31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek
Európa - Egerszegi Nina Viktória hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. december 14. 08:42 | Link

Táli kirándulás - Bécs


    Nem tudom milyen ménkű csapott belém, hogy jelentkeztem a téli kirándulásra. Félreértés ne essék, nem vagyok antiszociális, szeretem az iskolát, de hogy pár napra elmenjek velük valamerre és még szabályokat is betartsak? Ez sosem volt a kenyerem, csakhogy akadtak befolyásoló tényezők. Az első, akit mindenképpen meg kell említenem, az Miska. Mivel a nővére rávette, hogy jelentkezzen, belehalt volna, ha nem rángat engem is magával, így addig győzködött, míg kissé megkésve, de leadtam a jelentkezésem. A másik indok, hogy itt volt az ideje egy kis szocializálódásnak. Bírom az alkalmazkodást, de a suli tanulóinak a felét sem ismerem, pedig biztos akadna olyan, aki akár még barát közeli státuszba is kerülhetne. A további nem elhanyagolható dolog – ám egyben utolsóként hozzáfűzött – pedig az ismerős arcok, lásd Sam, Đomi, Mira és Bálint. Na rajta jót szórakoztam. El sem tudom őt képzelni nagy közösségben élni, szerintem nagyon nem erre született. Ha egy zsiráffal kéne megosztania a lakhelyét, azt még reálisnak is tartanám, de hogy ő emberek között… Találkoztunk már egyik este, később is összefutottunk párszor, amit ebből leszűrtem, azok után nehéz volt elképzelnem, hogy pont itt futunk majd össze megint.
    Még tegnap este bepakoltam egy sporttáskába. Magamhoz képest kevés holmit rejtett a csomagom, de nem is divatbemutatóra készültem, ahogy új életet kezdeni sem, így bőven megtette a kis vállra való. Hét óra előtt tíz perccel értem oda, még bőven a megbeszélt találka időpontja előtt. Miskát persze egyből kiszúrtam, no meg a hátán cipelt nőszemélyt. Ha találkozott a tekintetünk, biztos látta rajtam, hogy már most jól szórakozom rajta, talán jobban, mint a korcsolyapályán. Miután elérkezett a hét óra betoppant Bálint is, a többiek különösebben nem foglalkoztattak, elég volt annyit látnom, amennyit láttam. Összekapdostuk az ikreket és a Minisztériumból nemes egyszerűséggel átkandallóztunk a Tündérszállásra. Leporoltuk magunkat mindnyájan, majd jöhetett a fejtágítás, hogy mit nem lehet. Diszkréten megforgattam a szemem, mert mindenki tudja, hogy azok a legcsábítóbb dolgok, amik tilosak, ráadásul kapásból tudtam valakit, aki esélytelen, hogy a vicodinja nélkül meglegyen. Hát ennyi. A szobabeosztásnál elhangzó nevek közül pár ismerősen csengett, de a legjobban Miskának és Samnek örültem. Két ismerős is lesz, nem fogunk unatkozni éjszaka sem, pipa. Megvolt a programterv és oszolhattunk. Már indultam volna bagzani, de dolgozott bennem a jó ágy foglalásának vágya, így először a szoba felé vettem az irányt. Rögtön kiszúrtam a zugdoki elfoglalt helyét, így gyorsan stip-stop ledobtam a saját cuccom az alatta lévő ágyra.
- Érdekes napjaink lesznek. Jössz bagzani Miskám? – tisztában voltam vele, hogy nem tizennyolc, de elkísérni elkísérhetett. Ennyi belefért a szabályokba, legfeljebb kiverem a kezéből a bűzrudat, ő meg elvágja a torkom. Kvittek leszünk.
Szál megtekintése

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 14. 22:32 | Link

Oroszország
(ÉK-re Szentpétervártól)
David és Mihael + Mesélő

    Néma csendben ültünk egész úton odafelé. Mindannyiunknak megvoltak a maga gondolatai, de valahogy nem mertük elereszteni őket. Megtehettük volna, hogy megállás nélkül beszélünk, de csak újabb vita kerekedett volna mindenből, amit már olyan sokszor átnyálaztunk. Tántoríthatatlanul küzdöttem azért, hogy idáig eljussunk és nem ez lesz a pillanat, amikor majd közlöm, bocs, mégsem. A tájat bámulva rengeteg dolog cikázott a fejemben. Először is megpróbáltam magam megnyugtatni, hogy hiába a többszörös túlerő, nekünk sikerülni fog az, ami lehetetlen, mégpedig azért, mert sikerülnie kell. Nem engedhettünk meg magunknak egyetlen botlást sem, mert ha túl nagyot esünk, akkor többet nem kelünk fel. A másik gondolatom a volánnál ülő David volt. Borzalmasan restelltem még mindig azt a csókot Mihaellel és tudtam, hogy nem felejtette el. Pedig az ő szájára akarom tapasztani ajkaimat, pedig tényleg őt akarom ölelni. Miska a barátom, az egyik legjobb, de nem több. Történt, ami történt, de egyszerűen képtelen vagyok többet adni magamból Davidnek, ha megszakadok se megy. Hogyan értethetném meg vele, hogy nem számít más? Persze sehogy. De az is lehet, hogy a szíve Ráhelhez húzza és ahhoz az édes lányhoz, aki a szerelmük gyümölcse lett. Miért is akarna egy kőszívű, felvágott nyelvű, szarkasztikus és kiállhatatlan nőszemélyt egy boldog, idilli család helyett? A választást én döntöttem el a partin. Amikor látott Mihaellel, akkor dőlt el, hogy nem engem fog választani, de talán sose tette volna.
    Az autó megállt, ezzel egy időben pedig a gondolataim is. Ahogy David hátrafordult és beszélni kezdett én makacsul bámultam a sivár semmit és némán hallgattam a mondandóját. Csak azért sem pillantottam rá, bármennyire is jól esett volna. Miután kiszállt még vártam pár másodpercet a járműben, de éreztem, hogy ez sem tart örökké, így végül kiszálltam, az ajtó pedig halkan csukódott mögöttem. A hátsó fegyvertárhoz sétáltam és kapásból elvettem pár kést, egy shotgunt, meg ami még elfért nálam. Mindenből egy kicsi. A halk megoldások emberének tartom magam, így ha lehet egyszerűbb késsel nekiindulni valaminek. David hangja rántott vissza a valóságba és ekkor ráemeltem a tekintetem. Fájdalmat láttam benne és mérhetetlen kétséget. Odaléptem hozzá és tenyereimbe fogtam arcát, nem érdekelt az, hogy mit mondott.
- Félek… - suttogtam, de nem mondtam többet. Helyette olyan puhán érintettem ajkaimat övéihez, mintha egy lágy párna simogatná. Életem egyik legérzékibb csókja volt ez, remélhetőleg pedig nem az utolsó. – Minden rendben lesz – mondtam, azzal elengedtem Davidet. Visszahajoltam a csomagtartó fölé és folytattam az eddig megkezdett tevékenységet. Ha Mihael is mellém ért, végigsimítottam a vállán. Nem búcsúzni készültem, de még csak feszültséget kelteni sem akartam. Egyszerűen csak jobb volt így tovább menni. Mondjuk abban azért reménykedtem, hogy a két srác nem borul egymás nyakába, mert sírógörcsöt kapok és kimenekülök az országból. Futva.
    Elléptem a járgány mellől és a tájat figyeltem. Egyetlen árva lelket sem láttam, még egy hangyát sem, ami jelezhette volna, hogy itt élet is van. Kissé ijesztő volt, hogy tényleg nincs segítség. Nem hívhattunk senkit, csak és kizárólag mi maradtunk, egymagunkban. Ha itt megtámadnak minket, védtelenek vagyunk. Szippantottam egy mélyet a levegőből és szinte dögszagot éreztem. A miénket.
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. április 15. 14:47 Szál megtekintése

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 19. 21:26 | Link

Oroszország
(ÉK-re Szentpétervártól)
David és Mihael + Mesélő

    Biztosan nevetséges, amit mondani fogok, de tudtam. Előre tudtam. Úgy értem, mire számítottam? Nem vakációzni jöttünk ide és mondjak bármit, Davidnek az egy búcsúcsók volt, Mihaelnek meg egy végső simítás. Ha azt gondoljátok, enyhén világvége hangulatom volt, akkor kezditek megközelíteni a valóságot. Megindultunk néma csendben az épületkomplexum felé, de sajnos útközben igen „kedves” társaságunk akadt. Már épp örültem volna, hogy milyen könnyen beosonunk, hahaha, amikor a fejünkhöz szorítottak pár jól szituált AK47-est – amit végtelenül imádok és nem mellesleg a kedvenc fegyvertípusom. Nem hittem soha, hogy le lehet izzadni röpködő mínuszokban, de isten bizony levert a víz. Mivel kezdésnek felráncigáltak a földről, így szintén kezdésnek úgy éreztem, jobb, ha valakit megajándékozok egy talpnyommal a fején. Aha. Meg ahogy azt én elképzeltem. Végtelenül kecsesen és óriási lendülettel suhant a lábam, csak izomagy egy olyan reflexszel kapta el, hogy még én is csak pislogtam. Utána amolyan filmes jelenethez illően kifordította a csavarral rögzített bokámat – köszi bunkókám! – és végtelenül elégedetten vigyorgott rám. Én el voltam foglalva a fájó végtagommal, Davidék azonban nem mondhatták el ugyanezt magukról. Csak a kilátástalan harcot láttam kibontakozni magam előtt, ahogy minden fegyver szép lassan hullik a földre és bár pár vágással gazdagodnak támadóink, alapjáraton röhögve püfölnek vissza.
    Gondoltam, itt az ideje a menekülésnek, végtére is ki nézi, mit csinál egy szerencsétlen pára… Itt megint meg kell jegyeznem, hogy végtelenül naiv voltam, ugyanis visszakézből úgy megrántották a hajam, hogy csak úgy nyekkentem. Ekkor eldördült egy lövés és David a földre hullott. Elkerekedett szemekkel néztem oda és kivételesen én leptem meg ellenfelemet. Olyan sajtost kapott, hogy fel is nyögött. Kár, hogy a fejét is olyan izomréteg védi, hogy egy kalapács kéne a simogatásához. Nem csoda, hogy ezután én is kaptam egy pofont, majd a vállára kapott és úgy cipelt, mint ahogy egy zsákot szokás. Persze ész nélkül püföltem a hátát, rúgtam, kapálóztam, még haraptam is volna, ha láttam volna szabad bőrfelületet.
    Az épülethez érve végre talajt ért a lábam, de mielőtt reagálhattam volna, vasmarok fogott rá csuklóimra és ráncigált be egy szobába, ahol akkorát löktek rajtam, hogy szerencsétlen csípőcsontom a padlótól kapta a másikat. Felnyögtem, mert hiába voltam pehelysúlyú, azért ekkora erőnél baromira tud fájni a landolás. Megakadályozva, hogy szorosabbra fűzzem kapcsolatom a hideg kővel felrántottak, hogy egy székhez kössenek.
- Engedj már el te veszett állat! Hogy törne ketté a gerinced és a varjak kaparnák ki a szemed! – üvöltöttem neki, de mindhiába. Eleve lehetetlen volt a szabadulásom szorításából, ahogy pedig kezeimen horzsolásig húzta a kötelet végképp befellegzett a „fuss, amíg látsz” tervem. David, lábában golyóval, Mihael pedig kissé megtépázottan várhatta a folytatást. Én azért annyira nem voltam kíváncsi a következő lépésre.
Szál megtekintése

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 3. 01:25 | Link

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján


    Aznap reggel, mikor férfi lettem, úgy döntöttem soha többé nem fogok nadrágot hordani, ha egyszer visszaváltozom nővé. Az ígéretemet megtartottam, ehhez híven pedig egy hete csak szoknyát hordok. Az a trauma, mikor az ellenkező nembe tartozóként ébredsz fel, részben felbecsülhetetlen, részben pokoli. Felbecsülhetetlen, mert rájössz, milyen olyannak lenni, amilyen nem vagy, de közben pokoli is, mert a hormonális és külső változások teljesen feldúlják a normál és a kapcsolati életedet. Az a pont a végleges megsemmisülés, mikor szeretnéd megcsókolni a párodat és rájössz, hogy ezáltal meleg vagy (amivel önmagában nincs gond, csak ha hirtelen válsz azzá, mikor sosem voltál az). Szóval jah, nem vagyok rajongója a nemváltásnak, de ami történt, megtörtént.
    Mivel szerencsésen visszanyertem minden hiányosságom és adottságom egyszerre, végre eljöttem a fotózásra, amit még a múlt héten kellett volna megejteni. Hosszú napom volt, de minden úgy sikerült, ahogy elterveztük, tökéletes munkát végeztünk. Talán nem bölcs dolog munkaügyben kilógni az iskolából, de senki sem tiltotta meg, vagy ha mégis, nem személyesen. Ezúttal egy kellemesen eldugott helyen szálltam meg, tudván, hogy egy kitűnő kis bár rejtőzik a közelemben. Hiába, van, aki így vezeti le a feszültsséget és üríti ki a gondolatait. Igaz, egy nő jobban teszi, ha csínyán bánik az alkohollal, ezek viszont nem azok az esték voltak. Ilyenkor ünnepeltünk és elkönyveltünk egy újabb eredményes teljesítményt, amire szép mennyiségben inni szokás.
    Nem telt sok időbe és meglátogattam a lenti bárpultot, ahol egy tequilát kértem - kezdésnek. Nem terveztem lerészegedni, az az esetemben úgyis egy vagyonba kerülne, de a hangulatot meghozni ér. Meggyőződésem volt, hogy itt nem futhatok össze egyetlen ismerőssel sem, szóval halálos nyugalommal ücsörögtem, míg a társaság megszemlélése mellett nem döntöttem. Hiba volt. Ahogy szép lassan végigfuttattam tekintetem a jelenlévőkön, egy ismerős arcot fedeztem fel, méghozzá egy tanárt. Lévén nem vagy ijedős típus, csak egy pillanatra merevedtem meg, mielőtt izmaim újra visszazuhantak volna ernyedt magányukba. A tekintetünk, ha nem is sokáig, de összekapcsolódott, én pedig elfordítottam a fejem. Nem tudhattam, hogy megismert-e, de nem fogadtam volna a szenilisségében, így kértem magamnak egy vodka narancsot, hogy oldjam a hangulatom. Talán meg kellett volna mozdulnom, odamennem, de jobb szeretem, ha nem én kergetem a sorsot, hanem fordítva. Amennyiben szívesen elkölti velem estéjét a tanár úr, nem állok az útjába, de kezdeményezni nem fogok. That's life.
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. július 3. 01:30 Szál megtekintése

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 3. 11:24 | Link

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján


    A lebukásveszély mindig ott lebeg a fejem felett, ezen sosem tudtam segíteni, abban viszont reménykedtem, hogy nem járkálnak ide tömegesen a minket oktató tanárok. Bár őszintén szólva, amíg nem Dwayne Warren jelenik meg az ajtóban, addig nincs olyan nagy baj. Erről szólva hozzá kell tennem, hogy nagyon nem csípem és csúnya dolgok történnek majd vele, ha megbántja Lénát. Mégis csak a legjobb barátnőm, szóval aurori végzettség ide vagy oda, kinyiffantom a tagot. Ebben az esetben viszont a korábbról már megismert tanerő ücsörgött a bárpult másik oldalán. Reménykedve, hogy memóriája ez esetben kihagy, elfordultam tőle, hogy italt rendeljek magamnak, csak tévedtem. Túl jó az emlékezőtehetsége, nekem meg túl peches napom van. Nem úgy ismertem meg, mint aki feldobna ezért az igazgatónál, de sosem lehet tudni, így mindenképpen óvatosnak kellett lennem. Mire elém került a rendelt ital, nagyjából akkor érkezett meg mellém, így kénytelen voltam ránézni. Továbbra is ugyanolyan barna volt a szeme, mint emlékeztem és továbbra is ugyanolyan jól nézett ki, mint eddig. Innen megközelítve a felállást már annyira nem tiltakoztam a társasága ellen. Mikor szólt, hogy fizeti az italomat, azért megeresztettem egy mosolyt. Nem szoktam élni az efféle lehetőségekkel, de jelenleg nem éreztem úgy, hogy van választásom.
- Gondolom, a helyzetem amúgy sem teszi lehetővé, hogy megítéljem, mi diszkrét és mi indiszkrét a tanár úrtól – biccentettem egyet. Ez amolyan köszönésféle volt. Nem terveztem a szokásos felszínes csevegésen végigzongorázni magunkat, de ő sem, így hát kerültem az időjárás témáját. Mert annál amúgy sincs kínosabb. Ettől függetlenül hangom kissé szarkasztikusnak hatott, ahogy az utóbbi időben mindig, ám ezúttal nem óhajtottam provokálni. Csak a szokásos formán meneteltem végig. – Egyébként munkaügyben érkeztem. Holnap utazom haza.
    Belekortyoltam italomba és a poharat kezdtem szuggerálni. Mintha azt vártam volna, hogy felrobban és kiszáll belőlem a feszültség. Tekintetem újra a férfira emeltem, ezúttal viszont egyenesen íriszeibe fúrtam enyéimet. Nem tartottam nagy bűnnek, hogy eljöttem, de nem is kívántam ezt megvitatni senkivel. David miatt vélaerőmet korlátozottan használhattam, legilimenciát alkalmazni egyenesen pofátlanság lett volna, így maradtam az önerejű meggyőzésnél. Hátha.
- És ha szabad tudni, Ön mit keres itt, távol a kastély falaitól? – fél szemöldököm felhúztam, majd ugyanúgy tettem, ahogy ő. Háromszor körbe a jéggel, majd belekortyolni az italba. Gyanítom, ha férfi lennék, akkor elég sokan laposra vertek volna már, többek között modorom, bár nem elhanyagolandóan viselkedésem miatt. Azért reméltem, hogy Vasváry prof nem szándékszik megharagudni rám. Nem erre utazom.
Szál megtekintése

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 3. 17:36 | Link

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján


    Úgy tűnik, hogy megtaláltam az első olyan tanárt, aki értékeli a humoromat. Ez a zseniális felfedezés abban nyilvánult meg, hogy a mellettem ülő igen széles mosolyra húzta száját, ezzel következtetni engedte, hogy nem különösebben zavarja, mint inkább szórakoztatja enyhén felvágott nyelvem. Azért nem terveztem magam túlságosan elengedni, biztos, ami biztos alapon. Bár nyilván mókás lehet az idegein táncolni, kiforgatni minden szavát és belekötni, mégis tartogattam ezt még egy kicsit. Egyikünk sem ivott még annyit, hogy ez kivitelezhető legyen. Az utazás azonban szóba került, így én mondtam először mi szél fújt errefelé.
- Talán épp azért kell túlzásba vinni, mert még fiatal vagyok – töprengve vizslattam a plafont, mint aki elgondolkodott a dolgon, de valójában csak az örök ellenzék szerepét öltöttem magamra, így ha azt mondja, kék az ég, valószínűleg azt is megcáfolom. Ettől függetlenül igaznak éreztem, hogy amíg erőm teljében vagyok, tegyem a dolgom, később is ráérek pihenni. A modellkedés pedig nem az a műfaj, ahol agyban fáradok le, sokkal inkább fizikailag megterhelő egész nap talpon lenni és tűrni a körülöttem nyüzsgőket.
- Egy régi… - folyamatosan döntöttem lefelé a fejem, mintha éppen húznám ki belőle az információt. – Hölgy ismerőssel? – szemtelenül pislantottam rá és mosolyom elfedése érdekében belekortyoltam italomba. Az a legyintés részéről volt terelés, én pedig ki akartam próbálni, meddig mehetek el. Tökéletes alkalom egy tökéletes trükkre. Egyébként pedig akár félreérthető is lehet a kérdésem, hiszen mi is régebbről ismerősök vagyunk, ám utalhatok egy számomra ismeretlenre is. Többfunkciós rejtvény RULZ.
    A fürkésző tekintetnek engedve belenéztem íriszeibe és finom mosoly ült ki arcomra. Úgy tettem, mint aki erősen töpreng, program után kutatva, kissé még szemöldököm is összehúztam, csak hogy hihetőbb legyen. Aztán kisimult arcom és szélesebbre engedtem a korábban rajta ülő görbét.
- Nos, bár igen erősen kutattam emlékeimben, egyetlen olyan teendőt sem találtam, ami megakadályozná, hogy az este további részét Önnel töltsem – biccentettem egyet és hallva ajánlatát az asztalok felé pillantottam. Nem tűntek azért annyira nagyon magányosnak, még az az egy sem, ami épp üresen állt, de úgy voltam vele, hogy mehet a menet. Feltételem mondjuk akadt hozzá, de nem olyan fontos, hogy annak teljesítése nélkül ne jöhetne szóba a játék.
- Hát akkor ne várakoztassuk tovább azt a szegény asztalt. Viszont ha nem kellemetlen Önnek, lehetne, hogy tegeződjünk? – ezt általában az idősebbek szokták felajánlani, jelen esetben pedig főleg, hiszen tanárról is van szó, de nem az iskolában vagyunk, hogy halálba udvariaskodjam magam. – A kastély falai között természetesen nem lenne érvényes ez az engedély – azért ott már gyanús lenne csak úgy egy kósza „csá”-t odavetni a tanerőnek, de ha már szórakozunk, akkor abba nem tartozik bele a magázódás. Ráadásul azért annyira nem tartom öregnek – bár fogalmam sincs hány éves -, hogy adott esetben lebácsizzam… Méltó ellenfelei lehetünk egymásnak billiárdban, no meg verbálisan is. Meg amúgy is kíváncsi vagyok a laza Vasváry profra.
Szál megtekintése

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 20. 17:24 | Link

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján

A találós kérdéseket mindig is szerettem, főleg akkor, ha nyertem is. Itt nem volt különösebb tétje a dolognak, csak szórakoztam, épp ezért üdítőnek találtam, mikor Vasváry ugyanazokkal a mozdulatokkal válaszolt kérdésemre, természetesen nemmel. Akkor sem vallotta volna be, ha tényleg hölgy lett volna a dologban, csakhogy az alkohol mennyiségének fogyásával az esély hazugságra folyamatosan csökkent. Szóval úgy voltam vele, hogy elhiszem, de azért egy kaján mosolyt megengedtem magamnak. Higgye csak azt, hogy kételkedem a szavában és tagadásnak veszem. Lényegében teljesen mindegy, hiszen az igazat csak ő tudhatja, nem tartottam gyertyát, vagy ilyesmi…
Az estémet magányosan terveztem elkölteni, ahogy finom koktélokat iszogatok, fittyet hányva a munkára, az emberekre, az összes ügyes-bajos dolgokra, de nem sikerült. Már megtörtént a találkozás, az elkerülhetetlen beszélgetés és nem is sült el rosszul a dolog. Így hát mikor nekem szegezték azt a rendkívül egyszerű, de annál egyértelműbb kérdést, már rég tudtam a választ, mikor még mindig csak színleltem a heves agymunkát. Az este további közös folytatásának útjába nem álltam, ez pedig a profot se különösebben hervasztotta le, így végül végleg egymás mellé sodródtunk. Persze még egy merész felajánlást tennem kellett a teljes boldogság megkaparintása érdekében, itt pedig úgyszintén kedvező eredménnyel zártam.
- Köszönöm – biccentettem egyet, majd felkeltem és az asztalhoz sétáltam, tekintve, hogy az elsőbbség még ekkora pimaszság után is maradéktalanul az enyém volt. Eddig is szimpatikus volt a tanerő, ezzel pedig csak emelt a megítélésén. Az italomat szorongatva és bele-belekortyolva figyeltem, ahogy a férfi mindent előkészít, kérdésére pedig olyan természetességgel füllentettem, mintha legalábbis egy nyitott könyvből olvastam volna fel. Nem szép dolog, de nagyon érdekelt a reakció.
- Sajnos nem. Úgyhogy simán elversz – tártam szét a karomat. Túl egyszerű lenne, ha én nem tudnék biliárdozni, az meg nagyon vicces, ha meg akarna tanítani. Erről szólva, mindig is bírtam az érdekes szituációkat, úgyhogy teljesen ártatlan szemekkel pislogtam rá, miközben újabb szavak hagyták el számat. – Esetleg meg tudnál tanítani? Mindig is érdekelt… - kissé le is biggyesztettem ajkamat, hogy eddig még nem sikerült elsajátítani. Mintha ez igaz lenne és még el is szomorítana. Nagyon kevesen ismerik fel, ha hazudok, ezzel pedig remélhetőleg Vasváry így van, különben megint túl mókás lesz a helyzet, csak ezúttal az ő javára.
Szál megtekintése

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. december 20. 17:53 | Link

Lucus Pirul
Franciaország, Párizs, december 22. 10:40
~egy kedves barátnál

Érdekes dolog a szerelem. Sok butaságot kihoz az emberből, ezek közé sorolom a házasságot is. De tudjátok, azért valahol minden lány és nő arra vágyik, hogy egy nap meseszép fehér ruhában sétáljon az oltárhoz és kimondja a boldogító igent élete párjának. Jó esetben élete párjának. Nem vagyok különösebben otthon a hatalmas, tüllös hóborzalmakban, mivel eljegyzésben ugyan már volt részem, esküvőben még egyszer sem... Ettől függetlenül, hála a szakmámnak, pontosan tudom, kihez kell elmennem ahhoz, hogy olyan minőségű választékból szemezgessünk, ami a legkeményebb szívet is meglágyítja.
Na de mit is keresek én esküvői ruhák között...? Czettner Luca (csak hogy biztos tudjátok, kiről van szó) totális extázisban keresett meg, hogy neki ruha kell, de fogalma sincs, hol kezdje, meg amúgy is pörgés van, mert boldog és esküvő lesz. Az egy dolog, hogy az első öt percben pislogás nélkül meredtem rá, mert már azzal lefárasztott, ahogy aktív volt, de értettem, mit szeretne. És tudjátok mit? Nekem nem telik semmibe kérni egy kis szívességet egy régi baráttól, ha ezzel valaki más boldogsága teljes lesz. Így lehetünk most épp Párizsban, ahol Louis dolgozik serényen a legújabb báli és esküvői kollekcióján. Mikor felhívtam tegnap, borzasztóan izgatott volt, mert oltári rohanásban van, de mikor jeleztem, hogy szükségünk lenne egy órácskára, hogy segítsen nekünk, rögtön igent mondott... Ha leszek az egyik modellje. Hát rendben, gondoltam akkor, ma viszont, hogy épp belépünk az üzletébe és hátrafelé tartunk a kis műhelyrészéhez, már nem vagyok biztos abban, hogy tudtam, mire vállalkozom.
- Nagyon kedves férfi, beszél angolul, úgyhogy minden szavát érteni fogjuk. És imádja az alacsony lánykákat, úgyhogy nagyon jó dolgod lesz - rámosolyogok Lucára, majd előre engedem, hogy menjen csak. Eközben szemeimet végigfuttatom az üzleten és el kell ismernem, bármennyire is giccsesnek és habos-babosnak találom ezeket a ruhákat, szépek. És egy nap jó lenne felvenni egy ilyet. Belépek a leányzó után és örömmel konstatálom, hogy Louis arca felragyog.
- Kedveskéim, megjöttetek? Gyertek, gyertek, neked lesz esküvőd, igaz? - figyelmét azonnal Lucára fordítja, ahhoz képest pedig, hogy világhírű ruhákat tervez és francia, nos... Elég közvetlen. Pedig mind tudjuk, hogy ez a népség a távolságtartásáról híres. Mégis... Louis már inkább egy öreg, gondoskodó nagypapa, holott még csak ötvenkét éves.
Szál megtekintése

Európa - Egerszegi Nina Viktória hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek