A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493244#post493244][b]Gareth S. Nightingale - 2015.04.14. 20:52[/b][/url]

Ez az év nem indult jól - lehet, hogy egyesek babonaságnak tartanák az ilyet, de Gareth semmiképp sem tekintette jó jelnek, hogy még az évnyitó előtt kis híján belefulladt a kávéjába, amint a szokásos tankönyvlistát és értesítést olvasva megpillantotta új illúziómágia tanára nevét. Kész szerencse, hogy hajnaltájt még mindenki aludt, így kedvére kifuldokolhatta magát, válogatott szitkokat köhögve föl. Utána viszont két-három nap feszült kattogás következett, amíg megoldást keresett erre a rémálomba illő szituációra; még kétségbeesni se tudott őszintén, mert túl sokáig éltek látszatbékében és lélekben mindvégig érezte, hogy ez nem tarthat örökké. Amikor aztán megosztotta Agathaval és Jareddel a hírt, már kész terv is tartozott hozzá.
Hát ezért áll most egy furcsa, nehezen felismerhető suhanc az iskola hevenyészett aurorparancsnokságának küszöbén, markában a levéllel, ami iderendelte, míg vállán átmenetileg az a holló foglalt helyet, amelyik az üzenetet hozta. Hűvös, kissé tartózkodó hírnöke minden bizonnyal kényelmesebbnek érezte az utat így, mintha repülnie kellett volna, de az is lehet, hogy mindössze a srác nyakában lógó üveggolyó fürkészése kötötte le a figyelmét. Gareth bekopogott, mellkasán összefont karokkal várakozva, míg szabad kezének ujjai szapora ritmust doboltak felkarján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493319#post493319][b]Gareth S. Nightingale - 2015.04.14. 22:26[/b][/url]

Ha nem is személyesen, de ismeri az arcot, ami kisvártatva felbukkan a kitáruló ajtó résében, mielőtt módja lenne szemügyre venni magát a férfit, aki fölé magasodott. Nem adta jelét feszengésnek, inkább a tinédzserek tenyérbemászóan udvariatlan módján nézte meg, azzal a tekintettel, ami többnyire nem látja többnek a tanárt egy embernél, akinek először igenis ki kell vívnia az elismerését, mielőtt még vakon és feltétlenül bízna minden szavában.*
- Nem láttam értelmét halogatni.-*Felelte egyszerűen, fél mondatban és egy vállvonásban bemutatkozva. Számára nem bántó a semlegesség, kissé talán flegma stílusával remekül megfér ez - ő lesz az utolsó, aki szóvá teszi, helyette inkább összehajtja a levelet és zsebregyűri, egyúttal kezeit is ottfelejtve, ha már senki se követel tőle csülökrázást.*
- Gareth Nightingale.-*Nem igazán mond többet, elvégre Magnus minden bizonnyal már minden alap információt beszerzett róla, úgyhogy feleslegesen ismételgetné idomított papagáj módjára az évfolyamát vagy a házát. A holló elstartol a válláról, visszatérve megszokott helyére, ő pedig végre alaposan körülnézhetett az irodában, leginkább puszta kíváncsiságból, mert nem volt elég botor ahhoz, hogy bármiféle betörést vagy területsértést forgasson a fejében. Eleve szeretett volna minnél kevesebb időt tölteni itt, hogy elnapolja a találkozást Warrennel, akit egy egész évig sikeresen elkerült, bár utólag belátta, az amcsi aurortól sokkal kevesebb félnivalója lehetett, inkább csak kellemetlen alaknak tartotta. Bámészkodása egyszersmind időt ad Magnusnak, hogy hellyel kínálja vagy hogy neadjisten, a tárgyra térjen és kicsit kifejtse, mit is takart szűkszavú invitációja. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493490#post493490][b]Gareth S. Nightingale - 2015.04.15. 17:08[/b][/url]

Magnusnak azért nem egy tökéletesen kezelhetetlen tinihez van szerencséje, ha nem is ugyanazzal kell majd megbirkóznia, mint Renée-nek előző éven, leginkább egy önmagát már felnőttnek tekintő nagykamasz, semmint egy hisztis pubertás az, aki időnként majd próbára teszi idegeit. Talán nem a legudvariasabb a viselkedése, de ők ketten idegenek - majd' negyven év korkülönbség választja el őket, ami jóformán két generáció, ám ezen felül is jókora szakadék tátong köztük. Egy biccentéssel köszöni meg a felkínált széket, nem dobva le magát, de azért hétköznapi lendülettel ül le – énje egy kis darabja még kellemetlenül bizsereg, ám csak idő kérdése, hogy ez is eltompuljon. A szokás hatalma. Annál több módja nyílik a tanárt figyelni, hol nyíltan, hol egészen feltűnésmentesen, ugrálva közte, könyvei és bútorai közt, Dwayne szekciójának nem szentelve több figyelmet néhány futó pillantásnál. Sokkal érdekesebb és értékesebb információkkal szolgál számára Magnus és apró birodalma. Feszengés nélkül állja a férfi tekintetét.*
- Min múlik?-*Őszintén érdekli, mik a vele szemben támasztott elvárások, nem árt ezt a legelején tisztázni, mindkettejüknek jobb, ha nyílt lapokkal játszanak. Alapból a kölcsönösség elvét vallja, tehát megtesz mindent, amit a másik is megtenne és nem emel szót semmi ellen, amíg jogosnak érzi. Talán nem a legkedvesebb tanítványa lesz, de fairül játszik és egyébként se volt soha célja örökös bérletet szerezni Alexander (sem más) szőrös szívének csücskébe.
- Gyakorlatban az illúziók felismerésével és a vizuális illúziókkal foglalkoztunk. A tanárnő távozása után egyedül folytattam az alap technikák fejlesztését és az elméletet.-*Volt egy másik tanonc is, ő azonban jobban érezte magát, ha nem kellett másokkal osztoznia sikerein és kudarcain, ráadásul lehetőleg igyekezett nem felhívni magára a figyelmet. Ha használta is mások előtt, úgy intézte, hogy ne szerezzenek róla tudomást – egyedül talán Kilián és a borjúmacska esete jelentett kivételt, de a szükség nagy úr. Így is kész csoda, hogy sikerült következmények nélkül megúszniuk az esetet.*
- A pszichológia nem érdekel.-*Magyarra fordítva, nincs benne elhivatottság és szemernyi vágy sem, hogy másik belső világával foglalkozzon, fejében turkáljon és problémáit oldja.*- Minden más igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494684#post494684][b]Gareth S. Nightingale - 2015.07.14. 14:21[/b][/url]

Ami felett más csak elsiklott volna, rengeteget elárult Garethnek - a legkevésbé sem örült annak, amit látott és amiről pontosan tudta, hogy nem színlelhető. Aligha tehetett azonban ellene bármit is, így azon túl, hogy igyekezett minél több részletet megjegyezni, száműzte fejéből a gondolatot, kényelmesen elhelyezkedve a széken. Persze, amolyan átmeneti kényelem volt ez, jellemző azokra, akik tudják, nem fognak sokáig vesztegelni, de valamilyen okból mégis kénytelenek leülni.*
- Bármit, amit megtesz, tőlem is elvárhat.-*Éppolyan egyszerűen közli, mint az előző tanárral, az ő szabályai nem változnak. Valahol arrogánsnak tűnhetett, de ha ő 100%-ot letett az asztalra és maximálisan teljesített, nem fogja eltűrni, hogy a másik nyegle vagy hanyag. Tit for tat alapon játszott – teljes erőbedobással kezdett, megbocsátani és megtorolni egyaránt tudott, minden a másikon múlt.*
- Nem látott el instrukciókkal, nem tudta, meddig fog tartani új tanárt találni. Jobb híján könyvek segítségével folytattam.-*Tekintete pár pillanatig a Sándor mögötti polcokat fürkészi, kapásból fel tudná sorolni, melyeket olvasta és mi az, ami még ismeretlen számára, vagy amit keresett, de képtelen volt megszerezni. Renée távozásának egyetlen pozitív pontja volt – kapott egy írásos engedélyt, hogy a könyvtár bármely illúziómágiával kapcsolatos kötetét tanulmányozhatja. Persze, ehhez kellett az a pár hónap, ami alatt kiharcolta magának mindezt azzal, hogy mindent elolvasott, amit csak meg bírt kaparintani. Jóformán csak azért járt órákra, hogy kész kérdéseire választ kapjon és hogy haladjanak a gyakorlattal, hosszas előadásra sosem volt szüksége.
Az apró, alig észrevehető rezzenésről még fogalma sincs, jót jelent-e vagy rosszat,  de lesz még alkalma kitanulni, mivel milyen reakciót válthat ki. Mert ezen múlik minden, válaszra tudja-e késztetni a férfit és ha igen, milyenre.*
- Hálám a sírig üldözi.-*Közölte szárazon, lélekben megkönnyebbülve – a lehető legtávolabb akart maradni a pszichológiától, analízistől és egyáltalán bármitől, ami esetleg az ő belső világa felé terelhetné a tanár érdeklődését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494701#post494701][b]Gareth S. Nightingale - 2015.07.14. 14:28[/b][/url]

Érzi, hogy ez a mostani beszélgetés jóformán semmit sem nyom a latban, mert Magnus hűvös profizmussal kezel mindenkit – a tehetség és a jellem az elsődleges, minden egyéb másodlagos. Amíg komolyan veszi a képesség fejlesztését és nem akarja kétes célokra használni, addig a többi lényegtelen és a férfit elnézve, a legtöbb kellemetlen személyiségjegy valószínűleg teljesen hidegen hagyja. Egyrészt megnyugtató, másrészt ennyivel kevesebb fegyvert tart a kezében, mert semmi mással nem győzheti meg, mint kemény munkával, valódi eredményekkel és őszinteséggel.
A válaszra mindössze biccent, részéről a téma lezárva és nem pazarol rá több szót. Tartózkodni akar lehetőleg mindentől, ami felesleges és félreértésekhez vagy konfliktushoz vezethetne, nem gyávaságból, hanem mert ok nélkül nem bocsátkozott céltalan, értelmetlen harcokba senkivel. Ha arra kerül sor, hogy tétje lesz, habozás nélkül száll ringbe, de addig a létező legnagyobb ostobaság lenne csak úgy hergelni valakit, akinek a segítségére, útmutatására szorul.
- Akadt, ami útmutatásul szolgált.-*Vont vállat, mert attól, hogy nem rágták a szájába, ő simán ki tudta következtetni, mivel folytassa és igazán csak némi találékonyságra és fantáziára volt szüksége, hogy saját gyakorlatokat alkosson magának. Nem ejtették a fejére, hogy tehetetlen balfácánként üljön, ölbe tett kézzel malmozva, ráadásul alapból rühellte, ha az elméleti részt mástól kellett hallgatnia. A következő felszólításra pusztán bólint, ha a tanár úrnak ez minden vágya, lesz lista, bár itt helyben el tudná neki sorolni, mit olvasott és mit mire használt. Így legalább lesz egy kis poénja a dolognak. Az eddig megszerezhetetlen könyvek gondolata persze felvillanyozza, de jól meg kell gondolnia, mit és milyen indoklással is kér kölcsön.
A beszélgetés épp a következő szintre emelkedne, amikor Magnus kényelmesen elhelyezkedve közli vele, hogy két hétre elhagyják az iskolát – legalábbis biztos benne, hogy ha nem erről lenne szó, nem kérné ki az órákról, hanem egyszerűen tanítás utáni rabszolgamunkára ítélné. Annak gondolata, hogy ilyen hosszú időre legyen vele kettesben összezárva, egyáltalán nincs rá jó hatással, de nemes egyszerűséggel ignorálja a fejébe nyomakodó hangokat, tisztára söpörve elméjét. Nincs ideje pánikolni, majd ráér, ha esetleg kiderül, hogy egy szobában is alszanak...*
- Felszerelés, javaslatok?-*Érdeklődik tömören, mert ha bármi különlegesre szüksége lesz, azt most kell beszereznie, mert legfeljebb 1-2 napja van, attól függően, hétfőn vagy mindjárt vasárnap akar-e indulni a férfi. A 'hová' kérdést nem tartotta fontosnak – megtudja a maga idejében és egyébként sincs igazán beleszólása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494727#post494727][b]Gareth S. Nightingale - 2015.07.14. 14:41[/b][/url]

zárás

Állja a tekintetet – hozzászokott, hogy agressziómentesen, de hosszan tudjon az emberek szemébe nézni, mert őszinteség és nyíltság illúzióját kelti. Az őt fürkésző, felkavarhatatlannak tűnő sötét szempár valószínűleg mindenkire nyugtalanítólag hatott, akkor is, ha semmit sem követtek el, ő azonban ironikus módon ehhez tudott a legkönnyebben hozzászokni. A papírra kerülő, számára láthatatlan szavak már sokkal inkább érdekelnék, de kísérletet sem tesz rá, hogy bármi módon megnézze őket – egyrészt, Gareth nem kíváncsi ilyesmire, másrészt, az első benyomások közt aligha lesz igazán lényeges, sorsfordító feljegyzés és ha lenne is, azonnal rácáfolni öngyilkosság. Ha valamit megtanult, hogy sosem érdemes sietni és kapkodni.
- Átgondolom.-*Egy biccentéssel veszi tudomásul a listát, nagyjából az, amit elképzelt, de még el kell döntenie, mennyi kockáztasson. Szívesen magával vinné az iránytűjét, ami talán a legártalmatlanabb találmányainak sorában, de nem most szeretné megmutatni a többnyire magánál hordott, most is tokjában lapuló szerkezetet. A következő felvetésre csak egy roppant lesújtó pillantással válaszol, amibe remekül bele tudja sűríteni, hogy ha van is állata, ő maga nem egy marha, hogy ne tudna tőle pár napra megválni, valamint hogy cseppet sem hízelgő, hogy Magnus ilyet feltételez róla. Ettől eltekintve azonban nem szól, láthatóan nem kíván a kelleténél több időt tölteni ezzel a kellemes kis ismerkedősdivel, így a végszóra feláll a székből.*
- Akkor további szép napot.-*Az udvarias mondat flegma hangsúlyával párosítva sajátosan nemtörődöm hangulatot kölcsönöz akár kulturáltnak is nevezhető távozásának. A folyosón megtorpanás nélkül indul tovább, egyenest az Eridon tornyok felé – csak akkor fújhatja ki magát, ha a saját szobájuk négy fala között lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=611939#post611939][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.08.11. 00:36[/b][/url]

Ugyanazzal a könnyed eleganciával bukkant fel a semmiből, ami minden mozdulatát jellemezte - egy született varázsló magabiztosságát és egy gentleman stílusát ötvözve hajszálpontosan ott tette le utasát, ahol tervezte. A hajó orrából nyílt a legjobb kilátás, ő pedig hatásos belépőt akart, akármilyen gyerekesnek is tartotta volna egyébként; részben Alexander, részben pedig maga a Cloudweaver miatt. Amikor a férfi utoljára látta, egy félkész csonkot vehetett csak szemügyre, valamit, ami alig pár lábbal lebegett a föld felett, most viszont teljes szépségében akarta neki megmutatni. Felettük a csillagos ég, egyetlen felhő nélkül, alattuk egy hatalmas, tükörsima felszínű tó aludta álmát, amitől az az érzése támadt az embernek, hogy valahol az űrben lebeg. Épp ezért sem törte meg a csendet, időt hagyva Magnusnak, hogy kiélvezze a látványt, amennyire az ilyen magasban uralkodó hideg engedi. A fedélzet az árbócoktól eltekintve üres volt, a horgonyként funkcionáló bűbájok épp csak ringani engedték a karcsú vitorlást, így nyugodtan végigsétálhatott a tatig, ha követte a korlátot.
Az utóbbi hónapokban - míg a felügyelők a kastélyban voltak - valamennyi találkozásuk rövid és formális volt, csak a legszükségesebbre szorítkoztak a gyakorlás során, mert mindkettejüknek bőven akadt más teendője. Most azonban, hogy a zavaró elemek végre eltűntek, szeretett volna kicsit többet kihozni az estéből, mert némi meglepetéssel is készült. Vagyis, még eggyel azon kívül, hogy mentorát - mesterét - ide invitálta, ahova csak legközelebbi barátai és családja léphetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616049#post616049][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.09.07. 21:30[/b][/url]

Ismerte annyira tanárát, hogy tudja, mennyire keveset ad a puszta látványra (ez valahol közös pontjuk), azonban a Cloudweaver és a táj nem puszta vászonra nyomtatott giccsparádé - mindkettő nagyon is élő, szinte lélegző és mindkettő mögött ugyanaz a gondolat feszül. Szabadság és végtelennek tetsző tér, valami, ami után évekig sóvárgott és amivel nem tudott betelni, bár a maga módján mindenben megtalálja a szépet. Alexander valószínűleg egy mentáltockosnak megfelelő pillantással jutalmazná, ha tudná, őt is szépnek látja – bár a szép az ő értelmezésében sosem esztétika, hanem érték és szerethetőség. A makulátlan megjelenés és kifogástalan, bár kissé puritán udvariasság vértezetén alig-alig talált rést, de időről időre mögéjük pillanthatott. Az összelopkodott töredékek miatt volt, hogy néha jelentéktelen mondatok is mosolyt csaltak az arcára, vagy hogy egy-egy szóból sokkal többet hallhatott ki. Valahol ezekből állt össze kimondatlan egyezségük is.
- Amikor először álmodoztunk róla, elérhetetlennek tűnt. Örülök, hogy nem adtam fel és voltak, akik hittek bennem, mindvégig.-*Rejtjelek és színtelen személytelenség, mintha nem is érintené a másikat, pedig épp ellenkezőleg. Kapott tőle egy esélyt, amit sosem köszönhetett meg hangosan, mert a szavak csak szavak, ezerszám szórhatja őket, kopott fillérekként hintve, de nem neki. Most azonban megmutathatja azt, amit mások előtt nem akart, így pálcája után nyúl, mellőzve mindenféle beszédet, nonverbálisan írva a levegőbe a mozdulatot, mely valahol lényének egy nagyon eleven darabjához kapcsolódik. A ragyogó köd úgy ölt formát, ahogy az ember kanyarítja maga köré köpenyét, szárnyra kapva – a patrónusa méretei ellenére a legkevésbé sem lomha vagy ormótlan, épp ellenkezőleg, méltóságteljesen tesz egy kört, mielőtt üzenet vagy célpont híján szertefoszlana. Amikor először látta, furcsamód nem érte meglepetésként, sokkal inkább lenyűgözte a hatalmas, hófehér holló látványa és úgy érezte, Magnusnak szintén látnia kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616052#post616052][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.09.07. 21:43[/b][/url]

A megjegyzésre csak elmosolyodott – bár a férfi nem harapta el elég gyorsan ahhoz, hogy ne érezze ki belőle a megrovó zöngét, maga a hirtelen hallgatás eleget mondott. Maga is tudta, hogy mennyire valószínűtlen kötődése, olyasmi, ami nem jellemző a korabeliekre és a sok színjáték után nem hibáztathatta Magnust, ha néha félreértette egy-egy tettét. Csak annyit tehet, hogy soha többet nem adja ki magát másnak, mint aki és elég időt ad a másiknak, hogy újrarajzolja a róla kialakított képét, ha már tiszta lapot kapott tőle.
Figyelte a másik arcát, megpróbálva érteni, mi minden zajlik a megszilárdult vonások mögött
- Köszönöm.-*Egyetlen szó, mely mintha mégis több lenne, talán mert nem csak a kurta dicséretért mond köszönetet, hanem sok másért is, amiről – egyezségüknek megfelelően – nem beszélnek. Ő pedig, akár egy vérbeli mardekáros, megtalálja a kiskapukat, hogy mégis meg-megszegje őket, mert nem tudja és nem is akarja teljesen elhallgatni mindezt. S nem ő az egyetlen, mert a vállán megpihenő érintés is átlép egy határvonalat, még ha úgy rebben is tova, mintha sosem történt volna meg. És erről sem fogunk beszélni, mosolyodik el magának, de így sem tud gátat szabni az érzéseinek, hagyja hát, hogy néhány pillanatig boldogan bugyborékoljanak, mielőtt elegánsan ellökné magát a korláttól.*
- Talán menjünk be. Megkínálhatom egy itallal?-*A hajótestbe vezető csapóajtó felé irányítja vendégét, előreengedve a kissé meredek lépcsőkön. Odalent minden kicsit zsúfolt, kicsit minimalista, de amíg csak ketten vannak, bőven elég és kényelmes a beltér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616074#post616074][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.09.08. 00:00[/b][/url]

- Természetesen. Citrom, jég?-*Túlzott udvariasságnak tűnhet, de ők már csak ilyenek, pontos szabályok szerint játszanak és valahol a díszletek árnyékában, élvezik. Míg Magnus helyet foglal, a pöttöm konyhában elkészíti és szervírozza  is rendelését, magának jól megszokott kávéjából töltve egy bögrényit. Leül, pálcáját az asztalra készítve, egyébként csupán bólintással méltányolja a másik szavait.*
- Köszönöm a türelmét.-*Ő sem rabolja tovább a tanár idejét, elvégre nem csevejre ugrott be; felesleges lenne felhozni, mennyi minden akadályozta vagy hajtotta, mert ezen a ponton egyrészt lényegtelen, másrészt a vele szemben ülő férfi látta az emlékeit.
Elővette a palackot, amit év elején kapott tanárától, több másik feladat társaságában. Úgy tartotta tenyerén, mintha valami nagyon értékeset szemlélne épp, pedig a bedugaszolt üvegben semmi sem volt - legalábbis avatatlan szemnek. Valójában két illúzió is pihen benne; egy, amely megtölti és egy, amely elrejti tartalmát. Apró mozdulattal emeli feljebb, mielőtt félretenné.*
- Szeretném megtartani ezt, úgyhogy kitaláltam helyette valamit.-*Egy hógömbhöz hasonlatos tárgyat emel le a polcról közben és tol Magnus elé, mely látszólag szintén üres. Az egész mögött egy nagyon egyszerű gondolat áll - a majdnem lehetetlen, utolérni önmagát. A kezdetektől fogva erősebb illúziókat alkotott, mint amilyeneket meg tudott törni, ami leginkább személyiségéből fakadt; neki csak a saját álarcára kellett ügyelnie és megéreznie másokét, nem lerántani róluk a leplet. Ezen dolgozott hát - megalkotta a tőle telő legerősebb illúziót, majd addig csiszolta tudását, míg képes lett megtörni. Minél többet csinálta, kevesebb időre volt szüksége és annál komplexebb mintázatokkal bírt el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=619203#post619203][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.09.18. 21:33[/b][/url]

- Ha kívánja, lecserélheti az illúziót egy erősebbre, de igen, megtartanám.-*Seth csak befelé mosolyog, bár ez a derű mintha tekintetén is átszüremlene, furcsa melegséget kölcsönözve az egyébként kékesezüst íriszeknek. A hangsúlya semleges, mégis, vonásaiban ott bujkál az, aminek nem ad hangot. Szervírozás után elfoglalja a kávéja mellett a helyét, futólag aprót kortyolva belőle, mielőtt felelne a kérdésre.*
- Először arra használtam, hogy szinte azonos szintre fejlesszem az idézést és az illúziótörést, mostanában viszont már a finomhangoláson dolgozom. Talán leginkább a játék illene hozzá: odaadom valakinek, hogy csináljon vele, amit akar, én pedig a reakciókat figyelve az elképzeléseinek megfelelően alakítom az illúziót.-*Magnusnak nem kell külön magyaráznia, miért jó ez, hiszen nyilvánvaló, hogy a gyors és finom átmeneteket, igazításokat gyakorolja, miközben változatos kihívásokkal kell szembenéznie, hogy igazán személyre szabja illúzióit. A gömböt a férfi előtt hagyja, felkínálva a lehetőséget, hogy próbára tegye, de nem erőltetve - a tanár ítéletére bízza, szeretne-e ezzel foglalkozni vagy más feladattal kezdenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=636554#post636554][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.11.08. 00:09[/b][/url]

- Parancsoljon.-*Kíváncsian nyújtja át az üveget, és bár kívülről ritka unalmas lehet a jelenet, számára a legkevésbé sem az - főleg az Angliában történtek óra fokozottan érzékeny a mágia áramlására, így most sem kerüli el a figyelmét, ahogy Magnus ereje működésbe lép. Van ebben a kérlelhetetlen precizitásban valami...megnyugtató? Arra emlékezteti, amikor a teljes sötétben az ember mellett elhalad egy óriási bestia és anélkül, hogy látná, meglegyinti a sejtés, az izmok és inak feszülése. Valahol tudatosította, mennyire furcsa kapcsolat is az övék; hogy a férfi az egyetlen, akinek teljesen ki van szolgáltatva, mert nemcsak erősebb nála, de számos titkát is rábízta. Mégsem félt tőle, épp ellenkezőleg.
Jellemző, hogy azonnal próbára teszik, ő pedig kávéjából kortyolva csendesen szemügyre veszi a tintaként elkavarodó feketeséget. Se az illúzió megtörésével, sem elfedésével nem próbálkozik - valahol jellemző, hogy elméjét inkább a szokatlan megoldások vonzzák, semmint a kézenfekvőek; ami kifejezetten előnyt jelentett váratlan helyzetekben, ahol tapasztalatai vagy "ellenfele" nem kínáltak könnyű kiutat. Egyetlen univerzális szabályt használ ki - mindennek, még a leghomogénebb illúziónak is van szerkezete, ami összetartja a manaszálakat. Nem próbálja megbontani vagy felülírni, sokkal inkább elegyíti a saját erejével, aminek eredményeképp a sötétségben itt is, ott is apró, pislákoló fények gyúlnak. A gömb néhány pillanat múlva olyan, mint az égbolt miniatűr mása, a sötétségben alig gombostűnyi csillagok égnek. Egyelőre nem lép - akár egy képzeletbeli sakkjátszmában, most a másik játékos van soron.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=644282#post644282][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.12.01. 18:35[/b][/url]

Nem tudta megmondani, mitől volt más bármelyik pillanat, mitől lett több vagy értékesebb, de ösztönösen érezte, ha egy-egy időszilánk lényébe ékelődött, hogy maradandó nyomot hagyjon, már amennyire maradandó lehet bármi ennyire illékony és halandó. Egy szó nem sok, annyi sem hangzott el közöttük, még csak meg sem mozdultak, mégis közelebb érezte most magához Magnust. Talán pont az tette különlegessé a kapcsolatot, hogy semmi sem mérgezte meg - az illúziókban elkerülhetetlenül megmutatkozott a felszín alatt rejtőző lélek és bármi is lappangott az anyag ráncaiban, nem ért idáig.
A férfi súlyt adott a sötétségnek, cseppfolyóssá gyúrta a fényekkel és színekkel együtt és Seth számára egy határ eltörlése magától értetődővé tette, hogy most korlátok nélkül játszanak. A hajó, mintha oldalbakapta volna egy erős széllöket, lassan megdőlt és a higanyszerű cseppek végiggurultak az asztallapon, aláhullva a peremről, de Magnus hiába várta, hogy földet érjenek - a feketeség üveggolyónyi darabokra szakadt és úgy sodródott, mintha lelassult volna az idő. Ennél azonban sokkal többről volt szó, ahogy a cseppek hullámzottak és furcsa, amőbaszerű mozgással lebegtek; Seth súlytalanságot imitált, minden apró részletre óriási figyelmet fordítva. Az arca elárulta, hogy nem kevés összpontosításra volt szüksége, főleg azért, mert nem a saját illúzióját alakította, hanem valaki másét kellett idomítania.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=653653#post653653][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.01.05. 21:45[/b][/url]

Sosem úszott, így - hála az égnek - egyáltalán nem víz érzetét kelti benne; ám akármennyire jóindulatú gesztusnak is szánták, benne a magatehetetlenség dermesztő érzését ébreszti és szinte azonnal átformálja az illúziót. Minden lépéssel tágítják a teret, amivel játszanak, így most rajta a sor, hogy a cseppeket a falak felé lökve folytassa ezt. A fekete, helyenként még mindig fénylő pöttyöket rejtő anyag bármiféle gravitációt meghazudtolva csorog végig padlón, plafonon, deszkákon, apránként elnyelve a hajót és őket is - nem látják egymást, de a bútorok megmaradnak kapaszkodóként, még mindig ott az asztal köztünk és a pad alattuk. Körülöttük mindenfelé csak a csillagszórta semmi, rég elmúlt testek távoli fényeivel tűzdelt végtelen tér, szemkápráztatóan és szívfájdítóan szép üresség. Nem először idézett hasonlót, elvégre a végzős bál témája is hasonló volt, Magnus azonban azonnal észlelni fogja a különbséget, ami egyrészt állapotának, másrészt perfekcionizmusának köszönhető - semmivel sem elégedett, mert mindig a tökéletesre tör és ehhez hasonló kaliberű illúzióval valószínűleg sosem próbálkozott eddig. Ami kisvártatva tűnik csak fel, hogy ereszkedni kezdenek, mintha sűrű folyadékba merültek volna, és csakhamar enyhe döccenéssel "földet" is érnek. A talpuk alatti alaktalan sötétség mibenléte alighanem egy kis fejtörést okoz majd, mert Seth ügyesen elrejtette a legtöbb árulkodó jelet, így kíváncsian várja, mit lép most a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=659071#post659071][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.02.09. 23:20[/b][/url]

Az évek során megtanulta kihasználni természet adta tehetségét, már ami a varázserőt illette. Senkinek sem dicsekedett vele, de valamennyire meg tudta különböztetni a hozzá legközelebb állók mágiáját, vagy talán pontosabb megfogalmazás, hogy kisugárzását, ahogy az erejük hullámzott köröttük. Magnusé ebben a koncentrációban alvó sárkányra emlékeztette, nyugodt ritmusú lélegzetvételekként legyintette meg. Könnyű volt számára ráhangolni, felvenni ezt a ritmust és ezért is lehetett képes arra, hogy ilyen könnyedén kombinálja az illúzióikat.
Amíg nem kellett sok mozgást és felületet modelleznie, meg sem kottyant egy ilyen kép - ami igazán kihívássá tette, azok a gyorsan változó részletek voltak. Jelenleg pont ezeken dolgozott, fokozatosan egyre nagyobb és összetettebb képek animálásával szórakoztatva magát, hamár a mugli mozi annyira untatta; sőt, az óráin is gyakran ezt használta fel szemléltetésre, mert sokkal élethűbb és érdekesebb életnagyságban mutatni meg egy bestiát, mint plakátokat lebegtetni.
Amint Magnus "csomagolni" kezdett, elengedte a képeket, így azok visszaalakultak formátlan energiává, ő pedig hátradőlt, ölében nyugtatva bögréjét. A megjegyzésre elmosolyodott, udvariasan biccentve és finoman megvonta vállait, mert ez nem számított az érdemei közé.*  
- Mondhatnánk, hogy a nyers mágia az erősségem. Néha akkor sem könnyű bánni vele, ha csak pálcával varázsolok,-*hiába, őt nem áldotta (vagy verte) meg a sors akkora tehetséggel, mint az öccsét, így kemény munkával tudta csak azt a precizitást hozni, amit az illúziók vagy a bűvölés megköveteltek. Belekortyolt a kávéjába, miközben csendesen tanulmányozta a férfi arcát, saját vonásait kicsit elengedve - épp csak akkora rést hagyott, hogy mögéjük lehessen lesni, de ha akarja, Magnus ignorálhatja is.*
- Tudom, hogy későre jár és lenne fontosabb dolga, de ha szánna még rám pár percet, hálás lennék.-*Semleges, sőt, szinte hűvösen udvarias a hangja, míg tekintete meghazudtolja ezt. Sejthető, miről szeretne beszélni Magnusszal, s csak azért nem tér rá rögvest a tárgyra, mert valójában semmi köze az egészhez, nem lenne joga felhozni, mert egyszerű diákja csak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=659110#post659110][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.02.10. 13:14[/b][/url]

Kedvtelve nézegette a gömböt, mutatóujjával megcirógatva tartó szélét, miután magához húzta. Kétélű fegyver lehetne ez, mert neki éppúgy érdeke, hogy biztonságban őrizze, mégsem fegyverként tekintett rá, sokkal inkább ajándékként. Derűsen szusszant, mert pontosan érezte, milyen pillantást érdemelne ki, ha a vele szemben ülő tudná ezt, bár valószínűleg úgyis sejti.
Tekintete ugyan nem követi Magnus mozgását, nincs is szüksége rá ahhoz, hogy érezze a változást. Ami pedig a megtévesztő küllemet illette, már a legelején sem hatott rá, még ha kezdetben félelmet is ébresztett benne mindaz, amit a felszín alatt megsejtett. Nem a férfitól félt, hanem attól, hogy jogosan mond majd felette ítéletet. Szerencsésnek érezte magát, amiért kiérdemelhette a bizalmát, sőt, megismerhette, amennyire a háborúk edzette páncél engedte. Nem véletlenül hagyott nyitva minden menekülési útvonalat.
Csak egy szelíd mosollyal felel, aminek sarkában némi önirónia bújik meg - a görbében meglapuló érzések azonban nem tolakodóak, mindössze jelen vannak.*
- Szeretnék többet tudni a jövőről,-*balja aprót int, valahova előre, de egyszersmind kettejük közé is.*- Ha van rá mód, nem szeretnék még egy tanárt,-*a "még egy" nagyon úgy hangzott, mintha azt mondta volna, "másik". Tudta, hogy ez egyrészt javára válik, mert nem követi ősei hagyományát, azonnal oldalt váltva, ebben a helyzetben viszont még azelőtt elutasítja a lehetőséget, hogy tudná, miről is mond le. Mégis, kevés esélyt látott rá, hogy Magnusnál jobb mestert találhatna, így nem csupán szentimentalitás mondatta vele ezt. Lett volna ezen kívül is kérése, azonban előbb a hivatalos részt készült megvitatni - ennek sikeressége vagy sikertelensége alapján időzíti majd, amit már nem tanárától, hanem Alexandertől kérdezne.