Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Az ügyészségtől is függ. Nyújtanak-e még be valamit, illetve természetesen a bíróságtól, hogy mikorra tudják kitűzni a tárgyalást. Egyelőre durván két-három hetet saccolok.
Nem sok, de elég a saját vizsgálataikra és a saját tanúik felkészítésére és összeszedésére, onnantól kezdve pefig tervezi ő maga kérvény útján megsürgetni a kitűzött időpontot. Az nekik csak jó, ha a másik fél nem kap elég időt megfelelően rendszerezni és alátámasztani a vádat.
- Tudom, hogy sok, még hosszabb lesz bentről sajnos, de ezt te is tudod. Mindenesetre mindent elkövetek a siker érdekében. Ms Rosenfeld nagylelkűen hozzájárult a szolgálataim finanszírozásához, véletlenül sem szeretném sikertelenséggel felbosszantani.
Kész. Apró kis utalás, hogy mennyit tett a nő érte. Kis csepp a tengerben, ami később William eszébe juthat, mikor a hála elönti majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bár ezt William nem tudja - és még jó ideig nem is lesz alkalma ráébredni talán, de Yezebel nagyon tud ragaszkodni az épp aktuális kedvenc játékaihoz. És ami fontosabb: még jobban utálja, ha akaratán kívül rontják el a szórakozását. Ezzel az egész bírósági üggyel pedig pont ez történt. Még bőven nem vitte végig az akaratát és amit kitalált Williammel. Erre merészelik bemószerolni ilyen kis apró dolgok miatt, mint halvaszülés és mérgezés. Egyáltalán miért érdekli az embereket ennyire egy csecsemő, aki még azt sem fogta fel, hogy egyáltalán létezik.
- Hogyne, nem is tudom, kiről beszélünk. - Kiszélesedik a mosolya, ahogy már most "szerepbe helyezkedik".
- Engem a családja skót ága fizet és keresett meg. - Még védekezőn fel is emeli a kezeit kissé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Saját lakásának nappalijában ülnek, amit kifejezetten Maeve-ként használ - és amit William ismerhet már akkorról, mikor a titokzatos támadása után itt épülgetett fel a sérüléseiből. Azóta nem sokat változott a lakás, ugyanolyan rendesett, szép, a maga esztétikus módján rongyrázós, hiszen minden bútor, minden kiegészítő vagy drága anyagokból készültek - vagy a márkájukból és brandjükből adódóan designer darabok. Estefelé van, kint viszont már teljesen sötét, de az ablakot így is brokátfüggönyök fedik. A benti világítás kellemes, meleg fényekkel töltik meg a szobát, barátságosabbá téve a kimért esztétikát.
Maeve a kanapén ül, keresztbe tett lábakkal, díszes fekete ruhájának felvágott dombrésze alól fehér bőr villan. A szokásos 'túlöltözött' elegancia: mintha mindig valami fontos helyre készülne éppen. Pedig pont fordítva van - ahol ő van, az a fontos hely már a kezdetektől fogva. Saját maga nagyszerűségéhez öltözik hozzá.
- Nem volt egyszerű megtalálni. Néhány hónappal ezelőtt könnyebb lett volna, de valakinek a lefoglalt emlékei között találtak olyan információt, amelynek köszönhetően újranyitottak egy régi ügyet.
Nincs feszültség a hangjában, legalábbis a felszínen. Már kihisztizte magát. Ettől függetlenül a levegő nehéz a kimondatlan .. kérdőrevonástól és nehezteléstől. Még ha ez nem feltétlenül az előtte ülő játéksz.. Williamnek szól. Nem örült ennek az egész felhajtásnak, kicsit sem. Legszívesebben saját lakkozott körmeivel (vagy iftit körmeivel) tépte volna szét Mester kis 'tanítványát'. Nem örül, hogy ebben a szituációban az ő játékát ítélték feláldozhatóbbnak mások, miközben ő viszont sokkal jobban ragaszkodik hozzá nyilván, mint egy buta kis föggőhöz.
Szóval a maga kontójára ugyan, de tesz róla, hogy William jobban fel legyen 'fegyverkezve', hogy máskor egy ilyen szituációból ő jöjjön ki győztesen.
- Nehéz volt kicserélni a skót aurorhatóságoknál egy hamisítványra, de...
Egy hosszúkás dobozt tol ki az előttük lévő asztalra. Csinos, becsomagolt ajándékdobozocska.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az asztalon a bor, a poharaik és a csomag mellett még egy tálka gyümölcsös keménycukorka van, abból vesz kis egyet és veszi a szájába. Szórakozottan forgatja a nyelvével, miközben figyeli William reakcióját az ajándékára. Amikor utoljára beszéltek erről a pálca témáról, látta a fiún, hogy borzasztóan izgatott. Nem csoda, eddigi tapasztalatai szerint a varázshasználók számára, legalábbis itt nyugaton mindenük a pálcájuk vagy fókusztárgyuk.
- Amit ígértem. Szerinted miért kellett egészen Skóciáig mennem? - Mosolyra húzódó ajkán megcsillan a barackszín rúzs.
- Csak visszaszolgáltatok egy családi vagyontárgyat a jogos örökösnek. Ennek a pálcának az eredeti tulajdonosa Hidoi Mononoke.
Hagy időt Williamnek feldolgozni az információt. Az is érdekes lesz, hogy a pálca egyáltalán kompatibilis-e a férfival, mert bár a családi kötelékek sokat segítenek ezen ugyan, de mindig van esély az ellenkezőjére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
- as Maeve -

- Csak feltelefonáltam néhány kedves ismerőst, akik hajlandóak voltak szívességet tenni.
A mosolya változatlan. Aranyosnak találja William bizonytalanságát és bizalmatlanságát. Talán jó is ez a mértékű awereness, amit most mutat, legalább nem fogják megint úgy csőbehúzni legközelebb. Illetve Yezebel is boldogabb azzal a tudattal, hogy az illető, akibe mostanában egész sok erőforrást forgatott, nem annyira védtelen és kiszolgáltatott. Lehet, hogy talált volna tehetséges bájitalkészítő mestert, jobbat Williamnél. Viszont William érzelmi sérülékenysége az ő malmára hajtja a vizet, sokkal biztosabban érzi az irányítást a kezében a férfi esetében. Ez a 'biztonság' bőven ellensúlyozza azt, hogy szakmailag más lehet jobb nála. Arról nem is beszélve, hogy amire neki legtöbbször szüksége van, erősen kívül esik a törvényes határokon: olyasvalaki kell, akinek nem homályítja a tekintetét holmi erkölcs és nem készteti remegésre a kezét mindenféle morál. Aki nem csak azért főz ilyesmiket, mert megfélemlítik, hanem mert ő magát is érdekli és izgatottá teszi.
Ehhez viszont varázserőre van szüksége. Pontosabban annak szabad használatára.
- Hozzányúlhatsz. Elvágtuk a pálca kapcsolatát a mágushatóságokkal. Olyan, mintha nem létezne a világ számára. A varázslataid nem kerülnek be semmilyen nyilvántartásba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
- as Maeve -

Visszaül a kanapéra végül és újratölti a saját poharát. Williamét nem, nagyfiú majd és kiszolgálja magát, de egyelőre nem szeretné feltétlenül túlitatni, amíg ennyire friss az élmény az új pálcával. Egy szegény pohár már megbánta, a többi dizájner bútort nem akarja veszélyeztetni.
- Nem kell ennyire feszültnek lenned, hát olyannak ismersz, aki ártott neked valaha?
Elmosolyodik, mert tudja, hogy William nemigen tudna precedenst mondani, amikor a nő nem volt vele épphogy igencsak nagylelkű. Hogy Rúbent annak idején ő kérte meg arra a kis találkozásra a sikátorban.. az jobb, ha a feledés homályába vegyül.
- Azt nem lenne érdekes neked sem megfőzni, nemigaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bevágódik az ajtó, hangosan csapódik a hátlapja a kabát és cipőtartó asztal sarkán, ahogy semmi sem állítja meg a lendületet. A fém zsanérok is alig hallgató fájdalmas nyikorgással tartják magukat, mikor egy test nehezedik a kilincsre. Halántékát a hűvös falapnak nyomja - jó, ez jólesik. Pedig tudja, hogy nem kellene itt megállnia, de az automata pilóta eddig vitte, az adrenalin kezd kifulladni most, hogy regisztrálta az ismerős is biztonságos lakást.
Ellöki magát az ajtótól, kiegyenesedik, de mintha minden végtagja és testrésze külön időben akarna engedelmeskedni neki, mint valami hanyagul mozgatott marionettbábú. Becsapja maga mögött az ajtót, és a vörös hajú nő bőre alól fekete füstszerű anyag kezd előszivárogni, ahogy a fehér bőr lassan lilásba vált, a vörös haj sötétebb színt vesz fel, elváltoznak a vonások, a halánték mentén csavart szarv serken, a karcsú nyakon ádámcsutka türemkedik ki.
Amik pedig szembetűnőbbé válnak: a mély vágott sebek, a még itt-ott szivárgó, máshol már megalvadt vér. Szaggatott léptekkel vonszolja be magát a nappaliba és utolsó erejével még leveti magát a négy méretű kanapéra. Most nem tud foglalkozni azzal sem, hogy mi lesz véres, mi nem. A kisujját is alig tudja megemelni. Nyakának lila bőrén keresztben elszíneződött 'horzsolásnyomok'? Közelebbről és jobban megnézve ujjak lenyomata. Reszelősen veszi a levegőt és a plafont kezdi bámulni fókuszálatlanul. Valamelyik fiókban van gyógyító bájital. Össze kellene szednie magát valahogy, de túl puha a háta alatt a kanapé és túl jól esik sajgó tagjainak ez a vízszintes pihenés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Meghalni úgysem fog ennyitől, ezzel vigasztalja magát. Csak átmeneti kellemetlenség ez az egész semmi más. Legalább fáj. Jobb, mint a vesseljébe zárva évtizedeken és századokon keresztül. Semmi érzés, semmi inger, semmi szabadság. Ahhoz képest még így vérezni sem olyan rossz.
De azért akárhogy is akarja bagatellizálni: de rossz.
- Aaa, Dominic, hát itt vaagy.
Reszelős a hangja, ami egészen logikusnak is tűnik, látván a torkán az ujjnyomokat. Valószínűleg olyan erősen szorították, hogy a hangszálai sem maradtak teljesen sértetlenek. A lusta macska mosoly sokkal könnyedebbnek és kecsesebb gesztusnak tűnne, ha nem kísérné felbugyogó vér a sebeiből és annak fémes szaga.
Villás farka ritka módon élettelenül lóg le a kanapé oldalán és csak azután mozdul meg kicsit, hogy nagy nehezen leerőlteti az első kortyokat a bájitalból. A legelső korty visszajön, a torkát hirtelen éri, hogy valamit megpróbál lenyelni és ösztönösen ellenkezne. Végül egy-két perc elteltével már kevésbé reszelős hangon és valamivel életteltelibben szólal meg.
- Hát ez nem túl elegáns. El ne mondd senkinek. Oda lenne a hírnevem. - Elmosolyodik és fejét Dominic tenyerébe hajtja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon rég volt alkalma arra, hogy saját bőrében mindenféle álarc nélkül jelenjen meg valahol - milyen ironikus, hogy erre pont egy farsangi álarcosbálon van a legjobb lehetősége. A Felagund fiú jó társaságnak tűnt a kiruccanásra, akivel a Vigadó téri rongyrázós varázslóklub előtti téren találkozik, mielőtt együtt belépnének.
Igazán nem fogta vissza magát, az öltözéke minőségi, feltűnő, színes, flamboyant. Különös árnyalatú haja fényes és ápolt - amikor a téren rá várakozó Damient megpillantva a fiú mögé lép. A tincsek a fiú arcát súrolják, orrát pedig megcsapja az enyhe, ízléses orgona és szantálillat, ahogy az ifrit áthajol a válla fölött.
- Remélem, nem várakoztattalak sokáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Haha, milyen bájos egy jelmez ez, nem számított rá, hogy tényleg egyenesen egy macska fog ránézni az illúzión keresztül. Jól szórakozik a látványon, amely valóban megtévesztő - emlékezteti a macskára, amelyet otthon tart.
- Látom az élethűség volt a cél... oh.
Már nyúlna a macskafej tetejéhez, hogy szórakozottan meglapogassa, azonban a vizuális illúzión átnyúlva Damien tincseit érintik az ujjai. Ez a felismerés kulminálódik az "oh" hangban.
- Köszönöm, azt mondod, esztétikusra sikeredett? - Elmosolyodik, szégyentelenül, mintha a jelmezéről kérdezne, nem pedig saját magáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tudja ő, hogy ez könnyed viccnek volt szánva és hogy elüsse a véletlen mozdulat élét.. ami különösen azért aranyos az ifrit számára, mert az ő szemében ez ponthogy inkább további élet kölcsönöz az eseményeknek. De nem, nem most van ennek ideje. Elhúzza a kezét és nevetve alájátszik Damien szándékainak, hogy legalább a fiú számára tényleg oldódjon a helyzet keltette feszültség.
- Mintha a macskáknak meg lehetne mondani, mit tegyenek. Hogy is mondják? Egyiptomban istenként tisztelték őket... és erről azóta sem feledkeztek meg.
Ha jól emlékszik, ez egy kényelmes téma Damien számára, így a társalgásukban megágyaz neki olyan comforttopicokkal, amelyek ellazítják.
Imádja a dicséreteket, így szélesen elmosolyodva lép előre, a fiú mellé- sőt, inkább kicsit sréhen vele szembe.
- Oh, ez? - Félrebiccenti a fejét, egyik kezével végigsimít a tollakkal díszített vállrészen. A mozdulatai sokkal fluidabbak, mint Romanként, de nehéz egészen nőiesnek nevezni, mert egy-egy pillanatban, gesztusban igenis visszaköszön Roman maszkulinabb benyomásal - miközben megint más mozdulatok különösen idegenek. - Ez csak egy régi rongy.
Olyan szórakozottsággal teszi ezt hozzá, hogy nyilvánvaló a kijelentés humoros éle.
- Azt hallottam, ez a mai esti a legnagyobb farsangi esemény az országban, remélem, tetszeni fog. - Nem csak a fiúnak, de neki is. Szörnyű lenne, ha csalódást okoznának a szervezők és kidobott időnek élné meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Tehát kultúrmacska, értem.
Nyilvánvalóan szórakoztatja az előadás, amit a meghajló macska szolgáltat számára. Érdekes ilyen oldalát látni a fiúnak, mert látta már feszülten, látta még végtelenül komolynak, látta már komoran elszántnak. Ez a .. korának valamivel megfelelőbb attitűd új.
A felvetésre érdeklődve összeszűkülnek, mert az implikációk többféleképpen is érdekesek lehetnek. Akkor is, ha azért szúrja ki őket, mert ennyi embert ismer, akár csak látásról. (A kapcsolatos és összeköttetések talán fontosabbak a tényleges erényeknél is.) És akkor is, ha valamiféle trükkel tudna megállapításokat tenni.
- Akkor csak Ön után, művész úr. - Teátrálisan biccent a bejárat felé, ahol bár van némi sor, de rendkívül gyorsan halad a beléptetés. Belépőt néznek és nyilván, hogy eleget tesznek-e a vendégek a dresscode-nak. Azaz hogy hagyjanak idekint minden hétköznapit és megszokottat.

A benti atmoszféra a Moulin Rouge grandiózus belterét idézi, csak több színnel, még több pompával, és jelentősebb szabad térrel. Amellett, hogy nyilvánvalóan készültek elég pihenő és ülőhellyel, kanapékkal, keverőkkel, asztalokkal és székekkel, van nyílt terület is a lézengeni és táncolni vágyóknak. A bárpulton kívül pincérek grasszálnak az emberek közt, megpakolt tálcákkal egyensúlyozva. Minden túlcsordul a mágiától - a berendezés jó része vagy varázstárgy, vagy illúzió vagy megbűvölt dekorációs elem. Az emberek jelmezei is gyakran valami varázslattal vannak feltupírozva.
Beérkezve Yezebel mélyet lélegzik, magába szívva a látványt és ezt a vibráló mágiát. És utóbbit még csak nem is képletesen teszi, a körülöttük bizsergő mana mintha egy pillanatra felé mozdulna, ám ez még a közvetlen mellette álló Damien számára is csak futó képzet.
- Látom itt, Magyarországon is tudják, hogyan kell rendezvényeket hatásosan lebonyolítani. - Farkával kinyúl az egyik mellettük elhaladó pincér tálcája felé, és elvesz egy tetszőleges pezsgős poharat róla - illetve még egyet a kezével is. Utóbbit odanyújta Damiennek, a másikat pedig átpakolja a saját kezébe.