Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Gratulálok kölyök, sikerült összehoznunk valamit, aminek többnyire 1% alatti a valószínűsége. - Már az elemi mágia is meglehetősen ritka, hiába feledkezik el erről az emberek nagy hányada, akik a Bagolykőben van a környékén élnek. Itt persze, hogy sok van, elvégre ide jönnek tanlni. Ha a varázslónépességet nézzük viszont, a számok már nem ilyen kedvezőek.
- Elfogadja, a MACUSA-ban egy ugyanilyen kristályt találnál csak nagyobbat. Ezernyelv bűbáj van a dokumentumon, az államokban is bárhol elfogadják.

Felnőttként lehet, hogy most neki kéne okosabbnak lennie és rászólnia Zachre, hogy itt nem az a lényeg, hogy ki kap majd idegrohamot, ám pillanatnyilag benne túlzottan dolgozik az apai boldogság és elégedettség. Így a szigor helyett ő is szélesen elmosolyodik.
- Az biztos, hogy így vagy úgy következményei lennének innentől a viselkedésüknek. - Ha más nem, Rafael maga tereli jogi útra a dolgokat Queenie-ék ellen - sőt, basszameg, a kis szaros kölykeik ellen, ha mindennek tudatában továbbra is provokálják Zach-et. Eddig "egyszerű" gyerekek közti bullying volt, ami már amúgy önmagában is dühíti, hogyan hunyhatott felette szemet a saját anyja - innentől viszont egy friss elemista szándékos hergelése akár "szándékos veszélyeztetés" is lehet. Rafael pedig nem fogja hagyni, hogy egy esetleges újabb vadmágia miatt egy ilyen helyzetben Zachet büntessék - és ne a valódi felelősöket.
- Beszélnem kell majd Queenievel, hogy biztosak legyünk benne, beszélni fognak otthon a csökött mostohatestvéreiddel a decent emberi viselkedés alapvető szabályairól. Ahogy kellett volna már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Lelkesen bólint, visszahúzza maga elé a mappát és ő nézegeti tovább, mintha ő is először látná. Különös érzés. Sosem érezte magát különlegesnek és személy szerint rég elkönyvelte, hogy a varázserejét tekintve messze középszerű, ennek fényében pedig ugyanilyen középszerű karriert kell választania. Most azonban, ötlik fel benne hirtelen, ez pedig az arcára is kiül és így nem is hallja, amit az apja a MACUSA-ról mond, ez akár meg is változhat. Szarni Queenie-re és arra, amit mond! Akár még auror is lehet, mint Rafael, vagy, vagy... vagy valami!
   -  Haha, szerintem Rich tisztán és világosan hallotta az üzenetet, hogy hagyjon békén - becsukja a mappa fedelét - Érted, hallotta. Mert hogy a fü... érted.
Kínosan megvakarássza a füle tövét.
   -  Ja. Queenie. Beszélsz vele vagy beszéljek én?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bár ezt William nem tudja - és még jó ideig nem is lesz alkalma ráébredni talán, de Yezebel nagyon tud ragaszkodni az épp aktuális kedvenc játékaihoz. És ami fontosabb: még jobban utálja, ha akaratán kívül rontják el a szórakozását. Ezzel az egész bírósági üggyel pedig pont ez történt. Még bőven nem vitte végig az akaratát és amit kitalált Williammel. Erre merészelik bemószerolni ilyen kis apró dolgok miatt, mint halvaszülés és mérgezés. Egyáltalán miért érdekli az embereket ennyire egy csecsemő, aki még azt sem fogta fel, hogy egyáltalán létezik.
- Hogyne, nem is tudom, kiről beszélünk. - Kiszélesedik a mosolya, ahogy már most "szerepbe helyezkedik".
- Engem a családja skót ága fizet és keresett meg. - Még védekezőn fel is emeli a kezeit kissé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Őszintén megörült, amikor végre sikerült kibékülnie Lacával, bár az is igaz, hogy ez most inkább rajta múlt. Ő haragudott a fiúra, és ez valószínűleg még hosszan elhúzódott volna, ha a srác nem szólítja meg és nem hozza szóba a témát. Emiatt titkon talán még hálás is volt a lávafiúnak, hisz végre megkönnyebbült a lelke, s már nem kellett görcsösen azon agyalnia, hogy ma nem szólhat hozzá, mert nem szabad, mert utálnia kell. Mert hogy az elmúlt napokban sokszor kellett ám ezt mantrálnia, hogy tudja tartani azokat a falakat. Szerencsére ezek ledőltek most, az ölelés feloldotta közöttük a feszültséget, Zóra meg nevetett, mikor már úgy tűnt, hogy Laca szabadulna a közeléből. Ekkor is csak a nyelvét nyújtotta a srác felé, de a mosoly kicsit elkomorult, mikor aggódva kérdezte Pankáról.
- Jó igen, tényleg az. Végül is, két bátyja van - mosolygott, eszébe jutott, hogy miket mesélt Pankesz, miket is műveltek már vele a srácok, legalábbis az egyik. Hát az sem volt semmi, szóval volt ki mellett edződnie a szöszkének. Ott volt például Dorián. Azok a szép kék szemei…nos igen.
- Nem mászok le rólad!! - vigyorogva csak azért is újra megölelte Lacát, de úgy, mintha össze akarná roppantani a csontjait, aztán végül mégis csak elengedte, majd kíváncsian figyelte a dobálást, s a háttérben kuncogott.
- Te, neked ez nagyon nem megy. Ezzel nehogy be akarj vágódni a Keserű lányok előtt, mert ki fognak röhögni - mondta nevetve, aztán leguggolva keresgélt a kavicsok között, majd kettőt felvett és odalépett a fiúhoz.
- Nézd meg, látod, hogy milyen lapos? Ezzel kell próbálkozni, mert amit az előbb elhajítottál, az sosem fog úgy pattogni a víz tetején, mint egy ilyen lapos. Így állj be, látod? - kicsit előrébb lépve, a fiú mellett próbálta prezentálni a tökéletes beállást. - A karodat így tartsd, és egy ilyen csuklómozdulattal kell, nézd - aztán el is dobta a kavicsot, mire az hármat pattant a vízen. - Látod? Te jössz - és átadta a második lapos követ a fiú tenyerébe, majd hátrébb lépett, hogy teret adjon Lacának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Megkönnyebbülten bólint, amikor a férfi demonstrálja, megértette a szavait, ezzel pedig a testtartása is láthatóan felenged. Minimális szüksége sincs rá, hogy Adél befeszüljön Maeve nevén, aminek említését eddig gondosan elfelejtette. Végül is nem tudja, hogy csomagolja be, hogy az ismeretlen nő összeszedte egy sikátorban, miután őt egészen hülyére verték, most pedig, másfél évvel később őt hívta fel akkor, amikor letartóztatták.
   -  A család anyai ága. És köszönöm.
Eztán kevés igazán releváns információ hangzik el. Áttárgyalják az ügy és az elkövetkezendő napok adminisztratív részleteit, azonban, mivel Will nem először kerül a Zengőbe, ez gyorsan halad. Nagyjából negyed óra múlva pedig, amikor végeznek, az ügyvéd távozhat a szobából, hamarosan pedig őt is visszakísérik a Mecsekbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Kedves volt Benitől, hogy nem faggatózott tovább a kacsámat illetően, hiszen már annyira idős volt, hogy nem tudhattam, mikor távozik el az élők sorából.
- Budanekeresd jól hangzik, viszont a varázstalanok világa valahogy nem vonz. A kávézó nem az életcélom, egyelőre csak arra szolgál, hogy fenn tudjak tartani majd egy albérletet - közöltem Benivel, majd mosolyogva nyugtáztam magamban, hogy mennyire élvezi a vízben való létet.
- Ebben mondjuk igazad van. Idáig bele sem gondoltam, de igazat mondtál. Üzletben valóban nincs barátság, mint ahogyan szerelemben, és háborúban sem, ahogy a mondás tartja. Talán jobb is így, hogy nem jött össze az üzlet. Az is lehet, hogy teljesen más az életutam. Idővel minden elválik - emeltem tekintetem az övébe komoly hangnemben. Közben aktíválódott a hullámmedence, és remek élmények elé néztünk általa.
- Ugyan már, ne gyöpesedj be! Majd meglátod, hogy milyen jót fog tenni neked egy kis úszkálás! - mondtam neki élcelődve, majd megvárva őt, a papucsomat felvéve, megindultam vele a hideg vizes medencébe. Először nehezemre esett belemenni a hűvösbe a kellemes langyos víz után, de némi idő elteltével végül sikerült elmerülnöm benne.  
- Én is jól fogok ma aludni. Uhh, hát még mindig nem sikerült felfognom, hogy elrepültek a diákévek, a kastélyban előtött idő. Azt hiszem, hogy szükségem van némi térre, időre, hogy ezt fel tudjam dolgozni magamban. Azta, milyen komoly vagyok mostanság... néha még magamat is meglepem vele - válaszoltam magam elé révedve, kissé mókásan Beninek.
- Na, és te hogy állsz a témához? Hogyan érint, hogy nemrég még diák voltál, most pedig már gyakorlótanár vagy? - kérdeztem vissza érdeklődve.
- Csak azokkal fogom tartani a kapcsolatot, akikkel valóban jóban voltam. Akikkel csupán felszínes volt a viszonyom, azokkal úgyis rögtön elfelejtjük egymást, amint új környezetbe kerülök - feleltem a fiúnak teljes őszinteséggel. Közben Beni azt tanácsolta, hogy kezdjük el úszni a távokat az úszómedencében. Neki is indultam, el is jutottam a kiszemelt táv feléig, majd hirtelen begörcsölt a lábam, amire idáig egyáltalán nem számítottam.  Csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy Beni nevét kiabáljam, mielőtt elsüllyedtem volna a  "háborgó mélységben".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szerencsére nem csak ketten vagyunk egymásnak Minouch-sal, hiszen a szüleim és a testvéreim is segítettek, főleg azokban az időkben, amikor friss volt az új élethelyzetünk. Különleges kapcsolat van közöttünk, sokszor vélem felfedezni a fiatalkori önmagam benne, de ha a szemeibe nézek, akkor az anyját látom. A hullámos fürtjei mindenfelé szállnak a szellőben, megint elég kócos lett a haja. Most már esküszöm felírom, hogy vegyek erre valamit neki, mégsem járhat szénaboglyjával a fején.
Örülök, hogy szépen barátkozik, megmondom őszintén, nagyon féltem attól, hogy magába fog zárkózni a költözés miatt. Egy kicsit hátrébb lépek, hadd bontakozzon ki egyedül. Nem megyek messzire, bőven a látóterében maradok, ami remélhetőleg ad némi önbizalmat neki. Nem szívesem engedném el egyedül még ebben a faluban sem, hiszen az ördög soha sem alszik, de azt sem akarom,  hogy rettegésben éljen. Nem magyaráztam még részletesen el neki, hogy miért kellett eljönnünk ide - olyan kicsi még ehhez, nem akarom, hogy magára vegye a felnőttek problémáját.
A hölgy is hasonlóan biztonságos távolságból monitorozza a kislányt, aki szemmel láthatóan otthonosan mozog már a terepen.
Hiába próbálkozom a magyarral, vajmi keveset értek meg abból, amit a sötét hajú anyuka mond nekem. A köszönés még megvan, azonban utána sajnos már csak szavakat tudok kivenni a mondandójából.
- Elnézést én... - Kicsit zavartan mutogatok valamit a fejem-fülem magasságában, mi szerint nem értem, bár ez alapján hallássérült is lehetnék. Némileg megszégyenülten húzom fel a fordító karperecem és kérem meg, hogy ismételje meg, amit mondott. Ha megteszi, folytatom a beszélgetést az eszközöm segítségével.
- Nagyon. - Sóhajtok fejemet megcsóválva. Szerencsére csak eleven, de nem rosszalkodik sokat, ha valamivel lekötöm a figyelmét, hogy ne unatkozzon. - Nehéz elég szórakoztatónak lennem. De igyekszem. - Folytatom barnáimmal a csipogó kislányomat figyelve. Amikor kisebb volt még babáztam is vele, de sosem voltam elég jó neki benne, utána nyitottunk olyan területekre, amiben apa is ügyes.
- Én is úgy látom, hogy mind a ketten profi hintások. - Dőlök hátra elégedetten. Persze aggódom érte, hogy össze ne törje magát, de nem szólongathatom egyfolytában, hogy mit csináljon és mit ne, nem akarok az a szülő lenni, aki a gyereke minden mozdulatát irányítani akarja.
- Egyébként Vasile vagyok. - Mutatkozom be a hölgy irányába fordulva. - Nem olyan régen érkeztünk ide Franciaországból. Kicsit tudom magyar. - Teszem hozzá egy pillanatra lehúzva a karperecem, majd visszacsúsztatom. Én nagyon próbálkozom, komolyan.
Remélhetőleg a Liliane gyorsabban fogja magára szedni a magyart, mint én. Azt mondják, hogy a kicsiknek könnyebb. Meglátjuk. Talán, ha lesz néhány magyar kis barátja, mint ez a kicsi lány meg Farkas kollégám Annája.
- Szia! Liliane, de mindenki Minouch-nak hív. - A fordító eszköz nem érzékeli, hogy ez egy becenév, így direktben lefordítja, mint kiscica. Végül is, ezt jelenti. - Nyolc éves vagyok, és Te? - Kérdezősködik, majd lehuppan a mellette lévő hintára és magasan felnéz az ég felé. - Én egyszer majdnem átfordultam, olyan magasra hajtottam! - Meséli izgalommal a hangjában, majd elkezd jó hátra tolatni, hogy minél magasabbról tudjon indítani. Kékjeivel rám pillant, hogy biztosan látom-e mennyire ügyes lesz most. Mosolyogva bólintok, hogy hajrá.
- A kislány is itt tanul? - Kérdezem az édesanyját jobbommal mutogatva körbe. Hirtelen innen nem is tudom belőni, hogy merre van az előkészítő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem vagyok átlagos hódító, nem szeretek az lenni. Sokkal inkább szeretem a váratlan pillanatokat, melyekből ugyebár szintén két féle van. Az egyik az, hogy a történet női szereplője lépi a következőt, amiben talán kicsit reménykedek is, mert utálom, ha csak a férfi végzi a piszkos munkát, a másik pedig az, ami most fog következni. Elmosolyodom, ahogy megemeli a bögrét, és akkor már pontosan tudom, hogy a tipikus női reakciót kapom. Válaszul én is megemelem a sajátomat, kiiszom a maradék két kortyot, majd elteszem a könyvet a táskámba, és felkelve úgy tűnhet, mintha felé indulnék.
