May
Öltözetem

Ez itt most egy főként muglik által lakott vidék, varázslóknak szánt dolgokat ugyanis Bogolyfalván is tudunk venni. Én most valami egyebet szeretnék, ami nem mágikus, és soha nem is lesz az, úgyhogy végül itt kötöttünk ki. Tetszik ismerni a Nyugati Pályaudvart? Szép nagy építmény, meg régi is, bár ráfér némi felújítás, úgy gondolom. Mögötte viszont van egy egész nagy pláza tele mindenfélével, úgyhogy meg sem állok addig, csak néha pillantok körbe, hogy ugye nem maradtam még egyedül. A bejáratnál felpillantok a vízesésre, aztán irány a boltok világa.
- Én azt se tudom, hol kezdjük. Tudtad, hogy van fent mozi is? Megnézhetjük, mit adnak - mondom ki, amit gondolok, megállva a kirakatokat egymástól elválasztó tér közepén, és körbefordulok, hogy jobban lássam, mi minden is akad itt. Közben meg sikerül valaki útjába is kerülni, aki csúnya nézések közepette mordul rám.
- Bocsiii - kiáltom utána, de már el is trappolt másfele a néni a bevásárlószatyrával, én meg ott maradok, és aztán meglátom azt, amit elsőre észre sem vettem. Hiszen ez egy csokibolt. Egy szempillantásnyi idő kell csak - gyors vagyok én, mint a gyalogkakukk -, és máris a kirakat előtt állok tátott szájjal. Hogy itt mekkora választék van.
- Ide muszáj bemennünk. Tudom, hogy a csoki fel fog pörgetni, de nem eszem meg mind most, aurori becsületszavamra. Nem fogok szélvészként rohangálni összevissza, de csoki a csoki mindig jó. Majdnem annyira, mint a kávé - magyarázom teljes lelkesedéssel, hogy egy ötévesnek is dicséretére válna, aztán be is trappolok. Nem olyan nagy a hely, de én már az első bonbonhalomnál leragadok. Hmm, lehet, hogy kelleni fog némi noszogatás, hogy még záróra előtt eljussunk máshová is. Tudom, én elvileg egy felnőtt nő vagyok, és auror, de hát ez itt temérdek sok csoki akkor is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=849988#post849988][b]Návay Regina - 2022.07.26. 18:12[/b][/url]

May
Öltözetem

Ez itt most egy főként muglik által lakott vidék, varázslóknak szánt dolgokat ugyanis Bogolyfalván is tudunk venni. Én most valami egyebet szeretnék, ami nem mágikus, és soha nem is lesz az, úgyhogy végül itt kötöttünk ki. Tetszik ismerni a Nyugati Pályaudvart? Szép nagy építmény, meg régi is, bár ráfér némi felújítás, úgy gondolom. Mögötte viszont van egy egész nagy pláza tele mindenfélével, úgyhogy meg sem állok addig, csak néha pillantok körbe, hogy ugye nem maradtam még egyedül. A bejáratnál felpillantok a vízesésre, aztán irány a boltok világa.
- Én azt se tudom, hol kezdjük. Tudtad, hogy van fent mozi is? Megnézhetjük, mit adnak - mondom ki, amit gondolok, megállva a kirakatokat egymástól elválasztó tér közepén, és körbefordulok, hogy jobban lássam, mi minden is akad itt. Közben meg sikerül valaki útjába is kerülni, aki csúnya nézések közepette mordul rám.
- Bocsiii - kiáltom utána, de már el is trappolt másfele a néni a bevásárlószatyrával, én meg ott maradok, és aztán meglátom azt, amit elsőre észre sem vettem. Hiszen ez egy csokibolt. Egy szempillantásnyi idő kell csak - gyors vagyok én, mint a gyalogkakukk -, és máris a kirakat előtt állok tátott szájjal. Hogy itt mekkora választék van.
- Ide muszáj bemennünk. Tudom, hogy a csoki fel fog pörgetni, de nem eszem meg mind most, aurori becsületszavamra. Nem fogok szélvészként rohangálni összevissza, de csoki a csoki mindig jó. Majdnem annyira, mint a kávé - magyarázom teljes lelkesedéssel, hogy egy ötévesnek is dicséretére válna, aztán be is trappolok. Nem olyan nagy a hely, de én már az első bonbonhalomnál leragadok. Hmm, lehet, hogy kelleni fog némi noszogatás, hogy még záróra előtt eljussunk máshová is. Tudom, én elvileg egy felnőtt nő vagyok, és auror, de hát ez itt temérdek sok csoki akkor is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=850032#post850032][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.27. 17:46[/b][/url]

