A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493266#post493266][b]Alexander Magnus - 2015.04.14. 21:25[/b][/url]

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Elintézett minden levelet az úttal kapcsolatban; érdemes mindig előre tervezni és leszervezni a részleteket, hogy ne az utolsó pillanatban legyen szükség kapkodásra. A kölyök nem feltétlenül fog neki örülni előzetes várakozásai alapján - legalábbis többnyire nem örülnek a kezdet kezdetén, ha hasonlóval indít, azonban főleg így, hogy nem a kezdetektől ő tartja kezében az oktatásukat, kénytelen lesz mindkét diákjával lefutni ezeket a hosszadalmas köröket. Így a beköltözés és az adminisztrációs kötelességek elvégzése után az első dolga volt levelet írni először csupán az egyiküknek, jobb lesz, ha egyszerre egyet mér fel. Először viszont elég lesz kapnia egy általános képet a fiatalok elképzeléseiről, hogy tudja, mivel lépjenek aztán tovább.
Az asztalánál ül és kivételesen nem munkával foglalja el magát, hanem a polcáról egy könyvvel múlatja az időt, amikor is a kopogás érkezik. Az tisztán tükröződő felületre pillant magától balra, hogy megnézhesse, ki ácsorog az ajtaja.. juk (igen, ezt a többes számot még szoknia kell, ahogyan azt is, hogy egy nagyra nőtt, nevetlen szakállas gyerekkel kell együtt élnie) előtt. Az, hogy Huginn trónol a várakozó fiú vállát, elég árulkodó ahhoz, hogy felkelve az asztalról először akkurátusan visszacsúsztassa a könyvét a helyére, majd néhány lépéssel átszelve a szobát, maga nyisson ajtót Garethnek.
- Üdvözlöm, örvendetes, hogy ilyen hamar időt tudott szakítani rám. - Nem tesz fel olyan felesleges udvariassági kérdéseket, minthogy Mr. Nightingale-hez van-e szerencséje, a vállán ott pihen a hollója, kezében pedig a levele. S bár nem mosolyog, a hangja nem csattan élesen, sem gúnyosan, ámbár az átlagember fülének, amely mégis csak valamiféle érzelmi töltethez van szokva, kissé kellemetlen csengése lehet ennek a fajta semlegességnek.
- Alexander Magnus vagyok, a leendő illúziómágia oktatója, kerüljön beljebb.
Félreáll, hogy a fiúnak legyen tere belépni az irodába, míg az addig türelmesen ücsörgő holló felkerekedik és visszatelepszik a szoba sarkában elhelyezett masszív állványra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493404#post493404][b]Alexander Magnus - 2015.04.15. 00:55[/b][/url]

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Már volt alkalma, sok éve megszokni a tinédzserek kezelhetetlen és csapongó természetét, bár továbbra is állítja, hogy ő nem pedagógus, hogy dolga legyen megnevelni őket. Jobbára szereti csupán lefektetni a szabályokat, aztán, amennyiben a diákjai tartják magukat ezekhez, az attitűdjük felé vagy a világ felé olyan lehet, amilyen csak fiatal lelküknek jólesik. Természetesen bizonyos határokon belül. Észrevétlenül méri végig a fiút - ő tehát az egyik a két jelenlegi tanítvány közül, akikkel foglalkoznia kell majd. Apró bólintással veszi tudomásul a tényt, majd becsukja Gareth háta mögött az ajtót és a saját irodarésze felé biccent. Nem különösebben meglepő, hogy még a két férfi beható ismerete nélkül is, pusztán ránézésre meg lehet állapítani, hogy melyik kinek a térfele lehet. Akár egy demarkációs vonalat is húzhatnának a szoba közepén.
- Egyetértek.
Talán ez a fajta flegmatikus viselkedés még, ha nem is értékelendő, de kényelmes is lehet. Addig sem kell felesleges, témába nem vágó dolgokkal foglalkozniuk és szorítkozhatnak a lényegre, egyelőre legalábbis. Ellép a fiú mellett és jelzésértékűen kissé kihúzza az asztallal szemközti, szintén párnázott széket, mintegy felkínálva a másiknak.
- Nem tudom, meddig fog tartani a beszélgetésünk, tehát foglaljon helyet nyugodtan, Mr. Nightingale.
Van a mozdulataiban valami feszesség, ugyanakkor ez mégsem az a fajta feszesség, amikor valaki nem tud mit kezdeni a végtagjaival, a fizikai valóval, mozgása és a jelenléte a szobában nagyon is természetes. Helyet foglal az asztallal átellenben és hátradől a székben, miközben tekintetét Garethre emeli.
- Szerettem volna mindenképpen már a hónap elején megejteni az első találkozást, mivel a tanév további részében.. és ha minden jól megy, valószínűleg azon túl is együtt fogunk dolgozni majd.
Nem arról beszél, hogy tanít és oktat, már a fogalmazásból is kiérezni, hogy ez inkább valóban egy kooperatív, közös munka lesz, mintsem tollbamondás és magolás. Szavait diszkrét, apró kézmozdulatok kísérik minden hangsúlyosabb információnál és szónál, észrevétlenül is könnyebben követhetővé és gördülékenyebbé téve az előadásmódját.
- Mivel az illúziómágiát nem az én kezem alatt kezdte tanulni, először is érdekelne, hogy meddig jutottak a korábbi oktatójával, mit sikerült mostanra elsajátítania... - rövid szünetet hagy, hagyja feldolgozni a kérdés eddigi részét, majd folytatja.
- És az, hogyan látja most lehetőségeit, az illúziómágia mely területeivel szeretne behatóbban foglalkozni a továbbiakban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493964#post493964][b]Alexander Magnus - 2015.04.17. 17:39[/b][/url]

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Összességében még jelentéktelennek is lehetne mondható a jelenléte a szobában, annyira nincs semmi kirívó vagy kiemelkedően megfogható a mozdulataiban - láthatóan érdeklődő, de nem érdeklődőbb az elvárnál, a tartása feszes, de nem kellemetlenül; s bár nem mosolyog, az ember mégsem érzi, hogy fel akarná nyársalni a tekintetével. Minden egyfajta  általános középértéken mozog. Pont olyan, mint maga az irodarésze, hangulatos, ám semmi igazán személyes.
A lényegre törő kérdésre bólint egy aprót, abszolút jogos és nem is árt, ha időben leteszik az alapokat, máskülönben kár is lenne ingoványos talajra építkezni tovább. Egyik fél számára sem túl jövedelmező. Alapvetően a tanítványaival nem jó baráti viszony a cél, nem kíván senkinek a pótapja lenni, aki nem igényli - ellenben, ha már vállalta, hogy kitanítja ezeket a fiatalokat az illúziómágiára, azt lelkiismeretesen el fogja végezni. Az ilyesmi oktatására azonban a puszta alá-fölérendeltségi viszony kevés.
- Főként a szorgalmán és a türelmén. Én átnyújtom magának a lehetőséget, hogy kitanulja a magasabb szintű illúziómágiát is, mikor eljutunk oda, cserébe lelkiismeretes munkát és precizitást várok.
Nála sosem volt bűn, ha valami nem ment elsőre vagy másodjára, még az sem, ha sokadjára is kudarcba fulladt egy próbálkozás, sokkal nagyobb vétség viszont a szemében, ha egy fiatal varázsló feladja és a sikertelenségtől motivációját vesztve igyekezete alábbhagy.
- Értem, tehát illúziótöréssel egyelőre nem próbálkoztak, viszont észleléssel és az egyik típussal már igen.
Semmi értékítélet, összefoglalás annál inkább, a tekintete mögött nem húzódnak szélsőséges érzelmek, mégis életet lehelnek belé a magas homlok mögött dolgozó fogaskerekek. Épp csak egy szemernyit dől előrébb, amikor Gareth elérkezik ahhoz a részhez, hogy maga is foglalkozott a gyakorlással.
- A tanárnővel megbeszéltek alapján folytatta a gyakorlást vagy szakirodalmakat is próbált felhasználni a gyakorlathoz? - Az elmélet teljesen egyértelmű, de érdekli, hogyan igyekezett feltalálni magát a fiú, oktató híján. Maga elé húz egy lapot, melyet már korábban kikészített és feljegyez egy-két dolgot magának. A nyers felütésre aztán megrándul a szája sarka, parányi árnyék, közel sem mosoly és a szeme sem követi a gesztust, de mégis csak valami.
- Rendben, ebben az esetben a tananyag arra vonatkozó részéből csupán azzal foglalkozunk majd legfeljebb, amelynek alkalmazása átfedésben áll az önt érdeklő területekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494693#post494693][b]Alexander Magnus - 2015.07.14. 14:24[/b][/url]

Ez egy tiszta és egyértelmű közlés a fiútól, semmi sallang, semmi felesleges allűr nem bújik meg mögötte, nem próbál felvágni, bizonygatni semmit – egyébként is rossz ajtón kopogtatna –, ezt a fajta viselkedést pedig, bár nem adja különösebb jelét, igazán tudja értékelni. Persze mindez nem számít. Az első benyomás másodlagos, a tényleges teljesítmény, a terhelés alatt mutatott reakciók számítanak. Mindenki mutatkozhat összeszedettnek, ha van ideje felkészülni és nincs számottevő külső körülmény, amely alatt megmutatkozhat a valódi természet. Nos, talán nem az egész, inkább csak a munkához való hozzáállás. Ennyi kell neki egyelőre, nem több, később pedig óhatatlanul ki szokott derülni az is, hogy érdemes-e kezébe adni valakinek a tudást és szakértelmet egy e féle mágiaág területén. Voltak már hálátlan tanítványai, akiknek a tehetsége és a mágikus potenciálja meglett volna ahhoz, hogy remek illúziómágusok legyenek, de mondjuk ki, gazemberek voltak.
- Szaván fogom majd, ha netán szükség lesz rá.
Nem ítélkezik. Ezek a fiatalok nem gyerekek, számára legalábbis, nem feltételez alacsonyabb értelmi szintet és nem korlátozza ehhez mérten az elvárásait. Sokan elcsúsznak azon a hozzáálláson, hogy „ó, hát még szinte gyerek, óvatosabban kéne bánni vele”. Egy tanárnál az ilyesmi gyakori lehet, de ő sosem volt pedagógus.
- Szóval instrukciók nélkül maradt az év hátralévő részére. – Az első tisztán olvasható reakció részéről az a csendesen, mégis keményen feszülő rosszallás a szavai mögött. Sosem pártolta a tanulási szakasz elején már egyedül hagyni a diákokat, ha már belekezdtek a gyakorlati oktatásba. Tekintete elkapja a fiú a polcok felé vetett futó pillantását.
- A legközelebbi találkozásunkra írjon össze egy listát arról, milyen illúziómágiával kapcsolatos könyvekkel találkozott ezalatt. Ezen kívül, amennyiben igényt tart olyan szakirodalomra, amely nem áll az iskola könyvtárának rendelkezésére, fordulhat hozzám. – Ha nem itt, valószínűleg az otthoni irodájában megtalálja. Lehet, hogy nem rágja szájba az információkat, nem tart tollbamondást, de a feltételeket lelkiismeretesen biztosítja a tanoncai számára. A hálálkodó panelt ugyan hallja, de reakció nélkül hagyja, tekintve, hogy számára semmi funkcióval nem bír a jelenlegi beszélgetésükben. A költői kérdésekre sem ildomos válaszolni. Az ember már-már azt várná, hogy ahogyan hátradől a székében, most fog áttérni egyfajta bizalmasabb tanár-diák csevegésre, a mozdulat pont ideális kezdete lehetne egy „ismerjük meg egymást” típusú beszélgetésnek.
- Tegye az évkezdés utáni első két hetét szabaddá. A tanóráiról saját magam fogom kikérni, minden további személyes programjáról maga gondoskodik majd.
 Úgy tűnik, Magnusnak másféle elképzelései vannak az ilyen jellegű társalgások mibenlétéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494718#post494718][b]Alexander Magnus - 2015.07.14. 14:37[/b][/url]

Bár a figyelme nem kalandozott el, továbbra is ugyanúgy tisztában van a fiú jelenlétével a helyiségben, közben már azt tervezi, hogyan lenne a legideálisabb a gyakorlóheteket eltölteni. Van egy másik leendő diák is, lenne módja arra, hogy vele külön megtegye ugyanezt a kirándulást, ugyanakkor ez egy jó alkalom lenne arra, hogy ha a fiatalok nem ismerték egymást, akkor megismerkedjenek (ki tudja, mennyire elszeparáltan oktatta őket Renée, az is egy módszer) – vagy ha már igen, akkor ő lássa, hogy egymáshoz képest milyen szinten állnak. Így majd a képzés intenzitását és tempóját is személyre tudja mag igazítani úgy, hogy a félév végére mindkét fél részéről kiegyensúlyozott legyen a helyzet. A vizsgához szüksége lesz erre is.
Az, hogy a Nightingale fiú saját maga készült és olvasott utána az elméleti dolgoknak, valamelyest az ő dolgát is meg fogja könnyíteni, így csak az Ombozi lánnyal kell majd végigzongoráznia a szakirodalmakat – persze csak abba az esetben, ha az imént kért listán azok a tételek szerepelnek, amelyek egyébként is ott vannak az általa elvártak között. Abban biztos, lesz olyan olvasmány, amit majd tőle fognak megkapni. Nem mintha olyan komoly szintű varázslatokat tartalmazna, hanem mert korlátozott számban adták ki, így egy iskolai könyvtárban, pláne egy ilyen kis országéban, nem valószínű, hogy egyáltalán hozzá lehetne jutni.
Gareth arcát figyeli a bejelentés után, a tekintetében nincs semmi direkt kutató vagy kíváncsiskodó él, talán mindenki így figyelne a másikra, ha nem az lenne már a korai évektől az emberekbe nevelve, hogy illetlenség sokáig fürkészni valaki arcát. Mégis, mielőtt igazán tolakodóvá válna ez a szemkontaktust, maga a férfi az, aki egy lassú, lusta mozdulattal elfordítja a fejét, lepillantva a lapra. Felír magának valamit, aztán úgy folytatja.
- Az iratait, a pálcáját, váltásruhát, tisztálkodó szereket, ha valamilyen betegségre szed bájitalt, azt is hozza. Ha van valami egyéb, amit magával hozna, mondhatja most is, de küldhet róla levelet, ha említésre méltónak ítéli.
Nyilván a plusz fogkeféről nem kér beszámolót, de például egy plusz varázstárgyról jobb lenne, ha értesülne. Mintha egy pillanatra megállna, megrándul egy parányit az arca, mielőtt ismét megszólalna.
- A háziállatok utaztatását hanyagoljuk. – Volt már olyan diákja, aki úgy érezte, hogy a macskájának feltétlenül velük kell jönnie, mert nem akarja magára hagyni az állatot, még a szobatársával/lakótársával sem.
- Egyelőre ennyit szerettem volna megbeszélni, levélben értesíteni fogom mindenről, de ha kérdése van, akkor nyugodtan felkereshet bármilyen formában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616048#post616048][b]Alexander Magnus - 2016.09.07. 21:28[/b][/url]

Egészen más úgy szemügyre venni ezt a mágikus építményt, hogy nem tesztfázisban, alig pár centire lebeg a föld felett, hanem végre betölti eredeti rendeltetését. Kétség kívül figyelemre méltó a látvány, amely a szeme elé tárul innen fentről, még akkor is, ha Alexander sosem volt olyasfajta romantikus ember, aki gyönyörűségét leli a vizuális látványban. Munkát sem ez alapján választott, feleséget sem (bár félreértés ne essék, nincs vele semmi baj), aztán később házat és életteret sem. Ettől függetlenül el tud időzni a világ monumentális csodáin. Metsző hideg van idefenn, ám ilyenkor szerencsés az a decens öltözet, amit egyébként is mindig hord, nyakig begombolva, sosem léhán, megtartva a diszkréció hosszú ujjú zárkózottságát. Még csak használnia sem kell semmilyen mágialátásra törekvő varázslatot ahhoz, hogy érezze a tenyere alatt lüktető mágiát, ahogy a korlátra teszi a kezét.
- Figyelemreméltó az eredmény, a munkájuk meghozta a gyümölcsét, mint látom.
Gyanítja a jármű minisztériumi engedélyeztetése majd’ akkora munka lehetett, mint megalkotni a hajót irányító varázslatokat. Legyenek akármelyik országban, a bürokrácia mindig félelmetes falként emelkedik a mágikus alkotói szellem fölé. Kétségtelenül vannak esetek, amikor ez a szigor célravezető és szükséges, például egy ilyen hajó esetében is alapvető körültekintés, hogy alaposan felmérik a kockázatokat. Ezek szerint a két fivér sikerrel vette a minisztérium bírálóinak szigorú rostáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616051#post616051][b]Alexander Magnus - 2016.09.07. 21:41[/b][/url]

Talán azért sem ragadják meg a vizuális képek, mert pont ő tudja a legjobban, milyen talmi lehet a puszta látvány. Ellenben a valamibe belefektetett erő és tehetség megkérdőjelezhetetlen, sokkal könnyebben és tisztábban megragadható ez, mint az esztétikum. Lapos oldalpillantást vet a fiúra, mikor az megszólal, mintha még ez a diszkrét burkoltság is sok lenne, azonban nem szól semmit, ami már önmagában elkönyvelhető egy pozitívabb "rendben, fiú, ez még belefér" minősítésnek. A magaslati szellő a zakójába kap, Magnus pedig türelmesen igazítja vissza eredeti helyére a ruhadaraboot. Közben Seth a pálcája felé nyúl, nem kerüli el a figyelmét, de nem szól közbe, kivár. Már a pálcamozdulat is meglehetősen jellegzetes. Patrónus, mi?
- Ha el akar büszkélkedni valakinek az újonnan szerzett tudományával, minden bizonnyal akad erre alkalmasabb... - személy is. Így fejezné be az eredeti mondatot, de mindeközben a fiú által létrehozott mágia alakot ölt. Úgy harapja el a mondatot, mintha eredetileg is úgy tervezte volna, hogy ezen a ponton függőben hagyja a mondandóját. Ám a beálló csendben is tapintható valamiféle.. változás. Az ámulat túl nagyívű ehhez a férfihoz, a csodálkozás túl naiv, a meghatottság távolabb nem is állhatna tőle, mégis van a levegőben valamiféle érdeklődéssel vegyes megértés. Az alakot öltő hollónak megvan a maga jelentése, ami jobb is, kényelmesebb is, ha kimondatlan marad. Jó eséllyel ugyanis nem tudna rá mit mondani szavakkal.
- Remekül kivitelezett bűbáj. - Mit mondhatna ezen túl? Egy semlegesnek mondható dicsérettel jutalmazza a másikat, ezzel szöges ellentétként azonban futólag Seth vállára teszi a kezét, ám aztán el is húzza. Kimerítette a bizalmassági keretet egy évre előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616055#post616055][b]Alexander Magnus - 2016.09.07. 21:47[/b][/url]

Olyan jelenet ez, ami a maga pőre egyszerűségében pont tökéletes így. Ennél jobban túlcifrázni hamisan őszintétlen lenne. Ennél jobban lekerekíteni és elfojtani pedig.. nos, lehetetlen. Szóval marad ez, mint lehetőség, de szerencsére mindketten, mind a fiú, mind pedig az idősebb férfi jelleme elviselte, sőt talán meg is kívánta ezt a fajta magatartást. - Csak egy pohár vízzel. - Megszokott, hogy nem iszik semmi alkoholt, most épp főleg már csak azért sem, mert a szokatlan helyszínválasztást leszámítva végül is egy tanórát készülnek lefolytatni.
- Az előrehaladása az illúziómágiában bár hol gyorsabb, hol lassabb, de összességében a jelenlegi készségei tükrözik azt az időt, mióta foglalkozik vele. Tekintve, hogy az első év egy részében lényegében autodidakta módon tanult, mondható jó teljesítménynek.
Mert természetesen vannak Magnus elvárásai a tekintetben, hogy egy varázslónak/boszorkánynak mennyi idő alatt kell elsajátítania ezt a mágiaágat "talán elfogadható" mértékben. És vannak megint más erre specializálódott oktatók, akiknek az elvárásai kevésbé szigorúbbak. Ők pedagógusok, már csak a szakmájukból adódóan is jobban foglalkoznak azzal, hogy minden diáknak az egyéni teljesítéséhez mérten állítsák fel az elvárásaikat. Ez a pedagógus dolga, hogy a tananyagát a diákhoz illessze és összecsiszolja. Ennél Magnus jóval "szögletesebb", nem tanár, nem pedagógus, ő illúziómágus, aki tanoncokat képez ki az illúziómágia használatára. Megvannak a maga szigorú és saját elképzelései szerinti elvárásai, amihez szorgalommal, erőfeszítésekkel, elszántsággal és elkötelezettséggel kellett idomulnia a tanoncoknak. Aki ezt nem teszi meg, idővel úgyis kihullik. Seth azonban egyelőre nagyon is jól vette ennek az érdes embernek az eddigi követelményeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616836#post616836][b]Alexander Magnus - 2016.09.12. 14:56[/b][/url]

A férfinál ez inkább alapvető viselkedésforma, nem valami, amit külön élvezni tudna vagy kellene. Egyszerűen csak ilyen. A citromot elfogadja hozzá, az még belefér, bár nem rendszeres, hogy így inná a vizet. A lánya viszont egy időben odavolt ezért, megrögzötten citromkarikákkal kérte a vizet, kólát, amit épp megkívánt. Kissé nosztalgikus is így látni a pohár szélére biggyesztett karikát.
- Megtartani? Érdekes kérés. - És szokatlan is, elvégre nincs semmi érdekes abban az üvegcsében, mindössze a félévi feladata, amit kifejezetten a fiú jelenlegi képességeinek ismeretében alkotott meg, pont azon a határon egyensúlyozva, hogy nehéz legyen, de ne lehetetlen megugrani a szintet a megfelelő gyakorlással. Figyelmesen szemléli az elé kerülő hógömböt, majd felpillant Sethre.
- Hallgatom.
Vannak elképzelései, de szeretné kifejtve hallani a fiú szájából is, mit készül elé tárni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=635974#post635974][b]Alexander Magnus - 2016.11.06. 23:09[/b][/url]

- Ebben az esetben, ha megengedi.. - kezével apró mozdulatot tesz, mintegy kérve ezzel az üvegcsét. Ujjai közé veszi, forgatja, szinte érezni a mágia mozgását a szobában, ahogy a manát koncentrálva összegyűjti, majd átformálja azt az általa kívánt varázslatra. Nincs benne semmi látványos. A semmi helyén továbbra is az üresség ül, csak a mágia vibrál benne, várva, hogy megtörjék az ellenállását. Miután végzett, visszanyújtja a fiúnak a tárgyat, és figyelmét inkább a hógömbre koncentrálja.
- Jó gondolat, proaktivitást igényel, kiváló reakciókészséget és improvizációt. - Mintha fekete tinta folyna szét benne, úgy lepi el a belső teret a feketeség. Természetesen nem hagyja, hogy csak a fiú saját belátása szerint cselekedjen. Szeretné látni, hogyan tud hozzányúlni egy más megalkotott illúzió átformálásához, pontosabban szólva inkább annak elfedéséhez. Szándékosan nem használ olyan erejű varázslatot, amit egyelőre Seth nem tud megugrani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=636555#post636555][b]Alexander Magnus - 2016.11.08. 00:33[/b][/url]

Megvárja, amíg a fiú eldönti, mit szeretne kezdeni az általa felvázolt. Nos.. ez leginkább egy vászon, amire később rétegezni lehet a többi illúziót vagy formálni azt. Ha használná azt a bűbájt, amivel képes meglátni a varázslatot mozgató manaszálakat, minden bizonnyal érdekes látvány tárulna a szeme elé. Olyan lehet ez, mint mikor valaki fáradtan beletúr a hajába, és az ujjai elsiklanak a hajtincsek között. Később, ahogy egyre több fényes folt jelenik meg, úgy módosítja magában ezt a képest úgy, hogy a kéz helyett egy sűrű fogú fésűvel.
Mintha engedne a festék anyaga, úgy folynak el lassan a világűr színei és fényei, eleinte a gömb alján összegyűlve, mint a higany. Aztán átszivárog az eddigi kis "világuk" keretein, lassan, kövér, nehéz csepp növi ki magát Magnus gömböt tartó ujjainál. Az embernek szinte emlékeztetnie kell magát arra, hogy valójában semmi sem történik, olyannyira élethűen rekonstruálja a gravitáció egy sűrűbb anyagra gyakorolt hatását. Ezzel mintegy megadta az engedélyt arra, hogy bár az eszköz maradt továbbra is, de dolgozhatnak a "határokon" kívül. A fekete folyadékban itt-ott csíkokban, elkent színekben, elnyújtott alakzatokban ott vannak a Seth által kreált egykori csillagok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=644324#post644324][b]Alexander Magnus - 2016.12.01. 20:46[/b][/url]

Az illúzió természetéből adódóan nem szorul határok közé. Ami egy-egy szituációban mégis megköti, az nem a varázslat, hanem a cél, a funkció, hogy mit, kinél és hogyan akarnak elérni. Egyébiránt az illúzió maga a megtestesült mágia, a lehetőségei majdhogynem végtelenek, addig nyújtózkodik, amíg a használója képes kitágítani a maga kompetenciáit. Érdeklődve várta, mivel rukkol elő Seth legközelebb, mit tud még neki mutatni. Merthogy abban bizonyos volt, hogy a fiú nem elégszik meg ennyivel. Azért volt régóta a legjobb diákja, mert mindig a következő cél felé nyújtózkodott, akármikor elérte az addig kitűzöttet. Ugyanakkor nem is csak egy általános, feszített menetelés volt ez, mert Seth, mint az a varázslataiból is látszik, mindig gondolkodik közben. Az illúzióval együtt alakítja ő is az elképzeléseit, új ötleteket keres, új kombinációkat talál, alkalmazkodik a környezethez és ahhoz, hogy kinek mutatja az illúzióját. Nem a vakvilágba hozza létre, hanem egy tudatos alkotási folyamatot visz végig, ami bár nem művészet, de közel áll hozzá, s mindeközben az illúziói hitelesek maradnak.
Amit most utoljára csinál, az egyáltalán nem könnyű varázslat, ennyi részletre egyszerre odafigyelni, és mindezen túl még arra is gondot fordítani, hogy élethű legyen, rendkívüli koncentrációt igényelt.
Egy mosoly halvány, épp csak sejthető árnyéka ül ki az arcára, egy apró görbület, mégis még ez a kicsinyke gesztus is teljesen megváltoztatja a vonásait. Seth azon kaphatja magát, hogy a gömböcskék súlytalanságának állapota saját magára is kiterjed, a végtagjait nem érzi súlyosnak, sőt, mintha láthatatlan, száraz vízben lebegne, akárcsak az általa irányított cseppek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=657756#post657756][b]Alexander Magnus - 2017.01.28. 23:33[/b][/url]

Mint egy nagy fekete lény, úgy terpeszkedik a szobán az illúzió. Annak hála, hogy réteget rétegre halmoznak, formálnak, átalakítanak, hol egyikük, hol másikuk mágiája dolgozik dominánsabban, szinte súlyosnak hat a levegő ennyi mágikus aktivitástól. Mégis, ha valaki megszokta ezt, majdhogynem otthonos ez a kis, cseppet sem kellemetlen nyomás. Mint a váladék a torkon, amire meg kell köszörülni a torkot, annyi különbséggel, hogy ettől van, aki nem szívesen szabadulna meg, és inkább vállalná a rekedtséget helyette.
Nem sieti el a választ, hagyja, hogy Seth varázslata kiteljesedjen - aztán arra is kíváncsi, hogy az illúzió fenntartása hogyan megy neki. Mennyire rezdületlen, kihívást jelent-e vagy már elbírja a koncentrációja ezt a terhet annyira, hogy ne is hasson nehéznek. Van az a pont, hogy egyszerűen megszokja az ember. Megtanul úgy gondolkodni, úgy érezni az illúzió létrehozása és fenntartása közben, ahogy megtanulja úszás közben is a profi úszó a teljesen más jellegű levegővételt, mint ami a hétköznapokban megszokott.
- Hmh. - Mély orgánumú, rövid hümmentés, a jellegzetesen ki-tudja-mit-rejt semmitmondással. Viszont rögtön követi ezt a saját válaszreakciója. A szoba közepén, ahol korábban mindennek a kiindulópontja kialakult mintha egy láthatatlan erő kezdene dolgozni. Seth először csak halványan érezheti a tömegvonzás csalóka hatását, aztán ahogy telnek a másodpercek, az első ösztönös reakciója a kapaszkodás lesz, amikor már ténylegesen úgy érezheti, hogy egy szívó erő kényszeríti a szoba azon pontja felé. A falakról lassan leolvad a végtelen tér képe, és mintha porszívóval szívnák fel a festékcseppeket, úgy közelednek a feketében pettyeződő csillagok, minden egyetlen hógömbnyi térbe összpontosulva. Ezzel együtt Seth, mint mostmár értő szem, láthatja, érezheti, hogy bár nem törték meg az illúzióját, de akár egy kutya a nyájat, úgy terelgeti össze abba az irányba, ahogy a férfi gondolja.
- Nem is olyan könnyű bánni az illúzióival.. - Vérszegénynek ható épp csak látható mosoly bukkan fel a szögletes arcon.
- Érezni az energiát és elhivatottságot, amit belefektetett a tanulásba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=659089#post659089][b]Alexander Magnus - 2017.02.10. 00:58[/b][/url]

Valóban csomagol. Értelmezhető is így, elrakja kettejük közös mágiájának esszenciáját az öklömnyi hógömbbe. Vannak helyek és emberek, ahol és akik kezében ez egy veszélyes fegyver is lehetne akár ellene. Túlzás lenne azt mondani, hogy a mágia olyan, akár az ujjlenyomat, de mégis van benne a létrehozójából valamennyi - főleg az illúziók esetében, nem is kevés. Számtalan gondolat, szándék, belső kép és világ tömörül egy-egy illúzióban. Nem mindegy, hogy valaki miért képzeli egy rózsa töviseit nagyobbnak, a színét haragvó vörösnek vagy kellemesem simogató karmazsinnak.
Ilyesformán az eredmény, az a parányi univerzum, amit a gömbbe "csomagol", nagyon is egyedi és sajátos, mindkettejük alkotása.
Egy pillanatra megáll, szótlanul, csendesen nézi a tanonca arcvonásait, mielőtt ismét megmozdulna, tanúbizonyságot adva arról, hogy nem csak egy koromfekete, avítt szobor, hanem egy élő emberi lény.
- Természetes, hogy van időm. - Hátraengedi a testsúlyát, ha eddig amolyan "bármikor" felkelhet tartása is lett volna, akkor most még kevésbé nyújtja ezt a képet. Kevés (ha nem egyetlen eggyel sem) diákjával lenne hajlandó egy ilyen beszélgetés lefolytatni. Elvégre sosem volt az a fajta ember, aki szívesen magyarázkodna. Többnyire a környezete kénytelen csendben és szó nélkül eltűrni és elfogadni a saját okait. Alexander Magnus már csak ilyen magának való és zárkózott ember.
- Ha jól sejtem, a visszavonulásomról szeretne beszélni.