A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

Ugyanazzal a könnyed eleganciával bukkant fel a semmiből, ami minden mozdulatát jellemezte - egy született varázsló magabiztosságát és egy gentleman stílusát ötvözve hajszálpontosan ott tette le utasát, ahol tervezte. A hajó orrából nyílt a legjobb kilátás, ő pedig hatásos belépőt akart, akármilyen gyerekesnek is tartotta volna egyébként; részben Alexander, részben pedig maga a Cloudweaver miatt. Amikor a férfi utoljára látta, egy félkész csonkot vehetett csak szemügyre, valamit, ami alig pár lábbal lebegett a föld felett, most viszont teljes szépségében akarta neki megmutatni. Felettük a csillagos ég, egyetlen felhő nélkül, alattuk egy hatalmas, tükörsima felszínű tó aludta álmát, amitől az az érzése támadt az embernek, hogy valahol az űrben lebeg. Épp ezért sem törte meg a csendet, időt hagyva Magnusnak, hogy kiélvezze a látványt, amennyire az ilyen magasban uralkodó hideg engedi. A fedélzet az árbócoktól eltekintve üres volt, a horgonyként funkcionáló bűbájok épp csak ringani engedték a karcsú vitorlást, így nyugodtan végigsétálhatott a tatig, ha követte a korlátot.
Az utóbbi hónapokban - míg a felügyelők a kastélyban voltak - valamennyi találkozásuk rövid és formális volt, csak a legszükségesebbre szorítkoztak a gyakorlás során, mert mindkettejüknek bőven akadt más teendője. Most azonban, hogy a zavaró elemek végre eltűntek, szeretett volna kicsit többet kihozni az estéből, mert némi meglepetéssel is készült. Vagyis, még eggyel azon kívül, hogy mentorát - mesterét - ide invitálta, ahova csak legközelebbi barátai és családja léphetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=611939#post611939][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.08.11. 00:36[/b][/url]

Ugyanazzal a könnyed eleganciával bukkant fel a semmiből, ami minden mozdulatát jellemezte - egy született varázsló magabiztosságát és egy gentleman stílusát ötvözve hajszálpontosan ott tette le utasát, ahol tervezte. A hajó orrából nyílt a legjobb kilátás, ő pedig hatásos belépőt akart, akármilyen gyerekesnek is tartotta volna egyébként; részben Alexander, részben pedig maga a Cloudweaver miatt. Amikor a férfi utoljára látta, egy félkész csonkot vehetett csak szemügyre, valamit, ami alig pár lábbal lebegett a föld felett, most viszont teljes szépségében akarta neki megmutatni. Felettük a csillagos ég, egyetlen felhő nélkül, alattuk egy hatalmas, tükörsima felszínű tó aludta álmát, amitől az az érzése támadt az embernek, hogy valahol az űrben lebeg. Épp ezért sem törte meg a csendet, időt hagyva Magnusnak, hogy kiélvezze a látványt, amennyire az ilyen magasban uralkodó hideg engedi. A fedélzet az árbócoktól eltekintve üres volt, a horgonyként funkcionáló bűbájok épp csak ringani engedték a karcsú vitorlást, így nyugodtan végigsétálhatott a tatig, ha követte a korlátot.
Az utóbbi hónapokban - míg a felügyelők a kastélyban voltak - valamennyi találkozásuk rövid és formális volt, csak a legszükségesebbre szorítkoztak a gyakorlás során, mert mindkettejüknek bőven akadt más teendője. Most azonban, hogy a zavaró elemek végre eltűntek, szeretett volna kicsit többet kihozni az estéből, mert némi meglepetéssel is készült. Vagyis, még eggyel azon kívül, hogy mentorát - mesterét - ide invitálta, ahova csak legközelebbi barátai és családja léphetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616048#post616048][b]Alexander Magnus - 2016.09.07. 21:28[/b][/url]

Egészen más úgy szemügyre venni ezt a mágikus építményt, hogy nem tesztfázisban, alig pár centire lebeg a föld felett, hanem végre betölti eredeti rendeltetését. Kétség kívül figyelemre méltó a látvány, amely a szeme elé tárul innen fentről, még akkor is, ha Alexander sosem volt olyasfajta romantikus ember, aki gyönyörűségét leli a vizuális látványban. Munkát sem ez alapján választott, feleséget sem (bár félreértés ne essék, nincs vele semmi baj), aztán később házat és életteret sem. Ettől függetlenül el tud időzni a világ monumentális csodáin. Metsző hideg van idefenn, ám ilyenkor szerencsés az a decens öltözet, amit egyébként is mindig hord, nyakig begombolva, sosem léhán, megtartva a diszkréció hosszú ujjú zárkózottságát. Még csak használnia sem kell semmilyen mágialátásra törekvő varázslatot ahhoz, hogy érezze a tenyere alatt lüktető mágiát, ahogy a korlátra teszi a kezét.
- Figyelemreméltó az eredmény, a munkájuk meghozta a gyümölcsét, mint látom.
Gyanítja a jármű minisztériumi engedélyeztetése majd’ akkora munka lehetett, mint megalkotni a hajót irányító varázslatokat. Legyenek akármelyik országban, a bürokrácia mindig félelmetes falként emelkedik a mágikus alkotói szellem fölé. Kétségtelenül vannak esetek, amikor ez a szigor célravezető és szükséges, például egy ilyen hajó esetében is alapvető körültekintés, hogy alaposan felmérik a kockázatokat. Ezek szerint a két fivér sikerrel vette a minisztérium bírálóinak szigorú rostáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616049#post616049][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.09.07. 21:30[/b][/url]

Ismerte annyira tanárát, hogy tudja, mennyire keveset ad a puszta látványra (ez valahol közös pontjuk), azonban a Cloudweaver és a táj nem puszta vászonra nyomtatott giccsparádé - mindkettő nagyon is élő, szinte lélegző és mindkettő mögött ugyanaz a gondolat feszül. Szabadság és végtelennek tetsző tér, valami, ami után évekig sóvárgott és amivel nem tudott betelni, bár a maga módján mindenben megtalálja a szépet. Alexander valószínűleg egy mentáltockosnak megfelelő pillantással jutalmazná, ha tudná, őt is szépnek látja – bár a szép az ő értelmezésében sosem esztétika, hanem érték és szerethetőség. A makulátlan megjelenés és kifogástalan, bár kissé puritán udvariasság vértezetén alig-alig talált rést, de időről időre mögéjük pillanthatott. Az összelopkodott töredékek miatt volt, hogy néha jelentéktelen mondatok is mosolyt csaltak az arcára, vagy hogy egy-egy szóból sokkal többet hallhatott ki. Valahol ezekből állt össze kimondatlan egyezségük is.
- Amikor először álmodoztunk róla, elérhetetlennek tűnt. Örülök, hogy nem adtam fel és voltak, akik hittek bennem, mindvégig.-*Rejtjelek és színtelen személytelenség, mintha nem is érintené a másikat, pedig épp ellenkezőleg. Kapott tőle egy esélyt, amit sosem köszönhetett meg hangosan, mert a szavak csak szavak, ezerszám szórhatja őket, kopott fillérekként hintve, de nem neki. Most azonban megmutathatja azt, amit mások előtt nem akart, így pálcája után nyúl, mellőzve mindenféle beszédet, nonverbálisan írva a levegőbe a mozdulatot, mely valahol lényének egy nagyon eleven darabjához kapcsolódik. A ragyogó köd úgy ölt formát, ahogy az ember kanyarítja maga köré köpenyét, szárnyra kapva – a patrónusa méretei ellenére a legkevésbé sem lomha vagy ormótlan, épp ellenkezőleg, méltóságteljesen tesz egy kört, mielőtt üzenet vagy célpont híján szertefoszlana. Amikor először látta, furcsamód nem érte meglepetésként, sokkal inkább lenyűgözte a hatalmas, hófehér holló látványa és úgy érezte, Magnusnak szintén látnia kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616051#post616051][b]Alexander Magnus - 2016.09.07. 21:41[/b][/url]

Talán azért sem ragadják meg a vizuális képek, mert pont ő tudja a legjobban, milyen talmi lehet a puszta látvány. Ellenben a valamibe belefektetett erő és tehetség megkérdőjelezhetetlen, sokkal könnyebben és tisztábban megragadható ez, mint az esztétikum. Lapos oldalpillantást vet a fiúra, mikor az megszólal, mintha még ez a diszkrét burkoltság is sok lenne, azonban nem szól semmit, ami már önmagában elkönyvelhető egy pozitívabb "rendben, fiú, ez még belefér" minősítésnek. A magaslati szellő a zakójába kap, Magnus pedig türelmesen igazítja vissza eredeti helyére a ruhadaraboot. Közben Seth a pálcája felé nyúl, nem kerüli el a figyelmét, de nem szól közbe, kivár. Már a pálcamozdulat is meglehetősen jellegzetes. Patrónus, mi?
- Ha el akar büszkélkedni valakinek az újonnan szerzett tudományával, minden bizonnyal akad erre alkalmasabb... - személy is. Így fejezné be az eredeti mondatot, de mindeközben a fiú által létrehozott mágia alakot ölt. Úgy harapja el a mondatot, mintha eredetileg is úgy tervezte volna, hogy ezen a ponton függőben hagyja a mondandóját. Ám a beálló csendben is tapintható valamiféle.. változás. Az ámulat túl nagyívű ehhez a férfihoz, a csodálkozás túl naiv, a meghatottság távolabb nem is állhatna tőle, mégis van a levegőben valamiféle érdeklődéssel vegyes megértés. Az alakot öltő hollónak megvan a maga jelentése, ami jobb is, kényelmesebb is, ha kimondatlan marad. Jó eséllyel ugyanis nem tudna rá mit mondani szavakkal.
- Remekül kivitelezett bűbáj. - Mit mondhatna ezen túl? Egy semlegesnek mondható dicsérettel jutalmazza a másikat, ezzel szöges ellentétként azonban futólag Seth vállára teszi a kezét, ám aztán el is húzza. Kimerítette a bizalmassági keretet egy évre előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616052#post616052][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.09.07. 21:43[/b][/url]

A megjegyzésre csak elmosolyodott – bár a férfi nem harapta el elég gyorsan ahhoz, hogy ne érezze ki belőle a megrovó zöngét, maga a hirtelen hallgatás eleget mondott. Maga is tudta, hogy mennyire valószínűtlen kötődése, olyasmi, ami nem jellemző a korabeliekre és a sok színjáték után nem hibáztathatta Magnust, ha néha félreértette egy-egy tettét. Csak annyit tehet, hogy soha többet nem adja ki magát másnak, mint aki és elég időt ad a másiknak, hogy újrarajzolja a róla kialakított képét, ha már tiszta lapot kapott tőle.
Figyelte a másik arcát, megpróbálva érteni, mi minden zajlik a megszilárdult vonások mögött
- Köszönöm.-*Egyetlen szó, mely mintha mégis több lenne, talán mert nem csak a kurta dicséretért mond köszönetet, hanem sok másért is, amiről – egyezségüknek megfelelően – nem beszélnek. Ő pedig, akár egy vérbeli mardekáros, megtalálja a kiskapukat, hogy mégis meg-megszegje őket, mert nem tudja és nem is akarja teljesen elhallgatni mindezt. S nem ő az egyetlen, mert a vállán megpihenő érintés is átlép egy határvonalat, még ha úgy rebben is tova, mintha sosem történt volna meg. És erről sem fogunk beszélni, mosolyodik el magának, de így sem tud gátat szabni az érzéseinek, hagyja hát, hogy néhány pillanatig boldogan bugyborékoljanak, mielőtt elegánsan ellökné magát a korláttól.*
- Talán menjünk be. Megkínálhatom egy itallal?-*A hajótestbe vezető csapóajtó felé irányítja vendégét, előreengedve a kissé meredek lépcsőkön. Odalent minden kicsit zsúfolt, kicsit minimalista, de amíg csak ketten vannak, bőven elég és kényelmes a beltér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616055#post616055][b]Alexander Magnus - 2016.09.07. 21:47[/b][/url]

Olyan jelenet ez, ami a maga pőre egyszerűségében pont tökéletes így. Ennél jobban túlcifrázni hamisan őszintétlen lenne. Ennél jobban lekerekíteni és elfojtani pedig.. nos, lehetetlen. Szóval marad ez, mint lehetőség, de szerencsére mindketten, mind a fiú, mind pedig az idősebb férfi jelleme elviselte, sőt talán meg is kívánta ezt a fajta magatartást. - Csak egy pohár vízzel. - Megszokott, hogy nem iszik semmi alkoholt, most épp főleg már csak azért sem, mert a szokatlan helyszínválasztást leszámítva végül is egy tanórát készülnek lefolytatni.
- Az előrehaladása az illúziómágiában bár hol gyorsabb, hol lassabb, de összességében a jelenlegi készségei tükrözik azt az időt, mióta foglalkozik vele. Tekintve, hogy az első év egy részében lényegében autodidakta módon tanult, mondható jó teljesítménynek.
Mert természetesen vannak Magnus elvárásai a tekintetben, hogy egy varázslónak/boszorkánynak mennyi idő alatt kell elsajátítania ezt a mágiaágat "talán elfogadható" mértékben. És vannak megint más erre specializálódott oktatók, akiknek az elvárásai kevésbé szigorúbbak. Ők pedagógusok, már csak a szakmájukból adódóan is jobban foglalkoznak azzal, hogy minden diáknak az egyéni teljesítéséhez mérten állítsák fel az elvárásaikat. Ez a pedagógus dolga, hogy a tananyagát a diákhoz illessze és összecsiszolja. Ennél Magnus jóval "szögletesebb", nem tanár, nem pedagógus, ő illúziómágus, aki tanoncokat képez ki az illúziómágia használatára. Megvannak a maga szigorú és saját elképzelései szerinti elvárásai, amihez szorgalommal, erőfeszítésekkel, elszántsággal és elkötelezettséggel kellett idomulnia a tanoncoknak. Aki ezt nem teszi meg, idővel úgyis kihullik. Seth azonban egyelőre nagyon is jól vette ennek az érdes embernek az eddigi követelményeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616074#post616074][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.09.08. 00:00[/b][/url]

- Természetesen. Citrom, jég?-*Túlzott udvariasságnak tűnhet, de ők már csak ilyenek, pontos szabályok szerint játszanak és valahol a díszletek árnyékában, élvezik. Míg Magnus helyet foglal, a pöttöm konyhában elkészíti és szervírozza  is rendelését, magának jól megszokott kávéjából töltve egy bögrényit. Leül, pálcáját az asztalra készítve, egyébként csupán bólintással méltányolja a másik szavait.*
- Köszönöm a türelmét.-*Ő sem rabolja tovább a tanár idejét, elvégre nem csevejre ugrott be; felesleges lenne felhozni, mennyi minden akadályozta vagy hajtotta, mert ezen a ponton egyrészt lényegtelen, másrészt a vele szemben ülő férfi látta az emlékeit.
Elővette a palackot, amit év elején kapott tanárától, több másik feladat társaságában. Úgy tartotta tenyerén, mintha valami nagyon értékeset szemlélne épp, pedig a bedugaszolt üvegben semmi sem volt - legalábbis avatatlan szemnek. Valójában két illúzió is pihen benne; egy, amely megtölti és egy, amely elrejti tartalmát. Apró mozdulattal emeli feljebb, mielőtt félretenné.*
- Szeretném megtartani ezt, úgyhogy kitaláltam helyette valamit.-*Egy hógömbhöz hasonlatos tárgyat emel le a polcról közben és tol Magnus elé, mely látszólag szintén üres. Az egész mögött egy nagyon egyszerű gondolat áll - a majdnem lehetetlen, utolérni önmagát. A kezdetektől fogva erősebb illúziókat alkotott, mint amilyeneket meg tudott törni, ami leginkább személyiségéből fakadt; neki csak a saját álarcára kellett ügyelnie és megéreznie másokét, nem lerántani róluk a leplet. Ezen dolgozott hát - megalkotta a tőle telő legerősebb illúziót, majd addig csiszolta tudását, míg képes lett megtörni. Minél többet csinálta, kevesebb időre volt szüksége és annál komplexebb mintázatokkal bírt el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=616836#post616836][b]Alexander Magnus - 2016.09.12. 14:56[/b][/url]

A férfinál ez inkább alapvető viselkedésforma, nem valami, amit külön élvezni tudna vagy kellene. Egyszerűen csak ilyen. A citromot elfogadja hozzá, az még belefér, bár nem rendszeres, hogy így inná a vizet. A lánya viszont egy időben odavolt ezért, megrögzötten citromkarikákkal kérte a vizet, kólát, amit épp megkívánt. Kissé nosztalgikus is így látni a pohár szélére biggyesztett karikát.
- Megtartani? Érdekes kérés. - És szokatlan is, elvégre nincs semmi érdekes abban az üvegcsében, mindössze a félévi feladata, amit kifejezetten a fiú jelenlegi képességeinek ismeretében alkotott meg, pont azon a határon egyensúlyozva, hogy nehéz legyen, de ne lehetetlen megugrani a szintet a megfelelő gyakorlással. Figyelmesen szemléli az elé kerülő hógömböt, majd felpillant Sethre.
- Hallgatom.
Vannak elképzelései, de szeretné kifejtve hallani a fiú szájából is, mit készül elé tárni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=619203#post619203][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.09.18. 21:33[/b][/url]

- Ha kívánja, lecserélheti az illúziót egy erősebbre, de igen, megtartanám.-*Seth csak befelé mosolyog, bár ez a derű mintha tekintetén is átszüremlene, furcsa melegséget kölcsönözve az egyébként kékesezüst íriszeknek. A hangsúlya semleges, mégis, vonásaiban ott bujkál az, aminek nem ad hangot. Szervírozás után elfoglalja a kávéja mellett a helyét, futólag aprót kortyolva belőle, mielőtt felelne a kérdésre.*
- Először arra használtam, hogy szinte azonos szintre fejlesszem az idézést és az illúziótörést, mostanában viszont már a finomhangoláson dolgozom. Talán leginkább a játék illene hozzá: odaadom valakinek, hogy csináljon vele, amit akar, én pedig a reakciókat figyelve az elképzeléseinek megfelelően alakítom az illúziót.-*Magnusnak nem kell külön magyaráznia, miért jó ez, hiszen nyilvánvaló, hogy a gyors és finom átmeneteket, igazításokat gyakorolja, miközben változatos kihívásokkal kell szembenéznie, hogy igazán személyre szabja illúzióit. A gömböt a férfi előtt hagyja, felkínálva a lehetőséget, hogy próbára tegye, de nem erőltetve - a tanár ítéletére bízza, szeretne-e ezzel foglalkozni vagy más feladattal kezdenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=635974#post635974][b]Alexander Magnus - 2016.11.06. 23:09[/b][/url]

- Ebben az esetben, ha megengedi.. - kezével apró mozdulatot tesz, mintegy kérve ezzel az üvegcsét. Ujjai közé veszi, forgatja, szinte érezni a mágia mozgását a szobában, ahogy a manát koncentrálva összegyűjti, majd átformálja azt az általa kívánt varázslatra. Nincs benne semmi látványos. A semmi helyén továbbra is az üresség ül, csak a mágia vibrál benne, várva, hogy megtörjék az ellenállását. Miután végzett, visszanyújtja a fiúnak a tárgyat, és figyelmét inkább a hógömbre koncentrálja.
- Jó gondolat, proaktivitást igényel, kiváló reakciókészséget és improvizációt. - Mintha fekete tinta folyna szét benne, úgy lepi el a belső teret a feketeség. Természetesen nem hagyja, hogy csak a fiú saját belátása szerint cselekedjen. Szeretné látni, hogyan tud hozzányúlni egy más megalkotott illúzió átformálásához, pontosabban szólva inkább annak elfedéséhez. Szándékosan nem használ olyan erejű varázslatot, amit egyelőre Seth nem tud megugrani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=636554#post636554][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.11.08. 00:09[/b][/url]

- Parancsoljon.-*Kíváncsian nyújtja át az üveget, és bár kívülről ritka unalmas lehet a jelenet, számára a legkevésbé sem az - főleg az Angliában történtek óra fokozottan érzékeny a mágia áramlására, így most sem kerüli el a figyelmét, ahogy Magnus ereje működésbe lép. Van ebben a kérlelhetetlen precizitásban valami...megnyugtató? Arra emlékezteti, amikor a teljes sötétben az ember mellett elhalad egy óriási bestia és anélkül, hogy látná, meglegyinti a sejtés, az izmok és inak feszülése. Valahol tudatosította, mennyire furcsa kapcsolat is az övék; hogy a férfi az egyetlen, akinek teljesen ki van szolgáltatva, mert nemcsak erősebb nála, de számos titkát is rábízta. Mégsem félt tőle, épp ellenkezőleg.
Jellemző, hogy azonnal próbára teszik, ő pedig kávéjából kortyolva csendesen szemügyre veszi a tintaként elkavarodó feketeséget. Se az illúzió megtörésével, sem elfedésével nem próbálkozik - valahol jellemző, hogy elméjét inkább a szokatlan megoldások vonzzák, semmint a kézenfekvőek; ami kifejezetten előnyt jelentett váratlan helyzetekben, ahol tapasztalatai vagy "ellenfele" nem kínáltak könnyű kiutat. Egyetlen univerzális szabályt használ ki - mindennek, még a leghomogénebb illúziónak is van szerkezete, ami összetartja a manaszálakat. Nem próbálja megbontani vagy felülírni, sokkal inkább elegyíti a saját erejével, aminek eredményeképp a sötétségben itt is, ott is apró, pislákoló fények gyúlnak. A gömb néhány pillanat múlva olyan, mint az égbolt miniatűr mása, a sötétségben alig gombostűnyi csillagok égnek. Egyelőre nem lép - akár egy képzeletbeli sakkjátszmában, most a másik játékos van soron.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=636555#post636555][b]Alexander Magnus - 2016.11.08. 00:33[/b][/url]

Megvárja, amíg a fiú eldönti, mit szeretne kezdeni az általa felvázolt. Nos.. ez leginkább egy vászon, amire később rétegezni lehet a többi illúziót vagy formálni azt. Ha használná azt a bűbájt, amivel képes meglátni a varázslatot mozgató manaszálakat, minden bizonnyal érdekes látvány tárulna a szeme elé. Olyan lehet ez, mint mikor valaki fáradtan beletúr a hajába, és az ujjai elsiklanak a hajtincsek között. Később, ahogy egyre több fényes folt jelenik meg, úgy módosítja magában ezt a képest úgy, hogy a kéz helyett egy sűrű fogú fésűvel.
Mintha engedne a festék anyaga, úgy folynak el lassan a világűr színei és fényei, eleinte a gömb alján összegyűlve, mint a higany. Aztán átszivárog az eddigi kis "világuk" keretein, lassan, kövér, nehéz csepp növi ki magát Magnus gömböt tartó ujjainál. Az embernek szinte emlékeztetnie kell magát arra, hogy valójában semmi sem történik, olyannyira élethűen rekonstruálja a gravitáció egy sűrűbb anyagra gyakorolt hatását. Ezzel mintegy megadta az engedélyt arra, hogy bár az eszköz maradt továbbra is, de dolgozhatnak a "határokon" kívül. A fekete folyadékban itt-ott csíkokban, elkent színekben, elnyújtott alakzatokban ott vannak a Seth által kreált egykori csillagok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=644282#post644282][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.12.01. 18:35[/b][/url]

Nem tudta megmondani, mitől volt más bármelyik pillanat, mitől lett több vagy értékesebb, de ösztönösen érezte, ha egy-egy időszilánk lényébe ékelődött, hogy maradandó nyomot hagyjon, már amennyire maradandó lehet bármi ennyire illékony és halandó. Egy szó nem sok, annyi sem hangzott el közöttük, még csak meg sem mozdultak, mégis közelebb érezte most magához Magnust. Talán pont az tette különlegessé a kapcsolatot, hogy semmi sem mérgezte meg - az illúziókban elkerülhetetlenül megmutatkozott a felszín alatt rejtőző lélek és bármi is lappangott az anyag ráncaiban, nem ért idáig.
A férfi súlyt adott a sötétségnek, cseppfolyóssá gyúrta a fényekkel és színekkel együtt és Seth számára egy határ eltörlése magától értetődővé tette, hogy most korlátok nélkül játszanak. A hajó, mintha oldalbakapta volna egy erős széllöket, lassan megdőlt és a higanyszerű cseppek végiggurultak az asztallapon, aláhullva a peremről, de Magnus hiába várta, hogy földet érjenek - a feketeség üveggolyónyi darabokra szakadt és úgy sodródott, mintha lelassult volna az idő. Ennél azonban sokkal többről volt szó, ahogy a cseppek hullámzottak és furcsa, amőbaszerű mozgással lebegtek; Seth súlytalanságot imitált, minden apró részletre óriási figyelmet fordítva. Az arca elárulta, hogy nem kevés összpontosításra volt szüksége, főleg azért, mert nem a saját illúzióját alakította, hanem valaki másét kellett idomítania.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=644324#post644324][b]Alexander Magnus - 2016.12.01. 20:46[/b][/url]

Az illúzió természetéből adódóan nem szorul határok közé. Ami egy-egy szituációban mégis megköti, az nem a varázslat, hanem a cél, a funkció, hogy mit, kinél és hogyan akarnak elérni. Egyébiránt az illúzió maga a megtestesült mágia, a lehetőségei majdhogynem végtelenek, addig nyújtózkodik, amíg a használója képes kitágítani a maga kompetenciáit. Érdeklődve várta, mivel rukkol elő Seth legközelebb, mit tud még neki mutatni. Merthogy abban bizonyos volt, hogy a fiú nem elégszik meg ennyivel. Azért volt régóta a legjobb diákja, mert mindig a következő cél felé nyújtózkodott, akármikor elérte az addig kitűzöttet. Ugyanakkor nem is csak egy általános, feszített menetelés volt ez, mert Seth, mint az a varázslataiból is látszik, mindig gondolkodik közben. Az illúzióval együtt alakítja ő is az elképzeléseit, új ötleteket keres, új kombinációkat talál, alkalmazkodik a környezethez és ahhoz, hogy kinek mutatja az illúzióját. Nem a vakvilágba hozza létre, hanem egy tudatos alkotási folyamatot visz végig, ami bár nem művészet, de közel áll hozzá, s mindeközben az illúziói hitelesek maradnak.
Amit most utoljára csinál, az egyáltalán nem könnyű varázslat, ennyi részletre egyszerre odafigyelni, és mindezen túl még arra is gondot fordítani, hogy élethű legyen, rendkívüli koncentrációt igényelt.
Egy mosoly halvány, épp csak sejthető árnyéka ül ki az arcára, egy apró görbület, mégis még ez a kicsinyke gesztus is teljesen megváltoztatja a vonásait. Seth azon kaphatja magát, hogy a gömböcskék súlytalanságának állapota saját magára is kiterjed, a végtagjait nem érzi súlyosnak, sőt, mintha láthatatlan, száraz vízben lebegne, akárcsak az általa irányított cseppek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=653653#post653653][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.01.05. 21:45[/b][/url]

Sosem úszott, így - hála az égnek - egyáltalán nem víz érzetét kelti benne; ám akármennyire jóindulatú gesztusnak is szánták, benne a magatehetetlenség dermesztő érzését ébreszti és szinte azonnal átformálja az illúziót. Minden lépéssel tágítják a teret, amivel játszanak, így most rajta a sor, hogy a cseppeket a falak felé lökve folytassa ezt. A fekete, helyenként még mindig fénylő pöttyöket rejtő anyag bármiféle gravitációt meghazudtolva csorog végig padlón, plafonon, deszkákon, apránként elnyelve a hajót és őket is - nem látják egymást, de a bútorok megmaradnak kapaszkodóként, még mindig ott az asztal köztünk és a pad alattuk. Körülöttük mindenfelé csak a csillagszórta semmi, rég elmúlt testek távoli fényeivel tűzdelt végtelen tér, szemkápráztatóan és szívfájdítóan szép üresség. Nem először idézett hasonlót, elvégre a végzős bál témája is hasonló volt, Magnus azonban azonnal észlelni fogja a különbséget, ami egyrészt állapotának, másrészt perfekcionizmusának köszönhető - semmivel sem elégedett, mert mindig a tökéletesre tör és ehhez hasonló kaliberű illúzióval valószínűleg sosem próbálkozott eddig. Ami kisvártatva tűnik csak fel, hogy ereszkedni kezdenek, mintha sűrű folyadékba merültek volna, és csakhamar enyhe döccenéssel "földet" is érnek. A talpuk alatti alaktalan sötétség mibenléte alighanem egy kis fejtörést okoz majd, mert Seth ügyesen elrejtette a legtöbb árulkodó jelet, így kíváncsian várja, mit lép most a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=657756#post657756][b]Alexander Magnus - 2017.01.28. 23:33[/b][/url]

Mint egy nagy fekete lény, úgy terpeszkedik a szobán az illúzió. Annak hála, hogy réteget rétegre halmoznak, formálnak, átalakítanak, hol egyikük, hol másikuk mágiája dolgozik dominánsabban, szinte súlyosnak hat a levegő ennyi mágikus aktivitástól. Mégis, ha valaki megszokta ezt, majdhogynem otthonos ez a kis, cseppet sem kellemetlen nyomás. Mint a váladék a torkon, amire meg kell köszörülni a torkot, annyi különbséggel, hogy ettől van, aki nem szívesen szabadulna meg, és inkább vállalná a rekedtséget helyette.
Nem sieti el a választ, hagyja, hogy Seth varázslata kiteljesedjen - aztán arra is kíváncsi, hogy az illúzió fenntartása hogyan megy neki. Mennyire rezdületlen, kihívást jelent-e vagy már elbírja a koncentrációja ezt a terhet annyira, hogy ne is hasson nehéznek. Van az a pont, hogy egyszerűen megszokja az ember. Megtanul úgy gondolkodni, úgy érezni az illúzió létrehozása és fenntartása közben, ahogy megtanulja úszás közben is a profi úszó a teljesen más jellegű levegővételt, mint ami a hétköznapokban megszokott.
- Hmh. - Mély orgánumú, rövid hümmentés, a jellegzetesen ki-tudja-mit-rejt semmitmondással. Viszont rögtön követi ezt a saját válaszreakciója. A szoba közepén, ahol korábban mindennek a kiindulópontja kialakult mintha egy láthatatlan erő kezdene dolgozni. Seth először csak halványan érezheti a tömegvonzás csalóka hatását, aztán ahogy telnek a másodpercek, az első ösztönös reakciója a kapaszkodás lesz, amikor már ténylegesen úgy érezheti, hogy egy szívó erő kényszeríti a szoba azon pontja felé. A falakról lassan leolvad a végtelen tér képe, és mintha porszívóval szívnák fel a festékcseppeket, úgy közelednek a feketében pettyeződő csillagok, minden egyetlen hógömbnyi térbe összpontosulva. Ezzel együtt Seth, mint mostmár értő szem, láthatja, érezheti, hogy bár nem törték meg az illúzióját, de akár egy kutya a nyájat, úgy terelgeti össze abba az irányba, ahogy a férfi gondolja.
- Nem is olyan könnyű bánni az illúzióival.. - Vérszegénynek ható épp csak látható mosoly bukkan fel a szögletes arcon.
- Érezni az energiát és elhivatottságot, amit belefektetett a tanulásba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=659071#post659071][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.02.09. 23:20[/b][/url]

Az évek során megtanulta kihasználni természet adta tehetségét, már ami a varázserőt illette. Senkinek sem dicsekedett vele, de valamennyire meg tudta különböztetni a hozzá legközelebb állók mágiáját, vagy talán pontosabb megfogalmazás, hogy kisugárzását, ahogy az erejük hullámzott köröttük. Magnusé ebben a koncentrációban alvó sárkányra emlékeztette, nyugodt ritmusú lélegzetvételekként legyintette meg. Könnyű volt számára ráhangolni, felvenni ezt a ritmust és ezért is lehetett képes arra, hogy ilyen könnyedén kombinálja az illúzióikat.
Amíg nem kellett sok mozgást és felületet modelleznie, meg sem kottyant egy ilyen kép - ami igazán kihívássá tette, azok a gyorsan változó részletek voltak. Jelenleg pont ezeken dolgozott, fokozatosan egyre nagyobb és összetettebb képek animálásával szórakoztatva magát, hamár a mugli mozi annyira untatta; sőt, az óráin is gyakran ezt használta fel szemléltetésre, mert sokkal élethűbb és érdekesebb életnagyságban mutatni meg egy bestiát, mint plakátokat lebegtetni.
Amint Magnus "csomagolni" kezdett, elengedte a képeket, így azok visszaalakultak formátlan energiává, ő pedig hátradőlt, ölében nyugtatva bögréjét. A megjegyzésre elmosolyodott, udvariasan biccentve és finoman megvonta vállait, mert ez nem számított az érdemei közé.*  
- Mondhatnánk, hogy a nyers mágia az erősségem. Néha akkor sem könnyű bánni vele, ha csak pálcával varázsolok,-*hiába, őt nem áldotta (vagy verte) meg a sors akkora tehetséggel, mint az öccsét, így kemény munkával tudta csak azt a precizitást hozni, amit az illúziók vagy a bűvölés megköveteltek. Belekortyolt a kávéjába, miközben csendesen tanulmányozta a férfi arcát, saját vonásait kicsit elengedve - épp csak akkora rést hagyott, hogy mögéjük lehessen lesni, de ha akarja, Magnus ignorálhatja is.*
- Tudom, hogy későre jár és lenne fontosabb dolga, de ha szánna még rám pár percet, hálás lennék.-*Semleges, sőt, szinte hűvösen udvarias a hangja, míg tekintete meghazudtolja ezt. Sejthető, miről szeretne beszélni Magnusszal, s csak azért nem tér rá rögvest a tárgyra, mert valójában semmi köze az egészhez, nem lenne joga felhozni, mert egyszerű diákja csak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=659089#post659089][b]Alexander Magnus - 2017.02.10. 00:58[/b][/url]

Valóban csomagol. Értelmezhető is így, elrakja kettejük közös mágiájának esszenciáját az öklömnyi hógömbbe. Vannak helyek és emberek, ahol és akik kezében ez egy veszélyes fegyver is lehetne akár ellene. Túlzás lenne azt mondani, hogy a mágia olyan, akár az ujjlenyomat, de mégis van benne a létrehozójából valamennyi - főleg az illúziók esetében, nem is kevés. Számtalan gondolat, szándék, belső kép és világ tömörül egy-egy illúzióban. Nem mindegy, hogy valaki miért képzeli egy rózsa töviseit nagyobbnak, a színét haragvó vörösnek vagy kellemesem simogató karmazsinnak.
Ilyesformán az eredmény, az a parányi univerzum, amit a gömbbe "csomagol", nagyon is egyedi és sajátos, mindkettejük alkotása.
Egy pillanatra megáll, szótlanul, csendesen nézi a tanonca arcvonásait, mielőtt ismét megmozdulna, tanúbizonyságot adva arról, hogy nem csak egy koromfekete, avítt szobor, hanem egy élő emberi lény.
- Természetes, hogy van időm. - Hátraengedi a testsúlyát, ha eddig amolyan "bármikor" felkelhet tartása is lett volna, akkor most még kevésbé nyújtja ezt a képet. Kevés (ha nem egyetlen eggyel sem) diákjával lenne hajlandó egy ilyen beszélgetés lefolytatni. Elvégre sosem volt az a fajta ember, aki szívesen magyarázkodna. Többnyire a környezete kénytelen csendben és szó nélkül eltűrni és elfogadni a saját okait. Alexander Magnus már csak ilyen magának való és zárkózott ember.
- Ha jól sejtem, a visszavonulásomról szeretne beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=659110#post659110][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.02.10. 13:14[/b][/url]

Kedvtelve nézegette a gömböt, mutatóujjával megcirógatva tartó szélét, miután magához húzta. Kétélű fegyver lehetne ez, mert neki éppúgy érdeke, hogy biztonságban őrizze, mégsem fegyverként tekintett rá, sokkal inkább ajándékként. Derűsen szusszant, mert pontosan érezte, milyen pillantást érdemelne ki, ha a vele szemben ülő tudná ezt, bár valószínűleg úgyis sejti.
Tekintete ugyan nem követi Magnus mozgását, nincs is szüksége rá ahhoz, hogy érezze a változást. Ami pedig a megtévesztő küllemet illette, már a legelején sem hatott rá, még ha kezdetben félelmet is ébresztett benne mindaz, amit a felszín alatt megsejtett. Nem a férfitól félt, hanem attól, hogy jogosan mond majd felette ítéletet. Szerencsésnek érezte magát, amiért kiérdemelhette a bizalmát, sőt, megismerhette, amennyire a háborúk edzette páncél engedte. Nem véletlenül hagyott nyitva minden menekülési útvonalat.
Csak egy szelíd mosollyal felel, aminek sarkában némi önirónia bújik meg - a görbében meglapuló érzések azonban nem tolakodóak, mindössze jelen vannak.*
- Szeretnék többet tudni a jövőről,-*balja aprót int, valahova előre, de egyszersmind kettejük közé is.*- Ha van rá mód, nem szeretnék még egy tanárt,-*a "még egy" nagyon úgy hangzott, mintha azt mondta volna, "másik". Tudta, hogy ez egyrészt javára válik, mert nem követi ősei hagyományát, azonnal oldalt váltva, ebben a helyzetben viszont még azelőtt elutasítja a lehetőséget, hogy tudná, miről is mond le. Mégis, kevés esélyt látott rá, hogy Magnusnál jobb mestert találhatna, így nem csupán szentimentalitás mondatta vele ezt. Lett volna ezen kívül is kérése, azonban előbb a hivatalos részt készült megvitatni - ennek sikeressége vagy sikertelensége alapján időzíti majd, amit már nem tanárától, hanem Alexandertől kérdezne.