Utálja a helyettesítéseket, de a helyetteseket még jobban, pláne, ha az ő tanársegédjéről van szó. Legnagyobb félelme bekövetkezett, hiába ágált az igazgatónál, a gondnoknál, a játékvezetőnél, semmi hatása nem volt. A kviddics Bagolykőn nem szűnt meg. Most vérig sértve puffog végig a folyosókon a Gyengélkedő felé, hogy Lanettát meglátogassa, mivel gurkó találat miatt az ágyat nyomja. Persze nem a szánalom vezérli, csupán a felháborodás, hogy hogy képzeli, hogy itt szimulál, ő meg egyedül vigye a dolgokat a vizsgák alatt? Készült a nagy fejmosással, amit szegény Lalának még a vaspuszi mellett el kell viselnie. Ha választhatna, inkább két vaslaszti, mint egy Várkonyi. Kapott ugyan a tanerő egy kisegítő embert, de azt szerinte a kisegítőből szalasztották, szó szerint, ha nem az Elmekórtanról egyenesen. Hatalmas léptei alatt döng a kövezet, néhol talán még a mozaik kockák is elmozdulnak, ahogy elhalad felettük, mint egy világháborús tank. A "Fecsegő Dámák" is riadtan húzódnak legyezőik mögé, csak a fülük nyitott, hiszen a pletyka ki tudja mikor születik, és egy jó kis zaftosért nem mennek a szomszédba. Az asztrológia professzor ámokfutását egy félszeg hang szakítja meg. A férfi még tesz pár lépést, hátha nem is neki szóltak, hátha rosszul hall vagy hallucinál, esetleg csak a Dámák, de miután hátranéz, meggyőződik róla, hogy megint nem tévedett.
- Szép napot magának is! - szól vissza pikírtem, az amúgy sem rózsás hangulata miatt. Megáll azért, elvégre lehet halaszthatatlan ügy, vészhelyzet, életveszély vagy menetrenden kívüli Napfogyatkozás, bár arról tudna. Az érdeklődés teljes hiányával fordul a diák felé, akiről azonnal levágja, hogy nem tanul asztrológiát. Ha pedig nem tanul asztrológiát, a nevét is felesleges megjegyeznie, na nem? Egy esetben talán mégis. Előveszi a rettegett kis zöld noteszét, szúrós szemeit pedig a lánykára veti.
- Remélem, hogy minimum ég a ház, mert sürgős dolgom lenne. - Nem árulja el, hogy csak beteglátogatóba megy, és Lanetta nem szalad el, nincs olyan állapotban, ám ha tudná, hogy ki közeledik feléje, halottaiból is feltámadna. Ha valaki nem ismerné még a kis zöld notesz rejtelmeit, annak illik tudni ezután, hogy nem jó dolog abba belekerülni, mint ahogy Várkonyi hatósugarában is életveszélyes tartózkodni, pláne most.
- Egy percet kap, vagy még annyit se, ha nem érdekel a közlendője. Mit szeretne mondani? -

Az időszerűtlen vallomás hallatán először elkerekednek a szemei, aztán elsötétülnek, majd jön a legrosszabb stáció. Két perc után - ennyi kell, hogy magához térjen - semmilyen érzelem nem látszik rajta. Jobb, ha a haragtól szikráznak a szemei, onnan még van esély menekülni, de ez az állapot, menthetetlen a delikvens számára. Nem is tudja, hova tette az eszét ez a kis fruska, honnan szalajtották őt is? Komolyan kezdi szánni magát, hogy mindezt el kell viselnie. Mielőtt felrobbanna az elfojtott dühtől, elkönyveli magában a tanulságot, miszerint nagy kincs a mai fiatalság, annyira, hogy el kellene ásni valahova, hogy ne találjon rájuk illetéktelen. Persze erről nem világosítja fel a lányt, csak lekicsinylő pillantásából vonhat le ilyen-olyan következtetést a botor versenyző.
- Össze-vissza beszél Kisasszony. Szerencséje, hogy az elmeállapota felmenti, különben olyan büntetést sóznék a nyakába, hogy a füle ketté állna. Aztán szeressen, ha még akkor is tud! - Lehet szeretni a jeges medvéket, még a krokodilokat is, de ölelkezni velük meggondolandó. A tanár úr is ezen kategória, nem jutna eszébe senki épelméjűnek, hogy hozzá bújjon. Az asztrológiáért rajongani meg csak az tud, aki legalább tisztában vele, hogy az micsoda, eszik-e vagy isszák, és ezt a fruskából nem nézi ki a tanerő. Alapból ott indul a történet, hogy a legjobban ő szereti, mindenki más csak utána következik, első sorban a diákjai, a futottak még kategória pedig labdába sem rúghat szerinte, úgyhogy ezt a fellángolást nem veszi komolyan.
- Egyébként is honnan veszi ezt a zagyvaságot? Miből gondolja, hogy úgy érez, ahogy mondta? És honnan veszi a bátorságot, hogy ezzel letámadjon? - özönlenek a kérdések a szerencsétlen lány nyakába. Úgy látszik a férfi már nem is siet annyira, mint az előbb, ezek szerint az a sürgős dolog megszűnt sürgősnek lenni, vagy csak annyira leköti ez a kihívás, hogy Lanetta el van felejtve?
- Nevet, házat, évfolyamot kérek! - sorolja pattogva a kívánalmait, a notesz pedig magától kinyílik, ceruzája már a kezében. Harcra készen várja az adatokat, amik bekerülnek a füzetbe. Innen egyenes út a büntető század.

De miért ő? Miért pont ő? Persze egy Huszthyt ezzel megtalálni, nem kihívás, érthető, hogy miért ő lett a kamaszok célpontja, ám ez csak egy részről nyugtatja meg. Felfedezhetnék más értékeit is, nem csak a szigorát és kérlelhetetlenségét. Igaz, ez a két legjobb tulajdonsága. Persze lehet, hogy a siheder banda egészen másképp gondolkodott, amikor őt jelölték ki a szerencsétlen áldozat célpontjául, ám ez a lehetőség meg sem fordul a fejében. Most már meg van róla győződve, hogy más nem is jöhetett volna szóba, ha jobban belegondol. Észrevehetően kihúzza magát, egészségesebb arcszínt ölt, a hangsúlyt pedig innentől a saját szórakoztatására helyezi.
- Csak egyszer kellett volna "nemet" mondani, mielőtt ilyen marhaságra adja a fejét. Azt javaslom, gyűjtsön inkább ellenségeket, azzal jobban jár. - Nem szánja a diáklányt, végtére mindenki úgy önsorsront, ahogyan akar, ő pedig segít is ebben, ha alkalma adódik. Úgy tanul az ember, ha feladatokat kap, a palántának is meg kell küzdenie széllel, szárazsággal, hideggel. ha túléli, akkor erős lesz, ha nem bírja, elbukik. Ez a Világ rendje. Már csak az a kérdés, hogy a levitás milyen nehézséget kapjon a nyakába, így az év végén? Várkonyi agya már ezen kattog, ám előbb kiélvezi a helyzet minden pillanatát.
- Ha rendesen akarja csinálni, nem így kellett volna hozzáfognia - közli, miközben felírja a nevet a noteszébe. Előjön belőle a tanári vénája, vérszemet kap, mint a kopó, ha sebzett vadra bukkan, orrát fel sem emeli a földről, illetve a noteszből, úgy folytatja.
- Semmi szerenád, semmi szerelmes levél, semmi szonett? Vagy meglephetett volna egy sütivel...persze fogalma sincs, hogy melyik a kedvencem, igaz? -
Tekintetét újra a lányon nyugtatja immár, akinek ettől mindene lesz, csak nyugalma nem. Kihívóan fürkészi végig a derengő félhomályban, és mivel illúziómágus, nem esik nehezére olyan hőség képzetét varázsolni a lányra, hogy amaz elkívánja magát valamelyik hidegebb éghajlatra.
- Na, mutasson már a felsoroltakból valamit, ha már az időmet rabolja a badarságaival! Valamivel ki kell elégítenie a barátait is, no nem? -

Szépen, kalligrafikus betűkkel vési be a levitás nevét a hírhedt, zöld noteszbe, a házat kétszer is aláhúzza. Nem tudná megmagyarázni az okát, de egy kéknek sokkal súlyosabb büntetés jár a kihágásokért, mint más házbélinek, mert aki alapból rendbontó, azon már nem segít semmilyen szigor. A kékek még megmenthetők, csak jól kupán kell vágja őket a büntetés súlya, hogy észhez térjenek. Várkonyi mindenben precíz, pontos és felelősségteljes, hiába, az egész iskola etikai értékrendje az ő széles vállain nyugszik. Nem okozhat csalódást a szülőknek, akik rá bízták a csemetéjüket, hogy tegye ki őket hónak, fagynak, hőségnek, szárazságnak, hogy erősödjenek. Ezen morfondírozik, amikor a Neptunusz hasonlat megüti a fülét. Eddig nem tulajdonított sok figyelmet a zöldségeknek, ám most ezen elgondolkodik. Nem illették még a szemeit ilyen költői hasonlatokkal, mindemellett nem hatja meg a próbálkozás. Ahhoz legalábbis egy faltörő kos kéne, hogy egy kicsit is megingassa.
- Ne rugaszkodjon eposzi magasságokba, szálljon le a földre, mi maga, Nyilas? Csodálkoznék, ha nem az lenne. - Még meg is csillagozza a lány nevét, mielőtt kimondaná a véleményét a szerelmi vallomásáról.
- A barátai helyében nem lennék elragadtatva. Egyébként ők honnan tudják, hogy maga megcsinálta a feladatot és szerelmet vallott nekem?  Á, tudom. Ha életben marad, akkor nem. Jó taktika. - Csendben vár a nagy műre, ami most itt kell, hogy megszülessen a folyosó kövén állva. Közben szegény Lala hiába várja a professzort, sajnos jobb elfoglaltságot talált nála, a Gyengusz is lassan bezár, vacsora után már nincs látogatás. Úgy elrepült az idő, hogy a tanerő észre sem vette, mennyi mindenről lemaradt egy szerelmi vallomás miatt, legfőképp a vacsoráról. Mindketten éhesen mennek aludni a hatalmas líra közepette.
- Na, akkor csináljuk komolyan! Egy igazi szerelmi vallomást várok, attól függ a büntetése súlya. Ha tetszik, mérsékelem magam...egy kicsit. - Karját maga előtt összefonva várja a produkciót, ám a hőség csak nőni fog. Cél, a lányt megizzasztani, ahhoz pedig kell a meleg. Hűvösek a folyosók még ilyenkor.

Végül is a napja nem is zárul olyan rettenetesen, mint ahogy kezdődött és folytatódott. A lánnyal folytatott diskurzus is jobban alakult, mint várta, az meg, hogy Lanettáról lemaradt, csak a szőkeség hibája. Ő megmondta, hogy ne lépjen pályára, erre tessék, csak ment a saját kis buta feje után. Nem vállalhat mindenért ő felelősséget, na nem? Majd benő a feje lágya, ha meg nem, akkor betörik, ő nem tehet itt már semmit. Holnap küldet neki egy adag papír kupacot, amire nem jutott már ideje, Lanetta úgyis ráér, hisz  lábadozáson kívül nincs is más dolga. Remekül eltervezte a maradék napját, gondolatban vállon is veregeti magát. Az elmaradt vacsora üres helye ugyan marja kicsit a gyomrát, de érzett ő már nagyobb fájdalmat is, meg segít újra az illúzió, ami már oly sok cifra helyzetből kimentette. A büntetést is kitalálta, már csak a levitáson áll, hogy melyik változatot szabja ki rá. A jó találatra bólint magabiztosan. Ritkán téved, de akkor inkább nem mond semmit. A kérés viszont elgondolkodtatja.
- Lehet róla szó, ha jó lesz a produkció. Persze nem akarok nagyon belefolyni a dolgaikba, az rangomon aluli lenne, de egy aprócska játékba belemegyek, ha kitesz magáért. - Nincs benne kétség, hogy remekül fog mulatni, mert valahogy megoldja, hogy ő kerüljön ki nyertesen a helyzetből. Nem is lehet kérdés. Máris szórakoztatja a műsor, pedig a lány csak most kezdi el. Mosolyog végig, ennél többet nem bír el az arcmimikája, még szétszakadnának az izmai, ha hahotázna.
- Nos, elég jó volt, elismerem. Persze azért ne szálljon a fejébe a dicsőség! Ami a szívatást illeti, holnap reggel odahozhatja a kávémat az asztalomhoz, én pedig vissza fogok mosolyogni. Ennél többet ne várjon! - Még mindig mosolyog. Ha a terve beválik, csak kicsit esik le a levitás asztal álla, ha ezt a jelenetet meglátják. Gondoljon mindenki arra, amire akar, de a tanár úr tudja, hogy túl jó képű ahhoz, hogy női szíveket hidegen hagyjon, a fiúkét meg ne taszítsa a sárga irigységbe. Nagyvonalúan a kényszerítő bűbájt is leveszi Polettről, de a büntetést sem felejti el kiszabni az áldott nagy romantikában.
- Hogy megtanuljon *nem"-et mondani, 30 különböző nyelven megtanulja a tagadó szócskát, és előadja nekem! Erre van két hete, hasznos elfoglaltság lesz, így a vizsgák után, levezetésként. - Mintha kajánul vigyorogna, persze ez rangján aluli volna.

//Köszönöm a játékot, egy élmény volt. //