28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 83 84 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. szeptember 27. 20:29 | Link



Azt hiszem, hogy a stílusom és a megnyilvánulásaim nem nyerték el a hölgy szimpátiáját én pedig ezt nagyon tudtam... öö... igazából talán elhanyagolni, mert az ilyesmi már egy jó ideje nem érintett meg, pláne nem olyan lányoktól, akik kb annyi idősek, mint Veszna. Van a bűntudat kvótám, de annak a 95%-át a lányomnak tartogatom, a maradék öt meg már január másodikán el szokott fogyni, így teljesen tiszta lelkiismerettel vagyok képes gyerekek fagyijának megevésére, csoki elrejtésére, beltéri dohányzásra és mások lelkébe taposásra.
De mivel kivételes napok és a műsoraim presztízsét kevésbé szeretem rombolni, hát kénytelen-kelletlen rákérdeztem, most akkor mi van vele, erre közölte, hogy ő egy túlélő. Ezzel részemről le is zárta az ügyet.
Aztán fura módon kezet nyújtott nekem, amire csak összepréseltem az ajkaim és összevontam a két szemöldököm, hogy "te lányom, ez most mi akar lenni?". Mert hogy ugye nem fogunk kezet senkivel ülve... de aztán hát egye fene kezet fogtam vele, mert én olyan fenemód nagylelkű vagyok ám!
- Révay Valentin - mutatkoztam be szintén, mert így is úgyis kiderült volna a nevem előbb vagy utóbb. Így meg legalább volt rá indokom, hogy kimondjam és büszke legyek magamra.
Közben a csaj magára nézett és közölte, hogy ő balerina, én meg most először végigmértem és hát be kell lássam, tényleg eléggé úgy nézett ki. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet esetleg egy rossz imitátor! PF!
- Ja, hát így már mindjárt más... Nem méregetem a korodbeli lányokat - legalábbis nem sokszor és nem feltűnően. Persze neki ezt nem kellett tudnia, megint csak elsodródtunk az eredeti tárgytól, ami elég sokszor megesik.
Aztán jött életem Tonna-Donnája, hogy megalázzon és elvegye az emberi méltóságom, mert megcsipkedte az arcomat, majd közölte, hogy "Mária, máááááária Márta." A kezembe temettem az arcomat és így legalább csak a tenyerembe dünnyögtem. 40 vagyok, 40! Éppen elég ideje dolgozom a szakmában, hogy be tudjak hangolni egyedül... de neeeem...
- Ez durva volt. Később még lesz miről beszélnünk  -néztem szúrósan a lányra, de azért egy félmosolyt elejtettem, hogy tudja, nem fogom letépni a fejét... aztán el lettem cibálva beénekelni és a következő fél órában nem is léphettem le. Sajnos. Aztán viszont annál gyorsabban dobbantottam a helyszínről, minél gyorsabban vissza az emberek közé. Ez a nő szabályosan ijesztő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2016. október 1. 20:04 | Link


London|Devil's gonna set me free

Előveszem a telefonom a zsebemből, megnézem, hány óra. A mai nap csupa meglepetéseket okoz, először Niko mondta, hogy akar valamit csinálni itthon, aztán mire hazaértem, teát ivott anyámmal, és apámmal az ő apjáról beszélgettek. Én meg azt se tudtam, mi van, szóval nem is nagyon zavartam őket - igazából semmit nem tudtam volna hozzáfűzni a témához -, szóval felmentem a szobámba, behánytam a mosógépbe az edzőcuccaim, és kihasználtam hogy a szobámban van egy zongora, és a falak hangszigetelt varázslattal vannak megáldva. Szeretem a szobám, tényleg, nagyon.
Mielőtt elindultunk, összedobtam valami kaját, tettem félre egy kisebb adagot Shayleennek, és tádáá, most itt vagyunk. Ha még mennénk két utcányit, az edzőmnél lehetnénk, de nem akarom neki megmutatni sem a helyet, sem az edzőm. Visszadugom telefonom a farzsebembe, lesétálok a Temzét és utcát elválasztó lépcsőn, majd elindulok a legközelebbi pad felé.
- Szóval ez a Temze - fellépek a padra, lepakolom magam támlára, térdeimre támaszkodva nézek a fiúra. Igazából halvány lilám nincs, mit akar látni, London az London, a nagybetűs Város. Szóval így indulásból megmutatom neki azt a dolgot, ami a legevidensebb - a Big Ben és az óriáskerék után.
- Tök szép, meg kivilágított, meg minden - ha eddig valaki nem volt biztos a dologban, akkor most világossá válik, hogy engem nem idegenvezetésre terveztek. Főleg nem ebben a városban.
- Oké, szerintem nem pont erre gondoltál - szusszanva állok fel, leugrok a szépen kikövezett sétányra - tizenöt percre innen van egy pub, három saroknyira egy... hm - egy pillanatra elgondolkodom, hogyan is fejezhetném ki magam szépen, de nem hiszem, hogy arra lenne különösen szebb kifejezés.
- Szórakoztató bár. És valahol erre egy őőőőőő - na jó, erre tényleg ne tudok szebb szót, pedig nagyon próbálom összeszedni az összes angolságom, amit belém neveltek - na jó, ha érdekel majd megmutatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2016. október 5. 07:27 | Link

Adrian

Kis kikapcsolódásra vágyik amikor feldobja a havernak az ötletet, hogy mutassa meg neki Londont. Ő Svájcban meg Németországban nőtt fel, és hiába utaztak az apjukkal kölyökként, semmire nem emlékszik az udvariaskodáson kívül.
Adriant meg a szüleit is a családi kapcsolatok ápolása alkalmával ismerte meg, szóval könnyedén elbeszélget egy tea mellett az elmúlt évekről az anyukával amíg a drága haverja rá nem irányítja figyelmét. Az is igaz, hogy őt is leköti a házaspár szebbik fele, és nem különösebben teper Adrian figyelméért.
Mikor útnak indulnak, azonnal kéményként füstölög cigarettájával. A Szofival történt dolgok után nagyjából dupla annyit dohányzik, mint előtte. Még nem tudta túltenni magát a csárdás eseten.
- Elég tökös lennél hozzá, hogy beleugorj? - kérdezi a Temzéhez érve.
Ő nem ül le, hanem újabb szálra gyújt a vízhez közelebb sétálva. Kérdését nem szánja kihívásnak. Mondják töketlennek, de hogy ő nem kockáztatna tüdőgyulladást meg fertőzést, az hot sicher.
- Ja - bólogat, és elvigyorodik. - Életet mutass nekem, te majom.
Kíváncsian vonja fel fél szemöldökét a szórakoztató bár kifejezésre. Végre sikerül olyannal előhozakodnia a havernak, amit még értékel is az emberünk. Kitárja karajit, eldobja a csikket és részéről indulhat a móka.
Utoljára módosította:Nikolai Weißling, 2016. október 13. 15:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2016. október 8. 12:50 | Link


London|Damn baby all I need is a lil bit
- Minden oké? - megemelem egyik szemöldököm, ahogy a szokásosnál gyorsabban szívja el a cigit. Ha valakit megismerek, hamar megérzem az ilyeneket, olyasmi ez mint egy hatodik érzék. Közben meg csak használom, amit az edzőm tanított.
Nem erőszakolom rá a választ. Ha el akarja mondani, akkor elmondja, ha nem, akkor nem, igazából közöm se sok van a magánéletéhez. Csak érdekel. Meglepő, mi?
A kérdésre megjelenik egy sunyi vigyor az arcomon, lassan billentem oldalra fejem. Általában nem szoktam beleugrani ilyenekbe - általában -, mert kevés ember érdemli meg. Ha mugli lennék, biztos csuklóból utasítanám vissza az ötletet, de a varázsói lét lényegesen megkönnyíti az életet.
- Talán majd később. - megvonogatom vállaim. Mindennek megvan a maga ideje, és a "na ki a vagány gyerek" nevű játéknak határozottan nem most van.
A megnevezésre fintorgok egyet, már meg sem próbálok ellenkezni. Valamiért az emberek élvezik, ha jobbnál jobb beceneveket találhatnak ki nekem (már az a réteg, aki meg meri tenni), én meg többnyire csak tűröm, mert úgy sincs mit tennem ellene.
- Oké, élet. Azért apádnak ne mond meg, nincs kedvem elverni - megvonogatva vállaim ugrok le, s indulok el a Temze partján, valahogy most jobban esik itt sétálni. Ami meg az apját illeti. Én nem félek tőle különösebben, egyrészt mert harcedzett vagyok, másrészt mert a családomnak eddig mindig a szebbik felét mutatta. És nagyrészt sikerült is becsapnia őket, de hát ugye mindig van olyan, aki észreveszi a lyukakat, sötétebb foltokat. És én sajnos mindig észre veszem őket, csak nem minden esetben sikerül összerakni a szálakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2016. október 13. 16:16 | Link

Adrian

- Sok a stressz
- vonja meg vállait nemes egyszerűséggel.
Ezt a választ adja mindenkinek, aki megérzi azt, ami körbelengi. Könnyedén elfogadják, nem várnak több választ, ő pedig elégedett azzal, ha nem tudja meg kettőnél több ember az undorító tetteit.
- Nincs az a piamennyiség, amivel belekényszerítenél - a gondolatra is összerezzen, hátán végigfut a hideg.
Tudja, hogy nem volt ilyen kérdés, de ő még szavakban se fog ilyennel menőzni. Kinőtte, mondjuk így. Bőven volt alkalma rá, hogy erejét fitogtassa.
Kezd unatkozni. Nem hiába unszolja Adriant, hogy életet mutasson, ne csak a vizet, meg a körülötte romantikázó párokat. Kíváncsian, immár cigaretta nélkül várja, mi az a hely, ahová indulnak.
Kezeit zsebre dugja, apja említésére pedig felhorkant. Nem szól semmit, ugyanis nem akar belegondolni, milyen lenne az apja felbőszült állapotában. Haverja erejében nem kételkedik, de az apját sem kell félteni...
- Haver, azt csiripelik a madarak, hogy összejöttél az exeddel. Nekem meg nem is mesélsz? - vonja kérdőre inkább néhány méter megtétele után.
Csicseregnek a madarak, de fogalma sincs, melyik exére gondoltak amikor tudmására hoztak ezt az információt. Majd így hátulról szépen kiszedi belőle...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2016. október 14. 19:56 | Link


London|I take you to the candy shop
- Nyilván - megvonogatom vállaim, nagyon nem is firtatom a dolgot. Most nem állok neki kielemezni a válaszát, meg keresni a mögöttes értelmet. Egyrészt mert nincs. Másrészt, ha lenne, se érné meg az erőfeszítést. Sorry not sorry.
- Szeretem a kihívásokat - a sunyi vigyor lassan terül szét az arcomon, ahogy épp kimondja a folyóba ugrásról való véleményét. Ha be akarnám kényszeríteni, valószínűleg nem is piával próbálnám meg - bár nem tagadom, az alkohol sok mindenhez megadja a bátorságot. Viszont szerintem, a drága barátomnak vannak gyengébb pontjai is, mint a szesz. És én imádok rájönni ezekre a pontokra.
Oldalra pillantva figyelem a reakcióját az apja említésére. Nem állítom, hogy könnyű menet lenne, de megverném, és ennek két, igen nyomos oka van: nem dühből verekszem, és vele ellentétben, én ezt tanulom. Viszont nem verekszem utcán, mert nem akarok eltiltást, szóval erről ennyit. Elengedem.
- Oh. Most melyikkel? - cinikusan felszisszenek, nem igazán értem ezeket a pletykákat. Igazából nincs is olyan sok exem, mert ahhoz, hogy exek legyünk, járnunk kell, és bárhogy is nézzük, nem sűrűn jutok el addig a fejezetig. Nem mintha tennék erőfeszítéseket érte. Szóval vissza az eredeti gondolathoz, a háromból jelenlegi tudásom alapján minimum kettő foglalt. Szóval marad Myra, aki elméletileg most nem pasizik, de vele amúgy is bonyolultak a dolgok. Szóval ja. Tiszta dráma az életem. Se.
- Szofival mi a helyzet? - zsebre dugva kezeim kocogok fel az egyik lépcsőn. Tény, hogy most bevághattam volna a macsós "mivan a nőddel bro?" szóhasználatot, de azért érzem a határokat. És Niko barátnője pont a határon túl van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2016. október 20. 20:53 | Link

Adrian

- Ex. Valamelyik, mit tudom én. Csak ennyit hallottam. Biztos a kis vörös - vonja meg a vállát.
Ezek szerint alaptalan pletyka lehetett, vagy éppen csak látták valamelyik hölgyeménnyel beszélgetni, és egyeseknek ez már kapcsolatnak minősül. Eleinte, amikor Szofival a kapcsolatuk teljesen kimondatlan volt, az emberek már sokkal többet rebesgettek, mint az akár a jelenlegi helyzetre igaz lenne.
- Mondj már valamit. A pasikra buksz már, vagy mi? - kérdőn sandít oldalra, felhúzza fél szemöldökét.
Viccesnek hat a kérdés, de nem lepődne meg az igenlő válaszon sem. Ő maga is érdeklődik mindkét nem iránt, miért ne lehetne a haverja is hasonló őhozzá?
- Szofia állandóan.. Nem viccelek, állandóan menstruál. Nyilván nem, de érted, valami hisztije mindig van.
Szemét forgatja, majd a fejét is megrázza hozzá. Nos a kapcsolatukban nem csak a lánnyal vannak hisztis problémák, Nikolai épp olyan havibajos, mint a szőkeség. Csak ő nem ismeri be.
- Emma nem csípi... Ha összezárnám őket, vagy én halnék meg a végén, vagy ők jönnének kopaszon ki a vesztes csatából...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2016. október 29. 11:09 | Link


London|I take you to the candy shop
- Nyilván - megforgatom szemeim, és ennyiben le is rendezem a témát. Nem fogok itt elkezdeni dühöngeni, hogy mit képzelnek magukról, meg, hogy merészelik, mert igazából nem is érdekel. Az emberek arról beszélnek amiről akarnak, nem véletlenül a hátam mögött. Pedig nem vagyok agresszív, se semmi. Ezt Niko is igazolhatja. A kérdésére felhúzom szemöldökeim, kis híján el is röhögöm magam, de nem teszem. Megállok, úgy nézek rá még pár másodperc erejéig.
- Ja, sokszor elképzeltelek már ruha nélkül - úgy válaszolok, mintha ez természetes lenne, a hangomban mégis érződik az irónia. Nem arról van szó, hogy elítélném a dolgot, egyszerűen én nem vagyok olyan, és kész. - Csak.. Megválogatom őket. Nem alacsonyodom le akárkihez - megvonogatom vállaim, most ténylegesen válaszolva a kérdésére.
A Szofival kapcsolatos válaszára elnyúlik az arcomon egy sunyi mosoly, még a fejem is megcsóválom, de nem mondok rá semmit, mert felesleges lenne. Tulajdonképpen fogadni merek rá, hogy a németnek több baja van, mint a lánynak. Érted, az oroszok mások, és most eszembe jutott valami, amit inkább nem kérdezek meg tőle. Nem akarok elkapni semmilyen váratlan orrba vágást, amit megérdemelnék. Függetlenül attól, hogy csak vicceskedem.
- Szerintem csak féltékeny - megvonogatom vállaim, felkocogok az egyik lépcsőn, befordulok egy utcácskába. - Mármint érted, te vagy neki az egyetlen. Nem akar elveszíteni - soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen fogok beszélni a húgáról. De kisebb testvérként átérzem a helyzetét, és egyet kell értenem vele. - Főleg, hogy egyszer már ott hagytad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. december 20. 17:53 | Link

Lucus Pirul
Franciaország, Párizs, december 22. 10:40
~egy kedves barátnál

Érdekes dolog a szerelem. Sok butaságot kihoz az emberből, ezek közé sorolom a házasságot is. De tudjátok, azért valahol minden lány és nő arra vágyik, hogy egy nap meseszép fehér ruhában sétáljon az oltárhoz és kimondja a boldogító igent élete párjának. Jó esetben élete párjának. Nem vagyok különösebben otthon a hatalmas, tüllös hóborzalmakban, mivel eljegyzésben ugyan már volt részem, esküvőben még egyszer sem... Ettől függetlenül, hála a szakmámnak, pontosan tudom, kihez kell elmennem ahhoz, hogy olyan minőségű választékból szemezgessünk, ami a legkeményebb szívet is meglágyítja.
Na de mit is keresek én esküvői ruhák között...? Czettner Luca (csak hogy biztos tudjátok, kiről van szó) totális extázisban keresett meg, hogy neki ruha kell, de fogalma sincs, hol kezdje, meg amúgy is pörgés van, mert boldog és esküvő lesz. Az egy dolog, hogy az első öt percben pislogás nélkül meredtem rá, mert már azzal lefárasztott, ahogy aktív volt, de értettem, mit szeretne. És tudjátok mit? Nekem nem telik semmibe kérni egy kis szívességet egy régi baráttól, ha ezzel valaki más boldogsága teljes lesz. Így lehetünk most épp Párizsban, ahol Louis dolgozik serényen a legújabb báli és esküvői kollekcióján. Mikor felhívtam tegnap, borzasztóan izgatott volt, mert oltári rohanásban van, de mikor jeleztem, hogy szükségünk lenne egy órácskára, hogy segítsen nekünk, rögtön igent mondott... Ha leszek az egyik modellje. Hát rendben, gondoltam akkor, ma viszont, hogy épp belépünk az üzletébe és hátrafelé tartunk a kis műhelyrészéhez, már nem vagyok biztos abban, hogy tudtam, mire vállalkozom.
- Nagyon kedves férfi, beszél angolul, úgyhogy minden szavát érteni fogjuk. És imádja az alacsony lánykákat, úgyhogy nagyon jó dolgod lesz - rámosolyogok Lucára, majd előre engedem, hogy menjen csak. Eközben szemeimet végigfuttatom az üzleten és el kell ismernem, bármennyire is giccsesnek és habos-babosnak találom ezeket a ruhákat, szépek. És egy nap jó lenne felvenni egy ilyet. Belépek a leányzó után és örömmel konstatálom, hogy Louis arca felragyog.
- Kedveskéim, megjöttetek? Gyertek, gyertek, neked lesz esküvőd, igaz? - figyelmét azonnal Lucára fordítja, ahhoz képest pedig, hogy világhírű ruhákat tervez és francia, nos... Elég közvetlen. Pedig mind tudjuk, hogy ez a népség a távolságtartásáról híres. Mégis... Louis már inkább egy öreg, gondoskodó nagypapa, holott még csak ötvenkét éves.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
Független boszorkány, Boltos


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 717
Összes hsz: 6622
Írta: 2016. december 22. 02:38 | Link

Ninus;;
-Nagyon keressük azt a ruhát...-


Már két teljes éve csillogott az ujjacskáján az a bizonyos gyűrű, aminek az első nyalókás verziója mindössze egy napot élt meg. Szerette azt is Luca, sőt, mindennél jobban értékelte, hiszen nem ez az aprócska ékszer volt a lényeg az egészben. Előtte van ma is, ahogy felbukkan Vince, ott a tábla, ott van ő, ott a kérdés, ő pedig elsírja magát... és ha őszinte akar lenni, attól is el tudná, ha csak belegondol. Mérhetetlenül boldog, talán mostanra érte el azt a konstans szintet, amire mindig is vágyott. Luca sosem játszott pókerarccal, nem is tudna vélhetően, nyitott könyv volt, bárki láthatta, hogyan ért el idáig, márpedig aki kicsit is figyelt, az tudja mekkora dolog ez most neki. A holtodiglan, holtomiglan; a fogadom; az örökké; az egészségben s betegségben. Lehet kicsit túl is pörögte a dolgot, ami nem lenne meglepő, nemrég kapott gy kis segítséget, hogyan meditáljon és szedje össze a kontrollt, az most nagyon jól is jön. Most mindenképpen. Egy, kettő, három, négy...kifúj, mély levegő öt, hat, hét, nyolc...
Lassan végezte ki a shaket közben, majd a pohár landolt is egy kukában, nagyokat pislogott, már egy ideje nem járt Franciaországban, utoljára tavaly egy fesztiválon, előtte pedig nem titok, az eljegyzésük ünnepléseként Disneyland volt a célállomás! Igyekezett nem túl idegesítő lenni Nina számára, hiszen be nem állt a szája. Az előbb említett helyről, mik az élményei innen, meg úgy a kviddics. Ezek szoktak a saját nyugtatására feljönni témának, de nem sokáig tudta fenntartani sajnos. Végül csak kilyukadt a mai napnál. Az esküvő, a ruha...
- Nina, köszönöm. Nem tudom mit kezdtem volna egyedül...
Beszélt ezután színekről, formákról, hogy az esküvő sem hagyományos lesz, hanem olyan mint ők. Meg hogy ő alacsony és tart tőle, hogy csúnya lesz bármelyikben. Azt is hozzátette, hogy a fehér ruha ugye problémás, és amúgy is a színes különleges... Ezt a  témát inkább nem is firtatta tovább, hiszen meg is érkeztek, meg magát se akarta felbosszantani.
- Szép napot! Igen, nekem, el sem hiszem, hogy itt vagyok!
Lelkes volt, ez nem is kérdés, és illedelmes is, amennyire le tudta küzdeni az izgatottságot. Egyből kezet is nyújtott, legszívesebben meg is ölelte volna az urat, de Vince már leszoktatta a mások személyes terébe való mászkálásról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 2259
Írta: 2016. december 22. 19:40 | Link

Eun Hye
Ausztira, Family park

BIGBANG - BANG BANG BANG

Jó lesz ez a kiruccanás, főleg, hogy egy hozzám hasonló egyedet fogtam ki magam mellé. Aranyos a lány és neki is ázsiai vér van az ereiben, hamar meg fogjuk érteni egymást, bár eddig sem volt köztünk semmi, egyszer kétszer beszéltünk, ennyi. Nem tudom miért őt választottam, szerettem volna minél előbb indulni, mást meg nem találtam, ő cuki is, gondolom szórakozni is szeret, ahogy nevetni is, szóval értitek, megfelelő személy a vidámparki mókára.
A hopponálás felforgatta a gyomromat, nem is vártam mást, soha nem bírtam az utazás ilyen formáját. Kérdezhetitek, hogy akkor mit keresek itt, ha ennyitől rosszul leszek, erre a válasz egyszerű, nem érdekel a dolog, szórakozni szeretnék. A testvéremmel folytatott vita, békülés és hír után szerintem ez tök normális, le kell vezessem az érzéseimet, ennek pedig ez a legjobb módja. Szívesen hoztam volna Zalánt és Veronikát is, azonban előbbi Budapesten van, utóbbi egyedül nem tudom kezelni, nem hallgatna rám. Túl engedékeny voltam vele az elmúlt időben, ki is használja, aminek ez az ára, nem jön velem szórakozni.
- Mire szeretnél először felülni? - kérdezem Eun Hye-t, végül is, én hívtam el, kezdje ő a sort a játékok terén, valamint nekem teljesen mindegy mit csinálunk, csak csináljuk, érezni akarom az adrenalint, ahogy szétárad ereiben és elönt. Kíváncsi pillantással nézek felé, miközben kezébe nyomom a prospektust, aminek a hátulján térkép van, hátha könnyebb a tájékozódás, annak, aki tudja, hogyan kell használni. Férfiasan bevallom, egy ideig mindig eltévedtem, a fővárosban ez nem nehéz, akkor sem, ha oda születik az ember, ahogy ez velem is történt, de hagyjuk ezt a sztorit, ezekhez nincs erőm. Türelmetlenségem nem látszódik rajtam, nyugodtan tűnök, inkább belül robbanok. Menjünk már, menjünk már és játsszunk mindenen. Előttünk a nap, nem tudom miért vagyok ilyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jimnie szeret by Jimnie | Berci patrónusa | Puszedli | Tesós táncikálás :3
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. december 29. 16:08 | Link

Levitások
December 20. ~ Bécs

A kirándulás programja:
10:00 - Indulás a fővárosi hopp-állomásról
10:30 - 12:30 - Séta a városban és az adventi vásár megtekintése
12:30 - 13:30 - Ebéd
13:45 - 15:00 - A schönbrunni kastély megtekintése
15:15 - 17:15 - Egyéni bóklászás a nagyoknak, kisebbeknek vásárolgatás a felügyelő tanárral
17:30 - Találkozó a megbeszélt hoppanálási ponton, indulás haza

//Álmodói tudnivalók: Itt mindent megtaláltok.//




Érkezés Bécsbe, vásár.

Olyan öt perccel ezelőtt érkezett meg egy csapat Levitás társaságában, most pedig a Rathausplatzon áll, várva, hogy a Levitások összeszedjék magukat és a kis motyóikat. Sétáltak már egy nagyot, mert egy kicsit odébb érkeztek, a fő utcán azonban gyönyörű, kivilágított díszek mellett elhaladva közelítették meg a városháza előtti teret, ahol hatalmas vásár várja a turistákat és a bécsieket egyaránt.
A hoppanálás rendben ment, zsupszkulcs segítségével érkeztek Budapestről. Még ő is rávette magát nagy nehezen, fogcsikorgatva a procedúrára, habár nem volt tőle túl lelkes. Mostanában azonban egyre hatékonyabban győzi le a félelmeit, legalábbis nagyon igyekszik. Mögötte már gyülekezik a kis csapat, így aztán int is nekik, elmondva még utolsó pár mondatot, mielőtt teljesen bevonulnának csapatostúl a tömegbe, ahol aztán már az alapzaj miatt a gondolataikat is nehezen fogják hallani, nemhogy az ő hangját.
- Erre indulunk. Ha valaki elkallódna tőlünk, akkor emlékezzetek, hogy ugyanitt találkozunk fél egykor, ide kell visszajönni. Szóljatok ha már fáztok, megoldjuk! - kiabálja nekik, kezével közben mutatva, hogy merre is fognak elindulni. Reméli, hogy nem hagynak el senkit, de azért mindenkiben bízik annyira, hogy ide visszatalálnak és nem lesz semmi gond. Igazából először csinál ilyesmit, ezért nagyon összpontosít, nehogy bármi gond legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 333
Összes hsz: 4836
Írta: 2016. december 29. 18:25 | Link

Levitás bécsi kirándulás
10.30-12.30 Séta a városban és az adventi vásár megtekintése

A zsupszkulcs sosem volt a szívem csücske és most is kell pár perc az érkezés után, hogy helyre álljon odabent minden és ne akarjon kijönni a reggeli vér adagom. Mert hát... lássuk be egy egésznap, kint a szabadban, az sok. Még akkor is, ha majd megyünk abba a kastélyba, jobb felkészültnek lenni, mert nem tudhatom, mennyire fog sütni a napocska ma. Természetesen beöltöztem és a sapka-sál-kesztyű kombó mellett rajtam van a napszemüvegem is. Tisztára mint valami idol, aki próbál feltűnésmentes lenni a tömegben. Kár, hogy így sokkal feltűnőbb vagyok, mint egyébként, de sebaj.
Miután helyreáll a gyomrom és Berci bá elhadarja a fontosabb infókat megindulok én is a kis csapattal, s szinte rögtön magával is ragad a vásár hangulata.
A bogolyfalvi vásár nagyon picinek tűnik az ittenihez képest. Alig tudom eldönteni, hova kapjam a fejem, aztán csak meglátok egy szimpatikus standot mindenféle fura kézműves cuccokkal és muszáj közelebb mennem, hogy megnézzem. Odafurakszom és mindent alaposan megvizsgálok, egy-egy karkötőt felemelek, megnézem hogy állna, a bögréket meg a hógömböket is megvizslatom és fel sem tűnik, hogy nem mindenki követett, s a társaság nagy része tovább ment. Jó pár perc után realizálom csak a helyzetet és ahogy körbe nézek, sehol senki. Aztán kicsit tovább nézelődöm, és a következő standnál meglátom Veronikát. Kicsit megnyugszom. Hozzásietek, és megnyugodva szólok hozzá.
- De jó, hogy itt vagy. A többiek merre mentek?
- kérdezem, mert természetesen azt gondolom, hogy ő tudja, amit én nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Lepsényi Veronika
INAKTÍV


Szívecske MJ-nek <3 || Sóginéni
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 2202
Írta: 2016. december 29. 22:51 | Link

Levitás bécsi kirándulás
10.30-12.30 Séta a városban és az adventi vásár megtekintése


Lepsényi Veronika bizton állíthatja, hogy a hopponálás soha nem fog a kedvenc utazási módszerei közé tartozni. Ez volt az első ilyen útja, és bár azt sikeresen megúszta, hogy a reggelije végül a cipőjén landoljon, de még most is érzi, hogy kissé háborog a gyomra a kellemetlen utazástól. De ez legyen most a legkisebb gondja... Hisz még az sem zavarja, hogy ezen az egész kiránduláson nem csak a kísérőtanárok szeme, hanem a saját bátyjáé is rajta fog lenni, és ahogy Ricsi mondta még napokkal ezelőtt, és ma reggel is, egy percre sem fogja levenni a lányról a tekintetét. Mert hát bárhogy is nézzük, mégis csak hajlamos az elbóklászásra és a bajba keveredésre, ami miatt már nem egyszer kapott fejmosást otthon is. Így jó is talán, hogy még egy plusz tekintet rá szegeződik. De azért reméli, hogy annyira nm fog túlzásokba esni Ricsi, és hagyni fogja kicsit élni is.
És teljesen bele is merül a bécsi forgatagba. Sokkal nagyobb, mint ahogy azt elképzelte a bogolyfalvi vásár után; de hát mi másra is számított volna, hisz ez egy hatalmas, és világszínvonalú vásár, nem úgy, mint az otthoni. De azért mégis csak elcsodálkozik, hogy mekkora ez az egész hely, és hogy mennyi stand meg mennyi minden más van itt. Egy darabig persze szorosan a bátyja mellett halad, aztán meglát egy standot, ami tele van pakolva különféle, látszólag gondosan, kézzel készített, jól megmunkált ékszerekkel, és... Le is ragad ott. Innen pedig csak egy ismerős hang rántja ki.
- A többiek? Itt... Vannak... - de a mosolya egyből le is hervad, s idegesen túr a hajába, amint körbepillant, és nem lát senkit. Mindenhol csak az ismeretlen osztrák, és egyéb külföldi arcok, sehol egy ismerős bratyó, vagy Berci bácsi... senki, csak Min Jong, aki hozzá hasonlóan elveszettnek tűnik. - Vagyis itt voltak...
Na ennyit arról, hogy Ricsi le sem veszi róla a tekintetét...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2017. január 3. 00:24 | Link

Bécsi kirándulás


Nem rajongtam az ötletért, hogy kiruccanjak bármerre is, de igazság szerint már untam a tankönyveim felett ülni és kellett egy kis változatosság, ezért úgy döntöttem, hogy részt veszek ezen a fantasztikus kiránduláson. Az vonzott az egészben, hogy még nem jártam Bécsben, csak hallottam róla, így bátran jelentkeztem a kirándulásra, amit reméltem, hogy nem fogok megbánni. Berci bácsi nagyon lelkes volt, úgyhogy valamennyire átragadt rám a lelkesedése. A többieket csak látásból ismertem, de nem is a társaság miatt jöttem el, hanem a hely és az új élmények miatt. Kicsit bajban voltam, hogy kivel tartsak, amikor odaértünk, hiszen tudtam, hogy a korom miatt nem fognak hagyni egyedül bóklászni.
- Berci bácsi! Magával tarthatok? - kérdeztem tőle aranyos, boci szemekkel, hiszen úgysem hagyták volna, hogy egyedül mászkáljak az idegen forgatagban és különben is, a férfi nagyon szimpatikus volt nekem, szóval szívesen tartottam volna vele körülnézni. Sejtettem, hogy nem fog örülni a felkérésemnek és teherként tekint majd rám, de nem érdekelt a dolog, mert arra jutottam, hogyha baj lenne neki, hogy vele tartsak, akkor majd átpasszol másnak. Mondjuk MJ-nek... ő is hogy örülne nekem! Már előre láttam az iszonyatot az arcán. Hiába, a kisebb korosztály mindig is nyűgnek tűnt a nagyok számára. Mondjuk én voltam olyan öntelt, hogy nem érdekelt az egész, mások véleménye, úgy voltam vele, hogy majd megoldják ezt a kérdést a nagyok. Azt az egyet tudtam, hogy mindenképp körül akarok nézni a vásárban és később a kastélyban is, szóval nem akartam, hogy bárki is meggátoljon ebben, bár tulajdonképpen ez volt a programterv része. Reméltem, hogy a felnőttek minél előbb dűlőre jutnak és elindulhatunk végre nézelődni, mert ez volt jelenleg minden vágyam, hogy minél többet lássak a városból és az ünnepi vásárból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 333
Összes hsz: 4836
Írta: 2017. január 4. 21:52 | Link

Levitás bécsi kirándulás
10.30-12.30 Séta a városban és az adventi vásár megtekintése

Na igen, problémás ha az ember el tud merülni a legkisebb dologban is olyan lelkesedéssel, hogy megszűnik körülötte a világ. Simán lehet, hogy mondták a többiek, merre mennek, talán még rá is bólintottam, de esküszöm nem emlékszem és ennek ez az ára. Itt állok Bécsben, egy országban, aminek nem beszélem a nyelvét és fogalmam sincs hol vannak azok, akikkel jöttem. Ez mondjuk nem ok, hogy kétségbe essek. Felnőtt vagyok, tudok magamra vigyázni és legrosszabb esetben majd egy hét alatt visszaérek Bagolykőre, de mégis csak jobb lenne, pár percen belül megtalálni a többieket. Annyira azért mégsem nagy ez a hely, vagy de? Nem tudom. Szerencsére megpillantom a kis Lepsényi lányt és így már teljesen nyugodt vagyok. Őt nem hagyná a bátyja hátra, na meg Berci bá meg az igazgató is biztos jobban figyelnek az elsősökre. Hiszem én. Kis naiv. Veronika ugyanis megcáfolja a gondolataimat, ahogy rákérdezek hol vannak a többiek.
- Te sem figyeltél. - Vonom le a következtetést és elhúzom a számat. Lábujjhegyre állok, próbálok kikukucskálni a fejek felett, de az a benyomásom a bécsiek mind magasabbak, mint én valaha is leszek. - Nem látok senkit sem.
Fordulok vissza a lányhoz és elhúzom a számat. Aztán elhatározom magam. Ha már elvesztünk legalább egymást ne veszítsük el.
- Fogd meg a kezem, ha egymást is elveszítjük a többieknek még nehezebb dolga lesz megtalálni minket. - Ez így teljesen logikus. Én nem fogom őket megtalálni. Vagyis remélem, hogy de, de akkor azért legyünk együtt, és gyorsabb. Ha megfogja a kezem, akkor pedig megindulok a tömegben, továbbra is próbálva nézegetni a fejek felett. Egyszer-egyszer fel is ugrok, hátha látok valakit. Remélem Vera is nézelődik, már amennyire tud...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. január 6. 16:20 | Link

Alíz és az elveszettek, na meg a többiek

Somoskői Alíz lép oda mellé, kedves hangján megérdeklődve, hogy ugyan vele tarthat-e. A kérdést nehezen tudja mire vélni, hiszen mindenki "vele tart", elvégre itt még az lenne a koncepció, hogy mindenki együtt egy szép nagy csapatban nézelődik. Persze lehet, hogy ezen a szép nagy csoporton belül is a leányzó hozzá csapódna a legszívesebben, a férfi erre következtet. Rendkívül hízelgő, bár nem igazán tudja elképzelni, hogy egy tizenöt éves miért pont az ő társaságára vágyik, a kortársaié helyett. De hátha kiderül. Kedves mosollyal bólint egyet, természetesen szívesen beszélget a lánnyal.
Közben azért hátra-hátrapillant, hogy mindenki megvan-e. Jól is teszi, ugyanis nem sokkal később arra jut, hogy nem, nincs meg mindenki. De persze lehet, hogy csak nem nézte meg elég jól. Megtorpan és egy fokkal figyelmesebben is szemügyre veszi a társaságot, de mintha valaki így is hiányozna. Sejti is már, hogy kicsoda - a fiatalabb Lepsényi lányt nem látja, pedig a testvére a közelben lézeng. Merre lehet az a lány? Tovább nézelődik, ám ahelyett hogy a lányt megpillantaná, csak még jobban elbizonytalanodik, mert prefektusa, Min Jong világos hajkoronáját sem látja a közelben, pedig már éppen fontolgatta volna hogy megkéri, segítsen neki megkeresni a lányt. Hol lehetnek ezek?
Nem mondhatni, hogy kétségbe van esve, de tőle szokatlan módon aggodalmasan ráncolódik a homloka, miközben tekintetével Kriszpint kutatja, majd gyorsan odalép hozzá, a lehető legnyugodtabban megszólítva.
- Te figyelj, szerintem elhagytunk két embert... - dünnyögi egyelőre halkan, hogy lehetőleg ne keltsen pánikot a többiekben, ők ugyanis úgy néz ki egyelőre még nem vették észre MJ és Vera hiányát. Bele sem mer gondolni, mit fog Ricsi előadni, ha nem találja majd a húgát... És teljesen érthetően, persze. Közben tovább kémleli a tömeget, erőteljesen remélve, hogy valahol megpillantja a két kalandos kedvű delikvenst.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2017. január 7. 14:28 | Link

Bécsi kirándulás - Grace és bárki

Attól, hogy befejeztem a tanulmányaimat és nem járok immáron a Bagolykő tantermei között, még szeretném tartani a kapcsolatot az egykori házammal, amibe én is tartoztam. Néhány ismerősömről tudok, hogy még levitások, többnyire mestertanoncként, így gondoltam, találkozni kéne velük és a jelenlegi hupikék törpikékkel. Grace említette, hogy lesz egy kirándulás egyenesen Bécsbe a karácsonyi vásárra és azt is megsúgta, hogy a végzett diákok is részt vehetnek rajta. Ennél jobb alkalmat nem is találhattam volna, ezért az utolsó pillanatban jelentkeztem, hogy én is jönnék.
Amint megérkezik mindenki a gyülekezőhelyre, rájövök, hogy gyakorlatilag senkit sem ismerek. Idegen arcok vannak végig körülöttem, de végül is nem baj, Grace itt van velem, majd az ő nyakában fogok csimpaszkodni egész idő alatt. Természetesen nem, vagyok annyira talpraesett és beszédes, hogy ne okozzon gondot az ismerkedés. Elindulunk be a vásárrészhez és mindenki elkezd nagyban nézelődni. Lehet meg kéne határoznom egy bizonyos összeget, hogy mennyit költhetek el a vásárban, noha nem vagyok jártas az itteni árviszonyokban. Sok jópofa pult mellett haladunk el, melyek mind megmosolyogtatnak. Próbálok haladni a tömeggel - mármint a levitás tömeggel -, de még szoknom kell az idegen arcokat, nem könnyű számomra még beazonosítani, hogy ki van velem és ki nem. Egy biztos pont van: ő pedig Grace. A lány - bocsánat, a nő mellett bandukolok, amikor meglátom a puncsos bódét. Már nagyon rég ittam olyan italt, Seoulban nem nézelődtem eziránt, a Bogolyfalvi vásárban pedig nem álltam meg inni egy bögrével, mert szorított az idő. Most viszont megfelelő az alkalom, nyilván nem is szeretném kihagyni a élményt.
- Grace! Puncs, most! - kiáltok fel, persze nem parancsolóan, hanem lelkesen. Ismerem már... hát úgy elég régóta és bízok benne, hogy nem veszi rossz néven a visszautasíthatatlan ajánlatot. Ő ilyen tekintetben olyan, mint én, biztos vagyok benne, hogyha most nem kívánja a meleg italt, azt meg fogja mondani, vagy csak egyszerűen nem vesz. Azonban én mindenképpen szeretnék inni és be is állok a szép hosszú sorba. Láttam már hosszabbat is, talán van még puncsos és forralt boros bódé a vásár egy másik szegletében is, ezért megoszlanak a vásárlók, mindazonáltal az biztos, hogy lemaradunk a bolytól. Amint megkapom az angyali áldást, óvatosan belekóstolok. Nagyon finom, mint ahogy az szokott lenni, de ezúttal is sikeresen leforrázom a nyelvem. Leiszom azért a tetejét, mert nem örülnék neki, ha kiömlene míg sétálunk, majd Gracere mosolygok egyértelmű utalást adva, hogy mit gondolok az ízéről. Már nem is fázok annyira, felmelegít az ital és ez jó érzéssel tölt el. A levitások után nézek és látom, hogy bizony rendesen eltávolodtunk tőlük. Nem tudom, mennyire szigorúak itt a feltételek, de Berci bá kérte, hogy maradjunk együtt, legalábbis kezdetekben, ezért nem nekem kéne rendet bontanom és szabályt szegnem, ha már voltak olyan aranyosak, hogy engem is befogadtak. Remélem a puncs ivás nem ütközik szabályba, hiszen ez egy tradicionális téli ünnepi ital.
- Menjünk, mielőtt keresnének - javaslom a barátnőmnek, aztán amennyiben nincs ellenvetése, megindulunk a többiek után. Nem veszítettük el őket nagyon, így hamar utolérjük őket és közben még nézelődni is tudunk. Szememmel megkeresem a tanárkísérőnket, megvan, szóval jó csapathoz állunk be, bár feltételezem, hogy Grace úgyis riadóztatna, hogy valami nem lenne rendben. Vagy nem? Ahogy ismerem magunkat, tudunk mi jó kis mulatságokba keveredni, de ezúttal tényleg megpróbálok egy tündér lenni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2017. január 8. 13:39 | Link

Tánya | Bornholm szigetén | január eleje |


A hoppanálás egyre jobban megy neki. Nincs benne már az a félsz, mint az elején, hogy a fél lábát hátrahagyja, vagy esetleg akivel utazik, azt amputoportálja. Így amikor a lány felvetette, menjenek valahova, ne csak az erdőben és a falu környékén túrázzanak, pár másodpercnyi gondolkodás után rábólintott. Már tudta is, hova mehetnének. Még az Erikbe járt, amikor egy iskolai kirándulás során ellátogattak a szigetre. A dán szigetek közül a legkeletibb, izolált, de gyönyörű helyen fekszik a Balti-tenger közepén, négy ország felségvizeinek találkozásánál. A helyiek dialektusa dallamos, kellemes a fül számára, annak ellenére, hogy a dánok többségének fejfájást okoz megérteni. A svédek viszont szeretik, számukra sokkal érthetőbb, mint a hivatalos kiejtés. Tobias pedig úgy van vele, mint minden nyelvvel és kiejtéssel. Ha elég időt tölt közöttük, önkéntelenül is beépül a nyelvi képességei közé és hamarosan azon kapja magát, hogy úgy beszéli, mintha ott jött volna a világra köztük.
Amit azonban a muglik nem tudnak, az egy apró varázslófalu létezése a sziget központi-északi részében, Rø és Aarsballe között. A varázstalan emberek számára a hely egy régmúlt időkből ott felejtett vadon, magas dombokkal, öreg fákkal benőtt terület. A varázslók számára azonban egy takaros kis falucska, amelyet még a King's Crossról induló, az európai varázslófalvakat összekötő járat sem érint. Mintha tényleg elfeledkeztek volna róla. Itt volt már akkor is, mikor még az istenek lejártak Midgårdba, mikor még léteztek csodák és az emberek ajkát az óészaki nyelv ízesítette meg. Borgundarholmnak, magasan fekvő szigetnek nevezték még akkor Bornholmot, és ez a neve ma is a falunak. Az Erikben töltött utolsó két évében gyakran ellátogatott ide, de mióta elköltözött Bogolyfalvára, nem volt alkalma. A hoppanálás azonban jóval megkönnyíti az életét, s lelkesen készülődött az útra. Indulásként a következő szombat reggelt tűzték ki, a falu határában találkoztak, a legközelebbi ponton, ami a dehoppanálás-gátló bűbáj hatókörén kívül esik.
Figyelmeztette a lányt, hogy a szigeten mindig erős szél fúj és a Napot nem fogják sokat látni az év ennek a részében, úgyhogy készüljön fel csípős hidegre és félhomályra, ami a nappali órákat általában uralja. Tény, hogy ezek a tényezők sok embert nem zavarnak, mint ahogy Tobiast sem. Ilyenkor érzi magát igazán otthon. A meleg, a vakító napfény zavarja, szeret elrejtőzni előle. Azért a biztonság kedvéért sálból és kesztyűből is pakolt még a táskájába, a forró teát tartalmazó termosz és a zöldséges-húsos szendvicsek mellé. A ruháikat bármikor könnyen megszáríthatják, úgyhogy abból cserére nem lesz szükség. Térképre sem, hisz a memóriája és a pálcája elintézik azt helyette.
A sziget északi csücskébe érkeztek, a befagyott tenger partjára. A Nap épp kint volt, ez azonban a hőmérsékleten keveset segített. A hideg úgy rohanta le őket, mint kiéhezett falka az eltévedt bárányokat. Tobias belevigyorgott a sáljába; sehol egy lélek sem, még a helyiek is elrejtőztek a fagy elől. Szereti a telet.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
Tanár, Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 961
Írta: 2017. január 8. 19:09 | Link

Lars
Bornholm szigete

Imádtam, hogy végre megint volt valaki, akivel elmehettem túrázni. Annyira hiányzott már a mozgás amióta a Bagolykő falai között voltam, nem is gondoltam volna. Sosem voltunk egy helyen, így nem értettem a bezártság fogalmát. Ráadásul sosem voltunk szigorú szabályokhoz kötve se tanulásügyileg, se másképp.
De pár hét múltán már a környéket is kezdtem unni. Megismertem már alakjukról a fákat, és színükről a réteket. Éppen ezért hoztam fel újdonsült túratársamnak, hogy menjünk el valamerre messzire, amikor megmondta, hogy tud hoppanálni. Én magam még sosem csináltam, de úgy hittem, nem lehet sokkal másabb, mint hopp-porral utazni.
Már péntek este teljes lázban égtem, és bepakolás után még küldtem is egy baglyot Kolosnak, hogy ne aggódjon ha véletlenül nem talál. Ugyanis reménykedtem benne, hogy legalább a hétvégét ott töltjük a szigeten.
Lars már ott várt rám, amikor megérkeztem a megbeszélt helyre. Kicsit idegesen vártam a hoppanálást, de amint megtörtént rögtön megnyugodtam. Egyáltalán nem volt vészes. És persze a pulzusom helyreállításában az is segítséget nyújtott, amit magam előtt láttam. A kékes fehéres megfagyott víz tökéletes harmóniában volt a hófödte parttal.  Még a csípős szél sem tudott megállítani abban, hogy ne kerekedjen el a szemem, próbálva mindent a tudatomba vésni. Hirtelen egészen elevennek éreztem magam. A vállamat nyomó súly, amit a suli és a családi helyzet okozott, feloldódott. Elmosolyodtam. Először a tájra, majd Tobira is.
- Ez gyönyörű! - mondtam ki hangosan, amit gondoltam. Legszívesebben örökre ott maradtam volna, de a hideg ebben megállított. Kicsit közelebb lépkedtem a jéghez.
- Mit gondolsz, rá lehet menni? - kérdeztem meg a szakértőt, továbbra is haladva az úti célom felé. Persze menet közben ledobtam a táskámat, hogy ha mégsem olyan biztos az a páncél, akkor ne ázzon el mindenem. Ráadásul egy váltásruhám is volt benne, nem bíztam semmit a véletlenre.  Óvatosan tettem rá a jég szélére a cipőm talpát. Egy kicsit próbálgattam, hogy elbírja-e a terhelést, szóval egészen akrobatikus módon hol egyik, hol másik lábamra helyeztem a testsúlyom.
- Biztonságosnak tűnik... - jegyeztem meg Larsnak is.


***

Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. január 8. 19:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|Narnia hejcegnője #anemes|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2017[
Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2017. január 9. 17:16 | Link

Tánya | Bornholm szigetén | január eleje |


Egy ideig csak nézi a horizontot, a jég felszínén visszaverődő sápatag napfényt, a homokkal keveredő ropogó havat talpuk alatt, a fehérbe öltözött partmenti bokrokat. Különös ez a csend a tenger partján, megszokta már a hullámok zaját, a sirályok ricsaját. Nyáron a hely hemzseg a turistáktól, a jó időt kihasználó helyiektől. Olyankor nem szívesen jár erre. Most azonban mintha teljesen máshol volnának. Egy meséskönyv elnyelte őket, ők pedig önféledten merülnek alá a lapok hullámaiban.
A lány lelkes helyzetmegállapítására csak bólogat, szellemileg kicsit még máshol, de mikor eljut a tudatáig, hogy Tánya mit tervez, visszarángatja magát a jelenbe. Alaposabban végigméri a jeget, itt-ott nyomok vannak rajta, főként állatok nyomai, de néhol embereké is. Régiek, de még jól kivehetők, mostanában keveset havazott.
- Én inkább itt maradok. Valakinek ki is kell mentenie téged - utána kiált, nem mintha a lány megvárta volna a válaszát. Valószínűleg megmenteni sem fog kelleni, elég vastag a jég, strapabírónak tűnik. De azért nem árt, ha nem fulladoznak egyszerre mindketten a mínusz fokos vízben. Kitapintja a pálcáját a kabátja zsebében, hogyha szüksége lesz rá mégis. Tánya óvatos araszolása végül megnyugtatta. A jég halkan nyikorog a talpa alatt, de a repedést kísérő pattanó-törő zaj elmaradt. Tobias visszatérhet a nézelődéséhez, egy kiindulási ponton elmélkedve. Jobbra a part mentén Røig haladhatnának, ami könnyebb séta, de hidegebb, ellentétben azzal, ha átvágnak egyenesen a homokbuckákon és nekifutnak a dombnak, aminek a tetején Borgundarholm bújik meg az erdőben. Legalábbis az erdőnek nevezett csupasz fák között, ami ilyenkor valószínűleg nem a legfenségesebb látvány.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2017. január 10. 21:22 | Link

Levitás bécsi kirándulás

A levitás elhatározta, hogy ráveszi szüleit, hogy engedjék el a kirándulásra, amiről egyébként nem is akart szólni a szüleinek, - leginkább az édesanyjának nem, mert, hát „elég nagy már ő”. Persze, nem méretre értette, de szerinte az anyja a méreteit nézi, amikor aggódik érte. Természetesen néha Lucynél se lehet tudni, hogy minden rendben van-e. Mármint, belül igen, csak néha, amikor megmagyarázhatatlan dolgokat csinál, akkor az ember képes ezen jobban elgondolkodni, mint kéne. Nem mintha valaki is azon gondolkodna, hogy ki mennyire normális... vagy, hát lehetséges. Elvégre, sosem lehet tudni. Azt, hogy a leánynak ilyen érdekes lett mostanában a gondolkodásmódja, azt csak arra „lehet” fogni, hogy kamaszodik... aztán, meg ki tudja? Talán, még ő maga sem...
Gondolatai el- elkallódnak, és amennyire csak tud, ügyel arra, hogy ne kallódjon el. Kis korában rengetegszer elhagyták, hiába figyeltek rá a szülei, és nem is abból adódott legtöbbször a probléma, hogy eleven, mert hiába volt az, nagyon könnyű megragadni a lány figyelmét, és ezért rengetegszer el is hagyták.
Utóbbi pár évben például, amire észrevették volna, hogy elhagyták, már elő is került. Persze Moonlightéknál a „Hol van...?” kezdetű kérdésekre fölösleges válaszolni.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
Mestertanonc Tanár


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 352
Összes hsz: 2178
Írta: 2017. január 11. 17:31 | Link

Bécsi kirándulás - Dasha és bárki

Nem igazán akartam mostanság kimozdulni itthonról, de aztán mikor hallottam, hogy a Levita kirándulást szervez Berci bával az élen Bécsbe, akkor úgy döntöttem, jobb, ha mégis elmegyek. Mint utólag kiderült, nem is volt rossz ötlet, hiszen volt háztársam és jó barátnőm Dasha is úgy döntött, hogy csatlakozik.
Ezer éve nem láttam már, hiszen Seoul nem a szomszéd falu, még varázslóként is meglehetősen sok energiát vesz ki az emberből, hogy ide-oda ugrál a világ két sarkából. A barátnőm eközben kiszúrt magának egy puncsos bódét és ki is jelentette, hogy akkor most látogassuk is meg, én pedig lelkesen csatlakoztam hozzá. Nem vagyok semmi jónak az elrontója. Az igazat megvallva az ujjaim már lefagytak a helyükről, hiába a fekete bőrkesztyű, szóval nem volt ellenemre az ötlet. A sor mondjuk elég hosszan kígyózott a kis utcácskában, de egészen hamar haladt. Szóval befaroltam Dasha mögé és nem sokkal utána én is kértem egy puncsot, nem is akármilyet, hanem tojáslikőröset. A kis krémszínű bögrécskén a városháza díszelgett. Egészen szemet gyönyörködtető látvány volt, megérte azt az egy eurót pluszba.
- Jó, belátom, ez tényleg megéri... - biccentettem elismerően, az ujjaim a pohárka köré fonva határozottan. Így a tartásom is biztosabb volt rajta és nem tudtak megmerényelni a kisnyugdíjasok, akik agresszívan rohantak át a vásáron, az unokáikat maguk után vontatva.
Pillantásommal a Levitás csoportot kutattam és kellett egy kis idő, mire sikerült egy ismerős arcocskát kiszúrnom.
- Igen, azt hiszem, hogy jobb lenne, ha mennénk! - szedtem a lábaim, hogy tarthassam az iramot egykori sztár-cskmmal. Immár felzárkózva figyeltem a szebbnél szebb csecsebecséket. - És amúgy hogy vagy mindig?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Han Eun Hye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. január 14. 14:11 | Link

Ricsi


Ausztira, Family park



Mindig is szerettem vidámparkba járni, ezért nagyon örültem, amikor Ricsi meginvitált az ausztriai Family park nevű helyre. Már nagyon vártam, hogy odaérjünk, egész úton azon gondolkodtam, hogy hány hintára fogok felülni, szóval jó mókának ígérkezett ez a délután. Amikor odaértünk a fiú megkérdezte, hogy melyik hintára üljünk fel, úgy láttam, hogy ő is nagyon szeretné már növelni az adrenalin szintjét, mint ahogyan én is.
- Üljünk fel először a hullámvasútra! - feleltem neki lelkesen, amikor megláttam az említett hintát, jó bulinak ígérkezett.
- Aztán később vegyünk vattacukrot is! Meg akarok egy plüss állatot is! - hadartam izgatottan, bár nem tudtam, hogy mennyire lesz elragadtatva ettől az ötlettől, én mindent ki akartam próbálni, ha már itt voltunk.
- Most vagyok itt először, le akarom tesztelni az összes hintát, ugye te is? - kérdeztem lelkesen, gondolatban pedig már szinte az összeset kipróbáltam, amit csak láttam közülük, legalábbis próbáltam elképzelni, hogy melyik milyen élményt nyújthat. Szerencsére egész kipihent voltam, mert a pub-ban nem kellett magamat agyonra hajtanom, mivel valamiért kevés vendég volt és azok se vitték túlzásba az italozást. Általában nagy pörgés volt ott, plusz még mellette ott volt a suli is, de muszáj volt gondoskodnom az anyagiakról, ez pedig jó lehetőség volt arra, hogy a tanulmányaim mellett némi keresetre is szert tegyek és lefoglaljam magam közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
Tanár, Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 961
Írta: 2017. január 15. 19:42 | Link

Lars
Bornholm szigete

Teljesen átitatott az energia, amint megérkeztünk Dániába. Olyan érzésem volt, mintha mindig is az lett volna a sorsom, hogy útnak eredjek, más országba is. De végül is a véremben volt, ha mondhatjuk úgy.
Egy ideig csúszkáltam a jegen, majd amikor úgy éreztem ezt is eléggé megtapasztaltam anélkül, hogy ráestem volna a farokcsontomra, vissza blattyogtam Tobihoz, és még mindig mosolyogva néztem rá.
- Rendben főnök, mutasd az utat! - mondtam, hogy biztos legyen benne, hogy eléggé kijátszottam magam, és nem fogok lemaradni minden második lépésnél. Elvégre, nem vagyok már öt éves...
Nekivágtunk az útnak. A cipőnk minden egyes lépésnél besüppedt a puha hóba, melynek felszíne fagyos volt a hidegtől.
- Honnan ismered ezt a helyet? Már mint gondolom egyszer már töltöttél itt huzamosabb időt, hogy tudtunk hoppanálni - magyaráztam, és a hozzá tartozó mutogatásban az sem zavart meg, hogy a táskám pántjait tartogattam. A mozdulat már csak amolyan reflex volt, amire nem is figyeltem fel, úgy koncentráltam arra, hogy ne bukjak orra és közben még társalogjak is. Beszéd közben fehér pára bukott ki a számon, színével pedig harmonikusságot tükrözve a környezettel. És pontosan így is éreztem magam. Mintha mindig is oda tartoztam volna. Bár hajam színével jobban beilleszkedtem volna a svédekhez, azt meg kell vallani.
- Mond csak, tulajdonképpen milyen ez a hely, ahová tartunk? - kérdeztem, ugyanis semmit nem tudtam arról, hogy merre megyünk. Teljesen rábíztam magam Larsra, és a tudatlanság most nem is zavart. Ha véletlenül - vagy akár direkt, bár azt nem néztem volna ki belőle - itt hagyna, akkor is feltalálnám magam. Ebben biztos voltam. Ez volt szinte az egyetlen dolog, amit igazán megtanultam a gyerekkori évek alatt. Alkalmazkodni.

***

Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. január 15. 20:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|Narnia hejcegnője #anemes|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2017[
Czettner L. Maja
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1298
Összes hsz: 4910
Írta: 2017. január 18. 23:00 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Meeeeeeeeeeeeeccs nap! Maja teste és lelke egyszerre pörgött be teljesen, amikor nagyon izgatottan lógott ki az egyik versenyigazolásával a péntek délutáni tanításról. Legutóbb szerencsére se órája nem volt, se szabad hétvége hiánnyal járó gondja, ellenben most kicsit bonyolultra sikerült. De Lewyért mindent elven csalt egy egészen kicsit, szörnyű. Viszont tény, hogy mikor sikerült sasszékkal vonult vissza a szobájába gyorsan összeszedni magát. Vigyorgósan és teli energiával dobálta szét a ruhákat, mire kitúrta azt, amit fel szeretne húzni. Nem egyszerű döntés volt ám ez, bár kicsit kevesebbet stresszel ezen most, mint az első alkalommal. Na az elég nehéz szülés volt, sebaj, minden idegszálat megért. Forgolódott a tükör előtt, cserélgette a felsőket, aztán végre úgy tűnt megvan az igazi, és még időben is volt! De még mielőtt nagyon nekiindult volna a holmiival segítséget kért Riritől és egy kis extrát vittek a hajába, bizony-bizony kék és vörös lett a haja vége, ami nagyon csinosan illett a csapathoz, akinek igyekszik ma kiszurkolni a győzelmet majd. De így már semmi nem tarthatta vissza az utazástól. Nincs ugyan a szomszédban, de viszonylag gyors és kényelmes érkezéssel sikerül megjelennie. Most már kicsit határozottabban és célirányosabban közlekedik, hamar meg is találva a helyét és izgatottan várva, hogy mi is lesz.
Maja azon túl, hogy nagyon szereti ezt a sportot itt egy egészen más minősítésben is jelen van, mint az első számú Lewy támogató és rajongó, bizony egy mindenre elszánt barátnőt tisztelhetünk benne. Bár ez talán csak mostanra kezdett benne úgy igazán tudatosulni és ettől még inkább izgult folyamatosan, már előre is aggódva kicsit. Ilyenkor előjött belőle, hiába játszik ő maga is, és nem számít mennyire makacsul tűri a sérüléseket szintén, igenis nagyon veszélyes odafent. Kicsit olyan érzése van, hogy azért mind a tíz ujját le fogja rágni, lehet még pislogni is el fog felejteni, de megéri! Kifejezetten jól tűri a tömeget maga körül, sőt még be is kapcsolódik a közös éljenzésekbe, de nem nagyon bír megülni sem, folyamatosan figyeli mi jön, mi várható. Most mondjuk a pomponlány szerepkört egyelőre elengedte… Ennek ellenére ahogy pontot szereznek ott tapsol vigyorogva és ugrálva örömében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1188
Összes hsz: 2254
Írta: 2017. január 19. 02:49 | Link

Mein Schatz
jan. 20, Német-kupa

Anyám utólag megkérdezte, hogy átgondoltam-e én azt a bérletet, mielőtt szereztem egyet a barátnőmnek, tekintve, hogy a meccsek java része hét közben zajlik és hát mi az már, hogy lógásra buzdítom. Ebben láttam némi igazát, de azt hiszem, nem tudott érdekelni a dolog.
Mert még direkt meg is kérdeztem a legutóbbi találkánkkor, hogy akkor ugye eljön megnézni. Határozottan korrekt vagyok. Mégiscsak egy Német-kupa meccsről beszéltünk...
Szívesen megkerestem volna a meccs előtt Maját, de egyszerűen se időm, se engedélyem nem volt rá, hogy elhagyjam az öltözőt, mert ugye melegíteni kellett, meg magamra cibálni azt a sok védő kacatot, amiknek a felét lehagynám, ha tehetném. Csak gátolnak a mozgásban. Erre nem volt lehetőségem, mert ha megpróbálnám, Manu saját maga szorítaná el a keringésem, miközben igyekszik rám erőszakolni a cuccokat.
Onnantól, hogy az ember a pályára lép, az idő szinte rohan, nincs megállás, lényegében maga az idő is relatívvá válik, pontokban méri az ember. Amúgy is meglehetősen esőre állt az idő, borús volt, néha csöpögött is, összességében véve a levegőben ott ült az a nyomott eső illat, amit annyira szerettem... a földön állva két lábbal.
A hoffenheimeknek hatvan pontot sikerült szerezni, dél csillagának körülbelül száztizet, ebből hetven ez enyém volt, mikor beütött a krach. Sok helyzetre van vész-forgatókönyvünk a meccsek előtt, ki, mikor, hogyan és merre, de erre nem volt. A terelőim valahol a holdban bóklásztak, mikor drága kék elleneink úgy döntöttek, rám küldik a gureszt, igaz nincs nálam a kvaff. Igazán logikus! Reflex-szerűen rántottam a seprűmet balra, ám fordulás közben még így is súrolta az a tonna-donna a karomat, én pedig a törzsem elé berántva engedtem meg magamnak egy emelt hangú, ékesszóló beszédet. A látásom elhomályosult a könnyfátyoltól, a fájdalom zsibongva lüktetett az alkaromban. A bal kezemmel erősebben megragadtam a seprűt, miközben a két ember intézte támadás kibontakozását igyekeztem figyelemmel kísérni. Részünkről ponttal zárult, én pedig ezt a pillanatot választottam, hogy szóljak a bírónak: időt kérünk. Hiába a várakozás, még mindig félig görnyedve ültem a seprűn és lassan már a kommentátor is benyögte, hogy hoppá, Herr Kapitännél valami nagyon nincs rendben.
Abban a pillanatban, hogy a bíró befújta a szünetet, én már a föld közelében lebegtem, majd le is ugrottam a járművemről, bal kézben szorongatva azt és indultam megnézetni a - valószínűleg törött - karomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1298
Összes hsz: 4910
Írta: 2017. január 19. 03:58 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Kifejezetten nem mondhatná Maja, hogy túl sok gondolkodást igényelt volna az itt lesz-e és még a kivitelezéssel sem volt gondja, így aztán senkinek szava sem lehet. Egyelőre. Sűrű szájtátások és sziszegések mellett figyelt, vagy éppen grimaszolva kiabált, de nagyon büszkén mindvégig. Számolgatta a pontokat és pontosan tudta, hogy Lewy hogy is áll, na meg az egész csapat. Már hetven pontot hozott össze a drága, amikor is kicsit furcsa módon eltolódtak a pályán a csapat tagjai.
Nem volt meleg, sőt, a hideg szél csípte a lányka arcát, viszont kicsit sem törődve az időjárással kitartóan figyelt és szorított. Kezeit összeszorítva tartotta a szája előtt és aggódva figyelte, hogy mi is alakul. Hiába azonban minden imája, mert párat biztosan elrebegett, eljött egy olyan pillanat, amivel egy meccsen mindig számolni kell: akcióba lendült egy terelő, és ennek bizony találat lett a következménye. Pár percig csak döbbenten tátogott, mint hal a zacsiban szokott, aztán mérgesen és aggódva indult meg utat törve magának az emberek között lefelé.
Észlelte, hogy a meccs áll, és hogy sok dolgot sutyorognak az emberek, sőt, valakik a karját is elkapták és próbálták megállítani, de lehet csak útban volt vagy felbosszantotta őket, nem nagyon figyelte. Majánál enyhén elkattant valami, úgy először ezesetben, a fejében már több kicsit sem kedvező cselekedet fordult meg egy ütővel kapcsolatban és a hoffenheimi terelők feje kapcsán. Kacsója is ökölbe szorult, úgy szorította az összehúzott kabátot magán. Nem érdekelte, hogy van, aki nagyobb, erősebb, magasabb, ez éppen egyáltalán nem volt akadályozó tényező. Bár szerencsétlen lány így sem jutott annyira messzire, mint szeretett volna. Bár ez másnak jó. Kifejezetten jó. A gyógyítói rész feletti lépcsőig sikerült magát leverekednie, onnan viszont egyelőre még nem tudta, hogy is van lefelé út. Összepréselt ajkakkal támaszkodott a korlátnak maga előtt, úgy próbált átnézni és lefelé hol van Ő. Kiabált ő, de nyilván ez édes kevés volt pillanatnyilag és totál hasztalan. Nagyon aggódott és szomorú is lett volna, ha az aga éppen nem készül teljesen elkattanni…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1188
Összes hsz: 2254
Írta: 2017. január 19. 04:24 | Link

Mein Schatz Love
jan. 20, Német-kupa

Természetesen, amit lehetőségem akadt, megállítottam a játékot és ugyebár sérülés történt, szóval egyelőre egy húsz perces keretet kaptam, amivel aszerint gazdálkodhattam, mit mondanak a gyógyítók.
Letámasztottam a seprűm, miközben megszabadultam a talártól és odatartottam a kezemet az aggódó nőnek. Ő persze az alkarvédőt leszedve tüzetesebben megvizsgálta, nem mondhatni, hogy túl finoman, pedig már több helyen is véraláfutásos lett. Éppen megnyomta egy helyen, én meg reflex szerűen pofonra emeltem a kezem, valószínűleg csattant is volna, ha Javí nem kapja el a kezemet.
Nem sokkal később érkezett a diagnózis: sikerült eltörnöm, egy este alatt összelegóznak, de másfél hétig nem nagyon kéne erőltetnem magát a kviddicset. Gyilkos pillantást vetettem a nőre.
- Akkor most szépen rakja rá azt a sínpólyát, engem meg hagyjon békén, van egy meccsem, amit meg kell nyernünk! - A hangomból áradt a düh és a dac, a hölgy pedig láthatóan egyre vörösebb fejjel kezdett pattogni, hogy én így nem megyek sehova. Összeszorítottam az állkapcsomat, hogy aztán felkapjam a seprűmet.
- Próbáljon csak megállítani! - sziszegtem, mire elkezdett pofázni, hogy ha muglik látnának el, akkor műteni kéne, meg csavarozni, meg lemezek... Az arcomra egy pillanatra az undor ült ki, majd megráztam a fejem. Szerencsére nem muglinak születtem. Végül nagy hisztéria és legalább három percnyi ordítás után képes volt azt az egy kis varázsigét elmotyorogni a hölgy, sőt, valami csontforrasztó szirupot is kaptam, aminek borzasztó íze volt, de nem is érdekelt tovább. Mire kettőt pislanthattak volna, én már nagy "nyugodtan" az alkarvédőmet igyekeztem visszahelyezni, nem minden fájdalmat nélkülöző művelet árán, addig is a stadiont kémlelve. Épp a szíjat húztam meg a fogammal, mikor kiszúrtam a hölgyet nem sokkal fölöttem.
- Te meg mit csinálsz itt, hercegnő? - kiabáltam fel, halvány mosolyt villantva, mielőtt még aggódni kezd. Fogalmam sincs, mennyit érthetett belőle, de azért elég jó a tüdőkapacitásom. Óóóó, pedig mennyi energiát fektettem én ebbe a gesztusba. Közben pedig utolért a banya bosszúja: a kommentátor bemondta, hogy 'Bojarski a csonttörés ellenére úgy tűnik, folytatja a játékot'. Persze, kiabáld csak világgá...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1298
Összes hsz: 4910
Írta: 2017. január 19. 05:05 | Link

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥


Viszonylag későn ért le ahhoz, hogy bármi érdemit halljon, a zajról nem beszélve, ami még pluszban nehezítette szegény értelmezési lehetőségeit. Nagyjából a gesztusokat és a mimikákat sikerült csak leolvasnia, pontosan tudta a szavak nélkül is, hogy kedvese min dühönghet, de bele sem mert gondolni az okba. Egyszerre akarta rögtön tudni mi az és mennyire komoly, és inkább nem, hogy ne kelljen lilává vált ujjakkal szorongatnia idegességében a korlátot. Nem visítozott rá szerencsétlenre, nem sok értelmét látta, de szinte pislogás nélkül figyelte, ahogy próbálta a felszerelését visszaerőltetni magára. Ő benne pedig egyre csak az játszódott le, hogy azt a szemetet ott fent le kéne ütögetni, mint a tollaslabdát az ütővel. Nagyon nem érdekelte az, hogy ez a terelő dolga, ahogy semmi, éppen csak fájdalmat akart okozni, ha már másnak tönkretette a meccse nagyrészét, ami a legfontosabb lenne. Ám ekkor tekintete találkozott Lewyével és a „mit” kérdőszót na meg a megszólítást sikerült is valamennyire kihallania. Hát, ha nem lenne nyilvánvaló abból, ahogy kinéz és éppen majd átesik ezen a kordonon, bizony miatta jött ide.
- Te most visszamész?!
Nem tudta, hogy kétségbeesettebben vagy aggódóbban hangzott-e ez inkább, ahogy tekintete a kékek és a kéz között cikázott még ő maga a pálya felé mutatott, végre elengedve a korlátot. Eléggé szétszorongatta már, a kezeinek is felszabadulás volt ez. Legszívesebben most lent termett volna, de látta, hogy valami felügyelőfélék csúnyán méregetik lentről így csak toporogva figyelt és a bemondó szavaira, lassan ráncolta össze a homlokát és ijedten figyelte, hogy mégis mit csinál?
- Leeeewy… - Ez inkább hangzott csalódottan, mintsem kérlelően vagy megbotránkozóan, pedig nem is tudja igazán hogyan kellett volna hozzászóljon. Ha ő lenne ott, se szeretné hallani, hogy „ne” meg azt sem, hogy „jobb lenne, ha”, viszont képtelen ezt csak úgy nézni. Közben tekintetével figyelte a csapattársait, hogy bárki lebeszéli-e vagy hagyják ezt az egész katasztrófát esetleg megismétlődni. Hát akkor mi lesz itt? És eddig tartott nagyjából az önkontroll leguggolt, hogy legalább át tudjon bújni a fémrudak alatt, egyelőre csak annyira, hogy valamivel csökkentse a távolságot. Sajnos esze ágában sem volt visszavinni a fenekét a helyére, vagy éppen csak úgy végignézni, ahogy visszaszáll.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. január 19. 05:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 83 84 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek