[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=820282#post820282][b]Helvey Belián Balázs - 2020.10.28. 20:21[/b][/url]

Bogolyfalváról Pestre, emberi közlekedéssel nem a legegyszerűbb eljutni, de nem is lehetetlen. Reméli, tényleg nem haragszik érte, hogy nem a hirtelen és hopp elvén jutottak idáig, de nem akart azzal kezdeni, hogy az első fél-egy órában a gyomrát kelljen nyugtatni, hogy ne azzal csessze el az első lépéseit, hogy a saját cipőjére rókázik. Ugyan, van még pár nap a teliholdig, ami ironikusan lesz a hónap utolsó napja és hisztérikusan tud rajta nevetni, hogy mennyire lesz így para a faluban, az iskolában minden, de egyben meg irtó nagy szívás, mert ebben a hónapban másodszorra rágja meg. Nem, fogalma sincs, hogy hogyan képes ezt bírni, érzi igencsak, hogy kicsit sok, de cserébe, legalább kellemesebb lesz utána. Elengedte ezt az októbert.
- Annyira nem is drágult a vonaljegy – nézegeti ujjai között a már géppel nyomott kis papírost. Hiányolja a sárgát, amiből egy-két fakó darab még mindig lapul a tárcájában. Sok minden változott, már akkor látta, amikor leszálltak és csak körbenézett, torkában dobogó szívvel. Olyan, mintha egy hosszú, vidéki távollét után érkezne haza, de az minden volt, csak nem pihenés. Forgatja ujjai között a jegyet, megannyi emlék bukkan fel benne és a hideg rázza. Nincs rossz idő, neki főleg, eleve jobban bírja a hűvöset mint más, de ez most belülről fakad. Innen kicsit messzebb van ugyan az a hely, ahol albérlete pihent, ahova tényleg hazajárt hétvégék után. A táblára néz, amely digitális már és jelzi, hogy mikor indul a következő vonat haza. Elfogja a vágy, de aztán hamar jön rá a félelem és…
- De legalább itt, az aluljáróban minden olyan koszos és csöves, mint régen. Na gyere, metrózzunk! – alig várta, hogy ismét ülhessen a zakatoló föld alatti vacakon. Igaz, azóta azok is cserélődtek, az élmény változatlan. Magabiztosan lép a mozgólépcsőre és fordul hátra Nelli felé. – A Westendben minden van. Ott meg tudjuk szerezni a mobilt meg van egy rakás üzlet elverni a pénzt. Aztán… persze szólj, ha valami mást szeretnél – semmit nem akar erőltetni, így is látni, hogy izgatott, talán kicsit zaklatott is. Nem csoda, nem mert idejönni, nem mert semmit sem lépni, mert félt, hogy netán felismerik. Most? Most is retteg, a magyarázkodás, az elméjében élő képek, mégis, feje tetejére feltolt napszemüvegében ácsorog, majd ugrik le az utolsó pár fokról, hogy bevárja a lányt. A faluban nem tudták volna beszerezni az eszközt, amit Nelli szeretne egy ideje, így muszáj volt lépni, de tény, sokáig ült és ódázta ezt a napot, azonban, megint önző volt. Senki nem fogja itt megenni, senki nem is látja talán. Semmi nem lesz. Csak nehéz.
- Olyan fura itt lenni – bukik ki belőle végül, amint beáll a szerelvény és beszállva csüccsen le. Nagyon fura. Most kicsit benne van, hogy szaladna haza, de nem teszi. Lába ritmusra jár és a szerelvény elindul végül. Innen már nehezen menekülne. Rettentően örül, hogy elkísérte. Egyedül nem lenne ehhez talán ereje, ami ironikus. Mert jól van, lassan, de biztosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=820430#post820430][b]Helvey Belián Balázs - 2020.10.30. 23:50[/b][/url]

Azt nem kérdezte, mennyire látott még ilyen helyeket, mennyire szeretne meg-megállni, de figyel, hogy amikor lassít, ő is megtegye, elvégre sehova sem rohan, egészen nyugodt, sőt, ennyi év után ez az ismerős közeg ugyan megborzongatja, de nem érzi annyira a görcsöt, mint hitte. Lehet, ha előbb jön és egyedül, akkor de, most viszont kellően biztonságban érzi azt, hogy simán mozoghat a városban. Elvégre, változott valamennyire külsőleg is, haja, borostás arca, amit annak idején mindig simára hagyott, talán még az se ismerné fel elsőre, akivel együtt lakott. Babrálja a jegyet, majd érzi meg a finom nyomást vállán, ahogy a lány oda helyezi állát. Apró mosollyal néz fel, kissé oldalvást rá, majd saját fejét, amolyan kedveskedve dönti a másikénak, miközben felemeli a kezében tartott papírost.
- A jegy ára. Nyolc éve még harminccal kevesebb volt, szóval nem vágtam magam földhöz tőle – nem is nagyon tudna hova emelkedni, elvégre, a város annyira nem nő és igaz, sok új lehetőség sem lett, kivéve a Négyes metrót, ami akkoriban még csak álom volt és földtúrás, most már utazható és használható valami. – Csak nézegetem, mi változott – magyarázza, majd amint leérnek, néz körbe, fel a táblára, amin az útvonal is pihen, többek között. Leérve aztán, kerüli kifelé ő is a népet, amely megszokott módon árasztja el a helyet, mert nem elég a lakosság, de erre bőven akadnak turisták is, ázsiaiak főleg, minden rossz nélkül, vagy csak az ország más pontjáról idesereglettek. Vagy mondjuk, amikor valami jelmezes esemény van és mindenféle alakok jelennek meg városban, metrón, villamoson. Na azt lenne érdekes magyarázni a karjába kapaszkodónak, de nem, most nincs ilyen, minden úgymond… átlagos. De kinek mi az átlag? Ő mágusvárosban él, Nelli is mágusok között élt és él, úgymond, akkor ez a hely a fura most?
- Semmit. Egyszerűen sok a turista, mennek dolgozni, vásárolni. Itt mindig ennyien vannak nap közben, reggel, meg munkaidő után még többen. Sokan laknak a városban, kezdik kinőni – borzong bele már csak a kora reggeli tömött járatok gondolatára, főleg, ha az a belvároson kívülről indul és érkezik, nem is a legsűrűbb járat. Pedig, percekről beszélünk, nem vidéki szintű órákról. Percek. Atya ég.
- Ühüm. De készülj fel, nagyon nagy – magát is felkészíti, sok lesz az ember, a hely. Lehet kisebb kellett volna? Majd egymásba kapaszkodnak, mint az idős nénik menet közben. – Persze. Fent van a neten az üzletek listája, válogatni is tudunk, hol jobb. Nyugi, rég voltam itt, de ebben biztos vagyok, vezetlek majd – meg persze, előbb megnézik, majd elmagyarázza, mit tud. Nagyjából. Tény, hogy le van maradva a trendekkel, a saját mobilja régi már, a mostaniak meg hatalmasabbak és okosabbak. Jó lesz ez. Elengedi az aggodalmait és beszáll inkább, bár úgy néz ki, vár pár percet, hiszen innen indul. Addig se kell hangosan beszélni. Hátradőlve nyújtózna egyet, de képtelen nem aprót nevetni azon, ahogy Nelli próbál igazán angolosan társalogni, a férfi pedig, aki éppen nagyot néz, még válaszra se méltatja. Inkább aranyos ez, mint vicces, reméli, nem is érti majd félre. Inkább közelebb hajol, hogy halkan és közvetlen súghassa szavait.
- Errefelé a népek nemigen foglalkoznak egymással. Ne vedd magadra, a legtöbb egy tapló – emlékszik vissza a mentalitásra, amelynek emléke nem is kell valós legyen, csak elég, ha az ember belegondol. Elindulnak hát, a férfi belemerül az újságba, ő maga pedig előre meredve tűnődik el kicsit.
- Tudom, hogy nem de… fura. Otthon megvan még a lakás kulcsa is, minden. Ahol laktunk, meg fejemben, hogy hol dolgoztam… ilyenek. Nyomorult vagyok, megint – szusszanva dörzsöli meg az arcát és inkább néz felfelé, hogy gyors lecsekkolja, merre is vannak. – Ühm, mindjárt átszállunk egyet és onnan pár perc. Nem lesz fél óra se nagyon. Nem tetszik idelent? – néz vissza rá, mert akkor visszafelé tudnak a felszínen is haladni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827663#post827663][b]Helvey Belián Balázs - 2021.03.15. 13:16[/b][/url]

Jobb lenne, ha talán szóba se jönne ma már, de nem lehet ilyet sem, nem lehet menekülni  nyilvánvaló elől, mivel, látszik és látja mindenki már, hogy mi és hogyan történik, pedig, nemigen tartozik ez kettőjükön kívül senkire sem, de érti ő, mindenkit ért, aki valamilyen módon akar neki segíteni, akár csak szavakkal, vagy épp azzal, hogy beállít hozzá és kirángatja az ágyban fetrengős, semmis estéből. Szereti ő ezért Kimoriah-t, mert mindig van valami, mindig mozgalmas, ha ketten összeülnek, még akkor is, amikor a nő szorul egy kis lelki támaszra vagy csak pár, nyugtató szóra. Aztán nevetnek, mintha mi sem történt volna, most éppen saját maga az, aki nem tud úgy nevetni. A témát egyelőre félreteszi, nem firtatja és nem ömleng, amit kell, azt már bőven tudja.
- Ó, én kérek elnézést. Akkor inkább azt kéne kérdezzem, hányszor volt az, hogy mondjuk kopogott és megvárta, míg ajtót nyitsz? – mert ha ilyen szabadon kezeli a belépés dolgát, akkor tényleg nem tudja, mi a határ, bár nem is azt látja, hogy az annyira zavarná a másikat, ha nincs mit rejtegetni előle, akkor valóban. Érdekes dolog, annyi biztos, bár nem mintha lenne mit panaszkodnia, ő sem kapta fel a fejét, ha csak úgy benyitottak hozzá, szóval, nem beszél hülyeségeket. – Betörőnek hitted? Na azt megnéztem volna, hogy állsz a kezedben pálcával vagy csak egy gyertyatartóval és agyon akarod ütni. Mit szólt hozzá? – nevetgél egy aprót a dolog hallatán, mókás lehet így akkor minden találka, ott sincs akkor unalom, főleg, ha a pasi ennyire tesz ellene. Nem lesz az a nyaralás sem utolsó, ha már itt ennyire tesz a dolgokért, biztos benne, hogy amikor megtörténik, valami olyan helyről és úgy fogja keresni Baj, hogy a képernyőt is kisüti a jókedve.
- Hát azt szokták mondani, hogy van vonzó abban, ha valaki titokzatos meg tele meglepetéssel. Meg mondtad, hogy vacsorázni sem egy mekibe vitt, szóval ja, én ezt mondom – az már más, hogy ő ezt mennyire és hogyan fogadja el. Nem arra céloz, hogy neki most hú de bele kell esnie abba a fickóba, lehetnek simán barátok is, attól még, hogy ilyeneket tesznek. Elválik, ő meg mindig itt lesz, hogy meghallgassa az aktuális eseményeket.
- Mindegy. Hagyjuk most, nem akarok már erről beszélni – rázza meg a fejét, mert nincs mit újat mondani. Nem jó, nem érzi a jobbat. – Leírom, az más, ha sose adom neki oda. Majd elválik – engedi el valóban, akkor legyen most ez az este valami jobb, szórakozzanak vagy csak ne figyeljen a rosszra. Bármi.
Végül csak nem ad ki magából semmit, csak egy böfögést nyel el, ahogy kihúzza magát és kezd el mellette sétálni, szép komótosan.
- Eszünk vagy iszunk? – érdeklődik, bár most hogy így gondolkodik, lassan tapogatja át a zsebeit. – Nem tudom, hoztam-e elég pénzt, basszus – mordul fel, majd inkább rágyújt, mert az minden zsebében ott lapul, ha kell, ha nem. Közben, ha szavakkal nem is, finoman szorít rá az ujjaira, hogy örül, hogy nem hagyta cserben, egyedül, még ha nem is tud ma olyan lenni, mint amit megszokott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=831330#post831330][b]Helvey Belián Balázs - 2021.05.16. 15:24[/b][/url]

Elmosolyodott a reakción. Ezek szerint olyan alak, aki nem vár, csak megy és ott akar lenni. Ismerős ez ugyebár, kicsit megint kellemetlen és csípős a hiányérzet, amely benne bukkan fel, de most nem róla van szó és nem is arról, ami vele van. Vagyis de, csak éppen pontosan arról tereli el a szót és a gondolatokat, minden egyes pillanatban.
- Érdekes fazon lehet. Gyakran talál be a házadba? - nem mintha ezzel problémája lenne vagy épp féltené, csak érdekes alkalmak lehetnek, kérdés, mennyire sűrűn. Mert a ritka az nem igen jelent semmit, de ha rendszeres, akkor már nem csak a véletlen műve, ugyebár. Erre nyilván már mindegyikük rájött talán. Vagy ha nem, akkor majd idővel.
- Óó, értem, értem - mint a szemüveg, amely valakinek szükséges, mindennapi kellék, de ha feltolja a feje tetejére, akkor aztán annyi is, mert sehol sem találja, pedig szinte a ház alapját is lebontja. A további szavaira azonban ő sem állja meg, hogy ne tudjon ne nevetni. Aprót csak, hamar abbahagyja, azonban elképzelte a helyzetet és nem tudod máshogy reagolni rá. Eleve a mamusz látványa a kézben mint fegyver… Naugye. - Figyelj. Végül is, az is önvédelem, hogy halálba röhögi magát valaki, szóval… - somolyog felé szórakozottan, minden jó valamire ugyebár, ez persze arról szólt inkább, hogy jót szórakoztak együtt. Lenne még kérdése, de mind a ketten kikerülik szépen végül és nem is feszegeti tovább. Azonban szerenté később olvasni az üzenetei között, hogy éppen merre halad a dolog. Mert fog.
- Bizonyára igazad van. Egy-két ital jót fog tenni - bólint egyet, belemenve abba, hogy valahol ledöntsenek valamit, azt még nem tudja, hogy hol és mit, ezt kicsit a másikra bízza ugyebár. - Sétáljunk el valami helyig, ahol adnak nekünk alkoholt. És mesélj, most miben jelent meg? - fújja félre a füstöt, majd lépked vissza mellé és karol bele. Igen, ő tudja, mikor kell jönni és terelni, csak azt tenni, ami természetes és mégis, szükséges. Örül ennek és akkor legalább pár óra erejéig olyasmi lenni, mint aki volt.
- Csak nem sárgában?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=833459#post833459][b]Helvey Belián Balázs - 2021.06.30. 18:39[/b][/url]

Hatodjára megy el a giccses vázák sora mellett és ekkor áll meg. Felpillantva kutatja tekintete a táblát, amely az irányt mutatná, de úgy néz ki, most istenesen átverte. Ha volt mostanság hülye ötlete, akkor ez az egyik, hogy egyedül vágott bele ebbe a körútba. A reklámmal ellentétben őt baromira nem izgatja a svéd vegán húsgolyó, ellenben az, hogy átrendezné a szobáját és beszerezne hozzá pár új dolgot, igen. Unatkozott, elindult és bár így, gyalog nemigen fogja hazacipelni a kimondhatatlan nevű könyvespolcot, attól még pár apróságot összekapdosott. Ezekkel felszerelkezve lépkedett előre avval a céllal, hogy ő most majd fizet, elmegy enni, míg a következő vonatot eléri vissza, csakhogy hiába követte a kissé hangos családot, akik szintén nagyon fizetésre készültek, már őket is elhagyta. Fújtat egyet, majd indul el ismét és kitartóan eltökéli, hogy majd most sikerrel jár.
Kínjában énekel, ahol fél óra múlva a kiállított ágy szélére huppan le. Vádliját megdörzsölve néz körbe és sóhajt. Koránt sem szofisztikált szavait mormogja a tervezők felé, akik megépítették a tökéletes labirintust, ahol az Isten pénzét is el lehet költeni, mire valaki kiszabadul. Beletúr a zsebébe, hogy a neten keres valami kiutat, de amennyire lassú most a hálózat, inkább feladja. A nyelvét rágcsálja, a kijelzőn táncolnak az ujjai, majd feloldva azt, a híváslistába lép bele. A neveket figyeli, majd ugorja át, hogy ő biztos nem ér rá, amaz otthon sincs, nem mintha olyan hosszú lenne, akikkel beszélni is szokott. Végül, szusszanva bök rá lakótársa nevére, lesz ami lesz.
- Vedd fel, vedd fel, vedd feeel - halkan mormolja, miután füléhez emeli és rugózik párat az ágyon. Elégedetten hümmög, ahogy szabad kezével nyomkodja meg a matracot. Még a végén haza akarja ezt is vinni, szóval minél előbb szedik ki innen, annál jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=833475#post833475][b]Helvey Belián Balázs - 2021.06.30. 21:05[/b][/url]

Valami vérszegény vigyort villant egy előtte elhaladóra, aki épp furán néz rá, mert az ágy rugózását teszteli. Nem mintha két méterrel arrébb nem éppen a tökéletes TV-fotelben döglene egy alak, aki megunta az asszony körözését és kinevezte azt a helyet férfimegőrzőnek. A vigyor lekonyul, abbahagyja a mocorgást és próbálja kitalálni, mégis mi a francot mondjon. Nem hiszi, hogy újat tudna mutatni, hiszen hosszan tartó egy fedél alatt való életük során már mindent látott és mutatott, a jót, a rosszat, a legrosszabbat. A közelmúlt nem éppen a legjobb élménynek számít, többször mordultak egymásra, mint azt illene, most viszont mintha kezdne visszatalálni legalább az alaphoz, onnan meg már minden rendben lesz. Legalábbis, eddig a napig. Mert oké, hogy ha részeg és bénázik, ha éppen kibújt a farkasbőrből és egy kupakot nincs ereje lecsavarni, de józanul, tiszta fejjel ekkora kreténnek lenni, még saját magának is külön művészet. Fújtat egyet, orrnyergét dörzsöli meg, miközben ujjaival a telefon hátlapján kocogtatja körmét, amit még nem rágott le.
- Minek neked telefon, komolyan – és ilyenkor van az, hogy az emberek a felénél felveszik és akkor kínosan valahogy menteni kell a helyzetet. Szerencsére maximum az utolsó szó hallatszik be, ahogy végül kapcsol és felveszi. Felcsillan a remény, hogy valaha még látja Bogolyfalvát és nem lesz biodíszlet különböző osztályokon. Tény és való, kényelmes az ágy, el is alszik rajta ha kell, és este a biztonsági őrök bizonyára kikísérik szívesen, de addig nem várna.
- Sziaaa – mintha a másik nem éppen minden haragját próbálná a telefonon keresztül a nyakába zúdítani. Ó érzi ő, csak inkább nem foglalkozik vele, hiszen szükség van rá, nagyon is, hangja vidám, mintha ezer éve nem beszéltek volna, nem pár órája, amikor elköszönt. - Igazából, eléggé fáj, szóval lehet mindjárt meg is történik – pillant le, a sok séta miatt már érzi, de hogy leszakadna? Dehogy is, viszont a költői túlzás nagyon is kell.
- Figyelj, égető szükségem van rád. Tudom, rettentő elfoglalt ember vagy, de… nos, majd szépen kérem – mézesmázos ugyan nem, de hízelgő, mindjárt bókolni is kezd, ha kell, de nem, csak nagy levegőt vesz végül.
- Az a nagy helyzet, hogy mennyire vágod te az IKEA-t? Mert azt hiszem, vagyis nagyon úgy néz ki… - mert akkor maradjon egyenes és mondja ki. … - Hát eltévedtem. Itt ülök egy fasza matracon és abban reménykedem, hogy leszel-e a hősöm – nem. Vagyis de, mert addig nem fogja békén hagyni. És akkor most jöhet a röhögés, kicsit eltartja a fülétől a telefont, mert érzi, bármi is lesz, az hangosan csapódik majd vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=833480#post833480][b]Helvey Belián Balázs - 2021.06.30. 21:52[/b][/url]

Lehet, hogy mégis kellett volna az a húsgolyó, mert akkor nem érezné azt, hogy mire bármi is történik, az éhenhalás szélére kerülne. Még csak az kéne, hogy a fáradtság mellé még az is odaüljön és akkor hisztizik majd, mint valami hülye picsa, mert már menne nagyon. Amúgy is, csak hát van egy olyan bibi ebben az egészben, hogy valahogy meg kell fűzni a másikat. Lehet Baj-t kellett volna hívnia, de mivel úgy gondolta, lehet ott van nála az a pasas most is, nem kellene belerondítani. Viszont kevésbé lenne fájdalmas és kínszenvedős, az tény. Jót röhögnének, mert ezen már csak azt lehet, semmi mást. Most mit bánkódjon, bosszankodjon, mert lehetne az is, hogy most ő vörös fejjel kiabál, üvölt, de semmi értelme. Mindenre van megoldás, melyik hogyan könnyebb. Talán Denis épp a legnehezebb fokozat, de aligha lehet fokozni már a dolgokat. Még mindig nem dobta ki, még akkor sem, amikor bizonyára eret vágott volna a másik attól, ami hangulatot vitt a házba. Viszont változott, ott már biztosan otthon érzi magát és rég nem visít azon, ha lengébb, vagy épp semmi se takarja. Ellenben, most jobban izgul, mint valaha.
- Hogyne. Arról vagyok híres – mármint a kirabolásról. Leülni a sarokra még oké, más nem nekiáll kornyikálni és kiírja, hogy egy ötezresért abbahagyja. Vagy mást is lehet a sarkon keresni, csak éppen ahhoz még nagyon nappal van. Nem mintha gyomra lenne rá.
Amint leokézza – aházza, pontosabban –, hogy vágja a helyet, már bele is csap a közepébe. A csend frusztráló kicsit, majdnem hallozni kezd, amikor a másik mégis megszólal.
- Itt vagyok az IKEA-ban és eltévedtem. Órák óta keringek, mint gólyafos a levegőben és nem találom a rohadt kijáratot – elismétli hát, ha kell hatszor is, mert megérti, ez a hihetetlen helyzet, nem az, hogy Jóska UFÓ-t lát. Feljebb csusszan az ágyon, lábát mozgatja a ritmusra, lassan mint valami gyerek, akinek az anyukája nevét mindjárt bemondják a hangosban, hogy ugyan keresse már meg.
- Ez halál komoly, Denis. Nem a csodára várok, hanem rád. Vagy felőlem lehetsz csoda is, csak gyere – légyszi? Tenné hozzá, de mégsem. Választ nem kap, csak a várt röhögés tör ki. És nem marad abba, mintha csak egy várakoztató zene lenne, csak itt senki sem zongorán kalimpál.
- Csak nyugodtan, én ráérek – de azért az ő arcán is ott bujkál a vigyor, meg prüsszögve röhög egy sort, bár neki nagyobb a kínja. Sóhajt egyet, nemes egyszerűen végigfekszik az ágyon, aztán vár és vár. Majdnem észre sem veszi, hogy beszél ismét.
- Megvagy még? Oké. Már kezdtem aggódni, hogy ma öllek meg – szusszan egy nagyot, mintha aggódott volna. - A pokolban. Vagyis nem, ez Budaörs. Öhm… hálószoba lakosztály, kurva nagy ágyakkal? Nem tudom a címet – néz körbe, majd vissza a mennyezetre. - Akkor megmentesz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=833483#post833483][b]Helvey Belián Balázs - 2021.06.30. 22:35[/b][/url]

Az biztos, hogy nem unatkozhat mellette. Noha, minden bizonnyal, amikor felkaparta a szökőkút mellől, tuti nem erre számított. Nyugalomra, egy csendes valakire, aki hálából mindig főz, rendben tart mindent és ez így is van a mai napig, most is van kaja a hűtőben, rend is van, ellenben csend? Aligha. Vagyis félig. De semmiképp nem a nyugalom, az biztos. Rosszabb is lehetne, ez tény, ordíthatnának egymással minden másnap, ehelyett a röhögését hallgatja. Ez egy jó skill, hogy már az elején is sokszor sikerült neki nevetésre bírnia, most is megy, más kérdés, hogy nem viccel, hanem halálosan komolyan közli, hogy mi történt vele. Ha nem lenne pénze hazamenni, nem hívta volna, simán felül a vonatra, megbüntetettei magát a vasúttal, majd másnap kifizeti, ezen nem aggódik. De ajtót nem talál, nemhogy vonatot. Vagyis vonat van, fából, valahol a játékok között.
- Dehogy ölsz meg, tudom, hogy szeretsz – mégis, igaza van, abban, hogy beletoppant nem egyszer abba, amikor épp kikapcsolna. Isten lássa lelkét, már többször próbál olyankor lebegve közlekedni és levegőt se venni, vagy a maga módján ugyan úgy lemenni alfába, csak az ember nem ezt jegyzi meg, hanem azt, ha valami történik. A halál gondolata majd ott lebeg megint, kérdés, vajon mennyi marad belőle. Lehet elég lesz a végére egy gyufásdoboz.
- Nahh – mocorog ültében és kezet vált, mert a másik már zsibbad. - Tudom én, hogy milyen hatalmas tanári szellemed lett, de ebből nem akarok tanulni – mindjárt nekiáll duzzogni, viszont nem, ez még a kérlelős hangneme, amikor szépíteni próbálja a helyzetet. - Bármit megteszek? Próbáltam megoldani én egyedül – annyira, hogy menten át lehet írni a lakcímét erre a helyre. Komolyan, mit tudna még mondani? Ezer dolgot, de azért na, kicsit maradjon tartása is, bár nincs sok. Lehet inkább megint nekiindul, de érzi, akkor ugyan úgy felhívná, csak jóvalta hisztisebb hangnemben, hogy akkor eddig bírta. Az emberek nézik meg, vagy az ágyat, miközben próbál békés arccal kommunikálni.
- Hogyne, máris. Igazából tök mindegy, hogy hol nem tudom, merre van a kijárat – tápászkodik fel, nyekeregve pár sort, mert a tagjai elgémberedtek. - Majd összezsugorítod és beletesszük szatyorba. Tudsz te ilyet – beszél erről úgy, mintha teljesen természetes dolog lenne mágiával megoldani. Akkor már menten néz új konyhapultot is, szekrénysort. - Esetleg nézhetnék egy nagy kádat is, hogy végre tudjak hemperegni benne – dobja be, hogy ha már székek, akkor a fürdőszobában is lehetne valami új. A kocsira támaszkodik és elindul, bár fogalma sincs, hol a konyharészleg. Mindegy, majd megleli.
- No, beleférek az idődbe? - csendben van, bár ez nem újdonság. Talán letette valahova a telefont és hagyja a faszba, kitelik tőle. - Hallooo – csak ne merüljön le addig, bár ahogy nézi, ez nem fenyegeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=833548#post833548][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.01. 18:39[/b][/url]

Hallja, hogy valamit motoszkál, de ez semmit sem jelent, mert bizonyára, ahogy kizökkentette a zenből, már tesz és vesz, vagy éppen kimegy gödröt ásni, ahova kerül, ha egyszer hazatér. Ő meg csak szuszog és vár, hát komolyan, tudta ő, hogy nem lesz egyszerű, még az sem, ha simán csak nemet mond és kerek perec elküldi a fenébe. Denis-el semmi sem egyszerű, soha nem is lesz az és nem is akarja, nem az egyszerűség miatt bírja annak ellenére, hogy néha nyers és igencsak erős szavakat vág a fejéhez. Vagy épp, ahogy most is viselkedik. Csak egy nagyot sóhajt, mintha ő most már tényleg a toronyban gubbasztó királylány lenne, unalmasan könyökölve a párkányon és vár a megmentőre. Bár a sors iróniája, Denis inkább a sárkány, mintsem valami lovag.
- Kerestem a kifelé utat, csak ezek a sorok fogták magukat baszki és míg én csempemintákat néztem, átköltöztek máshova – dohog a lehetetlenen, vagy éppen nem az, de tényleg úgy tűnt, hiába balról jött, ha balra kanyarodott, akkor nem ott találta magát. - Nem majd egy helyben álltam volna órákig – pedig talán akkor lehet, hogy  meglelte volna valaki, aki segíthet. De pechjére, azokkal is elkerülték egymást, mintha nem is dolgozna itt senki sem, aki a sorok között mozogna vagy ha látott távolból, akkor mire odaért, az sem volt ott.
- Mennék én, de a konyharész is elköltö… óóó, de jópofa komód – talán hallani, ahogy megállva húzza ki a fiókokat, azoknak mélységét kutatva, vagy éppen a fogantyú jó fogását. - Keresem, jaja – kapcsol végül és indul tovább. Már megvan az irány, egy boldog nyikkanás-szerűt hallat, amint megleli az utat és indul előre, mintha most ez a feladat új erőt adott volna neki. Pedig már unja, tele minden cipője ezzel a hellyel és a kocsitologatással. Már elhaladt a tűzhelyek mellett, a pultokat is megnézte, közben a sajátjukat idézi fel és kutatja tekintetével a lehetőségeket.
- Összevagyok. De tudok úgy fájni, mint aki hatszáz éves és olyankor naaagyon jól esne kiáztatni magam – nem mintha a zuhany alatt annyira rossz lenne, de amikor az embernek az a csontja is sajog, amiről addig fogalma sem volt, jól jönne, ha nem kellene egy percet sem ácsorognia. Mindegyiknek van pró és kontra érve. - Meg hát tudod, lehet benne – és megszakad. Hallja a búgást, majd végül a csendet. Pislogva halloz bele többször is, majd elemelve fülétől, lepillant.
- Hogy kapnád be – már éppen dühösen nyomja a kijelzőt, hogy felhívja, addig hívja, ameddig létezik ezen a világon, amikor felvillan a neve. Pöccint egyet, majd visszaemeli a füléhez. - Jah, akkor jó. Szóval… a kád mellett érvelve. Lehet abban dolgokat is csinálni, szóval én meggondolnám. Bár ezt nem nekem kellene mondanom – elég furán hangzik az, hogy kampányol a kádban való szex mellett. Mindegy is. - Találtam, kettőt is. Az egyi… - és megint kinyomja, bár most közli, hogy le kell tennie. - ...ik. Az isten áldjon meg húsz gyerekkel – na ilyenkor mi van? Mered a telefonra, megáll és vár. Nem szólt semmit hogy jön, nem jön, bassza meg, akármi. Duzzogva ül le az egyik bárszékre – nesze neked, itt van a hülye bárszéked – és azért is csörgeti.
- Megetetem veled a széked, csak vegyed fel – oké, lehet, hogy most kezd már hisztis lenni. Körbe forog a bárszékkel és megállapítja, hogy ez nagyon kényelmes lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=833577#post833577][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.01. 21:15[/b][/url]

Lehet, hogy a neve és a logika két külön könyvben szerepel néha, egyre erősebb, hogy néhanapján teljesen elhagyja, máskor pedig olyannyira megfontolt, hogy követni sem lehet. Még mindig ott van, mintha két ember lenne egyszerre: az, akitől a falra mászott, mert csak a fájdalom érződött belőle és ez a bohókás barom, aki tényleg azzal hívta fel lakótársát, hogy mentse ki a svédek börtönéből, ha lesz olyan kedves. Hogy melyikkel könnyebb és bánik szívesebben a másik, ez maradjon költői kérdés. Türelmesen vár, lépeget, keresgél, ha már olyan kedvesen meg lett kérve rá. Felolvas pár nevet félig halkan és reméli, nem fog démon megjelenni a közelében, vagy épp hozza el a Ragnarököt, mert az még a jelenlegi helyzeténél is kellemetlenebb lenne.
- Ki gondolt arra? Én próbáltam célozni a gumikacsákkal való relaxáló fürdőre – persze, hogy arra gondolt. A kényelemre inkább, mert az legalább állandó az életében, a szex meg… mivel megint nemigen ismerkedik és keresgél, így népmese lesz csupán. Vagy fogalma sincs. - Perverz disznó vagy, nem is tudom, hogy engedhetnek téged gyerekek közé – csóválja meg a fejét, mert bár várja, mint a Messiást, nem tudja kihagyni, hogy ne szóljon be neki, úgy a saját módján. De tovább fűzni már nem lehet, mert a vonal megszakad és nem úgy néz ki, mintha folytatni akarná.
Három csengés, négy, ettől a búgástól menten ideges lesz és kedve lenne kiabálni. Akkor végképp valaki idejönne és kivinné, miért is nem jutott eszébe, hogy mondjuk letolja a gatyáját, sipítozzon és akkor kikísérik kedvesen, csak éppen, a zsaruk kezei közé mondjuk. Egyre jobb kilátások lennének. Tovább búg, majd végül hallja meg kedvesnek is elmenő hangját, amiből aztán semmi jót nem sejteni.
- Mi lenne? Én még mindig itt vagyok, te meg sehol. Most tényleg azt akarod, hogy könyörögjek? - morog, mert nem akar, de ha kell… ó, már így is az agyára ment biztos. - Mi? Minek? - mászik le a székről és fordul lassan körbe és végül szúrja ki Denist. Ez az a pillanat, ahol kedve lenne a nyakába ugrani de valahol meg is fojtani a másikat.
- Cseszd meg! - kiált fel, kinyomja a telefont és a zsebébe tömködve szökken oda hozzá. Nem öleli meg végül, csak dobbant egyet, ahogy folytatja. - Azt hát. Annyit se mondtál, hogy fapapucs, csak a szokásos kedvességeddel húztad az időt – szusszan egyet, majd végül angyali mosollyal pislog felé. - Mit akarok? Hát eddig téged akartalak, most kijutni innen – bólogat. - No meg enni – pillant hátra a székek felé. - Japp. De nem tudom még, hogy agyonüsselek-e vele vagy sem. Amúgy mi a szarnak új? Összetört a segged alatt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=833894#post833894][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.06. 22:19[/b][/url]

Persze, hogy ezerrel beszél neki, amikor feszült vagy bármi van, locsog – kivéve ha teljesen leblokkol –, de most egyszerűen csak menni akar innen el, haza, bárhova, ahol legalább tudja, merre van a kijárat és úgy bármi más. Ehelyett még mindig a patentul kiállított bútorokat nézegetheti, fülénél meg ott a telefon és magyaráz. Kell ennél több? Igen, mondjuk az, ide elé, akinek beszél. Nem türelmetlen ember ő alapvetően, most sem az, inkább amikor kezd nyűgös lenni, olyankor nehéz minden. Mivel mostanság a mérleg csúnyákat billent oda és vissza, még nehezen viseli, ha a szituáció nem épp kellemes. Bár ezen már csak röhögni lehet, Denis szavain nem, mert süt belőlük, hogy oldja meg, ő meg nem emeli a seggét az biztos. Nincs életveszélyben, így nem is indokolt, csak szépen kér, kérne, ha nem nyomná ki állandóan a telefont. Jellemzően. Már-már obszcén sms írásra adná a fejét, amikor végül is, igencsak közelről hallja őt. És megint megszívatta, ahogy szép csendben eljött.
- Az anyád kiskésit – morogja, miközben karba tenné a kezét, de egyelőre a mutatott nő felé pillant, akinek Denis kezd beszélni. Felvonja a szemöldökét, szája nyílik a szavakra, majd csukja is be azt, ahogy koppan a dolog. Lakótársa karja lendül át a vállán, koccan sajátja a másikéval, nekidől hát és olyan bárgyú mosolyt ereszt, mint a szerelmesek szoktak.
- Ne mindenkivel oszt meg a hálószobatitkainkat… - kuncog is mellé, fél szemmel a nőt figyelve, akin nevetni támad kedve. Imádja ezt, amikor ilyenbe botlik. A jó öreg rasszizmus, legyen az akármi formában, most épp a homofób fajta, akinek már két, igazából csak egymásnak dőlő srác is elég ahhoz, hogy falfehér legyen. Ha olyannal lenne, aki nem Denis, most simán olyan nyelves csókot váltana, hogy hazáig szalad a közönség, de így csak pillog felé.
- Ezt nekem? Ajh, köszönöm édes – figyeli miket rak be, a flamingón tényleg felderül, olyan szinten, hogy ki is veszi és jól megnézi magának. Hát kész röhej, ez honnan jött neki? Nem is érdekli, megtartja. Visszatéve pillant rá ő is, majd a kedves kis szólásra, amit csak ő hall, senki más, elmosolyodik.
- Én hősöm – azzal fogja magát és úgy mind a kettejüknek egy utolsó csapást mérve, arcon csókolja a másikat. Látni rajta, hogy röhögést fojt vissza, ahogy kezével a derekán indul el, majd mikor már messzebb vannak, végre felröhöghet.
- És akkor most kivel menjek cipőt meg nadrágot venni? Veled, édesem? - tolja meg az utolsó szót, majd felszisszen. - Na, na, na. Ő velünk jön – torpan meg, majd határozott mozdulattal kapja fel a flamingót és teszi vissza a kosárba, majd indul tovább. Tény és való, hogy hálás, de erről majd később, előbb ennie kell hozzá.
- Ferenc mától velünk lakik – lapogatja meg a flamingó fejét. Ó, tudja is, hogy hova fogja tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834187#post834187][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.12. 05:00[/b][/url]

Denis azt mondta, ne menjen egyedül vásárolni, hát nem tette. Mindjárt meg is írja neki sms-ben, hátha kettő másodpercig büszke is lesz, hogy tényleg betartotta. No, nem mintha ez motiválta volna erre az egészre, vagy a félelem attól, hogy ott hagyja. Először is, nem az IKEA-ba ment. Másodszor, Dimivel jött és van, mert miért ne tartsanak „csajos” napot, ahol főleg a szatyroké és az árcéduláké a főszerep, habos kávé hozzá meg egy kis pletyka. Mondjuk habot pont nem kért a kávéra, azt még mindig nem szereti annyira, de beszélni beszélnek.
Menet közben szerzett magának cipőt, kellemest a hasznossal jeligére, meg mert tényleg kell, de most nem a farmerok felé tartanak, arról le tud mondani, ha kell, vannak fontosabb célok. Adott egy élethelyzet, ami új, no nem neki, az övé unalmas, állandó, de vihető és élhető. Dimi aprólábas népének jelenléte azonban merőben más, amikor ott van, segít, vagy éppen hagyja magát legyőzni. Kifejezetten szereti, ha a hajával babrálnak, - bár a pillangós hajcsatokat reméli, hogy sosem fedezik fel – és úgy meglehetősen jól bírja, de persze, nem neki kell 0-24-ben figyelni rájuk és úgy, felelősség meg mindennel együtt nevelni őket. Erre nem kész, talán sosem lesz és nem is „fenyegeti”, hogy része lesz benne. Sok mindenről megtanult lemondani, ügyes, tele élettel és mindennel. Jelenleg három nagy kérdőjellel.
- Kizárt, hogy ekkora ember létezik – egy újszülöttre való rugdalózót emelt le az egy egyik polcról és ezzel a kezében fordul oda a másikhoz. Neki ez olyan most, mint gyerekként bemenni a bugyik és melltartók közé: jónak jó élmény, csak lehet perceken belül kirohan.
- Ezekre mondják a csajok, hogy „decukiiii”? - emeli meg az i-t, miközben visszaakasztja és odalép mellé. Fogalma sincs mit keresnek, vagy ha mondta, nem tudja, hogyan néz ki. Amikor ő volt gyerek, biztos nem volt ennyi cucc, vagy ahogy gyerekkori énjét ismeri, egy szál kukacban élte a világát. Hol volt akkor még benne gátlás...
- Mondjuk fene a pofájukat, egy kockás valamit se látok aludni, bezzeg a dínósat. Én is akarok – szusszan mellette, majd odales, mit ügyködik. Ez egy igencsak érdekes nap és még csak most jöttek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834236#post834236][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.12. 15:25[/b][/url]

Ő volt annyira mohó, hogy hamar eltűnt a kávé, így annak csak aromáját érzi nyomokban. Befelé látott egy automatát, amiben tudja, hogy hideg üdítők pihennek pár érméért cserébe. Nagyon arra fáj a foga, pedig hivatalosan nem bírja az ilyen helyeket. Mióta elkeveredett a svéd labirintusban, már mit számít, nem minden nap, hétvégén tolja, meg úgy nagyon, nincs mitől már tartania. Mintha egyes, régen benne ült félelmek és szorongások elhaltak volna, úgy van vele, mindennél rosszabbat élt meg, már semmi sem árthat. De azért van benne némi nyugalomra szolgáló csepp, biztos ami biztos alapon.
Így, Dimi örömére hozza a formáját, azt, akit anno megismert és akin mulatni lehet, ha beindul. Most ott hápog a sorok között, mint aki elfelejtette, hogy van egy húga, aki volt ekkora, meg úgy volt más rokonnak is gyereke, akit siheder korában a kezébe nyomtak pár kép erejéig. Néha belegondol, hogy abban a korban van bőven, ahol neki kellene, de erről lemondott szépen, most is csak segít, mint amikor átmegy hozzájuk. A ruhára mered, amin egy kis felhő van, ami mosolyog, majd visszaakasztja a fejét csóválva.
- Jó, én is láttam de akkor is. Simán elsőre azt hiszem, hogy kutyaruha – mert azoknak is van már, annyi, amit nem szégyellnek megvenni. Egy szőrmés kabátot viselő csivaván röhögte magát egyszer betegre. Abszurd. – Észre szoktam venni, ha leülök és a nyakamban lóg. De ők se ilyen picik – persze, mert megnőttek. Micsoda logika! Van itt minden, minden színben. Mondjuk ezek inkább kellemes, lágy színek, fekete egy sincs, azt csak a fura nevű webshopban kapna. Elég goth lenne, de talán menő is.
- Ezt is a brit tudósok mondták? – azok komolyan már mindent. Nincs is jobb dolguk a teázáson kívül. Legyint egyet, figyeli, hogy mi lesz a feladat. Mert ugye van. Ők férfiak, nem csak azért jönnek be, mert nincs más dolguk és imádnak ruhákat próbálni. Mindig van cél és ha az meg is van, vége. Vagyis, nem hiszi, hogy ezek után pedikűr és fodrász is lesz a napban.
- Ahhha, értem. Valami egyforma de ne túl... Ilyen – mutat a nagyon rózsaszín ruhácskára. Ez tényleg sok lenne. A vicces azonban még jól jöhet. El is indul, nagy hévvel, de nem jutott előrébb. Hasonlóképp csak a fejét vakarja.
- Itt van cicafüles meg dinófarkas pizsama. Gondolom az sem az, amit keresünk. Pedig a dinóból van zöld is – ecseteli mit talált, de mivel szülinap, tényleg komolyabban kellene vennie. Hát ebben lehet valami női segítség kellett volna, de a szándék is fontos. Vagyis, úgy érzi. Épp zoknikat nézeget, amikor Dimi felé néz végül.
- Bevallom, fogalmam sincs a babaruhákról, de ki nem hagytam volna veled a közös napot. Remélem elnézed nekem – ejt meg egy félvigyort majd visszalépked mellé. Előveszi a telefonját hümmögve végül.
- Figyu. Ne nézzünk ötleteket a neten? Biztos van ezer és abból kiindulva tökre tudnánk, hogy melyik sorba keressük. Na? – hátha úgy nem záráskor tessékelik őket ki, hogy ha meg van, ha nincs, menjenek szépen haza. Közben be is üti a keresőbe a kulcsszavakat és már nézelődik is, úgy, hogy Dimi is láthassa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834387#post834387][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.15. 20:15[/b][/url]

Az élete megint kicsit komédia. Visszaköszön minden az előttről, hogy összetört és ez nyugalommal tölti el. Nem mosolyog az emlékeken, mert nem tud és nem akar, viszont nem könyörög a sorsnak egy szebb fejezetért. Csak sétál, apró ruhákat néz. Elvesz ő is egy apró zokni és a fejét csóválja.
- Régen ebben elfértek a mobiltelefonok. Nekem is volt, szörföző kutya volt rajta – bár azt kapta, de mindenesetre, a kis gombos csoda benne pihent, amíg el nem hagyta. Egy ideig működött csak az új készülék varázsa, aztán utána azzal verték be a szeget a falba. Csakhogy ezt a mostanival nemigen lehet, annak kijelzője azonnal törik, ha leesik, szegről nem is merne beszélni még a közelében sem. Főleg, mert akkor egy hétig csavarbolt hirdetéseket olvas majd. Nem is mer belegondolni, hogy most majd hány kismama, babadolog cuccot dob majd fel neki az internet. Mert hát az tény, hogy mindent IS figyel.
- Orosz tudósok? Hány vodka után? – a csíkos Adidas melegítőben persze. Jó, hát nem reprezentatív felmérést készülnek írni és ez a lényeg. Kell pár dolog, együtt szerzik be és minőségi időt töltenek együtt. Kis családi program.
- Jó, majd jövőre már más lesz. De a szeretet érzik és értik, az a lényeg. Meg, hogy hogyan kell tökéletesen a nagy fotók előtt a tortába tömködni a lábukat és a kezüket – bólogat nagyokat, mivel ehhez nem kell tudós sem, ez tény. Mondjuk, azért is van, sokan direkt egy krémes tortát vesznek elsőre, amit lehet pacsmagolni, a vendégeknek jó lesz a másikból is, ami azért kell, hogy a nagy és hosszan égő tűzijáték lehessen benne. - Viszont akkor én ezeket nem hagyom itt, ha csak később is veszik fel – keresi ki a méretet, bár reméli, hogy jó lesz, ahogy maga elé tartja, kb jónak is látja. Így marad a kezében egy zöld és egy kék dinópizsoma, csakis azért, mert a rózsaszínt túlzásnak tartja. Aztán ki tudja, lehet ez lesz a nap slágere. Mármint, ha lenne 360 hónapos, nagy marha farkasokra, akkor természetesen azt is leakasztaná.
- Hát nem muszáj azt követni, csak inspiráció, érted – mutogat, mintha nagy művész lenne. - Jaj ne is mondd… múltkor IKEA-ztam, hagyjuk is hogy sikerült, de míg vártam Denis-re, találtam egy olyan kényelmes ágyat, te jó ég… De sehogy se tudom odavitetni, mert hát, ha… Értem én, hogy titkolózás, de lehetne a csomagküldőknél beépített ember aki látna egy kódot, ami minket rejt és tudná, hogy ez hopp ide való. Szép álom – sóhajt fel, hogy az az ágy is ott marad, meg a Wish és Aliexpress rendelések is, ha ezen múlik. El lehetne jönni érte ide a fővárosba, csomagpontra, de az macera. - Szerintem nagyon gáz a talár. Sose hordtam, vagyis egyszer, amikor valaki kölcsönadott egyet valamelyik évnyitón vagy zárón. De ehh. Kicsit fapados ez a mágusvilág – ecseteli, persze halkan, nehogy épp emiatt bukjon le az egész és mehet akkor a rács mögé, mert elcseszte. Követi Dimi tekintetét, amint megérzi a derekán a kezét. Felkuncog, ez mindig jó móka, mint rájött, az emberek nem tudnak két, egymásba kapaszkodó, összebújó férfival kezdeni, főleg nem bababoltban. Dimi vállára támasztja az állát végül és felpillog rá.
- Dehogynem, kedvesem. Ők ebben gyakorlottabbak – pillant a nő felé, a saját nyelvére harapva, hogy ne nevessen. Elindul utána, ugyan a sorok között nem épp jó összebújva, de hátranyúlva fogja meg Dimi kezét és andalog a közben kicsit zavartan magyarázó nő után. Végül megáll, úgy néz ki, itt ünneplők vannak.
- Jesszusom. Abban már most férjhez is lehetne adni – mutat egy puccos, fehér szoknyácskára, amelyen még kis kövek is vannak, ha jól nézi. Már bukta, mert az lejön és megeheti. De biztos valakinek így is kell. - Szerinted..? - pillant a másik felé, amikor egy klasszikusabb vonalat mutogatnak nekik. - Mi egy kicsit különlegesebbet szeretnénk. Ami eltér. Ha nem lenne ezer fok, simán lehetne két apró, mini rock and roll páros. Most gondolj bele, az a pici bőrkabát, tütüvel – nevet fel, majd hagyja, hogy a nő megpróbálja meggyőzni őket. Mert ugye feltétlen kell a rózsaszín.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834906#post834906][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.27. 18:38[/b][/url]

Neki nem gond emlékeztetni bárkit arra, hogy ő csak egy jóvágású bevándorló ebben a világban, semmi több. Ellenben, ezek szerint nagyon jól sikerült neki beilleszkedni, ha el tudja adni magát kicsit varázstudónak.
- Tehát az összes – nevetgélve jegyzi meg, hogy fehér köpenyes, de az összetéveszthetetlen csíkos melegítőegyüttesben, ahogy ott guzsulnak a nagy asztalon és tárgyalnak. Erre a képre megint nevetnie kell, de csak csukott szájjal prüszköl egyet. Lehet oda kéne legközelebb mennie, egy jó orosz kirándulásra. Most nem menekülne, világot látna szimplán. Azzal sosincs gond, időben szól és akkor senki nem kap szívrohamot, hogy mégis mi a francot akar már megint művelni magával. Erről leszokott, helyette babaruhákat válogat. Ha ezt egy hónappal ezelőtt mondja neki valaki, estig röhög rajta.
A gyerekek pedig a másik. Semmi köze hozzájuk, mégis, lelkesen és a saját módján kapcsolódik bele az életükbe, amikor lehet. Szeretne nem tolakodó lenni, nem akaszkodni rájuk, látni, hogy óvatosan megy, ha megteszi, mintha félénk lenne, nem lenne mersze. Lehet erről nem ártana beszélnie róla, hogy most éppen miként és hogyan éli meg a dolgokat. De nem akar, csak apró ruhákat fogdos, vagy éppen csak a mintákat nézi és a cifrábbakat próbálja kitalálni, hogy mit ábrázolhat.
- A kerti parti mindig jó buli. Sőt – fordul a férfi felé vissza. - Leveszem a terhed, a sütögetés részét átveszem szívesen, ti meg tudtok addig is bulizni – mosolyodik el, amint ajánlatot tesz. Isteni grilles receptjei vannak, saját kis kevert fűszerei, húsokra, zöldségre, bármire. Már ezeken is gondolkodik, hogy kifele menet mehetnének egy boltba, ahol a saslikhoz kaphatnak több pálcikát, mert neki nincs sok. Igen, ezt mindenképp meg fogja említeni. De persze, ez csak akkor él, ha nem privát a buli és szívesen látják. Ha nem, akkor majd sütöget magának.
- Nem ágyért mentem hanem nem is tudom… át akarom rendezni a szobát és ötleteket kerestem – vonja meg a vállát, hogy megint csak csinált valamit, hogy teljen az idő, de azért ezt-azt sikerült szereznie. Na nem ágyat, ahhoz azért nagyon nagy szatyor kellene. - Viszont lehet, hogy akkor élnék vele. Szeretnék új ágyat, a fájós tagjaimnak jól jönne – mosolyog rá, majd tartja azt, hiszen most már társaságuk is van és főleg olyan, akinek kínos, hogy így látja őket. Szórakozott fele szerencsére már él és virul, feltámadt, mint annak a rendje, ahogy a nőt nézi, az csak fokozódik. Játszani mindig kell, így ahogy feje a másik vállára esett, úgy fordítja nyaka felé arcát, miközben Dimi beszél és kedveskedve böki, cirógatja meg orrhegyével a bőrét, majd mintha mi sem történt volna, néz vissza a közönség felé.
- Kész labirintus ez a bolt. Nem tudom ez, vagy az IKEA bonyolultabb – dünnyög, de fele annyira sem komolyan. Innen ritka hamar kitalál, üveg az egész bolt eleje, látja hol a fény és a kint.
- Nem, nem, neeem – kritizálja azt, amiket mutogatnak neki, mert valljuk be, aranyosak, de nem nekik valók. Mármint, nem abba a nagyszerű családba, ami Diminek van. Neki nincs, fájdalmas, de valódi nincs és sosem lesz alkalma apró dolgokat venni. Kicsit elfancsalodik, de rögtön felvidul, amint Dimi bőrkabátokat vesz le.
- Na ugye. Ősszel nagyon menő lesz mindegyikük – bólogat nagyon, a nő pedig megpróbálja lenyűgözni őket, láthatóan sikertelenül és ez nemigen lesz így jó. A nőnek, nekik nagyon is. Figyelmét az ujj által mutatott irányba fordul és látványosan kapja fel a fejét.
- Az ott, bizony! Tökéletes lesz. Egyszerű és nagyszerű – bólogat nagyokat, majd odahajol és Dimi arcára nyom egy puszit. - Egy zseni vagy – sandít a nő felé, kicsit sem direkt a reakciót figyelve, majd az ingre pillant. - Azt az inget meghagyjuk majd a ballagásra. De köszönjük a segítséget – mosolyog rá bájosan. És akkor most már mehet, nem? Odanyúlva vesz le az előbb kiválasztott darabokból kettőt, majd a férfi felé tartja.
- Akkor megvagyunk, kedves?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834908#post834908][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.27. 18:53[/b][/url]

Nem lepi meg és bosszantja fel – teljesen – az, hogy Denis heccelt vele és addig húzta, ameddig lehetett. Megszokta, sőt, igazából már az is meglepi, hogy tényleg eljött, ha pedig azonnal ugrott volna, vélhetően még mindig az állát szedné fel a földről valahol a bárszékek mellett. Mondjuk azt még lehet, hogy a fejébe fogja húzni, de lehet nem. Majd ami sikerül.
- Tudom, tudom, tudom. Hencegős vagy – bökdösi meg a mellkasát, miközben alsóajkát harapja be, mintha éppen olyan szituációban és nulla ruhában gondolna a másikra, amibe bárki belepirulna. Még kicsit meg is ingatja a fejét, mintha szégyellős lenne, majd elengedi a dolgot, nem szabad túltolni sem, mert akkor az feltűnő. Ezt nem ő kezdte, azt se érti, hogy miért csinálja ezt Denis, de nála sosem keres logikát. Mikor milyen, van, amikor meglepi, van, amikor bosszantja a viselkedése lakótársától, örök körforgás. Viszont még mind a ketten a föld felett vannak, így ez egészen jó arány.
Bár, lehet, hogy ma kijátssza a sorsot. A flamingó láttán egyszerre játszik és nem. Mintha nem tudná a másik, mennyire odavan a trash dolgokért, hát pont ezt hagyná ki? Lehet tényleg ezzel verik ma agyon, de bánja is ő, ha egyszer mennyire jól néz ki! Már-már agyal, hogy egy gyereknapszemcsit tenne a flamingó fejére és igazán királyi látvány lenne a dolog, de még nem ott tartanak. Haza kéne előbb jutni.
- Zseniális – mormogja még egyszer a műanyag állatnak, majd akasztja meg a másikat, mármint a lakótársát. Már nem látja a nő, de a mosolya igenis gonoszkás, látja, hogy megakad és lemerevedik, mint mikor megölelte, mondjuk ott valóban teli szeretettel tette, nem azért, hogy csesztesse. Denisnek a szituáció mindegy, nem mintha ebből rendszer lenne: sem az elveszésből, sem a puszilkodásból. Tudja a határokat és maximum akkor lenne esélye, ha Bianka lenne, minimum D-s kosárral. Szerencsére nincs olyanja, attól biztosan nagyon fájna a háta.
- Nincsenek embereim. Barátaim vannak, de megvan azoknak a maguk élete. Nekem az én, drága hősöm kellett és talán kell majd egyszer – pillog rá, mintha mindjárt megint a nyakába akarná vetni magát. - Köszönöm, tényleg. Jövök neked egyel – ez viszont valódi, valós és semmi kreténkedés. Hogy ebből mit fog fel a másik és él-e vele valaha, már nem számít. Kimondta, mert a dolgokat ki kell mondania és semmi több. Amúgy sincs ideje itt érzelgősnek lenni, mással kell foglalkoznia. Pontosabban visszaszerezni Ferencet, mert itten ki van lakoltatva.
- Dehogy teszem. Egy, te hoztad nekem. Kettő, kurva menőn fog kinézni napszemüvegben. Három, terápiás kisállat kell nekem. Te ahhoz túl nagy vagy, Chewie meg családtag – magyarázza a kikezdhetetlen logikát, miközben karjai között ott van a madár. - Gondold meg, kis helyet foglal, nem eszik, nem is beszél. Tudom, legszívesebben már most vele laknál, de sajnos maradok a seggemen. Vele – azzal ellenállhatatlan mosolyt villant és a pénztár felé fordul. - Fizessünk és verjünk be egy sört, megpusztulok már szomjan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=835005#post835005][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.29. 20:47[/b][/url]

Szinte azonnal felvidul az arca, amint hivatalosan is megkapja az engedélyt a garázdálkodásra a partin. Simán képes lesz figurásra vágni majd a dolgokat, hogy még jobban a gyerekek öröme jöjjön elő, mert ez nem a sörözős este lesz, bár erről most örömmel le is mond.
- Mindenképpen megyek, meg még sütögetek is. Csak akkor ki kell találni, mit akarunk enni a töménytelen süteményen kívül – mintha most lenne, ma este, úgy mondja, de nem, ezt majd valamelyik nap megejtik, lehetségesen egy másik kajálás alkalmával. Majd kiderül, előtt legyen meg a jelenlegi cél, a ruha, amit majd össze lehet kenni. Lehetségesen eleve kettőt vagy hármat kellene venni és akkor ha valaki meg akarja örökíteni a pillanatot, egy gyors csere és már mehet is. Néha fura ez még, hogy ennyire kicsik vannak körülötte és ennyire közeli embereknél. A család fura fogalma, de tudja, ezek az érzetek tartották őt életben, hogy tudta, vannak olyanok, akik szeretik, akikhez mehet ha baj van, akiknek fájna a hiánya. Szerencsére most csak hálát és lelkesedést érez, örömöt és persze szórakozottságot. Ez egy olyan nap, amelyet örömmel vés be az élete napos oldalába. Szüksége van rá.
- Ráérni bármikor ráérek, délutánonként főleg, szóval csak nyugodtan. Egyszerű és kényelmes a mottóm – meg ez a praktikus. Lehet, hogy tényleg ki fogja használni azt, hogy jön és ott lesz, átpakolni dolgokat, rendezkedni, ezt viszont tényleg meg kell álmodnia mit és merre. Tudja, hogy csak azért akar rendezkedni, mert az életében sok minden nincs rendben. Látszat. Viszont ha megnyugtatja, már hasznos. - A falak színei opcionálisak – nevet fel végül. - De hozzad csak, lefizetem szívesen palancsintával Pankát, hogy a legjobb eredményt érjük el – bólogat is mellé, miféle tervekkel készül arra, hogy minden remek legyen. Ha lakótársa morogna, majd elcsitítja, ennyi jár neki is, bár tény, mostanság sokan jártak nála, bár azokból legtöbben olyanok, akik közel állnak hozzá. Már nem hord senkit haza egy-egy alkalomra, ezt elengedte. A pillanat szórakozását már nem. Magában somolyog szórakozottan a helyzetre. A nyelvét harapja, hogy ne nevessen, bár persze, apró libabőr akaratlanul kúszik fel, mégis, teljesen jelentéktelen, hiszen sosem nézne a másikra úgy. Talán ez a baj vele, senkire sehogy sem néz, csak szeret és ott van mellettük. Lemondott dolgokról, jól van most és ennyi számít. A nő nem tud velük mit kezdeni, szinte látja, hallja, hogy nem akar itt lenni, átlagos cukimamit és cukipapit akar kiszolgálni, gügyögni a gyereknek, akit magukkal hoznak. Be is lép egy páros, amely felé el-elnézeget, majd végül elnézést kérve, mert már úgyis megtette amit lehetett, már el is siet feléjük. Halkan nevet csupán, ahogy lépked ismét előre. Hát ez zseniális, ilyenkor kellene kamerázni az embereket.
- Kérünk szatyrot, igen – böki már előre az eladónak, mert miért is ne legyen még egy, bár becsülendő, hogy papírból van, nem műanyag. Hamar megejtik a fizetést, talán a pénztáros is végignézte az egészet és most szabadulna. Meg is van nekik a mai pletykahalom. Egészségükre.
- Mmm… - néz körbe az üzletek sorain. Van itt minden, de ha kell is még valami, szükség van szünetre. - Ennél valamit? Vagy igyunk meg valamit. Nem is tudom, egy jó sör… a kávéból már sok lenne – mindegy, csak üljenek le egy kicsit, aztán lehet csevegni. Az, hogy miről, fogalma sincs, reméli, nem magáról kell beszélnie, mert azt még mindig nem szereti. Elindul végül hát vele, ki az üzletből, arrafelé, ahol az ételek, italok sorait tudják beszerezni.
- Szeretem, hogy az emberek ezt még mindig nem tudják kezelni. Azt hittem, mikor leesett a nőnek, hogy mi „együtt”, hogy elájul – jóval távolabb nevet fel végül. Csak nem tiltják ki innen őket, na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=835338#post835338][b]Helvey Belián Balázs - 2021.08.04. 10:46[/b][/url]

Már egy keretezett menükártya lebeg a szemei előtt, amire felvéste, mi is kerül oda. Gyerekbarát kell, ami nem túl sós, mert nekik nem szabad annyit sózni, sok a zöldség, mert a húst inkább turkálják. Már a csirke mellett döntött azonnal, meg sok-sok szezonális csoda mellett. Esetleg még sajt, azt mindenki szereti szinte.
- Nyugi, nyugi. A kajába is több zöldséget tervezek, nekem se árt, ha néha eszem. Nekik főleg nem. Néha, amikor nem tudtam aludni, bababarát recepteket is olvastam, ne kérdezd hogy sikerült – nevet fel, mert ennél még vannak cifrábbak is, csak azt hangosan nem akarja kimondani. Annyira nem durva, na, de néha alkot, amikor nem tud mit kezdeni magával és csak pörgeti az oldalakat. Érti, hogy mit szeretne mégis Dimi mondani és szívesen segít benne. Örül az örömének, az egészséges irigység pontosan annyi, amennyinek lennie kell. Szeretne ilyen családot, így, ebben a formában akár férfival, nővel, neki mindegy, csak a boldogság a cél. Viszont, ez egy álom. Éjjelente, csendben jön és képzeli el, majd reggel engedi is útjára vissza, a semmibe. Elengedte, ami valahol szomorú, valahol már réges-régen megíródott. Már emlékszik, tudja, hogy ő már az egész kapcsolata elején sejtette, hogy nem lesz örök, de olyannyira magához ölelte és számára sokáig tartott, hogy elfelejtette. És megsebezte. Most fél, bizalmatlan ha erről van szó, talán túlságosan is sok és sokat akar velük tölteni, hogy feltöltse, legalább ennyivel. Reméli, ha Dimi nem is, de Ármin sem fogja ezt túl soknak gondolni. Tessék, már szorong, nem is sejti, hogy mind a ketten picit beleesnek ebbe a beálló csendben.
Nyújtózkodik egyet, ahogy elzavarja a gondolatokat, miközben körbetekint. Ezer meg egy üzlet, némelyikről fogalma sincs, hogy mi lehet. Kirakatbábuk feszítenek a nagyon szép ruháikban, de elhalad mellettük, nem hozza lázba, ellenben az új ágy gondolata igen.
- Szuper! Csak időben szólj előtte, mert akkor csinálok palacsintát. Az mindig jól jön – mondjuk pont nem úgy, hogy tízet bevág egymás után, csak úgy, mert azt mondja, kicsit éhes. De palacsintából sosem elég. Az ellen egy percet sem tiltakozik, hogy a kajálda felé mennek, erre gondolt eleve ital címén, de enni is tudna, bőven. Lehet még kell egy-két dolog később, pár üzletet átnézni, azonban a szünet sosem árt. Tekintete kutatja az éttermek sorát, hogy mi és hogyan legyen, mit akar és mi az, ami ki van zárva. Levest most nem, eddig jut, amikor Dimi arca kúszik be elé, nagyon nagy vigyorral. Lelassítva veszi fel az ő tempóját és kíváncsian billenti oldalra a fejét.
- Óóó – lassan vizualizálja a helyzetet, az egészet, mintha amúgy ez rajtam múlna. Azonban a magas labdát nem hagyhatja ki, így vigyora előkerül. - Szóval a kétkezi munka elégít ki, mi? - még a szemöldökét és vonogatja hozzá, majd megragadja a másik karját finoman. - Egyebek iránt csodás ötlet lesz, ha nem vágódsz keresztül a széken – tereli oldalra, hogy tényleg ne essen, majd haladnak tovább, ahogy elengedni. - Szóval, tökre benne vagyok! Én is festhetek meg ilyenek? Bár, rondán tudok, de ne azt nézd – legyint egyet. A kreatív kikapcsolódás mindig jöhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=836612#post836612][b]Helvey Belián Balázs - 2021.09.05. 20:57[/b][/url]

Mondjuk, az sem utolsó dolog, hogy ma megélték azt, hogy kettőjükre meresztették az emberek a szemüket, mert éppen polgár-pukkasztanak. Tény és való, hogy lenne még módja, sőt, de abba már vele nem megy bele, bizonyára ez is Denis komfortzónáján kívül van, bár azt még simán kinézi a másikból, hogy vetkőzne és illegetné magát, azzal a jeligével, hogy „melege van, meg minek a sok ruha”. Nem mennek tovább és ő sem indul felfedezőútra Denis mellől, elég volt abból mára, érzi már, még ha most vidám bolondot is mutat. Még nem az igazi. Szemeit forgatja csak a megjegyzésre.
- Nehogy kiütést kapj attól, hogy velem kell bárhol mutatkoznod. Én kérek elnézést – hasonlóképp forgatja a szemeit, miközben haladnak tovább. Mondjuk nem is gondolta komolyan, azt lehet igen, hogy elhúzná valami jobban hozzá illő programra, de akkor le is tesz róla. Ha nem, akkor nem. Elege van a vitákból, bár, most mégis kicsit ő locsolja azt a bizonyos tüzet, annyi különbséggel, hogy az eltévedés nem direkt volt.
- Majd kinyögöd, mire vágysz és megkapod. Na – meg se kell dörzsölnie hozzá a lámpást, bár észszerű keretek között mozogva tud csak hálálkodni. Nem öleli meg, mert akkor végképp kiakad és arra már nincs idő, hogy kettejüket kaparja össze valaki, mert vagy épp elverik vagy meg se moccan. Ehelyett foglalkozik a madárral, amely vissza is kerül hozzá, mintha csak muszáj lenne. Muszáj is, kell egy kis vidámság mindenhová és nem meglepő, hogy ebben sem tudnak megegyezni.
- Még mindig csak flamingó, nem fasz – löki oda szórakozottan, miközben a műanyag csoda karjai között pihen. De csak nem hagyja abba, morog, mintha muszáj lenne. Szusszan egyet, ahogy ismét felé pillant. - Dehogy. Egyiket sem. Rá sem kell nézned, na, nyugi. Idegesít a fene, te hergeled magad – felgyújtani, hogyne. Az a baj, hogy el is hiszi. Bár igazán még sosem veszekedtek vagy verték össze egymást, de manapság a feszültség több. Már nem mindig bírja csendben és most ezt a kicsi örömforrást is el akarja venni.
- Dehogy adom - mormog egy sort, mire elfordul, mielőtt elorozhatná tőle és taktikusan a pénztárhoz lépked. Már érzi a győzelem ízét ajkai között, amikor két kéz nyúl bele ebbe az idillbe és érzi, hiába szorítja erősen, a madár kikerül a karjai közül – Hé, hé, hééé. Most komolyan?! - kap utána, végül Ferenc  a labdák között köt ki. Még mit nem! Azzal az irammal lendül, fordul egyet ő is. - Ne legyél már fa… - szembe találja magát Denissel, akinek jelen pillanatban tekintete ölni is tudja. Előtte áll, pontosabban az útban a madár és közötte, mire fáradtan felnyög. Karjait leereszti, győzött a másik. Elfogyott az ereje.
- Mindegy, az lesz amit te akarsz, megint – ejti ki, majd fordul vissza a pénztár felé. Se nem vigyorog, se nem vág pofákat, egyszerűen csak halad előre. - Mondtam, hogy sör kell – nem fordul hátra, de azért a kis sértettség miatt levesz két csokit. Talán erre már nem szól semmit. Elillant a jókedve, így már csak kint akar lenni, mihamarabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=837741#post837741][b]Helvey Belián Balázs - 2021.10.05. 19:56[/b][/url]

Van az a pont, amikor éjjel van, már megnézted az összes meme-t, cicás videót aznapra és random pörgeted az oldalakat csak. Ilyenkor jönnek a kétes Wish és AliExpress hirdetések különféle játékszerekkel, a fekete humor, amit nem illik közösségben nézni, meg olyan cikkek, amiket mindenki letagad. Tökéletes randi, szex, ruhatár, pattanásnyomogatós videók és receptek. A babaételeket nem érti mai napig hogyan érte el, talán arra gondolt, ha egyszer nem lesznek fogai, mit tudna turmixolni vagy eleve a kicsikre gondolt Dimiéknél. Örök rejtély.
- Is-is. Nekem lehet jó, nekik lehet nem. Tartok egy próbát holnap, mit szólsz? Csinálok csirkét, zöldséget párolok, kis krémleves, aztán átviszem és megnézzük, melyiket vágják a falhoz. Na? - adja be az ötletet, nehogy valaki tényleg éhen maradjon, mert annál rosszabb aligha akadhat. Persze érti ő, hogy miért nem akarnak enni, ilyenkor van az, hogy a mama, szomszéd tányérja mindig ízletesebb. Amit nem evett meg annak idején, azt másnál igen. Ez már csak ilyen. Annyit megjegyzett, hogy mindent ehetnek a kicsit, csak kevesebb sóval meg cukor nélkül lehetőleg, szóval majd úgy kombinálja azt, amije van fejben.
- Ó, mert nem ismer engem – nevet fel, mert hát tény, ő sem tudna megenni, de hát mire nem jó a palacsintázó hétvége, a kenyér és bármi, amihez a lekvár megy. - Kár, hogy a sütikhez nincs érzékem. De ronda piskótát tudok, meg igazából… Nos, el fog fogyni az, bízd ide – persze nem úgy érti, hogy mind az összeset, az elég merész lenne még tőle is. Bár Dimi sejti, bármi, ami ehető, azt rábízhatja, megeszi még a spenótot is, csak kicsit hisztizik miatta. Vagy süt rá szalonnát és minden rendben van. Lehet a bánatát ő igazán nem italba, hanem ételbe dobja, de amit lekoplaltatott magáról, az üvöltve követeli a pótlást.
- Palacsintából nem is érdemes keveset. Korán kelek majd és akkor mire jöttök, már kész is lesz. Hozz abból a lekvárból is kérlek – mondjuk neki a kakaós az örök favorit, így azt is kell majd vennie. Ma csak azt, amiből alkot is valamit, de az majd az út végén megejti. Elgondolkodik az új dolgok lehetőségén, az ágyra pedig lecsap. Lehet, hogy valami ostoba dolog, de talán akkor másabb lesz éjjelente, talán megtanul újra aludni és nem forgolódva keresni. Ki tudja. Mégsem ezt, hanem kicsit másabb részét ragadja meg a történetnek.
- Tudom, tudom. Még emlékszem rá milyen – és ezt lehet bármire érteni. Vert már elég szöget a szobája falába, mikor fel-felakaszt képeket, kaspókat, szóval… hol is tartott? - Az micsoda? Várj… az a másik iskola, ahol művészkednek? - értetlenkedik egy sort, miután elengedi a mentőakció után.  Most nem esik le neki, nemhiába, a pálcikaembere kevés lenne oda.
- Hát ez egy jó kérdés… - néz végig a kínálaton, majd szusszan egy nagyot. - A hamburger vagy valami keleti dolog ami foglalkoztat most. De azon belül, nem tudom… Te mit? Adj ihletet – fordul felé, mert épp ott tart, hogy azt a marhás burgert fogja enni gong bao csirkével és az lehet nem jó ötlet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838345#post838345][b]Helvey Belián Balázs - 2021.10.18. 22:57[/b][/url]

Csendes, nyugalmas élet, másoknak unalmas, neki azonban már többet jelent, mint amit valaha jelentett. Elhiszi már, hogy mi az, amihez kevés volt, mi az, amihez majd nagyon is sokat fog érni. Magához akarja ölelni a jót, és csak a jót. Valahol, valakik biztos azt mondanák: eleget szenvedett már. Elég volt ebből. És ő nekik akar hinni.
- Ez nálam is így volt. Amit otthon köpködtem, azt a szomszédban két pofára tömtem – ott szebb volt az üres, fehér tányér, a foltos kanál is, hát nem finomabb az étel? Pedig nem lehet panasza, édesanyja tökéletes szakácstudománnyal rendelkezett és rendelkezik bizonyára a mai napig. Nem az étellel volt gond, a felszolgálással, bármivel. A gyerekek már csak ilyenek. - Akkor mondjátok azt mindig, hogy mindjárt jövök és hátha akkor kevesebb kerül a falra. Ellenben ha jó színekben pompáznak, akkor még fel is dobja a lakást – mintha azon múlna annak a háznak a fénye, hogy mi kerül a falra és az megy-e az alapozás színéhez. No meg, nem nehéz mágiával eltüntetni, fordított esetben sokkal rosszabb lenne, ha minden nap sikálnia kellene róla valamit. Akkor lehet, hogy morcos lenne kicsit, de a falra inkább és magára, a mágiátlanság miatt. Gyerekre sosem.
- Rendben van, akkor nem. Akkor se, ha kanállal kell enni, tepsiből. De majd nézek videókat – a neten már mindent IS meg lehet tanulni. Ha nagyon akarna, holnaptól tanulhatna burkolni, ácsolni, de még varrni is. Talán egyszer Róka mondta neki, jól állna neki a kötés, hát az is van. Bizonyára, ebből kiindulva lépésről lépésre sütemények is, így nem aggódik, hogy talán a következő olyan remekmű lesz, amelyre mindenki büszke lenne. Vagy nem, de ellenben finom. Annyi minden kerül terítékre ha egyszer odajut, hogy nem győz majd asztalt bűvölni hozzá. Hát még körbeülni.
Egyelőre azonban a terveket a szatyorba teszik. Bár az új ágy gondolata némiképp jobban felcsigázza, mint kellene, nem fog követelőzni, hogy mikor. Mondhatná, hogy már fáj a háta abban, de nem fogja. Vannak elképzelései, kicsit talán tágítani a szobán és olyan igazi, királyi méretűt bűvölni, amin kedvére fetrenghet és oszthat meg a macskával. Igen. Több fényt, tágasabb tért, olvasókuckót. Mindent akar hirtelen, de ejti le a dolgot, most már kerül elébe. Megnyalja a szája szélét.
- Burger. Nekem akkor jöhet az. A szívem még bírja, a kalóriákat pár nap és elégeti a Hold, szóval… - tény és való, van abban valamit, amit mond. Vigyáznia kell, tartani a szintet, mert ha romlik, onnan könnyen dől össze minden. De mint minden alkalommal, úgy újra és újra feláll a földről, túléli és létezik. Egy burger ezen most nem fog változtatni.
- Na szuper, akkor te azt, én brutál burgert fogok. Leszek egészséges és kérek hozzá édesburgonyát. Keressek helyet, míg vársz vagy majd tálcával totyogunk körbe és utálunk mindenkit, aki egyedül ül és társa csak a táskája? - pillant felé. Egyelőre nem mozdul, csak kinézi az irányt a kajáldához. A gyomra persze korog, nem is ő lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838944#post838944][b]Helvey Belián Balázs - 2021.11.07. 11:23[/b][/url]

Ez nem is a madárról szól. Jó, róla is, mert azért na, mindig vannak őrült dolgai, amiken röhögni lehet, bár nem mindegy, hogy csak ő nevet, vagy mindenki más (esetleg rajta kívül mindenki más). Arról nem tehet, hogy ennyire ellenpólusok – míg ő jóval kevesebb hisztit és dühöt hordoz és ha cipeli, máshogy adja ki, addig Denis idegei kevésbé rugalmasabbak. Most ha mindig úgy gondolkodna, mi az, amitől lakótársa nem kap agyfaszt és megteheti, eléggé körülményes lenne bármi. Meg lehetetlen és nem is akar ilyet. Ennyi szabadságot kapjon már, az meg, hogy mik lesznek a következmények, majd később eldönti és túléli. Most Denis döntött, egyszerűen helyezi félre a madarat, mintha mindenben csak az ő szava lenne szent. Komolyan, mintha azzal lenne fenyegetve, hogy az ágyában tárolja majd, esetlegesen fölé aggatja, hogy éjjel, amikor megébred, szembenézhessen vele, tökre megértené a kifakadását. Így? Nemigen, és hamar fel is adja. Nem vitatkozik többet, csak elengedi a dolgot, odaszúr valamit és ennyi. Lenne. Lett volna.
- Sokkal szebb vagyok, mint a tököd – dörmögi, mert nem fordul felé, nincs kedve a morogva fintorokkal szembenézni, azonban ahelyett a madár kerül oda. Kicsit meglepve pislog felé, majd le a műanyagra, amit átöleli, hogy ne ejtse el. Meglepte a húzás, mert már elfogadta, hogy vele nem lehet vitázni, erre tessék, magát meghazudtolva most mégis jöhet Ferenc. Nem érti Denist, sokszor nem, de nem is kell.
- Lehet még élvezném is – vág vissza, hátha kicsit megakasztja ezzel úgy, mint őt ezzel a húzással. Nem tervezett most eltévedni, sem soha, ezek olyan dolgok, amiket előre lehet tudni, várni, hogy na, majd ez lesz nyolc és tíz között. Persze. Lepillant a madárra, majd lép előre a sorral. Elbambul kicsit, a kezéből ismét kikerül a zsákmánya, erre azonban már nem mordul fel. Egyszeriben, egy sóhajjal ereszti le a kezeit, bár tény, a lendületéből veszített, az orra már kevésbé lóg. Az tény, innen  már menni kell, mára elég volt. Még a tárcát sem tudja elővenni, fizetnek helyette és figyeli a hátát a másiknak, amely már kifelé tart.
- Várj már meg – lódul utána, a kosarat a helyére lökve sétál ki az épületből. A fényre és a friss levegőre sóhajt fel, majd mielőtt bármit mondana, rágyújt szintén, miközben megáll Denis mellett.
- Ó, hogy milyen gondjaid vannak – pillant le, mintha már keresné a lankadás nyomait. - Ne Ferencre fogd az impotenciád, kérlek. De figyelj, ha megtörténne, iszonyat jó a kézügyességem, engesztelésül megoldjuk hamar – kacsint rá, mintha komolyan gondolná, hogy majd mikor kiront káromkodva, akkor majd ez megtörténik. Már csak az hiányozna. - Ööö mindegy. Valami ami közel? Vagy otthon és akkor nem fenyeget a veszély, hogy hoppanálás után lehánylak? - tényleg mindegy, egyelőre ő is csak a füstöt fújja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838951#post838951][b]Helvey Belián Balázs - 2021.11.07. 17:01[/b][/url]

Nem akar ő amúgy senkit sem fenyegetni a jelenlétével és úgy semmivel sem, ha lenne valaha gyereke, akkor sem festene falra ördögöt. Bár nem tudja, milyen lenne az, mert közel sem egyforma az érzés, hogy néha vigyáz Dimiék aprónépére vagy csak szimplán ott van náluk és élvezi a társaságot, feltöltődik. Persze, az előkészítőben is bőven vannak kicsit, így aztán nem panaszkodhat, hogy a ki sem alakult apai ösztönei nincsenek kihasználva, vagy úgy egyáltalán, megtapasztalva, milyen is lehet. Talán nem az igazi, neki azonban ennyi jutott az életben, ezt már elfogadta és nem is gondolkodik róla másképpen.
- Nem lennék mumus. Annyira. Vagy ezzel lehet tényleg – hümmög párat, hiszen van benne valami. Nem lenne kellemes, amikor megérkezne és kicsit feszült lenne a hangulat, mert nem azt éreznék, hogy itt jó történik, hanem itt fegyelem lesz. Nem, erre tényleg nem vágyik, egyikük sem. - Megmentelek szívesen, szóval gyere csak. Ezen nem múlik – nem mintha eddig nem lett volna rá példa, akár mentés, akár „csak úgy” címszóval. Gyanítja, hogy amikor jobban maga alatt volt, akkor azért is tették meg az utat, hogy jobban érezze magát, ne azon gondolkodjon amin nem kell és a kedve javuljon. Nos, ezek akkor mindig be is jöttek, illetve manapság is, a szimpátia kölcsönös. Bár azokat az időpontokat kerülik, amikor előtte vagy utána a Teliholdnak neccesebb, türelmét még nem tesztelte így, csak az iskolában, ahol kis teával ugyan, meg a gyógynövények erejével, de sikerült mindent kibírnia. Pedig, a kicsit között valaki mindig kiabál vagy épp máshogy hangos. Valóban birkatürelme van, az esetek nagy részében. Arról még nem beszélt, hogy van, amikor viszont abszolút kibillen minden és valami vörös köd lepi el, és aztán… történik ami. Nem tudni, hogy nem mer vagy nem tudja szavakba önteni. A képbe, ami róla alakult ki és él, tudja, hogy nem illik.
- Én is így gondolom – nyalja meg a szája szélét, hogy eszébe se jusson a dolog most, amikor szent pillanat keretében enni fognak, gyerekek és repülő tányérok nélkül. Bár, azért akad erre gyerek bőven, jól nevelten falatozó vagy épp hisztisebb, nekik azokkal semmi dolguk.
- Rendben van, akkor majd kereslek vagy ha bamba leszek, integess – azzal indul ő is. Azért valahol a kor egy szép tanulmányi tétele lehetne, hogy többen állnak sorba hamburgerért, mint spagettiért, így nem meglepően várt többet és indult később keresni a helyet. Amint kiszúrja, úgy indul meg felé, elenged maga előtt egy sietős gyereket, majd végül az asztalra teszi a tálcát, rajta a szép, megtermett hamburgerrel.
- Persze, hogy előttem kérték a laktózmentes, de csak 4 szelet hagymakarika meg tököm tudja milyen speciális rendelésüket – dúl-fúl két másodpercet, míg lecsüccsen, majd Dimi felé pillant. - Akkor, együnk szerintem – bár azért vár, hátha ebben a pár percben történt valami, amiről be kell számolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=839320#post839320][b]Helvey Belián Balázs - 2021.11.23. 21:57[/b][/url]

Lehet, ismétlem, lehet, hogy van benne némi „direkt” vonal abban, hogy igencsak feszegeti a határokat. Bár még mindig nem az a hobbija, hogy kihozzon másokat, vagy épp őt a sodrából, de néha – vagy inkább mindig – olyanokon is képes morogni, hogy az már abszurdum. Oda-vissza megy a játék, így nem rest kihasználni azt, hogy azért is piszkálja a tüzet, ameddig egyszer meg nem ég istenesen. De, szerencséjére a tettlegesség még nem pattant ki Denis fejéből,  így marad az, hogy míg lakótársa egy bolhás kutya szintjén morog, ő igencsak húzkodni fogja azt a bajuszt. Szerencsétlen áruházi dolgozó talán még mindig emészti a kis intermezzo emlékét, amit ők már bőven átléptek és még díjat is kapott, Ferenc személyében. Bár gyanítja azt inkább azért kapta, hogy ne vágjon – szerinte, ahogy a másik nevezi – búval baszott fejet. Ezt mondjuk nem érti, mert nem figyeli, bizonyára jobban kijön rajta, amikor azt érzi, csak szimplán bambul. Abszolút nem szándékos, hiszen ő most az elveszett, elhagyott kiskutya szemeivel akkor is úgy néz ki, mint akinek mindenkijét megölték, ha nem akarja. Ez már csak ilyen, sosem gondolt bele, sosem tudatos, egyszerűen néha kiül az, ami belül uralkodik és amit leplez a fárasztó viccekkel. Vagy épp sokkoló? Talán.
Már majdnem felkacag, ahogy megtorpan Denis a szavai hallatán. Lehet, hogy amúgy valahol zavaró a másiknak, hogy nem csak a nők felé figyel, azonban azóta sem garbóban jár otthon és szerelt lakatot az ajtajára, így talán nem is hiszi azt, hogy ez egy komoly dolog, amit kimond. A kacsintás az ő részéről az abszolút elviccelés, a másiknak azonban lehet egy nyomatékosítás, hogy hohó, itt van valami. Igazából nem is érdekli a dolog, lépne, lép is tovább, fejben már cisszen a sör és matekozik, hogy lenne jobb, amikor Denis visszalépked hozzá. Egy pillanatra néz rá megszeppent képpel, majd csak kérdőn pislog rá. Hogy mi? Feje biccen hátra, ahogy egyre közelebb és közelebb és, szinte ajkai súrolják az övét és egy pillanatra el is felejt levegőt venni. Érez ő amit érez, attól még nem vak és sosem volt, nem mondana nemet, ha arra kerülne a sor és most komolyan megakad egy pillanatra, hogy mi a francot művel. Aprót szusszant válaszul a másik ajkaira, majd szinte azonnal érzi a hideg, fagyos semmit, ahogy eltűnik. Egy kicsit még talán kábán pislog utána, mire megrázza a fejét. Denis nagyon is tisztában van azzal, hogy hogyan néz ki és hogyan tudja azt kihasználni. Nyúljon meg a nyaka.
- Nehogy aztán én használjam ki – mormogja, ahogy elhessegeti a gondolatokat, meg azt, hogy tizedmásodpercen múlt, hogy már azért is lekapja – ha már szívatva van, adja is vissza szépen. De nem tett semmit, levegőt is kap és elvileg bele sem pirult ebbe az egészbe, mint ahogy már nem visít, ha megszokott, csupasz módon mászik elő. Mintha mi se történne, úgy folytatja a reggelt.
- Megyek már, megyek – igazít egyet a szatyron és valóban megindul, beérve a másikat. Csak a fejét csóválja az előbbire, majd hagyja, hogy kalauzolja az áhított sör felé. Az úgy erre az egész napra igencsak jól fog esni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853536#post853536][b]Helvey Belián Balázs - 2022.09.30. 06:27[/b][/url]

Ideje mint a tenger, de már nem is gyötri az akarat annyira, hogy minden egyes percet kitöltsön valamivel. Valamelyik nap vásárolni volt, azóta lábat lógat. Rendet tett az üvegházban, vagy épp kiolvasta a regényt, döglött a sorozat előtt, magyarán minőségi, felnőtt kikapcsolódás. Az, hogy társaságba nemigen ment, már mindegy; nincs sok emberre igénye. Így jött az, hogy amúgy a temérdek semmibe toppant be Seth és lökte be a tervet, hogy túráznak egyet. Vagy valami olyasmi. Elég ködösített az információ, így, mikor aznap érkezett az üzenet, a kényelmes cipőjét vette fel. Nem nagyon csípte ki magát, a farmere kopott, a felsőjén pedig nemes egyszerűen egy Batman lógó pihen. Haja a szokásos módon kócos, lezser, egyetlen kiszúrni való lehet csupán a jobb szemöldöke körül pihenő apró, gyógyulófélben lévő seb: azt ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy bamba bír lenni és olyankor megesik, hogy megfejeli a szekrényt vagy akármit. Ezzel nyit ajtót, kávéillattal kísérve, amikor Seth megérkezik.
- Hahó, kerülj beljebb - tárja ki az ajtót. - Pakoltam enni, inni, de azért kérsz kávét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853538#post853538][b]Helvey Belián Balázs - 2022.09.30. 09:19[/b][/url]

Először majdnem nem érti, hogy miért nevezi így, majd gyorsan leesik neki a komikum lényege. Még ki is dülleszti kicsit a mellkasát, mintha jobban akarná mutatni.
- Jó reggelt - igaz ami igaz, éjjel szívesen kóborol kint, menteni azonban nem ment sok mindent. Az elegancia pedig inkább Seth része, alapjában úgy mindig. Nincs ezzel semmi gondja, de mivel nem tud semmit, elgondolkodik. - Kiöltözős helyre kell menni? - mert akkor még most rohan be a szobájába kikeresni valami olyat, ami szép és nem csak kényelmes. Beljebb engedi, miközben apró vigyorral ingatja meg a fejét.
- Kávét kihagyni? Nem én lennék az. Ittam már - ha az alkoholról boldogan, a kávéról nem mond le. Annyi, hogy egy fokkal gyengébbet vesz a termékcsaládból, legyen ennyi elég. Ujjai útját követi, ameddig tudja, érzi, ahogy hozzáérnek, akaratlan rándul meg a bőr, az arca, mert azért még érzékeny.
- Ugyan, ez semmiség. Manapság egész jó az arányom- persze, ebbe nem veszi bele az erdei sebeket, az más. - De van elég hús rajtam, hogy jókat pattogjak vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853542#post853542][b]Helvey Belián Balázs - 2022.09.30. 10:09[/b][/url]

- Áááá, jó. Úgyis a tisztítóban van a szép ruhám - inkább a boltban, vagy eleve a szövészeten, bárhol, csak nem nála és nem itt. Így marad Batman, meg az, ami mindig. Végül mégse a fájdalom jut el hozzá, hanem inkább viszket, nem a sebet, csak annak környékét kaparja meg, bár érzi, hogy lassan le fog esni a seb teteje, hiszen akaratlan máskor belekap. A kis megjegyzésére marad ajkain a somolygás, nem tudja komolyan venni ezt a nyomorát, mert olyan apróság - számára, hiszen a fájdalomtűrése hatalmas -, nem tudja komolyan venni. De igyekszik vigyázni. Általában.
- Nem, de hasznos erre is. Szerencséd, hogy nem szokásom a nagy seggemről meg a puha combomról panaszkodni. Jól jönnek - bólogat, mintha olyan komoly dolog lenne. Illan is tovább kávét tölteni, azt már jól ismeri, hogyan ízesítse, majd végül átadja. Kacérkodik még egy bögrével, de nemet mond, végül csak egy almát kap fel a gyülömcsös kosárból, és mellé támaszkodva harap belé.
- És, mi a terv?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853544#post853544][b]Helvey Belián Balázs - 2022.09.30. 10:33[/b][/url]

Somolyog mellé, így válik egésszé a kép, amit még maga sem tudna elhinni, nemhogy más. Nincs mit szégyellenie, mert maga választ meg mindent, senki sem erőlteti vagy épp kéri. Szeret így lenni és ebben sok munka van, mégsem ért a végére. Nagyon jól tudja, hogy van ami sosem lesz ugyan az és van, amit azonnal megváltoztat, amint tudja. Ezt, ezeket a pillanatokat sosem. Oldalra pillant, miközben vár, ahogy Seth válla ér az övének és finoman dönti kissé oldaltást a fejét.
- Szerencse, hogy tudom, hogy nemsokára látom, mert különben már enne a kíváncsiság. De türelmes leszek és rád bízom magam  - mint oly sokszor, a hajnali erdő csendes perceiben. Az a teljes kiszolgáltatottság pillanatai, mégsem kapott olyat eddig, amely egy picit is a rossz fogalmát súrolná. Sőt. Csak jót, de sokáig volt vak, hogy ezeket meg is ragadva magához ölelje. Lehunyt szemmel fogadja ajkait a bőrén, mosollyal engedi, és ahogy mozdul, úgy érinti, cirógatja a másik bőrét orra hegyével, kedveskedve, mielőtt viszonzásul saját ajkait Seth arcának bőréhez nyomja egy apró csókra. Pár pillanat csupán, ahogy végül visszadönti a fejét és csak a kellemes kávéillat öleli őket körbe és a másik, megszokott kölnije.
- Egyre több éjszakát tudok végig aludni. Mindenféle bogyó, lötty nélkül. És a pánik is csak a legutóbbi Hold után kapott el. Azóta nem - közli azokat a híreket, amik végül jót hoznak, megannyi rossz után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853550#post853550][b]Helvey Belián Balázs - 2022.09.30. 13:06[/b][/url]

- Én is igyekszem meglepetésekkel. De tagadhatatlan, jobb vagy benne, viszont nem várom el. Nekem a társaságod épp olyan tökéletes - nem olyan fajta, akit el kell kényeztetni. Az, hogy éhsége nem csak a vacsoraasztalnál ismert, sosem mondta ki senkinek, de magának sem. A hosszú évek, még egy másik életben egyedül, olyan szeretetéhséget hagytak benne, amit olyannal akart kitölteni, ami hamis volt. Most viszont arcán, tekintetében látni, hogy kezd újra hinni.
- Nekem is könnyebb. Elmúltak a rémábrándok, ideje új élményeket szerezni - akár vele, akár egyedül, akár máshogy. Az már mindegy és ahogy nyílik ki ismét, legalábbis azon keveseknek, akikben tényleg bízik, sikerülni fog. Nem számolja hány, érzi őket, őt és ez segít. Nem akar tolakodó lenni, vagy egyenesen rámenősnek tűnni, az apró puszi után az almát rágcsálja el, míg Seth a kávét fogyasztja. Néma pillanatok, ahogy figyeli, miképp el is mosogat.
- Otthagyhattad volna ám - tény azonban, mágiával gyorsabb. De neki kézzel is jó, nem szereti, a mosogatást senki, de csinálja. Kidobja végül az almacsutkát és megtörli a kezeit.
- Nem. Hozom a táskám és mehetünk - röpke forduló, ahogy végül a vállára kerül az említett batyu és megáll mellette. - Vezessen, kérem - pillant rá, kíváncsi, vidám tekintettel. Valóban olyan ilyenkor, mint egy gyerek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853563#post853563][b]Helvey Belián Balázs - 2022.09.30. 18:25[/b][/url]

- Vagy úgy - bólogatva hagyja rá a dolgot és megy összeszedni a dolgait. Tény és való, hogy mágiával gyorsabb a minden, neki ez már ismert, de sosem azért hívja, hogy itt nagyban rendet rakjon helyette. Persze, mosolyog, mert az apró figyelmesség kinek nem esik jól. Táskájával együtt tér vissza, megigazgatja a pántot  és belekapaszkodik a karjába. Ismeri már ennek a menetét, nagyon is, így nyel egy nagyot, mielőtt közelebb lép és összeszorítja a szemeit, mintha attól, hogy nem lát, nem is lesz gond. Pedig...
Pedig az egész hamar végbemegy, mire felnyög a rándulásra amit a hoppanálás okoz, már ott is vannak. A felkínált karnak most veszi hasznát igazán, bele is kapaszkodik erősebben, ahogy megbillen kissé. Szédelgése kitart pár pillanatig, mire felnyitja a szemeit és a másikra pillant.
- Meg... megvagyok - csuklik egyet, de lenyeli a bajait. Az alma se akar visszatérni, minden tökéletes. Körbe pillant, hunyorog párat, majd leesik neki, hogy a kisföldalatti vonalán vannak.
- Hát ez? Országházazunk? - nem nézett megállót, kint azonban már sokkal okosabb. Az épület a távolból is könnyedén felismerhető. - Óóóó. Komolyan - és hangja nem megrovó, inkább csodálkozó.