Az egyetlen hátránya annak, hogy az ember - teljesen ártalmatlan, aprócska kis - hazugságot ejt el a szüleinek, hogy a füllentés néha hógolyó módjára aláhengeredik a történések hófödte hegyoldalán, minden egyes újabb, mellkasának szegezett kérdéssel csak egyre dagadva. Szóval, pusztán a példa kedvéért, ha hosszas nyaggatózás után az ember fia azt találja mondani, hogy igen, van Valentin-napi programom, abból néha kikerekedhet a vallatás során az, hogy el kell mennie egy utolsó percben kitalált randira egy nemlétező partnerrel, kicsípve magát, sőt, virágot is kell vennie, természetesen a légbőlkapott lény ízléséhez igazodva.
Na ezért állok most talpig glanzban a csokiműhely előtt - a virágcsokrot már lepasszoltam egy cuki, az aluljáróban Fedél Nélkült árusító hölgynek - ahova én csak azért jöttem, mert volt még pont egy darab helyük a mai bonbon kóstolásra és -készítésre. Mármint tényleg Valentin-napi program, csak épp egyik jóanyám se szállna le rólam, ha a valóságot tálalnám. Sóhajtok, mert értem én, hogy jóindulatú aggodalom, nincs is szívem azzal hajtani el őket, hogy magánügy. De most ki kell majd találnom, milyen volt a randim és miért nem lesz következő, pedig én csak csokit akartam enni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874432#post874432][b]Darvas Félix - 2024.03.07. 21:42[/b][/url]

Az egyetlen hátránya annak, hogy az ember - teljesen ártalmatlan, aprócska kis - hazugságot ejt el a szüleinek, hogy a füllentés néha hógolyó módjára aláhengeredik a történések hófödte hegyoldalán, minden egyes újabb, mellkasának szegezett kérdéssel csak egyre dagadva. Szóval, pusztán a példa kedvéért, ha hosszas nyaggatózás után az ember fia azt találja mondani, hogy igen, van Valentin-napi programom, abból néha kikerekedhet a vallatás során az, hogy el kell mennie egy utolsó percben kitalált randira egy nemlétező partnerrel, kicsípve magát, sőt, virágot is kell vennie, természetesen a légbőlkapott lény ízléséhez igazodva.
Na ezért állok most talpig glanzban a csokiműhely előtt - a virágcsokrot már lepasszoltam egy cuki, az aluljáróban Fedél Nélkült árusító hölgynek - ahova én csak azért jöttem, mert volt még pont egy darab helyük a mai bonbon kóstolásra és -készítésre. Mármint tényleg Valentin-napi program, csak épp egyik jóanyám se szállna le rólam, ha a valóságot tálalnám. Sóhajtok, mert értem én, hogy jóindulatú aggodalom, nincs is szívem azzal hajtani el őket, hogy magánügy. De most ki kell majd találnom, milyen volt a randim és miért nem lesz következő, pedig én csak csokit akartam enni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=874780#post874780][b]Helvey Belián Balázs - 2024.03.11. 10:51[/b][/url]

Sóhajtva néz bele a tükörbe, majd legyintve engedi el, hogy borostájával kezd is valamit, vagy épp kócos fürtjeivel. Azokba csak lustán beletúr, lelapogatja és hagyja, hogy majd a kinti szellő még igazgasson rajta. Bakancsot húz végül, az órájára néz, elindul. A telefonja kijelzőjéről vészesen kezdi hiányolni az üzenetet, ami legutóbbi próbálkozását jelentené az internetes ismerkedésben, már ha lehet azt annak nevezni, ahogy néha-néha megpróbálkozk vele. Odaérve leszáll a vonatról, hiszen a hoppanáláshoz keresnie kellett volna valakit, így maradt a lassú módszer. Azonban akárhogy várakozik, akárhogy szeretné, pár üzenetváltás elég volt ahhoz, hogy rájöjjön, ez is vakvágányra vezetett. Akkor ennyi, elteszi a telefonját és elindul előre, hiszen ha már eljött eddig, nem pocsékolja el a lehetőséget, legyen az bármi. Maximum vásárol pár dolgot és akkor elhiszi, hogy elégedett, nem pedig üres. Szerencsére minden szomorkás agybaja elkerüli mostanság, a gond a feszültséggel adódik, az meg egy másik pillanat problémája. Elfogadta, hogy nincs minden rendben és nem is nagyon lesz - viszont soha nem volt ennyire egyensúlyban a világgal.
Arca azonban hamar felderül, amiko számára kedves feliratokat lát: itt bizony csokoládé kóstolás lesz. Hamar kidobja az elektromos vacak cigarettapótlék betétjét és már indul is befelé. Azonban odabent talán valamiféle rapid-randi vagy mi az isten bontakozik kifelé.
- Bsszameg - morog maga elé, de a csoki az csoki, így felmarva a kis adagját, keres magának egy pontot, ahogy hozzá hasonlóan egy srác ácsorog egyedül, nyílván vár valakire, de leparkolni tökéletes. Lenyeli az elsütni kívánt poént, miszerint a kutyaféléknek ez a csokoládéevés tiltott dolog, így csak oldalra pillantva nézi a srácot, aki mintha el lenne veszve.
- A te partnered is késik? - enyhe kifejezés, hogy az övé késik, el se jön, de ez most mellékes. Betöm egy bonbont, amely nugáttal van megtöltve. - Mindjárt nem is zavarok, de ezt még betolom - mutat a kis szerzeményeire és tovább nyammog a nugáton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876809#post876809][b]Darvas Félix - 2024.04.12. 23:37[/b][/url]

A kirakatot tanulmányozva azt legózgatom magamban, milyen bonbonokat akarok a leginkább megkóstolni - ilyentájt minden eper ízesítésű, amitől herótot kapok, de csak lesz valamilyen nem rózsaszín opció. Örülnék valami ropogós-krémes tölteléknek, mondjuk étcsokis burokban. Valami mandulás, vagy ú, marcipánosnak. A likőrös csokikkal hadilábon állok, mondjuk anyuék mindig az olcsókat veszik... Hümmögve bővítgetem a listámat még akkor is, amikor a szervezők elkezdik beterelgetni a népeket, csupán futólag nézve fel az arcokra.
Az első meglepetés aztán odabent ér, amikor a bevezetőből derül ki számomra, hogy ez tényleg randi, mármint nem ilyen csoportos randi-randi, hanem ismerkedős. Úgy állok itt, mint Jehova tanúi a küszöbön, amikor közlik velük, hogy beszélgessenek egymással. Igyekszem feltűnésmentesen oldalazva úgy pozicionálni magam, hogy minél kevéssé legyek szem előtt, s a kezembe nyomott ragasztós sorszámot a zsebembe csúsztatom.
- Mh?- kapom oda a fejem a kérdésre, némi késéssel mégis sikeresen feldolgozva a hozzám intézett kérdést. - Jah, nem, nem, én voltam béna. Valamiért azt hittem, ez ilyen már meglévő pároknak van. Én...- megtorpanok, mert ezt... hát ezt most gáz lesz beismerni, zavartan vakargatom a pajeszomat. - Szóval Gombóc Artúr-style, én csak a csokiért jöttem. De! Nem ültettem fel senkit, becsszó!- védekezem, mert úgy érzem, szükségem van az ismeretlen szimpátiájára, hogy ne buktasson le. Ami irracionális, kifizettem a beugrót, és ha bárki kérdi, ismerkedem is épp javában, méghozzá a bolt szortimentjével.
- Milyen?- sandítok aztán a kezében tartott szemekre, amiből az egyik gyanúsan úgy fest, mint a nugát, amire én is pályáztam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877918#post877918][b]Helvey Belián Balázs - 2024.05.01. 00:06[/b][/url]

Nem akar randizni, nem akar idegeneknek mesélni, tele van tagadással és mégis, örülne, ha lenne kivel. Fogalma sincs, hogy mikor fog megjavulni benne ez az elcseszett felfogás, mikor toppan valaki az életébe és mikor érezheti azt, hogy minden tökéletes. Ezért is morog, ezért is agresszívebb, hiszen ünnepelne ő, csak épp, nem lehetséges. Falakba ütközik, pedig a legtöbbet saját magának építi fel, mintha muszáj lenne. Érzett valamit, de valahogy sosem sikerült olyan felé, akivel itt is ülhetne és betegre ehetnék magukat. Szusszant egy nagyot és előveszi a kis mantráit, elkezdi keresni, hogy mi a jó ebben a helyzetben, minek kell örülni és próbál nem összeomlani, elveszíteni a kontrollt.
Az illatok. Nugát, némi gyümölcs, menta, minden van erre. Mint valami parfüm-bolt, csak itt meg is lehet enni az illatokat. Ez jó, kellemes, belekapaszkodik. Az ízek pedig még jobbak, ha csak tippelnie kellene, erre kell fókuszálni és akkor nem fog belesüllyedni semmibe sem. Aztán oda is csapódik valaki mellé, aki aztán végképp elveszettnek tűnik, talán ezért is mellé, nem pedig amellé a csaj mellé áll be, aki épp a száját rúzsozza, hogy aztán a következő falat után leegye azt onnan. Faja. Ennél jobb napja nem is lehetne.
- Ó, vagy úgy. Én eleve észre se vettem, hogy itt csak sima kóstolás van, szóval ne érezd magad kellemetlen, én is beleugrottam ebbe, szóval… - legyint egyet, érzi a zavart a másik felől, hogy valami van, hogy nem kellemes, de igyekszik a lazasággal és minden mással enyhíteni rajta. - Ááá, nem hittem olyat, hogy felültetted, nyugi. A csoki nekem is fontos, szóval, egészségünkre, addig is – nyammog is párat, miközben körbepillant, senkit sem zavarnak ők ketten, így a legjobb. Lassan kell majd víz is, mert akkor igencsak bajban lesz egyhamar, azonban nem lát opciót erre, így majd gondolkodik később. A kérdésre pillant felé, majd le a kis papírtálcára, ami a kezében pihen, majd nyújtja a srác felé, hogy maradt még egy rajta, vegye csak el.
- Krémes. Mármint nem olyan rossz krémes, hanem az a jó fajta, amit szívesen eszik az ember és nem ízetlen valami. Szóval, bejön – nyammogja, majd lenyelve a falatot, vár kicsit, hogy megkóstoljon egy másfélét. Ez legalább megérte. - Amúgy Belián vagyok – jegyzi meg, mint mellékes infót, ha már így ilyen szépen idetaláltunk mások randijára becsokizni.