És végre hallom nevetni. Komolyan egy sziklatömb gurul le rólam, ugyanakkor kicsit meglepődök, hogy a nagy szám csalja ki belőle. Pedig a nagyi megmondta, hogy abszolút nem imponáló, ha egy lány nekiáll valaki vérét szívni. Lehet, de csak lehet, hogy nem kellene hallgatnom a nagyira. Tetézni azonban nem tetézem, időm sincs rá. Csak egy pillanatra nézek az összekulcsolt kezünkre, és kénytelen vagyok megállapítani, sokkal jobb ez így, mint mikor erőnek erejével próbál talpon tartani. Határozottan kár, hogy mindenre emlékszem, de mégse önt el a zavar.
Nem hazudtam. Épp csak nem is közöltem vele, hogy egyébként még nem hopponáltam. Sehogyse. A kandalló az megy... már amikor az égiek is úgy akarják, és nem mond csődöt a hopp hálózat, de rendesen... olyat most csinálok először. Így mikor Budán érünk földet, hagyok egy kis időt magamnak, hogy felfogjam, ez most megtörtént, és megállapítsam, nem viselem rosszul. A szemeim megint felcsillannak, ahogy Damianra nézek. Csak nem kommentálom, mekkora élmény volt ez. Kommentálnám, de a szemem sarkából meglátom a kis büfé kocsit, rajta a jellegzetes amerikai zászlóval, és nekem ennyi bőven elég.
- Figyelj? Mielőtt bármibe is belekezdenénk... nincs kedved merényletet elkövetni a neved, családod, meg úgy a származásod ellen? - igen, a kis cinkos mosoly megint az ajkamra kúszik, és bár tudom, hogy nem fogja megérteni elsőre, nem hagyok neki időt. Elengedve a kezét, oda is megyek a kocsihoz, és kérek két Hot Dogot. Mert teljesen mindegy, hogy gyümölcs nap, vagy épp méregtelenítés, nem bírok neki ellenállni, és meghalok, ha ott van előttem és nem ehetek. Ráadásul gyorsan elkészül, így viszonylag hamar tipegek vissza a Flaviu fiúhoz, nyújtom neki az egyiket, miközben a másikból lelkiismeret-furdalás nélkül harapok egy nagyot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875278#post875278][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.19. 11:41[/b][/url]

És végre hallom nevetni. Komolyan egy sziklatömb gurul le rólam, ugyanakkor kicsit meglepődök, hogy a nagy szám csalja ki belőle. Pedig a nagyi megmondta, hogy abszolút nem imponáló, ha egy lány nekiáll valaki vérét szívni. Lehet, de csak lehet, hogy nem kellene hallgatnom a nagyira. Tetézni azonban nem tetézem, időm sincs rá. Csak egy pillanatra nézek az összekulcsolt kezünkre, és kénytelen vagyok megállapítani, sokkal jobb ez így, mint mikor erőnek erejével próbál talpon tartani. Határozottan kár, hogy mindenre emlékszem, de mégse önt el a zavar.
Nem hazudtam. Épp csak nem is közöltem vele, hogy egyébként még nem hopponáltam. Sehogyse. A kandalló az megy... már amikor az égiek is úgy akarják, és nem mond csődöt a hopp hálózat, de rendesen... olyat most csinálok először. Így mikor Budán érünk földet, hagyok egy kis időt magamnak, hogy felfogjam, ez most megtörtént, és megállapítsam, nem viselem rosszul. A szemeim megint felcsillannak, ahogy Damianra nézek. Csak nem kommentálom, mekkora élmény volt ez. Kommentálnám, de a szemem sarkából meglátom a kis büfé kocsit, rajta a jellegzetes amerikai zászlóval, és nekem ennyi bőven elég.
- Figyelj? Mielőtt bármibe is belekezdenénk... nincs kedved merényletet elkövetni a neved, családod, meg úgy a származásod ellen? - igen, a kis cinkos mosoly megint az ajkamra kúszik, és bár tudom, hogy nem fogja megérteni elsőre, nem hagyok neki időt. Elengedve a kezét, oda is megyek a kocsihoz, és kérek két Hot Dogot. Mert teljesen mindegy, hogy gyümölcs nap, vagy épp méregtelenítés, nem bírok neki ellenállni, és meghalok, ha ott van előttem és nem ehetek. Ráadásul gyorsan elkészül, így viszonylag hamar tipegek vissza a Flaviu fiúhoz, nyújtom neki az egyiket, miközben a másikból lelkiismeret-furdalás nélkül harapok egy nagyot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875280#post875280][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.19. 12:30[/b][/url]

Nem számít rá, hogy a partnerének idegen lenne a hoppanálás, különben biztosan szólna neki. Nyíltan rákérdeni pedig ilyesmire kissé olyan lenne, mintha afelől érdeklődne, hogy használt már valaha kést és villát az evéshez? Nem pazarol gondolatot erre így, míg dehoppanál a térről, sem akkor, amikor pillanatokkal később megjelennek Buda egy félreeső, köztéri parkjának fái alatt.
Elengedi a lány kezét, hiszen nem kutya ő, hogy tartani kelljen, különben elcsat... oh...
   -  Hát annyira mondjuk nincs...
Szól utána halkan, a szavait azonban már csak Kamilla távolodó alakja hallhatja. Talán rossz ötlet volt ez. Talán nem véletlenül támadták meg ezt a lányt az utcán, ha mindig előbb beszél és tesz, és csak aztán gondolkodik. Ha gondolkodik egyáltalán. Ez ezen a ponton még mindig rejtély.
Ismét a zsebébe nyomja a kezeit és tétován elnéz a parkon túl magasodó blokk felé, aminek alsó szintjén innen látja a halványkék neonfényt. Ha kicsit nagyobb szociopata lenne, mint például az apja, most tehetne hátra két lépést és eltűnhetne a sötétben, hiszen Kamilla nem tudja, hová indultak. Végül aztán mégsem teszi. Egyrészt, mert nem szociopata, másrészt pedig nem menne szívesen börtönbe amiatt, hogy véletlenül netalán a Dunába fullad ez a lány.
Hosszú percek telnek el. Hosszú percek a hidegben. Egyszer megnézi a mobilját, és épp azt csúsztatja vissza a zsebébe, amikor a lány visszatér.
   -  Kösz? - Átveszi tőle a hotdogot, bizalmatlanul megforgatja a kezében; sosem volt odáig ezért. De ha már a lány kérés nélkül vett neki egyet, az a minimum, amit megtehet, hogy rendezi a vonásait és beleeszik ő is - Pórázt kéne rád tenni, komolyan.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875281#post875281][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.19. 12:41[/b][/url]

Egyébként ha hallanám se biztos most, hogy meghatna az ellenkezése. Pest is olyan hely, ahol ritkán fordulok meg, és alapból van egy furcsa vibeja annak, ha kiszabadulok Bogolyfalváról. Senki nem ismer, senki nem figyel, és nem fognak holnap rólam pletykálni, hát mennyire nagyszerű már.
- Neeeem, innentől jó leszek, esküszöm - teljesen komolyan gondolom, mert az a cél, hogy Damian kicsit kiengedje a fáradt gőzt, amit az elmúlt események okoztak neki. Biztos olyan ez, hogy ha a családtagod tette akkor te is tetted, nagyon próbálom megérteni a helyzetét. Nekem egy halom unokatestvérem van, aztán lehet, hogy valaki börtönben is, így hát kicsit nehéz beleképzelnem magam az ő helyzetébe. Főleg úgy, hogy sose akartam.
- És hol van az a hely? - nem rá figyelek, a parkon járatom a tekintetem, már amit látok belőle. Teljesen más még a levegő is, és iszonyúan élvezem, hogy itt vagyok.
- Ha nagyon rossz, nyugodtan dobd ki - nem bírnék élni a tudattal, ha miattam kapna gyomorrontást, vagy bármit. Érthető, hogy nincs hozzászokva az utcán vett kajához, én viszont hamar megeszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875283#post875283][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.19. 15:20[/b][/url]

Egyfajta komolyan? pillantással nyugtázza a lány szavait, de ismételten, nem az apja, hogy kioktassa őt, mindössze súlyosan a szívére vesz, ha faképnél hagyják. Pláne egy ilyen... random köztéren.
   -  Ott, az az - csak a fejével bök valamerre a parkon túlra, ahol átfénylenek a neonfények. Még egy vérszegény próbálkozást tesz a hotdogra, de nem. Határozottan nem. Nem feltétlen azért, mert ezüstvillával a szájában született, hisz ő is fiatal, ő is jár koncertekre és ő is a Roxmortsban töltötte a hétvégéit diákként, amikor azt ette, amit bármi más. A mustár azonban sosem tartozott a kifejezett kedvencei közé. Így amikor int a lánynak, hogy az kövesse hotdogostól (mert hacsak nem versenyevő Kamilla, az valószínűleg még mindig nem fogyott el), hamarosan egy diszkrét mozdulattal a kukába ejti a sajátját.
   -  Szóval, én sem tudok sokat a helyről egyelőre - magyarázza új lendülettel, maga mögött hagyva az intermezzót. - Semmi pucc, semmi felhajtás, de azért ne keveredj el túlságosan, rendben? Ha később haza akarsz menni, akkor szólj és kikísérlek, ne szívódj fel, ennyi a kérés összesen. A pultnál mondd a nevem és később egyben lesz kifizetve minden. Azon kívül pedig csak: élvezd ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875284#post875284][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.19. 16:13[/b][/url]

- De tényleg. Akármennyire is vonzó vagy, még te sem tudsz közém és az amerikai hot dogom közé állni - és ezért nem is fogok bocsánatot kérni. Tényleg jó ízűen eszem, még annak ellenére is, hogy Damian azt kidobja. Nem veszem a szívemre és nem is tulajdonítok neki akkora jelentőséget, csak mosolygok, mert.... legalább megkóstolta. Pislogok arra, amerre a fejével mutat, és az épületet látva, hamar levonom a konklúziót. Az sem olyan hely, ahol én sűrűn megfordulnék. Viszont nem kezdek pánikolni, és nem feszülök be. Szép lassan tényleg megértem én, hogy Damiannal mi nagyon nem egy világ vagyunk, úgyhogy tényleg próbálok normális lenni. Az ő száját se hagyta el egy szó sem, mikor a kanapén ült, úgyhogy illik azt viszonozni.
- És ne álljak szóba idegenekkel, és ne fogadjak el senkitől cukorkát - nem bírom ki, halkan elnevetem magam, mert egyszerűen nem tudom, hogy most mik is a szerepek. Lassan sétálok mellette, közben folyamatosan tüntetve el a hot dogom maradékát.
- Szoktál egyébként teljesen hétköznapi dolgokat csinálni? Mit tudom én, sétálni a Duna parton, kacsát etetni... - ráncolom kicsit a homlokom, mert nem.... egyszerűen nem tudom elképzelni róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875303#post875303][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.20. 19:38[/b][/url]

Elmosolyodik a válaszon, miközben sétál, de ráhagyja. Nem tudja megvetni a lelkesedése miatt, hiszen neki is vannak dolgai, amikre ugyanilyen, ha nem nagyobb lelkesedéssel reagál. A nyílt flörtölést pedig direkt engedi el ilyen gálánsan a füle mellett, nem azért, mert nem simogatná az egóját, hanem, hogy egyelőre letörje a lány magabiztosságának szarvait.
   - Igen, igen, valahogy úgy. De komolyan, azért jobban figyelj oda arra, mit és mennyit iszol, rendben van?
Az utóbbit ugyan könnyedén teszi hozzá, mégis komolyabban gondolja. A szemében Kamilla pehelysúlyú alkoholista, akit nem szeretne egy vécétartály mögül összeszedni az éjszaka végén. Persze megtehetné, hogy egyszerűen magára hagyja, ez azonban olyasmi, ami sosem vallott rá. Függetlenül attól, hogy randin van-e vagy nem, ha valahová akár baráti alapon is,de lánnyal érkezik, azt a saját felelősségének érzi addig, amíg az épségben hazaér.
A zsebében kutat, a park szélére érve az úttest mellett röviden megtorpan
   -  Hm? Nem igazán, a személyzet eteti a kacsákat. - jobbra-balra néz, de leginkább azért, hogy kicsit húzza az időt. - Szopatlak különben, na - teszi hozzá végül egy rövid nevetéssel, közben pedig el is indul, hogy átvágjon az úton. - Nyilván szoktam, ki ne szokott volna? Megmondtam, hogy az életem az esetek kilencven százalékában dögunalom. Igyekszem inkább az izgalmasabb részeit megosztani másokkal. De ha az unalom jobban érdekel, csak egy szavadba kerül, úgyis elmaradásban vagyok néhány kimutatással, amit meg kéne csinálnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875304#post875304][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.20. 20:00[/b][/url]

- Mondtam. Tényleg nem bírom az alkoholt, de.... Nézd nem létezik, hogy két koktél ennyire kiüssön. Ittam már Willnél nem is egyszer, és tényleg nem kerültem ilyen állapotba. Fogalmam sincs, mi történt - felsóhajtok, de komolyan beszélek, mert ez komolyan aggaszt. Próbálom én betudni a paranoiámnak, de ettől se lesz sokkal jobb.
Biccentek, mert azt előbb elhiszem, hogy van külön emberek a kacsa etetésre, de hamar felvonom a szemöldököm, és nevetek vele együtt.
- Damian. Én most már tényleg nagyon szeretném megrázni a fenekem. A múltkor se sikerült - a hangom is szinte könyörgő, a tekintetemről nem is beszélve. Nagyon szépen nézek rá, míg el nem indulunk.
- Utána azt mutatsz, amit csak akarsz - teszem hozzá, de tényleg már csak azért, hogy az agyát húzzam vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875308#post875308][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.20. 21:12[/b][/url]

Csak hümmög a válaszra. Persze, persze. Neki is voltak már megcsúszott éjszakái, így nem ítélkezik, de el sem hiszi a lány szavait. Ha megborult hár megborult, istenem, veszett már több is ennél, mivel pedig senki sem élt vissza a helyzettel, Kamillának baja sem esett. Részéről csak elraktározná a megtanult leckét és továbblépne ezen ahelyett, hogy felelősöket keres. Mert felelősök nincsenek.
   -  Én aztán nem fogok az utadba állni - egyezik bele, az ajtóhoz érve pedig félreáll az útból, hogy beengedje maga előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875309#post875309][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.20. 21:25[/b][/url]

És én pontosan ezt akartam hallani. Belépek mellette a helyre, persze észben tartva amit megbeszéltünk, de hamar magára is hagyom. És még véletlenül sem érzem ezt kínosnak.
Órákig elvagyok, hogy oda se megyek hozzá, néha csak arra nézek, amerre sejtem, hogy van, de elfoglalom magam. És valóban nem iszok sokat se, épp csak annyit, hogy jobb kedvem legyen, és felengedjek. Táncolok. Egyszerűen csak élvezem, hogy megrázhatom a fenekem, és kiadhatom a hülye vizsgaidőszak okozta feszültséget.
Órák múlva megyek csak oda a biliárd asztalhoz, és vigyorogva dőlök neki a Flaviu fiú mellett.
- Elfáradtam. Úristen ez annyira jó hely - nem bírom ki, hogy ne lelkesedjek neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875351#post875351][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.23. 00:09[/b][/url]

És végre! Amint a lány ellép mellette, ő pedig a nyomában szintén lesétál a kék bársonnyal burkolt lépcsőn a klubba, végre úgy érzi, hazatért.
Kamilla önálló - ezt pedig most különösen értékeli benne. A lány nem akadékoskodott, hogy a nyakán szeretne lógni, mivel pedig neki sosem volt színtere a tánc, az útjaik hamar különváltak. Nem volt kínos magára hagynia őt, hiszen együtt érkeztek, mégsem együtt - bár így is tett róla, hogy néha a szeme megkeresse a lányt a szórakozók nem zsúfolt, de zsongó tömegében.
Részéről ő egy karcsú koktélospohár társaságában a biliárdasztaloknál kereste és találta meg a szórakozását. Sosem esett nehezére az ismerkedés, így egy négy fős, vele nagyjából egykorú angol fiatalból álló társasághoz csatlakozott. A beszélgetés legelején könnyedén javasolta nekik, hogy tétben játsszanak, ők pedig nem ellenkeztek emiatt, sőt, különösen lelkesedtek az ötletért - különösen aztán, ahogy Damian elhintette, sosem szokott játszani.
Így, mikor Kamilla lazán az asztalnak dől, a fiú keze ügyében rendezett halomban vörös-vehéren csíkozott zsetonok sorakoznak az asztal lakkozott keretén. Ő koncentrál, a rúd vége elegánsan koppan a hozzá egész közel eső fehér golyón, ami a szemközti lyukba taszít egy sárga csíkosat. A mozdulatot az asztal túlfelétől frusztrált szisszenés követi, ő azonban megkönnyebbült vigyorral egyenesedik fel és fordul végül a lány felé. Tulajdonképpen mindennek megvan a maga helye és ideje. Ha Damian figyelmére vár, akkor pontosan azt fogja tenni: várni.
   -  Mondtam én - felel, közben megkerüli a lányt, stratégiailag helyet keresve a következő körhöz - Na és találtál már valakit, akit hazavinnél magaddal?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875352#post875352][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.23. 00:28[/b][/url]

Azért azt nem hittem volna, hogy a barátnőim nélkül is ennyire jól szórakozom. Jó, hozzásegített az a pár koktél, ami még most sem vágott annyira fejbe, amennyire az a kettő a pubban. Tudok magamról, tudok normálisan közlekedni, csak oldottabb vagyok, és észbe se kapok, máris találok én lányokat, akikkel táncolok és beszélgetek. Nem is olyan nehéz ez, bárcsak józanul is ilyen jól menne. Még össze is állunk egy szelfire, levegőzni is kimegyünk, tényleg teljesen kimaxolom az... igazából fogalmam sincs, mennyi időt, míg el nem fáradok kissé.
Akkor viszont már odamegyek Damianhoz, persze figyelve azért arra, hogy ne zavarjam túlságosan meg. Szívemre venném, ha miattam nem menne be az a csíkos.
- Őstehetség vagy - nézem csillogó szemekkel, és arrébb is állok, amint látom, koncentrál. Kicsit ráncolom a homlokom, mert... mert... az kimaradt. Még csak meg sem néztem a fiúkat, hisz nem is ezért jöttem.
- Természetesen. De nagyon elfoglaltnak tűnik - pánikba viszont nem esek, sőt... kicsit úgy állok, hogy premier plánból láthassam, ahogy rádől az asztalra. Még szerencse, hogy háttal nekem, így talán nem veszi észre, hogy oldalra biccen a fejem. Nem akarok ma már többet magyarázkodni.
- Viszont jó a feneke - mesélem neki teljesen lelkesen, miután elszakítom az említett testrészről a tekintetem, és az asztalt figyelem, mert végre van valami, ami nem új, nem ijesztő és még értek is hozzá. Mintegy észbe kapva, mosolyogva biccentek az ismeretleneknek, így szúrom ki a zsetonokat is, hogy aztán csendben is maradjak. Ha tétben játszik, tényleg nem akarja, hogy én fecsegni kezdjek, és én sem akarom, hogy veszítsen. Jobb ez így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875473#post875473][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.25. 01:57[/b][/url]

   -  Pffft... köszi.
Elneveti magát a lány dicséretén, azonban mivel ismét ő következik, ismét az asztal fölé emeli a dákót, gondolkodik, koncentrál... a fehér golyó pedig bár élesen csattanva eltalálja a kiszemelt narancssárga csíkosat, az utóbbi a lyuk melletti oldalfalon koppan. Halk ciccenéssel egyeneseik fel ismét.
   -  Hát az pech... ah, mekkora paraszt vagyok. Kamilla, ő Dennis, Franco és Ray. Srácok, Kamilla, egy barátom.
Míg bemutatja az ismeretleneket egymásnak - amire az aszta túlfeléről udvarias intések és köszönések jönne válaszul, megtámasztja a rudat a cipője mellett, a másik kezével az asztal szélére támaszkodva fordul a lánnyal szemben.
   -  Remélem nem unod magad halálra. Ha van kedved, különben csatlakozz nyugodtan. Sőt, tudod mit?
A rudat először átkapja a másik kezébe, majd a lány felé nyújtja.
   - A következő kör a tiéd. Tudod hogy kell játszani, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875475#post875475][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.25. 09:24[/b][/url]

- Túl fogom élni - forgatom meg a szemem, de a figyelmem láthatóan elvonja Damian művelete. Vele együtt szisszenek fel, mikor nem sikerül neki belökni a golyót. Mosolygok és köszönök a másik háromnak, de a koktélomat szürcsölve figyelem, mi hogyan van az asztalon. Tehát ő a csíkossal van, és nem is szar helyzetben.
- Hogy mi? Dehogy. Csak szusszanok kicsit - biztosítom vigyorogva arról, hogy nem sokáig fogom mellette rontani a levegőt, tényleg csak pár nyugis percre van szükségem, mielőtt még megint visszatipegnék a tánctérre. Meg tudnám ezt szokni egyébként.
- Nem is tudom... mi van, ha miattam veszítesz? - pislogok rá. Teljesen hihetően adva elő a nagy dilemmát, de sokáig nem kéretem magam. Az a helyzet, biliárdozni tényleg tudok, szeretek is, bár Márk sose fogja bevallani, őt is csúnyán elvertem párszor. Leteszem a poharam az asztal szegélyére, és bár érzem a tekinteteket rajtam, zavarba most mégsem jövök tőle. Még meg is kerülöm Flaviut, mert úgy döntök, segítek neki, és először azt a kék csíkost lököm be, amelyiket kicsit nehezebb, mint a többit. Aztán lököm csak a narancssárgát, ami az előbb nem ment be neki.
- Lógsz nekem egyel - közlöm vele, ahogy nyújtom is felé a dákóját, aztán elégedett mosollyal az arcomon, kortyolok megint a koktélból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875491#post875491][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.26. 23:05[/b][/url]

   -  Szerintem azt pedig én fogom túlélni, ne aggódj.
Kamilla átveszi tőle a dákót, így ő kihasználja a felszabadult kezeit rá, hogy felvegye a félig már üres korsó sörét az asztal széléről. Árdeklődve nézi a lány ügyködését a korsó fölött, ahogy az asztal fölé hajol, ahogy koncentrál, ahogy céloz. Mennyire aranyos. Elég előnyben van hozzá, hogy hagyja játszani a lányt és ne essen pánikba akkor, ha netalán menthetetlenül elbassza a lökést. Amire különben az első mozdulatnál reális esélyt lát. Végül Azonban kénytelen lenyelni a szavait.
Először elismerően bólint, közben leteszi a korsóhát az asztal szélére. Majd óvatosan elhárítja a felé nyújtott dákót és teátrálisan meghajol a lány előtt.
   -  Lekötelezel. Nem tudom, mire mennék nélküled. Folytasd csak. Sőt. Oi, Franco! - Felemeli a hangját annyira, hogy a nem túlságosan, de mégis hangos zenén át felhívja a túloldalon állók figyelmét arra, hogy a zsebéből újabb három zsetont pottyant az asztal szélén emelkedő toronyra - Még tízezer arra, hogy a következő is bemegy neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875492#post875492][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.26. 23:25[/b][/url]

Nem kötekszem, ha azt mondja túléli, én nem vonom kétségbe a szavait. Jó, főleg azért, mert tudom, hogy nem is kell neki ilyet túlélni. Az a helyzet, hogy elég magabiztos tudok lenni, ha valamiben tudom, hogy jó vagyok, úgyhogy ez még hamar le is ríhat rólam. Persze vagyok olyan állapotban, hogy ilyesmiken nem gondolkodom most, csak élvezem, hogy kicsalhatok némi döbbenetet. Hisz láttam én, hogy elsőre túl sok mindent nem vártak tőlem. A golyók pedig szépen be is mennek. Már csak kettő darab csíkos van fent meg a fekete. Ezt Damaian még simán megnyerheti. Vissza is adom neki a dákót... vagyis adnám, ha nem hárítana kapásból.
- Te mégis mit művelsz? - azért elkerekedik a szemem egy pillanatra, de aztán fáradt sóhajjal veszem tudomásul, hogy ezt most én fogom megnyerni. A fiúkra mosolygok, olyan ártatlanul, amennyire csak tudok, és a vállam is megvonom.
Járkálni kezdek, csak hogy megtaláljam megfelelő helyet, és nem okozok csalódást magamnak. Jó tíz perc múlva, már a fekete golyót is beteszem a jobb oldali sarokba. Hát megérte az a sok idő a pécsi pubban, na.
- Nyertél - közlöm vele csillogó szemekkel, mert valahol még jó érzés is, hogy hozzá tudtam ehhez járulni, most tényleg nem érzem magam egy csődtömegnek. Megiszom a koktélom maradékát is.
- Ha akarsz, maradj nyugodtan, nem kell kikísérni - jelzem ezzel, hogy szép volt, jó volt de nekem mára ennyi elég is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875493#post875493][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.26. 23:40[/b][/url]

Csípővel az asztal szélének dől, a zsetonok után nyúl, leveszi a legfelsőt és az ujjai közt forgatja, amíg figyeli a lány ténykedését. Végre érzi, hogy olyan terepen mozog, ahol otthonosan és biztonságban érzi magát. Mindig szerette a hangosa zenét, szerette a kristálycsillárok csillogását, szerette a rövid szoknyákat és a parfümillatot és azt is, amikor az emberek azt teszik, amit kér. Kamilla pedig nem ellenkezik, végül pedig nem okoz csalódást sem.
Vidáman teszi le a korsóját ismét. Hallja a túloldalról a frusztrált ciccenést, majd pedig a jól ismert súrlódó sercegését annak, ahogy az egyik brit az asztalon áthajolva felőjük tolja a feltett tátjüket, ami eddig az átellenes oldalon sorakozott rendezett kupacban.
   -  Máris mész? Várj - mielőtt Kamilla netalán elléphetne mellette, hogy faképnél hagyja, ő elkapja a karját - Óvatosan, rendben? Ez pedig - elengedi őt, hogy a kupacból pár csíkos zsetont markoljon fel és a tenyerén a lány felé nyújtsa - a tiéd. Jövő péntek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=875494#post875494][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.27. 00:08[/b][/url]

Nyilván azért bennem van némi félsz. Nem igazán szeretném, ha közöm lenne Damian ezen dolgaihoz, és esküszöm, a játékot még élvezem is, csak azt nem, mikor a zsetonok csörögnek. Kicsit úgy érzem, hogy az a három idegen át lett verve, és... nem való nekem az ilyesmi.
És mégis képes vagyok szemet hunyni, csak mert látom, Flaviu tényleg jól érzi magát, és hát ez volt ugye a cél.
- A jóból is megárt a sok - főleg ha az ember lánya tényleg nem olyan vad bulizós, és még dolgozni is jár. Meglep viszont, hogy elkapja a kezem, de hamar elmosolyodok.
- Jönnek értem. Itt alszok Pesten, tudod... sok a rokon - próbálom megnyugtatni, hogy jó kezekben leszek, mert az biztos, hogy haza hopponálni nem fogok, és az is, hogy Aurél holnap reggel megeteti a kutyáim. Kriszta meg úgyis egyedül van, még lelkes is volt.
- Flaviu... - nagyot sóhajtok, és próbálok igencsak sértett arcot felölteni, miközben a fejem rázom.
- Nekem még mindig nem a pénzed kell - mutatom meg megint a pimasz mosolyom, aztán odahajolok, és adok egy puszit az arcára. Elköszönök a többiektől is, kint pedig nagyot szippantok a levegőből, és alig pár percet várok csak, mire unokatestvérem ideér.