A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

Dwayne Warren

Az ajtó kilincsét finoman engedi el, miután azt halkan behajtja maga után. A kinti fülledt idő után jól esik neki az iroda hűvöse. Mintha egy egészen más világba toppant volna - amelynek hangulatát csak fokozza a férfi jelenléte. Bár az utóbbi időben csak nagyon ritkán találkoztak, Noel szíve mindig nagyot dobban, ha meglátja őt.
Ez már ilyen, valószínűleg így is marad. A férfi - némi költői túlzással - ott volt a fiatalember életének minden fontosabb állomásán, legyen az jó vagy rossz. És hát... legtöbbször rossz volt.
A rellonos visszafogott mosollyal lép az íróasztalhoz, és ül le az időrágta, itt-ott már kikopott székre.
- Warren úr - tisztelettel szólítja meg a másikat, és a szék karfájára könyökölve, kissé előredől ültében. Nem tudja, hogy valaha engedélyt kapott-e arra, hogy tegezze a defenzort, de valójában teljesen mindegy is; úgy sem tudná. Számára a magázódás nem távolságot, hanem rangot jelent, egyfajta sajátos elismerést, amit nem lehet sem kérni, sem kikövetelni. Ezt csak ő adhatja, önszántából. - Rég láttuk egymást. Hogy van?
Igaz, kéréssel érkezett, de ha már itt van, és Warrennek van egy kevés ideje rá, szívesen beszélget is vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=687664#post687664][b]Ombozi Noel - 2017.06.28. 19:33[/b][/url]

Dwayne Warren

Az ajtó kilincsét finoman engedi el, miután azt halkan behajtja maga után. A kinti fülledt idő után jól esik neki az iroda hűvöse. Mintha egy egészen más világba toppant volna - amelynek hangulatát csak fokozza a férfi jelenléte. Bár az utóbbi időben csak nagyon ritkán találkoztak, Noel szíve mindig nagyot dobban, ha meglátja őt.
Ez már ilyen, valószínűleg így is marad. A férfi - némi költői túlzással - ott volt a fiatalember életének minden fontosabb állomásán, legyen az jó vagy rossz. És hát... legtöbbször rossz volt.
A rellonos visszafogott mosollyal lép az íróasztalhoz, és ül le az időrágta, itt-ott már kikopott székre.
- Warren úr - tisztelettel szólítja meg a másikat, és a szék karfájára könyökölve, kissé előredől ültében. Nem tudja, hogy valaha engedélyt kapott-e arra, hogy tegezze a defenzort, de valójában teljesen mindegy is; úgy sem tudná. Számára a magázódás nem távolságot, hanem rangot jelent, egyfajta sajátos elismerést, amit nem lehet sem kérni, sem kikövetelni. Ezt csak ő adhatja, önszántából. - Rég láttuk egymást. Hogy van?
Igaz, kéréssel érkezett, de ha már itt van, és Warrennek van egy kevés ideje rá, szívesen beszélget is vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=687773#post687773][b]Dwayne Warren - 2017.06.29. 15:15[/b][/url]

A rászáradt bagolypotyadékot az újságba gyűri, majd leejti a papírkosárba maga mellé. Az asztalán tornyosuló halomból az Edictum egy frissebb példányát veszi le, az illusztrációkon szereplő fényképek heves ellenkezésével kísérv csúsztatja azt az üres ülőrúd alá.
Különben semmi szüksége sincs bagolyra. Így, hogy nem él a kastélyban, Jack pedig az élete nagy részét a többi madár terrorizálásával tölti az erdőben, többször elgondolkodott rajta, hogy ideje lenne pénzzé tenni azt a dögöt. Eddig azonban nem igazán akadt bárki, aki árdeklődését fejezte volna ki a hasznavehetetlenül bipoláris, kisebbrendűségi komplexussal küzdő bagoly iránt. Összedörzsöli a tenyereit, a fonott szemetest a lábával tolja vissza az íróasztal alá. Az ajtó kinyílik, majd becsukódik a szemközti falon. Szemöldökráncolva pillant föl rá.
Úr. A szó helyénvalótlanságától szíve szerint fintorogna, ennyi év alatt ugyanis még mindig nem szokta meg a megszólítást. A parancsnokságon nem érdemelt ki efféle finomkodást, a magánéletben pedig pláne nem magázza senki.
Ahogy a srác leül, ő is ledobja magát a nyikorgós, bőr székére.
   -  Ahogy mindig - tér ki az egyenes vlaszadás elől egyszerűen. Nem szeret és nem is tud a maga dolgairól beszélni, lényegében pedig olyasmi nem történik vele mostanság, ami ne fokozüdna gyerekes panaszkodássá - Sárkányok, mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688352#post688352][b]Ombozi Noel - 2017.07.04. 19:23[/b][/url]

