Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Elegánsba vágta magát. Mármint nem nagyon elegánsba, csak körülbelül úgy, mint mikor az ember fiát fogja anyu, aztán szépen felöltözteti, mert "valahogy mégis csak nézz már ki, fiam". Viszont ez most nem egyszerű kiruccanás ám, bizony, neki most küldetése van! Lehet, van olyan gyerek, aki unalmas házi feladatként élné meg, de nem így Lac.. Leo, aki pont úgy vette fel a szemüvegét, pont úgy egy kis jegyzetfüzetet tart a kezében és pont olyan elszánt arccal lézeng a hivatal előtti téren, a ki-bejárat közelében, mintha komoly oknyomozó riporteri munkát végezne.
- Elnézést kisasszony! - Komoly arckifejezéssel feltolja mutatóujjával a szemüvegét az orrnyergén, ezzel céljai szerint növelve az intellektuális megjelenés szintjét. Valójában inkább hat úgy a mozdulatsor, mintha viszketne az orra.
- A varázsvilág bűnüldözőjeként hajlandó lenne válaszolni néhány kérdésre? - teszi fel a kérdést egy kiskosztümbe öltözött fiatal, huszonéves lánynak, aki csak zavartan felemeli a kezeit, azzal mentegetőzve, hogy csak gyakornoki állást végez. Erre Lac Leo értetlenül pislog csupán, mint aki nem érti, pontosan mit is takarhat a gyakornokság, de aztán elhangzik a mindent egyértelműsítő kulcsmondat "én csak kávét főzök".
- Eh. - Rajtakapja magát a csalódott hangon. - Mármint, ühm, bocsi, akkor mindent, őő jó utat. Vagy ilyesmi. - Csak úgy sikít róla az "ááá, ez tök ciki volt" életérzés, ahogy vesz egy száznyolcvan fokos fordulatot és visszalézeng a bejárathoz közelebb. Következőnek valaki olyat fog tuti megszólítani, aki magas és férfi és pont úgy néz ki, mint aki tud embereket menteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

Ahogy Henrik elhalad egy bizonyos szakaszán a boltnak, mégpedig valahol arra felé, ahol véget érnek a mugli édességek -konkrétan a csokik- és felváltják őket varázslatos társaik, beszélgetés üti meg a fülét.
- És az mit csinál? - rábök egy olyan adagolóra, amelyre nagy betűkkel rá van írva, hogy CHOCO-ZOO. Mellette egy diákmunkás azzal a fajta mosollyal válaszolgat neki, amin még látszik a türelem és hogy amúgy imádja a gyerekeket és a munkáját is, de azért már lassan kezd hajlani az idegösszeroppanással vegyes epilepsziás roham felé. Esélyesen nem ez az első adagoló már, amit megkérdezett tőle. "Néhány percig annak az állatnak a hangjait tudod utánozni, amilyen formájú a bonbon" érkezik a válasz, Laci pedig komoly arccal bólint. Mármint Leo.
- Ez kicsit uncsin hangzik. És AZ mit csinál? - ha nem látszana a fiú arcán őszinte érdeklődés, az ember még azt is hihetné, hogy direkt idegesíti a kiszolgálót, de a kölyökszemek csillogása meggyőzőbb ennél a kósza gyanúnál.
Egyébként pont azokra a csokikra bök, ami mellett Henrik áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

Valóban nem kell más sok, hogy valami elszakadjon, de érkezik a mentősereg Henrik személyében. Lejjebb ereszkednek a vállai, ahogy elpillant a helyére visszainduló diákmunkás irányába. Kár, pedig olyan jól és részletesen elmagyarázott mindent. Eztán viszont figyelme a mellé guggoló férfira irányul.
Széles, nagyon vidám mosoly ül ki az arcára, amikor regisztrálja annak arcvonásait. Hát ez nagyon jó! Sokkal jobb társaság lesz, mint a lány, és majdnem ugyanolyan türelemmel is magyaráz neki.
- Mármint olyan csokibékák, amik tényleg ugrálnak? - eltátja a száját, főleg amikor Henrik ki is vesz neki egyet és odaadja. Valóban, bár stabilan megfogta a hátát, de a béka lábai mozognak ahogy talajt keres az ugráshoz.
- Ez tökre fura, akkor is mozog még, ha félig eszik meg? - ezzel a felkiáltással harap bele a csokibékába egy nagyot. Ízre tényleg nagyon jó, igazi minőségi csokoládéból van, nem abból a lagymatag kakaókeverékből, aminek ócska utánzatíze van.
- Király, de olyan, mintha megölném. - Lebiggyeszti az alsó ajkát, ahogy lenéz a másik felére, de a csoki iránti rajongása erősebb, mert kis szünet után azt is bedúrja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Lassan kifújja a levegőt, ahogy egy pillanatra megáll egy helyben. Ma már nem ez volt az első sikertelen kísérlete, és ezt végig is nézték páran. Körülbelül fél órája megszólította egy kedves idős bácsika, hogy mit is csinál pontosan, de nem tudott sokmindent kezdeni a "házi feladatot" válasszal. Aztán sem, hogy elmagyarázta, mi a szitu. Ezalatt a rövid levegővétel alatt látja meg a lépcsőknél elidőző Zlatant, aki mit ad isten, egész magas, egész masszív testfelépítésű, férfi és pont úgy néz ki, mint amit az előbb megszabott magának, mint szempontrendszer a következő kísérletéhez.
Na! Neki aurornak kell lennie! Pont úgy néz ki, mint egy auror; ott áll, ahol egy auror állna (az itteni kirendeltség bejárata előtt), úgy áll ott, mint egy auror (vagy mint egy noir film főszereplője csak színesben) - akkor biztosan auror. Izgatottan rámarkol kis jegyzetfüzetére és elindul felé. Ahogy a közelébe ér, megköszörüli a torkát halkan majd nagy levegőt vesz és picit kipirult arccal elmondja a ma már jól begyakorolt mondatot:
- Jó napot, a nevem Márton László. A varázsvilág bűnüldözőjeként hajlandó lenne válaszolni néhány kérdésre? - Nagyon látszik az igyekezet arra, hogy hivatalos és professzionális legyen, csak hát képpen a tény, hogy egy 10 éves kisfiú, némileg ront az igyekezeten. Ettől függetlenül büszkén felszegett fejjel és elszántan teszi fel az első kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

Egyértelmű a gondtalanságából, hogy ez az intermezzó számára nem volt semmi, csak egy gyerek meggondolatlan szavai, amik mögé semmilyen egyéb tartalmat nem képzel. Ez a kor, amiben Leo is van, még egyébként is az, amikor csak érintőlegesen ismerkednek a különböző elvont fogalmak rétegeivel. Merthogy miután befalja a csokibékát, egy hatalmas gondtalan mosollyal nézelődik tovább a cukorkáktól és csokitól színes helyiségben, ide-oda forgolódva.
- Tisztára olyan, mint egy mini Charlie és a Csokigyár és én lennék Charlie. Láttad?
Kiművelte magát filmekből és rajzfilmekből, ideje mint a tenger ilyesmiket nézni, így a legtöbb helyzetben be tud dobni valami jó kis utalást. Sajnos itt Bogolyfalván a rengeteg varázsló és boszorkány között elég kevesen értik ezeket a tartalmi kötéseket így rendszerint hoppon marad. Nem mintha ez a kedvét szegné, ugyan!
- Mármint tényleg mindenízű vagy csak a neve az? És egy darabnak van "minden" íze? Milyen íze van az összes íznek együtt? Vagy mindegyiknek külön más íze van? De akkor nem bátor úgy nevezni, hogy mindenízű? Honnan tudják, hogy minden ízből van benne? - Hajjaj, lehet, hogy Henrik még nem tudja, hogy mibe vágta a fejszéjét. Szó ne érje a ház elejét, erre már mintha Lacika is rájönne, hogy egyszerre talán túl sok lesz. Nem akarja elveszteni a legújabb társaságát már most.
- Bocsi, azt hiszem, elragadtattam magam. - Lassan, magabiztosan és hangsúlyosan szótagolja az "elragadtatni" szót, hogy ezzel is villogjon kiemelkedő szókincsével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A gyerekekben az az egyszerre bájos és idegesítő, hogy néha egyszerűen lepattan róluk az a fajta felnőttes cinizmus vagy elutasítás, ami akár már néhány évvel idősebbként is minden valószínűséggel elrettentené. Most is, ahogy Zlatan, az érdektelen távolságtartás szobra fölé magasodik, mint valami fejedelmi rém, nemcsak attitűdben, hanem konkrétan fizikailag is, a legtöbbeket elrettentené. De nem egy ártatlanul közeledő tíz évest, mert az a tíz éves legfeljebb annyit lát, hogy Zlatan úgy viselkedik, mint a rendőr a kedvenc krimifilmjeiből. Marcona arccal dohányzik, borostája van és nagyon fontos embernek tűnik. Mármint nem úgy fontos embernek, mint a politikusok, hogy öltönyben meg biztonsági szolgálattal, hanem úgy fontosnak, mint aki munkaidejében zárt ajtókon kiabál be, hogy "nyissák ki!" és ha nem kap választ, akkor berúgja. Aztán megy előretartott pálcával, protegora vagy capiulatusra készen.
- Uhumm, uhumm, értem, köszönöm. - Már a bemutatkozásra is lelkesen hümmög és rögtön fogja is a tollát, és körülményesen gyerekbetűkkel felfirkantja a papírra Zlatan nevét.
- Nem akarl-om - gyorsan javítja magát, egyértelműen nincs valójában hozzászokva a magázódáshoz, hogy is lenne egy tíz éves? De Leo most hivatalos akar lenni! - zavarni. Házi dolgozathoz szeretnék meginterjúvolni egy valódi aurort és öhm - eddig tudta képességeihez mérten összerakni hivatalosnak hangzóra a mondatot. Itt már azért kicsit zavart lesz az arca a mondat lezárására, és mikor befejezi érthető is lesz, miért.
- És hát maga aurornak tűnik. Csak néhány kérdés! Légyszi. - Az utolsó légyszi teljesen kilóg az egész előadásából, néha kiesik a szerepéből, hogyne. Melyik kölyök ne esne ki, ha a 'hőseivel' sikerül beszélgetnie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

- Pedig nagyon jó film ám! Nem csak a csokikról szól, hanem van mondanivalója is - közli nagy komolyan és hozzáértően, de azért érzi az ember, hogy emögött kicsit több a meggyőződés, mint a tényleges igazság. Nagyobb esély van rá, hogy hallotta valakitől a mondatot a film kapcsán, és most a saját véleményeként visszhangozza. Mondjuk ebben nem lenne semmi meglepő, az ő korában ez az utánzás a szociális fejlődés és tanulás alapja. Ahogy nagy barna szemei Henrikre csillognak magyarázat közben, könnyű feltételezni, hogy tipikusan tejben vajban fürdetett gyerek lehet otthon, elvégre ki tud nemet mondani ezeknek a kiskutya szemeknek? Senki sem rúgna bele jó szívvel egy farokcsóváló kölyök beagle-be - amire egyébként erősen emlékeztet.
- Fúú, ez nagyon durván hangzik. - Eltátja a száját a magyarázatra és főleg a 'hányás' íz említésénél sokkolódik le. Egyszersmind izgatottan nyújtogatja is a nyakát, mert na, ami nem öl meg, az megerősít, ugyebár.
- Na muti, próbáljuk ki, egyáltalán ki lehet? Mennyibe kerül? - Van költőpénze, másként be sem jött volna az üzletbe csak úgy, Henrik ajánlására meg kész venni egy mindenízűt annak érdekében, hogy kipróbálja ezt az extrém élményt.
- Ki akarok fogni valami nagyon különlegeset. De nem a hányásosat, az fúj. Amúgy.. !
Majdnem el is felejtette, bár nem koszos, ennek ellenére azért beletörli a kezét a farmerjébe, mielőtt a kezét nyújtaná Henrik felé, neki ráadásul ugye felfelé kell. Kis komolykodó, de aranyos gesztus.
- Márton László vagyok, de szólíts csak Leonak. A Laci olyan béna. - Elhúzza a száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Hát.. - erre megakad, kiül az arcára is a kifejezés, hogy ezzel megfogták, zavarba is jön picit és kiesve a "profi riporter" szerepéből megvakarja a tarkóját.
- Izé, nem, nem úgy értettem, minden auror valódi! Csak sokkal izgibbek, akik úgy tényleg bűntényeket oldanak meg és.. nem.. - fúha, nehéz úgy ez, hogy nem akar senkit megbántani, csak hát megvan a maga "ideálja" az aururokról.
- Szóval nem ülnek és papírokra írogatnak. - Bólint magának, mintegy beleegyezésképp, hogy tessék, kivágta magát, ilyen könnyű ez. Felragyog az arca a beleegyezésre és egy pillanatra lábujjhegyre is áll, ami egy lelkes ugrást hivatott pótolni és helyettesíteni, csak azt már azért mégsem kéne. Mostmár elkezdődött az interjúja, azt nem ronthatja el.
- Fúh.. - levegő kifúj, feltolja az orrnyergén a szemüvegét, ezzel mintegy visszahelyezkedik a riporter szerepébe, aki épp komoly tényfeltáró anyaghoz gyűjt információkat.
- Köszönöm, hogy időt fordít erre a beszélgetésre. - Annyira nyilvánvalóan magolt ez a mondat, hogy szinte megmosolyogtató, az is lehet, hogy tükör előtt gyakorolta ezt a nyitányt.
- Először is kezdjük az alapokkal, megkérdezhetem hogy hívják és mi a pontos beosztása aurorként? - serc-serc, a szavai a ceruzájának sercegő hangjában visszhangoznak, ahogy még távolról látva is kriksz-kraksz, de olvasható gyerekbetűkkel felírja, hogy első kérdés, bemutatkozás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Szokásos felfedező körét rója a faluban, habár mostmár jónéhányszor grasszált erre, a fő utczán. Még ha ez roppant meglepő tény is. Ismerkedni azért nem volt nehéz, valahogy mindenki könnyen szóbaáll vele, akinek pedig mégis nehézségei lettek volna, azt a kölyök szószátyársága segítette ki. Egy szó mint száz, mostanára már a kis bongyori fejével talán nem nyújt teljesen új látványt a lakosok számára, meg ő is jobban ismeri a település utcáit. Na persze iskolaidőn túl, mert most így egy délutáni időpontot választott arra, hogy a decemberi csípős hidegben, nagy téli kabátban, sálban és sapkában kibattyogjon szétnézni, hátha meglát valamit a fő utczára néző kirakatokban újdonságként, ami felkeltheti az érdeklődését. Aztán egyszer csak szembetalálkozott a "napi programjával"!
Így történhetett meg, hogy pillanatnyilag a főutca jobb oldali járdájának közepén guggol, előtte egy ápoltnak tűnő egyszerű házimacskával, aki bár lehet hogy valakié, de a gazdájának se híre se hamva, csak a kisfiú guggol vele szemben. Egyik kezével egy szárított almachipset tart, amit az állat érdeklődve szagolgat, miközben ő a cica fejét simogatja. Neki rendben van ez a jelenet, jó macskasimogatni, a járójelők némelyike viszont szúrós pillantást vet rá elmenet, amiért kerülgetni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Végül is nem árt senkinek azzal, hogy itt guggol. Annyira nagyon picinek nem tűnik, hogy igazán megbotránkozzanak rajta, tíz éves gyerekek azért már szoktak mászkálni az utcán. Bogolyfalva legalábbis nem akkora hatalmas település, hogy igazán reménytelen dolga legyen egy fiatalnak. Ettől függetlenül a szülők hiánya így is valóban szembeszökő tény.
