A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=611939#post611939][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.08.11. 00:36[/b][/url]

Ugyanazzal a könnyed eleganciával bukkant fel a semmiből, ami minden mozdulatát jellemezte - egy született varázsló magabiztosságát és egy gentleman stílusát ötvözve hajszálpontosan ott tette le utasát, ahol tervezte. A hajó orrából nyílt a legjobb kilátás, ő pedig hatásos belépőt akart, akármilyen gyerekesnek is tartotta volna egyébként; részben Alexander, részben pedig maga a Cloudweaver miatt. Amikor a férfi utoljára látta, egy félkész csonkot vehetett csak szemügyre, valamit, ami alig pár lábbal lebegett a föld felett, most viszont teljes szépségében akarta neki megmutatni. Felettük a csillagos ég, egyetlen felhő nélkül, alattuk egy hatalmas, tükörsima felszínű tó aludta álmát, amitől az az érzése támadt az embernek, hogy valahol az űrben lebeg. Épp ezért sem törte meg a csendet, időt hagyva Magnusnak, hogy kiélvezze a látványt, amennyire az ilyen magasban uralkodó hideg engedi. A fedélzet az árbócoktól eltekintve üres volt, a horgonyként funkcionáló bűbájok épp csak ringani engedték a karcsú vitorlást, így nyugodtan végigsétálhatott a tatig, ha követte a korlátot.
Az utóbbi hónapokban - míg a felügyelők a kastélyban voltak - valamennyi találkozásuk rövid és formális volt, csak a legszükségesebbre szorítkoztak a gyakorlás során, mert mindkettejüknek bőven akadt más teendője. Most azonban, hogy a zavaró elemek végre eltűntek, szeretett volna kicsit többet kihozni az estéből, mert némi meglepetéssel is készült. Vagyis, még eggyel azon kívül, hogy mentorát - mesterét - ide invitálta, ahova csak legközelebbi barátai és családja léphetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=675749#post675749][b]Farkas Kamilla - 2017.04.19. 14:29[/b][/url]

Az a helyzet, hogy féltem ide bejönni, és nem Dwayne személye miatt, hanem a baglya miatt. Komolyan, az az állat egy pszichopata. Viszont az utóbbi időben megzabolázta magát az állat, bár arra még nem jöttem rá, hogy azért-e mert rájött, hogy egy fajból vagyunk - mármint levegő -, vagy csak azért, mert az összes többi madárfélével együtt, kénytelen némi csekély szimpátiát érezni irántam. Tulajdonképpen nekem mindegy is az ok, hogy miért nem támad rám, a lényeg az, hogy már nem támad rám, és végre létezhetek nyugodtan itt is. Nem kell lejárkáljak a faluba, ha beszélni akarok Dwaynel, és ez felettébb kellemes dolog. Komolyan. Nem olyan megerőltető. Kényelmesen hátradőlök a kanapén, fejem az egyik karfájára támasztom, míg lábaim felpakolom a másik támasztóra, s lehunyom szemeim.
Csend. Végre nem hallom az iskola diákjainak állandó moraját, meg úgy azt az alapzajt, ami folyamatosan jelen van az épületben.
- Beszélik, hogy megettél egy állatot - összeráncolom homlokom, ahogy kinyitom szürkéim, és a plafonra függesztem őket. Beszélik. Lehet, hogy nem is igaz, vagy, hogy csak részben igaz, és tovább lett gondolva, némileg elferdítve a dolgot. És mi lehetne annál biztosabb, mint megkérdezni tőle magától? - Meg azt is beszélik, hogy van egy eltitkolt gyereked aki már felnőtt - ennél már felkönyökölök, hogy megkereshessem a tekintetét, mert két pletyka az már mégis csak sok, azért már megéri ez a kis erőfeszítés. - Tényleg megettél egyben egy élő kacsát? - itt most meg már vissza is kanyarodok az eredeti témára, az állatra, mert ezt is rebesgetik. Hogy Dwayne megevett egy kacsát, tollastól, úgy, hogy hápogott meg minden. És Dwayne tulajdonképpen egy rozsomák is, szóval tényleg megehetett úgy egy kacsát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=687664#post687664][b]Ombozi Noel - 2017.06.28. 19:33[/b][/url]

Dwayne Warren

Az ajtó kilincsét finoman engedi el, miután azt halkan behajtja maga után. A kinti fülledt idő után jól esik neki az iroda hűvöse. Mintha egy egészen más világba toppant volna - amelynek hangulatát csak fokozza a férfi jelenléte. Bár az utóbbi időben csak nagyon ritkán találkoztak, Noel szíve mindig nagyot dobban, ha meglátja őt.
Ez már ilyen, valószínűleg így is marad. A férfi - némi költői túlzással - ott volt a fiatalember életének minden fontosabb állomásán, legyen az jó vagy rossz. És hát... legtöbbször rossz volt.
A rellonos visszafogott mosollyal lép az íróasztalhoz, és ül le az időrágta, itt-ott már kikopott székre.
- Warren úr - tisztelettel szólítja meg a másikat, és a szék karfájára könyökölve, kissé előredől ültében. Nem tudja, hogy valaha engedélyt kapott-e arra, hogy tegezze a defenzort, de valójában teljesen mindegy is; úgy sem tudná. Számára a magázódás nem távolságot, hanem rangot jelent, egyfajta sajátos elismerést, amit nem lehet sem kérni, sem kikövetelni. Ezt csak ő adhatja, önszántából. - Rég láttuk egymást. Hogy van?
Igaz, kéréssel érkezett, de ha már itt van, és Warrennek van egy kevés ideje rá, szívesen beszélget is vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688759#post688759][b]Weiler Dante - 2017.07.06. 15:22[/b][/url]

Semmi kedve idejönni, de megszokta már, hogyha ő nem megy, akkor a hegy megy hozzá, ez esetben a minisztérium. Felesleges formális köröket futni pedig még annyira sem kellemes, mint felmászni az alagsorból ide, a második emeletre, csak azért, hogy mindketten bólintsanak egymásnak egyet, letudván a pofavizitet. Némileg még érződnek rajta a délutánni bájitalkészítés közben ráragadt szagok és illatok, nem erősen, csak haloványan körüllengve. Elég haloványan ahhoz, hogy még bűnös szokása, a dohány okozta jellegzetes füstszag sem veszik el teljesen mellette. Az eredmény nem tolakodó, de egyedi odőr, ami a mágikus környezetben felnevelt gyerekek számára még otthonos is lehet. Apu cigarettája, anyu délutáni bájital-szeánszának keveréke. Mások az óvodában frissen kibontott zsírkréta és gyurma szagára gondolnak hasonló ködös nosztalgiával, tudván, hogy érezték már valahol az illatot, lélekben kötik is valahova, kellemes vagy kellemetlen élményekhez, csak az nem jut eszükbe, hol érezték korábban.
Kedvetlenül megpöcköli az ajtóra ragasztott cetlit, aztán normálisan is bekopog az irodába, meg sem próbálva rögtön benyitni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=690248#post690248][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.07.13. 21:22[/b][/url]

- Na mi van? Készen állsz? - fejével kérdőn biccent egyet a mellette ülő kutyának. A kis kóc kíváncsian félredönti a fejét, gombszemeivel faggatva őt. Hova megyünk? A kölyökkutya lelkesedése még néha előtűnik, bár a legnagyobb jóindulattal sem kölyök már. Drótszerű szőre szanaszét áll az egész testén. Lábai görbék, orra csapott. Öregesen bicegve közelebb megy a fiúhoz, mellső bal mancsát a lábszárára helyezi. Induljunk.

Amikor eltelt az első hét és senki nem vitte haza, könnyedén megvonta a vállát. Ilyen ez az időszak, gondolta. De aztán eltelt egy újabb hét. Majd egy hónap, utána még egy. A menhelyen ugyan mindig lenne hely számára, de Tobias szeret gazdát találni minden lakónak. Eddig nem is volt ezzel gond. Előbb-utóbb sikerrel járt. Most senki se jelentkezett érte, senki se választotta ki őt a többi közül. A fiú facsarodó szívvel figyelte, mikor egy-egy látogató, potenciális gazdi tekintete végigsíklott fölötte és tovább sétált.
Aztán egy nap jött egy bagoly. Az akadémián is teleplakátolta a helyet a végén, pedig nem szokott ilyen gerilla-reklámot folytatni. De sikerült. Figyelmeztette a jelentkezőt, hogy nem egy fiatal, energikus ebről van szó. Nem fog cikeszek után szaladni. Lehet már a papucsot is csak ímmel-ámmal rágcsálja meg. Ő viszont így is akarta.

Úgyhogy most egy kicsit izgatottan toporog az ajtó előtt, karjaiban a gombszemű. Egymásra néznek. Tobias kifújja lassan a levegőt, bólint egyet, azzal bekopog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=844451#post844451][b]Vattai Júlia - 2022.03.17. 01:01[/b][/url]

Dwayne Warren
 Csókolom bácsi |
______________________________________________________

Magda azt mondta Warren tudja, hogy jövök. Furcsa, hogy valakivel akivel még soha nem beszéltem egy szót sem már meg van beszélve valami. Ez olyasmi, amin a legtöbb gyerek átesik, amikor az anyukája intézkedik helyette. Elküldi orvoshoz, oktatókat hív hozzá, de akár a szomszéd gyerekét is összeboronálhatja veled. Nálam ilyen sohasem volt. Ha akartam valamit, akkor azt magamnak kellett megszereznem a nulláról. Nem volt a létrának segédrúdja. Most pedig lett egy. Vakmerően belementem, bár amit így szerez az ember, ennyire túl könnyen, az talán túl könnyen ki is tud csúszni az ujjai közül.
Az ajtóhoz lépek, határozottan rákoppintok az ajtóra párszor, majd kurva magasról téve az etikettre be is nyitok. Úgy is tudja, hogy jövök nem?
- Szép napot, Vattai Júlia vagyok - virítok rá egy igazán elbűvölő mosolyt, amivel a tanárokat szoktam etetni. Közben beljebb is lépek, hogy magam után behúzhassam a kilincset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=847787#post847787][b]Ombozi Noel - 2022.06.15. 15:22[/b][/url]

Már el is felejtettem, hogy a kastély falain belül még a nagy nyári meleg ellenére is milyen jólesően hűvös van. Festmények, folyosók, szobrok és lépcsők váltják egymást, én mégsem nézelődök; úgysem ismerek egyetlen szembejövő arcot sem, ahogy ők sem tudhatják, én ki vagyok. Egy idegen, valamikori öregdiák, akiből még mindig képes rossz érzést kiváltani a defenzori irodába vezető út.
Nem tudom, miért szorul össze a torkom, hogy miért reszket meg két ujjam között az ingem legfelső gombja, mikor a jellegzetes, családi kopogtatási minta előtt igazítok egyet rajta. Dwayne a kamaszkori emlékeim biztos pontja, soha nem bántott. Mégis, az iránta érzett tiszteletem keserű tartással vegyül.

- Szia - köszörülöm meg a torkom, és rápillantva behajtom magam mögött az ajtót. Az orromba doh meg régi bútor elnyűtt bőr és szövet szaga tolul. - Reméltem, hogy van rám néhány perced, kettesben.