szeretnék elmenni. A múltkor voltam fent a nagy iskolában, és nagyon nem volt szép. Se színek, se hangoskodás, valahogy elképzelhetetlennek tartom, hogy én oda beillenék.
- Aztaaaa! - suttogom ámuldozva, mert még sosem láttam ilyet, sőt, ennyire szépet nem. Közelebb hajolok picit, és megsimogatom a különleges tapintású felszínét. - Sosem láttam még sárkányt, de nagyon szeretnék! - vallom be suttogva, felpillantva a nénire, ki éppen ránk pillant, azért gyorsan úgy csinálok, mintha írnék. Vajon ő tudja, hogy mennyi idő alatt kell ötszázszor leírni ugyanazt? - Szerinted van olyan Bogolyfalván, akit megkérhetünk rá, hogy vigyen el minket egy sárkányhoz?
|
|
|
|
|
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc
be Lilith. never Eve.
RPG hsz: 310
Összes hsz: 469
|
Jeges tekintete hosszú, lomha perceken át vitsgálták az új professzor úr felhívását. Tanársegédi pozíció. Ebben a lehetőségben Kornélia több, számára kedvező lehetőséget is fellelt, így nem volt rest küldeni egy tollast Misi bácsinak. A tárgy ígéretesen hangzott, nem csak azért, mert mestertanoncként régész és ereklyekutatónak kezdett tanulni, de talán találhat valamit az Agárdi-átokkal kapcsolatban - már ha igaz, hogy elviszi magával Valuska professzor egy-egy útra.
Hűvöskés, őszi idő volt aznap, így a turis, sötétlila bőrkabátjára esett választása, hogy feldobja az amúgy is fekete szettjét. A Pramberger teret maga mögött hagyva lépdelt a cukrászda irányába, néha egy-egy megrovó pillantással ajándékozva meg Aladárt, aki az egyik kóbormacska árnyékával kezdett kekeckedni. Órájára pillantva Kornélia megnyugodva konstatálta, hogy bőven időben volt még. Zsebébe túrva előhalászta élesnyelvű naplóját, hogy a nyitvatartásról szedjen ki belőle információt.
- Mikor zár a Czukorvarázs?
- Nnna, eszedbe jutottam? - sértetten felelte a napló, míg a szavak kirajzolódtak lapjain - Addig, amíg be nem zár, ostoba!
Itt Kornélia nyelt egyet, homlokán lüktetett az ér, de próbálta moderálni magát.
- És az mikor van? - körmölte le ismét.
- Hát ettől többre számítottam tőled, ne is haragudj - hamar eltűnt a napló válasza, majd megjelent egy időpont; este nyolc. Alá pedig csak egy Kornéliát szidó Nyomi! volt körmölve. Ezzel zsebre vágta a kötetet s haladt tovább a cukrászdába. Az ajtón áthaladva megtorpant, körülnézett és a szakállas urat kereste. Meglelve őt hamar letelepedett az asztalhoz arcán mosollyal.
- Jó napot kívánok, professzor úr! - szemei akaratlanul a kardra terelődtek, melyet szemöldöke megemelésével reagált csak le. Remélte, nem terveznek lovagi tornát tartani, bár a színes pizsamás tanítóról, aki gyakran biciklizni szokott a kastély folyosóin... nos, belőle bármit kinézett. Kornélia nem hozott kardot, sem pajzsot. Kornélia csak egy Aladárt hozott, aki kardja helyett is kardja lesz.
- Ugye nem várattam meg?
|
|
|
|
|
Illés Luca Izabella
KARANTÉN
az árva | csöves
RPG hsz: 34
Összes hsz: 40
|
 Annyi kedvem van ehhez, mint a nyomi fájdalomcsillapító italt inni, aminek olyan borzasztó íze van. A múltkor nagyon fájt a hasam, erre meg megitattak azzal, hát ezek nem orvosok az biztos.
Viszont a pénz jól jön. Aztán ez a srác egyáltalán nem ismerős, ennyit meg megér nekem, még ha a gondolatától is undorodom. Azok a majmok meg tudják, pont ezért kell ezt csinálnom.
Hamar túl is esek, persze azért egy kézfogást követően, mégse gondoljon már full taplónak. Próbálom én nagyon kedvesnek mutatni magam, de a fintor óhatatlanul ül ki az arcomra. Nem a fiú miatt, hanem a puszi miatt. Nem tudom, a többiek miért vannak ezért annyira oda, hát undorító volt.
- Várj - még a mutatóujjam is felmutatom, majd odaszaladok a közönséghez, és örömmel zsebelem be a fogadás árát, azt számolgatva megyek vissza Benedekhez.
- Fogadás volt, erre jártál - vonok vállat, mert ezzel részemről meg is van magyarázva. Aztán pár érmét nyújtok neki, mert hát mégis csak a részese volt, jár neki... gondolom.
- Azért csak ennyi a tiéd, mert azért... nem erőltetted magad - nézek végig rajta kritikusan, persze ezt már csak poénkodva teszem hozzá. Épp csak a mosoly hiányzik az arcomról, de az úgyse sokszor van rajta.
- Egyébként meg.. egyes kultúrákban szokás így köszönni, most akár be is rághatnék - a szüleim részre direkt nem reagálok, csak mert egyelőre egy kiváló apajelöltet sem találok, akihez odaküldhetem.
|
|
|
|
|
Valuska Mihály
KARANTÉN
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
|
Agárdi Nézegeti az embereket ahogy jönnek és mennek, de ha megkérdeznék kit látott, valószínűleg nem tudna válaszolni rá, csak a kavalkádra ami lejátszódott odakinn. Ide-oda lépkedő lábak, ballonkabátok szárnycsapásai, spirálban aláhulló tandemugró falevelek. Sokszor hallott már Bogolyfalváról, tudja, hogy számos varázslónak az otthona, akik itt nőttek fel, sőt talán itt is öregedtek meg. Neki nem mond semmit egyik utca sem. Nincsenek emlékei amiket felidézhet, volt már ugyan itt párszor, de sohasem huzamosabb ideig. Átutazóba, látogatóba, előadni. Néhány öreg tyúkon ül meg a szeme, kíváncsian pislog rájuk. Talán valamelyik nap felkereshet néhány vénebbet, hátha innen is kicsikar valami kis mesét, amit aztán tovább vihet és ne adja ég, a végén még valósággá is teheti.
Ahogy így mélázik, édes kis hangocska üti meg a fülét. Komótosan odapillant aztán mosolyogva integet ujjával.
- Oh nem, dehogy, na foglaljon csak helyet. Mindjárt integetek is egy pincér kislánynak és akkor lesz mit inni, enni. - míg ezt közli, addig tényleg integet is, hogy odahívja az egyik felszolgálót.
- Szóval kisasszony, olvastam a levelét és roppantmód felkeltette a kíváncsiságomat, bár gondolom ezt sejti, de azért az ismétlés nem árt, szóval tessék csak elmesélni még egyszer - buzdítja Kornéliát egy gesztusos kézmozdulattal, aztán mielőtt a lány elkezdhetné hirtelen megtöri a csendet.
- Várjon, elfelejtettem, a miheztartás végett, Valuska Mihály vagyok, maga meg Agárdi Kornélia vagy Auróra? Melyiket tetszik használni? - az ilyen neveknél sohasem biztos az ember a dolgában. Általában a középsőt, aztán meg van amikor nem. Jobb az ilyesmit megkérdezni előre. Úgy meg már a bemutatkozás is megvan, ha a lány óhajtott valami hasonlót.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 419
Összes hsz: 494
|
BenedekVégig hallgatta az ifjú titán biztató szavait, de nem reagált rá semmit, mert túl jól ismerte az apját. Meg se fordult a fejében az, hogy valaha is majd más véleményen lesz nemzője, s mivel nem kívánt több szót fecsérelni a családjára, inkább érdekesebb témák felé terelgette a kölyköt.
- Nem tudom, hogy mi számít neked igazi bálnak, de igen, szoktak rendezni és van, aki dísztalárban megy, de manapság már ez sem kötelező, nagyon vegyül a társaság - ezzel arra utalt, hogy mióta sok diák érkezett a muglik világából, azóta sokan azt a divatot követték, nem pedig az ősrégi mágus hagyományokat. Ez pedig nem csak az öltözködésre volt igaz, az elmúlt időszakban a varázspálca után második leggyakrabban használt tárgy a telefon volt, s már nem volt olyan boszi vagy mágus, aki ne bökdöste volna a képernyőt.
- Jól van, de most már vegyél normálisan levegőt is - nevetett, szegény elsősre tényleg ráhozták a frászt ezek a dögök.
- Egyébként kedves, tud az is lenni, szerintem jófej - személyesen nem volt problémája a professzorral, így semmi negatívumot nem tudott rá mondani, Benedeket viszont figyelmeztette, hogy jobb, ha betartja a szabályokat, mint hogy végül valami büntetésbe fusson bele.
- Én? Na még csak az hiányozna - felnevetett. - Nem, nem vagyok prefektus, de majd tudni fogod, ha meglátod a jelvényüket. Fölösleges lenne most neveket sorolnom, úgy se tudsz hozzá arcot párosítani, de az évnyitón szerintem egész biztosan megismered majd őket - biztatta az elsőst, s még vállon is veregette, ahogy közeledtek a kastélyhoz, majd utána húzta elő a varázspálcáját, hogy segítsen önmagán.
- Ugye? Szerintem is, és tök hasznos! Már nem is emlékszem arra, hogy ezt elsőben tanultuk-e, de tuti, hogy sok-sok hasznos dolgot fogsz megtanulni már az első évedben. Csak a pálcamozdulatokat kell jól elvégezni, meg jól hangsúlyozni a varázsigét, és akkor nem lehet gond - biztatta egy mosollyal.
- A fényképészet nagyon menő! Van a suliban egy szerkesztőség, szerintem ott még hasznodat is vehetnék - dobta be az ötletet, bár arról fogalma sem volt, hogy vajon elsősöket alkalmaznak-e.
- Kviddicsezem, meg gitározom, ez a kettő. A focit is szeretem, kosarazni nem kosaraztam még, de biztosan az is menő - felelte a srácnak, s ekkor elérték az iskola kapuját is.
- Na haver, megérkeztünk. Ez itt a főbejárat, utána van az előcsarnok és onnan pedig már a folyosókról juthatsz el amerre csak szeretnél. Javaslom, hogy előbb gyere velem az eridonba, bevezetlek a klubhelyiségbe, majd elcsípjük Agárdi Kornéliát, hogy osszon be téged egy szobába - ha benne volt Benedek, akkor megindultam az eridon felé, ahol végre lepakolhatta a holmiját.
|
|
|
|
|
