Nem rajongtam az ötletért, hogy kiruccanjak bármerre is, de igazság szerint már untam a tankönyveim felett ülni és kellett egy kis változatosság, ezért úgy döntöttem, hogy részt veszek ezen a fantasztikus kiránduláson. Az vonzott az egészben, hogy még nem jártam Bécsben, csak hallottam róla, így bátran jelentkeztem a kirándulásra, amit reméltem, hogy nem fogok megbánni. Berci bácsi nagyon lelkes volt, úgyhogy valamennyire átragadt rám a lelkesedése. A többieket csak látásból ismertem, de nem is a társaság miatt jöttem el, hanem a hely és az új élmények miatt. Kicsit bajban voltam, hogy kivel tartsak, amikor odaértünk, hiszen tudtam, hogy a korom miatt nem fognak hagyni egyedül bóklászni.
- Berci bácsi! Magával tarthatok? - kérdeztem tőle aranyos, boci szemekkel, hiszen úgysem hagyták volna, hogy egyedül mászkáljak az idegen forgatagban és különben is, a férfi nagyon szimpatikus volt nekem, szóval szívesen tartottam volna vele körülnézni. Sejtettem, hogy nem fog örülni a felkérésemnek és teherként tekint majd rám, de nem érdekelt a dolog, mert arra jutottam, hogyha baj lenne neki, hogy vele tartsak, akkor majd átpasszol másnak. Mondjuk MJ-nek... ő is hogy örülne nekem! Már előre láttam az iszonyatot az arcán. Hiába, a kisebb korosztály mindig is nyűgnek tűnt a nagyok számára. Mondjuk én voltam olyan öntelt, hogy nem érdekelt az egész, mások véleménye, úgy voltam vele, hogy majd megoldják ezt a kérdést a nagyok. Azt az egyet tudtam, hogy mindenképp körül akarok nézni a vásárban és később a kastélyban is, szóval nem akartam, hogy bárki is meggátoljon ebben, bár tulajdonképpen ez volt a programterv része. Reméltem, hogy a felnőttek minél előbb dűlőre jutnak és elindulhatunk végre nézelődni, mert ez volt jelenleg minden vágyam, hogy minél többet lássak a városból és az ünnepi vásárból.