Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Valuska Mihály nem egy ma született bárány, így már sok mindent megtanult az életében. Tudja, mi a helyes módja egy avokádó megpucolásának, miért nem szabad megkérdezni egy trolltól mi lóg az orrában vagy hogy, hány éves Kakasi kisasszony. És ami a legfontosabb, hogy a legjobb kapcsolatok és üzletek mindig a kocsmában köttetnek. Csak hát iskolai ügybe ezt már tíz éve nem teheti meg, így nincs más választása, mint egy cukrászdába helyezni ki a találkát.
Kicsit előbb érkezik, nehogy a lány érjen oda előbb, aztán megszeppenve ácsorogjon, hogy merre tovább.
Kiválaszt egy számára szimpatikus asztalt, ahonnan látszik a sétáló utca, oda csüccsen le. Mivel borús az idő, kardja is nála van, ezt a székének dönti, a köpenyként viselt blézerét meg megkanyarítja, hogy szépen álljon. A kinti sétálókat nézegeti, egy pillanatra sem gondolkodik el azon, hogy esetleg Kornélia nem találna rá, ezért lesegetne kell, ügyes lány az, majd kiszúrja. Addig meg minek befelé bambulnia? Bár a süteményes pultot talán érdemes lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nézegeti az embereket ahogy jönnek és mennek, de ha megkérdeznék kit látott, valószínűleg nem tudna válaszolni rá, csak a kavalkádra ami lejátszódott odakinn. Ide-oda lépkedő lábak, ballonkabátok szárnycsapásai, spirálban aláhulló tandemugró falevelek. Sokszor hallott már Bogolyfalváról, tudja, hogy számos varázslónak az otthona, akik itt nőttek fel, sőt talán itt is öregedtek meg. Neki nem mond semmit egyik utca sem. Nincsenek emlékei amiket felidézhet, volt már ugyan itt párszor, de sohasem huzamosabb ideig. Átutazóba, látogatóba, előadni. Néhány öreg tyúkon ül meg a szeme, kíváncsian pislog rájuk. Talán valamelyik nap felkereshet néhány vénebbet, hátha innen is kicsikar valami kis mesét, amit aztán tovább vihet és ne adja ég, a végén még valósággá is teheti.
Ahogy így mélázik, édes kis hangocska üti meg a fülét. Komótosan odapillant aztán mosolyogva integet ujjával.
- Oh nem, dehogy, na foglaljon csak helyet. Mindjárt integetek is egy pincér kislánynak és akkor lesz mit inni, enni. - míg ezt közli, addig tényleg integet is, hogy odahívja az egyik felszolgálót.
- Szóval kisasszony, olvastam a levelét és roppantmód felkeltette a kíváncsiságomat, bár gondolom ezt sejti, de azért az ismétlés nem árt, szóval tessék csak elmesélni még egyszer - buzdítja Kornéliát egy gesztusos kézmozdulattal, aztán mielőtt a lány elkezdhetné hirtelen megtöri a csendet.
- Várjon, elfelejtettem, a miheztartás végett, Valuska Mihály vagyok, maga meg Agárdi Kornélia vagy Auróra? Melyiket tetszik használni? - az ilyen neveknél sohasem biztos az ember a dolgában. Általában a középsőt, aztán meg van amikor nem. Jobb az ilyesmit megkérdezni előre. Úgy meg már a bemutatkozás is megvan, ha a lány óhajtott valami hasonlót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Miután látja, hogy egy pincérlányka int, hogy hamarosan jön a lányra pillant.
- Oh hát tudja, ha mindenkinek megfelel a Kornélia nem akarok én sem különcködni - legyint, igazából neki nem is számít. Persze hosszas diskurzust tudna folytatni a nevek fontosságáról, mégis, számára annyira mindegy, hogy eszik-e vagy isszák, az a lényeg akit a névvel jellemeznek. Most pedig ez a kis kapkodós, édes gyermek a fontos, akinek fiatal szájacskájából valami olyan izgalmas keringő felhívásra számít a bácsi, amire már régóta fáj a foga.
Amíg amaz mesél Mihály óhatatlan csak hallgatja és hallgatja, érdeklődő szemeit le sem véve a másikról. Olykor-olykor még egy bólintással is jelez a másiknak, semmi gond, itt van, figyel, csak mondja. Ezt üzeni az apró gesztus.
Szomorú a kis csemete életútja, mint oly sok boszorkányé és varázslóé. Bár különösebben nem hatja meg Misát, mert a múlton rágódni sohasem szeretett és ezt sem tartja többnek mint egy régen elmúlt előzménytörténetet, azért elkönyveli magába, hogy sok mindent fizessen ennek a szegény lánynak, hogy legalább tele hassal legyen árva.
A pincér kislány ekkor lép oda melléjük, bájos copfba kötött hajacskája még ingaórát utánozva ring mögötte.
- Kedvesem, kérek egy americanot meg hozzá valami nagyon édes, habos süteménykét. Magának? Amit akar, ne szerénykedjen - legyint.
Ha Kornélia leadja a rendelését és a pincér tovább siet, a férfi átveszi a szót.
- No, hát a szülein nem tudok segíteni, viszont a kis árnyékán talán igen. Ne gondolja, hogy fogalmam van az átokról, túl régóta vesznek el ilyesmi információk ahhoz, hogy könnyű legyen felkutatni egyet is, de készséggel segítek magának, ha évekig tart is. Mit szól? Társul velem? - már akkor eldöntötte, hogy a lányt választja maga mellé, mikor elhívta a teaházba, így nem is látja értelmét tovább csűrni-csavarni a dolgokat. Minél előbb túlvannak a hivatalos kellemetlenségeken, annál gyorsabban jutnak el a valódi motyókhoz.