- De szép vagy, na gyere ide, úgy.. - Gügyögésnek túlzás lenne mondani, amit csinál, de azt a jellegzetes hangszínt használja, amivel az emberek a félénk kisállatokat szokták csalogatni. A cica bár nem dörgölőzik hozzá, de engedi, hogy a gyerek ujjai a fejét simogatják. Ekkor hallja meg a hangot és hát kizárásos alapon magára is veszi a megszólítást, felnéz a lány irányába, hogy aztán az első dolog, ami igazán leköti a figyelmét az állatsereglet legyen.
- Mi? Őőő, persze, minden oké, dolgoznak. - Az utolsó szót úgy mondja, hogy teljesen egyértelmű információ, amit nem is ért hirtelenjében, miért oszt meg. A felnőttek legtöbbje ilyenkor még munkában van. Szerinte.
- Nem csinálok semmi rosszat, találtam egy cicát! - Rábök a macskára, aki a kutyákat látva visszhátrál egy-két métert, így már nincs is kartávolságban Leohoz sem sajnos. Csak ő sajnálja ennyire, amúgy az embernek lennének kétségei, mennyire jó ötlet "kóbormacskákat" simogatni az utca közepén.
- De fú, király lenne egy aurorral találkozni, azt mondod elkaphatnak? Itt maradok akkor. Majd azt mondom, hogy "az ügyvédem jelenlétében mondok bármit".
Szélesen elmosolyodik, kifejezetten lelkesnek tűnik az elképzeléstől meg attól, hogy elsüthet egy ilyen filmes idézetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bent a faluközpontban, nem messze a pékségtől pillantani meg Leo alakját a szokásos módon kószálni. Nem tűnik kifejezetten elveszettnek, viszont láthatóan nincs is konkrét célja vagy szándéka a falun belül. Megállt egy cicát megsimogatni, meg a kis táskájából elővett némi rágcsát, amit odatartott a macska orra elé. Nem számít, hogy mennyire volt állati fogyasztásra alkalmas, mert a jószág megszaglászta ugyan a falatkát, de aztán felhúzott orral inkább átnézett az utca másik felébe.
Eztán felkerekedett és még elment a cukrászdába, ahonnan egy mindenízű drazséval a kezében lépett ki. Eztán ment egy kört a játszótér környékén, ahol ugyan nem volt nagy forgalom, de három-négy család kint lébecolt, a padokon a szülők beszélgettek - némelyikük lehet nemrég jött munkából és úgy hozta el a gyereket, mert még kicsit elegánsabb vagy munkahelyi varázslóköpenyükben csevegtek -, a csúszdák és mászóka körül pedig néhány nagyjából vele egykorú gyerek játszott. Hozzájuk lelkesen integetve odament beszélgetni, ezzel jó negyed órát eltöltött, mielőtt nagy vigyorral az arcán egy pacsival elbúcsúzott volna..
.. innen viszont már egyenesen a vonatállomásra vezet az útja, ahol is megáll az egyik oszlop mellett, maga mögött hátul összefogja a kezét és előre-hátra kezd várakozóan dülöngélni.
Ez jó lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nagyon feldobja, hogy sikerült végre találnia egy tárgyalóképes aurort, aki legalább nem nézi őt teljesen levegőnek, hanem hajlandó szóbaállni vele. Nem meglepő módon a legtöbb kollegája már elhajtotta a mai nap.. merthogy kinek van erre ideje. Már akik egyáltalán nem nézték levegőnek és mentek tovább. DE Leo nem biggyedt, tudta, hogy előbb-utóbb valakit sikerül elcsípnie a kis interjújához és tessék. Még ha Zlatan amúgy a férfias vonásaival meg alkatával egy kissé megfélemlítően is hathat egy olyan kiskölyöknek, mint ő.
A válaszra már megint kicsusszan a szerepéből, szélesen elvigyorodik, úgy firkálja bele a választ.
- Azta, ez nagyon komoly munkának hangzik, ilyesmivel foglalkozni nagy felelősség. - Bólint is magának, amiért ezt ilyen komolyan összefoglalta, majd folytatja, merthogy nincs ám vége. Ugyan eredetileg nem ez a kérdés következett volna, de természetes módon rögtön kapva kap az alkalmon, mikor eljut hozzá az utolsó kifejezés jelentése. Majdhogynem látni, ahogy fizikailag megnőnek a fülei, csakhogy több infót fogadhassanak be. (Persze valójában nem, az fura lenne.)
- Képességbirtokos? - Megnyomja a szót, lenyűgözve, merthát neki ez már önmagában nagy szónak hangzik, tényleg olyan szuperhősösen.
- Mármint képesség a varázserőn túl? Komolyaaan, lehet ilyen? Ésés... -megköszörüli a torkát. LEOPOLD! Kis komolyságot! - mi a képességed? Ha szabad tudni.. persze.
Utólag jöhet rá, hogy lehet, túl tolakodó volt, tudja a fene, illik-e ezt megkérdezni, így szégyellős hanglejtéssel igyekszik szépíteni. A nagy kiskutyaszemekből tükröződő kíváncsiság azért nem tűnik el, hogy is tűnhetne? Képesség! Ez ritka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Láthatóan abszolút nem dolgoz fel semmit abból az aggodalomból, amivel Mina irányában viseltetik, mert ugyanolyan nyugodtan és elmélyülten próbálja magához visszaédesgetni a cicát. Olyan aranyos! És puha - imádja a macskákat, és ez a példány egy kicsit hasonlít Trinketre, azt leszámítva, hogy Trinket fajtatiszta és hivatalosan egy átlagkeresettel bíró varázsló per boszorkány többhavi teljes fizetésébe kerül. Ha simogatásról és jutalomfalatkákról van szó, akkor viszont minden macska-macska, legyen kóbor vagy fajtatiszta kiállítási példány.
- Van sapkám és sálam, anyu megmondta, hogy öltözzek fel rendesen. - Erre megemeli a sála egyik lelógó részének sarkát, csak hogy nyomatékot adjon a ténynek, hogy van.
- Apu majd nemsokára felvesz, addig azt csinálok, amit akarok - jelenti ki nagy büszkén vigyorogva. Mina pedig folytatja, mire felcsillan a kiskölyök tekintete és rögtön fel is pattan.
- Remek! Mármint nem remek, hogy eltűnt a crupod, de te nem tudod, hogy én éppenséggel nagyon jó eltűnt állat megtaláló és nyomozó volnék. Nem is találkozhattál volna jobb emberrel.
Elgondolkodó arcot vág és megvakarja az állát, benyúlva kicsit a sál alá, ami majdnem a szája alsó vonaláig ér.
- Hol láttad utoljára és merre futott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Az, a kámforrá válás nagyon megy neki. Most is akarva-akaratlanul jól megtúráztatta szegény Opheliát, aki talán az egész "hajsza" elején még nem gondolta volna, hogy ennyi helyszínt fognak megjárni így kettecskén, mígnem ki nem lyukadnak a vonatállomáson. Nem kell sokat várakoznia tényleg, mire Dominik megérkezik. Ahogy meghallja a hangját, széles, lelkes vigyorral fogja magát és vesz lendületet, hogy aztán - magasságából adódóan - a férfi derekánál kössön ki, ahogy átöleli szorosan. Arcát a szövetkabát anyagához fúrja.
- De még úgy volt kedvem játszani! Már van egy csomó barátom, és... - Egy pillanatra összeszűkülnek a szemei, talán a meglepettségtől, hogy nem számít arra, hogy félbeszakítják, ám a mosolya persze egyáltalán nem tűnik el.
- Szia Eli! - Gyorsan elengedi az apját és kihúzza magát, még egy kicsit le is porolja a ruhájáról a nemlétező koszt, merthát nem jelenhet meg csak úgy akárhogy lányok előtt! Főleg, hogy azoknak olyan király munkája van, mint amilyen Opheliáé.
- Apu, képzeld el.. - megrángatja Dominik kabátjának ujját, hogy felhívja magára a figyelmét. - A néni auror, hát nem király?! - Nagy, csillogó szemeit járatja ide-oda a két felnőtt közt.
- Eli, ő itt az apukám - veszi kezébe a kezdeményezést nagy lelkesen, ha már ilyen nagy találkozások történnek meg, mint amilyen ez is. Az biztos, hogy ez a nap így sokkal viccesebb és izgalmasabb lesz az eredeti várakozásokhoz képest.
- Te is mész valahova? - Pillant nyílt tekintetével Opheliára aztán már át is sasol a táblákra, kíváncsiságból, vajon a nő merre mehet majd innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Módfelett elégedett a helyzettel, még ha valószínűleg a merészségéért otthon lehet, hogy ki is fog kapni. Ördögfióka, hát az egész biztos; fel is mosolyog nagy, széles gesztussal az apjára, miközben az átkarolja. Bizalmasan nekidől a fejsimogatás alatt, de végeredményben Ophelia marad végig figyelmének fő központja. Dominikkal találkozik nap mint nap, az auror nő viszont teljesen új és érdekes jelenség neki.
Ahogy figyelmeztetően megfogják a kezét, visszaszorít, nem túl erősen.
- Igen-igen, az auror a legmenőbb munka az összes közül. Nem is munka, küldetés, megvédeni az embereket a rosszfiúktól, és a néni is ezt csinálja, hogy Ca-pitulatus! és Protego! - Szabad kezével imitál valamiféle pálcamozdulatot mindkettőhöz, amelyek köszönőviszonyban sincsenek természetesen az eredeti elvárt sémával és mozdulatsorral.
- Ha bűnöző lettél volna, apu, akkor most téged is elkapott volna. - A "fontos személyre kellett vigyázni" momentumnál kikerekedneka szemei, és főleg akkor tűnik csak igazán lelkesnek, amikor az is kiderül, hogy ez a fontos személy, akire Ophelia utal az tulajdonképpen ő maga.
- Fontos személy vagyok! - Kihúzza magát nagy vigyorogva és felsandít a férfira maga mellett.
- Ez már majdnem olyan, mintha testőrségem lenne. - Úgy, de úgy ki fog kapni otthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Köszi! Mindig nyaggat, hogy öltözzek fel rendesen, szóval muszáj, pedig nem vagyok ám fázós. Bírom a hideget. – Kis kezét ökölbe szorítva boxol a levegőbe és az egész olyan végtelenül autentikus. Melyik szülő ne nyaggatvá a csemetéjét a sapka és sál miatt telente, aki kicsit törődő? És melyik tízéves ne akarna azzal felvágni, hogy ő különlegesebb a többieknél, mert sokkal jobban elvisel vagy kiáll valamit? Még ha minden valószínűség szerint nagyotmondás is.
Az állatsereglet felkelti az érdeklődését, miközben igyekszik tartani a szemkontaktust Minával is, a figyelme folyton elkalandozik valamelyik jószág irányába. Ráadásul még a kabátja alól egy újabb aranyos cucc bukkan fel!
- Aszta, mennyi állatot sétáltatsz, nem nehéz? – Hogyne lenne nehéz, akkor nem mesélte volna, hogy már most sikerült szem elől téveszteni egyiket. Valaki még két egyszerű kutyával is fél útnak indulni.
- Lila, hogy lehet, hogy lila? Lila színűek szoktak lenni? – csap le rögtön Pamacska rendhagyó színére, elvégre a mágikus állatok mégiscsak jobban felkeltik egy kisfiú viselkedését. Csak úgy, mint az a mozdulat, amikor a vállához emeli az először még üres kezeit, aztán a következő pillanatban már vizet lehet belőle lefetyelni. Eltátott szájjal mutat Mina kezének irányába, elsőre azt is lehetne hinni, hogy továbbra is a lila aranyosság köti le, de valójában..
- Aazt hogy csináltad pálca nélkül?
A beszámolót aztán az állát dörzsölve hallgatja, mint aki nagyon processzálja az információtömeget, amit kapott, nyilván rengeteg feldolgoznivaló van a szökőkúton, mint helyszínen, de ez cseppet sem zavarja, a lényeg, hogy a gondos detektív képe meglegyen.
- És merre fordult, melyik irányba?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ilyen ez a dolog, ha feldobnak a gyerekeknek egy érdekes témát, aminek ráadásul még olyan hangzatos neve is van, mint “révész”, minden bizonnyal éhes vadként fogják rávetni magukra. Most sincs egy másképpen, Laci rögtön megtalálja a beszélgetésben az őt leginkább érdeklő témát. Eredetileg csak egyszerű kérdezz-felelekre számított, de a varázslók sosem okoznak neki csalódást, mindig mutatnak valami újat és érdekeset, amiről érdemes tanulnia. Mint olyasvalaki, aki sosem fog tudni “pálcával hadonászni”, ezek a fajta történetek különösen érdekfeszítőek.
- Mii? Akkor olyan, mint a filmekben aaa aa.. szóval mikor valakinek van egy ilyen különleges képessége, és hozzáér valamihez és sssúú.. -két kezével egy nagy, hullámzó mozdulatot tesz, mintegy imitálva a szereplőn átrohanó emlékhullámokat.. mármint ezt akarja kihozni belőle, de a valóságban csak némi kalimpálás lesz a végeredmény.
- Úgy, mint valami látomás? És látsz, hallasz, szagolsz meg minden? Nem is tudtam, hogy ilyen van, sokkal kúlabb, mint a jóslás.
Na kellett neki odadobni ezt a csontot, most teljesen ráfüggött a témára. Fene sem gondolta volna, hogy egyszerű hivatal előtti kérdezősködésből ilyen érdekességre fog rálelni, amiről ennyire semmit sem tud, pedig kvibli létére érdekli annyira a varázsvilág, hogy egy csomó mindenbe beleüsse a kis orrát. Belegondolni, hogy egy ilyen különlegességről alig tud bármit.. ! Muszáj kiküszöbölni a hiányosságot.
- És hozzá kell érni? Mindegy mijéhez? Vagy muszáj a keze?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

- Ez a meghívlak egy körre úgy hangzik, mintha egy filmben lennénk, nyomozósban vagy cowboyosban.. tudod.. amikor felülnek a pulthoz, kérnek valamit, aztán oldalra fordulnak, így...
Tesz egy mozdulatot, amivel egy láthatatlan pultra támaszkodva odafordul Henrikhez, komolyan összeráncolt szemöldökkel és lebiggyesztett szájjal, ahogy az életunk, cinikus nyomozók teszik a noirokban.
- Meghívlak egy körre. - Aztán kienged az imitációból, leolvad róla az eljátszott jelenet és a tartása is visszalazul az eredetibe, ahogy ténylegesen a cukorkák felé les, amit Henrik ajánlott. Hát, furán hangzik, hogy mindenízű legyen, de üsse kavics!
- Tetszik, csináljuk. - Nekidurálja magát, mert bár nagy a szája, a tartásából az tűnik ki, hogy annyira azért nem teljes magabiztosággal vesz ki magának egy véletlenszerű darabot. Ez egy ilyen mélybordós-lilás színű, erdei gyümölcsös cukorkákra emlékeztet a színe, azért is vette ki.
Még egy utolsó bizonytalan-elszánt pillantást vet a felnőttre maga mellett, aztán nagy levegőt vesz, mint aki víz alá készül bukni és bedobja a szájába egy drazsét. Ráharap, egy pillanatra nem történik semmi, aztán elfintorodva eltátja a száját és kinyújtja a nyelvét, amit már is befogott lilásan az édesség, amit első "ijedtében" már le is nyelt.
- Fúúúj, utálom a májat, ez májas!
Ha most Dominik vagy Aida vagy Ruben itt lennének, erre biztosan megjegyeznék, hogy ez alapján a reakció alapján legalább annyira utálhatja, mint Woody a sajátját, amiért azt teszi vele, amit. Még tesz néhány kísérletet ugyan, de ebben az egész véletlenszerűen válogatós témában nincs túl nagy mázlija, mindig sikerül beleválasztania a legrosszabbakba, így egy idő után időt kér.. majd kegyelmet.
Ahogy Henrik, úgy ő is felkerekedik, hogy visszaérjen a falubéli házukba, de már út közben is széles, jókedvű mosoly ül ki az arcára. Úgy dönt, egyelőre megtartja magának ezt az érdekességet, hogy Ambrózy Henrik ugyanabban a faluban él, mint ők, elrakja egy hatásosabb pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hát még mennyire fogja imádni, ha még többet hoz majd a nyakára. Na jó, nem ennyire még Lacika sem elvetemült, hogy folyton folyvást, rendszert csinálva belőle csőstül hozza a bajt, ennyi józan megfontolása még neki is van. Ettől függetlenül időről-időre érdeklődve és szórakozottan figyeli a helyzetet. Elvégre a nagy és erős apja majd biztosan megérteti magát a rend nagy és erős szolgáival. Nem igaz? Ragyogó mosoly ül ki az arcára, mikor megsimogatják a fejét, mint egy jó gyerekét, akire büszkék - meglátjuk majd, mennyire értékelik otthon valóban ezt a fajta magánakciózást és ténfergést.
Egyértelmű valóban, hogy Ophelia teljes sikerrel, ügyesen követte a kisfiút keresztül kasul a faluban, jó sok idő el is ment azzal, hogy Leo hol az egyik felében lévő játszótéren, hol a másik felében lévő curkászdában majd megint a másik felében elhelyezkedő vasútállomáson keresztül bandukolt. Az biztos, hogy nagyon nagyot jártak.
Ártatlan mosolya akkor sem halványodik, amikor az apjáé viszont igen, még akkor sem, mikor a tekintetük találkozik, s inkább csak a fejét félrebiccentve veszi tudomásul a pillantást. Láthatóan neki nincs problémája a megközelítésével, sőt, kifejezetten szórakoztatja ez az egész összegyűlt hármasuk.
- Jaaj, apuu, tudoom. Nem kell ilyen nyálasnak lenni, tök ciki egy auror előtt, érted... - Bár az egyik tenyerét a szája mellé teszi, mintegy eltakarva azt, de a szavait így is jól hallani. Az újabb dorgálásra aztán már keresztve fonja a karját, alsó ajkát morcosan lebiggyeszti. Épp csak nem dobbant egyet, de talán a szülői feddést azért annyira nem veszi magára - vagy csak Ophelia jelenléte miatt akar kúlabbnak tűnni.
- De nem lett semmi baj.. - Széttárja a kezeit, támadhatatlan érv. Amikor aztán már a nő is rákezd a "szülőre hallgatni" litániára láthatóan elbizonytalanodik, lejjebb ereszkednek a vállai, de azért még mindig nincs teljesen meggyőzve a gyermeki makacsság.
- Jjóóó - nyögi ki nagy nehézségek árán, de aztán a nő más irányba tereli a beszélgetést, ami már jobban tetszik.
- Pizza, kúl, benne vagyok! - Apró kezével elfogadja Ophelia kézfogását és megrázza azt, kicsit nagyobb lendülettel, mint ahogyan azt illik, de hát honnan tudja ebben a korban mégis a megfelelő etikettet, nem igaz? Integetve köszön el a nőtől, és valószínűleg még várnak egy kicsit, míg a legközelebbi hoppanálási ponthoz nem indulnak mindketten. A kissrác lóbálni kezdi azt a kezét, amit az apja tart, egészen idilli így a kis útjuk.
- Ez vicces volt, hát nem tök rendes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hosszú nap volt ez is, volt egy kedves diáklány a közeli varázslóiskolából, aki nemrég cikket készített vele az iskolaújságba. Vele! Nagyon tetszett neki az ötlet, azonnal ugrott is rá, mostanra pedig Gerda csak azért ugrott le a faluba, hogy adjon egy példányt a kissrácnak is. Egész hazáig ezt böngészte, néha kiszélesedő vigyorral olvasgatva a korábban adott válaszait, és Gerda azokhoz írt körítését. Ez irtó jó, alig várja, hogy a többieknek is megmutassa.
A teraszra felsétálva érzi a mágia bizsergését a bőrén, ahogy a hely védővarázslatai felismerik és átengedik. Anélkül halad tovább az előszobán, hogy megválna a cipőjétől és a kis hátizsákjától, ragyogó, sugárzó mosollyal libben be a lakásba, hogy aztán szembetalálkozzon az iszogató Rubennel.
- Szia, Ruben báácsi. - Enyhén elnyújtja az 'á'-t, csak annyira, hogy az még természetesnek és ne karikaturisztikusnak hasson. Széttárja a kezeit, majd rövid nekifutást követően gyermeki lelkesedéssel megöleli kedvenc bácsiját. Ruben jobb, ha vigyáz, mert ha a férfinak nem elég jók a reflexei, lehet az itala is kilöttyen.
- Mit iszol? Én is kapok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Pedig Ruben igazán tudhatná már, hogy Leo elől egyszerűen nincs menekvés. Ez a mosoly, ezek az apró lábak, a kezek, a gyermeki lelkedés mindenkit elér. Mégha áthatni nem is hatja át, a férfi például elég immunisnak bizonyult a bájával szemben, de szerencsére ezzel egy viszonylag szűk kör részét képezi. A szurkálódásra, sőt, ne álszerénykedjünk, a nyilvánvaló sértésekre csak úgy tűnik, mintha még jókedvűbb lenne - az embernek az az érzése, hogy nagyon is tudja, érzi, mennyire irritálja a másikat. Hiába, Ruben reakciója tényleg rajzfilmbe illő, olyan tipikus morcos nagybácsi.
- Egy kakaó vagy forró csoki nem is lenne rossz. Betakargatsz a délutáni alváshoz? A szieszta elég jól hangzik.
Meg se rezzen, ugyan már. Elengedi Rubent, amikor a férfi megszemléli az Edictum címlapot, sőt, büszkén kihúzza magát és összefonja a kezeit maga előtt.
- Benne vagyok a suliújságban, ami van itt a szomszédban varázslóiskola. Én leszek a következő Pulitzer-díjas újságíró, tudtad?
Fogja magát és Ruben mellett beáll a pulthoz, a két kezét megtámaszja a szélén, majd fellöki magát és kisebb mászómutatványt követően felül a pult tetejére, így ő is rálát rendesen a lapra, amit Ruben a kezében forgat.
- Sztár vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Olyan izé vagy. Kicsit se vagy kedves... - ráncolja a homlokát némileg rosszallóan mostanra, mert hát Ruben egyre kevésbé válogatja meg a szavait és egyre nyersebben viselkedik vele. Nem mintha nem tudná, hogy ki nem állhatja a gyerekeket, az sem biztos, hogy ez a rosszallás teljesen őszinte, merthát.. nos, ki tudja.
A férfi ott "teszi jóvá" a dolgokat, amikor az Edictumos cikket olvasva nem finnyázik, hanem láthatóan ő is legalább annyira jól szórakozik, mint amennyire Leo szórakozott, miközben Gerdával beszélgetett. A cikkbe illesztett képek is tiszta előnyösek, tetszetősen összerakott.
- Ő még nem tud róla, meglepetés lesz. De na, gyere már ide..
Először csupán a fejével int, ám hamar belátja, Ruben teljesen immunis, sőt, ellentétes pólust képvisel mindennel szemben, ami Leo. Először úgy tűnik, mintha a kisfiú bőréről fura, sötét kipárolgás indulna meg, majd ahogy telnek a századmásodpercek, úgy sűrűsödik fekete füstté, mely bevonja az apró testet.. bevonni? Sokkal inkább mintha maga a matéria foszlana szét, a levegőben az enyhén épp csak érezhető szulfur illata elveszik a füstölők aromájában. A folyamat furcsán követhetetlen, nehéz lenne megmondani, mikor tűnik el teljesen Leo alakja, mikor formálódik új sziluett az amorf formátlan füstből, s veszi át a tíz éves kisfiú helyét egy másik alak.
A pulton ülő "személy" valójában távolról sem hat embernek, még ha megjelenése többé-kevésbé antropomorf is. A vékony, szálkás alkatú férfi(?) bőre levendulatszínűnek tetszik, félhosszú, enyhén göndör fürtjeiben is a sötétlila árnyalatai köszönnek vissza. Mégis, a leginkább feltűnő a koponyájának két oldalán tekeredő szarv, illetve az átváltozás után érdeklődően lendülő villás farok. A lény vigyorában villanó két szemfog mintha élesebb lenne, de még nem vámpírszerűek. Márton Lacika kisiskolás ruhája is a múlté, a hátizsák már sehol,  a szépen vasalt kis méretű ing is, helyüket színes mintás, laza kimono szerű, de szabásában inkább távolkeleti hangulatú köpeny veszi át, amely épphogy csak körbeöleli az alakját. Szarvait csillogó drága ékszerek díszítik.
- Mostmár jobb? - Kezeit kinyújtja Ruben felé, hívogatva, hogy lépjen közelebb a pulthoz, melyen még mindig ül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Habár az ifritet személy szerint nem zavarja ennyi idő után, talán sosem zavarta igazán, de valahol szomorú a tény, mennyire álságos és hamis Leo 'karaktere'. Túlzás ugyan azt mondani, hogy tényleg minden hazugság, amely elhangzik a szájából, mikor nem önmaga,  ám a maszk nem hiába maszk, funkcióját, célját tekintve más miatt létezik, nem azért, hogy reprezentálja az általa rejtett, valódi arcot. László, akárhogy is nézzük, valójában nem létezik, gyermeki, őszinte lelkesedése, naivitása és esetlensége hosszú évek alatt csiszolt allűr, egy szerep, amit mondjuk Yezebel indokolatlanul élvez még mindig. A gyerekekkel mindenki bizalmasabban bánik, könnyebben nyerik el az ember szimpátiáját, és úgy alapvetően nem tekint senki rájuk valódi veszélyforrásként, de még csak kockázati tényezőként is. Volt idő, a boszorkányüldözések idején, mikor a "jó" keresztény inkvizítorok, kutatták a mágiahasználókat. Akkor a gyerekeket isten teremtményeinek tekintették, akiket még nem szennyeztek be olyan földi bűnök, mint álszentség, épp ezért, ha valakivel kapcsolatban egy gyermek állította, hogy boszorkány, mindenféle per nélkül, azonnal bitófán végezte. A szélsőségeket azóta a társadalom konvenciói lekerekítették, de alapvetően a gyermekek megítélése nem változott az idők folyamán.
- Azt hiszem, nem lesz túl boldog. Amikor legutóbb egy aurorral ismertettem meg, tudod mi lett belőle. - Messze jobban szórakozik mindezen, mint amennyire indokolt lenne, de megszokhatták már tőle, hogy az unalmának elűzése érdekében Yezebel hajlamos.. játékokra. Ezeket a játékokat nem mindig élvezik a többiek is, de alapvetően ártalmatlanok.
- Ez csak egy sejtés, de mintha nem kedvelnéd annyira Leot. - Sejtés, nyilván, nem mintha nem tette volna Ruban elég egyértelművé, hogy a háta közepére sem kívánja ezt az alakot. A kamasz Fruzsina még átesik a rostán valahogy, de László teljesen kívül esik az ingerküszöbén. A megjegyzésre felkapja a fejét és álmeglepettséggel-felháborodással eltátja a száját.
- Unalmaaaas? Leo az egyik legjobb aktom, ezt a sértést jobb, ha minél előbb jóvá teszed valamivel. - Egyik kezével kinyúl a poharak felé és elvesz egy másikat pultról, odateszi Rubené mellé. A talpa jelzésértékűen koppan a felületen.
- Tölts nekem is, ha már kakaó és meleg tej nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden alkalommal, mikor áthalad a mágikus védelmükön meg kell állapítania, hogy átkozottul jó munkát végzett. Persze nem csak ő, az illúziók és egyéb pálcás varázslatból származó rétegek a többiek keze munkáját dícsérik, de a rituális mágia által vont varázskör jellegzetes bizsergése a bőrén, akárhányszor áthaladnak a határvonalán, jóleső elégedettséggel tölti el. Az előszobában csak hanyagul ledobja a kabátot, lényegtelen, mivel az átváltozásból jött létre, s nem valódi anyag, úgyis szétfoszlik majd, mikor Leo átadja a helyét az eredeti Ifrit alakjának.
A nappaliba érve kényelmesen levetődik a kanapéra, s az aprócska test szinte elveszik a hatalmas bútoron. Egyik kezét kinyújtja a karfán, a lábai pedig így még csak le sem érnek a földre, támasz nélkül lógnak a levegőben.
- Nem vontam magamra különösebben.. - Széttárja a kezeit ártatlanul, szemei elkerekednek, őszinte megilletődöttséget sugározva. Hogy mi? Ő, ilyet? Véletlenül sem.
- Ezekben falukban úgy tűnik, mindenkit jobban érdekel a másik. Arról meg nem tehetek, hogy ennyire elbűvölő vagyok. Leot mindenki szereti..
Kis szünetet hagy, mint akinek eszébe jut valami, és kurta szórakozottsággal ki is egészíti a mondandóját.
- Kivéve Rubent, Ruben nem szereti.
Láthatóan nem esik nehezére félrebeszélni és túltolni a körítést, bár még az sem biztos, hogy direkt csinálja, van a gesztusaiban valami egészen elemi gondtalan szórakozottság, ami messze áll egy gyerek naivitásától. Furcsa benyomást is kelt mindez egy tíz éves kölyök fizimiskájával.
- Gyűjtögettem, mondjuk így, megalapozni az ittlétünket, nem túl nagy ár cserébe, hogy egyszer meg kellett sétáltatnom a faluban egy aurort.
Ophelia kedves és jóindulatú teremtésnek tűnt, nem is gondolt más opcióra azon túl, hogy tegyen pár felesleges kört az utcákon vele, miközben a nő lopakodik utána.
- A mai után úgysem akar majd többször követni.
Ezen a ponton kiszélesedik a mosolya, vigyorrá vadul, feljebb is tolja magát ültében, miközben Dominikra néz.
- De az arcod, mikor rájöttél, mi történik, mindent megért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nehéz eldönteni, hogy az Ifrit valóbanm veszi észre a Dominik hangjában megbúvó, alattomosan szelíd súlyt vagy mindössze úgy döntött, nem foglalkozik vele. Valamilyen szinten - jelenlegi viszonyuk milyenségét félretéve, neki még mindig viszonylag gyerek a férfi. Mégha furcsán kifacsart értelemben is. A gyerekek egyébként is szerették régebben furcsa hobbikkal elütni az időt: pillangók szárnyát átszúrni, csigákat tűzre dobni..  vagy csak megnézni, valóban visszanő-e a gyík farka, ha leszakad. Van is némi elnézés benne az emberekkel kapcsolatban, pont valamiféle ehhez hasonlatos gondolatmenet kapcsán.
- Nem, nem jobban, mint egy átlagosan kissé többet kószáló gyerek manapság.
Egyik kezével legyint, ez Maeve mozdulata, morbidul feminin és nőies ahhoz, hogy Lászlótól lássa viszont az ember a gesztust.
- Túlliheged. Épphogy az auror kishökgy viselkedett formabontóan, a hétköznapokban nem minden gyerek olyan jólnevelt, mint te voltál.
Hunyorít, nem egészen gúnyolódik, talán egy kicsit, de nem a férfi kárára, inkább a ténynek és saját.. néhai szerepének tiszteleg ezzel a szarkasztikus hangnemmel.
- Különben is, mindent kézben tartottam, a végén pedig maga a helyzet is nekünk kedvezett, nem igaz? Szegény friss apuka a városban, akit alaptalanul megvádoltak.
Az utolsó mondatot lebiggyesztett szájjal és túlzó sajnálkozással affektálja, a végére rövid nevetést tűz. Mondjon bárki bármit, a pillanat, mikor Ophelia megkörnyékezte a férfit, hogy mit akar Leotól, arany volt.
- Hááát, nem is tudom, azt hiszem meggyőztél arról, hogy semmi lényegeset, ami megérte volna a kockázatot - közli hatalmas sóhajjal. A tömény megalázkodó lemondás tónusokat emel a hangszínén, míg tarkója mögött összefonja az ujjait és eldől a kanapén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ugyan már, miért élvezném, hogy kijön a béketűréséből? Semmi bájosan szórakoztató nincs benne, ahogy ti emberek ügyetlenül csúszkáltok az érzelmeiteken, mintha sima jégen próbálnátok talpon maradni.
Nincs a hangjában direkt bántó él, pont ezért hat furcsán a szavak jelentése és tartalma azzal a lágy, enyhén szórakozott hangszínnel, melyekkel formálja őket.
- Sok-sok jóvátétellel tartoztok, ami azt illeti, utoljára akkor produkáltatok számottevő manamozgást, mikor beköltöztünk és felhúztátok a védelmet. Azóta... - Ezen a ponton mintha lefelé görbülne az ifrit ajkainak sarka, egyszerre dramatikusan szomorú és lemondó.
- Semmi igazán jelentős.. és még csodálkoztok, hogy kijárok a mágusok közé.
Nyilván ő az áldozat, még akkor is, ha gyakorlatilag nemrég ismerte be, hogy saját szórakoztatására kísérti a sorsot. Lábaival helyezkedik a pulton ülve, combjait jobban kitárja, legalább annyira, hogy Ruben kényelmesen közelebb férhessen hozzá. Villás farkával megböki az férfi oldalát, épp csak gyengén mintegy utalásszerűen noszogatva.
Koccintás után lehajt egy keveset az aranyló italból, a poharat visszateszi az asztalra, de még az ujjai közelében marad, viszont mindkét kezével megtámadaszkodik a márványpulton.
- Hiába ível felfelé a karrierem, pár csokor virág az öltözőme nem lesz elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dehogynem érdekesen hullámzó a másik, az ifrit szerint Ruben inkább csak előszeretettel fürdőzik az érzéketlenségében – igaz, bizonyos szempontból igaza van. Bizonyos aspektusait tekintve valóban jogosak a szavai, ugyanakkor Yezebelt szórakoztatja a férfi jóval ösztönösebb oldala. Az emberi ösztönök amúgy is felérnek egy jobb műsorral: hála szélsőségeiknek és kiszámíthatatlanságuknak. Még a legracionálisabban cselekvő embert is valahol ezek hajtják, a motiváció és elhatározás bölcsői, és hát igen ritka, hogy az emberek ezekkel szemben cselekedjenek. Ha mégis? A belső vívódás legalább olyan látványos előadás.
- Tudod, kinek a keze van megkötve? Az én kezem van megkötve és sajnos nem úgy, ahogyan azt szeretem. – Egy rövid pillanatra az ember még el is hiszi, hogy kelletlensége és felháborodása őszinte és valós, aztán ahogy a hangok visszacsengenek a fülben, úgy lesznek egyre hamisabbak és hiteltelenek. Súlytalanok.
- Szerződés köt, teljesítem a magam részét, mégis nekem kell mágusfaluban grasszálnom némi aktív mágiáért. – Ahogy Ruben közelebb merészkedik az unszolásra, elégedetten elvigyorodik és combjait épp úgy húzza összébb, hogy azok a férfi derekát érintsék oldalról.
- Na, csak valami komolyabb illúzió, azzal is beérem.
Ruben türelmetlensége, legalábbis, az, amelyet kihall a szavai mögött már majdnem bájosnak hatnak, legyen bármily szürreális és bohózatba illő vállalkozás “bájosnak” nevezni a másikat, de nem tehet róla, Yezebel számára valahol az egész társaság az. Kezeivel kinyúl előre és Ruben vállaira simítja az ujjait, gyengéden masszírozni kezdi a feszült izmokat.
- Csak nyugalom, nem kell sokáig unatkoznod, ez csupán átmeneti időszak, csak míg berendezkedünk.. – Szinte duruzsol, baritonja kellemesen dallamos, mintha valami visszafogott, prózai ritmusú verset szavalna, a maga diszkrét rímeivel és pontosan kiszámolt szótagjaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Tényleg? Neem, csak kamuzol, ilyen nincs is, én már nagy gyerek vagyok, abból is kiábrándultam már, hogy fütyülni fogok a répától. - Bizony ám, László, azaz Leo már nem holmi kicsi kölyök, akit csak úgy be lehet csapni ilyesmivel, legalábbis nagyon látszik, hogy ezt a magabiztos képet próbálja eladni magáról. Szereti ezt az alakot, azt hinné az ember, hogy nem kell sokat gondolkodnia, de valójában ugyebár ez az alak áll tőle a legtávolabb - és mégis Leo a leggyakoribb arca. Mondhatni kifejezetten élvezi egy kisfiú érzéseit és viselkedését projektálni a világ felé.
- Nagyon aranyosak.. izé.. valamelyiket meg lehet simogatni? - Szégyenlősen tördelni kezdi a kezét és nagyon szemezni kezd az iránta érdeklődő Pamaccsal. Jó, na, ez nem teljesen hazugság, az álszerény mozdulatokat leszámítva valójában tényleg kedveli az állatokat. Ami azt illeti, jobban is, mint az embereket, de ezt a világért sem szokta hangoztatni. A kérdés olyasmi, amelyet egy állattartó számtalanszor hallhatott már gyerekek szájából az utcán, van egy jellegzetes hangsúlya, egy jellegzetes dallama a mondatnak, mind a gazdának, mind az engedély kérő kölyöknek.
- Nemár, nem is tudtam, hogy vannak ilyen állatok, víz-elemű? - Idegenkedve, de nem kelletlenül mondja ki a kifejezést, csak lerí a hanglejtésről, hogy először ismerkedik a fogalommal. Elvileg nem kéne, hogy 'Pamacs' ellenkezzen vele vagy rosszul álljon hozzá, valójában faji tekintetben rokonságban áll az úgynevezett elementálokkal, legalábbis a mágusok ezt mondják, ők szeretnek mindent osztályokba rendezni, mintha azzal kisegítenék magukat.. azonban leginkább csak abban hasonlít hozzájuk, hogy egy varázsló vagy boszorkány mágiája hívja életre, annak megtestesülése, "eleme" úgymond nincs.
Érdeklődve szemléli testközelből Mina bemutatóját, valójában lenyűgözi még mindig a mágia olyan nyers megjelenési formája, mint ez. Elvégre pálca nélkül, a nyers manából alkotják meg a konkrét hatást. Szabad szemmel nem látni nem tesz semmilyen konkrét mozdulatot, de ahogy Mina varázslatával felkavarja a levegőben elszórt mágiát az aktivitás impulzusait szinte éhesen szívja magába.
Hmmm, ritka csemege. Szereti az elemistákat.
Lacika szélesen elvigyorodik, ugyanakkor lelkesen elkerekedett szemekkel mered Mina tenyerére, mint aki még sosem látott ehhez hasonló trükköt.
- Miért nem mutatott még senki sem ilyesmit, ha tudtok ilyet? Azt hittem, csak pálcával tudtok varázsolni.
A kérdésre lebiggyedve megvonja a vállát, némileg kedveszegetten, mert erre olyan választ kell adnia, ami nem túl "menő".
- Sajnos nem nagyon messzire, mert apu le fog szidni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ha ennyire frusztráló itt, csinálhatok ajtót Amerikába. Tulajdonképpen logikus lenne...
Onnan hoppanálni vagy zsupszkulcsot használni pedig már nem olyan vészes, mintha egy óceán választaná el őket az úticéltól. Villás farka egyik oldalról széles mozdulattal átlibben a másik oldalra, míg elgondolkodik. Sajnos egy ilyen ajtó egyben kockázatos is lenne, ha valaha óvatlanok lennének, bár fene tudja addigra nem lesz-e már mindegy? Elsősorban nem az Ifrit az, akit ez a leginkább érdekel, talán még Dominik, de még Ruben is meglepődnének, mennyire érdektelen is számára mindez. Szórakoztatónak szórakoztató, míg a szereplők a színpadon táncolnak, míg van mit nézni, míg van mit várnia. A szerződés más megköttetett, nem szükséges még csak jelen lennie sem a végén, ha pedig úgy alakulna, hogy az ő hosszú, évszázados élete ér véget.. nos, a létezés túlértékelt. Minden és mindenki, aki megszületik vagy létrejön ezen a világon, előbb-utóbb elkerülhetetlenül végetér. Ki előbb, ki utóbb.
Ezért is nem Yezebel tisztje lesz dönteni az ajtó felől, rábízza a halandókra a választást, elvégre őket befolyásolja súlyosabban egy-egy jól vagy rosszul meghozott ítélet.
- De van egy kaszinó is itt Bogolyfalva szélén, ha érdekel, egész nagy, elnézhetünk. - Szélesen elvigyorodik, hegyeskésebb szemfogai (melyek még így is távol állnak egy vámpír funkcionálisan hosszabb fogaiétól) kivillannak.
- Nem, az iskola kizárva, túl sok, túl bonyolult módon egymásba fonódó védelmi mágia, oda csak úgy nem akarok bemászkálni. - Lehet, hogy meg tudná oldani, ha meg akarná, de ahhoz képest, hogy mennyire kockázatos, túlzottan fárasztónak hangzik a sok előkészület és utánajárás.
- Oh, my little thing.. - Van a lemondó sóhajában valami furcsán feminin, egyben mintha egyszerre gondolná komolyan és sajnálná valóban és mégis mintha lenne valami emberekre nem jellemző leereszkedés ebben az egyetlen megszólításban. Nehéz eldönteni, hogy pozitív vagy inkább sértő vagy ponthogy mindkettőn kívül álló, puszta megszokásból eredő frázis. Belesimít Ruben hajába.
- Ha tudnád, milyen csekély ez az idő, amit most előkészítéssel töltünk. Csak egy szempillantás ez a kellemetlenség, de jön majd még a lakoma, megéri várni, csak egy kicsit kell még kitartani.
Magabiztosan áll ehhez, amennyiben lenne valami, ami akadályozza őket, felső utasításra, valószínűleg tudna róla, mert bár ugyan már nem Ő a gazdája, de még mindig bizalmas a viszonyuk. A férfi közelről hallhatja a dorombolóan dallamos hangot rezonálni, ahogy lassan hümment a követelésére.
- Mit szeretnél? Nézzünk el a kaszinóba? Állítsam be a zsupszkulcsomat Amerikára? Vagy inkább itt maradnál valami elérhetőbb szórakozás kedvéért? - Az utolsó mondat végére szája szegletébe alattomos, pajzás mosoly húzódik, körme hegyével karcolva végigrajzol egy egyenes vonalat Ruben tarkóján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Na igen, ki tudja, mit mondana rá Dominik, bár őt ismerve ennél azért óvatosabb és körültekintőbb, a forrófejűség bizonyos szempontból inkább Ruben reszortja, ami – végül is -, nem meglepő. A csoportdinamika ugyanakkor arról már nem gondoskodik, hogy Dominik csillapítsa le Ruben.. igényeit? Késztetéseit? Sebaj, Yezebel viszont jó programnak tartja, mindenki jól jár.
- Látod, ezért van értelme ennyit nézelődni itt, legalább közülünk nekem legyen valamennyi valid helyismeretem. – Mert az, hogy papíron elolvassák, utánanéznek az úgynevezett interneten, számára nem tudás. Yezebel ennél érthető módon régimódibb, a saját tapasztalatot többre becsüli, mint a közvetett tudásszerzést. Felvonja a szemöldökét Ruben következő szavaira és már-már arrogáns lustasággal mosolyodik el.
- Ugyan már, nem mondhatod, hogy olyan rossz ezüst tálcán feküdni. Ínyenc vagyok. – A lakás fényei megcsillannak az egyik szarvára aggatott ékszeren, ahogy kényelmesen hátrébb hajol, bár kezei Ruben vállán, illetve tarkóján maradak, csak törzsével távolodik el kissé.
- Türelmetlen vagy, ki kéne használnod, míg van időd másra is, lazítani, új dolgokat tanulni, azt hiszed mindig csak arra lesz szükség, amit most tudsz? – Szinte már együttérzően mosolyodik el, habár ezúttal nincs lenézés a gesztusban. Yezebel ismeri Őt, most úgy tűnik, mint aki csendben van, mint aki kiegyezett azzal, ahogy berendezkednek, de majd előbb-utóbb előkerülnek az érdeklődésbe bújtatott utasítások, az igények, az elvárások. Az ifrit már csak tudja, régóta ismeri.
Szerencsére Ruben érdeklődését viszonylag egyszerű irányítani ilyen helyzetben, elég néhány opció, hogy kibillenjen abból a törékeny agóniából, amibe a semmittevés taszította. Ha valamit, hát ezt nem tudja megérteni. Yezebel imád semmittenni. Pontosan tudja, hogy addig is csak telik az idő, percekkel, órákkal, napokkal, hetekkel és hónapokkal előrébb kerül az időpontja annak, hogy megkapja a jussát. Ha valaki, hát ő rendkívül türelmes lény, szükség is van rá. Az emberek sok türelmet igényelnek.
Ruben új pozíciója tökéletes arra, hogy ezúttal ismét közel férkőzzön hozzá fizikailag, míg a másik nem csökkenti a távolságot, addig Yezebel mindenféle hezitálás nélkül teszi meg. Érezni az ifrit enyhe szantálillatát, és egészen közelről látni a karmazsínvörösben húzódó fekete pupillát. A kérdésre összehúzza a szemeit, milyen csábító ajánlat – na nem mintha nem ő kezdeményezte volna.
- Noss.. – Egészen közel hajol, már-már összeérnek az ajkaik, ám az elnyújtott s vége úgy olvad szét a levegőben, ahogy lassan Yezebel ifrit alakja is lassan ismét formát vált, Ruben érintése alól szétfoszlik a szilárd felület, bőrén viszont még érezni, ahogy valami levegőben kavargó, az egyszerű füstnél kissé súlyosabb anyag először körülöleli, majd elkúszik mellette, mintegy megkerülve őt, végül nem messze tőle ismét formát ölt, magassarkú fekete lakkcsizma koppan a lakás padlóján, felső szegénye és a combjáig érő haute couture szoknya közt  finom anyagú neccharisnya mintája villan. A váll nélküli top fölötti bolerót merészen élénk lila boa anyag szegélyezi. A természetellenes árnyalatú vöröses hajkorona szoros lófarokba fogva omlik le a válla mentén egyik oldalt, feje tetején jellegzetes kerek keretes, színes lencséjű napszemüveg pihen. Kaszinóba pont ideális lesz.
- .. látom érdekel a kaszinó, így nézzünk el oda, egy kis kikapcsolódás nem bűn – fordul hátra immár női alakjában Ruben felé.