Levitás bécsi kirándulás
10.30-12.30 Séta a városban és az adventi vásár megtekintése


Lepsényi Veronika bizton állíthatja, hogy a hopponálás soha nem fog a kedvenc utazási módszerei közé tartozni. Ez volt az első ilyen útja, és bár azt sikeresen megúszta, hogy a reggelije végül a cipőjén landoljon, de még most is érzi, hogy kissé háborog a gyomra a kellemetlen utazástól. De ez legyen most a legkisebb gondja... Hisz még az sem zavarja, hogy ezen az egész kiránduláson nem csak a kísérőtanárok szeme, hanem a saját bátyjáé is rajta fog lenni, és ahogy Ricsi mondta még napokkal ezelőtt, és ma reggel is, egy percre sem fogja levenni a lányról a tekintetét. Mert hát bárhogy is nézzük, mégis csak hajlamos az elbóklászásra és a bajba keveredésre, ami miatt már nem egyszer kapott fejmosást otthon is. Így jó is talán, hogy még egy plusz tekintet rá szegeződik. De azért reméli, hogy annyira nm fog túlzásokba esni Ricsi, és hagyni fogja kicsit élni is.
És teljesen bele is merül a bécsi forgatagba. Sokkal nagyobb, mint ahogy azt elképzelte a bogolyfalvi vásár után; de hát mi másra is számított volna, hisz ez egy hatalmas, és világszínvonalú vásár, nem úgy, mint az otthoni. De azért mégis csak elcsodálkozik, hogy mekkora ez az egész hely, és hogy mennyi stand meg mennyi minden más van itt. Egy darabig persze szorosan a bátyja mellett halad, aztán meglát egy standot, ami tele van pakolva különféle, látszólag gondosan, kézzel készített, jól megmunkált ékszerekkel, és... Le is ragad ott. Innen pedig csak egy ismerős hang rántja ki.
- A többiek? Itt... Vannak... - de a mosolya egyből le is hervad, s idegesen túr a hajába, amint körbepillant, és nem lát senkit. Mindenhol csak az ismeretlen osztrák, és egyéb külföldi arcok, sehol egy ismerős bratyó, vagy Berci bácsi... senki, csak Min Jong, aki hozzá hasonlóan elveszettnek tűnik. - Vagyis itt voltak...
Na ennyit arról, hogy Ricsi le sem veszi róla a tekintetét...