A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=583703#post583703][b]Choi Min Jong - 2016.04.05. 12:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=597186#post597186][b]Choi Min Jong - 2016.05.29. 17:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=614438#post614438][b]Choi Min Jong - 2016.08.28. 11:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=614515#post614515][b]Choi Min Jong - 2016.08.28. 18:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=652008#post652008][b]Choi Min Jong - 2016.12.29. 18:25[/b][/url]

A zsupszkulcs sosem volt a szívem csücske és most is kell pár perc az érkezés után, hogy helyre álljon odabent minden és ne akarjon kijönni a reggeli vér adagom. Mert hát... lássuk be egy egésznap, kint a szabadban, az sok. Még akkor is, ha majd megyünk abba a kastélyba, jobb felkészültnek lenni, mert nem tudhatom, mennyire fog sütni a napocska ma. Természetesen beöltöztem és a sapka-sál-kesztyű kombó mellett rajtam van a napszemüvegem is. Tisztára mint valami idol, aki próbál feltűnésmentes lenni a tömegben. Kár, hogy így sokkal feltűnőbb vagyok, mint egyébként, de sebaj.
Miután helyreáll a gyomrom és Berci bá elhadarja a fontosabb infókat megindulok én is a kis csapattal, s szinte rögtön magával is ragad a vásár hangulata.
A bogolyfalvi vásár nagyon picinek tűnik az ittenihez képest. Alig tudom eldönteni, hova kapjam a fejem, aztán csak meglátok egy szimpatikus standot mindenféle fura kézműves cuccokkal és muszáj közelebb mennem, hogy megnézzem. Odafurakszom és mindent alaposan megvizsgálok, egy-egy karkötőt felemelek, megnézem hogy állna, a bögréket meg a hógömböket is megvizslatom és fel sem tűnik, hogy nem mindenki követett, s a társaság nagy része tovább ment. Jó pár perc után realizálom csak a helyzetet és ahogy körbe nézek, sehol senki. Aztán kicsit tovább nézelődöm, és a következő standnál meglátom Veronikát. Kicsit megnyugszom. Hozzásietek, és megnyugodva szólok hozzá.
- De jó, hogy itt vagy. A többiek merre mentek? - kérdezem, mert természetesen azt gondolom, hogy ő tudja, amit én nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=653490#post653490][b]Choi Min Jong - 2017.01.04. 21:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=735747#post735747][b]Choi Min Jong - 2018.10.01. 19:30[/b][/url]

Későn láttam meg a lehetőséget, de egy percig sem gondolkodtam, azonnal jeleztem Northnak, hogy ez a kutatás érdekel. Még ha amúgy történelmileg kicsi is rá az esély, ki nem hagynám. Mármint a legtöbb professzor szerint csak legenda a kard, de bizonyára azért mondják, mert nekik nem sikerült megszerezni. Én is azt mondanám. Ez viszont minden szempontból életre szóló élménynek tűnik.
Az egyetlen problémám a helyszín és az odajutás. Bagolykőről csak úgy Glastonburybe vagy hova jutni nem egyszerű mágia nélkül. Hopp-por ide vagy oda. Vagyis na... pont az a probléma, hogy ahogy veszítek a varázserőmből úgy tűnik egyre nehezebbnek ez a sok kandallós világutazás. De mugli repülővel még tovább tartana, nekem meg nincs annyi időm. Szóval épp csak összedobok pár cuccot a hátizsákomba, rúnázott telefonnal, extra aksikkal meg fülhallgatóval, aztán elbaktatok a legközelebbi működő kandallóig és szépen elhoppolok egyik helyről a másikra. Mert persze hogy elrontom és lépten-nyomon rossz helyen mászok ki a kandallóból. Már kezd hányingerem lenni, pedig becsuktam a szemem és eskü nem is ettem semmit, de mégis.
- A rohadt retekbe, hogy dögölne meg! - panaszkodom amikor már vagy tizedszerre esek ki valahol, csakhogy aztán leporolva magam ráeszméljek, hogy végre, talán... jó helyen vagyok.
- Heh? - nézek vissza a kandallóra meglepetten, mert már kezdtem elhinni, hogy vagyok annyira béna, hogy sosem jutok ide, de ahogy végig nézek a többi emberkén szinte biztos, hogy jó helyen vagyok. Több ismerős arc is van, igaz nem beszéltem hosszabban soha senkivel, de legalább láttam már őket. - Hali! - mondom végül nagyon értelmesen, aztán tovább porolgatom magam, próbálva elnyomni a még mindig bennem levő hányingert. Azt meg hogy mennyi az idő ne kérdezze senki. Van órám. De csak kiegészítő, mert jól néz ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=735903#post735903][b]Choi Min Jong - 2018.10.02. 19:37[/b][/url]

Halál? Zokni? Mi a franc? Késtem? Milyen időszámítás szerint? Azért mert az ő órája mást mutat? Na segáz. Visszafordulok a kandallóhoz, beledobok egy kis hopport és bedugom a fejem, hogy felordítsam az öcsém egy pár zokniért. Valamiért a zoknis szöveg jobban tetszik, mint a halál, persze rá is ijeszthetnék, hogy megeszem reggelire, de nem szándékozom világgá kürtölni, hogy mi vagyok.
Szóval lehúzom a maszkom és kiabálok az öcsémnek, aki borzas álmos fejjel hamar előkerül, bár ezt rajtam kívül senki nem látja vagy érti, leadom neki a drótot, hogy dobjon meg egy pár zoknival, megadom a címet aztán visszafordulok a társasághoz. Megkapjuk a szobakulcsokat, az enyém az ötös, aminek örülök, mert ezt a számot még meg tudom jegyezni. A kulcsot gond nélkül kapom el, s ugyan abban a pillanatban a kandallóból is kirepül a zoknim. Ha nem lennék damfír nem kapnám el olyan lazán, ahogy, de így viszonylag észrevétlenül sikerül, szóval amikor rám kerül a sor a magyarázkodás terén csak megvonom a vállam.
- Az utolsó pillanatban élet-halál harcot vívtam, hogy legyen elég zoknim - mondom és meglóbálom a kezemben levő zoknikat majd rákacsintok a lányra, aki súgott, bár valószínűleg semmit nem lát belőle, mert még mindig napszemüvegben vagyok. Mindegy. Az ivás kapcsán elmosolyodom.
- Én jövök! - mondom a többieknek, aztán elmegyek a szobámba és ledobom a táskám, majd visszamegyek a megbeszélt helyre, hogy menjünk valahova. Nem mintha innék... De a társaságot jó lenne jobban megismerni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=735972#post735972][b]Choi Min Jong - 2018.10.03. 12:09[/b][/url]

Majdnem elröhögöm magam, hogy tényleg ennyire komolyan vette a zokni dolgot. De jó színészi képességeimnek hála csak bólogatok.
- Leszek a bal - mondom nagyon komolyan a kezekre. Bár igazából tök mindegy. Nekem elég, hogy itt vagyok és részt vehetek ebben a kutatásban. Ha valóban sikerül megtalálni a kardot, az egy életre szóló élmény lesz, amit a nem létező unokáimnak is mesélni fogok.
Tíz percben egyezik meg mindenki, ami bőven soknak tűnik. Hamar megtalálom a szobám és épp csak ledobom a cuccaimat. A kabátom, a maszkom, a sapkám és a napszemüvegem is magamon hagyom. Itt északon valahogy később sötétedik mint Magyarországon. Ennél csak Svédország volt rosszabb, na de túl élem. Mint mindent.
Visszasétálok és kint, friss levegőt szívva várok a többiekre. A friss levegő mondjuk hamar eltűnik, amikor Denis kiér és rágyújt, de nem zavartatom magam miatta.
- Hol van ez a bár, amiről beszéltél? - kérdezem közelebb lépve hozzá meg a hölgyekhez. Igaz tőlem másfelé is mehetünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=736085#post736085][b]Choi Min Jong - 2018.10.04. 21:08[/b][/url]

Meg van mindenki és Denis az útirányt is megnevezi így elindulhatunk. A kocsmába közvetlenül mögötte lépek be, aztán odabent már engedem a lányoknak, hogy ők válasszanak széket, hova szeretnének ülni. Utoljára ülök le, aztán nézek szét. Érdekes egy hely. Nem pont ilyenre számítottam.
- Hol van a cuki csaj? - kérdezem, mert aki az asztalunkhoz jön, nem az esetem. Nem mintha fel akarnék bárkit is szedni, de legalább a szemeimet gyönyörködtetné másokon és nem csak az asztaltársaimon. Leveszem a napszemüveget, a maszkot és a sapkámat. Összeborzolom szőke, mármár fehér tincseimet, és mindent a sapkába dobok majd az asztalra teszek. Ezzel lehetőséget adva a hölgyeknek, hogy rendeljenek. Aztán ha mindenki megvan akkor én is elmondom, mit szeretnék.
- Nekem egy Bacardi lesz, citromos - Remélhetőleg van nekik. Ha nincs akkor valami más rumot kérek. De nem tervezek sokat inni. A következő menet nekem, alkohol mentes lesz.
- Titeket mi motivált erre a kalandra? - kérdezem, mert bár elég valószínű, hogy a legendás kard a válasz, azért mégis csak sokat elárul az emberekről, hogyan gondolkoznak, meg minden, ha erről beszélünk. Aztán lehet rögtön leoltanak, mert szórakoznának és nem a holnap induló expedícióról akarnak beszélni. De na. Én túlságosan is izgatott vagyok. Pont úgy érzem magam mint egy óvodás, aki megkapta álmai játékszerét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=736167#post736167][b]Choi Min Jong - 2018.10.06. 00:30[/b][/url]

Excalidíció


- Igen - vágom rá, hogy a csajra gondolok, de sajnos kiderül, hogy már nincs itt, és sajnos másikat sem látok. Scar megjegyzésére felhúzom a szemöldököm.
- Ti is nagyon cukik vagytok, de házi nyúlra nem lövünk - felelem és megvonom a vállam. Arról nem is beszélve, hogy ő egyértelműen Northszal van, tehát még egy ok, hogy tabu legyen. A másik lányról nem tudom, de nekem ő kicsit túl sok. Egy időben tetszettek az ilyen lányok, de mostanra azt hiszem öreg vagyok hozzá. Lélekben. Testben nem. Tutira senki nem mondaná meg, hogy hány éves vagyok. Én is el-el szoktam felejteni. Csak azért tudom most, mert Kwon nem rég felkeresett, hogy felköszöntsön. Mondanom sem kell, nem voltam elragadtatva, hogy már 32 vagyok. De mivel még mindig csak 20 körülnek tűnök, nem nagyon van okom aggódni. Ugye?
Figyelem a pincér és a lányok közötti interakciót majd leadom a rendelésemet és egy másik kérdést teszek fel. A válaszok közül Scaré az, ami egyáltalán nem lep meg, a másik kettő viszont érdekesen hangzik.
- Miért idegeskedsz azon, hogy hogy fogtok együtt dolgozni - kérdezem Cath-et, mert hát még csak most jöttünk semmit nem tudunk egymásról, én legalábbis rettentően keveset.
- Elemeid? Több is van? - fordulok Denishez, mert ez tök izgin hangzik, na meg ritka is, hogy valakinek egynél több van. Természetesen rettentően érdekel.
A magam részéről szándékosan elfelejtem elmondani, hogy engem mi motivált. Na meg engem nem is kérdeztek. Szóval... Szóval hallgatok és iszom az itókám, miközben a többiek beszélgetését követem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=736467#post736467][b]Choi Min Jong - 2018.10.08. 21:07[/b][/url]

Excalidíció

- Neked sosincs súrlódásod a bátyáddal? - kérdezek vissza, mert szerintem testvérek között az a normális, és teljesen mindegy ki mennyire buddha (szerintem az én öcsém is az, de hát na), mindenkinek van egy-két rosszabb pillanata. - Simán lehet, hogy ti jól kijöttök majd - próbálok biztató lenni és ezt egy mosollyal is megtoldom. Aztán Denisre figyelek meg a menőzésére, ahogy tüzet varázsol meg összeborzolja a lányka haját. Úgy sejtem utóbbi nem lesz teljesen elragadtatva, nekem viszont nagyon tetszik a műsor.
- Gyújthatnál tüzet a szobámban is - mondom vigyorogva, bár nem szeretné ha félreértené. Szimplán fázós vagyok, bár azt hiszem, ez egyértelmű.
Már már azt gondolom, hogy megúsztam a saját kérdésem megválaszolását, de Scarlett nem hagyja, hogy elhappoljam a dolgot. A név viszont megijeszt egy pillanatra, gyorsan le is húzok egy tincset a szemem elé, hogy meggyőződjek róla, nem változott vissza a hajam sötétbarnás-majdnem feketére, ami amúgy az eredeti színe. Aztán megnyugszom és rájövök, hogy pont a túl szőke hajam miatt hívott így. Haha. Bocsi, hogy nem nevetek. Talán majd máskor.
Válasz gyanánt megvonom a vállam, aztán a poharamban meglötyögtetve az italt szólalok meg.
- Tök gagyin fog hangzani, de gyerekkori álmom... - kuncogok egyet zavartan, összeborzolom a hajam aztán folytatom - öhm... izé... Merlin és Arthúr király kapcsolatából írtam a szakdogám, és lényegében a vizsgamunkáim nagyrésze a kard és annak legendái köré épült. Kár lett volna kihagyni.
És mire befejezem megérkezik a vezetőnk is, aki szerint a pincér srác is jól néz ki. Elgondolkodom egy pillanatra, megnézem én is jobban a csávót, de csak a fejemet rázom. Nem, hiába mondja mindenki, hogy jól néz ki, nekem akkor sem jön be. Talán ha szőke lenne...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=736613#post736613][b]Choi Min Jong - 2018.10.11. 15:14[/b][/url]

Gyorsan telik az idő, mindenki iszogat, jó a hangulat. Én próbálok figyelni, hogy ne igyak sokat, nem szeretnék túlságosan becsípni, mert annak sosincs jó vége. A mókánknak a pincér vet véget, vagy nem is tudom, hogy tényleg pincér-e de lényegtelen. A szavai elég sokkolóak és amikor megragadja Cathet csak azért nem verem le rögtön, mert nem szeretném, ha rögtön mindenki levágná, hogy nem vagyok teljesen emberi. A fehér bőrszínt még ki tudom magyarázni, de a gyorsaságot és az erőt, már nem biztos. Nagyot nyelek, így próbálom visszafogni magam. Aztán elmegy és egy rúnát hagy maga után Cath karján.
- Uh, ez nem jó... - jegyzem meg, halkan, aztán Northhoz fordulok. - Hagyjuk elmenni? - Én szívem szerint utána mennék, nem azért mert szeretek veszélyesen élni, hanem mert nem szeretem, az erőszakot akkor sem, ha passzív.
Bármi is legyen egy dolog biztos, nem fogok már aludni ma éjjel.
- Mutasd csak a karod - kérem Cathet és a poháralátétre rárajzolom a rúnát. Tudom mit jelent, de azért biztos akarok lenni a dolgomban. Nincs már sok hátra reggelig, de legalább hasznosan töltöm majd azt a pár órát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=736709#post736709][b]Choi Min Jong - 2018.10.13. 13:38[/b][/url]

Nem megyünk utána, így csak mérgesen nézem, ahogy elmegy az alak. A szállásra visszaértve aztán a szobámhoz megyek. Magam mögött becsukva az ajtót lehunyom a szemeim egy pillanatra. A kulcsot ráfordítom, nem mintha ez sokat számítana egy varázsigével szemben. Elképzelem, hogy varázslattal megerősítve zárom magamra az ajtót, de aztán elvetem a gondolatot. Tiszta ciki lenne, ha pár óra múlva véletlen nem tudnám kinyitni. Vagy ha inkább magam robbantanám zárás helyett. Nagyot sóhajtok és ellököm magam az ajtótól, miközben kinyitom a szemem, a holdfénye bevilágít, ami meglep, mert biztos vagyok benne, hogy behúztam a függönyt, mielőtt elmentem. Ahogy közelebb lépek hogy ismét behúzzam egy írást fedezek fel a párkányon.
- Mi a...? - körbe kémlelek a szobában az ablakon is kipillantok de sehol senki. Valószínűleg az előtt voltak itt, hogy visszajöttünk volna. Király. Nem vagyunk biztonságban. A szöveget egyelőre nem tudom értelmezni. A lilának nagyon sok jelentése van. Elsőre a szobát mérem fel, van-e benne bármi lila, de nem találok ilyesmit. Végül behúzom a függönyt, aztán az ágyra ülök, és olvasni kezdek az olvasólámpa fényénél. Valószínűleg hulla fáradt leszek reggel de úgysem tudnék aludni. S ha már lila... hát a telefonomon egy olyan könyvet keresek elő, ami a színekkel foglalkozik. Hajnalig olvasom aztán amikor a függönyön keresztül világosodni kezd, felállok és zuhanyozni megyek. Ez valamennyire segít felfrissülni, de nem a legjobb. Nem mintha gáz lenne, napszemüveg mögött úgyse látja senki sem a karikás szemeimet.
A tegnapihoz hasonlóan beöltözve, napszemüvegben és baseballsapkában lépek ki a szobámból.
- Jó reggelt! - köszöntöm a már ott lévőket aztán leülök az egyik ülőalkalmatosságra. - Hogy telt az éjszaka? - kérdezem végül a gyógyítónktól, aki nem tartott velünk inni. Neki remélhetőleg kellemesebb élménye volt, mint nekünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=736851#post736851][b]Choi Min Jong - 2018.10.14. 20:01[/b][/url]

Nem kapok választ a kérdésemre, mert befut a "vezetőnk" és egy igen csak fura kijelentés után a szobájába invitál mindenkit. Mármint, aki nem gondolta meg magát, de mivel még mindenki itt van, ezt kizártnak tartom. Megvonom a vállam és felállok, hogy kövessem a csapatot a megnevezett szobába. Szeretném kikérdezni milyen bűbájokat használt de végül nem teszem. Hiába tudnék tanácsot adni, ha úgysem tudom bemutatni, mire gondolok. Neki dőlök a falnak, úgy várom, hogy mi lesz a folytatás. Emerald az végül, aki hosszas beszédbe kezd, Éváról meg az almáról. Érdekes dolog.
- Lehet Newton almája is... és arra céloznak, hogy közel vagyunk - próbálom oldani a hangulatot, bár nem hiszem, hogy sikerül. Cath megjegyzésére felhúzom a szemöldököm. Olyan régimódinak tűnik a megjegyzése.
- Nézőpont kérdése. Ha jobban belegondolsz, Ádám egy fafej volt, akit Isten úgy mozgatott, ahogy éppen tetszett neki. Ha valaki gondolkodott és valóban szabad akarattal rendelkezett az Éva volt. Döntött, hogy tojik rá, mit gondol Isten ő megkóstolja. Nem kényszerítette Ádámot, ő csak szokás szerint követett valakit, mert ezt szokta meg... Szval igazából úgy is felfoghatod, hogy a pasik nem tudnak önállóan gondolkodni... - amúgy nem vagyok feminista vagy ilyesmi, de elég gyakran érzem úgy hogy ha a nők irányítanák a világot minden sokkal másabb lenne. A saját szobámban talált üzenetet egyelőre nem említem. Nem tűnik fontosnak. Inkább figyelemelterelés lehet a célja, vagy a megfélemlítés. Norhtra figyelek, hogy ő mit gondol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=736934#post736934][b]Choi Min Jong - 2018.10.15. 21:43[/b][/url]

Nem arat nagy sikert az elméletem, úgyhogy csak megvonom a vállam és továbbra is a falnak dőlve figyelek a továbbiakban. North két helyszínt vázol fel, és mindkettőben van fantázia. Mindkettő mellé rengeteg pro meg kontra jut rögtön eszembe, de mivel rajtam kívül valószínűleg senkit nem érdekelne a történelmi-filozófiai spekuláció csak sóhajtok egyet és csöndbe maradok, várva hogy a többiek döntsenek, mit tegyünk. Scarlett ötlete nem rossz, bár én szívesebben megyek a másik helyre. Valami miatt (bár ez gondolom inkább pszichés) nem jönnek be a "szent" helyek egy ideje. Mondjuk amióta damfír vagyok, de pszt.
Ha muszáj akkor persze elmegyek. Szerencsére azonban vannak jobb ötletek is.
- Ha kettéválunk gyorsabban haladunk, felmérhetjük mindkét terepet és aztán összevethetjük, mit találunk - jegyzem meg csak úgy mellékesen,a végszó úgyis Northnál van.
Eztán jön a csoda ötlet Denistől és rögtön Emerald felé fordítom a fejem kissé kérdőn-kíváncsian, hogy tud-e valamit kezdeni a rúnás átokkal. Ha igen az nagyon jó lenne, megdobná a két csapat ötletet elvégre mehetne mindkét bagázs egy gyógyítóval. De inkább csöndben maradok és várom mi lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737036#post737036][b]Choi Min Jong - 2018.10.17. 17:51[/b][/url]

Reményeim, hogy kihagyom az apátságot North egyetlen mondattal rombolja le. Sóhajtok egy nagyot és bólintok. Bár nem rajongok az ötletért, és a másik helyet sokkal valószínűbbnek tartom, de menjünk a többség akaratával, elvégre az demokratikus. Na segáz.
Emeraldnak van gyógymódja és nem csak Cathnek de nekünk is készít egy-egy érdekes követ. Elgondolkozva veszem el, amelyiket nekem szánta és akaratlanul is megfogalmazódik bennem a kérdés mire alapozta a különböző rúnákat. Egyelőre azonban nem faggatom, valahogy nem tűnik úgy, hogy jó kedvében lenne. Persze tévedhetek is. Sosem voltam jó a nők olvasásában.
North elenged minket, én meg visszamegyek a szobámba. Bekenem magam a lehető legtöbb naptejjel, aztán visszahúzom magamra a ruháimat, mert biztosra megyek. A felrúnázott hematit kőt egy bőrszíjjal a csuklómra kötöm. Karkötőnek menő. Bár vannak kétségeim, hogy mennyire leszünk feltűnés mentesek hatan felrúnázva egy apátságban, de hát nem nekem kell erre gondolni.
Amikor kész vagyok és minden a táskámban van, kisétálok a többiekhez és Emerald mellé állok, mert eddig bírom hogy ne kérdezzem meg.
- Miért pont a sowilo? És a többieké, mi alapján választottál rúnát nekünk? - Pillantok rá kérdőn és remélem, hogy kapok választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737247#post737247][b]Choi Min Jong - 2018.10.21. 11:51[/b][/url]

Nem kapok túl bő választ Emeraldtól, de azért egy-két dolog a helyére kerül. Scarlett és North rúnáját értettem. Valamennyire Cathé is logikus. Denisét nem nagyon tudom hova tenni, de ráhagyom a nőre, a sajátommal együtt. Nem hiszem, hogy több tiszteletet kéne adnom bárkinek is, épp elég tiszteletet vertek belém Koreában, de inkább csöndben maradok. És folytatom az utat az apátság felé, továbbra is Emerald mellett lépkedve de elmerülve a saját gondolataimban. Lélekben próbálok felkészülni arra, hogy egy mugli szent helyre kell hamarosan belépnem. Nem olvastam mondjuk sehol se arról, hogy gondot jelentene, de a vámpírokra nézve biztos, hogy nem jó a szentelt víz, így lehetőség szerint azt én is elkerülném.
Sajnos hamarabb érkezünk meg, mint szeretném, de nincs mit tenni. Nagy levegőt veszek és igyekszem jófejet vágni a dologhoz. A csoportképen még a mosolyom is őszinte, na nem a helynek örülök, de az ilyen képek utólag mindig viccesek. Beállok én is a szamárfülező Cath mellé és én neki mutatok szamárfület. Utólag majd jót szórakozunk ezen, az már biztos.
A többiek aztán megindulnak befelé, én viszont még húznám a dolgot, azt tervezem bedobom, a "kintről mérjük fel a terepet" kártyát, de nem szükséges. North félrehív.
- Zsír. Mi dolgunk van? - lépek hozzá közelebb leplezetlen örömmel az arcomon. Kíváncsi vagyok mit talált ki és bármiben benne vagyok, ha nem kell bemennem az apátságba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739909#post739909][b]Choi Min Jong - 2018.11.07. 16:28[/b][/url]

- Hagyjál békén - mondom a patkánynak tök feleslegesen, mert úgysem hall, meg ha hallana sem értene, de aztán észrevesezem, hogy mit tesz le elém. A szemem felcsillan, felkapom a papírost, és miután elolvasom, még inkább sietőssé válik a távozás. Örült tempóban sietek ki az épületből és már indulnék a apátsághoz, mikor észreveszem, hogy a kis fickó nem tágít.
- Most komolyan? - nézek le rá. Nem tudom mit kéne tenni. Intek neki, hogy menjen vissza, közben elindulok, de nem tágít.  Megvonom a vállam. Ha követni akar, tartania kell velem a lépést. Futni kezdek, amilyen gyorsan csak tudok. Nem tudom igaz-e a szöveg, de gyanúsnak tűnik, és nem kéne kockáztatni. Azzal sem foglalkozom, ha a gyorsaságom feltűnik valakinek. North talán lecsesz majd, de ha elkések, lehet nem tud majd megszólalni többet. Mondjuk én sem. De van papírom. Meg tudom mutatni. Hogy a patkány tudja-e tartani velem a lépést azt nem tudom. Időnként azért hátra pillantok, mert kinézem belőle, hogy valaki másnak nyomoz és már jelzett, hogy utána jöjjön valaki, de egyelőre senkit nem látok
Épp egy fagyizó előtt száguldok el, amikor meglátom Cathet és Denist. Lefékezek és visszafordulok. Megkocogtatom Denis vállát és ha megfordul vagy rám néz szó nélkül a kezébe nyomom a cetlit, amit a patkánytól kaptam. Így ő is elolvashatja:
" (...) Az apátságba mentek, de nem tudják, hogy
amelyik hölgy megérinti Ginevra szívét
az menten kővé dermed. Egyik már ma este a
kertem fogja díszíteni, a többi pedig bizonyára
eliszkol félelmében.

Ma egy italra a vendégem vagy,

P. "
Idegesen toporgok és körbe-körbe nézek, hogy hol vannak a többiek. De a másik három embert nem látom. A kezeimmel próbálom elmutogatni, valószínűleg nem sok sikerrel. Nagy kérdőjeleket rajzolok. Közben meg tátogom, hogy "Többiek?". Talán feltűnik nekik a bekötött véres ujjam, meg a cetli is kicsit véres de segáz. Remélem még senki nem vált kövé. Még utoljára körbe nézek, patkány és más veszélyes arcokat kutatva. Nem jó ez a paranoiámnak. De tényleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739957#post739957][b]Choi Min Jong - 2018.11.07. 20:18[/b][/url]

Szerencsére nem kérdezgetnek túl sokat. Denis gyorsan veszi a lapot, Cathnek is tovább adja a papírkát, így hamar képben van mindenki, hogy nincs vesztegetni való időnk. Főleg, hogy kiderül a többiek bizony még bent vannak az apátságban. Az ötlet, hogy menjünk tetszik. Az kevésbé, hogy Cathet hagyjuk kint, az meg, hogy be kell mennem és figyelem elterelni, még kevésbé. A fejemhez emelem a kezem és a pólóm darabjába csavart véres mutatóujjammal körözök a fejem mellett, amolyan "elment az eszed?" nézéssel. Nem mintha el tudnám magyarázni, miért nem tetszik az ötlet. Viszont az idő szorít, így csak kelletlenül megindulok Denis után. Aztán le is hagyom. Elvégre ha el kell terelnem a figyelmet, előbb ott kell lennem mint neki. A bejárat előtt, azért még megtorpanok. Hátra is pillantok, hogy hű társam... khm... az a paraszt patkány itt van e még. Megcsóválom rá a fejem. Nem értem miért lett ilyen ragaszkodó, de őszintén nem tetszik. Mindenesetre kapásból ad három ötletet, hogy mit csinálhatnék. Kezdetnek leveszem a kötést az ujjamról és zsebre vágom. Így talán kevésbé feltűnő, bár nem szép látvány. De na.
Nagyot sóhajtok, magamban ezer fohászt rebegek Merlinhez, hogy semmi bajom nem lesz ettől, hogy ez szimplán pszichológiai gát bennem és igenis oké templomba mennem, meg ilyen helyekre is.
Belépek, körbe nézek mi a szitu. Minden rendben van. Őrök a helyükön, ha volt is itt korábban valami Deniséknek hála azt már helyre rakták. Lenézek a patkányomra majd ha az a dög rám néz, akkor a hozzám közelebbi őrre mutatok, miközben azt tátogom neki, hogy:
- Öl! Kill, harap, támad, nyamm! - ha tudnám kiabálnám, de hát nem jön ki hang a torkomon. Közben a másik kezemmel leveszem a baseball sapkámat, meg a napszemüvegem, hogy illedelmes gyerek legyek. Nem tudom a patkány figyel-e egyáltalán rám, meg érti-e, amit mondok és persze az a veszély is fenn áll, hogy mazonak néz és azt hiszi azt akarom engem támadjon meg újra. El is kezdek rögtön futni a padok között cikk-cakkban, ha más nem ez eléggé felhívja a figyelmet. Közben meg kérlelem a dögöt, hogyha nem is támadta meg az őröket legalább engem kövessen. Feldobom a kezeimet a magasba, mint valami idióta, sikolyra nyitom a számat, bár hang továbbra sem jön ki belőle és közben hátra-hátra pillantok, a patkányra. Időnként rá is mutatok, remélem az emberek jól megijednek, hogy van itt egy ilyen ronda dög. Ha meg mégsem, akkor mutatok nekik egy még rondábbat... Majd lehidalnak, hogy egy vámpír van a templomba fényes nappal. Bár nem. Ezt nem akarom. Mégis csak van itt mindenféle szentelt víz, meg ezüst cucc. Na de amíg futok a padok közt és zavart keltek, addig van időm kitalálni, mi legyen ezután.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740078#post740078][b]Choi Min Jong - 2018.11.08. 18:25[/b][/url]

Ez a patkány hülyének néz... vagy nem tudom. Mindenesetre nem fogad szót. Igaz kevés reményt fűztem hozzá, de azért na... engem is megharapott, lehetne mások felé is hasonlóan agresszív. De lehet ázsiai fétise van, vagy valami más miatt jobban tetszem neki, mint az őr, mert őt nem támadja meg. Szerencsére a némaságomnak hála, erre még nem sokan figyelnek fel, de amikor futni kezdek és elrohanok emberek előtt, akkor elég sok nő, szépen sikoltozásba kezd és ezzel kellően káoszt keltek odabent. Remélem kintre is ki hallatszik, és Denis is hallja, hogy micsoda műsor van, mert hát neki csinálom. Meg Scarlettéknek, bár őket sehol sem látom, ami nem telt el jó érzéssel.
Mindenesetre tovább szaladok a karjaimat lóbálva a levegőben, némán sikoltozva. Megcélozom az őröket, mert úgy hallom nekik remek ötletük támad, és ha kell én magam terelem őket ahhoz a hátsó ajtóhoz, hogy kinyissák. Bár fogalmam sincs merre van. Pánikot tettetve rohanok tovább az őrök felé, majd amikor elég közel érek szimplán rávetem magam a nagyobbikra. Szimplán mert ő látszik puhábbnak, ha elborulunk legalább puhára esek, ha szerencsém van megtart. Ha meg mégis dőlünk utána rámászom a másikra is. Mert ők itt a bizti őrök, nekik kell megmenteni a vérszomjas patkánytól. Vagy nem?
Na meg, ha mindenki kifelé megy és csak hárman maradunk, akkor Denisnek nehezebb észrevétlenül bejutni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=741428#post741428][b]Choi Min Jong - 2018.11.22. 20:42[/b][/url]

Oh ha tudná, hogy tök nyugodt vagyok... Nem akarna látni valódi pánikban és visszasírná ezt a percet, mert ez legalább komikus. Ha nem jön vissza a hangom pantomimes leszek. Biztos jó meló, a muglikat is lenyűgözi... Ráadásul lehet sötét színházban csinálni. Menő dolog.
Az már kevésbé, hogy rángat. Neki meg kéne védenie a vadtól, nem magáról leszedni. Küzdök ellene, mert hát mégis csak esélyes, hogy az a rühes dög már megint meg akar csócsálni majd. Elvégre nem tudom mi játszódik le a kis fejében, de simán lehet, hogy ő meg a sikítozó tömegtől parázik be és válik fenevaddá. Remélem nem. Már-már sikerülne a csávó hátára másznom - lévén nem borult fel velem - hogy biztos fedezékem legyen a rágcsáló elől, amikor is beér a vad és az őr lába körül kezd el szaladgálni, az meg megijed.
Ijedten pislogok az őrre, hogy ő miért sikít, meg hát milyen magatartás ez, amikor neki kéne megvédeni? A másik őrre pillantok, nyújtom is a kezem segítségért, de ekkor már érzem, hogy baj van: dőlünk. Nagyot puffanok a padlón, a jobb kezem valamilyen fura módon alám kerül és ahogy az őr rám pottyan egy reccsenés jelzi, hogy a benyilalló fájdalom töréssel jár. Felordítok, de minek? Egy hang nem jön ki a torkomon, de amennyire fáj, reflexből lököm fel a rajtam tehénkedő őrt, nem foglalkozva azzal, hogy eddig gyenge virágszál voltam, talán kicsit túl erősen is. De neki biztos nem fáj még így sem annyira, mint nekem.
Rázom a kezem, mintha ez segítene, aztán a ballal megmarkolom. Nem merek ránézni, mert nem merek. De érzem, hogy tagad, hogy lüktet, hogy nagyon fáj a kisujjam. Könny szökik a szemembe és mindenről megfeledkezve kirohanok a templomból. Meg kell találnom Cathet, hogy rendbe hozza az ujjam. Az ajtóban viszont megtorpanok. Elvakít a fény. Ügyetlenkedve keresem a bal kezemmel a napszemüvegemet, meg a sapkámat és küszködve de a fejemre teszem mindkettőt, aztán kissé vakon még az előbbi hirtelen világos miatt, kibotorkálok, arrafelé, amerre a lányt utoljára láttam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=742059#post742059][b]Choi Min Jong - 2018.12.03. 13:55[/b][/url]

Excalidíció

Rohanok közben a bal kezemmel tartom a jobb kezem, már nem is tudom mi fáj jobban. A patkány harapás, a fejem, vagy a törött kisujjam, de nem is érdekel. Cathet kell megkeresnem, és a fagyizó elé érve rendesen kapkodom is a fejem, de nincs sehol.
- Francba! - nyögöm, nyögném... hang továbbra sem jön ki a torkomon. Megfordulok, körbe nézek. Nem tudom mit tegyek. Emerald jut eszembe, ha Cath nem hallgatott ránk, (Denisre, mert csak ő beszélt, de ha nem lett volna egyértelmű, én egyetértettem, részben) akkor nem tudok mit csinálni. Idegesen de visszafordulok és a lehető leggyorsabban rohanok vissza az apátsághoz. El is húzok először a kis társaság előtt, úgy kell vissza rohannom.
Idegesen torpanok meg Denis, North és Scar mellett, lázasan kutatva Emeraldot, de ő sincs itt. Hát mindjárt sírok, de tényleg. Nem elég, hogy nem tudok varázsolni és beszélni, a végén írni és festeni se leszek képes na meg jelbeszédet használni sem. Nem buli. Lassan kúszik az agyamba a pánik.
Előre tartom a két kezem, hátha valamit ők is tudnak vele kezdeni, mondjuk még azelőtt, hogy hólyagosra égek. Mert az sem buli. Nagyon nem.
Beharapom a számat. Ha nem csinálnak velem valamit rögtön, akkor nem is fogok mondani semmit. Haha. Ez majdnem vicces. Vagyis ha nem itt és most lenne, tuti nevetnék rajta, de ne várják, hogy bármit leírok vagy elmutogatok félig nyomorék kezekkel. Ha a kisujjam helyre rakják akkor szerintem rendben leszek. A patkány harapásom bár ronda, azzal már egy ideje jól vagyok, de a kisujjamra még ránézni is rossz.
Csak ekkor jut eszembe, hogy lenézzek a lábamhoz, hogy még mindig követ-e az a rühes dög. Ha nem tartanék tőle, hogy megharap újra, bele rúgnék, de így csak egy mérges pillantást kap, amiből nyilván senki semmit nem érzékel, mivel napszemüvegben vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=742370#post742370][b]Choi Min Jong - 2018.12.09. 04:18[/b][/url]

Excalidíció

North szavaira, csak mérgesen szusszanok egyet. Ne mozgassam... Nem mintha nagyon tudnám, de mindegy. Szerencsére tesz rá egy kötöző bűbájt és ennek hála kicsit jobban érzem magam. A fájdalom is enyhül, már-már alig tűnik tompa lüktetésnek.
Papírt kezdek keresni a zsebeimben, mert írni nem tudok, aztán veszi észre North a patkányt. A reakcióját nem tudom komoly arccal tűrni, annak ellenére sem, hogy engem is zavar a kis dög. Végül azonban csak megvonom a vállam, aztán mivel nem találtam papírt a harapott ujjamra mutatok, utána meg a dögre és az épen maradt ujjaimmal mutatom, hogy megyek, a vérszomjas fenevad meg követ. Ekkor fut be Cath. Legalább ő vidámnak és nyugodtnak tűnik. Csacsog, mintha valóban csak turisták lennénk és kávét osztogat. A fehércsokis jól hangzik, régebben rengeteget ettem-ittam ilyesmit, ezért egy mosollyal nyúlok érte, de rögtön le is tehetem, mert a lány is észre veszi a sérül ujjaimat és kezelésbe veszi őket.
Néhány varázslat után, egészen olyan, mintha új ujjam lenne a jobb kezemen. Még egy puszit is kapok, ami apró mosolyt csal az arcomra. A balra viszont, a patkány harapásra nem kapok semmit. Helyette beszélni kezd. Érdekes és egyben furcsa, amit mond. Nekem is feltűnt, hogy figyelnek, a patkány is egészen biztosan nem véletlenül követ... De ettől csak még furcsább az egész. Miért nem próbálnak minket ténylegesen megállítani? Nem látom értelmét a dolognak.
Northra emelem a tekintetem, ha levelet már nem látom, legalább az arcáról leolvashassak valamit, vagy hogy tudja, minket is érdekel a tartalma. Közben pedig, a jobb kezemmel felveszem a kávét és belekortyolok, a bal kezem mutató ujját pedig meglebegtetem Cath előtt. Ezzel a gusztustalan harapással is csinálhatna valamit.
Aztán valóban mehetnénk valamerre, mert kezd zavarni az érzés, hogy figyelnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=742727#post742727][b]Choi Min Jong - 2018.12.14. 20:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=744328#post744328][b]Choi Min Jong - 2018.12.29. 22:12[/b][/url]

Denis kérdése után, ahogy a válaszra várok szinte rögtön le is dermedek, ahogy előbb Cath majd Denis tűnik el - igaz utóbbi csak félig - a földben. Hátra pillantok a patkányra, hogy ez mégis mi a franc. Mikor lettek a gondolataim olyanok, amik valóra válnak. Persze nyilván csak nagyon-nagy véletlen de azért mégis. Nem értem a szitut. Valószínűleg a patkány sem, de valamit muszáj okolni és mivel megharapott és haragszom rá, ezért természetesen őt okolom. Akkor is, ha a sebem már nem fáj, mert beszélni még mindig nem tudok. North és Scar hangja aztán kihúz a néma patkányszem-nézésből és pár gyors lépéssel szinte rögtön Denis mellett termek.
Scar terve elég jónak tűnik, bár szerintem egyedül jobban menne. Ennek ellenére odaállok Denis másik oldalára és Scarhoz hasonlóan, a fiú karja és teste közé ékelem a kezeimet. Scarnak egy bólintással és egy néma igennel jelzem, hogy igen, kész vagyok, és már húzzuk is. Jól indul a dolog, aztán megakadunk.
Letérdelek és a földet kezdem szemlélni, hogy van-e ott valami, nem tudjuk-e a lyukat esetleg nagyobbá ásni vagy hasonló... Scarnak viszont más ötlete támad, s mivel még mindig képtelen vagyok a beszédre, nem erőltetem a saját elképzelésem. Felállok, vissza a korábbi pozícióba és amikor Scar háromhoz ér, húzni kezdem Denist, remélve, hogy North alulról tolja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=746933#post746933][b]Choi Min Jong - 2019.01.20. 18:50[/b][/url]

North elképzelései elég merészek. Az egyetlen szerencséje, hogy a reflexeim viszonylag jók, így bár elugrani nincs időm, azért sikerül úgy talajt érni, hogy ma már ne essen bennem több kár. Aztán ahogy szétnézek egy kissé meghűl bennem a vér, mert azért ez a víz... Furcsa érzés jár át, amilyet már régen nem éreztem, a bugyborékolás és a kiemelkedő alak sem sokat segít. A patkány viszont határozottan megindul felé, én is teszek két bizonytalan lépést, aztán meggondolom magam. Megrázom a fejem, és jól megdorgálom magam, hogy kötődök egy rühes döghöz, ami még meg is harapott és elnémított. Nagyot sóhajtok, legyintek egyet és leülök a földre. Kavicsokat lenne kedvem dobálni a vízbe. Azonban megszólal újra a tó asszonya, és hirtelen megint minden olyan más lesz. Eszembe jut a sok legenda, az összes létező leírás, amit olvastam, és kedvem lenne Scarra kiabálni, hogy ne siessen annyira, hiszen veszélyes is lehet ez a móka, de hang továbbra sem jön ki a torkomon és gyorsaság ide vagy oda, mire felállok, már a habokba is veti magát.
Northra majd a többiekre pillantok, hogy őt mit gondolnak? Biztosak-e benne, hogy ez jó ötlet. Teszek ismét pár lépést a víz felé, de valami talán a meleg... talán a gondolat, hogy árthat az is, ha én is belelépek, megakadályoz. Így csak idegesen toporgok, és remélem, hogy a lány karddal vagy nélküle, de épen tér vissza.