Végig tartom a szemkontaktust, és egészen közel hozzá biccentek is egyet, ám ez köszönés helyett elköszönés, ugyanis nem áll szándékomba száztíz százalékot fektetni egy erősen kérdőjeles helyzetbe. Mert lássuk be, erősen kérdőjeles. A reakciói átlagosak voltak, én viszont éppen a váratlant szeretem, és azt, ahogy mondtam már, ha kezdeményeznek, így ahelyett, hogy ott maradnék vele, kilépek az ajtón, és elindulok az állomás felé. Nem a kastélyt és nem az otthonomat választom, mert így még mindig fennáll a lehetősége annak, hogy nem vagyok más, csak egy utazó, egy rejtélyes alak. Na meg aztán van nekem egy anyám is, akit feltétlenül meg kell látogatnom, mert úgy véli, hogy két egyedülálló férfi képtelen magát életben tartani, és egy rahedli kaját főz annak érdekében, hogy megérjük a karácsonyt. Miksával erősen gyanakszunk, hogy főfogásnak szán minket a családunk, de egyelőre még nincs hivatalos álláspontunk. Csak az a tény van a birtokunkban, hogy életem értelme kiváló szakács hírében áll, míg engem az anyám tanított, aki történetesen kiváló szakács. De attól még azt hiszik, hogy éhezünk. Így szép a felnőttlét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Néhány pillanatba telik csupán, hogy rájöjjön, hogy a férfi nem magyar ajkú. Kedves, megértő mosoly fut át szép ívű ajkán, majd miután a nevezett felvette a nyelveik közti kommunikációs szakadékot áthidaló segédeszközt, szóról-szóra megismétli mindazt, amit beszélgetésük elején mondott. Biztosan sikerül annak lennie - pillant a láthatóan vidám és kiegyensúlyozottnak tűnő lányka felé. Egészen más, mint saját gyermeke, aki szelídnek, mégis komolynak és csendessnek tűnik mellette - Nekem ebből a szempontból mondhatni szerencsém van Imolával. Órákra képes lekötni magát. Kicsi kora óta szeret rajzolni és olyan békés kislány, hogy sosem kellett szórakoztatnom. Néha kicsit furcsállom is azt, ahogyan létezik a világban...félek talán magányos...- beszél az aprónépre vetve sötét, átható pillantását, majd rámosolyog, amikor az félé fordul. - Ezt tőlem örökölte - mondja kuncogva, ahogy visszagondol saját hintás partizán akcióira, melyekre kamasz koráig, sőt még azután is akadt példa. - Elektra, és én még ennyit sem tudok franciául - nyújtja kézfogásra kezét, amit ha a férfi viszonoz röviden és határozott mozdulattal visz véghez. Ezalatt a két lányka ia jól halad az ismerkedéssel. - Engem Momónak szóktak hívni és hét és fél éves vagyok - válaszolja Imola, majd öő maga is hátra tolat, hogy ugyanonnan indulhassanak. Koccig! Hűha! Azt én is nagyon szeretem, mert olyan mintha repülnék..Olyankor közelebb vagyok Apához és a Bátyushoz - meséli a gyermek, sötét szemeiben szomrkás szeretettel. Számára az említettek csak nevek és fotón mosolygó arcok, de Anyukája és a Nagyiék annyit mesélnek róluk, hogy szinte már úgy érzi ismerte őket. Elkezdi hajtani magát. Mozdulatai koordináltak, arcocskája kisvártatva egészen átszellemült lesz a koncentrálástól. - Igen, itt tanul, de néhány év és remélem bekerül a Bagolykőbe. Az ön lányának már megmutatkozott a varázsereje? - kérdezi Elektra ezalatt érdeklődve és egyben kicsit tartva is a választól. Imolának ugyanis még egyetlen pillanatra sem tűnt elő mágikus tehetsége. Egykor az orvosok felkészítették rá hősnőnket, hogy lánya szívbetegsége miatt kicsit lassabban fejlődik majd testben, de arra ők sem gondoltak, hogy ez az állapot kihatással lehet varázserejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bár nem szép dolog, de erre az ízléstelen viccre pont azért, mert ennyire ízléstelen, muszáj szélesen, nevetősen elvigyorodnia. A kölyök elvetemült, de így van rendben. Inkább így álljon hozzá, minthogy összeomoljon a zaklatások miatt. Még ha meg is büntetik utána, Rafael úgy van vele, hogy főleg gyerekként, amíg nincs akkora tétje, igenis tanulja meg megvédeni magát. Ha túlzásba viszi, akkor is van még mindig idő "beállítani" a határokat, mi az, ami már sok, miből kell visszavenni. Könnyebb ez, mint hogyha valaki hagyja magát összetörni mentálisan és a padlóról kell felkaparni sok év pszichológussal.
- Beszélek vele én, mert nem hiszem, hogy egyszerű menet lesz. Legalább az elsőhullámos drámát és hisztit felfogom én. Aztán neked is elkerülhetetlen lesz vele pár szót váltani. - Elvégre a fia lakik együtt nyaranta az anyjával és az ő gyámsága alatt van, oda megy vissza, ott élt eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szemét lehunyta egy pillanatra, befogadva a szemhéja mögötti sötétséget. Nem akarta kinyitni. Sokkal egyszerűbb volt elbújni a problémák elől, hiszen már annyival szembe kellett néznie. És valahogy érezte, hogy ez sem lesz kellemesebb, mint bármelyik előtte. Végül pilláit mégis lassan felnyitotta, és félve oldalra nézett. Csak egy röpke csekkolást szeretett volna, ám barnái ott ragadtak. A meggyötört arcon, testen, elmén. Kemény vonásai ellazultak, és legszívesebben olyan szorosan ölelte volna magához Rarát, hogy elhiggye neki, hogy a világ egy szép hely, és ők mindent megoldanak. De nem lehetett. Olyan üres tér szorult kettejük közé, ami azóta nem furakodott oda, hogy azon a vonatúton segített neki. Bizalom. Ez volt az ő kapcsolatuk rugója már az első pillanattal. Egy kincs, melyet olyannyira féltettek; a mellkasukhoz szorították, és szorongatták, míg...
- Azt hiszem... - kezdte Zsombor kiszáradt ajkakkal. Fájt beszélnie. Utálta magát, amiért ezt tette Rarával. Soha nem akarta bántani. De az olyanok, mint ő sose akarják, csak megteszik, nem igaz? - ...azt hiszem összeroppantottuk az egymásba vetett bizalmunk - szólt halkan, hogy a téren a járókelők akkor se hallhatták volna meg, ha hat fülük van. Újra elhallgatott egy pillanatra, aggódó pillantása végigsiklott a másikon, majd úgy törtek ki a szavak a tüdejéből, mintha belülről égetnék. Talán így is volt.
- Én soha többé nem akarlak bántani Rara. Sose akartalak, de úgy tűnik, képtelen vagyok rá - vallotta meg, és habár teste elfordult a lány irányába, hozzáérni továbbra sem mert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nem is tagadja igazán: az elmúlt alig három nap eseményeinek origójában Queenie reakciója áll. Ő indította el a lavinát és kizárt, hogy a nő hagyja, hogy ne legyen részese a továbbiakban. Azt azonban képtelen megjósolni, az anyja mit fog mondani és hogy fog viselkedni, így végtelenül hálás Rafaelnek, amiért gálánsan átveszi tőle ezt a nemes feladatot.
   -  Jó jó jójójó. Jó terv. - a homlokát ráncolva bólogat mellé, mintha csak egy különösen bonyolult hadászati stratégiai tárgyaláson venne részt. Rendben, a valóság nem is áll ettől távol ettől. - Akkor először mész te, addig ott leszek hátországnak én, aztán a sírásos résznél majd átveszem. Általában elég kihangosítani.
A hóna alá csapja a mappát, irányba fordulva Rafael mellé lép és most ő az, aki bennfentesen vállon veregeti a férfit. Elnéz a válla fölött maguk mögé és kissé lehalkítja a hangját.
   -  És különben arra gondoltam, hogy így a levegő témáján maradva ünnepelhetnénk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Nem jó, a jó terv az lenne, ahol nem kell beszélnünk vele. De elkerülhetetlen terv, az biztos. - Tényleg a háta közepére sem kívánja a hisztériát, az pedig egész biztos, hogy nem fogja kihangosítani az elején. Queenie az indulat hevében tud olyanokat mondani, amiket később még ő is megbán. Zach pedig most él meg egy jelentős változást az életében, nem hiányzik a nő üres vagdalkozása.
- Rendben, ahhoz a fázishoz esélyesen jobban értesz nálam. - Miatta általában csak sírni szokott, mondjuk az elmúlt években inkább csak a dühtől. A korai szakaszban volt mindenféle szívettépő krokodilkönny, hogy az egészet azért csinálta, mert tudta, hogy ő az igazi ésatöbbi ésatöbbi. Queenie könnyei számára akár műanyagból is lehetnének.
- Damn, son. Mire nem tanítanak, természetesen szó sem lehet róla.. míg a hivatal épületében vagyunk. - Cinkos mosolyt villant a fiúra, mielőtt tovább terelgetné ki az épületből.
- Szükségünk lesz rá, ha tényleg beszélünk Queenievel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ő nem gondolja túl egyébként az esetet. A két bestie-nek megint nagy volt az arca, és most volt valaki, aki nagyobb volt náluk. Igaz, hogy a nagyfiú viselkedése meglepte, főleg, hogy túltolta a szitut. Ő már például ilyeneket fel sem vesz tőlük, nem is érezte ezt olyan borzasztó beszólogatásnak, főleg, hogy pár dolgot nem is éretett, valami belsős dologról lehetett szó. Még az is lehet, hogy hallott már róla, csak rohadtul nem érdekelte a dolog és elfelejtette. Az más kérdés, hogy elkerüli a srácot, mert ha egy ilyentől bepipul, akkor mi van, ha tényleg beszólnak neki, jobb a békesség. Most meg itt van Zóra, aki haragszik rá, mert ilyen típus, ő pedig olyan, aki meg tudja békíteni.
- Igaz, majdcsak túléli valahogy a levest, meg a sütit - kuncog egy kicsit, mert inkább nevessenek rajta, mint sírjanak, nem?
- Áááá - kiabálja. - Meg akar ölni! - folytatja, és próbálja eljátszani, hogy fáj neki, ahogy Zóra szorongatja. Szerencsére végül mégiscsak "lemászik" róla Dzsensz, így hozzáfoghat ő is a tó elkövesítéséhez. Lesz vele munka bőven és nem is megy túl jól.
- Jól van más, okoska - fintorog vissza a lányra, miközben kioktatja őt. Karba vágja a kezeit, úgy figyeli, ahogy Zóra új követ szed fel és egyet a kezébe nyom, magyarázva. Bemutatót tart neki a barátja, és mikor az a dobásra koncentrál, Laca rá is nyújtja a nyelvét, egy kicsit féltékeny.
- Látom, látom - mondja kelletlenül, de azért megpróbálja leutánozni a csajszit. Beáll - számára - olyan hülye pózba, és az utasítások alapján végzi el emlékezetből a mozdulatot. A kavics pattan a vízen egy párat. Kettő lett, maradhat?
- Hát tiszta tehetséges vagyok, baszd meg. Már kétszer annyit pattant, mint előtte - neveti el magát, és még hozzáfűzi. - Ez már bejön a Keserű lányoknak? - kicsit lehajtja a fejét és úgy néz Zórára. Kíváncsi, hogy mennyire féltékeny a lány, bár nem nagyon van mire. Jó fejek Keserűék, de még alig beszélt velük órákon kívül. Nem, mintha a két csaj hagyná másnak, hogy hozzáférjenek. De azért kicsit érdekli is, hogy Zórának mi a véleménye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Érdeklődve figyelem az eseményeket, melyek köztem és az ismeretlen között zajlanak. Tekintetemmel végig követem, ahogy elpakol, majd felém indul. Megszeppenve pillantok le az asztal lapjára, majd iszom egy korty kávét. A bögre „takarásából” pillantok fel, pont akkor, amikor ő biccent egyet, majd elhalad mellettem. Hát őszintén szólva nem erre számítottam. A korábban lefestett hollywood-i filmjelenet dugába dőlt. Meglepetten követem tekintetemmel, ahogy elhagyja a cukrászdát, majd nevetés tör ki belőlem. Igazából érezhetném kínosnak is a jelenetet, vagy gondolhatnám úgy, hogy valamit nagyon elrontottam, de helyette jót szórakozok rajta. Nekem ott van Bernárd, s bármennyire is jól esik a lelkemnek, hogyha egy pasi érdeklődést mutat irányomba, nem fogok a kardomba dőlni, hogyha tévedek. Végül is én csak nyertesként jöhetek ki ebből az egészből, mivel kaptam egy ingyen süteményt. A süti sokkal jobb, mint egy pasi társasága. Ő csak élvezetet nyújt, s nem kell beszélgetni, illetve felesleges köröket futni vele. Arcomra töretlen mosoly ül ki az imént történtek miatt. Ha arra számított, hogy oda fogok menni hozzá, mert küldött nekem egy süteményt, akkor rosszul gondolta. Én nem az a típus vagyok, aki udvarol egy férfinek, vagy éppenséggel mindent elkövet, hogy udvaroljanak neki. Pedig értelmesnek tűnt, s olvasott is, így lehet tudtunk volna egy jót beszélgetni. Aztán vissza is hívtam volna egy sütire, mivel nem szeretek adósa lenni senkinek. De úgy tűnik fontos dolga akadt, így én meg a sütim tovább olvashatjuk a könyvemet. Az ilyen kiszámíthatatlan és teljesen váratlan dolgoktól szép ez az élet. Iszok egy újabb kortyot, majd mosollyal nyitom ki az előbb elrakott olvasmányomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

A szülei és a tanárai is erősködtek, pedig Lenke nagyon nem akart pszichológushoz menni. Egyszer egy balettos társa lett kiröhögve, amiért a szülei pszichológushoz vitték, de hallott jelzőket is azokra, akik "dilidokihoz" járnak. Mégsem mondhatott nemet, hiszen akkor anyja ideutazott volna, hogy személyesen kísérje Dánielhez, az pedig csak rontott volna a helyzeten. De egyszer csak túléli ezt a dolgot. Ha senkinek nem beszél róla...
Méltóságteljesen kopogtatott be az ajtón, de nem várta meg a választ, hiszen tudta, hogy őt várják odabent. Határozott léptekkel ment be. Azt a látszatot akarta kelteni, hogy vele minden rendben. Biztosan hitte, hogy ha elég magabiztos, bebizonyosodik majd, hogy feleslegesen van itt. Nem volt igaza se a tanárainak, se a szüleinek. Azt mondták "túl szigorú magához" és "ne féljen segítséget kérni". Hah! Podlovics Lenkének aztán nem kell segítség!
- Jó napot! - üdvözölte a pszichológust, arcán angyali mosollyal. Közben egy nem létező ráncot is kisimított sötétkék szoknyáján. Tökéletes Lenke.
Magának sem vallotta volna be, de kellemetlenül érezte magát. Kezdett zavarba jönni, és félt, hogy nem tudja majd tartani a szerepét. Nem volt kedve kettesben beszélgetni az idegen fickóval. Kezdett haragudni a szüleire, hogy ideküldték.
- Podlovics Yulia Lenke - nyújtotta jobbját illedelmesen. - Időben érkeztem? - Ezt már csak azért kérdezte, hogy jártassa a száját, pontosan tudta, hogy időre jött. Mindig pontosan érkezett, ha ő is úgy akarta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Tetszett neki, hogy a fiú dicsérte, de a random biológia tényekkel nem sokat tudott kezdeni. Lenke eszes volt, de sokkal inkább a tettek embere, mint az elméleti és tárgyi tudásé. Nehezen tudott mit kezdeni a száraz tényekkel. Főleg egy ilyen helyzetben. Főleg mikor gyakorolni akart volna, és nem ment neki.
- Ahaa - Csupán ennyivel reagálta le. Ez nem azt jelentette, hogy tudta, csupán azt, hogy nem tudja, mit kéne erre mondania. Persze hallott már a méhek táncáról, pont az egyik tánctanára mesélt róla, de már akkor sem kötötte le nagyon. - Nem biztos - jelentette ki aztán ridegen. Nem is biztos, hogy Bence várt konkrét választ a kérdésre, Lenke azonban kíméletlenül őszinte volt. Sok botlábat látott már a Podlovicsok között, sőt, még balett órán is. Szilárd meggyőződése volt, hogy van, aki nem tud megtanulni táncolni. - Én csak olyannal tudok táncolni, aki képzett balettos - jelentette ki egyenesen. Utálta, ha az amatőrök próbáltak beszállni. Még legjobb barátjával és unokatestvérével, Lyevvel sem akart táncolni soha. - De egy-két keringő lépést meg tudok neked tanítani, ha akarod - sóhajtott végül. Nem fognak tudni együtt táncolni, ezt már leszögezte korábban, de így, hogy a másik ennyire ragaszkodott hozzá, a legegyszerűbb lépéseket végülis meg tudta neki tanítani. Aztán lehet az se ment Bencének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Mikor annak idején Bánki Zorka kisasszony kitette a faliújságra a hirdetését, hogy rajzszakkört fog indítani a kastélyfalain belül, Saci nagyon megörült. Az elsők között jelentkezett és rendszeresen, szorgalmasan látogatta a foglalkozásokat. Tetszett neki, ahogy a nő létezik, él és tanít, mindig magával tudta ragadni a lányt. A foglalkozások pozitív hozadéka még az, hogy lehetősége volt találkozni, megismerkedni, barátkozni olyanokkal, akikkel mindennapokban valószínűleg ez a kor- , ház- illetve érdeklődési kör különbözőség miatt nem történt volna meg. Itt végre nem a hetedik Bontovich, vagy az eget rengetően rossz Bontovich Miksa húga volt, hanem önmaga. Kellett neki ez, mint egy terápia. Ezért is sajnálta nagyon, mikor kiderült, hogy Zorka idén már nem lesz, mert követte a szívét és a szerelmet.
Bárcsak én is ilyen bátor lennék!
- Barni bá - csak azért hívja így, hogy idegesítse vele. - Azt mondta, hogy totál ránk bízza az egészet - egy kis dobozkát cipel a kezében és kislányos izgalommal néz Ádámra, akit szintén a szakkörnek köszönhetően ismert meg. Ő az, akivel biztosan nem barátkozott volna, ha nincs ez a külön foglalkozás, hiszen idősebb, fiú, ráadásul levitás, akikkel valahogy a családjuk sosem tud igazán boldogulni. Sári persze kivétel, ő magába hordozza az összes legkisebb királylányokról és királyfiúcskákról szóló sztereotípiát, mint például a szerény, segítőkész, barátságos és még sorolhatnánk. - Mivel egy kedvelt étterem lehet, hogy nem a legdurvább ijesztegetésre kéne rámenni, nem? -azért, ahova kis gyerekek is járnak, nem biztos, hogy halálra kéne rémíteni őket. Bár Sára csak abból indul ki, hogy ő eléggé beszari kis lányka volt - még mindig az- .

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Papírzacskó csörgése és bakancsos lépteim egyenletes puffanása töri meg az éjszaka csendjét a tó ezen oldalán. A föld kissé nedves, a levegő nyirkos. Nem bánom, elvégre eléggé száraz nyarunk volt, s az ősz ezen pontjáig sem volt hajlandó megkönyörülni az ég a megrepedezett talajon. Azonban az „átok” most megtörni látszik, én pedig cuppogó léptekkel érkezem meg a stéghez. Nem olyan érdekes, hogy nincsen itt senki; már majdnem hajnali két óra van, és én még mindig nem meleg ágyamban töltöm az éjszakát. Jár az agyam. Valami munka kellene. Megtehettem volna, hogy most felhozom a témát Rudolfnak, de… olyan ciki. Inkább legurítottunk néhány sört – csak módjával –, majd amikor ő úgy döntött, hogy ideje hazamenni „cicázni”, akkor én még magamhoz vettem egy üveges lágert, három darab hamburgert, és most itt vagyok. Lépteimbe fájdalmasan nyikorognak a stég ódon deszkái. Ám meg sem állok a legvégéig, ahol egy halk bűbáj elmormolása után minden csont szárazzá válik, és lábaimat lógatva – éppen nem ér bele bakancsom a vízbe – veszem elő a zacskóból az egyik burgert, majd egy méretes harapás után mélyet sóhajtok. Félhangosan, nem túl udvarias módon táplálkozom éppen, de ki látja? Senki az ég egyadta világon. És kinek tartozom bármivel is, ha éppen kis disznó módjára van kedvem enni? Senkinek. Senkinek…
Halkan, kelletlenül morgok egyet, majd ahogyan újabb harapásra nyitom ajkaimat, szöszmötölést hallok a nádasból. Odasandítok, és egy kacsa pár úszik ki onnan, hogy aztán körülöttem legyeskedve/kacsáskodva kunyeráljanak tőlem néhány morzsát a hamburger bucijából. – Hess! – mondom halkan. – Hess már innen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ugyan. A fekete is lehet sötétebb, ha elég ideig nézzük - feleli a körülményekhez képest vidáman. Elképzelni sem tudja milyen lehet a másiknak, hiszen őt alapból is azért tartották, még megannyi nőtársával együtt, hogy testi örömöket okozzon egy férfinek, de valahogy érzi, ez ennél sokkal mélyebb. Őt már elkerülik a férfiak ilyesfajta megnyilvánulásai, hiszen bármennyire is tartsák gyönyörűnek, nem elég bátrak, hogy odalépjenek hozzá egy kellemes kis csevejre. Már méterekről hallja, ahogy egy termetes férfi közeledik, így csendben marad barátnője következő mondatára. Elmosolyodik.
- Szép estét! Köszönjük, minden rendben, csak kiélvezzük az utolsó melegebb éjszakákat - válaszol a férfinak kedves hangnemben, egyáltalán nem fenyegetően, de tekintetével végig követi, ahogy elvonul. Amint hallótávolságon kívül kerül fordul ismét Hella felé. - De nem vagy a felesége. Édesem, minden jó lesz és minden jó is! Olyan sok mindent elértél az életben már! - nyúl ki a hasonlóan fehér kézért és szorít rá bátorítóan. Borzalmakon kellett átesnie a nőnek, szeretné, ha tudná, hogy támogatja, azonban fogalma sincs, mit mondhatna, ami valóban segít. Így inkább csak csendben, jelenlétével próbálja meg támogatását kifejezni a másik felé.
- Nem - csóválja meg a fejét. Az ég felé pillant. - De mi értelme a boldogságnak, ha nem teljes és igazi? Lehetsz boldog elzárkózott szívvel is, azonban akkor a körülötted lévő emberek, nem az igazi énedet látják - mosolyodik el halványan, majd pillant a nőre. - Odaadó vagy, bátor, okos és gyönyörű. Mi értelme ezt elfecsérelni falakkal a szíved körül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Öröm az ürömben, hogy végül is, jól sikerült ez a találkozó, s a fiatalok mégis csak kibékültek egymással. Pedig Zóra megtarthatta volna rossz szokását, hogy még vagy fél évig nem szól hozzá Lacához, csak azt ő sem bírta volna ki. Talán Natival szemben is megenyhülne egy hasonló szituációban, bár ott azért egész más volt a helyzet.
- Okoska a nénikéd - szólt be szemtelen mosollyal, nem vette zokon az ilyen szavakat, elég nagy volt a szája ahhoz, hogy visszaszóljon Lacának. Ezt most is megtette, aztán ahogyan ő szokta, megmutatta a legszuperebb kacsázós technikát. Szemöldökét aztán kicsit feljebb vonta a srác reakciója láttán, nem úgy tűnt, mintha a lávaboynak tetszene, hogy egy lány kiokosítja őt. Ettől függetlenül Zóra azért csak elmondta, hogy mit hogyan csináljon, majd összefont karokkal távolabb lépve, kíváncsian figyelte, hogy mi lesz az újabb dobásból.
- Naaa látod? Egész jó volt ez! - tapsolta meg lelkesen a barátját, s a lelkesség egészen addig ott is virított az arcán, míg szóba nem jött az, hogy ez majd tetszik-e a Keserű lányoknak. Persze Zóra mondhatja ezt, de ha már Laca száján is ez jön ki, az gyanúra ad okot. Mégis mi a francot akarhat a fiú azoktól a csajoktól? Ezt mindenképp meg kéne osztania Pankával, de hiába is nézett körbe, rájött, hogy pajtársnője most nincs mellette.
- Hát nem tudom, mert nem vagyok Keserű lány. De amúgy meg nem tök mindegy az neked, hogy mi jön be nekik? Mi van, tetszenek, vagy mi? - csípőre tett kézzel vágta oda a fiúhoz kérdéseit, próbálta uralni a helyzetet, de hát a hangjából azért mégis csak érződhetett, hogy annyira azért nincs elragadtatva annak a gondolatától, hogy Laca be akarna vágódni azoknál az ikreknél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Objektivitás. Egy valamire való riporter elsődleges ismérve. Kívülállónak maradni, minden elfogultságot mellőzve kezelni a kapott információkat, s azokból következtetéskén papírra vetni a puszta tényeket. Hősnőnk mindig is büszke volt sajátjára, azonban önmagával kapcsolatban már egészen más volt a helyzet. Reggelente a tükörben egy igazi harcost, egy mindent túlélő nőt látott, aki erős, ravasz, kitartó és bátor. Nagyobbat nem is tévedhetett volna. Ereje dölyfösség, kitartása folytonos menekülés, míg bátorsága félelmének kivetülése volt. Minderre az utóbbi hetek eseményei világítottak rá a maguk lelkileg és testileg egyként fájdalmas módján. Kezdődött azzal, hogy Marcell ismeretségük óta először úgy támadt vissza, hogy porba sújtotta Elektra összes rávetett vádját. Ellene fordította saját hibáit, melyre nem volt felkészülve. Miután a férfi elviharzott egy pillanatig csak állt némán, akárha az idő is megtorpant volna vele, majd akkorát ordított, hogy beleremegett a ház és földhözvágta mindkettejük bögréjét. A szilánkokká tört csészék közt véül térdre rogyott és csak zokogott. - Miért képes csak Ő kihozni belőlem azt a "kontrolmániás sárkányt"? Miért nem tudok megbocsátani Neki? - kérdezte elkeseredett dühvel. Abban a néhány percben szíve mélyéből gyűlölte érte Marcellt, amiért szembesítette jellemhibáival, melyeknek tényével kapcsolatban mindig is tévesen gondolkozott. - A rohadt életbe! Igaza van! Átkozott legyen a nap, amikor elkezdtem félreismerni magam! - szentségelt tovább fejben. Azután könnyeitől alig látva, remegő kezekkel összeszedte a porcelándarabokat, jól megvagdalva magát velük, hogy pálcája néhány mozdulattával összerakja őket. Felszámolta tehát a káoszt kívül, de lelke mélyén minden zavaros maradt. Ezután jött Mark erőszakos cselekedete, melynek nyoma valamiért nem csak a csuklóiról, de gondolataiból sem tűnik tova. Tudattalanja minduntalan visszacitálja, s vetíti elé, akár egy beakadt moziszalagon futó filmet. Annak a szörnyű éjszakának az emléke újra és újra megmérgezi álmait. Akárha valamiféle kígyómarás volna, ami lassan hatva végül majd megöli. Nincs nyugovása azóta. Éjszakánként felriad és hol Marcell, hol Mark hangját és szavait hallja. Képtelen pihenni, s ennek következményeit már érzi. Tenni igyekszik ellene. Ezért jött ma el a Piacra, melynek egyik eldugott kis zugában árulnak egy kevéssé közismert keveréket, amit "Álomhozó"-ként aposzrofálnak. Elizabetnek megvan a maga gondja, Rudolfhoz elvből nem fordulna, mégha viszonyuk egy elfogadható és tanult, felnőtt emberekhez méltó szintre is lépett. Azonban az idő sürgeti. Az újabb összeomlás árnyéka úgy lebeg felette, akár Damoklész kardja. El kell kerülnie, bármi áron. Imolának szüksége van rá és ezt többé nem felejtheti. Ennek fényében nem volt más választása. Maga kutatta fel a lehetséges gyógyírt és most eljött, hogy beszerezze. Arca fakó, szép ívű ajka cserepes, csuklóin zöldes színűek már a nyomok, de még mindig látszanak. Tisztán, élesen. Kifejező szemei alig csillannak. Alattuk sötét foltok éktelenkednek. Mindezek a fáradtság és a legyengülés egyértelmű jelei. Pedig szüksége van az erejére. Ott a lánya, a tanítás és az animágia. Ezek miatt kell újra talpraállnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kíváncsian fordultam a hapsi irányába, első ránézésre olyasmi huszonéves suhancnak  mondanám, mint én. Szemeimet egy rövidke pillanatra visszatereltem a telefonom sötét képernyőjére, már tűkön ülve vártam a választ a többiektől, bár lehet csak én voltam ennyire kiéhezve a figyelmükre. Vannak ám fontosabb dolgok is az életben, mint a bipoláris havercsajjal lógás. Kolosnak például valami király munkát kell segítenem találni, Dönci meg hol a rezervátumban, hol a suliban hesszel, amikor épp nem nálam szunyál részegen vagy ott van még Lala. Ah, Lala…, amióta elváltak Várkonyival az útjaik, igencsak felszabadult, bár ő mindig is az volt. Nagyon szeretem azt a csajt.
Újra az ismeretlen felé néztem töretlen mosollyal, miután megbeszéltem magammal, hogy nem fogok egyhamar üzit kapni.
- Nagyon jól mondod bará… Jaj, vigyázz! - segítő szándékkal nyúltam felé, ahogy láttam a sörrel való ügyetlenkedését. Ha magára borította volna, hamar megszárítanám a bennem zúgolódó tüzemmel, de szerencsére erre nem került sor. Kacagva ültem vissza és megtapsoltam mutatványát. Tisztára, mint a cirkuszban a zsonglőrök. De rég voltam cirkuszban…
- Ó, hát értem én. A falu szó szerint magába szippant, ha engem kérdezel. Egyszer ideköltözöl és puff - egy hirtelen mozfilaztal szemei előtt hangosan összecsaptam a tenyereim, hogy egy saját jumpscare  effektet generáljak a valóságba átkonvertálva.
- Hamar azon kapod magad, itt ragadtál - Feltört belőlem a röhögés, mert épp a saját visszatérésem utáni hangulatot írtam körbe a lehető legegyedibb módon. Mit foglalkozzak a hosszas magyarázattal? Pár mondat, hangeffekt és voálá, kész.
- Én? Ah, nekem szűkös volt a gumiszoba, kijöttem kicsit nyújtózni és… ahogy láthatod, a falu rabja lettem én is - viccelődtem a nyomorult múltammal, amelyet akkoriban még inkább sanyarúnak, mintsem mókásnak lehet volna nevezni. Persze, erre rájátszott az a temérdek nyugtató tabletta és főzet  melyeket napi rendszerességgel szedek  és az önfejlesztések a pazichológusommal persze.
- Kasza Fanni, de nem vagyok rokona a Kasszás Erzsinek. Ő másik alom - nyújtottam felé jobbom egy gyors bemutatkozásra. Érdekes embernek tűnt, biztos elszórakoztat az este, míg meg nem unom a csárdázást és haza nem trappolok. Rajta múlik, mennyi időnk maradt a csevegésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az erdő ilyen későn mindig csendes. Maga a nyugalom megtestesítője, éppen ezért szereti ilyenkor a legjobban. Amúgy sincs nagyon alkalma máskor az erdőt járni, de ez nem töri le a jókedvét, amit a kacsák hangoskodása tör meg. Éjszaka? Fejét kapja fel, gyorsakat szimatol a levegőbe, hátha megérez valami idegenséget, de a levegő nem jár, a ritka szellő az ellenkező irányból fúj.
Hangtalan közeledik, légies léptekkel követi a hangot, míg végre tud annyira koncentrálni, hogy egy férfit is párosítson minden mellé. Feje billen félre, kicsit előrébb dőlve lép még párat, majd torpan meg. Mi ez az orrfacsaró bűz? Reflexből emeli meg szoknyáját, ahogy átlép egy ágat, bár igazából mindegy -  a fehér szoknya alja már inkább barna, köszönhetően a nyirkos időjárásnak, az abból kifolyólag nedves talajnak.
Hallására koncentrál, szemeit hunyja le, így lesz biztos abban, hogy emberrel van dolga, aki éppen eszi. A vér áramlása az erekben soha nem hagyja cserben. Halvány mosollyal ajkain lépked felé, kezeit maga mögé téve, kíváncsian sétál közelebb és közelebb. Megemelkedett szemöldökkel figyeli pár másodpercig, ahogy az igen késői vacsoráját fogyasztja a férfi, majd nevet fel halkan és szemnek követhetetlen gyorsasággal terem mellette, hogy rongyzsebkendőjével törölje meg az illető szájának szélét.
- Valakik még úgyis képesek meghallani, ha suttog - suttog ő is kettejük közé, hiszen ahogy mindig, úgy most sem szentel figyelmet a személyestérnek, ahogy annak sem, hogy esetleg megijeszti. Késő bánat. A zsebkendőt gyűri ujjai közé végül, kezét ezzel egy időben húzza vissza, fekete tekintete az arcot fürkészi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Igen, ő is az - kuncog tovább, mert végre fogást talált a lányon. Zóra neki mindig is a rettenthetetlen kategória, aki megy előre, mint egy tank és nem nézi, hogy ki és mi van az útjába. Ugyanilyen Panka is, nagyon hasonló habitusúak, talán ezért barátnők. Laca pedig homok a gépezetben, aki meg megpróbálja megtörni ezt néha, ha felbátorodik. Homok a gépezetben, sajnos a két seprű néha viszont letisztítja őt és olyankor elbújik a csigaházába. De szereti a lányokat, különben tutira nem lenne velük. Csak nehéz néha a bestiek-kel, mert hát... csajok.
Azért megtesz mindent, hogy jó kacsázó-tanítvány legyen, de nem mondható fényes győzelemnek az, ami Zóra szerint egész jó. Laca szerint pedig egész szar, mert egy fiúnak többet kell teljesítenie, mint egy ilyen kis pilicka lánynak.
- Aha - jegyzi meg tovább fintorogva, kimutatva ezzel, hogy ő egyáltalán nem elégedett, arra gondolván, hogy az apja most hogy elhordaná mindenfélének. Igen, apuska nem éppen arról híres, hogy gyengekezű lenne, de Laca már megszokta, hogy ha valami nem megy, jön a vihar.
- Ó, hát még egy belőled sok lenne, az igaz - szemtelenkedik, megint bátorkodik felelőtlenül. Pedig tudja jól, hogy Zóra nem mindig bírja ezt idegekkel, de most témában vannak, talán megengedheti magának. Hamarosan kiderül.
- Hát figy’ Zó, egyikkel összevesznék, még mindig ott a másik, nem? - nevetgél halkan. - Miért, szerinted nem jó csajok? - gondolkodik el egy pillanatra, de aztán magában legyint, mert Dzsenissz elég kritikus mindenkivel szemben, és most biztosan féltékenykedik is.
- Na mi van, féltékeny vagy? - mondja ki végül a gondolatait, és vállal meglöki a barátja vállát. De aztán arrébb is ugrik, mert előre fél a retorzióktól. - Picsáskodsz? - húzza tovább egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Álljál le Lacika, mert fájni fog - komoly hangvételre váltott, egy pillanat erejéig még úgy is nézett a srácra, mintha párbajra hívná ki, de csak hülyéskedett, azért nem bántotta volna Lacát (olyan nagyon). Szóval már csak ezért is nevetett egy jót a sráccal együtt, imádták szívni egymás vérét, sűrűn beszólt neki is , meg Pankának is, és ők sem kímélték.
Aztán ahogy szóba jött a két Keserű (nem az üveges verzió), akkor azért csak piszkálta ez valahol a csőrét, mert néha nem tudta eldönteni, hogy Laca tényleg csak szívatja, vagy valamit komolyan is gondol. Márpedig ha komolyan érdeklődött a másik kettő iránt, akkor felmerült a kérdés Zórában, hogy vajon vele és Pankával majd mi lesz? Nem bírta és nem is akarta elképzelni, hogy Laca az ő bestijük legyen, ez valahol csak a legszörnyűbb rémálmaiban szerepelt.
- Hát szerintem nem hozzád valóak - dörgölte oda, mintha ezzel inkább Lacát licitálná alább, pedig nem erről volt szó, csak igyekezett valahogy kijelölni a territóriumát, s ugye azt nem tehette meg, hogy körbepipili Lacát.
- Féltékeny, één? Na ne röhögtess - kényszervigyor, meg haha, mert hát nehogy már azt gondolja Laca, hogy ő nem pótolható. Pedig hát nem volt az, túl sok gyerekkori emlék kötötte őket egymáshoz. - Na tudod mit.. - hogy bizonyítsa, ő nem egy hisztis csaj, odalépett, és öklével bokszolt bele a srác vállába, hogy aztán meg gyors támadásban összeborzolja a haját.
- Gyere inkább, kísérj el a cukorkabolthoz, szerezzünk valami édességet - azzal zsebre dugott kézzel, csak úgy lazán, picsáskodóléptektől mentesen indult meg, talán kicsit még meg is előzve Lacát, mert hát ő nem fog az ilyen Wesselényi tyúkokhoz hasonlítani. Mit nem, egy frászt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Sikerült a piszkálódás, Zóra morózusabb lett és vészjósló. Ő pedig nem buta, mert egyrészt nemakarja túlfeszíteni a húrt, másrészt épp most békült ki vele, azt inkább legyen ez így elég. De azért örült, hogy egalább egy figyelmeztetéssel megúszta. Ugyan úgy tűnik, hogy fél tőle, de valójában csak nem akar rosszat a másiknak. Mivel megy az oda-vissza adok-kapok egy jó ideje, már megtanulták, hogy meddig van az addig. A múltban voltak komolyabb összezördülések amiatt, hogy túlzásba vitte a hármak egyike, és olyankor nehéz volt a visszaállás. Most pedig már tudják a határokat. Aztán persze néha mégsem, de... hagyjuk.
- Ühü, pedig szerintem cukik - von végül vállat, mondjuk az ő ismerettsége a csajszikkal sem több, mint pár hetes.
- Akkor csak túlgondoltam - hagyja rá Zórára, pedig biztos benne, hogy féltékeny a két lánykára, legalábbis ebben a pillanatban. Aztán úgyis rájön majd, hogy Laca nem hagyná el őket semmi pénzért. Legalábbis most tutira nem. A kis vállmasszázsra felnyög, nem figyelt oda és jól beleszaladt.
- Au, te szemét - simogatja saját vállát vigyorogva, ezzel el is árulva azt, hogy nem haragszik, valahol meg is érdemelte a csapást. A haját utána akkurátusan kézzel kezdi fésülgetni, majd ránt egyet a vállán és a haja elrendeződik magától, illetve a veleszületett mágia segítségével.
- Megver, aztán meg vegyünk édességet. Jó kis barát az ilyen - kuncog, majd átdobja a karját a lány vállára és húzni kezdi a cukorkabolt felé. - Remélem, lesz valami zselés. Száz éve nem ettem zseléset - mondja és folytatják útjukat a nyálelválasztási központ irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem is tudom, min izgulok. Nem is bírtam enni reggel, a gyomrom mintha teljesen összezsugorodott volna. Úgy éreztem, hogy egy falat sem férne el benne. Tizenegy órára van megbeszélve az időpont, és tudom, hogy nem azért van rá szükség, mert valami rosszat tettem volna, hanem mert szeretnék illúziómágiát tanulni. Ez csak része a felvételi folyamatnak. Csak egy pszichológussal fogok beszélgetni, meg még egy aurorral majd, hogy felmérjék, nem élnék-e vissza a tudásommal. Huh, ez a gondolat valahogy mégsem nyugtat meg, sőt, még tovább zsugorodik tőle a gyomrom, pedig nem gondoltam, hogy képes lenne ilyesmire. Hoztam magammal egy üveg vizet, abból diktálok magamba egy kortyot, majd még egyet, hátha az mégiscsak segít kicsit. Megpróbálok mélyeket lélegezni. Esküszöm, a színpadon nem izgultam még soha ennyire. Azt hiszem, ez csak azért ekkora falat, mert olyan régóta álmodom arról, hogy egyszer illúziómágus leszek, hogy már nem is emlékszem, mikor döntöttem el ezt, most pedig itt állok a küszöbön és azon áll vagy bukik a dolog, hogy két ember milyen véleményt alkot rólam. Megigazítom a talárom. Lassan már nem is tudom, hogy tényleges vagy csak képzeletbeli ráncokat simítok ki rajta éppen, de azért kisimítom. A navinés egyenruhát viselem, hozzá pedig az iskolai talárt, hiszen mégiscsak iskolai ügyben vagyok itt. Még a hajamon is végigsimítok, hogy biztosan egyben álljon a szorosra fogott kontyom, aztán kopogok is az aurorparancsnokság ajtaján. Elsőre egészen bátortalanul sikerül, megremeg a kezem, miközben egyik lábamról a másikra állok, de másodjára már határozottabban futok neki. Nem lenne jó elkésni, mert nem hallották, hogy kopogtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Napok óta nem volt hírem Leiláról, ez pedig nagyon is aggasztott, hisz legutóbb olyan állapotban találtam rá, és olyan környezetben, amiből egyértelművé vált számomra az, hogy baj van. Azonban hiába akartam segíteni rajta, szakemberhez nem vihettem, mert akkor kicsapják a suliból. De legalább vette volna fel a kurva telefonját...lényeg, hogy nem értem őt el, valamivel pedig le kellett kötnöm a gondolataimat, ezért is jött kapóra, hogy úgy döntöttem, lemegyek Sárával kidekorálni a pizzériát. Jó fej csaj volt, még a szakkörön haverkodtunk össze, így nem okozott nehézséget az, hogy pár órát eltöltsek a társaságában.
- Hm, az klassz – feleltem nemes egyszerűséggel, jobb is volt az, hogy nem szabályoztak minket, annak sosem volt jó vége.
- Tökre igazad van, szerintem legyen valami lightosabb verzió, legfeljebb ha lenne esti buli a felnőtteknek, akkor arra majd külön dekorálunk – mert hát azt nem tudtam, hogy tervezett-e Barnabás partit. - Hú, tök jók ezek a fekete, meg ezüst sablonok – mutattam dobozában a keményebb papírlapokra, amik közt aztán feltűnt néhány narancssárga lap is.  - Ezekből vághatnánk ki kis papírtököket, a feketéből, fehérből és pirosból meg lehetne denevéreket, szellemformát vagy vámpírt – egészen belelkesedtem, vagyis hát próbáltam jól érezni magam, talán ezért is pörögtem kicsit jobban a kelleténél.
- Amúgy mi a helyzet veled? Mióta nincs rajzszakkör, azóta nem is igen láttalak – kezdeményeztem a beszélgetést, közben letelepedtem az egyik félreeső asztalhoz, hogy neki kezdjünk a dekorálásnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A kapott baglyot olvasva mindössze halványan elmosolyodtam. A levél tömör volt, lényegre törő és információ gazdag. Nem vártak tőlem sokat, de azt legalább jól kellett csinálnom. Ki gondolta volna, hogy az illúziómágia tanulásához ekkora procedúrán kell átmenni? Fejemet csóválva írtam be a telefonomba az időpontot, majd hívtam fel az illetékest.
Ennek okán állok éppen Zlatan irodájában, arra várva, hogy a delikvens megjelenjen, akinek a férfire is fel kell majd készülnie. Nem tudom melyikünkkel jár rosszabbul. Az asztallapnak támaszkodva kortyolok a vízből, mikor - az elsőt ugyan elnyomja a nevetésünk -, de a második turnus kopogást meghalljuk. Elmosolyodva bólintok egyet, így Zlatan, kelletlen ugyan és szemforgatva, de az ajtóhoz lép és tárja ki azt. A lánynak csak biccent egyet és már ott sincs. Ilyenkor megérik az ilyesfajta ismeretségek: az aurorparancsnok irodáját sajátíthatod ki.
- Hargita, ha nem tévedek - pillantok bele az immár a kezemben lévő aktába. Mi a francnak kell akta egy tanoncnak? Számat elhúzva dobom félre, mert biztos vagyok abban, hogy haszontalan információkkal van tele, majd tenyérrel felfelé kínálom hellyel a kanapén. - Foglalj helyet, kedves. Teát, kávét, esetleg vizet? - lépek a kis asztalhoz, hogy kiszolgáljam magamat, valamint a lányt is, ha szeretne valamit. Az italokat csúsztatom az asztalra, majd ülök le vele szemben.
- Mihail vagyok, az agyturkász, örvendek a találkozásnak. Biztos értesültél róla, hogy velem lenne szükséges beszélgetned kicsit az illúziómágia okán - mosolyodom el féloldalasan. - Gondolom izgulsz, úgyhogy először vegyél egy mély levegőt az orrodon, majd a szádon engedd ki lassan, és ezt ismételd el ötször, kérlek - türelmesen várom meg, míg a légzőgyakorlat legalább minimálisan is segít a lány szívverésén, majd dobom át bal lábamat a jobbon, dőlök hátra és veszem kezembe a papírlapokat, valamint egy tollat. Nem kenyerem a beszélgetés közbeni jegyzetelés, a beszélgetések után szeretem megtenni ezt, ám ekkora kompromisszumot hajlandó vagyok bevállalni az Omboziért.  - Nincs mitől tartanod. Milyen kedvvel érkeztél ma?