A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=265871#post265871][b]Ombozi Sára - 2014.04.03. 22:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=266260#post266260][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.04.04. 21:47[/b][/url]

Április elsején általában ki se teszem a lábam a szobámból, és még úgy sem úszom meg a húgom "kedves" tréfáit. Ma reggel is azzal sikerült kelnem, hogy az utolsó szálig pink a hajam, és fogalmam sincs milyen varázslatot használt rá, vagy egyáltalán varázslat volt-e, még mindig nem sikerült eltüntetnem. Hogy Izét a műanyag futókorongjában fellógatta a plafonra éppen az ágyam fölé, az már csak a ráadás volt, szegénykét szerencsére könnyű volt leszedni. Cserébe lehet, hogy megnyírom neki kissé Simont, ha elkapom azt a nagyra nőtt tapsifülest, addig viszont csak egy tábla csokit kapott, azaz a dobozát egy tábla csokinak, ami majd szépen robbanni fog, ha kinyitja és mindent megtölt huszonnégy óráig levakarhatatlan csillámporral, méghozzá zöld színben. Vissza azonban a "gyönyörű" pink hajhoz, amivel éppen rendelkezem, és amit nagyon szeretnék már eltüntetni, de Annie-t ismerve ő is a huszonnégy órás verziót választotta, legalábbis nagyon remélem. Azon töprengtem, hogyan is lehetne elrejteni, aztán végül arra jutottam, hogy sehogy. Inkább nem rejtegetem, április 1-re belefér, vagy még a végén megismétlődne máskor is, ennek eredményeként így teszem ki mégis a lábam a folyosóra, mert azért a gyengélkedő programját mégiscsak megnézném. Ha van most gyógyító, megkérdezem, tud-e adni valamit a csuklómra, ami tegnap óta sajogni kezdett. Valószínűleg most is ínhüvelygyulladás van az egész mögött, általában két évben egyszer előjön a hegedülésnek köszönhetően, de jobb, ha ránéz valaki, aki többet ért ezekhez, mint én. Még kibírom holnapig is, ha ma nem lenne, de jó tudni, mikor is tehetem tiszteletem. Ha holnap nem tudom eltüntetni ezt a színt, talán még arra is tud mondani valamit. Már majdnem eljutok a gyengélkedőig, amikor az egyik ajtó mögül éktelen rikácsolás hallatszik ki. Pár perc és vége is, de ahhoz elég volt, hogy felfigyeljek rá. Valami eszement madár nagyon szeretheti a gazdáját - nem látni. Ama bizonyos ajtó előtt, ami mögül kiszűrődik a hang, mégiscsak megállok, megnézni legalább kinek is a szobája. Warren - hirdeti a tábla. Warren? Hol hallottam én már ezt a nevet? Warren. Ja, hogy az auror, aki besegített a házvezetésben. Hm, vajon itthon van? Tudnék ajánlani neki néhány elkobozható tárgyat a ház területén, amit nem szívesen látok ott, de nem mennék bele abba, hogy én kobozzam el. Na jó, mérjük fel a terepet, majd érdeklődök az aurorképzésről, csak egyszer be kellene kopogni. Hezitálás nélkül kopogok, majd már le is nyomom a kilincset és az ajtó nyílik magától. Legfeljebb kitessékel, ha nem jókor jöttem, ám amint kitárul az ajtó, nem az aurorral találom szembe magam, hanem egy lánnyal, aki valahonnan ismerős, de mégse tudnám megmondani, ki az. Lehetne Warren rokona is, miért ne, bár nem hiszem, hogy Warren rokonai betöréshez tökéletese megfelelő öltözetben mászkálnának a szobájában, valószínűbb, hogy ez a valaki rosszban sántikál.
- Nevet, házat, évfolyamot. - mondom automatikusan, és felsőm zsebéből a pálcámat is előszedem, mostanra ugyanis sikerült megszokni, hogy kell, tehát olyan helyen jó tartanom, ahonnan nem kerül félórába előszedni. Rászegezem, és várok a válaszra, közben meg már azon gondolkodom, miféle büntetést is adjak. Vagy adjak egyáltalán? Mégiscsak bolondok napja van, ettől eltekintve azonban továbbra is kíváncsi vagyok arra, kicsoda, és mit csinál itt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=266310#post266310][b]Ombozi Sára - 2014.04.04. 22:19[/b][/url]

Egészen jól szórakozik a madáron, de amikor kopogást hall, hirtelen egy-két szívdobogás kimarad. Ettől kicsit összerezzen. Hamar tudatosítja a szervezete, hogy Warren nem fog kopogni a saját irodájába, de ettől függetlenül nem kellemes, hogy lelepleződik. Amikor Axel belép a szobába, pont háttal áll neki. Nem látta őt, de tudta, hogy akárki is jár erre, nem sokat kerülgeti a forró kását, egyből benyitott a szobába. Érzi a hátán a tekintetét, mozdulatlan marad. A kezében van a pálcája ugyan, de nem akarja használni. Szereti a mókát ugyan, de nem veszélyes, nem is igazán gonosz.
Amikor meghallja a felszólítást, hogy mutatkozzon be és mondja meg házát-évfolyamát, egyből tudja, hogy egy prefektussal van dolga. Kuncogni tudna a helyzet iróniáját, de inkább csendben marad. Elrakja pálcáját, szinte érzi, ahogy hátulról rászegeznek egy hasonlót és ha valamit, párbajozni nem szeretne. Hiszen ez egy ártatlan tréfa, nem megyünk vérre és nem sérül meg senki, remélhetőleg. Sára viszont képtelen komoly lenni, kezeit lassan az égnek emeli, elvigyorodik, fejét is hátrahajtja.
- Nekem nincs se nevem, se házam, se évfolyamom. Hiszen én egy tündér vagyok, aki vidámságot, színt hoz az emberek életébe!
Színtiszta taktika volt, ahogy a nevetése is. Hiszen mivel zavarhatná meg jobban a meglepőjét, mint a leginkább irreális dologgal, ami elsőre eszébe jut? Remélhetőleg Axel megakad rajta, nem bírja jól a baromságokat. Na meg tényleg tündérnek érzi magát, hiszen éppen Warren életét készül megédesíteni... hm, de még mennyire!
A következő lépésben pedig leengedte kezeit, majd lassan megfordult. Amikor meglátta a fiút, egyszerűen ledöbbent, abbahagyta a nevetést. Először is, ismerte a prefektust, hiszen a házához tartozott, na meg futólag beszélgettek már egyszer, amióta itt van. Neki van az a fura, északi neve, a hideg népek közül jött valahonnan. Másodszor pedig, rózsaszín a feje.
- Axel...? - Kérdi a kiakadás határán, majd elvigyorodik. - Mi az a fejeden?
A kérdés után nem sokkal kitör belőle a nevetés, kicsit előredönti a fejét, a sapka leesik és hosszú, fekete, göndör tincsei immár sima copfban ereszkednek alá. Jót nevetgél, majd vesz egy mély levegőt, felegyenesedik, egy kósza könnycseppet is kitöröl a szeméből.
- Mit csinálsz te itt? - Kérdezte jókedvűen, le sem véve a szemét a prefektus hajáról. Bár ezt a kérdést hozzá is intézhették volna, nem zavarja. - Jaj, nincs időm csevegni, Warren visszajöhet, bármelyik percben... őrködj vagy segíts, ne állj csak úgy ott!
