Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Most érkeztem nemrég a suliba, úgyhogy felfedezőútra indulok késő este. Még nem igazán tudom, mi merre van, ezért a barangolás. Kezemben egy kisebb adag gyümölcssali egy pohárban, villával eszegetem a szőlőt, almát, meggyet és málnát. Ebéd után csináltam egy nagy tállal, a hűtőtáskámban tárolom egy kis fagyasztóbűbáj segítségével. Végülis ez hidegen a legjobb. A folyosón sétálgatva szemelgetek, mikor meglátok egy férfit előttem. Kissé begyorsítok, majd mellé érve megszólítom két gyümölcs között.
- Szia! Hova sietsz ilyen későn? Hova viszed ezt a sok csomagot? - kérdezem, majd bekapok egy szőlőszemet. Hmm, isteni, mint mindig. A szőlő a kertünkben termett, egy ritka fajta, amiből finom bor szokott készülni. Én szoktam megdézsmálni néha, de csak ha nem látják a szülők, mert szerintük ebből vétek bármi mást csinálni boron kívül. De hát ha lehet belőle kaja, kit érdekel a bor, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A hatalmas villámcsapásra kissé összerezzentem, majd a srác lepakolja a dobozokat, és kezet nyújt. Kezet fogok vele, nem túl erősen, majd én is bemutatkozom.
 - Carolina Bellini, de hívj nyugodtan Linának. Gyógyító leszel? Én általános mesterképzésen vagyok, nemrég érkeztem. Kérsz egy teát? - kérdezem, majd ha kér, előveszem talárom zsebéből a teát, a salit meg leteszem a párkányra a dobozok mellé. Finom gyümölcstea, hidegen, de nem fagyosan. Még reggel főztem, majd lehűtöttem és így hozom-viszem. Ezt a kis termoszt pont Genovában vettem, mikor a nővérem esküvője volt. Neki akartam vinni kóstolót az új fejlesztésű limonádémból, de a szállodában nem volt semmi, ami hidegen tudta volna tartani az italomat. Ezért a közeli boltban gyorsan beszereztem ezt így már bárhova tudok vinni valamilyen finom innivalót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Igen, Savonából jöttem, Genovától nem messze van. Gyerekgyógyászat? Az biztos érdekes lehet. - Elmosolyodom egy picit, mert az egyik volt herzberges barátnőm is annak készül. Ha nem imádnék ennyire főzni, biztos orvosira megyek.
 - Egyetemre is jársz? Aztaa, hogy bírod a kettőt együtt? Én biztos nem tudnám egyszerre csinálni - jegyzem meg, majd végigmérem. Hát egy biztos,
 hogy jól néz ki. Vajon van barátnője? Hát egy ilyen sikeres srácnak biztos. De majd később akarom megtalálni a szerelmet, egyelőre csak ismerkedek. Nem volt túl sok baráom, és még kevesebb, akit a családnak bemutattam. De hátha itt, a Kárpátok övezte kis országban megtalálom az igazit.
 - Hát vendéglátás szak nem volt, ezért általános. A Bagolykő pedig azért, mert a Herzbergben nincs mestertanonc képzés, ezért idejöttem. Ismered Tüszőfűi Lilithet? Ő is ide jár. - Hátha össze tudnék futni rég látott barátnőmmel, jó lenne. Will teát kér, erre huncutul elmosolyodok, majd előszedem talárom zsebéből a pohárkámat és a termosz tetejét. Öntök mindkettőnknek, közben villám hasít át az égen. Ilyen viharban rég volt részem, mondjuk Olaszországban a melegtől jobban szenvedünk, mint az esőtől.
 Nyáron a legtöbb munkahelyen van siesta, amikor a nagy melegben mindenki otthon, vagy légkondis helyen tartózkodik. Ez az egyik kedvenc részem a napban, mert kis szusszanásnyi idő van, míg újra belevethetjük magunkat a teendők sűrűjébe. Sajnos itt nincs, ezért is öröm ez a vihar, kicsit felfrissülhet a levegő végre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Kissé elképedek a 10 testvér hallatán, nem semmi lehet kibírni velük. Nekem csak három van, de ők teljesen mások, mint én.
 - Aztaa, nekem csak három tesóm van, és velük se bírok meglenni sokszor. Hogy bírod? Én is szeretnék majd gyerekeket, legalább hármat. Csak legyen kivel. - rávillantom a mosolyom, de csak egy pillanatra. Nem semmi ez a Will, ennyi mindent vállal, és lelkesedik is a munkája iránt. Mondjuk ha én vendéglátásban dolgozhatnék és főzhetnék az embereknek, biztos én is így szeretném, amit csinálok. Erre a gondolatra nagyot kortyolok a teámból, majd hallgatom az ég dörgését és Will kérdését.
 - Háát főleg azért, mert imádok főzni, enni, és az ételeimmel mosolyt csalni az emberek arcára. Remélem egyszer lesz saját éttermem - válaszolom, majd Lilith nevére kissé elgondolkodik. Ismerősen cseng neki, de jó!
 - De jó, nem tudod véletlenül, hogy hol lakik, melyik szobában?Szívesen meglepném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Ó, akkor mindent értek. Ha nem vagytok együtt mindig, akkor könnyebb a tesókkal. Mi sokáig voltunk együtt négyen, de már a bátyám és a nővérem is házas, én meg eljöttem ide, így már csak a húgom van otthon, ha épp nem a Herzberg padjait koptatja. Külföldre csak én jöttem, a többiek ott laknak a közelben. - A nővérem pont most terhes, de még csak a 6. hónapban van, így messze van még, hogy nagynéni legyek. A bátyámnak már két gyereke van, velük nagyon sokat voltam, ha épp nem volt bébiszitter. Az éttermi munka hallatán felcsillan a szemem, végre valami, ami feldobhatja a napjaimat.
 - De jó, és hol a Pillangóvarázs? Sajnos még nem voltam lent a faluban, el tudnád mondani, hogy hol van? Vagy esetleg lerajzolni? Mert akkor benéznék, hátha segíthetek ott valamiben! Úúú, köszi az ötletet! - Nagy örömömben el is felejtem, hogy még csak most találkoztunk először, ezért a karjai közé vetem magam, és megölelem. Aztán leesik, hogy talán ezt nem kéne, úgyhogy elhúzódok tőle és elpirulva gyorsan megiszom a teámat.
 Megszólalni se merek, mert a legutóbbi szakításom óta nem öleltem senkit, és a legrosszabb, hogy még tetszett is. Remélem nem ijesztem el, jó vele beszélgetni.
 - Igen, ő is. És milyen a Rellon? Nem ismerem még annyira a házakat, de biztos jó mindegyik. - Igyekszem terelni a témát, ilyet még sose csináltam. Egy srácot úgy megölelni, hogy először találkozunk, ezzel még magamat is megleptem. Hogy miket ki tud hozni az emberből egy új környezet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Will megvakarja a fejét, úgy tűnik, fogós kérdést tettem fel. Aztán a magyarázatát hallva csak bólogatok, bár nem egyszerű, de próbálom megérteni. Mi csak négyen vagyunk, mindenki a helyén, anyuék jól megvannak, mekkora mázlink van ezzel, eddig fel se tűnt.
 - Hú, nem egyszerű eset. Nálunk nincsenek ilyen gubancok szerencsére, a bátyám Firenzében, a nővérem Genovában, a húgom Sanovában, én meg itt. Én vagyok a legmesszebb, de jobb is itt, mint otthon. - magyarázom neki, majd megemlíti az éttermet, megölelem, és vissza is ölel. Hú, erre nem számítottam, azt hittem, ellök vagy ilyesmi. Mikor elengedem, már bókot is kapok, így elpirulva és mosolyogva nézem a földet. Ezután rám kacsint, hát kész vagyok. Ilyen aranyos pasiból kevés van, az egyszer biztos.
 - Úúú, oké, mikor, hol jó neked? Olyan kíváncsi vagyok itt mindenre, a kastélyt se fedeztem fel még teljesen, bár méretéből ítélve nem is fogom. Majd megmutatod a faluban az érdekes helyeket? Egy kávét is meginnék, meg ennék is valamit, hátha lesz itt kedvenc helyem. Esetleg piac vagy ilyesmi?
