A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393674#post393674][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 18:28[/b][/url]

Léna még mindig nem jelentkezett, én meg hogy a fenébe ne lennék ideges? Amíg drága barátosném Indonéziában szolizik, én itthon rothadok el egy semmirekellővel, meg igazából full egyedül. Az elmúlt időszakban nem sokfelé jártam, egyedül a könyvtárba néztem be párszor, de hivatalosan tanulmányaim véget értek, így egyetlen feladatom az Edictum maradt. Na elég az, de akkor is. Mintha minden lelassult volna, az egész világ, csak én maradtam volna pörgésben. Vagy épp fordítva.
Nagy léptekkel haladok az iroda felé, ahol elvileg mindkettejüknek lennie kéne, de bizonyosan csak egyiküket találhatom ott. A folyosón nem járnak sokan, ami annak is köszönhető, hogy bár elkezdődött a tanév, a diákok többsége halál lazán veszi az első órákat, vagy épp hulla fáradtan rogyik bele az ágyába. Felbaktatok a lépcsőkön és az ajtóhoz érve -, ami tekintve, hogy a második emeltről beszélünk, NAGYON messze van a földszinttől – kicsit megállok, hogy helyre rázódjon a tüdőm. Nem vagyok puhány, vagy ehhez hasonlók, csak nagyon nem vagyok már edzésben, ami a lépcsőzést illeti. Az utóbbi időben el sem jártam otthonról, még csak sétálni sem, inkább a lakásban gubbasztottam és nem csináltam semmit, amiben az a legrosszabb, hogy abban is elfáradtam. Végül mikor légzésem normalizálódik, benyitok és végtelenül örülök – már ha ennek lehet örülni… -, hogy Dwayne-t az asztalánál találom.
- Hello. Beszélhetnénk? – angolul szólok hozzá, hiszen tudom, hogy felesleges magyarul karattyolnom neki. Nem beszélni magyartot. Remek támpont, hogy nem konyít ahhoz a nyelvhez, amire szüksége volna abban az iskolában, ahol tanít. Mindegy is, ez Dwayne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393688#post393688][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 18:55[/b][/url]

Bizonyos helyzetekben hajlamos vagyok megfeledkezni valamiről. Valamiről, ami amúgy fontos lenne, ha engem kérdeztek. Az illem. Amúgy sem csipázom Dwayne-t, ő sem enged, pár mínusz pont ide vagy oda annyira nem érdekel, hogy már szinte üvölt rólam. A gyerekszobás kijelentésre hanyagul megforgatom szemeimet és minden kérdés nélkül leülök az íróasztala előtti székre, egyik lábam átvetem a másikon és fürkészően nézek felé.
- Na mi van, rossz a lelkiismereted? – gúnyos vigyor terül el arcomon. Nem tagadom, az egyetlen szórakozási lehetőséget a férfi jelenti most számomra, ami pedig a legfurább, hogy ez felvillanyoz. Nem szoktam meg tőle, hogy megijedjen azért, mert valaki hirtelen rányit. Az asztalon lévő papírkupacra nézek és el is fordítom a tekintetem. Belehalnék, ha felajánlanám a segítségem, ehhez kétség sem férhet. Azt viszont hallottam, hogy ő az új Eridon HVH. Mégis mi vitte rá arra, hogy elvállaljon egy ilyen pozíciót? Lényegtelen is, inkább a tárgyra térek mihamarabb.
- Csak azért jöttem, hogy megérdeklődjem, hogy van Léna – hanyagul vetem oda a kérdést, csak szemeimben tükröződik a komolyság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393781#post393781][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 19:55[/b][/url]

Finoman fogalmazok, ha azt mondom, Dwayne válasza nem volt kielégítő. És mitől ilyen ideges? Mintha legalábbis most tervezném bitófára küldeni, amit amúgy sem tehetnék meg. Arról nem is beszélve, ahogy válaszol nekem. Összehúzott szemmel figyelem, ahogy elnéz a kanapé felé, meg úgy összességében képtelen rám emelni a tekintetét. Itt valami nagyon nem oké, csak azt nem tudom még, hogy mi.
- Gondolod? Ennyi? Fasírt van, vagy mi a szösz? – szórakozottan pillantok magam is a kanapé felé, amin semmi különleges nincs, hacsak… Egy pillanatra megáll bennem az ütő, az a szerencsém mindössze, hogy ez egyáltalán nem látszik. Lassan fordítom vissza a férfira a tekintetem és most már nagyon erősen gyanakszom. A szavak, amelyeket kiejt, eljutnak hozzám, de nem igazán fogom fel őket.
- Zója amúgy a Rellon házvezető-helyettese lett. Te pedig az Eridoné. Beszéltetek már? Tudod, megosztani a közös élményeket, ilyesmi – a téma nem egészen idevágó, de meg kellett osszam a férfival az információt, aminek nyilvánvalóan ő is a birtokában van. Érdekel a reakciója és minden rezdülése. Ha elegendő indokot találok, gondolkodás nélkül belenézek az elméjébe. Amilyen fejeket vág, könnyen megtalálom, amit keresek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393882#post393882][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 21:12[/b][/url]

Még mindig gyanakodva figyelem Dwayne minden rezdülését. Nem hagy nyugodni a dolog. A Zójához kapcsolódó kérdésemre nem is felel rendesen, csak összeszorítja ajkait és ez az igazi árulkodó jel. Kiürítem az elmém és minden figyelmemet Dwayne-re irányítom, hogy bemászhassak a fejébe. Azt nem mondom, hogy ez a legtisztességesebb megoldás, de egyszerűen nem tudom megállni. Azonnal olyan emléket kezdek keresni, ami friss és lehetőleg Zójával kapcsolatos. Tudom, mit akarok, ami pedig a legszörnyűbb, olyan könnyen találom meg, hogy az már fájdalmas. Elég az a kevés idő is, amit a férfi fejében töltök és ki is szállok belőle. Túl sokat láttam ahhoz, hogy gyomorral bírjam. Hiányzik neki, hogyne. Látom.
- Még jól van, igaz? Gondolom nem beszéltek meg egymással mindent – szinte vékony csíkká húzódnak össze szemeim, ahogy vádlón tekintek a férfira. Undorodom tőle. Hogy tehette ezt Lénával, hogyan? És most igazán mondhatnám azt, hogy ÉN MEGMONDTAM, de ez semmin sem változtatna, csak megint a sejtésemet igazolná. Azt, hogy megmondtam. Ez egy tökéletes ok arra, hogy már most hazafelé vegyem az irányt és az első géppel Indonéziába repüljek.
- Szerintem meglátogatom. Rég találkoztunk és volna mit mondanom neki. Merrefelé kereshetem? – mondataimban kizárólag Davidre célzok, még az arcom is csüggedtté válik, csak ne sejtse meg a férfi, hogy tudom, amit tudok. Vagy csak maradjon kósza foszlány a gyanú, hogy megsejtettem a csalást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393936#post393936][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 21:52[/b][/url]

