Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hétvégén lejöhettek a faluba, hogy bevásárolják, ami még lemaradt, meg kiélvezhessék az őszi napsugarak melegét. Hamarosan úgyis beköszönt a tél, s akkor már nem flangálhatnak könnyed öltözetekben. Zóra ezúttal converse tornacipőt, egy kantáros farmernadrágot, alatta meg egy hosszúujjú, pulcsit viselt, a tóhoz érve viszont leszakadt a többiektől, s míg azok elsétáltak meglesni a kacsákat, ő megtelepedett az egyik horgászok által kikoptatott helyen. Állt is ott egy tuskó, azon ücsörgött, és a kezébe összegyűjtött kavicsokat hajigálta a tóba. Elég rossz kedve volt, főként amiatt, ami a tanévnyitón történt. Sajnálta nagyon Pankát, úgy érezte, hogy egy kicsit megtört a barátnője, ez viszont igen csak frusztrálta belül Zórát, s azon agyalt, hogy mivel is dobhatná fel barátnőjét. Natival továbbra se volt kedve beszélni, rá is még mindig haragudott, ráadásul most Lacát is kerülte. Egész héten direkt sietett, csak hogy ne is kelljen beszélnie a fiúval. Nagyon mérges volt rá a történtek miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kaptak ők is fejmosást, pontosan tudta azt, hogy túl zajosak voltak az évnyitón és időközben tanult is a helyzetből, hogy néha jobb csöndben maradni. Igaz, ezen nem biztos, hogy a jövőben tud majd változtatni, hisz érzelmei vezérelték a leányzót, ami a szívén, az a száján, márpedig ha valaki beszólt neki és a barátainak, akkor úgy érezte, hogy igen is vissza kell szólnia. Utóbbi esetben rossz embernek szóltak vissza, tulajdonképp Zóra nem is gondolta volna, hogy van olyan felnőtt, aki képes így neki menni egy tininek. Ismerte a szüleit jól, akárcsak Panka szüleit. Laca se mesélt olyanról, hogy őt odahaza bántották volna a felnőttek, ezért is ült még mindig döbbenet az elméjén, ha arra gondolt, hogy az a szinte felnőtt srác képes volt efféle agresszivitásra. Persze, a szülei mindig mondták, hogy vannak rossz emberek, meg bolondok, de sose gondolta volna azt, hogy egyszer majd ő is szembesülni fog az élet nem túl csodás pillanataival.
Sóhajtva dobott még egy követ a tó felé, ez egész lapos volt, így sikerült összehoznia azt, hogy a kő háromszor is pattanjon a víz felszínén, mire alásüllyed. Eközben jelent meg Laca, akit szeme sarkából már ki is szúrt, azonban csak akkor fordította felé a tekintetét, amikor a fiú megszólította őt.
- Ja, csodásan dobok - mondta kicsit ironizálva, kicsit meg mintha fényezné magát, pedig leginkább csak egykedvű volt, meg haragos a fiúra. El akart sétálni mellette, mikor Laca váratlanul feltette a kérdést. Ez meglepte a lányt, mert hát elég egyértelmű volt az, hogy haragszik, s azt gondolta, hogy a fiú pontosan tudja, miért is mérges rá.
- Hogy haragszom-e? Igen Laca, haragszom! Amikor az a Behemót neki esett Pankának, és kértelek hogy segíts, Te nem csináltál semmit, csak álltál, mint egy sóbálvány! Miféle barát vagy? Még jó, hogy nem lett komolyabb baja Pankának. Csalódtam benned - sóhajtott. - Azt hittem, hogy vagyunk olyan barátok, hogy megvédjük egymást a bajban - keményen szóltak a szavai, miközben haragosan, s talán kissé csalódottan fúrta pillantását a fiú tekintetébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vádlón nézett barátja szemeibe, miközben karjait védekezően vonta maga köré, mintha így akarna falat emelni, s ezzel is azt sugallani a másiknak, hogy haragszik. Számára a barátság egy nagyon fontos dolog volt, nagyon szerette a többieket és éppen ezért az is megviselte, ha valamelyikükkel történt valami, netán, ha valaki nem segített úgy a csapatnak, ahogyan a többiek. Ezt éreztette most Lacával, miközben hozzá vágta a szavakat, persze arra nem számított, hogy majd a fiú is felszívja magát és visszavág.
- Igen mondjuk! Vagy bokán rúgod, vagy felkapsz egy tányért , felmászol az asztalra és fejbe suhintod! - ilyenkor már könnyen jöttek az ötletek, persze ott egész más volt a helyzet, akkor még neki se jutott eszébe ilyesmi, most mégis osztotta az észt Lacának.
- Ja, hozzád képest gyorsan - vágott vissza gúnyosan, ezzel utalva arra, hogy Laca reakcióidejét kicsit lassúnak ítélte meg, de erre ő is kapott egy csúnya visszavágást, amin csak még jobban felhúzta magát.
- Fúúú Te!! Én legalább próbálkoztam! - csattant fel harciasan, szemöldökeit összeráncolta, olyan volt, mint egy kis méregzsák. - Meg is ütöttem, de Te…csak álltál gyáván és nézted! Utállak! - dühében még lökött is egy kicsit Laca vállán, aztán elfordult és haragos trappolással indult meg a tó felé, hogy kavicsokat szedjen a markába, és újra nekiálljon megdobálni a tavat, ha már Lacával ezt nem teheti. A szemeibe is gyűltek könnyek, talán ezért se akart megfordulni, mert hát, azért nagyon rosszul esett neki az, hogy összekapott Lacával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az utolsó sértésre ő is összepréselte az ajkait, kedve lett volna visszatámadni, csak hát neki nem jutott ilyen gúnyos név az eszébe, ezért is vágta a másik arcába azt, ami éppen akkor a hatalmába kerítette. Utálat. Olyan könnyű volt kimondani, és olyan egyszerű volt ezzel fájdalmat okozni, mégis nehéz volt ezt az érzést megélni. Ugyanis töpörtyű kora óta barátja volt ez a bolond gyerek, és csak azért, mert most ezt vágta hozzá, valójában nem utálta. Igazság szerint nagyon is szerette ezt a kis hülyegyereket, és éppen ezért kezelte ennyire nehezen ezt a helyzetet. A barátság és egymás védelme az ő fejében még mindig másként élt, s azt hitte, hogy Laca máshogy gondolkodik. Persze, így utólag, kavicsdobálás közben azért gondolkodott a fiú szavain, és abban tényleg igaza volt, hogy túl sokat nem tudtak volna tenni egy ekkora Behemót ellen. Olyan volt az a srác, mintha a legendás lények erdejéből szalasztották volna, csak míg mondjuk a legendás állatok többsége cuki volt és különleges, addig ez a Behemót nem volt se cuki, sem pedig különleges.
Gondolataiból, meg a kőhajigálásból aztán Laca szavai hozták vissza a valóságba, felé is fordította a fejét, s közben tenyeréből a földre szórta a maradék kavicsokat, majd felegyenesedve leporolta tenyereit.
- Nem - mondta ki röviden, bámulva a talajt, aztán végül csak felnézett Lacára. - És te engem? - pislogott rá, miközben jobb lábának orra hegyét ide-oda tekergette a homokos-nedves-kavicsos talajban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nagy nehezen, de csak félretette sértettségét és kipréselte magából ezt a szót, mert őszintén így is gondolta. Mondjuk abban a pillanatban, mikor Laca rákérdezett, megfordult a fejében, hogy inkább adjon neki két kis harcisallert, de nem tette, mert látta azt, hogy a srác most ezt tényleg döbbenten kérdezte, és nem csak úgy gúnyolódik. Szóval Zóra már kimondta, viszont ő még nem tudta, hogy a mindig vörösbe boruló lávafiú mennyire utálta meg. Ezért is csak félve kérdezett rá, mert azért érezte ám, hogy túllőtt a célon és tudta azt, hogy csúnya dolgokat mondott. A válaszra viszont felkapta pillantását a földről, egyenesen Lacára nézett és látva a másik csibészes mosolyát, megkönnyebbülten mosolygott vissza. - Te zizi - nevetve sietett oda, hogy aztán egyik karjával a fiú vállára tehénkedjen, míg másik kezével meg kicsit összeborzolja a haját. - Nem akartalak megbántani, csak…tudod milyen vagyok, felzaklatott a dolog meg minden - bökte ki végül kicsit hosszabban, felnézve Lacára, aztán megölelte őt. - Meg kicsit aggódom Panka miatt, de remélem hogy jól lesz. Szerinted? - kérdően pislogott Lacára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Őszintén megörült, amikor végre sikerült kibékülnie Lacával, bár az is igaz, hogy ez most inkább rajta múlt. Ő haragudott a fiúra, és ez valószínűleg még hosszan elhúzódott volna, ha a srác nem szólítja meg és nem hozza szóba a témát. Emiatt titkon talán még hálás is volt a lávafiúnak, hisz végre megkönnyebbült a lelke, s már nem kellett görcsösen azon agyalnia, hogy ma nem szólhat hozzá, mert nem szabad, mert utálnia kell. Mert hogy az elmúlt napokban sokszor kellett ám ezt mantrálnia, hogy tudja tartani azokat a falakat. Szerencsére ezek ledőltek most, az ölelés feloldotta közöttük a feszültséget, Zóra meg nevetett, mikor már úgy tűnt, hogy Laca szabadulna a közeléből. Ekkor is csak a nyelvét nyújtotta a srác felé, de a mosoly kicsit elkomorult, mikor aggódva kérdezte Pankáról.
- Jó igen, tényleg az. Végül is, két bátyja van - mosolygott, eszébe jutott, hogy miket mesélt Pankesz, miket is műveltek már vele a srácok, legalábbis az egyik. Hát az sem volt semmi, szóval volt ki mellett edződnie a szöszkének. Ott volt például Dorián. Azok a szép kék szemei…nos igen.
- Nem mászok le rólad!! - vigyorogva csak azért is újra megölelte Lacát, de úgy, mintha össze akarná roppantani a csontjait, aztán végül mégis csak elengedte, majd kíváncsian figyelte a dobálást, s a háttérben kuncogott.
- Te, neked ez nagyon nem megy. Ezzel nehogy be akarj vágódni a Keserű lányok előtt, mert ki fognak röhögni - mondta nevetve, aztán leguggolva keresgélt a kavicsok között, majd kettőt felvett és odalépett a fiúhoz.
- Nézd meg, látod, hogy milyen lapos? Ezzel kell próbálkozni, mert amit az előbb elhajítottál, az sosem fog úgy pattogni a víz tetején, mint egy ilyen lapos. Így állj be, látod? - kicsit előrébb lépve, a fiú mellett próbálta prezentálni a tökéletes beállást. - A karodat így tartsd, és egy ilyen csuklómozdulattal kell, nézd - aztán el is dobta a kavicsot, mire az hármat pattant a vízen. - Látod? Te jössz - és átadta a második lapos követ a fiú tenyerébe, majd hátrébb lépett, hogy teret adjon Lacának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Öröm az ürömben, hogy végül is, jól sikerült ez a találkozó, s a fiatalok mégis csak kibékültek egymással. Pedig Zóra megtarthatta volna rossz szokását, hogy még vagy fél évig nem szól hozzá Lacához, csak azt ő sem bírta volna ki. Talán Natival szemben is megenyhülne egy hasonló szituációban, bár ott azért egész más volt a helyzet.
- Okoska a nénikéd - szólt be szemtelen mosollyal, nem vette zokon az ilyen szavakat, elég nagy volt a szája ahhoz, hogy visszaszóljon Lacának. Ezt most is megtette, aztán ahogyan ő szokta, megmutatta a legszuperebb kacsázós technikát. Szemöldökét aztán kicsit feljebb vonta a srác reakciója láttán, nem úgy tűnt, mintha a lávaboynak tetszene, hogy egy lány kiokosítja őt. Ettől függetlenül Zóra azért csak elmondta, hogy mit hogyan csináljon, majd összefont karokkal távolabb lépve, kíváncsian figyelte, hogy mi lesz az újabb dobásból.
- Naaa látod? Egész jó volt ez! - tapsolta meg lelkesen a barátját, s a lelkesség egészen addig ott is virított az arcán, míg szóba nem jött az, hogy ez majd tetszik-e a Keserű lányoknak. Persze Zóra mondhatja ezt, de ha már Laca száján is ez jön ki, az gyanúra ad okot. Mégis mi a francot akarhat a fiú azoktól a csajoktól? Ezt mindenképp meg kéne osztania Pankával, de hiába is nézett körbe, rájött, hogy pajtársnője most nincs mellette.
- Hát nem tudom, mert nem vagyok Keserű lány. De amúgy meg nem tök mindegy az neked, hogy mi jön be nekik? Mi van, tetszenek, vagy mi? - csípőre tett kézzel vágta oda a fiúhoz kérdéseit, próbálta uralni a helyzetet, de hát a hangjából azért mégis csak érződhetett, hogy annyira azért nincs elragadtatva annak a gondolatától, hogy Laca be akarna vágódni azoknál az ikreknél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Álljál le Lacika, mert fájni fog - komoly hangvételre váltott, egy pillanat erejéig még úgy is nézett a srácra, mintha párbajra hívná ki, de csak hülyéskedett, azért nem bántotta volna Lacát (olyan nagyon). Szóval már csak ezért is nevetett egy jót a sráccal együtt, imádták szívni egymás vérét, sűrűn beszólt neki is , meg Pankának is, és ők sem kímélték.
Aztán ahogy szóba jött a két Keserű (nem az üveges verzió), akkor azért csak piszkálta ez valahol a csőrét, mert néha nem tudta eldönteni, hogy Laca tényleg csak szívatja, vagy valamit komolyan is gondol. Márpedig ha komolyan érdeklődött a másik kettő iránt, akkor felmerült a kérdés Zórában, hogy vajon vele és Pankával majd mi lesz? Nem bírta és nem is akarta elképzelni, hogy Laca az ő bestijük legyen, ez valahol csak a legszörnyűbb rémálmaiban szerepelt.
- Hát szerintem nem hozzád valóak - dörgölte oda, mintha ezzel inkább Lacát licitálná alább, pedig nem erről volt szó, csak igyekezett valahogy kijelölni a territóriumát, s ugye azt nem tehette meg, hogy körbepipili Lacát.
- Féltékeny, één? Na ne röhögtess - kényszervigyor, meg haha, mert hát nehogy már azt gondolja Laca, hogy ő nem pótolható. Pedig hát nem volt az, túl sok gyerekkori emlék kötötte őket egymáshoz. - Na tudod mit.. - hogy bizonyítsa, ő nem egy hisztis csaj, odalépett, és öklével bokszolt bele a srác vállába, hogy aztán meg gyors támadásban összeborzolja a haját.
- Gyere inkább, kísérj el a cukorkabolthoz, szerezzünk valami édességet - azzal zsebre dugott kézzel, csak úgy lazán, picsáskodóléptektől mentesen indult meg, talán kicsit még meg is előzve Lacát, mert hát ő nem fog az ilyen Wesselényi tyúkokhoz hasonlítani. Mit nem, egy frászt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Majd elsüllyedt a padban, mikor látta, hogy Nati hevesen kalimpált, csak hogy vele együtt teljesíthesse ezt a páros feladatot. Tiltakozni akart, és jelezni, hogy inkább Pankával dolgozna együtt, de addigra Panka már összedumált Lacával, amiért kicsit durcásan nézett a fiatalokra, de nem tudott mit tenni, kénytelen volt elfogadni a tényt, hogy Natáliával kell együtt dolgoznia. Az időpontot meg épp, hogy csak menet közben egyeztették, mert sietve szedte a lábait óra után, nem volt kedve együtt lógni a rellonos lánnyal. Pedig Zóra többnyire nagyon jó kedvű volt, csak az elmúlt pár hétben tört rá valami furcsa lehangoltság. Mintha rossz bájitalt ivott volna, elég rosszkedvű volt. Persze az is lehet, hogy a kedvének még mindig az évnyitóhoz volt köze, hisz bőven volt azért bűntudata, na nem azért, hogy beszólt a meláknak, sokkal inkább amiatt, mert úgy érezte, hogy ott és abban a percben nem tudott megfelelő segítséget nyújtani barátjának. Ha mindez mondjuk az erdőben történt volna, s egy tényleges vadállat támadt volna a szőkére, akkor lehet, hogy odavész. Márpedig azt Zóra sosem bocsájtotta volna meg magának. Szóval emiatt inkább kerülte is a társaságot, inkább egyedül lébecolt a kastélyban, s így telt el a hét. Hétvégén aztán eszébe jutott, hogy van az a hülye feladat, amit Natival meg kell csinálnia, s őszintén, semmi kedve nem volt hozzá, de Panka egy kicsit kiosztotta, amitől észhez tért. Emiatt, na meg hogy ne szerezzen elsőre rossz jegyet, végül csak elbattyogott a tanulószobába a holmijával, s az egyik asztalnál leülve várakozott. Közben rágógumiból fújt buborékot, majd pukkantott, s ezt ismételte, kezdte megunni a várakozást. Aztán végre nyílt az ajtó, és ott termett a Farkas lány.
- De, elég sokat késtél - szúrta oda kicsit flegmán, majd az ablakon keresztül bámult kifelé, nem sok kedve volt ehhez a tanuláshoz. A következő kérdésre viszont kénytelen volt visszafordítani a fejét Nati irányába.
- Másról? Nem tudom, miről akarsz beszélni?- kérdezte, de karjait védekezően fűzte össze maga előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Éppen smaciztunk Janival az egyik sarokba félrehúzódva, magam se tudom, hogy miért, mert annyira amúgy nem volt jó, de hirtelen meghallottam, ahogy a Jankovits nevet kiáltják, s a vállainál fogva toltam el Janit, hogy aztán kifordulhassak a fal takarásából, s lássam, mit művelt Panka. Amúgy is, mit keresett itt, utánam kémkedett? Aztán legnagyobb döbbenetemre nem csak, hogy Panka ácsorgott ott, egy csodás elkent rúzsfolttal az arcán, de pillantásom megakadt Doriánon -úristen de jól nézett ki! - aztán a negyedévesek gyöngyszemein, beleértve a fura frizkójú srácot és a cuki bicebócát.
- Mi a fene történt? - sziszegtem oda Pankusznak, ahogy előrébb sétáltam a fal takarásából, de ajjaj, már akkor láttam Kakasi tanárnőt, s csak most bántam meg azt, hogy nem léptem le idő előtt. Ráadásul valaki fogta a kezem, s amikor oldalra pillantottam, láttam, hogy Jani taperolja a tenyerem.
- Ne már, eressz - susogtam, s próbáltam eltolni a mancsát, hát na, ne már! Mit fog gondolni Dorián??

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Döbbenet, magam se értettem, hogy mi a franc van, de látva Kakasit azért a vér megfagyott az ereimben. De vajon melyik Jankovits tett valami rosszat? Pankát elnézve, durván elrúzsozta magát, Dorián meg…áhá, a deszka! Ahogy figyeltem a társaságot, hamar összeállt a kép, a nyalókás szitun még nevetnem is kellett, az meg egyenesen szemet szúrt, hogy Pankusz és cukibogyó egymást hesszelik. El is mosolyodtam ezen, de Jani még mindig matricaként ragadt. - Hallod? Nem járunk - sutyorogtam, s épp, amikor sikerült kiszednem tenyerem az övéi közül, akkor érkezett meg a felmentő sereg Pankusz személyében.
- Hogyne láttam volna, viccelsz? Tök cuki - meséltem mosolyogva Pankának. - De ez a rúzsfolt…jesszus, mit műveltél? Várj, segítek - ugyan már látszott, hogy némi praktikát bevetett Pankám, azért még mindig foltos volt az arca. Elő is húztam egy zsepit, s azzal törölgettem le az arcáról a maradványokat, majd felkaptam a fejem a büntetések hallatán.
- Jesszus, mi van ezzel a nővel? Már elmúlt karácsony, hogy pontokat osztogasson - sutyorogtam Pankának, meg is csóváltam a fejem. - Dorián jó nagy szarban van - suttogtam, aztán megláttam az eridon gyöngysorának második felét, meg is tekertem a szemeimet. - Ne már…Wessi hol van? Már csak ő hiányzik - hangomból érezhette a gúnyt barátosném, bár próbáltam halkan beszélni, hogy a többiek ne hallják meg. Kicsit frusztrált a nagy magas jelenléte, s valahogy tudatosan be is álltam Panka elé.  Közben feltűnt Juliánus barát, egész helyes srác volt.
- Hmm nekünk segíthetnél, igaz Panka? - kuncogtam, igaz inkább csak Pankusznak mondtam, de lehet más is meghallotta. S ha ez nem lett volna még elég, valami gyökér szétterült a padlón, erre viszont már kiszakadt belőlem a röhögés. - Na jó…ez durva, le kéne lécelnünk, míg lehet - csóváltam a fejem. - Húsz, mi? Miért kaptunk pontot?- értetlenül pislogtam a többi eridonos felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Édes istenem, ez jobban visít, mint a denevérriasztó, amit apáék felszereltek a múlt hónapban - fintorogva húztam el a számat, mikor megjelent Misspádonlö, akarom mondani Wessi. Még a szemeimet is megtekertem, mert úgy sasszézott végig a folyosón, mintha ő lenne a koronahercegnő. Hogy én mennyire utáltam. Gyűlöltem.És persze továbbra se értettem azt, hogy mit eszik rajta ennyire Dorián, mert neki azért mégis csak volt agya, és gondoltam, biztos egy eszesebb lányt szedne össze magának, mint sem egy kirakatbabát. Na de közben rendet tett az öreglány, Merlinre, esküszöm hasonlított az egyik ük-nagynénémre, annak volt ilyen vastagkeretes szemüvege. Egyszer Halloweenkor ennek az üknagynéninek akartam beöltözni, de most eszembe jutott, hogy talán majd Kakasi Gabinéni leszek a kövi bulin. Közben ott volt két helyes srác is, de az egyik nagyon Pankát stalkolta, a másik meg...na hát ő fogalmam sincs mit csinált, de helyes volt. El is vigyorodtam, amikor Panka megjegyezte, hogy illene hozzám, hát nem is tudom, lehet. - Hozzád is ez a kócos - súgtam oda nevetve, aztán még jobban röhögtem, mikor megtörtént Lehman beugrója. A nevét is csak onnan tudtam, mert állandóan mindenkit az uborkáival traktált az ebédlőben, és már kezdett az agyamra menni. - Szerintem is menjünk, igazítsuk ki a sminked, és írjunk egy levelet ennek a bicebócának - vigyorogva karoltam vissza Pankuszba, és sietve elhagytuk a helyszínt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kezdtem egy kicsit elmagányosodni, vagy lehet, hogy inkább csak nekem volt szükségem a magányos pillanatokra, ezért is másztam le a kastélyból, magammal hozva egy kis dugi cigit, amit megint Doriántól sikerült meglovasítani. Az volt a nagy terv, hogy majd valahol a faluban elszívom, de akármerre mentem, mindenütt felnőttek koslattak, hát sehol nem lehetett nyugta az embernek. Aztán a lábaim a játszótér felé vittek, a távolból kiürültnek tűnt az egész placc, nem láttam sehol szülőket, biztos hozták-vitték valahova a kölyküket. Már épp letelepedtem volna az egyik fa alá, hogy ott nyugisan megkóstolhassam ezt az aromával átitatott dolgot, amikor feltűnt, hogy valaki mégis csak van a játszótéren. Fejjel lefelé lógott az egyik távoli mászókán, így messziről egy kicsit emlékeztetett régi önmagamra. Én is mindig ezt csináltam. Az viszont fura volt, hogy így egyedül lébecol itt, mi azért mindig Pankával jöttünk ki a játszóra. Fel is kászálódtam, s elrakva a cigit, odasétáltam a lányhoz, aki közben már pozíciót váltott.
- Hali, hát Te? Ilyenkor nem kéne suliban lenned? - kérdeztem én, pont én, akinek szintén a suliban kéne ülnie, csak hát meglógtam bájitaltanról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Így közelről már a vörös arcát is láttam, csóri olyan arcot vágott, mint akitől elvették a játékát. És ha őszinte akarok lenni, meg is sajnáltam. Egyedül, barátok nélkül kóborolni a játszótéren nem jó dolog, és ha még az orra is így lóg, akkor biztosan történt valami rossz dolog.
- Hű, ez elég vérszegény volt – szúrtam oda viccesen a köszönésére, hátha kicsit felvidítom, ehelyett azonban csak azt láttam, hogy tenyerei közé temeti az arcát. Nem volt jó így látni egy kisebbet, hát milyen világot élünk? Szabadságot, cukorkát mindenkinek! Közben azért letelepedtem a padra, kényelmesen, tenyereimmel megtámaszkodtam, lábaimat pedig előre nyújtóztattam, egyik bokám kereszteztem a másikon, s közben fürkésztem az ismeretlen leányzót.
- Máshová? Jaaa, a suliváltás, hm – ha jól saccoltam, nagyjából annyi idős lehetett, mint aki már érett arra, hogy Bagolykőn tanuljon. Túl sok év nem lehetett köztünk, legfeljebb kettő vagy három, s most már kezdtem megérteni, hogy mi a baja. El is gondolkodtam, hogy mit is tanácsolhatnék, próbáltam elmerülni az emlékeim közt, hogy vajon hogy is reagáltunk mi anno Pankával, de azt hiszem, hogy a mi helyzetünk más volt, és kifejezetten örültünk annak, hogy nagyobbak lettünk. A békakuruttyolás visszahúzta a figyelmem a lányra, feltűnt a kisbéka is.
- Ó, tök cuki! Hogy hívják? - nyúltam az állatka felé, de lehet, hogy félt, mert átugrott a lány másik combjára.
- Nekem? Nekem most órán kéne ülnöm, de nem volt hozzá kedvem. Tudod, a barátaim mostanában nagyon elfoglaltak. Vizsgák vannak, meg mindenféle – megvontam a vállaimat, nem akartam a pöttömnek azt magyarázni, hogy Laca egy hülye csajt hajkurászik, aki rémes, hogy Dorián, aki nagyon tetszik, az éppen ezzel a lánnyal jár, és hogy Panka barátnőm ki tudja, hogy most épp melyik srác után fut.  
- Néha jó egyedül, tudod, ki tudod kapcsolni az agyad, át tudsz gondolni dolgokat. Cukorkát? - eszembe jutott, hogy maradt még egy fél csomag gumimaci, elő is húztam a zacsit és megkínáltam a lányt.
- Zóra vagyok, de hívhatsz Zozónak is vagy van, aki Dzsenissznek szólit. Na és Te? Hogy hívnak? És mi a helyzet a barátaiddal, ők nem jönnének ebbe az új suliba? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Remek idő volt ezen a napon, ráadásul egyetlen vizsgám sem volt, nem úgy, mint szegény Pankámnak, aki valószínűleg most is ott ült a padban és küzdött, hogy jó jegyet szerezzen, Lacával egyetemben. Szegényeket sajnáltam, meg is beszéltem velük, hogy majd délután talizunk, és bárhogy is alakult a vizsgájuk, lemegyünk szépen a faluba, és eszünk egy finom pizzát, meg iszunk rá egy jó kis gyümiszörpöt. Addig is, hogy ne csak ténferegjek a szobában, és bámuljam, ahogy a Keserű lányok számolják a hajszálaikat, úgy döntöttem, hogy az újonnan beszerzett gitárommal elvonulok egy félreeső helyre, és egy kicsit szórakoztatom magam. Odabent amúgy sem zenélhettem, mert a többség nem díjazta, meg jobban szerettem tényleg egyedül dalolászni, olyankor őszintén jöttek ki belőlem a hangok, sokkal jobban át tudtam élni, mint mikor csak bohóckodtam. Szóval, a kviddicspályát választottam, annak is egyik lelátóját, és az egyik félreeső sarokba ültem be, ott zenélgettem kicsit, feljegyeztem pár sort, meg akkordot, aztán amikor már elkezdtek fájni az ujjbegyeim, félretettem a gitárt, és csak úgy a falnak dőlve fürkésztem a csodásan kék eget, meg a távolban kavargó madarakat. Már-már majd beszundítottam, amikor arra nyíltak fel a szemhéjaim, hogy egy csávóka tőlem nem messze, a lelátó szélénél ácsorog, az ég felé bámul és mantrálni kezd. Mi tagadás, igazán mókás volt, el is mosolyodtam, egyelőre azonban nem zavartam meg, hagytam, hogy végig mondja a fohászt.
- Gyermekem, az istennőd szól hozzád! Fohászod akkor ér valamit, ha áldozol is istennődnek, csokit kérek, a bountyt szeretem – hát persze, hogy nem bírtam ki vihogás nélkül, ahogy előmásztam a sarokból, a végére már nem tudtam színlelni az asszonyt, kit megidézni próbált ez a srác a nap fényéből, mindenesetre nagyon jól szórakoztam, és nevetve léptem oda mellé.
- Egyszerűsítsünk, jobban szeretem a Zórát, Zozót vagy Dzsenniszt – s már nyújtottam is felé mosolyogva a kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Miközben Héraként alászálltam, hogy hódolómtól csokit lejmoljak, sikerült is beazonosítanom a srácot, főleg miután szembe fordult velem és megláttam a mosolyát. Na igen, ez a Julián gyerek volt, már korábban is kiszúrtuk Pankával, hogy milyen helyes, csak Pankesz épp akkor még Robi után kajtatott, most meg már inkább a Kornél gyerek volt nála a befutó. Nekem meg, ajh.. ha valóban ilyen istennő lettem volna, akkor már Dorián a lábaim előtt hevert volna, de sajnos ez nem történt meg, na meg aztán nem is voltam egy istennő, hanem inkább csak egy kavargó lélek, aki nagyon kereste a helyét ezen a bolygón.
Mosolyára mosollyal reagáltam, egy kicsit még a szemöldököm is felhúztam, amolyan ‘na mi van, akkor hol van az a csoki’ mondandóval, közben azért nyújtottam a kezem, hogy bemutatkozzak neki, ha már az égiek alá rendeltek.
- Ó igen, hosszú sztori, de ezek szerint nem olvastad a Heti Boszorkányt úgy nyolc évvel ezelőtt - nevettem fel, s aztán folytattam. - Szóval, tuti hülyének fogsz nézni, de én Janise Joplin reinkarnációja vagyok azóta, mióta megszülettem. Persze, senki sem hiszi el, na de innen a Dzsenissz, viszont hívhatsz Zórának is, ha az úgy jobb - megvontam a vállam, ez is csak választás kérdése volt. - Ábel? - visszakérdeztem, aztán szemmel végig mértem őt, s elmosolyodtam. - Ezer százalékban Julián vagy, szerintem nyomokban tartalmazol csak Ábelt - mosolyogtam, s kicsit félrebiccentett fejjel hallgattam tovább.
- És látod, az imáid meghallgattattak - nevettem el magam, jó volt viccelődni, de azért egy kicsit úgy tűnt, hogy a srác tényleg komolyan gondolja ezt a fohászosdit. - Jó, viccet félretéve meg kinek mi segít, ha Neked ez segít, miért is ne? Talán nekem is ki kéne majd próbálnom, ezen még nem gondolkodtam. Én inkább zenélni szoktam - közben kezeimet a zsebeimbe csúsztattam, s jót nevettem. - Jaa, anyukád egy zseni, komolyan. Nekem sincs sok kedvem tanulni, de szerintem nem bukom meg, eddig jól mentek a vizsgák , már csak egy eredményt várok. A barátnőmék meg most szívnak, addig kijöttem ide gitározgatni. Te szoktál? - böktem pillantásommal a gitárom irányába, aztán oda is sétáltam, letelepedtem, s húztam is ölembe a hangszert.
- Írhatnánk valami dalt a földanyádnak - mosolyodtam fel, s megpengettem a hangszert. - Amúgy ez beválik, ez az imádkozás? Honnan jön ez? - kíváncsiskodtam, hisz nem nagyon voltam képben a vallásokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Aha, reinkarnáció, tudod ez amolyan újjászületés - mosolyogva fürkésztem az arcát, láttam rajta a döbbenetet, nagyjából mindenki így reagált, akinek meséltem erről, aztán sokan el sem hitték az egészet és bolondnak tituláltak.
- Igen. Még egész kicsi voltam, és akkor kezdtem el anyáéknak mesélni, ők meg gyorsan utána néztek, és tényleg minden úgy volt, ahogyan azt meséltem. Na most egy három-négy éves gyerek meg honnan is szedne infókat egy mugli énekesnőről? Egyébként meg, nem volt mugli, csak kvibli volt, ezért szívott annyit, meg inkább énekelt. Azt mondta, hogy faszba a varázslókkal, de valójában mindig is vágyott arra, hogy ő is varázsolhasson, csak hát…tudod nem ment neki, aztán inkább ittam meg szívtam a füvet. Vagyis ő. Ő ívott és ő szívott, bocsi - zavartan elmosolyodtam, néha belekavarodtam, mert hát fura is volt erről beszélni. Ráadásul Julián volt az első, akinek felfedtem Joplin titkát, mert szerintem nem sokan tudták róla, hogy kvibli. Talán Kakasi professzor lehet, ő már elég vén , hogy ismerje.
- Volt belőle nagy felhajtás is, még a helyi újság is lehozta, azután könyveltek el minket a szomszédok bolondoknak. Nem kedvelnek minket Bogolyfalván, főként miattam - sóhajtottam, ez azért fájt, vagyis én úgy gondoltam, hogy főként én vagyok az oka, az meg se fordult a fejemben, hogy mondjuk anya és apa reggeli pucér futkosása, meg jógázása netán zavarná a lakosokat.
- A Juliánus barát? - kérdeztem vissza egy kis mosollyal, de gyorsan legyintettem is - Ne törődj velük, szerintem ha így is hívnak, nincs ezzel semmi. Engem is szoktak gúnyolni - meg is vontam a vállam, és próbáltam elhessegetni a negatív gondolatokat.  
- Na jó, most nem próbálom meg. Tudod, igazán nem is tudom, hogy pontosan mit csinálsz. Tényleg beszélnek rólad a hátad mögött, de azért érdekel, hogy mi ez a hit? Tényleg működik a dolog? - most hogy láttam, nem is olyan ártalmas ez a gyerek, kíváncsi lettem arra, mi az amiben ennyire hisz. Annyira csak nem lehet rossz dolog, ha ő ilyen bizalommal fordul a bárkihez is a magasban.
- Gitározni elég régóta, még apa tanított - tetszett az, hogy érdeklődik a zene iránt, annak meg kifejezetten örültem, hogy tud zongorázni. - Jól van, én se vagyok profi, de ez tök jó! Ha nem lenne nehéz a zongora, hozhatnád magaddal és zenélhetnénk együtt - mondtam lelkesen, miközben letelepedtem törökülésbe, és kezembe kaptam a gitáromat. Aztán már fogtam is le az akkordot, s kérésére pengettem egy kellemes dallamot.
- Jóóóó, te írod, okés? Van nálad füzet és jegyzet? - izgatott lettem, nálam sajnos nem volt semmi ilyesmi, de talán a srácnál lesz valami használható.
- Komolyan? Erősebb lesz a mágiám? - ez igazán felkeltette az érdeklődésemet, szinte ittam minden szavát, majd szemügyre vettem alaposabban a karkötőjét is. - Ez arra van, hogy visszafogja az erőd? - kérdeztem, miközben megbökdöstem a csuklóját.
- Na jó jó, de kitől kérjem? - kíváncsian pislogtam a srácra, majd megropogtattam az ujjaimat. - Szóval akkor mi legyen a dalban? Írhatnánk olyan dalt, ami fohász lehet nektek. Többen is vagytok amúgy, vagy csak te és a családod? - tényleg érdekelt, hogy mi ez az egész, mert anyáék semmiben sem hittek, csakis a természetben, meg a nudizmusban és a napfény energiájában. Ja, meg ők is szerettek füvezni, de erről inkább nem meséltem Juliánnak, nehogy ő is megutáljon, mint Bogolyfalva nagyrésze.