KarinaSzinte már az összes poharat eltörölgettem, amikor egy új vendég érkezett a csárdába. Első látásra szimpatikus volt, rögtön köszönt és eléggé kirítt a tömegből, amit nagyon díjaztam, mert már kicsit untam a sok szomjas szájú egyént. A lány magabiztosnak tűnt, de volt egy olyan érzésem, mintha kicsit elveszve érezné magát ezen a helyen, amin egyáltalán nem csodálkoztam, mert egyszerűen nem volt ide való. Nekem sem ez volt álmaim mellékállása, de jól jött a pénz és voltam olyan kemény, hogy elbírjak azokkal, akik kissé túlzásba vitték az italozást, legalábbis az évek során megtanultam, hogyha határozottan lép fel az ember másokkal szemben, akkor könnyebben leszállnak róla, mintha kimutatná a félelmét. A gyengéket eltapossák és engem egyébként sem olyan fából faragtak, hogy könnyen feladjam a dolgokat. Reméltem, hogy nem lesz incidensem, de tisztában voltam vele, hogy bizonyos emberek néhány pohár után még kiállhatatlanabbakká válnak, de engem ez egyáltalán nem tántorított el attól, hogy itt dolgozzak. Egyébként is auror leszek, ha minden jól megy, akkor pedig úgyis megleckéztetem azokat, akik erre rászolgáltak.
- Szia! - köszöntem vissza a lánynak egy mosollyal, majd meghallgattam, hogy mit szeretne rendelni. Majdnem elkacagtam magam, amikor alkoholmentes italt kért, mert az itt ritkaságszámba megy, de nem tettem meg, mert mégiscsak ő volt a vendég, akinek mindig igaza van.
- A helyedben közelebb húznám magamhoz azt a széket, ha nem szeretnéd, hogy néhány perc múlva hűlt helye legyen a cuccaidnak! - mondtam neki jó tanácsként, mert bizony sokszor előfordult, hogy egyes emberek dolgai csak úgy eltűntek, ha nem figyeltek rájuk eléggé...
- Hát két választásod van: van alkoholmentes sör meg alkoholmentes sör. Ez nem az a hely, ahol spórolnának az alkohollal... az emberek inni járnak ide. Szóval mit kérsz? - kérdeztem tőle nyomatékosan, mert valóban nem volt itt más ilyen jellegű ital, de aztán beötlött még valami:
- Vagy tudok adni csapvizet, ha megfelel - tettem hozzá nagy mosollyal az arcomon. Furcsállottam, hogy ide jött alkoholmentes italt inni, ez nem egy puccos bár, ahol nevetgélve koktélozgatnak az emberek, csak szét kell nézni.
- Vársz valakire? - érdeklődtem kedvesen, miközben vártam, hogy melyik ital mellett dönt, hogy aztán kiszolgálhassam. Csak szimplán érdekelt, hogy mégis mit keres ezen a nem neki való helyen, és ugyan miért tévedt ide.