A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=868920#post868920][b]Szécsi Dominik - 2023.10.29. 19:22[/b][/url]

Végig hallgatta az ifjú titán biztató szavait, de nem reagált rá semmit, mert túl jól ismerte az apját. Meg se fordult a fejében az, hogy valaha is majd más véleményen lesz nemzője, s mivel nem kívánt több szót fecsérelni a családjára, inkább érdekesebb témák felé terelgette a kölyköt.
- Nem tudom, hogy mi számít neked igazi bálnak, de igen, szoktak rendezni és van, aki dísztalárban megy, de manapság már ez sem kötelező, nagyon vegyül a társaság - ezzel arra utalt, hogy mióta sok diák érkezett a muglik világából, azóta sokan azt a divatot követték, nem pedig az ősrégi mágus hagyományokat. Ez pedig nem csak az öltözködésre volt igaz, az elmúlt időszakban a varázspálca után második leggyakrabban használt tárgy a telefon volt, s már nem volt olyan boszi vagy mágus, aki ne bökdöste volna a képernyőt.
- Jól van, de most már vegyél normálisan levegőt is - nevetett, szegény elsősre tényleg ráhozták a frászt ezek a dögök.
- Egyébként kedves, tud az is lenni, szerintem jófej - személyesen nem volt problémája a professzorral, így semmi negatívumot nem tudott rá mondani, Benedeket viszont figyelmeztette, hogy jobb, ha betartja a szabályokat, mint hogy végül valami büntetésbe fusson bele.
- Én? Na még csak az hiányozna - felnevetett. - Nem, nem vagyok prefektus, de majd tudni fogod, ha meglátod a jelvényüket. Fölösleges lenne most neveket sorolnom, úgy se tudsz hozzá arcot párosítani, de az évnyitón szerintem egész biztosan megismered majd őket - biztatta az elsőst, s még vállon is veregette, ahogy közeledtek a kastélyhoz, majd utána húzta elő a varázspálcáját, hogy segítsen önmagán.
- Ugye? Szerintem is, és tök hasznos! Már nem is emlékszem arra, hogy ezt elsőben tanultuk-e, de tuti, hogy sok-sok hasznos dolgot fogsz megtanulni már az első évedben. Csak a pálcamozdulatokat kell jól elvégezni, meg jól hangsúlyozni a varázsigét, és akkor nem lehet gond - biztatta egy mosollyal.
- A fényképészet nagyon menő! Van a suliban egy szerkesztőség, szerintem ott még hasznodat is vehetnék - dobta be az ötletet, bár arról fogalma sem volt, hogy vajon elsősöket alkalmaznak-e.
- Kviddicsezem, meg gitározom, ez a kettő. A focit is szeretem, kosarazni nem kosaraztam még, de biztosan az is menő - felelte a srácnak, s ekkor elérték az iskola kapuját is.
- Na haver, megérkeztünk. Ez itt a főbejárat, utána van az előcsarnok és onnan pedig már a folyosókról juthatsz el amerre csak szeretnél. Javaslom, hogy előbb gyere velem az eridonba, bevezetlek a klubhelyiségbe, majd elcsípjük Agárdi Kornéliát, hogy osszon be téged egy szobába - ha benne volt Benedek, akkor megindultam az eridon felé, ahol végre lepakolhatta a holmiját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=877986#post877986][b]Csepreghy Péter - 2024.05.02. 11:33[/b][/url]

A műanyag gördeszkakerék nem éppen halkan tapad a vasútállomás kövezetére. Természetesen, a deszkát lovagló, régen eltűnt bongyorság ebből mit sem hall, mert mint minden rendes varázsfelnőttnek; neki is egy mugli fejhallgató tompítja a hallását. Csak stílusosan, mint mindig. Az embereket Tony Hawk-ot megszégyenítő mozdulatokkal kerüli ki, noha olykor mögötte a levegőbe repül egy virágcsokor, egy kisebb táska… ha valami Wes Anderson féle filmben lennénk, akkor egy-egy tyúk vagy kismacska is a levegőben végezné egy halk kotkodával vagy nyávogással. De most legyen ennyi elég. Magasszárú sportcipő segíti az elveszettnek vélt alakot a gördeszkán maradni, amit egy buggyos farmernadrággal és egy jól megszokott D&D-s pólóval kapott ma magára. Van, ami nem változik. Szabadnap van, és ezt megfelelően kell kihasználni, mert aztán jön újra a hétfő, és bele lehet bújni a szürke öltönybe, aztán zsa a Minisztériumba.
Hangosan siklik végig a gumitalp a kövezeten, mire a deszka-lovas megáll. Mind a 165 centiméterével húzza ki magát, hogy egy fejben baromi vagány mozdulattal lekapja magáról sárgás üvegű napszemüvegét. Csorbacsík mosolyával elégedetten néz körül a vasútállomás népén; újra itthon. Az endorfin, oxitocin, szerotonin és dopamin „édesnégyese” feszíti szét mellkasát, ahogyan a friss szellő összeborzolja göndör fürtjeit. Mély sóhaj után egy idős bácsira keveredik égszínkék tekintete. Galambokat etet. Klisésnek tűnhet, de… nem is rossz ötlet. Azonnal az egyik padhoz löki magát, majd lábának segítségével megemeli a deszkát, hogy egy egyszerű mozdulattal a pad mellé támassza, és lehuppan. Zsebéből előkap egy noteszt és egy ceruzát, majd szélsebesen körmölni és rajzolni kezd. Pont ez a klisés karakter hiányzott a történetből. Hamarosan készen lesz ez a képregényvázlat is.
Eltelik egy óra, majd még egy. Elégedettséggel teli vigyorral engedi le az író- rajzeszközt, s így koppan is a ceruza fa teste a pad deszkáját.
Hi! My name is Petya. And my life… is still simple. I’m just a little older.