Ninus;;
-Nagyon keressük azt a ruhát...-

Már két teljes éve csillogott az ujjacskáján az a bizonyos gyűrű, aminek az első nyalókás verziója mindössze egy napot élt meg. Szerette azt is Luca, sőt, mindennél jobban értékelte, hiszen nem ez az aprócska ékszer volt a lényeg az egészben. Előtte van ma is, ahogy felbukkan Vince, ott a tábla, ott van ő, ott a kérdés, ő pedig elsírja magát... és ha őszinte akar lenni, attól is el tudná, ha csak belegondol. Mérhetetlenül boldog, talán mostanra érte el azt a konstans szintet, amire mindig is vágyott. Luca sosem játszott pókerarccal, nem is tudna vélhetően, nyitott könyv volt, bárki láthatta, hogyan ért el idáig, márpedig aki kicsit is figyelt, az tudja mekkora dolog ez most neki. A holtodiglan, holtomiglan; a fogadom; az örökké; az egészségben s betegségben. Lehet kicsit túl is pörögte a dolgot, ami nem lenne meglepő, nemrég kapott gy kis segítséget, hogyan meditáljon és szedje össze a kontrollt, az most nagyon jól is jön. Most mindenképpen. Egy, kettő, három, négy...kifúj, mély levegő öt, hat, hét, nyolc...
Lassan végezte ki a shaket közben, majd a pohár landolt is egy kukában, nagyokat pislogott, már egy ideje nem járt Franciaországban, utoljára tavaly egy fesztiválon, előtte pedig nem titok, az eljegyzésük ünnepléseként Disneyland volt a célállomás! Igyekezett nem túl idegesítő lenni Nina számára, hiszen be nem állt a szája. Az előbb említett helyről, mik az élményei innen, meg úgy a kviddics. Ezek szoktak a saját nyugtatására feljönni témának, de nem sokáig tudta fenntartani sajnos. Végül csak kilyukadt a mai napnál. Az esküvő, a ruha...
- Nina, köszönöm. Nem tudom mit kezdtem volna egyedül...
Beszélt ezután színekről, formákról, hogy az esküvő sem hagyományos lesz, hanem olyan mint ők. Meg hogy ő alacsony és tart tőle, hogy csúnya lesz bármelyikben. Azt is hozzátette, hogy a fehér ruha ugye problémás, és amúgy is a színes különleges... Ezt a  témát inkább nem is firtatta tovább, hiszen meg is érkeztek, meg magát se akarta felbosszantani.
- Szép napot! Igen, nekem, el sem hiszem, hogy itt vagyok!
Lelkes volt, ez nem is kérdés, és illedelmes is, amennyire le tudta küzdeni az izgatottságot. Egyből kezet is nyújtott, legszívesebben meg is ölelte volna az urat, de Vince már leszoktatta a mások személyes terébe való mászkálásról.

ArLeon  
- Brüsszel, Belgium ~ backstage pass pls -
rucika

Oroszlánkirály  
- Brüsszel, Belgium ~ backstage pass pls -
rucika

Oroszlánkirály  
- Brüsszel, Belgium ~ backstage pass pls -
rucika

Elvigyorodva nézett fel rá a fejsimire és a dicséretre egyaránt, ezek mindig megtöltötték a szívecskéjét. Nagyon csípi ha elismerik. A kviddics és a hírnév rosszra neveli az embert, úgy néz ki. Közben ahogy ad a sütiből, ő maga is tör még, nem nagyon sajnálja magától ha már pihi nap van. Vélhetően ezért egyszer még valaki kitekeri a nyakát. Bár amíg nincs gond, a munkáját jól végzi és sorra fogja a kis aranyosokat, nem aggódnak. Legalábbis a teljesítményén fölösleges. Tegnap is, kínkeservesen ugyan, de övé lett a cikesz. Ah, ha már itt tartanak!
- Tessék, ez a tiéd, gondoltam majd szerencsét hoz és megkímél a hisztisebb csajoktól a turnén tovább.
Azzal kihúzta az üvegbe zárt cikeszt a táskából, kicsit megviselt volt szegény, eléggé megszorongatta őt Luca tegnap. De na, neki van már elég. Az egyik éppen ott repked a csípőjén... vagy ahol éppen akar a testén, kis örökmozgó.
- Ah, csak ne, csak ne. Még fogalmam sincs mi lesz, de moooost nagyon kíváncsivá tettél, mit csinálunk?
Azzal nagy szemeket meresztett rá - az amúgy sem kicsi tekintetével, az munka. Huncut mosollyal szorította meg a felé nyújtott kezet, szigorúan miután lenyelte az utolsó falatot, aztán a semmibe esett... hopp.
- Uhh, ez jól néz ki. Miiiid van? - Ezres fordulat az érdeklődésben. Kivárja szépen a választ, csak aztán javasolgat. - Menjünk be! De várj, mennyire ismeretlen a terep? Kell valami fedősztori, hogy kinek a kijei vagyunk?
Pillog rá sejtelmesen, érzése szerint nem Arlen rokonságának bulijába fognak csöppenni, az meg még az ő butus fejében is tiszta, hogy akkor viccike lehet a helyzet.

Oroszlánkirály  
- Brüsszel, Belgium ~ backstage pass pls -
rucika

Oroszlánkirály  
- Brüsszel, Belgium ~ backstage pass pls -
rucika

Oroszlánkirály  
- Brüsszel, Belgium ~ saját Dévid Gettám ♥ -
rucika

Oroszlánkirály  
- Brüsszel, Belgium ~ saját Dévid Gettám ♥ -
rucika

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
that would be the best therapy for me...

Fontos meccs volt, mondhatni, de Luca számára mind életre és halálra megy, ez a fogók végzete, az övé meg aztán pláne. Amit sokszor játék címen a pályán művel, abban minimum benne van a legközelebbi hozzátartozóinak pár szívroham, az összegből meg amit keres a temetési költséget is fedezheti, meg még vehet mellé egy lakást. Ilyen eszébe sem jutott még, jól megvan ő a faluban, a kutyik fölött. Kényelmes, egyszerű, boldogság. Egy köpésre van minden hely, amit szeret és mindenki. Egyszerű és nagyszerű. Menhely, a sulis pálya, a cukorkabolt. A legutóbb is igen tartalmasan múlatta ott az időt egy régi és kedves ismerőssel, Greg személyében. Fontosak neki az emberek. Vegyük csak példának újdonsült barátnőjét, akivel a legtöbb dolgot megosztják, mármint elsősorban Mandára gondolván. Az ember meglepődne mennyi közös volt és van bennük. De ez a helyzet pillanatnyilag Majával is.
Nem különösebben közönségkiszolgáló minden játékos, de a fogó ebből a szempontból nagyon hálás felelősséget visel. Rajta áll vagy bukik szoros helyzetben minden, ráadásul mindenki rajong. Beletelt egy évbe legalább, mire elismerték itt, a nevét visszahallva pedig tudta, hogy biztatják is. Azóta pedig, hát lehet őt nem szeretni? Bár azért az még őt is meglepte, hogy mikor győztesként leszálltak mennyi emberrel szembesült. Bár figyelmet egyre szentelt nagy vigyorogva. Megjött Bojarski.
Aztán jött, látott, vitt mindent. Amihez nagy lelkesen asszisztált persze a Törpe. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy miután kidolgozta a lelkét is ma, többszörösen is, neki esze ágában sem volt megmozdulni.
- Maradj a fenekeden, biztos, hogy nem kelek fel.
Leginkább a párnába dörmögte volna, de addigra már jött a puszi is aztán elmosolyodva egy kicsit feljebb csúszott mellette, és meg is fordult, hogy beszélgethessenek. Hajdejó. Érezni a lelkességét a témában.
- Egy ... EZ csak jó meg rossz döntés? Te is ennyiben elrendezted magadban a tiédet? - Kicsit kétkedő volt, a szemöldökét is felvonta, aztán sóhajtva pillogott maga elé. - Mik az ellenérvek, ha az könnyebb? Mármint azon túl, hogy még egyszer ne akarjak már elvált lenni, halmozottan csak a süti jó!

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Something tells me you know how to save me.

Még kicsit rendezgette magában azt, ami a pályán történt ma, valahogy ebben az egyben az agya sosem képes leállni, de mivel általában csak ez van odabent, ne hibáztassa már őt senki. Nyertek, valahol ott van egy törött szárnyú kis aranyos a táskájába zárva, amivel még célja van, de egyelőre túl jó, túl kényelmes bármi másnak nekiállni. Bár van, amihez szívesen kapja össze magát ő mindig.
Egy pillanatra elhúzta a száját, aztán megadóan inkább vonult az árral, de látványosan csúnyán nézett, hogy érezze Lewy a törődést. Persze ezzel sem volt nagyobb baja, de ennél a témánál sokkal jobb ötletei, és jóval kreatívabbak is lettek volna, annak ellenére, hogy a felének eszébe sem szabadott vagy illett volna jutnia. Utóbbi ismeretlen számára, mindegy is. Egyelőre parkolópálya.
- Az nem...unalmas? Hát, nem t'om, esetemben Benji haja amúgy is kihullik minden alkalommal, ahogy kimondom, hogy meccs lesz, ő meg nem a... érted, a tesóm csak. Család?!
Előbb csak nagy szemeket meresztett a hölgyemény, majd nevetni kezdett, de nem azon a szép és aranyos módon, hanem azon a röhögőgörcs közeli, elnémuló, artikulált sipításoson. Egyrészt elképzelte a sztárt a naplementébe lovagolni, másfelől meg... nem, ez önmagában elég volt, bár a család ténye is elég humorosnak hat. Neki hirtelen elég nagy, sőt, túl nagy is, ami most akadt. - Nem Maja érdekelt, hanem, hogy te könnyen döntöttél-e, te. Nem a lelki világotok érdekel, azt amúgy is tudom.
Nyomatékosította az utolsó szót, talán ő van a legjobban tisztában vele hármuk közül, na, hosszabb idő impulzív társaságban elég, hogy átvegyen ezt-azt, nem szándékosan is.
- Kérlek, meg a felsorolást is... - vigyorgott rá, ahogy kicsit közelebb húzódott. Bár nem sokon múlt hogy lemondóan törjön rá, hogy még egy család vagy gyerek dolog és tutira kilöki az ágyból. Lelombozó, de komolyan, a ténye is ennek. Tisztán emlékszik a műbabára, aki a kukában landolt. - Ezekkel tisztában vagyok, de mindenki szerint így a helyes, meg ez a normális. Jobb esetben elsőre és utoljára, én utóbbiban még reménykedhetek. Juhú.
Éljenző mozdulatok, nem nagy vidámsággal, és azzal fel is adta, hogy nyugton maradjon. Ez pedig régen rossz. Felé fordulva a kezével végigsimított a felsőtestén, aztán a csípőjénél aprót dobbantva ujjaival megállt és legszebb mosolyával várta, mivel kívánja még... lassan le és nem rábeszélni arra a bizonyos álomesküvő feelingre.
- Pedig micsoda koszorús fiú adottságaid vannak!

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Elragadtatom magam, magam adom,
megadom, megadom...

- Hát nem tudom, nem fogott meg a dolog. Mármint, biztos van, amikor valakit elkap a húha érzés. Jóság van meg szeretet. Sőt, tudom…
Csak éppen nem nagyon akar megint a saját családja fejével sem gondolkodni. Okozott ő már elég fejfájást. Sok dolgot lehetne most mondani, de még ő is biztos benne, hogy nem feltétlenül van helyes úton, sosem volt. Az életében mindig valami kis mellékútra tért, ahol az elágazásban rosszul döntött. Ez az évek alatt csak annyira fejlődött fel, hogy nagyobb hibákba hajszolta magát a kisebbekből. Aztán csend lett. Béke volt, nyugalom, egyszerre kellemes és kellemetlen csend talán. Luca nem nyugodt, nem elülős, nem békés. Fogalma sincs mikor tört elő belőle a pattogás, az örökmozgó én, az agresszív kviddicses, a hajhászó…kalandozó. De az a csók, amit éppen viszonoz jelenleg túl sokat mond el, többet is, mint szeretne. Játszik, szórakozik, csak tesz egy utolsó lépést a következő döntése felé.
- Nem, valóban nem, de te se buksival döntöttél csak, tudom. Én meg nem dönthetek, amíg azt se tudom mi a sajátom… - megrántotta a vállát, majd elvigyorodott, mintha mi sem lenne természetesebb. Nem volt az, de elég régóta nem kezeli rémülten vagy éppen meglepődéssel a hirtelen helyzeteket. Aztán csak figyelt, még egészen szépen tudott, az egyik kezével a körmeivel még csak finoman karcolt Lewy bőrén, ahogy közelebb húzódott.
- Nincsenek anyagi gondjaim, aki meg beszól rám, vagy nem tetszem, annak benyomom a nóziját. Aztán kész… jóóó tuuudom nem megoldás, pedig de. - Próbálta az eltúlzást elkerülni, de nem sikerült. És az a gond, hogy komolyan is gondolja. Ezt a rejtett agressziót talán ki kéne magából engedni valami módon. A beleegyezés kérése részen csak felnyögött, nem, egyáltalán nem elégedett vagy kellemes módon. Ezt azért nem kellene erőltetni, nehezen viseli a kontrollt, tudja, hogy kell, azt is, hogy jót tesz neki, ha figyelnek rá, de ez nem tetszik neki. - Mi? Kihagytad a középső nevem. De most kirázott a hideg, mindenhol, látod? Bah.
Igen, valóban tiszta libabőrös lett. Még a cikesz is eliszkolt valamerre, mert éppen a csípője környékén se látta. Tökre lelombozó kezd ez az egész lenni. Neki eddig inkább szentimentális problémái és rossz tapasztalata volt, de egyre inkább érzi súlynak, mint felhők fölé repítősnek. Akar is hinni a lengyelnek, meg nem is. Elveszett. Mint a keze, ami nem állt meg, szörnyű.
- Ez jobban hangzik, mint a korábbi opciók, soookkal. Mondjuk, mondjuk, de méég nem vagyok benne biztos. - Ez nem volt teljesen igaz, ellenben a huncut mosoly mindent elárult. Közelebb hajolva csókolta meg, de nem húzta sokáig a dolgot, egy puszi az arcra, aztán már a nyakánál járt. Két apróbb csók között sóhajtott fel végül, hogy felnézzen a hajtóra. - Naaagyon nem vagyok mintamenyasszony.

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Oops!...I Did It Again

- Fel kellene keresnem valakit, valakit, aki talán helyrebillenthet. De nem tudom akarja-e, akarjuk-e.
Nem tudta eldönteni, hogy magát győzködi, vagy Lewyt avatja be kicsit, mindenesetre kezdte úgy érezni tudja merre tart a döntési kényszere. Talán egy pillanatig átszaladt a fején, hogy hova is keveredett, vagy az, hogy mit is tett az elmúlt héten, hetekben, hónapban, ennek ellenére képtelen volt egyről a kettőre érni. Nem kereste magában az okokat, nem akarta megmagyarázni a tetteit, nem érezte helyesnek, ettől még nem érezte elítélendőnek se. Elveszett a saját kis útján. Amiről egy ember tudná kirángatni őt igazán, egy olyan ember, aki talán Angliában van éppen. Egy ideje nem látta már, hiányzik is neki. Fel kell keresnie, érzi, tudja. Ott bujkál a gondolataiba és minden nappal jobban szüksége lenne tőle egy fejmosásra. Most, ahogy szinte éhesen falja a másik ajkait, nem tudja megmagyarázni a benne motoszkáló akaratot, de kitörni készül. Lassan megállította a kezeit a sztáron, miközben oldalra billentett fejjel figyelt fel rá ártatlanul. Mert aaaz.
Bólintott párat, még mindig könnyebb két pofont adni valakinek, mint azt feszegetni, mennyit lát vagy hol az agya, mikor ilyeneket mond. Luca mondjuk szerencsére az agresszivitást viszonylag kevésszer hozta ki kviddicses körökből, de ki tudja mit hozna ki belőle mondjuk a házas élet. Borzongató utóbbi elképzelése jelenleg számára.
Sokkal jobban lekötötte és felvillanyozta az, amibe belefogott, és az, hogy a hajtó sem volt rest viszonozni, de a megálljra csak felvonta a szemöldökét. Megrántotta a vállát az első kérdésre, aztán elvigyorodott.
- Naaagyon csábító.... de! Először is szeretnék egy befőttesüveget tőled, aztán rátérhetünk bármilyen repetára. - Hatalmas lendülettel és vidámsággal kúszott vissza Lewy arcába, ajkaikat összetapasztva simított végig az arcán, a lengyelre harcolva magát, majd át rajta, beletúrt a táskájába, hogy kiszedje a jól elzárt zsebecskéből a törött szárnyú még izgő s mozgó cikeszt, aztán a kezeibe fogva végrehajtotta ezt a mozdulatsort majdnem teljesen visszafelé is. Egyik lábával azonban a srácon felejtette magát. Miközben a kezében lévő zizzt felemelte kettejük közé.
- Ez itt a tiéd, csak rakd el, mert visszajön, tudod.

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
I know you want me
I made it obvious that I want you too
So put it on me
Let's remove the space between me and you

- Nem? Nem tudtam és nem is tudhatom előre, mi lenne ’ha’, ezt már sokkal korábban elcsesztem, nem most kellene elkezdenem bánni, ahhoz asszem késő van.
Meg eleve gondolkodni, nem is érti, hogy jutott pont most oda, megremegjen, mit szeretne. Nem akart az életében soha, senkit bántani Misin kívül és őt is csak a második hatalmas pofon után, amit Lucának hagyott maga után. Akkor csalódott, összetört, darabjaira hullott és biztos benne, hogy meggondolatlanul nagy kárt tudott volna a fiúban tenni – Jeremy véletlen baleset volt, amikor kiakasztotta, és a mai napig bűntudata van, ő az egyetlen, akinél ezt erősen érzi, ahogy a fiú érzéseit azóta is. De szándék ezen kívül például Vince felé nem volt, hogy ártson neki. Nem tett hiszen semmit, kitartott mellette, segítette talpra állni, ott volt és Lucának ez egy ideig mindennél több volt, amit érdemelt. Aztán ahogy egyre gyorsabban pörögtek a napok, nem érzett megálljt a ruháig, az igenig. Amitől nem a boldogság öntötte el, talán az ő hibája, talán nem. Már nem ez foglalkoztatta, nagyon nem. Hatalmas vigyorral nyugtázta a nyögést az elválás után, aztán türelmesen támaszkodott fel, hogy végignézze, ameddig a látóterében volt a keresgélés és érkezés folyamatát, mikor pedig visszaért az üveget is végigmérte, majd heves bólogatással engedett a cikesz szorításán.
- Tökéletes. - A kis szökdösőst beledugva az üvegbe tudta le ezt a kört, aztán a következő pillanatban csak felnevetett. - Na, hajlandó vagy átütemezni magad fogónak?
A képzelete elkalandozott, sokkal szebb és színesibb vizekre evezett, nem úgy nézett ki, mint aki nagyon kifelé igyekezne ebből az egész kavarcból, inkább, mint aki a játéknak még csak egy szakaszában jár, de nyerni akar. A válasz mit sem számított már, ellepte a köd, ahogy közelebb húzta magához, és talán követelőzve, de csókban forrtak össze. Átkarolva őt szorította meg és nem eresztette, legalábbis ebből ki már nem…

***

Ő mindig nyerni akar, akarja a győzelmet, az utat is élvezi, nem csak a célt ettől még. Szeretne játszani, mindig. A vereséget ismeri, a győzelem meg az apróságokból összeadódik. Egy meghozott, végleges döntéséből például, arról, mi legyen a jövővel. Pár nagyobb levegővétel után fordította a buksiját Lewy felé, aztán az arcán hosszabb csóknyomot hagyva nyújtózott egyet a takarót magára vonva. Könnyedén és stresszmentesen. Van terápia, ami működik.
Egy kis idő után sikerült már megint kinyitni a beszélőkéjét, rekord hallgatásnak lehetett fültanúja Lewy, pedig csak pihengetett a játékvezetőcske.
- Szerintem nincs már kérdés… Azért ajánlom, hogy te ne juss idáig, Majára meg vigyázz. Mert a te nózid is benyomom ám, még ha kisszék is kell. Kettő.

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Don't need permission
Made my decision to test my limits
'Cause it's my business
God as my witness

Luca megpróbált jó lenn, helyesen cselekedni, egyről lépni a kettőre hiba nélkül, nagyjából mióta elkerült otthonról a Bagolykőbe azon volt, hogy ha bajt is cisnál, csendben tüntesse el annak minden jelét és mielőbbi megbánást tanúsítva ússza azt meg. Aztán ahogy nőtt, a kevert problémák is növekedtek vele. Még régen a kedvenc ruháját tette tönkre, ma már megesik, hogy emberi lélekbe tapos. Nem büszke magára, sőt, kifejezetten erősen dolgozik benne a bűntudat, hogy olyan embernek okozhat rossz érzéseket, akit bár nem kedvelt túlságosan korábban, nem ezt érdemeli tőle. Ilyen mondjuk Maja is, de ha a volt játékvezetős barátnőjét nézi, és a nő nem lenne annyira szabadelvű, még ott is érezné ezt. Talán. Nagy levegő után figyeli a reakciót, be kell vallania, hogy most már tényleg el van fáradva, határozottan igényli az alvást, de a kötelesség az kötelesség, és még a mai napnak közel sincs vége.
- Helyes, reméltem, hogy segítesz a gondomon.
Rávigyorgott, ez a kijelentés pedig túlságosan sokszínűre sikerült. A mai nap margóján fel kell jegyeznie, hogy egy kicsit illene visszafognia a száját, vagy legalább megpróbálnia. Attól meg nem kell félni, hogy nem fogja szaván fogni, ha véletlenül bármi ilyen csúnyán alakulna. Mondjuk túlságosan csípi ő a happy endes meséket ahhoz, hogy ne lépjen oda, ha másé mellékvágányon van. A sajátját elengedte egyelőre, most nagy reklámszünet van. Nagyjából egész hónapban, míg ő a „leánybúcsúját” tartja. Aminek egyelőre nem látja a végét…
- Ah, aluszi. Pihenek kicsit, aztán nekem is menni kell, tuuudod csapatkajálás, utána a vezetői szentbeszéd és majd talán holnap hazajutok. - Mondta olyan természetességgel, mai mellé magyarázat se kell. Mindketten ismerik jól a helyzetet, így nem volt szükség többre. A többit már félig a párnába motyogva adta elő, ahogy az oldalára fordulva lehunyta a szemeit. Kalóriaégetős nap volt a mai. Ezután belefér a desszertes repeta is.
- Addig pihenj, aztán uccu neki a továbbiaknak. A cikeszt meg el ne felejtsd.

Etna, Olaszország
június 18. vasárnap
luccrucc még a felszerelés előtt

Mondjuk azt, hogy sikerült magát összeszednie, pedig nem híres arról, hogy valamit kellően betervez és véghez is visz. Mondhatni túl spontán él, de ehhez az ötletéhez kellett némi idő és segítség, azonban ami késik, az nem jön időben alapon ez is beteljesülni látszik. Sokat gondolkodott azon, hogy mindezeknek egyedül fusson-e neki, avagy sem, de végül ha már a faluban járkált, mert családozott, felnézett a kastélyba is, ahol végül az egyik kolleginájába futott. Katka már korábban is elég szimpatikus volt neki, szépen mosolygott, értette a viccet és nagyon nem a karót nyelt tanárok közé tartozott, amit nagyon tudott értékelni. szóba elegyedtek, megemlítette neki hogy ez lesz a szülinapos hétvégéje, és egyből megbeszéltek egy közös kávézást. Na, mondhatni nem tuti, hogy a nő erre gondolt, de Luca lelkét Isten lássa, jót akar.
Hoppanálva érkeznek meg a Luca által korábban már jól megnézett helyre, ahol rögtön a hegy lábánál lévő kis kávézót célozzák be. Még van nagyjából háromnegyed órájuk a felszereléseknél jelentkezni, abba pont belefér a szülinapi lazítás. Pláne az előtt, ami vár rájuk. Sejtelmes mosollyal az arcán fojtotta magába az infót a rendelésig, aztán már nehezen tudta tűrtőztetni, hogy nem árulta el, miért is vannak itt.
- Ugye a biciklizéssel nincs gondod? - Érdeklődött egy vigyort visszafogva, aztán nevetgélve kért egy lattét, megvárta hogy Katka is rendeljen, majd hátradőlve a széken körbenézett és keresztbe vetette a lábait.
- Mesélj, mizu a suliban? Több hete nem jártam már bent rendesen, meccs nem volt, nekem meg más országokban volt éppen halaszthatatlan dolgom...

Etna, Olaszország
június 18. vasárnap
luccrucc még a felszerelés előtt

Nem kifejezetten volt most izgatott, inkább csak kíváncsi, hogyan fog telni ez a nap. Katka különös nő volt, de valamiért úgy vélte Luca már az elején is, hogy szimpatizál vele, bár tekintve, hogy a képességét igyekezett alapon tartani, nem tudta ez kölcsönös-e. Eddig. Most, hogy itt ültek a kávézóban, fecsegtek és vidámak voltak, nem kételkedett abban, hogy nem kell feszengenie, rejtegetni a gondolatait, vagy éppen tartani tőle, hogy ez is, mint a csapata női tagjaival csak múló baráti összejövetel. Persze jobb lenne az óvatosság, de lévén a félelmérzetét ellopták, mindegy is.
- Ezt örömmel hallom. Éltél ott? Mennyire jó lehetett, ott még azt hiszem nem is jártam, szeretnék egyszer eljutni, vagyis igazából, ha lenne bakancslistám utazásra külön, mert arra még nincs, ott lenne a top ötben - vigyorogva fejtette ki mindezt, egyelőre homályban hagyva a kérdését. Nem akarta elkerülni a választ, csak az italába kortyolt szünetet tartva, aztán hamiskás mosollyal bámult ki a nagy ablakon, ami a hegyre nézett, majd vissza a nőre. - Nem csak nézelődni jöttünk, azért. Ha már bakancslista, hogy állsz a komolyabb terepbiciklizéssel? Erdei vagy földes úton például.
Miközben felvezette a dolgot már nehezére esett elfojtani egy vigyort, pláne mikor a két férfi, akikkel korábban egyeztetett megjelentek. Nagy boldogan intett nekik, ők is leültek még egy másik asztalhoz inni egyet, így van még idejük.
- Ah, csak a szokásos Bagolykövi hírek. Esküvők, szerelmi háromszögek, veszélyes állatok, vámpírok... - nevetett fel és legyintett, pontosan tudja mik mennek ott, benne volt és van is a körforgásban. - Ezt is meg azt is. Az egyik neves bandával túrnéztam, a Silver Foxesról már gondolom hallottál. A frontemberük a… barátom, vagy olyasmi. Meg volt egy barátságos mérkőzésünk a svédeknél, utána csak a lengyeleknél meg a németeknél lebzseltem ismerősökkel, meg egy kicsit meglátogattam az egyik nővérem. Ismerkedtem, szórakoztam. Nehezen ülök a fenekemen meg éppen. Te nem szoktál kimozdulni?

- szeptember 8., Marseille, Franciaország -
×××

- szeptember 8., Marseille, Franciaország -
×××

- szeptember 8., Marseille, Franciaország -
×××

- szeptember 8., Marseille, Franciaország -
×××

- szeptember 8., Marseille, Franciaország -
×××