Eszébe jutott bizony, hogy a küldetés nem állt le, táskájában kutat további kellemes kis meglepetések után, amiket a drága tanárnak itt hagyhat. Az eszébe sem jut, hogy Axel akár meg is büntetheti, Sára kicsi szemeiben máris bajtársként tekint a fiúra. Tudja, hogy pofára is eshet ezzel a közvetlenséggel, amivel kezeli a helyzetet, de majd abból is kivágja magát... próba, szerencse!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=266607#post266607][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.04.05. 14:53[/b][/url]

Nem így terveztem a mai napot, sőt még ezt a sétát sem, de ha már itt vagyok, miért ne használnám ki az alkalmat? Nem hiszek a véletlenekben, tehát annak is bizonyára megvan az oka, hogy éppen akkor kezdett rikácsolni az a tollas kis veszedelem, amikor ideértem, úgyhogy bekopogok, aztán már nyílik is az ajtó és hoppá... az auror helyett egy rosszalkodóba botlottam, hát automatikusan az alapvető adatokat akarom megtudni, vagyis a nevét, a házát és az évfolyamát, mert fogalmam sincs, ki az, hiába tűnik valahonnan ismerősnek ránézésre. Lehet, hogy csak a folyosón láttam már, vagy netán órán? Vagy mégsem? Amint megszólal, rájövök, honnan ismerős. Ez az Ombozi lány, Sára. Megismerem a hangját, mert ha valamit elsőre megjegyzek egy emberből, az mindig a hangja, sosem az arca, vagy a neve, mint ahogy az a nagy többségnél lenni szokott. Ahogy megfordul azzal a tündéres szöveggel, kénytelen-kelletlen elvigyorodom. Olyan jellemző, ahányszor csak beszéltem vele eddig, mindig volt valami ilyen lökött szövege, amivel egykettőre megnevetteti az embert.
- Ja, persze, én meg Pán Péter életnagyságban. - vágom rá azonnal az első dolgot, ami a tündérek kapcsán eszembe jut, és leengedem a pálcámat. Már szinte el is felejtettem, hogy pink a hajam, és valószínűleg eszembe sem jutna, ha nem kérdezne rá, röhögés közben. Megemelem egy tincsemet, megszemlélem a gyönyörű színét, majd megvonom a vállam.
- Ez húgi kedvenc színe ajándékba április 1-re, és még nem tudtam leszedni. Mondd, hogy nem áll jól. - válaszolok a kérdésre még mindig vigyorogva, és mellé oldalra is fordítom a fejem, hogy teljes pompájában lássa Annie nagy művét, végtére is jobban járok, ha én is szórakozok a helyzeten, mintha felhúzom az orrom és csak mások röhögnek az egészen.
- Ugyanezt kérdezhetném én is. - mondom, ha már azt kérdi, mit is csinálok itt. - Hallottam a madarat, és gondoltam, akkor már lerendezem a beszélnivalóm Warrennel, viszont még mindig kérdés, hogy te mit csinálsz itt? Megbüntethetnélek, ugye tudod? - komolyan nézek rá, végtére is tényleg jó lenne tudni, mibe keveredek bele, ha most nem osztok ki rá semmi jó kis büntetést, csak hát mégis április 1 van és talán ezen az egy napon megengedhető némi csínytevés, ha kreatívan csináljuk. Amíg választ kapok a kérdéseimre, addig is visszatérek az ajtóig és lenyomva a kilincset, egyelőre csak résnyire nyitom és kilesek. A folyosón sehol senki pillanatnyilag, de azért talán jó lenne mihamarabb végezni mégis és lelépni innen, mielőtt az auror tér vissza és lepi meg őket.
- Mit segítsek? - kérdezem becsukva az ajtót, és visszafordulva Sára felé. Minél hamarabb végzünk, annál hamarabb lépünk le, és ha besegítek én is, ez a folyamat még inkább felgyorsítható, mert nem hiszem, hogy megköszönnénk, ha Warren itt találna, és még az aktánkon sem mutatna jól a dolog nagy valószínűség szerint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=267272#post267272][b]Ombozi Sára - 2014.04.05. 22:26[/b][/url]

- Király, ha te vagy Pán Péter, akkor én meg Csingiling. - Vigyorgott Sára szélesen, amikor már megfordult és Axelre pillantott. A fiú is vigyorgott az ő hülye megjegyzésétől, alapvetően úgy tűnt, beválik ez a csodás taktika.
Nagyon jót kacag Axel frizuráján, a fiú még meg is mutatja neki, hogy megcsodálhassa a rózsaszín tincseket. Egészen illik a bagolyhoz. Amikor Sára meghallja, hogy a húga volt, csak szélesen vigyorog rá. Olybá tűnik Annikának szép kis humora van, szereti az áprilisi tréfákat, pont mint Sára.
 - De, nagyon jól áll, szerintem maradhatna így.
Vigyor kíséretében bólogat is, hogy helyeseljen. Ő minden nap szívesen elnézné Axel rózsaszín fejét, nem lenne vele semmi gondja. Amikor a fiú megjegyzi, hogy ő is kérdezhetne hasonlót, csak megvonja a vállát, hiszen nem tartja fontos dolognak, ő mit csinál erre, most Axelről kell beszélni. De a büntetés szóra elkerekednek jelenleg kék szemei, nagy pilláival csak úgy néz a fiúra, pillog is párat. Bájosan elmosolyodik, akár egy modell, még egy nagy reklámon is megállná a helyét, annyira elbűvölő.
- De nem fogsz, ugye? - Pillanatok alatt bízza el magát, amikor a fiú az ajtóhoz lép, becsukja azt. Egy picit még feszülten vár, de közben a táskájában turkál. Amikor Axel azt kérdezi, miben segíthetne, elvigyorodik, szélesen. A táskájából egy tégelyt szed elő. Leellenőrzi, biztos az-e, aminek hitte. Bólintva nyújtja a rellonos prefektus felé.
- Nagyon vigyázz vele, hihetetlenül erős viszketőpor. Csak fújj belőle kicsit az ajtó elé, a padlóra. Elég lesz. - Mondta, majd a fiúra kacsintott. Amint Axel megcsinálja, bizonyos: amint Warren belép az irodájába olyan égető lábviszketése lesz, mint soha még. A por alattomos: sem cipő, sem zokni nem állítja meg, maximum öt-hat rétegnyi védelmen át nem fejti ki hatását. Elképzelve a helyzetet, bizonyos, hogy Warren majd le akar ülni valahova, lekapni a lábbelit és alaposan megvakarni a talpát. Erre felkészülve Sára a legközelebbi ülési lehetőséghez, a kanapéhoz lép. A finom bőrön végigsimít, elvigyorodik. Az ülések közti résekbe nagyon óvatosan festékpor bombácskákat helyez. A legkisebb nyomásra is felrobbannak, így nagyon óvatosan kell bánnia velük, végül baleset nélkül helyezi őket. Amikor a drága delikvens a kanapéra ül, azonnal megmozgatja a bombákat, azok felrobbannak, a kedves kuncsaftot a szivárvány minden színében virító festékporral lepik el. A csillám...láma kinézetet nem olyan könnyű leszedni, amilyennek elsőre tűnik.
- Ez így jó lesz, jó lesz... mindjárt kész vagyunk. Még egy pár apróság... - Kutakodik tovább a táskájában. Alaposan bevásárolt az alkalomra. Nemsokára egy-két csövet vesz elő a táskájából, az egyiket odadobja Axelnek. - Trolltakony-konfetti. Én az egyik fiókjában használom el, keress a tiédnek valami jó helyet, amit nem lehet egyből látni. - Vigyorgott a prefektusra, aki bajtársává avanzsált erre a napra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=267709#post267709][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.04.06. 14:26[/b][/url]

- Ez esetben örvendek, kedves Csingiling. - közlöm, a kérdésemre a választ már úgyis tudom, tehát fölösleges azzal szórakoznom, hogy kihúzzak belőle egy normális bemutatkozást. Maradjunk inkább némi bolondságnál, legalább jókedvre derít, és mint kiderül nemkülönben őt az én csodaszép pink hajam, még azt is megjegyzi, hogy maradhatna így.
- És aztán komolyan is venne mindenki, mert én lennék a Rellon saját Kumagoro-utánzata. Már csak tapsifülek kellenének, és megközelítőleg hasonlítanék is. - bólogatok rá nagyon lelkesen az ötletre, bár ami azt illeti, ha van szín, amit nem bírok, az a rózsaszín minden árnyalatával, de nem tudok mihez kezdeni a hajammal, akármit próbáltam, nem működött, úgyhogy addig is élvezem az eredményt. A véleményén túl az is érdekelne, hogy pontosan mit is csinál itt, de arra továbbra sem reagál, csak a büntetésre figyel fel. Ismét elvigyorodok attól a nézéstől, amit a szó hallatán produkál, és megrázom a fejem. Fogalmam sincs, mibe keveredek bele éppen, de legyen. Hátha a végén még Warren-nek is okozunk egy felejthetetlen április 1-et. Fő az önzetlenség, nemde bár?
- Úgy nézel, mint egy elanyátlanodott kiskutya... na jó, tündér. Teljesen kiesek a szívtelen prefektus szerepéből. Hozzunk örömet a főrendfenntartónk életébe inkább. - jelentem ki vigyorogva, miután már végre helyére került a pálcám is, gyorsan megnézem, nem jár-e valaki a folyosón, netán éppen emlegetett auror atyánk, aki aztán csúnyán elláthatja a bajunkat, ha itt talál, majd elveszem a tégelyt és az utasításoknak megfelelően a helyére kerül a viszketőpor.
- Úgy érzem, táncra fog perdülni örömében, ha ebbe belebotlik. Mid van még? - érdeklődöm, ha már a por a helyén, közben visszaszolgáltatom a tégelyt, majd átveszem a felém nyújtott csövet.
- Te jó ég, ilyet nem láttam otthon már jó ideje. Elárulod majd, hol szerezted? - nézem meg közelebbről a csövet, még mielőtt az egyik polcon találnék neki szerintem tökéletes helyet. Mindent figyelembe véve Warren biztos nem fog unatkozni, ha ma hazaér. Addig is, amíg akad még netán néhány újabb apróság a lány táskájában, gyorsan kilesek ismét az ajtón, nem jár-e erre valaki.
- Még mindig nincs igazán élet a folyosón, de lassan mennünk kellene, mielőtt visszatér. - jegyzem meg visszafordulva, nagyon sokáig tényleg nem kellene már itt tölteni az időt véleményem szerint, és remélhetőleg Sára is egyetért ezzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=268488#post268488][b]Ombozi Sára - 2014.04.06. 22:56[/b][/url]

Axel örvendett neki, ő pedig elvigyorodott és kicsit meg is hajolt neki, megemelve felsője szélét. Jót mosolygott azon, milyen tiszteletet vívna ki magának a prefektus ezzel a hajjal. Ő lehetne a Rellon plüssnyula, a kis édeske, akit mindenki körbeölelget.
- Na, akkor elvennéd a szerepem. - Korholta játékosan, nevetgélt kicsit. - Én hozok mindenki életébe szépséget, emlékszel, ugye?
Vigyorogva láttak neki a fiúval együtt a csodálatos hadművelethez. A változások hamar végbementek a szobán és olybá tűnt, a prefektus is élvezi. Miután Axel elintézte a viszketőport, Sára óvatosan rakta el a tégelyt, alaposan lezárva, nehogy apokalipszist hozzon el az iskolába. El sem tudja képzelni, mi lenne, ha ez itt elszabadulna, de nem akarja sem látni, sem megtapasztalni. Az még neki is durva lenne, így elrakja a cuccot biztonságos helyre, ahol nem okozhat semmi véletlen meglepetést.
Mindent bekészítettek, így utoljára maradtak a trolltakony-konfettik. Sára a sajátját is elhasználta. Így Dwayne egyik polca, illetve egy fontosnak tűnő, iratokkal teli fiókja szintén megtelt zöld, nyúlós trolltakonnyal. Pálcával egyszerűbben eltüntethető, kézzel viszont bajos: ragacsos és nehéz tőle megszabadulni.
- Lehet, hogy beavatlak egyszer. - Nevetgélt Sára a kéréseken, majd elrakta a maradék bizonyítékot a táskájába. - Van egy jó ismerősöm Pesten... ha szerencséd van, majd bemutatlak neki.
Kuncogott még kicsit, majd amint Axel is kész volt mindennel, a férfi íróasztalához lépett. Egy üres lap hevert a sok között. Sára elővett egy alkoholos filcet. Szép, nagy betűkkel odakanyarította az ÁPRILIS BOLONDJA! feliratot, elvigyorodott és egy szívecskét is rajzolt mellé. Bal kézzel írt, kétkezes lévén akkor egészen más volt az írása. Eredetileg a jobb kezét használta, mégis, senki ki nem találta volna, hogy az az ő írása. Legszívesebben egy rúzsnyomot is hagyna rajta, de attól könnyen beazonosítható lenne, meg biztossá válna, hogy lány volt az illető, így pedig nem éri meg.
- Rendben, most már mehetünk. - Bólogatott és Axelre mosolygott. Az ajtóhoz érve megtorpant. - Vigyázz a viszketőporra! - Figyelmeztette, majd ő maga átugrotta a fertőzött részt, kilépett az ajtón. Bevárta a prefektust, majd elővette a mindent nyitó kulcsát, bezárta az ajtót. A kulcs szintén porrá vált, kifolyt Sára ujjai között. Ekkor a kilincsre nézett, elvigyorodott.
- Várj, még egy apróság. - A táskájából némi átlátszó ragasztót húzott elő, a kis ecsettel bekente. Amikor Dwayne megfogja a kilincset, nem tűnik fel semmi, de aztán amint belép, rájön, hogy nem lesz olyan könnyű elengedni. Persze, egy rántás elég, de égő nyom marad a helyén, ki tudja, talán még bele is esik a viszketőporba. Jót kuncog az utolsó simításon, elrakja ezt is, majd csillogó szemekkel néz fel a rellonos prefektusra, elkapja a csuklóját és jót nevetve szalad el vele, mielőtt még a szoba tulaja visszaérne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=273454#post273454][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.04.13. 00:14[/b][/url]

Jót mosolygok Csingilingen, majd azon a gondolaton is, hogy én lehetnék Kuma rellonos verziója, kissé nagyobb kiadásban. Vicces lenne. Tapsifülekkel, állig rózsaszínben szaladgálni és... na jó, jobb, ha ebbe bele sem gondol az ember, mégse vagyok én valami cuki plüssállat, akkor sem, ha Annie néha nagyra értékelné. Megrázom a fejem, hátha attól elszáll ez a gondolat, és főleg a mellékelt kép, ami lelki szemeim előtt megjelenik, majd rávigyorgok Sárára.
- Dehogy venném el én a szereped, bár örülnék, ha április elsejét kivéve nem kapnálak olyan dolgokon, amiért legalább egy nagyterem-takarítást sózhatnék rád varázslatmentesen. - jegyzem meg kissé ráncolva a homlokom, de azért ma még mindig az a nap van, amikor némi csíny belefér, elvégre egyébként is csak viszketőporról, némi ragacsos konfettiről meg egy kis festékről van szó. Mindez csupa ártatlannak nevezhető tréfa, ami a legkevésbé sem életveszélyes, tehát inkább nem csinálok a bolhából elefántot. Percek alatt a helyére kerül minden,én pedig egyre inkább a távozás felé hajlok, ami a további megvalósítandó ötleteket illeti, de Sárának még mindig akad némi írnivalója. Figyelem, ahogy bal kézzel leírja, hogy április bolondja, majd még szívecskét is rajzol mellé, amin újra kénytelen vagyok elvigyorodni, bár inkább most nem kérdezem meg, hogy csak tán nem szerelmes levél lesz-e az, amit ír, hiszen olvastam, mi áll rajta. Felszusszanok megkönnyebbülten, amikor végre kijelenti, hogy befejezte, majd óvatosan kinyitom az ajtót, átlépem a viszketőport és kiosonok. Pillanatokon belül ő is kiér, bezárja az ajtót, a kilincset is ellátja egy kedves kis meglepetéssel, majd már azon vagyok, hogy elköszönjek és eljussak a betegszoba ajtajáig, de elkapja a csuklóm és szaladni kezd. Alig bírom felvenni a tempót hirtelen, még jó, hogy nem terülök el ettől a nagy lendülettől, de végül is igaza van, jobb lesz nem erre lenni, amikor Warren hazaérkezik és szembetalálja magát a bolondok napi ajándékával, úgyhogy követem Sárát, lehetőleg minél messzebb a kastély ezen pontjától.