Dwayne Warren

Ugyan nem kérdezett rá, mégis hallott olyan dolgokat Minától, amik több mint biztosan nem tartoznak rá. A defenzor esküvőjén csámcsogó pletykák az iskolai folyósokat is ellepték mostanra, de ami őt illeti, a sugdolózások az egyik fülén be, a másikon ki - rendeltetésszerűen. Számára Mina mindkét szülője tabu, csakúgy, mintha a sajátjairól lenne szó.
A férfi válaszára szemeit, mintegy tisztelete jeléül lesüti egy pillanatra, és csak akkor néz fel ismét, mikor Dwayne rákérdez a sárkányokra.
- Ezen a nyáron is alkalmaznak Romániában - mosolyodik el, majd szemöldökeit összevonva, ismét szóra nyitja hirtelen kiszáradó száját. Akkor azonban, mikor belenéz a szemben ülő szemeibe, a torkára fagy a kikívánkozó kérdés. Pedig nincs mitől tartania.
Mégis... Dwayne egyetlen lányáról van szó. Ez nehezebb, mint a rezervátumi munka. Arcához kap, gyorsan megvakargatja halántékát, majd hallhatóan nagy levegőt vesz és ujjait szorosan a karfára fonja.
- Szeretném magammal vinni Minát - mondja határozottan, végig tartva a szemkontaktust. Legszívesebben magyarázkodni kezdene, elmondaná, hogy a lány mennyire vágyik a kalandra, mennyit beszélgettek sárkányokról, és hogy megígérte neki, amint alkalma nyílik rá, elviszi magával. De nem teszi. Úgy érzi, a rövid, tömör és mindenekelőtt egyszerű kéréssel ez esetben többre megy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688373#post688373][b]Dwayne Warren - 2017.07.04. 20:11[/b][/url]

Ő pedig értékeli, hogy Noel nem hozza fel az esküvő témáját amiből végképp elege van. Különben sem jár a Mácsai- házba, de mióta a küszöb átlépésével egyidőben négy nő támad rá, hogy izgatott keresztkérdésekkel zaklassák, a látogatásai végtelenben a nullához konvergálnak. Csak essenek túl az egészen! Nem érti a felhajtást, Zójával mindketten középkorúak, két gyerekkel, ebből a hófehér álomvilágból így már ideje kinőniük. Mondjuk ő bele se nőtt soha.
Fekete, melegítő pulóverének ujjából egy cérnaszáll lóg ki, azt kezdi el először csak piszkálgatni, többször így lepillant, miközben a fiú beszél.
   -  Hova? A rezervátumba? Minek?
Csak egy emlékkép. Épp csak egy villanás.
A bakancsai megcsúsznak a homokon, ahogy a nő felé rohan. A tüskés farok Léna felé lendül. Sercegve pattan meg a felvillanó pajzson.
Nagyon rég volt már.
A fejét lejjebb hajtja kissé.
   -  Hát. Nem én döntöm el, hova megy. Marha önállónak hiszi magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688489#post688489][b]Ombozi Noel - 2017.07.05. 15:09[/b][/url]

Dwayne Warren

A rájuk telepedő csendben levegőt is alig mer venni. Nem azért, mert fél a férfitól, hanem mert van némi sejtése kérésének súlyáról. Konkrétan nem tudhatja persze, milyen érzés ez egy apának, az viszont biztos, most azért ül itt, hogy a férfi lássa: kész felelősséget vállalni Mináért. Elsősorban nem is a lányt jött elkérni. Warren úr engedélye azért kell, hogy megbizonyosdjon arról, a defenzor megbízik már annyira benne, tartja már annyira felnőttnek, érettnek, felelősségteljesnek, hogy a lányát elengedje vele.
- Oda - bólint, karfát szorongató ujjai elsárgulnak. - Sokat meséltem neki a rezervátumbeli élményeimről, és egyik alkalommal elárulta, hogy szívesen meglátogatna.
Elcsendesül, a karfát elengedi. Némi habozást követően kissé előrébb hajol, Dwayne szemeit keresi.
- Mina nagyon vágyik a világra - rekedt hangon szólal meg, a szíve a torkában dobog. Attól tart, ezzel elárulja a lányt, hogy egy olyan határvonalon gázol keresztül, amihez nincs joga. - És én meg tudom mutatni neki a világ sárkányokkal tűzdelt szegletét.
Máshoz sem ideje, sem lelki ereje nincs. A romániai rezervátumot viszont már úgy ismeri, mint a tenyerét, és ha arra nem is adná a fejét, hogy az száz százalékosan biztonságos, azt megígérheti, hogy olyan helyre nem viszi Minát, ami egy pillanatig is kockázatos lenne a számára.
- Az engedélye nélkül nem viszem el - jelenti ki egyszerűen. Ez így van, különben el sem jött volna.
Így tiszta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688493#post688493][b]Dwayne Warren - 2017.07.05. 16:05[/b][/url]

Megilletődve fordítja el a fejét a döglött állatokkal teli, jókora vitrin irányába. Jobb keze ujjai tovább babrálnak a cérnaszállal.
Nem tudja, mit kezdjen a helyzettel, ami eddig délutáni, már-már haveri beszélgetésként indult, majd rémisztő sebességgel fordult át valami egészen másba. Az engedélye nélkül nem viszem el, mondja Noel, ő pedig így zavartan pislogra, egyszerre mérhetetlenül öregnek érzi magát.
Sose akart gyereket. Pontosabban, mióta magáévá tette az életstílusát tudja, hogy sosem lesz elég érett az ilyesmihez. Nem, így, hogy hivatalosan két gyerek apja, még mindig nem tartja magát sem készen, sem megfelelőnek a feladatra. Erre engedélyt kérnek tőle.
   -  Mondom. Mina felnőtt. Már ezer éve nincs közöm hozzá, hova megy.
Tény és való. Ahogy a lányt elérte a pubertás, ő úgy hátrált ki az életéből, a kapcsolatuk pedig inkább felszínesen haverivá vált. Talán a külön töltött tíz év teszi, de sosem alakult ki közöttük az a kötelék, ami miatt egy ilyen kérdésre aggodalommal vagy zsigerből jövő tiltással reagálhatna.
   -  Meg úgyis vigyázol rá, gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688501#post688501][b]Ombozi Noel - 2017.07.05. 16:39[/b][/url]

Dwayne Warren

Annak ellenére, hogy a helyzetet valahol kellemetlennek, valahol meg rémisztőnek érzi, az ugyan csak félig-meddig, de kimondott engedély hallatán szélesen elmosolyodik.
- Természetesen - bólint, majd mint akit ebben a pillanatban szabadítottak fel a vállát nyomó teher alól, kényelmesen hátradől. Éppen csak abba nem gondol bele, hogy valójában most vállalta, hogy vigyáz egy másik életre.
Fejét az ablak felé fordítja, majd mikor eszébe jut valami, amit korábban senkivel - márhogy férfival - sem tudott megbeszélni, tűnődve fordul vissza Dwayne-hez. Szemöldökét ráncolva, hangjában őszinte értetlensséggel szólal meg.
- Maga szerint tényleg görénység valakivel tiszteletből együtt lenni? - kérdezi. -  Úgy értem... - kezeit lassan felemelve kezd gesztikulálni - Tegyük fel, nagyon szereti azt a lányt, és nagyon jó vele együtt, egyszerűen klappolnak a dolgok, csak aztán, egy nap találkozik egy másik lánnyal, akibe azonnal beleszeret, viszont... - szemeit lesüti egy pillanatra, keresi a megfelelő szavakat - ...a barátnőjét nem akarja érte elhagyni, mert annyira szereti. Nem szerelemmel, csak úgy. Mert az a lány olyan jó hozzá, mint addig senki.
Már nem csak szemöldökei, de homloka is ráncban áll, szája elnyílva marad. Hülyén érzi magát, mint aki hiába adja ki önmagát, ha az érzéseiről csak rébuszokban képes beszélni.
Igazából abban sem biztos, hogy Dwayne megértette. A halántékát vakarva, kérdőn pillant fel rá, szemeiben most először tűnik fel árnyalatnyi kétely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688756#post688756][b]Dwayne Warren - 2017.07.06. 15:18[/b][/url]

A kezébe vesz egy tollat az asztalról, lesüti a szemét, azt kezdi el piszkálgatni, csavargatni. Ő is bólint egyet, ezzel pedig megpecsételik az egyezségüket: részéről áldását adja a kirándulásra. Nem mintha, ha Noel nem jött volna el hozzá, Mina egy szóval is engedélyt kért volna vagy tőle, vagy az anyjától. A mai kölykök igen szabadosan értelmezik ezt a nagykorúságot, valahogy úgy, mintha a születésnapjuk után semmilyen elszámolással nem tartoznának senkinek. De felelősséggel se.
A szája belső felét rágcsálja, lehajtott fejjel, épp csak felnéz a fiúra. Ki tudja, milyen okból kötődik hozzá, hiszen semmi logikus oka sincs rá. Már arra se volt, hogy a javító intézetben meglátogassa, majd pedig a maga módján távolról, de figyelemmel kísérje a sorsát. Meredek lenne azt mondani, mintha a fia lenne, de... van benne valami.
   -  Nem jótól kérsz tanácsot ebben - felel csöndesen.
   -  De a hűség fontosabb, mint holmi hülye szerelem. Ha az a lány pedig jó hozzád, neked is kötelességed jónak lenni hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=690203#post690203][b]Ombozi Noel - 2017.07.13. 19:15[/b][/url]

Dwayne Warren

A férfi kezében pihenő tollat kezdi figyelni. Egyszerűen fél belenézni a másik szemébe, hiszen úgy érzi, túlságosan is kitárulkozott előtte, holott abban is teljesen biztos, hogy nehézkes, kusza gondolataiból Dwayne csak vajmi keveset érthet. A személyekről fogalma sem lehet, a lényeg viszont... a lényeget tudja, és ez éppen elegendő. Hiába, az asztal túloldalán helyet foglaló férfi véleménye nagyon is számít neki.
- Egy rohadék vagyok - nyögve foglalja össze végül, miután letisztázta magában a defenzor rövid, de velős válaszát. A székben, mint aki alól egyik percről a másikra eltűnik a talaj csúszik lejjebb, fejét hátraveti. A nyakát megtöri a támla. - Dwayne?
Noel tekintete meredten figyeli a plafont. A beázott, ilyen-olyan foltos részletekben vesztegel, majd lassan felemeli a fejét, hogy azt megrázva nézzen a másikra.
- Egyszer valaki apja iszonyúan el fog átkozni - jelenti ki, még jobbját is felemeli, és amolyan bizisten' mozdulatot tesz. Aztán felegyenesedik, sóhajt egyet, majd combjára csap. - Na jó, nem tartalak fel tovább. Köszönöm a bizalmat meg... mindent.