37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 22. 13:06 | Link
Hát megtörtént. Vagy két napja agyal a dolgon, még egy üveg borral is megosztotta aggályait, de nem volt valami beszédes, így a fejfájáson kívül nem hagyott benne semmi maradandót. A délelőttöt szenvedéssel, és a ruhái módszeres A pontból B pontba való dobálásával töltötte, menet közben megállapítva, hogy nincs egy rongya se, amit fel tudna venni. Végül aztán döntött, egy olyan darab mellett, ami a legmesszebb áll tőle. Egy virágokkal teleszórt fehér ruhácskát, fehér boleróval, és cipővel. Hozzá egy virágos táskát választva, amit talán tizenéves korában használt utoljára, de sejtette, hogy valamire még jó lesz. A smink maga, melyet felkent teljesen átlagos, mégis ennyi időt talán régen töltött tükör előtt, és még a fésülködésig el sem jutott.
- Hát remek. Ennél szánalmasabban nem is festhetnél. Gratulálok.
Morogva pillant az órára. Csekély egy óra alatt sikerült alapozni, kihúzni a szemét, spirált és szájfényt felkenni. Tényleg nagyon kétségbe lehet esve a találkozást illetően. Mindenesetre nem akar tovább várni, gyorsan megfésülködik, majd lecsapva szegény ártatlan fésűt elindul, hogy túlessen az első sokkon, amit okozni fog. Ő már tudott róla, már túl van a sokkolódáson, szóval már csak a férfinek kell hasonlóan eljárni, és minden mehet tovább a saját kerékvágásában.
Eltelik újabb fél óra, ami alatt az ajtóval szemközti ablakpárkányon ült, mint egy elmélkedő diák, akinek éppen nincs jobb dolga, mint ülni egy ablakpárkányon, majd nagy levegőt véve leugrott, és végre eljutott odáig, hogy bekopogjon. Nem célszerű, hogy belőle még egyszer menyasszony legyen, mert azt a várakozást, amit ez a nő tud okozni, egy férfi sem érdemli. Már csak az kell, hogy az ajtó túlsó végén legyen is valaki, mondjuk a férfi, aki fogadja. Lehet be kellett volna jelentkezni, de akkor oda a meglepetés.
- Gyerünk Dwayne, nyiss ajtót, gyerünk, gyerünk. Még egyszer nem lesz ennyi bátorságom.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 14:08 | Link
Prof

Ha tudnám, mit akar tőlem a prof, nem ekkora görccsel a gyomromban mennék hozzá. Feltételezem, nem a kávéját és a fánkjait akarja behajtani, hisz azt már másnap az asztalán találta, ahogy megegyeztünk, ráadásul némi idő eltelt azóta. Másnak talán szemet se szúrt, nekem viszont épp elég volt ahhoz, hogy gyökeresen kiforduljak magamból. Az a cseppnyi emberség is kiveszett belőlem, amit nagy nehezen kapartam össze az itt töltött idő alatt.
Persze örülök is valamilyen szinten, legalább okkal mozdulok ki, mert amúgy csak mászkálni, ohgy elüssem az időt... az szerintem gáz, pedig jól esik kicsit kiengedni, és nem azon fáradozni, hogy a két lakótársam, semmit ne szűrjön le abból, hogy valami gáz van velem. Nem vagyok én gyenge.
A prof szobájához érve, kopogok is párat, majd várom, hogy nyíljon az ajtó. Közben azért próbálom rendezni a vonásaim, hogy egy életképesebb Opheliával találja szembe magát, de ez nem olyan egyszerű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2014. február 24. 20:24 | Link
Dwayne

A folyosók ilyen késői órában már teljesen üresek, talán jobb is, nem nagyon szeretne most bárkivel is találkozni. Nem tudja, mit keres ott, mármint magában a kastélyban, talán hideg volt, már nem nagyon emlékszik rá, hogyan is került oda. Az elméje üres, csak azt az egyet tudja, hogy az lehető legmesszebb akar lenni a háztól, melyet az otthonának nevez, és azt is tudja, hogy a faluban kóborlás egy idő után feltűnik az embereknek, és ha feltűnik, akkor bizony elkezdenek pletykálni, erre pedig egyáltalán nincs most felkészülve. Nem is tudja, hogy mindezek után, mire lehet egyáltalán felkészülve.
A zsebeiből nem veszi ki a kezét, így löki be a nagy tölgyfaajtót, majd a lábával löki vissza, amire néhány portré felszisszen, de a félhomályban nem tudják kivenni, hogy ki lehet az, így csak pár általános szitokszót kap tőlük, amit szinte meg sem hal.
A folyosókon sétálva ösztönösen kerüli annak a lehetőségét, hogy az ablaküvegek valamelyikében meglássa magát. Komolyabb külsérelmi nyom nem látható rajta, az arcát helyrehozta, a többivel meg nem foglalkozott, csak felöltözött, és elindult. A nyakát úgyis takarja a haja, amit kibontva hagyott, a többit pedig a ruha, kézfejét pedig ösztönösen nem mutatja. Akkor voltak utoljára ilyen fájdalmai, amikor Magnus kíméletlenül gyakoroltatta vele az illúziómágiát azért, hogy a legjobb lehessen. És valóban azzá is vált, mindenféle egoizmus nélkül. Hiszen megszenvedett mindazért, amit elért, és sokszor érezte, hogy feladja, elfogyott az energiája, aztán a sok büntetés és kényszerítés, megkeményítette, erőssé tette. Azonban a fizikai fájdalom legyőzhető ennyi év után, amit az illúziókkal töltött, de a lelki problémákra sosem keresett konkrét megoldást, és azok egyre csak halmozódtak. Nem nézi, hogy merre jár, csak halad, össze-vissza mint valami késői kísértet, aki nem találja a helyét. Mondhatná, hogy diákokra vadászik, de talán pont előlük menekül. Mindenki elől, aki észrevehet rajta bármit.


Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdezgetősdi
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. február 25. 20:11 | Link
Warren prof

Gyors, határozott lépések koppannak a folyosón. Sietek, mielőtt még meggondolom magam, ugyanis teljesen spontán, egyfajta bizonyítási vágyból saját magamnak, döntöttem úgy, hogy fel fogom keresni Warrent. Ha már addig eljutok, az mégiscsak azt feltételezi, hogy eltökélt vagyok, nem? Vagy pont az ellentétét? Hisz akkor nem lenne szükségem megerősítésre, ha eltökélt lennék.
Leginkább a záróvizsgákra kellene koncentrálnom, na meg hamarosan következő VAV-ra, de a mérhetetlen tananyagtengeren túl egy sokkal fontosabb és (számomra) égetőbb probléma várja, hogy végre foglalkozzam vele. Ez pedig a továbbtanulás. A napokban már muszáj leszek leadni a szükséges nyomtatványokat és eldönteni végre, mi is lesz velem a következő tanévtől. Pedig egyszer már döntöttem. Igen, már eldöntöttem, hogy auror szeretnék lenni, az utóbbi fél évben ehhez mérten is tanultam, de egyelőre mégsem mertem odafirkantani a papírra. Pedig igazán nem nagy dolog, csak hát végleges. Mi van, ha egyáltalán nem is nekem való ez a munka? Ezt a kérdést akarom már végre lezárni magamban, kell valaki, akivel megbeszéljem, és ki más is jöhetne szóba, mint az, akivel nem is tudom, heti hány órát kell majd eltöltenem, ha tényleg ezt a szakot választom. Nem nagyon tudom, mire számíthatok a férfitől, hiszen még soha nem volt vele dolgom.
A nyugati szárny második emeleti folyosóján aztán lassítom a lépteimet, nehogy véletlenül még túlmenjek az ajtaján. Még mindig vannak kételyeim, hogy jó ötlet volt-e idejönni, de igyekszem nem foglalkozni velük. Egy gyors pillantás a nem túl felnőttes, kockás ing-farmar-tornacipő szettemre, ez van. Aztán határozottan kopogok kettőt a keresett ajtón és várom, hogy beengedjenek, és várakozás közben még kényszeredetten beletúrok a hajamba.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2014. február 25. 20:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. február 28. 12:20 | Link
Warren úr

Ha nem erről volna szó, akkor még csak erre a folyosórészre sem tenné be lábát, nemhogy megálljon az auror ajtaja előtt, és jobbját kopogásra emelje. Lassú léptekkel közelít célja felé, mialatt többször is elmereng azon, hogy biztos-e dolgában, hogy tényleg akarja-e, és hogy ez a megfelelő módja-e terve megvalósításának. Tényleg akarja. Lélekben már régóta készül az év végi nagy akcióra, az év legnagyobb durranására, ami által ha elbukik mindent elveszíthet, de ha sikerrel jár, akkor nemcsak birtokába kerül egy valós értékkel bíró kincsnek, de saját erejében, s magabiztosságában is megerősödik. Lelki csatákat vív hetek óta, félti az irháját, és tart a bukástól, mert ugyan még magának sem vallja be, de megkedvelte az iskolát, a Rellon pedig egész valója lett. A szíve, és éltető ereje lett háza, annak védelméért pedig gondolkodás nélkül adná életét.
Kowaival nem egyeztetett a ma reggellel kapcsolatban, de tudja, hogy helyén van a lány esze, és mint sok mást, ezt is megérti majd. Találkoznia kell Warren úrral ahhoz, hogy tervük ne vesszen oda. Ez az ő ügyük, de még nem készültek fel. Hiányzik valami fontos, ami nélkül esélyük sincs. Hogy a gyakorlat úgy menjen, mint elképzelték, kell valaki, aki felkészíti őt az elméletre is. Tudnia kell láthatatlannak és nyomtalannak lennie, néma magabiztossággal, és észrevehetetlen síri csenddel közlekednie, hogy az úr, akit áldozatául választott még csak fel se ébredjen jelenlétére. Élet, vagy halál - nem kevesebbet jelent ez az akció számára, és pontosan tudja, hogy Kowai is így gondolja.
Fekete gönc rejtekében lép a kastély hideg kövein, sem festményekkel, sem szobrokkal nem törődik. Haja takarja zöld szemeit, amik csak a reggeli fényben fürdő folyosót pásztázzák. Hosszú ujjaival hűvös izzadtságtól nedves tenyereit simítják, s közben torkát köszörüli, köhög is párat míg az ajtóig ér.
Kopp-kopp.
Félelmetesnek találja, hogy bár tudja kihez jött látogatóba, mégis társának érzi már most az aurort. Nem egy körhöz tartoznak, semmi közös nincs útjaikban, de bennük mégis akad egy: létezésük alapfeltétele a másik. A bűnben járónak szüksége van kopóra, míg annak üldöznie kell a rosszban sántikálót. Ilyen egyszerű.
Noel hátrapillant a folyosón ahol jött, mert biztos akar lenni abban, hogy senki nem követte, és senki nem fogja hallani ittlétének okát. Kowai meg fog bocsátani. Meg kell bocsátania.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 4. 14:36 | Link
Ophelia LaFonde

előzmények: Sikátor

A kastély foylosóin sietve lazít a szorításon, amivel a lány karját tartva ráncigálja őt előre. A portrék összesúgnak mögöttük, némelyikük meglátogatja szomszédja keretét, hogy jobban láthassa, mi történik. Viszik a Prefektust, ebből első osztályú pletyka lesz, méghozzá a rellonost, ejha, min kaphatták rajta őt?
Nem szólal meg, nem is néz a lányra egyáltalán, amíg az ajtajához érnek. Bűbájjal feloldja a zárat, taszít még egy utolsót Ophelián, hogy beküldje a szobába. Az ajtó zajos csattanással zárul mögöttük és hallatszik, amint ismét kattan a mágikus zár.
Ahogy elengedi a lányt, a béklyó is semmivé válik, szabaddá téve midkét, minden bizonnyal jócskán elzsibbadt kezét.
 - Ülj le.
Parancsolja tőle is idegen keménységgel a hangjában, egy újabb taszítással pedig irányba is állítja, ha esetleg nem ismerné föl, mi az a szék. A durvaság nőkkel szemben tőle teljesen idegen, szégyellnie kellene magát, ha nem ez lenne a helyzet, nos, ami. A lányka pálcáját forgatja és vizsgálgatja a kezében, miközben az asztala túloldalára sétál, majd le is dobja a papírokkal teli, szemetes felületre.
 - Teljesen nem vagy normális? Mit gondoltál, hogy nekiállsz kakaskodni? Komolyan szeretnéd, ha kicsinálnának vagy bezárnának? Hát semmit sem tanítanak nektek itt?!
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. március 4. 14:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. március 6. 22:09 | Link
Dwayne Warren

Na jó, azt hiszem itt az ideje, hogy kitörjek a hülye mozdulatlanságból és változzak. Bár innen, ebből a helyzetből nem sokfelé változhatok. Talán nem fog jót tenni nekem, de kicsit keményebb akarok lenni. Nem akarom, hogy bárki szórakozhasson velem, végre dűlőre akarok jutni magammal. Ebbe a harcba saját magammal már belefáradtam... vagy csak most értem a tetőfokára? Nem tudom eldönteni.
Viszont biztos voltam benne, hogy egyedül az én elhatározásom nem elég - sosem volt az. Minden alkalommal elbuktam. Kell valaki, aki nem hagyja, hogy feladjam. Talán ez a baj velem... sosem volt az életemben olyan személy, aki rám kiáltott volna és nem hagyta volna, hogy egyszerűen elkallódjak.
Sokat kutakodtam, ki lenne a megfelelő személy. Nemrég hallottam pár pletykát arról, hogy egy auror jött az iskolába és nem csak mutatóba, állandó jelleggel "vigyáz ránk". Egy sokat megélt auror... a tökéletes személy. Kérdezősködtem róla kicsit, hátha sikerül pár dolgot megtudnom róla, mielőtt odaállítok, de szinte semmi új információt nem tudtam meg róla. Őszintén szólva, ez bizalomgerjesztő volt, azt feltételezi, hogy nem kispályás a férfi.
Ellátogattam a szobájához. Nem tudtam jobb ötletet, nem futottam össze vele. Egyszerűen csak bekopogtam hozzá, a semmiből. Meglepetés Lori.
Bár nem tudom, mit fogok mondani neki. Segítsen nekem abban, hogy ne legyek a csődtömeg, aki vagyok? Iszonyat hülyén hangzik. Magamban elég jól megmagyaráztam, miért is van ennyire szükségem rá, hogy segítsen nekem. Még azon is elgondolkodtam, mennyi mindenre lennék hajlandó ezért. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem lesz egyszerű dolgom, nem fog csak úgy a nyakamba ugrani és igent mondani.
Bár nem tudok róla... igazából semmit. Kicsit félek, hogy nem elég erős személyiség hozzám. Mit mondhatnék? Nem akarok mindent túlbonyolítani, egyszerű és letisztult akarok lenni. Egyensúlyt akarok magamban. Békét a saját lelki világommal.
Akkor is találni fogok valakit, aki segíteni fog ebben. Akárkit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várnai Zsófia
INAKTÍV


csokihercegnő<3
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 122
Írta: 2014. március 14. 16:14 | Link
Dwayne bácsi


Ma reggel is a megszokott légkörben mentem le, hogy megreggelizzek. Csipi nem hagyott békén, egészen addig, amíg fel nem keltem, és magamra nem vettem a szokásos egyenruhát, utána pedig kajáért magyarázott vagy két percig. Imádom ezt a madarat, de néha komolyan elgondolkozom, miért is van.
A húgaim szokásos módon összekaptak valami apróságon, mikor leértem pedig anya próbálta megoldani a problémát, és rendbe hozni köztük a dolgokat. Hangos köszönés után a hűtőhöz mentem, kipakoltam a reggelihez szükséges tejet, illetve a polcról lehalásztam kedvenc gabonapelyhemet, és készítettem egy amolyan gyors reggelit Zsófi módra. Miközben leültem az asztalhoz, hogy megegyem, megjelent az ajtóban apa, Zéténnyel az oldalán. Nem tudom miről beszélhettek, de mire megkérdeztem volna, már előttem hevert egy könyv az asztalon, és megszokott reggeli köszönés után azt is megtudtam, hogy miért lett letéve elém a darab. Dwayne professzornak kell odaadnom ma, fontos. Miért is ne módon raktam el a táskámba, hiszen amúgy is az iskolában vagyok, tekintve, hogy délután vizsgát írok, addig meg elütöm az időt valahol, ha más nem a manókkal a konyhában. Vagy adott esetben, ha már így alakult, akkor a professzorral.
Kilépve a házból hűvös levegő csapott meg, de nem az a marcangoló, fagyott típusú, hanem annál egy sokkal kellemesebb, tavaszias időjárás. Egy bő tízperces séta után a nyugati szárny felé indultam, azon belül is a második emelet felé. Nem emlékeztem pontosan, hol is van a szoba, de nem kellett sokáig keresnem, hála a jó égnek most sem hagyott cserben a fényképes memóriám. Kopogtam kettőt, majd óvatosan kinyitottam az ajtót, és bedugtam a fejem a kis résen
- Dwayne bácsi! Zsófi vagyok, apu küldött! - tettem hozzá csak úgy mellékesen, bár az is lehet, hogy magától tudja, mit kereshetek errefele. Általában apa szokott kérni, hogy adjak át üzenetet, könyvet, de olyan is előfordult már, hogy magamtól jelentem meg az iroda környékén, igaz ez nagyon kivételes eset. Kicsit beljebb toltam az ajtót, végül be is léptem, és megálltam ott, ahol voltam. Nem akartam pofátlan lenni, és "hívatlan vendégként" csak úgy berontani, így gondoltam jobb megvárni egy válasszerűséget. Nem szeretek illedelmetlen lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ask-ocska ^^
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. március 14. 21:07 | Link
Ophelia

Hatalmas sóhajjal emelem fel a karom, hogy vessek egy pillantást az órámra, végül mégis megállok a mozdulat közepén anélkül, hogy megnézném az időt. Csak rosszabb, ha állandóan azt nézem, és egyébként sincs semmi alapja, hogy itt szenvelegjek. Ezt igyekszem magamban tudatosítani, erőt meríteni, és ismét csak az előttem tornyosuló papírhalomra koncentrálni.
Mikor először találkoztam az irdatlan mennyiségű aktával, formanyomtatvánnyal, tanmenettel, jelentéssel, felméréssel meg egyéb papírral, még egyfajta küldetéstudatom is volt: hogy ebből a káoszból én majd valamiféle rendet teremtek, amit a férfi is könnyűszerrel megtarthat. Úgy fogtam fel, mint egy ötezer darabos kirakót, menni fog. Mostanra azonban már megvannak minden sarok és oldal, a kép közepe felé haladva pedig egyre lassabb, unalmasabb, reménytelenebb. Már túl vagyok a puszta rendezgetésen, mindennek van helye. Még jó, hogy a papírok mindig csak gyarapodnak és attól nem kell tartani, hogy Dwayne-nek nem lesz mivel otthonosabbá tenni a kanapét, meg alkalomadtán a padlót.
Jelenleg az óráit látogatók kartotékjaival foglalkozom. Dwayne itt hagyott, fogalmam sincs hová ment, vagy mikor jön, de nem is érdekel különösebben. Én még szépen elszürcsölgetem a kávém, és megcsinálom, amit mára terveztem.
Így év végén a diákok és leendő diákok papírjaival van a legtöbb gubanc. Pótlom a belőlük hiányzó nyomtatványokat, amelyeket szükség esetén én töltök ki. Először még kértem Dwayne segítségét azokhoz a kérdésekhez, amelyek kifejezetten az órákra vonatkoznak, vagy valami véleményt kell írni, de már nagyon ügyesen, általánosan, szűkszavúan, látszólag mégis tartalmasan töltöm ki ezeket a rubrikákat, a férfinek többnyire csak alá kell írnia őket. Egyedül a végzősök és leendő pályakezdők papírjaihoz nem merek, és nem is igazán akarok nyúlni, mert az mégiscsak fontosabb mint a többi, azzal tényleg a férfinak kellene foglalkozni.
Röviden összefoglalva tehát rájöttem, hogy ez egy hihetetlen sziszifuszi, unalmas, kimerítő, formális és kiábrándító munka. De a hónap végéig egy szó, vagy akár csak egy fintor nélkül csinálom. Nagyon tudatosan kerülve a kérdést: megérte-e ezt nekem tulajdonképpen, amit cserébe kaptam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 12:23 | Link
Dwayne Warren


Gyorsvonata ebéd előtt érkezik meg a bogolyfalvai pályaudvarra, s amint leszáll, a kastélyba veszi az irányt. Az eladó házak listájával való bíbelődés, és a környék felfedezése még bőven ráér, a legfontosabb jelen pillanatban, hogy húga felől tájékozódjon, és ha kell azonnal közbelépjen a szerencsétlenül alakuló helyzetekbe. Aggódik a testvére iránt, akit utoljára kislányként látott, és azóta semmi hírt, még csak egy levelet sem kapott, fényképet sem látott a kis Opheliáról. Ha kérdezte Cécile-t, vagy környezetét, mindig nemleges választ kapott, és többször felszólították rá őt, és öccsét is, hogy többé ne keressék legkisebb családtagjukat. Ő odaveszett, ki tudja hol lehet, s mit csináltak vele. Fogadják el a tényt, hogy ketten maradtak. Emlékei elárasztják gondolatait, egész testében reszket, és már alig várja a viszontlátást. Hogy öröm lesz-e, vagy bánat a már nem is annyira kislány részéről, majd elválik. Ő viszont itt van, és bármiben segíthet is húgának, nem lesz rest megtenni azt.
Vörös magassarkúja visszhangot ver a kihalt folyosókon, diákokat csak elvétve lát, hiszen már vége a vizsgáknak, a legtöbben pedig hazautaztak, vagy ha maradtak is, a dohos folyosók helyett a szabadban töltik el idejük nagyobb részét. Daphne hevesen dobogó szívvel rója az ismeretlen épület helyszíneit, egyetlen névvel lelki szemei előtt: Dwayne Warren.
A férfi állítólag - legalábbis a levélben, amit kapott, róla írtak - figyelemmel követi Ophelia sorsát, és ki másnál is kezdhetné meg ittlétét, mint nála. Nem ismeri, nem tud róla semmit, de így, a teljes ismeretlenség mellett is tisztelettel adózik előtte.
Céltudatosan halad előre, és bár nem tudja pontosan merre jár a hatalmas épület útvesztőiben, hamar megtalálja az auror szobáját. Felnéz az ajtóra írt névtáblára, ajkai az izgalom hatására elválnak egymástól, majd haját megigazgatja, s nagy levegőt véve kopogtat. Csak remélni meri, hogy a szoba tulajdonosa itt tölti idejét, és nem éppen valahol ebédel, ne adj Isten egy egészen más vidéken nyaral, mert akkor bottal ütheti nyomát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 27. 21:11 | Link
Dwayne

Egy ökör voltam. Egy címeres barom. Elég sok idő kellett ahhoz, hogy ezt bevalljam magamnak és legyen annyi erő bennem, hogy ennek hangot is adjak, mégpedig egyetlen bizonyos ember előtt.
Amióta visszajöttem Amerikából, még dolgozni sem mentem be. Beadtam az egyébként elhihetetlen sztorit a nagyfőnöknek, miszerint ágynak döntött a tavaszi megfázás, na meg a fáradtság, így parkolópályára tehettem magam egy hétre. Eléggé unatkoztam ahhoz, hogy akarva-akaratlanul is ezen az egészen rágódjak és bár utólag, de rájöttem, hogy Dwayne-nek tulajdonképpen igaza volt. Jogosan akadt ki, veszélyeztettem az egész küldetést, őt is meg magamat is. Igazán a hátsómon maradhattam volna, ahogyan azt kérte, de annyira meg akartam mutatni, hogy én nem az íróasztal mögé való vagyok... hát, talán tévedtem.
Totálisan kialvatlan és lehangolt fejjel battyogtam végig a kastélyon, a férfi szobáját kutatva. Nem tudtam, mit fogok neki mondani, ahogyan azt sem, hogy hogyan fog reagálni azok után, hogy elrohantam, mint egy óvodás. Mintha azzal mindent meg lehetne oldani.
Bátortalanul koppintottam párat az ajtaján, majd a választ meg sem várva, résnyire nyitottam azt.
- Dwayne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 29. 15:32 | Link
Dwayne

Igazából nem is gondoltam bele az egész helyzetbe. Az egyik pillanatban gondolkodás nélkül válaszoltam a tetőjavítós kérdésére azt, amit, de a következő pillanatban meg is bántam ismételt meggondolatlanságom. Kényelmetlen helyzetbe hoztam őt, de legfőképp magamat. Megint magamra öltöttem a garnéla már annyira megszokott színét és nyeltem egy nagyot. Kezeimet magam mellé ejtettem, körmeimet a tenyerembe vájtam. Összezavarodtam teljesen, csak abban voltam biztos, hogy szerettem Dwayne társaságában lenni. Ezt azt egy dolgot kár lett volna tagadnom, teljesen nyilvánvaló volt. Talán ezért is éreztem magam ennyire rosszul az elmúlt napokban...
- És ezt honnan veszik? - felhúztam a szemöldököm. Nem igazán tudtam mire vélni az egész pletykát, hiszen nem sokan, sőt szinte senki sem tudhatta, hogy milyen sérüléseket szereztem és főleg nem azt, hogy hogyan. Az egy dolog, hogy vele voltam Alabamában, de az, hogy megvert volna, teljes abszurdumnak tűnik.
- Azt hiszem, tényleg ideje lesz tiszta vizet öntenem a pohárba. Rólad nem feltételezhetnek ilyet - kissé felháborodtam a dolgon. Még ha úgy is történt volna, ahogy állítják, akkor sem lenne hozzá senkinek sem köze. Az egyik olyan dolog, amit leginkább utálok, az az, hogy ha a magánéletemben akarnak turkálni. Feláll a hátamon tőle a nem létező szőröm is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 3. 17:05 | Link
Dwayne

A tegnapi levelezésünk alkalmával azt hittem, belefulladok a kávémba. Egyszerűen már nem tudtam mást csinálni, csak nevetni a pofátlan flörtölésén. A reggel folyamán, mikor elment, még szörnyen zavarban voltam, azt sem tudtam mit kezdjek a kialakult helyzettel. Végül annyit töprengtem rajta, illetve a baglyok hatására is, úgy döntöttem, nem tépem többet magam a témán. Ami megtörtént, megtörtént és hogy ha folyamatosan csak a zavarban fürödnék, az megmérgezné a légkört, főleg úgy, hogy muszáj minden egyes nap találkoznunk a munka miatt. Délután a könyvtárban találkoztunk, az viszont tényleg nem szólt másról, csak a tantervről. Különös hangulatban telt el a délután, egyikőnk sem szólt egy árva szót sem a történtekről, viszont Dwayne fejéről sem lehetett levakarni azt az idétlen mosolyt. Mindent egybevéve nem volt olyan szörnyű napom, mint ahogy az indulásakor gondoltam.
Munka után hazaugrottam az óravázlatokért, amiket az éjjel raktam össze, aztán nyargaltam is a kastély felé, ahogy megígértem. Az igazat megvallva nem akartam, hogy a férfi a minisztériumba jöjjön, elég kínos - már ha az eddigieknél lehet kínosabb - szituáció születhetett volna, így inkább jobbnak láttam, ha én megyek.
Már nem kellett keresgélnem, célirányosan érkeztem a szobájához. Mivel a kopogásomra nem reagált egyáltalán, jobbnak láttam beengedni magam, mint hogy a folyosón álldogáljak ki tudja mennyi ideig.
Odabent kényelmesen elhelyezkedtem az asztala mögött és nekiláttam a mindenféle iratot valami értelmes rendbe kényszeríteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 3. 22:45 | Link
Axel pajti
Április 1.

A legszebb napja az évnek Sára szerint - a bolondok napja. Hiszen ő mindig is imádta a bolondokat, kihasználta őket és nevetett rajtuk. Ezért igenis jogosnak tartotta, hogy kapjanak egy napot, amikor őket ünnepeljük. Néhány embernek és gratulált is, boldog ünnepet kívánt, furán néztek rá, pedig ő köszöntötte őket bolondok napján.
A másik fontos vonása volt ezen napnak, amiért Sára úgy szerette, hogy nyugodt szívvel lehetett kitolni másokkal. Ő más napokon is előszeretettel okozott bosszúságot, de valahogy április első napján emiatt senki nem volt mérges rá. Áprilisi tréfa, legális a rosszalkodás, ez pedig azonnal alapot ad neki, hogy kigondoljon valami kellemes kis meglepetést.
Előző hétvégén felutazott Budapestre, ott vette meg a szükséges kellékeket. Utána az iskolában is körbejárt, hogy megkérdezze, ki a leginkább rettegett tanár. Sokan meséltek neki egy Aurorról, aki a mestertanoncokat okítja és nem éppen a kedvességéről híres.
Mielőtt még nekiindult volna, a körletében felvette kedvenc kesztyűit, talárt húzott, de jelvény nem volt rajta. Haját feketére festette varázslattal, szemeit pedig kékre változtatta, tincseit pedig felkötötte. Sapkát vett a fejére, hosszú tincseit alá dugta, úgy tűnt, mintha rövid haja lenne. Nagyon nehezen lehetett csak ráismerni emiatt. Semmit nem bízott a véletlenre, az összes kis kütyüjét elrakta, úgy közelítette meg Warren szobáját.
Odaérve várt, alaposan megnézte, amíg a férfi elmegy, olybá tűnt, egy jó ideig nem jön majd vissza. Csak akkor surrant oda az ajtóhoz. Dolgai közül először az egyszer használatos, mindent nyitó kulcsot használta, a kulcslyukban hagyta egy ideig, várt, reménykedett, hogy működik. Megpróbálta, simán kinyitotta az ajtót, de amint kihúzta a kulcslyukból, hamuvá foszlott. Volt a táskájában még egy a bezáráshoz. Lassan besurrant, becsukta maga mögött az ajtót. Körbenézett a teremben és elmosolyodott. A táskájából elővette a pálcáját.
Eleinte fel sem tűnt neki a madár, amelyik a szobában ücsörgött. A bagoly őrizte gazdája szobáját, hiszen amikor Sára gyanútlanul közeledett hozzá, az pedig dühödt támadásba lendült, visszahátrált. Fintorgott, majd a pálcájával egy egyszerű Trullus-szal szemet gyönyörködtetően undorító rózsaszínné változtatta Warren baglyát. Elvigyorodott, így sokkal jobban tetszett neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 560
Warren
Írta: 2014. szeptember 25. 11:00
 | Link
Olyan hangos sóhajjal érkezem meg a nyugati szárny második emeletének folyosójára, hogy minden festményalak felém kapja a fejét. Biztos tök könnyű a sok kis energiabombának felrohanni ezen a pár ezer lépcsőfokon, de az én rövid O-lábaimmal nem annyira kedves művelet. Persze, kár volna a kripli alkatomra fognom, inkább nem kéne úgy hanyagolni az edzéseket, dehát öreg vagyok én már ahhoz, nem? Na jó, nem. Fiatal, jóképű srác vagyok.
Az se sokat segít a légzésemen, hogy felfele jövet végig egy sárgadinnyés rágóval erősítettem az állkapcsomat. Szeretem ezeket az idétlen édességeket. Főleg, hogy ez itt, ami a számban van épp, mindig ugyanilyen ízes marad. Ettől függetlenül természetesen nem ezt rágom már évek óta. De egyébként tehetném.
Fújtatón, kissé elnagyoltan szuszogva, bordáimat fogva lépdelek a márványlapokon, széles járásommal. Rajtam egy egyszerű farmer, fekete ingpóló és egy sötétszürke zakó. Ezekből a ruhadarabokból van vagy tíz garnitúra a szekrényemben. Sokszor meggyanúsítottak már Vele, hogy soha nem öltözöm át. Mondjuk tényleg akadnak az aurorok között ilyen szerzetek. De az nem én vagyok.
Egy kissé már megkopott, ám kiváltképp strapabíró, bőr aktatáskámat lóbálva érkezem meg végre a Warren gyerek irodájának ajtaja elé. Jöttem hozzá, hogy leadja nekem a munkát. Már alig várom, majd kiugrok a bőrömből. Oké, egyébként igazából tényleg érdekel, hogy lesz ez az egész. Soha nem gondoltam, hogy tanítani fogok. Dehát a sors útjai kifürkészhetetlenek... jó ég, na inkább bekopogok, mielőtt még elárasztanak az ilyen mély és bölcs gondolatok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 26. 22:10 | Link
Amikor már alszik a kastély


Megpróbált aludni, tényleg, ivott meleg tejet, egy kis mézzel is, próbált másik testhelyzetben aludni, keresdte a helyét az ágyban, de egyszerűen nem találta meg. Csak a láncon agyalt. Mina nincs itthon, a kastélyban alszik, így másfél óra sikertelen alváskísérlet után felkel, a haján párszor végigmegy a fésűvel, bár alapjáraton ez néha nagyon felesleges műveled, mert a haja akkor is olyan, mint azoké a barbieké, akiket már ilyen fashion szóval illetettre gyártottak. Nem gondolkozik olyanon, hogy smink, és az igazat megvallva azon szerencsés helyzetben van, hogy nem is nagyon kell, sőt, így talán még szebb is, mint amikor feltűnő piros rúzzsal keni át az ajkait. Cipőt húz, ami meglepő módon nem magassarkú, majd előveszi a láncot is az éjjeliszekrényből. Nem hagyja nyugodni az, amit Dwayne mondott Pesten.
- De hát nem is kaptam tőled…
És mégis. Sosem gondolta, hogy ez a lánc hazugság, és ha ez hazugság, ha mégis tőle volt, akkor a találkozásuk talán nem is úgy sikerült, mint, ahogy a nagyapja elmesélte. Talán Dwayne… akarta őt. Megrázza a fejét, ez már nem számít, nem is kéne ilyenen gondolkoznia, hiszen az már a múlt, most csak az igazságot akarja tudni, és azt, hogy a férfi megvizsgálja a medált, végül is, még csak éjjel kettő felé jár. Még fiatal az este. Fázósan összehúzza magán a kabátot, lehet, hogy fel kellett volna öltöznie, mielőtt pizsamában indul el a faluból a kastélyba. Most már mindegy, visszafordulni nem fog.
A tölgyfaajtót művészet hangtalanul kinyitni, de szerencsére nem szól akkorát, mint szólhatna. Óvatos, de gyors léptekkel indul meg a férfi szobája felé, mert ugyan hol máshol tartózkodhat ilyenkor. Elhalad egy párocska mellett, akik nem rejtőztek el eléggé, ám most nincs ideje arra, hogy megbüntesse őket, különben is, szép dolog a szerelem, ha az ember tiszteli. Fellépked a második emeletre, és meg sem áll a férfi ajtajáig. Halkan bekopog, benyit, de zárva van. A kulcslyukon belesve látja, hogy van bent valami, ami világít, ám konkrét mozgás nincs. A hátát az ajtónak vetve csúszik le a padlóra és hunyja be a szemét. Biztos járőrözik, az biztos, hogy a faluba nem vándorol vissza, akkor sem, ha fizetnek érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. szeptember 27. 18:28 | Link
Dwayne "Beszélnünkkell" Warren

Léna még mindig nem jelentkezett, én meg hogy a fenébe ne lennék ideges? Amíg drága barátosném Indonéziában szolizik, én itthon rothadok el egy semmirekellővel, meg igazából full egyedül. Az elmúlt időszakban nem sokfelé jártam, egyedül a könyvtárba néztem be párszor, de hivatalosan tanulmányaim véget értek, így egyetlen feladatom az Edictum maradt. Na elég az, de akkor is. Mintha minden lelassult volna, az egész világ, csak én maradtam volna pörgésben. Vagy épp fordítva.
Nagy léptekkel haladok az iroda felé, ahol elvileg mindkettejüknek lennie kéne, de bizonyosan csak egyiküket találhatom ott. A folyosón nem járnak sokan, ami annak is köszönhető, hogy bár elkezdődött a tanév, a diákok többsége halál lazán veszi az első órákat, vagy épp hulla fáradtan rogyik bele az ágyába. Felbaktatok a lépcsőkön és az ajtóhoz érve -, ami tekintve, hogy a második emeltről beszélünk, NAGYON messze van a földszinttől – kicsit megállok, hogy helyre rázódjon a tüdőm. Nem vagyok puhány, vagy ehhez hasonlók, csak nagyon nem vagyok már edzésben, ami a lépcsőzést illeti. Az utóbbi időben el sem jártam otthonról, még csak sétálni sem, inkább a lakásban gubbasztottam és nem csináltam semmit, amiben az a legrosszabb, hogy abban is elfáradtam. Végül mikor légzésem normalizálódik, benyitok és végtelenül örülök – már ha ennek lehet örülni… -, hogy Dwayne-t az asztalánál találom.
- Hello. Beszélhetnénk? – angolul szólok hozzá, hiszen tudom, hogy felesleges magyarul karattyolnom neki. Nem beszélni magyartot. Remek támpont, hogy nem konyít ahhoz a nyelvhez, amire szüksége volna abban az iskolában, ahol tanít. Mindegy is, ez Dwayne.
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. szeptember 27. 18:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A történet vége
Írta: 2014. szeptember 30. 16:38
 | Link
Cyanne North és Dwayne Warren
Előzmény

Az auror idézte vaddisznó ügyesen csillapította Noel ismételt gyújtogatásának eredményét. A rellonos hátra sem nézett a megkárosított, porladó faépítményre, csak hallgatta a természet csendjét és saját tüzének elhalkuló, ropogó zaját. Maga elé bámult a pálcamozdulat alatt, s bár a füst csípte a szemét, amennyire erejéből tellett, nyitva tartotta azokat. Sem Cyanne-ra, sem Warren-re nem pillantott fel, engedte, hogy göndörödő tincsei arcába lógjanak, általuk is takarást nyerve magának. De apám büszke lesz! Ködös gondolataiból csak apja tünedező arcát tudta kivenni, és szája szegletébe mosoly költözött. Hónapokkal ezelőtt nem hirdettek rellon bajnokot, akkori gyújtogatása így haszontalan maradt. Egész gyerekkora megfelelési kényszerben telt, apja után koslatott, tanult tőle és felnézett rá, mégsem lett olyan fiú, akiről a kocsmában büszkén mesél az öreg. Nem volt elég tökös, nem volt elég tehetséges, nem volt elég jó semmiben. Hát majd most! Ha elvitetik egy intézetbe, megszidják, megverik, vagy bármit is tesznek vele, azáltal ő győz. Eléri célját, és talán, ha apja olvassa róla az értesítőt, azt gondolja majd, hogy nincs minden veszve.
A fiatal, még erőtlen sárkány haloványan bólint, s reszkető lábaival útnak indul, oldalán háztársnőjével, aki ki tudja mit gondol most róla és a helyzetről, amibe belesodorta őt a fiú. A kastély hűvöse jól esik zsibbadt, kimelegedett testének, de hogy úti céljuk pontosan mi, azt annak ellenére sem tudja felfogni, hogy a rájuk találó férfi előzőleg parancsba adta nekik. Noel valószínűleg nincs teljesen magánál, még akkor sem tér egészen észhez, amikor Warren szobájában ül, és meredten bámulja a szőrös arcot. Kiszáradt száját aztán összezárja, égő szemeivel pislant párat, majd vállait megrántva elszánja magát.
- Megkértem North-ot, hogy küldjön belém pár villámot - mondja komolyan. Most ha kötelező lenne se tudna komédiázni. - Neki jó gyakorlás volt, én meg... én meg ismét éreztem, hogy élek.
Az, hogy a fiú agyára ködfátyol szállt, nem az ő hibája. Legnagyobb példaképének világéletében képtelen volt megfelelni, a szeretetet nem tudja befogadni, és csak azt hajlandó érezni, ami fájdalommal jár. Ez élteti, és hajtja előre. Beszéd közben végig a férfi tekintetét keresi, mintegy segélykiáltás gyanánt törnek elő belőle az őszinte szavak.
- Nekem el kell innen mennem - mondja erőszakos élt költöztetve hangjába. - Így, vagy úgy, de... érti?
Milyen más dolgokról beszéltek akkor, mikor először járt az aurornál. Elsős volt, tele versenyszellemmel, céllal, munkába fektethető energiával. Már akkor sem a helyes út érdekelte, de amit akart, legalább tisztán akarta. Most minden zavaros, kétségbeesett, tehetetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
okt. 31, du. két óra előtt öt perccel
Írta: 2014. október 29. 21:23
 | Link

~ öltözék ~


Csak felkaptam valamit, amíg tökéletesítettem a kosztümöm. Már egy ideje dolgozom rajta, azt szeretném, ha jól sikerülne; éppen ezért - mint ahogy évek óta - az utóbbi pár napban nem igazán szóltam senkihez, még a húgom is messze elkerült, ha meglátott a folyosón. Ilyenkor elég ijesztő dolgokat találok mondani.
Bár a tegnap esti mászkálás miatt igencsak fáradt voltam - ugyanis hajnali kettő előtt nem tudtam elaludni, és reggel hét huszonnyolckor már fent voltam -, de ez nem szabhatott határt a kreatív kiteljesülésnek. Próbáltam nem a Noeles üggyel foglalkozni, próbáltam kikapcsolni. Hiszen Halloween van, az év legszebb napja, a legértelmesebb ünnep mind közül.
Így hát, mágikus órám harsány kiáltásokkal jelezte, hogy ideje elindulnom hőn szeretett professzorunk irodája felé - ugyanis a két óra az két óra, és gyűlölök késni - így hát utómunkálatomat megszakította ez a rövid kitérő. Fehér bakancsom vaskos sarka visszhangot vert a lassan épülő halloweeni díszítéssel felruházott folyosókon, pont mint tegnap Warren cipőjének kopogása, égő cigarettájának sistergése.
Órámra pillantva konstatáltam, hogy így is előbb ideértem öt perccel, na de, jobb előbb, mint később. Habozás nélkül hármat koppantottam az ajtón, de magamban még mindig a ruha apró változtatásain, tökéletesítésén törtem a fejem. Egy-két csipkét le kéne még szedni róla, mert így nem olyan hatásos... lehet hogy kevesebb vér kéne rá... vagy esetleg pont hogy több...?
A körmeimet kezdtem fixírozni, ami alá a beszökött a művér, s oda is száradt. Mintha valakinek most kapartam volna ki a szemét.
Hát, lenne kinek kikaparni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Halloween után két héttel
Írta: 2014. november 20. 15:40
 | Link

~ előzmény ~


Mondhatom, igazán kedves volt; azt se mondta, hova megyünk, vagy ilyesmi, egyszer csak felkapott, amitől ismét felkavarodott a gyomrom - mondjuk azon a pár korty vízen kívül nem sokat tudtam volna kiadni magamból, bár nagyjából az összes epét kiöklendeztem az imént.
- Igazán kedves. - válaszoltam epésen (ha-ha) a súlyommal kapcsolatos megjegyzésre, égő gyomorral. Csak azért sem fogok szólni, mikor majd hánynom kell.
- És mi van az órával? - kérdeztem halkan, bár nem nagyon érdekelt. Csak ne az legyen, hogy szét lesz kürtölve ájulásom híre a suliban, meg hogy Dwayne Warren a karjaiban vitt be az irodájába, és utána három órára eltűntünk szem elől (ugyanis biztos, hogy el fogok aludni).
Ahogy beléptünk az irodába, és Dwayne lerakott a kanapéra - mennyivel kényelmesebb volt, mint a saját epémben feküdni! - ezernyi emlék tódult a fejembe, legfőképp Ombozival kapcsolatban. Erre mondják azt a Havi igézőhöz hasonló szennylapok, hogy "tovább kell lépned rajta", meg ilyesmi, de az a helyzet, hogy nekem ez nem ilyen egyszerű. Bár az lenne.
S ahogy szemügyre vettem az irodát - szemeim szúrtak a fáradtságtól - Noel illatát éreztem meg az orromban. Eszembe jutott, mikor odaadta a pulcsiját tavaly. Azt kell mondjam, eléggé szánalmas vagyok.
- Izé... aludhatok? - kérdeztem elhaló hangon. Két hete egy percet sem - azt hiszem, megvan a rekordom, és ennél sosem akarok többet kihagyni alvás nélkül. Az energiaitalok és kávék miatt csak még szörnyűbb az egész; nagyon sokáig zsongott a fejem, mikor rájöttem, hogy nem feltétlen ez a jó megoldás. - Kicsit elfáradtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. január 27. 12:01 | Link
Dwayne Warren
[Zárt]

Idegbaj lvl David. Hát nem összevesztünk tegnap? Hát dehogynem! De ezentúl végleg végeztem vele, elegem van a hülyeségeiből, az állandó elviselhetetlen viselkedéséből, úgy unblokk mindenből. Szóval jah, elég véglegesnek tűnik a dolog és, ami azt illeti, egyszerre könnyebbülök meg és szakad meg a szívem. Túl sok időt húztunk le együtt, túl sok emlékünk van, amiket nem lehet egy csettintéssel semmissé tenni.
Valamilyen oknál fogva egyetlen ember jutott eszembe, akinek hajlandó vagyok elviselni a társaságát, ez pedig Dwayne "Ismétszingli" Warren. A helyzet iróniája, hogy ezúttal én is szalma vagyok, ami egészen új felállást jelent. Immáron büntetlenül aljasodhatunk az asztal alá, kibeszélhetünk bármit és tudjátok mit? Üvölthetünk is egymással, minden külső ok nélkül. Hiányzott már az egyedüllét, amit elfelejtettem értékelni ennyi idő alatt. De miért pont az auror? Csak a lábam visz arra. Egyenesen.
Mire észbe kapok, már hármat kopogtam és belépek az irodájába. Délután öt körül járhat így is, ami ebben az időszakban már sötétséget jelent. Csak pislogok a férfira, mielőtt kinyögök egy udvarias kérdést.
- Nem zavarok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. március 18. 12:17 | Link
Dwayne Warren
Hivatalos levélből következő hivatalos fenékbe billentés

Azt hitte minden sínen van. Az élete, a koncertélmény, a minden. Doriannel semmi gáz nem volt, az szülei nem hallottak egy mukkot sem, Zója pedig felé se szagolt. Egészen ma reggelig, amikor Dwayne Warrentől kapott egy levelet, hogy ugyan menjen már be az irodájába, mert meg kéne beszélniük egy s mást. Mivel Shayleen tájékozott, így jól tudta, hogy a férfi az iskola defenzora és, ha valamiről beszélniük kell, abból neki csak baja lehet. Nem csoda, hogy amúgy sem nagy étvágya átment mínuszba és folyamatosan arrafelé stagnál, így üres gyomorral indul meg az iroda felé. Fél. Nagyon fél. Értesítik a szüleit? Megint abban a rohadt szobában kell ülnie? Vége a szabadságának? Ismételten anyja fogja zaklatni napra nap, hogy egyen, megint valami elmebajos pszichológushoz fogja küldeni, megint minden rezdülése korlátozva lesz. Megint minden kicsúszik a kezéből, hát már semmire sem jó?
Az ajtóhoz érve iszonyatos szédülés keríti hatalmába és nem igazán lehet megmondani, hogy a feltörekvő pánik, vagy az éhség okozza-e, netán mind a kettő. Kopog hármat és, ha érkezik válasz, akkor először csak bedugja fejét az ajtón, majd be is lép, a zár pedig halkan kattan mögötte, ahogy a bejárat ismét csukva áll. Mintha ólomnehéz súlyokat vonszolna magával, úgy vánszorog el az asztallal szemközti székig és csüccsen le rá.
- Jó napot - ez valami morgásféle lehet. Vékony ujjait tördeli, hallani lehet a csontok megtört ropogását, ahogy feszíti őket és hajlítgatja. Régen nem ilyen volt. Régen nem zörögtek szó szerint a tagjai. Most egy bő felső van rajta, amely valamelyest takarja lesoványodott testét, lábaival azonban nem tud mit kezdeni. Pálcika vékonyan kandikálnak ki a pólóból. Nem néz az aurorra, feltűnően kerüli a tekintetét, frufruja szemébe hull. Nem is baj, beesett arcának csak jót tesz, hogy lobonca elfedi. Ha most fürdőruhában állna itt, feltehetően rémisztő látványt nyújtana.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
Írta: 2015. április 14. 20:52 | Link

[az évnyitó utáni napokban]


Ez az év nem indult jól - lehet, hogy egyesek babonaságnak tartanák az ilyet, de Gareth semmiképp sem tekintette jó jelnek, hogy még az évnyitó előtt kis híján belefulladt a kávéjába, amint a szokásos tankönyvlistát és értesítést olvasva megpillantotta új illúziómágia tanára nevét. Kész szerencse, hogy hajnaltájt még mindenki aludt, így kedvére kifuldokolhatta magát, válogatott szitkokat köhögve föl. Utána viszont két-három nap feszült kattogás következett, amíg megoldást keresett erre a rémálomba illő szituációra; még kétségbeesni se tudott őszintén, mert túl sokáig éltek látszatbékében és lélekben mindvégig érezte, hogy ez nem tarthat örökké. Amikor aztán megosztotta Agathaval és Jareddel a hírt, már kész terv is tartozott hozzá.
Hát ezért áll most egy furcsa, nehezen felismerhető suhanc az iskola hevenyészett aurorparancsnokságának küszöbén, markában a levéllel, ami iderendelte, míg vállán átmenetileg az a holló foglalt helyet, amelyik az üzenetet hozta. Hűvös, kissé tartózkodó hírnöke minden bizonnyal kényelmesebbnek érezte az utat így, mintha repülnie kellett volna, de az is lehet, hogy mindössze a srác nyakában lógó üveggolyó fürkészése kötötte le a figyelmét. Gareth bekopogott, mellkasán összefont karokkal várakozva, míg szabad kezének ujjai szapora ritmust doboltak felkarján.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. szeptember 10. 15:59 | Link
Dwayne Warren
Szeptember elsején, a Cyanne-nel való találkozása után


Teste foltos a villámok okozta égési sérülésektől, de abból senki semmit nem láthat, hiszen csont és bőr alkatát vastag pulóver fedi. A kéretlen szemek csak beesett, fakó arcát fürkészhetik, mely az elmúlt évben itt-ott, főként az állánál megszőrösödött.
Sántán jár, jobb lábszára hosszában mély vágás húzódik, aminek viszont semmi köze North-hoz. Azt egyedül csak magának köszönheti, kizárólag saját ügyetlenségének lehet érte hálás.
Kopp. Kopp. Kopp.
Megszokta már enne az ajtónak a látványát, sajnos nem először jár itt és keresi ugyanazt a férfit. Aki elkapta, letartóztatta és elcipelte a Balaton mélyén felépített verembe. Aztán meg bejárt hozzá, csokit, sós mogyorót és néhány hasznos tanácsot vitt neki. Egy ideig. Ő még ott, a kihallgatóban is sok lehetett neki; egy értetlen, elnémult, megfakult kölyök. Szürke semmirekellő. Talán. Karperece miatt a tűz majdnem kihunyt belőle, és csak az elmúlt néhány hét során volt képes újra meglobogtatni vöröses lángjait.
Bele sem mer gondolni abba, hogy elveszíthette volna őket, az egyetlen dolgot, ami valójában érdekli. Mit érnek lányok, átbulizott éjszakák, ha lényének értelme közben csendben kialszik ereiből? Hova a harag, ha nem perzselhet vele oda?
Hát az elmúlt éjjelek egyikén odaperzselt. Cyanne-t belepte koromfekete, mérgező füstje, aztán hűvös tűzgyűrű tartotta fogva. Köröttük lángolt a föld. A lány kedve szerint szórta a villámokat. Üvöltöttek, akár az életben maradásért küzdő állatok. Cyanne sakál volt, hörgött, morgott, felkiáltva küldte ellenfelébe az újabb és újabb villámot. Játszottak az esőben, s úgy tűnik, egyikük sem tanult semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 12. 22:39 | Link
Dvéjni

Kiborult. Összetört, teljesen. Eljutott arra a pontra, ahol rájön, hogy ez az egész így már nem normális, és cseppet sem egészséges. Mert az, hogy folyamatosan újabb és újabb veréseken menjen át, meg megvágják, hogy amikor otthon van, a sírógörcs határolja, és totál bepánikolt állapotban kuporogjon a sarokban nem egészen jó. Sőt, egyáltalán nem az.
Őszintén fogalma sincs, hogy fogja mindezt végigcsinálni. Már ahhoz is eszméletlen erő kellett, hogy eljöjjön, nem még hogy majd bemenjen ezen az ajtón, és beszéljen arról a dologról, amiről még csak egyetlen egy embernek mesélt. És annak nem voltak következményei. Ennek lehet, hogy lesznek. A száját harapdálja, ahogy felemeli jobb kezét. Szemei beesettek, karikásak az alvatlanságtól, és az utóbbi időben fogyott is, szinte már alatta van a negyven kilónak. Ami szintén nem egészséges. Mármint oké, hogy az eddigi negyvenhárom is jóval alatta van a normálisnak, de a mostani állapot szinte tényleg a csont meg a bőr. Ő sem tudja mikor és hogy állt be nála ez a rohamos romlás, de hogy véget kell vetni neki, az biztos.
Elég erősen megfordul a fejében, hogy most szépen sarkon fordul, és olyan gyorsan elhúz innen, amilyen gyorsan csak tud, ám mielőtt még ezt véghez vihetné, lendül a keze, apró bütykei érintkeznek a fával, így egy elég jól hallható hangot képezve. Menekülési esély a továbbiakban nulla. Szóval akkor marad. És beszél róla. Még maga sem tudja hogyan, de beszél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. szeptember 26. 15:33 | Link
Dwayne bácsinak


Lehajtott fejjel, fekete pólóban, fekete melegítőben, mezítláb sétálok az iroda felé. Nem épp a leghétköznapibb dolog miatt látogatom meg a defenzort, önként, mindenféle megbeszélés nélkül. Végül is, ami miatt keresem, az az, hogy segítsen. Bármi, ami használható egy bizonyos dologhoz, kell nekem. És ő olyan személy, aki biztos tud tippet adni.  Családfa kereséshez. Az egész egy ártatlan levéllel kezdődött, most viszont már döntöttem. Meg akarom ismerni a rokonaimat. Azokat, akik nem kíváncsiak rám nagy eséllyel. Még a gondolat is vicces. Na mindegy. Jelenleg épp eléggé világ ellenes a hangulatom, csak úgy árasztom a rossz kedvet. És hogy mi miatt? Többek között ami miatt felkeresem. Ami miatt eljövök ide. Az csak annyi, hogy érdeklődjek a Voldemortos időkről. Hogy volt-e olyan Voldi-párti család, akinek volt kvibli lányuk. Ha azt szeretné tudni, hogy miért érdekel engem ez, nem mondom meg. Magány ügy. Ennyi. Lassan odaérek. Dwayne Warren, egy auror aki a rosszakat teszi börtönbe. Milyen lehet? Jó fej, vicces vagy ilyen szabályszerű valami? Esetleg valami más? Ki tudja. Remélem, nem jutott a fülébe az, hogy éjszakánként általában kilógok a suliból. Állítólag az irodája a legjobban és egyben legfeleslegesebben védett hely. Végül is, két auror lakja, bár én csak az egyikhez megyek. Megérkezek. Ránézek az ajtóra és újra gondolom. Biztos, hogy jó ötlet ez? Nem lenne célszerűbb elfutni? Jesszusom, Eridonos vagyok, csak nem fogok meghátrálni!
Bekopogok az ajtón.
- Elnézést, van itt valaki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. október 21. 16:28 | Link
Dwayne Warren
- elemi mágia vizsga után, késő este, kötelező találkákon kívül
Megjelenés


A vigyor beleégett a bőrébe. A siker, az öröm és adrenalin ott motoszkál az ereiben, a vágy pedig, hogy mindezt, amin ma keresztülment, amit látott és érzett, elmondja Warrennek, megfékezhetetlen.
Még csak haza sem üzent, úgy siet a hűvös szélben fel a kastélyba, egészen a második emeleti irodáig, ahol bár többet fél, mint érzi magát megkönnyebbültnek, vagy nyugodtnak, most mégis odahúzza a szíve. El kell mondania Warrennek! Meg kell mutatnia, neki is látnia kell... ha tehetné, megmutatna mindent; vizsgát, tüzet, érzést.
Érkeztét máskor három elegáns koppanás, kopp, kopp, kopp jelzi, ebben a pillanatban viszont félőrültként dörömböl a fán, öklével újra meg újra rávág, hogy jelenléte még véletlenül se maradjon titokban a férfi előtt. Muszáj beszélnie vele.
- Warren! - homlokát az ajtónak döntve kiált be, nyirkos tenyerei a teste mellett tapadnak rá a fafelületre. - Ombozi vagyok, engedjen be!
Izgatott, rekedt hangját visszaverik a régi falak. A folyosók csendesek, sötétek. A festmények alszanak. Egyedül Noel kiabál, hangjával felverve boldog-boldogtalant, élőt, s holtat.
- Engedjen már be... - türelmetlenségében lecsukódó szemekkel suttog maga elé. Szíve a torkában dobog, teste szinte reszket. A benne dolgozó adrenalintól alig kap levegőt. Elnyíló száján át, kapkodva szedi a levegőt. Hirtelen azt sem tudja, boldog-e vagy kétségbeesett. Most, hogy ennek vége, hogyan tovább? Mi lesz vele?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vögel Ferdinánd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 36
Írta: 2016. április 21. 15:12 | Link
Dwayne Warren


Néhány nappal (pontosabban három nappal, tizenkét órával és harminchárom másodperccel) ezelőtt küldött levelet Dwayne Warren részére, melyben felszólította, hogy másnap pontban délben jelenlen meg a felügyelők számára kirendelt irodában elbeszélgetésre, valamint hozza magával az elmúlt évek defenzori feljegyzéseit. Egyik sem történt meg. A minisztériumi bagoly bontatlan levéllel a lábán tért vissza tegnap reggel, miután valószínűleg egész éjjel az ablaknál szobrozott. Még szerencse, hogy az irodát jelölte meg találkozási pontként, így nem kellett sehova sem feleslegesen elmennie, és zavartalanul folytathatta a munkáját: valamiféle összefüggő, érthető szöveget kihozni abból a jelentésmasszából, melyet a beosztottjai sóztak a nyakába. A Dwayne Warren-kérdést elnapolta.
Mára.
Nem a kedvenc elfoglaltsága a lépcsőzés, és meri remélni, hogy nem is feleslegesen tette meg az utat idáig. Viszont az alapján a készséges hozzáállás alapján, amit eddig a még-soha-meg-nem-jelenő Warrentől látott, nincs sok bizodalma. Magában már előre is húzza a száját, de nincs mit tenni, kénytelen érintkezni a delikvens defenzorral. Vonásai, tartózkodó arckifejezése, feszes tartása, óvatoskodó és egyben kelletlen mozdulatai mind precízek és vonalzóval húzottak, alig látni bennük bármi természetességet, könnyedséget pedig annyit se. Megáll a bejárat előtt, majd kopog. Az egyik varjú jelentette neki, hogy ma Warren visszatért az irodájába, szóval itt kell lennie.
Utoljára módosította:Vögel Ferdinánd, 2016. április 21. 15:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. június 22. 22:44 | Link
Dwayne Warren

A düh forr bennem. Azt hiszi, hogy hülye vagyok, netán a vakok és csökkentlátóktól jövök? Hogy nem veszem észre, hogy ott van, csak rozsomákká alakul és elmenekül? Hogy amint meglát, kitér előlem? Mire fel? Mondtam én egy rossz szót is? Jó, oké, az a friendzone nem volt szép húzás tőlem, de meg kell értenie mindenkinek, hogy egyszerűen elvesztettem a fonalat. Egyszer Zóját akarja elvenni, aztán engem visz el a szüleihez, meg cuki hétvégézünk... Hát mi vagyok én, valami kívánságkupon? Miről maradtam le?
Szóval jah, eléggé idegbajos vagyok, de már hetek óta, tegnap azonban végleg kiverte a biztosítékot, mert még utána is szóltam. Erre gyorsított a léptein és elment. Persze mondhatnátok azt, hogy nem hallotta, ahogy a nevét mondom, de az egész rohadt folyosó ettől zengett. És betelt a pohár. Nem volt érkezésem tegnap rárúgni azt a csodás faajtót, de ma isten bizony megteszem. Elegem van ebből a játszadozásból, kiderítem mi baja van, sőt még cumit is viszek neki, annyira bölcsődés viselkedés ez. Hát az agyam eldobom ettől a férfitól, mit hisz, hogy majd így az elmúlt x évet kitörli? Mintha nem is ismernénk egymást? Tojok a lelki békéjére, engem csak úgy nem ignorálhat.
Így hát ezen felbuzdulva magabiztos és kissé agresszív léptekkel közelítek az iroda felé. Lehet, hogy ketten is lehetnek odabent, de ez most az én jelenetem. A rózsaszín, bűbájos cumit pedig természetesen hozom magammal. Három galleon volt, ennyit megér, hogy a szájába tömhessem. Megérkezve kopogás nélkül nyitok be, pusztán a meglepetés erejével, így tuti nem tűnhet el. Remélem.
- Dwayne "Gyávaféreg" Warren, elárulnád nekem, hogy mégis miért kerülsz mondjuk hónapok óta?! - akkor is elordítom magam, ha épp nincs a látóhatáron. Hallja csak az egész Bagolykő. Egerszegi "Dramaqueen" Nina megérkezett. Elegem van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 21. 11:21 | Link

I can't control myself
So what if you can see the darkest side of me?

Hát persze. Egy ideig abbahagyják, aztán ahogy kikerülök a szerkesztők közül, már megint kezdik, hát persze, hogy. Ne mondja senki azt, hogy nem próbáltam lenyugodni, mert próbáltam. Elolvastam, hozzáb*sztam a falhoz, aztán felszedtem, aztán ittam egy pohár vizet. Aztán megint elolvastam, elszámoltam magamban tízig, de nem változott semmi. És lényegében nem is azzal van a bajom, hogy igaz lenne, mert k*rvára nem az, nekem azzal van a bajom, hogy van olyan barom, aki ezt el is hiszi. Mert persze, miért is lenne tizenhét évesen más életcélom, mint, hogy így alapból startból leállapodjak valaki mellett. Ó igen, ez minden titkolt meg nem titkolt vágyam.
Szóval nem épp kedves és nem túl figyelmes hangulatomban vágok át a folyosókon, aki kikerül kikerül, aki nem, az így járt. Nem szóltam neki, hogy jövök, sőt, még csak füstjeleket sem küldtem, hogy megkérdezzem, van-e ideje. Van neki. Elvégre úgyis Dwayne mellett bármit megtehetek, hát akkor most legyen ideje. Az ajtó előtt megtorpanok, lehunyom szemeim, veszek egy mély levegőt. Kopogok, majd kinyitom az ajtót, amennyiben van bent valaki, hát az most összeteheti a két kezét amiért nem tudok szemmel ölni. Megvárom, míg kimegy, odasétálok a férfi asztalához, lecsapom az újságot a fára.
- Mi ez? - és én itt most még próbálom kontrollálni magam, mert amúgy nem ordítok, sokkal inkább ingerülten beszélek. Nagyon. Ingerülten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet