|
|
|
|
|
|
|
Araczki Boglárka Sára INAKTÍV
 you can't deafen me RPG hsz: 52 Összes hsz: 110
|
LucasÚgy rohan az idő, hogy én csak győzök loholni utána. Még szinte csak most érkeztem, de már hetek teltek el. Fel sem fogom, hogy már mennyire rég jártam otthon. Furcsa. Sose voltam még ilyen sokáig távol az otthonomtól. Hiányoznak, de muszáj kicsit önállónak lennem. Az elmúlt évek alatt alig dugtam ki az orrom otthonról, s most a rengeteg inger, a sok új arc, sokkolóan hat rám. Nem egyszer fordult elő, hogy kikapcsoltam a készüléket. Nem, egyszerűen nem bírtam tovább. A mindennapi szédülés és olykor hányinger már fel sem tűnik. A hetek alatt megszoktam, szinte már az a furcsa, ha úgy fekszem le, hogy nem zsong a fejem és nem forog a szoba. Azt kérdezed, hogy mennyire nehéz most nekem? Hát szerintem Te azt el sem tudod képzelni. Most is éppen egyik óráról rohanok a másikra. Gyors léptekkel haladok az iskola folyosóján, hónom alatt két feltekert vászonnal, kontyomba tűzött ecsettel. Idegesen pillantok az órámra, elkéstem. Fenébe. Leginkább a nem létező bajszom alatt motyogok magamnak, de hát kinek is motyognám?! Az ismeretségeim száma egyelőre nem túl széles. Néhány háztársamon és tanáromon kívül alig ismerek valakit. Azok közül, akikkel elsőbe jártam, na belőlük már senkire nem emlékszem. Kikoptak a tudatomból, s nem csak az arcvonásaik, hanem a nevük is. Szóval jelenleg MINDEN az újdonság varázsával ér. A folyosó, melyen éppen rohanok, teljesen kihalt, melynek oka nagy eséllyel az, hogy már becsöngettek az órára. Ki fog nyírni – konstatálom a dolgot, majd egy nagyon fújtatok.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Araczki Boglárka Sára INAKTÍV
 you can't deafen me RPG hsz: 52 Összes hsz: 110
|
LucasA folyosón haladva csak azon tudok kattogni, hogy mi lesz most. Mennyire leszek vajon letolva? Le fog vonni pontot késésért? Nem lenne túl jó kezdés a részemről. Még meg sem ismertek, de már elérném, hogy fújjanak rám a háztársaim. A sietség közben azt sem veszem észre, hogy a feltekert festmények közül az egyik kicsúszik. Mivel nem túl nagy súly, így nem huppant nagyot a talajon, ebből kifolyólag pedig ne hallottam meg. Igen, ott a készülék, be is van állítva, de ennek ellenére nem hallok meg minden. A cél, a tanterem már nincs messze, így kicsit még jobban kilépek, hátha akkor nem lesz annyira gonosz a tanár. Aztán egyszer csak, mintha hallanék valamit a hátam mögül. Mintha valaki a nevemet mondta volna. Na de ugyan ki lenne? Egyrészt szinte senki nem ismer, másrészt pedig a saját szememmel láttam, hogy a folyosó tök üres. Szóval nem foglalkozom vele, s betudom annak, hogy csak képzelődtem. Még egy vállrántást is mellékelek, melyet egy hmm is kísér. Betudtam annak, hogy képzelődök vagy a készülés játszik velem. De egyszer csak éreztem, hogy valaki elkapja a karom. Nem gondolkodva csapom meg támadómat az összetekert festménnyel. Nyilván nem az fog megvédeni, sőt sérülést sem tudok okozni vele, de ez ösztönből jön, vagy valami olyasmi. - Te hülye vagy?- közlöm vele, amit remélem meg is ért, mert most a legkisebb gondom az, hogy odafigyeljek az artikulálásra, amikor éppen a szívem majd ki ugrik a helyéről .Mivel már az arcomba mondja a magáét, kissé emelt hangon, így már tökéletesen hallom. Akkor ezek szerint mégsem képzelődtem, hanem ő kiabálhatott rám. A hozzám intézett kérdést hallva – igen, hallva – nevetés tör ki belőlem. Jobbomat a hasamra rakom, majd igyekszem lecsillapítani magam. - Hát ezt eltaláltad… vagyis majdnem.- már próbálok figyelni a beszédemre, s talán ilyen rövid és egyszerű mondat megértése nem fog neki nehézséget okozni. Hogy bizonyítsam állításom, oldalra fordítom a fejem, s ezáltal előtűnik az apró készülék. - Egyébként köszi! Meg is ölt volna a tanár, ha e nélkül esek be órára.- a festmény után nyúlok, majd elveszem. Megpróbálom begyömöszölni a másik festménybe, majd széles mosollyal nézek fel a srácra végül. - Ismerős vagy. Van közös óránk?- kérdem. Simán lehet, hogy csak elsuhantunk egymás mellett a folyosón, de mintha már hosszabb ideig is láthattam volna őt valahol, nem csak futólag.