Mindig izgatottá tesz, ha vásárlásra adom a fejemet. Ez azért vicces, mert nem tudok vásárolni. Valaki csak bemegy, megtetszik neki valami azonnal, fel sem próbálja, csak kifizeti és kijön. Na, ennek én a teljes ellentéte vagyok. Képes vagyok egyetlen boltban eltölteni több órát, mire egy valamivel legalább a próbálásig eljutok. Ha ma is így lesz, csak hálás leszek. Ez a mai nap azért is különleges, mert mióta Ervin és én... szóval mióta nem beszélünk, ez az első alkalom, hogy végre kimozdulok. Nem feltűnően, de Cone-t is elkezdtem kerülni, ráadásul felreppent a pletyka az alsóbb évesek között, hogy a rellonos szupersztár - igen, az Cone -, elmegy több hétre Brightmore professzorral. Hogy hova és miért az rejtély, de csak visszajön. A gondolatra, hogy nem, torkomban gombóc keletkezik, azonban a mai nap nem erre van kitalálva.
Hevesen bólogatok Reginek a mozira. Kíváncsi vagyok és hátha van olyan, amire még be is ülnénk. Halkan nevetek fel a majdnem ütközésen, kérdezném, hogy hol szeretné kezdeni, mikor megelőz.
- Majd igyekszem tartani a tempót, ha mégis megennéd az egészet - bólintok határozottat és sétálok be utána. Ő megáll már az elején, míg én tovább sétálok. A sorokat pásztázom, amíg meglátok egy gitáralakú csokit, végül egy bájitalosat.
- Ez már szemtelen - morgom orrom alatt, majd sétálok inkább vissza Regihez. - Találtál valami érdekeset? Arra hátul vannak különböző formájú és ízesítésű csokik is - mutatok arra amerről jöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=850096#post850096][b]Návay Regina - 2022.07.28. 14:03[/b][/url]

May


A csokibolt veszélyes terep. Nem úgy általában értem, hiszen itt jó esetben nem fordulnak elő trollok, átkokat szóró varázslók meg miegymás. Ez velem veszélyes terep, mert az egy dolog, hogy képes vagyok felvásárolni a felét, és innen nem jutunk tovább, de ha még eszek is belőle, olyan leszek a végén, mint egy hiperaktív mókus. May is körülnéz, amíg én válogatok, és sikerül ráakadnom az örök aktivitás elixírjére is, ami kávéval töltött csokoládé. Olyan leszek tőle, mint az a hiperszupergyors srác a tévében. Hogy is hívták? Villám, azt hiszem. Kókuszosat, karamellásat meg még epreset is szerzek, de ezt a bonbont úgy emelem ki és tartom fel, mintha maga a szent grál lenne. Még azt a nagyon sok pátosszal átitatott tádááámm zenét is hozzáképzelem, amit ilyenkor némelyik filmben hozzávágnak hasonló jelenetekhez.
- Ez itt mindent visz. Kávéval van töltve - mutatom, aztán gyorsan bele is pakolok két egész dobozzal is a kis kosárba, amit a bejáratnál kaptam fel, és már most félig tele van a többi szerzeményemmel. - Aaaazt nem szabad - rázom meg a fejem végül, amint elnézek az általa mutatott irányba, majd le a kosaramba, aztán meg rá. Nem, tényleg nem szabad. Igaz, hogy a kis hátizsákom tértágított, és úgy a testsúlyom felét el bírom cipelni egy darabon, de akkor sem. - A végén gurulni fogok. Vajon a mókus alakom is kövér lenne, ha túl sok csokit zabálnék? - teszem fel a költői kérdést, majd legyintek egyet. Úgyis lefutom.
- Te találtál érdekeset? Most már csak fizetek és elgyömöszölöm ezt a táskámba, aztán mehetünk is. A következő boltot választod te? - kérdezem, és közben gyorsan beállok a sorba, mielőtt még bármi megkísért, hogy aztán mindent kifizessek és eltüntessem a táskámban. Azaz majdnem mindent, mert néhányat a zsebembe is tömök belőlük, legyen energiánk a vásárláshoz. - Milyet kérsz? Van kókuszos, sós karamellás, epres és a kávés. Úgy értem, melyik legyen az első?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=850547#post850547][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.08.03. 18:05[/b][/url]

Pislogva figyelem, ahogy két doboz kávés csokoládé kerül barátnőm kosarába. Nos, ha eddig féltünk attól, hogy a cukortól kapott energiától fog pörögni, akkor szorozzuk meg hárommal, a kávé adta koffeinlökettel, és talán eljutunk arra a szinte, amit Regi majd produkálni fog. Mégis mosolyogva nézem végig, ahogy bepakolja a dobozokat. Kékjeim akaratlan vándorolnak vissza hátra, a gyönyörűen megformázott csokikra, majd vissza Regire.
- Értem én, akkor bepakolhatnánk az egész boltot a kosaradba. Lehet azzal járnánk a legjobban - nevetek fel őszintén. A feltett kérdésen én - valószínűleg másokkal ellentétben - teljesen komolyan elgondolkodom, még akkor is, ha ő legyint egyet. - Szerintem igen, de lemozognád. Amúgy sem kímélnek, mint aurort, nem? - pillantok rá érdeklődve. Kíváncsi vagyok milyen az aurorok között az élet ilyen fiatal lányként.
A kérdése láthatóan meglep: konkrétan az arcomra van írva. - Oh, hát én... aha, de nem hiszem, hogy megveszem. Másnak lenne ajándék, de ő inkább a sajtért van oda - kuncogok fel. A másik pedig a mangákért, de semmilyen, legalább anime vonatkozású dolgot nem találok. Nem mintha lenne jogom venni neki már bármit is... - Mindegy, szóval nem találtam semmit - jelentem ki határozottan. A bolt előtt várom meg Regit, amíg fizet, a telefonomból pillantok fel rá, mikor visszaér.
- A kávésat! Maxoljuk ki a mai napot, ha már végre van időnk magunkra! - mosolyodom el szélesen és jókedvűen. Pár másodperc múlva már a csokin nyammogva pislogok rá. - Egyébként valami ruhaboltba kellene mennünk, mert kéne vennem nadrágot. De tudod, hogy borzasztó vagyok vásárlásból, úgyhogy... - vonom meg vállaimat lezseren: ez mindössze annyit jelent, hogy konkrétan Regire bízom azt, hova húz be maga után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=850611#post850611][b]Návay Regina - 2022.08.04. 20:20[/b][/url]

May

- Úgy valahogy - válaszolom kissé lesütve a tekintetem. Nagyon is igaz a megállapítása. Már az is elég lenne, hogy végig akarom enni a teljes Paradis Cukorkaboltot, ami már olyan, mint valami nagy kihívás. Más a Szent Grál után nyomoz meg mágikus ereklyéket kajtat, én ki akarok próbálni minden édességet Bogolyfalva legnagyobb édességboltjában. Ugyanaz a fajsúly, nem? El is pakolom inkább a nagyját a beszerzett csokinak, csak kóstolót hagyok elől.
- Jogos. Szoktam amúgy futni az erdőben is rendszeresen, de szerintem a minisztériumban többet szaladgálok még annál is - válaszolom bólogatva. Ez abszolút igaz is, mert mint az újonc, most én vagyok az, akit mindenért elküldenek a világ végére is. Mint valami beavatási rítus. Már jártam szinte minden lehetséges emeleten szerintem, pedig egy hónapja vagyok csak ott, de még a szomszédos utcákban is. Ismerek lassan minden kifőzdét és kávézót a környéken, de már a felettesem gyerekének is vettem ajándékot. Remélem, örült a plüss unikornisnak a kislány.  
- Óh, értem. Hát sajtot is találunk itt szerintem - válaszolom lelkesen. - Itt szerintem tulajdonképpen minden van, ha nagyon keressük, talán még ördögkölyköt is találunk vagy rozsdás szeget - teszem még hozzá nevetve, aztán körbepillantok, mi is van a közelünkben. Sajtot egyelőre sehol nem látok, bár az nem jelenti, hogy nincs is, van viszont mindenféle hajba való bigyó szemben, sok lakberendezési mütyür eggyel odébb, színes meg illatos fürdősók rengetege, fagyi és ruhabolt is. Mindenekelőtt azonban van csokim, amit meg kellene kóstolni. Hagyom, hadd válasszon May, ebből is, boltból is, ha már a csokiboltba én trappoltam be, mint egy nagyranőtt óvodás.
- Oké, legyen a kávés - vágom rá. Jó választás. A többit a zsebembe tömködöm - abszolút vonzó lehetek, de kit érdekel, ha praktikus -, és átnyújtok egy bonbont, az enyémet pedig kicsomagolom és egészében kapom be.
- Mmmm... ez nattyon jóóóó - nyammogok rajta. Igazán csodás, ahogy a kávé kesernyés ízét kiegészíti a csoki édessége. Én meg úgy fel fogok pörögni, mint egy búgócsiga. - Ahhoz mit szólsz? - kérdezem, amint nincs már tele a szám, közben a szemközt átellenben található ruhaboltra mutatva. - Bemehetünk. Majd összeszedek neked mindent is és találunk valamit. Bízd csak rám. Ha a mentorom kávéját ne tudom szerezni a Starbucks-ból egy löttyintésnyi vaníliával, két löttyintésnyi karamellával, másfél kanál cukorral, csakis barnán, mandulatejjel és egy adag tejszínhabbal, akkor ez is menni fog. - Na igen. Erre már fogadnék is, hogy beavatás volt. Azóta se kért ilyet, hogy sikerült beszereznem neki. Közben én már megyek is, szerzünk ma nadrágot, ha a fene fenét eszik is.