[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=849988#post849988][b]Návay Regina - 2022.07.26. 18:12[/b][/url]

May
Öltözetem

Ez itt most egy főként muglik által lakott vidék, varázslóknak szánt dolgokat ugyanis Bogolyfalván is tudunk venni. Én most valami egyebet szeretnék, ami nem mágikus, és soha nem is lesz az, úgyhogy végül itt kötöttünk ki. Tetszik ismerni a Nyugati Pályaudvart? Szép nagy építmény, meg régi is, bár ráfér némi felújítás, úgy gondolom. Mögötte viszont van egy egész nagy pláza tele mindenfélével, úgyhogy meg sem állok addig, csak néha pillantok körbe, hogy ugye nem maradtam még egyedül. A bejáratnál felpillantok a vízesésre, aztán irány a boltok világa.
- Én azt se tudom, hol kezdjük. Tudtad, hogy van fent mozi is? Megnézhetjük, mit adnak - mondom ki, amit gondolok, megállva a kirakatokat egymástól elválasztó tér közepén, és körbefordulok, hogy jobban lássam, mi minden is akad itt. Közben meg sikerül valaki útjába is kerülni, aki csúnya nézések közepette mordul rám.
- Bocsiii - kiáltom utána, de már el is trappolt másfele a néni a bevásárlószatyrával, én meg ott maradok, és aztán meglátom azt, amit elsőre észre sem vettem. Hiszen ez egy csokibolt. Egy szempillantásnyi idő kell csak - gyors vagyok én, mint a gyalogkakukk -, és máris a kirakat előtt állok tátott szájjal. Hogy itt mekkora választék van.
- Ide muszáj bemennünk. Tudom, hogy a csoki fel fog pörgetni, de nem eszem meg mind most, aurori becsületszavamra. Nem fogok szélvészként rohangálni összevissza, de csoki a csoki mindig jó. Majdnem annyira, mint a kávé - magyarázom teljes lelkesedéssel, hogy egy ötévesnek is dicséretére válna, aztán be is trappolok. Nem olyan nagy a hely, de én már az első bonbonhalomnál leragadok. Hmm, lehet, hogy kelleni fog némi noszogatás, hogy még záróra előtt eljussunk máshová is. Tudom, én elvileg egy felnőtt nő vagyok, és auror, de hát ez itt temérdek sok csoki akkor is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=850096#post850096][b]Návay Regina - 2022.07.28. 14:03[/b][/url]

May


A csokibolt veszélyes terep. Nem úgy általában értem, hiszen itt jó esetben nem fordulnak elő trollok, átkokat szóró varázslók meg miegymás. Ez velem veszélyes terep, mert az egy dolog, hogy képes vagyok felvásárolni a felét, és innen nem jutunk tovább, de ha még eszek is belőle, olyan leszek a végén, mint egy hiperaktív mókus. May is körülnéz, amíg én válogatok, és sikerül ráakadnom az örök aktivitás elixírjére is, ami kávéval töltött csokoládé. Olyan leszek tőle, mint az a hiperszupergyors srác a tévében. Hogy is hívták? Villám, azt hiszem. Kókuszosat, karamellásat meg még epreset is szerzek, de ezt a bonbont úgy emelem ki és tartom fel, mintha maga a szent grál lenne. Még azt a nagyon sok pátosszal átitatott tádááámm zenét is hozzáképzelem, amit ilyenkor némelyik filmben hozzávágnak hasonló jelenetekhez.
- Ez itt mindent visz. Kávéval van töltve - mutatom, aztán gyorsan bele is pakolok két egész dobozzal is a kis kosárba, amit a bejáratnál kaptam fel, és már most félig tele van a többi szerzeményemmel. - Aaaazt nem szabad - rázom meg a fejem végül, amint elnézek az általa mutatott irányba, majd le a kosaramba, aztán meg rá. Nem, tényleg nem szabad. Igaz, hogy a kis hátizsákom tértágított, és úgy a testsúlyom felét el bírom cipelni egy darabon, de akkor sem. - A végén gurulni fogok. Vajon a mókus alakom is kövér lenne, ha túl sok csokit zabálnék? - teszem fel a költői kérdést, majd legyintek egyet. Úgyis lefutom.
- Te találtál érdekeset? Most már csak fizetek és elgyömöszölöm ezt a táskámba, aztán mehetünk is. A következő boltot választod te? - kérdezem, és közben gyorsan beállok a sorba, mielőtt még bármi megkísért, hogy aztán mindent kifizessek és eltüntessem a táskámban. Azaz majdnem mindent, mert néhányat a zsebembe is tömök belőlük, legyen energiánk a vásárláshoz. - Milyet kérsz? Van kókuszos, sós karamellás, epres és a kávés. Úgy értem, melyik legyen az első?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=850611#post850611][b]Návay Regina - 2022.08.04. 20:20[/b][/url]

May

- Úgy valahogy - válaszolom kissé lesütve a tekintetem. Nagyon is igaz a megállapítása. Már az is elég lenne, hogy végig akarom enni a teljes Paradis Cukorkaboltot, ami már olyan, mint valami nagy kihívás. Más a Szent Grál után nyomoz meg mágikus ereklyéket kajtat, én ki akarok próbálni minden édességet Bogolyfalva legnagyobb édességboltjában. Ugyanaz a fajsúly, nem? El is pakolom inkább a nagyját a beszerzett csokinak, csak kóstolót hagyok elől.
- Jogos. Szoktam amúgy futni az erdőben is rendszeresen, de szerintem a minisztériumban többet szaladgálok még annál is - válaszolom bólogatva. Ez abszolút igaz is, mert mint az újonc, most én vagyok az, akit mindenért elküldenek a világ végére is. Mint valami beavatási rítus. Már jártam szinte minden lehetséges emeleten szerintem, pedig egy hónapja vagyok csak ott, de még a szomszédos utcákban is. Ismerek lassan minden kifőzdét és kávézót a környéken, de már a felettesem gyerekének is vettem ajándékot. Remélem, örült a plüss unikornisnak a kislány.  
- Óh, értem. Hát sajtot is találunk itt szerintem - válaszolom lelkesen. - Itt szerintem tulajdonképpen minden van, ha nagyon keressük, talán még ördögkölyköt is találunk vagy rozsdás szeget - teszem még hozzá nevetve, aztán körbepillantok, mi is van a közelünkben. Sajtot egyelőre sehol nem látok, bár az nem jelenti, hogy nincs is, van viszont mindenféle hajba való bigyó szemben, sok lakberendezési mütyür eggyel odébb, színes meg illatos fürdősók rengetege, fagyi és ruhabolt is. Mindenekelőtt azonban van csokim, amit meg kellene kóstolni. Hagyom, hadd válasszon May, ebből is, boltból is, ha már a csokiboltba én trappoltam be, mint egy nagyranőtt óvodás.
- Oké, legyen a kávés - vágom rá. Jó választás. A többit a zsebembe tömködöm - abszolút vonzó lehetek, de kit érdekel, ha praktikus -, és átnyújtok egy bonbont, az enyémet pedig kicsomagolom és egészében kapom be.
- Mmmm... ez nattyon jóóóó - nyammogok rajta. Igazán csodás, ahogy a kávé kesernyés ízét kiegészíti a csoki édessége. Én meg úgy fel fogok pörögni, mint egy búgócsiga. - Ahhoz mit szólsz? - kérdezem, amint nincs már tele a szám, közben a szemközt átellenben található ruhaboltra mutatva. - Bemehetünk. Majd összeszedek neked mindent is és találunk valamit. Bízd csak rám. Ha a mentorom kávéját ne tudom szerezni a Starbucks-ból egy löttyintésnyi vaníliával, két löttyintésnyi karamellával, másfél kanál cukorral, csakis barnán, mandulatejjel és egy adag tejszínhabbal, akkor ez is menni fog. - Na igen. Erre már fogadnék is, hogy beavatás volt. Azóta se kért ilyet, hogy sikerült beszereznem neki. Közben én már megyek is, szerzünk ma nadrágot, ha a fene fenét eszik is.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874809#post874809][b]Návay Regina - 2024.03.11. 21:30[/b][/url]

Általában évente egyszer, szökőévekben néha kétszer szoktam rávenni magam a shoppingolásra. Valahogy nem az én világom, túl hamar megunom és én leszek az, aki a csomagokkal ácsorog valahol a bolt előtt, türelmetlenül toporogva, hogy mikor mehet már haza. Ma egyelőre azonban még én is nézelődöm, már csak azért is, mert elférne néhány új felső is már a szekrényemben. A kedvenc piros felsőmön megadta magát a varrás, a napsárga pulcsimat pedig ellenségnek kiáltotta ki Pamacs és nem sikerült időben megmentenem a támadástól. Dísztalárt se ártana venni, de lehet, hogy arra nem ma kerül sor, idén is kibírom aurori egyentalárban a közelgő évnyitót, végtére is elsősorban még mindig aurornak tartom magam, és csak másodlagosan tanítok az iskolában, Viktor miatt.
- Csak ne ilyen kis keresztet rakass, szerintem azok olyan túl... hát nem is tudom, snassz - válaszolom neki, de ha már fülbevalót emleget, eszembe jut nekem is a piercing. Egy ideje gondolkodom rajta, hogy valami olyan fordítókütyüre lenne szükségem, ami nem gyűrű vagy karperec, amit terepen igazán könnyen elhagyhatok, és hosszas keresgélés és mások véleményének kikérését követően úgy gondolom, talán egy nyelvpiercing lenne a legideálisabb megoldás. Az már csak hab a tornát, hogy a bátyámnak is az volt valaha. Azt hittem, hogy csak valami fura hóbort, de most már tudom, hogy feltehetőleg ő is hasonló következtetésekre jutott, mint én utóbb.
- Beliii... egyáltalán... hogy jutnak eszedbe ilyenek? Lábképek... fuuuj - kérdezem grimaszolva, főleg, hogy már lábképeket emleget. Megrázom a fejem is aztán, mielőtt még feltapadnék a legközelebbi kirakatra, mert azon túl egy szerintem meseszép narancsvörös pulcsi van kiakasztva mutatóba. - Ezt fel akarom próbálni... gyere. Amúgy munkán kívül nem sok, most rengeteg időmet elviszi a suli meg a meló meg az egyetem, mert be kéne fejezni, de... hallod, ez még hét pecsétes titok, de Kedves azt akarja, hogy átvegyem a helyét házvezető-helyettesként. Egy álmom válna valóra - szalad ki belőlem. Seth-nek még nem is mondtam, mert még nem sikerült úgy összefutnom vele. Közben már be is trappolok a boltba, leakasztva a felsők egyikét, és magam elé tartom vállfástól. - Ezt nézd, hát nem gyönyörű?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875256#post875256][b]Návay Regina - 2024.03.18. 21:27[/b][/url]

- Ezt se én mondtam - válaszolom neki nevetve, majd megvonom a vállam. - Leginkább amúgy elcsépeltnek gondolom, de... te tényleg félsz a tűtől? Hallod, ha tudsz jó piercingest amúgy, mehetünk együtt. Akarok fordítókütyüt és kinéztem hozzá egy nyelvpiercinget - osztom meg vele az éppen felkínált javaslatom mellé, még mielőtt grimaszolni kezdenék az újabb témán. Komolyan, honnan szed ilyeneket? Jó, az internet bugyraiból, de mégis, hogy talál meg minden ilyen bugyrot? Úgy pislogok rá, mint aki menten meg akarja mérni azt is, hogy láza nincs-e véletlenül, vagy nem is tudom, mire gondoljak még.
- Muszáj megkérdeznem, de tényleg, te hogy találod meg az internetnek minden ilyen kis fertőjét, ahol ilyen furcsaságokat találni? Mennyi időbe és energiába telik? Mármint... oké, amíg a Tumblr olyan volt, amilyen, futottam bele én is furcsaságokba, de ezekre van azóta külön oldal? - kérdezem tőle még mindig furcsa pillantások közepette, azt latolgatva, hogy ezt biztos meg akarom-e beszélni itt és most, és az egészben az zavar a legkevésbé, hogy kapunk pár fura nézést a mellettünk elhaladóktól.
- Legalább addig, amíg sikerül elmesélnem Seth-nek, megígéred? - kérdezem most már komoly pillantást vetve rá, hogy azért mégiscsak én újságolhassam el a nagy hírt neki. - Mondjuk nem biztos, hogy neki az élete álma, hogy a nyakára járjak folyton tanácsot kérni, de Viktor is házvezető-helyettes volt az Eridonban, és ez nekem pont annyira volt bakancslistás, mint a Kommandó - zadarom szinte egy szuszra, közben már a felsővel ácsorogva. Megakad a szemem egy másikon is, amire szintén ráteszem a kezem, olyan szép sötétzöld, bűn lenne nem felpróbálnom legalább.
- Nem szeretnél még több túlélési gyakorlaton besegíteni véletlenül? Találok én hamar elfoglaltságot neked, ezen ne múljon - válaszolom rákacsintva, a gyakorlatokon úgyis mindig jóljön az is, ha van egy szakavatott botanikus, és addig talán ő se unatkozik. Bár lehet, hogy nem az minden vágya, hogy ilyesmivel töltse a napjait, ki tudja. Mindjárt kiderül a válaszából.
- Szerintem igen, de ez a zöld is tetszik, meg azt a vöröset nézd. Mintha lenne hová felvennem, amikor legtöbbször csak a pizsamát cserélem egyentalárra, aztán este vissza - állapítom meg elnevetve magam, de azért azt a vörös blúzt is leakasztom, most már három vállfát is lóbálva lelkesen, és szétnézek, merre akad próbafülke.
- Próbáld fel szerintem - mondom az ingre, amit mutat. - És a könyvesboltban mit veszel? Ajánlj már nekem valami jó krimit, kifogytam az ötletekből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=878031#post878031][b]Návay Regina - 2024.05.02. 23:29[/b][/url]

- Hát te mondtad - jegyzem meg a szemöldökömet kissé felvonva azon, hogy most éppen legyint, hogy de hát nem is fél a tűtől. Most akkor semmit sem kellene elhinnem, amit mond, mert kiderül, hogy csak viccel? Nem firtatom inkább. Majd foglalok én is időpontot, ha végre eldöntöttem, mit akarok pontosan, és legfeljebb megkérdezem, hogy csatlakozik-e, ha másért nem, hát legalább legyen annak is krónikása, hogyan viselem, hogy átlőjék a nyelvem. Néha kiráz a hideg a gondolattól is, néha meg egészen bátor vagyok eddig még, elméleti síkon persze.
- Olvashatnál valami értelmeset is azért inkább... - piszkálom. Értem én, hogy görgetni könnyű, de azért már tehetség kell ezeket a tényleg agyament dolgokat is megtalálni. Nála ez már holmi hatodik érzéknek tűnik, vagy éppen hetediknek, sose tudom eldönteni. Megosztom aztán vele a nagy hírt, hogy úgy néz ki, lehúzhatok egy tételt a bakancslistámról, mert ha minden jól megy, majd Rudolf helyettese lehetek az Eridon élén az új tanévtől.
- Meglátjuk még azt. Szerintem van az a pont, ahol az ember úgy dönt, hogy túl sok a kérdés - válaszolom kuncogva, mintha ez igazán szórakoztató lenne, bár azért van bennem némi aggály, hogy nem fogom én ezt tudni csinálni, főleg nem úgy, mint a bátyám. Ő igazán magasra rakta a mércét nekem. Ezt azonban megtartom magamnak most, elvégre nem aggodalmaskodni szeretnék, ha már vásárolni vagyunk itt. Az csak elrontaná a hangulatot.
- Nem gondolsz te kicsit keveset magadról? Vagy nem is tudom, javíts ki, ha tévedek, de néha az a benyomásom, mintha meg lennél győződve róla, hogy tőled aztán a kutya se fog akarni semmit - mondom ki végül, amit gondolok, legalább erről. Pedig nem terveztem lelkizni, meg nem is vagyok én ilyen pszichológiában jártas valaki, de mégis erre a megállapításra sikerült jutnom az alatt a pár év alatt, amióta ismerem. Van egy különös, időnként bánatos aurája, és még ha éppen nem is kesereg látványosan, én bevallom, nem feltétlen értem ezt a kisugárzást, hogy miben gyökerezik és honnan indul, bár lehet, hogy csak nem tudok ehhez eleget, de mindenesetre most is úgy kikukkant valahogy a felszín alól ez. Begyűjtök közben néhány darabot is, ami tetszik. Felpróbálom őket mindjárt, mert végtére is igaza van, előfordul néhány ritka alkalom, amikor nem egyentalárban parádézom vagy pizsamában ténfergek otthon.
- Jogos. Van az a néhány alkalom évente, amikor levedlem a talárt - válaszolom nevetve, elvégre van szabadságom is, csak ki kell venni. A karomra hajítom a felsőket, és követem, közben azért a próbafülkét is keresve, de egyelőre nem látom. Nagynak tűnik ez a bolt.
- Jó kérdés, de ha jól mutat a vádlid benne, akkor nem rossz választás - válaszolom neki, közben magamnak is kiszúrva egy farmert, ami történetesen szürke. - Hmm... szólj, ha látsz valami szép szoknyát. Fridának vannak nagyon szép szoknyái, de valahogy sose öltözködtem olyan nőiesen. Nem is tudom, hogy néznék ki vagy még egyáltalán én lennék-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879739#post879739][b]Návay Regina - 2024.06.21. 19:20[/b][/url]

A szememet forgatva rázom meg a fejem. Szórakozik itt velem, pedig már tényleg elhittem, hogy fél a tűtől, olyan meggyőzően mondta. Nem is taglalom inkább tovább ezt a témát, ahogy azt sem, hogy miket is olvas pontosan. A végén még irigy leszek, hogy van ideje ilyenekre. Én csak szeretném, ha lenne időm értelmeset olvasni is, nemhogy értelmetlen dolgokat az internet bugyraiban, de az utóbbi időben még viccet is csak olyat olvastam, amit szorgalmik és beadandók tartalmaztak akarva vagy éppen akaratlanul. Azzal nyugtatom magam, hogy lassan már kevesebb van hátra az egészből, mint amennyit túlvagyok, és megéri, mert meg kell érnie. Ezzel a diplomával meg is tarthatom majd a bátyám tárgyát, nem csak addig, amíg nálam képzettebb ki nem szemeli, és ez a cél lebeg a szemem előtt, tartva bennem a lelket még a kínkeserves vizsgaidőszakokban is. Azt elmondom azért, hogy ha mindez nem lenne még elég, jövőre házvezetőhelyettesként is Viktor nyomdokaiba léphetek, és remélhetőleg egyidejűleg majd nem kergetem Rudolfot az őrületbe, ha már Kedves olyan kedves volt és beajánlott.
- Majd meglátjuk. Viktor is túlélte, csak nem lehet olyan nagyon nehéz - állapítom meg végül, igyekezve optimistán állni az egészhez, aztán meg összefoglalom, hogy mit is látok belőle. A válasza hallatán összevonom a szemöldökömet, csúnyán nézve rá.
- Kérsz egy józanító pofont? Vagy inkább kettőt, hátha helyre rázza az agyadat - ajánlom fel félig viccelődve, bár tény és való, hogy egy ilyen véleménytől nekem zsigerből kezd viszketni a tenyerem. Nem is értem, hogy tud valaki így gondolkodni magáról. Én se szeretek mindent magamban, és a kapcsolatokkal sincs a legnagyobb szerencsém, de ettől még nem gondolom, hogy a kutyának se kellenék. Majd belebotlok egyszer valakibe, ha meg nem, akkor már most is van három macskám, meg drága rokonom, akinek az agyára mehetek. Kristóf tutira imádni fog érte, ebben nem kételkedem.
- Tarts macskát, ők mindig visszatérnek, mert kell a kaja... - javaslok megoldást a gondra. Figyelemelterelésnek is jó ráadásul, mert egyébként is azt mondják, hogy aki nagyon akarja a kapcsolatokat, attól inkább elrettennek az emberek egy idő után. Nem kell ezt akarni, jön majd magától. Ha meg akar, megy is, mint Borlai. Rá azért még mindig neheztelek, ezért se nagyon igyekszem randizni mellékesen, mert nem szeretnék semmibe beleugrani, amíg még az a másik is itt lebeg kicsit a levegőben egyelőre. Közben összeválogatok néhány ruhadarabot, ami ránézésre tetszik is, majd mindjárt kiderítem, hogy jól is áll-e, de közben azért még figyelek arra, amit mond.
- Akkor nézz olyat, ami elasztikus, azokkal könnyebb boldogulni - javaslom, közben körbe is pillantva, hogy olyat vajon itt is találni-e. Én nagyon szeretem az olyan anyagból készült nadrágokat, mert könnyű velük boldogulni. Rá is mutatok aztán a megfelelő kupacra. - Nézd, ott is vannak. Azok egészen kényelmesek, és garantáltan nem lesz szükség ollóra hozzájuk.
Elgondolkodom aztán a kérdésén, hogy milyen is a szép szoknya. Sose tudtam, mert utoljára tízévesen voltam oda a ruhákért, aztán valahogy kinőttem belőle és a nadrágok nyertek, meg az ingek és pólók és pulcsik. Frida stílusa azonban mégis hatással van rám, ő valahogy annyira elegánsan nőies, amilyennek én nem érzem magam általában. Hüvelykujjam körmét rágcsálva csavargatom kicsit a szám, miközben a választékot nézem, hátha legalább meg tudnám mutatni, mire gondoltam, de egyelőre nem látok semmi olyat.
- Hát... nem látok olyat itt, de szóval ilyen visszafogottan elegáns... nem is tudom, hosszú, egyenes, ízléses... amilyeneket Frida szokott hordani - próbálom elmagyarázni, mire gondolok, szabad kezemmel mutogatva is, hogy mit látok a lelki szemeim előtt. Követem a tekintetemmel, amerre a szoknyákat véli látni, és bólintok elmosolyodva, és már indulok is arra. - Remélem... a vádlid jól egy ilyen hosszúban, de azt a rózsaszínt meg szerintem... hát na, a Pride-ra egész jó választás, az iskolába talán nem annyira. Mi a cél?