36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. február 13. 19:32 | Link

Nádja
Nagyvárad



Míg balja nadrágzsebének mélyén pihen, addig jobbjában pezsgőspoharat tart, s azzal kering a hatalmas, gyönyörűen kivilágított körteremben. Akármerre néz, mindenhol ablakot lát; azok plafontól padlóig érnek, és szinte mindegyik feldíszített, ragyogó erkélyt rejt maga mögött. A besötétedett, fekete égen megannyi csillag figyeli, hogy odabent, az idei évi sárkánytani kongresszuson hány nevesebbnél nevesebb kutató és tanár lép a katedrára.
Noel belekortyol a drága, ízletes italba, majd udvariasan nevetni kezd az aktuális előadó egyébként igen gyenge viccén. Ő, Nádasdy, aki jegyzetei között keresgél, és lámpalázasan köhécsel, végigkísérte a mestertanonc egész gyakorlati idejét, amit itt, a romániai rezervátumban töltött, és eltagadhatatlan, hogy a fiatalember nagyon sokat köszönhet a középkorú, kopaszodó férfinak.
Arcán szolid mosollyal pillant el oldalra, és bár nyomban vissza is fordul, a piros ruha, ami ezalatt az egyetlen pillanat alatt a látószögébe került, nem hagyja nyugodni. Fejét kérdés nélkül fordítja ismét balra, mire az arcán pislákoló mosoly azonnal kiszélesedik.
- Mi ez az ősz hajszál itt, hm? Csak nem öregszünk, kedves Nádja? - dörmögi előrébb hajolva a nő fülébe, miután korántsem feltűnően mögé lopakodott, s igencsak gyerekesen meghúzta egy vékonyabb fürtjét, hogy a piros ruhás, hihetetlenül vonzó exeridonos úgy érezze, mintha épp kitépett volna egy oda nem illő, ősz szálat. - Jó látni, hogy a rénszarvasos pizsamádon kívül van más is, amit néhanapján felvehetsz.
Halkan beszél, egészen közel a barnasághoz, de még csak véletlenül sem rá, hanem a pulpitus felé nézelődik. Nem akar tiszteletlen lenni kedvenc tanárával, és noha megpróbálja, az egyre csak mélyülő vigyort képtelen elfojtani. Aztán féloldalasan, leplezetlen huncutsággal lepillant a nőre.
- Helló - köszön kissé megkésve, és hangjába szemtelen élt csempészve folytatja. Homlokát kérdése közben ráncolja, mintha erősen gondolkodna. - Bocsáss meg a kérdésért, de... téged ki hívott? Látványelemnek jöttél, vagy...? Őszintén bevallom, elképzelésem sincs, mi másért jöhettél volna.
Borostás arcán továbbra is ott ül a vigyor. Nagyon széles, nagyon pofátlan. Valószínűleg pontosan tudatában van annak, hogy ez az elegáns, piros ruhás nő nem fogja megütni egy ilyen rendezvényen. Ha meg mégis... nos talán az sem jelentene számára nagy problémát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2017. február 13. 20:27 | Link

Noel
az a bizonyos piros

Nagyvárad

Idegesen simít le egy ráncot a ruháján, mielőtt kilépne a mellékhelység ajtaján. Hatalmas biztató sóhaj a tükörképének címezve, utolsó simítás a vörösre rúzsozott ajkakon, hogy lágy mosollyal az arcán lépjen ki a tömegbe. Az ismeretlen masszába, ami magával ragadja, sodorja, magassarkújában óvakodva tipeg, nehogy valaki lábára taposson. Az felettébb kínos volna. A legtöbb jelenlévő arcot itt még sosem látta. Nem is igazán érti, hogy egy röpke irat miatt szükségét érezték a meghívásának. Persze úgy érezte udvariatlan lenne visszautasítania, így kénytelen volt előkeresni a szekrényéből valami elegáns darabot. Persze csak ideérve érzi igazán úgy, hogy ez a piros nos… egy kicsit talán sok. Éppen ezét kínosan feszengve próbál elbújni a tömegben, ami egy ilyen feltűnő színben nehezebb feladat, mint azt a nő elsőre gondolná. A férfitekintetek akaratlanul is végigsiklanak a ruha finom anyagán. Egy gyorsan elsuhanó tálcáról kap le egy pezsgőspoharat, hogy abba kapaszkodva átkozza magát, amiért eljött. Nem illik ide, soha nem is fog.
A pohár tartalma rekordsebességgel csökken a felére, amint Nadine próbál koncentrálni arra, amit a lámpalázas úriember mond a kedves közönségének. Egy újabb kortyra emeli a poharat, ám a mozdulat megáll félúton, amint egy ismerős hangot hall meg. A férfi meleg lehelete csiklandozza a bőrét, aminek hatására enyhe borzongás fut végig a nő testén. Tekintetét gyorsan a másikra kapja, amint összeráncolt szemöldökkel méregeti. Baljában a pohár, jobbjával végigsimít az emlegetett tincsen, hogy tekintete elé emelve vegye szemügyre. Ősz hajszál? Az lehetetlen.
- Hol? Én nem látom? - hangja enyhe kétségbeesésről árulkodik. Nemrég múlt huszonnégy, ennyi idősen még nem kéne őszülnie. Noel tovább beszél, a barna számára pedig világossá válik, hogy a rellonos csupán nem talált jobb szórakozást ennél az ártatlan viccnél.
- Az egy nagyon kényelmes pizsama - motyogja maga elé, egészen enyhén felhúzva az orrát, hogy immár ő is a beszélőt figyelje. Nem enged a kísértésnek, hogy a mellette szemtelenül vigyorgó fiatalemberre nézzen, de érzi, egészen belül tudja, hogy Noel remekül szórakozik rajta. Amint kékes szemei találkoznak azokkal az átható zöldekkel egy egészen picit felvonja a szemöldökét.
- Látványelem? Nos, köszönöm a bókot, más is mondta már, hogy remekül festek ma este - a kiszélesedő mosoly mellé megemeli a poharát is Ombozi felé, igyekezve tudomást sem venni arról, hogy egyébként szégyenpír önti el arcát arra a feltételezésre, hogy csupán a kinézete miatt van itt, ez kifejezetten sérti kifinomult intellektusát. - De tudod, engem itt az eszem miatt szeretnek - feleli ködösen somolyogva a poharába, hogy aztán visszaforduljon előre. Bosszantja a rellonos szemtelensége, valószínűleg jobb lesz vele vigyázni, még akkor is, ha legutóbb ő segítette ki a bajból.
- Amit azonban nem értek, hogy mit csinálsz te itt egyedül? Azt hinné az ember, hogy Ombozi Noel olyasvalaki, aki ki nem hagyná, hogy egy ilyen eseményre meghívjon egy csinos hölgyet, aki majd eldicsekedhet a nagy estével - ajkai széle rögtön felfelé kunkorodik, ahogy szemei a tömegben keresik valamelyik bagolyköves diáklány arcát. Azért a barna nem teljesen mulya, tulajdonképpen elég csak végignézi az Ombozi gyereken, minden ujjára jutna egy hölgy, ha úgy akarná. Mikor egyelőre nem találja meg a keresett személyt, inkább ismét a pezsgőnek szenteli a figyelmét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. február 13. 21:19 | Link

Nádja
Nagyvárad



A feje meg sem mozdul, nem pillant oldalra, csakis maga elé, a szónoki emelvény felé néz, de azt azért komoly badarság volna állítani, hogy nem is figyel Nádjára. Sőt. Az igazság az, hogy mióta kiszúrta őt a piros ruhájában és a megjelenésével ellentétes, kissé határozatlan, nagyon is ártatlan vonásaival, egyedül csak rá képes koncentrálni. És habár látja, hogy Nádasdyt egy külföldi, talán francia agg követi a pulpituson, a felcsendülő szavai már nem jutnak el hozzá. Szeme sarkából, és fülének minden apró kis porcikájával is Nádjára figyel; szavaira, mozdulataira,  somolygására, vörösre festett ajkainak el-elhúzódó szegletére. Nádja úgy vonzza, mint még soha senki, és az, hogy otthon várja valaki, ezen mit sem változtat. Nádja egyetlen pillantása elég ahhoz, hogy forrni kezdjen a vére, és képtelen legyen uralkodni önmagán.
Pedig muszáj lesz.
A pizsamás válaszra csak egészen halkan, és csak egészen rövid ideig kuncog, amiből éppen annyi látható, hogy az álla megremeg kiszélesedett ajkai alatt. Majd csücsöríteni kezd, hogy gátat szabjon illetlen viselkedésének. Végtére is, ő a későbbiek során még itt, ezekkel a nagy szakértelemmel bíró kutatókkal és professzorokkal szeretne együtt dolgozni!
Azután, Nádja csípős válaszára felé pillant, de csak pimasz tekintetével üzen. Száját észrevétlen harapja be, zöldes szemei a nőét keresik.
- Felesleges keresgélned - feleli, ahogy követi a nő tömegben kutakodó kék szempárját. - Nem találsz senkit. Egyedül jöttem.
Hazudjon? Ne? Mit mondjon? Letagadja Kamillát? Ne? Egyáltalán, ő most kapcsolatban van? Nem? Szereti a háztársnőjét? Ha igen, hogyan? A lány nemrég bemutatta az apjának. Ez... bonyolult. Kétségtelen.
Érzi, hogy a fejében cikázó gondolatoknak időt kell nyernie, hogy amennyi csak tud, válaszra leljen. Egyetlen dologban biztos: Kamilla nem érdemli meg, hogy bántsa. Esze ágában sincs, nem, az volna az utolsó, amit szeretne. Az viszont, hogy az exeridonosba éppen itt botlik bele, olyan, mintha valaki előre elrendelte volna.
Belekortyol az italába, tekintete közben végigsiklik a meghívottakon. Mit csináljon? Legyen önmaga? Hiszen a mellette álló piros ruhás nő már . Felnőtt, megvan a magához való esze. Ha úgy veszi, utolsó kérdésével épp az imént kérte fel keringőre.
Végül Nádjához fordul.
- Van kedved csatlakozni hozzám ma este? Persze, csak ha neked sincs partnered - az alkalomhoz, s azzal együtt Nádjához méltó, komoly szándékú íriszekkel pillant rá, még poharát is az övéhez emeli, hogy ha a válasz igen, koccinthassanak. Közben azért ő is keresgélni kezd a tömegen, hátha megpillant valami jól öltözött, fess úriembert, akiről már messziről lerí, hogy Nádjával érkezett.
Mekkora arcon csapás lenne az, nem igaz, Noel? Rosszul esne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2017. február 13. 22:09 | Link

Noel
az a bizonyos piros

Nagyvárad

Tulajdonképpen számíthatott volna rá, hogy összefuthat itt ismerőssel. A bagolyköves diákok ha nem is gyakran jönnek ide, azért időnként ellátogatnak a rezervátumba, hosszabb-rövidebb időre. De azt kicsit furcsállja, hogy megint a szemtelen rellonossal hozta össze a sors. Persze valójában megdobban a szíve, hogy belekapaszkodhat egy ismerősbe az immár látott, mégis idegen arcok tengerében. Tudja, hogy húgával Noel közelebbi ismeretséget is kötött, mialatt egymás testében éltek, és habár neki szerencsére ilyeneket nem kellett átélnie ebben az óriási teremben mégis talán a mellette álló ifjút ismeri a legjobban.
Nagyot nyel, amint szemei belevesznek a kavargó ruhák, illatok, személyek karneváljába. Gyomrában érzi az ideges gombócot, miközben valahol agya egy hátsó szegletében mélységesen megveti magát, amiért rögtön egy lány után kutakodik. Mintha… féltékeny lenne. Nyilvánvaló, hogy nem így van, ezért ezt a butaságot rögtön száműzi is a fejéből. Valahol mélyen azért megnyugvást kelt benne, amint a férfi kimondja, hogy egyedül jött. Tekintetét elemeli a tömegről, csak egy röpke pillantás erejéig néz Noelre, hogy aztán szemeit lesütve figyelje a poharat szorongató kezét. Egyedül jöttem. Értelemszerűen kiszakadna belőle a kíváncsiság örökös kérdése, felkapná a fejét, hogy fuldoklóként kapjon a válasz után, hogy megtudja a miértet. Ám az önuralma és büszkesége ennél jóval erősebb. Nem engedi meg magának, hogy buta tinilány módjára csüngjön a mestertanonc szavain; azok az idők - ha voltak is valaha - elmúltak. Ő már azóta felnőtt, ideje ehhez méltóan viselkednie.
- Értem - emeli fel pilláit halvány mosolyt varázsolva arcára, hogy a férfi szemeibe pillantson.
Alig észrevehetően hőköl hátra a férfi kérdésére. Csak magát okolhatja, ő kezdte az egészet, habár semmi ilyesféle szándéka nem volt. Nem akarta magát Noelre tukmálni. Tudatosan biztosan nem.
Nem néz a másikra, halogatja a választ, a tömeget kutatja. Az igazság az, hogy az ajtóban összefutott egy igazán megnyerő férfiúval, aki… nos, két pillantásra méltatta csak, most mégis elég ideig időzik rajta a tekintete ahhoz, hogy a férfi megérezze. A barna gyorsan kapja el tekintetét az ismeretlenről, hogy Noel szemeibe nézve lassan, nagyon lassan bólintson.
- Nos, történetesen én is egyedül érkeztem… - habozva, lassan ejti ki a szavait, érezhetően nem biztos a dolgában. Végül megköszörüli a torkát, hogy aztán a pohár üvegét a másikéhoz érintse.
- Igazán megtisztelő a társasága, fiatalember! A diákéveimre emlékeztet - A korábban Noel arcán látott szemtelen mosolyt átvéve ejti ki a magázó mondatokat. Ha már a rellonos a korával heccelte ezt ő is éppúgy megteheti. Elvégre itt ő az idősebb, a felelősségteljes. Neki kell észnél lenni, habár Ombozira korántsem használná a fiú szót. Ravaszkás mosollyal lép közelebb a másikhoz, hogy kérdés nélkül karoljon bele; itt ők most már tulajdonképpen egy társaság, még akkor is, ha a másik fiatalabb. De miért is lenne ez akadály, jöhetnek ők ide, mint két barát, nem? Teljesen természetes jelenség.
Aztán a nő az utolsó kortyot is kihörpinti a pohárból, amint a francia férfi befejezi a beszédet. Udvarias taps hallatszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. február 14. 16:42 | Link

Nádja
Nagyvárad


A levegőt elnehezítő, azt egyszerre fülledté és sűrűvé tevő mozdulatlan feszültség észrevétlen lengi körül őket. Kéretlenül kúszik be a mestertanonc zakóujja alá, és bizsergeti végig makulátlan, hófehér ing takarta felsőtestét. Az ébredező libabőr végigszalad gerince mentén, mikor résnyire nyitott ajkai levegő után kapnak, s zöldjei egyetlen kósza pillantásra összeérnek Nádja kékjeivel. Noha még nem vallotta be magának, imádja ezt a szégyellős, mégis mindig kihívást rejtegető szempárt. És habár ő szeretné tartani a szemkontaktust, a nő még azelőtt visszafordul poharához, hogy ezt tudtára adhatná. Persze, könnyen lehet, hogy tudja ő enélkül is. Noel rajta ragadó, vizslató szemei árulkodóak, hiába, ha akarná sem tudná levenni őket Nádjáról. Talán csak a piros ruha, talán a külföldi kongresszus, a kivilágított terem vagy a pezsgő az oka, de minduntalan emlékeztetnie kell magát arra, hogy a pulpitus nem balra, sokkal inkább előre lett felállítva. Elfordul, csillogó tekintetét az előadóra vezeti, s egy rápillantó idegen számára akár még úgy is tűnhet, hogy visszafogott mosolya a francia tudósnak szól.
Aztán újfent balra pillant, és újfent kérdez. Nádja azonban nem válaszol azonnal, habozik, s eddig lesütött szemeivel most egy, a bejárati ajtóban, kisebb társaságban álló férfira pillant. A mestertanonc követi a kék szempár útját, és amint meglátja a másikat, gyomra összeugrik, szíve felhevül, ereiben fokozódni kezd az adrenalin.
- Áh, értem - feleli halkan, és noha mellkasát meghatározhatatlan csalódottság feszíti, amennyire az lehetséges, nem mutatja ki. Bár zöldjeiben kissé megfakult az eddigi csillogás, ugyanazzal a pimasz mosolyával fordul Nádjához, mint az est folyamán bármikor tette. Poharát hozzákoccintja a nőéhez, majd kiissza belőle a maradékot, hogy az egy perccel később mellettük elsuhanó pincér tálcáján lévő újabbra cserélje. Közben jobbra fordul, vet egy mosolytalan, komor pillantást a másik férfira - akit egyáltalán nem hibáztat azért, mert tekintete újra meg újra visszatéved Nádjára -, hogy tudja: jobb, ha észnél marad, és más vadat szemel ki magának, mert ehhez a nőhöz itt, ő mellette, ma biztosan nem lesz köze. És ha rajta múlik, máskor sem.
- Pardon! - a döbbenettől elnyíló szájjal fordul a belekaroló exeridonoshoz. Megkeményedő vonásai elárulják, hogy nem akar hinni a fülének, és biztos abban, hogy az imént rosszul hallott. Csakhogy Nádja szemtelen kis vigyora éppen az ellenkezőjéről tanúskodik; nagyon is jól hallott. - Hú, de kikapsz még ezért...
Az ő ajkai is hasonló mosolyra húzódnak, ám mielőtt még befejezhetné gondolatát, a teremben elégedett taps hangzik fel. Noel az emelvény felé pillant, ahol most a rendezvény feje, a rezervátum igazgatója kér szót. Őt személyesen is jól ismeri, hiszen egy évvel ezelőtt tőle kapott engedélyt az egyéni terepgyakorlatának megkezdésére, és azután is többször beszélgettek, még mielőtt idekerült volna. Többek között a fiatalember pyromágiájáról is, és annak sárkányok és más veszélyes lények közötti hasznosságáról. Azután pedig, hogy öt hónapig itt élt, minden nap volt alkalma összefutni a férfival.
- Őt tartják az idei Ezüst Merlin-díj egyik nagy esélyesének - kissé oldalra dőlve suttogja oda Nádjának, hátha sikerül olyat mondania, amit nem tud. A mestertanonc személy szerint a támogatók táborát erősíti, hiszen nemcsak hatalmas példaképnek, de jó embernek is tartja a sárkánygyógyító férfit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2017. február 14. 19:42 | Link