Szeretek alapanyagot vásárolni. Ha gondolod, majd egyszer főzök neked valamit, persze csak olyat, amit szeretsz. - Kijött belőlem a szószátyár énem, csak szegény Will tudjon válaszolni. A legtöbb ember nem emlékszik a mondatom elejére, ha elkezdek szövegelni, ezért szoktam magam visszafogni. Nagyrészt sikerül is, de most pont nem.
 - Hát, a Rellon nem az én világom. Az Eridon jobban tetszik, itt mindenki segít, kedves, meg inkább egy családra hasonlít, nem egy random összedobott csoportra. Melyik házat választanád, ha nem a Rellont?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Mert itt nem nyaggatnak azzal, hogy a bűbájtan doktora legyek. Unalmas különórákra jártam egész Herzberges pályafutásom alatt, nem mondanám, hogy élveztem. Mondjuk mindig jól ment a varázslás, jobban, mint a tesóimnak, de akkor se szeretnék egész életemben kutatni egyedül egy szobában. Jobban örülök, ha boldognak látom az embereket, és nem csak tárgyként kezelem őket. - Rámosolygok, majd újabb korty a teából. Láthatóan ízlik neki is, mondjuk ez volt a célom.
 - De jó, menjünk mindenhova! Falatozó, étterem, minden! Légysziii, ugorjunk le valamikor! Együnk egy jót! - Kiskutyaszemekkel nézek rá, ami apró termetemhez olyan cuki tud lenni, hogy bárkit meggyőz bármiről. Semmi nem érdekel, csak az, hogy elvigyen és megismerjek itt mindent. Jól lehet vele beszélni, és tudok vele cukiskodni, szóval elleszünk.
 - Okéé, olasz kajákat szereted? Mert összedobnék neked valamit, csak találd ki, melyik étkezésre, és garantáltan nem fogsz éhezni! Kérsz még teát? Még van a termoszban, töltök, ha kifogytál. - Ha kér, töltök még, ha nem, akkor a magamét töltöm fel. Ha visszaérek, főzök újat, ez az egyik kedvencem. Nem mindig lehet kapni, de ha igen, mindig jól betárazok belőle.
 - Ja értem, nekem tetszik az Eridon. Ki az a Norinka? Barátnő, tesó, unokahúg...? - Összehúzom szemeimet, hogy figyeljem a reakcióját. Az utolsó kettőből legyen, légyszi! Magamban ezért imádkozok, jó lenne, ha szingli lenne, de az én szerencsémet ismerve tuti barátnő.. Na mindegy, akkor max egy jó barát lesz, az is valami.
  -Én? A Navinét, még oda passzolnék, de itt jobb, az Eridonban. Ismersz valami szép helyet? Jó lenne sétálni egyet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- De jó, az szép szakma. Én nem tudnám csinálni, a vért se bírom annyira, csak ha steakről van szó. Főzni meg szeretek, egész életemben tudnám csinálni. Finomakat főzni, az emberek meg boldogok tőle, nekem csak ez számít. Később jó lenne majd egy saját étterem, de ahhoz kéne szakáács végzettség. Még nem találtam sulit itt, amit el tudnék végezni, hogy legyen valami végzettségem, de ha tudsz valamit, szólj már légyszi, és lehetőleg varázssuli legyen, mert nem bírom ki varázslás nélkül. - Sajnos ez a baj azzal, hogy bűbájtant tanultam, nem tudnék meglenni muglik mellett mágia nélkül. A kisebb dolgokat mindig mágiával oldom meg, már megszoktam. Nem megy vele az idő, gyorsabban is haladok.
- Okéé, majd kitalálod az útvonalat és megnézünk mindent. Biztos szép a falu. Mondjuk egyik alkalommal egy hely, a kövinél egy másik, biztos jó lesz! - lelkesedem, és már el is tervezem, hogy milyen jól eleszünk Willel. Ha megunjuk a falut, én főzök neki, bármit, amit megkíván. Olyan jó látni, mikor elfogy a kaja, amit főzök.
- Hmm, van egy halom tésztareceptem, majd megleplek valami finommal. Lasagne, penne, tortellini, gnocchi, hmm.. Nem is tudom, mivel kezdjem majd! - Közben töltök neki és magamnak is, majd mikor mondja, hogy a párja,
 félrenyelem a teát. Köhögök, a szemembe pár könnycsepp szökik a köhögéstől,
 majd megtörlöm a szemem és végre rendeződik a dolog, és két nagy korty teával nyugtatom magam. Ez az én szerencsém, foglalt... Minden jó pasi vagy bunkó, vagy foglalt, vagy meleg. Szingli nincs, csak a nyomikból.
- De jó, mindig van akire számíthatsz, én is akarok ilyet. De sajna sehol senki, na de ez van. - Sóhajtok egyet, lassan jó lenne megtalálni az igazit. Unom, hogy szingli vagyok, jobb, ha van barátom, akkor nem érzem magam egyedül. Lehet, hogy kapcsolatfüggő vagyok? Ki tudja, még az is lehet.
- Rendben menj csak. Remélem még talizunk, várom a baglyodat. Köszi a tippet, majd megnézem. Szia, jó éjt! - És el is ment. Remélem tényleg küld egy tollast és talizunk, és nem akad ki a barátnője, ha a pasijával vagyok. De még nem ismerek senkit, valakivel lennem kell, csak megérti. Ezután elmegyek a szobám felé, megiszok egy kávét, most igen jól esne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az én ötletem volt ez a kis találka, szerencsére Marci nagyon gyorsan belement. Ha már fizet azért, hogy a barátnőjének higgyenek, szeretném minél jobban megismerni. Jó lenne tudni a kiskori sztorijait is, a családját, barátait, meg persze a kedvenc ételét. Szeretném kicsit feldobni a hangulatot, ezért hozok egy tepsi lasagnét, tányérokat, evőeszközöket, meg persze két borospoharat is, mert két üveg bor kíséretében könnyebb kitárulkozni, mintha csak öt percig nézzük egymást. Erről a sok mindenről nem tud, ezért csak meglepem, remélem, hogy tetszeni fog neki.
A szobába lépve eláll a szavam, változnak a fal színei. Eddig tejeskávé és citromszínű volt a fal, de amint belépek, vörös, kavargó folyam lesz itt-ott sárga foltokkal. A ruhám egyszerre vadító és egyszerű, ezt csak azért vettem fel, hogy emlékeztessem arra, hogy van más nő is Kamillán kívül, aki bókokra vágyik.
Ahogy megpillantom, odaszaladok hozzá és reflexből megölelem, orromat a ruhájába fúrom. Annyira jó illata van, egész nap el tudnám szagolgatni. Pár másodperc múlva hátrébblépek és rámosolygok.
- Sziaa! az ismerkedős estre hoztam egy kis kaját és bort, üljünk le és kezdhetjük is. A lasagne még meleg, remélem szereted. A bort behűtöttem, van fehér meg vörös, otthonról hoztam, kérsz? Csak ülj le, megoldok mindent. - Miközben beszélek, egyik pálcaintésre az asztalra kerülnek a poharak, tányérok és a villák, a következőre a textilszatyromból előkerül a lasagne és a behűtött bor, az utolsó mondatomra már egy adag ki is van szedve. Kicsit túlpörögtem a délutáni espressótól, de kellett az energia a főzéshez. Végül egy-egy pohár bor is ki lett töltve egy újabb varázslattal, úgyhogy a kezembe veszem a villát és végre lecsüccsenek mellé. Remélem nem zavarja, de amennyit mostanában ölelgetett, már szerintem nem fogja.
- Jó étvágyat! Ha elfogy, szedj csak nyugodtan, ez a miénk egész estére! Remélem ízlik, amit itt összedobtam neked. - Rámosolygok, majd elkezdek enni. Az első falatnál kissé lehunyom a szemem, pont erre volt szükségem. Az ízek tökéletes összhangban, a tészta al dentétől kissé lágyabb, ilyennek kell lennie. Kortyolok egyet a félédes fehérboromból és kíváncsian várom, mit reagál erre az egészre.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ahogy hozzábújok, egy puszit nyom a fejemre. Ez olyan jó érzés, mindig elmosolyodok tőle, most is vigyorgok, mint a vadalma. Mikor rámpillant, látom rajta, hogy nagyon tetszik neki, ezt ki is fejezi a nézésével és azzal, hogy gyönyörűnek nevez. Felszegem az állam büszkén, mint egy igazi olasz nő, hisz ez volt a célom. Anya mondta mindig, hogy az olasz nőket két dolog határozza meg, a büszkeség és a szépség. Ezért szeretem én is kihangsúlyozni a nőiességemet. Ezután fel is pörgök, a délutáni espresso megtette a hatását, mindent nagyon gyorsan előkészítek, hogy végre elkezdhessük a kis ismerkedős estünket.
- Ó, attól ne félj, kap ő is! Amúgy meg ilyenkor úgyse járkálnak már annyian, a kicsik tanulnak, a prefik meg nem jönnek be. Hangoskodni szerintem nem fogunk, úgyhogy ne félj. - Nyugtatgatom, majd levág egy falatot és bekapja. A szívem a torkomban dobog, remélem ízleni fog neki. És igen, ezaz! Szélesen elmosolyodok a dicséretére, majd a mondat második részére kicsit összehúzom a szemöldököm.
- Igen, én, saját recept alapján. Ezt az utóbbit hogy érted? Senki nem főzött még neked vagy lepett meg? Az hogy lehet? Nagyon rendes srác vagy. - Ezután eszik még pár falatot, majd megáll és mutatóujját felemelve mondja, hogy hozott nekem valamit. Leteszem a villámat, majd előszed egy türkizkék dobozt. Elveszem tőle, miközben elmeséli, hogy mi van benne. Kinyitom és tele van minden földi jóval, amit egy nő kívánhat. Egy teljes sminkkészlet, tusfürdők, samponok, szappanok és persze a fürdőgolyók. Az utóbbiról kiderül, hogy ő csinálta, úgyhogy magam mellé teszem a dobozt, majd egy hatalmas ölelés közepette a kanapéra dőlünk.
- Köszikösziköszikösziiiiii! Imádom ezeket, mindig vágytam egy ilyen készletre! Nagyon kösziii! És a fürdőbombát fogom kipróbálni először! - Ezután egy puszit nyomok az arcára, majd felülök és eszek tovább. Annyira édes, hogy hozott ajándékot, én nem hoztam neki semmit, csak kaját. De ahogy látom, ez is tökéletesen megteszi. Az utolsó mondatánál bekapok egy falatot, majd a fejemet a jobb kezemre támasztva gondolkodni kezdek.
- Hmm, rengeteg kérdésem van. Mondjuk kezdjük a könnyebbekkel. Mi a kedvenc ételed? És italod? Színed, állatod, filmed, könyved? De te is kérdezhetsz bármit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már pár napja tart a festmények sztrájkja és előreláthatólag még karácsonyig biztos eltart. Sose volt velük bajom, nem is értem, ki képes összefirkálni őket meg felgyújtani. Némelyik egész értelmes és jót lehet vele beszélgetni, párhoz meg jobb nem is szólni, mert kikerekít valami pletykát és az egész kastély arról fog beszélni.
Ezért lakik most szinte az egész iskola sátrakban, pár szerencsés meg a faluban. Marci is itt van valahol, meg is lepem valamelyik este. Egy szép piros sátorban foglalok helyet,mely mágikusan van megnagyobbítva. Kicsit olyan, mint a Tardis, kívül kicsi, de belül hatalmas. így pont jól elférünk,és jobb híján a szobatársaimmal lakok. Annyira nem ismerem őket, mindig a konyhában vagy órán vagyok. Nem is baj, legalább megismerjük egymást.
A sátram előtt üldögélek, pontosabban az ajtajában. Sajnos az Eridon konyhájába se tudok bejutni, de a manók néha beengednek a nagy konyhába segíteni, így legalább ők haladnak, én meg főzhetek.Most is ez történt, délután sütöttem egy jó adag carbonarat és lasagnét, ezekkel túlélem pár napig. Persze bárkinek szívesen adok, már aki szépen kér. Nem szeretem, ha bunkók az emberek.
Egy műanyag edényből eszegetem a carbonarát, egy kis garnélával is feldobtam, úgy még finomabb. Egy kis pálcaintés, és már meleg is az étel. Ha már ilyen szükséghelyzet van, legalább a kaja legyen jó. És mivel én főztem, ezért a napom is jobb lett, hisz vagy eszek, vagy főzök, vagy megeszem, amit főzök. Valamelyik mindig teljesül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hát igen, elég rossz ez a helyzet. A szobám sokkal kényelmesebb, mint a sátor, de ez van. Miközben készülődök az evéshez és végre lecsüccsenek a sátram ajtajában, mögöttem meghallom szőke kis szobatársam hangját. Elmosolyodok a dicséretre, a villámat az edényembe teszem és leteszem az edényt a földre. Ha jól emlékszem Fruzsinak hívják, de még nem beszéltem vele.
 - Ó, köszi szépen, kérsz? Van lasagne és carbonara, jut neked is! - Mondom neki, hisz nem biztos, hogy van elég kajája vagy evett ma egyáltalán. Szeretek főzni mindenkinek, biztos ezért tűnik el a kis bedobozolt adag étel, amit ott szoktam hagyni. Ha kér, akkor pár pálcaintéssel egy műanyag tányér és evőeszközök repülnek elő és egy adag étel is landol a tányéron. Magam mellé mutatok, hogy üljön le, majd az ölembe veszem a tésztámat és bal kezembe a villámat. Igen, bal kézzel eszek, varázsolok és főzök, jobbal pedig a kreatív dolgokat csinálom. Kétkezes vagyok, nagyitól örököltem.
 - Jó étvágyat! Remélem ízleni fog! - Rámosolygok, majd folytatom az evést. Kicsit kihűlt azóta, de attól még finom. A garnélát kissé nehéz volt megszerezni, de a manók adtak egy kicsit, így került bele.
Közben figyelem Fruzsit, hogy hogy ízlik a főztöm. A lasagne sajnos nem lett tökéletes, kevés volt a paradicsomszósz, ezért inkább húsosabb lett. De nem gond, a fűszerezése tökéletes, meg persze az íze is. De ezt majd ő tudja megmondani, és remélem fogja is. Jó dolog, ha az emberek boldogabbak az ételemtől és Fruzsin látszik is, hogy már az illattól is jobb kedve lett. Na az ilyen az igazán hálás ember, ők szokták nagyon megköszönni az ételt. Remélem sok ilyen vendégem lesz majd, de addigra kéne egy étterem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Azt hittem, hogy ez az egész helyzet gáz lesz vagy kényelmetlen, de nem lett az. Nagyon jól kijövünk és sokat vagyunk együtt, másoknak le se esne, hogy fizet nekem. Valamiért nagyon passzolunk, pedig különbözőek vagyunk. Én pörgök, beszélek, közvetlen vagyok, ő meg lassú, nyugis, csendes. Ahogy telik az idő, egyre jobban megtetszik. Pedig nem szabadna érzéseknek bekavarni, de nem tudok neki ellenállni. Néha féltékeny vagyok Kamillára, hogy őt szereti úgy, engem meg csak barátilag. Olyan jó lenne, ha engem szeretne, de sajnos ez még nincs így. Még. Remélem egyszer végre észreveszi, hogy Kamillát nem nagyon érdekli, és rájön, hogy engem viszont igen. A szeme, mosolya, az érintései egyre jobban esnek. De majd alakul valahogy.
Nagyon örülök, hogy ilyen jól eszik, ezért mosolygok folyamatosan. Szeretem, ha megeszik és örülnek a főztömnek. Szerencsére ő szeret enni, így fogok is neki főzni. A prefis dolognál, mikor azt mondja, hogy ő lenne a legrettegettebb, hangosan felnevetek.
- Te? Inkább a leglágyszívűbb! Olyan vajszíved van, ha valami rosszat csinálnék, csak rákoppintanál a fejemre és azt mondanád, hogy többet ilyet ne. Ennyire már ismerlek! - Rákacsintok, majd végre válaszol a következő kérdésemre. Összeráncolom a homlokom közben, érdekes egy anyukája lehet. Az enyém ennek pont az ellentéte, szerinte egy nő legyen szép, büszke és sikeres, minimum egy doktorival.
- Hát ez fura. Az én anyám szerint meg egy nőnek legyen legalább egy doktorija és főzzön istenien. Hát nekem csak az utóbbi jött össze - szélesen elmosolyodok, majd iszok egy kortyot. A következő mondatánál félrenyelem a bort és köhögni kezdek. A kezem a szám elé teszem, majd mikor abbahagyom, kikerekedett szemekkel nézek rá. Egy férfi, aki kimondta az egyetlen mondatot, amire vágyom. Egy férfi, aki segítene életem álmának megvalósításában. Sose hittem volna, hogy lesz ilyen. Most pedig itt mondta ki, előttem, én meg lefagytam, mint a jégkocka a hűtőben.
- Most ezt komolyan mondod? Segítenél? Mert ez életem álma. Egy saját étterem. Hát annyira jó lenne! Na majd erről még beszélünk, ha lesz végre egy kis tapasztalatom! - Mosolyogva eszek pár falatot, majd jön az ajándék. Hát ilyen cuki pasi nem létezik! Meg is ölelem, ő meg elkap a derekamnál. Végigfut a hátamon a borzongás, olyan jó érzés, mikor megérint. Elneveti magát a pörgésemen, én meg visszanevetek rá. Ezután elmondja a kedvenc dolgait, amit én igyekszem a fejembe vésni.  
- Királykékre gondolsz? Az nagyon széép! Hát a kedvencem a canelloni, a paradicsompiros, a mókusok, az Ízek, imák, szerelmek és a Szerelem konyhája. Igen, főzés, főzés, főzés. Ez vagyok én.  - A szemébe nézek, majd lepillantok a szájára. Elpirulok és az ételemből maradt pár falatot gyorsan megeszem, hogy ne a száját figyeljem. Bár még nem vagyok szerelmes belé, de jó úton haladok, hogy az legyek. De nem kéne...
Ahogy látom, már ő is megette, az idő is elszaladt, lassan indulni kéne. Ha végzett, pár apró varázslattal elmosom és elteszem a tányérokat, majd feltápászkodok.
- Hát ez nagyon jó volt! Csináljunk ilyen vacsit máskor is! De ha nem haragszol, mennem kell. Még meg kéne sütni a tegnap előkészített sütit. Ha kész, küldjek egy baglyot? Rakok el neked egy adagot. Na megyek is. Sziaa! - A szia után lábujjhegyre állok és kap egy szájrapuszit. Csak puhán összeérnek az ajkaink egy apró pillanatra, majd meg is ölelem. Ezután remélhetőleg együtt lépünk ki a szobából egymás kezét fogva, hogy a látszat megmaradjon. Remélem elérem egyszer, hogy ne csak látszat legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szerencsére kér egy adag lasagnét, úgyhogy repül a kezébe minden. Eléggé felgyorsult mostanában a varázslásom tempója, mondjuk gyakorlom is a nonverbális varázslást, hogy ha lesz konyhám, minden gyorsan menjen. A hosszú évek alatt ezt mesterszintre fejlesztettem és az évi egy versenyt is megnyertem belőle. Más versenyre nem voltam hajlandó menni, mert itt mindig volt esély valami jó nyereményre. Az első szakácskönyvemet ezen a versenyen kaptam, szóval ezután nosztalgiázás miatt is jelentkeztem rá.
- Persze, amint lesz végre normális konyhánk! Mert most is a manóknak segítek és úgy tudok belógni főzni. Az olasz kaják nélkül nem bírom sokáig. - Ezután kóstolja meg, és láthatóan nagyon ízlik neki. Mosolyogva eszek tovább, majd megemlíti a kijevi sajtos csirkét. Felcsillan a szemem, majd felé fordulok.
- Úúúú, van egy isteni receptem, de magamnak nem volt kedvem megfőzni. Lenne kedved segíteni? Aztán egy másik alkalommal lasagne készül. Mit szólsz? - rámosolygok, majd izgatottan várom a válaszát. Remélem igent mond, olyan rég főztem valakivel! Csak remélem tudja követni a tempómat, mert néha túl gyorsan záporoznak a varázsigék. Ezért egy-egy szakaszt csak kézzel szoktam csinálni, hogy ne felejtsen a kezem se. A jó szakács mágiával és nélküle is tud főzni, csak az egyik kevés a varázsvilágban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Mivel a manóknak be szoktam segíteni, így mindig tudom előre a menüt. A mai annyira nem jött be, így nekiállok főzni. Ma estére is olasz kaja lesz, hát mi más. Bár igazából nem hagyományosan olasz, csak egy hasonló ízvilágú. Csilis csirkecomb készül sajtos spagettivel. Nemrég találtam ezt a receptet, úgyhogy most ki is próbálom. A csirkecombokat már tegnap este bepácoltam, így már csak ki kell sütni és a spagettit frissen megcsinálni. A manók szorgoskodnak körülöttem, de nem zavarjuk egymást. Hoznak nekem egy tepsit, amibe belefér a sok csirkecomb, és ki is kenem pár pálcaintéssel egy jó adag kacsazsírral. Szerencsére pont volt a konyhán, így ezt használom. Ráteszem a fóliát és újabb varázslattal a sütőben landol. Beállítom 180 fokra, innentől fél óráig sül, majd még egy 10 percet. Miközben beállítom a sütőt, valaki bejön a konyhába és lecsüccsen az asztalhoz. Ha jól tudom, a pszichológus az, de a nevére nem emlékszem. Oda is megyek hozzá, hátha kérne enni. Szívesen adok, ezért hagyok mindig egy adaggal az Eridon hűtőjében. Rendszeresen elfogy, úgyhogy valaki mindig rátalál.
- Szia! Most kezdtem neki a főzésnek. Csilis csirkecomb lesz sajtos spagettivel, kérsz? A spagettit most kezdem főzni - mondom neki, majd közben a manók hoznak is egy edényt, amit nélkülözni tudnak és kezdem is a tésztafőzést. A vizet felteszem, és kapok egy jó adag durum spagettitésztát. Pár pálcaintés, és a spagetti kibontva, egy jó nagy tál előszedve és kezdem is a szósz elkészítését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Szegény már nagyon éhesnek tűnik, így a kávékészítő manót magamhoz hívom és a kezébe nyomok egy receptet. Már régóta kérte, most jutott időm odaadni. A pirítós készítését is átveszem és inkább összedobok egy gyors szendvicset. Frissen sült ciabatta, saláta, feketeerdei sonka, majonéz és kaliforniai paprika kerül bele. Ezt gyorsan összedobom, majd eléreptetem és lassan landol az asztalon. Remélem ízleni fog neki, előételnek megteszi.
- Tessék, csináltam addig egy gyors szendvicset. A kajának még kell idő, a szósz még most lesz elkészítve - mondom neki, majd neki is állok, míg a tészta fő. Vaj és liszt, kicsit világosra pirítom. Mehet bele egy kis tej, laktózmentest teszek bele, hogy kissé édeskés legyen. Kellemesen sűrű lett, mehet a fűszerezés. Só, őrölt bors, szerecsendió, és hogy még jobb legyen, egy kis csipetnyi csili mehet ebbe is. Egy gerezd fokhagymát belereszelek majd mehet bele a már lereszelt füstölt és mozzarella sajt. Kicsit többet teszek bele, hogy jó sajtos legyen. Kicsit megfő, míg bugyog, megszórom bazsalikommal. Az idő meg csak telik, így a tésztát már meg is kóstolom, pont al dente. Egy apró varázslat, és a szűrő már elő is kerül és szűröm is le a tésztát. A forró vízből egy kanálnyit teszek a szószba, kicsit lazább legyen. A tésztát beleforgatom, kellemesen nyúlik a sajt, a számban összefut a nyál, mert az illata is isteni. Összeforr kicsit, majd a gázt lejjebb csavarom. Közben rápillantok a húsra, jól alakul, lassan csak pirulnia kell. Nagyot szusszanok, majd leülök a látogatómhoz, aki remélhetőleg már megette a szendvicset.
- Na ízlett? Mi is a neved? Nem emlékszem, hogy mondtad volna. Én Carolina Bellini vagyok, eridonos mestertanonc. Imádok főzni, ahogy látod - mutatok a konyha felé, majd még üldögélek kicsit. A gyomrom nagyot kordul, elég éhes vagyok már. Közben kicsit elbambulok, mert elfáradtam azért, az elmúlt félórában pörögtem elég rendesen. Közben a husinak már itt az ideje, úgyhogy felpattanok és odamegyek a sütőhöz, Az illata isteni, így már nem sok kell neki. Fogok egy kesztyűt a tepsihez meg konyharuhát, kinyitom a sütőajtót és leteszem a pultra a husit. A pácból maradt még, azt a hús alól és hidegen is ráhalmozom. Ezután visszateszem a sütőbe.
- Na már nem sok kell neki, kis türelem és kész is - rámosolygok, majd újra melléülök.
- Te szeretsz főzni? Vagy enni? Mert lehetnél az, akin letesztelem a kajákat. Jobbnak kéne lennem, de ha lenne egy kóstoló, könnyebb lenne gyakorolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Elkészül a szendvics, a férfi pedig hálálkodik. Elmosolyodom, pont ezért imádok főzni, szeretem, ha jobb kedvük lesz a főztömtől az embereknek. Mondjuk ez még csak egy szendvics, de néha ez is életmentő tud lenni.
- Hát nagyon szívesen, ezt szoktam összedobni, ha nagyon éhes vagyok - válaszolom, majd folytatom a pörgést. Ha finomat akarok az asztalra tenni, muszáj. Végre van egy kis időm pihenni, így lehuppanok mellé és kérdezek párat. A válaszokra bólogatok, az éhezőművészre elnevetem magam.
- Hát ha többet találkoznánk, mellettem biztos nem éheznél, mert mindig van nálam kaja - válaszolom, majd szaladok a husihoz, kiveszem és jó bőven teszek rá a pácból. Úgy a legjobb, ha teljesen átveszi a húst a pác ízét és jó szaftos. De a pirult bőrért is odavagyok, ezért teszem még kicsit vissza. A spagetti már csak takarékon megy, keverek egyet rajta és lekapcsolom. Ha kihűlne, max még felmelegítem és pont jó lesz. Közben válaszol Riley, én pedig bólintok egyet, hogy lássa, hogy hallottam. Tudok többfelé figyelni, ezt is sokat gyakoroltam, mert tanulás közben is eszegetek. Néha éhes se vagyok, csak úgy könnyebb koncentrálni. Még jó, hogy olyan jó a genetikám, hogy bármit eszek, nem hízok. Ha híznék minden falat kajától, már gurulnék.
- Hát van pár sütireceptem is, ha gondolod, odaadhatok párat - ezután csüccsenek vissza mellé.
- Hát oké, akkor van pár ötletem a viszonzásra. Mondjuk én elmondom a lelki bajaimat, te meg tanácsot adsz, ez az egyik. A másik, hogy eszel a kajáimból és kíméletlenül véleményezed őket. Az utóbbi meg kissé bonyolultabb... - elhúzom a számat, nem tudom, hogy pofátlanság-e ezt kérni, végülis először látom. De egy próbát megér, mert most nincs túl sok barátom és Marcival se tudom, hogy hogy vagyunk, szóval egy nagyot sóhajtok, majd a szemébe nézek.
- Hamarosan elutazok Franciaországba, Madame Gassario főzőiskolájában fogok tanulni. És tudom, hogy nagy kérés, de el tudnál jönni meglátogatni? Csak párszor, mert most nem túl sok barátom van, aki meg van, az vagy megnősül, vagy nem beszélek vele, vagy túl sok dolga van a BK-ban. Na mit szólsz? - kiskutyaszemekkel és egy apró mosollyal pillantok rá, és remélem igent mond. Hoppanálási pont közel van és hátha akadna egy-két szabad hétvégéje. Ott gondolom a tanoncok is profik, én nem tudom, hogy kerültem be, nem is nagyon főztem híresebb családoknak, csak a testvéreim és szüleim egy-két nagyobb rendezvényén. De úgy tűnik, híre ment, így meg tud valósulni az álmom, a saját étterem. Mennyivel könnyebb lesz főzősulival a hátam mögött, azonnali nyereség lesz, ez biztos. Michelin-csillagban nem reménykedem, de lesz, ami lesz. De odáig még el kell jutnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kis pihenés, majd pörgés, ez vagyok én, ha főzök.
- Rendben, akkor majd te is főzöl, nekem nem is szoktak, csak ha otthon vagyok, vagy ha finom itt a kaja - válaszolom neki, majd szokásomhoz híven újra felpattanok. Itt egy pálcaintés, ott egy varázsige, úgyhogy elég jól állok. Mugli módra is meg tudom csinálni, de ez gyorsabb, Főleg mert nagyon ennék már, ma még csak egy omlettet ettem reggelire.
- Akkor majd megtanítok pár sütit, a legegyszerűbb a Caprese torta. Csoki, mandula, cukor meg vaj, isteni finom és egyszerű is - rámosolygok, majd elkezdek gondolkodni, hány európai sütit ismerek. Pár magyart már tudok, de nem eleget. Van jó pár lengyel is, de persze legjobban az olasz sütik mennek. Ezután felhozza, hogy viszonozná, én meg mondom is az ötleteimet. Az elsőre egy elég jó okot mond, hogy miért nem lehet a terapeutám, így erre bólintok egyet.
- Ez totál igaz, akkor inkább légy a barátom és a kuktám. Ha jól tudom, van még Mácsai Zója is, mint pszichológus, majd a komolyabbakkal hozzá fordulok - ez végülis egy teljesen elfogadható dolog, de nekem barátra van szükségem, nem terapeutára. Barátoknak úgyis híján vagyok, szeretek egyedül lenni, olyankor nem zavar senki.
A következő felvetésemre csak pislog párat, majd mikor azt mondja, hogy megoldható lenne, már elé is pattanok és megölelem. Hát igen, tényleg eridonos vagyok.
- Dejóóóóóó! Akkor majd ha kimentem, majd megbeszéljük, így te is kimozdulsz végre, nekem meg lesz kivel lennem a messzi Franciaországban! - Végre valaki nem kifogásokkal jön, hogy most esküvője lesz, vagy mert összejön élete szerelmével, aki képtelen kimutatni az érzéseit.
Közben a 10 perc is letelik, így már megyek is a sütőhöz és veszem ki a csirkecombokat. A tepsit leteszem a munkapultra egy alátétre, majd megcsap az illata. Kinézetre is isteni, illatra is, az íze is biztos jó lesz. Előszedek két tányért, majd ránézek a spagettire. Kicsit kihűlt, de csak pont ehetőre, így az egyik tányérra halmozok egy jó adag spagettit, majd ráteszek két csirkecombot. A szószból is rákanalazok a húsokra, majd egy kis reszelt füstölt sajtot rászórok, és a combok közé teszek két petrezselyemlevelet. A másikat is hasonlóan rendezem el, majd két villát és kést viszek az asztalhoz, a két tányért meg magam előtt reptetem. Pontosan Riley előtt landol az egyik, a villát meg kést a tányérok mellé teszem.
- Buon appetito! - mondom olaszul, majd elkezdek enni. Spagettit tekerek a villámra és bekapom. Hát igen, nagyon jól főzök. Ezután egy falat a csirkéből, tökéletesen passzolnak egymáshoz. Közben figyelem Rileyt, hogy ízlik-e neki. Ha igen, a többit haza is viheti, én bármikor összedobok egy ilyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Végre visszaérkeztem Magyarországra. Kaptam egy szabad hosszú hétvégét Madame Gassariótól, mert szerinte nem pihenek eleget. Szinte egész nap főzünk vagy tanulunk, csak a hétvégék szabadok. De az utóbbi másfél hónapban egyszer se pihentem, mert bőven volt mit behoznom. A többiek nem túl segítőkészek, így egyedül tökéletesítettem a régi és az új recepteket. Ennyi kaját még sose dobtam ki, de hát a célért mindent. Mostanra egész jól behoztam magam, így el is küldött egy kis pihenőre. Így gondoltam, hogy megnézem Pestet, még úgyse töltöttem itt hosszabb időt. Egy szállodában foglaltam helyet, svédasztalos étkezések, finom ételek vannak, szóval most tényleg pihenek. Ma se csináltam semmi értelmeset, csak a várost járom, vásárlok és kipróbálom a legjobb éttermeket és kávézókat. A közelben vásároltam, ezért ide ültem most be.
Amint belépek, rögtön egy üres helyet keresek, ami persze nem olyan egyszerű szombat délután. A hely tele van, szóval biztos finom a kávé. Találok is egy szabad asztalt, közben jobban szemügyre veszem a berendezést. Elég nívós hely, jó a kialakítása, profi a kávégép, a sütik jól behűtve. Az asztalomra pillantva keresem a kávélapot, pont előttem van, így ki is nyitom. Nagy a választék, így kissé nehéz dolgom lesz. Kontinensek szerint vannak elrendezve a kávék, így szépen elolvasom mindet. Lassan lapozgatom a kávélapot, majd megakad a szemem az egyiken. Mivel meleg van, ezért egy Cannes-i fagylaltkávéra esik a választásom. Mire felpillantok, a pincér már ott áll előttem.
- Jó napot! Hozhatok valamit?
- Jó napot! Igen, egy Cannes-i fagylaltkávét szeretnék - hátralapozok a süteményekhez, végülis az is jólesne.
- És még lesz egy zimbabwei vadbarack torta diózselével.
- Rendben, azonnal hozom! - mondja, majd megy is vissza a pulthoz. A rendelés után újra megnézem a kávézót, bőven van, amit nem fedeztem még fel. A baristák dolgoznak, a pincérek felszolgálják a rendelést. Jól összeszokott csapatnak tűnik, nincs sehol fennakadás. Közben Marcira gondolok, nem is beszéltünk azóta, hogy összejöttek. Küldtem egy-két baglyot, de mindegyik válasz nélkül jött vissza. Biztos boldogan megvan Kamillával, akivel amúgy nem is illenek össze. Marcinak kell az érintés és az, hogy kifejezze, hogy szereti a másikat. Kamillától kétlem, hogy ezt megkapná. Ezen gondolkodva ráncolom össze a szemöldököm, a bal lábam pedig a jobbra helyezem. Jó lenne valami izgalom, vagy hír a Bagolykőből, de most nem oda mentem vissza. Kell még egy kis idő, hogy egyedül legyek, majd utána úgyis vissza kell mennem az utolsó évem miatt intézni a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha már Pesten vagyok, küldtem Marcinak egy sms-t, hátha van kedve találkozni velem. Szerencsére volt, bár mostanában nem beszéltünk és nem tudok róla semmit. Az elválásunk elég csúnya volt, de hátha most már meg tudjuk beszélni a dolgokat és barátok tudnánk lenni. Mondjuk a több, mint barátnak jobban örülnék, de hát ott van neki Kamilla, én meg nem vagyok olyan, aki foglalt srácokra rámászik.
Az elmúlt másfél hónap elég nehéz volt, még nem teljesen szoktam meg a napirendet. A pihenés meg most olyan jól esik, hogy csak a Franciaországban sütött fahéjas kekszek vannak nálam. Hoztam Marcinak is, mert szereti a sütiket. Az Erzsébet téren még nem voltam, de szerencsére a telefonommal megtaláltam. Az óriáskerék meg elég feltűnő, így odasétálok és a szememmel keresem Marcit. Egy srácot látok meg a közelében kék pólóban, a magassága és a haja is Marcié, de a testalkata nem. Egy pillanatra elbizonytalanodok, de végül inkább odamegyek, max elhajt, hogy nem ő az. Odalépek hozzá, majd megszólítom.
- Szia Marci! Hogy vagy? - kérdezem esetlenül, annyi mindent mondanék neki, de nem jut eszembe semmi. Na majd alakul a találkozó, csak fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fura újra Magyarországon lenni, de egyben jó is. Sok országban laktam már, de ez az egyik kedvencem. Szép tájak, finom kaják, kedves emberek. Bár a pesszimizmus, ami árad az emberekből, nem tetszik. De hát semmi se tökéletes, igaz ez minden országra.
Az elején nem voltam biztos benne, hogy Marcit szólítom meg, de mikor felémfordul, eléggé meglepődök. Hosszú, göndör haj, borosta, izmos test a macialkat helyett. Csodálkozva nézem végig a feje tetejétől a lába ujjáig. Ezután megölel, én meg érzem, milyen izmos lett. Ha fagyi lennék, most ideolvadnék, az biztos.
- Marci, jól megváltoztál! Kamilla rávett az edzésre? - Na már rögtön szóba is hoztam, na most rontottam el a találkozásunkat. De olyan kíváncsi vagyok, hogy megvannak-e, meg hogy működik, hogy kicsúszott a számon. Na nem baj, csak nem szalad el, mert megkérdeztem. Ezután megemlíti az új hobbit, amire bólogatok.
- Hát igen, látszik. Kondi? Judo? Karate? - tippelgetek, majd hallom a telefon pittyenését. Biztos Kami írogat neki, ezerrel dúl a love. Valamiért mindig a rellonos lányra gondolok, mert még máig nem értem, hogy szerethetett belé. Na de majd egyszer elmondja.
- Hát fura itt lenni, kint Franciaországban minden más. De azért örülök, hogy visszajöttem kicsit. Bár hétfőn meg repülhetek vissza. - Kissé elszomorodom, mert közel se jártam be a fővárost. Kár, pedig nagyon szép, el lehet itt tölteni napokat is. Az ételek finomak, szerintem vagy két kilót híztam itt, de majd lemegy a pörgésben. Elég kemény a képzés, ketten ki is estek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kamilla nevének említésén meg se lepődik. Csak mosolyog és csóválja a fejét, meg annyit mond, hogy nem tetszik neki. Ezen kicsit felvonom a szemöldököm. Milyen lány az, akinek nem tetszik, hogy a barátja elkezd sportolni?
- És miért nem tetszik neki?
Csak ennyit kérdezek, nem is kellene többet beszélnünk róla. Amikor Kamillával találkoztam kettesben, akkor is érződött a feszültség. Teljesen ellentétek vagyunk, de inkább nem bosszantanám fel. A bűbájaim mit se érnek a levegő eleme ellen. Sajnos nem vagyok elemi mágus, de szerintem már nem is leszek. Annyira nem zavar, mert én inkább jó séf akarok lenni, mint egy elem kezelését tanulni.
A sportról szóló mondatára csak bólogatok, ráfért már egy új hobbi. Mondjuk így kisebb eséllyel fogom megetetni a kalóriadús olasz kajáimmal, de kitalálhatok majd egészségeset is. Mondjuk gyrostál bulgurral, vagy csirkecomb vele sült zöldségekkel.
- Örülök, hogy sportolsz, én is szeretnék, de nincs időm. Mondjuk amennyit pörgök a konyhában, az beillik egy keményebb kardioedzésnek. Nehéz volt megszokni, de egész jól belejöttem. Talán túlságosan is, mert Madame Gassario küldött el pihenni, mivel hétvégén se álltam le - elnevetem magam, pedig ez annyira nem vicces dolog. Meg se álltam, mert nem akarok kiperegni, hanem el akarom végezni ezt a kurzust.
- Hát igen, nem sok idő, de kell a pihenés is. Hogy miért ide? Hát otthon nincs senki, anyáék körúton vannak Európában, persze dolgoznak. A testvéreimnek mind megvan a saját programja, úgyhogy most nem aktuális a családi összejövetel. Szóval inkább eljöttem Magyarországra, mert azért megszerettem, Pesten meg még úgyse jártam. Kicsit szétnézek, vásárlok, pihenek, ilyesmi. Meg gondoltam, hogy hátha szeretnél velem találkozni a történtek ellenére is - a végén már a földet bámulom, nem tudok a szemébe nézni. Nem vagyok büszke arra, hogy nem bírom a barátnőjét és őt együtt látni és így kikeltem magamból, de hát a szenvedélyes olasz vérem miatt mindig csinálok ilyen dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hát oké. Mindenesetre fura, hogy nem tetszik neki - Ezt tudom csak hozzáfűzni, mert nem kéne erről a témáról többet beszélni. Csak szeretnék vele lenni, beszélgetni, mint régen. De az új, izmos Marcitól kissé zavarba jövök, nem baj, majd elmúlik. A konyhás szövegre csak bólintok, majd mikor elkezdi utánozni Jabbát, elkezdek hangosan nevetni. Aztán végül csak sikerül abbahagynom, majd a szünetem okára terelődik el a téma.
- Szerencsém van, mert engem bír, de szerintem főleg azért, mert nem lazsálok és maximalista vagyok. Neem, nem olyan, mint Gordon Ramsay, mert nem beszél csúnyán, csak ironikus és őszinte, így sok tanulót meg tud sérteni. Egyszer azt mondta egy lány sült halára, hogy olyan száraz, mint a sivatag, ezt a kutyájának se adná. Szegény lány meg sírva elszaladt, kicsit túlérzékeny volt szegény. De tud kedves is lenni, mert engem is elküldött pihenni, és ha kérdésünk van, mindig válaszol, a trükkjeit pedig csak egyszer mutatja be és azt kell leutánoznunk. Nekem nagyrészt sikerül, de akinek nem nagyon megy, az hamar kiesik - Végre egy semleges téma, azért is beszélek ennyit. Madame Gassario kiváló séf, nekem az ő ételei ízlenek legjobban.
- Hát két év lesz, remélem nem esek ki - A többiek is jók, de nem elég kitartóak, szóval remélem a séfek krémjébe kerülök végre. Onnantól a saját étterem már kábé elvárt dolog, a nagy profit meg alap lesz. De az még messze van, egyelőre a bentmaradáson dolgozok. Aztán megemlítem, hogy a történtek ellenére, ő meg csak értetlenkedik. Mintha nem tudná...
- Hát tudod, amikor te meg Kamilla együtt voltatok, én meg megütöttelek... - A földet nézem közben, nem vagyok erre büszke, de az eridonos olasz vérem miatt csak tettem, de nem gondolkodtam. Ez gyakran előfordul velem, de hát mit lehet tenni, ezen nem nagyon lehet változtatni. Utólag sok mindent megbánok, de az a bizonyos pillanat, amikor eldurran az agyam, kiesik és teszem, ami először megfordul a fejemben. Nem tudom, hogy ezen lehet-e változtatni, de majd anyut megkérdezem, hátha ő tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Hát az én anyám se főz, mert van konyhánk, így nem koszolja be a kezeit. Apa szerint tud, de én még egyszer se láttam a konyhában - hát igen, én se tőle örököltem a főzőcskézést. Leginkább nagyira tudnám visszavezetni, ő máig mondja és küldi a családi receptjeit, amiket kicsit átdolgozva felhasználok. A szóviccen elmosolyodok, tetszik ez a kajasztrófa szó. Érdekes a magyar nyelv, rengeteg ilyen szókapcsolat van elvileg. A torta ötlete tetszik Rileynak, de van jobb ötlete is.
- Crêpes? Úgy ejtjük, hogy khrep. A vége lemarad, a k után meg egy kis h is van.  Ó, az nagyon finom, főleg nutellával meg eperrel, azt is süthetünk, ha gondolod - ez volt az egyik legelső dolog, amit sütöttem a szakáccsal, azt mondta, ha ezt megtanulom, akkor ettől már csak nehezebbek lesznek. Igaza is lett, majd a kurzuson olyanokat fogok tanulni, aminek a nevét se hallottam.
Aztán szóba kerül ez a terapeuta vagy barát dolog, de megegyezünk a barátban. Belecsapok a tenyerébe, végre lesz kivel lennem. Most barátra amúgy is nagyobb szükségem van, mint pszichológusra. Ezért is merem megkérni, hogy majd jöjjön el hozzám, ha majd ott leszek, és ebbe bele is egyezik.
- Neem, dehogy csak baglyokkal, szegényeket nem kínzom. Apától kaptam ilyen tapizós telefont, még nem tudom tökéletesen kezelni, csak az sms írás, hívás megy, a többi még nem - A 10 perc letelt, így pattanok is fel és folytatom a kaja előkészítését. A hasam nagyot kordul, így teszem a tányérra és tálalom.
- Köszi. - El is kezdek enni, és igyekszem nem az átlagtempóban falni, hanem kicsit lassabban enni. Úgy látom ízlik neki, mert hosszan analizálja az ízek keveredését. Meglepő a csirkecomb spagettivel, de nagyon jól működik. Meg is erősíti szóban, erre csak bólintok, mert spagettit tekerek a villámra, majd a végére tűzök egy darabot a húsból. Az étel gyorsan fogy, mindketten éhesek voltunk, úgy tűnik. A tányér aljáról összegyűjtöm a szószt és megeszem, így már alig kell mosogatni.
- Kérsz még? Mert akkor szívesen szedek még, egyél amennyi jólesik, nekem van még más kajám is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ja értem, szóval neki nem tetszik valami, akkor csinál olyat, ami neked se jön be. Érdekes - Összeráncolom a szemöldököm, fura ez a kapcsolat. Én biztos nem tennék ilyet, de az ő dolguk, nem szólhatok bele. Ő meg csak nevet, na én ezen nem tudnék, mindegy is.
- Már az elejétől látszott, hogy kedvel, mert ha nem talált valamit, addig kerestem, amíg meg nem lett. Ha kikérte a véleményem, nem bólogattam minden szavára, hanem megmondtam, amit gondolok. Kicsit néha olyan, mintha az anyám lenne, de az a fura, hogy a többiekkel meg szigorú. Szóval igen, az image része. Csóró író menü? Hmm.. Végülis lehet olyan, mondjuk paradicsomleves, liguriai sült csirke olívabogyóval és egy jó Caprese torta. És hány könyvet írtál, mióta nem találkoztunk? - kérdezem érdeklődve, mert őt ismerve addig nem nevezi magát írónak, amíg nem alkotott valamit. A lány említésére elhúzom a szám, majd mond egy ötletet a hal feldobására.
- Hát igen, de ha már most nem bírja a kritikát, akkor később se fogja. A halra meg ez jó ötlet, ha gyengébb a séf, de Gassariónál ilyet nem lehet, aki nála tanul és feltálal később egy rossz ételt, attól megvonja az ajánlását. Ezért is nehéz nála a képzés, mert utána is fejlődni kell, nem szabad megülni egy szinten - Ezután elkezd biztatni, hogy menni fog, meg hogy ügyes vagyok, így elpirulva mosolygok. Párszor már evett a főztömből, azért jólesik az elismerés. A hamis elismervényre elnevetem magam, mert bár ilyet nem lehet, de jó érzés, hogy csinálna nekem egyet.
- Köszi, de remélem nem lesz szükség rá - Majd jön a meredekebb téma, és elkezdi magyarázni, hogy nem voltak együtt. Zavaromban lesütöm a szemem, mert náluk van egy másfajta intimitás, ami nálunk sosem lesz meg. És hogy nekem kit ad majd a sors, akivel jól kijövünk és megvan a kémia is, hát passz, majd meglátom.
- Nyugi, többet nem fordul elő. És ha nem gond, örülnék, ha barátok maradnánk, mert én szeretek főzni, te enni, meg jól kijövünk, szóval na, érted. Nem sok barátom van, azt a keveset meg nem szeretném elveszíteni - A földet nézem és egy kavicsot rúgok el a közelünkből, az alsó ajkam harapdálom, mert ki tudja, erre mit lép Kamilla, a kapcsolatukat meg azért nem szeretném elrontani. Aztán eszembe jut a fahéjas keksz, a gyomrom is megkordul az illatára, így előszedem és kinyitom, majd elé tartom.
- Kérsz? Franciaországban sütöttem a hétvégére, fahéjas keksz. Bár gondolom már nem eszel ilyeneket, de hátha belefér egy-kettő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már leadtam a rendelést, úgyhogy csak nézelődök itt bent. A pultnál látom, hogy egy lány táskáját tapogatja egy srác, de szerencsére ügyes a lány, így a srác hátrál és elhagyja a terepet. Felvonom a szemöldököm, ha nem muglik közt lennénk, kivarázsoltam volna innen, az biztos. A lányka leadja a rendelést, majd hely után nézelődik. Egy hirtelen ötlettől vezérelve intek neki, hogy üljön mellém. Ha lecsüccsen, akkor nyújtom is a kezem és bemutatkozok.
- Szia, Lina Bellini vagyok, láttam a srácot, aki a táskádat tapizta, mindened megvan, nem bántott? - pillantok rá, bár úgy tűnik, minden rendben. Biztos valami zsebtolvaj volt, de most rossznál próbálkozott.
A kávézóban sokan vannak, így még időbe telik, míg elkészül a rendelés. Addig meg lehet beszélgetni, persze ha a partnerem is benne van.
- Olyan ismerős vagy, véletlenül nem a Bagolykőbe jársz? Mintha hallottam vagy olvastam volna rólad - Elgondolkodok, mert tényleg ismerős. Az Edictumban biztos benne volt, azt kintre is járatom magamnak, de nemsokára úgyis kiderül.
Közben megjön a sütim, a pincérnő még kér egy kis türelmet a kávéhoz, mert sokan vannak. Megértően bólintok, majd magamhoz húzom a sütit és eszem egy falatot. Hmm, isteni, úgy tűnik, megvan a magyar kedvenc kávézóm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Péntek délelőtt van, és persze ezer dolgom akadt ma is. Amióta újra Magyarországon vagyok, meg se állok, az étterem pedig még mindig nem olyan tökéletes, amilyet Madame Gassario szeretne. Már az ötödik menünél tartok, eddig négyet visszadobott valami miatt, túl egyszerű, bonyolult, drága vagy épp olcsó ételt tartalmazott. Mivel leírni nem elég neki, ezért persze az összeset meg kellett főznöm. Most is a menühöz készülődök, a bogolyfalvi boltokban vannak olyan alapanyagok, amika sulis főzéseim alatt is isteni végeredményt adtak. Rengeteg szatyor gyűlt össze, így ahelyett, hogy mugli módra megszakadtam volna a sok cucctól, inkább összefűztem őket és a pálcámmal lebegtettem. Persze erre is figyelni kell meg körülöttem az emberekre, akik szerencsére mind kikerültek, így volt időm gondolkodni az ételek készítésén. Szépen sorban elkezdtem az előételeknél, és épp a bélszínsteaknél jártam, amikor nekiütköztem valakinek. Meglepettségemben fenékre pottyantam, a bűbáj ereje elszállt a koncentrálás hiányától, így az összes csomag a földre esett. Mit ad isten, ő is fel volt pakolva, de ő kézben fogta, és az is szétszóródott.
- Bakker, bocsi! Nagyon benne voltam a mágiában és nem figyeltem, jól vagy? - Feltápászkodok, leporolom a fenekem és pár pálcasuhintással megtisztítom és a helyükre reptetem a dolgaimat, majd az övét is elrendezem. Remélem nem dörren rám, végülis ő is el volt bambulva, ahogy láttam, meg el is rendeztem a dolgait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Szegény srácnak a szemüvege is lerepül, és a nagy kupiban elkezdi keresni. Kár, hogy egyszerre nem tudok kétfelé varázsolni. Így míg ő keresi, szépen összerendezem a dolgainkat. Végül megtalálja és az orrára biggyeszti, majd megkérdezi, hogy hogy vagyok.
- Köszi, jól, inkább az üvegeidért aggódj. Jó sok minden tönkrement és szétfolyt - Válaszolom, majd szétnézek. Sok üveg eltört, a tej kiömlött, szép kis kupit csináltunk. A bélszínt nyújtja felém, de mire elvenném, magához szorítja. Kérdőn nézek rá, nem értem, mi történik.
- Ne már! Most vehetek újat - Dühöngök, majd továbbra is őt nézem, hátha ideadja a húst.
- Bár lenne kutyám, odaadnám neki - Mondjuk mostanában időm se lenne rá, már aludtam az étteremben nem egyszer. Aztán eszembejut, hogy még mindig van mit csinálni, így egy suvickus bűbájjal megtisztítom a szemüvegét, majd reparóval összerakom a széttört üvegeket.
- Figyelj, kifizetem a széttört dolgokat, végülis én nem figyeltem. Mennyi volt? - Előszedem a tárcám, még pont van pénzem az újabb bélszínre és a többire is. Amíg nem nyílik meg az étterem, kapok otthonról is pénzt a megélhetésre, mellé meg jön a Gassario-ösztöndíj is. Aztán leesik, hogy még be se mutatkoztam.
- Basszus, be se mutatkoztam. Carolina Bellini vagyok, de hívj csak Linának - felényújtom a kezem egy mosoly kíséretében.
- Mit szólnál egy kávéhoz erre a nagy ijedtségre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Végre el tudom venni tőle a húst, mikor megemlíti, hogy vannak kutyái. Felcsillan a szemem, miközben a szemüvegét javítom, és még fel is ajánlja, hogy elkészíti nekem.
- Komolyan? Akkor vidd a kutyuknak, remélem gyorsan befalják. És főzni is tudsz? Csodás! Nekem van egy éttermem, ha van kedved, megcsinálhatod ott. - De rendes srác, én megyek neki, és még ő szeretne főzni nekem. Aztán felmérjük a veszteségeket, neki sampon meg táp hiányzik, de látok pár bolhairtót is, meg itt-ott gyógyszeres üvegeket. Majd rákérdezek az adományozásra, hátha úgy elfogadna egy kis kártérítést emiatt.
Be is mutatkozik és kezet rázunk, majd bólintok egyet és közben rendet rakok a szatyrok közt. Igent mond a kávémeghívásra, amire szélesen elmosolyodom.
- Akkor mehetünk is. Kész vagy? Ha tudsz egy gyors útvonalat, mutasd, aztán egy jó adag koffein csak helyrebillent minket - elnyomok egy ásítást, tegnap se aludtam túl sokat. Bal kezemben a pálcám és a levegőben lebegtetem a szatyraimat, közben pedig figyelek Tobiasra, hogy le ne maradjon.
- És honnan származol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megint ellátogatott hozzám, de most olyat teszünk, amit eddig soha: új ruhákat veszünk. Nem vagyok oda a ruhavásárlásért, de muszáj, mert a régieket már unom, egyedül meg uncsi vásárolni. Ezért kértem meg Rileyt, hogy segítsen, meg ha már itt van, neki is nézzünk ezt-azt.
- Én totál béna vagyok a varráshoz, inkább megveszem a kész ruhát. a szabásmintákhoz annyit értek, mint az autókhoz, pont semennyit - válaszolom, miközben belékarolva sétálgatunk, hátha találunk egy aranyos kis boltot.
- Igazából pár ruha kéne, tudod, majd a megnyitóra meg satöbbi, meg a nyári ruháim is megfogyatkoztak. Neked valami? - kérdezem, majd megpillantok egy kis boltot pont az én oldalamon.
- Bemenjünk oda? - Mutatok a boltocskára, majd húzom magammal a lányt. Belépve egy kis csengő szólal meg, ami jelzi, hogy vevők jöttek, azaz mi. Köszönök az eladóknak, majd Rileyt elengedve kezdek el válogatni a felsők közt, de nem találok semmi értelmeset, Így átmegyek a ruhákhoz és találok is egyet, ami kellően laza, de mégis csinos. A karomra dobom egy farmerkabát kíséretében, aztán nézelődök tovább.
- Na találtál valami jót?