[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876950#post876950][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.04.14. 23:05[/b][/url]

Valahogy hiába látja a mozdulat elejét, nem fogja fel, mi is a célja - egészen addig, amíg a férfi keze össze nem találkozik a fürtjeivel és egy pillanatra mindketten meglepődnek. Damien fejét több okból sem szokták simogatni, talán menyasszonya kivételével; ugyanakkor a rituálé emlékei közt van olyan, amiben ugyanez a kéz ennél sokkal... érzékenyebb helyen érinti.
- Szeretnéd, hogy doromboljak mellé?- üti el a helyzet élét, s a maszkon megrezdülnek a bajszok, egészen vicces látványt nyújtva, amint a macskaszáj mosolyra húzódik.
- A szabás és az anyagok is kiválóak, már ha nem illúzió. Saját dizájn vagy valami alapján készült?- Voltaképp szívesen nézné meg tüzetesebben, mert minél tovább járatja a tekintetét, annál több részletet fedez fel - a szarvak élethű megjelenése, az azokat díszítő arany, a tollak jellegzetes, irizáló kékjei, a bőr, ami egyáltalán nem mutatja a festékek nyomait... Most veszi csak észre, hogy még egy mozgékony farok is tartozik az egészhez, s a macskaszemek kíváncsian követik a mozdulatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876951#post876951][b]Yezebel - 2024.04.14. 23:31[/b][/url]

Tudja ő, hogy ez könnyed viccnek volt szánva és hogy elüsse a véletlen mozdulat élét.. ami különösen azért aranyos az ifrit számára, mert az ő szemében ez ponthogy inkább további élet kölcsönöz az eseményeknek. De nem, nem most van ennek ideje. Elhúzza a kezét és nevetve alájátszik Damien szándékainak, hogy legalább a fiú számára tényleg oldódjon a helyzet keltette feszültség.
- Mintha a macskáknak meg lehetne mondani, mit tegyenek. Hogy is mondják? Egyiptomban istenként tisztelték őket... és erről azóta sem feledkeztek meg.
Ha jól emlékszik, ez egy kényelmes téma Damien számára, így a társalgásukban megágyaz neki olyan comforttopicokkal, amelyek ellazítják.
Imádja a dicséreteket, így szélesen elmosolyodva lép előre, a fiú mellé- sőt, inkább kicsit sréhen vele szembe.
- Oh, ez? - Félrebiccenti a fejét, egyik kezével végigsimít a tollakkal díszített vállrészen. A mozdulatai sokkal fluidabbak, mint Romanként, de nehéz egészen nőiesnek nevezni, mert egy-egy pillanatban, gesztusban igenis visszaköszön Roman maszkulinabb benyomásal - miközben megint más mozdulatok különösen idegenek. - Ez csak egy régi rongy.
Olyan szórakozottsággal teszi ezt hozzá, hogy nyilvánvaló a kijelentés humoros éle.
- Azt hallottam, ez a mai esti a legnagyobb farsangi esemény az országban, remélem, tetszeni fog. - Nem csak a fiúnak, de neki is. Szörnyű lenne, ha csalódást okoznának a szervezők és kidobott időnek élné meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877065#post877065][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.04.16. 21:49[/b][/url]

Valamennyire tudatában van, hogy a felvetése némi kettős értelemmel bír, azonban még mindig biztonságosabbnak tűnik, mint az alternatívája. Ráadásul nem úgy tűnik, hogy a másik sértésként vagy taszítóként reagálna rá, így lefoszlik róla a kezdeti feszültség. Egy része.
- Nos, nem akármilyen macska lennék,- percegteti meg az egyik fülét, orrát ráncolva. - William Catspeare, szolgálatodra!- még egy meghajlást is illeszt az egészhez, mert ha már puccos környezetbe hozták, akkor puccos kandúrként szándékszik megjelenni.
Különös. Ezek a mozdulatok nem kellene, hogy illjenek Romanhoz, legalább is ez lenne az első gondolata; ám amint a már-már magakellető lépést és félfordulatot követi szeme, felidézni vél egy másik, hasonló pillanatot. Egy másik arc és alak körvonalait igazítja hozzá, újra lepörgetve, mert nem kellene ismerősnek lennie... Az érzés azonban csak akkor szilárdul meg benne, amikor a - lila - ujjak teátrálisan végigsimítanak a tollakon és bevillan az emlék, a tükörképekkel. A férfi elemében van. Bajszai megrezzennek és meg kell állnia, hogy megnedvesítse az ajkát, inkább csendesen nyel egyet.
- Akkor ma este minden bizonnyal sok csodálója akad még ennek a mesés régi rongynak, vagy a viselőjének. Ha mégis felmerülne az unalom veszélye, elszórakoztatjuk magunkat. Fogadni mernék rá, hogy ki tudom szúrni a legtöbb aranyvérű résztvevőt,- ami veszélyes kijelentés, ám ki tudja? Lehet, ma este kilenc élete van, egyet feltehet erre. Ekkora tömegben kicsi az esélye, hogy akár legilimenciát használva lebukjon, ha ügyesen csinálja - az emberek érzékeit annyi benyomás ostromolja, hogy bőven teremt alkalmat számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877188#post877188][b]Yezebel - 2024.04.18. 23:36[/b][/url]