Az alapvető undor ott bujkál az arcomon, de igyekszem elfojtani. Csak semmi árulkodó jel, ugyanis ha kiderül, hogy én tudom, amiről Dwayne azt hiszi, hogy nem, akkor nem fog elengedni. És őszintén szólva nagyon nem akarom megtudni, hogy mit tenne velem, ha megneszelné ezt. Elvileg nem bánthat, de ő az auror, azt mond, amit akar. Sajnos megvan a beosztásoknak és rangoknak az ára, valamint értéke. Ebből az összecsapásból nem kerülhetnék ki győztesen.
- Értem. Pedig többet kéne együtt lennetek – életemben nem esett még ilyen nehezemre kinyögni ennyire hamis mondatokat. De kimondtam és még egy határozatlan mosolyt is küldök felé most, és biztos, ami biztos, folytatom a gondolatmenetem. – Szüksége van most valakire, főleg, hogy ilyen távol van. Te pedig sosem bántanád.
Látom megcsillanni szemében azt a fajta gyanút, ami rám nem veszélyes, de még elszúrhatom. Kérdésére felszalad a szemöldököm az egekbe és felnevetek. Ennél abszurdabb dolgot nem is kérdezhetett volna. Igen, tudok. Méghozzá azt, hogy megcsaltad.
- Szerinted itt ülnék veled szemben, ha tudnék bármit is? Na ne röhögtess – lesajnálóan pillantok rá. Oké, egy picit összehozott minket ez a „Léna Indonéziába ment” dolog, de lássuk be, ha nem muszáj, nem találkozunk. Sokkal inkább messze ívbe elkerüljük egymást. Így utólag elképzelhető, hogy nekem is ezt kellett volna tennem, így most nem tudnék semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393962#post393962][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 22:20[/b][/url]

Oké. Az egy dolog, hogy dühös vagyok rá és meg akarom fojtani egyet kanál vízbe, de hirtelen felütötte a fejét bennem a lehető legalávalóbb érzés a világon. A szánalom. Rá kell jönnöm, hogy Léna elhagyta és ennek nem szabadna, de mégis ez lett a következménye. Nem boldogít a tudat, hogy Terézanyut játsszak és kibékítsem őket, főleg figyelembe véve azt, hogy ki nem állhatom a férfit. De Léna szereti. És ha minden igaz ez kölcsönös.
- Baltával se vered ki a fejéből, jah... - megcsóválom fejem és gondolkodóba esem. Megadjam neki az esélyt, hogy elássa magát a nő előtt, vagy menjek én? Nem is tudom, melyikkel járnánk jobban. Talán azzal, ha Dwayne visszamenne Zójához, Léna pedig keresne egy normális palit. Hiú ábránd sajnos. Be kell érnünk ezzel a vadnyugati cowboy-jal...
- Ha már így kérded... Azt azért elárulhatnád, miért csaltad meg őt az exnejeddel, vagy kid neked - hátradőlök székemben és egyenesen a férfi szemébe nézek. Tudni fogom, ha hazudik. Már azelőtt tudni fogom, hogy kimondaná. Keresztbe fonom kezeimet és tulajdonképpen elzárkózom minden magyarázattól, egyedül szavaim sugallják csak azt, lehet mentsége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393990#post393990][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 22:49[/b][/url]

Látom rajta, hogy elégedett a gondolattal, miszerint távozom. Csalódást kell okozzak neki, ugyanis kérdésére nem várt választ adok. Az első reakció, ami a totális döbbenet, teljesen kielégít, válasz helyett is éppen megfelelő. Az elsápadt férfit fürkészem és kérdésfoszlányára csak egy apró mosollyal reagálok. Elcsépelt lenne azt mondani, hogy "én mindent tudok", így hát úgy döntök, vele ellentétben nyílt lapokkal fogok játszani.
- Nem volt nehéz kibogarászni az emlékeidből. Baromi rosszul hazudsz ugyanis. De úgy gondolom, nem is az a lényeg, honnan tudom - hangom komolyan cseng, viccnek még csak szikrája sem fedezhető fel benne. Hiába a fenyegető dörmögés, helyzeti előnyben vagyok, nem bánthat. Ha meg mégis... Nem nekem lesz fegyelmi tárgyalásom ISMÉT, úgyhogy csak hajrá. Én viszont a helyében hajlanék valamiféle alkura.
- Elmondani Lénának, természetesen - hanyag módon vonok vállat, és úgy teszek, mintha az időjárásról beszélnénk. Aztán körbejáratom tekintetem a szobán, hogy végül újra visszatérjen Dwayne-hez. - Tehetsz egy szívességet. Én átugrom a kínos "miért volt" részt, te pedig szépen elmesélsz mindent Lénának. Ha nem szeretnéd, az sem baj. Nekem mindegy, melyikünktől tudja meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=394013#post394013][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 23:18[/b][/url]

Nem hat meg, hogy Dwayne ideges. Mások maguk alá piszkítanak, főleg azért, mert auror, de nekem az ég egy adta világon semmi bajom az ingerült Dwayne-nel. Valójában élvezem és mulatságosnak találom, de mosolyogni már mégsem akarok, azzal végképp túlfeszíteném a húrt. Hadaró, szinte már érthetetlen beszédét is sikerül kihámoznom, így egyik lábam átdobom a másikon és kihívóan meredek rá.
- Talán végre eltűnsz az életéből, ami nem egy hátrány, ha jobban meggondolom. Mennyi közös van bennetek? Hogy aurorok vagytok? Ha férfi lettél volna, vele mész - ez a mondat kiemelt helyen fog szerepelni életem könyvében. Arra, ahogy Dwayne felpattan, még az én ereimben is meghűl a vér. De mit tesz egy jó harcos, ha megtámadják? Nem visszavonul, hanem lesből támad és elkaszálja az ellenfelet. Na én is így gondolkodom, úgyhogy meglepő módon jómagam is idegesen rúgom el a széket és támaszkodom ugyanabban a pózban az asztalra, ahogy Dwayne. Bennem aztán ellenfelére akadt, az tuti.
- Csak nem fenyegetsz engem? Akkor tisztázzuk, nekem aztán holt mindegy mit csinálsz, van bőven dolog a rovásodon ahhoz, hogy ha akarlak, nyakig a sz*rba ültesselek, még csak keresgélnem sem kell sokat. Azt javaslom ne tedd próbára a türelmemet, mert te is sokat bukhatsz ezen a játszmán - villámló szemekkel nézek íriszeibe, viszont vele ellentétben minden szavam nyugodt és gyönyörűen érthető. Nem hadarok, nem fröcsögök. Csak közlöm a tényállást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=394034#post394034][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.28. 00:00[/b][/url]

Nem vagyok egy betojós típus, de miután minden szót kiejtek a számon rájövök, most én fenyegettem meg őt. Mindenki megkapja, amit megérdemel, így én is, csakhogy most végérvényesen lebénulok. Időm sincs reagálni, ahogy megragadja a felsőmet és magához ránt, a lendülő kéz pedig ösztönös reakciót vált ki belőlem. Szorosan lehunyom szemeimet és behúzott fejjel várom a csattanást, ami minden valószínűséggel a falig repítene, hogy a tégla adja a másikat. Nem szívesen vallom be, de iszonyúan megijedek, ráadásul ezt nem is áll szándékomban leplezni. Félek, hogy tényleg meg fog ütni, tartok tőle, de elviselném egy nyikkanás nélkül még akkor is, ha egy hétig ott marad a nyoma. Hála az égnek Dwayne fejében megjelenik egy gát, aminek most én is köszönhetem az épségem. Elhátrál, de én is ugyanezt teszem, semmi humorom még egyszer a közelébe menni. Tudtam, hogy ez lesz, mégis vállaltam azzal, hogy nekiestem. Nyelek egy nagyot, ami részben a megkönnyebülés jele is, de még egy pillanatot várok.
- Kettő-null ide. Én meglátogatom Lénát - nem várom meg a válaszát, kifordulok az irodából és hevesen dobogó szívvel rohanok hazafelé. Mihamarabb el kell indulnom Indonéziába, méghozzá anélkül, hogy ismét összefutnék Dwayne-nel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=458350#post458350][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.01.27. 12:01[/b][/url]

Idegbaj lvl David. Hát nem összevesztünk tegnap? Hát dehogynem! De ezentúl végleg végeztem vele, elegem van a hülyeségeiből, az állandó elviselhetetlen viselkedéséből, úgy unblokk mindenből. Szóval jah, elég véglegesnek tűnik a dolog és, ami azt illeti, egyszerre könnyebbülök meg és szakad meg a szívem. Túl sok időt húztunk le együtt, túl sok emlékünk van, amiket nem lehet egy csettintéssel semmissé tenni.
Valamilyen oknál fogva egyetlen ember jutott eszembe, akinek hajlandó vagyok elviselni a társaságát, ez pedig Dwayne "Ismétszingli" Warren. A helyzet iróniája, hogy ezúttal én is szalma vagyok, ami egészen új felállást jelent. Immáron büntetlenül aljasodhatunk az asztal alá, kibeszélhetünk bármit és tudjátok mit? Üvölthetünk is egymással, minden külső ok nélkül. Hiányzott már az egyedüllét, amit elfelejtettem értékelni ennyi idő alatt. De miért pont az auror? Csak a lábam visz arra. Egyenesen.
Mire észbe kapok, már hármat kopogtam és belépek az irodájába. Délután öt körül járhat így is, ami ebben az időszakban már sötétséget jelent. Csak pislogok a férfira, mielőtt kinyögök egy udvarias kérdést.
- Nem zavarok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=459124#post459124][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.01.28. 23:07[/b][/url]

Miért pont Dwayne? MIÉÉÉÉÉÉRT? Az élet nagy kérdései. A legutóbb, kis túlzással kifejezve tök aranyosan hazavitt és reggel, mikor felkeltem, az ágyban találtam magam cipő nélkül többek között. Azt nem állítom, hogy bizalmatlanságomnak hála nem fésültem át minden sarkot, hogy megvannak-e a helyükön, de valahol mélyen végig tudtam, hogy ezúttal a férfi önzetlenül cselekedett. Na jó, ez Dwayne esetében több mint hülye kifejezés, de feltételezzük a legjobbakat róla, már ha képesek vagyunk rá.
Ahogy bekopogok, nem várok sokat, benyitok hozzá, majd az ajtót be is csukom magam mögött. Nincs dühöngés, nincs verekedés, csak egy lelombozott Nina van. Így is túlteljesítem a tervet, tudván azt, hogy ijesztő látvány vagyok, ha nem akarok Dwayne életére törni. Mert hányszor próbáltam meg leszájkaratézni és megverni? Nem, már én sem számolom, de gyanítom, hogy ő azért még fejben tartja. A bosszú várat magára úgy érzem. Besétálok és lehuppanok a székre, ahol legutóbb, mikor itt jártam, ugyanúgy csücsültem.
- Nincs jó napom. Gondoltam eljövök hozzád és elmegyünk plázázni, veszünk neked egy csini rózsaszín inget és minden gondunk egy csapásra megoldódik - igen, elviccelem. Mert most mit csináljak? Boruljak az ölébe és kezdjek zokogni, hogy mennyire igazságtalan az élet és elegem van a sok hülyéből, akik történetesen mind a föld hímneműi közül kerültek ki? Nem, ahhoz talán sosem leszünk elég jó viszonyban.
- Ettől eltekintve, ha esetleg ehhez nem volna kedved, csinálhatnánk valamit, akármennyire is különös a gondolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=459192#post459192][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.01.29. 13:35[/b][/url]

Oké, talán tényleg abszurd volt a vásárlási ötlet bedobása, de muszáj voltam elütni valamivel a hangulat komolyságát. Még ez a végtelenül kedves válasz is sokkal inkább megmosolyogtat, mint fintorra késztet. Igen, Dwayne Warren úgy tűnik bizonyos esetekben szolgáltathatja a humor forrását, nekem pedig ez a bizonyos eset épp kapóra jön.
- Csigavér, nem vállalnám be veled - legyintek egyet, mintegy megnyugtatva a férfit, hogy megvalósítandó bakancslistámról még ráérünk kihúzni ezt a tételt. És ha bárkit érdekel, miért akarok rajta rózsaszín inget látni, annak javaslom az eddigi kapcsolatunk feltérképezését, majd cowboy barátunk ruhatárának felfedezését. Nem, nem akarom megváltoztatni, egyrészt nem sikerülne, másrészt nem a hatásköröm, de annyi fix, hogy soha az életben nem mosná le magáról. Abból Edictum cikk lenne nőiességének boncolgatásával. Érne a 100%.
- Mi számít bajnak? - csípőből kérdezek vissza, végig sem gondolva, mit mondok. Történetesen épp azt, hogy jah, ki akarom önteni a lelkem valakinek, aki történetesen az auror. Nem szándékosan választottam őt, de most menjek Léna nyakára? Hogyisne! Misi lelépett, az itt maradt helyi szellemével még esetleg találkozhatok, ha akarok. És igen, rögtön a harmadik ötletem Dwayne volt. Majd kiderül, mennyire ment el az eszem.
- Figyelj, ma váltam teljesen szinglivé, oltári vitán vagyok túl, egy egészen huzamos hisztit kellett elviselnem és fogalmam sem volt, kihez mehetnék. Mint látod, hozzád jutottam... - rövid helyzetvázolás pipa. Valószínűsíthető kínos csend káming. Evvan. - Mielőtt megjegyeznéd, hogy elég elkeseredett lehetek, ha ide lyukadtam ki... Ezt inkább ne feszegessük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=459338#post459338][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.01.29. 20:27[/b][/url]

A kijelentésre felkapom a fejem. Hát emlékszik. Nos, azt mondtam nincs senkim, mert nem éreztem elég komolynak, hogy valakinek hívjam. Meg amúgy is, a lovag megfogalmazás valahogy sosem illet egyik fiúmra sem. Tök mindegy, mit éreztem irántuk, egyik sem volt lovag típus, a legtöbbjük saját magát sem tudta volna kimenteni a hatalmas toronyból, nemhogy engem, mint beidézett királykisasszonyt. Ezért volt, hogy az elméletet teljes egészében elutasítottam. Most meg aztán mondhatok akármit... Vagy az igazságot. Megfontolandó.
- Nem éreztem úgy, hogy a "lovagom" lenne, hogy kimondhatnám sziklaszilárdan, hogy valaki. És lásd, még szerencse, hogy nem tettem! - széttárom karomat, majd azzal a lendülettel feldobom a lábaimat asztalára, természetesen keresztbe téve. Nadrág van rajtam, így ez nem vészes manőver, viszont irdatlan pofátlanság. Mindegy, ennél többet is túléltünk már. Végignézve a férfin több dolgot is megállapítok. Az első, hogy ő is elfáradt. Elfáradt abban a harcba, ami már jó ideje körülötte folyik, a nőkbe is belefáradt. De mégis, áll a talpán, kitartó. Tekintetem lejjebb siklik, arcélére, ami most is szigorú, majd lassan ajkára téved. Ami valószínűleg puha. De ez nem rám tartozik. Lenézek a kezemre, mielőtt bármit is észrevehetne rajtam Dwayne, nem kell a felhajtás. Gondolom én, de a reakciója egyenesen meglep. Ráemelem íriszeimet és nem is tudom hirtelen, mit mondjak.
- Igazán nem szükséges. Nem bántott. Ha megtette volna, már csak helyszínelni mehetnél a hullája fölé - óvatos mosolyra húzom a számat és biztos vagyok benne, hogy ő is tudja, velem szemben esélytelen lenne a harc. Nem azért, mert Vér Nina vagyok, hanem mert foggal-körömmel védem, ami az enyém, pláne akkor, ha az életemről beszélünk.
- De azért kösz - lesütöm szemeimet, mert máshogy nem tudom befejezni a mondatot. Elég veszélyes vizekre evezünk ezzel a barátság dologgal, vagy legalábbis nagyon úgy érzem. - Egyébként, nem olyan borzalmas szinglinek lenni. Akár egy teljes listát is írhatnánk az előnyökről - ahogy ezt kimondom, hirtelen buta ötletnek, de remek időtöltésnek ígérkező programot fogalmazok meg. Wáoh. Kéne egy ilyen lista.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=459384#post459384][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.01.29. 21:13[/b][/url]

A kérdésre töprengő arcot vágok, direkt húzom az időt, mielőtt pofátlan válaszomat pofátlanul előadnám. Mert egy pofátlan lány csak pofátlanul lehet laza. Pofátlanság. És elég már a szóismétlésből.
- Most, hogy így kérded, kényelmesebb lenne valóban - biccentek is, mintha csak díjaznám az ötletet, nyilvánvalóan ő sem háborodik fel jobban, mint mondjuk én tenném. Felesleges, időpocsékolás. Ellenben kapok egy barna dobozt. Hát hogy a fészkes nárciszba ne nyitnám ki, ha már ilyen "szépen" adták? Belelesve nem látok mást, mint... Ezek sütemények? Kétkedve pillantok fel Dwayne-re. Ha meg akarna ölni, nem így tenné, igaz? Élvezetet jelentene neki, ha kitekerhetné a nyakam.
- Most vagy Dwayne "Méregkeverő" Warren lettél, vagy szimplán tudod mire van szükségem, de mindegy is, egy életem, egy halálom... - azzal kiemelek egy sütit a dobozból és hamm. Ha nem tanultam volna meg kulturáltan enni, most valószínűleg tele szájjal csámcsognám el, hogy ez mennyei. Mert oké, dobálózhatunk gonosz jelzőkkel, amik az aurort illetik, de ez mesteri húzás volt. Ha ezek lesznek életem utolsó falatjai, már megérte. Mutatok egy tökéletes jelet, lévén még mindig eszem. Az elfogyasztott kettő darab süti után immáron képes vagyok reagálni az előbb elhangzottakra.
- Csak nem a tapasztalat beszél belőled? - döbbent arckifejezést vágok, mintha fogalmam sem volna, miről beszél. Mert van? Én nem emlékszem ilyesmire... Füttyszó, ciripelés, ugorjunk. A szingli téma kifizetődőbb és murisabb. Az első listatételek meg is érkeznek, a fejemben már jegyzetelek, kíváncsi vagyok mennyi gyűlik össze.
- Miért, te pucéran akarsz járkálni otthon? - felvonom a szemöldökömet, majd végigsiklik a tekintetem azon a részen, ami az asztal mögül kilátszik a férfiból. Mielőtt kis híján magamévá tenném a rák csodálatos színét, inkább folytatom, ezzel normál mederbe terelve a gondolataimat. - Egyébként tényleg jobb. Nincs aki beleszóljon az életembe, aki állandóan érdeklődjön, hogy kivel és mit csinálok, plusz egyedül sokkal kényelmesebb az ágyam...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=459471#post459471][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.01.29. 22:15[/b][/url]

Hiába a megnyugtató szavak, továbbra is némileg kételkedem, amit pedig utána hallok csak még jobban előrelendíti az elhatározásomat, hogy enni fogok belőle. Nehogy már egy kis sütemény megártson! Keményebb fából faragtak ennél.
- Egy édesanya normál esetben nem bántja a gyerekét. Bár nekem erről nem sok elképzelésem van - elfintorodok és újabb falatot teszek a számba. Anya nélkül felnőni. Mostohaanyával. Aki ki akar repíteni a családból és mindent megtesz, hogy az életed pokol legyen. Hogy milyen a családi fészek? Fogalmam sincs. Talán olyasféle szerkezet lehet, mint amit a madarak csinálnak a fiókáknak, kis ágacskákból, tudjátok. Vagy építenek egy szép új kecót, lévén civilizáltak vagyunk. Egy jó anya nyilvánvalóan ezen felül gondoskodik is a gyerekéről. De ha az a jövevény nem az övé, hanem csak rámaradt...? Pusztulnia kell. A fióka vagy elég erős ahhoz, hogy túlélje vagy feladja és végül veszít. Igazi heppi end, nemde?
Éppenséggel mázli, hogy a következő és egyben utolsó falatot lenyelem, ugyanis egy hajszálon múlik, hogy belefulladjak a férfi mondandójába. És csak pislogok rá és nem tudom, visszakérdezzek-e. Mert ugye ti hallottátok? Ez most mi akar lenni? Nem, nem akarom tudni. És hogy magamat ismételjem: ez Dwayne "Mindenkitmegfektetek" Warren. Benne sose csalódunk...
- Inkább közös megegyezésnek nevezném - az ujjaimat kezdem piszkálni, gyűrögetem, ropogtatom őket, csakhogy a választ elnapoljam. Hogy lehet ezt elmagyarázni? - Egyszerűen csak nem ment. Nincs különösebb oka. A kémia működik, de mintha a közös légtér atomrobbanást idézne elő - a kémiával igazán semmi bajunk nem volt soha, sőt... De ami az együttélést jelenti, az már egészen más lapra esik.
- Ti annak idején miért mentetek szét Zójával?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=459517#post459517][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.01.29. 22:50[/b][/url]

Nem beszélünk többet a családról. Egyikünknek sincs ínyére a téma, így jobb nem feszegetni. Neki is megvan a sötétség a dologban, nekem is, s bár megtehetném, hogy belenézek a fejébe, nem teszem. Egyrészt nem élek vissza a legilimenciával, másrészt pedig, ha beszélni akar majd róla, elmondja. Én sem lennék boldog, ha a fejemben kutakodnának. Csendben fogyasztjuk tovább a sütit, mígnem a titkok és exek éjszakája című fejezet jön. Baromi mókás, mit ne mondjak.
- Nehogy azt hidd. Többször szakítottunk, mint ahányszor érdemes lett volna újra elkezdenünk. Sírtam én is, üvöltött ő is, ütöttem meg nem egyszer, amikor... - és itt meg is akadok. Nem tudom, miért jön olyan könnyen az egész. Csak végre kimondhatom azt, amit én éreztem és én láttam, minden befolyásolás nélkül. Óvatosan folytatom. - Szóval volt, hogy kapott egy-két pofont, de David és én... Szerintem nem jó, ha két ilyen erős természet összekerül - észre sem veszem, ahogy kiejtem a nevét, tekintetemet az asztalra szegezem. Hogyan lehetne folytatni? Nagyjából sehogyan. Mire eljutok idáig, inkább elterelem másra a szót. Mindig is érdekelt, mi volt vele meg Zójával, a férfi őszintesége pedig meglepő. Sejtettem, hogy nem hazudna, de hogy ennyi mindent mondjon... Dwayne nem egy szószátyár típus, a leghosszabb nekem adott válasza szerintem nem haladja meg a két mondatot. Így csak hallgatom. Nem is tudom, mit feleljek.
- Na és Léna? A történet cukormázas verzióját már ismerem, de mi a te részed? - kíváncsian pillantok rá, ezúttal pedig nem veszem le róla a tekintetem. Őszinte vagyok, ami kínos és megnyugtató egyszerre. Ha nem akarna válaszolni megérteném, friss és mély a seb. Nem erőltetem, de megpróbálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=460192#post460192][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.01.31. 22:49[/b][/url]

- Nem feltétlenül vészes. Sok mindenen keresztül mentünk, de úgy tűnik épp ez lett a vesztünk. Kiveszett minden, ami eleinte megvolt - megvonom a vállam és a férfira nézek. Öngyilkos viszony vagy sem, nem lehet rajta változtatni. Én beletörődtem a dologba. Azt se tudom, beszélünk-e még valaha, mert az elválásunk nem volt túl fényes. Mondjuk az megnyugtató, hogy ha másért nem, hát veszekedni még Léna is szóba áll Dwayne-nel.
A legjobb barátnőm témája úgy tűnik nem volt épp bölcs gondolat. Friss sebet gyantázok éppen kíméletlenül, a beálló csend pedig arra enged következtetni, hogy most elég rossz helyen téptem egyet. Na sebaj, nekem úgyis jó, ha nem mond semmit. Annyira nem fontos a téma, hogy naphosszat feszegessem, meg végső soron nem is az én dolgom. Már épp megtörném a csendet, mikor a férfi hangja belém fojtja a szót. Hűha.
Pislogás nélkül hallgatom. Értem, mit mond Dwayne, sőt, valahol egyet is értek vele, de mit várt? Léna férfiakkal való kapcsolata egyenesen pocsék, az is csoda, hogy az aurort ilyen közel engedte magához és ennyi hibán túllépett. Ha meg is akarta változtatni, csakis erre irányulhatott. Tapasztalatból tudom, hogy Léna úgy szerette és talán még szereti is, ahogy van. Ilyen parasztosan, ne szépítsük.
- Ti nagyon nyerő páros voltatok, hiába ütöttelek-vágtalak titeket. Nem tagadom, hogy voltak köztünk konfliktusok és nem örültem, hogy összejött veled... Elég ramaty tapasztalatai vannak Lénának férfiak terén és féltem, hogy te is bántani fogod - halk szavaim őszintén és határozottan csengnek az irodában. Nagyon furcsa ezeket a dolgokat kimondani. - Na nem úgy értem, hogy fizikailag. Azt még rólad sem gondoltam. De túl sokat veszített ahhoz, hogy megint padlóra küldjék. Talán jobb lesz, talán nem, fogalmam sincs - végre Dwayne-re emelem a tekintetem és megvonom a vállam. Fogalmam sincs, hogy boldogabb vagy jobb ember lett-e ettől bárki is. Annyira felesleges már ezen rágni magukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=460495#post460495][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.02.01. 17:58[/b][/url]

Nem mondhatnám, hogy nem ugrik gombóc a torkomba, amikor Davidről kell beszélnem. Igen, nagyon közömbösnek hat minden szavam, mintha elvesztegetett időről beszélnék, de korántsem volt az. Könnyebb azt mondani, ennek így kellett lennie, mint engedni a dolognak és fájdalmasan szenvedni napokig vagy hetekig. Csináltam már és tapasztaltam, nem jobb az sem.
A Lénáékról szóló igehirdetésem kettős. Tudom, hogy nagyon sokszor voltam benne olyankor is, mikor nem kellett volna. Tudom, hogy Léna egy önálló nő, mégsem tudtam megállni, hogy ha baj volt, ne repüljek rá Dwayne-re. Amikor nem volt mosolyszünet, elkerültem őket, egyedül akkor tűntem fel a színen - de akkor elég intenzíven -, ha Dwayne részéről sumákolást sejtettem. És ez sajnos sokszor előfordult. Talán hagynom kellett volna, hogy maguk intézzék az ügyeiket, de a széttört, meggyötört Léna számomra egyenlő volt azzal, hogy teljes mellszélességgel kiállok mellette. Akkor is, ha semmi közöm semmihez. Kötelességemnek éreztem a védelmét. Emiatt az egy dolog miatt sosem bántam meg egyetlen összetűzést sem az aurorral.
- Meg fogsz lepődni, de volt már dolgom fegyverrel - elmosolyodok, mert tudom, hogy nincs rám írva. Az igen, hogy kikaparom valaki szemét, viszont lövöldözni? Ugyan kérem! Soha. Kár, hogy Oroszországban erre is sort kellett kerítsek. Jobban örülnék, ha azt mondhatnám, fogalmam sincs mi fán terem. - Viszont egyáltalán nem vagyok profi benne. Szívesen megtanulnám tisztességesen használni - megvonom vállam, szemeimet a férfira emelem. Egyáltalán van neki itt és most ilyesmije? Nem tiltott ezzel szórakoztatni az irodájába betévedőket? Sokáig én lettem volna a legboldogabb, ha Dwayne-t rács mögött látom valami illegális bűncselekmény miatt, de most valahogy nem érzek ingerenciát arra, hogy ketrecbe zárt majomként végezze.
- De csak akkor, ha ebből nem lesz baj. Akkor is, ha ez most furán hangzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=460524#post460524][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.02.01. 19:07[/b][/url]

Így az ex-témán túl, ám a lövöldözés előtt jól jön, hogy végre másra terelődik a szó. A feszültség is oldódik valamelyest körülöttünk, aminek mindketten ugyanannyira örülünk. Szerintem. Figyelem, ahogy felkel és a hátul lévő ládához sétál. Végigmérem egy pillanatra, mikor látom, hogy int egyet. Nem teszem szóvá, hogy nem vagyok kutya, aki majd farok csóválva fut a gazdi után, kivételesen nincs kedvem ehhez. Helyette viszont, mint aki hatalmas szívességet tesz felkelek a székemből és odasétálok az auror asztala mögé. Sosem jártam még ott, így újdonság varázsaként szívesen le is huppannék a székébe. Tudjátok, csak hogy érezzem a törődést.
- Nekem sose mondott senki semmit - keresztbe fonom magam előtt a kezem és a padlót fixírozom. - Én magamtól jöttem rá erre - rávigyorgok Dwayne-re, mert szerintem ez abszolút mókás. Amit neki annak idején elmondtak, arra én mind-mind egyedül jöttem rá, tapasztaltam meg vagy kísérleteztem ki. Meglepő, hogy Dwayne-nek ilyen eleven emlékei vannak és ilyen, legalábbis hallomásból törődő családban nőtt fel. Mivel nem tudom az egész élettörténetét, így nem tudom, hol vannak a sötét foltok, de talán nem is ez a fontos. Neki volt hova hazamenni.
- Örömömre szolgál, hogy a defenzor úr megvéd magától és magamtól is - elfojtok egy mosolyt, halál komoly képpel beszélek a férfihoz. - Egyébként nem zavarna különösebben. Csak most nem érzek ingerenciát arra, hogy a nyakamba varrjanak valami szaftos ügyet - megvonom a vállam és lepillantok az immáron nyitott ládába. Nos, Dwayne sem aprózza el a dolgait. Nálunk nem feltétlenül normális, ha bárkinek akár egyetlen fegyvere is van. Neki egy ládányi jutott.
- Kiraboltál egy fegyverraktárt? - felvonom fél szemöldököm és némiképp döbbenten pislogok az aurorra. Durva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=460569#post460569][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.02.01. 20:12[/b][/url]

Egy bók Dwayne Warren szájából. Ráadásul egy nem kis bók! Hujjuj, mik vannak itt kérem szépen, csak úgy röpködnek a szebbnél-szebb gondolatok. Bár szó, ami szó, tényleg büszke vagyok magamra. Nem hittem volna annak idején, hogy idáig jutok, persze pozitív értelemben. Örülök, hogy végül megtaláltam a módját a megerősödésnek.
- Szép adag emlék - elismerően bólintok. Egy ládányi fegyvert emléknek hívni nálam meredek, még akkor is, ha hatástalanítva van vagy már nem használható. Ekkora halmot bélyegekből szoktak jobb esetben felhalmozni, esetleg pénzből. Az utóbbi általában hasznosabb, de ki hogy érzi. - A legtöbbhöz - ismétlem meg szavait és én is érzem, hogy itt valami nem stimmel. Nem, nem kérdezek rá és kivételesen nem fogom firtatni. Ha valaha is valaki kérdezi, én erről még csak tudni sem tudok.
- Ha tudtam volna, hogy bármikor lepuffanthatsz, biztos nem esek neked - felteszem mindkét kezem szinte védekezésképp. Amikor az irodájában a legutóbb összetűzésünk volt, akkor Dwayne egy hajszál híján megütött. De ennyi erővel akár agyon is lőhetett volna. Túl sok újdonságot nem jelentett volna a dolog, valószínűleg örömére szolgált volna ott és akkor. Egy életre elegendő problémáját megoldotta volna az a nemes cselekedet. Figyelem, ahogy kiemel egyet a sok közül, majd tekintetem övére emelem.
- Persze. Induljunk - miután ismét lezárja a ládát, megindulunk a hidegbe. A fagyba. Ez nem biztos, hogy most a legjobb ötlet, de ha csak a bennem lévő feszültség töredékét levezeti és legalább fele olyan jól megtanulok lőni, mint ahogy Dwayne tud, már megérte. Gyors léptekkel haladunk, meg sem állva az erdőig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=603959#post603959][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.06.22. 22:44[/b][/url]

A düh forr bennem. Azt hiszi, hogy hülye vagyok, netán a vakok és csökkentlátóktól jövök? Hogy nem veszem észre, hogy ott van, csak rozsomákká alakul és elmenekül? Hogy amint meglát, kitér előlem? Mire fel? Mondtam én egy rossz szót is? Jó, oké, az a friendzone nem volt szép húzás tőlem, de meg kell értenie mindenkinek, hogy egyszerűen elvesztettem a fonalat. Egyszer Zóját akarja elvenni, aztán engem visz el a szüleihez, meg cuki hétvégézünk... Hát mi vagyok én, valami kívánságkupon? Miről maradtam le?
Szóval jah, eléggé idegbajos vagyok, de már hetek óta, tegnap azonban végleg kiverte a biztosítékot, mert még utána is szóltam. Erre gyorsított a léptein és elment. Persze mondhatnátok azt, hogy nem hallotta, ahogy a nevét mondom, de az egész rohadt folyosó ettől zengett. És betelt a pohár. Nem volt érkezésem tegnap rárúgni azt a csodás faajtót, de ma isten bizony megteszem. Elegem van ebből a játszadozásból, kiderítem mi baja van, sőt még cumit is viszek neki, annyira bölcsődés viselkedés ez. Hát az agyam eldobom ettől a férfitól, mit hisz, hogy majd így az elmúlt x évet kitörli? Mintha nem is ismernénk egymást? Tojok a lelki békéjére, engem csak úgy nem ignorálhat.
Így hát ezen felbuzdulva magabiztos és kissé agresszív léptekkel közelítek az iroda felé. Lehet, hogy ketten is lehetnek odabent, de ez most az én jelenetem. A rózsaszín, bűbájos cumit pedig természetesen hozom magammal. Három galleon volt, ennyit megér, hogy a szájába tömhessem. Megérkezve kopogás nélkül nyitok be, pusztán a meglepetés erejével, így tuti nem tűnhet el. Remélem.
- Dwayne "Gyávaféreg" Warren, elárulnád nekem, hogy mégis miért kerülsz mondjuk hónapok óta?! - akkor is elordítom magam, ha épp nincs a látóhatáron. Hallja csak az egész Bagolykő. Egerszegi "Dramaqueen" Nina megérkezett. Elegem van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=604179#post604179][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.06.23. 10:43[/b][/url]

Oké, szóval felébresztettem. Hát ezt jól megérdemelte. Még a stílusa se zaklat fel, úgy vágom be az ajtót magam mögött, hogy majd kiesik kerettel együtt a helyéből. Idegesen vágom csípőre kezeimet és nagyon csúnyán nézek Dwayne-re. Úgy értem komolyan, észveszejtően nagyon csúnyán. Mint aki legszívesebben megfojtaná egy kávéskanál vízben. Kevesebb is elég lenne véleményem szerint, mondjuk a puszta kezem, de nem akarok menőzni, meg hősködni. Az nem az én stílusom.
- Elárulnád nekem drágám, hogy miért kerülsz úgy, mintha én lennék a megtestesült kolera? - és most következik a végső lépése a "Nina dühös" akciónak; keresztbe fonom magam előtt kezeimet. Az auror nyilvánvalóan ismer már annyira, hogy leessen neki, tényleg pipa vagyok, de nem érdekel. Vagy tovább fog hergelni, vagy kinyírom. Vagy ez ok-okozat?
- Nézd, nem tudom, mi bajod van velem vagy mi ütött beléd, de szeretném végre megtudni. Miért_kerülsz_engem? - a kérdésem minden szavát keményen kihangsúlyozom, szájbarágósan tagolom azt a három nyavalyás szót is. Tényleg baromira elegem van. És nem az a legfőbb indokom, hogy az önérzetemet sérti most már a dolog, hanem hogy egy számomra fontos ember ennyire ignoráns. Legyen vér a pucájában és mondja ki, ha valami nem tetszik neki. Elvégre felnőtt ember, itt volna az ideje, hogy úgy is csináljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=604186#post604186][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.06.23. 11:10[/b][/url]

Igaza van, miért kiabálok? Ordíthatnék is! Sőt, ami még ennél is szívderítőbb lenne, ha üvöltenék, ellenben abban igazat kell neki adjak, hogy attól, mert ő paraszt - ahogy megszokhattuk -, nekem nem kell annak lennem, sem hárpiává válnom. Így hát veszek egy mély levegőt, majd kiengedem. Sokkal jobb.
- Bocs - összehúzódnak szemeim, emellett továbbra is olyanok, mintha vasvillák állnának ki belőle, amik bármelyik percben, vagy akár pillanatban eltalálhatnák a mélyen tisztelt aurort. Ó de még mennyire.
- Nem, te csinálsz belőlem hülyét - egy kedves biccentés kijár neki, mintha megköszönném ezt a nagyvonalú gesztust, hogy ostobának érezhetem magam miatta, de aztán tovább is fűzöm a szót. - Nem lehetne, hogy átugorjuk ezt a "nem tudom, miről beszélsz" részt és esetleg kezdenénk azzal, hogy mi a f... - elharapom a szót, majd nyelek egyet, hogy újra csillapodhassak, legalább egy pirinyót. - franc bajod van? Ne játszd a hülyét, mert hiába áll jól, baromi idegesítő. Válaszolj légyszíves - akárha az anyja lennék. Remek. Úgysem árt gyakorolnom, tekintve, hogy hamarosan törvényesen valaki anyja leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=604205#post604205][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.06.23. 11:45[/b][/url]

Válaszára felvonom fél szemöldökömet. Hát ez pompás! Nem tudta volna ezt előbb kinyögni, mondjuk akkor, mikor erre a gondolatra ráébredt? Feltétlenül szükséges volt hülyét csinálnia belőlem? Micsoda lovag, hah!
- Végül is, valóban nincs - kis híja csak, hogy kiszaladjon a számon, hogy amíg legóztunk, addig minden nagyszerű volt és szép, de aztán Zója mindig jött és ment, majd végül a semmiből teherbe pottyant, a gyerek megszületett, ők meg nyilván hamarosan boldog pár lesznek. Hát hol kellek én ide? Legyek gyertyatartó? Való igaz, hogy csodás lennék és aranyat érek, de inkább a halál. Dwayne-nek meg kell tanulnia felelősséget vállalni azért, amit tesz, márpedig ez most nem igazán sikerül neki.
Megint én vagyok a szívtelen szörny, aki friendzone-ba rakta. Összepréselem ajkaimat, mert fogalmam sincs, hogyan legyek kedves vele. Nem mintha megérdemelné a dolgot, félreértés ne essék.
- Khm, tehát összefoglalva. Csinálsz egy gyereket az exednek, hol hideget, hol meleget adsz nekem, úgy viselkedsz, mint egy óvodás, sőt rosszabb, mint egy bölcsis kisfiú, majd amikor azt mondom, hogy akkor inkább maradjunk barátok, akkor én vagyok a szemét. Szép munka - annyiszor hallottam már az ő részét. Hogy mennyire megviseli a Zójás ügy, meg így rossz, meg úgy rossz... De ne már. Miért rajtam kell levernie a hangulatingadozásait? Nem vagyok én sem tökéletes, hiába mutatom magam sokszor annak, én is vétettem hibákat. De ez nem járt azzal, hogy Davidtől teherbe estem és megszültem a gyerekét. Jó, legyek gáz, de ez engem azóta is felettébb bánt. Főleg mert tudom, hogy az a gyerek fogja Minán túl végképp összekötni kettejüket, akár akarja az auror, akár nem.
- Ezt nem tudtad volna előbb elmondani?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=604224#post604224][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.06.23. 13:25[/b][/url]

Talán túlzottan szemét vagyok, aki beletipor az érzéseibe, vállalom. Csak nagyon nehéz úgy megtartani egy férfiállatot, hogy közben semmi hajlandóságot nem mutat a domesztikálásra. Félreértés ne essék, nem a házi papucsomat akarnám faragni egyetlen rátermett ősemberből sem, aki kívánatosabbnak talál mondjuk egy lyuknál a falban. Véletlenül sem. Csak mennyire jó lenne már, ha esetleg mondjuk nem másnak, hanem nem is tudom... Nekem pottyantana gyereket?
Nem lépek hátra, mikor felkel, pedig egy pillanatra mozdulna a lábam. Nem bántana. Ennyire azért ismerem. Sőt, jobban is. A mondandójára elfordítom a fejemet, mert most mondja ezt ki először ilyen nyíltan és fogalmam sincs, hogyan reagálhatnék rá. Mert... Mert. Miért kell ennek ilyen komplikáltnak lennie?
- A fenébe is Dwayne, mintha nem tudnám! - hirtelen fakadok ki, ahogy a szemébe nézek. - De hogy bízzak meg így benned? Hm? Minden fontos nőt az életedben vagy megcsaltál vagy elhagytál - és itt beugrik Léna képe, amitől görcsbe rándul a gyomrom. Mert igen, ott én is nyakig saras vagyok, az a helyzet. Segítenem kellett volna összekaparni Dwayne-t, meg visszaszerezni Lénát, aki mellesleg a legjobb barátnőm és egyszerűen csak... Megtörtént. Túl sokáig büntetett a nő a hallgatásával ahhoz, hogy az emlékezetembe véssem. Szóval jah, azért én sem vagyok itt olyan makulátlan.
- Én viszont nem szeretném, ha barátságnál több lenne köztünk, sajnálom. Többször is megvolt rá az esély, de sosem sikerült - ismét széttárom karjaimat, majd kezeimet a zsebembe mélyesztem, ahol kitapintom a rózsaszín cumit. Ösztönösen elmosolyodom és kiveszem a zsebemből, majd Dwayne felé dobom, aki vagy elkapja, vagy kitér előle, az ő dolga. - Amíg fel nem nősz, addig ezt itt hagyom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=604230#post604230][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.06.23. 13:56[/b][/url]

Nemcsak Dwayne tud sértődött lenni, ha akar. Bizony én is és ilyenkor nagyon gonosz vagyok. Azt hiszem minden olyan dolgot könnyedén mondok ki, amit már egyszer megtettem. Sajnálom, hogy el kell engednem a férfit, úgy tűnik végleg, de nem tudom, tudnék-e vele együtt lenni úgy, ahogy szeretné. Örülnék, ha bízhatnék benne, de nem tudok és nemcsak benne, magamban sem. Mi ketten együtt sok minden lehetünk, kivéve egy stabil párkapcsolatban élő párt.
- Megérdemelted. Azért, amiért közel fél évig ilyen gyerekesen viselkedtél - még egyszer, utoljára megkeresem tekintetét, de az enyémből keserűségen kívül más nem nagyon olvasható ki. Nem szerettem volna, ha így van vége, de láthatóan lezártuk és nincs több mondandója.
- Ég veled Dwayne - sarkon fordulok, kinyitom az ajtót és behajtom magam mögött, hogy elindulhassak hazafelé. Nos, jobb később, mint soha megtudni, hogy mi már soha nem leszünk együtt normálisak. Sehogy.