38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 14 15 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2016. március 2. 23:01 | Link

Kamilla

- Nem baj, nem ajánlanám fel, ha az lenne - biztosította róla a lányt, miközben az egy kicsit rendbe szedte magát. Sebbyt nem igazán érdekelte egyébként, hogy a másik hogyan néz ki, maximum annyiból számított, hogy betegnek tűnik-e vagy bármi hasonló. Viszont most már úgy tűnt, hogy tényleg kezd megnyugodni, úgyhogy jó lett volna keresni egy másik helyet a további beszélgetéshez.
Mikor aztán Kamilla beleegyezett, akkor Jared irányba is állt és őt is invitálta magával.
- Gyere, induljunk akkor - mondta, miközben így is cselekedett, de a lány kérdését hallva kénytelen volt újra megállni és kicsit lemondóan sóhajtott egyet.
- Mégis kinek mondanám..? - kérdezett vissza, bár talán a másiknak nem volt evidens, hogy Jared nem szokott túl sok emberrel kommunikálni, olyannal meg pláne nem, akit érdekelne is, hogy Kamilla mikor és hol sír, úgyhogy végül folytatta. - Nem szokásom kiteregetni mások magánügyeit, úgyhogy gyere nyugodtan.
Aztán ha a másiknak ennyi elég volt és elhitte, hogy nyugodtan Jareddel tarthat, akkor elindultak az Eridon felé. Út közben nem is igazán beszéltek, mert a fiú úgy volt vele, hogy jobb lenne nem adni esélyt arra, hogy felfedezzék, hogy egy rellonos visz magával teljesen a másik irányba, mint kellene, meg a festményeket sem akarta felébreszteni, mert ha ő nem is pletykás, de azok nagyon könnyen találnának ki valami furcsát, amit aztán nem tudnának egykönnyen lemosni magukról.
- Majd a kuktasarokig ne beszéljünk légyszi, ha beértünk az Eridonba, mert jobb lesz, ha nem tudják, hogy becsempésztelek - szólt még halkan, mielőtt elérték a bejáratot. Evidensen nem tudott róla, hogy a lány már nem egyszer éjszakázott náluk, mert bár egyszer már a Farkasodúban is aludt, de az más volt, ünneplés, nem pedig egy sima hétköznap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Romhányi F. Ramóna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 13
Írta: 2016. július 3. 11:10 | Link

Annamari

Nagyon különös, hogy már nyolc éve koptatom ennek a tanodának a padját. Mindig érnek még ennyi idő után is új benyomások - bár az is lehet, hogy egyszerűen csak nem emlékszem a már megtörtént dolgokra. Nem is nem emlékszem, csak inkább annyi új hatás ér! Mert ott van teszem azt a költözés, hiszen új szobát alakítunk ki a Levitában és most minden gondolatomat a Körömlak(k) foglalja le, hogy milyen díszítést kapjon, meg milyen berendezést, meg milyen hangulatú legyen, meg hogyan rendezzem el a cuccaimat... És hát igen, természetesen Noémivel leszek egy szobában, ami annyira nagyon jó! Még az auránk is tökre megegyezik, meg a kisugárzásunk. Azt szokták mondani az ezotériás cikkekben, meg az ilyen honlapokon, hogy ez azt jelenti, lelki társak vagyunk, ami persze lehetne ilyen általánosítós klikksé vagy mi, de szerintem tökre igaz. Úgy értem ki nem látja a köztünk fennálló hatalmas és megmásíthatatlan harmóniát? Nagyon egyszerre vágtuk rá, hogy mi legyen a szobánk neve, meg hogy hol akarunk aludni, és igazából így a többieknek még csak kifogása se volt, mert ki vitatkozhatna kettőnk ötletével? Ők is érzik, hogy így lehet csak igazán csajosnak lenni.
Én meg képzeljétek, most épp megyek a könyvtárba, mert azt mondta az egyik levitás, hogy jöttek új könyvek, én meg szeretek olvasgatni. Képzeljétek, majd az összes romantikus komédiát elolvastam, persze inkább ezeket az újakat. Nem vagyok a szerelem függője, mert az milyen gáz már, de jó látni, mások hogyan gondolkodnak erről. Úgy értem mindenkinek mást jelent ez az egész, én például nem vagyok ilyen nagyon gyertyafényes típus. Jó, oksika, szőke vagyok, meg hát látszik, hogy erősítem a rosszindulatú sztereotípiákat, de attól még lehetnek jó gondolataim... Nem?
Na de sétálgatok és megpillantok egy barna hajú lányt, akinél, jó ég, torta van. Gyorsan végiggondolom, hogy ezek után mennyit kell majd edzenem, majd úgy döntök, hogy nem érdekel, mert tök jó az alakom és megengedhetem magamnak, hogy egyek. Bár senki sem mondta, hogy enni fogok, de hát olyan jól néz ki. Biztos van valami alkalom, amiért sütizik!
- Sziamiaaa! - kedvesen mosolyogva megyek oda az ismeretlen lányhoz és mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül csacsogni kezdek. - Csak nem ünnepelsz valamit? Szülinapod van? Vagy meg akarsz lepni egy háztársat? Jaj, annyira sajnálom amúgy, hogy így neked rontok, Ramóna vagyok, de szólíts csak Raminak - kedvesen mosolygok rá és jobbomat nyújtom, hogy kezet rázhassunk. Talán másoknak túl nyitott vagyok és közvetlen, de csak így lehet sok-sok barátot szerezni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. július 8. 00:03 | Link

Romhányi F. Ramóna

Csendesen figyeli a kora délutáni forgalmat a folyosón; most üres órája van, amit illene mondjuk az egy óra múlva írandó dolgozatra való felkészüléssel tölteni, de hát na, születésnapja nem minden héten van az embernek, bűbájtan dolgozata viszont többnyire igen. Amúgy is, elég sokat tanul így tortaosztogatás alatt az emberi természetről. Többek között azt is, hogy hiába most volt ebéd, senki, de senki sem tud ellenállni egy jó kis oroszkrém tortának - őt magát kivéve, mert nem szereti a sok krémes süteményeket. Így nagyobb az esélye, hogy nem eszi meg más elől a saját tortáját.

 - Szia! - mosolyog kedvesen a frissen jött, csacsogó lányra, mindezt rutinosan, egy pillanat alatt. Persze, pár óra folyamatos figyelés és kedvesség nem elég, de azért egész jó kis hostess-t farag magából, ha így folytatja. Egy pillanat alatt feladja a kényelmes és kicsit unalmas szemlélődést, ellöki magát az ablakpárkánytól, ahol berendezkedett, és minden figyelmét a következő kliensre fordítja. - Igen, szülinapom van, és gondoltam, szerzek másnak is egy jó napot. - nem hiába került a navinébe a lelkem, nem igaz?

 - Én meg Anna, szia - kérsz egy szeletet? Oroszkrém torta, eddig mindenkinek ízlett, hm? - ide neki a kóstoltatós pultot, ezzel a tömény és őszinte (!) jóindulattal pótolni tudja, hogy nem kifejezetten szép, és talán el tudná kóstoltatni az összes fogpiszkálóra szúrt minta húsvéti sonkát vagy a vadiúj csokimikulást is a sarki boltban. Tényleg, nem keres valaki Boglyfalván hostesst?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi F. Ramóna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 13
Írta: 2016. július 24. 22:29 | Link

Annamari

Jaj, hát nem tök cuki ez a lány? Mindig meglepődöm, ha kedvességet tapasztalatok, mert hát azért nem sokan szeretik, ha csak így berobbanok, mint egy igazi energiabomba, mert biza az vagyok. Furának tűnhet a közvetlen stílusom, az ösztönös és szívből jövő mosolyom, meg talán az, hogy mindenkivel, de tényleg mindenkivel kedves vagyok.
Ahogy rám mosolyog, már nem is tudom jobban és kedvesebben és szebben viszonozni. Csak figyelek rá, ahogy mondja, hogy szülinapja van, meg minden és milyen rossz lehet, hogy nem egy hatalmas társaságban, a barátaival ül, akikkel együtt falják fel ezt az isteni édességet! Vajon másoktól kap ajándékot? Megköszöntötték már? Hát ez így tök magányos, bár nem tűnik annak, hanem inkább boldognak. Jaj, annyira bonyolultak az emberek néha.
- Ó, milyen kedves tőled, hát boldog szülinapot! - talán egy kicsit túlzásba is viszem a lelkendezést, hiszen totál felragyog az arcom. Tudjátok, mint azokban a menő sorikban, ahol a csajszik tök jókat dumcsiznak együtt, meg mennek programokra, meg meglátnak egy csodaszép ruhát! Úristen, bárcsak én is látnék egyet! De miket is fecsegek itt magamban?
- Nagyon szép neved van, én is szívesen lettem volna Anna, de nekem csak a Ramóna jutott - megvonom a vállam, mert azért nem olyan rossz ez. - És igen, mindenképpen kérek, de neked is enned kell velem, meg kívánnod. Te jó ég, ugye kívántál már valamit? - olyan nem létezik, hogy valaki nem fújja el a gyertyáit és nem kíván valamit és nem teljesül! Hiszen minden évben csak egyszer adatik meg, csak nem elfelejtette? Mondjuk nincs így hirtelen nálam gyertya, de itt a konyha nem messze, simán lehet szerezni! Mondjuk úgy nem az igazi, hogy már beleettek... De a szülinaptündér bizti így is meghallgatja majd a kívánságát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2016. november 21. 20:30 | Link



- Basszus, basszus, basszus, basszuuus!! - a szívem a torkomban dobog én pedig szélsebesen csapom be magam mögött a társalgó ajtaját, majd egész testemmel megtámasztom azt. A kísérletezés azzal a varázslattal csúnyán sült el és a túloldalt lévő valami feszegetni kezdi az ajtót, amit a hátamban is érzek, én pedig pánikolva pillantok körbe, ki lát engem a festményeken kívül. Egyrészt örülök neki, hogy ilyen kései órán senkinek sem kell magyarázkodnom, másrészt szívás, hogy tök egyedül vagyok és nem tudnak segíteni. Másodjára lettem prefektus, de Podiádinak egy indok kell szerintem és ő is elveszi tőlem a jelvényt. Megiramodik és újra az ajtónak feszül, én meg nem hagyom.
- Mész vissza! - kiabálom neki, fél kezemben szorongatom a pálcámat, de semmilyen varázsige nem jut eszembe, amivel visszavonhatnám az előbbit Pláne, mivel bájitalon kísérleteztem... kár volt hallgatnom arra a srácra a pincéből, aki szerint ez jó ötlet volt és ettől majd belém szeret egy-kettőre az álom lovagom. Óóóóó Nikolai szerelmem, hát érted bármit megtennék! Fejemben még nem körvonalazódik ugyan, hogy kire kenhetném, vagy hogyan léphetek le a tett helyszínéről, egyelőre csak meg akarom akadályozni, hogy a rózsaszín habfürdő, ami rinocérosz alakot vett fel, ne akarjon nagyobb kárt tenni a kastélyban. Érzem, ahogy a cipőmet benedvesíti az ajtó alatt átsündörgő rózsaszín lötty, az olcsó bájital szagától pedig kezdek már rosszul lenni.
- Na jó, ha nem hagyod abba, én... én esküszöm, hogy... Merlinre már, ki ne gyere! - sipítom és ahogy csak bírom, tartom az ajtót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Severin Bellerose
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Írta: 2016. november 23. 15:48 | Link

Könnyed léptekkel haladtam végig a folyosó, szorosan magamhoz szorítva a vaskos könyvet, nehogy még egyszer elveszítsem. Odakint már sötét volt, de találkozzak bárkivel, bizonyosan megértené, hogy csak azért vagyok még a folyosón, mert elhagyott könyvemet meg kellett keresnem! Igazából örülhetnek is neki, mennyire elszántan igyekszem tanulni, még ilyen kései órán is. A hatalmas kötet ráadásul majdnem olyan nehéznek tűnt, mint Rosie, amin némiképp meglepődtem először, de végülis tele volt gyógynövényekkel, így nem csoda.
Ragálytanra sokkal többet készültem már, mint ezelőtt, pedig csak nagymama kedvéért vettem fel, hogy büszke lehessen rám! Azonban nem is tudom, hogy alakulhatott úgy, hogy tanulási segítség helyett tanársegéddé léptem elő… én azt hittem, hogy tanulószobaszerűen leülünk, és korrepetálás lesz majd. Sokkal többet kell magyarul olvasnom, mert nem ez az első félreértésem, mióta Magyarországra érkeztem, holott azt hittem, hogy jól megy a nyelv.
Már-már úgy éreztem, ezúttal megúsztam a konfrontálódást, és senki olyannal nem találkoztam útközben, aki megszidhatott volna, amikor zajokat hallottam az egyik folyosóról. Egy pillanatra ledermedtem, hogy ennyi volt a szerencseszériának, komoly büntetésre számíthatok, például le kell másolnom a kezemben tartott egész könyvet kézzel! Az eltartott volna legalább egy évig!
Mélyet sóhajtottam, nem tehettem más, minthogy befordulva szembenézek végzettemmel, és a több hónapnyi büntetéssel, azonban egészen mást pillantottam meg. Hátulról nem ismertem fel, ki lehet az, aki éppen az ajtóval küzd, de úgy tűnt, ő sincs a helyzet magaslatán. Innen nézve valami éppen nagyon ki akart törni, és ennek a valaminek ráadásul nagyon tömény illata volt, ami facsarta orromat. Olyan gyorsan határoztam el magam, időm sem volt végiggondolni azt, ami elhagyta számat, már nem, mintha az oly’ sokat számítana az, hogy töprengek a dolgokon.
- Engedd el az ajtót, majd én lecsapom! – Mondtam, miközben a hatalmas könyv alsó két sarkára markoltam rá, mintha csak valami nagyobb ütő lett volna. – Régebben softball-oztam, biztosan eltalálom! – Bele sem gondoltam, hogy az ajtó másik oldalán valami olyasmi lehet, amit nem egy könyvvel kellene hatástalanítani. Tulajdonképpen semmibe sem gondoltam bele…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 13:27 | Link

Tárkony tanár úr Cheesy
Bocsánat, de ezt nem hagyhattam ki XD

Hogy utáltam a fogadásokat. És még jobban utáltam barátok ellen fogadásokat veszíteni. És még jobban utáltam, hogy ők ügyesebbek bűbájokban, mint én, ugyanis ha nem tenném meg véletlen-direkt a büntetőfeladatot, akkor a hét hátralevő részében mindenre kénytelen lennék igent mondani…
Ennél nagyobb szívatás nem létezhet. Azaz de, úgyhogy jobb, ha nem is festem falra a pokollakó szarvaskát.
Amikor kinyögték ezek a lókötő pimasz, barátaimnak nevezett boszorkák, hogy ki a szerencsés-szerencsétlen áldozati bárányka, nagyot koppant az állam. Először azt se tudtam, hogy kiről van szó, úgyhogy magamban elneveztem Tárkony tanár úrnak, mert az a fűszer jutott eszembe a vezetéknevéről.
Még jó, hogy aznapra nem volt vizsgám, úgyhogy azon a szép, verőfényes délutánon, ahelyett, hogy kint olvasnék a kastély udvarán, magamat készültem leégetni, de alaposan.
- Öhm, elnézést, tanár úr… - szólítottam meg bátortalanul az asztrológia tanerőt, és az ajkamba haraptam. Ezt még tuti visszakapják. Csak kerüljenek a szemem elé, édes lesz a bosszú, mint a méz. - Volna rám néhány perce?
Utoljára módosította:Iványi Polett, 2017. március 8. 13:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 15:03 | Link

Iványi Polett

A Mákony kreatívabb lett volna, ezért nem jár pont XD


Utálja a helyettesítéseket, de a helyetteseket még jobban, pláne, ha az ő tanársegédjéről van szó. Legnagyobb félelme bekövetkezett, hiába ágált az igazgatónál, a gondnoknál, a játékvezetőnél, semmi hatása nem volt. A kviddics Bagolykőn nem szűnt meg. Most vérig sértve puffog végig a folyosókon a Gyengélkedő felé, hogy Lanettát meglátogassa, mivel gurkó találat miatt az ágyat nyomja. Persze nem a szánalom vezérli, csupán a felháborodás, hogy hogy képzeli, hogy itt szimulál, ő meg egyedül vigye a dolgokat a vizsgák alatt? Készült a nagy fejmosással, amit szegény Lalának még a vaspuszi mellett el kell viselnie. Ha választhatna, inkább két vaslaszti, mint egy Várkonyi. Kapott ugyan a tanerő egy kisegítő embert, de azt szerinte a kisegítőből szalasztották, szó szerint, ha nem az Elmekórtanról egyenesen. Hatalmas léptei alatt döng a kövezet, néhol talán még a mozaik kockák is elmozdulnak, ahogy elhalad felettük, mint egy világháborús tank. A "Fecsegő Dámák" is riadtan húzódnak legyezőik mögé, csak a fülük nyitott, hiszen a pletyka ki tudja mikor születik, és egy jó kis zaftosért nem mennek a szomszédba. Az asztrológia professzor ámokfutását egy félszeg hang szakítja meg. A férfi még tesz pár lépést, hátha nem is neki szóltak, hátha rosszul hall vagy hallucinál, esetleg csak a Dámák, de miután hátranéz, meggyőződik róla, hogy megint nem tévedett.
- Szép napot magának is! - szól vissza pikírtem, az amúgy sem rózsás hangulata miatt. Megáll azért, elvégre lehet halaszthatatlan ügy, vészhelyzet, életveszély vagy menetrenden kívüli Napfogyatkozás, bár arról tudna. Az érdeklődés teljes hiányával fordul a diák felé, akiről azonnal levágja, hogy nem tanul asztrológiát. Ha pedig nem tanul asztrológiát, a nevét is felesleges megjegyeznie, na nem? Egy esetben talán mégis. Előveszi a rettegett kis zöld noteszét, szúrós szemeit pedig a lánykára veti.
- Remélem, hogy minimum ég a ház, mert sürgős dolgom lenne. - Nem árulja el, hogy csak beteglátogatóba megy, és Lanetta nem szalad el, nincs olyan állapotban, ám ha tudná, hogy ki közeledik feléje, halottaiból is feltámadna. Ha valaki nem ismerné még a kis zöld notesz rejtelmeit, annak illik tudni ezután, hogy nem jó dolog abba belekerülni, mint ahogy Várkonyi hatósugarában is életveszélyes tartózkodni, pláne most.
- Egy percet kap, vagy még annyit se, ha nem érdekel a közlendője. Mit szeretne mondani? -
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. március 8. 15:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 15:29 | Link

Tárkony tanár úr
Ó, bocsánat, de a tárkony a kedvenc fűszerem, nekem az marad XD


Ó, hogy mennyire utáltam a fogadásokat, mostantól biztosan nem kötök ilyesmit, és holt biztos az is, hogy ezt még keményen visszakapja a szívató-különítmény, mert nem éppen rózsaszín felhős hangulatában kaptam el, de remélhetőleg élve és egy darabban megúszom ezt a kis akciót, ha sikerülhet időben elsprintelnem a „kis” vallomásocska után.
- Az éppenséggel nem ég, de a szívem magáért és a tárgyáért igen. – Hálásan pislogtam érte, hogy megadta a kezdő löketet, hogy túlessek ezen az egész marhaságon, a lehető legkevesebb égéssel. Így is borzasztóan éreztem magam, nem véletlenül dadogtam el az egész mondatot, kész csoda, ha ért ebből a tanerő egyáltalán valamit. – Én szívesen áldozom magára az időmet.
Kész. Ennyi. Iványi Polett, ezt megkaptad, ha ezek után még életben maradok, az maga lesz a nyolcadik csoda, a világ többi darabja mellett. Viszont nincs az az isten, félisten, adonisz, stb. mitológiai alak, lény, aki/ami miatt én vállaljam azt a következményt, ha kihagynám ezt a szuper kínos élményt, hogy egy héten keresztül mindenre igent mondjak.
Innentől úgy éreztem, jobb, ha kivárom a hatásszünetet, ha ezt túlélem, akkor nyert ügy. A zöld noteszt inkább szintén nem kommentáltam majd valakitől megérdeklődöm, minek húz elő ilyesmit, ha valakivel találkozik. Szemtől szembe nincs képem rákérdezni, ne ébresszük fel az alvó sárkányt, ugyebár…

Utoljára módosította:Iványi Polett, 2017. március 8. 15:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 16:29 | Link

Iványi Polett

Fogadjunk, hogy a madártejben nem szereti, sem a somlóiban, de még a csokifagyban sem, úgyhogy nem győzött meg. XD



Az időszerűtlen vallomás hallatán először elkerekednek a szemei, aztán elsötétülnek, majd jön a legrosszabb stáció. Két perc után - ennyi kell, hogy magához térjen - semmilyen érzelem nem látszik rajta. Jobb, ha a haragtól szikráznak a szemei, onnan még van esély menekülni, de ez az állapot, menthetetlen a delikvens számára. Nem is tudja, hova tette az eszét ez a kis fruska, honnan szalajtották őt is? Komolyan kezdi szánni magát, hogy mindezt el kell viselnie. Mielőtt felrobbanna az elfojtott dühtől, elkönyveli magában a tanulságot, miszerint nagy kincs a mai fiatalság, annyira, hogy el kellene ásni valahova, hogy ne találjon rájuk illetéktelen. Persze erről nem világosítja fel a lányt, csak lekicsinylő pillantásából vonhat le ilyen-olyan következtetést a botor versenyző.
- Össze-vissza beszél Kisasszony. Szerencséje, hogy az elmeállapota felmenti, különben olyan büntetést sóznék a nyakába, hogy a füle ketté állna. Aztán szeressen, ha még akkor is tud! - Lehet szeretni a jeges medvéket, még a krokodilokat is, de ölelkezni velük meggondolandó. A tanár úr is ezen kategória, nem jutna eszébe senki épelméjűnek, hogy hozzá bújjon. Az asztrológiáért rajongani meg csak az tud, aki legalább tisztában vele, hogy az micsoda, eszik-e vagy isszák, és ezt a fruskából nem nézi ki a tanerő. Alapból ott indul a történet, hogy a legjobban ő szereti, mindenki más csak utána következik, első sorban a diákjai, a futottak még kategória pedig labdába sem rúghat szerinte, úgyhogy ezt a fellángolást nem veszi komolyan.
- Egyébként is honnan veszi ezt a zagyvaságot? Miből gondolja, hogy úgy érez, ahogy mondta? És honnan veszi a bátorságot, hogy ezzel letámadjon? - özönlenek a kérdések a szerencsétlen lány nyakába. Úgy látszik a férfi már nem is siet annyira, mint az előbb, ezek szerint az a sürgős dolog megszűnt sürgősnek lenni, vagy csak annyira leköti ez a kihívás, hogy Lanetta el van felejtve?
- Nevet, házat, évfolyamot kérek! - sorolja pattogva a kívánalmait, a notesz pedig magától kinyílik, ceruzája már a kezében. Harcra készen várja az adatokat, amik bekerülnek a füzetbe. Innen egyenes út a büntető század.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. március 8. 16:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 16:40 | Link

Tárkony tanár úr
De a jóféle tárkonyos ragulevesben igen *.*

A hatás felejthetetlen maradt. Ezt olyannyira száz százalékos pontossággal meg tudtam mondani, mint ahogy itt álltam, a tanerő előtt, és még soha ilyen rossz csillagzat alatt nem álltam, mint ezen a napon.
Borítékolhattam magamnak a büntetőmunkát, de talán még volt egy röpke esélyem kimagyarázni a helyzetet. Végül is a bűbáj csak arra kényszerít, hogy kimondjam, amit ki kell, arra nem, hogy komolyan is érezzem azt. Kivéve az asztrológia szeretetét, a csillagok szépek, de nem ma.
Látszik, hogy rég készítettem horoszkópot, rám fért volna erre a napra egy komplett elemzést lefuttatni magamon, akkor elkerülhettem volna ezt, de most már késő a bánat, ez van, ezt kell szeretni – vagy nem, és én ez utóbbi kategóriába tartoztam.
- Megnyugtatom, az elmeállapotom a helyén van, viszont nincs kedvem a hét további részében igent mondani mindenre, úgyhogy előre is bocsássa meg szerény vallomásom, és hogy ön lett ennek a fogadásnak az áldozata velem együtt – ha már nekem sza…móca, legyen akkor a fogadást kitervelő barátaimnak is az. Kellett nekünk unatkozni így, vizsgaidőszak kellős közepette.
- Ennél jobban nem is éghetnék már – adtam hangot véleményemnek, amint nyugtáztam magamban, hogy ennek úgy fest, büntetőmunka lesz a vége, mondjuk még mindig jobb, mint Igenboszi-t játszani hétfő hajnalig.
- Iványi Polett, negyedik évfolyam… Levita – szűrtem a fogaim közt az információt, de azért hozzátettem. – Idén jöttem át a Roxfortból, ezért nem látott itt előtte.

Utoljára módosította:Iványi Polett, 2017. március 8. 17:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 17:41 | Link

Iványi Polett

Nem nagyon tolerálom, ha ellenkeznek velem, mondtam már? XD



De miért ő? Miért pont ő? Persze egy Huszthyt ezzel megtalálni, nem kihívás, érthető, hogy miért ő lett a kamaszok célpontja, ám ez csak egy részről nyugtatja meg. Felfedezhetnék más értékeit is, nem csak a szigorát és kérlelhetetlenségét. Igaz, ez a két legjobb tulajdonsága. Persze lehet, hogy a siheder banda egészen másképp gondolkodott, amikor őt jelölték ki a szerencsétlen áldozat célpontjául, ám ez a lehetőség meg sem fordul a fejében. Most már meg van róla győződve, hogy más nem is jöhetett volna szóba, ha jobban belegondol. Észrevehetően kihúzza magát, egészségesebb arcszínt ölt, a hangsúlyt pedig innentől a saját szórakoztatására helyezi.
- Csak egyszer kellett volna "nemet" mondani, mielőtt ilyen marhaságra adja a fejét. Azt javaslom, gyűjtsön inkább ellenségeket, azzal jobban jár. - Nem szánja a diáklányt, végtére mindenki úgy önsorsront, ahogyan akar, ő pedig segít is ebben, ha alkalma adódik. Úgy tanul az ember, ha feladatokat kap, a palántának is meg kell küzdenie széllel, szárazsággal, hideggel. ha túléli, akkor erős lesz, ha nem bírja, elbukik. Ez a Világ rendje. Már csak az a kérdés, hogy a levitás milyen nehézséget kapjon a nyakába, így az év végén? Várkonyi agya már ezen kattog, ám előbb kiélvezi a helyzet minden pillanatát.
- Ha rendesen akarja csinálni, nem így kellett volna hozzáfognia - közli, miközben felírja a nevet a noteszébe. Előjön belőle a tanári vénája, vérszemet kap, mint a kopó, ha sebzett vadra bukkan, orrát fel sem emeli a földről, illetve a noteszből, úgy folytatja.
- Semmi szerenád, semmi szerelmes levél, semmi szonett? Vagy meglephetett volna egy sütivel...persze fogalma sincs, hogy melyik a kedvencem, igaz? -
Tekintetét újra a lányon nyugtatja immár, akinek ettől mindene lesz, csak nyugalma nem. Kihívóan fürkészi végig a derengő félhomályban, és mivel illúziómágus, nem esik nehezére olyan hőség képzetét varázsolni a lányra, hogy amaz elkívánja magát valamelyik hidegebb éghajlatra.
- Na, mutasson már a felsoroltakból valamit, ha már az időmet rabolja a badarságaival! Valamivel ki kell elégítenie a barátait is, no nem? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 18:03 | Link

Tárkony tanár úr

Nekem akkor is Tárkony bácsi marad *.*


A szemöldököm volt olyan édes-kedves, és a homlokom tetejéig vándorolt majdnem, szerencse, hogy ez fiziológiailag egy lehetetlenség, úgyhogy tovább nem kúszhatott, mielőtt levándorolna a pofimról.
Várkonyi bá’-nak igaza volt, tényleg mondhattam volna nemet, de ahhoz előbb utána kellett volna néznem, hogy mi vár rám ma, és akkor talán fel se keltem volna, de a vizsgákra tanulni kell, és a muszáj nagyon-nagy úr.
Valahogy sejtettem, hogy a feketeleves még ez után fog következni, és még csak jóstehetségnek sem kellett lennem hozzá, a férfi alaposan rátett még egy lapáttal az amúgy is kínos helyzethez. Én meg a szerenád? Szonett? Süti? Meggondolta magát? Szerintem nem… nem szoktam énekelni, úgyhogy fogalmam sem volt, melyik kategóriába tartozok, de ha már írogattam kevéske szabadidőmben, úgy kell nekem…
- Legalább abban igazuk volt, hogy szép Neptunusz-színű a szeme – forgattam a sajátjaimat, egy lemondó sóhajtást követően.
 Csillagok, csillagok, utat… mutassatok utat annak a három lökött idiótának melegebb égtájak felé, de ti is menjetek, amerre akartok, így kitolni velem…
- Nem vagyok egy kertelős típus. Ezek után beszerzek egy házisárkányt magam mellé – tettem még hozzá. Énekeljek vagy ne? Nagy dilemma.
Komolyan a költészetemre kíváncsi? Legyen, megkaphatja, csak aztán meg ne bánjuk mindketten.
Hogy mitől lett ilyen nyári hőség, fogalmam sincs, de egy jeges finomság jól esett volna, ellensúlyozva a hirtelen időjárás-változást. Ki nem állhattam a nyári hőséget, a tavasz még csak-csak elmegy, de a nyár? Fúj… a tél az én terepem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 18:52 | Link

Iványi a halálraítélt

A bácsiért meg harapok. Merlin kegyelmezzen magának!


Szépen, kalligrafikus betűkkel vési be a levitás nevét a hírhedt, zöld noteszbe, a házat kétszer is aláhúzza. Nem tudná megmagyarázni az okát, de egy kéknek sokkal súlyosabb büntetés jár a kihágásokért, mint más házbélinek, mert aki alapból rendbontó, azon már nem segít semmilyen szigor. A kékek még megmenthetők, csak jól kupán kell vágja őket a büntetés súlya, hogy észhez térjenek. Várkonyi mindenben precíz, pontos és felelősségteljes, hiába, az egész iskola etikai értékrendje az ő széles vállain nyugszik. Nem okozhat csalódást a szülőknek, akik rá bízták a csemetéjüket, hogy tegye ki őket hónak, fagynak, hőségnek, szárazságnak, hogy erősödjenek. Ezen morfondírozik, amikor a Neptunusz hasonlat megüti a fülét. Eddig nem tulajdonított sok figyelmet a zöldségeknek, ám most ezen elgondolkodik. Nem illették még a szemeit ilyen költői hasonlatokkal, mindemellett nem hatja meg a próbálkozás. Ahhoz legalábbis egy faltörő kos kéne, hogy egy kicsit is megingassa.
- Ne rugaszkodjon eposzi magasságokba, szálljon le a földre, mi maga, Nyilas? Csodálkoznék, ha nem az lenne. - Még meg is csillagozza a lány nevét, mielőtt kimondaná a véleményét a szerelmi vallomásáról.
- A barátai helyében nem lennék elragadtatva. Egyébként ők honnan tudják, hogy maga megcsinálta a feladatot és szerelmet vallott nekem?  Á, tudom. Ha életben marad, akkor nem. Jó taktika. - Csendben vár a nagy műre, ami most itt kell, hogy megszülessen a folyosó kövén állva. Közben szegény Lala hiába várja a professzort, sajnos jobb elfoglaltságot talált nála, a Gyengusz is lassan bezár, vacsora után már nincs látogatás. Úgy elrepült az idő, hogy a tanerő észre sem vette, mennyi mindenről lemaradt egy szerelmi vallomás miatt, legfőképp a vacsoráról. Mindketten éhesen mennek aludni a hatalmas líra közepette.
- Na, akkor csináljuk komolyan! Egy igazi szerelmi vallomást várok, attól függ a büntetése súlya. Ha tetszik, mérsékelem magam...egy kicsit. - Karját maga előtt összefonva várja a produkciót, ám a hőség csak nőni fog. Cél, a lányt megizzasztani, ahhoz pedig kell a meleg. Hűvösek a folyosók még ilyenkor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 19:20 | Link

Tárkony tanár úr
:D Jó legyen, de csak mert ilyen szépen kéri.

Hogy utáltam ezt a napot. Hogy utáltam. Enyhe kifejezés arra, amit éreztem, és akkor még a másik áldozat is az én káromon szórakozott, hát jó. Úgy kellett nekem, minek keltem fel ezen a szép kedd reggelen.  Mertem remélni, hogy ha már a nevem kerülne abba a noteszbe, mint rossz kislány, akkor legalább szép, művészi kézírás dukál hozzá minimum. Ennyit csak megérdemlek, mint áldozata unatkozó levitás barátoknak.
- Talált, süllyedt, mint a léket kapott hajó Búvár Kund akciójában – szép kis hasonlatok, és nem bírtam megállni. Tényleg profi lehetett a tanbá, ha ennyiből így levágta. Kellett nekem december 10-én születni…
Szolidan az ajkaimba haraptam, hogy ne nevessem el magam kínomban. De lehet, hogy a sírást választom. Vagy a kettő közötti opció a jobb? Passz… ez már ultraégő. Ultraibolya-égő. Jól van, most már aztán lehet kételkedni a felől, hogy minden oké-e idebenn, de ezt inkább nem hangoztattam a tanár-egyed felé.
Legyen már vége…
 - Levitások vagyunk, ezen igazán nem csodálkozhat már – bólintottam, bár nem teljesen, de jó ponton keresgélt. – Inkább segíthetne visszaszívatni, ha már maga is áldozattá vált.
És nem. Nem hiszem el. Mondja valaki, hogy nem lehet rosszabb, föld körüli röppályára állítom az illetőt, és az garantáltan nem lesz kellemes.
- Maga akarta… - oké, rögtönözzünk egy szonettet. Shakespear-i legyen, vagy petrarcai változat?
Ohó… a tanár úr rosszul döntött. Nagyon, nagyon rosszul. Hát még én.

Az alkotás Cheesy

- Remélem, legalább maga jól szórakozott, a kényszerítő bűbáj feloldását tudja véletlenül? – néztem rá már szinte könyörögve a szabadulásért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 20:26 | Link

Iványi Polett


Végül is a napja nem is zárul olyan rettenetesen, mint ahogy kezdődött és folytatódott. A lánnyal folytatott diskurzus is jobban alakult, mint várta, az meg, hogy Lanettáról lemaradt, csak a szőkeség hibája. Ő megmondta, hogy ne lépjen pályára, erre tessék, csak ment a saját kis buta feje után. Nem vállalhat mindenért ő felelősséget, na nem? Majd benő a feje lágya, ha meg nem, akkor betörik, ő nem tehet itt már semmit. Holnap küldet neki egy adag papír kupacot, amire nem jutott már ideje, Lanetta úgyis ráér, hisz  lábadozáson kívül nincs is más dolga. Remekül eltervezte a maradék napját, gondolatban vállon is veregeti magát. Az elmaradt vacsora üres helye ugyan marja kicsit a gyomrát, de érzett ő már nagyobb fájdalmat is, meg segít újra az illúzió, ami már oly sok cifra helyzetből kimentette. A büntetést is kitalálta, már csak a levitáson áll, hogy melyik változatot szabja ki rá. A jó találatra bólint magabiztosan. Ritkán téved, de akkor inkább nem mond semmit. A kérés viszont elgondolkodtatja.
- Lehet róla szó, ha jó lesz a produkció. Persze nem akarok nagyon belefolyni a dolgaikba, az rangomon aluli lenne, de egy aprócska játékba belemegyek, ha kitesz magáért. - Nincs benne kétség, hogy remekül fog mulatni, mert valahogy megoldja, hogy ő kerüljön ki nyertesen a helyzetből. Nem is lehet kérdés. Máris szórakoztatja a műsor, pedig a lány csak most kezdi el. Mosolyog végig, ennél többet nem bír el az arcmimikája, még szétszakadnának az izmai, ha hahotázna.
- Nos, elég jó volt, elismerem. Persze azért ne szálljon a fejébe a dicsőség! Ami a szívatást illeti, holnap reggel odahozhatja a kávémat az asztalomhoz, én pedig vissza fogok mosolyogni. Ennél többet ne várjon! - Még mindig mosolyog. Ha a terve beválik, csak kicsit esik le a levitás asztal álla, ha ezt a jelenetet meglátják. Gondoljon mindenki arra, amire akar, de a tanár úr tudja, hogy túl jó képű ahhoz, hogy női szíveket hidegen hagyjon, a fiúkét meg ne taszítsa a sárga irigységbe. Nagyvonalúan a kényszerítő bűbájt is leveszi Polettről, de a büntetést sem felejti el kiszabni az áldott nagy romantikában.
- Hogy megtanuljon *nem"-et mondani, 30 különböző nyelven megtanulja a tagadó szócskát, és előadja nekem! Erre van két hete, hasznos elfoglaltság lesz, így a vizsgák után, levezetésként. - Mintha kajánul vigyorogna, persze ez rangján aluli volna.

//Köszönöm a játékot, egy élmény volt. //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeanette Bergström
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 94
Írta: 2017. április 1. 14:15 | Link

::Sebastian

Azt hiszem kicsit túl sokat időztem a társalgóban, és még csak nem is a szocializálódás gondolatával céloztam azt meg valamikor még órákkal korábban, egyszerűen csak szeretem azt a helyet, a kék dolgok mindig is könnyen elnyerték a tetszésem. Ott viszont az idő is olyan gyorsan repült, hogy igazából abból a csodálatos nyugodt érzésemből a gyomrom korgása rángatott csak ki. Bizony neki táplálékra volt szüksége, nekem meg édességre, szóval hatalmas kompromisszumkészséggel döntöttem úgy, hogy rendes étel helyett édességet fogok hajkurászni, méghozzá amilyen hamar csak lehet.
El is indultam, hogy majd szépen visszaslattyogok a szobámba és ott vár egy nagy csomag akármi, aztán arra is rá kellett jönnöm, hogy abból a nagy csomag akármiből semmit nem hagytam. De ez nem tántorított el a dologtól, akadtak még lehetőségek, mint például, hogy megostromozom a cukorkaboltot, vagy a cukrászdában eszek fel mindent amit csak lehet és ami még elfér. Tehát egy dolgom maradt, hogy le vegyem az irányt a faluba.
Sajnos útba esett a nem mondhatnám, hogy legkedvencebb helyem a kastélyban. Elég rég, talán már mióta idekerültem utálom az itteni dámákat. Sosem értékeltem az ítélkezést meg a pletykálást, na ezeknek meg az megy a legjobban. Néha megkérdőjelezem, hogy képesek másra is. Próbáltam nagyon sietni, mert tudtam, hogy nem lesznek képesek megállni megjegyzések nélkül. A ruházatom most nem épp az a fajta, amire az ő fajtájuk tudna mondani bármi szépet, végül is a bézs hosszú ujjú pólóm is csak a hasamig ér, a szakadt, bokáig feltűrt farmerem meg, ami még túlméretezett is rám, számukra minden lehet, csak divatos nem. Az ő felfogásukkal teljesen úgy festhetek mint valami kis ízléstelen suhanc gyerek, de nem is az bosszant, hogy ők mit gondolnak rólam, hanem ahogy hangot adnak a véleményüknek. Mocskosul nagy felsőbbrendűségérzetük van, annyi szent.
Csak kettőt hallok épp trécselni a kinézetemről, azért már majdnem olyan, mintha próbálnák halkan, de azért még pont elég érthetően, hogy hozzám is eljusson. Csak egyetlen másik van, amelyik nem fél használni a hangját, de az nem is a többi társalgónőnek szól, hanem engem szólogat. Már harmadszorra ismétli meg még mindig pofátlanul nagyképű hanglejtéssel a "kisasszony" megszólítást, mire elég ideges pillantással fordulok vissza felé.
Egyáltalán nem akarom, hogy megszólaljon, hogy mondjon bármit, bár hirtelenből nem is tudom mégis mit akarhat tőlem. Amint megszólalna képes is lennék leállni veszekedni vele akármiről legyen szó, de inkább csak megrázom a fejem, afféle jelzésképp csak saját magamnak, hogy ne süllyedjek már le a szintjükre, és azzal a lendülettel fordulok is meg, hogy még egy lépéssel közelebb legyen a folyosó elhagyásához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. április 1. 19:25 | Link

Fräulein Jeanette


Az utóbbi időben meglehetősen sokat múlattam az időt a Bagolykőben és környékén, ami alapban furcsa is lett volna, ám voltak ismerősök, akik okot szolgáltattak rá, hogy a cuki pofim betoljam a területre. Többek közt Ráhel és Lewy. Amúgy nem hobbim kalandozni, mint egy kalóznak, néha csak egyszerűen megtörténnek a dolgok. Az előbbit néhányszor meglátogattam, míg az utóbbi legtöbbször akkor keresett fel, ha éppen szüksége volt valamire, a barátnője nem ért rá, vagy éppen kellett az aktuális edzésterv, mert sikeresen elhagyta, miközben futott egy kört a pálya körül a saját testi épsége érdekében.
Most is éppen hasonló ügyben jártam itt, most már nem tévedtem el az udvaron és ez meglehetősen nagy teljesítmény  a részemről. Mármint az, hogy nem kezdtem el rögtön a réten bóklászni a zord építmény helyett. Pár csípős megjegyzésen és egy istenes nyakon verésen kívül nem sokat kaptam a papírért cserébe. Ez volt az egyetlen, amivel jelen szolgálhatott, legalábbis az ő elmondása szerint. Nekem megfelelt volna annyi is, hogy "Danke sehr", de ez látszólag nehezére esett volna. A kabátom összébb húztam magamon, végigsietve a folyosón, hogy a lehető leghamarabb visszatérhessek a hőn szeretett Münchenembe - nem, nem érdekelt sem az egyetem, sem a kolesz -,  mikor megpillantottam az ismerős sziluettet a sarkon túl és tettem két lépést hátra.
Nem volt baj, igazából teljesen kellemes jellegű meglepetés volt a lány jelenléte. Éppen amúgy sem rám figyelt, hát felé indultam, majd három apró koppintást tettem a vállán.
- Kisasszony! - jegyeztem meg nem enyhe német akcentussal, de hasonlóan affektálva, mint azok a bizonyos dámák. - Meglepetés?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2017. május 30. 20:50 | Link

Rózinózi
Loptunk és most szaladunk!

- El kell lopnunk egy macskát?
Olvastam ám én is azt a listát, de annyira nagyon zavarba vagyok még mindig, főleg így, hogy ez az izé is itt mocorog alattam, hogy nagyon. Van egy olyan érzésem, hogy a puff, ami a listán volt, éppen itt van alattam. Ha pedig itt van alattam, az csak annyit jelenthet, hogy igen... bikának érzi magát. Sikítva és fájdalmasan huppanok le rá, de a zászlót - igen, a Navinéset -, úgy fogom, mintha az életem múlna rajta. Sikítva és képvesztve, egy megvadult puffon rodeózva - húú, ha most Ash látna, bár nem, inkább ne lásson - robbanok ki a folyosóra, mögöttem feltételezhetően Rózi is, aki még mindig olyan szigorú hajválasztékot visel. Meg is fogom mondani neki, hogy baromira creepy az a hajválaszték, és mondja meg Viviennek, hogy így nem lesz pasija vagy csaja soha. Szóval én sikongatva, a navinés házzászlót lobogtatva igyekszem a puffot a megfelelő irányba tartani és hogy visszajussunk az Eridonba.
- Nem loptunk nekem unikornisos bugyit!
Kiáltok hátra, pedig meg lett ígérve, hogy lopunk egyet. Csak a poén kedvéért, bár nem biztos, hogy jó lenne, ha bugyik között turkálnánk, azért nyilván van egy határ. Meg egy időkorlát, ami azt hittem, hogy már lejárt, de nem, ahogy a cicim csapódik, érzem, hogy nem az enyém és éppen most nyeltem le egy nagy adag barna, hosszú hajszálat, ami szintén nem az enyém. Aggódok, hogy mi van, ha így maradok, ami talán ostobaságnak hathat most, de mi van, ha tényleg ez lesz a sorsom? Viszont sokáig elmélkedni nincs időm, a következő kanyar után rá fogunk fordulni a portrénkra.
- Mi van, ha nem enged be?
Kiáltok hátra CreepyVivcsinek, aki szerintem tudta velem tartani a tempót, mivel nem voltunk gyorsak, csak ugrálósak. Az biztos, hogy vagy öt kilót fogytam most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. május 31. 21:24 | Link

Francimanci

- Hát Őrnagyot, vagy minek hívják. Tudod, a Viktor macskája, ami vörös volt, de most meg fekete, ha jól emlékszem - válaszolja a kérdésre. A teljes listára persze ő sem emlékszik, de az érdekesebb tételeket csak sikerült megjegyeznie. Mégiscsak jó a memóriája, nem olyan, mint egy aranyhalé, máskülönben sosem lett volna jó tanuló. Kicsit fel is szegi az állát a gondolatra, hogy bizony az még a tánc mellett is sikerült, hogy jó tanulmányi eredményekkel végezzen Roxfortban. Igaz, ez a fránya magyar például még mindig nem akar neki jól menni -már ami a kitűnő tanulást illeti -, de legalább kap rá az iskolától bájitalt, és akkor úgy egész jól érti meg használja, hacsak el nem felejti meginni. Ha meg elfelejti, akadnak kisebb-nagyobb galibák. Most viszont ezzel sincs gond, és csak lemondóan csóválva a fejét követi a puffon rodeózó Francit, megkönnyebbülve, hogy nem sikerült lebuktatnia őket, bármilyen erősen is próbálkozott.
- Jajistenem, ez legyen a legnagyobb bajod. Veszek neked karácsonyra... vagy a születésnapodra, ha előbb van - válaszolja, kissé türelmetlenül leintve a másikat. Micsoda szörnyűség, hogy nem nyúlták le valaki rózaszín, unikornisokkal díszített alsóneműjét. Brr. A hideg is kirázza a gondolattól, hogy valakitől ilyet lopjon, de majd tényleg kap tőle Franci nem is egyet, rögtön hármat, ha ez szíve minden vágya, csak előbb érjenek már vissza az Eridon klubhelyiségébe. Megvakargatja a szőke haját, amiről reméli, hogy lassan visszaváltozik rozsdavörösség, majd az órájára pillant. Lassan lejár az egy óra.
- Tudjuk a jelszót, be kell engednie. Úgyis zakkant, beenged mindenkit, ha meg mégse, megvárjuk, amíg visszalakulunk. Az órám szerint már csak kilenc perc - közli egész higgadtan, és gyorsít a léptein, hogy utolérje a meglehetősen szép sebességgel robogó társát, majd már szaladni kénytelen a végén, hogy lépést tudjon tartani vele. Fél folyosónyi táv után kitör belőle a nevetés is. Hát ez fergeteges mulatság volt. Több ilyen program kéne, fel is fogja írni és majd ügyesen bedobja az ötletládába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2017. július 25. 22:56 | Link

Lina

Szeretem, hogy rám mestertanoncként kevesebb kötelesség hárul, illetve kevesebb szabálynak kell eleget tennem, mint amikor még alapképzéses voltam, éppen ezért lazán flangálhatok még kint takarodó után is. És ha már itt tartunk, elmondom, hogy flangálok is, mert éppen most érkezett meg az a szállítmány kötszer és gyógyfőzet, aminek reggel kellett volna.
Egész nap hiába vártuk, a kandallón át próbáltuk felvenni a kapcsolatot a feladóval, de az is olyan nehézkesen ment, hogy már majdnem feladtuk. Amióta van az az ügy Leonnal, nagyon nehezen boldogulunk, érezhetően kevesebb a hozzáértő. Persze ez remek alkalom nekem, hiszen így gyakorolhatom untig az elméletet a gyakorlatban, de azért volt pár rázós helyzet. A múltkor is az a hármas átkozódás. Valami civakodás volt, az egyik gyerek majdnem teljesen eltüntette a másik csontjait, és kis híján elvesztettem őt. Kemény küzdelem volt.
Dél fele végül sikerült létrehozni a kapcsolatot, állítólag olyan hihetetlen viharok voltak országszerte, hogy több bagoly is visszafordult, vagy elvesztette a csomagját. Nagyon nagy a káosz, és nem ígérték azt sem, hogy egyben megérkezik az, amit rendeltünk. Végül csak sikerült viszonylag egyben megérkeznie. Ami az időjárást illeti, itt meg még csak most kezd valami lenni, egyelőre dörög, villámlik, de csak szárazvihar van. Talán majd később. Mindenesetre én a csomagokkal felszerelkezve haladok a néptelen folyosón, közben nézem a villámokat, szépek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. július 26. 16:34 | Link

Will

Most érkeztem nemrég a suliba, úgyhogy felfedezőútra indulok késő este. Még nem igazán tudom, mi merre van, ezért a barangolás. Kezemben egy kisebb adag gyümölcssali egy pohárban, villával eszegetem a szőlőt, almát, meggyet és málnát. Ebéd után csináltam egy nagy tállal, a hűtőtáskámban tárolom egy kis fagyasztóbűbáj segítségével. Végülis ez hidegen a legjobb. A folyosón sétálgatva szemelgetek, mikor meglátok egy férfit előttem. Kissé begyorsítok, majd mellé érve megszólítom két gyümölcs között.
- Szia! Hova sietsz ilyen későn? Hova viszed ezt a sok csomagot? - kérdezem, majd bekapok egy szőlőszemet. Hmm, isteni, mint mindig. A szőlő a kertünkben termett, egy ritka fajta, amiből finom bor szokott készülni. Én szoktam megdézsmálni néha, de csak ha nem látják a szülők, mert szerintük ebből vétek bármi mást csinálni boron kívül. De hát ha lehet belőle kaja, kit érdekel a bor, nemde?
Utoljára módosította:Carolina Eleonore Bellini, 2017. július 26. 16:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2017. július 26. 17:21 | Link

Lina

Az előbb egy olyan hatalmas villám volt, hogy én csak így pilláztam, hogy azta. Jó lenne, ha megjönne az az eső, mert vannak páran a gyengélkedőn, akik nagyon durván frontérzékenyek, és hiába szeretnék rajtuk segíteni, egyszerűen nem megy. Van olyan, aki csak bealudt, más vergődik, megint más már csak vizet hány, de azt intenzíven, és figyelnünk kell, nehogy kiszáradjon. Újabb villámlás, újabb pillázás, aztán a következő pillanatban már azon pillázok, hogy áll előttem egy lány. Megint csak azta.
- Helló.
Fogalmam sincs, hogy mikor került ide, de be kell vallanom, nagyon meglepődtem rajta, azonban profi vagyok, dehogy vagyok, sosem gondoltam, hogy színész leszek, de igyekszem rendezni a vonásaimat.  
- A gyengélkedőre, kifogytunk pár dologból.
Nem is kevésből, megemelem a dobozokat, melyek a csodás bájitalokat, kötszereket rejtik, de ahelyett, hogy továbbindulnék velük, csak a párkányra teszem őket, és kinyújtva a kezem a lánynak, bemutatkozom:
- William Payne, örvendek.
Fogalmam sincs, hogy a nevem vált-e ki csodálkozást. Sokszor még most is, pedig az első iskolai napom is már vagy hét éve volt. Anyukám híres, újságíró a Szombati Boszorkánynál, a mostohaapám ismert szakács, apám pedig az egyik legismertebb playboy, talán csak Petre Flaviu előzi meg, amikor apámnak éppen nem születik újabb gyereke. Vannak olyanok is, akik nem ismerik ezt a nevet, és nem kell zavartan magyarázkodnom. Megvallom ezt egy kicsit jobban is kedvelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. július 27. 21:26 | Link

Will

A hatalmas villámcsapásra kissé összerezzentem, majd a srác lepakolja a dobozokat, és kezet nyújt. Kezet fogok vele, nem túl erősen, majd én is bemutatkozom.
 - Carolina Bellini, de hívj nyugodtan Linának. Gyógyító leszel? Én általános mesterképzésen vagyok, nemrég érkeztem. Kérsz egy teát? - kérdezem, majd ha kér, előveszem talárom zsebéből a teát, a salit meg leteszem a párkányra a dobozok mellé. Finom gyümölcstea, hidegen, de nem fagyosan. Még reggel főztem, majd lehűtöttem és így hozom-viszem. Ezt a kis termoszt pont Genovában vettem, mikor a nővérem esküvője volt. Neki akartam vinni kóstolót az új fejlesztésű limonádémból, de a szállodában nem volt semmi, ami hidegen tudta volna tartani az italomat. Ezért a közeli boltban gyorsan beszereztem ezt így már bárhova tudok vinni valamilyen finom innivalót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Bogolyfalvi lakos, Animágus



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2017. július 27. 23:05 | Link

Rosie

Arcátlan szemtelenséggel képes arra, hogy prefektusként dohányozva rója a folyosókat olyan diákok után, akik abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy a szabálytalankodásaikat tényleg megtorolják. Az egyik kis túlbuzgó tanársegéd amúgy rászólt ma, hogy az épületen belül jobb lenne, ha eloltaná, de csak hanyagul figyelmen kívül hagyta. Még maga a tanári gárda fele is alig pár évvel idősebb nála, nehezen is veszi komolyan őket. Az utóbbi időben elszaporodott tanár-diák kapcsolatok pedig végképp megingatták a szemében az oktatók renoméját. Ha majd esetleg büntetőmunkát kap érte, majd jól nem csinálja meg. És mi lesz akkor? Hm? Semmi. Egy következmények nélküli iskolában nem nagy dolog, ha az épület falai közt gyújt rá. Persze a festmények panaszkodnak így is körülötte: jaj, mi lesz ha elejti, fel fognak gyulladni, egyszer már megtörtént, nem akarják újra átélni a pánikot.
Hát lol. Ő bajuk. Fél kezét zsebrevágva sétál végig a sötét folyosón, léptei nyomán újabb és újabb mágikus fáklya gyullad fel, érzékelve az emberi jelenlétet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. július 28. 00:35 | Link

Dante

- Nenenene. Aludj ki, kérlek - szalad ki száján halkan, de annál kétségbeesettebben, amint felgyullad a gyengélkedő ajtaja mellett az első megbűvölt fáklya. Még sosem próbált éjszaka szökni innen. Sőt még sosem próbált szökni innen, bármennyire is feszélyezi a gyengélkedő úgy egyébként. Ma azonban csak itt ébredt orrában azzal az enyhe, de fura szaggal, amely fertőtlenítőre emlékezteti, és amelyről nem tudja eldönteni, csak agya szüleménye volna-e vagy tényleg körüllengi a helyet. Nem tudja, hogyan is került ide. Az utolsó dolog, amire emlékszik, az az entrechat deux, amit sikerült elrontania. Nem ugrott fel eléggé hozzá, ezért újra megpróbálta, ám már arra sem emlékszik, sikerült-e. Bizonyára elájult. Megint nem ivott elég folyadékot, vagy valami hasonló válthatta ki. Vajon ki találta meg a gyakorlóteremben és hozta fel ide? Kötés sehol nincs rajta, és ágya mellett sem ácsorgott manó bájitallal, hogy igya már meg. Sehol sem volt a manó tulajdonképpen, pedig ilyenkor mindig szokott lenni egy, bizonyára, hogy éjszaka se maradjanak egyedül a betegek és a gyógyító is aludhasson. Ezért is merte megkísérelni a szökést, hiszen neki semmi baja az égvilágon, és úgyis csak azt mondogatják, igyon vagy éppen egyen többet. Mindig szépen bólogat is rá, hogy rendben, aztán meg úgysem ellenőrzi senki. Az út az ajtóig egyébként egészen könnyű volt. Sőt kijönni sem bizonyult nehéznek, pedig számított rá, hogy holmi bűbájok fogják az útját állni, esetleg az a kis lény bukkan fel előtte, hogy megkérdezze, hová készül, aztán visszatessékelje a riasztóan hófehér ágyba. De nem. Semmi ilyesmi nem történt. Ehelyett csak a fáklya lobbant lángra irdatlanul hosszúvá és karcsúvá varázsolva az árnyékát. Talán még meg is csodálná, ha nem hallana lépteket, így azonban csak a falhoz lapul riadtan. Megpróbálhatna visszalopózni. A fáklyák azonban sorban lobbannak fel, ahogy az illető közeledik, miközben ő tanácstalanul ácsorog a falnak vetve hátát, és könyörtelenül vetül hamarosan rá is a fényük, leleplezve nem túl jól megválasztott rejtekhelyét. Levegőt venni sem mer. Vajon mekkora mázli kell ahhoz, hogy elsétáljon mellette a fiú? Ennyire biztos nem hülye, de azért még nem szólal meg, hogy magyarázkodásba kezdjen, hátha mégsem veszi észre. Mekkora szerencse kellene ahhoz is, te jóságos ég. Óriási.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2017. július 28. 07:59 | Link

