[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875280#post875280][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.19. 12:30[/b][/url]

Nem számít rá, hogy a partnerének idegen lenne a hoppanálás, különben biztosan szólna neki. Nyíltan rákérdeni pedig ilyesmire kissé olyan lenne, mintha afelől érdeklődne, hogy használt már valaha kést és villát az evéshez? Nem pazarol gondolatot erre így, míg dehoppanál a térről, sem akkor, amikor pillanatokkal később megjelennek Buda egy félreeső, köztéri parkjának fái alatt.
Elengedi a lány kezét, hiszen nem kutya ő, hogy tartani kelljen, különben elcsat... oh...
   -  Hát annyira mondjuk nincs...
Szól utána halkan, a szavait azonban már csak Kamilla távolodó alakja hallhatja. Talán rossz ötlet volt ez. Talán nem véletlenül támadták meg ezt a lányt az utcán, ha mindig előbb beszél és tesz, és csak aztán gondolkodik. Ha gondolkodik egyáltalán. Ez ezen a ponton még mindig rejtély.
Ismét a zsebébe nyomja a kezeit és tétován elnéz a parkon túl magasodó blokk felé, aminek alsó szintjén innen látja a halványkék neonfényt. Ha kicsit nagyobb szociopata lenne, mint például az apja, most tehetne hátra két lépést és eltűnhetne a sötétben, hiszen Kamilla nem tudja, hová indultak. Végül aztán mégsem teszi. Egyrészt, mert nem szociopata, másrészt pedig nem menne szívesen börtönbe amiatt, hogy véletlenül netalán a Dunába fullad ez a lány.
Hosszú percek telnek el. Hosszú percek a hidegben. Egyszer megnézi a mobilját, és épp azt csúsztatja vissza a zsebébe, amikor a lány visszatér.
   -  Kösz? - Átveszi tőle a hotdogot, bizalmatlanul megforgatja a kezében; sosem volt odáig ezért. De ha már a lány kérés nélkül vett neki egyet, az a minimum, amit megtehet, hogy rendezi a vonásait és beleeszik ő is - Pórázt kéne rád tenni, komolyan.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875283#post875283][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.19. 15:20[/b][/url]

Egyfajta komolyan? pillantással nyugtázza a lány szavait, de ismételten, nem az apja, hogy kioktassa őt, mindössze súlyosan a szívére vesz, ha faképnél hagyják. Pláne egy ilyen... random köztéren.
   -  Ott, az az - csak a fejével bök valamerre a parkon túlra, ahol átfénylenek a neonfények. Még egy vérszegény próbálkozást tesz a hotdogra, de nem. Határozottan nem. Nem feltétlen azért, mert ezüstvillával a szájában született, hisz ő is fiatal, ő is jár koncertekre és ő is a Roxmortsban töltötte a hétvégéit diákként, amikor azt ette, amit bármi más. A mustár azonban sosem tartozott a kifejezett kedvencei közé. Így amikor int a lánynak, hogy az kövesse hotdogostól (mert hacsak nem versenyevő Kamilla, az valószínűleg még mindig nem fogyott el), hamarosan egy diszkrét mozdulattal a kukába ejti a sajátját.
   -  Szóval, én sem tudok sokat a helyről egyelőre - magyarázza új lendülettel, maga mögött hagyva az intermezzót. - Semmi pucc, semmi felhajtás, de azért ne keveredj el túlságosan, rendben? Ha később haza akarsz menni, akkor szólj és kikísérlek, ne szívódj fel, ennyi a kérés összesen. A pultnál mondd a nevem és később egyben lesz kifizetve minden. Azon kívül pedig csak: élvezd ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875303#post875303][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.20. 19:38[/b][/url]

Elmosolyodik a válaszon, miközben sétál, de ráhagyja. Nem tudja megvetni a lelkesedése miatt, hiszen neki is vannak dolgai, amikre ugyanilyen, ha nem nagyobb lelkesedéssel reagál. A nyílt flörtölést pedig direkt engedi el ilyen gálánsan a füle mellett, nem azért, mert nem simogatná az egóját, hanem, hogy egyelőre letörje a lány magabiztosságának szarvait.
   - Igen, igen, valahogy úgy. De komolyan, azért jobban figyelj oda arra, mit és mennyit iszol, rendben van?
Az utóbbit ugyan könnyedén teszi hozzá, mégis komolyabban gondolja. A szemében Kamilla pehelysúlyú alkoholista, akit nem szeretne egy vécétartály mögül összeszedni az éjszaka végén. Persze megtehetné, hogy egyszerűen magára hagyja, ez azonban olyasmi, ami sosem vallott rá. Függetlenül attól, hogy randin van-e vagy nem, ha valahová akár baráti alapon is,de lánnyal érkezik, azt a saját felelősségének érzi addig, amíg az épségben hazaér.
A zsebében kutat, a park szélére érve az úttest mellett röviden megtorpan
   -  Hm? Nem igazán, a személyzet eteti a kacsákat. - jobbra-balra néz, de leginkább azért, hogy kicsit húzza az időt. - Szopatlak különben, na - teszi hozzá végül egy rövid nevetéssel, közben pedig el is indul, hogy átvágjon az úton. - Nyilván szoktam, ki ne szokott volna? Megmondtam, hogy az életem az esetek kilencven százalékában dögunalom. Igyekszem inkább az izgalmasabb részeit megosztani másokkal. De ha az unalom jobban érdekel, csak egy szavadba kerül, úgyis elmaradásban vagyok néhány kimutatással, amit meg kéne csinálnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875308#post875308][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.20. 21:12[/b][/url]

Csak hümmög a válaszra. Persze, persze. Neki is voltak már megcsúszott éjszakái, így nem ítélkezik, de el sem hiszi a lány szavait. Ha megborult hár megborult, istenem, veszett már több is ennél, mivel pedig senki sem élt vissza a helyzettel, Kamillának baja sem esett. Részéről csak elraktározná a megtanult leckét és továbblépne ezen ahelyett, hogy felelősöket keres. Mert felelősök nincsenek.
   -  Én aztán nem fogok az utadba állni - egyezik bele, az ajtóhoz érve pedig félreáll az útból, hogy beengedje maga előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875351#post875351][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.23. 00:09[/b][/url]

És végre! Amint a lány ellép mellette, ő pedig a nyomában szintén lesétál a kék bársonnyal burkolt lépcsőn a klubba, végre úgy érzi, hazatért.
Kamilla önálló - ezt pedig most különösen értékeli benne. A lány nem akadékoskodott, hogy a nyakán szeretne lógni, mivel pedig neki sosem volt színtere a tánc, az útjaik hamar különváltak. Nem volt kínos magára hagynia őt, hiszen együtt érkeztek, mégsem együtt - bár így is tett róla, hogy néha a szeme megkeresse a lányt a szórakozók nem zsúfolt, de zsongó tömegében.
Részéről ő egy karcsú koktélospohár társaságában a biliárdasztaloknál kereste és találta meg a szórakozását. Sosem esett nehezére az ismerkedés, így egy négy fős, vele nagyjából egykorú angol fiatalból álló társasághoz csatlakozott. A beszélgetés legelején könnyedén javasolta nekik, hogy tétben játsszanak, ők pedig nem ellenkeztek emiatt, sőt, különösen lelkesedtek az ötletért - különösen aztán, ahogy Damian elhintette, sosem szokott játszani.
Így, mikor Kamilla lazán az asztalnak dől, a fiú keze ügyében rendezett halomban vörös-vehéren csíkozott zsetonok sorakoznak az asztal lakkozott keretén. Ő koncentrál, a rúd vége elegánsan koppan a hozzá egész közel eső fehér golyón, ami a szemközti lyukba taszít egy sárga csíkosat. A mozdulatot az asztal túlfelétől frusztrált szisszenés követi, ő azonban megkönnyebbült vigyorral egyenesedik fel és fordul végül a lány felé. Tulajdonképpen mindennek megvan a maga helye és ideje. Ha Damian figyelmére vár, akkor pontosan azt fogja tenni: várni.
   -  Mondtam én - felel, közben megkerüli a lányt, stratégiailag helyet keresve a következő körhöz - Na és találtál már valakit, akit hazavinnél magaddal?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875473#post875473][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.25. 01:57[/b][/url]

   -  Pffft... köszi.
Elneveti magát a lány dicséretén, azonban mivel ismét ő következik, ismét az asztal fölé emeli a dákót, gondolkodik, koncentrál... a fehér golyó pedig bár élesen csattanva eltalálja a kiszemelt narancssárga csíkosat, az utóbbi a lyuk melletti oldalfalon koppan. Halk ciccenéssel egyeneseik fel ismét.
   -  Hát az pech... ah, mekkora paraszt vagyok. Kamilla, ő Dennis, Franco és Ray. Srácok, Kamilla, egy barátom.
Míg bemutatja az ismeretleneket egymásnak - amire az aszta túlfeléről udvarias intések és köszönések jönne válaszul, megtámasztja a rudat a cipője mellett, a másik kezével az asztal szélére támaszkodva fordul a lánnyal szemben.
   -  Remélem nem unod magad halálra. Ha van kedved, különben csatlakozz nyugodtan. Sőt, tudod mit?
A rudat először átkapja a másik kezébe, majd a lány felé nyújtja.
   - A következő kör a tiéd. Tudod hogy kell játszani, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875491#post875491][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.26. 23:05[/b][/url]

   -  Szerintem azt pedig én fogom túlélni, ne aggódj.
Kamilla átveszi tőle a dákót, így ő kihasználja a felszabadult kezeit rá, hogy felvegye a félig már üres korsó sörét az asztal széléről. Árdeklődve nézi a lány ügyködését a korsó fölött, ahogy az asztal fölé hajol, ahogy koncentrál, ahogy céloz. Mennyire aranyos. Elég előnyben van hozzá, hogy hagyja játszani a lányt és ne essen pánikba akkor, ha netalán menthetetlenül elbassza a lökést. Amire különben az első mozdulatnál reális esélyt lát. Végül Azonban kénytelen lenyelni a szavait.
Először elismerően bólint, közben leteszi a korsóhát az asztal szélére. Majd óvatosan elhárítja a felé nyújtott dákót és teátrálisan meghajol a lány előtt.
   -  Lekötelezel. Nem tudom, mire mennék nélküled. Folytasd csak. Sőt. Oi, Franco! - Felemeli a hangját annyira, hogy a nem túlságosan, de mégis hangos zenén át felhívja a túloldalon állók figyelmét arra, hogy a zsebéből újabb három zsetont pottyant az asztal szélén emelkedő toronyra - Még tízezer arra, hogy a következő is bemegy neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875493#post875493][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.26. 23:40[/b][/url]

Csípővel az asztal szélének dől, a zsetonok után nyúl, leveszi a legfelsőt és az ujjai közt forgatja, amíg figyeli a lány ténykedését. Végre érzi, hogy olyan terepen mozog, ahol otthonosan és biztonságban érzi magát. Mindig szerette a hangosa zenét, szerette a kristálycsillárok csillogását, szerette a rövid szoknyákat és a parfümillatot és azt is, amikor az emberek azt teszik, amit kér. Kamilla pedig nem ellenkezik, végül pedig nem okoz csalódást sem.
Vidáman teszi le a korsóját ismét. Hallja a túloldalról a frusztrált ciccenést, majd pedig a jól ismert súrlódó sercegését annak, ahogy az egyik brit az asztalon áthajolva felőjük tolja a feltett tátjüket, ami eddig az átellenes oldalon sorakozott rendezett kupacban.
   -  Máris mész? Várj - mielőtt Kamilla netalán elléphetne mellette, hogy faképnél hagyja, ő elkapja a karját - Óvatosan, rendben? Ez pedig - elengedi őt, hogy a kupacból pár csíkos zsetont markoljon fel és a tenyerén a lány felé nyújtsa - a tiéd. Jövő péntek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876066#post876066][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 22:15[/b][/url]

Végül is, miért ne?
Idejét sem tudja, mikor járt moziban utoljára. Nem az ő közege és ha mugli filmeket néz azt jobban szereti a saját kanapéján, a saját tévéje előtt megtenni, ahol nem kell sorba állnia a vécé előtt és senki sem bökdösi türelmetlenül, ha látványosan unatkozni kezd. Kamilla azonban a szórványos üzenetei közt megemlítette, hogy szeretné megnézni ezt az új, sivatagi szart - ő pedig nem tudja, az Ördög milyen okból vezette a kezét a beleegyező válaszra, de gyanús, hogy köze van hozzá a másnap reggel kezdődő hétvégének. Eddig őszintén várta az utazást, azonban azóta, hogy a vendéglista új névvel gazdagodott, a névhez tartozó személy pedig feketén-fehéren kijelentette, hogy szíve szerint lehányná, már vannak ellenvetései.
Ez azonban a jövő problémája. A máé annyi, hogy zsebre tett kézzel előrébb lépjen egyet a lassan araszoló sorban. A Westend mozi-előterének szőnyegén az elszórt popcorndarabkák megroppannak a cipője alatt.
   -  Nyilvánvalóan kólás, milyen kérdés ez?
Nem szereti. Sosem szerette. De ahogy felszegett fejjel végignéz a választékon, megállapodik a legkevésbé visszataszító opción.
   -  Szóval mesélj, miért lelkesedünk ezért a filmért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876070#post876070][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 22:53[/b][/url]

Újra előrébb araszol a sorban. Elszakítja a tekintetét a fejük fölött világító menüről és oldalra néz a lányra. Fecseg, megint fecseg, most azonban tényleg belesimul abba, hogy hallgatja őt.
   -  Mennyi időt töltesz itt?
Röviden nevet a lány témához képest nevetségesen összetett válaszán. Azt a felületes ismeretségük során megszokta már, a lány lelkesedése bármilyen skálán tízből tíz, ez pedig aranyos és egyszerre fárasztó. Ma azonban remek napja van és nem fogja hagyni, hogy ezt bármi tönkretegye.
   -  Ha ekkora mestere vagy ennek, rádbízom magam. De fenntartom a jogot a panaszkodásra, ha nem tetszik amit rendelsz - a kezét a lány közelebbi vállára ejt és azzal tessékeli előrébb a kínosan lassan kígyózó sorban -. Meddig tart ez különben? Egy óra? Kettő? Mit csinálsz utána?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876104#post876104][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.03. 13:30[/b][/url]

Két óra és negyvenhat perc. Az öklébe köhint. Talán nem gondolta végig, mire vállalkozott, de egyelőre pozitív marad. Egy komplett hétvégéje lesz kipihenni magát és tényleg ráfér már a kikapcsolódás a saját ideológiai és társadalmi buborékán kívül. Erre keresve sem találhatott volna jobb társaságot Kamillánál.
   -  Nem mindet. Csak tudni akartam, hogy van-e időd utána csinálni még valamit. Éjjel össze kell pakolnom a hétvégére szóval nem maradhatok sokáig, de valami még belefér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876118#post876118][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.03. 20:21[/b][/url]

Kevesebb mint két hét. Ennyi kellett ezek szerint, hogy domináljon fölötte - a legbizarrabb pedig az egészben, ahogy egy ideig szórakozottan töprengve nézi a lányt, majd pedig a tekintete követi, amerre mutat, ennek egyáltalán nincs tudatában. Talán túlságosan hozzászokott már, hogy az emberek könnyedén hajlanak az akarat előtt, legyen az az akarat az apjáé, a család hátszeléül szolgáló Estate-é, vagy az övé.
Megráncolja a homlokát, nem érti, mire mutogat a lány, már megszólalja, amikor a képernyő megváltozik. Tanácstalanul pislog rá, majd Kamillára - majd ismét a feliratra.
   -  Mi történik? - Kérdi ártatlanul. Egy halvány szót sem beszél magyarul; az apja gyerekkoruk óta kifejezetten megtiltotta nekik, hogy tanulják vagy akár értsék a nyelvet, hiába töltötte a Mátrában az élete első hat évét.
   -  Ha elmarad - erre a következtetésre jut, a hangsúlya és a rövid szünet, amit tart azonban jelzi, hogy ez csak feltételezés -, akkor csinálhatunk bármi mást. De ha valamit néznél, akkor Varsó még mindig nincs messze. Sem a Pramberger.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876130#post876130][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.03. 21:50[/b][/url]

Újra tanácstalanul néz vissza a számára idegen képernyője és hallja a csalódott tömeg zaját. Egy: nem érti, miért lelkesednek ennyire ezért a filmért, amikor hamarosan biztos benne, hogy a saját otthonuk kényelméből is végignézhetik, kettő: most ez tényleg azt jelenti, hogy a semmiért zarándokolt ide a vadkeletre, állt sorban és hallgatta a csacsogást?
   - Azért rendeltél ide, hogy lerázz?
Tudja uralkodni a hangján annyira, hogy ne ütközzön ki benne a szerinte jogos felháborodás. Ha a lány nem engedte volna a kezét, ezen a ponton megtette volna ő, hogy visszategye azt a zsebébe.
   -  Igazán nincs mit - felel a köszönetre. Különben van mit. Az ideje, ahogy szemében semmi más, nincs ingyen. Ezt azonban a gesztusaiban nem jelzi, ami diplomatikus félmosollyal nyugtázza az elbocsátó biccentést - Hazatalálsz egyedül, vagy hívjak valakit, aki hazavisz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876164#post876164][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 16:36[/b][/url]

A kelleténél jobban felzaklatján a történtek. Főképp, mert nem igazán érti, mi is történik pontosan. Az elmaradt film nem probléma, igaz, ezer éve nem járt moziban és kicsit lelkesítette is, hogy muglik közt töltheti az idejét, kiszakadva a saját véleménybuborékából. Azonban ahhoz nincs hozzászokva, hogy elhívják valahová, majd húz perc múlva hazaküldik anélkül, hogy neki bármi - akár anyagi, akár más - haszna származott volna belőle. Damian számára pedig minden, ahogy ez is, tranzakció.
Kelletlenül és röviden megrázza a fejét, azonban nem felel és nem ellenkezik. Az arca nem zaklatottabb, mint akkor lenne, ha valaki véletlenül beleütközött volna.
   -  Keddre vagy szerdára itthon vagyok. Ha vége ezeknek a - egy pillanatra megáll - családi dolgoknak, akkor kevésbé lesznek hektikusak a napjaim tényleg.
Ő tudja, hogy amint a másik lány kezére gyűrű kerül, ő megszakítja a kapcsolatot Kamillával. Nem azért, mert ezt szeretné - hanem, mert így helyes és így természetes és ezt várja el magától. Kamilla pedig magától is ráérzett ezek szerint, noha részéről még bőven lenne ideje addig a kényelmetlen napig.
   -  Majd írj, ha hazaértél rendben? Igyekezz nem meghalni.
Megbocsátó mosollyal húzza ki a bal kezét a zsebéből és megveregeteti a lány vállát. A mozdulatban van valami egészen kicsit, jól bújtatott, mégis egyértelmű elbocátás. Mielőtt azonban Kamilla úgy dönthetne, replikázhatna rá, megfordul és magára hagyja a lassan oszló, még mindig háborgó tömegben.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877791#post877791][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.29. 21:30[/b][/url]

Az utolsó lépcsőfokról ledöccenve engedi el a lány belé karoló kezét. Határozottan remek hangulatban van, így a sör párájának keserű szaga és a művészien szedett-vedett bútorzat, ami általában fintort váltana ki belőle, most csak a háttérben regisztrálódik.
Igen, ugyan színházba indultak, azonban a büfében a második pezsgője után egy pillanatot sem akadékoskodott, amikor Médi felajánlotta, hogy távozzanak. Szereti a színházat, pontosabban mindent, ami nem a konkrét színdarab: a formális miliőt, a ruhatárakat, az öltözőket, ahol gyerekkorában a nagyanyja lévén olyan sokat játszott, a túlárazott italokat a büfében, az alakoskodást. Azonban abban a pillanatban, hogy a nézőtér elsötétül, őt óhatatlanul elfogja az unalom - ez pedig hatványozottan igaz, ha balettra hivatalos.
Hogy ő mennyire, jóvátehetetlenül gyűlöli a balettot.
   -  Naaah, a következő kör inkább legyen mentes most, mielőtt a férjed megöl - válaszol nevetve, ahogy a pulthoz érnek. Ugyan Médi egy felületes barátja, most, hogy ketten vannak, felelősnek érzi magát érte és azért, hogy milyen állapotban kíséri majd haza. Azonban azt mondaná hogy tart Damien végtelen haragjától, így ha Médi újabb kör feleseket rendel magának, abban sem fogja megállítani. Ő azonban, mossa kezeit, megtette, ami elvárható.
   -  Mit mondtál, meddig kaptál kimenőt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877977#post877977][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.02. 01:21[/b][/url]

Az, hogy a "férjét nem érdekli", történetesen nem új információ. Noha kínosan ügyel rá, hogy ne kérdezzen rá Médi magánéletére, gyakran elejt hasonló megjegyzéseket, amik nem kerülik el a figyelmét. Azonban, mint mindig, most is eldönti, hogy semmi köze hozzá. A köreikben, ahol a házasságok legtöbbje elrendezett frigy, nem kirívó a mosolyszünet, általában pedig nem vezet sehová. Idővel mindenki megbékél és belesimul a helyzetébe.
Szabadkozva felemeli a kezeit. Jól van, na, nem vagy gyerek, ha te mondod. Az áfonyalikőr rendelésének hallatán egy pillanatra elfintorodik. Nem szeret túlságosan lealjasodni a sajá társaságán kívül, erre pedig a legutóbbi hasonló alkalom is emlékezteti, amikor reggel Kamillába gabalyodva találta magát. Ettől függetlenül a férfiassága nem viselné el azt a rúgást, hogy Médi az asztal alá issza, így a fontornak pillanatokkal később már nincs nyoma, ő pedig akadékoskodás nélkül veszi el a poharat és koccintás után lehajtja a tartalmát.
   -  Jezu, kurwa, Chryste - köhög bele az öklébe és teszi vissza a poharat a pultra - Na jól van akkor, gyere - hozza meg a döntését és nyújtja ki a kezét a lány felé, Mivel pedig kellőképp, de még nem vállalhatatlanul részeg, ha az elfogadja, a zsúfolt tánctérre vezeti majd.