|
|
|
|
|
|
|
|
Araczki Boglárka Sára INAKTÍV
 you can't deafen me RPG hsz: 52 Összes hsz: 110
|
Kolozsvári Gertrúd - 2021.05.07. 10:47Te Jason bácsi, tudod mi az az egyenlőésosztotteurodolláros- csillagoskukacoskérdőjelesdollárospontosvesszősvesszősdollárospontosc- esszősidézőspontpontpont? Hmm... Bogi néni, szándékosan van benne ennyi dollár? A férfiak gazdagok? UPDATE: bocsánat az oldalkihúzásért  Hát ezen most felvisítottam... Köszi Gertrúd!
|
|
|
|
|
|
|
Araczki Boglárka Sára INAKTÍV
 you can't deafen me RPG hsz: 52 Összes hsz: 110
|
LucasNevetésemmel szemmel láthatóan felhúzom az előttem álló srácot, aki egyébként szóvá is teszi nemtetszését. Kedves tőle, hogy futott utánam, ezek szerint a morcos külső egy érző lelket takar. Cserébe akkor nem veszem zokon a dolgot – nem mintha egyébként terveztem volna ilyet – hanem fénysebességgel lépek tovább az eseten. Aztán miután leesik neki, hogy majdnem beletrafált látom rajta, hogy zavarba jön. Ilyenkor mindig van bennem egy késztetés, hogy megölelgessem az embereket, közben megsimogassam hátukat, s közöljem velük, hogy nincs semmi gond, nem rontott el semmit, hanem a társadalom hozott létre ilyen bugyuta szófordulatokat. Sokszor bele sem gondolunk, hogy egy hétköznapi mondattal mennyire mellé tudunk lőni, mint ahogy a jelen példa is mutatja. De ott van a mindjárt agyvérzést kapok is. Erre azóta harapok nagyon, amióta a nevelőapám nagybátyja agyvérzést nem kapott, s a még életerős férfit ágynak döntötte. Ez már 2 éve, s Józsi bácsi azóta is nyomja az ágyat, a bal fele szinte teljesen béna, csak segítséggel tud felülni is. Nem volt olyan öreg, s most, mint egy kisbaba, úgy szorul ellátásra. De ide sorolhatnám a te fogyatékos, te debil jelzőket, a „vak vagy”, s egyéb finomságokat is. Lehet, ha nem lennék érintett a dologban, akkor pont nem foglalkoznék ezekkel, de érintett vagyok… Amikor bocsánatot kér, akkor egy kedves mosollyal reagálok első körben. - Ugyan, semmi baj! Nem te vagy az első…- megvonom vállam, s mosolyom töretlen. A kellemetlen kezdet után a srác próbál nyitni, s rendezni sorainkat, én pedig nem fogom ebben megakadályozni. Lehet ha most itt hagynám, akkor még órákig, ne adj Isten napokig lenne lelkiismeret furdalása. Azt pedig én nem akarom! - Áhhhhááááá!- biccentek egy nagyot. Hát ha kicsit jobban figyelek a részletekre, akkor leeshetett volna, hogy háztársak vagyunk. Biztos már többször suhantunk el egymás mellett, csak ahogy most is, úgy általában is nem feltétlen figyelek a környezetemre. - Igen, tudom, hogy az csak akkor lesz. De én felvettem még egy modern festészet órát is, ami pont most zajlik.- vázolom neki, majd az órámra pillantok. Végül is már mindegy, úgyis elkéstem. A felém nyújtott jobbot elfogadom, majd kissé meg is rázom. - Araczki Boglárka! Bogi.- a második nevemet általában kihagyom, minek bonyolítsam túl a dolgokat?! Egy mély sóhaj tör fel belőlem, mikor újra a hallókészülékre utal. - Tényleg semmi gáz! Lépjünk túl rajta. Megtörtént, ennyi, most pedig elfelejtjük.- szabad kezemmel gyengéden „megütöm” karját, s bátorító mosolyt küldök felé. Kíváncsian hallgatom, amit a nem beszélő lányról mond. Én erről eddig miért nem tudtam? Micsoda remek információ! Már megérte elkésnem! Kissé el is merülök a gondolataimban, de végül felkapom a fejem amikor a nevemen szólít, - Igen, egészen új. Év elején érkeztem. Festészet. Na és te milyen szakra jársz? Szeretsz itt tanulni?- próbálok kedves lenni, de közben újra az órámra pillantok. Ezt hiszem ezt az órát már elengedhetem.
|
|
|
|
|
Araczki Boglárka Sára INAKTÍV
 you can't deafen me RPG hsz: 52 Összes hsz: 110
|
Szerintem, ha nem ilyen szontyi idő lenne, akkor nem lenne gáz, mert egyébként érdekes az anyag. Meg ez még nem is nehéz annyira... primitív reflexek, elemi mozgásminták, az újszülött veleszületett és perinatálisan szerzett neurológiai betegségei, agykárosodás kisgyermekkorban, stb. De most inkább játszanék, mint ez.
|
|
|
|
|
|
|
|
|