- Tehát kultúrmacska, értem.
Nyilvánvalóan szórakoztatja az előadás, amit a meghajló macska szolgáltat számára. Érdekes ilyen oldalát látni a fiúnak, mert látta már feszülten, látta még végtelenül komolynak, látta már komoran elszántnak. Ez a .. korának valamivel megfelelőbb attitűd új.
A felvetésre érdeklődve összeszűkülnek, mert az implikációk többféleképpen is érdekesek lehetnek. Akkor is, ha azért szúrja ki őket, mert ennyi embert ismer, akár csak látásról. (A kapcsolatos és összeköttetések talán fontosabbak a tényleges erényeknél is.) És akkor is, ha valamiféle trükkel tudna megállapításokat tenni.
- Akkor csak Ön után, művész úr. - Teátrálisan biccent a bejárat felé, ahol bár van némi sor, de rendkívül gyorsan halad a beléptetés. Belépőt néznek és nyilván, hogy eleget tesznek-e a vendégek a dresscode-nak. Azaz hogy hagyjanak idekint minden hétköznapit és megszokottat.

A benti atmoszféra a Moulin Rouge grandiózus belterét idézi, csak több színnel, még több pompával, és jelentősebb szabad térrel. Amellett, hogy nyilvánvalóan készültek elég pihenő és ülőhellyel, kanapékkal, keverőkkel, asztalokkal és székekkel, van nyílt terület is a lézengeni és táncolni vágyóknak. A bárpulton kívül pincérek grasszálnak az emberek közt, megpakolt tálcákkal egyensúlyozva. Minden túlcsordul a mágiától - a berendezés jó része vagy varázstárgy, vagy illúzió vagy megbűvölt dekorációs elem. Az emberek jelmezei is gyakran valami varázslattal vannak feltupírozva.
Beérkezve Yezebel mélyet lélegzik, magába szívva a látványt és ezt a vibráló mágiát. És utóbbit még csak nem is képletesen teszi, a körülöttük bizsergő mana mintha egy pillanatra felé mozdulna, ám ez még a közvetlen mellette álló Damien számára is csak futó képzet.
- Látom itt, Magyarországon is tudják, hogyan kell rendezvényeket hatásosan lebonyolítani. - Farkával kinyúl az egyik mellettük elhaladó pincér tálcája felé, és elvesz egy tetszőleges pezsgős poharat róla - illetve még egyet a kezével is. Utóbbit odanyújta Damiennek, a másikat pedig átpakolja a saját kezébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877715#post877715][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.04.28. 20:48[/b][/url]

Lesétált ezen a meredek lépcsőn magassarkúban, enyhén illuminált állapotban - igaz, Damiba kapaszkodva, nevetgélve tette mindezt. Az viszont elmondható, hogy a harmadik feles a harmadik kocsmában nem is tűnik soknak ma este. Színházba indultak, voltak is ott, de a második felvonás helyett egy ideig a büfében üldögéltek egy-egy pohár pezsgő társaságában. Itt vetette fel Médi, hogy miért is nem mennek inkább tovább, ha már felöltöztek és kimozdultak otthonról. Mondjuk a férfi talán nem romkocsmákra és erre a kazamatára számított, amikor barátosnéja kezébe vette az irányítást.
- Még egy kör és táncolnod kell velem - jelenti ki vigyorogva a pulthoz közeledve. Érzi a zenét minden porcikájában, dülöngél a ritmusra. - Ha máshova mennél, nem muszáj itt maradnunk!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877732#post877732][b]Markovits Levente - 2024.04.28. 23:08[/b][/url]

Az izzadtságot és a büdösséget meghagyta az öltözőnek úgy... fél órával ezelőtt, de az adrenalin még ott bizsereg a bőre alatt nagyon vidáman és harsogva. Félig már megszáradt a haja, és ugyan a pálcája a másik felét is megoldhatná, de az instára nem lehet akármilyen fotókat posztolni! Bálinttal természetesen lőttek egy szokott "istenkirályak voltunk ma is!" posztot, de ma elhajtotta a tesóit és brot is, hogy más dolga van, aztán megkereste Lilit a megbeszélt kijáratnál.
Fél óra múlva már a Pata Negrában ülnek, ugyanis a Mekki egy borzalmas választás lett volna, a Burger szintén, elgondolkodott ugyan még az olaszokon is, de végül elvetette. A Kálvin térről meg négykézláb is hazamásznak már igazán, Budanekeresd csak ide egy hoppanálás mióta megvan a vizsgája és végre nem tetőkön landol a tesóival. Hupszi.
- Egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy nem fogom tudni elkapni, de aztán! Na igen... - Említettem már, hogy kicsit nárcisztikus a terelőnk? Épp azt ecseteli Lilinek, hogy majdnem pofán törölte egy gurkó, pedig a lány elég jó helyre kapott invitálást és bizonyára premier plánból nézhette végig Levi majdnem taknyolását.
- Legközelebb tényleg menjünk együtt afterezni, csak most inkább vissza akartalak hívni a múltkori segítségért. Újabban sikerült az az egy nyomorult tojás... bár főve, ja. Lágyat akartunk és kemény lett belőle, de azt mondtuk, nincs rinya, tojás tojás, megettük. - Igaz, hogy majdnem az összes víz lefőtt a tojásokról közben, de azzal nem vagánykodik. Bálint mentette meg a helyzetet.
Ő lehorgonyzott most a sangriánál, kifejezetten jót kevernek itt házilag, persze Lilit nem sietteti, mit kér, mert nagyon ráérnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877791#post877791][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.29. 21:30[/b][/url]

Az utolsó lépcsőfokról ledöccenve engedi el a lány belé karoló kezét. Határozottan remek hangulatban van, így a sör párájának keserű szaga és a művészien szedett-vedett bútorzat, ami általában fintort váltana ki belőle, most csak a háttérben regisztrálódik.
Igen, ugyan színházba indultak, azonban a büfében a második pezsgője után egy pillanatot sem akadékoskodott, amikor Médi felajánlotta, hogy távozzanak. Szereti a színházat, pontosabban mindent, ami nem a konkrét színdarab: a formális miliőt, a ruhatárakat, az öltözőket, ahol gyerekkorában a nagyanyja lévén olyan sokat játszott, a túlárazott italokat a büfében, az alakoskodást. Azonban abban a pillanatban, hogy a nézőtér elsötétül, őt óhatatlanul elfogja az unalom - ez pedig hatványozottan igaz, ha balettra hivatalos.
Hogy ő mennyire, jóvátehetetlenül gyűlöli a balettot.
   -  Naaah, a következő kör inkább legyen mentes most, mielőtt a férjed megöl - válaszol nevetve, ahogy a pulthoz érnek. Ugyan Médi egy felületes barátja, most, hogy ketten vannak, felelősnek érzi magát érte és azért, hogy milyen állapotban kíséri majd haza. Azonban azt mondaná hogy tart Damien végtelen haragjától, így ha Médi újabb kör feleseket rendel magának, abban sem fogja megállítani. Ő azonban, mossa kezeit, megtette, ami elvárható.
   -  Mit mondtál, meddig kaptál kimenőt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877823#post877823][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.04.30. 10:39[/b][/url]

- A férjemet nem érdekli - legyintéssel rendezi, zavarja el ennek a gondolatát is. Nem véletlenül mugli kocsmákban és szórakozóhelyeken fordul meg javában, itt nincs ki felfigyeljen rá. Éppen ezért Damian szavait elengedve a füle mellett két visszafogottabb rövidet kér a helyes pultosfiútól. Mármint az áfonyalikőr jobb, mint a hetvenkettes tátratea, nem?
- Kimenőt? Miről beszélsz? Nem vagyok már gyerek - őszinte zavar tükröződik arcán, Médinek valahogy eszébe sem jut, hogy mások engedéllyel mehetnek csak szórakozni. A férjük engedélyével. Még az kéne.
- Egészségünkre! - A kikapott poharak egyikét Damian elé tolja és koccintásra emeli sajátját. - Na, engedd el magad - boci szemeket mereszt a férfira, alsó ajkát lebiggyeszti. Ha ő nem táncol vele, egy óra múlva Médi egyedül fog riszálni a pulton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877854#post877854][b]Helvey Belián Balázs - 2024.04.30. 19:47[/b][/url]

Már nem tud a jelzőkön kiakadni, vágjanak hozzá bármit, lepereg és nem érdekli. Tudja, amikor idejött és a minden előtt, mennyire rettegett önmaga lenni, hogy kiderül a farkas-mivolta, hogy minden is vonzza, hogy milyen is ő, azonban ez elmúlt. Már nem érdekli, hogy minek nevezik, kiölte a félelmét az a nagy fekete köd, amely majdnem az életét is elvette, amely végül mikor felszállt, sok mindent vitt magával.  
- Az is amúgy, de nekem speciális kell, ami akkor is velem marad, amikor, nos, szőrösebb vagyok. És ez az egyik fix pont, ami szerintem bent marad… de meglátjuk – mutogat is, hogy fülcimpája most is van és a farkasnak is, maximum menő lesz, az egyetlen, akinek karikás a füle. Egy köldökékszer már sokkalta másabb lenne, az bizony kiszakadna minden alkalommal, ahogy matekozik. Felnevet a kérdésre. - Dehogy félek, annyiszor szúrtak már meg, a tetoválásaim is beleértve, hogy meg se érzem. Csak időpontot voltam lusta kérni – legyint, mert ez a saját baja, hogy mindig halogat ilyen téren, hiszen annyi mindenre koncentrál és tartja fejben, hogy mi, hol, merre, mikor, ezekre már nemigen marad néha kapacitása sem. Azonban nem görcsöl most sem ezen, felnevet csak arra, hogy Regi kissé kiakad az internetes ismeretein. Nos, nem lepődik meg.
- Fogalmam sincs. Görgetek, aztán egyszer csak ott van, valamelyik agyament csoportban. Az idő meg… nos, amikor a holdciklusnak vége és fetrengeni van erőm, akkor van időm nyomkodni azt a vacakot. Szóval ja… - vakarja meg a tarkóját, hogy nem szánt szándékkal keresi ezeket, bármit, csak ha túl sok az ideje és az erő kevés másra, ez történik. Mindegy is, jobb, ha nem megy bele jobban, hogy miket talál néha.
- Megígérem én, becsszó! - bólint, hogy nem fog eljárni a szája, nem lepcses és nem tartozik a városka pletykásai közé, bár hallani ő is szívesen hall mindenről. Itt viszont alapvetően valami olyasmiről van szó, ami nagy hír, amiről nem suttogva kell beszélni. - Szerintem nem fogja bánni, sőt. Előre látom, hogy ő ajánlja fel, hogy ha bármi van, menj csak és kérdezz – ezzel nagyon újdonságot sem mond, ismeri a férfit, meg azt is, hogy mennyire fontos ez Reginek, hogy meglépje, meg is lépheti és benne él. Viktorról sosem kérdez, hallotta azonban, hogy mi történt vele, hogy emléke fontos és ápolandó. - Nekem sosem volt merszem megpályázni ilyesmi pozíciót, felkérni meg úgy sem fognak. De menő lehet – nem kesereg, boldog azzal, amit elért és amiben él, hiszen így is több, mint amit valaha remélni is tudott. A kérdésre fordul felé, miközben válogat és számol fejben, mennyire férne bele. Végül is… egyedül van, idejéből kitelik.
- Simán segítek, persze. Ettől még lehet keresek valamit. Nem tudom mi van velem… mintha hiányozna valami, csak nem tudom – ráncolja a homlokát, mint aki most is keresi a választ, azonban már rég rájött, hogy akkor se leli, ha a falba veri a fejét. Így, mindegy is, elengedi a dolgot. Lehet tényleg csak jobb lesz azzal, hogy lefoglalja magát. Így tér vissza a ruhadarabokhoz, mintha értene hozzá és nem azt venné fel, ami kényelmes és nem szakadt.
- Ha van, ha nincs, ne hagyd itt, ha jól áll, azért nem csak mindig egyenruha és pizsama van rajtunk na – legyintget, miközben elvesz két pólót, ezeket próbálni se kell, a címke alapján jó, a minta meg kellően lökött ahhoz, hogy jó legyen. - Na mindjárt, csak megnézem azokat ott hátul – mutat arra, amerre lép majd mindjárt, az inget addig is a karjára akasztja. - Én is kifogytam, szóval kereshetünk együtt. Ha nem az internet fertőjét lapozom, maradnak a könyvek. Lassan nézhetek polcot is, vagy digitálisan kell olvassak, mert annyi van – húz ki egy pulóvert, aminek nem érti a szabását és úgy semmijét sem. Egyszerre van elnyújtva és mégsem. A fejét rázza meg és keresgél tovább. - Mióta hordanak a srácok ilyen szűk szárú farmereket? - akad meg, mert ebbe még ő sem fér bele, pedig nem egy nagy darab.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877918#post877918][b]Helvey Belián Balázs - 2024.05.01. 00:06[/b][/url]

Nem akar randizni, nem akar idegeneknek mesélni, tele van tagadással és mégis, örülne, ha lenne kivel. Fogalma sincs, hogy mikor fog megjavulni benne ez az elcseszett felfogás, mikor toppan valaki az életébe és mikor érezheti azt, hogy minden tökéletes. Ezért is morog, ezért is agresszívebb, hiszen ünnepelne ő, csak épp, nem lehetséges. Falakba ütközik, pedig a legtöbbet saját magának építi fel, mintha muszáj lenne. Érzett valamit, de valahogy sosem sikerült olyan felé, akivel itt is ülhetne és betegre ehetnék magukat. Szusszant egy nagyot és előveszi a kis mantráit, elkezdi keresni, hogy mi a jó ebben a helyzetben, minek kell örülni és próbál nem összeomlani, elveszíteni a kontrollt.
Az illatok. Nugát, némi gyümölcs, menta, minden van erre. Mint valami parfüm-bolt, csak itt meg is lehet enni az illatokat. Ez jó, kellemes, belekapaszkodik. Az ízek pedig még jobbak, ha csak tippelnie kellene, erre kell fókuszálni és akkor nem fog belesüllyedni semmibe sem. Aztán oda is csapódik valaki mellé, aki aztán végképp elveszettnek tűnik, talán ezért is mellé, nem pedig amellé a csaj mellé áll be, aki épp a száját rúzsozza, hogy aztán a következő falat után leegye azt onnan. Faja. Ennél jobb napja nem is lehetne.
- Ó, vagy úgy. Én eleve észre se vettem, hogy itt csak sima kóstolás van, szóval ne érezd magad kellemetlen, én is beleugrottam ebbe, szóval… - legyint egyet, érzi a zavart a másik felől, hogy valami van, hogy nem kellemes, de igyekszik a lazasággal és minden mással enyhíteni rajta. - Ááá, nem hittem olyat, hogy felültetted, nyugi. A csoki nekem is fontos, szóval, egészségünkre, addig is – nyammog is párat, miközben körbepillant, senkit sem zavarnak ők ketten, így a legjobb. Lassan kell majd víz is, mert akkor igencsak bajban lesz egyhamar, azonban nem lát opciót erre, így majd gondolkodik később. A kérdésre pillant felé, majd le a kis papírtálcára, ami a kezében pihen, majd nyújtja a srác felé, hogy maradt még egy rajta, vegye csak el.
- Krémes. Mármint nem olyan rossz krémes, hanem az a jó fajta, amit szívesen eszik az ember és nem ízetlen valami. Szóval, bejön – nyammogja, majd lenyelve a falatot, vár kicsit, hogy megkóstoljon egy másfélét. Ez legalább megérte. - Amúgy Belián vagyok – jegyzi meg, mint mellékes infót, ha már így ilyen szépen idetaláltunk mások randijára becsokizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877977#post877977][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.02. 01:21[/b][/url]

Az, hogy a "férjét nem érdekli", történetesen nem új információ. Noha kínosan ügyel rá, hogy ne kérdezzen rá Médi magánéletére, gyakran elejt hasonló megjegyzéseket, amik nem kerülik el a figyelmét. Azonban, mint mindig, most is eldönti, hogy semmi köze hozzá. A köreikben, ahol a házasságok legtöbbje elrendezett frigy, nem kirívó a mosolyszünet, általában pedig nem vezet sehová. Idővel mindenki megbékél és belesimul a helyzetébe.
Szabadkozva felemeli a kezeit. Jól van, na, nem vagy gyerek, ha te mondod. Az áfonyalikőr rendelésének hallatán egy pillanatra elfintorodik. Nem szeret túlságosan lealjasodni a sajá társaságán kívül, erre pedig a legutóbbi hasonló alkalom is emlékezteti, amikor reggel Kamillába gabalyodva találta magát. Ettől függetlenül a férfiassága nem viselné el azt a rúgást, hogy Médi az asztal alá issza, így a fontornak pillanatokkal később már nincs nyoma, ő pedig akadékoskodás nélkül veszi el a poharat és koccintás után lehajtja a tartalmát.
   -  Jezu, kurwa, Chryste - köhög bele az öklébe és teszi vissza a poharat a pultra - Na jól van akkor, gyere - hozza meg a döntését és nyújtja ki a kezét a lány felé, Mivel pedig kellőképp, de még nem vállalhatatlanul részeg, ha az elfogadja, a zsúfolt tánctérre vezeti majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=878031#post878031][b]Návay Regina - 2024.05.02. 23:29[/b][/url]

- Hát te mondtad - jegyzem meg a szemöldökömet kissé felvonva azon, hogy most éppen legyint, hogy de hát nem is fél a tűtől. Most akkor semmit sem kellene elhinnem, amit mond, mert kiderül, hogy csak viccel? Nem firtatom inkább. Majd foglalok én is időpontot, ha végre eldöntöttem, mit akarok pontosan, és legfeljebb megkérdezem, hogy csatlakozik-e, ha másért nem, hát legalább legyen annak is krónikása, hogyan viselem, hogy átlőjék a nyelvem. Néha kiráz a hideg a gondolattól is, néha meg egészen bátor vagyok eddig még, elméleti síkon persze.
- Olvashatnál valami értelmeset is azért inkább... - piszkálom. Értem én, hogy görgetni könnyű, de azért már tehetség kell ezeket a tényleg agyament dolgokat is megtalálni. Nála ez már holmi hatodik érzéknek tűnik, vagy éppen hetediknek, sose tudom eldönteni. Megosztom aztán vele a nagy hírt, hogy úgy néz ki, lehúzhatok egy tételt a bakancslistámról, mert ha minden jól megy, majd Rudolf helyettese lehetek az Eridon élén az új tanévtől.
- Meglátjuk még azt. Szerintem van az a pont, ahol az ember úgy dönt, hogy túl sok a kérdés - válaszolom kuncogva, mintha ez igazán szórakoztató lenne, bár azért van bennem némi aggály, hogy nem fogom én ezt tudni csinálni, főleg nem úgy, mint a bátyám. Ő igazán magasra rakta a mércét nekem. Ezt azonban megtartom magamnak most, elvégre nem aggodalmaskodni szeretnék, ha már vásárolni vagyunk itt. Az csak elrontaná a hangulatot.
- Nem gondolsz te kicsit keveset magadról? Vagy nem is tudom, javíts ki, ha tévedek, de néha az a benyomásom, mintha meg lennél győződve róla, hogy tőled aztán a kutya se fog akarni semmit - mondom ki végül, amit gondolok, legalább erről. Pedig nem terveztem lelkizni, meg nem is vagyok én ilyen pszichológiában jártas valaki, de mégis erre a megállapításra sikerült jutnom az alatt a pár év alatt, amióta ismerem. Van egy különös, időnként bánatos aurája, és még ha éppen nem is kesereg látványosan, én bevallom, nem feltétlen értem ezt a kisugárzást, hogy miben gyökerezik és honnan indul, bár lehet, hogy csak nem tudok ehhez eleget, de mindenesetre most is úgy kikukkant valahogy a felszín alól ez. Begyűjtök közben néhány darabot is, ami tetszik. Felpróbálom őket mindjárt, mert végtére is igaza van, előfordul néhány ritka alkalom, amikor nem egyentalárban parádézom vagy pizsamában ténfergek otthon.
- Jogos. Van az a néhány alkalom évente, amikor levedlem a talárt - válaszolom nevetve, elvégre van szabadságom is, csak ki kell venni. A karomra hajítom a felsőket, és követem, közben azért a próbafülkét is keresve, de egyelőre nem látom. Nagynak tűnik ez a bolt.
- Jó kérdés, de ha jól mutat a vádlid benne, akkor nem rossz választás - válaszolom neki, közben magamnak is kiszúrva egy farmert, ami történetesen szürke. - Hmm... szólj, ha látsz valami szép szoknyát. Fridának vannak nagyon szép szoknyái, de valahogy sose öltözködtem olyan nőiesen. Nem is tudom, hogy néznék ki vagy még egyáltalán én lennék-e.