A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

Olyan hangos sóhajjal érkezem meg a nyugati szárny második emeletének folyosójára, hogy minden festményalak felém kapja a fejét. Biztos tök könnyű a sok kis energiabombának felrohanni ezen a pár ezer lépcsőfokon, de az én rövid O-lábaimmal nem annyira kedves művelet. Persze, kár volna a kripli alkatomra fognom, inkább nem kéne úgy hanyagolni az edzéseket, dehát öreg vagyok én már ahhoz, nem? Na jó, nem. Fiatal, jóképű srác vagyok.
Az se sokat segít a légzésemen, hogy felfele jövet végig egy sárgadinnyés rágóval erősítettem az állkapcsomat. Szeretem ezeket az idétlen édességeket. Főleg, hogy ez itt, ami a számban van épp, mindig ugyanilyen ízes marad. Ettől függetlenül természetesen nem ezt rágom már évek óta. De egyébként tehetném.
Fújtatón, kissé elnagyoltan szuszogva, bordáimat fogva lépdelek a márványlapokon, széles járásommal. Rajtam egy egyszerű farmer, fekete ingpóló és egy sötétszürke zakó. Ezekből a ruhadarabokból van vagy tíz garnitúra a szekrényemben. Sokszor meggyanúsítottak már Vele, hogy soha nem öltözöm át. Mondjuk tényleg akadnak az aurorok között ilyen szerzetek. De az nem én vagyok.
Egy kissé már megkopott, ám kiváltképp strapabíró, bőr aktatáskámat lóbálva érkezem meg végre a Warren gyerek irodájának ajtaja elé. Jöttem hozzá, hogy leadja nekem a munkát. Már alig várom, majd kiugrok a bőrömből. Oké, egyébként igazából tényleg érdekel, hogy lesz ez az egész. Soha nem gondoltam, hogy tanítani fogok. Dehát a sors útjai kifürkészhetetlenek... jó ég, na inkább bekopogok, mielőtt még elárasztanak az ilyen mély és bölcs gondolatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=391786#post391786][b]Rothman Anton - 2014.09.25. 11:00[/b][/url]

Olyan hangos sóhajjal érkezem meg a nyugati szárny második emeletének folyosójára, hogy minden festményalak felém kapja a fejét. Biztos tök könnyű a sok kis energiabombának felrohanni ezen a pár ezer lépcsőfokon, de az én rövid O-lábaimmal nem annyira kedves művelet. Persze, kár volna a kripli alkatomra fognom, inkább nem kéne úgy hanyagolni az edzéseket, dehát öreg vagyok én már ahhoz, nem? Na jó, nem. Fiatal, jóképű srác vagyok.
Az se sokat segít a légzésemen, hogy felfele jövet végig egy sárgadinnyés rágóval erősítettem az állkapcsomat. Szeretem ezeket az idétlen édességeket. Főleg, hogy ez itt, ami a számban van épp, mindig ugyanilyen ízes marad. Ettől függetlenül természetesen nem ezt rágom már évek óta. De egyébként tehetném.
Fújtatón, kissé elnagyoltan szuszogva, bordáimat fogva lépdelek a márványlapokon, széles járásommal. Rajtam egy egyszerű farmer, fekete ingpóló és egy sötétszürke zakó. Ezekből a ruhadarabokból van vagy tíz garnitúra a szekrényemben. Sokszor meggyanúsítottak már Vele, hogy soha nem öltözöm át. Mondjuk tényleg akadnak az aurorok között ilyen szerzetek. De az nem én vagyok.
Egy kissé már megkopott, ám kiváltképp strapabíró, bőr aktatáskámat lóbálva érkezem meg végre a Warren gyerek irodájának ajtaja elé. Jöttem hozzá, hogy leadja nekem a munkát. Már alig várom, majd kiugrok a bőrömből. Oké, egyébként igazából tényleg érdekel, hogy lesz ez az egész. Soha nem gondoltam, hogy tanítani fogok. Dehát a sors útjai kifürkészhetetlenek... jó ég, na inkább bekopogok, mielőtt még elárasztanak az ilyen mély és bölcs gondolatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=391796#post391796][b]Dwayne Warren - 2014.09.25. 11:42[/b][/url]

BUMM.
Egy élénkzöld mappa puffan az asztalon, majd továbbcsúszik, hogy leessen a túloldalon, a benne tárolt papírokat szétszórva a földön. Dwayne szitkozódva emelkedik föl, otthagyja a nyitott szekrényt, megkerüli az asztalt. A szétszóródott iratokat néhány türelmetlen rúgással söpri össze a padlón, némelyiken poros lábnyomot hagyva, aztán hajol le értük, hogy visszadobja őket az asztalon növekvő kupac tetejére.
Nyavalyás bürokrácia.
   -  Gyere be.
Hallja a kopogást a fán, mivel megbeszélték, nem okoz meglepetést, hogy ki érkezik. Hosszas csevegésre nem számít, hiszen a legtöbb átadni való papírt már poros, dülöngélő halmokba szedte. Léna távollétében neki kell elintéznie ezt, aminek cseppet sem örül, hiszen annyi más, halaszthatatlan dolga lenne. Enni és aludni. Ehelyett a szekrényben nyeli a port.
Mikor as férfi belép már ismét négylézlábra állva pakolászik a szekrényben, maga mellé dobálva az aurormágia tantárgyának fecnikre szedett óraterveit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=391800#post391800][b]Rothman Anton - 2014.09.25. 11:59[/b][/url]

Odabent vagy háborúznak, vagy hevesen rendezkednek, vagy rosszkor jöttem... Pedig mintha azt mondták volna, hogy az Almásy lány Indonéziába vagy hova a bűbánatba ment. A férfi talán ennyire hamar túltette magát rajta. Á, nem, mégsem. Hallom a beengedő szavakat. Bár ettől még, ki tudja...
- Micsoda kellemes fogadtatás... - jegyzem meg, ahogy benyitok az ajtón, és Warren hátsójával találom szembe magam, ahogy félig a szekrénybe bújva térdepel. Kivételesen angolul szólok hozzá, pedig szeretem azzal idegesíteni, hogy az anyanyelvemen magyarázok neki, ha összeakadunk a folyosón a Minisztériumban. Most viszont nem akarnék visszaélni a -láthatóan odaadó és mérhetetlen- vendégszeretetével.
- A francba... - fintorodom el, ahogy az irathalomra nézek.
- Ez mind az enyém? - integetek mutatóujjammal a papírhalmok felé, miközben belököm magam mögött az ajtót, és beljebb lépdelek a helyiségben. Kipécézem magamnak az asztal előtti egyik széket, amire éppen csak pár pergamen van rádobva. Lesöpröm őket onnan, és levetem magam a helyre, szinte elfeküdve a székben. A táskámat csak feldobom az asztalra, és rágózom tovább. Odapillantok a rúdon üldögélő törpekuvikra, és rávigyorgok, noha a kifejezésem inkább vicsorgásnak illene be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=391801#post391801][b]Dwayne Warren - 2014.09.25. 12:10[/b][/url]

Hallja, hogy mögötte becsukódik az ajtó, a behatolásjelző törpekuvik is halkan csipog valamit azon az észveszejtően magas hangján. Még utoljára benyúl a szekrény legmélyére, lassan kibetűzi egy mélykék mappa kézírással felkarcolt feliratát, majd azzal a kezében mászik először térdre, majd áll föl.
   -  Oszt' egy kispárnát ne hozzak-e, hogy kényelmesen legyél?
Leporolja a térdeit, a mappát a kupacra teszi, ami ettől ismét erőteljesen megbillen. A torony hosszú, veszélyesen unalmas oldalakat tartalmaz olyan diákok adatairól, akikből Dwayne szerény véleménye szerint ebben a büdös életben bizony nem lesz auror. Vagy ha mégis, idejekorán mennek az aprítóba, akkor pedig eleve pazarlás állami pénzen taníttatni őket.
Ám ez, kérem szépen, többé nem az ő baja. De nem ám. Minden nyűggel, bürokráciával és a küszöbön különóráért zokogó diákokkal együtt a mai napon ezt Antonra hagyományozza. Szegény pali, biztosan fogalma sincs még, mire vállalkozott, amikor otthagyta a vallatók kellemes, izzadtság- és félelemszagú atmoszféráját.
   -  Nem. Ez úgy a fele. Vagy egy kupac a közös tanáriban meg itt-ott. Meg ott - a szobából nyíló ajtóra mutat, ami most résnyire nyitva áll - Na ott is van egy nagy halom minden. De át kell válogatni, mert egy csomó már nem aktuális, aztán vannak kölykök akik abbahagyták a tanulást meg meghaltak meg nem t'om.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=391806#post391806][b]Rothman Anton - 2014.09.25. 12:46[/b][/url]

Csinos kis iroda. Kellemesen seszínű, poros és patinás. Nagyon hangulatos. A végén még benevezek itt valami ilyenre. Gondolom, innen nem túrom ki Warrent. Hiszen változatlanul tanár marad, kell neki az irodája. Szemöldökömet megemelve nézek a párnát kínálgató férfira, és vállat vonva, még jobban elterülök a széken, karjaimat hanyagul szétdobva mindenfelé.
- Megvagyok, kössz. - intem le az ál-ajánlatot egy negédes mosollyal, miközben már annyira lecsúsztam ültömben, hogy a nyakam igazából nem is látszik, teljesen elveszett felhúzódó gallérom alatt.
Fintorogva húzom el a számat a válaszára, leállva kicsit a rágózással. Ennyi papírhulladékot, Te jóságos Merlin... Nyűglődőn morogva masszírozom meg borostás arcomat, majd felpattanok a székből, a karfájáról lökve el magam, és indulok kelletlen ábrázattal fellapozgatni a lurkók anyagait.
- Más egyéb? - fordulok aztán a férfihoz, kezemet zsebre vágva. Almásyval egyeztetjük a tanmenetet, az anyagokat és hamarosan megkezdjük a közös munkát. Kérdés, szeretné-e Warren átadni tudását nekem, a zöldfülű tanárnak, és bölcs tanácsaival ellátni, hogyan terelgessem az ifjonti lelkeket, az okulás dicső ösvényén vezetve őket. Vagy ilyesmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=392382#post392382][b]Dwayne Warren - 2014.09.26. 10:31[/b][/url]

Összedörzsölve leporolja a tenyereit, szembefordul a székről épp hogy le nem folyó férfival. Ahogy az felugrik, hátrébb lép egyet, hogy a réi-új kollégája nyugodtam szemrevételezhesse a papírmennyiséget. Ó, drága ifjú Padawan, de tényleg nem tudod, mire vállalkoztál ezzel a sok nyűggel...
   -  Nincs igazán.
Flegmán megvonja a vállát, összefonja a karjait maga előtt. A nyitott szekrény szinte teljesen kiürült, csak a Léna által itt hagyott tantervek és óravázlatok hevernek az alján. Így elnézve Dwayne még csak el sem tudja, képzelni, egyedül hogy volt képes ennyi fölösleges iratot termelni a röpke két- három év alatt, mióta az iskolában tevékenykedik. A legnagyobb része bizonyára szemét, szerencséjére - és Anton legnagyobb bánatára azonban - ezt már nem neki kell kiválogatnia.
   -  Nem lesz sok kölyök, akikkel foglalkoznod kell, de mindegyik egyformán idegesítő. Javaslom, hogy az első órán reszeltesd le a csajok köreit, ilyen színes cuccok vannak rajta meg minden, aztán összekarmolásszák maguk és bőgni kezdenek meg minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=392393#post392393][b]Rothman Anton - 2014.09.26. 11:22[/b][/url]

Zsebre dugott kézzel, rágózva, előre-hátra dülöngélve járatom nyughatatlan tekintetemet a papírhalom meg az ipse között, bólogatva bölcs tanácsaira. Sóhajtok aztán egyet, előveszem pálcámat, és látszólag hanyagul hadonászva összeszedem az iratokat, egy hatalmas kupacban lebegtetve el őket az asztalkörnyékről.
- Jövök majd még pár kört. - jelentem be, hiszen azt mondta, akad még itt bőven holmi, amit el kell vigyek. Ez a halom indul szépen az ajtó felé, miközben magamhoz ragadom a táskámat, éppen csak elmarva, mielőtt még a kuvik megcsippentené a kezem. Vicsorítva rámosolygok, aztán intek a kollegának, és dudorászva ballagok ki az irodájából. Egészen a tanáriig lebegtetem a papírhegyet, ahová csaknem betörök. Hangosan ráköszönök a bent lévő egy-két kósza professzorra, és megkérdezem, melyik az asztalom. Ahogy megkapom a választ, egyszerűen leengedem rá a dokumentum halmot, és kicsit sem zavartatom magam, hogy egy része a földön köt ki, meg a szomszédos helyeken. Lerakom a táskám a székemre, és indulok vissza Warrenhez. Néhány fordulóval sikeresen áthordom az eszetlen mennyiségű irattömeget, elfoglalva vele a fél tanári szobát. De most úgyis kevesen vagyunk, nem zavarok túl sok vizet. Bár ha zavarnék se nagyon érdekelne.
Leveszem a zakómat, nekigyürkőzve a feladatnak. Nem szeretem halogatni a dolgokat. Jó néhány órán át birtoklom a tanári szoba terét folyamatos járkálásommal, dúdolgatásommal, rendezkedésemmel. Néha a székemben terpeszkedek, a mappák tartalmait böngészve, kiválogatva, összevetve a kapott diáklistával. Néha pálcámmal suhintgatva pakolászom, míg máskor a padlón ücsörgök, jobbal elmerülve egy-egy aktában. Szokásos lendületem eredményeként estére végzek a szortírozással. A megmaradó iratokat a szekrénybe teszem, a kérdéseseket az asztalomon hagyom, a szemetet meg idült ábrázattal dobálom a kandallóba, és figyelem, ahogy szépen ég. Alaposan befűtőm a helyiséget, kész szaunát hagyva magam mögött, ahogy távozom, még mindig ugyanolyan élénk ízű rágómból fújva egy egyből kidurranó buborékot.