Noel
az a bizonyos piros

Nagyvárad

A kutató zöld szemek kereszttüzében kezdi egyre kényelmetlenebbül érezni magát, nem csoda hát, ha saját kékjeit gyorsan el is kapja a szikrázó smaragdokról. Nemes egyszerűséggel tudja, hogy nem engedheti meg magának, hogy tovább bámuljon Noel szemeibe, hiszen már így is éppen eléggé elvesztette a fonalat, ami nem jellemző az általában összeszedett Rohr lányra.
Ugyan már akkor tudta, hogy az ismeretlennel nem lesz semmi, mikor először meglátta, most mégis felmerült benne a lehetőség, a mi lenne ha érzése. Ám ez elég gyorsan tovaröppen, amint figyelmét inkább a mellette álldogálónak szenteli. És az idegent ezzel a döntéssel száműzi is a fejéből; talán majd máskor.
Gondolatban vállon veregeti magát, a kifejezetten szemtelen, csipkelődő mondatáért. Kevin és Leonie melle dagadna a büszkeségtől, ha tudnák, hogy nővérük ilyenre is képes, nem csak a dorgálás jön a szájára.
A poharak koccannak, a két ital elfogy, és a rellonoshoz hasonlóan a nő is kicseréli a kiürült talpast egy telire. Ez még csak nem árt meg, igazán elengedheti magát egy picit, Noel már úgyis hazavitte egyszer tudtán kívül, ha bármi baj lesz, csak megteszi még egyszer érte ezt az apróságot. Szemöldöke megemelkedik, amint felpillant a másik arcába.
- Kikapok? Csak nem fenyegetni próbálsz, kölyök? - pontosan jól tudja, hogy Noel és közte csupán pár év különbség van, ő azonban mindig is remekül játszotta az idősebb szerepét és ezúttal meglehetősen jól szórakozik azon, hogy a mestertanonc milyen érzékenyen reagál a kis tréfára. Pontosan úgy, ahogy Nadine az idősödésre. Micsoda fura páros, az egyik fiatalabb lenne, a másik idősebb. - Van ám egy titkos fegyverem, úgy hívják Leonie, ha nem vigyázol bevetem - kacsint rá a másikra, aztán tekintetét ismét a pulpitusra emeli, ahova a rezervátum igazgatója érkezik meg. Talán illene egy kicsit csöndben maradniuk és odafigyelni, nem úgy viselkedni, mint két kiskamasz, aki nem tud megülni a popsiján egy helyben. Csendben figyeli, amint az igazgató elfoglalja a helyét. Ismeri őt, habár nem közelről, de találkozott már vele, ami a nőnek elegendő is ahhoz, hogy megjegyezze egy életre az arcát.
Amint Noel kissé oldalra dől ösztönösen húzódik közelebb, hogy hallja a mondanivalóját; kék szemei végigsiklanak a férfi ajkának ívén, hogy aztán összerezzenve térjen magához és udvarias távolságba húzódva válaszoljon a frissen megtudott információra. Torkát köszörüli, cseppet zavartan pirulva mielőtt megszólalna.
- Nos, ezt eddig nem tudtam. Te jól ismered őt? - állával az emelvény felé bök, de kék szemeivel fürkészi a másik arcának minden rezdülését. Igazság szerint most döbben rá, hogy azt tudja, őt miért hívták, ám arról fogalma sincsen, hogy Noel mit kereshet itt. Persze, a húga mesélt már róla, hogy a rellonos sárkánypárti meg ilyenek, de, hogy miért jött ide, arról halvány lila gőze sincsen - árulja azt bárki is. Morfondírozása közben még az orrát is összeráncolja egy picit, hogy aztán végül vigyorogva forduljon a mestertanonchoz, felpillantva rá - hiába van rajta magassarkú, még így is alacsonyabb, mint a férfi.
- Igazából nem is tudom, hogy te miért vagy itt. Bár van egy olyan sejtésem, hogy csak belógtál. Vonzott az ingyen pia vagy a nők, ki tudja… - szemeit forgatva húzza a vigyorát még szélesebbre, hogy aztán belekortyoljon a pezsgőbe. Már régen nincs fogalma arról, hogy mi folyik az emelvényen; habár testével arra felé néz, szemeit Noelen felejtette, ahogy figyelmét is a férfi birtokolja. A pezsgőben meg csak egyenletesen szállnak felfelé a buborékok, ahogy múlik az idő. Az idő, ami hirtelen már nem is olyan fontos a nő számára. Már nem azt várja, hogy túl legyen az egészen, már nem számolja a perceket, már beleveszett valamibe... valami zöldbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. február 15. 17:48 | Link

Lars
Bornholm szigete

Amint elindultunk, már csak a gyaloglás maradt az egyetlen mókám, így szokásomhoz híven rögtön elkezdtem valamiről beszélni. Ezt így éreztem helyén valónak.
Lars válaszára én is elmosolyodtam, de amikor láttam, hogy arcát eltorzítja a szomorúság a következő percre, úgy éreztem, mintha valami olyan dolgot tudtam volna meg, ami egyáltalán nem tartozik rám. Elkaptam a fejem, és a tájat kezdtem el helyette vizsgálni. Elvarázsolt a sok hó, ami belepte az egész környéket. Olyan...nyugodt volt. És tiszta. Mintha én is megszabadultam volna minden fájdalmamtól és aggodalmamtól.  Hirtelen már Kolos és a nagypapi sem járt a fejemben. És azt akartam, hogy Tobi is így érezzen. Ezért tereltem a témát, és egy újabb kérdést tettem fel. Reméltem, hogy nem veszi nagyon észre, hiszen előtte volt egy kis szünet a beszélgetésünkben, ami idő alatt akár el is felejthette az emlékeket, ám a hálás pillantás amit kaptam, mindent elárult.
Hallgattam a históriát Odinról, szinte már láttam magam előtt, ahogy megtörténik. Olyan volt, mint régen amikor apa lefekvés előtt mesélt nekünk. Író lévén nagyon értett hozzá, hogyan nyűgözzön le. Főleg engem. Elég volt egy kalanddal vagy utazással kapcsolatos megjegyzés, és engem már meg is vett.
- Hogy érted, hogy a középkorban jár? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Reméltem nem arra utalgat, hogy nincsen angol WC. Mert igazából bármi mással elbírtam volna, csak azzal az egyel nem. A csatornázás egy olyan dolog, amit szinte létszükségletűnek neveznék. Elmosolyodtam a gondolatra. Még én is tisztában voltam vele, hogy túlreagálom az esetet.
Hirtelen megmozdult alattam a talaj, és besüppedtem a hóba. De úgy a fél lábam. És nem akart moccanni. Felnevettem.
- Segíts, beszorultam - nyújtottam a kezem a fiú felé. Magamban pedig csak azt mondogattam, hogy ez is csak velem fordulhat elő.

