[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=790696#post790696][b]Yezebel - 2020.01.26. 16:23[/b][/url]

Minden alkalommal, mikor áthalad a mágikus védelmükön meg kell állapítania, hogy átkozottul jó munkát végzett. Persze nem csak ő, az illúziók és egyéb pálcás varázslatból származó rétegek a többiek keze munkáját dícsérik, de a rituális mágia által vont varázskör jellegzetes bizsergése a bőrén, akárhányszor áthaladnak a határvonalán, jóleső elégedettséggel tölti el. Az előszobában csak hanyagul ledobja a kabátot, lényegtelen, mivel az átváltozásból jött létre, s nem valódi anyag, úgyis szétfoszlik majd, mikor Leo átadja a helyét az eredeti Ifrit alakjának.
A nappaliba érve kényelmesen levetődik a kanapéra, s az aprócska test szinte elveszik a hatalmas bútoron. Egyik kezét kinyújtja a karfán, a lábai pedig így még csak le sem érnek a földre, támasz nélkül lógnak a levegőben.
- Nem vontam magamra különösebben.. - Széttárja a kezeit ártatlanul, szemei elkerekednek, őszinte megilletődöttséget sugározva. Hogy mi? Ő, ilyet? Véletlenül sem.
- Ezekben falukban úgy tűnik, mindenkit jobban érdekel a másik. Arról meg nem tehetek, hogy ennyire elbűvölő vagyok. Leot mindenki szereti..
Kis szünetet hagy, mint akinek eszébe jut valami, és kurta szórakozottsággal ki is egészíti a mondandóját.
- Kivéve Rubent, Ruben nem szereti.
Láthatóan nem esik nehezére félrebeszélni és túltolni a körítést, bár még az sem biztos, hogy direkt csinálja, van a gesztusaiban valami egészen elemi gondtalan szórakozottság, ami messze áll egy gyerek naivitásától. Furcsa benyomást is kelt mindez egy tíz éves kölyök fizimiskájával.
- Gyűjtögettem, mondjuk így, megalapozni az ittlétünket, nem túl nagy ár cserébe, hogy egyszer meg kellett sétáltatnom a faluban egy aurort.
Ophelia kedves és jóindulatú teremtésnek tűnt, nem is gondolt más opcióra azon túl, hogy tegyen pár felesleges kört az utcákon vele, miközben a nő lopakodik utána.
- A mai után úgysem akar majd többször követni.
Ezen a ponton kiszélesedik a mosolya, vigyorrá vadul, feljebb is tolja magát ültében, miközben Dominikra néz.
- De az arcod, mikor rájöttél, mi történik, mindent megért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=790716#post790716][b]Yezebel - 2020.01.26. 19:07[/b][/url]

Nehéz eldönteni, hogy az Ifrit valóbanm veszi észre a Dominik hangjában megbúvó, alattomosan szelíd súlyt vagy mindössze úgy döntött, nem foglalkozik vele. Valamilyen szinten - jelenlegi viszonyuk milyenségét félretéve, neki még mindig viszonylag gyerek a férfi. Mégha furcsán kifacsart értelemben is. A gyerekek egyébként is szerették régebben furcsa hobbikkal elütni az időt: pillangók szárnyát átszúrni, csigákat tűzre dobni..  vagy csak megnézni, valóban visszanő-e a gyík farka, ha leszakad. Van is némi elnézés benne az emberekkel kapcsolatban, pont valamiféle ehhez hasonlatos gondolatmenet kapcsán.
- Nem, nem jobban, mint egy átlagosan kissé többet kószáló gyerek manapság.
Egyik kezével legyint, ez Maeve mozdulata, morbidul feminin és nőies ahhoz, hogy Lászlótól lássa viszont az ember a gesztust.
- Túlliheged. Épphogy az auror kishökgy viselkedett formabontóan, a hétköznapokban nem minden gyerek olyan jólnevelt, mint te voltál.
Hunyorít, nem egészen gúnyolódik, talán egy kicsit, de nem a férfi kárára, inkább a ténynek és saját.. néhai szerepének tiszteleg ezzel a szarkasztikus hangnemmel.
- Különben is, mindent kézben tartottam, a végén pedig maga a helyzet is nekünk kedvezett, nem igaz? Szegény friss apuka a városban, akit alaptalanul megvádoltak.
Az utolsó mondatot lebiggyesztett szájjal és túlzó sajnálkozással affektálja, a végére rövid nevetést tűz. Mondjon bárki bármit, a pillanat, mikor Ophelia megkörnyékezte a férfit, hogy mit akar Leotól, arany volt.
- Hááát, nem is tudom, azt hiszem meggyőztél arról, hogy semmi lényegeset, ami megérte volna a kockázatot - közli hatalmas sóhajjal. A tömény megalázkodó lemondás tónusokat emel a hangszínén, míg tarkója mögött összefonja az ujjait és eldől a kanapén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799436#post799436][b]Yezebel - 2020.03.20. 00:26[/b][/url]

Ismeri ezt a "nyugodtságot", a másik szinte forrong magában, ebben majdhogynem olyan biztos, minthogy reggel feljön a nap, este pedig eltűnik a horizontról. Nem baj, pont ezek miatt a könnyen kicsikarható reakciók miatt szereti feszegetni a határokat. Ruben is olyan könnyen robban, sőt, úgy alapvetően az emberek nagy része így van ezzel. Ez a friss élénkség annyira a sajátjuk, annyira nyers és elemi, hogy akarva-akaratlanul is kedvtelve nézi, még akkor is, sőt, akkor, ha ő maga csikarhatja ki belőlük. Saját maga, hiába a rengeteg mosoly, a játékos attitűd, a folytonos elfoglaltságkeresés, valójában sokkal kevésbé élénken reagál már különböző élethelyzetekre. Volt idő, amikor minden új, minden érdekes volt, a saját érzelmei és reakciói is, de ez már nagyon régen volt, életekkel ezelőtt. Lehet, hogy nehéz megrémíteni, nehéz kétségbeejteni és a morcossága, dühe is nagyrészt olyan, mint egy karikatúra, valami Yezebel elképzelései alapján eljátszott szerep, de őszinte, mélyről jövő elégedettséget sem érez, nem az övé már (talán soha nem is volt az) a halandó ember boldogsága. Nem mintha ez azt jelentené, hogy Yezebel boldogtalan, ugyan.. ugyanakkor tény és való, hogy egészen más skálán méri az ingereket és benyomásokat, mint akár a vele szemben álló Dominik. Pont ezért, amikor látja, hogy már a türelme utolsó cérnaszálai pattannának el, lemondóan és majdhogynem kedvetlenül csettint a nyelvével.
- Hjaj, muszáj elrontani mindig, mi? Olyan hamar a végére értek mindig... - még a szemét is megforgatja.
Széttárja a kezeit a kérdésre és elfekteti a fejét a kartámlán, ha neki nem adnak semmi szórakozási lehetőséget, hát akkor ő is makacskodni fog!
- Nos, mivel a károdra szórakoztam, valószínűleg semmi hasznosat. Nincs semmilyen számunkra kellemetlen képességgel rendelkező auror Bogolyfalván, hidd el téged védelek meg a hallgatásommal, nem akarom, hogy bajod essen.
Na lássuk, most mi jön? Parancsolgatni fog neki? Még csak leplezni sem próbálja, hogy mit figyel, félszegen a Dominik felé fordítja a tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799445#post799445][b]Yezebel - 2020.03.20. 06:11[/b][/url]

Figyeli a férfi kényszercselekvéseit - vajon le fog-e szokni róluk valaha? Nos, a leszokást Yezebel nem éppen könnyíti meg, az tény -, de mindössze annyit olvas le belőlük, hogy a szándékai szerint jól halad. Na nem kikészíteni akarja a másikat, de a többieknek mindig is volt és talán lesz is némi sejtésük arról, hogy az ifrit néha mintha kísérleti patkánynak használná őket. Mindenféle rosszindulat nélkül persze. Az emberekkel ellentétben az ő fajának példányai nem bírnak eredendő, nyers, színtiszta gonoszsággal. Persze felvett szokásaik, viselkedésformáik, jellemvonásaik lehetnek, amlyek nem éppen pozitívak, de nem gonoszak - Yezebel sem az, habár tengerentúlon az éjszakai élet, ha meghallaná ezt, esélyesen sokan a hasukat fogva görnyednének össze a nevetéstől. Mindenkinek megvannak a maga körülményei. Yezebel esetében pedig a maga gazdái is. Az Ő falán például azóta is ott függ az egyik szarva, amelyet évekbe telt visszanövesztenie.
Nyekkenve préselődik hátra a támlán, ahogy Dominik ujjai a torkára fonódnak, fájdalmasan felnyög, a törékeny gyerektest eltörpül a felnőtt férfi takarásában. A szorítástól mértékétől függetlenül kényelmetlenül megrándul, kis ujjaival megpróbálja gyengén lefeszegetni a másik tenyerét magáról, közben sípola felköhécsel. Jó öt-tíz másodpercig szenved így, külső szemmel nyilvánvaló, hogy a fizikai erőkülönbségeket talán rosszul mérhette fel Dominik és idegességében jóval erősebben szoríthatott rá.
Aztán egyik pillanatról a másikra, mindenféle átmenet nélkül marad abba a fizikai küzdelem és vergődés, teljesen rezzenéstelen érdektelenséggel ernyed el a fogásban, a kerekded kisfiú arc olvashatatlan rezignáltsággal mered vissza Dominik arcába.
- Nálatok van a könyv, na és, de nagyra vagytok vele. - A többes szám lehet a csapatnak szól, lehet az amerikai ismerősöknek, lehet, hogy az összes valaha volt gazdájának vagy legalábbis a legtöbbnek. Enyhe szulfurillat parázslik fel a levegőben, amely megelőzi a már jól ismert folyamatot, az ifrit teste a levegőnél valamifel súlyosabb, fekete légnemű-kátrányszerű füstté olvad, mely könnyedén kicsusszan Dominik fogásából, s a támla felett átkúszva mögötte ismét összeáll, ezúttal már eredeti alakjában. Leporolja a vállát, megszokott és berögzült mozdulat, mert amúgy nyilvánvalóan szükségtelen.
- Ti emberek mindig elfelejtitek, hogy a halálos fenyegetéseket egészen más mértékegységben mérjük. Ahogy azt is, hogy csak azért mert nálatok van valami, ami az Enyém, nem hullik le rólatok minden felelősség.
A kanapé felé fordul, amelyen Dominik még mindig térdel, bár mostmár a kezét valószínűleg a támlán nyugtatja, azon a támlán, amelyre most Yezebel rákönyököl.
- Valóban tudok segíteni, ha kértek, ha megállapodunk. De Dominik, ha rosszul bánsz velem, a legrosszabb rémálmoddá tudok válni, miközben még mindig teljesítem a rám kirótt feltételeket.
Teljesen átlagos hangerőn beszél, nem feszül a szavai mögött semmilyen érezhető belső feszültség, de még csak retorikai hatás miatt sem emeli meg vagy fojtja el a hangját, a világ legmagától értetődőbb tényeként közli mindent, amelyeknek számára nincs súlya, ez csak így van, mióta világ a világ. Mint ahogy semmilyen állat nem lesz engedelmes és hűséges csak azért, mert a gazdája megvette, egyszerű levezetés. Láthatóan még az a tény sem állítaná meg a mondottakban, hogy gyakorlatilag kölyökkora óta ismeri a támla túlfelén támaszkodót.
Egy hosszú, kellemetlen másodpercig még ezzel a csontig hatoló egyértelműséggel és érzéketlenséggel mered Dominikra, majd kiszélesedik a mosolya, a vörös íriszek megtelnek derűvel és vidámsággal, miközben meglapogatja Gazdája fejét, egy kissé összeborzolva a haját.
- Szóval legközelebb hagyjuk a finnyázást, és csak szépen tessék meghallgatni, hogy milyen Révészt fogtam az itteni aurorok között, aki miatt jobb lesz tisztán, testek nélkül dolgozni.
Na tessék, micsoda váltás, hát tudna ő haragtartó lenni ezzel a vajszívvel? Hát tudna?
El sem lehet képzelni, mennnyire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=807096#post807096][b]Yezebel - 2020.04.27. 23:07[/b][/url]

Sötétlila ajkai között mentával ízesített cigaretta lóg, a dohány enyhén fűszeres illata bejárja a helyiséget. Egy régi lemezjátszó olasz nyelvű, pörgős zenét játszik, a lemez szorgosan és kérlelhetetlenül rója a köröket a lemezjátszó tű alatt: egyiket a másik után. A zenében felcsendülő szöveget kívülről fújva énekel, miközben színes, kissé keleties jellegű, laza ruháiban a ruha szőnyegen lépdelve táncol a mediterrán ritmusra. Minden szélesebb mozdulatnál húzza maga után az illatos dohányfüstöt, mely lassacskás szétfoszlik a levegőben.
- E sep-pel-lire las-sù in mon-tag-na.. - ahogy a szöveg lassul, úgy az ifrit is minden szótagot hangsúlyosan, alaposan megnyomva halad hangról hangra. Szabad kezét megemeli, mint egy karmester, aki szigorú utasításokat ad a szimfónikus zenekarának.
- O bella, ciao! bella! ciao! bella! - fokozatosan gyorsít és a ritmus ismét vad és féktelen zakatolás lesz, akár egy őrült vonat, amely elhalad minden állomás mellett. - Ciao, ciao, ciao!
A szavak ejtése tökéletes, mintha csak anyanyelvi beszélő lenne, karja meglendül, minden újabb szóra határozottan és szinkronban lendül. Villás farka követi a mozdulatot, ahogy megpördül a tengelye körül.
- E questo è il fiore del partigiano, morto per la libertà!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=810090#post810090][b]Yezebel - 2020.06.02. 14:43[/b][/url]

Mester és Ruben

Szinte már megható a kis jelenetük a tánccal, a dudorászással, ah, igen, ilyenkor érzi, hogy a nevelése sínen van! Mindig is értett a gyerekekhez (haha), mit mondjon? Azt leszámítva, hogy a hajdani kis pártfogoltja mostmár a főnöke is egyben, mondhatni. Nagyon hivatalos értelemben fogalmazva. A ritmus pattan egyet, vele együtt Yezebel is fordul egy száznyolcvan fokot, szabad kezével még mindig Dominikot tartva. Legkevésbé sem zavarja a másik gyakorlatlan mozdulatsora, az ő szórakozása sosem a tökéletességben rejlett. A tökéletes dolgok zökkenőmentesek, minden meglepetést és váratlanságot nélkülöznek - egyszóval unalmasak.
Rázendítene a következő sorra, ám, ekkor érzi meg a védőmágiája rezdülését, amely azt jelzi, hogy valaki átlépte a ház küszöbét. Nem zavartatja magát, ennyire egyszerűen csak az jöhetett be, akinek a személyét felismeri és Yezebel hozzákötötte a rituálé elvégzésekor.
- Yes, my love? - a válasza gondtalan és derűs. Még annak ellenére, hogy legilimentornak sem kell lennie ahhoz, hogy lássa, milyen állapotban is van Ruben pontosan. Zilált külseje, feszült arckifejezése nyitott könyv lenne most bárki számára. A zene elhallgat, az ifrit pedig lehajtja a kezében tartott ital maradékát, s már csak a tánc közben eddig szájából kikandikáló illatos, ízesített dohányt tartja, miközben lustán elveti magát a kanapén és meglapogatja maga mellett a helyett. Csücs, csücs Ruben, mesélj mi a baj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=813230#post813230][b]Yezebel - 2020.07.13. 14:10[/b][/url]

Az elején istenre esküszik (már ha hinne benne), hogy jó hangulatban volt, az imént még táncikáltak, énekelgettek, kellemes hangulatos kis társasági életet éltek egymással, ifrit meg a nevelt fia.. főnöke.. ál-apja, hűha, ez egy bonyolult felsorolássá növi ki magát lassan. Erre tessék, alig telt el másfél perc, már majdhogynem feszülten ücsörög a szófán, azt várva, hogy Ruben kinyögje, miért olyan sápadt, mint aki csak a mai nap kétszer halt meg és tört ki a hullaházból. Megváltás nem érkezik felőle, csupán tűpontos figyelem, bohókás szokásai lemállanak róla, nem jár metronómként a villás farok ide-oda a háta mögött, és olyan mozdulatlansággal fürkészi Rubent, hogy a szarvára aggatott sűrű csecsebecsék össze sem koccannak, meg sem rezzennek. És ez nem változik akkor sem, amikor a férfi végre beszélni kezd.
Ebben a riasztó mozdulatlanságban nézi végig Ruben összeomlását, de érdemi reakció nem érkezik felőle hosszú percekig. Míg a Mester átnézi a másik emlékeit, amíg beszél, addig az ifrit csak ül egy helyben. Mit tett? Valóban, mit tett? Mennyire óvatlannak, felelőtlennek kellett ahhoz lennie, hogy gyakorlatilag kiadja őket? Mert ha valaki, Yezebel tudja, hogyan képes egyetlen apró esemény láncreakciók során elindítani, amelyek végzetes eredményben kulminálódhatnak. Számtalanszor fordult már elő a történelem során. Mit jelent ez a gazdájára? Mit jelent ez Alhazredre, és mit jelenthet ez rá nézve?
A vörös íriszek tompák és kifejezéstelenek, egyetlen furcsa dolog történik, és ez is nehezen megfejthető, hiszen nem emberi reakció. Ki tudja honnan, talán valahonnan a bőre alól fekete füst gomolyog elő, amely kizárólag az ifrit teste körül kering tovább és kénes, szulfuros utóillatot hoz magával. Ugyanaz, mint ami akkor jelenik meg, mikor alakot vált, azonban ezúttal nem történik hasonló. Ez az állapot a valóságban nem tart sokáig, ugyanakkor a hármuk között beálló feszült csendben egy örökkévalóságnak tűnik.
Végül lehunyja a szemét, ez az első mozdulat, amelyet a kígyószerű rendületlenség beállta óta tesz, s mire kinyitja, ismét van benne élet; visszatükröződik egyáltalán _valami_ a tekintetében. Hirtelen pattan fel, az elapadó fekete füst maradéka szétfoszlik a lendületben.
- Nos, hogyan öljük meg az illetőt? Gondolom megöljük… vagy legalábbis minimum kitöröljük az emlékeit, ha túlzottan fontos ember, hogy csak úgy eltűnjön a föld színéről.
Pattogós a hangja, valami nagyon hamis, disszonáns derű hallatszódik ki a szavai mögül. Nem kellemesen csilingelő, ez inkább hat törött üvegcserepek éles, bántó ricsajának. A mosolya és szórakozott hanglejtése ijesztően hamis és álságos benyomást kelt. Elgondolkodva megpöccinti az egyik szarváról lelógó arany ékszert.
- Majd ha azt elrendeztük, utána szólunk róla Alhazrednek. – Az, hogy KI fog neki róla szólni, egy külön kör lesz, mert ilyen üzenettel futárnak lenni nem éppen megtisztelő feladat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=816080#post816080][b]Yezebel - 2020.08.24. 09:55[/b][/url]

- Van az a film, amiben magyarázza az egyik öltönyös csóka a másiknak.. - nőies, kissé karcos alt-mezzo szavai közé olcsó csomagolópapír zörgése vegyül, ahogy körülményesen bontogatja a Burger King logójával ellátott barna csomagot az autó vezetőülésénél. Miután sikerül kibontania, rögtön belenyúl és kihalász annak tartalmából egyetlen szál még meleg sültkrumpliszálat.
- Hogy a sajtos negyedfontos az Európában nem is sajtos negyedfontos, mert nem fontokban mérnek. Hanem.. - a szabad kezével karmesterszerűen vezényli a szavakat hangsúlyonként - McRoyal. Mire a másik megkérdezi, hogy hogy hívják a Whoppert? Mire.. "a whoppert nem tudom, Burger Kingben nem voltam". Na, mi már most jobbak vagyunk John Travoltánál.
Azzal mostmár tényleg kiszedi az újabb papírhalmazva csomagolt dupla whoppert, és a súltkrumplit is úgy rendezi, hogy csipegethessen belőle. Az első harapás után elégedetten nyög fel, csukott szájjal még a falaton nyammogva. Az ajkán lévő lilásvöröses árnyalatú rúzs drága és minőségi, egyetlen foltot sem hagy a szalvétán, ahogy óvatosan megtörölgeti a száját.
- Imádom. Tökéletes szemét, nulla tápanyag, egy halom műanyag, de annyira jó, hogy kit érdekel? - Mellettük a járdán péntek este buliba tartó, vagy egyik helyről épp a másikba vonuló tini és huszonéves csapatok vonulnak el, illetve késő este fáradtan munkába tartó emberek. Bár egy-egy kósza tekintet rájuk vándorol, de tudja, hogy valójában nem őket nézni: az autó sötétített üvege csak az utcai lámpák fényeit veri vissza. Oldalra néz a mellette anyósülésen ücsörgő Nairobira, és természetesen nem maradhat el a szokásos váratlan és indokolatlan megjegyzés tőle.
- El kell mondanod, milyen bőrápolót vagy alapozót használsz, mert ebből a szögből olyan simának tűnik az arcod, hogy kedvem lenne megnyalni.
És bárki a megmondhatója, aki tényleg ismeri az ifritet, hogy bizony tényleg képes lenne megtenni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=821627#post821627][b]Yezebel - 2020.11.19. 23:17[/b][/url]

- Látom a kultúra embere vagy te is.. - dől hátra elégedetten ültében és szélesen elvigyorodik. Még emberi alakjában, pontosabban Maeve-ként is, mintha a szemfogai kicsit bestiálisabbak lennének. Na nem annyira hosszúak, mint a vámpíroké, még csak nem is természetfelettien valószerűtlen. Ezt szokták "farkasvigyornak" hívni írói berkekben.
- Tudtad, hogy a muglik alkohollal játékot játszanak, miközben nézik? Isznak, ahányszor csak káromkodik valaki. Merész vállalkozás ez enyhítő bájital nélkül. - A varázslóknak jellemzően van valami kis kreatív megoldásuk, bájitaluk az ilyen esetekre, így nem kötnek ki állandóan az ispotályban túladagolással. Milyen valószínűtlenül könnyű lehet az ő életük a varázstalanok szemében! Már ha azt hinnék, létezik.
- Kár, hogy rondán öregedett. De nem mondom, hogy nem csavartam volna köré a farkam, ha van alkalmam vele találkozni. De akkoriban már elfoglaltságaim voltak. - Könyékig túr a papírcsomagolásban és előszed egy maréknyi félszegen belehajigált szalvétát, amiből egyet lehámoz a többiről és megtörli vele a szája szélét. Az előbbi kis közjáték láthatóan teljesen természetes volt számára, hát néha egy-egy nyalintás igazán belefér, nem igaz? Mégsem olvadnak el, mint a fagylalt.
- Ki kell próbálnom. Ha itt végeztünk, visszafelé bemegyünk egy éjjel-nappaliba és veszünk egy babát. - Hihetetlen szürreálisan hangzik ez a szájából, a kerek, színes keretű napszemüveggel a fején, a drága prémmel a válla körül, az autóval maguk alatt, Burger Kinggel az ölében. Mint valami zsürreális Dali festmény a modern korban, amit vérrel szignóztak az alsó sarokban.
Apropó vér és szignó.
- Nem számítok sokra. De ha ki akarjuk találni, mit kezdjünk a helyzettel, ez egy jó kiinduló pont lesz. - A hangja ezen a ponton színtelenül cseng, nehéz lenne megállapítani, hogy mi rejtőzik mögötte. Aggodalom? Düh? Kétely? Nyugalom? Szórakozottság? Akármelyik lehet, mert kívülről egyetlen markáns érzelmi benyomás sem tükröződik. Ujjai közé csippent egy sültkrumplit és leharapja a felét.
- Megkedveltem a fiút, nem örülnék neki, ha a főnöktől drasztikusabb utasítások érkeznének a helyzet kezelésére. - És bár lehet, hogy vele már nem áll szerződésben az Ifrit, de a Mester kapcsán, és már csak egyfajta beivódott lojalitás végett is, nem kérdés, hogy megtagadná-e a parancsot vagy sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=825252#post825252][b]Yezebel - 2021.01.25. 16:14[/b][/url]

- Csak azért, mert tehetős, nem lesz valaki feltétlenül fontos. – Jovális mosolyában nem sok őszinteség rejtőzik, a szája sarka ennyi erővel lefelé és görbülhetne. Ahogy hallgatja tovább a beszámolót, úgy kedvetlenedik el. Már amikor úgy gondolta volna, hogy végre valami izgalmasra van lehetőségük, kiderül, hogy csak egy újabb kiskirály, akit túl nagy macera lenne kirázni a trónjából. Lehangoló.
- Tudod Ruben.. – kellemes baritonján, dallamosan majdhogynem dúdolva ejti a férfi nevét. Van, hogy ebben játékosság csillan, kedveskedve tesz a másik kedvére, most inkább csak kényszercselekvés, hogy elfedje ki nem mondott gondolatmenetének csapásirányait.
- A régi időkben, sőt, bizonyos területeken még ma is, a pálca nélküli mágia volt az elterjedt. Amikor nem aranyos botocskákkal hadonásztatok ti mágusok, tudod, mi volt a mágia legelemibb komponense? Talán még nektek is triviális.. a kimondott szó. – Beszéd közben ellép a páros mellől és a komódon álló kis ládikához lép. Felnyitja a tetejét, s a benne rejtőző különféle ékszerek közül kezd szemezgetni. Kivesz néhány gyűrűt, fülbevalót, egy nyakláncot.
- Ma már nem veszitek komolyan az ígéreteket, pedig az ősi mágiák nagy része puszta ígéreteken alapult. „Kérlek, hozz esőt és jó termést, cserébe neked áldozzuk a következő esztendő első újszülöttjét.” Etcetera, etcetera. Az első varázslatokat nem rajzok, mozdulatok hívták életre, hanem szavak. – A dallamos, selymes férfihang fokozatosan ’torzul’ női altba, ahogy az ifrit alakját átveszi a vöröshajú Maeve sziluettje, amint az előkeresett ékszereket módszeresen felhúzza magára. A gyűrűket az ujjaira, a fülbevalókat komótosan bepattitja a fülébe.
- Valamiért ti ezt rendre elfelejtitek. És egy bizonyos fokig a feledékenységetek szórakoztató. Hogy aztán nagyon hamar sértő szemtelenséggé váljon. – Amint az utolsó mondatokat mondja, úgy veszik ki a szavai mögül a szórakozottság, a mesélő, anekdotázó él, annál inkább élesebbé és fojtottan indulatosabbá válik. Jezebel egész létezése, célja és rendeltetése a kimondott szerződéseken keresztül ígéreteken és ennél fogva szavakon alapul.
- Én is nagyon szeretem a szerződéseket, kedvesem, és tudod mit kérek értük cserébe? – Metszően rápillant Rubenre és szándékosan még egyetlen századmásodpercre sem hagyja elkalandozni a tekintetét Mester irányába. A következő két mondat szavai azt a kellemetlen benyomást keltik a két, őt hallgató varázslóban, mintha nem is egy személyről beszélne mostanra, hanem valami ízletes, de mostanra már előkészített, jól fűszerezett ételről.
- Mindent. És azzal, hogy a véredet adtad egy ilyen szerződéshez, a magamfajta mostanra már régen rajtad lakmározna. Nos.. – A nossal ismét pattogóssá és könnyeddé válik a hangszíne, és ezzel egy időben kanyarítja fel vállára a rókaprém bolerot. – Még szerencse, hogy csak egy ártalmatlan emberrel történt. Talán van olyan rituálé, amihez nem kell az összes véredet lecsapolnom. – Hogy ez neki miért hathat olyan viccesen, mint amennyire visszahallani a szavaiból, az jó kérdés. Némi kaján káröröm azért megfejthető a kijelentésből. A betyárbecsület sajnos csupán addig tart, míg mindenki tartja magát ehhez az egyességhez, pillanatnyilag pedig Ruben abba a kellemetlen helyzetbe hozta magát, hogy az eddig kényelmesnek és biztonságosnak hitt ’családi odú’ egyszeriben annak látszódik, ami valójában mindig is volt – és amit ők maguk mindig is megtestesítettek a tetteikkel, jelleműkkel, múltjukkal és céljaikkal -: egy folyton izgő-mozgó kígyófészeknek. Ha sikerül elrendezniük ezt a szituációt és megússza, egyvalamire azért mégiscsak jó lehetett mindez. Emlékeztetőnek, hogy a tétlen napok eseménytelen szelídsége csupán törékeny állapot, nem pedig valós természetük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876926#post876926][b]Yezebel - 2024.04.14. 19:13[/b][/url]

Nagyon rég volt alkalma arra, hogy saját bőrében mindenféle álarc nélkül jelenjen meg valahol - milyen ironikus, hogy erre pont egy farsangi álarcosbálon van a legjobb lehetősége. A Felagund fiú jó társaságnak tűnt a kiruccanásra, akivel a Vigadó téri rongyrázós varázslóklub előtti téren találkozik, mielőtt együtt belépnének.
Igazán nem fogta vissza magát, az öltözéke minőségi, feltűnő, színes, flamboyant. Különös árnyalatú haja fényes és ápolt - amikor a téren rá várakozó Damient megpillantva a fiú mögé lép. A tincsek a fiú arcát súrolják, orrát pedig megcsapja az enyhe, ízléses orgona és szantálillat, ahogy az ifrit áthajol a válla fölött.
- Remélem, nem várakoztattalak sokáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876944#post876944][b]Yezebel - 2024.04.14. 21:54[/b][/url]

Haha, milyen bájos egy jelmez ez, nem számított rá, hogy tényleg egyenesen egy macska fog ránézni az illúzión keresztül. Jól szórakozik a látványon, amely valóban megtévesztő - emlékezteti a macskára, amelyet otthon tart.
- Látom az élethűség volt a cél... oh.
Már nyúlna a macskafej tetejéhez, hogy szórakozottan meglapogassa, azonban a vizuális illúzión átnyúlva Damien tincseit érintik az ujjai. Ez a felismerés kulminálódik az "oh" hangban.
- Köszönöm, azt mondod, esztétikusra sikeredett? - Elmosolyodik, szégyentelenül, mintha a jelmezéről kérdezne, nem pedig saját magáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876951#post876951][b]Yezebel - 2024.04.14. 23:31[/b][/url]

Tudja ő, hogy ez könnyed viccnek volt szánva és hogy elüsse a véletlen mozdulat élét.. ami különösen azért aranyos az ifrit számára, mert az ő szemében ez ponthogy inkább további élet kölcsönöz az eseményeknek. De nem, nem most van ennek ideje. Elhúzza a kezét és nevetve alájátszik Damien szándékainak, hogy legalább a fiú számára tényleg oldódjon a helyzet keltette feszültség.
- Mintha a macskáknak meg lehetne mondani, mit tegyenek. Hogy is mondják? Egyiptomban istenként tisztelték őket... és erről azóta sem feledkeztek meg.
Ha jól emlékszik, ez egy kényelmes téma Damien számára, így a társalgásukban megágyaz neki olyan comforttopicokkal, amelyek ellazítják.
Imádja a dicséreteket, így szélesen elmosolyodva lép előre, a fiú mellé- sőt, inkább kicsit sréhen vele szembe.
- Oh, ez? - Félrebiccenti a fejét, egyik kezével végigsimít a tollakkal díszített vállrészen. A mozdulatai sokkal fluidabbak, mint Romanként, de nehéz egészen nőiesnek nevezni, mert egy-egy pillanatban, gesztusban igenis visszaköszön Roman maszkulinabb benyomásal - miközben megint más mozdulatok különösen idegenek. - Ez csak egy régi rongy.
Olyan szórakozottsággal teszi ezt hozzá, hogy nyilvánvaló a kijelentés humoros éle.
- Azt hallottam, ez a mai esti a legnagyobb farsangi esemény az országban, remélem, tetszeni fog. - Nem csak a fiúnak, de neki is. Szörnyű lenne, ha csalódást okoznának a szervezők és kidobott időnek élné meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877188#post877188][b]Yezebel - 2024.04.18. 23:36[/b][/url]

- Tehát kultúrmacska, értem.
Nyilvánvalóan szórakoztatja az előadás, amit a meghajló macska szolgáltat számára. Érdekes ilyen oldalát látni a fiúnak, mert látta már feszülten, látta még végtelenül komolynak, látta már komoran elszántnak. Ez a .. korának valamivel megfelelőbb attitűd új.
A felvetésre érdeklődve összeszűkülnek, mert az implikációk többféleképpen is érdekesek lehetnek. Akkor is, ha azért szúrja ki őket, mert ennyi embert ismer, akár csak látásról. (A kapcsolatos és összeköttetések talán fontosabbak a tényleges erényeknél is.) És akkor is, ha valamiféle trükkel tudna megállapításokat tenni.
- Akkor csak Ön után, művész úr. - Teátrálisan biccent a bejárat felé, ahol bár van némi sor, de rendkívül gyorsan halad a beléptetés. Belépőt néznek és nyilván, hogy eleget tesznek-e a vendégek a dresscode-nak. Azaz hogy hagyjanak idekint minden hétköznapit és megszokottat.

A benti atmoszféra a Moulin Rouge grandiózus belterét idézi, csak több színnel, még több pompával, és jelentősebb szabad térrel. Amellett, hogy nyilvánvalóan készültek elég pihenő és ülőhellyel, kanapékkal, keverőkkel, asztalokkal és székekkel, van nyílt terület is a lézengeni és táncolni vágyóknak. A bárpulton kívül pincérek grasszálnak az emberek közt, megpakolt tálcákkal egyensúlyozva. Minden túlcsordul a mágiától - a berendezés jó része vagy varázstárgy, vagy illúzió vagy megbűvölt dekorációs elem. Az emberek jelmezei is gyakran valami varázslattal vannak feltupírozva.
Beérkezve Yezebel mélyet lélegzik, magába szívva a látványt és ezt a vibráló mágiát. És utóbbit még csak nem is képletesen teszi, a körülöttük bizsergő mana mintha egy pillanatra felé mozdulna, ám ez még a közvetlen mellette álló Damien számára is csak futó képzet.
- Látom itt, Magyarországon is tudják, hogyan kell rendezvényeket hatásosan lebonyolítani. - Farkával kinyúl az egyik mellettük elhaladó pincér tálcája felé, és elvesz egy tetszőleges pezsgős poharat róla - illetve még egyet a kezével is. Utóbbit odanyújta Damiennek, a másikat pedig átpakolja a saját kezébe.