Lina

- Nagyon szép neved van, olasz?
Csak tippelem, de eléggé olasznak hangzik.  Ahogy így kimondja, egyből az ugrik be a fejembe, hogy ő bizony nem más, mint egy olasz lányzó. Apámnak van egy olasz volt felesége, vagyis két féltestvérem félig olasz, így ezért merem ezt a tippet adni. Persze az ő nevükön nem érződik, hiszen mind a ketten a "Payne" nevet viselik, fél vagy mostohatesójuk pedig nincs, így igazából, ha az ember nem tudja, hogy az anyukájuk olasz, nem tippelné be.  
- Igen, itt igen. Hogy el tudjak kezdeni dolgozni, mert az egyetemen is tanulok, orvosira járok és gyermekgyógyászatot céloztam meg.
Meg persze vannak még ezzel céljaim, mint a rendelő a faluban, de ez még hosszú évek kitartó munkája. Nem is merem tovább szaporítani a szót, mert már ettől a felsorolástól is úgy szoktak rám nézni az emberek, mintha legalábbis egy hatalmas Augurey ülne a fejem helyén és ő válaszolgatna.
- Hogyhogy a Bagolykő?
Érdeklődöm, és remélem, hogy nem nyomja el a hangom a dörgés, közeleg a vihar, ami a lenti fájós fejeknek ugyan megnyugvás, de szegény baglyok eléggé viharvertek voltak.
- Kérek, naná! És köszi.
A szám széles mosolyra húzódik, imádok új emberekkel megismerkedni, legyen az bárhol és bármikor. Egy új mestertanoncot pedig mostanában dupla öröm, mert valahogy úgy érzem, hogy kikoptak a környezetemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Bogolyfalvi lakos, Animágus



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2017. július 28. 09:17 | Link

Rosie

Nos, valóban. Csak akkor nem venné észre a sután rejtőzködő lányt, ha mondjuk valahol féluton kiszúrná a saját szemét. Mondaná, hogy meglepődik, de majdnem minden éjjel találkozik takarodó után kint lebzselő diákokkal, nem olyan nagy was ist das ez már. És természetesen minden éjjel büntetés nélkül el is engedi őket. Még azt sem szokta mondani, hogy haladéktalanul térjenek vissza a hálókörletbe, mindössze annyit bök oda, hoy legközelebb ügyesebben bújjanak el. Hipokrita hozzáállás lenne büntetéseket osztogatni cigarettacsikkel a szájában.
Egy fáklya, kettő, három. Az újra és újra fellobbanó lángok diszkrét, ropogó hangja nem segít az éberségének megőrzésében. Elég késő van már, neki meg púp a hátán ez az egész járőrözgetés. Néhány elsős a rellon klubhelyiségben arról beszélt, "milyen izgi lehet kint mászkálni ilyenkor", pedig valójában annyi történik, hogy az értékes pihenésre szánt időből vesznek el fél órát. Megtorpan nem messze Rosietól, a lány láthatóan egyedül van, és még láthatóbban abszolút nem szabályosan.
- Hé - köszön oda minden ismeretét összeszedve az udvariasságról.
- Túl késő van már idekint rohangálni. - Hangozhatna feddőn is a kijelentése, de az ég világon semmilyen lendület nincs mögötte. A szavak csak vontatott unottsággal érkeznek egymás után, teljesen véletlenül pont helyes grammatikai sorrendben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 814
Összes hsz: 1292
Írta: 2017. július 28. 10:41 | Link

Rosie és Dante

Dante. Olyan szépen cseng ez a név! Olyan költői, fenséges! Csak az nem lenne belé zúgva ezekbe a loknikba, ezekbe a gyönyörű szemekbe, ajkakba, aki vakon születik! A jó kiállású prefektus észre se veszi, de éjszakai járőrözését tudtán kívül más is figyelemmel kíséri. Barna hullámos loknik tűnnel fel és el a portrékon át, osonva az alvók mögött, alatt, játszi könnyedséggel lépked át azokon is, akiket nem tud kikerülni. Amikor a dámákhoz vezeti a fiú útja, már kicsit aggódik, hiszen azok az undok némberek olyan pletykásak, és annyira nem szeretnek aludni, hogy talán most is éberen figyelik, ki jár arra. Ezúttal viszont kényelmes karosszékeikben csicsikálnak, némelyik fel-fel horkant nőiesen. Kriszta elbújik az egyik terebélyes asszonyság mögé és onnan kukucskálja a hős jelenetét. Festett szíve gyorsan lüktet, mert hiába tart még csak fél órája ez a nagy szerelem iránta, egész testében érzi, hogy Dante az, akit neki szánt az ég.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. július 28. 14:24 | Link

Dante

Hátrálni próbál, csak éppen útját állja a fal. Belesüllyedni hiába igyekszik, ehhez még nem elég légies, és különben is, ha sikerülne, az már különösen nagy baj lenne. Akkor már egyike lenne az iskola szellemeinek minden valószínűség szerint, ilyesféle vágyálmai egyelőre azonban nincsenek. Még mindig világhírű balerina szeretne lenni inkább, mint diákokat riogató kísértet. Az viszont nem lenne rossz, ha például egy titkos átjáró lapulna mögötte, csakhogy az nincs, és amilyen rossz helyet választott magának, az egyik újabb fellobbanó fáklya fénye éppen megvilágítja. Úgy ácsorog a fényben, mint egy kihallgatás riadt alanya, akit most fenyegettek meg, hogy ha nem beszél, nem megy ki innen élve. A helyzet persze nem ilyen rémes, valószínűleg csak visszaterelik a gyengélkedőre, esetleg kap egy kis büntetést is mellé, amiért a folyosón mászkált takarodó után. Hát... sóhajtana, ha merne, de csak pislog a rellonos prefektusra, és nem tudja eldönteni, hogy örüljön-e vagy sem, hogy a zöld-ezüst jelvényt viselő valaki nem a bátyja. Colton bizonyára élvezné a helyzetet, akár még a gyógyítónak is képes lenne külön szólni, hogy figyeljen rá vagy valami. Összerezzen, amikor megszólítja a másik. Látta már egyébként, de nem emlékszik a nevére. Hiába van mindössze tizenegynéhány prefektus, a felének sem biztos a nevében.
- Ééén - kezdi a mondatot, hangja azonban roppant vékony, alig hallani, mintha valami egér cincogna, így tenyerét bőrére helyezve éppen a nyaka alatt hangosan köszörüli meg a torkát, némi bátorságot is igyekezve összeszedni ezzel egyidejűleg. Ó, de várjunk csak, hiszen mestertanoncként ezért már aligha kap büntetést.
- Szóval én csak a gyengélkedőről jövök, mert bent voltam, és izé... - válaszolja végül már némileg határozottabban. - Bocsi, csak a frászt hoztad rám. Már... már mestertanonc vagyok - magyarázza, most már kezével is kalimpálva mellé, mintha attól aztán érthetőbb lenne az egész, amit mond.
Utoljára módosította:Rosie N. Fisher, 2017. július 28. 14:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 14 15 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet