[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875283#post875283][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.19. 15:20[/b][/url]

Egyfajta komolyan? pillantással nyugtázza a lány szavait, de ismételten, nem az apja, hogy kioktassa őt, mindössze súlyosan a szívére vesz, ha faképnél hagyják. Pláne egy ilyen... random köztéren.
   -  Ott, az az - csak a fejével bök valamerre a parkon túlra, ahol átfénylenek a neonfények. Még egy vérszegény próbálkozást tesz a hotdogra, de nem. Határozottan nem. Nem feltétlen azért, mert ezüstvillával a szájában született, hisz ő is fiatal, ő is jár koncertekre és ő is a Roxmortsban töltötte a hétvégéit diákként, amikor azt ette, amit bármi más. A mustár azonban sosem tartozott a kifejezett kedvencei közé. Így amikor int a lánynak, hogy az kövesse hotdogostól (mert hacsak nem versenyevő Kamilla, az valószínűleg még mindig nem fogyott el), hamarosan egy diszkrét mozdulattal a kukába ejti a sajátját.
   -  Szóval, én sem tudok sokat a helyről egyelőre - magyarázza új lendülettel, maga mögött hagyva az intermezzót. - Semmi pucc, semmi felhajtás, de azért ne keveredj el túlságosan, rendben? Ha később haza akarsz menni, akkor szólj és kikísérlek, ne szívódj fel, ennyi a kérés összesen. A pultnál mondd a nevem és később egyben lesz kifizetve minden. Azon kívül pedig csak: élvezd ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875284#post875284][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.19. 16:13[/b][/url]

- De tényleg. Akármennyire is vonzó vagy, még te sem tudsz közém és az amerikai hot dogom közé állni - és ezért nem is fogok bocsánatot kérni. Tényleg jó ízűen eszem, még annak ellenére is, hogy Damian azt kidobja. Nem veszem a szívemre és nem is tulajdonítok neki akkora jelentőséget, csak mosolygok, mert.... legalább megkóstolta. Pislogok arra, amerre a fejével mutat, és az épületet látva, hamar levonom a konklúziót. Az sem olyan hely, ahol én sűrűn megfordulnék. Viszont nem kezdek pánikolni, és nem feszülök be. Szép lassan tényleg megértem én, hogy Damiannal mi nagyon nem egy világ vagyunk, úgyhogy tényleg próbálok normális lenni. Az ő száját se hagyta el egy szó sem, mikor a kanapén ült, úgyhogy illik azt viszonozni.
- És ne álljak szóba idegenekkel, és ne fogadjak el senkitől cukorkát - nem bírom ki, halkan elnevetem magam, mert egyszerűen nem tudom, hogy most mik is a szerepek. Lassan sétálok mellette, közben folyamatosan tüntetve el a hot dogom maradékát.
- Szoktál egyébként teljesen hétköznapi dolgokat csinálni? Mit tudom én, sétálni a Duna parton, kacsát etetni... - ráncolom kicsit a homlokom, mert nem.... egyszerűen nem tudom elképzelni róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875303#post875303][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.20. 19:38[/b][/url]

Elmosolyodik a válaszon, miközben sétál, de ráhagyja. Nem tudja megvetni a lelkesedése miatt, hiszen neki is vannak dolgai, amikre ugyanilyen, ha nem nagyobb lelkesedéssel reagál. A nyílt flörtölést pedig direkt engedi el ilyen gálánsan a füle mellett, nem azért, mert nem simogatná az egóját, hanem, hogy egyelőre letörje a lány magabiztosságának szarvait.
   - Igen, igen, valahogy úgy. De komolyan, azért jobban figyelj oda arra, mit és mennyit iszol, rendben van?
Az utóbbit ugyan könnyedén teszi hozzá, mégis komolyabban gondolja. A szemében Kamilla pehelysúlyú alkoholista, akit nem szeretne egy vécétartály mögül összeszedni az éjszaka végén. Persze megtehetné, hogy egyszerűen magára hagyja, ez azonban olyasmi, ami sosem vallott rá. Függetlenül attól, hogy randin van-e vagy nem, ha valahová akár baráti alapon is,de lánnyal érkezik, azt a saját felelősségének érzi addig, amíg az épségben hazaér.
A zsebében kutat, a park szélére érve az úttest mellett röviden megtorpan
   -  Hm? Nem igazán, a személyzet eteti a kacsákat. - jobbra-balra néz, de leginkább azért, hogy kicsit húzza az időt. - Szopatlak különben, na - teszi hozzá végül egy rövid nevetéssel, közben pedig el is indul, hogy átvágjon az úton. - Nyilván szoktam, ki ne szokott volna? Megmondtam, hogy az életem az esetek kilencven százalékában dögunalom. Igyekszem inkább az izgalmasabb részeit megosztani másokkal. De ha az unalom jobban érdekel, csak egy szavadba kerül, úgyis elmaradásban vagyok néhány kimutatással, amit meg kéne csinálnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875304#post875304][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.20. 20:00[/b][/url]

- Mondtam. Tényleg nem bírom az alkoholt, de.... Nézd nem létezik, hogy két koktél ennyire kiüssön. Ittam már Willnél nem is egyszer, és tényleg nem kerültem ilyen állapotba. Fogalmam sincs, mi történt - felsóhajtok, de komolyan beszélek, mert ez komolyan aggaszt. Próbálom én betudni a paranoiámnak, de ettől se lesz sokkal jobb.
Biccentek, mert azt előbb elhiszem, hogy van külön emberek a kacsa etetésre, de hamar felvonom a szemöldököm, és nevetek vele együtt.
- Damian. Én most már tényleg nagyon szeretném megrázni a fenekem. A múltkor se sikerült - a hangom is szinte könyörgő, a tekintetemről nem is beszélve. Nagyon szépen nézek rá, míg el nem indulunk.
- Utána azt mutatsz, amit csak akarsz - teszem hozzá, de tényleg már csak azért, hogy az agyát húzzam vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875308#post875308][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.20. 21:12[/b][/url]

Csak hümmög a válaszra. Persze, persze. Neki is voltak már megcsúszott éjszakái, így nem ítélkezik, de el sem hiszi a lány szavait. Ha megborult hár megborult, istenem, veszett már több is ennél, mivel pedig senki sem élt vissza a helyzettel, Kamillának baja sem esett. Részéről csak elraktározná a megtanult leckét és továbblépne ezen ahelyett, hogy felelősöket keres. Mert felelősök nincsenek.
   -  Én aztán nem fogok az utadba állni - egyezik bele, az ajtóhoz érve pedig félreáll az útból, hogy beengedje maga előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875309#post875309][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.20. 21:25[/b][/url]

És én pontosan ezt akartam hallani. Belépek mellette a helyre, persze észben tartva amit megbeszéltünk, de hamar magára is hagyom. És még véletlenül sem érzem ezt kínosnak.
Órákig elvagyok, hogy oda se megyek hozzá, néha csak arra nézek, amerre sejtem, hogy van, de elfoglalom magam. És valóban nem iszok sokat se, épp csak annyit, hogy jobb kedvem legyen, és felengedjek. Táncolok. Egyszerűen csak élvezem, hogy megrázhatom a fenekem, és kiadhatom a hülye vizsgaidőszak okozta feszültséget.
Órák múlva megyek csak oda a biliárd asztalhoz, és vigyorogva dőlök neki a Flaviu fiú mellett.
- Elfáradtam. Úristen ez annyira jó hely - nem bírom ki, hogy ne lelkesedjek neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875351#post875351][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.23. 00:09[/b][/url]

És végre! Amint a lány ellép mellette, ő pedig a nyomában szintén lesétál a kék bársonnyal burkolt lépcsőn a klubba, végre úgy érzi, hazatért.
Kamilla önálló - ezt pedig most különösen értékeli benne. A lány nem akadékoskodott, hogy a nyakán szeretne lógni, mivel pedig neki sosem volt színtere a tánc, az útjaik hamar különváltak. Nem volt kínos magára hagynia őt, hiszen együtt érkeztek, mégsem együtt - bár így is tett róla, hogy néha a szeme megkeresse a lányt a szórakozók nem zsúfolt, de zsongó tömegében.
Részéről ő egy karcsú koktélospohár társaságában a biliárdasztaloknál kereste és találta meg a szórakozását. Sosem esett nehezére az ismerkedés, így egy négy fős, vele nagyjából egykorú angol fiatalból álló társasághoz csatlakozott. A beszélgetés legelején könnyedén javasolta nekik, hogy tétben játsszanak, ők pedig nem ellenkeztek emiatt, sőt, különösen lelkesedtek az ötletért - különösen aztán, ahogy Damian elhintette, sosem szokott játszani.
Így, mikor Kamilla lazán az asztalnak dől, a fiú keze ügyében rendezett halomban vörös-vehéren csíkozott zsetonok sorakoznak az asztal lakkozott keretén. Ő koncentrál, a rúd vége elegánsan koppan a hozzá egész közel eső fehér golyón, ami a szemközti lyukba taszít egy sárga csíkosat. A mozdulatot az asztal túlfelétől frusztrált szisszenés követi, ő azonban megkönnyebbült vigyorral egyenesedik fel és fordul végül a lány felé. Tulajdonképpen mindennek megvan a maga helye és ideje. Ha Damian figyelmére vár, akkor pontosan azt fogja tenni: várni.
   -  Mondtam én - felel, közben megkerüli a lányt, stratégiailag helyet keresve a következő körhöz - Na és találtál már valakit, akit hazavinnél magaddal?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875352#post875352][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.23. 00:28[/b][/url]

Azért azt nem hittem volna, hogy a barátnőim nélkül is ennyire jól szórakozom. Jó, hozzásegített az a pár koktél, ami még most sem vágott annyira fejbe, amennyire az a kettő a pubban. Tudok magamról, tudok normálisan közlekedni, csak oldottabb vagyok, és észbe se kapok, máris találok én lányokat, akikkel táncolok és beszélgetek. Nem is olyan nehéz ez, bárcsak józanul is ilyen jól menne. Még össze is állunk egy szelfire, levegőzni is kimegyünk, tényleg teljesen kimaxolom az... igazából fogalmam sincs, mennyi időt, míg el nem fáradok kissé.
Akkor viszont már odamegyek Damianhoz, persze figyelve azért arra, hogy ne zavarjam túlságosan meg. Szívemre venném, ha miattam nem menne be az a csíkos.
- Őstehetség vagy - nézem csillogó szemekkel, és arrébb is állok, amint látom, koncentrál. Kicsit ráncolom a homlokom, mert... mert... az kimaradt. Még csak meg sem néztem a fiúkat, hisz nem is ezért jöttem.
- Természetesen. De nagyon elfoglaltnak tűnik - pánikba viszont nem esek, sőt... kicsit úgy állok, hogy premier plánból láthassam, ahogy rádől az asztalra. Még szerencse, hogy háttal nekem, így talán nem veszi észre, hogy oldalra biccen a fejem. Nem akarok ma már többet magyarázkodni.
- Viszont jó a feneke - mesélem neki teljesen lelkesen, miután elszakítom az említett testrészről a tekintetem, és az asztalt figyelem, mert végre van valami, ami nem új, nem ijesztő és még értek is hozzá. Mintegy észbe kapva, mosolyogva biccentek az ismeretleneknek, így szúrom ki a zsetonokat is, hogy aztán csendben is maradjak. Ha tétben játszik, tényleg nem akarja, hogy én fecsegni kezdjek, és én sem akarom, hogy veszítsen. Jobb ez így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875473#post875473][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.25. 01:57[/b][/url]

   -  Pffft... köszi.
Elneveti magát a lány dicséretén, azonban mivel ismét ő következik, ismét az asztal fölé emeli a dákót, gondolkodik, koncentrál... a fehér golyó pedig bár élesen csattanva eltalálja a kiszemelt narancssárga csíkosat, az utóbbi a lyuk melletti oldalfalon koppan. Halk ciccenéssel egyeneseik fel ismét.
   -  Hát az pech... ah, mekkora paraszt vagyok. Kamilla, ő Dennis, Franco és Ray. Srácok, Kamilla, egy barátom.
Míg bemutatja az ismeretleneket egymásnak - amire az aszta túlfeléről udvarias intések és köszönések jönne válaszul, megtámasztja a rudat a cipője mellett, a másik kezével az asztal szélére támaszkodva fordul a lánnyal szemben.
   -  Remélem nem unod magad halálra. Ha van kedved, különben csatlakozz nyugodtan. Sőt, tudod mit?
A rudat először átkapja a másik kezébe, majd a lány felé nyújtja.
   - A következő kör a tiéd. Tudod hogy kell játszani, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875475#post875475][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.25. 09:24[/b][/url]

- Túl fogom élni - forgatom meg a szemem, de a figyelmem láthatóan elvonja Damian művelete. Vele együtt szisszenek fel, mikor nem sikerül neki belökni a golyót. Mosolygok és köszönök a másik háromnak, de a koktélomat szürcsölve figyelem, mi hogyan van az asztalon. Tehát ő a csíkossal van, és nem is szar helyzetben.
- Hogy mi? Dehogy. Csak szusszanok kicsit - biztosítom vigyorogva arról, hogy nem sokáig fogom mellette rontani a levegőt, tényleg csak pár nyugis percre van szükségem, mielőtt még megint visszatipegnék a tánctérre. Meg tudnám ezt szokni egyébként.
- Nem is tudom... mi van, ha miattam veszítesz? - pislogok rá. Teljesen hihetően adva elő a nagy dilemmát, de sokáig nem kéretem magam. Az a helyzet, biliárdozni tényleg tudok, szeretek is, bár Márk sose fogja bevallani, őt is csúnyán elvertem párszor. Leteszem a poharam az asztal szegélyére, és bár érzem a tekinteteket rajtam, zavarba most mégsem jövök tőle. Még meg is kerülöm Flaviut, mert úgy döntök, segítek neki, és először azt a kék csíkost lököm be, amelyiket kicsit nehezebb, mint a többit. Aztán lököm csak a narancssárgát, ami az előbb nem ment be neki.
- Lógsz nekem egyel - közlöm vele, ahogy nyújtom is felé a dákóját, aztán elégedett mosollyal az arcomon, kortyolok megint a koktélból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875491#post875491][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.26. 23:05[/b][/url]

   -  Szerintem azt pedig én fogom túlélni, ne aggódj.
Kamilla átveszi tőle a dákót, így ő kihasználja a felszabadult kezeit rá, hogy felvegye a félig már üres korsó sörét az asztal széléről. Árdeklődve nézi a lány ügyködését a korsó fölött, ahogy az asztal fölé hajol, ahogy koncentrál, ahogy céloz. Mennyire aranyos. Elég előnyben van hozzá, hogy hagyja játszani a lányt és ne essen pánikba akkor, ha netalán menthetetlenül elbassza a lökést. Amire különben az első mozdulatnál reális esélyt lát. Végül Azonban kénytelen lenyelni a szavait.
Először elismerően bólint, közben leteszi a korsóhát az asztal szélére. Majd óvatosan elhárítja a felé nyújtott dákót és teátrálisan meghajol a lány előtt.
   -  Lekötelezel. Nem tudom, mire mennék nélküled. Folytasd csak. Sőt. Oi, Franco! - Felemeli a hangját annyira, hogy a nem túlságosan, de mégis hangos zenén át felhívja a túloldalon állók figyelmét arra, hogy a zsebéből újabb három zsetont pottyant az asztal szélén emelkedő toronyra - Még tízezer arra, hogy a következő is bemegy neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875492#post875492][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.26. 23:25[/b][/url]

Nem kötekszem, ha azt mondja túléli, én nem vonom kétségbe a szavait. Jó, főleg azért, mert tudom, hogy nem is kell neki ilyet túlélni. Az a helyzet, hogy elég magabiztos tudok lenni, ha valamiben tudom, hogy jó vagyok, úgyhogy ez még hamar le is ríhat rólam. Persze vagyok olyan állapotban, hogy ilyesmiken nem gondolkodom most, csak élvezem, hogy kicsalhatok némi döbbenetet. Hisz láttam én, hogy elsőre túl sok mindent nem vártak tőlem. A golyók pedig szépen be is mennek. Már csak kettő darab csíkos van fent meg a fekete. Ezt Damaian még simán megnyerheti. Vissza is adom neki a dákót... vagyis adnám, ha nem hárítana kapásból.
- Te mégis mit művelsz? - azért elkerekedik a szemem egy pillanatra, de aztán fáradt sóhajjal veszem tudomásul, hogy ezt most én fogom megnyerni. A fiúkra mosolygok, olyan ártatlanul, amennyire csak tudok, és a vállam is megvonom.
Járkálni kezdek, csak hogy megtaláljam megfelelő helyet, és nem okozok csalódást magamnak. Jó tíz perc múlva, már a fekete golyót is beteszem a jobb oldali sarokba. Hát megérte az a sok idő a pécsi pubban, na.
- Nyertél - közlöm vele csillogó szemekkel, mert valahol még jó érzés is, hogy hozzá tudtam ehhez járulni, most tényleg nem érzem magam egy csődtömegnek. Megiszom a koktélom maradékát is.
- Ha akarsz, maradj nyugodtan, nem kell kikísérni - jelzem ezzel, hogy szép volt, jó volt de nekem mára ennyi elég is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875493#post875493][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.26. 23:40[/b][/url]

Csípővel az asztal szélének dől, a zsetonok után nyúl, leveszi a legfelsőt és az ujjai közt forgatja, amíg figyeli a lány ténykedését. Végre érzi, hogy olyan terepen mozog, ahol otthonosan és biztonságban érzi magát. Mindig szerette a hangosa zenét, szerette a kristálycsillárok csillogását, szerette a rövid szoknyákat és a parfümillatot és azt is, amikor az emberek azt teszik, amit kér. Kamilla pedig nem ellenkezik, végül pedig nem okoz csalódást sem.
Vidáman teszi le a korsóját ismét. Hallja a túloldalról a frusztrált ciccenést, majd pedig a jól ismert súrlódó sercegését annak, ahogy az egyik brit az asztalon áthajolva felőjük tolja a feltett tátjüket, ami eddig az átellenes oldalon sorakozott rendezett kupacban.
   -  Máris mész? Várj - mielőtt Kamilla netalán elléphetne mellette, hogy faképnél hagyja, ő elkapja a karját - Óvatosan, rendben? Ez pedig - elengedi őt, hogy a kupacból pár csíkos zsetont markoljon fel és a tenyerén a lány felé nyújtsa - a tiéd. Jövő péntek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875494#post875494][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.27. 00:08[/b][/url]

Nyilván azért bennem van némi félsz. Nem igazán szeretném, ha közöm lenne Damian ezen dolgaihoz, és esküszöm, a játékot még élvezem is, csak azt nem, mikor a zsetonok csörögnek. Kicsit úgy érzem, hogy az a három idegen át lett verve, és... nem való nekem az ilyesmi.
És mégis képes vagyok szemet hunyni, csak mert látom, Flaviu tényleg jól érzi magát, és hát ez volt ugye a cél.
- A jóból is megárt a sok - főleg ha az ember lánya tényleg nem olyan vad bulizós, és még dolgozni is jár. Meglep viszont, hogy elkapja a kezem, de hamar elmosolyodok.
- Jönnek értem. Itt alszok Pesten, tudod... sok a rokon - próbálom megnyugtatni, hogy jó kezekben leszek, mert az biztos, hogy haza hopponálni nem fogok, és az is, hogy Aurél holnap reggel megeteti a kutyáim. Kriszta meg úgyis egyedül van, még lelkes is volt.
- Flaviu... - nagyot sóhajtok, és próbálok igencsak sértett arcot felölteni, miközben a fejem rázom.
- Nekem még mindig nem a pénzed kell - mutatom meg megint a pimasz mosolyom, aztán odahajolok, és adok egy puszit az arcára. Elköszönök a többiektől is, kint pedig nagyot szippantok a levegőből, és alig pár percet várok csak, mire unokatestvérem ideér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876059#post876059][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 21:40[/b][/url]

Kitartok amellett, hogy a barátja vagyok. Abban meg semmi gáz nincs, hogy olykor rám ír, én meg vissza. Ezt sok mindenkivel megteszem, és most sem csak Damian az elszenvedő alanya a lelkesedésemnek. Hisz kijött a Dűne 2., és nem értem, hogy más miért nem annyira lelkes emiatt, mint én. Oké, nem olvasták. Biztos ez a baj.
Na de a lengyel is addig kapta a fangörcseim, míg fel nem vetődött, hogy nézzük meg, én meg pillanatok alatt lettem a világ legboldogabb embere, így megeshet, hogy túl hamar és túl intenzíven vágtam rá, hogy hívjon is papot egyből, mert hozzámegyek. Erre. Senki. Más. Nem. Volt. Hajlandó.
Úgyhogy most itt tartunk. Fejben komoly lélektani dilemmát döntök el. Nem tudom, hogy sima popcorn, vagy nachos legyen, de ezzel semmi gond nincs, mert így nem okozok a mellettem állónak kikezelhetetlen traumát. Tudom, hogy nem bírja, mikor pörgök.
- Oké, teás vagy vagy kólás? Nagyon fontos - nézek rá, míg várunk a sorunkra a pénztárnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876066#post876066][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 22:15[/b][/url]

Végül is, miért ne?
Idejét sem tudja, mikor járt moziban utoljára. Nem az ő közege és ha mugli filmeket néz azt jobban szereti a saját kanapéján, a saját tévéje előtt megtenni, ahol nem kell sorba állnia a vécé előtt és senki sem bökdösi türelmetlenül, ha látványosan unatkozni kezd. Kamilla azonban a szórványos üzenetei közt megemlítette, hogy szeretné megnézni ezt az új, sivatagi szart - ő pedig nem tudja, az Ördög milyen okból vezette a kezét a beleegyező válaszra, de gyanús, hogy köze van hozzá a másnap reggel kezdődő hétvégének. Eddig őszintén várta az utazást, azonban azóta, hogy a vendéglista új névvel gazdagodott, a névhez tartozó személy pedig feketén-fehéren kijelentette, hogy szíve szerint lehányná, már vannak ellenvetései.
Ez azonban a jövő problémája. A máé annyi, hogy zsebre tett kézzel előrébb lépjen egyet a lassan araszoló sorban. A Westend mozi-előterének szőnyegén az elszórt popcorndarabkák megroppannak a cipője alatt.
   -  Nyilvánvalóan kólás, milyen kérdés ez?
Nem szereti. Sosem szerette. De ahogy felszegett fejjel végignéz a választékon, megállapodik a legkevésbé visszataszító opción.
   -  Szóval mesélj, miért lelkesedünk ezért a filmért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876067#post876067][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 22:25[/b][/url]

- Fontos - nevetek halkan. Nekem ez így teljesen jó. Egyrészt, megnézem a filmet, amit annyira szeretnék. Másrészt, távol vagyunk minden olyan helytől, ami komfortot nyújtana, és harmadrészt, rengetegen vannak körülöttünk, így én nyugodtan foglalkozhatok az előttem álló neonszínű cipőjével, ahelyett, hogy megint olyan gondolataim lennének, amiknek nem kellene. Hát menni fog ez. Csak arra kell koncentrálni, ami van. Mert hogy gyűrű az ujján nincs - akaratlanul is lecsekkoltam út közben -, és jó eséllyel a leendő ara se bukkan fel, hogy három jegyet vegyünk inkább. Tökéletes.
- Jó, elmondom, de nem akadhatsz ki - szusszanok, mert a sor viszont tényleg lassan halad.
- A popcornhoz jó a tea is meg a kóla is, a nachos az határozottan kólás, kivéve, ha fűszeresen kéred. És nagy dilemmában vagyok, mert ha popcornt eszek, ahhoz kérhetek teát, de ha nachost, akkor még azt is el kell döntenem, hogy kérem és akkor mi legyen mellé - és igen, megérkeztünk. Mármint ahhoz a részhez, mikor kiderül, miért nem jönnek velem moziba. De egyébként tényleg nem vagyok az a túlgondolós típus, esküszöm.
- Mert Dűne. És Fremenek - vonok vállat, kicsit megütközve nézve rá azért, mert ez milyen kérdés már?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876070#post876070][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 22:53[/b][/url]

Újra előrébb araszol a sorban. Elszakítja a tekintetét a fejük fölött világító menüről és oldalra néz a lányra. Fecseg, megint fecseg, most azonban tényleg belesimul abba, hogy hallgatja őt.
   -  Mennyi időt töltesz itt?
Röviden nevet a lány témához képest nevetségesen összetett válaszán. Azt a felületes ismeretségük során megszokta már, a lány lelkesedése bármilyen skálán tízből tíz, ez pedig aranyos és egyszerre fárasztó. Ma azonban remek napja van és nem fogja hagyni, hogy ezt bármi tönkretegye.
   -  Ha ekkora mestere vagy ennek, rádbízom magam. De fenntartom a jogot a panaszkodásra, ha nem tetszik amit rendelsz - a kezét a lány közelebbi vállára ejt és azzal tessékeli előrébb a kínosan lassan kígyózó sorban -. Meddig tart ez különben? Egy óra? Kettő? Mit csinálsz utána?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876072#post876072][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 23:01[/b][/url]

És nem akad ki. Életem legjobb napja ez, most már komolyan mondom. Pedig ott lebegett a lehetőség, hogy sarkon fordul és itt hagy engem - és nem okozott volna gondot beülni ennek ellenére sem -, de nem tette meg. Úgy érzem, megint fejlődött valamennyit a kapcsolatunk.
- Sajnos nem eleget - őszinte az a szomorú sóhaj. Érthető okokból kifolyólag ritkán van ehhez társaságom, egyedül meg csak nem megyek el mozizni. Inkább filmezek otthon a kutyukkal akkor már.
- Nyugodj meg. Te utálni fogod - vigyorodok el önelégülten, még bólintok is mellé, kicsit meglengetve azt, igenis figyelek rá, és felkészültem Damian Flaviuból.
- Két óra negyvenhat perc. Plusz a reklámok előtte - jó, ezt azért óvatosabban közlöm vele, és alattomosan húzódok hozzá közelebb, hogy ha most akar lépni, még el tudjam kapni.
- És nem tudom... sajnos otthon maradt a napirendem, és elfelejtettem lefényképezni - nevetek fel, és húzom az agyát természetesen.
- Te minden lépésedet megtervezed? - ezt viszont már komolyan kérdezem tőle. Érdeklődve is vizslatom az arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876104#post876104][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.03. 13:30[/b][/url]

Két óra és negyvenhat perc. Az öklébe köhint. Talán nem gondolta végig, mire vállalkozott, de egyelőre pozitív marad. Egy komplett hétvégéje lesz kipihenni magát és tényleg ráfér már a kikapcsolódás a saját ideológiai és társadalmi buborékán kívül. Erre keresve sem találhatott volna jobb társaságot Kamillánál.
   -  Nem mindet. Csak tudni akartam, hogy van-e időd utána csinálni még valamit. Éjjel össze kell pakolnom a hétvégére szóval nem maradhatok sokáig, de valami még belefér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876106#post876106][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.03. 15:35[/b][/url]

Ránézek és láthatóan hiába keresem a szavakat, hiába próbálok bármit is mondani, hang nem jön ki a számon.
Patthelyzet.
Ha most rábólintok, lehet olyan történne, ami abszolút nem lenne ellenemre, de azért mégse kéne, hisz nem kellenek a komplikációk. Ha a fejéhez vágom, hogy mégis mit képzel, nem ezt beszéltük meg, szinte biztos, hogy visszavág, hogy én mit képzelek, hogy ilyeneket gondolok.
- Nézd - kétségbeesetten mutatok a kijelzőre, ahol épp valami mese előzetese megy, nagy bölcsen a taktikai terelés mellett döntve, és iszonyú büszke is vagyok magamra.
Úgy talán másfél percig? Mert a semmiből kerekedik a morranás, és az a tipikus ideges zúgás.
Kérlek ne. Kérlek ne.
De. Kegyetlenül közlik bele a képembe, hogy technikai okok miatt, elmarad a vetítés. Igen. Pont most.
- Sajnálom... legközelebb? - pislogok rá szomorúan. Egyrészt tényleg csüggedt vagyok, nagyon szerettem volna látni. Másrészt én azt hittem nyertem magamnak közel három órát, és kíméletlenül elvették tőlem

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876118#post876118][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.03. 20:21[/b][/url]

Kevesebb mint két hét. Ennyi kellett ezek szerint, hogy domináljon fölötte - a legbizarrabb pedig az egészben, ahogy egy ideig szórakozottan töprengve nézi a lányt, majd pedig a tekintete követi, amerre mutat, ennek egyáltalán nincs tudatában. Talán túlságosan hozzászokott már, hogy az emberek könnyedén hajlanak az akarat előtt, legyen az az akarat az apjáé, a család hátszeléül szolgáló Estate-é, vagy az övé.
Megráncolja a homlokát, nem érti, mire mutogat a lány, már megszólalja, amikor a képernyő megváltozik. Tanácstalanul pislog rá, majd Kamillára - majd ismét a feliratra.
   -  Mi történik? - Kérdi ártatlanul. Egy halvány szót sem beszél magyarul; az apja gyerekkoruk óta kifejezetten megtiltotta nekik, hogy tanulják vagy akár értsék a nyelvet, hiába töltötte a Mátrában az élete első hat évét.
   -  Ha elmarad - erre a következtetésre jut, a hangsúlya és a rövid szünet, amit tart azonban jelzi, hogy ez csak feltételezés -, akkor csinálhatunk bármi mást. De ha valamit néznél, akkor Varsó még mindig nincs messze. Sem a Pramberger.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876124#post876124][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.03. 21:12[/b][/url]

Tényleg csalódott vagyok. Ezt sehogyan sem tudom palástolni. Már annyira beleéltem magam, hogy ma megnézem. És ez még csak a kisebbik gond. Tényleg nem tudok neki mit mondani, de azt határozottan tudom, hogy az semmiképp nem jó, ha mi valahol vagyunk, ahol nincs más. Az utóbbi alkalmak ezt bebizonyították, én pedig nem is akarok szemet hunyni afelett, hogy hamarosan már vőlegény lesz. Nem felejthetem el.
- Damian... - felsóhajtok, és óvatosan fogva meg a kezét, vezetem arrébb, csak ki a morajló tömegből. Teljesen érthető, hogy mások is csalódottak. Ha nem lenne nagyobb problémám, esküszöm hogy most én is morognék.
- tudod, hogy most azt kell csinálnunk, hogy én hazamegyek a kutyáimhoz, te pedig pakolni... Amire normálisan lesz időd, így jó eséllyel nem felejted otthon az UV-védőt - mosolygok rá, és el is engedem a kezét. A moziról volt szó. Én meg... A francba nem vagyok én olyan erős, amennyire szeretnék lenni.
- De köszönöm, hogy megnézted volna velem. Most már kvittek vagyunk - biccentek, elvégre mikor abban a klubban voltunk, közöltem vele, hogy lóg nekem egyel. Én pedig nem felejtek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876130#post876130][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.03. 21:50[/b][/url]

Újra tanácstalanul néz vissza a számára idegen képernyője és hallja a csalódott tömeg zaját. Egy: nem érti, miért lelkesednek ennyire ezért a filmért, amikor hamarosan biztos benne, hogy a saját otthonuk kényelméből is végignézhetik, kettő: most ez tényleg azt jelenti, hogy a semmiért zarándokolt ide a vadkeletre, állt sorban és hallgatta a csacsogást?
   - Azért rendeltél ide, hogy lerázz?
Tudja uralkodni a hangján annyira, hogy ne ütközzön ki benne a szerinte jogos felháborodás. Ha a lány nem engedte volna a kezét, ezen a ponton megtette volna ő, hogy visszategye azt a zsebébe.
   -  Igazán nincs mit - felel a köszönetre. Különben van mit. Az ideje, ahogy szemében semmi más, nincs ingyen. Ezt azonban a gesztusaiban nem jelzi, ami diplomatikus félmosollyal nyugtázza az elbocsátó biccentést - Hazatalálsz egyedül, vagy hívjak valakit, aki hazavisz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876137#post876137][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.03. 22:37[/b][/url]

Azért megakadok. Először még csak megszeppenten pislogok rá, míg szépen átrágom magam, az ártatlan kérdésén, de aztán - elkönyvelve, hogy bizony azt hallottam, amit hallottam -, kiül az arcomra az elégedettség, meg talán némi felsőbbrendű érzés is, el is vigyorodok.
- Te most azt mondod nekem, hogy Damian Flaviut bárhová is oda lehet rendelni? - kihívóan vonom fel a szemöldököm, mert ha csak nyelvbotlás is volt, megérte. Ez mindent megért. De aztán megrázom a fejem, lesöpörve magamról mindent, és visszaerőltetem a komolyságom.
- Én csak megkérdeztem, hogy megnézed-e velem. Te pedig igent mondtál. El szoktam hívni a barátaim mozizni - mert szerintem abban az égadta világon semmi nincs. Randihelynek iszonyat rossz, hisz pont a lényeg veszik el... barátokkal viszont tökéletes, mert utána kitudnátok vesézni, amit láttatok.
- De sajnálom, ez tényleg elmarad... nem tehetek róla - emelem fel a kezeim is, hisz láthatja rajtam, én sem vagyok ettől boldog. Tényleg érdekelt az a film.
- Megoldom. És figyelj? Ha letudtad a családi dolgaid... még megnézhetjük - mosolygok rá lelkesen, mert nem adom fel. Sőt, odahajolok, és még egy puszit is adok az arcára, mert a barátok ilyet is szoktak. Legalábbis felénk.
- Vigyázz magadra - noha fogalmam sincs, hová megy, de nyilván ha pakolnia kell, akkor ez nem olyan táv, amihez szokva van. Aztán meg. Engem a nagyi akkor is így enged el, ha csak a boltba ugrok le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876164#post876164][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 16:36[/b][/url]

A kelleténél jobban felzaklatján a történtek. Főképp, mert nem igazán érti, mi is történik pontosan. Az elmaradt film nem probléma, igaz, ezer éve nem járt moziban és kicsit lelkesítette is, hogy muglik közt töltheti az idejét, kiszakadva a saját véleménybuborékából. Azonban ahhoz nincs hozzászokva, hogy elhívják valahová, majd húz perc múlva hazaküldik anélkül, hogy neki bármi - akár anyagi, akár más - haszna származott volna belőle. Damian számára pedig minden, ahogy ez is, tranzakció.
Kelletlenül és röviden megrázza a fejét, azonban nem felel és nem ellenkezik. Az arca nem zaklatottabb, mint akkor lenne, ha valaki véletlenül beleütközött volna.
   -  Keddre vagy szerdára itthon vagyok. Ha vége ezeknek a - egy pillanatra megáll - családi dolgoknak, akkor kevésbé lesznek hektikusak a napjaim tényleg.
Ő tudja, hogy amint a másik lány kezére gyűrű kerül, ő megszakítja a kapcsolatot Kamillával. Nem azért, mert ezt szeretné - hanem, mert így helyes és így természetes és ezt várja el magától. Kamilla pedig magától is ráérzett ezek szerint, noha részéről még bőven lenne ideje addig a kényelmetlen napig.
   -  Majd írj, ha hazaértél rendben? Igyekezz nem meghalni.
Megbocsátó mosollyal húzza ki a bal kezét a zsebéből és megveregeteti a lány vállát. A mozdulatban van valami egészen kicsit, jól bújtatott, mégis egyértelmű elbocátás. Mielőtt azonban Kamilla úgy dönthetne, replikázhatna rá, megfordul és magára hagyja a lassan oszló, még mindig háborgó tömegben.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876809#post876809][b]Darvas Félix - 2024.04.12. 23:37[/b][/url]

A kirakatot tanulmányozva azt legózgatom magamban, milyen bonbonokat akarok a leginkább megkóstolni - ilyentájt minden eper ízesítésű, amitől herótot kapok, de csak lesz valamilyen nem rózsaszín opció. Örülnék valami ropogós-krémes tölteléknek, mondjuk étcsokis burokban. Valami mandulás, vagy ú, marcipánosnak. A likőrös csokikkal hadilábon állok, mondjuk anyuék mindig az olcsókat veszik... Hümmögve bővítgetem a listámat még akkor is, amikor a szervezők elkezdik beterelgetni a népeket, csupán futólag nézve fel az arcokra.
Az első meglepetés aztán odabent ér, amikor a bevezetőből derül ki számomra, hogy ez tényleg randi, mármint nem ilyen csoportos randi-randi, hanem ismerkedős. Úgy állok itt, mint Jehova tanúi a küszöbön, amikor közlik velük, hogy beszélgessenek egymással. Igyekszem feltűnésmentesen oldalazva úgy pozicionálni magam, hogy minél kevéssé legyek szem előtt, s a kezembe nyomott ragasztós sorszámot a zsebembe csúsztatom.
- Mh?- kapom oda a fejem a kérdésre, némi késéssel mégis sikeresen feldolgozva a hozzám intézett kérdést. - Jah, nem, nem, én voltam béna. Valamiért azt hittem, ez ilyen már meglévő pároknak van. Én...- megtorpanok, mert ezt... hát ezt most gáz lesz beismerni, zavartan vakargatom a pajeszomat. - Szóval Gombóc Artúr-style, én csak a csokiért jöttem. De! Nem ültettem fel senkit, becsszó!- védekezem, mert úgy érzem, szükségem van az ismeretlen szimpátiájára, hogy ne buktasson le. Ami irracionális, kifizettem a beugrót, és ha bárki kérdi, ismerkedem is épp javában, méghozzá a bolt szortimentjével.
- Milyen?- sandítok aztán a kezében tartott szemekre, amiből az egyik gyanúsan úgy fest, mint a nugát, amire én is pályáztam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876926#post876926][b]Yezebel - 2024.04.14. 19:13[/b][/url]

Nagyon rég volt alkalma arra, hogy saját bőrében mindenféle álarc nélkül jelenjen meg valahol - milyen ironikus, hogy erre pont egy farsangi álarcosbálon van a legjobb lehetősége. A Felagund fiú jó társaságnak tűnt a kiruccanásra, akivel a Vigadó téri rongyrázós varázslóklub előtti téren találkozik, mielőtt együtt belépnének.
Igazán nem fogta vissza magát, az öltözéke minőségi, feltűnő, színes, flamboyant. Különös árnyalatú haja fényes és ápolt - amikor a téren rá várakozó Damient megpillantva a fiú mögé lép. A tincsek a fiú arcát súrolják, orrát pedig megcsapja az enyhe, ízléses orgona és szantálillat, ahogy az ifrit áthajol a válla fölött.
- Remélem, nem várakoztattalak sokáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876941#post876941][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.04.14. 21:20[/b][/url]

A meghívás először meglepte, aztán roppant kíváncsivá tette - ugyan az utóbbi években szórványosan tartották csupán a kapcsolatot, a másik nem olyan embernek tűnt, akit ilyen farsangi forgatagban keresne. Szerencsére senki sem hiányolja, amíg az esküvői előkészületek tetőfokukra hágnak, így az egyetlen feladata valamilyen alkalomhoz illő maskara beszerzése.
Keresd az Erzsébet-kori macskát, szólt utolsó üzenete, s ennek megfelelően egy feltűnő, de velence fényűzésével nem vetekedő, illúziómágiával kiegészített öltözékben várakozik. Be kell vallania, hogy sokkal kényelmesebb így, mint bájitallal vagy bűbájjal elváltoztatnia magát, szabadon nézelődhet, sőt, megválaszthatja, az álarc követi-e mozdulatait vagy sem. A hatalmas, szőrös fülek megpercennek és az érkező felé fordulnak a hangra, hasonlóan a borostyán szempárhoz. Az illúziómágia reagál meglepetésére, s a függőleges pupillák érdeklődve kitágulnak picit.
- Ugyan, szóra sem érdemes,- feleli szórakozottan, mert nem feltétlenül tudná most megmondani, mennyit is várt. A részletgazdag nem fedi le kielégítően a jelmezt, amiben Roman érkezett. - Úgy érzem, alulöltöztem. Igazán kiváló munkát végzett, bárki is alkotta,- hajt fejet a bók mellé, mert túlzás nélkül elismerés illeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876944#post876944][b]Yezebel - 2024.04.14. 21:54[/b][/url]

Haha, milyen bájos egy jelmez ez, nem számított rá, hogy tényleg egyenesen egy macska fog ránézni az illúzión keresztül. Jól szórakozik a látványon, amely valóban megtévesztő - emlékezteti a macskára, amelyet otthon tart.
- Látom az élethűség volt a cél... oh.
Már nyúlna a macskafej tetejéhez, hogy szórakozottan meglapogassa, azonban a vizuális illúzión átnyúlva Damien tincseit érintik az ujjai. Ez a felismerés kulminálódik az "oh" hangban.
- Köszönöm, azt mondod, esztétikusra sikeredett? - Elmosolyodik, szégyentelenül, mintha a jelmezéről kérdezne, nem pedig saját magáról.