***

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 02:20 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Az ember mindig igyekszik a maximumot kihozni a helyzetből és azt hiszem, ez nekem sikerült is. Határozottan jó estét töltöttem együtt a barátnőmmel, anélkül, hogy kettőnél többször elhangzott volna, hogy "de ne". Azt hiszem, a tűrőképességem igen jó úton halad a fejlődés felé.
A vacsi finom volt, a séta szórakoztató és egészen sokat beszélgettünk, ami a részemről még mindig olyan furcsa. Nem vagyok hozzászokva, hogy az embereket tényleg érdekelje, mi van vele, vagy hogy miről mit gondolok.
Az estét végül videojátékozás irányába tereltem, mert az meglehetősen veszélytelen sportnak tűnik, és lefekvésig el is voltam vele. Azonban két óra ébren fekvés után egyszerűen nem bírtam tovább nyugton maradni. A lehető leghalkabban kimásztam az ágyból, majd beleugráltam magam a farmeromba és felvettem a bőrkabátom. Azt mondják, gyakorlat teszi a mestert. Én ebből már bajnokságot nyerhettem volna.
Szóval végül kimentem az erkélyre, hogy szellőztessem egy kicsit a fejemet. Nem fog ártani. Útközben még beszereztem egy pohár pezsgőt is, meg pár szem epret, hogy aztán a korlátra dőlve figyeljem a várost.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 02:48 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Annyi minden jó történt ma vele egyszerre, hogy egy kicsit félt attól, ha eljön a nap vége, lehunyja a szemét mi fog történni? Kiderül, hogy nem igazi, vagy csak elromlik valami. Az örök optimista egy kicsit aggódott, na, még ilyenek is vannak. Nagyon jól érezte magát, tényleg nem feszengett, ha beszélt és nem érezte magát tőle rosszul, na meg a kényszeres hallgatásba se mászott bele. Pedig ahhoz nagyon ért. Azért persze elfáradt mire visszaértek, de inkább csak testileg, egyébként annyira fel volt dobva, hogy a szemét nem tudta volna lehunyni. Örült a videójátékos ötletnek és jól el is volt Lewyvel lefekvésig, bár olyan fura érzés kerülgette, mikor néha érezte a mocorgást maga mellett. De végül elaludt.
Hazudna, ha azt mondaná, hogy a legszebb álmaiból riadt fel, hiszen az várta volna szeme kinyitása után is, de a párnájába fordulva grimaszolt, ahogy a takaró mozgatásától megcsapta az áramló levegő és hallotta a pezsgősüveget valaminek koccanni odakint. Maja nem aludt már, de lusta volt akár csak megmozdulni is, nem még a szemét kinyitni. Érezte, hogy nem fekszik mellette senki, eleinte csak várt. De csak nem változott a helyzet, kicsit kómásan ült fel, bújt ki a takaró alól és cammogott ki mezítláb körül nézve. A villany felkapcsolásával nem bíbelődött, látta a nyitott erkélyajtót így csak összefonta a karjait maga előtt és halkan az ajtóhoz lépdelt. Egy darabig csak figyelte, aztán végül meg is szólalt.
- Valami baj van?
Ekkor még az agya a látványt nem dolgozta fel teljesen, csak, hogy felöltözött, meg hogy eljött és nem értett semmit. Maja így is kedves volt, bár egy kicsit talán aggodalmas, de ez betudható a "most kelt" hangulatnak is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 03:06 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Talán jobban tettem volna, ha a seggemen maradok és megpróbálok elaludni, de nem ment az előző pár órában sem, akkor miért pont most fogna el a kóma? Alapvetően jellemző volt rám, hogy néha egyszerűen csak nem jön az a bizonyos álom, mikor szükségem lenne rá.
De úgy éreztem, kicsit kiszellőztetem a fejem, az erkély pedig tökéletes helynek bizonyult rá. A poharam letéve figyeltem a kilátást, nem is igen törődve semmi mással. Nem számítottam rá, hogy esetleg társaságom akad. Helyesbítsünk: reménykedtem benne, hogy nem kel fel arra, hogy már nem vagyok ott, de látod Lewy, ez most nem jött be.
- Nincs - jegyeztem meg halkan, enyhén rekedtes hangon, még pár pillanatig nem nézve a lány felé, de végül fel fordultam. Kissé végigmértem, hogy aztán kiüljön az arcomra az a rosszalló grimasz. - Meg fogsz fázni, életem...
Nem akartam, hogy aggódjon, vagy bármi. A pezsgőmbe ittam, hogy aztán visszategyem a poharat a helyére és az ajtóig sétáljak, nehogy kijöjjön nekem.
- Minden rendben...? - magamhoz képest még most is aggodalmasnak hangzottam. Ez még mindig olyan dolog, amit meg kell szoknom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 03:38 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Megfordult abban az okos kis buksijában, hogy talán csak nem kéne ilyen nagyon ragaszkodnia, de nem ment ez olyan könnyen. Persze győzködhette volna magát a klisékkel, hogy mert idegen hely, vagy mert rosszat álmodott, sőt, szinte bármivel. De csak valami megmagyarázhatatlan és még egészen kevés értelemmel bíró problémája volt a helyzettel. Egyszerűen akkor érezte jól magát, ha itt van mellette. Ilyen ez. Miközben végigsétált az erkélyig kicsit megtörölgette a szemeit, meg egyszer ki is ásította magát, de a hideg levegő hamar magához térítette.
- Én is nézzek ilyen csúnyán? Te is. - Pillogott rá kicsit, sőt, egy lépéssel közelebb is ment, kezeivel pedig megfogta a bőrkabát két szélét és összehúzta Lewyn. Egyelőre csak a kezeivel tartotta össze, bár érdekes volt, mert próbált mindenfelé nézni, csak a kabát alá nem. Aztán egy kis grimasszal nézett fel rá.
- Mondd meg te. Nem tudom, miért ácsorogsz a hidegben?
Nem ment olyan könnyedén most még a kérdezgetés se, de a végére egészen magához tért a leányzó. Igazából csak a meleg takaró alól való kiszállás miatt érzi, hogy fázik, ezt legalábbis megmagyarázta magának, így nem nagyon mozdult el befelé. Szeme a pohárra tévedt, amivel nem volt problémája igazából, csak értelmezni próbálta a dolgokat. A végére még egy mosoly is sikerült. Nem akarta letámadni, csak közben mégis sikerült. Maja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 04:00 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Jó, persze, nem számítottam rá, hogy egyszer csak megjelenik az ajtóban. Talán kicsit reagálhattam volna kevésbé Lewysen... magamhoz képest még így is meglepően higgadt voltam. Nem akartam a frászt hozni Majára, csak térre és levegőre volt szükségem, az pedig bent nem volt elég. Megkaptam azt a bizonyos szempillarebegtetését, amire persze rögtön kisimítottam a vonásaim. Hogy nézzen rá megrovóan az ember, ha itt passog, mint egy őzgida? Úgy, mint én. Nekem menne, de nem akarom folytatni.
- Ugyan már, lengyel vagyok, kviddicses és meglehetősen masszív. Tudhatnád, hogy sokkal több kell hozzá, hogy megfázzak... - pillantottam le rá, egy pillanatra tanácstalanul, mit is kezdjek a helyzettel, de aztán a kezét finoman az enyémbe fogtam, majd elmosolyodtam. Sokkal jobban figyeltem a mozdulataimra a közelében, elvégre a "gyengédség" nem volt lételemem. - Hagyd csak...
A kérdésére nem tudtam, hogyan is kéne válaszolnom, hogy ne vegye magára. Nem volt gondom a lánnyal, egyszerűen csak a közelsége hosszú távon a fejembe szállt. Most pedig nem hiányzott az a bizonyos jeges zuhany.
- Nem tudtam aludni... A kilátás pedig határozottan megéri - vontam meg a vállamat kissé, hogy aztán halványan elmosolyodva engedjem el a kezét. Nem akartam, hogy megfázzon, szóval végül intettem, hogy befelé, majd felmarkoltam a poharam és a tálkámat, egy epret az arcomba tömve és bevonultam. Lepakoltam, majd becsuktam az ajtót és az üvegnek dőlve figyeltem Maját.
- Visszamenjek veled...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 04:21 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Kicsit tanácstalanul ácsorgott ott, valamelyest ugyan megnyugtatta azzal, amit mondott és a gesztusaival, de nem akart elmúlni az a feltörő rossz érzése. Nem volt annyira buta, hogy ne értse, néha sok tudott lenni, vagy hogy nem mindenki olyan tapadós, mint ő. Mert hát lássuk a tényeket, ha Lewy egyszer közölné, hogy távozna, Maja csak egy dolgot kérne, egy utolsó ölelést. Csak előtte megmártózna egy kád loctiteban.
- Ühhüm, aztán jövő héten csak annyit hallok vizsgák közben, hogy jól lebetegedtél. - mondja szomorúan, miközben visszahúzta kezeit és csak megrázta a fejét. Ez azonban inkább annak a bizonyos „hagyd csak”-nak szólt. Ez egy szörnyű mondat, mint amikor megpróbálnak lerázni.
- Szólj, ha miattam nem tudsz aludni. Nem veszem el a takarót, nem tolom a hajam se az arcodba, ígérem. - Nyilván most azért a szavaiból is hallatszik, hogy ő sem csak ezen problémákra utalgat, tényleg sokkal-sokkal könnyebb dolga lenne, ha nem csak tesztelgetné meg néha nekifutna a határoknak, hanem valamennyit ismerne is. - A látvány tényleg mesés még mindig.
Mosolyogva beharapta az alsó ajkát, aztán nem ellenkezett és szépen visszasétált, majd hamar helyet keresve magának lehuppant. Nem, így már nem fog tudni visszaaludni, meg talán nem is akar. Bár fölösleges társaság se lenne. Nem vetekedhet az eperrel! Ami egyébként nagyon finom, szóval megérti.
- Nem, maradj csak. Bár egyelőre én sem tudnék visszaaludni. - Felhúzta a lábait és átkarolta maga előtt, éppen csak addig nyújtózkodott el egyik karjával, még szerzett egy epret az asztalról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 04:39 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Persze nem hitte el, hogy nem fogok megfázni. Pedig ugyebár az ember nem ehhez a klímához van szokva, otthon ennél mindig sokkal keményebb telek voltak és hát... ott sem szoktam megfázni, tudok vigyázni magamra. Azt viszont mégsem akartam, hogy aggódjon, talán ezért is döntöttem úgy, hogy jobb lesz, ha bemegyek vele együtt és nem tesztelgetem, mikor fog egy szuper megfázást összekaparni.
- Nem, a vizsgáid közben nem hallasz semmit, csak azt, ahogyan serceg a toll a papíron. Legfeljebb utána hallgatózhatsz rólam - közölte csipkelődve, hiszen tényleg azt akartam, hogy első sorban a tanulás érdekelje most és ne velem legyen elfoglalva. Még ha ez Maja esetében elég utópisztikusnak is hangzik.
Egy pár pillanat erejéig még a városra meredtem, hogy aztán egy féloldalas mosoly árnyékával a lányra nézzek ismét, valamelyest hezitálva.
- Miattad nem tudok, de ennek semmi köze nincsen a hajadhoz, vagy a takaróhoz - simítottam meg egy pillanatra az arcát, majd hasonlóan gyors puszit nyomtam az arcára. Azt szerette volna, hogy őszinte legyek, nem? Megkapta. Ha mégsem erre vágyik, akkor meg mérlegelje a szavait, mielőtt kiejtené őket. Ilyen az élet.
Nem kellett győzködjem, hajlandó volt elvonszolni a hátsóját kevésbé huzatos területre, én pedig követtem, hogy karnyújtásnyi távolságra leüljek tőle és figyeljem, ahogy átkarolja magát. Megállapította, hogy ő nem tudna most aludni, mire halkan felsóhajtva biccentettem egy kicsit és közelebb csúsztam hozzá, mielőtt még azt hiszi, hogy komoly probléma van.
- Maradhatsz, ha szeretnél... én örülök neked, még ha néha... néha nem is igazán tudom kimutatni - túrtam a hajamba kissé eltanácstalanodva, hiszen ez ilyen volt. Akárhányszor az érzelmi dolgokra került a sor, úgy éreztem magam, mint aki a vékony jégen araszolva próbál nem beleszakadni a jeges tóba. Ez most is ilyen volt. - Ugye tudod?
Reménykedve pillantottam fel rá, kissé előrehajolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 05:00 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Lehet - esetleg megeshet - és előfordulhat, hogy kicsit túltolta ezt az egészet, de mivel nagyon komolyan gondolta, ezért esze ágában sem volt visszakozni. Örült neki, hogy végül a bemenetel mellett voksolt a lengyel, kicsit meg is könnyebbült. Ami pontosan addig tartott, még meg nem hallotta az intelmeket, hátat fordított ugyan, de előtte még egy látványos és kicsit sem kellemes grimaszt megengedett magának.
- Igenis, Apu. Majd elfelejtettem ezt… - Ha be kéne lőni valahova, biztosan a legutáltabb három dologba a világon belekerülne a vizsgaidőszak Majánál. Talán erre fel is ez a reakció. Bár be kellene már vallania, hogy marhára fél tőle, hogy kudarcot vall és csúnyán elhasal nem is csak egyen. Stresszesebb időszak, mint a kviddicsmeccsek és a fellépések összesen. Szörnyű.
Meglepődött. Van olyan, hogy egy választól egyszerre boldog és szomorú az ember? Mert akkor ez így most összejött neki, éljen a kérdezhetnékje. Bár le nem tört azért, igyekezett minden sértettség mutatását elkerülni, hiszen szó nem volt erről, meg komolyan is érdeklődött.
- Akkor miért nem változtatunk valamin? Nem akarok neked rosszat magam miatt.
A kérdést elég bután tette fel, de érthető volt ebben biztos. Nem akart önzőnek tűnni, nem is szeretett az lenni, de pillanatok alatt érezte úgy, hogy valójában nagyon is az, csak nem vallotta be magának. Ez a kapcsolatdolog mindig ilyen nehéz és zavaros, vagy itt van túlbonyolítva? Kicsit mocorgott, de nem igazán tett ezen kívül semmit. Próbálta azt az egy szem epret leküzdeni, de a magyarázkodásra figyelt csak fel, majd megrázta a fejét.
- Tudom, és pont ezért nem értem, miért akarsz ilyen… más lenni. Én kedvelem azt, amilyen vagy. Nem zavar a csipkelődsz, vagy ha éppen morogsz valamin. De ez igen, tökre fura vagy velem, most már egyre inkább. Ez megijeszt. - A padlót figyelte, miközben kifújta a bentragadt levegőt. Nem akarta ő ezzel felkavarni az állóvizet, csak nem értette ezt a folytonos és görcsös próbálkozást. Hiába értékelte nagyon és tartotta eszméletlenül édesnek, nem úgy látta, mintha ez annyira jó lenne a kviddicsesnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 05:22 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Kicsit piszkálódott, ami nem is volt baj, de azt hiszem, hogy később még meg kell említenem neki, hogy ezt az "apu" dolgot ne igen erőltesse, mert hát ugye, rossz az, aki rosszra gondol. Én pedig ezt a jellemvonásomat soha nem igazán kendőztem. Talán ezek után sem kéne, mert minden sokkal egyszerűbb lenne és kevésbé komplikált.
A látszat is alátámasztotta az elképzelésem, hogy hát nem igazán erre a válaszra várt. Mégis ezt kapta, de azt hiszem, ő mindennel beszívja. Szőke herceg helyett is csak engem sikerült összeszednie. Lassan talán még meg is sajnálom... ja nem, nem megy.
- Azért, kedvesem, mert nem akarok rajta változtatni. Jó veled, ez. Így, ahogy van. Mármint... tényleg. Csak... pasi vagyok, érted... - túrtam a hajamba felnevetve, hogy aztán ránézzek. Szinte biztos voltam benne, hogy nem érti meg, de mégis hogy kéne elmagyarázzam? Erről bezzeg nem szól az oktatás, meg a család, meg a haverok. Kuss van. - Szóval... nem igazán volt még komoly kapcsolatom, pláne nem... olyan lánnyal, mint te. És itt ezt most véletlenül sem bántásnak szánom! Tapló vagyok, de nem ennyire... Én csak nem akarok semmi olyat, amit esetleg... te nem. Istenem, egy értelmes mondatot se tudok ma összerakni!
A végén nevetésben törtem ki, hiszen már komolyan röhejes volt, hogy egyetlen mondattal össze tudnám foglalni az egészet, mégis próbálom valamennyire lefinomítani az infót. Egy szóban meg tudtam volna oldani, erre?
Arra viszont nem számítottam, hogy Maja felfigyel arra, hogy tényleg másként viselkedem, ha a közelembe van. Viszont azzal a lendülettel félre is értelmezte az egészet, én pedig csak felsóhajtotta, hogy aztán a derekát átkarolva az ölembe húzzam.
- Nem direkt csinálom... mármint persze, figyelek rá, hogy mit mondok, de azt nem azért teszem, mert kötelességemnek érzem. Ugyanúgy foglak piszkálni, ha a hajad úgy néz ki, mint egy barna törpe-birka - mint most - és igen, ha bosszant valami, akkor ideges leszek miatta. De nem azért vagyok más veled, mert gond van... csak... rájöttem valamire - vontam meg a vállamat kicsit, a végére elhalkítva a hangom és inkább a vállának döntöttem a homlokom. Megnyugtató volt és a nők is odavoltak érte, mert hát ugye, milyen cuki tudok én lenni,  ha akarok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 12:36 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Igaz, hogy néha kevesebbet gondolkodik, mint kéne, de amikor a sértettséget akarja tükröztetni, akkor még annyit se szokott, mint egyébként. Bár egyszer majd biztosan képes lesz rá, hogy mindent megértsen… vagy nem, és marad ilyen, amilyen. Persze azt legalább aranyosan teszi. Ahogy az is, néha mennyire indokolatlan naivsággal szemlélődik.
- Ha jó lenne minden, nem lyukadnánk ki időnként ott, ahol. Nem? Ugye tudod, hogy ez nem lehet örökös kifogás? - Mert hogy ”pasi”… ha ennyivel beérné, biztos nem haragudna az apjára, vagy nem veszekedne néha a barátaival, ha buta tuskók, ami gyakori. Keve és Niko sem a jóság mintaképei. Ő csak annyit akart most, hogy elmondja Lewy mi a helyzet. Nem kifogást, magyarázatot vagy szépítést. Mindig vannak nem kellemes pillanatok az életben, de nem idealizálta túl az életét, sosem volt miért, így azért annyira nem tört volna össze egyelőre talán semmitől. Bár merte remélni, hogy nem kell a legrosszabbra gondolni azért. Ahogy pedig tovább hallgatta a végére elmosolyodott, leengedte a lábait és közelebb csúszva megpuszilta a lengyel vállát. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem fagyott le a rendszer egy picit és nem érezte, ahogy a pofijába felfut a vér és kipirul kicsit. De már egész jól kezelte!
- Nekem emberi kapcsolataim se, ha ez megnyugtat. Fogalmam sincs még mindig, hogy nem-e csinálok valamit rosszul, vagy úgy, ahogy nem kéne. De azt tudom, hogy ha bármit nem akarnék veled kapcsolatban, arról biztos tudnál…
És ezt komolyan is gondolja, néha elképzelése sincs különben mi oka lehet, hogy képtelen a száját összecsukni. Régen a beszéddel volt gond, ki érti ezt? Másrészről mintha párszor már tapasztalta volna a fiú, ha valamit Maja akar, vagy éppen sem, azt azért a tudomására hozza igen rövid időn belül. És ami azt illeti a navinésnél szó sem volt semmi tiltakozásról vagy problémáról, ez úgy gondolta ilyen formában csak a párja fejében lézeng. Kivételesen nem Maja gondol valamit túl talán.
Mondjuk azzal nem számolt, hogy ha így kibuknak belőle a dolgok, akkor azzal mit indít el. Meglepődött kicsit, amikor az ölében kötött ki, persze ő aztán örült, csak pontosan emlékszik, hogy ez mennyire ”de ne” volt egy idő után, nem bírt kiigazodni.
- A te frizuddal is volna mit kezdeni, folyton szétpiszkálód. És én nagyon bírom a barikat. - Kezdte kicsit óvatosabban, mert bár némileg megnyugvásra lelt mostanra, azért még mindig nem volt minden teljesen rendben és ez nem tette túl boldoggá. Az ajkait harapdálta kicsit, még végigsimított az arcán, aztán a kezeit az ölében pihentette. - Valamire? És ez jó vagy rossz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 15:59 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Nem sokszor adok igazat nőknek - gyári hiba, apám is mindig ilyen volt -, de jól látta, hogy bizony ha minden tökéletes lenne, nem lenne az, hogy ő megszeppenve ül át az ágy másik végébe, míg én azt nyöszörgöm, hogy "de ne". Lassan már megszólításként is használhatom, amennyit hallani tőlem.
- Úr isten! Nem akarom örökké használni, ennyire azért nem vagyok mazochista... nem - ráztam meg a fejemet végül, belegondolva a dologba. Azért nekem is van egy tűréshatárom, az pedig határozottan vízumköteles ügy lenne. Hazudnék, ha azt mondanám, arra számítottam, hogy Maja majd pirulás nélkül fogadja azt a bizonyos témát, de jobban kezelte, mint vártam volna.
Mikor a vállamra nyomott egy puszit, kissé elmosolyodtam és innentől már le sem vettem róla a pillantásomat.
- Te is tudod, hogy nem vagyok az a fajta, aki csendben tűri, ha valami nem tetszik. Szóval, ha valamit rosszul csinálnál, arról már értesültél volna. A problémák, amik vannak, inkább fakadnak belőlem, mint belőled. Mármint, a fenébe is, csak aggódom az egész miatt. Nem akarok negatív élményt a kapcsolatunkban, tudod... - azt hiszem, talán most sikerült először értelmesen kifejeznem, hogy mi is az, ami aggaszt. Eddig fejben sem igen sikerült összerakni, de csak kinyökögtem. Fejlődőképes vagy, Bojarski, gratulálok. Eljutottál egy tizennégy éves érzelmi szintjére!
Végül az ölembe húztam, hogy a derekát átkarolva döntsem a fejemet a vállának. Jó volt ez így, nem kellett szembenéznem a szavaim következményeivel. Megkaptam, hogy mindig szétpiszkálom a hajam, pedig ez nem volt igaz. Az esetek nagy többségében eleve össze sem rendeztem, hiszen tudtam, hogy stresszes leszek és szétpiszkerálom. Szóval a hajam köszöni az érdeklődést, de igen jól érzi magát így. Megszokta már a gyűrődést.
- Most mi bajod vele? Vágassam le megint? - forgattam a szemem, hiszen az esetek nagy részében ennél azért rövidebb volt. Sőt. Oldalt szinte nem is nagyon szoktam hagyatni. A kilencesével is két hajvágás között sikerült elkapnia, szerencséje volt. Az érintésére elmosolyodtam egy pillanatra, az arcom lehunyt szemmel a kezének döntve.
- Az egyéni látásmód függő. Talán kicsit mindkettő. Szóval... asszem... asszem beléd estem. De nagyon - temettem az arcom a kezembe nevetve. Ilyen esetlenül se hangzott tőlem mondat mostanság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 17:57 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Nem volt még mindig biztos benne, hogy ebbe jó ötlet volt belemenni, de nem szeretett ülni a dolgokon, abból csak a rossz sül ki. Viszont egyedül sehogy se tudta megoldani. Pedig megtette volna, ha módja, alkalma és ötlete van rá. De mint az ábra is mutatja eléggé távol állt a megoldás nyitjától. Kicsit örült, hogy legalább mindketten ugyan azt látják, és nem ő képzel túl nagy hülyeséget bele apróságokba, amik már annyira nem is voltak kicsik.
Próbálta leküzdeni a zavart, ami átjárta és komolyan venni, hogy akkor se akarjon belesüllyedni a kanapéba teljesen. Egészen szépen sikerült is ez, hiszen beszélt, bár azért csak úgy szorongatta a saját lábait, mintha éppen az életéért kéne. A hangja mégis olyan nyugodt és esendő maradt, inkább csak a gesztusai árulkodtak. Úgy aztán a mondandója felétől sikerült megtalálnia Lewy tekintetét, de abban a percben össze is akadt majdnem a saját nyelve.
- Azt hittem a „de ne” elég értesítés kéne nekem legyen. - Kicsit szomorkásan mondja, mert ez így az imént kiderült, hogy Majának nagyon is kellemetlen volt. Ami a továbbiakat illette, csak picit megingatta a fejét, ajh, igazából mélységesen ellenkezik minden porcikája azzal, ha valaki egyedüli hibának tekint olyat, aminek elég nyilvánvalóan köze van máshoz is. Hozzá. Kicsit szedegeti össze, hogy és mit kéne mondjon. Na ezért nem beszél soha sokat, mert nem is tud, béna. -  De, de, de… nem is lesz negatív, ne fesd az ördögöt a falra. Én is félek… vagy talán egy kicsit aggódok, de csak mert valami új… Bár arra meg kíváncsi mindenki, én is, gondolom. Nagyon nyomi vagyok ezekhez, ezt te is tapasztalhattad már. De ez nem egyenlő azzal, hogy ne is próbálnám meg. Ha ilyen lennék, akkor most mi se lennénk itt.
Több mint négy hónap eltelt azóta, hogy elsőre belefutott és azóta annyit fejlődött és változott mindenben. És bármennyire is akarja mindenki azt hinni nem így van, de előnyére. Hát mennyi jó történt. Tanult, igyekszik az emberekkel szót érteni valamennyire, boldog, attól pedig kevésbé zárkózik el, ami remek. Ráadásul beérett a saját korához is, aminek velejárói is vannak.
A kedvese hajával kapcsolatos aggályok és visszakérdések kiszélesedett mosolyt eredményeztek Majánál, ami addig is kicsit elterelte a figyelmét arról, milyen hülyeségeket tudott volna hirtelen még összehordani. Nem is érti miért hagyja őt ennyit beszélni Lewy! A kérdésekre csak megadóan emelte meg egyik kezét és megrázta a fejét. Neki így is tetszett, úgy is jó volt, nem akart beleszólni különösebben, csak egy tényt közölt. Egy mozdulattal oldalra igazította a fiú előre álló tincseit, aztán az arcára siklott a keze. De amiket hallott. Hát meglepődött, de nem a tényeken, vagy még csak nem is azon, hogy nem mondta azt, hogy ez nem rossz. Ez egy kellemes sokk volt, amire nagyokat pislogott először csak. Kicsit rosszul érezte magát, mert mintha kikényszerítette volna, de aztán rájött, hogy igazából azért nem ő volt. Az ott maradt kezével kicsit sután elhúzta a lengyelét az arca elől, aztán a sajátjai közé fogta mosolyogva Lewy arcát, közelebb vonta magához, egy percig hezitált, mert Maja még ilyenkor is képes. Borzasztó. Aztán megcsókolta minden szó nélkül. Nem akarta elereszteni, vagy abbahagyni, de egy kicsit később muszáj volt visszahúzódnia, aztán kérdőn tekintett rá.
- De nagyon? - Ez lenne az új „de ne”? Végül sóhajtva átkarolta a nyakát és a hajtó nyakába temette az arcát, csak annyira emelte meg kicsit, hogy mikor beszél, vagy inkább motyog, akkor az hallható legyen. - Ha jó, ha nem, azt hiszem én ezt már előbb elkövettem… És tényleg nagyon imádlak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 18:53 | Link


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Hiába szeretemimádom, attól még mindig vicces és igazán vidám dolog a részemről, mikor rám néz és egy pillanatra elakad a mondandójában. Én nem bakiztam, csak képtelen voltam összefüggő mondatokat elmondani egy huzamban. Szerintem jók vagyunk. A megjegyzésére mély levegőt vettem, majd laaaassan fújtam ki, mielőtt még valamit meggondolatlanul rávágnék és megbántanám vele. Fejlődőképes vagyok.
- A "de ne" sosem azért hangzott el, mert valamit rosszul csináltál, Schatz, hanem azért, mert mondjuk, mikor majdnem előttem térdelsz... - húztam kicsit közelebb a mondat elhangzása után, majd a kezem a térdéről beljebb csúszott, majd finoman végigsimítottam kissé felfelé húzva a kezem. - az nekem olyan, mint ha én ezt csinálnám... vagy rosszabb.
Nem igazán szoktam ennyire hagyni, hogy elszaladjon velem a ló, de azt hiszem, szavakkal úgysem tudnám kellőképp érzékeltetni a dolgot. Nem is nagyon lehet. Az ő gyengéit nem igen tapasztaltam még ki, de azt hiszem, ennél egyértelműbben nem tudnám restaurálni a helyzetet.
Közölte, hogy elég nyomi az ilyesmihez, én meg kicsit felnevettem és puszit nyomtam az arcára. Nem volt vészesen reménytelen eset, csak fiatal. A hajam kérdése egy egészen kicsit feloldotta azt a bizonyos borús, szorongós hangulatot, még ha átmenetileg is. Persze, ő nem nézett ki úgy, mint egy törpe-birka, egész egyszerűen éreztem a késztetést, hogy már csak azért is beszóljak neki. Ő közben a helyére túrta a tincseimet, én meg megpróbáltam a lehető leghatásosabban előadni a mondandómat, ami rettenetes kudarcba fulladt. Végül csak arra eszméltem fel a nevetgélésből, hogy az ő barnái az én kék pillantásom kutatják és valahogy úgy belém fagyott a nevetés. A kezem a tarkójára csúszott, míg a másikkal az oldalán simítottam végig finoman.
Persze nem tartottam vissza, mikor el akart hajolni, csak nagyjából igyekeztem a légzésem ismét rendszerezni és kibújtam a kabátból. Azért idebenn kicsit jobb idő volt. Ezt a pillanatot választotta Maja arra, hogy az arcát a nyakamba fúrja, én pedig összerezzentem. Mindehhez a röhejes "nyííí" hangeffekt társult, grimasszal, mert úgy teljes a pakk. Szívem szerint közöltem volna vele, hogy "szívem pakold odébb a fejed. Úgy kb Most". Helyette azonban csöndben maradtam.
-  Ühüm. Denagyon - közöltem egyetértően, majd halványan elmosolyodva igyekeztem ignorálni a tényt, hogy a lélegzete a nyakam súrolja minden egyes alkalommal. - Igen... tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 16. 22:58 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Hiába próbálja összeszedetten mondani mindazt, ami kiömlene a buksijából, a siker nem mindig százhúsz százalékos. A legtöbb reakcióból le tudja szűrni mennyire beszél hülyeségeket, de az agya lassan kezdett valami színes, füstös semmibe veszni, ahol a kék krokodilok énekelnek, miközben hullik rájuk a szirupeső. Nem bírta elküldeni őket, és már akkora volt odabent a party, hogy a pónik is csatlakoztak. Ez vélhetően mindent leír arról az állapotról, ahova pillanatok alatt zuhan a kis Czettner.
- Öhm…üh…oh…uhm…öu...oj… - Ezek valaha szavak voltak, vagy legalábbis annak indultak, miközben teljesen önálló életet élt a teste. A szíve is ki akart ugrani a helyéről, olyan hevesen dübörgött. Még talán valami sóhaj is elhagyta a száját, de nem nagyon volt a helyzet magaslatán. Összeszorult a lába befogva Lewy kezét, meg még a libabőr is végigfutott az egész testén. Fel sem nagyon nézett rá. Teljesen megsemmisült, már ami a vörös színt illeti, ahogy rá költözött, a kéz után nyúlt, bár nem bántotta, nem lökte el magától. Úgy csak megfogta ott, ahol megállt. Aztán várt. Ez van, amikor egyáltalán nem számol valamivel, meg amikor ismeretlen univerzumba csöppen. De összekanalazta a maradék lelkierejét, egyelőre.
- Te kinevetsz, mikor inkább segíthetnél, hogy ne legyek nyomi…
Úgy hirtelen nem sok téma volt fontos, vagy tudott rá mit felelni, a kezeit csak akkor vette el, mikor végül átkarolta és hozzábújt. Ott valahogy jobban érezte magát, nem azért, mert rossz érzése lett volna, vagy éppen valami negatív érte, sokkal inkább mert jól esett neki. Nem is igazán tudta már elkülöníteni a mivel tesz jót és mivel nemet, és ebben a percben előjött az a csökönyösség, ami miatt nem is érdekelte. Pedig alapvetően nem provokált szánt szándékkal és ezt sem úgy tervezte. Meg ami azt illeti, egy kicsit fura is volt, hogy Lewy már a kabáttól is megszabadult. Nem, az nem igaz, hogy kicsit. De Maja odaragadt, mint a rágó. Érzékelte a hangkiadást de neeeem akarta elengedni. Csaaaak mééég egy kicsit szabadjon, na. Veszélyes ezeket ráhagyni, az a helyzet, de akkor is. De egy idő után látványos sóhajjal, csalódottan és kicsit szomorúan is elhúzódott, még egy ideig átkarolta a nyakát úgy figyelte.
- De ne, ugye?
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. február 16. 23:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 00:46 | Link


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Alap esetben ez volt az a pont, amit már nem hagytam magamnak, mert kétséges, meg tudom-e tenni azt a bizonyos egy lépést hátra, mikor szükséges lesz. Most azonban elértem arra a bizonyos szakaszra a vékony jégen, mikor azt mondtam, hogy igenis egyszerűbb, ha megérti, mégis miért mondom azt, hogy "de ne". Szóban pedig úgysem tudtam volna megértetni vele. Így hát széles, elégedett vigyorral az arcomon figyeltem, ahogyan próbál kinyögni valamit, aminek valahol a buksija egyik rejtett zugában még értelme is volt.
- Tessék? Nem értettem kristálytisztán - súgtam a fülébe úgy, hogy az ajkam súrolta a bőrét. Nem, tényleg nem volt tervben, hogy ennyire szemét leszek vele, de ha már ennyire adta magát a lehetőség, miért ne éltem volna vele? Kicsit még nem mozdultam, majd apró csókot nyomtam a nyakára. Végül érdeklődő pillantással még pár centivel feljebb csúszott a kezem, de végül hagytam, hadd szedje össze magát szerencsétlen, finoman elhúzva a tenyerem a combjáról.
- Segítsek? Szeretnéd? - kérdeztem az ajkamba harapva belülről kissé, hogy azért véletlenül se essek túlzásokba hirtelen. Ez az érzés valamelyest még a racionalitás talaján tartott.
Végül persze csak utolért a balsorsom, mivel az arcát a nyakamba fúrta, én pedig azt eddig sem toleráltam jól és azt hiszem, hogy ezután sem fogom igazán. Legalábbis a mellékelt ábra ezt mutatja. Azért nem mondta, hogy "de ne", kifejezetten nagylelkűen maradtam a seggemen.
Az a csalódott arc viszont határozottan rosszul esett a kicsi lelkemnek, szóval mély sóhajjal húztam vissza és cirógattam a haját finoman, a fejem az övének döntve.
- Egy kicsit. De azt hiszem, még egy-két percet repetázhatsz - vontam meg a vállamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 17. 01:51 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


- Tessék? - Megérkezett a tihanyi visszhang Maja magyarhangjával. Nagyot nyelt, de nem nagyon ficergett. Igazából egy értelmes szó már teljesen jó jel, bár már nem sokkban volt, csak annyira zavarban, hogy fogalma sem volt, hogy erre most tényleg kéne-e bármit mondania. Felfogta a szemléltetést, de nem biztos, hogy ettől az érte el Lewy, amit akart. Maja nem úgy tűnt, mint aki magadóan kihátrál, bár leginkább semmit nem tudott tenni. Reagálni. Fogalma sem volt róla, hogy mit kéne csinálnia, na, megmondta ő, hogy nyomi. És akkor még jött a többi. Legalább azt a visszakérdést elharapta a maga részéről, hogy akkor most ő így mit tegyen? Jobb.
Osztott meg szorzott volna magában, ha nem lett volna éppen aprajafalvi buli a kobakjában, így viszont miután visszanyerte a beszédkészségét, sikerült az első épkézláb dolgot közölnie, amin leragadt. Ő megjegyezte, hogy lehetne segítőkészebb, mire visszakérdést kapott. Összepréselte az ajkait, felülemelkedett a saját árnyalatán - mondták már, hogy jól áll neki a vörös, de ez azért túlzás kérem. Majd bólintott. Bumm! Így lett a Chocapic!
- Igen… - Kérdezi, mondja vagy kijelenti? Teljesen elmosódott a vonal. Másfelől fogalma sincs, hogy ezen most tényleg jól szórakozik a lengyel, vagy van bármi komolyság is mögötte. Utálja, hogy még ezt megállapítani is képtelen. Másodikra jobban hangzana, de inkább az ölelésbe rejtőzik, a lehető legjobb minden szempontból ez éppen neki. Bár amit eltávolodva érez, na azt nem szereti. Ez nem az, amitől lüktet még a fülében is a szíve által vert vér, inkább az, hogy próbálja magát lecsitítani. Nem nagyon tud azzal mit kezdeni, hogy ami nem megy szavakkal, azt ő nagyon próbálja tettekkel kompenzálni. Ezért csüng szerencsétlen fiún annyit, de most még ennek a félmegoldásos felajánlásnak se tudott úgy örülni. Aztán csak megrázta a fejét, visszahúzta az egyik kezét és inkább igazgatta kicsit a felcsúszott pizsama felsőjét. Bár eleve rövidebb… ugyan, csak lefoglalta magát, mielőtt megint belenyúl valami „de ne”-be. Kipillantott az asztal felé, előrehajolt, és a hozott epret szépen Lewy felé tartotta. Békegyümölcs?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 02:31 | Link


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Csak megráztam végül a fejemet, mert annyira nem is volt fontos az egész, csak jól esett egy kicsit piszkálni. Ha már egyszer úgyis volt szíves megemlíteni, az mennyivel jobban áll, mint mikor "fura" vagyok, ami zavarja. Bár most szinte révületbe esve visszhangozta nekem az előbbi kérdést. Ehhez képest, mikor kissé provokatívan megkérdeztem, szeretné-e, hogy segítsek, a válasz egy biccentés volt egy igen társaságában. Nem pont erre számítottam, éppen ezért nem is válaszoltam azonnal.
Hogy is tehettem volna? Fel kellene mérni hozzá, hogy mennyire van magánál, egyáltalán átgondolta-e, mire is mond igent. Szóval végül egy sóhajt visszafojtva ingattam meg a fejemet, majd paskoltam meg finoman a pofiját, homlokon csókolva.
- Azt hiszem, talán inkább majd máskor - jegyeztem meg, miközben visszagondoltam, hány ilyen alkalom volt. Igazából nem túl sok, pár német lánynak mondtam, hogy ez nem olyan túl jó ötlet, meg ugye szofinak, hogy u can't touch this. De az más volt.
Nem toltam el, nem is akartam, hogy ezen megsértődjön, egész egyszerűen a reakcióiból az első, amit levágtam, az bizony az volt, hogy ezzzz még nagyon durván elhamarkodott lépés lenne a részemről.
Végül megrázta a fejét, hogy jaj, hát nem, ez nem az igazi, mire felsóhajtva bámultam pár másodpercig a falat. Oké, azt hiszem, most fogytam ki a cérnából, ebben a szent pillanatban. Felém tartotta az epret, mire egy pár pillanatig hezitáltam. Végül csak megráztam a fejemet, majd letessékeltem az ölemből és nyújtózkodtam egy nagyot feltápászkodva.
- Jobb lesz, ha én most... lezuhanyozom. Oks? - néztem rá, miután sikeresen megint ötezer felé túrtam szét a hajamat.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. február 17. 02:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 17. 03:35 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Soha nem élt még át hasonló lefagyást, mint amit itt produkált. Tényleg minden különösebb előjel nélkül érte az agyát a zártlat, és bármennyire próbált volna úszni a mély vízben, csak lebegni sikerült. Mondjuk legalább nem fulladt bele! Ez már egészen rendben van, ha őszinték akarunk lenni. De a többi. Szépen, lassan sikerült csak eljutni hozzá mindennek, hiába értette meg akkor Lewy vallomását, mostanra jutott el a teljes felismerésig mi is történt itt. Még jó, hogy momentán a saját kapcsolatában él fáziskéséssel… egész korrekt. Talán eddig a pontig tényleg tartott tőle, hogy egyoldalú a dolog és tart, amíg elviselik, aztán vége. Pedig ő nagyon pozitívan akarta látni. És most, mikor jött a megerősítés ehhez, akkor annyi minden indult el érzelmileg, érzetileg, gondolatilag benne, hogy ha többfunkciós lenne se sikerült volna lekezelni. Sem időben, sem térben nem állt össze az a kép, és már nem is igazán akaródzott. Elfogadta, hogy vesztett a saját elmélete szerint. De azt még nem tudta mit. Pár jó pontot? Fogalma sincs.
Szó nélkül viselte a reakciót, valami vérszegény mosolyt is megeresztett, de legszívesebben a fejére húzott volna egy plédet és elsüllyedt volna még elmúlik az iménti kis munkássága. Ha akarta, ha nem, ahogy kitisztulni látszott fejben legalább egy kicsit, teljesen elkenődött. Sajátos kudarcnak fogta fel, mintha csalódást okozott volna azzal, ahogy reagált. Bár nem tudhatja mit kellett volna, vagy mit vártak, ő csak túl sokat kapott, ami idáig jutott. Képes saját maga bármilyen tökéletes dolgot szétbombázni, ezt egész kicsiként is megtapasztalta már, ezért is rémül meg, ha valami túl jó, vagy túl jól halad. Idegen tőle ez az egész, hogy figyelmesek vele, hogy van, akit érdekel. Hogy szeretik.
A gyümölcsös pótcselekvés egyszerűen egy kitöltő plusz volt, mert nem tudta mit tehetne. Amikor visszautasította azt a lengyel csak elfogadva ezt hagyta, hogy ő cselekedjen, amit csak szeretne.
- Rendben, én azt hiszem visszafekszem. - Nem mintha képes lenne lehunyni a szemét és elaludni, de a feje fel fog robbanni, ha tovább gyűjtögeti benne a kis infókat. Egyszere rémiszti magát halálra velük és akasztja ki teljesen. Ott lebeg előtte, hogy bárhol, bármikor, bármilyen lánnyal összehozhatja a sors Lewyt, akire szó nélkül megérné lecserélnie Maját. Legalábbis a navinés szerint, és tekintve milyen érzésekkel vágódik be az ágyba, el is hiszi, hogy ez várhatja akár holnap, vagy egy hét múlva. Pedig Maja szereti őt, csak a lány buta, mint egy krumpli pillanatnyilag. Az oldalára fordulva bámul kifelé az ablakon, még leginkább próbál nem minden félpercben újra zavarba jönni, ahogy eszébe jut minden…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 03:53 | Link


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Végül talán egy egészen kicsit lehettem volna tapintatosabb vagy legalább elmagyarázhattam volna, miért mondtam azt, amit. De nem vitt rá a lélek, csak szerettem volna végre beállni a zuhany alá és kicsit kitisztítani a fejemet. Ez volt a leghatásosabb módszer rá, amit ismertem. Szóval, mikor azt mondta, hogy addig ő visszafekszik, kicsit bólintottam, majd csókot nyomtam a homlokára és részemről ezzel le is tudtam. Nem volt már felesleges energiám az abajgatására, bár szívesen szántam volna rá.
Épp ezért bezártam magam mögött a fürdő ajtaját, majd a cuccaimtól megszabadulva kb tíz vagy tizenöt rettenetes, de annál hasznosabb jeges percet töltöttem a zuhany alatt. Ez volt a maximum, amit a szervezetem tolerált, ennek a lejártával kaptam kábé nagyjából rendbe magam, hogy alsógatyában, törölközővel a fejemen slattyogjak vissza a szobába.
Nem akartam, hogy megfázzon, vagy hasonló, szóval egyelőre a takarón kívülre fekve bámultam a plafont és igyekeztem rendbe kapni a gondolataimat, azokat, amik arra vonatkoznak, mit is mondhatnék neki.
Felé fordulva vártam, hogy a szemem megszokja a sötétséget, majd nagyjából ki tudjam venni, ébren lehet-e még. Alighanem, igen.
- Ugye most nem fogsz ezen aggódni? - kérdeztem halkan, a karomat behajlítva a fejem alá téve, afféle párnaként. Jóval kényelmesebb volt így. Volt egy olyan érzésem, hogy megint valami nincs rendben és semmi kedvem nem volt holnap a mérhetetlen depresszióját kezelgetni.
- Mármint úgy mindenen...? - döntöttem kicsit oldalra a fejemet, továbbra is őt figyelve. Azt hiszem, most kezdtem el érezni a hideget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 17. 04:20 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Nem jöttek be a barik, nem tudta őket számolni, mert valahogy elő se bukkantak. A levegővételes gyakorlatokhoz meg túl sok a számolás, biz Isten nem próbálkozik azzal ilyenkor már be. Így magára maradt a saját fejében, ahol az aranyos bulik elültek és csak rendezgették a kismanók jobbra meg balra az infócsomagocskákat. Nehezen ment, de legalább kihessegette a gondolatai közül a legrosszabb variánsokat, amiket összehozott minden jövőbeli eshetőségre, így legalább azt elérte, hogy ne akarjon magába zuhanva elásódni. Azért lehet tényleg az, hogy egyedül maradt ezekkel segítette, de úgy sikerült visszatérnie az életbe és a jó bolygóra. Valahol ekörül hallotta, hogy Lewy visszaérkezett, de nem is nagyon mozdult meg, pedig szeretett volna. Aztán az első kérdésre kicsit halkan, talán motyogósan felelt. Nem akart csendben maradni, nyilván kiszúrható volt, hogy ébren van.
- Nem… tudom. Azt hiszem úgy az aggódás dologról nem lehet leszokni, ha valaki fontos.
És ezt nem csak hiszi, tudja is. Volt kapitányként sem izgult úgy a csapatáért, ahogy a lengyelért tud a pálya mellől például, ennek fényében egy ilyen mellett se tud csak úgy elmenni. Nem is szeretne, ez is lehet probléma, de mindegy is. Lassan vette rá magát, hogy megforduljon, a másik oldalára helyezkedve és egy párnát maga elé húzzon. Valamit szorongatni akart, na.
- De igyekszem. - Szépen nézett, tényleg, a tőle telhető maximumon kifejezve ezt. Végül a mosoly nem ezért nem bújt elő, mert annyira rossz a helyzet, hanem mert összeráncolt homlokkal nézett végig a jegesmaci stílusban nyomulón. Kivette maga alól a takarót és a kviddicses felé húzta. - Idáig érzem, hogy milyen hideg vagy… legalább takarózz be, mert most tényleg megfázol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 16:04 | Link


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Nagyjából rendbe kaptam magamat az idő alatt, míg a zuhany alatt igyekeztem a lehető legkevesebb gondolatot megragadni. A csapatban is azt mondták mindig, aki fejben megnyerte a meccset, az már félsikert ért el. Nem kívülről kell látnod magad, hanem a lehető legéletszerűbben elképzelni. Ha az ember ezzel tölti a szabad estéit, egy idő után már a semmire gondolni is jelentősen leegyszerűsödik.
A víz alól kilépve a meleg levegő, ami megcsapott, meglehetősen kellemes érzés volt. Teljes mértékben képben voltam vele, mennyire vagyok hideg, hát nem is kísérleteztem azzal, hogy esetleg átöleljem. Nem hiányzott, hogy tényleg megfázzon nekem itt a vizsgaidőszak kezdetére. Vártam úgy fél percet, mielőtt megszólítottam volna, hiszen nem voltam biztos benne, hogy még ébren van-e, még ha ez elég valószínű is. A hüvelykujjammal finoman végigsimítottam az a arcán. hogy aztán halkan felsóhajtva figyeljem a sötétséget.
- Emiatt nem kell. Persze, a meccs, a sérülés, az más. Ez meg csak... szükséglet. Nem is a fontosabbak közül - mosolyodtam el végül, hiszen hogy máshogy jellemezhettem volna? Mondjam azt, hóbort? Ugyan már... Nem volt annyira érdekes, hogy emiatt eméssze magát, mikor azért hoztam el ide, hogy felvidítsam. Nem vagyok benne a legjobb, azt hiszem, ebben az adok-kapok dologban egyformán voltunk szerencsétlenek. A kijelentésére hálásan elmosolyodtam, még ha ebből nem is sokat láthatott.
- Köszönöm, Schatz - mondtam végül halkan, de nem ellenkeztem a takaró miatt, ha már egyszer minden áron rám akarta tukmálni.Kb vállig betakaróztam, így elérve, hogy legalább ne dobjam a hideget ezerrel, majd Maját néztem ismét, hogy aztán az ajkamba harapva hezitáljak pár pillanatig.
- Szeretném, ha boldog lennél, tudod, ugye? Szóval ha van bármi... itt vagyok - jelentettem ki és talán még kicsit aggódó is volt a hangom. Nem akartam, hogy tényleg bármi miatt keseregjen. Miattam főleg nem, nem éri meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. február 17. 18:52 | Link

Nádja
Nagyvárad


Hogy tessék? Mi van?! Mi az, hogy kölyök? Noel éppen csak egy árnyalattal indulatosabban fordul a szemtelen nő felé, mint azt a heccelő megszólítás önmagában megkívánná. Valószínűleg még a vaknak is nyilvánvaló lehet, hogy számára ez egy különösen érzékeny pont, amire rövid időn belül már másodjára tapint rá az exeridonos - tehetséges a kisasszony, kétségtelen. Érzékeny pont, főleg, hogy egy ideje - épp azóta az éjszaka óta, hogy bekísérte a kanapéjára - már másként néz Nádjára. Erről persze még nem tud, csak a belső, csontjaira tapadó inakat és izmokat marcangoló feszültséget érzi, ami a szokottnál jóval ingerültebbé és nyughatatlanabbá teszi. Mintha nem találná a helyét. Nem találja, hiszen csak most kezdi kapiskálni, hogy egészen mostanáig rossz helyen kereste.
- Nem vagyok kisfiú, Nádja - jegyzi meg válaszul, a hangjából kihallható éllel finom nyomatékot adva kijelentésének. A kék szempárba ivódó tekintet egy múló pillanatra villámokat szór, de mire a nőt megrémíthetnék, addigra azok bele is simulnak a zöld fényekbe. Noel ajkai kiszélesednek, homlokáról eltűnnek hirtelen jött mérgének jelei. Elmosódnak, akárha soha nem is léteztek volna. A szempár ismét puhává, ismét élénkké, ismét csillogóvá válik, amit le sem tud venni a karjába karoló nőről. - Ne... - elhaló hangon nyögi aztán, Leonie neve hallatán, s tettetett félelemmel, látványos, nagy mozdulatokkal pillant körbe a termen. Hangját visszafogva, majdhogynem suttogva folytatja. - Azt ne mondd, hogy ő is itt van!
Mikor ugyanis legutóbb találkozott a bongyorkával, a lány nem volt rest rámászni, és nyálas puszikkal kimutatni iránta érzett, múlhatatlan szeretetét - mindezt a kastély zsibongó előcsarnokában, ebédidőben, természetesen.
- Ühm - hümmögi egy halvány mosoly kíséretében, s közben az emelvényen álló, tehetséges szónokot fürkészi, issza annak minden szavát. Látványos büszkeséggel figyeli a közeli rezervátum igazgatóját, szíve nagyot dobban, mikor a férfi ajkait kedvenc sárkányának neve hagyja el: Daria.
- Ismét tévedsz – elégedett mosolyával fordul Nádjához, és mielőtt még válaszolni kezdene, oldalán a nővel az egyik kivilágított erkély felé indul. Kitárja előtte az ajtót, előreengedi, majd be is húzza maguk mögött az ajtót, ezzel odabent hagyva az előadók mágikusan felerősített hangját.
A csend élesen telepedik rájuk.
Noel a korláthoz sétál, rákönyököl, kezei között tartja a félig még teli pezsgős poharat. Kíváncsi tekintetét a tóról a nőre emeli, szája szeglete megremeg.
- Nemrég itt töltöttem öt hónapot szakmai gyakorlaton – szólal meg néhány pillanattal később. – Azalatt az idő alatt az itt lévők többségével volt szerencsém találkozni. Tamássy úrral, a rezervátum igazgatójával pedig szorosabb kapcsolatot is kialakítani.
Kis szünetet tart, visszafordul a táj felé, a kéz meleg poharat kiszáradt ajkaihoz emeli.
- Szóval tévedsz, se pia, se nők - jegyzi meg végül, de csak következő szavai mellett pillant Nádjára. - Bár... hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz a pezsgő, vagy a társaságod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 17. 19:20 | Link

Egyetlen 💕
kóma
♥ nap, Párizs


Könnyebb volna az életében azokat a pillanatokat összegezni, amikor nem őt próbálták óvni vagy éppen védeni, azokkal szemben, mikor hagyták, hogy ha kismértékben is, de hibás, annak éljen a következményeivel. Nyilván ahogy más, úgy ő se vágyna ennek az arculcsapó ténynek az igazolására, de egyszerűen természetileg képtelen elfogadni, hogy ne lenne valamiben ő is részes, hibás. Ugyan ez a helyzet azzal is, hogy fogadja el a figyelmet és hogy érte is megtennének bármit, ne csak ő akarjon másért. Nagyon bonyolultnak tűnik neki, hogy ebből egyszer kimasírozzon, de Isten lássa lelkét, már ezen tornázik fejben, hogyan tehetné.
- Igazából… ühm… - Tudható, látszik is, hogy időleges neki szavakat találni, ami leginkább abból ered, hogy nem akar hülyeséget mondani. De így is nagyon jól ért hozzá, hogy az süljön ki. Ha másból nem, ebből elférne nála bármilyen végzettségről való igazolópapír. - Lehet, hogy nem a fontosabbak, deeee érdekel, de látod, aki nyomi agyban, az nyomiságokat csinál hirtelen.
Közben ahogy ujjaival a takaró szélét piszkálgatta egy megkönnyebbült sóhajjal figyelt fel Lewyre. Igazság szerint ez kis idő, még magában volt egy-két dolgot késéssel ugyan, de nagyon is a helyére tett. Ugyan az volt itt is a helyzet, mint mondjuk a kimenjen vagy se öltözködésnél, elsőre ugyan kiküldte, de ő maga se tudja miért. Kétnaponta osztja meg az öltözőt fiúkkal, lányokkal; legyen szó kviddicsről vagy a táncról, és sosem volt problémája. Előtte elsőre mégis… mára pedig látható mi a helyzet, vagy mi volt már utána nemsokkal. Tulajdonképpen életében így-vagy úgy, de értek hozzá eleget, hogy tudja, nem ez vágta le az ékszíjat pár percre. Inkább a beazonosítása annak, mi történik vele, benne… De ez jó volt.
- De én az vagyok. Miattad. Akkor is, ha éppen mérgelődök, mert bénák miatt lemaradok egy versenyről, vagy mikor bele akarok halni két mondatnyi bűbájtanba. És van.
Visszahúzta magához, ha hagyta a fiú a kezet, ami korábban az arcánál járt, és egy kicsit közelebb húzva, puszit nyomott az arcára, aztán meg még egyet elvigyorodva. Az a helyzet, hogy bármennyire szeretné komolyan kezelni a dolgokat, jobban szereti sajátosan, inkább elvicceskedve. - Olyan vagy, mint egy jegesmaci. Szeretem őket. Meg mondjuk a jégkocka is új értelmezést nyert…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek