A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

A hoppanálás egyre jobban megy neki. Nincs benne már az a félsz, mint az elején, hogy a fél lábát hátrahagyja, vagy esetleg akivel utazik, azt amputoportálja. Így amikor a lány felvetette, menjenek valahova, ne csak az erdőben és a falu környékén túrázzanak, pár másodpercnyi gondolkodás után rábólintott. Már tudta is, hova mehetnének. Még az Erikbe járt, amikor egy iskolai kirándulás során ellátogattak a szigetre. A dán szigetek közül a legkeletibb, izolált, de gyönyörű helyen fekszik a Balti-tenger közepén, négy ország felségvizeinek találkozásánál. A helyiek dialektusa dallamos, kellemes a fül számára, annak ellenére, hogy a dánok többségének fejfájást okoz megérteni. A svédek viszont szeretik, számukra sokkal érthetőbb, mint a hivatalos kiejtés. Tobias pedig úgy van vele, mint minden nyelvvel és kiejtéssel. Ha elég időt tölt közöttük, önkéntelenül is beépül a nyelvi képességei közé és hamarosan azon kapja magát, hogy úgy beszéli, mintha ott jött volna a világra köztük.
Amit azonban a muglik nem tudnak, az egy apró varázslófalu létezése a sziget központi-északi részében, Rø és Aarsballe között. A varázstalan emberek számára a hely egy régmúlt időkből ott felejtett vadon, magas dombokkal, öreg fákkal benőtt terület. A varázslók számára azonban egy takaros kis falucska, amelyet még a King's Crossról induló, az európai varázslófalvakat összekötő járat sem érint. Mintha tényleg elfeledkeztek volna róla. Itt volt már akkor is, mikor még az istenek lejártak Midgårdba, mikor még léteztek csodák és az emberek ajkát az óészaki nyelv ízesítette meg. Borgundarholmnak, magasan fekvő szigetnek nevezték még akkor Bornholmot, és ez a neve ma is a falunak. Az Erikben töltött utolsó két évében gyakran ellátogatott ide, de mióta elköltözött Bogolyfalvára, nem volt alkalma. A hoppanálás azonban jóval megkönnyíti az életét, s lelkesen készülődött az útra. Indulásként a következő szombat reggelt tűzték ki, a falu határában találkoztak, a legközelebbi ponton, ami a dehoppanálás-gátló bűbáj hatókörén kívül esik.
Figyelmeztette a lányt, hogy a szigeten mindig erős szél fúj és a Napot nem fogják sokat látni az év ennek a részében, úgyhogy készüljön fel csípős hidegre és félhomályra, ami a nappali órákat általában uralja. Tény, hogy ezek a tényezők sok embert nem zavarnak, mint ahogy Tobiast sem. Ilyenkor érzi magát igazán otthon. A meleg, a vakító napfény zavarja, szeret elrejtőzni előle. Azért a biztonság kedvéért sálból és kesztyűből is pakolt még a táskájába, a forró teát tartalmazó termosz és a zöldséges-húsos szendvicsek mellé. A ruháikat bármikor könnyen megszáríthatják, úgyhogy abból cserére nem lesz szükség. Térképre sem, hisz a memóriája és a pálcája elintézik azt helyette.
A sziget északi csücskébe érkeztek, a befagyott tenger partjára. A Nap épp kint volt, ez azonban a hőmérsékleten keveset segített. A hideg úgy rohanta le őket, mint kiéhezett falka az eltévedt bárányokat. Tobias belevigyorgott a sáljába; sehol egy lélek sem, még a helyiek is elrejtőztek a fagy elől. Szereti a telet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=654233#post654233][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.01.08. 13:39[/b][/url]

A hoppanálás egyre jobban megy neki. Nincs benne már az a félsz, mint az elején, hogy a fél lábát hátrahagyja, vagy esetleg akivel utazik, azt amputoportálja. Így amikor a lány felvetette, menjenek valahova, ne csak az erdőben és a falu környékén túrázzanak, pár másodpercnyi gondolkodás után rábólintott. Már tudta is, hova mehetnének. Még az Erikbe járt, amikor egy iskolai kirándulás során ellátogattak a szigetre. A dán szigetek közül a legkeletibb, izolált, de gyönyörű helyen fekszik a Balti-tenger közepén, négy ország felségvizeinek találkozásánál. A helyiek dialektusa dallamos, kellemes a fül számára, annak ellenére, hogy a dánok többségének fejfájást okoz megérteni. A svédek viszont szeretik, számukra sokkal érthetőbb, mint a hivatalos kiejtés. Tobias pedig úgy van vele, mint minden nyelvvel és kiejtéssel. Ha elég időt tölt közöttük, önkéntelenül is beépül a nyelvi képességei közé és hamarosan azon kapja magát, hogy úgy beszéli, mintha ott jött volna a világra köztük.
Amit azonban a muglik nem tudnak, az egy apró varázslófalu létezése a sziget központi-északi részében, Rø és Aarsballe között. A varázstalan emberek számára a hely egy régmúlt időkből ott felejtett vadon, magas dombokkal, öreg fákkal benőtt terület. A varázslók számára azonban egy takaros kis falucska, amelyet még a King's Crossról induló, az európai varázslófalvakat összekötő járat sem érint. Mintha tényleg elfeledkeztek volna róla. Itt volt már akkor is, mikor még az istenek lejártak Midgårdba, mikor még léteztek csodák és az emberek ajkát az óészaki nyelv ízesítette meg. Borgundarholmnak, magasan fekvő szigetnek nevezték még akkor Bornholmot, és ez a neve ma is a falunak. Az Erikben töltött utolsó két évében gyakran ellátogatott ide, de mióta elköltözött Bogolyfalvára, nem volt alkalma. A hoppanálás azonban jóval megkönnyíti az életét, s lelkesen készülődött az útra. Indulásként a következő szombat reggelt tűzték ki, a falu határában találkoztak, a legközelebbi ponton, ami a dehoppanálás-gátló bűbáj hatókörén kívül esik.
Figyelmeztette a lányt, hogy a szigeten mindig erős szél fúj és a Napot nem fogják sokat látni az év ennek a részében, úgyhogy készüljön fel csípős hidegre és félhomályra, ami a nappali órákat általában uralja. Tény, hogy ezek a tényezők sok embert nem zavarnak, mint ahogy Tobiast sem. Ilyenkor érzi magát igazán otthon. A meleg, a vakító napfény zavarja, szeret elrejtőzni előle. Azért a biztonság kedvéért sálból és kesztyűből is pakolt még a táskájába, a forró teát tartalmazó termosz és a zöldséges-húsos szendvicsek mellé. A ruháikat bármikor könnyen megszáríthatják, úgyhogy abból cserére nem lesz szükség. Térképre sem, hisz a memóriája és a pálcája elintézik azt helyette.
A sziget északi csücskébe érkeztek, a befagyott tenger partjára. A Nap épp kint volt, ez azonban a hőmérsékleten keveset segített. A hideg úgy rohanta le őket, mint kiéhezett falka az eltévedt bárányokat. Tobias belevigyorgott a sáljába; sehol egy lélek sem, még a helyiek is elrejtőztek a fagy elől. Szereti a telet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=654288#post654288][b]Ardai Tánya - 2017.01.08. 19:09[/b][/url]

Imádtam, hogy végre megint volt valaki, akivel elmehettem túrázni. Annyira hiányzott már a mozgás amióta a Bagolykő falai között voltam, nem is gondoltam volna. Sosem voltunk egy helyen, így nem értettem a bezártság fogalmát. Ráadásul sosem voltunk szigorú szabályokhoz kötve se tanulásügyileg, se másképp.
De pár hét múltán már a környéket is kezdtem unni. Megismertem már alakjukról a fákat, és színükről a réteket. Éppen ezért hoztam fel újdonsült túratársamnak, hogy menjünk el valamerre messzire, amikor megmondta, hogy tud hoppanálni. Én magam még sosem csináltam, de úgy hittem, nem lehet sokkal másabb, mint hopp-porral utazni.
Már péntek este teljes lázban égtem, és bepakolás után még küldtem is egy baglyot Kolosnak, hogy ne aggódjon ha véletlenül nem talál. Ugyanis reménykedtem benne, hogy legalább a hétvégét ott töltjük a szigeten.
Lars már ott várt rám, amikor megérkeztem a megbeszélt helyre. Kicsit idegesen vártam a hoppanálást, de amint megtörtént rögtön megnyugodtam. Egyáltalán nem volt vészes. És persze a pulzusom helyreállításában az is segítséget nyújtott, amit magam előtt láttam. A kékes fehéres megfagyott víz tökéletes harmóniában volt a hófödte parttal.  Még a csípős szél sem tudott megállítani abban, hogy ne kerekedjen el a szemem, próbálva mindent a tudatomba vésni. Hirtelen egészen elevennek éreztem magam. A vállamat nyomó súly, amit a suli és a családi helyzet okozott, feloldódott. Elmosolyodtam. Először a tájra, majd Tobira is.
- Ez gyönyörű! - mondtam ki hangosan, amit gondoltam. Legszívesebben örökre ott maradtam volna, de a hideg ebben megállított. Kicsit közelebb lépkedtem a jéghez.
- Mit gondolsz, rá lehet menni? - kérdeztem meg a szakértőt, továbbra is haladva az úti célom felé. Persze menet közben ledobtam a táskámat, hogy ha mégsem olyan biztos az a páncél, akkor ne ázzon el mindenem. Ráadásul egy váltásruhám is volt benne, nem bíztam semmit a véletlenre.  Óvatosan tettem rá a jég szélére a cipőm talpát. Egy kicsit próbálgattam, hogy elbírja-e a terhelést, szóval egészen akrobatikus módon hol egyik, hol másik lábamra helyeztem a testsúlyom.
- Biztonságosnak tűnik... - jegyeztem meg Larsnak is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=654397#post654397][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.01.09. 17:16[/b][/url]

Egy ideig csak nézi a horizontot, a jég felszínén visszaverődő sápatag napfényt, a homokkal keveredő ropogó havat talpuk alatt, a fehérbe öltözött partmenti bokrokat. Különös ez a csend a tenger partján, megszokta már a hullámok zaját, a sirályok ricsaját. Nyáron a hely hemzseg a turistáktól, a jó időt kihasználó helyiektől. Olyankor nem szívesen jár erre. Most azonban mintha teljesen máshol volnának. Egy meséskönyv elnyelte őket, ők pedig önféledten merülnek alá a lapok hullámaiban.
A lány lelkes helyzetmegállapítására csak bólogat, szellemileg kicsit még máshol, de mikor eljut a tudatáig, hogy Tánya mit tervez, visszarángatja magát a jelenbe. Alaposabban végigméri a jeget, itt-ott nyomok vannak rajta, főként állatok nyomai, de néhol embereké is. Régiek, de még jól kivehetők, mostanában keveset havazott.
- Én inkább itt maradok. Valakinek ki is kell mentenie téged - utána kiált, nem mintha a lány megvárta volna a válaszát. Valószínűleg megmenteni sem fog kelleni, elég vastag a jég, strapabírónak tűnik. De azért nem árt, ha nem fulladoznak egyszerre mindketten a mínusz fokos vízben. Kitapintja a pálcáját a kabátja zsebében, hogyha szüksége lesz rá mégis. Tánya óvatos araszolása végül megnyugtatta. A jég halkan nyikorog a talpa alatt, de a repedést kísérő pattanó-törő zaj elmaradt. Tobias visszatérhet a nézelődéséhez, egy kiindulási ponton elmélkedve. Jobbra a part mentén Røig haladhatnának, ami könnyebb séta, de hidegebb, ellentétben azzal, ha átvágnak egyenesen a homokbuckákon és nekifutnak a dombnak, aminek a tetején Borgundarholm bújik meg az erdőben. Legalábbis az erdőnek nevezett csupasz fák között, ami ilyenkor valószínűleg nem a legfenségesebb látvány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=655439#post655439][b]Ardai Tánya - 2017.01.15. 19:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=657583#post657583][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.01.27. 17:43[/b][/url]

A partot figyeli, távoli mozgó pontokat keresve, de néhány összegömbölyödött madaran kívül mást nem lát. A helyiek ilyenkor a településeken belül maradnak, csak oda menve, ahova épp muszáj. Estefele aztán megindul az élet, legalábbis ha még minden olyan, mint régen volt. Most mindenesetre még csend van, senki nem fogja megkérdezni tőlük, mi járatban vannak. Egy ilyen kis helyen elkerülhetetlenül akadnak minden lében kanál-típusú némberek és tamáskodó bácsik, meg persze a helyi megfigyelők, akik személyes küldetésüknek vélik kifaggatni minden idegent. Nyáron ez kevésbé jön össze nekik, olyankor túl sok a látogató, de télen minden jött-ment gyanús lesz rögtön.
Legyen akkor a part. Szelesebb ugyan, de szebb. Már csak a lányt várja be, aki hamar megérkezik mellé, és megindulhatnak előre. Lassan battyognak, van idejük bőven, s úgysem vár rájuk senki.
- Még az Erikbe jártam, amikor egy hétvégén elhoztak minket ide. Az egyik legősibb varázslótelepülés Dániában, de gondolhatod, mennyire érdekelte egy rakás tizenöt évest ez? - halvány mosoly jelenik meg a szája sarkában, bár az emlék annyira nem boldog, inkább csak nosztalgiát érez most, hogy itt van újra. - Mindenesetre megszerettem a helyet, azután még visszajöttem, amikor csak tehettem.
A kivel és a mikor már olyan részletek volnának, amiket nem szokott senkivel se megosztani. Ettől az emléktől a korábbi mosoly teljesen leolvad az arcáról. A belseje zsugorodni kezd, öklömnyire, egyre szűkül, légzésre nehézkessé válik, végül úgy érzi, teljesen üres, olyan, mint a legnagyobb matroska baba, miután a többit kiszedték belőle.
Ráveszi magát, hogy a tájra figyeljen, a jobb kéz felől húzódó bokrokat, a távolabbi fákat nézegeti. Fák, bokrok, homokbuckák. Né, egy sirály. Mindent mantraként skandál magában, saját hangjának mormogásával tölti ki fejének összes zúgát. Amikor a lány tovább érdeklődik, hálásan pillant felé.
- Arrafele a buckákon túl toronyiránt fekszik egy kis varázslófalu - elmutat hozzávetőlegesen abba az irányba, ahova majd tartanak egy kis partmenti kitérő után. - Borgundarholmról azt tartják, a söntésénél maga Odin mesélt hősi tetteiről és hallgatta meg a helyiek meséit, elfogadva tőlük italukat és ételüket. Egy öreg vándor képében jelent meg, de mindenki egyetértett abban, hogy ez nem lehetett más, mint a legnagyobb isten. Két varjú volt vele, amelyek egyáltalán nem féltek az emberektől, sőt, a tenyerükből tudták etetni őket. Még a levegő is mintha megváltozott volna...
Egy ideig bámulja a fölöttük köröző sirályokat - nem épp varjak, de lehet, hogy azóta Odin beszerzett másféle házikedvenceket is. Nem hisz a létezésében, de azt elfogadja, hogy mások életének mennyire fontos eleme volt, meghatározó pontja, tetteiknek mozgatórugója, boldogságuk forrása. Abban hisz, hogy ők hittek benne, és hogyha valahol mégis léteznének csodák, az itt, Északon lehet.
- Apró falu, elzárt világuk különös, egyedi, számukra az elmúlt pár száz év lassabban pergett le, így ők még valahol a középkorban járhatnak - nyilván nem kell mindent szó szerint venni, amit mond, viszont nem tudja jobban érthető szavakba önteni benyomásait. Abban mindenesetre biztos, hogy tetszeni fog a lánynak a hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660179#post660179][b]Ardai Tánya - 2017.02.15. 17:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=664576#post664576][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.03.05. 14:10[/b][/url]

Azt teszi, amit mindig tenni szokott, ha túl nagy a zaj a fejében, és van valaki a közelében. Frekvenciát vált. Elfordul önmagától és a másik emberre irányítja minden figyelmét. A lány is hálásnak tűnik, hogy elfelejthette egy kis időre a mindennapos problémáit. Lehet, hogy nem csak számára jelent ez a kis kirándulás menekvést. Hosszú távon nem változtat sokat, de ha a közbenső idők kellemesebben telnek, akkor még van esély arra, hogy a végkifejlet se legyen az, amit előre sejt. Vagy talán a mese vége nem is számít, csak az, ami azt megelőzi? Az ilyen csendes, hóborította szombatok, a percek, amit együtt töltenek kellemesen beszélgetve, bandukolva a tengerparton, amíg el nem fáradnak. A tudat sem utolsó, hogy innen van hova menjenek, van egy hely, ahol megpihenetnek.
A lány kérdésen elneveti magát, látja rajta a kétségbeesést. Érezte, hogy rossz metaforával élt.
- Ne aggódj - még mindig szélesen mosolyogva megrázza a fejét. - Átvitt értelemben mondtam. A helyiek, főleg a borgundarholmiak nem szokták gyakran elhagyni a szigetet. A külvilágról annyit tudnak, amennyit a nyaraló vendégek hoznak magukkal, amit mesélnek. Általában itt születnek és itt is halnak meg. Ragaszkodnak a hagyományaikhoz, de ha megmutatod nekik, hogyan kell tüzet csiholni, biztosan követni fogják a példádat - a tűzcsiholás sem épp szószerint értendő, de csak nem fog megrémülni, hogy barlangokban élnek a szigetbéliek. Tobias szerint jóval civilizáltabb, vendégszeretőbb, kedvesebb emberek laknak itt, mint a félszigeten. Ott mindig csak a rohanás, mindenki magának él, minden és mindenki rideg, kis bezárt világuk egy-egy sziget, ahonnan jelzőfényekkel üzennek kifele, de nincs bejárás egymáshoz. Itt viszont, annak ellenére, hogy szó szerint a tenger közepén, egy pici szigeten élnek, mégis valahogy... együtt, egymásért vannak. Persze, ha kívülálló vagy, akkor előbb kifaggatnak a harmadik unokatestvérekig és az étkezési szókásaidig mindenről, de ha úgy döntenek, hogy nem jelentesz veszélyt senkire, sajátjukként tekintenek rád. Csak meg ne mondd, hogy már nem XIII. Erik a svéd uralkodó, mert a tengerig üldöznek felségárulásért.
Mindezen hümmögve mereng, mikor a lány eltűnik mellőle, térdig süllyedve a hóban. A fiú kitapogatja óvatosan a bakancsa orrával, hol tart a hóréteg, s találva egy köves részt, megveti a lábát és kinyújtja Tánya felé a kezét.
- Kapaszkodj erősen és kihúzlak - ha mondjuk nyakig süllyedt volna, vagy teljesen ellepi a hó, akkor mágiával mentette ki volna ki, de így nincs nagy veszélyben és kalandosabb is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=667845#post667845][b]Ardai Tánya - 2017.03.16. 10:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671057#post671057][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.03.29. 17:38[/b][/url]

Addig húzta maga fele a lányt, amíg csak merte, nem akarva fájdalmat okozni. Frusztrált szusszanással engedi el a kezét; ez így nem megy.
- Oké - borostás arcát vakargatva végigméri a lány körüli havat. - Azt hiszem, a legjobb lesz, ha megolvasztam a havat körülötted, aztán ha kijutottál, megszárítlak. A biztonság kedvéért fogd közben a szabad kezem - kinyújtja felé a balját, aztán a másikkal előveszi a kabátzsebéből a pálcáját és óvatosan, kizárólag a hóra koncentrálva, olvasztani kezdi azt. Biztosan találhatott volna erre okosabb megoldást is, hisz így nem látja, mit olvaszt, a hó meddig tart, nincs-e alatta egy hatalmas gödör. Erősebben kezdi tartani Tányát, de aggályairól nem szól egy szót sem. Nincs értelme fölöslegesen bepánikoltatni, csak azért, mert ő mindig a legrosszabbra gondol. Miért is lenne itt egy gödör? Gyakran sétálnak erre a helyiek, ahogy azt a közelben kikötött halász csónakok is jelzik. Nem, nincs gödör, minden rendben lesz.
A hó már lassan egy nagy latyakos pocsolyává kezd alakulni, ahonnan már nyugodtabban próbálja meg kimenteni a lányt - aki most térdig vizes, de két varázsló csak megoldja ezt a kis problémát. Bíztatóan rámosolyog Tobias, mielőtt nekifogna a mentési akciónak.
- Megpróbáljuk megint, jó? - zsebre dugja a pálcáját, hogy a másik kezével is húzhasson. - Szólj, ha nem mozdul, vagy ha fáj - igyekszik olyan magabiztosan és nyugodtan nézni, ahogy csak az ő nyúzott arcával egyáltalán lehetséges. Kutyatekintetével is rásegít kicsit a helyzetre. De a lányból zsugárzó aggodalom összefacsarja a belsejét és össze kell szorítsa a fogait, hogy legyűrje a pánikot. A sajátja is bőven sok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=673245#post673245][b]Ardai Tánya - 2017.04.08. 22:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=674193#post674193][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.04.14. 13:13[/b][/url]

Úgy néz ki, csak megmarad a lány mindkét lába, nem lesz itt gond. Tobias már lelkileg felkészült a hanyatt esésre, ami hamarosan be is következett. Nagyot nyekkenve terültek el mindketten a havon - azon a fajtán, amelyik nem nyel el, csak szépen puha matracként funkcionál és felfogja az esést.
- Jól vagy? - kérdi, miközben feltornássza magát ülő helyzetbe. A pálcája elrepült valamerre. Nekifog tapogatózni maga körül, a biztonság kedvéért arrébb mászik, hogy maga alatt is ellenőrizze. Sehol. A nonverbális varázslás még úgy-ahogy megy neki, de a pálcamentes azért még nem, úgyhogy legyen szíves és ne tűnjön el.
- Fenébe - négykézláb araszol a havon, de már érzi, hogy ez így hiábavaló, úgyhogy a lány fele fordul. - Megpróbálod magadhoz hívni a pálcámat, kérlek? - frusztrált morgással feltápászkodik és csípőre tett kézzel vizslat körbe. Annak a pálcának személyisége van. És utálja őt. Pedig Ru megtisztította neki és azóta ügyel rá, de úgy látszik, a sok évnyi hanyagolást nehezen bocsátja meg. Mentális emlékeztetőt tesz ki, hogy kezdje el tanulni mihamarabb a pálca nélküli varázslást. Aurorként egyébként is plussz pont lehet. Elvégre a lefegyverző bűbáj általában az első, amit az ellenfél alkalmazni szokott. De jelenleg még nem tart ott. Közel sem.