36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. december 29. 16:08 | Link

Levitások
December 20. ~ Bécs

A kirándulás programja:
10:00 - Indulás a fővárosi hopp-állomásról
10:30 - 12:30 - Séta a városban és az adventi vásár megtekintése
12:30 - 13:30 - Ebéd
13:45 - 15:00 - A schönbrunni kastély megtekintése
15:15 - 17:15 - Egyéni bóklászás a nagyoknak, kisebbeknek vásárolgatás a felügyelő tanárral
17:30 - Találkozó a megbeszélt hoppanálási ponton, indulás haza

//Álmodói tudnivalók: Itt mindent megtaláltok.//




Érkezés Bécsbe, vásár.

Olyan öt perccel ezelőtt érkezett meg egy csapat Levitás társaságában, most pedig a Rathausplatzon áll, várva, hogy a Levitások összeszedjék magukat és a kis motyóikat. Sétáltak már egy nagyot, mert egy kicsit odébb érkeztek, a fő utcán azonban gyönyörű, kivilágított díszek mellett elhaladva közelítették meg a városháza előtti teret, ahol hatalmas vásár várja a turistákat és a bécsieket egyaránt.
A hoppanálás rendben ment, zsupszkulcs segítségével érkeztek Budapestről. Még ő is rávette magát nagy nehezen, fogcsikorgatva a procedúrára, habár nem volt tőle túl lelkes. Mostanában azonban egyre hatékonyabban győzi le a félelmeit, legalábbis nagyon igyekszik. Mögötte már gyülekezik a kis csapat, így aztán int is nekik, elmondva még utolsó pár mondatot, mielőtt teljesen bevonulnának csapatostúl a tömegbe, ahol aztán már az alapzaj miatt a gondolataikat is nehezen fogják hallani, nemhogy az ő hangját.
- Erre indulunk. Ha valaki elkallódna tőlünk, akkor emlékezzetek, hogy ugyanitt találkozunk fél egykor, ide kell visszajönni. Szóljatok ha már fáztok, megoldjuk! - kiabálja nekik, kezével közben mutatva, hogy merre is fognak elindulni. Reméli, hogy nem hagynak el senkit, de azért mindenkiben bízik annyira, hogy ide visszatalálnak és nem lesz semmi gond. Igazából először csinál ilyesmit, ezért nagyon összpontosít, nehogy bármi gond legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. december 29. 18:25 | Link

Levitás bécsi kirándulás
10.30-12.30 Séta a városban és az adventi vásár megtekintése

A zsupszkulcs sosem volt a szívem csücske és most is kell pár perc az érkezés után, hogy helyre álljon odabent minden és ne akarjon kijönni a reggeli vér adagom. Mert hát... lássuk be egy egésznap, kint a szabadban, az sok. Még akkor is, ha majd megyünk abba a kastélyba, jobb felkészültnek lenni, mert nem tudhatom, mennyire fog sütni a napocska ma. Természetesen beöltöztem és a sapka-sál-kesztyű kombó mellett rajtam van a napszemüvegem is. Tisztára mint valami idol, aki próbál feltűnésmentes lenni a tömegben. Kár, hogy így sokkal feltűnőbb vagyok, mint egyébként, de sebaj.
Miután helyreáll a gyomrom és Berci bá elhadarja a fontosabb infókat megindulok én is a kis csapattal, s szinte rögtön magával is ragad a vásár hangulata.
A bogolyfalvi vásár nagyon picinek tűnik az ittenihez képest. Alig tudom eldönteni, hova kapjam a fejem, aztán csak meglátok egy szimpatikus standot mindenféle fura kézműves cuccokkal és muszáj közelebb mennem, hogy megnézzem. Odafurakszom és mindent alaposan megvizsgálok, egy-egy karkötőt felemelek, megnézem hogy állna, a bögréket meg a hógömböket is megvizslatom és fel sem tűnik, hogy nem mindenki követett, s a társaság nagy része tovább ment. Jó pár perc után realizálom csak a helyzetet és ahogy körbe nézek, sehol senki. Aztán kicsit tovább nézelődöm, és a következő standnál meglátom Veronikát. Kicsit megnyugszom. Hozzásietek, és megnyugodva szólok hozzá.
- De jó, hogy itt vagy. A többiek merre mentek?
- kérdezem, mert természetesen azt gondolom, hogy ő tudja, amit én nem.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Lepsényi Veronika
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
Írta: 2016. december 29. 22:51 | Link

Levitás bécsi kirándulás
10.30-12.30 Séta a városban és az adventi vásár megtekintése


Lepsényi Veronika bizton állíthatja, hogy a hopponálás soha nem fog a kedvenc utazási módszerei közé tartozni. Ez volt az első ilyen útja, és bár azt sikeresen megúszta, hogy a reggelije végül a cipőjén landoljon, de még most is érzi, hogy kissé háborog a gyomra a kellemetlen utazástól. De ez legyen most a legkisebb gondja... Hisz még az sem zavarja, hogy ezen az egész kiránduláson nem csak a kísérőtanárok szeme, hanem a saját bátyjáé is rajta fog lenni, és ahogy Ricsi mondta még napokkal ezelőtt, és ma reggel is, egy percre sem fogja levenni a lányról a tekintetét. Mert hát bárhogy is nézzük, mégis csak hajlamos az elbóklászásra és a bajba keveredésre, ami miatt már nem egyszer kapott fejmosást otthon is. Így jó is talán, hogy még egy plusz tekintet rá szegeződik. De azért reméli, hogy annyira nm fog túlzásokba esni Ricsi, és hagyni fogja kicsit élni is.
És teljesen bele is merül a bécsi forgatagba. Sokkal nagyobb, mint ahogy azt elképzelte a bogolyfalvi vásár után; de hát mi másra is számított volna, hisz ez egy hatalmas, és világszínvonalú vásár, nem úgy, mint az otthoni. De azért mégis csak elcsodálkozik, hogy mekkora ez az egész hely, és hogy mennyi stand meg mennyi minden más van itt. Egy darabig persze szorosan a bátyja mellett halad, aztán meglát egy standot, ami tele van pakolva különféle, látszólag gondosan, kézzel készített, jól megmunkált ékszerekkel, és... Le is ragad ott. Innen pedig csak egy ismerős hang rántja ki.
- A többiek? Itt... Vannak... - de a mosolya egyből le is hervad, s idegesen túr a hajába, amint körbepillant, és nem lát senkit. Mindenhol csak az ismeretlen osztrák, és egyéb külföldi arcok, sehol egy ismerős bratyó, vagy Berci bácsi... senki, csak Min Jong, aki hozzá hasonlóan elveszettnek tűnik. - Vagyis itt voltak...
Na ennyit arról, hogy Ricsi le sem veszi róla a tekintetét...
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2017. január 3. 00:24 | Link

Bécsi kirándulás


Nem rajongtam az ötletért, hogy kiruccanjak bármerre is, de igazság szerint már untam a tankönyveim felett ülni és kellett egy kis változatosság, ezért úgy döntöttem, hogy részt veszek ezen a fantasztikus kiránduláson. Az vonzott az egészben, hogy még nem jártam Bécsben, csak hallottam róla, így bátran jelentkeztem a kirándulásra, amit reméltem, hogy nem fogok megbánni. Berci bácsi nagyon lelkes volt, úgyhogy valamennyire átragadt rám a lelkesedése. A többieket csak látásból ismertem, de nem is a társaság miatt jöttem el, hanem a hely és az új élmények miatt. Kicsit bajban voltam, hogy kivel tartsak, amikor odaértünk, hiszen tudtam, hogy a korom miatt nem fognak hagyni egyedül bóklászni.
- Berci bácsi! Magával tarthatok? - kérdeztem tőle aranyos, boci szemekkel, hiszen úgysem hagyták volna, hogy egyedül mászkáljak az idegen forgatagban és különben is, a férfi nagyon szimpatikus volt nekem, szóval szívesen tartottam volna vele körülnézni. Sejtettem, hogy nem fog örülni a felkérésemnek és teherként tekint majd rám, de nem érdekelt a dolog, mert arra jutottam, hogyha baj lenne neki, hogy vele tartsak, akkor majd átpasszol másnak. Mondjuk MJ-nek... ő is hogy örülne nekem! Már előre láttam az iszonyatot az arcán. Hiába, a kisebb korosztály mindig is nyűgnek tűnt a nagyok számára. Mondjuk én voltam olyan öntelt, hogy nem érdekelt az egész, mások véleménye, úgy voltam vele, hogy majd megoldják ezt a kérdést a nagyok. Azt az egyet tudtam, hogy mindenképp körül akarok nézni a vásárban és később a kastélyban is, szóval nem akartam, hogy bárki is meggátoljon ebben, bár tulajdonképpen ez volt a programterv része. Reméltem, hogy a felnőttek minél előbb dűlőre jutnak és elindulhatunk végre nézelődni, mert ez volt jelenleg minden vágyam, hogy minél többet lássak a városból és az ünnepi vásárból.
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2017. január 4. 21:52 | Link

Levitás bécsi kirándulás
10.30-12.30 Séta a városban és az adventi vásár megtekintése

Na igen, problémás ha az ember el tud merülni a legkisebb dologban is olyan lelkesedéssel, hogy megszűnik körülötte a világ. Simán lehet, hogy mondták a többiek, merre mennek, talán még rá is bólintottam, de esküszöm nem emlékszem és ennek ez az ára. Itt állok Bécsben, egy országban, aminek nem beszélem a nyelvét és fogalmam sincs hol vannak azok, akikkel jöttem. Ez mondjuk nem ok, hogy kétségbe essek. Felnőtt vagyok, tudok magamra vigyázni és legrosszabb esetben majd egy hét alatt visszaérek Bagolykőre, de mégis csak jobb lenne, pár percen belül megtalálni a többieket. Annyira azért mégsem nagy ez a hely, vagy de? Nem tudom. Szerencsére megpillantom a kis Lepsényi lányt és így már teljesen nyugodt vagyok. Őt nem hagyná a bátyja hátra, na meg Berci bá meg az igazgató is biztos jobban figyelnek az elsősökre. Hiszem én. Kis naiv. Veronika ugyanis megcáfolja a gondolataimat, ahogy rákérdezek hol vannak a többiek.
- Te sem figyeltél. - Vonom le a következtetést és elhúzom a számat. Lábujjhegyre állok, próbálok kikukucskálni a fejek felett, de az a benyomásom a bécsiek mind magasabbak, mint én valaha is leszek. - Nem látok senkit sem.
Fordulok vissza a lányhoz és elhúzom a számat. Aztán elhatározom magam. Ha már elvesztünk legalább egymást ne veszítsük el.
- Fogd meg a kezem, ha egymást is elveszítjük a többieknek még nehezebb dolga lesz megtalálni minket. - Ez így teljesen logikus. Én nem fogom őket megtalálni. Vagyis remélem, hogy de, de akkor azért legyünk együtt, és gyorsabb. Ha megfogja a kezem, akkor pedig megindulok a tömegben, továbbra is próbálva nézegetni a fejek felett. Egyszer-egyszer fel is ugrok, hátha látok valakit. Remélem Vera is nézelődik, már amennyire tud...
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. január 6. 16:20 | Link

Alíz és az elveszettek, na meg a többiek

Somoskői Alíz lép oda mellé, kedves hangján megérdeklődve, hogy ugyan vele tarthat-e. A kérdést nehezen tudja mire vélni, hiszen mindenki "vele tart", elvégre itt még az lenne a koncepció, hogy mindenki együtt egy szép nagy csapatban nézelődik. Persze lehet, hogy ezen a szép nagy csoporton belül is a leányzó hozzá csapódna a legszívesebben, a férfi erre következtet. Rendkívül hízelgő, bár nem igazán tudja elképzelni, hogy egy tizenöt éves miért pont az ő társaságára vágyik, a kortársaié helyett. De hátha kiderül. Kedves mosollyal bólint egyet, természetesen szívesen beszélget a lánnyal.
Közben azért hátra-hátrapillant, hogy mindenki megvan-e. Jól is teszi, ugyanis nem sokkal később arra jut, hogy nem, nincs meg mindenki. De persze lehet, hogy csak nem nézte meg elég jól. Megtorpan és egy fokkal figyelmesebben is szemügyre veszi a társaságot, de mintha valaki így is hiányozna. Sejti is már, hogy kicsoda - a fiatalabb Lepsényi lányt nem látja, pedig a testvére a közelben lézeng. Merre lehet az a lány? Tovább nézelődik, ám ahelyett hogy a lányt megpillantaná, csak még jobban elbizonytalanodik, mert prefektusa, Min Jong világos hajkoronáját sem látja a közelben, pedig már éppen fontolgatta volna hogy megkéri, segítsen neki megkeresni a lányt. Hol lehetnek ezek?
Nem mondhatni, hogy kétségbe van esve, de tőle szokatlan módon aggodalmasan ráncolódik a homloka, miközben tekintetével Kriszpint kutatja, majd gyorsan odalép hozzá, a lehető legnyugodtabban megszólítva.
- Te figyelj, szerintem elhagytunk két embert... - dünnyögi egyelőre halkan, hogy lehetőleg ne keltsen pánikot a többiekben, ők ugyanis úgy néz ki egyelőre még nem vették észre MJ és Vera hiányát. Bele sem mer gondolni, mit fog Ricsi előadni, ha nem találja majd a húgát... És teljesen érthetően, persze. Közben tovább kémleli a tömeget, erőteljesen remélve, hogy valahol megpillantja a két kalandos kedvű delikvenst.
Hozzászólásai ebben a témában

Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2017. január 7. 14:28 | Link

Bécsi kirándulás - Grace és bárki

Attól, hogy befejeztem a tanulmányaimat és nem járok immáron a Bagolykő tantermei között, még szeretném tartani a kapcsolatot az egykori házammal, amibe én is tartoztam. Néhány ismerősömről tudok, hogy még levitások, többnyire mestertanoncként, így gondoltam, találkozni kéne velük és a jelenlegi hupikék törpikékkel. Grace említette, hogy lesz egy kirándulás egyenesen Bécsbe a karácsonyi vásárra és azt is megsúgta, hogy a végzett diákok is részt vehetnek rajta. Ennél jobb alkalmat nem is találhattam volna, ezért az utolsó pillanatban jelentkeztem, hogy én is jönnék.
Amint megérkezik mindenki a gyülekezőhelyre, rájövök, hogy gyakorlatilag senkit sem ismerek. Idegen arcok vannak végig körülöttem, de végül is nem baj, Grace itt van velem, majd az ő nyakában fogok csimpaszkodni egész idő alatt. Természetesen nem, vagyok annyira talpraesett és beszédes, hogy ne okozzon gondot az ismerkedés. Elindulunk be a vásárrészhez és mindenki elkezd nagyban nézelődni. Lehet meg kéne határoznom egy bizonyos összeget, hogy mennyit költhetek el a vásárban, noha nem vagyok jártas az itteni árviszonyokban. Sok jópofa pult mellett haladunk el, melyek mind megmosolyogtatnak. Próbálok haladni a tömeggel - mármint a levitás tömeggel -, de még szoknom kell az idegen arcokat, nem könnyű számomra még beazonosítani, hogy ki van velem és ki nem. Egy biztos pont van: ő pedig Grace. A lány - bocsánat, a nő mellett bandukolok, amikor meglátom a puncsos bódét. Már nagyon rég ittam olyan italt, Seoulban nem nézelődtem eziránt, a Bogolyfalvi vásárban pedig nem álltam meg inni egy bögrével, mert szorított az idő. Most viszont megfelelő az alkalom, nyilván nem is szeretném kihagyni a élményt.
- Grace! Puncs, most! - kiáltok fel, persze nem parancsolóan, hanem lelkesen. Ismerem már... hát úgy elég régóta és bízok benne, hogy nem veszi rossz néven a visszautasíthatatlan ajánlatot. Ő ilyen tekintetben olyan, mint én, biztos vagyok benne, hogyha most nem kívánja a meleg italt, azt meg fogja mondani, vagy csak egyszerűen nem vesz. Azonban én mindenképpen szeretnék inni és be is állok a szép hosszú sorba. Láttam már hosszabbat is, talán van még puncsos és forralt boros bódé a vásár egy másik szegletében is, ezért megoszlanak a vásárlók, mindazonáltal az biztos, hogy lemaradunk a bolytól. Amint megkapom az angyali áldást, óvatosan belekóstolok. Nagyon finom, mint ahogy az szokott lenni, de ezúttal is sikeresen leforrázom a nyelvem. Leiszom azért a tetejét, mert nem örülnék neki, ha kiömlene míg sétálunk, majd Gracere mosolygok egyértelmű utalást adva, hogy mit gondolok az ízéről. Már nem is fázok annyira, felmelegít az ital és ez jó érzéssel tölt el. A levitások után nézek és látom, hogy bizony rendesen eltávolodtunk tőlük. Nem tudom, mennyire szigorúak itt a feltételek, de Berci bá kérte, hogy maradjunk együtt, legalábbis kezdetekben, ezért nem nekem kéne rendet bontanom és szabályt szegnem, ha már voltak olyan aranyosak, hogy engem is befogadtak. Remélem a puncs ivás nem ütközik szabályba, hiszen ez egy tradicionális téli ünnepi ital.
- Menjünk, mielőtt keresnének - javaslom a barátnőmnek, aztán amennyiben nincs ellenvetése, megindulunk a többiek után. Nem veszítettük el őket nagyon, így hamar utolérjük őket és közben még nézelődni is tudunk. Szememmel megkeresem a tanárkísérőnket, megvan, szóval jó csapathoz állunk be, bár feltételezem, hogy Grace úgyis riadóztatna, hogy valami nem lenne rendben. Vagy nem? Ahogy ismerem magunkat, tudunk mi jó kis mulatságokba keveredni, de ezúttal tényleg megpróbálok egy tündér lenni.  
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2017. január 10. 21:22 | Link

Levitás bécsi kirándulás

A levitás elhatározta, hogy ráveszi szüleit, hogy engedjék el a kirándulásra, amiről egyébként nem is akart szólni a szüleinek, - leginkább az édesanyjának nem, mert, hát „elég nagy már ő”. Persze, nem méretre értette, de szerinte az anyja a méreteit nézi, amikor aggódik érte. Természetesen néha Lucynél se lehet tudni, hogy minden rendben van-e. Mármint, belül igen, csak néha, amikor megmagyarázhatatlan dolgokat csinál, akkor az ember képes ezen jobban elgondolkodni, mint kéne. Nem mintha valaki is azon gondolkodna, hogy ki mennyire normális... vagy, hát lehetséges. Elvégre, sosem lehet tudni. Azt, hogy a leánynak ilyen érdekes lett mostanában a gondolkodásmódja, azt csak arra „lehet” fogni, hogy kamaszodik... aztán, meg ki tudja? Talán, még ő maga sem...
Gondolatai el- elkallódnak, és amennyire csak tud, ügyel arra, hogy ne kallódjon el. Kis korában rengetegszer elhagyták, hiába figyeltek rá a szülei, és nem is abból adódott legtöbbször a probléma, hogy eleven, mert hiába volt az, nagyon könnyű megragadni a lány figyelmét, és ezért rengetegszer el is hagyták.
Utóbbi pár évben például, amire észrevették volna, hogy elhagyták, már elő is került. Persze Moonlightéknál a „Hol van...?” kezdetű kérdésekre fölösleges válaszolni.


Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. január 11. 17:31 | Link

Bécsi kirándulás - Dasha és bárki

Nem igazán akartam mostanság kimozdulni itthonról, de aztán mikor hallottam, hogy a Levita kirándulást szervez Berci bával az élen Bécsbe, akkor úgy döntöttem, jobb, ha mégis elmegyek. Mint utólag kiderült, nem is volt rossz ötlet, hiszen volt háztársam és jó barátnőm Dasha is úgy döntött, hogy csatlakozik.
Ezer éve nem láttam már, hiszen Seoul nem a szomszéd falu, még varázslóként is meglehetősen sok energiát vesz ki az emberből, hogy ide-oda ugrál a világ két sarkából. A barátnőm eközben kiszúrt magának egy puncsos bódét és ki is jelentette, hogy akkor most látogassuk is meg, én pedig lelkesen csatlakoztam hozzá. Nem vagyok semmi jónak az elrontója. Az igazat megvallva az ujjaim már lefagytak a helyükről, hiába a fekete bőrkesztyű, szóval nem volt ellenemre az ötlet. A sor mondjuk elég hosszan kígyózott a kis utcácskában, de egészen hamar haladt. Szóval befaroltam Dasha mögé és nem sokkal utána én is kértem egy puncsot, nem is akármilyet, hanem tojáslikőröset. A kis krémszínű bögrécskén a városháza díszelgett. Egészen szemet gyönyörködtető látvány volt, megérte azt az egy eurót pluszba.
- Jó, belátom, ez tényleg megéri... - biccentettem elismerően, az ujjaim a pohárka köré fonva határozottan. Így a tartásom is biztosabb volt rajta és nem tudtak megmerényelni a kisnyugdíjasok, akik agresszívan rohantak át a vásáron, az unokáikat maguk után vontatva.
Pillantásommal a Levitás csoportot kutattam és kellett egy kis idő, mire sikerült egy ismerős arcocskát kiszúrnom.
- Igen, azt hiszem, hogy jobb lenne, ha mennénk! - szedtem a lábaim, hogy tarthassam az iramot egykori sztár-cskmmal. Immár felzárkózva figyeltem a szebbnél szebb csecsebecséket. - És amúgy hogy vagy mindig?
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2017. január 25. 14:18 | Link

Bécsi kirándulás - Grace és bárki

Azt hiszem, nem csak nézelődni jöttünk ide, vagyis gondolom, mivel egy vásárra többnyire azért mennek az emberkék, hogy vegyenek egy-két apróságot. Nekem sem érdekem üres kézzel hazamennem, feltételezhetőleg JiByung ki is akadna, ha nem vennék valamit neki Bécsből, úgyhogy ez még előttem áll. Viszont én élvezni szeretném a levitás utat és elsősorban fogyasztható termékeket vennék, mint italt és finomságokat. Nem mintha akkora evő lennék, de a hidegben jól esik az ilyesmi. Talán ez vezérel akkor is, amikor felkiáltok és Gracenek szinte parancsolom, hogy menjünk puncsozni. Nagyon rég ittam már az italt, ezért is örülök, hogy barátnőmnek sincs ellenére és pontosan úgy érti a határozott szavakat, ahogy én szánom őket. Beállunk a sorba és kis várakozás után megkapjuk a téli kedvencemet a bögrével együtt. Kesztyűs kezemmel szorongatom a szépséget és próbálok belőle inni, ami még megy, viszont azt nem tudom elkerülni, hogy ne forrázzam le a nyelvem. Okos Dasha, már megint elhamarkodott vagy! Az ízét persze még így is érzem, amit egyértelműen jelzek Grace felé is: elmosolyodom vele együtt. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek vele, már nagyon hiányzott nekem a csajszi. Szavai is lelkesítenek, noha ez most úgy hangzott tőle, mintha nem akarta volna és annyira kényszerítenem kellett őt. Tudom, hogy hogyan érti és örülök, hogy elégedett, nekem is jól esik a puncs.
Amíg sorban állunk, bár gyorsan halad, mégis elveszítjük a csoportot. Én nem különösebben ijedek meg, mert úgyis itt a vásáron vannak, akkor meg minek egy helyen tömörülni, de tudom, hogy a házvezető külön kérte, hogy maradjunk együtt és nem én akarok lenni az, aki törtvényt, vagyis szabályt szeg. Természetesen Grace-szel mindig jó kislányok vagyunk, mi sosem csinálunk semmi őrültséget. Na de most tényleg nem kéne rossz példát mutatni, a barátnőm is beleegyezik, hogy érjük utol a csapatot, ezért megindulunk az általunk feltételezett irányba, ami mint utólag kiderül, jó útvonal. Grace előbb ismeri fel őket, de én sem megyek el a megfelelő személyek mellett. Berci bácsi tűnik fel először, mint biztos személy és ha jól látom, ő is épp az elcsatangolt diákokat keresi. Nos, mi megvolnánk. Iszok megint a bögrémből, már nem annyira forró és így gyorsabban csúszik az ital.
- Jól, mondjuk kicsit most futkosósak a napjaim, mivel még nem sikerült teljesen beköltöznünk és folyton mászkálok a boltba, az egyetem is sok újdonságot rejt, amit meg kell szoknom és hát tudod, hogy hirtelen mindenkivel akarok találkozni, mert mind nagyon hiányoztatok. De boldog vagyok, hogy sikerült elhatározom magam és visszajönni ide, nem is egyedül - mesélem a kérdésére és nem is szeretnék semmit kihagyni, amiről ne illene tudnia. Talán egy-két témát jobban is kifejthetnék, de jó ez így, ha valamire felcsillan a szeme, úgyis rákérdez, ismerem már annyira, ő sem az a típus, aki félne megérdeklődni bármit is.
- Na de mesélj ám te is! Hogy teltek a napjaid, éveid? Hogy van az én kedvenc babám? - támadom le nem egy kérdéssel és csak reménykedni tudok, hogy nem térek rossz vizekre. A csapat közelében haladunk és közben azért nézelődünk is. Még nem látok semmi érdekeset, aminek esetleg JiByung örülne, de nagyon rajta vagyok az ügyön. A barátnőm szavaira figyelek elsősorban, persze ha netán valaki csatlakozik hozzánk, szívesen fogadjuk.    
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. február 5. 17:17 | Link

Bécsi kirándulás - Dasha és bárki

Ha az íze nem is lenne annyira meggyőző az italnak - pedig bárki elhiheti nekem, hogy nagyon is az -, már csak a bögre miatt szívesen vettem volna egyet. Az idei egy bézs darab, sőt, ahogyan leittam belőle, az is kiderült, hogy belül kék. Egész biztos, hogy ez hazajön velem, nem adom vissza, hiába az euró betét, így is tökéletes.
Végül rövid kóstolgatás után úgy döntöttünk, hogy jobb lesz, ha a Levitás csoport után szegődünk, mielőtt mi is elveszett báránykákká avanzsálnánk - he he hehe -, akiket aztán a tömegbe kell keresgélni. Több kisnyugdíjas is kísérletet tett, hogy a saját bögrém tartalmával okozzon nekem fájdalmat, de a biztos tartásom ezt nem tette ezt lehetővé a számukra. Szerencsére nem kellett kutató-hadjáratot folytatni a kékek után, mivel eléggé egy klikk voltak és Berci bá' amúgy is könnyen felismerhető személy. Így szegődtünk mi is a Levita nyomába, ahogyan az a mintadiákokhoz illik.
Közben Dasha választ adva a kérdésre kifejtette, hogy bár bonyolultak a napjai egyelőre, azért nagyon boldog hogy visszajött, én pedig bólogatva hoztam tudtára az egyetértésemet. Határozottan meggyőző volt, szívesen hallgattam és kíváncsi voltam erre a bizonyos "társaságra" is.
- Hm... hát, remélem minél előbb rendeződnek a dolgaid!Őszintén... örülök, hogy mégis visszajöttél! - bólogattam lelkesen, de azért nem hagyhattam annyiban, hogy ki is ez a lovag, akit sikerült összeszednie az idő folyamán és hogy is volt az egész. Soha nem voltam az a típus, aki udvariasan körbeírja azt, amit szeretne tudni, vagy ha valaha voltam is ilyen, már rég történt és az emléke is feledésbe merült - És... ki is ez a nagy Ő?
Azért én sem maradhattam ki a jóból, szóval a hajamba túrtam kissé zavartan, miközben igyekeztem felidézni minden fontos részletét az elmúlt éveknek. Több dolog is jelentősen változott, aminek tudatában kellett lennie, mint a barátomnak.
- Hát, tudod... Blake-el külön utakat járunk, Dorian elcuccolt, elvégeztem a gyógyítói szakot, de visszajöttem kviddicsre... A gyerekek pár hónapja a szüleimmel laknak. Nem éreztem úgy, hogy mentálisan elég stabil vagyok hozzá, hogy megadjam nekik a kellő alapot. Persze, amikor tehetem, meglátogatom őket, de azt hiszem, jobb ez így... ezen kívül nem tudom, mit mondhatnék még - vonogattam meg kissé a vállamat, mintha a dolog egyáltalán nem érintene meg. Igazából tényleg hittem, hogy ez a helyes döntés. A szüleim boldogok voltak és Peggyék is.
- Hogy-hogy pont Pécs?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek