A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

Ez az év nem indult jól - lehet, hogy egyesek babonaságnak tartanák az ilyet, de Gareth semmiképp sem tekintette jó jelnek, hogy még az évnyitó előtt kis híján belefulladt a kávéjába, amint a szokásos tankönyvlistát és értesítést olvasva megpillantotta új illúziómágia tanára nevét. Kész szerencse, hogy hajnaltájt még mindenki aludt, így kedvére kifuldokolhatta magát, válogatott szitkokat köhögve föl. Utána viszont két-három nap feszült kattogás következett, amíg megoldást keresett erre a rémálomba illő szituációra; még kétségbeesni se tudott őszintén, mert túl sokáig éltek látszatbékében és lélekben mindvégig érezte, hogy ez nem tarthat örökké. Amikor aztán megosztotta Agathaval és Jareddel a hírt, már kész terv is tartozott hozzá.
Hát ezért áll most egy furcsa, nehezen felismerhető suhanc az iskola hevenyészett aurorparancsnokságának küszöbén, markában a levéllel, ami iderendelte, míg vállán átmenetileg az a holló foglalt helyet, amelyik az üzenetet hozta. Hűvös, kissé tartózkodó hírnöke minden bizonnyal kényelmesebbnek érezte az utat így, mintha repülnie kellett volna, de az is lehet, hogy mindössze a srác nyakában lógó üveggolyó fürkészése kötötte le a figyelmét. Gareth bekopogott, mellkasán összefont karokkal várakozva, míg szabad kezének ujjai szapora ritmust doboltak felkarján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493244#post493244][b]Gareth S. Nightingale - 2015.04.14. 20:52[/b][/url]

Ez az év nem indult jól - lehet, hogy egyesek babonaságnak tartanák az ilyet, de Gareth semmiképp sem tekintette jó jelnek, hogy még az évnyitó előtt kis híján belefulladt a kávéjába, amint a szokásos tankönyvlistát és értesítést olvasva megpillantotta új illúziómágia tanára nevét. Kész szerencse, hogy hajnaltájt még mindenki aludt, így kedvére kifuldokolhatta magát, válogatott szitkokat köhögve föl. Utána viszont két-három nap feszült kattogás következett, amíg megoldást keresett erre a rémálomba illő szituációra; még kétségbeesni se tudott őszintén, mert túl sokáig éltek látszatbékében és lélekben mindvégig érezte, hogy ez nem tarthat örökké. Amikor aztán megosztotta Agathaval és Jareddel a hírt, már kész terv is tartozott hozzá.
Hát ezért áll most egy furcsa, nehezen felismerhető suhanc az iskola hevenyészett aurorparancsnokságának küszöbén, markában a levéllel, ami iderendelte, míg vállán átmenetileg az a holló foglalt helyet, amelyik az üzenetet hozta. Hűvös, kissé tartózkodó hírnöke minden bizonnyal kényelmesebbnek érezte az utat így, mintha repülnie kellett volna, de az is lehet, hogy mindössze a srác nyakában lógó üveggolyó fürkészése kötötte le a figyelmét. Gareth bekopogott, mellkasán összefont karokkal várakozva, míg szabad kezének ujjai szapora ritmust doboltak felkarján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493266#post493266][b]Alexander Magnus - 2015.04.14. 21:25[/b][/url]

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Elintézett minden levelet az úttal kapcsolatban; érdemes mindig előre tervezni és leszervezni a részleteket, hogy ne az utolsó pillanatban legyen szükség kapkodásra. A kölyök nem feltétlenül fog neki örülni előzetes várakozásai alapján - legalábbis többnyire nem örülnek a kezdet kezdetén, ha hasonlóval indít, azonban főleg így, hogy nem a kezdetektől ő tartja kezében az oktatásukat, kénytelen lesz mindkét diákjával lefutni ezeket a hosszadalmas köröket. Így a beköltözés és az adminisztrációs kötelességek elvégzése után az első dolga volt levelet írni először csupán az egyiküknek, jobb lesz, ha egyszerre egyet mér fel. Először viszont elég lesz kapnia egy általános képet a fiatalok elképzeléseiről, hogy tudja, mivel lépjenek aztán tovább.
Az asztalánál ül és kivételesen nem munkával foglalja el magát, hanem a polcáról egy könyvvel múlatja az időt, amikor is a kopogás érkezik. Az tisztán tükröződő felületre pillant magától balra, hogy megnézhesse, ki ácsorog az ajtaja.. juk (igen, ezt a többes számot még szoknia kell, ahogyan azt is, hogy egy nagyra nőtt, nevetlen szakállas gyerekkel kell együtt élnie) előtt. Az, hogy Huginn trónol a várakozó fiú vállát, elég árulkodó ahhoz, hogy felkelve az asztalról először akkurátusan visszacsúsztassa a könyvét a helyére, majd néhány lépéssel átszelve a szobát, maga nyisson ajtót Garethnek.
- Üdvözlöm, örvendetes, hogy ilyen hamar időt tudott szakítani rám. - Nem tesz fel olyan felesleges udvariassági kérdéseket, minthogy Mr. Nightingale-hez van-e szerencséje, a vállán ott pihen a hollója, kezében pedig a levele. S bár nem mosolyog, a hangja nem csattan élesen, sem gúnyosan, ámbár az átlagember fülének, amely mégis csak valamiféle érzelmi töltethez van szokva, kissé kellemetlen csengése lehet ennek a fajta semlegességnek.
- Alexander Magnus vagyok, a leendő illúziómágia oktatója, kerüljön beljebb.
Félreáll, hogy a fiúnak legyen tere belépni az irodába, míg az addig türelmesen ücsörgő holló felkerekedik és visszatelepszik a szoba sarkában elhelyezett masszív állványra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493319#post493319][b]Gareth S. Nightingale - 2015.04.14. 22:26[/b][/url]

Ha nem is személyesen, de ismeri az arcot, ami kisvártatva felbukkan a kitáruló ajtó résében, mielőtt módja lenne szemügyre venni magát a férfit, aki fölé magasodott. Nem adta jelét feszengésnek, inkább a tinédzserek tenyérbemászóan udvariatlan módján nézte meg, azzal a tekintettel, ami többnyire nem látja többnek a tanárt egy embernél, akinek először igenis ki kell vívnia az elismerését, mielőtt még vakon és feltétlenül bízna minden szavában.*
- Nem láttam értelmét halogatni.-*Felelte egyszerűen, fél mondatban és egy vállvonásban bemutatkozva. Számára nem bántó a semlegesség, kissé talán flegma stílusával remekül megfér ez - ő lesz az utolsó, aki szóvá teszi, helyette inkább összehajtja a levelet és zsebregyűri, egyúttal kezeit is ottfelejtve, ha már senki se követel tőle csülökrázást.*
- Gareth Nightingale.-*Nem igazán mond többet, elvégre Magnus minden bizonnyal már minden alap információt beszerzett róla, úgyhogy feleslegesen ismételgetné idomított papagáj módjára az évfolyamát vagy a házát. A holló elstartol a válláról, visszatérve megszokott helyére, ő pedig végre alaposan körülnézhetett az irodában, leginkább puszta kíváncsiságból, mert nem volt elég botor ahhoz, hogy bármiféle betörést vagy területsértést forgasson a fejében. Eleve szeretett volna minnél kevesebb időt tölteni itt, hogy elnapolja a találkozást Warrennel, akit egy egész évig sikeresen elkerült, bár utólag belátta, az amcsi aurortól sokkal kevesebb félnivalója lehetett, inkább csak kellemetlen alaknak tartotta. Bámészkodása egyszersmind időt ad Magnusnak, hogy hellyel kínálja vagy hogy neadjisten, a tárgyra térjen és kicsit kifejtse, mit is takart szűkszavú invitációja. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493404#post493404][b]Alexander Magnus - 2015.04.15. 00:55[/b][/url]

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Már volt alkalma, sok éve megszokni a tinédzserek kezelhetetlen és csapongó természetét, bár továbbra is állítja, hogy ő nem pedagógus, hogy dolga legyen megnevelni őket. Jobbára szereti csupán lefektetni a szabályokat, aztán, amennyiben a diákjai tartják magukat ezekhez, az attitűdjük felé vagy a világ felé olyan lehet, amilyen csak fiatal lelküknek jólesik. Természetesen bizonyos határokon belül. Észrevétlenül méri végig a fiút - ő tehát az egyik a két jelenlegi tanítvány közül, akikkel foglalkoznia kell majd. Apró bólintással veszi tudomásul a tényt, majd becsukja Gareth háta mögött az ajtót és a saját irodarésze felé biccent. Nem különösebben meglepő, hogy még a két férfi beható ismerete nélkül is, pusztán ránézésre meg lehet állapítani, hogy melyik kinek a térfele lehet. Akár egy demarkációs vonalat is húzhatnának a szoba közepén.
- Egyetértek.
Talán ez a fajta flegmatikus viselkedés még, ha nem is értékelendő, de kényelmes is lehet. Addig sem kell felesleges, témába nem vágó dolgokkal foglalkozniuk és szorítkozhatnak a lényegre, egyelőre legalábbis. Ellép a fiú mellett és jelzésértékűen kissé kihúzza az asztallal szemközti, szintén párnázott széket, mintegy felkínálva a másiknak.
- Nem tudom, meddig fog tartani a beszélgetésünk, tehát foglaljon helyet nyugodtan, Mr. Nightingale.
Van a mozdulataiban valami feszesség, ugyanakkor ez mégsem az a fajta feszesség, amikor valaki nem tud mit kezdeni a végtagjaival, a fizikai valóval, mozgása és a jelenléte a szobában nagyon is természetes. Helyet foglal az asztallal átellenben és hátradől a székben, miközben tekintetét Garethre emeli.
- Szerettem volna mindenképpen már a hónap elején megejteni az első találkozást, mivel a tanév további részében.. és ha minden jól megy, valószínűleg azon túl is együtt fogunk dolgozni majd.
Nem arról beszél, hogy tanít és oktat, már a fogalmazásból is kiérezni, hogy ez inkább valóban egy kooperatív, közös munka lesz, mintsem tollbamondás és magolás. Szavait diszkrét, apró kézmozdulatok kísérik minden hangsúlyosabb információnál és szónál, észrevétlenül is könnyebben követhetővé és gördülékenyebbé téve az előadásmódját.
- Mivel az illúziómágiát nem az én kezem alatt kezdte tanulni, először is érdekelne, hogy meddig jutottak a korábbi oktatójával, mit sikerült mostanra elsajátítania... - rövid szünetet hagy, hagyja feldolgozni a kérdés eddigi részét, majd folytatja.
- És az, hogyan látja most lehetőségeit, az illúziómágia mely területeivel szeretne behatóbban foglalkozni a továbbiakban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493490#post493490][b]Gareth S. Nightingale - 2015.04.15. 17:08[/b][/url]

Magnusnak azért nem egy tökéletesen kezelhetetlen tinihez van szerencséje, ha nem is ugyanazzal kell majd megbirkóznia, mint Renée-nek előző éven, leginkább egy önmagát már felnőttnek tekintő nagykamasz, semmint egy hisztis pubertás az, aki időnként majd próbára teszi idegeit. Talán nem a legudvariasabb a viselkedése, de ők ketten idegenek - majd' negyven év korkülönbség választja el őket, ami jóformán két generáció, ám ezen felül is jókora szakadék tátong köztük. Egy biccentéssel köszöni meg a felkínált széket, nem dobva le magát, de azért hétköznapi lendülettel ül le – énje egy kis darabja még kellemetlenül bizsereg, ám csak idő kérdése, hogy ez is eltompuljon. A szokás hatalma. Annál több módja nyílik a tanárt figyelni, hol nyíltan, hol egészen feltűnésmentesen, ugrálva közte, könyvei és bútorai közt, Dwayne szekciójának nem szentelve több figyelmet néhány futó pillantásnál. Sokkal érdekesebb és értékesebb információkkal szolgál számára Magnus és apró birodalma. Feszengés nélkül állja a férfi tekintetét.*
- Min múlik?-*Őszintén érdekli, mik a vele szemben támasztott elvárások, nem árt ezt a legelején tisztázni, mindkettejüknek jobb, ha nyílt lapokkal játszanak. Alapból a kölcsönösség elvét vallja, tehát megtesz mindent, amit a másik is megtenne és nem emel szót semmi ellen, amíg jogosnak érzi. Talán nem a legkedvesebb tanítványa lesz, de fairül játszik és egyébként se volt soha célja örökös bérletet szerezni Alexander (sem más) szőrös szívének csücskébe.
- Gyakorlatban az illúziók felismerésével és a vizuális illúziókkal foglalkoztunk. A tanárnő távozása után egyedül folytattam az alap technikák fejlesztését és az elméletet.-*Volt egy másik tanonc is, ő azonban jobban érezte magát, ha nem kellett másokkal osztoznia sikerein és kudarcain, ráadásul lehetőleg igyekezett nem felhívni magára a figyelmet. Ha használta is mások előtt, úgy intézte, hogy ne szerezzenek róla tudomást – egyedül talán Kilián és a borjúmacska esete jelentett kivételt, de a szükség nagy úr. Így is kész csoda, hogy sikerült következmények nélkül megúszniuk az esetet.*
- A pszichológia nem érdekel.-*Magyarra fordítva, nincs benne elhivatottság és szemernyi vágy sem, hogy másik belső világával foglalkozzon, fejében turkáljon és problémáit oldja.*- Minden más igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493964#post493964][b]Alexander Magnus - 2015.04.17. 17:39[/b][/url]

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Összességében még jelentéktelennek is lehetne mondható a jelenléte a szobában, annyira nincs semmi kirívó vagy kiemelkedően megfogható a mozdulataiban - láthatóan érdeklődő, de nem érdeklődőbb az elvárnál, a tartása feszes, de nem kellemetlenül; s bár nem mosolyog, az ember mégsem érzi, hogy fel akarná nyársalni a tekintetével. Minden egyfajta  általános középértéken mozog. Pont olyan, mint maga az irodarésze, hangulatos, ám semmi igazán személyes.
A lényegre törő kérdésre bólint egy aprót, abszolút jogos és nem is árt, ha időben leteszik az alapokat, máskülönben kár is lenne ingoványos talajra építkezni tovább. Egyik fél számára sem túl jövedelmező. Alapvetően a tanítványaival nem jó baráti viszony a cél, nem kíván senkinek a pótapja lenni, aki nem igényli - ellenben, ha már vállalta, hogy kitanítja ezeket a fiatalokat az illúziómágiára, azt lelkiismeretesen el fogja végezni. Az ilyesmi oktatására azonban a puszta alá-fölérendeltségi viszony kevés.
- Főként a szorgalmán és a türelmén. Én átnyújtom magának a lehetőséget, hogy kitanulja a magasabb szintű illúziómágiát is, mikor eljutunk oda, cserébe lelkiismeretes munkát és precizitást várok.
Nála sosem volt bűn, ha valami nem ment elsőre vagy másodjára, még az sem, ha sokadjára is kudarcba fulladt egy próbálkozás, sokkal nagyobb vétség viszont a szemében, ha egy fiatal varázsló feladja és a sikertelenségtől motivációját vesztve igyekezete alábbhagy.
- Értem, tehát illúziótöréssel egyelőre nem próbálkoztak, viszont észleléssel és az egyik típussal már igen.
Semmi értékítélet, összefoglalás annál inkább, a tekintete mögött nem húzódnak szélsőséges érzelmek, mégis életet lehelnek belé a magas homlok mögött dolgozó fogaskerekek. Épp csak egy szemernyit dől előrébb, amikor Gareth elérkezik ahhoz a részhez, hogy maga is foglalkozott a gyakorlással.
- A tanárnővel megbeszéltek alapján folytatta a gyakorlást vagy szakirodalmakat is próbált felhasználni a gyakorlathoz? - Az elmélet teljesen egyértelmű, de érdekli, hogyan igyekezett feltalálni magát a fiú, oktató híján. Maga elé húz egy lapot, melyet már korábban kikészített és feljegyez egy-két dolgot magának. A nyers felütésre aztán megrándul a szája sarka, parányi árnyék, közel sem mosoly és a szeme sem követi a gesztust, de mégis csak valami.
- Rendben, ebben az esetben a tananyag arra vonatkozó részéből csupán azzal foglalkozunk majd legfeljebb, amelynek alkalmazása átfedésben áll az önt érdeklő területekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494684#post494684][b]Gareth S. Nightingale - 2015.07.14. 14:21[/b][/url]

Ami felett más csak elsiklott volna, rengeteget elárult Garethnek - a legkevésbé sem örült annak, amit látott és amiről pontosan tudta, hogy nem színlelhető. Aligha tehetett azonban ellene bármit is, így azon túl, hogy igyekezett minél több részletet megjegyezni, száműzte fejéből a gondolatot, kényelmesen elhelyezkedve a széken. Persze, amolyan átmeneti kényelem volt ez, jellemző azokra, akik tudják, nem fognak sokáig vesztegelni, de valamilyen okból mégis kénytelenek leülni.*
- Bármit, amit megtesz, tőlem is elvárhat.-*Éppolyan egyszerűen közli, mint az előző tanárral, az ő szabályai nem változnak. Valahol arrogánsnak tűnhetett, de ha ő 100%-ot letett az asztalra és maximálisan teljesített, nem fogja eltűrni, hogy a másik nyegle vagy hanyag. Tit for tat alapon játszott – teljes erőbedobással kezdett, megbocsátani és megtorolni egyaránt tudott, minden a másikon múlt.*
- Nem látott el instrukciókkal, nem tudta, meddig fog tartani új tanárt találni. Jobb híján könyvek segítségével folytattam.-*Tekintete pár pillanatig a Sándor mögötti polcokat fürkészi, kapásból fel tudná sorolni, melyeket olvasta és mi az, ami még ismeretlen számára, vagy amit keresett, de képtelen volt megszerezni. Renée távozásának egyetlen pozitív pontja volt – kapott egy írásos engedélyt, hogy a könyvtár bármely illúziómágiával kapcsolatos kötetét tanulmányozhatja. Persze, ehhez kellett az a pár hónap, ami alatt kiharcolta magának mindezt azzal, hogy mindent elolvasott, amit csak meg bírt kaparintani. Jóformán csak azért járt órákra, hogy kész kérdéseire választ kapjon és hogy haladjanak a gyakorlattal, hosszas előadásra sosem volt szüksége.
Az apró, alig észrevehető rezzenésről még fogalma sincs, jót jelent-e vagy rosszat,  de lesz még alkalma kitanulni, mivel milyen reakciót válthat ki. Mert ezen múlik minden, válaszra tudja-e késztetni a férfit és ha igen, milyenre.*
- Hálám a sírig üldözi.-*Közölte szárazon, lélekben megkönnyebbülve – a lehető legtávolabb akart maradni a pszichológiától, analízistől és egyáltalán bármitől, ami esetleg az ő belső világa felé terelhetné a tanár érdeklődését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494693#post494693][b]Alexander Magnus - 2015.07.14. 14:24[/b][/url]

Ez egy tiszta és egyértelmű közlés a fiútól, semmi sallang, semmi felesleges allűr nem bújik meg mögötte, nem próbál felvágni, bizonygatni semmit – egyébként is rossz ajtón kopogtatna –, ezt a fajta viselkedést pedig, bár nem adja különösebb jelét, igazán tudja értékelni. Persze mindez nem számít. Az első benyomás másodlagos, a tényleges teljesítmény, a terhelés alatt mutatott reakciók számítanak. Mindenki mutatkozhat összeszedettnek, ha van ideje felkészülni és nincs számottevő külső körülmény, amely alatt megmutatkozhat a valódi természet. Nos, talán nem az egész, inkább csak a munkához való hozzáállás. Ennyi kell neki egyelőre, nem több, később pedig óhatatlanul ki szokott derülni az is, hogy érdemes-e kezébe adni valakinek a tudást és szakértelmet egy e féle mágiaág területén. Voltak már hálátlan tanítványai, akiknek a tehetsége és a mágikus potenciálja meglett volna ahhoz, hogy remek illúziómágusok legyenek, de mondjuk ki, gazemberek voltak.
- Szaván fogom majd, ha netán szükség lesz rá.
Nem ítélkezik. Ezek a fiatalok nem gyerekek, számára legalábbis, nem feltételez alacsonyabb értelmi szintet és nem korlátozza ehhez mérten az elvárásait. Sokan elcsúsznak azon a hozzáálláson, hogy „ó, hát még szinte gyerek, óvatosabban kéne bánni vele”. Egy tanárnál az ilyesmi gyakori lehet, de ő sosem volt pedagógus.
- Szóval instrukciók nélkül maradt az év hátralévő részére. – Az első tisztán olvasható reakció részéről az a csendesen, mégis keményen feszülő rosszallás a szavai mögött. Sosem pártolta a tanulási szakasz elején már egyedül hagyni a diákokat, ha már belekezdtek a gyakorlati oktatásba. Tekintete elkapja a fiú a polcok felé vetett futó pillantását.
- A legközelebbi találkozásunkra írjon össze egy listát arról, milyen illúziómágiával kapcsolatos könyvekkel találkozott ezalatt. Ezen kívül, amennyiben igényt tart olyan szakirodalomra, amely nem áll az iskola könyvtárának rendelkezésére, fordulhat hozzám. – Ha nem itt, valószínűleg az otthoni irodájában megtalálja. Lehet, hogy nem rágja szájba az információkat, nem tart tollbamondást, de a feltételeket lelkiismeretesen biztosítja a tanoncai számára. A hálálkodó panelt ugyan hallja, de reakció nélkül hagyja, tekintve, hogy számára semmi funkcióval nem bír a jelenlegi beszélgetésükben. A költői kérdésekre sem ildomos válaszolni. Az ember már-már azt várná, hogy ahogyan hátradől a székében, most fog áttérni egyfajta bizalmasabb tanár-diák csevegésre, a mozdulat pont ideális kezdete lehetne egy „ismerjük meg egymást” típusú beszélgetésnek.
- Tegye az évkezdés utáni első két hetét szabaddá. A tanóráiról saját magam fogom kikérni, minden további személyes programjáról maga gondoskodik majd.
 Úgy tűnik, Magnusnak másféle elképzelései vannak az ilyen jellegű társalgások mibenlétéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494701#post494701][b]Gareth S. Nightingale - 2015.07.14. 14:28[/b][/url]

Érzi, hogy ez a mostani beszélgetés jóformán semmit sem nyom a latban, mert Magnus hűvös profizmussal kezel mindenkit – a tehetség és a jellem az elsődleges, minden egyéb másodlagos. Amíg komolyan veszi a képesség fejlesztését és nem akarja kétes célokra használni, addig a többi lényegtelen és a férfit elnézve, a legtöbb kellemetlen személyiségjegy valószínűleg teljesen hidegen hagyja. Egyrészt megnyugtató, másrészt ennyivel kevesebb fegyvert tart a kezében, mert semmi mással nem győzheti meg, mint kemény munkával, valódi eredményekkel és őszinteséggel.
A válaszra mindössze biccent, részéről a téma lezárva és nem pazarol rá több szót. Tartózkodni akar lehetőleg mindentől, ami felesleges és félreértésekhez vagy konfliktushoz vezethetne, nem gyávaságból, hanem mert ok nélkül nem bocsátkozott céltalan, értelmetlen harcokba senkivel. Ha arra kerül sor, hogy tétje lesz, habozás nélkül száll ringbe, de addig a létező legnagyobb ostobaság lenne csak úgy hergelni valakit, akinek a segítségére, útmutatására szorul.
- Akadt, ami útmutatásul szolgált.-*Vont vállat, mert attól, hogy nem rágták a szájába, ő simán ki tudta következtetni, mivel folytassa és igazán csak némi találékonyságra és fantáziára volt szüksége, hogy saját gyakorlatokat alkosson magának. Nem ejtették a fejére, hogy tehetetlen balfácánként üljön, ölbe tett kézzel malmozva, ráadásul alapból rühellte, ha az elméleti részt mástól kellett hallgatnia. A következő felszólításra pusztán bólint, ha a tanár úrnak ez minden vágya, lesz lista, bár itt helyben el tudná neki sorolni, mit olvasott és mit mire használt. Így legalább lesz egy kis poénja a dolognak. Az eddig megszerezhetetlen könyvek gondolata persze felvillanyozza, de jól meg kell gondolnia, mit és milyen indoklással is kér kölcsön.
A beszélgetés épp a következő szintre emelkedne, amikor Magnus kényelmesen elhelyezkedve közli vele, hogy két hétre elhagyják az iskolát – legalábbis biztos benne, hogy ha nem erről lenne szó, nem kérné ki az órákról, hanem egyszerűen tanítás utáni rabszolgamunkára ítélné. Annak gondolata, hogy ilyen hosszú időre legyen vele kettesben összezárva, egyáltalán nincs rá jó hatással, de nemes egyszerűséggel ignorálja a fejébe nyomakodó hangokat, tisztára söpörve elméjét. Nincs ideje pánikolni, majd ráér, ha esetleg kiderül, hogy egy szobában is alszanak...*
- Felszerelés, javaslatok?-*Érdeklődik tömören, mert ha bármi különlegesre szüksége lesz, azt most kell beszereznie, mert legfeljebb 1-2 napja van, attól függően, hétfőn vagy mindjárt vasárnap akar-e indulni a férfi. A 'hová' kérdést nem tartotta fontosnak – megtudja a maga idejében és egyébként sincs igazán beleszólása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494718#post494718][b]Alexander Magnus - 2015.07.14. 14:37[/b][/url]

Bár a figyelme nem kalandozott el, továbbra is ugyanúgy tisztában van a fiú jelenlétével a helyiségben, közben már azt tervezi, hogyan lenne a legideálisabb a gyakorlóheteket eltölteni. Van egy másik leendő diák is, lenne módja arra, hogy vele külön megtegye ugyanezt a kirándulást, ugyanakkor ez egy jó alkalom lenne arra, hogy ha a fiatalok nem ismerték egymást, akkor megismerkedjenek (ki tudja, mennyire elszeparáltan oktatta őket Renée, az is egy módszer) – vagy ha már igen, akkor ő lássa, hogy egymáshoz képest milyen szinten állnak. Így majd a képzés intenzitását és tempóját is személyre tudja mag igazítani úgy, hogy a félév végére mindkét fél részéről kiegyensúlyozott legyen a helyzet. A vizsgához szüksége lesz erre is.
Az, hogy a Nightingale fiú saját maga készült és olvasott utána az elméleti dolgoknak, valamelyest az ő dolgát is meg fogja könnyíteni, így csak az Ombozi lánnyal kell majd végigzongoráznia a szakirodalmakat – persze csak abba az esetben, ha az imént kért listán azok a tételek szerepelnek, amelyek egyébként is ott vannak az általa elvártak között. Abban biztos, lesz olyan olvasmány, amit majd tőle fognak megkapni. Nem mintha olyan komoly szintű varázslatokat tartalmazna, hanem mert korlátozott számban adták ki, így egy iskolai könyvtárban, pláne egy ilyen kis országéban, nem valószínű, hogy egyáltalán hozzá lehetne jutni.
Gareth arcát figyeli a bejelentés után, a tekintetében nincs semmi direkt kutató vagy kíváncsiskodó él, talán mindenki így figyelne a másikra, ha nem az lenne már a korai évektől az emberekbe nevelve, hogy illetlenség sokáig fürkészni valaki arcát. Mégis, mielőtt igazán tolakodóvá válna ez a szemkontaktust, maga a férfi az, aki egy lassú, lusta mozdulattal elfordítja a fejét, lepillantva a lapra. Felír magának valamit, aztán úgy folytatja.
- Az iratait, a pálcáját, váltásruhát, tisztálkodó szereket, ha valamilyen betegségre szed bájitalt, azt is hozza. Ha van valami egyéb, amit magával hozna, mondhatja most is, de küldhet róla levelet, ha említésre méltónak ítéli.
Nyilván a plusz fogkeféről nem kér beszámolót, de például egy plusz varázstárgyról jobb lenne, ha értesülne. Mintha egy pillanatra megállna, megrándul egy parányit az arca, mielőtt ismét megszólalna.
- A háziállatok utaztatását hanyagoljuk. – Volt már olyan diákja, aki úgy érezte, hogy a macskájának feltétlenül velük kell jönnie, mert nem akarja magára hagyni az állatot, még a szobatársával/lakótársával sem.
- Egyelőre ennyit szerettem volna megbeszélni, levélben értesíteni fogom mindenről, de ha kérdése van, akkor nyugodtan felkereshet bármilyen formában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494727#post494727][b]Gareth S. Nightingale - 2015.07.14. 14:41[/b][/url]

zárás

Állja a tekintetet – hozzászokott, hogy agressziómentesen, de hosszan tudjon az emberek szemébe nézni, mert őszinteség és nyíltság illúzióját kelti. Az őt fürkésző, felkavarhatatlannak tűnő sötét szempár valószínűleg mindenkire nyugtalanítólag hatott, akkor is, ha semmit sem követtek el, ő azonban ironikus módon ehhez tudott a legkönnyebben hozzászokni. A papírra kerülő, számára láthatatlan szavak már sokkal inkább érdekelnék, de kísérletet sem tesz rá, hogy bármi módon megnézze őket – egyrészt, Gareth nem kíváncsi ilyesmire, másrészt, az első benyomások közt aligha lesz igazán lényeges, sorsfordító feljegyzés és ha lenne is, azonnal rácáfolni öngyilkosság. Ha valamit megtanult, hogy sosem érdemes sietni és kapkodni.
- Átgondolom.-*Egy biccentéssel veszi tudomásul a listát, nagyjából az, amit elképzelt, de még el kell döntenie, mennyi kockáztasson. Szívesen magával vinné az iránytűjét, ami talán a legártalmatlanabb találmányainak sorában, de nem most szeretné megmutatni a többnyire magánál hordott, most is tokjában lapuló szerkezetet. A következő felvetésre csak egy roppant lesújtó pillantással válaszol, amibe remekül bele tudja sűríteni, hogy ha van is állata, ő maga nem egy marha, hogy ne tudna tőle pár napra megválni, valamint hogy cseppet sem hízelgő, hogy Magnus ilyet feltételez róla. Ettől eltekintve azonban nem szól, láthatóan nem kíván a kelleténél több időt tölteni ezzel a kellemes kis ismerkedősdivel, így a végszóra feláll a székből.*
- Akkor további szép napot.-*Az udvarias mondat flegma hangsúlyával párosítva sajátosan nemtörődöm hangulatot kölcsönöz akár kulturáltnak is nevezhető távozásának. A folyosón megtorpanás nélkül indul tovább, egyenest az Eridon tornyok felé – csak akkor fújhatja ki magát, ha a saját szobájuk négy fala között lesz.